Egy apró kérés: az idõrendre meg arra, hogy ki mikor hol és mit csinál arra majd figyeljünk. :) Sajnos nem tudtam Quinn kocsijában szundítani délután Sylen látogatása alkalmával, mert éppen sütögettünk és Darrennel készülõdtünk, és voltak apróbb dolgok is amik bezavartak (és azért nem szóltam, mert csak akkor vettem észre, amikor elkezdtem átírni) 

Puszi <3

-Hallom átvetted az eltûnt személyek utáni nyomozást – támaszkodik Kyle az asztalomnak, amin akták tornyosulnak – Hallottam, hogy Roseheimék kicsit összekuszálták a dolgokat és olyanoknak is utánajártak, amiknek köze nem volt az eltûntekhez.

- Ez enyhe kifejezés – nézek fel az egyik mappából Kyle örökké vidám arcába, majd pillantásom a kezében szorongatott papírpoharakra téved. Persze ez az õ figyelmét sem kerüli el és arcára az eddigieknél szélesebb mosoly húzódik – Az egyiket neked hoztam – teszi az asztalomra az egyik poharat, amibõl a kávé csábító illata száll fel, de mégsem ez az a dolog, ami leköti a figyelmem.  A papírpohár oldalán egy sebtében odafirkantott telefonszám díszeleg, és mellette egy felirat: „Vacsora? Kivételesen gyertyák nélkül :P”. Egyik szemöldököm kérdõn felhúzom, de még mindig az írást vizsgálom. Igen, biztos, hogy hirtelen ötlet volt az egész. Gyorsan írta és járás közben, ezért néz ki így az amúgy esetek többségében rendezett írásképe.

- Nos? Mi a válaszod? A múltkorit elszúrtam, de a franc sem tudta, hogy félsz a tûztõl!

- Ezt az apró tényt ne híreszteld, és különben is tudod jól, hogy mi a véleményem a munkahelyi kapcsolatokról. Most különben is rengeteg munkám van ezzel. Az a két hülye olyan dolgokat vettek fel, mint például a másik városban élõ Grany véleménye, miszerint a fiát elrabolták az ufók és csináltak vele valamit, mert hosszú órák után élõ halottként tért haza, és ebbõl a zombis állapotból azóta sem tudta kimozdítani. Ráadásul nem csak egy ilyen van, hanem minimum harminc. A franc sem érti, hogy miért foglalkoztak ilyenekkel, amikor az eltûnések után kellett volna nyomozniuk. Nem csodálom, hogy elbocsátották õket.

- Milyen szépen tudod terelni a témát, de azért gondold meg. A számom is tudod már – azzal már távozna is, de homlokráncolva megállítom.

- Kyle, kérlek, derítsd ki nekem, hogy a szörnycirkusz vagy horrorcirkusz merre állomásozik.

- Csak nem félelmetesebb dologra vágysz, mint egy vacsora? – linkeli el azonnal, de már annyira hozzá szoktam, hogy fel sem veszem az ilyeneket.

- A beszámolók alapján mindegyik „zombivá vált áldozat” és minden eltûnt utoljára ennek a cirkusznak az elõadását nézte meg. Szóval szeretnék egy kicsit szaglászni.

Pár óra múlva már a fõnöktõl is engedélyt kaptok a szaglászásra, aztán a következõ nap már indulok is abba a városba, ahova a cirkusz is tartott, ahogyan azt az utolsó fellépésük alkalmával is a nagyérdemû tudtára hozták. Remélem, hogy tényleg odamennek, mert nincs túl nagy kedvem beutazni a fél országot. Késõ délutánra már oda is érek, elfoglalom a szállásom. Másnap ebéd után neki vágok a környéknek. Ha a cirkusz ideért már, akkor biztosan kitettek már pár plakátot, vagy járkál a városban az az idegesítõ hangszórós autó, ami szét akarja szakítani minden ember dobhártyáját és a hirtelen felhangzó repedt fazék hanggal a szívbajt hozza mindenkire.
Nem járok túl sok sikerre, bár szerintem én vagyok az ostoba, amiért a turistáknak való fõutcákkal kezdtem. Ott még koncertekrõl sincs semmi hirdetés. Így taktikát váltva elhagyom a belvárost, hogy felfedezzem a sikátorok csodálatos világát, hátha szerencsével járok. De még így sem jön velem szembe a graffitiken kívül semmi más. Aztán az egyik sarkon befordulva észreveszek egy nagyon hosszú fekete hajú szép nõt, ahogyan felragaszt valamit a falra. Hm… nem hiszem, hogy egy ilyen bájos teremtés a cirkuszról plakátolna, de egy próbát megér. Odamegyek a papírdarabhoz, ameddig õ tovább sétál, és egy pillanatra sikeresen ledöbbenek, hiszen nem az elveszett kiskutyáját keresi. Egy álláshirdetés, méghozzá abba a cirkuszba, ahol éppen szaglászni szeretnék. Micsoda nagyszerû lehetõség!

-Kisasszony, kisasszony! – indulok meg utána – Kérem, várjon egy pillanatot!

Sikeresen megbeszélünk egy idõpontot, sõt, azt is sikeresen elérem, hogy több hirdetést ne ragasszon ki. Legalább nem lesz vetélytársam, így ha minden jól fog menni az állásinterjún, akkor holnaptól kezdve én leszek az új mindenes. Nem kell majd félnem, hogy észreveszik, hogy túl sokat járok a sátor környékén, eljutnak a fülembe a pletykák, mindent a lehetõ legközelebbrõl vehetek szemügyre. Bár minden nyomozásnál ilyen egyszerûen mennének a dolgok!
Gyorsan visszatérek a szállásra, átöltözöm valami olyan ruhába, amiben az ember elmehet egy cirkuszba állásinterjúra. Majdnem elnevetem magam, mikor eszembe ötlik azaz elfuserált gondolat, hogy akár bohóc jelmezben is becsörtethetnék, senkit sem zavarna. Este elõbb elindulok a cirkuszhoz, azért, hogyha véletlenül eltévednék, akkor legyen idõm megtalálni a helyet. Nem áll szándékomban késni, hiszen akkor lõttek a melónak! Ki az, aki felvenne egy késve érkezett embert? De szerencsére nem tévedek el, ráadásul a tömeg is arra megy, szóval nincs más dolgom, mint sodródni az árral. Azonban a nézõkkel ellentétben én nem a jegypénztár felé veszem az irányt, hanem a sátrat megkerülve a lakókocsik felé orientálódom. Mit is mondott az a kisasszony? Leghátul a bal oldali?

Komótosan, kicsit sem sietve odamegyek, hiszen tudom, korán van még az interjúhoz. Felsétálok azon a pár lépcsõfokon, amik az ajtóhoz visznek és bekopogok.

- Igen? – szól ki remélhetõleg a cirkuszigazgató.

- Jó estét… Elnézést a zavarásért, a nevem Damien Élizées. Tudom, hogy valamivel elõbb érkeztem, mint a megbeszélt… - kezdek bele határozottan a mondókámba, de az elõbbi hang megszakítja azt.

- Jöjjön be, nyitva van… - Erre beengedem magam, mintha csak otthon lennék, és megállok a körülbelül két méter magas férfi elõtt, és alaposan szemügyre veszem. A mai korban fura, letûnt századokat idézõ ruháját betudom a cirkuszi életnek. De természetellenesen sápadt bõrével már nem tudok mit kezdeni, bár tippem van. Lehet, hogy vérszegény, de a körmei nem töredezettek, hosszú haja sem tûnik gyengének, sõt ha anaemiás lenne, akkor már egy jó része kihullott volna.  – Tényleg túl korán jött, vagy esetleg túl késõn, de semmiképp nem idõben… - lép elém, mire kicsit megköszörülöm a torkom. Nem gondoltam volna, hogy ennyire angolosan pontosak egy cirkuszban. Erre mégis mit lehetne mondani? Nem tûnik annak a közvetlen, barátságos embernek.

- Tudom, és csak remélhetem, hogy ennek ellenére fogad… - maradok a határozott illedelmes formánál és nem kezdek felesleges mentegetõzésekbe, hiszen a magyarázkodás nem változtat azon, ami történt. Így legalább megspórolom a szájtépéssel járó fáradalmakat is.– Amint azt már említettem a nevem Damien Élizées. – mutatkozom be újra és elõre nyújtom a jobbom. A velem szemben álló férfi is felemeli a kezét egy leheletnyit, majd meggondolva magát hátralép.

- Amathaon Gwalhaved…  de ezt a testi kontaktus dolgot hagyjuk késõbbre. – testi kontaktus dolog? Ezt mire érthette? De mégis miért lépett hátra? Meg miért tért el hirtelen az illemtõl, ha egyszer egészen idáig követte azt?

- A kézfogásra gondol? – kérdezek vissza és leengedem magam mellé a kezem.

- Arra… Most az egyszer félreteszem az elveim, és ha van ideje megvárni, amíg beharangozom a fellépõket, akkor megbeszélhetjük a részleteket, és a konkrét feltételeket, ami a mindenes munkájához szükséges.

- Idõm az van… Itt várjam meg?

- Igen… Pont itt… – mutat oda, ahol éppen állok.

- Rendben. Itt fogok várni! – erre biccent és kisétál a lakókocsiból.

Tekintettel arra, hogy mire kért nem mozdulok. A környezetem anélkül is remekül szemügyre tudom venni. Ez az igazgató a régiségek nagy rajongója, és ehhez még nyomozónak sem kell lennem, hogy észrevegyem. A helyiségben lévõ darabok egy nagyobb vagyont érnének, ha eladásra kerülnének. A franc sem érti, hogy miért akar egy cirkuszt fenntartani… Hiszen a cirkuszok, bár igaz, én itt a hagyományos cirkuszra gondolok, mindig csõdbe mennek. Van, hogy a fellépõk sem kapnak fizetést egy ideig, és örülnek, hogyha az állatoknak sikerül takarmányt szerezni. Aztán ott van a reklám, a benzinköltség, a helypénz a városnak, a pattogatott kukorica, édességek, idióta világító holmik beszerzése akkor, ha tönkremegy valamelyik reflektor vagy hangfal azt is pótolni kell, de azonnal, és akkor az állatvédõkkel való folytonos csatározást meg sem kell említeni. Nem egyszerû dolog egy cirkusz irányítása és fenntartása. Bár még nem tudom, hogy ez a cirkusz miben más, mint egy hagyományos cirkusz, azon kívül, hogy itt az a cél, hogy az emberek ne merjenek még napokig aludni.

- Ez gyors volt… - pillantok a visszatérõ Amathaonra, és a háta mögött felfedezem a szerencsém, akinek remélhetõleg egy sikeres nyomozást köszönhetek majd. – Jó estét kisasszony, öröm önt újra látni.

- Szintén… - csukja be az ajtót, majd az igazgató villanyt is kapcsol. A hirtelen fényre hunyorognom kell, de pár másodperc múlva megszokom, és végre valahára minden apró részletet ki tudok venni.

- Bántja a szemét? Én magam sem szeretem az erõs fényt, de ez mégiscsak egy megbeszélés nem? – mutat egy székre ahova le is ülök, míg õk velem szemben helyezkednek el. Furcsa egy társaság… Mindkettejük arca olyan… semmilyen. A kisasszonyé bájos, ám mégis rideg, Amathaon pedig teljesen érzelemmentesnek tûnik…

- Megszokom…

- Remek… Akkor vágjunk bele. Miért szeretne nálunk dolgozni? – milyen szép is lenne, ha az igazat felelném erre! Lehet én lennék a következõ eltûnt a listán.

- Érdekelne a cirkusz élete… Nem mindennapi munkakör az biztos.

- Szóval ön amolyan érdeklõdõ fajta igaz? – kérdezi, de még mielõtt levegõt is vehetnék a válaszhoz, hirtelen kinyújtja a kezét. – Pótoljuk be azt a testi kontaktust… - Pedig az elõbb még kifejezetten kerülte… Mi változott meg, hogy hirtelen mégis csak kezet ráz velem? Talán a válaszom szimpatikus volt neki?

- Erõs marka van… - jegyzi meg a kisasszonyra pillantva. Úgy érzem a határozott kézfogással szereztem plusz egy jó pontot.

- Igen, érdeklõdõ vagyok! Ez gondot jelent?

- A legkevésbé sem… Ön intelligens és erõs fiatalembernek tûnik… Nyilván tisztában van vele, hogy egy cirkusz alapja mindig a titoktartás.  Innem nem kerülhetnek ki a titkaink, hisz akkor nem lennénk egyebek, csak parádézó bohócok… - feleli miközben az asztalból elõhalászik egy régi pergament meg egy tollat. Érdekes, hogy még a papír is régi. De mégsem annyira érdekes, mint amiket az elõbb mondott. Egy cirkusz alapja a titoktartás… Vajon mennyien sárosak ebben a díszes társaságban?

- Igen ezt sejtettem…  Az mi?

- Ha elfogadja a feltételeinket, ezt a szerzõdést kell aláírnia. Csupán formalitás, de ez biztosít minket a felõl, hogy megõrzi titkainkat…

- Értem, tehát egy titoktartási szerzõdés… Elolvashatom? – nyúlok a papírért, aminek tartalma igencsak felkeltette az érdeklõdésem.

- Elõbb a feltételek! Amúgy sem jutna vele sokra, mivel egy õsi kelta nyelven íródott és az istenek, démonok világában tartatják be szavait.  Hajlandó aláírni egy ilyen szerzõdést? – Õsi kelta nyelven? Istenek, démonok világa? Huhh…ezt majd le kell másolnom és be kell küldenem a srácoknak az irodába. Lehet, hogy ez az egész cirkusz valami vallásos szekta.

- Kifejtené pontosabban? – dõlök hátra és már most elkezdek azon dolgozni, hogy arcomon ne legyen látványos a véleményem, pedig még azt sem tudom, hogy mit óhajt mondani. Bár… az elõzõ mondat bõven elég volt.

- A szerzõdés szövege elég egyszerû. Jama a Bráhman alvilági istensége, akivel ez által a papír által mind ketten szerzõdünk, ha pedig bármelyikünk megszegi, bármelyik kitételét, akkor a büntetést is tõle kapjuk. A szerzõdés tartalmazza, hogy soha semmilyen körülmények közt, nem beszélhet kívülállóknak a cirkusz titkairól, ártó szándékkal felénk nem fordulhat, ahogy mi sem ön felé. Akad itt nálunk egy pár szörny… sose lehet tudni, kinek mi jár a kobakjában. Továbbá a szerzõdés egy életre szól, és csak én bonthatom fel. Ha ennek ellenére el akarja hagyni a cirkuszt, a testét felemészti a pergamen, ön pedig egész egyszerûen elsorvad. A titoktartás megszegéséért, vagy bármi más kitétel semmibevételéért, legtöbbször halál jár, vagy visszafordíthatatlan agyi károsodás. Ezt minden esetben Jama dönti el, de én nem packáznék vele a helyében… - magyarázza, és minél tovább teszi én annál inkább vesztem el a kontrollom az arcom felett. Hallottam már pár dolgot, de ennyi hülyeséget egyhuzamban még nem igazán. Ezt most ugye csak egy vicc?

- Vagyis, ha aláírom, akkor egy istenségnek kell majd számot tennem? – kérdezem az elsõ dolgot, aminél leragadtam. Lehet, hogy valamelyik tag nevezi magát valami alvilági istenségnek. Elvégre ez egy horrorcirkusz vagy mi a szösz.  

- Egész pontosan, ahogy mondja… - feleli és elém tolja a papírt meg a tollat. – Elfogadja a feltételeinket? A munkaköri leírás szerintem nyilvánvaló, de ha gondolja ezt is részletezhetem. – na jó… most már tuti, hogy valami mániákus szektás az összes tag, vagy csak szimplán bolond.

- Arra azt hiszem nem lesz szükség, hisz az elsõ napokban derül ki igazán mi is pontosan a feladatom.

- Ez megint csak így igaz… - magam elé veszem a papírt, de vetek azért rá egy kósza pillantást, és Amathaonnak igaza volt. Tényleg nem értem a szöveget. Ennek ellenére aláírom. Méghogy egy istenségnek kell elszámolnom, ha bármelyik pontot megszegem! Ugyan már!

- Meg is van… – tolom vissza a papírt, mire megfogja a kezem.

- Még egy apróság… - kezdi, de nem fejezi be, én meg csak várok, majd hirtelen rántom el kezébõl a kezem, mikor a szúró fájdalom tudatosul bennem és egy csepp vér a pergamenre hullik, de az nyomban felszívódik.

- Maga megõrült?! Ez meg miféle papír?

- Õsi… és most már hivatalosan is a cirkuszunk tagja… Az elõadás után bemutatom mindenkinek. Mától mi leszünk a családja, élete végéig… - Micsoda kecsegtetõ jövõ! Csak a börtönbe ne kelljen belátogatnom családtagként. Börtön?! Ugyan miket beszélek? Egyenes útjuk van a diliházba!

- Mit mûveltél a hátam mögött, te Istentõl elhagyatott Sátán ivadéka!?!? – rezzenek össze, nemcsak a hirtelen, erõs, indulattal fûtött hangra, hanem az orromat megcsapó füst szagra is. A füst eredete pedig nem más, mint az ajtón berontó szõke hajú férfi. Kicsit sem látszik nyugodtnak és úgy füstöl, mintha az imént gyulladt volna ki. Lehet, hogy elõadás közben félresikerült egy mutatvány? Mindezek ellenére Amathaon olyan már-már túlvilági nyugalommal viseltetik az iránt, hogy az egyik embere füstöl, hogy az még komikus is lehetne.

- Az elõadás?

- Az elõadás?!... Téged ez érdekel?! Hát az megy szépen, én kihagytam magam, felkonferáltam a következõ elõadót, hogy megölhesselek!! – Nocsak, nocsak, milyen indulatok! De ha kihagyta magát, akkor hogyan égett meg? Lehet, hogy egy másik elõadóval történt meg, vagy õ intézte a tüzes trükköt, amit az igazgatónak kellett volna, de õ megégette magát és ezért dühös? Igen, minden bizonnyal…

- Értem, de mielõtt megölnél… Köszönthetnéd köreinkben az új mindenest.. – mutat felém. Tipikus elterelés – A neve Damien Élizées… Csodás neve van ugye?... Hát még a tekintete... – A szõke férfi azonnal rám néz, mire döbbenten állapítom meg, hogy bíbor, majd vörössé vált szemei vannak, és a füstölés is egyik pillanatról a másikra abba maradt. Á, ugyan, egy kontaklencsével meg valami olcsó zsibvásári trükkel mindent el lehet intézni. De mi a magyarázata annak a meglepettségnek, ami kiült az arcára és visszatükrözõdik a mozdulataiban is?

- Aláírattad vele?

- Természetesen igen… de nyugodtan kérdezd meg, mert mindent elmondtam, amit a szerzõdés magába foglal. – Erre abbahagyja a döbbent vizslatásom és egy gyors mozdulattal kikapja az igazgató kezébõl a szerzõdést, majd összetépi és a földre szórt darabokat, amik mintha csak maguktól gyulladtak volna meg, elhamvadnak. Egész testem megfeszül. Mégis hogyan? Nem éreztem a papíron semmi furcsa szagot. Szóval semmibe sem lehettet az a lap beáztatva… De hogy lehetnek ennyire felelõtlenek? Ha valakinek a kezei közt vagy az asztalon gyullad meg a papír akkor mit csináltak volna?

Az igazgató azonban minderre csak megcsóválja a fejét, pedig most semmisítették meg a szerzõdésem. Két táborra oszlana a cirkusz? Hiszen bárhogyan is nézem, az egyik tag nyíltan és elég hevesen ellene megy az igazgató döntéseinek. Amathaon felfelé emeli a tenyerét, mire egy miniatúr forgószél keletkezik és egy pillanat múlva a szerzõdés ismét sértetlenül a kezében pihen. Mégis milyen mutatvány ez? Ez valami beavató? Igen, csak az lehet, máskülönben miért parádéznának itt feleslegesen?

- Tudhatnád, hogy ez nem használ… Inkább higgadj le és mutasd meg Damiennek az új otthonát.

Ám mielõtt még felfoghatnék bármit is bármibõl, a forróság olyan hirtelen áraszt el, mint amikor kánikula idején kilépünk az agyon légkondizott bevásárló központból. Belém fojtja a levegõt is. Majd sikeresen legyõzve az elsõ döbbenetet és felfogva a környezetem nyaldosó lángok jelenlétét, és azt, hogy olyan valódiak akár csak én magam, kinyitom az ajkaim, hogy a nem túl férfias sikításomnak szabad utat adjak. Elönt a pánik, egész testemben remegek, és fogalmam sincs, hogyan kerültem a hûvös fûbe. Lelki szemeim elõtt újra lejátszódnak a gyerekkori jelenetek arról az éjszakáról.

A jelenbe egy ingerült hang rángat vissza, és meghökkenve nézek magam elé, mert a lángoknak már nincs nyoma, csupán a füstszag maradt.

- Hogy mondtad öreg barátom? TE KÉPES VAGY ELDOBNI ENGEM EGY EMBER MIATT?? – lemaradtam. Mi történt az elmúlt pár pillanatban? Miért beszél úgy az emberekrõl, mintha õ nem lenne az? Egyáltalán hogyan oltották el a lángokat, amikor az egész nyamvadt lakókocsi csontszáraz?!

- NEM. Nem csak egy ember miatt. Magad miatt! Te önzõ, önimádó, kegyetlen, hazudós, kriptaszökevény!

- Értem... szóval ezt gondolod rólam valójában.. Tudd, hogy bármit teszel vagy mondasz, hozzám mindig visszajöhetsz, mert csak én vagyok és leszek az egyetlen örök és állandó melletted... öreg barátom... – tûnik el az új munkaadóm, de én még mindig nagy szemekkel bámulok magam elé, és próbálok úrrá lenni a pánikomon.

- Hisztis díva! Mit bámultok?! – förmed ránk a szõke, mire kicsit összerezzenek.

- Egy elcseszett szappanoperát. – válaszol egy fazon, akit eddig észre sem vettem.

- Apropó, nem azt mondtam neked, hogy TÓBA?

- Az akvárium közelebb volt. – milyen tó? Milyen akvárium?

- Anhara. – szólít meg egy elég bizarr lányt. Tudom, hogy ez egy cirkusz, meg hogy éppen elõadás van, de ez nem túlzás már?

- Igen, Quinn?

- Nork számának hamarosan vége. Te vagy a következõ. Gillian, te Anhara után jössz, és ahogy megbeszéltük, titeket követ Darren. Elég, hogy a Denevér kihagyja a mai showt, én nem maradhatok ki, szóval én leszek az utolsó. Ez így rendben van? – adja ki az utasításokat a szõke, majd odajön mellém.

- Ne érj hozzám! – lököm el a kezét, ahogyan eszembe jut, hogy mit csinált a lakókocsival, meg a szerzõdéssel, de megragadja a karom.

- Ssshh. Nem lesz bajod. –nyugtat halkan, amitõl hirtelen elönt a déjavu érzés, mintha már hallottam volna, és az érzés, amit a hangja felidéz bennem valamiért nyugtatóan hat rám, aztán mielõtt észbe kapnék, felemel – Sylen, gyere velem.

Elindulunk a lakókocsik között. Érzem a testébõl áradó meleget, ami akár kellemes is lehetne a hûvössé vált idõben, ha éppen nem a tûz jutna róla eszembe, de legalább a vizes ruhák biztosítanak róla, hogy nem hajt végre a tulajdonosuk öngyulladást.
Itt mindenki megvan huzatva. Mégis honnét a francból varázsolta azokat a lángokat? Egyáltalán itt van egy normális alak is? igaz, eddig csak hárommal találkoztam személyesen, de mind furább a furábbnál. Belépünk, illetve bevisz az egyik lakókocsiba, majd letesz az ágyra és öltözködni kezd. Mereven figyelem, de a ruhái közt nem találok semmilyen kelléket, amivel azt a hókuszpókuszt csinálhatta volna. Akkor lehet, hogy a zsebében volt? Vagy másik lakókocsiban?

- Mi vagy te? – nézek rá hatalmas szemekkel, mikor rám terít egy plédet, és várom a választ. Ami remélhetõleg az lesz, hogy ember, mi más? 

- Tûzdémon, de neveznek tûzidomárnak, tûzvarázslónak. Ahány évezred, annyi elnevezés – ezt nem hiszem el! Ide nem rendõrség kéne, hanem elmegyógy!

- És mi szükség volt erre a cirkuszra?

- Sajnálom, hogy elvesztettem a fejem, de ez a vérszívó a legrosszabbat hozza ki belõlem – vérszívó?!

- Na, persze. – húzom el a szám. Szóval azt a tüzet tényleg õ okozta – És el is higgyem. Itt mindenki elhiszi magáról, hogy õ az ami? – kérdem kissé nyersen, mire leguggol elém.

- Neked nem tanították még, hogy ne játssz a tûzzel? – kérdi, mire azonnal elfog az indulat. Hogy jön õ ahhoz, hogy kioktasson?! Ráadásul úgy hogy nem is ismer? Elég szépen megtanultam, hogy a tûzzel nem játsszunk.  – Amathaon örökösen ezt teszi. Szóval nem is csodálkozik, hogy megfogta a ruháját a szikra.

He? Pislogok rá párat. Amathaon játszik a tûzzel, akkor õ a tûz? Õ most tényleg azt hiszi, hogy egy tûzdémon? Mást nem is mond, felkel, egy pohárba vizet enged, tesz bele egy filtert, és ahogy hozzá ér a vízhez az ujja az már gõzölögni is kezd. Ezt meg mégis hogy csinálja? Felém nyújtja a poharat, amit nem túl nagy bizalommal, de elveszek. A teafilterrel csak nem csinált semmit. Hm… a poháron sem látok semmi oda nem illõt… de akkor hogyan?

- Quinn, még csak gyerek. – szólal meg a kisasszony, aki a falnak dõlve ácsorog és egy tõrrel szórakozik. – Látod, hogy retteg a tûztõl.

- Tudom, pont ezért. – fordul ismét felém – Fogalmad sincs, mit tettél, igaz? Azzal, hogy aláírtad Amathaon szerzõdését az Õ kezében vagy. Próbálj csak meg elmenni innen, figyeld meg. A tested lassan elgyengül, és elsorvadsz. Ha pedig kiadod másnak azt, amit ebben a cirkuszban láttál, vagy hallottál… Arra jobb, ha nem is gondolok. Akárhogy is, nem hagyhatod el a cirkuszt. Amathaon szolgája vagy, a véreddel megpecsételted a szerzõdést, így hozzá vagy kötve a mi világunkhoz.

Szavait lassan emésztem, de ahogyan fogom fel õket, úgy áramlik ki a vér az arcomból is. Ezek tényleg õrültek… ön- és közveszélyesek. Azon sem csodálkoznék, ha pár hullát is találnék a cirkusz eddigi táborhelyein. De nyugalom, csak be kell épülnöm, bizonyítékot kell találnom és ezt az egész dilis bagázst magam mögött tudhatom egy egész életre.

- Azt… Azt mondod… eladtam a lelkem az ördögnek…? – jönnek nehezen a számra a szavak, hiszen ilyen mondat az én számon csak akkor esett ki, amikor irodalom órán a Faustból feleltem.

- Nem pont így, de az életedet. Csak Amathaon bonthatja fel a szerzõdésed.

- Akkor bontasd fel vele! – ugrok fel. Mi az, hogy az életemet? Ez felháborító! Meg vannak zakkanva! Egytõl egyig! Mind!

- Nem olyan egyszerû! – szól közbe a lány ismét. A szõke sóhajt és újfent megpróbál hozzám érni, de most nem engedem.

- Ne érj hozzám!

- Elõadás után bemegyek hozzá és beszélek vele. Megpróbálom rávenni, hogy engedjen el téged. De nem lesz könnyû menet. – Mi az, hogy engedjen el? Senki sem szól bele abba, hogy mikor hova megyek! A XXI. században vagyunk, vannak jogaim! Mégis hol élnek ezek? Azonban többet nem szól hozzám, odahajol a lányhoz, mire az igenlõen bólint a suttogásra és már le is lép a szõke.

Ezután semmi sem töri meg a csendet. Meredek magam elé, próbálok ésszerû magyarázatot találni a történtekre, próbálom kiverni a fejembõl a tüzet, de minél inkább gondolkodom a dolgokon annál több a talány. Semmit nem vettem észre trükkökbõl, de ugye ez a trükk lényege. Akármilyen buggyantak is meg kell hagyni, hogy vérprofik.
Tekintetem a kishölygre vándorol, és míg én azon gondolkodom, hogy  õ milyen számokkal szerepel a színpadon. Bár eddig õ a legnormálisabb. Érdektelenül szórakozik a tõrrel, nem fecseg nem létezõ hülyeségekrõl, annak ellenére, hogy a füleit valahogy hegyesre maszkírozta. Láttam egyszer az ilyenekrõl egy dokumentum filmet valamelyik csatornán. A maszkosok mutatták be, hogy mit hogyan csinálnak. Aztán a legnagyobb döbbenetemre a tõr egyszer csak átfúródik a tenyerén. Azonnal ugornék fel, hogy segítsek neki, de az érzelem mentes arckifejezése megakadályoz benne. Más ilyenkor már sikonyálna, õ meg csak áll és bámul.

- Oh… Bocsánat, fel sem tûnt – néz a kezére, mintha csak valami katica mászna rajt. Egy arcizma sem rándul miközben kiszedi a kezébõl a tõrt és leteszi az asztalra.

- És te mi vagy? Te is valami démon féle? Vagy valami nagyra nõtt manó? – kérdem kissé fáradtan, mire azonnal a füleire tapasztja a kezét.

- Nem vagyok nagyra nõtt manó. Fakír vagyok és kígyónõ. Olyan dolgokra vagyok képes amit embertõl még nem láttál. Nem érzek fájdalmat. Meg akarsz kínozni? – mosolyog rám úgy, mint valami zártosztályos, pedig magamban már meg is jegyeztem, hogy a fakírság meg a kígyónõség egész normálisnak számít napjainkban. Hiszen vannak nagy fájdalomtûrésû emberek, ahogyan hajlékonyak is, a többi meg valami piti kis szemfényvesztést használ, na de ez a vigyor… ráadásul a kérdés…

- Kihagynám…

- Oh… -Pedig jó lett volna. Még csak ki sem próbálod? Csak egy szúrás. – nyúl a tõrért és a kezembe adja. Megfogja a kezem és tenyeréhez vezeti – Ne félj, inkább csikis vagyok ott és vicces – szúrja át önszántából a tõrt a kezén.

Reflexszerûen húznám vissza a kezem, ha engedné, aztán mikor engedi, hogy elvegyem a kezem megmutatja, hogy milyen szépen átszúrta magát. Ez tényleg nem érez fájdalmat? Mi az, hogy csikis? Ez beteg! Most tényleg nem érez fájdalmat? Ez most tényleg a saját keze és nem egy mûvégtag?

- És hogy hívnak? Mert azt tudom, hogy te vagy az új mindenes – szólal meg rövid szünet után. Hangjában nyoma sincs a fájdalomnak…

- A nevem Damien Élizées. És a te neved? Meg a tûzdémonnak mi a rendes neve? Vagy ahogy szólítjátok az az?

- Az én nevem Sylen. A tûzidomárunk pedig Tarquin Fire, de mi csak Quinn-nek hívjuk. A mai kirohanásáért Amathaon felel, gyakran hozza ki a sodrából, de ilyen még nem volt. Egyébként kedves és nagyon barátságos, szóval nem kell tõle félni. – értem… ezeket a neveket majd lepasszolom Kylenak, hogy utána nézzen, hátha talál valamit az adatbázisban.

- Kitõl nem kell félni? – lép be az ajtón Quinn kicsit sem boldogan.

- Megint felbosszantott? – lép elé Sylen - Tudod, hogy csak egy szavadba kerül meg némi kínzásba. – suttogja az ajkaira. Kissé kényelmetlenül érezném magam, hogy fölös kerék vagyok, ha éppenséggel nem kéne fölös kereket játszanom. Szóval õk kavarnak. Ez is egy info, bár, hogy mit fogok vele kezdeni azt még nem tudom, de nem árt tudni a fellépõk közti kapcsolatokról egyet s mást. – Ha gondolod bosszantom kicsit a mormotát. – kuncog és ellép tõle. – Egyébként tõled nem kell félni.

- Értem – bólint – Ezt majd megbeszéljük Sylen – mosolyodik el a lány… hm… lehet, hogy kavarásnál kicsit több van köztük?

- Én most megyek, lefekszek. Kezd hajnalodni és nem szeretem a reggel,este pedig elõadás lesz. Ugye számíthatok rád? – Quinn bólint – Akkor jó éjszakát. – és már el is indul kifelé, Quinn mellett.

- Nos, akkor én is mennék a dolgomra – állok fel miután a csend és a szõke kissé bánatos vizslatása kínossá vált.

- Milyen dolgodra? – emeli fel a szemöldökét meglepetten és csak most jöttem rá, hogy kissé hülyén fogalmaztam, hiszen még azt se tudom mit hol kéne keresnem, viszont a szavaim feltételezésre adnak okot, miszerint nem a cirkuszi teendõkkel kapcsolatos a dolgom, és ez meg gyanús.

- Igen, a szállodában maradtak a holmijaim. Fogkefe és tiszta ruha nélkül ugye nem lehet élni? – válaszolom a lehetõ legtermészetesebben – Meg fel kell hívnom egy barátom, hogy megkaptam az állást.

- Értem – ejti ki lassan a szavakat, ahogyan tüzetesen az arcom vizsgálja.

- Nyugi, visszajövök, nem lépek le.

- Más választásod úgy sincs… köt a szerzõdés – sóhajtja, és legszívesebben a szemem forgatnám, de visszafogom magam. Az egy hülye papír! Persze, majd elporlad a testem, amint nem akaródzik majd visszajönnöm! Persze, persze…

- Ezt honnét tudod? – jön ki belõlem a szolídabb verziója a kérdésnek. Alaposan ledöbbentett. Minek kéne vele laknom? Hogy rám gyújtsa a piromániájával a házat? Akarom mondani lakókocsit…

- Jut eszembe, miért is félsz a tûztõl? – veti le magát fáradtan az egyik székre.

- Semmi közöd hozzá, és ha most megbocsájtasz – menekülök ki az ajtón, majd ki a cirkusz területérõl vissza a kulturált, normális – legnagyobb százalékban normális – emberekhez. Ahogy nincsenek a közelemben már kapom is elõ a mobilom. Elújságolom Kylenak, hogy a felvetettem magam a cirkuszba, és hogy válogatott különcök a tagjai, amin nem lepõdik meg. Ám én annál inkább, hogy szeretném lediktálni azt a pár nevet amit megtudtam mégsem megy. Mintha valaki valamilyen láthatatlan lakatot tett volna a számra. Mindegy, majd megírom neki.
Visszatérek a lakókocsiba, lepakolom a cuccokat olyan halkan amilyen halkan csak tudom, hiszen Quinn alszik. Legszívesebben én is ezt tenném, na meg felébreszteném, hogy legyen olyan kedves megmutatni, hogy nekem hol a helyem, mivel mást eddig még nem láttam a cirkusz területén kószálni. De sosem volt szívem alvó embereket felébreszteni. Rövid ideig elidõzöm az arcán, ami most annyira békésnek tûnik, és a kinti hajnali hûvösséghez képest itt benn olyan kellemes meleg van, ráadásul olyan otthonos ez a kuckó. Olyan szívesen… pislantok egyre laposabbakat, ám még mielõtt végkép odaveszne az elhatározásom, hogy szaglászni fogok, megrázom a fejem és emlékeztetem magam arra, hogy ez a fazon felgyújtott egy egész lakókocsit úgy, hogy rajta kívül még három ember bent tartózkodott. Ráadásul fenyegetõzött is… Hahh… nem bírnék mellette mélyen aludni… mégis… annyira vonz… Az az apró déjàvu érzés visszaköltözik egy pillanatra a lelkembe, majd minden önuralmam latba vetve kikényszerítem magam a kocsiból.

Körbenézek, de sehol senki… valakit viszont találni kéne… lenne pár kérdésem. Például mióta van meg ez a cirkusz? Ha ezt tudom, akkor össze tudom vetni, hogy mióta tünedeznek el az emberek. Aztán ki kéne deríteni., hogy ki hol lakik, mi a feladata, ki kell derítenem még, hogy ki mikor merre jár, hogy tudjak kutakodni a lakókocsikban. Háh… ez nagyon hosszú procedúra lesz… pláne, hogy mindenkinek van valami heppje… Hm… valószínûleg mindenki alszik így a sátorban nincs senki. Valószínûleg. Vajon találok valami használhatót arrafele?

-Igazán szép reggelünk van, nemde? Ilyenkor öröm sétálni, bár én este kifejezetten jobban szeretek – a hangra megállok és teljes lelki nyugalommal hátra nézek, pedig legszívesebben ugrottam volna egyet ijedtemben. Észre sem vettem, hogy Amathaon a közelben van. Rám is rám férne a pihenés.

- Jó reggelt. Gondoltam ha már nem alszom akkor körbe nézek.

- Szeretem a lelkes munkaerõt – válaszolja és fogalmam sincs miért, de ettõl a fagyos hangtól minden szõrszál égnek áll a tarkómon – De engedje meg, hogy maga mellé adjak egy idegenvezetõt.

- Annak örülnék – hazudom, de hát ez van. Lesz még holnap és holnap után is idõm az ilyenekre.

- Akkor jöjj utánam – indul el azonnal az egyik lakókocsi felé és én készségesen követem -  Nork. Bemutatkoznál, és körbevezetnéd Damient? – szól oda a fura kocsi közepén üldögélõ alaknak. Esküszöm, itt mindenkinek jelmezkészítõnek és lakberendezõnek kéne mennie… De hogy még nappalra sem lehet levenni azokat a vöröses szarvakat, meg azért valami ruhát felvehetne… Istenem… Várjunk csak. Biztosan mindenki Sztanyiszlavszkij-módszert alkalmaznak! Ezért ilyen zakkant az összes! A cirkusz majdnem olyan mint a színház, ha nem teljesen ugyanaz! Miért nem jutott ez elõbb az eszembe? De itt tuti nincs rendben senkinek semmi az agyával. Mi a fészkes fenének éget ez az alak gyertyákat reggel? Ráadásul a szõnyegen! Fel akarja magát gyújtani? Még csak egy vödör vizet sem látok sehol, ha véletlenül netalántán eldöntené õket a szõnyegen. Hogy lehetnek az itt dolgozók ilyen felelõtlenek?

- Hogyne, méltóságos Uram! – méltóságos úr? De mielõtt még egy kérdõ pillantással Amathaon felé fordulhatnék már csak a hátával szemezhetek. Ugye nekem nem kell majd így hívnom? - Miután ezt megtetted, vezesd Anharához. Ha Quinnek kedve szottyanna csatlakozni, kérlek, fogadd õt is.

- Értettem.

- Szóval Damien?

- Damien Élizées. –biccentek kissé mereven. Egyszerûen nem tudom levenni a szemem a gyertyákról. Minden pillanatban elborulhatnak, és akkor az lesz mint tegnap… 

- Eloltsam õket? –kérdi, mire képes vagyok rá fókuszálni.

- Megköszönném. – négykézlábra ereszkedik és a gyertya sereget szép sorban elfújja. Kezdek megnyugodni. Miért nem volt elég ennek egy gyertya? Minek kellett egy egész csomagnyi? Nincs halottak napja ha jól tudom, és bár közel van a temetõ ez nem az.

- Szóval, Nork vagyok – egyenesedik föl és kezet fog velem. Ekkor veszem csak észre a vállán gubbasztó valamit. A gyertyák teljesen elvonták a figyelmem… Mi a franc ez? Valami elemes bigyó lehet, hiszen mozog…  

-Te szerencsétlen... -jegyzi meg hirtelen, mire meglepetten rá pillantok és nem foglalkozom többet azzal a madárszerû izével. -egyáltalán fel tudod fogni, ha mondok neked most valamit, vagy tanítani próbállak? Szerintem az utóbbi idõben annyi terhelõ információ rúgott hasba téged, hogy azt sem tudod, fiú vagy-e, vagy lány.

- Ne félts. Jó a teherbíró képességem.

- Helyes - mosolyodik el - Nos...

- Mirõl beszéltél Quinn és köztem? Mi közünk van egymáshoz? – szakad ki belõlem a kérdés hirtelen. Ha még több ilyen beavatási cuccot terveznek a pirománnal ellenem, akkor annak még most szeretnék gátat szabni.

- Sajnálom, fiam, de ez ügyben nem tehetek semmit. Nem az én feladatom az, hogy elmagyarázzam ezeket. Illetve... Hidd el, hogy vannak olyan dolgok, amiket még a te nagy teherbírású agyad sem tud feldolgozni. –Tessék? –Szóval... Amiatt nem aggódom, hogy a gyertyákhoz, vagy a füstölõkhöz nyúlnál, ellenben... Drogozol? - kérdi hirtelen, mire nemlegesen megrázom a fejem - Örülök, de ha ki is szeretnéd próbálni, ne ezekkel kezdd - mutat különbözõ szárított gombákra, porokra és levelekre. Nagyszerû, a csipet csapat legújabb általam megismert tagja egy drogos. Ráadásul illegálisan birtokol és él ilyen szerekkel. Gyûlik úgy szépen a bûnlajstrom, pedig még nem is ismerek mindenkit ebbõl a díszes társaságból és még neki sem álltam kutakodni -mert ezek olyan cuccok, amiket épphogy lenyelsz, vagy a nyelved alá teszel, elpatkolsz. Rettenetesen erõs cuccok. –suttogja, de nem törõdöm vele. Lehet, hogy a szarvakat és azt a madárszerû borzadályt õ készítette valamelyik illuminált állapotában…

- Ó, igen. Õ itt Kailin, egyetlen háziállatom. Túlságosan szeret engem, így itt maradt – persze, hogy itt maradt, hiszen ez csak egy tárgy… de hogy még neve is van… Vajon mennyi drogot szedett már be?

- Te tartod a kapcsolatot a túlvilági lelkekkel, ugye?

- Igen-igen.

- Bárkit meg tudsz idézni?

- Bárkit - válaszára kicsit elgondolkodom, és akaratlanul is eszembe jutnak a szüleim. Milyen szép lenne, ha tényleg meg lehetne idézni õket, ha csak egy pillanatra is. Ha el tudnék tõlük búcsúzni, ha valahogy megköszönhetnék nekik mindent és… De minek is fájdítom ilyen badarságokkal a szívem? Holtakat megidézni nem lehet, szellemek nem léteznek.
Nork még tájékoztat pár dologról, de nem nagyon értem, mivel össze-vissza hablatyol, de legalább azt világosan értem, hogy az õ számához mi is kell. Ezek után az Anhara nevezetû tag kocsija felé vezet. Kopog, mire az ajtó kitárul, de nincs benn senki. Illetve én csak a sötétséget látom és az ajtóban nem áll senki. De most legalább tudom a trükköt. Valami fehér, ezüstös fonalat kötöttek a kilincsre, úgy nyitottak ajtót. Valaki szörnyen lusta.

- Nork? Mi ügyben?

- Üdvözöllek, Anhara! Amathaon kért, hogy hozzam ide neked az új mindenest, miután én bemutatkoztam neki –Szemöldök ráncolva lépek be a helyiségbe, ahol mindent fed az a fehér fonal. Hol van az itt lakó?

-  Jólvan.

- Egyébként hogy vagy? Minden rendben?

- Persze. Miért kérded?

- Régen láttalak.

- Engedd csak be a fiút.

- Rendben van – biccent nekem, majd ránk zárja az ajtót és mindent bevon a sötétség.

Ilyenkor örülök, hogy csak a tûztõl félek. Ha nõ lennék, akkor az Anharával való találkozáskor minden bizonnyal fejvesztve menekültem volna. Hihetetlen, hogy a szerep kedvéért képesek egész nap jelmezben sétafikálni és még a lakókocsijuk is úgy berendezni, mintha tényleg azok lennének amik… hihetetlen. Õ is elmondja, hogy mik kellenek neki az elõadáshoz és már ki is nyitja a lakókocsi ajtaját, ám ahelyett, hogy kilépne hirtelen megáll. lehet zavarja a fény? Hogy lehet ilyen sötétben meglenni? Nem hiszem el, hogy még nem romlott el a látása.

- Miben lehetek szolgálatodra? – mosolyog ránk egy hosszú, fekete hajú férfi.

 - Bemutatom az új mindenest – lépek ki az ajtón, hogy bemutatkozhassam.

 - Üdv, Damien Élizées vagyok – rázunk kezet.

 - Hali! Darren Wade, de maradjunk a Darrennél – erõltet magára egy mosolyt. Vajon nem lennék szimpatikus vagy alapból ilyen?

 - Köszönöm, Anhara, most már elmehetsz... – vált hirtelen türelmetlenre, de azért oda dob egy csókot a pókjelmezes lánynak. Egyáltalán hogy tudnak ilyen cuccokat összeeszkábálni? Biztos nagyon sokba kerültek… ha nekem lenne ilyen jelmezem tuti, hogy nem hordanám egész nap. Félnék, hogy tönkre teszem…

 - Gyere Damien, megkeressük Quinnt, mert nagyon kajás vagyok. Ha szeretnéd, a vendégem vagy egy finom kis oldalasra – elindul, én meg követem és felveszem a tempóját.

 - És, te miféle... – hogyan tegyem fel a kérdést, hogy ne legyek se túl szkeptikus se túl bunkó, és ne érezze a kérdésbõl azt, hogy bolondnak tartom õket? - szerzet vagy? – diplomáciát kellett volna tanulnom…

 - Animágus vagyok. Látod? – Felém nyújtja a jobb kezét, ami hirtelen megváltozik, aztán vissza. Azt a hét meg a nyolcát! Nem hiszem el, hogy mindenkinek van valami beépített trükkje az újaknak! Mégis hogy a francba lehet ezt megcsinálni? Lehet, hogy van valami kivetítõ cucc a csuklóján és én csak valami számítógépes felvételt néztem meg?  

 - Na, ne nézz ilyen megszeppenve. Nem erõsségem a bestializmus. – Vigyorog, de jobban járt volna, ha nem teszi. Aztán elérünk Quinn lakókocsijához, ahova ledobáltam ideiglenes a cuccaimat. Tényleg, meg kell majd keresnem Amathaont, hogy mutassa meg a szállásom. Csak nem kell majd a piromániással együtt laknom… biztos volt az elõzõ mindenesnek is saját lakókocsija. Darren kopog, mire egy nagyon megviselt Quinn nyit egy rövid idõ után ajtót. Megviselt? De hát édesdeden szundikált, mikor itt hagytam. Mi történhetett vele az eltelt idõben?

 - Van kedved enni? – kérdi számomra érthetetlen lelkesedéssel, mire egy szó nélkül ránk csapja az ajtót. Kedves…

 - Ebbõl nem lesz sütögetés… - jegyzem meg csak úgy mellékesen.

 - Annyi baj legyen! Nos, akkor mesélek kicsit az igényeimrõl.

 - Oh, persze, a munka. – Mosolygok. Ez a fazon eddig egész normális. Azon kívül, hogy animágusnak képzeli magát. De legalább nem drogozik, nem mazochista és nem fenyegetõzik miközben mindent felgyújt.

 - Nincs sok mindenre szükségem. Pár élõ állat, ennyi az egész. Bevezethetnénk néhány veszélyesebb elemet, de majd ehhez úgy is kell a te szakértelmed. – Élõ állat? Jó, persze, cirkuszban vagyok, de mi az, hogy egy rémcirkuszba élõ állatot hozzunk? Attól nem ijed meg senki. Kivéve ha grizliket szabadítunk a nézõközönségre. Meg milyen szakértelem?

 - Én… én nem… - próbálnám elmagyarázni, hogy halvány lila gõzöm sincs a cirkuszi élet mibenlétérõl, de megúszom, mivel még idõben leesik neki, hogy mit szeretnék mondani.

 - Hát akkor mi vett rá, hogy ideláncold magad? – Pár eltûnt személy és a munkám. De ezt mégsem válaszolhatom.

 - Nem igazán tudtam a szerzõdés... bizonyosságáról.

 - Ne aggódj emiatt, majd lesz valahogy. – Amathaon suhan el elõttünk, ám még mielõtt leinthetném eltûnik. Biztos siet valahova… nem hiszem, hogy viccbõl játszana itt szellemet.

 - Na, akkor… Itt a hátsó színpadon, pont itt, a bal ketrecbe legyen két dingó estére. A többit egyelõre megoldom – mutogat nekem meg leesik az állam. Dingó? Mégis honnét a francból szerezzek neki dingót? Mégis hol vagyunk? Ausztráliában? Kell lennie valami állatkertnek a közelben… Amúgy miért is kell neki dingó? – Aztán majd nézd meg az elõadást. Kicsit laposnak érzem, érdekel a véleményed. – aztán még megmutat pár dolgot, aztán vissza is térhetünk a lakókocsiövezethez. De már bánom is, ugyanis a mazochista kiasszony, Sylen, ha jól emlékszem, éppen az orrunk elõtt gyakorol. Nem hiszem el, hogy ez nem fáj neki. Én már csak attól felszisszenek ha ránézek.

 - Sylen, kérlek, legközelebb kérj segítséget… - Lép hozzá közelebb és elvigyorodik. Hirtelen valami megváltozik Darrenen, de csak egy pillanatra és ezután már csak azt veszem észre, hogy Sylen vére kiserken, Darren fejének valami kõ ütközik a semmibõl. Mégis mi folyik itt? Quinn hogy a francba tart egy tûzgolyót a kezében? Egy újabb ostoba trükk! Mikor lesz már ennek vége?

- Féltékenyek vagyunk, hm? – emeli fel kezeit és visszatér mellém. Aha… szóval Quinn, Darren és Sylen között valami szerelmi háromszög szerûség van… Szóval Darrennek vannak szadista hajlamia, az imént láthattam is…

 - Akkor egy finom oldalas?

 - Valaki kaját mondott?! – jelen meg Anhara is, ám most egy teljesen másik lakókocsiban.

 - Ha már úgy beszõtted magad oda, kedves, kihoznád a fûszereket? – Már repülnek is. Aztán Quinn is elõkerül, és hiába nézem mereven a húst egyszerûen nem tudok rájönni, hogy hogyan sül. A nap ennyire azért nem tûz… sõt… alig van valami ereje. Darren a kész ebédünket egyenlõ darabokra osztja, amit a kisasszony nem néz jó szemmel.

 - Igazán lehetnél kifinomultabb, Darren. – csendül a plakátragasztgató kisasszony hangja eléggé lenézõen, ami igazán nem áll jól a csinos arcának.

 - Kérsz pár harapást? Ha gondolod, neked adom a legfinomabb falatot, még nem faltam be a száraz, pirult részeket.

 - Csak pár falatot, igazán. – azzal már el is tûnik, majd egy tányérral tér vissza. A társaság beszélgetésbe elegyedik, azonban a piromániás felé néha vetek egy aggódó pillantást. Nem igazán értem a humort amivel egymást szórakoztatják az emberek, ahogyan azt sem értem, hogy az a szõke, Quinn, miért érzem úgy, mintha már ismerném, és ha eltekintek attól a tûzesettõl még szimpatikus is.  Aztán a társaság el kezd oszolni, mert közeledik az elõadás idõpontja, készülõdni kell, de hát én meg mit csináljak? A szerzõdés, mivel nem olyan nyelven volt, amit én is értek – ami megjegyzem nem törvényszerû – állítólag nem foglalta magába azt, hogy pontosan mit is kéne csinálnom. Páran már elregélték a szívük óhaját sóhaját, de hát azokkal még bõven ráérek. De biztos, hogy nem csak annyi dolgom van…

- Érdekes társaság. – próbálok bezsélgetést kezdeményezni, mikor odacsapódok Darrenhez.

 - Valóban. Tudod, rég ültünk le együtt.

 - Úgy látom, ez zavar téged.

 - Tény. Na, most munkára! Ellenõrzöm a ponyvákat és huzalokat fenn, te pedig nézd meg, hogy a beléptetõ kapu és a kordon környékén minden rendben van-e. Utána gyere vissza, a nézõtérnél szükségem lesz rád. – végre valami normális tennivaló. Méghogy dingók…

- KÉSZ! – Kiáltok fel, mikor pár perc múlva visszatérek. Bár jobban jártam volna, ha maradok még kint. Ezek tudatában vannak annak, hogy veszélyes egy gyenge, fehér fonálon lógatni valakit a levegõben? Pláne úgy, hogy az a valaki egy lány? De miért is lepõdök meg a tegnap és a mai események után egy ilyen viszonylag reális dolgon? Mindegy, az nézõteret még le kell ellenõrizni, ami gyorsan meg is van.

 - Nagyon remélem, hogy most végeztek, mert tíz percünk van nyitásig! – halljuk meg Amathaon jeges hangját.

 - Így elszaladt volna az idõ? – jegyzi meg Darren térfásan, ám még egy mosolyt sem sikerül kicsikarnia.

 - Quinn, Nork, már mindenki rátok várt! – torkollja le õket Amathaon amikor megjelnnek -  A tûzdémon most a hetedik lesz, a hatodik Gillian után, Nork pedig Anharát követi majd negyedikként a színpadon. Tehát mindenki megjegyezte a sorrendet? Örülök. – már mennék utána megkérdezni, hogy nekem mit kéne csinálnom még, de Darren karon ragad és elhúz.

 - Öt perc múlva nyitom a kaput. Öltözz át és gyere a pénztárhoz, ott találkozunk. – Átöltözni? Mibe? Vajon abba a ruhába amit valaki ide készített ki? Mivel mást nem látok így valószínûleg…
Öltözés után kisietek a pénztárhoz, ahol Darren már javában árulja a jegyeket, aztán jegyárusítás után elrendezzük gyorsan a kellékeket, és már õ is jön. Oda somfordálnék a többiekhez, hogy megtudjam nézni legalább egy ember számát, hiszen külön megkért, hogy alkossak majd véleményt, de pont akkor látom meg a cirkuszigazgatót, és most semmi kedvem elszalasztani.

- Jó estét! – köszöntöm, mire biccent.

- Hogy telik az elsõ munkanap? Sikerült pár hasznos dolgot megtudnia? – kérdi furcsa hangsúllyal, amitõl olyan érzésem lesz, mintha tudna valamit. De az ki van zárva. Nem tudhat semmit…

- Igen, már úgy nagyjából tudom, hogy mi lesz a dolgom a cirkusznál és a társaság is… elég… érdekes – igen, ez a legjobb és legudvariasabb szó rá.

- Azt elhiszem, meg is lepne, ha másmilyen lenne – hagyja rám.

- Jut eszembe, egy kérdés: hol szállásolhatom majd el magam?

- Hm… a régi mindenesünk lakókocsijában természetesen – válaszolja lassan, valamit nagyon nézve a hátam mögött. Pillantását követem és a tekintetem Quinn tekintetével találkozik. Õ lesz a következõ fellépõ, de mégis miért néz ilyen gyilkos szemekkel Amathaonra? Köze van a tegnapi kiborulásához?

- Tényleg, mi történt a régi mindenessel? Felmondott? – pislantok Amathaonra laposan, hiszen ha igaz, amit nekem mondtak, akkor a szerzõdést csak õ bonthatja fel.

- Nem. Meghalt – közli, de úgy, hogy közben még a szeme sem rebben.

- Miben? – nézek rá döbbenetet imitálva.

- Amiben minden ember – ezek szerint beteg volt és öreg? Nyitnám a szám újabb kérdésre, amivel a választ konkretizálhatnánk, de a megjelenik a plakátragasztós kisasszony, akinek még mindig nem tudom a nevét.

- Amathaon, beszélhetnénk? – pillant rám úgy, mintha csak valami ínycsiklandozó fogás lennék egy menõ étterem étlapján… Most valamiért tõle is kiráz a hideg.

- Damien Élizées, kisasszony. Még nem volt alkalmam bemutatkozni. Megtudhatom az ön becses nevét is? – veszem elõ a legudvariasabb formám, ha már egyszer így pillant rám.

- Gilian – vet felém egy hûvös pillantást, amit nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, majd várakozóan tekint Amathaonra. Értem a célzást. Biccentek és le is lépek.

Érdeklõdve sétálok körbe és veszek mindent alaposan szemügyre, aztán eszembe jut Darren kérése. Remélem, még elcsíphetek az elõadásából pár mozzanatot. Hátha rájövök még a trükkre is. Ám legnagyobb megrökönyödésemre nem Darren találom a színpadon, hanem Quinnt aki valami hatalmas tûzsárkányokat irányít. Magamba fojtok egy sikolyt, ahogy az egyik elhúz elõttem pár méterre a színpadon. Jóságoségjóságoség! Azonnal megfordulok és elrohanok. Nem is figyelem, hogy merre csak minél messzebb a sátortól és azoktól a tûzszörnyektõl. Tûzszörnyektõl?! Ezt komolyan én gondoltam?! Alig vagyok itt egy napja de máris elkezdtem begolyózni!

Mikor lihegve megállok döbbenten veszem észre, hogy alig kerültem említésre méltó távolságra a cirkusztól, ráadásul pont egy tó mellé. Fáradtan leülök a kissé megviselt mólóra és onnan figyelem az eget. Kellett már egy kis nyugalom. Meg jobban járok, ha hozzászokom Quinn trükkjeihez addig ameddig itt vagyok. Még mindig nem égett le a sátor, szóval biztos tudja mit csinál. Amathaon tûnik a legnormálisabbnak az egész társaságból… mélázok, miközben elnyúlok a mólón és a csillagos eget pásztázom.  De ez nem meglepõ, hiszen õ a fõnök. Aztán Darren is egész normális. Ám a legfurcsább az, hogy valami megmagyarázhatatlan dolog miatt senkiben sem bízom így elsõ látásra, kivéve Quinnben, és ez az, ami megmagyarázhatatlan. A szívbajt hozzá rám, piromániás, dühkitöréses és mégis õ az, akiben ilyen futó ismeretség után ösztönösen meg tudnék bízni. Marhaság…
Vissza kéne menni… de olyan jó itt feküdni és olyan hosszú volt a nap. Ha belegondolok abba, hogy mióta nem aludtam…

*

- Damien, Damien, keljél már fel! – rázogat valaki mire lomhán kinyitom a csipám. Egy szarvas, kócos fekete hajú egyed ráz fel legmélyebb álmomból. Még mindig álmodnék? – Te akartad… - morog valamit, aztán úgy ülök fel, mint akibe villám csapott. Mi az ami ilyen istentelenül hideg?!

- Eszednél vagy?! – akadok ki, mikor visszadobja azt a szerencsétlen halat. Fúj, most még ráadásul halszagom is van… fenomenális.

- Legközelebb ébredj fel elsõre és ne tûnj el egy szó nélkül. Mindenki téged keresett – morog Nork – A többiek már feladták és elmentek aludni.

- Nem lehet az ember egyedül anélkül, hogy bejelentené? Nem holnap szeditek a sátorfát, a dolgom elvégeztem, akkor meg mit aggódtok? – tápászkodom, majd tüsszentek egyet. Na igen… nem kellett volna idekint elaludni…

- Nem mi, Quinn. Attól félt, hogy el akartad hagyni a cirkuszt és már valahol elsorvadtál.

- Istenem… itt mindenki hisz az ilyen hülyeségekben? – morgom csak úgy magamnak, miközben lehagyom Norkot, és Quinn lakókocsija felé veszem az irányt. Gondolkodom rajta, hogy kopogjak-e vagy sem, végül gyõz az udvariasság, de nem jön válasz. Ó, persze, biztos keres ha már annyira aggódik. Benyitok és elsõ dolgom leellenõrizni a cuccaim. Remek, ott vannak ahova tettem õket, úgy ahogyan hagytam. Körülnézek az otthonos lakókocsiban, ami olyannak tûnik, mintha több személyiség élne benne, vagy mintha a lakónak lett volna már több élete. Mikor a könyvek gerinceit olvasgatom akkor robban be a szõke az ajtón.

- Nork mondta, hogy megtalált. Legközelebb igazán szólhatnál! Aggódtam – lép azonnal elém, mire én ösztönösen hátrálnék, ha a könyvespolc és a lakókocsi fala nem akadályozna ebben. – Miért félsz tõlem? – néz rám úgy, mintha egy kivert kölyök kutya lenne.

- Még kérded? Nem tudom ki gyújtotta fel tegnap este a lakókocsit! A dühkitörésed és a piromániád kezeltetni kéne, ugye tudod? – szakad ki belõlem a félelem által generált válasz. Ilyenkor alig tudok gondolkodni, de szerencsémre hátrébb lép párat így én is fellélegezhetem.

- Sajnálom, és nem vagyok piromániás. Még mindig tûzdémon vagyok. Minél elõbb elfogadod, hogy itt az „emberek” nem emberek, annál jobb lesz.

- Aha, persze… - pislantok rá sandán – De mi lenne, ha megmutatnád a régi mindenes kocsiját? Átpakolnék oda és akkor nem a mólón szundítanék legközelebb.

- Megmutatom, persze, de majd holnap vagy holnapután. Ugyanis nem volt fûtve egy jó ideje, meg ki kell belõle pakolni. A régi mindenes halála óta olyan raktárféleségként használtuk. Szóval ma éjjel nálam alszol, elférünk ketten az ágyon. Ne nézz már így, nem fogok álmomban kigyulladni – morran egyet fáradtan a megrökönyödött képemre.

**

Másnap reggel annak ellenére, hogy nagyon nehezen aludtam el és annyira kihúzódtam az ágy szélére, hogy majdnem leestem, meglepõen kipihenten ébredek. Még úgy is, hogy szörnyen idióta álmom volt. Kinyitom a szemeim, és bár ne tettem volna. Quinn egy szál törülközõvel a dereka körül álldogál a szekrény elõtt, és meg kell állapítanom, hogy minden piromán hajlama ellenére nagyon jól néz ki…

-’Reggelt, miután kilegeltetted a szemed: reggeli az asztalon – honnét tudta, hogy ébren vagyok és nézem, amikor háttal áll nekem? De mindegy is. Kezdek már nem meglepõdni semmin. Szó nélkül leülök az asztalhoz és elkezdek enni, de még így is Quinnt bámulom. Most annyira más mint az álmomban… ott boldognak tûnt.

- Valami baj van? – pillant rám.

- Nem, csak olyan fura álmom volt… - a fura szót az ittlétem óta meglehetõsen gyakran használom… kéne egy szinnoníma szótár… - Boldogan mosolyogtál és fehér rózsát adtál nekem. Kész röhej, nem?

- De… az… - néz rám meredten – Mindig fehér rózsát adtam… - suttogja, majd visszafordul a szekrényhez és kihúz egy fekete pólót.

- Kinek? – kérdem, ám kérdésemre nem válaszol, így annyiban is hagyom. Gyorsan összekapom magam és utána járok, hogy merre vannak a többiek. Darren, Nork és Sylen éppen valamilyen magasröptû elmélkedést vitatnak, aminek már kezd fogadás szaga lenni, és bár szívesen hallgatnám még õket, kénytelen vagyok félbeszakítani õket.

- Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy megzavarom ezt a fontos eszmecserét, de nem tudjátok, hogy merre van a régi mindenes lakókocsija?

- Ugyan, semmi baj. Darren és Sylen úgyis tudja, hogy nekem van igazam, csak szégyellik beismerni, hogy tévednek – indul meg Nork a többiek gyilkos pillantásaitól kísérve.

- Csak szeretnéd! – kiált fel mindkettõ és õk is megindulnak velem együtt utána.

- Láttad a tegnapi számom? – pillant rám Darren, de megrázom a fejem.

- Sajnos nem, de legközelebb megpróbálom elcsípni.

- Kiélt egy helynek néz ki – húzza el a száját Sylen a lakókocsit látva. Nem tudom mikor halt meg a mindenes, de ha azóta nem lakott benne senki, akkor nem csodálkozom az állapotán. Ez több napomba fog kerülni helyre hozni… Nyomozni jöttem ide az isten szerelmére, nem pedig takarítgatni…

- Nem segítenétek? – nézek rájuk hirtelen ötlettõl vezérelve – Négyen gyorsan áthordjuk máshova a cuccokat és rendbe szedjük a dolgokat – most miért néznek rám úgy mint egy futó bolondra? Én úgy hallottam, hogy a cirkuszi csapatok olyanok, mint a nagy családok, a családok meg szoktak nagytakarítani… - Utána meghívlak titeket kajálni – teszem hozzá mosolyogva. Persze Darren azonnal bele is egyezik, és mivel Darren beleegyezett és lelkesen néz Norkra így õ is, és hogy Sylen se maradjon ki õ is. Meg feltételezem, jobb dolguk úgy sincs. Nem olyan nagy ez a város, hogy csak úgy lelépjenek délután szórakozni.  Meg ez csak nekem hasznos, hiszen nem csak gyorsabban végzek, de még lehet, hogy elejtenek most vagy kajálás közben pár fontos infot arról, hogy valójában mi is folyik a cirkusz kulisszái mögött. 

- Amathaon. Észre sem vettelek. -Búgom szavaimat.  A csend utána szinte óráknak tûnik, sõt, napoknak. Lankadt figyelmem azonban felizgatja a porondmester mély hangja.

- Ez elég nagy hiba, mert már jó ideje a hátad mögött állok. Mondhatni ez egy szarvas hiba tõled. – hm. Gúnnyal próbál munkára bírni. Mint mindig.

- Haláli a humorod –sóhajtok. –mit akarsz?

- A szokásos! A sátor nem állítja föl magát és egyéb más teendõk is akadnak… Holnap elõadás.Mlég ma éjjel föl kell állítani mindent… - ó… Ezek szerint megérkeztünk.

- Értem, azt hittem, még úton vagyunk…  A meditálásban fel sem tûnt, az érzés, hogy milyen közel került hozzánk egy temetõ… - osztom meg vele észrevételemet egy mély lélegzetvétel kíséretében, de tisztában vagyok azzal, mennyire nem érdekli. Kedvelem ezt az illatot. Úgy is mondhatnám, a temetõ illata mindennapos velejárója munkáinknak.  Gyûlölöm, hogy nincs mindenes. –Mennyire lenne szükséged? –kérdem végül, mire egy pillanatnyi gondolkodás után közli a feladatot:

- 12... jó állapotban legyenek, nem szeretném a munka végeztével a testrészeiket gyûjtögetni! –evidens, ezt még kérnie sem kellett volna. De… 12?

- Ez elég sok… Minek ennyi? Kérdem szemöldököm felhúzva, 5-6 darab az átlagos mennyiség.

- Sok dolgom van, szeretnék minél elõbb végezni. –á, tehát akadt feladat… Közben feláll, és a hátam mögé, a kijárathoz sétál.

- A mindenes? –kérdezek rá minden kertelés nélkül, majd szárított növényeimet kezdem morzsolgatni, hogy több illóolaj kerüljön a levegõbe.

- Igen az is… - válaszolja körültekintõen, mintha egy nagy titkot rejtegetne. Sajnos az elõzõ már igen koros volt. Jobb is lesz egy fiatal. Amathaon tapintatosságát is megértem. Mostanában rengeteg a vita közte és Darquin között a szerzõdésrõl. személy szerint Amathaonnal értek egyet. Az emberek egyik fõ tulajdonsága, hogy mindent tudni akarnak. Amit meg nem ismernek, attól félnek, és el akarják pusztítani. Lehet, esélyünk sem maradna a túlélésre. Illetve az se lenne kellemes, ha folyamatosan azzal menne el az idõnk és az energiánk, hogy új mindenes után nézzünk, ha az elõzõ úgy gondolja, eleget volt a cirkusznál, és faképnél hagy minket.

- Maximum fél óra és itt lesz mind, de ha most kérhetném, hagyj magamra… Zavarsz a kapcsolatteremtésben! –intézem végül hozzá mondandómat, miközben kemikáliás szereimmel kezdek foglalkozni.

- Ez érdekes, mert az imént azt állítottad, hogy észre sem vettél.

- Milyen figyelmes va… -fordulok hátra, hogy fröcsögjek egy kicsit, de addigra már a vámpírt „elnyeli a föld”.  Sok a dolga az Urunknak. Elmosolyodom, majd meditálni kezdek ismét, s kiválasztok 12 friss testet, akikbe erõt kell lehelnem.

Miután ez megtörtént, ki sem nézek leellenõrizni õket, biztos vagyok abban, hogy jól sikerült a dolog, ha pedig tévednék, Amathaon azonnal jelezné. Le is fekszem aludni, nappal úgyis rengeteg dolgunk lesz, hogy szalonképessé alakítsuk a sátrat. Eszméletlen gyorsasággal alszom el.

Reggel késõn kelek, a kábaság rettenetes súlyként fekszik rajtam. Nem akarok felkeni, dolgozni pedig semmiképp, de Darren úgyis kirángat, hogy ne egyedül végezze a piszkos munkát. Éjjel a zombik a munka nagy részét elvégezték, és szófogadóan visszaballagtak végsõ nyughelyükre. Nekünk jelenleg csak az utolsó simításokat kell elvégeznünk, takarítani, ilyesmik. Miután nyújtóztam egyet az ágy szélén ülve, mentalevelet rágok, hogy leheletem friss legyen, majd egy kis kokacserjét… hogy meg legyen a kedvem a munkához.

Mire kiérek, Darren már pakolgat a függöny mögé, s rendezget. A saját cuccaimat is leteszem egy dobozban. Ebben azok a dolgok találhatóak, melyekre szükségem lesz az elõadásom során. Néhány szárított gomba, füstölõk, hangtálak, stb. Az animágus feltûnõen nézeget, mikor lerakom a dobozt.

- Hogy lehetsz egyszerre kigyúrt és ennyire tunya, Csipkerózsika?

- Ez maradjon az én titkom. – rebegtetem a szempilláimat a poén kedvéért, majd kezembe veszem a seprõt, és végigmegyek vele a porondon.

- Csillogjon ám! –vigyorog Darren, majd egyszerûen kisétál a sátorból. Már vagy 5 perce söprögetek, mikor megpillantom Anharát a sátor tetején kúszni. Elég halk teremtés… Hálójával mindig kidíszíti a sátrat, így megadva az alap hangulatot a helyiségnek, és a közönségnek. Látom rajta, hogy csodálja, hogy egyáltalán észrevettem. Bár… erõs drogok hatása alatt még az orrom elõtt állókat sem veszem észre néha. Rá mosolygok, majd söpörgetek tovább. Gilliant, és a többieket is megpillantom néha, de õk máshol tevékenykednek.

Miután végzek, lakókocsimba sietek. Találkozni akarok szellemeimmel. Belépve a lakókocsiba annak ajtaját kulcsra zárom, majd ülõpárnácskámat felrázom, megnyomkodom kissé. A citromfüves-levendulás-Cannabiszos mozsárban megtöröm egy kissé a benne található füveket, füstölõt gyújtok. Kényelmesen elhelyezkedem a párnán, majd meditálni kezdek. Minden a legnagyobb rendben megy a lelkek birodalmában. Néhánnyal elbeszélgetek. Ellenben hirtelen megjelenik egy új rezgésszint. Egy új minõség, amitõl érzem, testemet kirázza a hideg, pedig abból kilépve reppenek ide-oda. Hirtelen térek magamhoz, szívem hevesen ver, közben elgondolkozom. Kié lehet ez? Ilyet még… Nem is éreztem, de ismerõs! Ez hihetetlen… Erre… Erre az élményre most szednem kell valamit!

Nem is tudom, mennyi idõ telik el. Egy függõnek kieshetnek percek. Órák. Napok. Darren nyitja az ajtót, pedig Amathaon szokott minket. Alakja furcsán hullámzik… szerintem túl nagy volt a mai adag…

- Istenek, NORK! Már csak a nyáladzás hiányzik! Hogy fogsz így fellépni?! – lehajolva kezem vállára helyezi, s fölállít. Együtt megindulunk. – Még szerencse , hogy nem tudsz elpatkolni.

- Nem, hát! –vigyorodom el –Darren! Az utolsó akarok lenni… - búgom a fülébe, majd dalolni kezdek.

- Ez egyre jobb… - sóhajt fel, és néz a magasba, mintha onnan várna segítséget… Vagy villámot belém. Mikor beérünk, egyszerûen leejt az egyik székre. Nem sokkal ezután lép be Quinn, kezében papírral, tollal.

- Jól van, hölgyeim és uraim, akkor ki óhajt lenni az elsõ?  - erre egybõl szónokolni kezdek, hogy pl. Darren, vagy esetleg Sylen lehetne az elsõ.

- Kezdjen Nork! –üvölt Darren, huncut fénnyel a szemében. És még azt hinné Isten teremtménye, hogy jót akar neki…

- Nem, én inkább az utolsó, a fõattrakció! –vágom rá õszintén.

- Anhara? –néz körbe Quinn, de igazából mindannyian tudjuk, hogy nincs a helyisé… No lám, leereszkedik a semmibõl a kicsi pók…

- Nekem mindegy, csak ne az utolsó. - mondja, meglepetésemre.

- Gillian? –fordul körbe Quinn, de õ már tényleg nincs köreinkben. Vajon hol lehet? Mindegy, a lényeg, hogy valóban én leszek a legutolsó, ugyanis drága, édes Quinn a mi érdekeinket nézi. Mikor összeállt a sorrend, Amathaon közénk lép, Quinn kezébõl a papirost kirántva, s elemezni kezdi. Ajjaj. Rosszat sejtek.

- Nahát, a vámpírok gyöngye is csatlakozik a megbeszéléshez? – pillant megvetõen a tûzdémon a vérszívóra. Mintha valami nem lenne kóser. Nem is értem, hogy miért gondolom ezt, de valami nem kóser. Saját belsõ iróniámon majdnem elröhögöm magam.

- Nork… Te akartál lenni az utolsó? –pillant a papírfecni felõl Amathaon, mire vállat vonok, ahelyett, hogy nagy hanggal közölném, IGEN.

- Inkább az utolsó… A többiek bekavarnak folyton, pedig én, a nagyszerûség mintaszobra, nem lehetek az elsõ… Ez annyira megalázó… - mondom affektálva, mire a vámpír Quinn felé fordul.

- Értem… Quinn, ez így nem jó… - veszi ki a kezébõl is a tollat, majd áthúzgálja az egészet, Quinnben és bennem egyszerre megy fel a pumpa –az új sorrend…

- Álljunk meg egy szóra! –hördül fel Quinn - – A mûsorlistát mindig én állítom össze és nem vehetem mindig számításba Nork igényeit.  Az õ mûsora látványos és izgalmas, de a leghosszabb. Ha a végére rakom, akkor mindenki bealszik, mire végzünk!

- Nyugalom drága barátom, csak néhány apró változtatást hajtok végre, mivel ahogy azt elmésen megemlítették én, mint egy mormota, nehezen ébredek a téli álmomból… A menet a következõ…  Az elsõ Sylen, aki kellõképpen felborzolja a gyenge idegzetûek hangulatát, és mivel én ma nem fogok szerepelni, te Quinn segítesz neki. Utána te következel drága barátom a saját számoddal, ami szintén az egyik leg látványosabb mûsorok egyike. Téged Nork követ… Valljuk be a te számod tényleg a leg hosszabb, ha a végére raknám, hol maradna a csattanó? – mire ezt kimondja, szinte agyvérzést kapok. Mit képzel magáról ez az élõsködõ?!  - Õt Anhara követ, akinek szerintem megint Quinn lesz a segítõje, de persze ezt majd õ eldönti, hisz gyakran választ segítõt inkább a nézõk közül… - látom Quinn felháborodását is, emellett nem értem, Amathaon maga miért nem akar szerepelni. - Remek, látom nincs ellenvetés… - fejezi be, de én nem akarok harmadik lenni…

- Nekem lenne… - kezdem, és örömködve látom, hogy Amathaon nincs jókedvében, de a gyufát mégsem akarom kihúzni. Fõ a csapat összetartó ereje… ami nem is létezik. Néha úgy érzem, mindenki utál mindenkit.

- Az ötös számú Gillian, a ledöbbentés mestere… és az utolsó Darren, hogy mindenki élményekben gazadagon és némileg lehiggadva térjen nyugovóra. – fejezi be, majd nemes egyszerûséggel Quinn kezébe nyomja a lapot.

- Ezek szerint nincs beleszólásunk és te ma csak beharangozni fogod a mûsorszámokat? – kérdezi Quinn, érzem a rezgésszintjén, hogy jelenleg nagyon ideges, bár ezt a képességeim nélkül is simán levenném. Bárki levenné.

- Pontosan barátom, és most gyakoroljatok nyugodtan… én körbenézek, nehogy egy pár kíváncsiskodó alak beosonjon ide… - éés Amathaon kilép a helyiségbõl.

- Jól van, fiúk, lányok, hallottátok Õfelsége akaratát. Próbáljuk el a porondon az egész mûsort, nem szeretnék balesetet. Ó, de mielõtt elkezdenénk, Gillian, válthatnánk pár szót? -  fordul körbe a tûzmester.

-Mit akarsz, Quinn? –lép elõ a „lélekfaló”, kis barátaim rémálma. Észre sem vettemn, hogy azóta megérkezett!!

-- Odakint. – szól sejtelmesen Quinn, majd felénk fordul – Rendben, ti addig rendezzétek be a porondot, maximum tíz perc.

Õk eltûnnek, mi próbálni kezdünk. A próba azért a kedvencem, mert mindenki úgy engedi szabadjára az erejét, ahogy akarja. Senki nem foglalkozik azzal, mi történhet Amathaon-Gillian-Quinn között. Látszólag.

Miután ez megtörtént, mindenki a lakókocsiba siet elõhozni a legmisztikusabb, legvonzóbb formáját, majd újra a sátornál találkozunk. Amathaon mély, kellemes hangjával felkonferálja az eseményt, majd Sylen lép a porondra, Quinn segítségével. Aztán mikor az elsõ elõadás lecsengett, Sylen kecses léptekkel hátul, elhagyja a színteret, Quinn folytatja az elõadást a saját mutatványaival, addig is próbálok tisztulni, de nem nagyon megy. Egyre jobban érzem azt a különös aurát, amit a meditáció során, és nem értem, mi lehet ez.

Nyugodtam hallgatom Quinn nyitóbeszédét, ám amikor a lelkekrõl kezd hadoválni, meg a kopogószellemekrõl, már nem a nyugalom az, amit rajtam lehetne látni. A színfalak mögül reápislogok, mikor befejezi a mondandóját:

- Hölgyeim és Uraim, köszöntsék fantasztikus barátunkat, Norkot! –pillantásommal jelzem felé értetlenségem, õ ugyanígy válaszol tekintetével: „Most fontosabb dolgom van!” Ha pedig Tarquin Fire üzeni ezt, akkor az úgy is van. Kipakolok mindent, s egy tükröt is elõveszek. A közönség elkezd duruzsolni, hogy most vajon mi a fene lesz… ez már nem olyan pattogós, mint a többi szám. Egy dobozban egy kutyának a csontjai láthatóak. Körbemutatom, hogy mindenki lássa, ki is vehetik a csontokat, hogy megbizonyosodjanak arról, nincsenek zsinórral összefûzve, sem egyéb turpisság nincs a dologban, amit most látni fognak. Semmit nem szólok még mindig. A közönség egyre nyugtalanabb. A porond közepére sietek, hogy a dobozt lerakjam magam elé úgy, hogy mindenki más is lássa. Egy rövid meditáció után hirtelen nyílnak ki szemeim:

-ÉBREDJ! –üvöltöm, mire a csontok felemelkednek, s a helyükre kerülnek. Egy kutyának a csontváza rohangál nemsokára a színpadon, a közönség legnagyobb meglepetésére. Intézek még néhány trükköt, majd elõveszem a tükröt.

- Lássuk a lelkeket! Vajon kié a legerõsebb az elõadáson? Ki az, akit a Lelkek Tükre megmutat nekünk? –teszem fel a költõi kérdést a közönségnek. A legviccesebb, hogy legtöbbször Quinn lelkét mutatja a tükör. Szinte mindig. Tüzes, optimista, van benne szeretet.

Ellenben most a lélegzetem is elakad! Egy emberi lélek formálódik a tükörben, a közönség hunyorog, majd mikor bele hajolok a tükörbe, s már csak a testem alsó része látszik ki belõle, a közönség felhördül. Ez nem az elõadás része. Ez a jó minõségû aura nagyon meglepett, s közel merészkedtem hozzá, annak ellenére, hogy a lélekidézõk nagykönyve óva int a tükörbe való behatolástól.

Ez… A bicebóca!

***

Alig bírtam folytatni az elõadást, de végül sikerült, a közönség elégedetten tapsolt. Darren sehol, se Gillian, se Quinn, se Amatheon… Mi a fene van ezekkel? Hol lehetnek… mindenrõl lemaradok. Várjunk csak… Gondolom Amathaon a mindenessel tárgyal, ezért változtatta meg az elõadás sorrendjét, Quinn pedig erre rájött! Hát persze! Így már minden világos! De Amathaon hogy az Istenbe találhatta meg a Bicebóca reinkarnációját nyolcmilliárd ember közül?!

Quinnel beszélnem kell, most viszont nem mehetek utána, érzem a rezgésein, hogy tombol. Itt fogok várni, legalább addig is tisztulok, hgy komolyan el tudjam mondani neki…

Már Anhara és Gillian száma is lement, s Darren már vagy 7 perce szórakoztat, mikor Quinn megjelenik. Egybõl felpattanok, hozzá lépek.

-Ne most, Nork. –próbálja kifejteni, hogy nem alkalmas, pedig alkalmasabb nem is lehetne.

-Csak egy szóra, Quinn. –mondom komolyan, mire tényleg felém fordul. Látom nyúzott arcán, elege van.

- Holnap gyere be a lakókocsimba. Mutatni akarok neked valamit, ami nem fog tetszeni.

- Azt ne mondd, hogy… - igen… tudja, mirõl van szó.

- De, mindent hallottam és láttam a lelkeim szemén keresztül. A fiú valóban az, akit keresel.

- Képtelenség. –idegesen a hajába túr. Szerencsétlen… Nem lennék a helyében. –Az lehetetlen.

- Lehetetlen, mégis megtörtént. –közlöm tárgyilagosan - A srác az, aki. Amathaon addig ügyeskedett, amíg meg nem találta.

- Ezért megölöm.  –látom, megint elborult, s már indul is, váltani Darrent a színpadon. Hihetetlen, hogy még ilyen idegi állapotban is porondra lép.

Gyönyörû elõadása után mindannyian színpadra lépünk, kivéve Sylent… Õ gondolom az új mindenessel tevékenykedik. Vagy csak vigyáz rá. Meghajolunk, s a tapsvihar, melyben részesülünk, mindannyiunknak elégtétel a munkánkért. Ez után még megnézzük, valóban elment-e mindenki, egyetlen kíváncsi ember sem maradt kutakodni. Quinn ismét eltûnik… Azt hiszem, innentõl kezdve folyamatosak lesznek a küzdelmek Tarquin és amathaon között… Nem mintha eddig nem lett volna elég.

A lakókocsimba való visszavonulás közben észlelem az égett nyomokat. Ej-ej…

***

Megértettem, Quinn miért nem tudta elfelejteni a nyomorékot. Az energiák folyamatosan áramlanak, mint ahogyan a lelkek is. Ha viszont valahol van egy blokk, nem tud teljesen tisztulni a test, s így Quinn testében is maradt egy csipetnyi a Bicebócának életenergiájából, így tudtam, milyen minõségû és összetételû energiát, lelket kell keresnem, ha esetleg meg akarom találni. Megrendültem… Ilyen tiszta, pozitív rezgésekkel talán életemben nem találkoztam soha. Most, hogy õ itt van, le kell szoknom a drogokról és egy kicsit kézbe kell vennem az ügyeket. Egyrészt, mert gyorsan be akarom tanítani a feladatokra a bicebócát, nem akarom, hogy vén trotty legyen, mire elkezdi... Illetve most nagyon nagy történések múlnak apró gesztusokon. olyan dolgokon, amikrõl azt hinnénk, semmiségek. Meg kell akadályoznom, hogy a srác eltûnjön a csapatból. Életünk legdinamikusabb, legösszehangoltabb idõszakát élhetjük most, vele.

- Nork... Nork, cseszd meg! Egyszer úgy begombázol, hogy a hulládat fogom ráncigálni te fasz! Tisztulnod kéne!

- D-Darren? -riadok fel -mi a jó anyádat akarsz?

- Én is örülök, hogy látlak, seggfej.

- Na, bökjed már ki, mit akarsz!

- Éhes vagyok. Menjünk a városba enni.

-A városba? Te vagy az alakváltó! Menjél, vadásszál valamit!

- Zajos ez a város. Hiába vagyunk a szélén, a fények és a hangok elûzik a nagyvadakat.

- Kisvad?

- Ha nem jössz el velem, téged zabállak meg! Bár igazából félek attól, ha elfogyasztanálak, magam is beállnék. - fröcsögi kedvességét az animágus.

- Jólvan... Megyek. Beülünk egy McDonaldsba.

- Dehogy ülünk. Bemegyünk, megkérjük a menüt, és jövünk is vissza.

- Hogy neked mennyi problémád van... -jegyzem meg, miközben nyújtózni kezdek, majd feltápászkodom. Legalább 3 órás volt a séta oda-vissza. Sokat ellenben nem kellett várnunk, mert éjjel kettõkor hétköznap nem túl sok ember lófrál az utcákon. Mikor visszaérünk, Amathaonnal találkozunk. Épp a nagysátor felé halad. Mikor meglátja kezünkben a gyorsétterem logójával ellátott papírzacskókat, egy kissé elfintorodik.

- Undorítóak vagytok. –jegyzi meg.

- Most épp ezt kívántuk – szól Darren, majd hozzá teszi -és te, vámpír? Jól laktál ma valakibõl? - csipkelõdésnek szánta, de a kis denevérünk nem olyan, aki felvenné az ilyen dolgokat. Szó nélkül suhan el mellettünk, intézni a dolgát.

Mi az én lakókocsimba megyünk vissza.

-Te jól belevágtad szerencsétlen Quinnt abba az akváriumba... - jegyzem meg, miközben elõveszem a sültkrumplit.

-Õ kérte -böki ki egyszerûen, s enni kezdünk.

-Én rettenetesen kíváncsi vagyok az új mindenesre... - kezdek el dünnyögni - ha viszont már most ennyi probléma van körülötte, hogy ide sem érkezett még szinte, résen kell lennem. - Darren értetlenül pislog rám. - Kérlek, Darren! Ha drogozni próbálnék, állíts meg! Tisztulnom kell.

- Már megint!? -néz rám elrökönyödve -legutóbb is kicsit durva volt, mikor rád kellett ülnöm, hogy ne nyúlj habzó szájjal a Mariskáért... 

- Ja... Amikor majdnem megfulladtam. -vigyorodom el. -õ kicsit közelebb hajol, jobban megfigyel, majd szemeimen állapodik meg tekintete.

- Uram Teremtõm, te most komolyan is gondolod. Tán beteg vagy?

- Sajjnos nem tudom kifejezni, mennyire vicces is vagy... - mondom krákogva, mert félrenyeltem egy falatot. A továbbiakban szótlanul eszünk, a végén õ egyszerûen feláll, és kisétál a lakókocsimból, az utolsó pillanatban hozzám vágva egy morgó "Jóéjt"-et. Válaszolni nincs idõm.

Alszom addig, míg Gillian meg nem érkezik.

***

Még álmaimban is a szellemek vesznek körül, sõt, talán az enyém is az õ dimenziójukban pihen most.

Halk, titkos kopogás zaja ragad ki eme állapotból.

- Gyere, Gillian. -szólok oda fáradtan, õ pedig kecsesen belibben a területemre.

- Jó reggelt, Nork.

- Neked is, szépség. Ülj le. -biccentek a helyiség jközepén lévõ egyik babzsák felé. Õ leül, én pedig szemben vele a másikra.

- Mire vagy kíváncsi?

- Mindenre -feleli lágyan, szemeit rám emelve.

- Fogd meg a kezem. Leviszlek. - puha, hófehér kezeit az enyéimbe helyezi, én pedig rájuk szorítok. Hirtelen testeinkbõl kilépve egy olyan világban teremnek lelkeink, ahol nincsenek fölösleges dolgok... Csak lelkek és energiák. Érzem

Gillian izgalmát. Még a fûszálak lelkei is itt lebegnek, ellenben õ egybõl kiszúrja a fiú auráját.

- Ez... lehetetlen - érzem rezgéseinek gondolatát. Hirtelen indul meg az ifjú lelke felé. Alig sikerül visszarángatnom ebbe a világba, s saját testébe. Szemein még látom, hogy révületben van. állna fel, de ledöntöm.

- Na idefigyelj! Nem mész sehova, amíg meg nem ígéred, hogy nem teszel kárt a fiúban, s annak lelkében!

- Te nem érted ezt... - hörgi. Tulajdonképpen sokszor elfelejtjük azt az apró információt egymásról, hogy képességeink nagyon hasonlítanak. Csupán azt nem tudom megcsinálni, hogy rezgésszint és aura, vagy lélekminõség alapján pontosan

tudjam, mi történt az illetõvel. Õ viszont igen, sõt, azt hiszem át is éli. Ellenben nekem nincs szükségem a lelkekre, mint táplálékra.

- De értem, Gillian. Tudom, milyen minõségû a lelke, de könyörögve kérlek..

- Ne aggódj! A testében nem teszek kárt. - közli ridegen.

- Ha megteszed, meghalsz! - sziszegem az arcába, fölé hajolva.

- Miért!? Tán megölsz!? - hangja ellenséges, dacos.

- Soha nem tenném meg. - váltok gyengédebb hangnemre - ezt te nagyon jól tudod.

- Nem tudom. Nem bízol meg bennem. A lelkedet elzároltad tõlem valami mágiával. Akartam ám benne kotorászni a múltad után, de nem ment.

- Mindjárt gondoltam - mosolyodom el felegyenesedve, majd õt is felsegítem -ha kárt teszel még csak a lelkében is, meghalsz. A szerzõdésben benne foglaltatik ez is.

- Téged ez miért érdekel? - kérdi hidegen.

- Nem szeretném, ha egy csodás hölggyel kevesebb lenne a cirkuszban. Igazán hiányolnálak. -mintha meglepetést vélnék felfedezni a szemeiben. Közelebb lép, majd ajkait szóra nyitja:

- Nork! Te tiszta vagy! -csodálkozik el, majd hirtelen megpördülve, nesztelenül kisiet a lakókocsiból.

Gyertyákat gyújtok, s kör alakban elrendezem õket. Egy kispárnát teszek a kör közepére, kényelmesen ráülök, kihúzom magam, meditálni kezdek. A fiú lelke köré egy láthatatlan védõburkot kellene gyártanom, biztos, ami biztos. Sajnos ez sem védi meg száz százalékosan, de lelke támadójának igencsak meg kell szenvednie a védõpajzs feloldásával. A testét ellenben minimálisan sem tudom megvédeni. Ez Quinn feladata. 3 óra meditáció után csontok telepednek bal vállamra.

- Kailin? -fordulok varjúm csontváza felé, aki koponyáját felém fordítja. -Kéne neked egy kis lélekenergia az "életbenmaradáshoz", ugye?  -kérdem, mire bólint. AA saját pozitív rezgéseimbõl átadok neki egy keveset. Szinte már igazi madár lesz belõle, ahogy feltöltõdik vállamon keresztül. -Akár igazi-hús-vér madár is lehetnél, kicsikém. -simítom végig koponyáját, majd csigolyáit, õ pedig bólogat - De azt nekem nagyon sok energiámba tellene fenntartanom. -sóhajtok, majd visszamerülnék meditatív állapotomba, mikoris kopogás nélkül nyílik az ajtó. Ez a pofátlan némber vagy Darren, vagy...

-  Nork. -lép be Amathaon, majd mögötte az ifjú mindenes. -Bemutatkoznál, és körbevezetnéd Damient?

- Hogyne, méltóságos Uram! -egyenesedek fel, megengedve magamnak egy halovány mosolyt, mire õ csak sarkon fordul.

- Miután ezt megtetted, vezesd Anharához. Ha Quinnek kedve szottyanna csatlakozni, kérlek, fogadd õt is.

-Értettem. -dünnyögök a válaszomnak ellentmondva értetlenül,õ pedig kilépdel a kocsiból, tudom is én, mit csinálni. A pillanatnyi csend után a fiú felé fordulok.

- Szóval Damien?

- Damien Élizées. -biccent, ellenben látom, folyik róla a víz. Fél. Tekintetét követve a gyertyákat veszem szemügyre.

- Eloltsam õket? -kérdem fáradtan, õ pedig a szemeimbe néz.

- Megköszönném. -Mire kimondja, négykézlábra ereszkedem, és az összes gyertyát, összesen 13 darabot, elfújom. Látom rajta, hogy már nyugodtabb.

- Szóval, Nork vagyok -egyenesedem föl, kezet fogni vele. Gesztusaiból ítélve nem egy beszari alak, ami csak jót tesz a cirkusznak, fõleg, ha az idõ során egyre többet fog megtudni kis csapatunkról. Libabõrös leszek a jó minõségû lélekenergiától, amit õ észre is vesz. Nem foglalkozom az üggyel, viszont érzem, Kailin annyira érdeklõdik az ifjú iránt, hogy hogyha lenne nyála, azzal már elárasztotta volna bal vállamat. A fiú csak pislog rá.

-Te szerencsétlen... -jegyzem meg- mire meglepetten rám pillant. -egyáltalán fel tudod fogni, ha mondok neked most valamit, vagy tanítani próbállak? Szerintem az utóbbi idõben annyi terhelõ információ rúgott hasba téged, hogy azt sem tudod, fiú vagy-e, vagy lány.

- Ne félts. - jegyzi meg halkan. - jó a teherbíró képességem.

- Helyes. - mosolyodom el. - Nos... - kezdenék bele a mondandómba, de félbeszakít.

- Mirõl beszéltél Quinn és köztem? Mi közünk van egymáshoz? - pillant éles érdeklõdéssel rám. Látom rajta, hogy hihetetlenül érdekli a dolog.

- Sajnálom, fiam, de ez ügyben nem tehetek semmit. Nem az én feladatom az, hogy elmagyarázzam ezeket. Illetve... Hidd el, hogy vannak olyan dolgok, amiket még a te nagy teherbírású agyad sem tud feldolgozni. -no, most aztán lelohasztottam az érdeklõdését... Én ostoba. -Szóval... Amiatt nem aggódom, hogy a gyertyákhoz, vagy a füstölõkhöz nyúlnál, ellenben... Drogozol? - kérdem hirtelen, õ pedig nemlegesen rázza a fejét. -Örülök, de ha ki is szeretnéd próbálni, ne ezekkel kezdd, - mutatok különbözõ szárított gombákra, porokra és levelekre, -mert ezek olyan cuccok, amiket épphogy lenyelsz, vagy a nyelved alá teszel, elpatkolsz. Rettenetesen erõs cuccok. -suttogom neki, õt azonban még mindig kis madárkám és a szarvaim érdeklik. Felváltva.

- Ó, igen. Õ itt Kailin, egyetlen háziállatom. Túlságosan szeret engem, így itt maradt.

- Te tartod a kapcsolatot a túlvilági lelkekkel, ugye?

- Igen-igen.

- Bárkit meg tudsz idézni?

- Bárkit. - válaszomra mintha elgondolkodna. Vajon akad valaki, akit megidézne, vagy visszahívna? Még mondok neki egy-két dolgot, hogy mi kell az elõadásomhoz, azelõtt mit pakoljon a színpadra, majd kilépünk, anhara kocsija felé kísérem Damient. Tarquin épp nyitja saját lakókocsijának ajtaját, s tekintete a mindenesre akaszkodik. Szegény fickó... tényleg sajnálom.

Kopogok Anhara ajtajánál, s csak egy hálót meghúzva nyit ajtót, mely a kocsi kilincséhez van erõsítve, õ maga valahol a sötét lakókocsiban megbújva ügyködhet.

- Nork? - hallom halk hangját valamelyik sarokból. -Mi ügyben?

- Üdvözöllek, Anhara! Amathaon kért, hogy hozzam ide neked az új mindenest, miután én bemutatkoztam neki. -Damien szemöldökét ráncolva pillant be a sötét helyiségbe, mely telis-tele van szõve a selymes anyaggal.

-  Jólvan.

- Egyébként hogy vagy? Minden rendben?

- Persze. Miért kérded?

- Régen láttalak. -jegyzem meg halkan.

- Engedd csak be a fiút.

- Rendben van. Damien felé fordulok, s biccentek a bejárat felé. Õ lassú léptekkel, ám bátran indul a szoba közepe felé, én pedig becsukom az ajtót. Különös. Csak most ennyire szembetûnõ, hogy szinte egyáltalán nem ismerjük egymást, pedig van, akivel több száz éve vándorolunk, élünk együtt? Össze vagyonk zárva, mégis mintha ezernyi kilométer távolság lenne köztünk. Quinn volt az egyetlen összetartó erõ, az egyetlen emberi, s most, hogy õ saját gyûlöletében és kétségbeesésében fortyog, szinte pofán csap a tény.

Csak a munkánk miatt tartozunk össze.

***

-Quinn? - kopogok be az azóta bezárt kocsi ajtaján. -Nem akarsz beszélni? -A válasz a nagy büdös csönd. Mióta lettem én a cirkusz anyukája?!! Inkább körülnézek, úgyis jön majd este. A fiúra õ is kíváncsi, természetesen. Darren épp maga elé csapja a fûben legújabb szerzeményét: A hentesnél vásárolt egy jó nagy oldalast. A denevér el van tûnve, Gillian szintúgy... Idegesít, ha belegondolok. Mindegy is. Sylen cölöpökön egyensúlyoz és tekergõzik, egyszerûen hihetetlen, amit csinál. Egy pillanatra tekintetét rám emeli, majd gyakorol tovább.

- Darren! Adsz egy kicsit enni? –kérdésemre válaszként egy húscafat csapódik hozzám. – Kösz… - dünnyögök, s közben rágni kezdem a hozzám vágott falatot.

- Szívesen. –hallom a választ, majd a lakókocsimba sietek ismét.

***

- Nork? –hallom Quinn hangját, kopogását. Feltápászkodom. Hihetetlen, hogy másodpercek alatt elalszom, majd azt sem tudom, hol vagyok. Ajtót nyitok, beengedem a tûzdémont.

- Ülj le. Fõzzek teát? –kérdem, mire biccent. Egyszerûen oldom meg a dolgot, egy bögrébe hideg vizet teszek, s teafiltert. Ezek után a kezébe nyomom a kis kerámiát. Nemsokára bugyog benne a víz, a tea pedig oldódni kezd. Látom rajta, hogy jelenleg teljesen maga alatt van, még a vak is látná.

- Hadd… Hadd érezzem.

- Rendben. –megfogom a kezét, már automatikusan lehunyja a szemét. Tudja, mi következik. Néha szoktunk együtt meditálni, és meg kell vallanom, nagyon jól csinálja. Erõs az önuralma, remekül kontrollálja saját energiáit, érzelmeit.  Most is ez jellemzõ, annak ellenére, hogy tudom, milyen nehéz lehet most neki.

Még szerencse, hogy hozzám nem állt soha, senki olyan közel, mint Quinnhez a bicebóca.  Én csak az energiaminõséget érzékelem, viszont Quinn energiáin folyamatos változást észlelek. Ez azt jelenti, hogy õ lehetséges, többet lát, mint én. A Bicebóca tán többet enged neki, mint nekem.

Vagy felismeri Quinn energiáit?

Mindenesetre ebbõl a találkozásból Damien legfeljebb annyit vesz észre, hogy kirázza a hideg, vagy pont, hogy melege lesz egy pillanatra. Semmi többet.

Mire visszatérünk, Quinn szemei könnyben állnak. Megérintem a vállát, mire lehunyja szemeit.

-Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen intenzív lesz… Újra érezni. Tényleg Õ az! –inkább magának suttogja ezeket a szavakat, mint nekem. Hamar összeszedi magát, s feláll. Szerintem lesznek még kérdései, vagy épp plusz információi számomra, de most csak nyitja az ajtót, még visszafordul felém, szemei mostanra teljesen tiszták. –ja igen. Gyere velem, mert nemsokára kezdõdik az elõadás… Pénzt is kell keresni, nemde?

-Ó, valóban. –tápászkodom fel én is, majd ketten elindulunk a sátor felé. Már látjuk, hogy leginkább fiatal érdeklõdõkbõl álló tömeg tolong a sátor elõtt. Belépünk, s mindenki benn van, Damien is.  Amathaon szemmel láthatóan ügyet sem vesz Quinnrõl. Vagy roppant érzéketlen ez a személy, vagy rettenetesen jó színész.

-Quinn, Nork, már mindenki rátok várt. A tûzdémon most a hetedik lesz, a hatodik Gillian után, Nork pedig Anharát követi majd negyedikként a színpadon. Tehát mindenki megjegyezte a sorrendet? Örülök.

Fél óra elteltével, miután az mindenkitõl el lett szedve a belépõdíj, az elegáns denevér a porondra lép, hogy felkonferálja a tagokat…

Érdekes. Amathaon miért fûzte be, és tette a cirkusz rabjává Damient, ha tudja, ez ekkora törést okoz Quinnek?! Miért akarta pont a bicebócát újra megtalálni, felszakítani a sebeket, és felborítani a tagok közötti egyensúlyt?

Talán tudja azt, amit én, de ez lehetetlen, hisz a vérszívó nem lát a jövõbe! Nem láthat! Annyi a kérdés… Fel is fogom vetni Amathaonnak a dolgot.  Bekapok egy kisebb gombát, hogy tudjam tartani az imázsom az elõadás alatt.

Nem hagy nyugodni ez az egész. Mintha egy hatalmas titok lenne elõttem. Gyûlölöm, ha nem tudok valamirõl. Darren böki meg az oldalam végül.

-Hé, szellem! Anhara lassan lelép a színpadról! Te jössz!

- Máris? – pillantok körbe, és tényleg. Ennyire elgondolkodtam volna?

- Bár, senki nem venné észre, ha kimaradna a számod. Úgysem valami izgalmas.

- Pf… Nem kellene nyávognod, kiscicám. Vagy ha így gondolod, majd a Show-m alatt kérlek, gyere te is a színpadra…

-  Nem vagyok a kiscicád, seggfej. Leopárd animágus, alakváltó vagyok!

- Akkor kérlek, majd alakulj át, mielõtt belekezdünk, úgy még izgalmasabb lesz, Cicu! –dobok neki egy csókot.

- Menj el szerencsétlen anyádba! –hallom Darren hangját. Na mi van? Csak nem felingereltem?

 - Mi baj történt, hercegnõ? – S kissé közelebb is lép a pókhoz. Furcsa, de...

Anharát váltom, eddig az idióta perverz, most a ripacs énem öltöm magamra. Soha nem lehetek önmagam. Ez a sorsom. Mindannyiunknak ez a sorsa… Kétségbeejtõ.

-Üdvözlöm a tisztelt közönséget! –szólítom meg a tömeget mélyebb, lágy hangon. –Norkot látják, a lélekidézõt! Fogadják szeretettel túlvilági barátaimat! Holtakat, zombikat, õrangyalokat! –A közönség ilyenkor mindig pislog, fõleg akkor néznek ostobán, mikor leülök kis babzsákomra, s meditálni kezdek. Ellenben két percen belül egy hatalmas elefánt szelleme robban be egyenesen a látótérrõl, a vendégeken áthatolva.

Állatokkal kezdem. Azok eléggé felkeltik az emberek érdeklõdését. Majd jönnek híresebb emberek. Julius Caesar, Kleopátra, esetleg ha Napóleon méltóztatik megjelenni, akkor õ is, s különbözõ hírességek, akikrõl mindenki tudja, kicsoda volt, és mikor élt. Kezd hatni a gomba…

Pukkadjanak meg a többiek, hogy unalmasnak nevezik a mutatványomat!

Abban igazuk van, hogy az én számom nem félelmetes.

Nem brutális.

Nem ijesztõ.

An én számom csupán tökéletes!

Este már mind bent vagyunk és várunk, mikor a közönség megérkezik. Rengetegen jöttek el most is. Quinn-en látszik ideges, amit meg is értek, mert Amathaon nincs sehol. Jókor tud õ is eltûnni. Lassan már kezdenünk is kell. Ha késik biztos, hogy megint veszekedés lesz belõle. És végül befut a vámpírunk is.
- Hol a fenében voltál?! Már csak rád várunk!! – de Amathaon nem felel, csak Quinn mellé lép és vállára teszi a kezét.
- Az idény elsõ nyitó elõadása lesz… Ma nem akarok baleseteket. – uhm… igen … balesetek …
Amathaon a  színpadra lép és mi már várunk. Leoldom ruhám elejét, hogy majd ne zavarjon. Ahogy sötét lesz, úgy a közönség is elhallgat. Na most jön a drága vámpír nagy pillanata.
- Hölgyeim és uraim … jó estét… - adja a tökéletes vámpírt, ami neki nem nehéz. És a közönségnek nagyon is bejön. – Engedjék meg, hogy szerény személyem, felkonferálja a ma esti elõadást. A nevem Amathaon Gwalhaved én leszek ma este az önök kalauza, ezen a néha végtelennek tûnõ, rettegéssel és rejtélyekkel teli utazáson. Nem is szaporítanám tovább a szót, hisz nem miattam vannak itt. Elsõként, két lenyûgözõ személyt szeretnék bejelenteni, egy hölgyet, aki a fájdalom megszállottja, aki testét addig sanyargatta és kínozta, hogy már nincs ember fia, aki meglepetést tudna okozni számára! Köszöntsék hát a porondon Sylent és segítõjét Tarquin Fire-t, a tûzidomárt… Kezdõdjék hát a borzongás… - meghajol és eltûnik. Tetszik ez a felvezetõ szöveg, igazán illik hozzám.
Quinn megfogja a kezem és kivezet a színpadra. Mindig így szoktuk, ha ketten vagyunk. A porondon egyszerre meghajolunk, majd a kellékek elõkészítését Quinn-re bízom. Addig én különbözõ nyújtásokkal szoktatom a közönséget. Ez a közönség figyelmét kellõen felkelti, de még nem rettenti meg.
Mikor Quinn felém nyújtja a kezét, akkor a ládába lépek, melyet már elõkészített nekem. Mivel az egyik fala üveg, így a közönség mindent remekül láthat majd. A ládában már össze is hajtogatom magam kellõen, hogy bele férjek. Nem olyan kicsi, de nem is olyan nagy, viszont ahhoz épp elég, hogy a közönség hitetlenkedve bámulja elõadásom. Egy normális ember nem férne bele ebbe.
Mikor lecsukódik a láda teteje, a tûzidomár a közönség felé fordít, hogy lássanak engem. A döbbenet jelen van most is és tudom, már alig várják mi fog következni. Quinn felmutatja gyönyörû kötõtûimet.
Legalábbis eszközeim olyanok mint a kötõtûk. Mikor bizonyítja valódiak egyesével elkezdi õket az elõre megbeszélt helyeken átszúrni. A tûk behatolnak a ládába és van ami még rajtam is áthalad, mielõtt elhagynák a ládát. Quinn érti a dolgát, kellõen felcsigázza a közönséget, majd egyesével kihúzza a tûket.
Quinn szépen kisegít, a közönség pedig láthatja itt-ott kiserkenõ véremet. Megkóstolom és igazán kellemes. Csak még inkább meghozza a hangulatomat a dologhoz.
Aztán következnek egyéb testrészeim. Segítõm tûket szúr át tenyereimen, ami elborzasztja a közönséget, hisz láthatják valóság az egész, nem csupán egy trükk. Csillogó szemekkel nézem hol Quinnt, hol pedig a kezembõl kiálló tût. Aztán jön a másik tenyerem is és megmutatom a közönségnek. Szerintem gyönyörûségesek.
Quinn mögém lép és fél térdre ereszkedik. Oh, micsoda gyönyörûséges rész fog jönni, imádom.
Tetszik ahogy végig simít karomon és oldalamon. Felemelem a jobb lábam érzékien, hiszen a közönség szereti a kis erotikát az elõadásomban, Quinn pedig végig simít combomon, majd a kötõtût arcomhoz emeli. Lágyan megnyalom, mintha csak egy cukorka lenne. Õ tartja a lábam és combomon átszúrja a hegyes eszközt. A közönségben páran felsikoltanak, ami még nagyobb öröm számomra. Ezzel is ismétlés következik a másik lábamon. A tûk mesésen állnak ki belõlem és még nincs vége. Egyre inkább kezd kicsit izgatni ez a mûsor és tudom Quinnre is hatással vagyok. Kuncogva fordulok felé.
- Na, de Quinn, elpirulok! – õ bele pirul és gyönyörûen elõ adjuk magunk. Felegyenesedik mögöttem, egyik kezével átkarolja derekamat és én hátra hajtom a fejem. Ez most nagyon jól fog esni. Forró csókot váltunk.
A közönség nem számít rá, viszont én tudom, hogy Quinn megint szúrni fog, méghozzá hasba. Bízok Quinn-ben, sokat gyakoroltunk már ezt a számot és ügyesen ment neki. Elenged és én elégedetten nézem a tût. Gyönyörû, csodálatos, izgató és a közönségnek is tetszik.
- Hölgyeim és uraim! – fordul a közönség felé. Most jön a kedvenc részem. – Egy bátor önként jelentkezõt kérek, aki nem riad vissza attól, hogy átszúrja ezt a szépséges hölgyet! – körbe pillantok és látom felállni a jelentkezõt. Nem tudja még mire vállalkozott. Most még õ a tökös gyerek, de szerintem Quinn szedi majd össze…  Segítem felvezeti hozzám és mindenben segíti. Illegetem magam a férfi elõtt, akinek a kezébe kerül a tû. Látom a bizonytalanságot a szemében, Quinn ráfog a kezére, hiszen én sem szeretnék balesetet. Érzem a tût testemen és szépen lassan áthaladni is. A férfi keze remeg, a tû áthalad rajtam és a fickó elfehéredve össze esik. Quinn idõben elkapja és leviszi a színpadról. Majd összeszedi a társasága…
- Úgy tûnik, fiatal önkéntesûnk nem bírja a tûket. Talán fóbia? – kérdésére elkuncogom magam. Részben mert számomra vicces, másrészt pedig mert a tû olyan ponton van, hogy kissé csiklandoz.
Van aki velünk nevet, van aki borzong. Quinn felé nyújtom a kezem, testembõl tûk állnak ki és ezzel õ vigyáz is. Végig simít lágyan arcomon, nyakamon, dekoltázsomon és végül keze mellemen marad. Ha most nem a színpadon lennénk azt hiszem több is történne itt, de elõadás után lehet felkeresem.
Egy kisebb tût mutat fel, lágy csókot lehel mellemre és oda szúrja bele. Pár nõ felsikolt, nekem pedig nagyon is tetszik a dolog, fõleg ami most fog következni. Quinn elenged és elõkerül kedvenc ágyam. Mögém fekteti a helyes kis fakír ágyat. Ez is erotikus jelenet lesz. Szerelmesen karolja át derekamat, pont mint mikor együtt szoktuk tölteni az éjszakát. Nem gyakran, de volt már rá példa és fantasztikus volt. Combom dereka köré fonom, lágyan csókol és már csak azt érzem, hogy ráesünk az ágyra. Egyre jobban kezd beindítani. A közönség izgatott, minden a lehetõ legnagyobb rendben ment le, ez már biztos. Legördül rólam és én nevetve dobok csókot a közönségnek. Szép kis karók állnak bennem.
Quinn finoman kisegít az ágyból és felegyenesedek, mintha mi sem történt volna. Lassan kikerülnek belõlem a tûk és kezem fogva hajolunk meg a közönség felé. Hatalmas a tapsvihar. Azt hiszem ez megint egy klassz elõadás volt. Lemegyünk a színpadról, majd ismét sötétség és Quinn következik.
- Kedves látogatóink! Megtisztelnek minket a jelenlétükkel, reméljük kellõképpen elnyerte a tetszésüket a bájos Sylen. – a közönség helyesel. – Nos, akkor ne is várjunk tovább. Következzék egy olyan szám, amely betekintést enged egyenesen a holtak birodalmába! Egy olyan lény, akitõl még a lelkek is rettegnek, a kopogó szellemek pedig egyenesen menekülnek. Hölgyeim és Uraim, köszöntség fantasztikus barátunkat, Norkot! – erre döbbent pillantást vetek felé. Nork? De most neki kellene kezdenie! Miért Norkot konferálja fel? Kezd egyre jobban érdekelni mi készülõdik. Az elõadás folytatódik, én pedig kisietek a sátorból.
Tényleg … Még Gilliant sem láttam és Amathaon is eltûnt. A mormota minden bizonnyal a lakókocsijában lesz, így oda indulok. Mire oda érek már érezni a hõt, mely annak a jele Quinn bizony elvesztette a fejét. Nekem nem is kell több, már futok is vissza a többiekhez.
- Darren… - szólítom meg, hiszen õ biztos segíthet. Felém pillant, mire sóhajtok. – Ha Amathaon lakókocsiját forróság veszi körül és minden bizonnyal ott van Quinn, akkor az ugye nem jó?
- Azt mondod Quinn Amathaon-nál van? – erre bólintok. – Mi történt?
- Nem tudom, de úgy érzem Quinn most nagyon dühös a mi kis vámpírunkra. – jelentem ki, mire Anhara leereszkedik.
- Quinn butaságot csinál? – kérdez rá.
- Igen, minden bizonnyal. Darren kérlek gyere. – és többet nem is kell mondanom. Mind oda sietünk a lakókocsihoz, ami már szinte lángol belülrõl.
Gillian kint van, mellette egy fiú, de ez most nem is nagyon érdekel. Darren besiet és már hozza is ki a dühöngõ tûzidomárt. Rezzenéstelen arccal figyelem, ahogy a szírén akváriumában köt ki. Remélem azért nem fogja megenni a kedvenc segítõmet…

Quinn lassan össze szedi magát és épségben kimászik az akváriumból. A szirénnek persze nem tetszik, hogy a kellemes vize kicsit forróbb lett a kelleténél. Idomárunk víztõl csöpögve lép közelebb és állítja meg a tûzet a lakókocsinál. Mi nem szólunk semmit, látom már kezdi össze szedni magát. Amathaon arcán sem látni semmit. Már megint mi volt ez az egész?
- Gratulálok Quinn … remélem jól esett. Most pedig mutasd meg az új mindenesnek, hol fog élni, utána meg jöhetsz hozzám takarítani. Ajánlom, hogy a ruháim gombjai épségben maradjanak…. – indul el, csak Quinn nem hagyja annyiban. Te jó ég…
- Remélem tudod, hogy VOLT egy barátod! – erre Amathaon felé fordul. Kezdõdik a házastársi vita…
- Hogy mondtad öreg barátom? – és már elõtte is van. – TE KÉPES VAGY ELDOBNI ENGEM EGY EMBER MIATT??
- NEM. Nem csak egy ember miatt. Magad miatt! Te önzõ, önimádó, kegyetlen, hazudós, kriptaszökevény!
- Értem … szóval ezt gondolod rólam valójában… - a jelenet még engem is meglep. Ennyire soha sem balhéztak talán még össze. – Tudd, hogy bármit teszel vagy mondasz, hozzám mindig visszajöhetsz, mert csak én vagyok és leszek az egyetlen örök és állandó melletted… öreg barátom … - ezzel már távozik is a lakókocsijába. Kemény szavak ezek Amathaon-tól. Hogy mondhat ilyet? Mi mind itt leszünk Quinn mellett…
- Hisztis díva! – fûzi még hozzá, majd felénk fordul. – Mit bámultok?!
- Egy elcseszett szappanoperát. – mondja ki Darren azt amire mindannyian gondolunk.
- Apropó, nem azt mondtam neked, hogy TÓBA?
- Az akvárium közelebb volt. – Darren se reagálja túl, csak vállat von. Ezen mosolyognom kell, de nem teszem.
- Anhara. – szólítja meg a mellettem álló lányt, aki erre közelebb lépked.
- Igen  Quinn?
- Nork számának hamarosan vége. – igen, ez igaz és nem vehetnek az emberek észre semmit. Mindennek mennie kell tovább. – Te vagy a következõ. Gillian, te Anhara után jössz, és ahogy megbeszéltük, titeket követ Darren. Elég, hogy a Denevér kihagyja a mai showt, én nem maradhatok ki, szóval én leszek az utolsó. Ez így rendben van? – erre helyeslõen bólintunk. Igaza van. A fiú még mindig nincs rendben, de már tudom ki is õ. Szóval az új mindenes miatt kaptak össze. Quinn megpróbálja felvenni, de fiú tiltakozik.
- Ne érj hozzám! – erre elkapja a kezét. Igyekszik nyugtatni, de nem tudom azok után amit õ láthatott bent menni fog e.
- Ssshh. Nem lesz bajod. – és sikerül ölbe vennie. Haladás… - Sylen gyere velem. – sietõs léptekkel követem a lakókocsija felé. Ezek után neki is rendbe kell szednie magát.
A fiú az ágyra kerül, Quinn pedig vetkõzni kezd. Engem nem zavar, sõt még figyelem is olykor. Persze a fiúra is pillantok, hogy rendben van e és látom kezd megnyugodni. Viszont Quinn teste vonzza tekintetemet.
Szívesen eltölteném vele az éjszaka hátra lévõ részét, csak hát most úgy érzem nem ez a megfelelõ pillanat. De nézni még szabad. Magára ölti a fellépõ ruháját és felénk fordul.
- Mi vagy te? – teszi fel kérdését, mikor Quinn ráterít egy pokrócot.
- Tûzdémon, de neveznek tûzidomárnak, tûzvarázslónak. Ahány évezred, annyi elnevezés.
- És mi szûkség volt erre a cirkuszra? – kérdése igazán elmés, bár nem hiszem, hogy direkt szójátékozna most. Talán el sem hiszi, hogy mindez nem trükk volt.
- Sajnálom, hogy elvesztettem a fejem, de ez a vészívó a legrosszabbat hozza ki belõlem.
- Na persze. – nem hiszi el? De hát saját szemével láthatta. – És el is higgyem. Itt mindenki elhiszi magáról, hogy õ az ami? – Quinn leguggol elé és a szemébe néz. Mi az, hogy elhiszzük magunkról?
- Neked nem tanították meg, hogy ne játssz a tûzzel? – erre mintha a fiúnál megváltozna valami. Talán nem ez volt a legjobb amit mondhatott neki. – Amathaon örökösen ezt teszi. – én közben lecsapok Quinn tõrjére. Imádom, fõleg ha használja. – Szóval nem is csodálkozik, hogy megfogta a ruháját a szikra. – felkel, de nem igazán figyelem mit csinál, de érzem a kis hõt és a tea illatát.
- Quinn, még csak gyerek. – mondom ki amit gondolok. Nem is fogja rögtön felfogni mik is vagyunk mi. Csak a  falnak dõlve játszok a tõrrel. – Látod, hogy retteg a tûztõl.
- Tudom, pont ezért. – majd leveszi rólam tekintetét és a fiú felé fordul. – Fogalmad sincs, mit tettél, igaz? Azzal, hogy aláírtad Amathaon szerzõdését az õ kezében vagy. Próbálj csak meg elmenni innen, figyeld meg. A tested lassan elgyengül, és elsorvadsz. Ha pedig kiadod másnak azt, amit ebben a cirkuszban láttál, vagy hallottál… Arra jobb, ha nem is gondolok. Akárhogy is, nem hagyhatod el  a cirkuszt. Amathaon szolgája vagy, a véreddel megpecsételted a szerzõdést, így hozzá vagy kötve a mi világunkhoz. – végig a fiú arcát figyelem és látom Quinn szavai végre meghozzák a hatásukat és felfogja végre mit is tett.
- Azt … Azt mondod … eladtam a lelkem az ördögnek…?
- Nem pont így, de az életedet. Csak Amathaon bonthatja fel a szerzõdést.
- Akkor bontasd fel vele! – ugrik rögtön fel a helyérõl, mire sóhajtok.
- Nem olyan egyszerû. – jelentem ki. Quinn próbálna hozzá érni, de a fiú nem engedi megint csak. Felzaklatta õt az amit hallott, de ez így van és mi nem tehetünk érte semmit.
- Ne érj hozzám!
- Elõadás után bemegyek hozzá és beszélek vele. Megpróbálom rávenni, hogy engedjen el téged. De nem lesz könnyû menet. – Amathaont meggyõzni? Hát az tényleg nem lesz az, szinte lehetetlen. A fiú nem szólal meg, Quinn pedig hozzám lép.
- Ne hagyd egyedül. – suttogja fülembe kellemes hangján. Nem fogom, de meglesz ennek az ára… Bólintok és itt maradok. Ha lemegy az elõadás majd vissza jön ide.

Hosszú csend telepszik le közénk. Én a tõrrel szórakozok, õ pedig csak ül és elmélkedik. Most, ahogy jobban megnézem egészen szép kék szeme van, érdekes fiú. Bár azt nem értem, hogy miért érdekli Quinn-t ennyire., hacsak … De az nem lehet. Vagy mégis? Azt hiszem így már érteném Quinn reakcióját.
Nagyon szerethette azt a fiút, a kis bicebócát. És ha ez a fiú hasonlít rá, akkor értem. Felnéz rám, én meg ahogy nem figyelek a kezembe állítom a tõrt. Csak azt érzem, hogy csikiz valami, õ viszont egy kissé elsápad.
- Oh… Bocsánat, fel sem tûnt. – nézem a kezem ami kicsit vérzik csak. Rögtön leteszem a tört, persze a vértõl megtisztítom.
- És te mi vagy? – kérdez rá. – Te is valami démon féle? Vagy valami nagyra nõtt manó? – erre hegyes kis füleimre tapasztom kezemet. Nem szeretem ha a fülemrõl van szó.
- Nem vagyok nagyra nõtt manó. – jelentem ki. – Fakír vagyok és kígyónõ. Olyan dolgokra vagyok képes amit embertõl még nem láttál. Nem érzek fájdalmat. Meg akarsz kínozni? – mosolygok rá kissé elmebetegen.
- Kihagynám…
- Oh… - szontyolodom kicsit el. – Pedig jó lett volna. Még csak ki sem próbálod? Csak egy szúrás. – nyúlok a tõrért és a kezébe adom. Megfogom a kezét és tenyeremhez vezetem. – Ne félj, inkább csikis vagyok ott és vicces. – ezzel már át is nyomom kezemen a tört.
Érzem, próbálja vissza fogni kezét, tart a dologtól, de nem hagyom neki. Mikor hagyom neki, hogy elengedjen felé mutatom. A tõr teljesen átment. Kihúzom a fegyvert, letörlöm és vissza teszem a helyére. Látom rajta meglepi és még mindig nehezen hisz a szemének. Elõször egy tûzdémon, most egy mazochista nõ, akinek a faja ismeretlen.
Szép kis társaság vagyunk mi. Na majd ha a többiek erejét is látja. Remélem bírni fogja és nem borul majd ki.
- És hogy hívnak? Mert azt tudom, hogy te vagy az új mindenes.
- A nevem Damien Élizées. – erre bólintok. Szóval Damien. – És a te neved? Meg a tûzdémonnak mi a rendes neve? Vagy ahogy szólítjátok az az? – látom még ez utóbbit nehezére esik kimondani. Hát ha nem itt élnék és nem olyan lennék amilyen lehet én sem hinném el.
- Az én nevem Sylen. A tûzidomárunk pedig Tarquin Fire, de mi csak Quinn-nek hívjuk. A mai kirohanásáért Amathaon felel, gyakran hozza ki a sodrából, de ilyen még nem volt. Egyébként kedves és nagyon barátságos, szóval nem kell tõle félni.
- Kitõl nem kell félni? – lép be az ajtón Quinn. Nincs jó kedve, de már sikerült megnyugodnia. Közelebb lépek hozzá, szinte pár centi választ el tõle mikor megállok.
- Megint felbosszantott? – kérdezem oldalra biccentve a fejem. – Tudod, hogy csak egy szavadba kerül meg némi kínzásba. – suttogom ajkaira. – Ha gondolod bosszantom kicsit a mormotát. – kuncogok és ellépek tõle. – Egyébként tõled nem kell félni.
- Értem. – bólint. – Ezt majd megbeszéljük Sylen. – erre persze csak elmosolyodok, de nem tudnám leplezni örömömet. Talán igent jelent és végre kapok egy igazi vad kínzós éjszakát ismét. Régen voltunk már együtt, úgy száz éve. Ideje egy ismétlésnek és ha ehhez az kell, hogy kicsit szekáljam a vámpírt, akkor legyen. Én csak jól járhatok ezzel, hiszen maximum Amathaon is szadista lesz kicsit velem.
- Én most megyek, lefekszek. Kezd hajnalodni és nem szeretem a reggel,este pedig elõadás lesz. Ugye számíthatok rád? – erre bólint. – Akkor jó éjszakát. – ezzel már megyek is. Mikor mellette haladok el  csak halkan suttogok neki. – A kis bicebócád igaz? – és választ nem várva megyek ki és indulok a saját lakókocsim felé.

Késõ délutánig békésen pihenek, este már úgyis elõadás lesz, de nem sietek el semmit. Most már van mindenesûnk is, így pihenhetek. De majd még beszélnem kell majd Quinn-nel. Mikor végre már lelkileg kész vagyok az indulásra kikelek az ágyból, veszek egy kellemes meleg zuhanyt és most másféle fellépõ ruhát keresek magamnak. Nincs kint túl jó idõ, de addig a kis ideig amíg átmegyek a sátorba nem igazán számít, ha kicsit is fázok.
A változatosság kedvéért most egy világos pirosas, masnis szépség kerül kezeim közé. Hm… A mai elõadásra jó lesz. A férfi közönségnek biztos megfelel majd. Magamra öltöm gyorsan, majd úgy döntök még a próba és készülõdés elõtt Amathaont is meglátogatom majd. Viszont elsõ utam Quinn lakókocsijába vezet. Csak kopogás után lépek be.
- Kellemes délu… Oh… Itt aludt? – nézek végig a fiún.  – Oké, na nem ezért jöttem. Ráérsz Quinn? – kérdezem és ki is megyek. Gyorsan le akarom tudni a beszélgetést.
- Mirõl lenne szó? – megfordulok és már mögöttem áll. Nem sokkal magasabb mint én, de ez így pont jó. Nem szeretem ha valaki égimeszelõ és csak a mellkasáig érek.
- A tegnapi ajánlatom miatt jöttem. Gondolkodtál rajta? – kérdezem reménykedve. Quinn nagyon is jó az ágyban és mikor a teste felhevül… Az valami fantasztikus.
- Igen, gondolkodtam. Rendben van Sylen. – bólint rá, mire búza szõke hajába túrok, csillogó szemekkel nézek rubint szemeibe.
- Ígérem ügyes leszek. – mosolyodok el és elengedem. – Az elõadáson találkozunk. Vigyázz a kissrácra. – intek neki és Amathaon felé veszem az irányt. Gillian tuti ki lesz bukva, ha megtudja mire készülök. De nem nagyon érdekel, úgy nem bánthat engem. Én is a társulat tagja vagyok, meg nem ölhet… Remélem…
Menet közben üdvözlöm a többieket is, bár Gillian és Nork nincs sehol. Bár az utóbbiról van elképzelésem, hogy hol van és mit csinál. Minden bizonnyal a lakókocsijában meditál, vagy mit csinál mint mindig. Bár lehet inkább csak alszik, szerintem még elõadás közben is képes lenne rá. Mindegy is…
Amathaon lakókocsijába kopogás nélkül lépek be. Biztosan már készül az esti elõadásra, ilyenkor már ébren szokott lenni. Ahogy belépek hallom a zuhany hangját, ami mosolyt csal az arcomra.
Igen, készülõdik. Közelebb lépkedek, szinte osonok, pedig tudom, hogy érzi jelenlétem. Mikor közelebb vagyok kibújok szexi viseletembõl, nehogy a végén szétszedje, továbbá ha vizes lesz nem fog az elõadásig megszáradni. Így meztelenül lépek hozzá a zuhanyban és hátához simulok mellkasára ölelve.
- Ugye van rám egy kis idõd? – kérdezem bújva. Érzem keze kezemre simít.
- Persze kicsi… - lebontja magáról kezeimet. Pont megfelelõen kidolgozott felsõtestén lágyan peregnek a vízcseppek. Kék szemei rögtön rabul ejtenek és valahogy úgy érzem kellõen szenvedni fogok most. Fekete hajába túrok és rögtön ajkaira tapadok.
- Mondd csak te mormota… Ugye megkapom a tegnap kiérdemelt büntetésemet? – ismét látom a szemében azt amit tegnap. Imádom õt bosszantani, akkor mindig jól járok.
- Éreztem, hogy erre megy ki a játék. Hát legyen… - szorít jobban csuklómra és érzem hosszú, hegyes karmai bõrömbe marnak. Jól esõen felsóhajtok és jobban hozzá simulok. Magas és úgy körülbelül a nyakáig érek.
- Akkor ne fogd vissza magad. – mosolygok rá perverzen és még nyakába is harapok. Remélem ez csak fokozza a helyzetet. Karmaim persze nekem is vannak és ha nem durvulna kellõen hát ösztönzöm. Az elõadásig még van idõnk … 

Karba tett kézzel ácsorgok és kõrbe tekintve a gyér világítású lakókocsiban, igyekszem megõrizni türelmem. Már vagy 40 perce egy szót sem szólok és várom, hogy Nork befejezze a meditálást. Szerintem csak ülve alszik, mert lusta, de ha most megszólalok, biztos felhúzza az orrát én pedig kéréssel jöttem ide. A pirosas fényben táncot lejt a légteret uraló füst, ami bekúszva az orromba, veszettül irritál. A kanabis áthatóan édes illata, és az ópium keveréke, rám nincsenek hatással, ahogy az alkohol se, de ettõl még nem kevésbé zavarja kifinomult szaglásom. A levegõ meleg és fülledt, szinte fojtogató. Nem is értem, hogy tud ezen a helyen meglenni, fél óránál tovább. Én alig várom, hogy megszabadulhassak, mert ennél a szagbál, még a zombik rothadó bûze is elviselhetõbb. A zombikat említve, pont ezért vagyok itt. Szükségem lenne a munkaerõre és keresve sem találhatnék erre megfelelõbb lényeket. Nem beszélnek, nem kérdeznek, csak teszik a dolgukat. Ráadásul a fizetség, amit cserébe várnak, néhány kiló, vértõl tocsogó húscafat. Én magam is megidézhetném õket, hisz nem nagy ügy, de Nork jobban ért hozzá, és pontosabban tudja meghatározni a zombik állagának minõségét. Értsd, fiatal, jó állapotban lévõ hullákra lenne szükségem, akik nem hagyják el a karjukat, egy nehezebb teher alatt.
 Az orrom egyre jobban tekeri a trüsszentés, és érzem, ha hamarosan nem fejezi be, én fogom félbeszakítani, ezt a veszett fontos meditációt. Persze, neki minden meditáció fontos. Lassan végleg kifogyok a türelembõl és hozzá lépve leguggolok mellé.
- Hapci… - imitálok végül egy trüsszentést, rezzenéstelen arccal. Azonnal kinyitja a szemét, de csak sandán pillant felé. Hosszú szarvai szinte súrolják homlokom, de eszemben sincs hátrébb húzódni.
- Amathaon … észre sem vettelek… - suttogó szinte túlvilági hangja zene füleimnek, habár ködbe csillogó írisze miatt, nem vagyok benne biztos, hogy valóban tudatosult benne jelenlétem.
- Ez elég nagy hiba, mert már jó ideje a hátad mögött állok. – felelem, nyugodt mély baritonomon. – Mondhatni ez egy szarvas hiba tõled… - gúnyolódom, remélve, hogy némi érzelmet tudok varázsolni, kába ábrázatára. Nagy sikert nem várok, de azért jó lenne, ha konkrétan figyelne rám.
- Haláli a humorod… - fújja ki a levegõt egykedvûen. – Mit akarsz?
- A szokásos! A sátor nem állítja föl magát és egyéb más teendõk is akadnak… Holnap elõadás. – gondolkodom el egy pillanatra. Õszintén megvallva élveztem az elmúlt telet é a csöndet. Az emberekre bár szükségünk van, azért nem szívlelem õket. Az õsz nem volt olyan rég, és ez a pár hónap túl gyorsan elszállt. A hideg évszakot, mindig az egyik kastélyomban töltjük, amik mindegyike, mélyen az erdõk mélyén találhatók, elrejtve az emberek szeme elõl. És, hogy hogyan is lehet elrejteni, három kastélyt az emberek szeme elõl? Varázslattal, mágiával. – Még ma éjjel föl kell állítani mindent… - térek vissza mélázásomból.
- Értem, azt hittem, még úton vagyunk…  A meditálásban fel sem tûnt, az érzés, hogy milyen közel került hozzánk egy temetõ… - mélyet szippant a levegõbõl, mintha érezné a temetõ átható illatát. Ez a jellegzetes virágillat, ami minden esetben körül lengi a temetõket, a moha, a hatalmas akácfák és a félig rothadó zöldek egyvelege, meglehetõsen vonzó illat a magunk fajtának. – Mennyire lenne szükséged? – tér rá végre a lényegre.
- 12... jó állapotban legyenek, nem szeretném a munka végeztével a testrészeiket gyûjtögetni! – jelentem ki határozottan.
- Ez elég sok… Minek ennyi? – kérdezi és, hogy értetlenségének nyomatékot adjon, még a szemöldökét is felhúzza.
- Sok dolgom van, szeretnék minél elõbb végezni. – egyenesedem föl, és hátrébb lépek.
- A mindenes?... – kérdezi, miközben elkezd babrálni az elõtte heverõ tálkával és szárított növényekkel.
- Igen az is… - nézek ismét a semmibe. A mindenes, aki bár ember, mégis fontos számunkra. Az elmúlt jó pár száz évben, folyamatosan cserélõdtek, és a legutóbbi a télen halálozott el. Elgondolkodtató, hogy az emberek miért mindig télen halnak meg? Tapasztalatom szerint a tél mindig rizikósabb a halálesetek terén. A hideg és a sötét, mély depresszióba taszítja õket. Szánalmasan gyöngék. Ezt persze nem sajnálatból gondolom. Mindössze bosszant, hogy alig telt el 50 év és nekem megint végig kell esnem ezen a procedúrán. Új mindenest találni nem egyszerû feladat, fõleg nekem, aki a társaságukban szinte rosszul vagyok. Számomra õk csak kaják, haszonállatok, hogy tisztán fogalmazzak. Beszédbe elegyedni velük a leg megalázóbb dolog az életemben. Ezúttal pedig még az én drága barátom is ki kell hagynom a választásból, mert egy ideje már pedzegeti, hogy a szerzõdést, - ami nálam alap – ne írassam alá a választottal. Ostobaság és ezt nyílván õ is tudja, de a szentimentális jó lelkületével az észérvek sem boldogulnak. Amíg megtalálom a megfelelõ személy, az lesz a legnagyobb feladatom, hogy távol tartsam magamtól és a jelentkezõktõl, ráadásul mind ezt úgy kivitelezni, hogy csak annyira idegesítsem föl Quinnt, amennyire még nekem kellemes. Igen szeretem õt idegesíteni, akár egy rossz gyerek. Valahogy, perverz kielégülést okoz, ha látom, izzik a vére a haragtól.
- Maximum fél óra és itt lesz mind, de ha most kérhetném, hagyj magamra… Zavarsz a kapcsolatteremtésben! – szól bele gondolataimba, miközben egy mozsártörõben õrölni kezdi a különféle füveket.
- Ez érdekes, mert az imént azt állítottad, hogy észre sem vettél. – vonom fel szemöldököm unottan, de mire hátra fordulna, hogy bármit is mondjon, már csak hûlt helyem találhatja, és ahogy az ajtó, halk surrogással csukódik be mögöttem.
A szabadba lépve a cirkuszi kocsik látványa fogad és a hatalmas terepre kiterített magányos sátor. A nap lassan végleg alábukik a horizonton, és még egy utolsó erõfeszítésével, narancsos színûre festi az ég alját, vele együtt pedig a felhõket is. A nyugati szél kezd felerõsödni, de pont kellemes és koránt sem nevezhetõ viharosnak. Arcomat lágyan simogatja, és igyekszik összekócolni hosszú tincseim. A cirkusz legtöbb tagja jelenleg igen elfoglalt, mivel amit amúgy a mindenes végez, most miránk hárul. Lassan elõveszek egy csodaszép antik zsebórát és felpattintva fedelét ellenõrzöm az idõt, majd szépen, ahogy kell, felhúzom. A mûveletet követõen a láncánál fogva nézem, kitartva magam elé. Igazán tetszetõs darab, és szívesen használom, még így is, hogy számomra az idõ fogalma, alig értelmezhetõ és még kevésbé lényeges momentum. Az óra mögül, egy ismerõs alakot pillantok meg, aki felém tart, mogorva ábrázattal és határozott morózus léptekkel.
- Amathaon, beszélnünk kel!! – az én drága barátom az, akit elvileg jobb lenne egy darabig elkerülni. Nem mintha ez lehetséges lenne, így kénytelen leszek altatni a figyelmét. Mondjuk ez sem egyszerû. Azonnal összecsukom az órát és zsebre vágva nézek rá, majd egy szemvillanás alatt mozdulok és tûnk el a látómezejébõl. – Ezt nem hiszem el… - torpan meg és mérgelõdve morogni kezd. – Amathaon, te szórakozol, vagy kerülsz engem?! – nem tehetek róla, de annyira édes mikor duzzog. A háta mögé lépek, és a füléhez hajolok.
- Mit óhajtasz tõlem drága barátom? – szólalok meg hirtelen, kihasználva, hogy teljesen elgondolkodott. Hangomra arrébb ugrik, és mérgesen néz rám.
- Direkt ijesztgetsz?  – morran föl és teljesen szeme fordul velem. Kiegyenesedve nézek rá és kezem a hátam mögött összerakom.
- Talán rossz a lelkiismereted Quinn?
- Az én lelkiismeretemmel semmi gond… - vág vissza. – Beszélnünk kell!
- Igazán? Mirõl? – kérdezem értetlenül.
- Pontosan tudod… Az új mindenesrõl – feleli, mire körbe tekintek. Lassan befutnak a zombik, csak addig kell altatnom a figyelmét.
- Pontosan mire gondolsz?... Még nem találtunk újat, ezért kell nekünk az alantos munkát végezni… - biccentem a fejem picit oldalra, amitõl még élettelenebbek, és érzelem mentesebbnek tûnik az arcom.
- Tudom, de én a szerzõdés miatt mondom… Már említettem párszor, hogy új megoldásra lenne szükség, mert az a titoktartási szerzõdés nem tisztességes és idejét múlt vacak… - a vacak szóra megvillan szemem. Nem szeretem, ha a munkám becsmérlik. Ez a szerzõdés egy õsi kelta nyelven íródott. Nem volt egyszerû létre hozni. Leginkább az bosszant, hogy még mindig nem értette meg, a szerzõdés létfontosságú, hisz nem bízhatunk meg ezekben a csökevényes gyönge emberfajzatokban, akik az anyjukat is eladnák egy Lyukas garasért. Továbbá bosszant, hogy csak azért, mert õ már találkozott értékesnek mondható emberpondróval, akkor már az egész emberiséget ez alapján ítéli meg. Én nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Én még emlékszem a boszorkányüldözésekre. Az is miért volt? Ja, igen, mert egy ostoba fehérboszi segítséget nyújtott egy embernek, felfedve ezzel a titkukat. Utána még egymást is képesek voltak irtani, hogy mind levadásszák. Ami pedig még inkább bosszant, hogy õ ezzel tisztában van, hisz, ahogy csak én, õ is látta, megtapasztalta az emberek sötét oldalát. Ami valljuk be rosszabb, mint bármelyik varázslényé, vagy szörnyé. Ennek ellenére a szemvillantásnál több érzelmet nem engedek meg magamnak. – Kezdem úgy érezni, hogy ki akarsz hagyni a döntésbõl, és ezért nem beszélsz róla... – fene, túl régóta ismer.
- Errõl szó sincs drága barátom… Mindössze túl elfoglalt vagyok, ehhez a kényes témához. Abban egyet kell értened, hogy valamire szükség van, igaz?... – kérdezem higgadtan.
- Valami humánusabbra… ami kevésbé befolyásolja az illetõ életét. Talán inkább olyan embert kellene keresnünk, aki hajlandó lenne megõrizni a titkunkat… Az én bicebócám…
- Elég. - vágok szavába még mindig érzelemmentesen. – A kis bicebócád már jó ideje halott, lépj végre túl, és fogadd el, hogy a világ akkorát változott az elmúlt évek alatt, hogy már nem fogsz találni, hozzá hasonló elesett, magányos és tiszta lelket. Azt a kort éljük, mikor már a 12 évesekben sincs meg a gyermeki ártatlanság szikrája… Akkor mégis miben reménykedsz, drága barátom? – lépek hozzá közelebb és jéghideg kezemmel arcára simítok, ügyelve, hogy éles karmaim ne hasítsák föl bõrét. Teste olyan forró és csábító. Tapintásra érzem az ereiben csörgedezõ édes nedût, ami csábító, akár a méheknek egy szál virág. – Tudomásul vettem, amit mondtál, és ígérem, visszatérhetünk erre, egy alkalmasabb idõpontban. De most… - tekintek a temetõ irányába fordítom. A bejárat felöl, halk, ütemtelen lábak lépte töri meg az este sejtelmes zaját. A zombik már készülõdnek. Kripták morózus ajtói nyiladoznak, és a frissen hantolt föld jellegzetes illata egyre csak erõsödik, ahogy a holtak kilépnek túlvilági nyugalmukból, hogy egy éjszakára a mi segítségünkre siessenek.  – Fogadnom kell a munkaerõt… Remélem megérted? – válok el tõle.
- Rendben, de ahogy mondtad, ez még nem lefutott kör… Kitalálok valami megoldást, ami számunkra is megfelelõ… Most megyek és kiragasztom a plakátokat. A zombiktól úgy is undorodom… - feleli némi fintorral az arcán.
- Rendben, de addig… ne zaklass ezzel! Egyelõre én nem látok más megoldást. – Quinn bólint és elindul a lakókocsija felé. Nyílván a plakátokat veszi föl. Szótlanul figyelem, ahogy eltûnik a kocsiban. Mozdulatlanul állok, gondolataim pedig egész máshol járnak. Nehéz lesz õt kijátszanom, és biztosan fel fogom húzni, ha mégis a háta mögött cselekszem majd. Lehetne miatta bûntudatom, de nincs, hisz ahhoz lelkiismeretemnek is kellene lennie. Hiába tartom a barátomnak, mégsem vagyok vele képes úgy bánni, vagy viszonyulni, ahogy õ teszi, itt mindenkihez. A természetem gátat szab, még az évek tapasztalatának is. Persze, ha nagyon agyalnék, talán ki tudnék találni más megoldást. De nem akarok, mert bármi is jut eszembe, az minden esetben kevésbé véd minket, mint ez az egyszerû, de nagyszerû megoldás. Gondolatmenetem egy lágy ismerõs hang szakítja félbe.
- Ostoba, naiv gondolatok… Quinn sosem fog megváltozni? – Gillian a gyönyörû Tûzmadár. Talán õ az egyetlen a csapatban, akinek a jelenlétét képtelen vagyok megérezni. A sötétben húzódik meg, és ki tudja mióta fültanúja a beszélgetésünknek. Rendszeresen ezt csinálja, talán mert a vitákban nem szeret rész venni, de tudni róla annál inkább.
- Ne nevezd Quinnt ostobának… még a háta mögött se... – felelem halkan, de nem fordítom tekintetem fel. Még mindig Quinn kocsiját nézem, ahogy a köteg plakáttal a kezében elindul a város irányába. Amint biztosra tudom, hogy nincs ott Gillian felé fordulok. Közben természetesen fél szemem a közeledõ zombikon tartom. Nem mintha bárkinek ártanának, de ha megérkezve nem kapnak munkát, a figyelmük lankadni kezd és hajlamosak elkószálni. – és nem… sosem fog megváltozni. - fejezem be a mondatot és rezzenéstelen tekintettel figyelem, amit a sötétbõl elõlép. Könnyed, puha járása olyan halk, mintha a levegõben siklana. Hosszú selymes haját lágyan lengeti a szél, mintha külön életet élne karcsú testétõl, ami lágy mozgásával próbálja elcsábítani érzékeim.
- És teljesíteni akarod ezt a nevetséges kérést? – lépdel hozzám egyre közelebb, míg már válla a karomat súrolja. Fél szemmel rám pillant és válaszra vár.
- Nem… Ha akarnám, sem tudnám. Ezért szükségem van a segítségedre Gillian… - kezem lassan felemelem és egyik hosszú tincsét végig simítom. Szeretek hozzá érni. Hófehér bõre és különleges külleme egy szépséges antik porcelánbabára emlékeztet. Szeretem az antikvitásokat, és ha nem egymástól függnénk, akkor nyílván egy vitrin mögé zárnám, megóvva a sérülésektõl, hogy szabadidõmben elõvéve játszadozzam vele. – ennek ellenére, türelmesnek kell vele lennünk, hisz valahol õ a lelkiismeretünk. Nélküle, mind vadakká válnánk, és megvallom õszintén… amellett, hogy nem értem, mégis tisztelem õt, mert mindig kiáll emellett a szentimentális éne mellett…
- Ebben van valami, de ettõl néha úgy tûnik, hogy nem a mi érdekeinket tartja szem elõtt. – kicsit felém fordul és kihúzza tincsei ujjaim közül. – Mindegy… Mond, miben tudok segíteni? – Hangjából rendszeresen kiüt a féltékenység, ahogy most is. Kedveli Quinnt, mint ahogy itt mindenki, de a kettõnek semmi köze egymáshoz. Mondjuk, én még élvezem is, ezért gyakran rákontrázok, hogy higgadt lelki világát kicsit felkavarjam és kizökkentsem érzelmi higgadtságából. Hiába, vannak dolgok, amik sosem változnak. Szeretek a figyelem középpontjában lenni, legyen annak bármi oka.
- Csak nem féltékenységet hallok ki a hangodból? – piszkálom kicsit és tudom, mivel mindig kimondja, ami a lelkét nyomja, õszinte lesz.
- Csak de… Mindig babusgatod Quinnt! Ez gyakran bosszantó… mintha õ fontosabb lenne számodra, mint mi! - feleli õszintén. Ez mondjuk igaz, de egy jó vezetõ, mindig azt babusgatja jobban, akinek szüksége van rá. Emellett lehet, hogy Quinnt többet istápolom, de ki is használom. Ha kedves akarnék lenni, nyílván azt kellene mondanom, hogy nincs oka a féltékenységre, mert a cirkusz minden egyes tagja ugyan olyan fontos számomra. De ha ezt megtenném, akkor késõbb még gyomorfekélyem alakulna ki.
- Valahol jogos a gondolatmenet… - szavamra fölkapja a fejét. – Nem kedvellek titeket egyformán, és nem tartalak titeket egyformán fontosnak…  Egyénileg mindannyian mások vagytok, de együtt alkotjátok a cirkuszt, így ha külön-külön nem is, együtt mégis egyformán értékesek vagytok számomra…  - na, ebbõl szûrjön le valamit és vonja le a jó, no meg a rossz következtetéseit. Miközben magában gondolkodik, elõveszek öt darab A5-ös lapot, amire már jó elõre leírtam egy hirdetést. A hirdetés szövege igen egyszerû és lényegre törõ. Igyekeztem a mai kor álláshirdetéseihez igazítani, amit természetesen az internetre is fölraktam.
- Ezeket rakd ki a város különbözõ pontjaira, ha lehet inkább a lepukkantabb környékeket vedd célba… és ami az igazi feladatod illeti… - állok meg egy pillanatra. – Próbáld meg távol tartani Quinnt a hirdetéstõl és tõlem…
- Ez után a szöveg után még van képed a segítségemet kérni? – von kérdõre, némi haraggal a hangjában.
- Pontosan… és ne feledd szépségem, egy család sosem azért mûködik jól, mert mindenki tökéletes benne, mindössze összedolgoznak és elviselik egymás szeszéjeit. – átadom a papírokat, amit morcosan vesz ki a kezembõl.
- Család mi? – kérdezi unottan, és sarkon fordulva faképnél hagy. Épp idõben, mivel a zombik, lassan elérik a cirkusz területét, félkörívbe felsorakozva. Ahogy elnézem õket, Nork beleadott mindent. Tényleg jó állapotban vannak. Mondhatni frissek és üdék, már amennyire a zombik képesek. A szagukról ugyan ez már nem mondható el. Az oszlásnak indult szövetek, még a nyílt területet is elárasztják. Egy kettõt, már a férgek és bogarak is megtámadták, de mindent összevetve, legalább egyben vannak. Na, akkor kezdjünk is neki. Alaposan szemügyre veszem õket, hogy melyiket milyen munkára oszthatom be, majd felemelem a jobb karom, és sorban végigmutogatok az általam jónak vélt 7 darabon.
- Ti menjetek sátrat állítani, a többiek utánam… - utasítom õket, könnyed mégis határozott hangon. Azonnal mozdulnak, hisz mint már említettem nagyon jó munkaerõk. Ott hagyom õket és elindulok a saját lakókocsim felé. A maradék munkaerõ lelkesen követ, habár kicsit lemaradva. A lakókocsim mögé egy másik kocsi van csatlakoztatva. Nagy lakattal alaposan lezárva, ami az egyik kis kedvencem rejti. Õ maga nem a cirkusz tagja, mindössze egy állat, igazi ösztönlény, ami leginkább dekorációként szolgál a sátor bejáratánál. A Lakat leesik és a lakókocsi oldalai ledõlnek, felfedve a benne lakozó rémet. A lakókocsi méretû akvárium falának hirtelen csapódik neki, kis kedvencem egy szirén. Nem szereti a hirtelen erõs zajokat, megrémíti és a lakókocsi fali bizony nagy zajt csaptak. Ide oda cikázik és közben próbál minél fenyegetõbben sziszegni – legalábbis, ha nem a víz alatt lenne sziszegne – így csak éles fogait villogtatja. Az üveghez sétálok és megsimogatom a falát, halkan megkocogtatom.
- Nyugodj meg kedvesem… semmi baj... – nem mintha használna, legalábbis a szavaim nem, de hála a képességemnek, az agyába kutakodva le tudom nyugtatni és elaltatni, amíg a hatalmas és súlyos akvárium a helyére kerül. Lassan lehuppan az aljára és lehunyja szemit. – Helyes, akkor kezdõdhet az igazi munka… - intek a zombiknak. Ezt az akváriumot, csak arrébb kell gurítani, de azért a súlya miatt nem egyszerû feladat, így még az én segítségemre is szükség van.
***
Hajnalodik, mire mindennel végzünk. Még épp idõben, hogy visszaküldjem munkásaink a holtak birodalmába, ahová tartoznak. Miután elbocsátom õket, fáradtan indulok meg a saját lakókocsim felé, hogy kicsit kipihenjem magam. Rám fér, ráadásul így osztottuk föl a munkát. Jómagam éjjeli lény lennék, még akkor is, ha ugyan úgy mozgok nappal is. Így én vállaltam a zombikkal a külsõ munkálatokat. A többiek pedig napközben Quinn vezetésével a belsõ aprólékos mûveleteket.
A lakókocsim elég rendhagyó, ha bár, hûen tükrözi egyéniségem. Leginkább egy antikváriumhoz lehetne hasonlítani, ami elsõ ránézésre elég rendezetlen, ha jobban megnézzük, mindössze túlzsúfolt. A fellépõ ruhám egy fogason lóg, a többi holmim pedig egy hatalmas antikszekrényben pihenget. A szintén faragott antikasztalon egy aranyketrecben tollát piszkáló Fõnix madár díszeleg, és amint észleli jelenlétem, rekedt hangon óbégatni kezd. A hangja akár egy asztmás kappannak, és minél éhesebb, annál hangosabb.
- Hallgass el… máris kapsz kaját… - lépek egy szintén antik ládához. Hát igen, én tényleg rajongok az antikvitásokért, és emellett ez az egyik szórakozásom is. Ha csak tehetem, és olyan helyen vagyunk, ahol van - régiségkereskedés, vagy antikvárium – én biztos meg is látogatom õket és sosem térek vissza üres kézzel. Quinn szerint kacatokat halmozok, és néha aggódva figyeli, szinte beteges rajongásom ezek iránt tárgyak iránt. Szó se róla értékes darabok és minél tovább tartom õket magamnál annál értéksebbé vállnak. Sok apróbb holmim is van, ékszerek, - nem mintha egyet is hordanék – festmények, és persze rengeteg könyv. De tény, hogy emiatt az életem némileg túlzsúfoltnak mondható. Felnyitva a láda tetejét elõveszek egy zacskó aszalt gyümölcsöt és a ketrec rácsai közé dugdosok néhányat. A mohó madárka azonnal falatozni kezd és az iménti, zavaró rikácsolásából, lágy kurrogás lesz. Ez már sokkal nyugtatóbb fülemnek, és segít a pihenésben is. Leveszem ruháim, és elmegyek, a zuhanykabinba lépve elmegyek letusolni. A zuhany hideg, de a testem hõmérséklete miatt ez kicsit sem zavar.
A zuhanyt követõen, egy fekete selyempizsamába bújok, és így fekszem le pihenni. Mielõtt elaludnék, Quinnre gondolok, mint általában mindig. Csalódottnak érzem magam, hogy a több száz éves barátságunk alatt sem tudtam igazi életet lehelni testébe, pedig a magam módján mindent megtettem ennek érdekében. Még a sok gonoszkodásom és csínytevésem nagy része is az õ érdekeit szolgálja, hogy fontosnak érezze magát. Persze fontos is, és nyílván ezt õ tudja és azt is, hogy bármennyire kedvelem õt, önmagam sosem tudnám megtagadni.
Szépen lassan el is alszom, békés mély álomba szenderülve. Nem álmodom, én sosem szoktam, az álom és az álmodozás olyan érzõ lények sajátossága, akiket lelki terhek nyomasztanak. Ezek a gyarló esendõ dolgok távol állnak tõlem, így nincs is szükségem sok alvásra.
Alig pár óra múlva, kipattan a szemem. Még az ébredésem sem mindennapi, hisz nincs rendes vérkeringésem, ezért ahogy kinyílik a szemem, azonnal érzékelem a körülöttem történõ eseményeket. Azt is érzem, hogy Quinn a kocsiban van. Azt nem tudom mióta és mit csinál, vagy hol van, de a jelenlétét egyértelmûen érzem. Határozott mozdulattal és igen merev testtartással ülök föl az ágyamban és rögtön meg is látom õt, amint a Fõnixet nézegeti.
- Jó reggelt Amathaon… - rám sem néz, pedig nyílván való, hogy miért van itt. Talán még morcos rám, mégsem felejti el, hogy ébredés után éhes szoktam lenni. Bár magam nem látom, de szemeim nyílván világítanak, mert igazán kiéhezettnek érzem magam.
- Sose legyen rosszabb… - lábaim lerakom a padlóra és fölállva elindulok felé. Kiéhezett tekintetem és ütemtelen légzésem, egyértelmûen éhségre utal, amit Quinn is érzékel, mégsem néz rám. A háta mögé lépek és lassan karjára simítok, föl nyakáig. Ujjaimmal ütõerére simítok. A forró lüktetõ ér, felizgat, és kihozza belõlem azt az érzést, amit én érzelemnek nevezek. Kívánom õt, akarom a vérét, és szinte megõrjít, ahogy ujjaim alatt, akár egy patak folydogál keresztül vénáiban. Nagyot nyelek és közel hajolva nyakához ujjaim tovább siklatom kócos tincsei közé. – Tudtad, hogy éhes vagyok igaz?... – kérdezem szinte túlvilági hangon.
- Igen! Tudom, hogy kihasználsz, de azért számomra is szükséges érezni, hogy kellek… - fordítja kicsit felém tekintetét, egy fájdalmas mosollyal. Tudom, hogy megint a kis nyomorék srácra gondol, hisz folyton õ jár a fejében. A vesztesége, és mikor õrá gondol, attól még magányosabb lesz. Szemei olyan mély bánattal telnek meg, amit még én is képes vagyok észlelni. Kár, hogy most a legkevésbé sem érdekel ez a bánat. Ahhoz túl éhes vagyok.
- Értem… - suttogom, és végignyalok nyakszirtjén, miközben kezem lassan lesiklatom derekán, egészen nadrágjáig. Másik kezem még mindig hajában matat, és kicsit hátrahúzva fejét, még jobban megvillantja ütõerét, ami hívogatva csábít pár kortyra. Mégsem kezdhetem a nyakánál, mert akkor pár másodperc alatt abba kell hagynom a táplálkozást, nehogy megöljem, drága barátom. – A véred, bármelyik tisztavérû vámpíréval vetekszik… - elengedem és mind két kezemmel a nadrágjára koncentrálok. Furcsa, hogy bár gyakran oltom szomjam Quinn vérébõl, õt magát mégsem tekintem kajának. Nadrágjától és a zavaró alsótól gyorsan megszabadítom, majd karján végig simítva tenyerét felfele fordítom, hogy hozzáférjek csuklójához. Eközben a selyem nadrág lecsusszan rólam, felfedve férfiasságom. Egész testemmel az övéhez simulok és szabad kezemmel hímtagját kezdem masszírozni és egy lassú mégis határozott mozzanattal, csuklójába mélyesztem fogaim. A fájdalomra felszisszen, de nem mozdul, csak mint már annyiszor, hagyja, hogy a forró nedû lassan átcsordogáljon ajkaim közt, le torkomon. A fémes, mégis édeskés vér, teljesen felhevít, és szétáradva testemben, új erõvel tölt meg. Sajnos, ezzel a kellemes érzéssel együtt jár, Quinn néhány zavaró sziruposan csöpögõ emléke, amiket minden egyes alkalommal át kell élnem nekem is.  Hogy miért zavar? Mert aktus közben általában mindenki rám gondol, még én is. De Quinn nem, õ emlékeibe merül és eközben egy jó adaggal engem is megajándékoz, ráadásul ilyenkor a gondolatai úgy mosódnak össze az enyémekkel, mintha én Quinn lennék.
 „Csodás szemeit rám emeli, tekintete tele van melegséggel és az irántam érzett szerelemmel. Ajkai elnyílnak és én megcsókolom, a csókja íze maga a mámor és a megtestesült vágy. Karcsú testét karjaimba zárom, engedelmesen hozzám simulva hajtja a fejét a vállamra.
- Minden vágyam valóra vált, hogy itt vagy nekem, Quinn. – suttogja, én pedig beleborzongok, csak Õ képes így kimondani a nevemet.
- Még akkor is, ha egy szörnyet szeretsz? Egy pokolbéli fenevadat? – félek a választól, de arcom tenyere puha párnái közé fogja.”
Hányinger kerülget, de az íncsiklandozó vér, némileg kárpótol ezért a maszlagért. Nagyokat kortyolok, testébõl, egy cseppet sem hagynék kárba vészi, és közben azért le is szedek némi infót errõl a tökéletes kis sántáról, aki képes volt Quinnbõl egy ömlengõ bolondot csinálni. Ezekben az együtt töltött pillanatokból tudom igazán leszûrni, hogy amíg nem képes kiverni a fejébõl ezt a kis emberfattyút, addig nem is lesz képes igazán élni. Az emlékkép ellenére, tovább haladok és merevedõ hímtagom, egy könnyed mégis határozott mozdulattal juttatom testébe, miközben lassan mozogni kezdek. Ahogy egyre intenzívebbé válok, és egyre vadabbul szívom vérét, úgy erõsödik az emlék is, ami már-már arra késztet, hogy elengedjem.
„- Ne beszélj butaságokat. Számomra egy igazi angyal vagy. – ujjai tincseim közé túrnak és én legszívesebben lángra gyúlnék, mint egy élõ fáklya. – Azaz ostoba, aki azt mondja rólad, rossz vagy. Quinn, ha van egy tökéletes pillanat, akkor az ez, egymás karjaiban, de sajnos elillan, akár egy szempillantás alatt. Ezek a kis apró pillanatok, együtt, ha nem figyelsz, észrevétlenek maradnak…
- Te vagy az álmom, Bicebóca. Megtanítottál arra, milyen élni. – arcom selymes, sötét hajába temetem, magamba iszom szédítõ illatát, és a szívem annyira fáj, a szerelem is így fájna? – Megsebeztelek, annyira sajnálom…
- Az csak egy kis égés volt, nem volt komoly, Quinn! Ne ostorozd magad. Mindent vállaltam azzal, hogy beléd szerettem és a tied lettem azon a felejthetetlen éjszakán… Ezt sose feledd el. A tiéd vagyok…”
Nagy lendülettel szakadok el csuklójától, megszakítva ezzel a kettõnk lelki kapcsolódását. Csuklójáról lenyalom, a még gyógyulás elõtt kiserkenõ vércsíkot, majd csípõjébe markolva, immár inkább a kielégülést hajszolom, egyre intenzívebben. Lényegében véve, jól laktam, habár még férne belém, de túl sok ömlengést nem bírok elviselni egyszerre. Elõre hajolok, és kezeit megfogva szorítom le az asztalra, miközben erõteljes lökésekkel közeledem a kielégülés felé. Füléhez hajolok és halk morgással, jelzem, hogy most rám kellene koncentrálnia. Persze tudom, hogy ez nem fog megtörténni és bár adok neki némi kielégülést, ez meg sem közelíti azt, amire valójában vágyik és bár hangja élvezettel telik meg, ez szimplán testi szükséglet, mindkettõnk részérõl.
Pár lökéssel késõbb felmorranok és megremegve élvezek el, majd szinte azonnal ki is húzódom testébõl és gerince mentén végigsiklatom ujjam.
- Mond csak Quinn… nem gyûlölöd magad, mikor így ideadod magad egy vámpírnak, akit a lelked legmélyérõl vetsz meg? – ellépek és vetkõzni kezdek. Nem mintha érdemleges választ várnék, de azért érdekelne, hogy az ostoba emlékein kívül mit rejt a feje. Vajon velem bünteti magát? Azt tudom, hogy önmagát okolja a kis sánta haláláért, holott ez egy ostobaság, hisz ha nem az inkvizítorok, akkor az idõ végzett volna vele. Jó lenne, ha végre megértené, hogy egy embernek, nem a boldogság hossza, hanem a minõsége jelenti az igazi kincset.
- Nem vetlek meg… - mozdul meg elfásultan és öltözködni kezd.  – és inkább ne beszélgessünk olyan dolgokról, amit úgy sem értesz… - érdekes dolog ez, mert engem feldob az együttlétünk, míg õt lehangolja, talán még jobban, mint amilyen elõtte volt. Talán élvezi, hogy kínlódhat? Ezt a kérdést gyakran teszem föl magamnak, de neki inkább meg sem említem. Inkább megpróbálom a magam módján visszarántani a valóságba.
- Egy valamit azért mindig sikerül megértenem és átéreznem mikor adsz a véredbõl… - fordulok felé. –Hálával tartozom az égieknek, vagy a pokol fattyainak, amiért én nem tudok érzelmeket táplálni mások iránt, így sosem kerülhetek olyan szánalmas állapotba, amiben te vagy… drága barátom… - ezzel a záró mondattal be is lépek a fürdõbe, hogy felfrissítsem magam, és mert nem akarom fokozni a helyzetet. Nem célom bántani õt, de valami oknál fogva, csak az irántam érzett dühhullámai képesek visszazökkenteni a mélypontról, és ha neki úgy jó, hogy moroghat miattam, hát legyen. Ennyi belefér, hogy jóllakhassak. Persze babusgathatnám is, de ahhoz nem értek.
Mire kijövök a zuhany alól, Quinn már nincs a kocsiban, így magamhoz veszek a szekrénybõl egy tiszta ruhát és felöltözöm. Semmi komoly, csak a szokásos, fekete nadrág, fekete ing, egy fekete alapon szürke mintás mellény, amibe a zsebórám teszem és egy fekete felöltõ, hosszított fazonnal, no és persze a gyönyörû sétapálcám. Még egy utolsó igazítás a tükörben, és már indulhatok is, megnézi, hogy állnak a többiek a munkával.
Odakinn veszettül erõsen süt a nap és bár fénye túl sok meleget nem enged még a szememnek azért kellõen bántó. Kicsit hunyorgásra késztet, de még így is látom a távolban a sátor elõtt ácsorgó szépséges tûzliliomot. Elindulok fel, és közben végig karcsú alakját figyelem. Fehér bõre szinte vakítóan veri vissza a nap sugarait, ami lenyûgözõ látvány. Mégis be kell vallanom, hogy a hold sápatag ábrázata jobban illik hozzá.
- Csak nem vársz valakire szépségem? – állok meg elõtte és tekintetem szeme világába mélyesztem. Kérdésemre rosszalló pillantással illet, és még az okát sem kell mondania. Nyílván valóan csak úgy árad belõlem Quinn illata, amitõl majd falra mászik. A zsebébe nyúl és elõveszi a hirdetéseket, az éjjel bíztam rá.
- Ezekre nem lesz szükség, legalábbis egyenlõre nem…
- Hogy-hogy? – veszem ki kezébõl.
- Egy fiatal srác meglátta, amint kiraktam az egyiket… egész pontosan az elsõt! Ma este elõadás közben eljön hozzád. Vagyis, amíg Quinn el lesz foglalva a saját mûsorszámával, te beszélhetsz vele és még az elõadás végére is visszaérhetsz, hisz lesz rá legalább negyven perced… - magyarázza csendesen, én pedig rendesen elgondolkodom.
- Remek, de nem kockázatos egy emberrel megelégedni? Ha nem megfelelõ…
- De az lesz… - vág szavamba. – Érzem! Általában egy embertípust választasz és a hirdetés szövegén sem változtatsz sokat. Mintha keresnél valakit… Az öt perces beszélgetés alapján ez a fiú tökéletes mindenes lesz, de persze ha mégsem, akkor az elõadás után kiragasztgatom a cetliket. – karját karba teszi, és várja reakciómat.
- Mondtam már, hogyha képes lennék szerelemre, akkor a te édes okos buksid lenne az egyetlen, ami ki tudná váltani belõlem?
- Na persze, nyílván ezért bûzlesz Quinntõl… - ez most nagyon kellet. Halovány, mosoly jelenik meg arcomon, ami csodaszámba megy, hisz szinte sosem mosolygok. Közel hajolok hozzá, ajkaim ajkait érinti.
- Az éjjel orvosolhatod ezt a problémát, ha neked is megfelel… - lágyan megcsókolom, majd alsó ajkára harapok. Csak egészen aprót, még véletlenül sem sértem fel bõrét. – Most viszont megyek és megnézem a többieket. – még mielõtt válaszra nyitná édes ajkait, egy szemvillanás alatt lépek el mellõle és hagyom faképnél. Rossz szokás, de nem szeretem a fölösleges szócséplést.
A sátorba lépve, egy teljesen más világ fogad, mint amit odakinn tapasztalhat az ember. Mesés hely ez, amit a sötétség, erõszak, fájdalom és sejtelmes titokzatosság leg körül. Mélyet szippantok eme csodás levegõbõl és elindulok a nézõsorok közt, egészen a porond mellé, ami valójában csak egy üres félkör alakú szabad terület a nézõsorok elõtt.  A nézõtér 200 ember befogadására képes, ami szép teljesítmény egy utazócirkuszhoz képest, mégis néha még ez is kevés. Népszerûek vagyunk, mert bár az emberek tudják, milyen sóra váltottak jegyet, mégis képesek vagyunk kihozni belõlük, a szívük legmélyén rejtõzõ rettegést. A porond most üres, és csak az öltözõ rész felõl hallatszik beszélgetés. Halk monoton duruzsolás ez, akár egy kaptárban. A hang irányába indulok, mikor a hátam mögött megérzem Anhara jelenlétét.
- Ugye nem akarsz megijeszteni Anhara? – kérdezem halkan, miközben megtorpanok és a jellegzetesen kellemes illat felé fordulok. A hatalmas kupolából lassan alá ereszkedik a kis nyolclábú settenkedõ és alig fél méterrel az arcomtól állapodik meg.
- Megijeszteni téged? Meg sem fordult a fejemben… - feleli némi haraggal a hangjában. Fura, ma mindenki mérges rám? Teszem föl magamnak eme költõi kérdést. – Miért piszkálod folyton Quinnt? Ma megint dühösen tért vissza a kocsidból. Mintha élveznéd, hogy kínzod… - böki ki problémáját köntörfalazás nélkül.
- Nos, jól látod… Élvezem, de mint mindig a kettõnk dolga nem tartozik rád szépséges Anhara…
- Tudom, de azért lehetnél vele kicsit megértõbb.
- Fura, hogy pont te állsz ennyire mellette, valójában mindig úgy gondoltam, hogy te kizárólag a saját oldaladon állsz, és nem avatkozol bele mások dolgába. Vagy esetleg Quinnen keresztül próbálsz megismerni engem?
- Talán, de az is lehet, hogy csak kedvelem Quinnt… - igen ez már inkább Anhara, aki nem ad érdemleges választ, aki csak megfigyel, és a sarokból rád veti magát. Közelebb lépek és ujjammal lejjebb hívom, hogy ne kelljen nagy nyújtózkodnom. Orrunkat összeérintem és megpiszézem kicsit.
- Én is kedvelem Quinnt, de csss… legyen ez a mi kis titkunk… - nézek szemébe, majd ellépve intek és folytatom utam az csapat felé. A fodrozódó vörös bársonyfüggönyt, széttolom és belépek abba a szentélybe, ahol az elõadók várakoznak, hogy a saját mûsoruk megkezdõdjön. Nagyjából mindenki itt van, és Quinn körül ücsörögve megbeszélést tartanak. A mûsor menetét beszélik át, a jelenlétem pedig a legkevésbé sem zavarja meg ezt a fontos mûveletet. Sylen mellett állok meg és onnan figyelem Quinn gondoskodó utasításait, amit az elõadás menetét beszéli meg a többiekkel.
- Leszel ma a segítõm? – hajtja Sylen vállamra a fejét és úgy figyeli a többiek beszélgetését.
- Ma nem lehet kicsi… de holnap mindenképp besegítek…
- Nélküled olyan magányosnak érzem magam… Télen bezárkózol a könyvtáradba, tavasszal meg úgy viselkedsz, mint egy mormota... – méltatlankodik, mire érdeklõdve emelem rá tekintetem.
- Te most egy rágcsálóhoz hasonlítottál engem? – fejét fölemeli és félelmet nem ismerve bólogat, mintha valami büntetést várna tõlem, amiért sérteget. Fura egy szerzet és az a tény, hogy én magam furának látom õt, ez a lehetõ leg furább ebben a helyzetben. Szemei megcsillannak, ahogy merev és rideg külsõm nemtetszéssel telik meg. – Vigyázz magadra kislány, tudod jól, hogy nem szeretem a hasonlatokat… azaz én védjegyem. – felem és kicsit fölé magasodva simítok torkára. – Talán pont ez a célod? Ki akarsz hozni a sodromból, hogy megbüntesselek? – szorítok kicsit a markomon.
- Ha ez kell, hogy foglalkozz velem akkor igen… - feleli, perverz tekintettel. Sajnos ennél jóval több kell, hogy engem felhúzzon, de szeretek játszadozni így néha felveszem a ritmusát. Ez persze nem az a helyzet így elengedem és megcirógatom az arcát.
- Majd legközelebb… és ma Quinn fog segíteni neked! – zárom le a témát és ott hagyva lépek a társalgók közé Quinnhez, aki szemmel láthatóan még mindig orrol rám. Nem mintha nem szoktam volna meg, vagy zavarna, mindössze észrevételként feljegyzem magamnak, hogy néha inkább be kellene fognom a szám, nehogy Quinn munkájának a rovására menjen.
- Nahát, a vámpírok gyöngye is csatlakozik a megbeszéléshez? – vágja hozzám csípõbõl. Igen tényleg mérges. Nem felelek kérdésére, hisz a válasz csak tovább hergelné. Egyszerûen kiveszem a papírt a kezébõl, amin a mûsorok egymás után következnek.
- Nork.. te akartál lenni az utolsó? – nézek az említett személyre, aki vállat von. Látom rajta, hogy annyira nem tetszik neki a dolog.
- Inkább az utolsó… - feleli – A többiek bekavarnak folyton, pedig én a nagyszerûség mintaszobra, nem lehetek az elsõ… ez annyira megalázó.. – morogja. Ismét elõbújt belõle a primadonna, amit nem is gond, mindössze Quinn nem képes kezelni. Miért? Mert barátként bánik velük és mindenkinek az igényeit lesi, nehogy csorbát szenvedjen az önbecsülésük. Nos, nekem nincsenek ilyen problémáim.
- Értem… Quinn, ez így nem jó… - veszem ki a tollat kezébõl. Látom rajta, hogy egyre inkább megy föl benne a pumpa, amiért, csak úgy beszambázom és az eddigi munkáját egy tollvonással húzom keresztbe. – Az új sorrend…
- Álljunk meg egy szóra! – fordul felém Quinn felháborodva. – A mûsorlistát mindig én állítom össze és nem vehetem mindig számításba Nork igényeit.  Az õ mûsora látványos és izgalmas, de a leghosszabb. Ha a végére rakom, akkor mindenki bealszik, mire végzünk! – ez mondjuk jogos, de én egy szóval sem mondtam, hogy Norkot utoljára rakom.
- Nyugalom drága barátom, csak néhány apró változtatást hajtok végre, mivel ahogy azt elmésen megemlítették én, mint egy mormota, nehezen ébredek a téli álmomból… - hangom higgadt és unott, mint mindig. – A menet a következõ…  Az elsõ Sylen, aki kellõképpen felborzolja a gyenge idegzetûek hangulatát, és mivel én ma nem fogok szerepelni, te Quinn segítesz neki. Utána te következel drága barátom a saját számoddal, ami szintén az egyik leg látványosabb mûsorok egyike. Téged Nork követ… Valljuk be a te számod tényleg a leg hosszabb, ha a végére raknám, hol maradna a csattanó? Õt Anhara követ, akinek szerintem megint Quinn lesz a segítõje, de persze ezt majd õ eldönti, hisz gyakran választ segítõt inkább a nézõk közül… - kicsit megállok, hogy van e valakinek ellenvetése. Nem mintha lehetne velem vitatkozni, de sosem lehet tudni. – Remek, látom nincs ellenvetés…
- Nekem lenne… - szól közbe Nork, de egy pillantásom elég, hogy belenyugodjon, ma nem õ lesz az utolsó szám.
- Az ötös számú Gillian, a ledöbbentés mestere… és az utolsó Darren, hogy mindenki élményekben gazadagon és némileg lehiggadva térjen nyugovóra. – fejezem be mondandómat és a papírt visszaadom Quinn kezébe.
- Ezek szerint nincs beleszólásunk és te ma csak beharangozni fogod a mûsorszámokat? – kérdezi Quinn, miközben összehajtogatja a papírost. Tudom jól, hogy ez senkinek sem tetszik, de azt is tudják, hogy ha egyszer valamit nem akarok, akkor kevés esélyük van rá, hogy kényszerítsenek.
- Pontosan barátom, és most gyakoroljatok nyugodtan… én körbenézek, nehogy egy pár kíváncsiskodó alak beosonjon ide… - elköszönök, majd megyek a dolgomra, mert bár nem úgy tûnik, hogy bármit is csinálnék, azért akad dolgom bõven. Még a városba is be kell mennem – amit eleve rühellek – hogy a polgármesteribe kifizessem a hely bérletét, egy teljes hónapra. A városban igazán feltûnõ jelenségnek számítok, mind viselkedésem, és ruházatom miatt. Meg is bámulnak, néhányan pedig ujjal mutogatnak rám. Hogy én mennyire rühellem ezeket az emberfattyakat. Most én vagyok a látványosság, ahogy õk nevezik kissebség. De volt idõ, mikor még senki sem tudta elképzelni, hogy az õ visszamaradott fajukból valaha értelmes, sõt uralkodó csoport jöhet létre. Mikor még barlangokban rejtõzõ oktondi állatok voltak. És most meg kell alkudnom velük, hogy létünk fennmaradjon? Ez igazán tüske a szememben. Hazafelé, szokásomhoz híven, betérek egy régiségkereskedésbe, ami kizárólag ékszerekkel foglalkozik. Találok is egy csodás nyakéket Gillian számára. Ritkán nézek másoknak ajándékot, de a kis liliomszál megérdemli, hisz mindig segítségemre van.
Délutánra érek vissza a táborba, kissé elcsigázottan. A polgármester némileg módosítani óhajtott a megállapodásunkon, mondván, hogy a négy évvel ezelõtti ár, már nem aktuális. Amivel nem is lett volna gond, ha ezt még azelõtt közli, hogy idejöttünk. Mondjuk a telefonban folytatott egyeztetések közben. Így viszont eszem ágában sem volt a többletköltségeket kifizetni.  Bele kellett másznom abba a mocskos agyába, ami a felhalmozott szeméten kívül nem sok érdemlegeset tartalmazott. Végül is megállapodtunk az én módszereimmel, de ez sok energiát kivett belõlem. Hazafelé ráadásnak többen megállítottak, hogy a cirkusz után érdeklõdjenek. A beszélgetés pedig Quinn szakterülete. A türelem ezekkel a hitvány lényekkel szemben igen csekély, és valahogy mindig késztetést érzek rá, hogy a gúnyos megjegyzéseik miatt átharapjam a torkukat.
Az esti elõadásig úgy döntök, hogy visszavonulok a kocsimba, némi olvasgatásra és, hogy magamra öltsem az elõadóruhám. Rühellem annak nevezni, mivel régen ezt a ruhát viseltem, minden nagyobb eseményen. A szövése és a kivitelezése is teljesen kézi, az anyaga pedig elnyûhetetlen. Csodás darab, de valójában, csak egy letûnt kor, emlékmaradványa, amihez ragaszkodom.
Az karosszékembe ülök, és egy igen régi könyvet veszek magamhoz. Utopia, még az elsõ kiadások közül. A szöveg jelentése, érzelmi értéke számomra nem jelent semmit, hisz nem vagyok képes átérezni, az író helyzetét, vagy mély gondolatait. Mindössze a szavak, csodás mondattá való formálódása köt le, újra és újra. Quinn egyszer megpróbálta elmagyarázni, de végül feladta. Ez a része azért zavar, mert bár örülök, hogy nem kell az érzelmeim terhével foglalkoznom, azért jó lenne legalább kicsit átérezni azt, amit ezek a pondrók papírra vetnek. Bosszant, hogy bár roppant intelligens vagyok, sok kort megéltem, sõt még hadvezér is voltam, mégis ezen emberi lények lelki világa – ami kicsit sem érdekel! – rejtély marad.  Ennek ellenére a könyvek megnyugtatnak. Ez az egyetlen, amit tudok értékelni az emberekben. A mûvészet és az alkotás, hogy képesek megragadni a pillanatot, amit mi halhatatlanok rendszerint észre sem veszünk. Ahogy eljön az ideje, öltözködni kezdek és magamra öltöm a porondmester szerepét. Éppen csak elkészülök, mikor kopogás zavarja meg nyugalmam.
- Igen? – szólok ki, mert a jelenlévõ személy egyértelmûen nem a cirkusz tagja.
- Jó estét… Elnézést a zavarásért, a nevem Damien Élizées. Tudom, hogy valamivel elõbb érkeztem, mint a megbeszélt… - a hangja kellemes, lágyan csilingelõ, mégis határozott. Ez nem lehet más csak az új mindenes jelölt.
- Jöjjön be, nyitva van… - végok szavába és csak remélhetem, hogy Quinn elég elfoglalt ahhoz, hogy ne vegye észre a jelenlétét. Odakinn lassan megkezdõdik az elõadás, így nyílván már a nézõket próbálja beterelgetni és azon morog, hogy hol a fenében lehetek.  Az ajtó kinyílik és belép rajta. Nem túl nagy lendülettel, de nem is szégyenlõsen, inkább egy meglepõen otthonos mozdulattal. Amit egész valójában elém lép, alaposan szemügyre veszem a külsejét, de meglepõ mód õ is ezt teszi, emellett, mintha a berendezést csodálná. Külsõre nem igazán hasonlít a kis bicebócára, talán a szeme, ami Quinn emlékképeiben mindig élesen világít, és kedvességet sugároz. Külsõre persze megnyerõ, ami nálam nem sokat jelent, tekintetbe véve, hogy csak egy emberpalánta. Ráadásul biztos semmiben sem lehetek, de elsõ benyomásra tetszetõs. – Tényleg túl korán jött, vagy esetleg túl késõn, de semmiképp nem idõben… - lépek elé, mire kicsit megköszörüli a torkát. A gyér világítás nem engedi, hogy minden apró részletemet láthassa, de mivel én tökéletesen látok így is, számomra egyértelmû, hogy a következõ mondatán gondolkodik. Jellemzõ, az emberfattyakra, most majd magyarázkodni kezd.
- Tudom, és csak remélhetem, hogy ennek ellenére fogad… - feleli határozottan, ami jócskán ledöbbent. Látványos változás persze nincs az arcomon, de azért meglep, hogy nem hebeg-habog. – Amint azt már említettem a nevem Damien Élizées. – ismétli meg a nevét és kezet nyújt. Már épp kezet fognék vele, mikor meggondolom magam és inkább hátra lépek egyet. Quinn szaglása akár egy pitbullé, ha most hozzáérek, azonnal tudni fogja, hogy egy emberrel társalogtam és az keresztbehúzná a számításaim.
- Amathaon Gwalhaved…  de ezt a testi kontaktus dolgot hagyjuk késõbbre. – mondatomon és viselkedésemen enyhén meglepõdik, de nem annyira, mint azt várom. Vagy ha mégis, ez az ábrázatán nem látszik. Talán mégis mellé fogok vele, hisz ez a srác, már-már érzelemmentesnek tûnik, akár csak én magam.
- A kézfogásra gondol? – kérdez vissza és maga mellé helyezi kezét. Nem védekezõ pozícióba, hanem hetykén és nyugodtan, mint aki azt várja, hogy ha nem fogunk kezet, akkor mi a következõ lépés. Nem rökönyödik meg, csak tudomásul veszi, hogy nem akarom megérinteni.
- Arra… Most az egyszer félreteszem az elveim, és ha van ideje megvárni, amíg beharangozom a fellépõket, akkor megbeszélhetjük a részleteket, és a konkrét feltételeket, ami a mindenes munkájához szükséges.
- Idõm az van… Itt várjam meg? – jön az újabb kérdés.
- Igen.. Pont itt.. – mutatok arra a szent helyre ahol éppen áll. Nem szeretném, ha a cuccaim közt matatna. Sajnos feltételeznem kell, mert már volt rá példa, hogy néhány oktondi kis emberfajzat azt hitte, az én cuccaim akár egy centit is arrébb mozdíthatók, mint ahová én leraktam õket.
- Rendben.. Itt fogok várni! – erre csak biccentek és kilépek mellõle az ajtóhoz, majd egy pillanat alatt el is tûnök a cirkuszi sátor hátsó bejáratán.  A többiek már csak rám várnak. Quinn veszett ideges, és a nézõtéren is egyre nagyobb a hangzavar.
- Hol a fenében voltál?! Már csak rád várunk!! – morogja, de nem foglalkozom vele, csak mellé lépek és a vállára rakom a kezem.
- Az idény elsõ nyitóelõadása lesz… Ma nem akarok baleseteket. – nem kell konkrétan kimondanom, hogy a baleset alatt mit értek, hisz mindenki tudja, így e rövid mondatom után elengedem Quinn vállát és kilépek a nagy vörös bársony mögül, hogy megkezdõdhessen a lenyûgözõ horror show.
A nézõtér elsötétül, a nézõk elhallgatnak és még egy pisszenés sem hagyja el ajkukat, amint jelenlétemre két reflektor kezd világítani egyenesen felém.
- Hölgyeim és uraim… jó estét… - hangom sejtelmes, szinte síron túli. – Engedjék meg, hogy szerény személyem, felkonferálja a ma esti elõadást. A nevem Amathaon Gwalhaved én leszek ma este az önök kalauza, ezen a néha végtelennek tûnõ, rettegéssel és rejtélyekkel teli utazáson. – elég hatásvadász, de a közönség általában szereti a vámpírként viselkedõ vámpírokat. Persze csak addig, amíg szemük világában meg nem jelenik a felismerés, hogy áldozatokká váltak. – Nem is szaporítanám tovább a szót, hisz nem miattam vannak itt. Elsõként, két lenyûgözõ személyt szeretnék bejelenteni, egy hölgyet, aki a fájdalom megszállottja, aki testét addig sanyargatta és kínozta, hogy már nincs ember fia, aki meglepetést tudna okozni számára! Köszöntsék hát a porondon Sylent és segítõjét Tarquin  Firet a tûzidomárt… Kezdõdjék hát a borzongás… - hajolok meg, majd egy szemvillanás alatt eltûnök a porondról, a nézõk legnagyobb megdöbbenésére. Bevált trükk, hisz nem tûnök el, mindössze túl gyors vagyok az emberi szem számára. A két elõadó a porondra lép, és megkezdõdik kettejük elõadása, ami majd szépen lefoglalja Quinnt. Gillianhez lépek és lágyan elsöpörve haját füléhez hajolok.
- Szükségem van rád… Most… - tekintetét felém fordítja, ajkaink összeérnek, szemét pedig kicsit összecsukja. Egy külsõ szemlélõ, mindössze annyit szûrhet le belõle, vágyaim akarom kielégíteni.
- Menjünk... – suttogja. Elválunk egymástól és elindulunk a kocsi felé. A sátorból kiérve, már bátrabban beszélgethetünk, de túl hangosan most sem lehet. – Itt van?
- Igen…
- Korán jött.
- Tudom.. – kinyitom az ajtót és legnagyobb ledöbbenésemre az emberke, pont azon a szent helyen áll, ahová mutattam neki. Engedelmes az egyszer szent, vagy csak illedelmes, de számomra egykutya.
- Ez gyors volt… - néz rám, és ahogy megpillantja Gilliant illedelmesen köszön. – Jó estét kisasszony, öröm önt újra látni.
- Szintén… - feleli Gillian, kisvártatva és becsukja maga mögött az ajtót. Lámpát kapcsolok, hogy egyértelmûen láthasson mindkettõnket. A hirtelen erõs fényre viszont hunyorogni kezd.
- Bántja a szemét? Én magam sem szeretem az erõs fényt, de ez mégiscsak egy megbeszélés nem? – mutatok neki egy az egyik székre egy kis ovális asztal mellett.
- Megszokom... – ül le a székre, mi pedig követve példáját vele szemben helyezkedünk el. Gillian nem beszél, csak megfigyelõ, aki az apró részletekre ügyel, amik esetleg elkerülhetik éber figyelmem.
- Remek… Akkor vágjunk bele. Miért szeretne nálunk dolgozni? – ez egy elég tipikus kérdés, de a válaszból sok apróság derülhet ki.
- Érdekelne a cirkusz élete… Nem mindennapi munkakör az biztos. – feleli egykedvûen, de némi csillogással a hangjában. Ennek ellenére úgy érzem, titkol valamit, hisz nincs kitörõ lelkesedéssel.
- Szóval ön amolyan érdeklõdõ fajta igaz? – kérdezem, de még mielõtt válaszolhatna, kezet nyújtok neki. – Pótoljuk be azt a testi kontaktust… - ezen azért meglepõdik, de nem sejtheti, miért akarom megérinteni. Muszáj belemásznom kicsit a fejébe, és ennek a testi érintés a legegyszerûbb módja. Tudni akarom, mi rejtõzik az agyában. Kezet nyújt, és ahogy tenyere, tenyerembe siklik, azonnal magamévá teszem elméje rejtett zugait. Az egész nem vesz igénybe pár másodpercet, de azonnal megtudom, amit tudni akarok. ~Nyomozó? ~Tudom meg a foglalkozását és mellé néhány igen érdekes kép villan be, rejtélyes tûzesetekrõl. Emellett pedig egy rejtett félelem. Ezt az okot, már nem kutatom tovább, hisz nyílván való, hogy szimatolgatni próbál nálunk. Ennek pedig a szerzõdés miatt semmi jelentõsége, hisz tenni ellenünk, vagy kiadni minket nem lesz lehetõsége az aláírást követõen. Elengedem kezét és Gillanra pillantok.
- Erõs marka van… - jegyzem meg, mintha csak ezen a határozott kézfogáson lepõdtem volna meg.
- Igen, érdeklõdõ vagyok! Ez gondot jelent?
- A legkevésbé sem… Ön intelligens és erõs fiatalembernek tûnik… Nyilván tisztában van vele, hogy egy cirkusz alapja mindig a titoktartás.  Innem nem kerülhetnek ki a titkaink, hisz akkor nem lennénk egyebek, csak parádézó bohócok… - felelem és az asztal fiókjából elõveszem a szerzõdést, hogy kéznél legyen, ha szükség van rá. Emellé egy speciális tollat, amibe tinta gyanánt az én vérem került.
- Igen ezt sejtettem… - néz rá a szerzõdésre, ami egy régi pergamenre van felvetve. – Az mi?
- Ha elfogadja a feltételeinket, ezt a szerzõdést kell aláírnia. Csupán formalitás, de ez biztosít minket a felõl, hogy megõrzi titkainkat…
- Értem, tehát egy titoktartási szerzõdés… Elolvashatom? – kérdezi és a papírosért nyúl.
- Elõbb a feltételek! Amúgy sem jutna vele sokra, mivel egy õsi kelta nyelven íródott és az istenek, démonok világában tartatják be szavait.  Hajlandó aláírni egy ilyen szerzõdést? – na, igen, talán körmönfont vagyok, de nem alattomos. Vannak, akik visszautasítják, bolondnak neveznek, és azonnal lelépnek. A lehetõség adott, és én semmit sem titkolok el. Az már más kérdés, hogy az illetõ el tudja e hinni, amit mondok.
- Kifejtené pontosabban?  - ül vissza és hátra dõlve hallgatni kezd.
- A szerzõdés szövege elég egyszerû. Jama a Bráhman alvilági istensége, akivel ez által a papír által mind ketten szerzõdünk, ha pedig bármelyikünk megszegi, bármelyik kitételét, akkor a büntetést is tõle kapjuk. A szerzõdés tartalmazza, hogy soha semmilyen körülmények közt, nem beszélhet kívülállóknak a cirkusz titkairól, ártó szándékkal felénk nem fordulhat, ahogy misem ön felé. Akad itt nálunk egy pár szörny… sose lehet tudni, kinek mi jár a kobakjában. Továbbá a szerzõdés egy életre szól, és csak én bonthatom fel. Ha ennek ellenére el akarja hagyni a cirkuszt, a testét felemészti a pergamen, ön pedig egész egyszerûen elsorvad. A titoktartás megszegéséért, vagy bármi más kitétel semmibevételéért, legtöbbször halál jár, vagy visszafordíthatatlan agyi károsodás. Ezt minden esetben Jama dönti el, de én nem packáznék vele a helyében… - magyarázom, mire egyre furábban néz rám, és már nem annyira képes leplezni, hogy bolondnak néz minket.
- Vagyis, ha aláírom, akkor egy istenségnek kell majd számot tennem? – kérdezi hangjában jókora szkeptikussággal. Nem hisz nekem, és tényleges elkönyvelt egy bolondnak. Remek, nekem pont kapóra
jön.
- Egész pontosan, ahogy mondja… - felelem és elé tolom a papírt, no meg a tollat. – Elfogadja a feltételeinket? A munkaköri leírás szerintem nyilvánvaló, de ha gondolja ezt is részletezhetem.
- Arra azt hiszem nem lesz szükség, hisz az elsõ napokban derül ki igazán mi is pontosan a feladatom.
- Ez megint csak így igaz… - kijelentésemre elveszi a papírost és kihajtja, majd a tollat is a kezébe veszi és a lap alján egy laza kézmozdulattal aláírja.
- Meg is van.. – tolja vissza a papírt, mire megfogom a kezét.
- Még egy apróság… - ahogy ezt kimondom, éles körmömmel megbököm az ujjbegyét. Mind ezt olyan gyorsan, hogy az agya fel sem fogja a fájdalmat, és csak akkor eszmél rá, hogy megsebeztem, mikor egy csepp vér a pergamenre hullik, a papíros pedig nyom nélkül magába szívja.
- Maga megõrült?! – rántja el a kezét, majd a papírra pillant. – Ez meg miféle papír?
- Õsi… és most már hivatalosan is a cirkuszunk tagja… Az elõadás után bemutatom mindenkinek. Mától mi leszünk a családja, élete végéig…  - ahogy ezt kimondom, már meg is érzem Quinn közeledtét. Nagyon dühös, így egyenesen következtethetek, hogy rájött a turpisságra. Na vajon honnan?
Az ajtó kivágódik, Quinn pedig szinte füstöl a méregtõl. Na, jó, nem szinte, hanem tényleg füstöl.
- Mit mûveltél a hátam mögött, te Istentõl elhagyatott Sátán ivadéka!?!? – a fiú összerezzen, sõt még Gillian is. Ritkán látni Quinnt igazán dühösnek, pedig ez még csak halovány szikra ahhoz képest, amit én képes vagyok kihozni belõle. Higgadtan állok fel és igazgatom meg a ruhám. Jelenleg annyira dühös, hogy még az új mindenest sem veszi észre.
- Az elõadás?
- Az elõadás?!... Téged ez érdekel?! Hát az megy szépen, én kihagytam magam, felkonferáltam a következõ elõadót, hogy megölhesselek!!
- Értem, de mielõtt megölnél… Köszönthetnéd köreinkben az új mindenest.. – mutatok a fiú felé. – A neve Damien Élizées… Csodás neve van ugye?... Hát még a tekintete... Quinn azonnal a fiúra néz, és amint rendesen megnézi, elhallgat. Teste abbahagyja a füstölgést, szeme világának színe visszaáll eredeti állapotába. Teljesen ledöbbenti a látvány, és nagyot nyelve szólal meg újra.
- Aláírattad vele?
- Természetesen igen… de nyugodtan kérdezd meg, mert mindent elmondtam, amit a szerzõdés magába foglal. – szavaimra ismét felém irányul tekintete és a kezemben tartott szerzõdésre. Egy hirtelen mozdulattal ki is kapja és bármi magyarázat nélkül, cafatjaira szaggatja, majd a darabkákat a földre hinti, és démoni erejével porrá hamvasztja. Nem mintha ezzel bármit is elérne, de még mindig jobb, mintha engem szedne darabokra. Megcsóválom a fejem, és tenyerem fölfele emelem. A pergamen darabkái, örvénylõ forgószéllé állnak össze, majd ismét eggyé állnak össze a kezemben.
- Tudhatnád, hogy ez nem használ… Inkább higgadj le és mutasd meg Damiennek az új otthonát.