|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| oosakinana | 2014. 04. 06. 19:54:16 | #29681 |
Karakter: Mia Longoven
Megjegyzés: (Momijimnek)
Este csak nagyon soká tudtam megnyugodni és egy kicsit el felejteni a történteket, de végül csak sikerült, aminek nagyon örültem, hogy nem kell többet találkoznom vele, akkor azt hiszem keresek más táncórát, ami nem ott van és akkor nyugodtabb leszek, mert nem tudok olyan helyre járni ahol rettegek attól, hogy bármikor megtámadhat megint, ha úgy tartja kedve.
Ezért a mai nap délelőtt keresek egy másik táncórát, ami után utána is érdeklődök, de végül csak felvesznek, mert ők meg ember hiányban vannak főleg azért, mert messze vannak, de engem nem érdekel. Képes vagyok órákat utazni csak azért, hogy táncolhassak. Most viszont azt hiszem ideje, hogy egy kicsit a könyvekkel is foglalkozzak. A legközelebbi könyváruházba megyek, ami nekem olykor maga a paradicsom főleg a nyugodtsága miatt.
Már éppen kezdenék elfeledkezni mindentől, amikor meghallom ugyan azta hangot, amit tegnap.
- Vágytál már rá, hogy olyan helyen csináld, ahol néma csöndbe kell maradnod? – ne. Miért talál meg? Nem elég nagy a város? Húzzon el innen. Nem akarom, hogy közöm legyen hozzá. Hagyjon békén.
Menekülnék is a lehető legjobban, de elkapva a kezemet ránt vissza a kanapéra és mellém csúszik, aminek én nagyon nem örülök és a könyvet is úgy ölelem magamhoz, mintha valami biztonságot adna.
- Hagyj békén! – csak ennyit kérek nem többet. Olyan nehéz teljesíteni?
- Édes, ennél durvábban nem tudsz elutasítani, vagy nem is akarsz? – a nevetése csak még inkább félelemre buzdít. Ráadásul most nincs itt velem senki, aki esetleg segítene nekem, hogy lekoptassa rólam. Egyedül vagyok.
-Engedj el, bunkó! – mondom tovább. Tényleg nem akarom. Hagyjon békén könyörgök.
- Bunkó? – utálom a nevetését és azt is, ahogy hozzám akar érni. Irtózok tőle. – Ez a max? Mondj valami mocskosat, és elengedem a karodat. – ez egy elme beteg örült. Miért az ilyenek találnak meg engem állandóan? Miért nem tudnak csak egyszer az életben békén hagyni? - Cica hallasz? – igen hallak nem vagyok hülye, csak félek tőle. Ezt olyan nehéz felfogni a borsónyi agyaddal? – Király. Figyu, elengedem a karodat, ha nem szöksz meg, vágod amit mondok? – most legszívesebben úgy megszüknék. A fenének van kedve itt maradni vele, mert nekem nagyon nincs.
- Mit akarsz tőlem? – ez viszont ez fontos kérdés számomra.
- Téged! – ezt valahogy sejtettem, de valahogy azt is gondolom, hogy nem engem akar, hanem inkább csak megfektetni szeretne, ami viszont nem fog neki menni, de kérdezzünk vissza menjünk biztosra.
- Engem? – úgy sem fogja sokáig bírni. Nem fogja tudni megvárni, hogy belemenjek, mert nem fogok belemenni ezt már most elfelejtheti.
- Igen. – ja persze.
- Kizárt. – nem vagyok annyira hülye, mint amennyire ő gondol. – Én nem egy olcsó nőcske vagyok, biztos nem fogok veled csak úgy lefeküdni! – jelentem ki neki és jobb, ha tisztán látja a tényeket, mert ezen nem vagyok hajlandó változtatni, még akkor sem, ha tényleg jól néz ki.
- Nem! – szól utánam, mert én már közben el is indultam. – Én nem.. nem csak azt akarom tőled! – na jó ezt most nem fogom bevenni. Elég érthetően a tudtomra adtál mindent.
- És az tegnap? Nekem máshogy jött le! – nézek rá. Lehet, hogy szőke vagyok, de nem hülye.
- Én csak.. nem igazán tudom magam jól kifejezni, ha tetszik egy nő.. – na jó nem nagyon hiszek a szavaiban, ebben megegyezhetek magammal.
- Nagyon rosszul tudod magad kifejezni!
- Igen, ne haragudj.. – na azért nem eszik olyan forrón a kását ne hogy azt hidd, hogy nem fogok vigyázni veled.
- Mia vagyok. – mutatkozok be, bár ezzel csak az a célom, hogy megtudjam a nevét, mert ő tudja az enyémet, ellenben én az övét még nem.
- Ty! – legalább a nevét már amennyire normálisan elárulja.
- Valahogy így kellett volna kezdened. – jegyzem meg, de azért messzebb ülök tőle kicsit. Jobban szeretem a távolságot.
- Legközelebb nem támadlak le. – Ja persze és higgyem is el, amit mondasz nekem?
- Jól van, de most válaszolj egy kérdésemre. – nézek a szemeibe. – Miért akarsz engem mindenféleképpen megismerni? Annyi nő van, aki kapásból szét tenné a lábát és még örülne is, ha úgy rátámadnál a mosdóba, ahogy velem tetted. Miért pont én? – mintha elgondolkozna azon, amit mondtam. Mindjárt belátja, hogy igazam van és békén fog hagyni, ami nekem előnyt fog jelenteni.
- Lehet igazad van, de engem most te érdekelsz. – na erre a válaszra most nem számítottam így egy kicsit meglepődök, de azért még ájulunk el tőle. Kaptam már elég sok ilyen választ, de amint elkezdtem húzni az időt abba hagyták a próbálkozást és nem foglalkoztak velem tovább.
- Hát rendben, akkor próbálkozni lehet. – állok fel a kanapéról. – Én viszont most megyek, mert van még pár dolgom, amit el kell intéznem.
- Legalább a telefonszámodat elkérhetem, hogy tudjunk esetleg majd találkozni megbeszélt időpontba? – próbálkozik, de nem lesz ilyen egyszerű dolga.
- Bocsi, de idegeneknek nem adom ki a telefonszámomat. Az túl személyes. – válaszolom, bár elmosolyodok halványan most már. Jól esik játszani, főleg hogy tudom az ilyen csávók nem bírják sosem sokáig és hamar lekopnak rólam, hogy egy sokkal egyszerűbb és könnyebben kapható nőcskét találjanak.
- Akkor legalább egy címet, vagy valami e-mail címet. – kitartó mit ne mondjak, de akkor sem fog kapni most semmit.
- Ha találkozunk legközelebb, akkor az email címemet talán meg adom. – mosolyodok továbbra is. – Szia. – Köszönök el, majd ott hagyom és letéve a könyvet hagyom el a könyvesboltot, hogy menjek tovább a dolgomra.
Ahogy telik a nap eléggé csak Ty körül forognak a gondolataim, bár nem tudom, hogy miként tudta beenni magát a tudatomba, amikor olyakor eléggé tenyérbe mászó képe van, de még is meg van az a sármja, ami miatt még is tetszik, de ezt előtte soha nem vallanám be, még akkor sem, ha kikényszerítené belőlem.
Este már otthon vagyok és éppen a vacsorámat készítem, amikor megszólal a telefonom. Megnézem a kijelzőjét és látom, hogy rejtett szám, ami eléggé furcsa pláne, hogy az ilyeneket leginkább fel sem szoktam venni. Most sem teszek máshogy. Le is teszem, hogy hallgassam a csengő hangomat. A zaklatóm azonban nem adja fel és csak hív másodjára, meg harmadjára is. Negyedjére viszont már csak fel veszem, hogy megtudjam ki az, aki ennyire kitartótan zaklat, hogy beszélhessen velem.
- Igen? – szólok bele csak egy ennyit.
- Már kezdtem azt hinni hogy alszol drága Mia. – hallom meg azt a hangot, akivel ma is beszéltem a könyves boltba… Ty. Bár most mintha egy kicsit ittas lenne, vagy nem tudom hova tenni, de eléggé furcsa a hangszíne.
- Neked is jó estét. Te meg honnan tudtad meg a telefonszámomat? – teszem fel neki az első kérdést, ami az eszembe jut.
- Tudod cica meg vannak a kapcsolataim és hát, amit én nagyon akarok azt meg fogom szerezni. – Mintha visszatért volna az a Ty, akivel elsőnek találkoztam a mosdóba.
- Még mindig semmi közöd hozzám és nem vagyok a cicád. – válaszolom, bár ha személyesen állnánk egymás előtt nem biztos, hogy visszamernék most szólni neki. Eléggé félelmetes és most tényleg csak az nyugtat, hogy nincs a közelembe.
- Ugyan már cica, már megmondtam neked, hogy az enyém leszel előbb vagy utóbb.
- Nem vagyok olyan, mint a többi nőcske, akikhez eddig hozzá szoktál. Nem fogom szét tenni neked a lábam azért, mert szépen mosolyogsz rám. Meg amúgy is szállj le rólam. Keress olyat, akit könnyebben megkaphatsz. Szia. – teszem le a telefont és estére, hogy ne is tudjon többet zaklatni ki is kapcsolom, majd elmegyek fürdeni, amíg kihűl a vacsorám.
Megvacsorázok, majd bebújva az ágyikómban alszok egy jót, hogy holnap új napra keljek fel és ne gondoljak erre a tuskóra…
|
| Momiji | 2014. 03. 10. 00:30:03 | #29500 |
 Karakter: Daniel Tyler Collins
Megjegyzés: ~Miának~Nanának
Reggel, mikor kinyitom a szemem, szokás szerint nem otthon ébredek. Dörzsölök szemeimen kettőt, majd az órát keresem, fél tizenkettő. Na fasza, akkor nem reggel van. Felülök, majd a mellettem lévő csajra pillantok, aki még mindig mélyen alszik. Persze nem is csodálom, jól kifárasztottam az éjjel, de elég jól bírta, persze ő is csak egy edzett kis kurva, mint a többi.
Kikelek az ágyból, majd összeszedem a szétdobált ruháim a földről és felöltözök. Szerencsére a csaj nem ébredt fel, hála égnek nem kell túlesni semmi szóváltáson sem.
Gyorsan fogom magam, és kisétálok a házából, vagyis, gondolom az ő háza, de végül is ki nem szarja le. Fogok egy taxit és hazavitetem magam.
Otthon lezuhanyozok, megmosom a hajamat, majd megszárítom. Átöltözök laza ruhába, majd indulok is az edzőterembe. Egy másfél órát edzek, majd megyek úszni. Ez tökéletes lesz.
Az edzőteremben már ott van pár haver, akik vigyorral a képükön fogadnak, mikor belépek. Persze, mint mindig, most is megkapom, hogy mekkora buzi vagyok, hogy nem vágatom le a hosszú hajzuhatagomat, amit egy laza copfba fogtam. Simán elküldöm őket a picsába, és nevetünk rajta egy jót. Leülök emelgetni, közbe a dumájukat hallgatom az idiótáknak az estéjükről, meg hogy ilyen meg olyan nőt dugtak meg. Én is mesélhetnék, de hát nem leszek köcsög, ha már jobban nézek ki tőlük, legalább azt az örömöt meghagyom nekik, hogy azt higgyék több nőt húztak, mint én. Jó poén.
Emelgetés közbe Nick odaszól nekem.
- Ty!
- Na?
- Nézd azokat a bigéket! – mutat a szomszédot terembe, ahová teljesen átlátni, mivel üvegfalak vannak.
- Elmennek egynek. – nézek rájuk egyhangúan, egyik se egy nagy szám, amikor megakad a szemem az egyiken.
Észveszejtő alakja van és a ruha, amit visel, teljesen kiadja minden formáját. Fölfele haladva se panaszkodhat, olyan mellei vannak, hogy öröm lenne belefulladni. Arcára tévedve, meglátom, hogy ő is engem néz. Óhh ez már szeretem, nem lesz vele probléma, hogy megszerezzem. Rákacsintok, csak, hogy érezze, nem marad viszonzatlan a tekintése.
Miközben táncolnak, oda-oda nézek, jól riszálja, nem kifejezés, már érzem, hogy nem fogom kibírni, ha nemsoká nem kenhetem fel valahova.
Fél óra után végre szünet, és a nőcske kimegy a mosdóba, én, persze rögtön követem is. Benyitok, mekkora mák, egyedül van. Épp lehajol a vízhez, nekem se kellett több, hátulról odanyomom a fenekét a mosdóhoz, mire felnyög.
- Nagyon szépen riszáltad magad. – búgom a fülébe – Direkt fel akartad kelteni a figyelmemet, édes? Azt akartad, hogy utánad jöjjek, igaz? – Arrébb húzom a haját, és belecsókolok a nyakába, mire semmi reakciót nem kapok. Jó illata van, és selymes bőre, mindenképp az enyém lesz.
- Nem tudom, ki vagy, de kérlek, hagyj! – Jó vicc.. most nincs kedvem ilyet játszani.
- Te csak engem akarsz és engem vártál. Arról nem is beszélve, hogy annyira csábítóan ringattad a csípődet is. – lecsúsztatom a kezemet a csípőjére, még fogásra is csábítóbb, mint azoké a csontos kurváké a klubokban.
- Engedj el kérlek. Én nem csináltam semmit. – mondja, szinte sírva. Na ne szórakozz már, hogy most komolyan bőg?
- Hé te meg mit csinálsz. Tünés kifelé a lány wc-ből. – mondja valaki mellőlem, oldalra pillantva egy kevésbé vonzó csajt látok, ez meg mikor a faszomkor jött be?
- Takarodj ki, amíg szépen mondom. Semmi közöd, ahhoz, hogy itt mi folyik. – küldöm ki, még normális stílusomban, de a ribanc csak nem akar mozdulni.
- Nem megyek sehova és hagyd békén Mia-t. – baszd meg. A falba verek egyet, ez a ribi csak elrontotta a szórakozásomat. Odahajolok a csajhoz, aki ezek szerint Mia. Ez egy macskanévnek is beillene.
- Ezt még folytatni fogjuk cicababa. Nem felejtek el. – megnyomom kicsit még hátulról, érezze csak, mit tett velem, amire most vagy keresek valakit, vagy szórakozhatok magammal. Fasza.
Kimegyek a srácokhoz, akik persze kiröhögnek, hogy nem úgy alakultak a dolgok a mosdóba, ahogy szerettem volna, és persze ráfogják a hajamra. Faszfejek. Na mindegy. Bemegyek gyorsan a férfi wécébe, majd amit annyira nem szeretek, és amire mindig van valakim, gyorsan kiverem. Más választásom nincs, elég kellemetlen álló farokkal mászkálni. Pornó újságok nem lévén, a kiscicára gondolok közbe, ezt vegye csak megtiszteltetésnek, nem sokak bizonyulnak elég dögösnek, ahhoz, hogy még a gondolatuk is izgató legyen. Mia. Maradjon csak cica, azt legalább megjegyzem, nevekkel nem bajlódom, annyit egyik se ér, már rég megtanultam.
***
Délután az uszodába leúszók jó pár hosszt, nem számolom, csak úszok órákig. Amikor már kezdek kifáradni, kijövök, jól elment az idő, lassan hét óra van. Kimászok, felkapom a nadrágom és a papucsom, hisz nyár van, az úszósapkám beteszem a táskámba, és hazaindulok.
Sétálás közbe, azon agyalok, vajon ez a cica itt lakhat a közelben? Úgy jó neki is, gondolom, ha a táncterem minél közelebb van a házához. Remélem, összetalálkozok vele. Megnézném az arcát, mit szólna, ha meglátna. Valószínű megijedne, hisz elsírta magát ma ott.. Nem értem, hogy lehet ezen sírni, nem akartam bántani, amit kínáltam, mindkettőnknek jó lett volna.
Hazaérve ledobom a cuccom, majd eldőlök, és belövöm a tévét. Kilyukad a gyomrom, baszki, úgy érzem ebből kaja rendelés lesz. A telefont még pont elérem fekvő helyzetből, kikeresem a kajálda számát, és hívom is. A pizza jó, de nem elég. Rendelek mellé még gyrost is, de biztosra megyek, és még kérek nyolc hamburgert is, persze mindet extra hússal, de ha egyszer imádom.
Gyorsan megjön kaja, betömöm a nagy részét, majd lefürdök, és bedőlök az ágyba.
***
Megint dél körül ébredek, nem tudom, hogy tudok ennyit aludni állandóan. Felkelek, majd ránézek a naptárra. Ma van apám szülinapja, na nem, mintha fejből nem tudtam volna. Estére meg vagyok hívva a szülinapi partijára, természetesen. Csak még azt nem tudom, mi a fenét vegyek neki.
Megmosom az arcom, gyorsan lezuhanyozom, majd felkapok valami lazát és elmegyek sétálni hátha találok neki valami jót.
Negyed óra séta után meglátok egy hatalmas könyváruházat. Ez tökéletes, úgy is imádja a krimi regényeket, mindig azokról mesél, veszek neki valami jót, ami remélhetőleg nincs meg neki..
Belépve nekem ez olyan, mint egy labirintus. Alig van itt pár ember. Felmegyek az emeletre, ahol vannak kanapék és fotelek, és lehet olvasni. Szívesen hangoskodnék itt, már csak a poén kedvéért, de most vennem kell egy könyvet apámnak.
Végre megtalálom a krimi könyvek sorát, majd elkezdek nézelődni. A sor kanyarodik befelé, középre van rakva egy kanapé, király, már amúgy is mindjárt meghalok, ennyi könyvet átnézni és még egyik se az igazi. A kanapé felé haladva legnagyobb meglepetésemre a tegnapi kiscica ül ott és olvasgat. Széles mosolyra szalad rögtön a szám, csak az ég is úgy akarja, az enyém legyen. Halkan odasétálok mellé, észre se vesz, majd odahajolok a füléhez.
- Vágytál már rá, hogy olyan helyen csináld, ahol néma csöndbe kell maradnod? – súgom szexin a fülébe, mire megrezzen, és hirtelen felém fordul. Az az ijedt tekintete.. nem tetszik. Ide valami más kell.
Már menekülne is el, amikor elkapom a kezét, és visszahúzom a kanapéra, én pedig mellé ülök.
- Hagyj békén! – próbál határozottan elküldeni, de közbe remeg.
- Édes, ennél durvábban nem tudsz elutasítani, vagy nem is akarsz? – nevetek kicsit.
- Engedj el, bunkó! – még jobban megremegett a hangja.. mit kell tőlem ennyire félni?!
- Bunkó? – nevetek – Ez a max? Mondj valami mocskosat, és elengedem a karodat. – mosolygok rá kajánul, mire meglepődik csak, de még mindig remeg.
- Cica hallasz? – kérdezek rá, mert nem igazán reagál. Óvatosan bólint egyet. – Király. Figyu, elengedem a karodat, ha nem szöksz meg, vágod amit mondok? – nézek rá komolyabban, mire bólint, én pedig elengedem a karját, végül is nem vagyok én állat.
- Mit akarsz tőlem? – kérdi halkan.
Ha azt mondom neki, csak meg akarom dugni, elrohan, viszont csajozni meg nem szeretek, most hódítsam meg egy éjszakáért? Jaj, istenem, bár lenne ennyire dögös..
- Téged! – vágom rá, de baszki, lehet most elbasztam. Nem ment el.. talán ez jót jelent, és mégse basztam el.
- Engem? – kérdez vissza? Úúúh, ugye nem szőke belül is..
- Igen. – mondom nyugodtan, hátha meglágyíthatom kicsit.
- Kizárt. – Áuch, ez fájt. – Én nem egy olcsó nőcske vagyok, biztos nem fogok veled csak úgy lefeküdni! – jelenti ki, végre egyszer határozottabban. Majd menne is el, ne már baszki, már olyan rég hajtottam egy nőre, még ha csak kamuból is, elfelejtetem milyen kedvesnek lenni.
- Nem! – szólok utána mire felém fordul kérdően – Én nem.. – agyam, szám most ne hagyjatok cserben! – nem csak azt akarom tőled! – szavaimon láthatóan meglepődik.
- És az tegnap? Nekem máshogy jött le! – persze, baszki..
- Én csak.. nem igazán tudom magam jól kifejezni, ha tetszik egy nő.. – beszarok magamon, ha ezt elhiszi..
- Nagyon rosszul tudod magad kifejezni!
- Igen, ne haragudj.. – phúfj, ezt is de régen mondtam.. de használt, visszaült mellém.. de kis naiv.
- Mia vagyok. – nyújtja a kezét.
- Ty!
|
| oosakinana | 2014. 02. 28. 22:14:56 | #29446 |
Karakter: Mia Longoven
Megjegyzés: (Momijinak)
Ez a mai nap nagyon nem az én napom. Az iskolába, már megint megtalált pár idióta, aki úgy gondolta, hogy jó engem zaklatni, meg kigúnyolni. Már csak két évet kéne kibírnom és utána nyugtom lenne már amennyire tőlük. Bár ha azt nézzük mindenhol vannak köcsögök. És nem reménykedek benne, hogy pont a munkahelyemen ne lennének köcsögök. Na mindegy. Jobb ha elfogadom, hogy vannak ilyenek és ezzel együtt élek, ahogy eddig is tettem, már 20 éven keresztül.
Most viszont ideje, hogy egy kis szünetet tartva menjek el a táncpróbámra. Ott legalább nagyjából értelmes emberekkel találkozok, akik nem akarnak kicikizni, csak táncolni. Nem ismerkedünk, csak az érzelmeket adjuk át és hagyjuk, hogy vezessen a férfi partner. Ezért imádok táncolni és nem is létezik ennél jobb és biztosabb mozgás, amit szeretek.
Megérkezve öltözök át és felveszem a táncos ruhámat, ami akár verseny táncos ruha is lehetne. Szeretek ebben a ruhában lenni. Nem mutat sokat, de még könnyen tudok táncolni benne. Ahogy bemegyek a terembe, a szomszédos terembe átnézve látom, hogy az edzések is mennek, mert akadnak emberkék, akik bent vannak. Ahogy nézem őket. Az egyik hosszú szőke hajú srác is rám néz, de eléggé vigyorogva és még kacsint is nekem, de én nem foglalkozok vele. Igaz jó a teste, de nekem most fontosabb dolgom van.
Bemegyek a terembe, és amikor a tanár is megérkezik, elkezdődik a próba. Élvezem és ez az egyik olyan hely, meg időpont, amikor tényleg végig és őszintén tudok mosolyogni. A többi mosoly, csak álca mosoly, amiket csinálok, de ezt senki nem veszi észre, mert csak akkor látnak mosolyogni.
Szünetben viszont kimegyek a mosdóba, hogy felfrissítem kicsit magam és megmossam az arcomat. Éppen lehajolnék, amikor érzem, hogy a mosdókagylónak nyomnak, amire meglepetten nyögök fel.
- Nagyon szépen riszáltad magad. – hallok meg egy mély bariton hangot. – Direkt fel akartad kelteni a figyelmemet édes? Azt akartad, hogy utánad jöjjek igaz? – simítja el a hajamat és a nyakamba csókol, amire én csak össze szorítom a szememet.
- Nem tudom, hogy ki vagy, de kérlek hagyj. – kérem meg és még próbálom tartani magamat.
- Te csak engem akarsz és engem vártál. Arról nem is beszélve, hogy annyira csábítóan ringattad a csípődet is. – csúsztatja le a kezét a csípőmre, amire az én könnyeim meg a gombóc a torkomban megjelenik.
- Engedj el kérlek. Én nem csináltam semmit. – elcsuklik a hangom, és nem merem kinyitni a szememet.
Nyílik az ajtó és bejön egy másik lány a táncpróbáról.
- Hé te meg mit csinálsz. Tünés kifelé a lány wc-ből. – mondja és megkönnyebbülök kicsit, amikor megpróbál segíteni nekem.
- Takarodj ki, amíg szépen mondom. Semmi közöd, ahhoz, hogy itt mi folyik. – mondja a csávó és félek. Rettegek, hogy mi fog történni. Soha nem voltam hasonló helyzetben, de azt hiszem, hogy ezentúl ide se fogok járni.
- Nem megyek sehova és hagyd békén Mia-t. – tovább mondja komolyan Carol, aminek annyira örülök. Nem hiszem, hogy bárki kiállt volna mellettem.
Végül egyet a falba ver, amire én összerezzenek, de nem mozdul még mögülem, majd lélegzet vételeit hallom meg a fülem mellett.
- Ezt még folytatni fogjuk cicababa. Nem felejtek el. – nyomja még meg a csípőjét, amire legszívesebben felsikítanék, de végre elenged, majd kimegy a mosdóból én meg úgy esek össze a földre és törnek elő belőlem a könnyek.
Carol oda jön vigasztalni, meg próbál nyugtatni, de nem megy. Nem bírok itt maradni. Bekísér a terembe. Felveszem a cuccaimat és annak örülök, hogy hazakísér, mert nem találnék most egyedül haza. Megijedtem és nem vagyok hozzá szokva a szexuális zaklatáshoz sem. Bár lehet nem az volt, de nekem akkor is annak tűnt és akkor sem szeretem.
|
| Darky | 2009. 06. 01. 15:34:58 | #21 |
Karakter: Iku - Yori
Írók:
Iku - Levi-sama
Yori - danger
Megjegyzés: A legfrissebb bejegyzéssel kezdve!
Iku:
- Örülök hogy beugrottál - vigyorog le rám. Jaj te... mindig ugratsz.
Kék szemei kedvesen néznek rám, majd lejjebb kalandoznak, pontosabban a melleimre. Úgy bámul, ahogy a többi fiú szokott a suliban... ahogy nem szeretem.
- Yorii... - nyafogom fülig pirulva. - ...miért nézel úúúgy?
- Csodaszép vagy cukorfalatom - súgja, nyakamat megcirógatva hosszú ujjaival. - Egyszerűen elcsábítasz kis vadmacskám...
Nyakamba hajol, és ahogy forró nyelvének lágy, apró köreit megérzem, ijedten felsikkantok. Két okom is van rá. Egyrészt olyan forróság cikázik végig a testemen, hogy megrémiszt... Másik okom pedig, hogy ő a testvérem!!!
Testvérek nem csinálnak ilyeneket! Vagy igen...?! Áh nem... kizárt. Ilyet szerelmespárok csinálnak az iskolai folyosó zugaiban.
Nyöszörögve feszítem kis kezecskéimet mellkasának, de sokkal erősebb nálam.
- Yoriii... mit csinálsz? Ezt nem lenne szabad...
- Tudom.. de mit tehetnék, ha kívánlak, ha egyszerűen megőrülök, ha nem kaphatlak meg? - dörmögi a nyakamba. Rémülten próbálok kicsusszanni karjaiból, de semmi esélyem. Felemel, és a hideg csempéhez szorít, úgy simul meztelen testével hozzám. Mire felsikoltanék vagy legalábbis levegőt vehetnék, forró szája az enyémre tapad, és éhes, vad csókjával vesz birtokba teljesen.
Életem első csókja...
Halkan felnyögök, ahogy megérzem azt a kemény valamit ott lent, amit nem kéne éreznem...
A következő pillanatban megszűnik minden, ahogy hirtelen elenged, és elhátrálva tőlem lerogy a padlóra.
- Bocsáss meg drága kicsi húgom, bocsáss meg. Nem tudom mi ütött belém - motyogja maga elé sápadtan. Melleim között az ingembe markolok kábán pihegve, tulipiros arccal, úgy nézem őt, ahogy összetörve, a bűnbánat súlya alatt görnyed meztelenül.
Mi volt ez az egész? Nem értem...
- Se... semmi baj... - dadogom. - Bizonyára... sok volt a stressz ma, és... szóval...
Megköszörülöm a torkomat, és a lehullott törülközőt felveszem remegő kezecskémmel, és felé nyújtom, elfordítva a fejemet szégyenlősen.
- Állj fel Yori... mert megfázol.
Érzem ahogy elveszi tőlem, és a következő pillanatban a vállamra teríti.
- Nem, te fogsz megfázni. Teljesen átnedvesedett a ruhád. Gyere, keresek neked a szekrényemben száraz pólót és sortot - mondja kedvesen. Félénken biccentve követem, és meglepetten pislogok rá. Már felöltözött. Vizes bőrére húzta fel a ruháit.
Dideregve toporgok mellette az öltözőszekrények előtt amíg ő kotorászik. Végre talál valamit, és felém nyújtja.
- Tessék, öltözz át.
- Kö... köszönöm - citerázom fogaimmal. Szerintem már a hajszálaim is jégkocka alakúak...
Félénken pislogok fel rá, és zavartan konstatálom hogy engem bámul.
- Izé... elfordulnál amíg...? - motyogom elpirulva. Észbe kapva biccent.
- Persze, bocsáss meg.
Elfordul, és én is hátat fordítok neki. Levetkőzöm teljesen, mert még a kis rózsaszín csipkebugyim is vizes lett.
Felkapom magamra Yori fehér ingét, és egy rövid tornanadrágot. Hát érdekesen festek. Szégyenlősen fonom össze karjaimat melleim előtt, hiszen nincs rajtam melltartó, mivel az is elázott.
- Készen vagyok... - csipogom.
Yori:
És igen…
Elérkezett a várva várt nap. A szezon legfontosabb meccse. A bajnoki döntő. Egy év kemény munka van mögöttünk. Egy év edzés télen s nyáron, hóban, sárban. S ennek meg is látszik az eredménye. Végre oly hosszú idő után ismét itt van csapatunk a Középiskolák Országos Bajnokságának döntőjében.
Igen
Több ezer néző előtt fut i csapatunk a zöld gyepre japán második legnagyobb stadionjában. Felnézek a kéklő égre, s boldogan elmosolyodok. Igen, megcsináltuk, s ez ma az én napom lesz érzem. Nyerni fogunk..
Bemelegítünk, s a játékosok elfoglalják a helyüket. A bíró az órájára néz, s megfújja a sípját. Elkezdődött hát a nagy meccs…
Azonban nem teljesen úgy alakult ahogy vártuk. Mindössze 45 perc alatt sikeresen bekaptunk három gólt. Úgy látszik nem voltunk teljesen felkészülve. Letörten, s mérgesen vonulunk az öltözőbe. Az edzőnk bíztat, de látom a többieken, hogy nem nagyon érdekli őket a dolog. Le vannak törve mind.
- Na ide figyeljetek… - pattanok fel fekhelyemről – Ne legyetek ennyire letörve. Igen kaptunk három gólt. Na és? Még van egy félidőnk, hogy ledolgozzuk, s nyerjünk. De vajon menni fog- e ha ennyire érdekel minket? Nem. Viszont ha beleadtok apait, anyait, akkor a miénk lesz a kupa. Mit szóltok? Benne vagytok?
- Igeeeeen!! – hördül fel egy emberként a csapat, én pedig elégedetten nézek körül a kipirult arcokon, s rámosolygok az edzőre. Hát igen, ezért választottak meg csapatkapitánynak.
Újult erővel vonulunk ki a pályára, s úgy látszik mindenki visszatért fejben. Igen rövid idő alatt két gólt is szerzünk, melyet nemsokára követ a harmadik is. Az eredményjelzőre nézek, s örömmel konstantálom, hogy még mindig van néhány percünk.
Elmosolyodok
Nyerni fogunk.
Természetesen tévedtem. Az utolsó pillanatokban az egyik támadásunkból megindulnak, s belövik negyedik góljukat. A középkezdés után néhány másodperccel a bíró lefújja a meccset.
Vesztettünk.
Ezt nem hiszem el, annyit küzdöttünk érte. Mérgesen vonulok le az öltözőbe. Rengeteg érzelem kavarok bennem. Düh, csalódottság, szomorúság.
Izzadt mezemet letépve lépek be a zuhany alá, s fejemet a falnak támasztva élvezem a hűsítő vízpermetet. Nem tudom mennyi ideje állhatok már ott, de az öltözőből a hangok alapján már mindenki eltűnt, csak egy aranyos kis lányhang pittyeg a nevemet ismételgetve.
- Yori..
Iku, drága kistestvérem, hogyhogy be mertél merészkedni egy veszélyes férfiöltözőbe?
- Yori..
Jól van Iku nyugi máár…
- Yori..
Immár közvetlen közelemből jön a sikkantás, s a következő pillanatban fel is tűnik csinos lakja.
- Iku, hát te mi a fenét keresel itt?! – morranok rá mérgesen, hiszen azt hittem megvár kint, erre tessék..
- Csak aggódtam miattad mert nem jöttél ki és láttam hogy mennyire dühös vagy és nem akartalak egyedül hagyni téged mert tudom hogy ilyenkor mennyire szükséged van pár jó szóra és ezért jöttem utánad és ne haragudj...
Néhány másodpercig csak nézek magam elé, majd halkan elnevetem magam. Úgy imádom mikor ilyen kis aranyos a testvérkém.
- Kis csacsim.. Add ide a törülközőmet légyszives.
Nem válaszol, de tudom, hogy már nekiállt dolgozni az ügyön. S néhány pillanat múlva már nyújtja is felém a… pólómat.
- Az a pólóm.. – nevetek fel hangosan – ha elvennéd a kezed, akkor sokkal jobb lenne.
Elveszi kezét csodaszép íriszei elől, s így már sikeresen meg is kapom a törülközőm.
- Köszönöm – biccentek, s nyúlnék a törülköző után, azonban kicsúszik apró ujjacskái közül, s elterül a padlón. Sikkantva nyúl utána, azonban megcsúszik egy tócsában, s zuhanása végén karjaim között landol.
- örülök, hogy beugrottál – mosolygok közvetlen közelről arcába, s közben tekintetem elvándorol csodaszép testén, melyet az átnedvesedett ruha még csodásabbá tesz.
- Yorii mit nézel úúúgy? – pirul el a kis ártatlanom. Pedig igazán nem lenne miért elpirulnia, hiszen lassan egy érett nő lesz belőle.
- Csodaszép vagy cukorfalatom. – Suttogom érzékien, s közben ujjam végighúzom nyakának csodás vonalán.
- Egyszerűen elcsábítasz kis vadmacskám. – Ajkaim követik ujjam vonalát, s ahogy végignyalok testén,apró sikkantások törnek elő belőle.
- Yoriii mit csinálsz, Ezt nem lenne szabad!!- tiltakozik édes kis hangján, azonban szinte meg sem hallom.
- Tudom.. de mit tehetnék, ha kívánlak, ha egyszerűen megőrülök, ha nem kaphatlak meg?
Menekülni próbálna, de ölelő karjaimból nincs menekvés. A hideg falhoz lököm, s nyelvem vad csókjával fojtom belé a feltörni készülő sikolyt.
A következő pillanatban villámcsapásként hasít belém tetteim súlya. Ajkaim elválasztom ajkaitól, s néhány lépést hátrálva lehorgasztott fejjel ülök le a padlóra.
- Bocsáss meg drága kicsi húgom, bocsáss meg. Nem tudom mi ütött belém. – Suttogom halkan, miközben fejem karjaim alá hajtom. Hogy lehettem ilyen barom.. Mit tettem??
ku:
Jaj istenem!
Számra szorítom kicsi kezemet, úgy figyelem dermedten a focipályán álló bátyámat. Vesztett a csapata, pedig ez egy nagyon komoly meccs volt, véresen és keményen edzettek rá. Yori pedig veszettül hajtotta magát...
Nem rajta múlott a dolog, de ismerem már annyira, hogy tudjam: saját magát hibáztatja.
Dühösen szitkozódva vágja földhöz a pólóját, és idegesen túr hosszú sötét hajába, és követi csapatát az öltözőbe. Reszket a szája. Ilyenkor tudom, hogy iszonyúan dühös és felzaklatott.
Yori...
Aggódva hagyom ott barátnőimet a lelátón, és az öltözőhöz szaladok, de nem merek belépni. Figyelem ahogy egyenként kiszállingóznak a csapattársai, és már mindenki elment, de ő még sehol. Idegesen remegő kezecskémmel ragadom meg a kilincset, és óvatosan kinyitom az ajtót. Bekukkantok.
Sehol senki.
- Yori... - pittyegem félénken, de nem jön válasz, pedig itt kell lennie, hiszen nem láttam kijönni, másik kijárat pedig nincs.
- Yori... - próbálkozom újból. - Yori... jól vagy? Annyira aggódtam...
Vízcsobogást hallok, és elindulok a hang irányába.
- Yori... - pittyegem ijedten, és ahogy belépek a fürdőbe, a gőz az arcomba csap. Néhány másodperc múlva már teljesen benedvesíti a hajamat és a fehér ingemet.
- Yori... - sikkantok fel, és azonnal szemeim elé kapom kezecskéimet.
- Iku, hát te mi a fenét keresel itt?! - morran mély hangján. Hátat fordítok neki, és mély zavaromban hadonászni kezdek egyik kezemmel.
- Csak aggódtam miattad mert nem jöttél ki és láttam hogy mennyire dühös vagy és nem akartalak egyedül hagyni téged mert tudom hogy ilyenkor mennyire szükséged van pár jó szóra és ezért jöttem utánad és ne haragudj... - hadarom egy szuszra.
Halk kuncogást hallok, és megnyugszom. Nem is értem miért vagyok ideges, hiszen tudom, hogy rám sosem képes haragudni.
- Kis csacsim... - mondja gyengéden. - Add ide a törülközőmet légy szíves.
Biccentek.
- Oké, de hol van? - Vaktában kezdek tapogatózni, hiszen egyik kezem még mindig a szemem előtt van. Megfogok valami törülközőszerűt és felé nyújtom.
- Az a pólóm - nevet lágyan. - He elvennéd a kezed a szemed elől, egyszerűbb lenne.
Kilesek ujjaim közül, és meg is találom. Felé nyújtom, és fejemet előre hajtva hagyom hogy arcomba hulljon hosszú fekete hajam, így nem látok semmit. Lángvörös a képem, pedig láttam őt sokszor meztelenül amikor kicsik voltunk, de ez most más.
- Köszönöm - hallom, és elengedem a törülközőt amely leesik. Felsikkantva kapok utána, de a lendülettől megcsúszok, és.............
|
|
