Mielõtt lelép még közli, hogy Tony tudja, de senki más nem és nem is fogja. ez így jól is van. Nem lenne kedvem magyarázkodni. Én persze csörgök is.
- Na? - csattan bele azonnal.
- Alex vagyok - mosolyodom el.
- Kicsi… - sóhajt fel. - Baszd meg, de jó hallani a hangod…
- Azt mindig - vigyorgok.
- Hogy vagy? Hol fáj? Mi a fasz történt egyáltalán?
- A mi történtet majd személyesen inkább. De a többire a válasz, mindenhol fáj egy kicsit, de sehol sem annyira, és már jól vagyok. Jobban. Ha nem gondolok bele, hogy mi történt végülis elég jól vagyok.
- Jeremy csak eldarálta, hogy baj van. Fasz se gondolta, hogy… hogy ilyen történhet. De egyáltalán hol?
- Green Lagoon. Férfimosdó. - Felszisszen. - A többit tényleg személyesen.
- Oké, figyelj, épp úton vagyok. Vettem neked egy gázpisztolyt, most meg megyek pár egyéb cuccért ami a turnéhoz kell. Neked vigyek valamit?
- Nem kell semmit. Nem tudom, mit ehetek vagy mit nem.
- Jeremy?
 - Nincs itt. Neki se hozz inkább. Majd veszünk, van itt lent egy kisbolt a’sszem, oda ment most is.
- Oké, sietek be hozzád.
Épp kinyomom, amikor megérkezik Jeremy. Csak joghurt. de legalább valami ehetõ. Aztán ahogy megjön Tony õ hazaszalad cuccokért, mert azért hazamenni is csak kell valamiben.

Eleinte semmiségekrõl beszélgetünk, pár percig. Ismerem Tonyt, faggatni akar, de tart Jeremytõl, hogy esetleg visszajön. Amikor eltelik elég idõ, sóhajtva hajol elõre.
- Hallgatlak.
Én meg mesélek. Õ tudott a zaklatóról, legalábbis, hogy van, így most azt is elmesélem neki részletesen. Aztán azt a bizonyos estét is, hogy hogy kerültem a Green-be és ott mi volt, amire emlékszem. A végére csak felsóhajt és megmasszírozza a halántékát.
- Basszus… de ezek szerint rajongó volt?
- Tudta, hogy ki vagyok és az új lemezre akart inni. Sanszosan.
- Hát, hogy egy darabig csak házibulizunk, az tuti. Ha meg kell jelenni valahol, egy pillanatra sem maradhatsz egyedül, értetted? Ha mégis, ez legyen nálad - tesz elém egy gázpisztolyt.
- Nem tudok lõni.
- Megtanítalak.
Még csacsogunk picit, aztán elkezdi szapulni Jeremyt, hogy ha nem lenne ennyire farokmániás, nem lett volna semmi baj.
- Ne mondj rosszat a testvéremrõl - szisszenek fel.
- Te is tudod, hogy igazam vanm.
- Kussolj!
- Oké oké, de akkor is iga…
Hirtelen nyit be Jeremy, Tony meg rögtön vált is egy másik témára.
- Beszéltél Jasonnel? – kérdezi tõle.
- Ja, még az a hülye is felbaszott. Esküszöm, még egy húzása van aztán keresek másikat. Hiába jó, de azt képzeli magáról, hogy õ Obama.
- Akkor jó, mert folyamatosan engem csesztet, hogy mi van veletek. – Hát igen, vele vagyunk a legjobb viszonyban a csapatból. – Én lépek, este indulunk Atlantába és még be kell csomagolni.
Elköszön és már megy is, mi meg ismét kettesben maradunk.A délután nagy részében dumálgatunk, de ebéd elõtt megjelenik a doki.
- Megvannak a laboreredmények. Nos, van egy jó és egy rossz hírem.
- Elõbb a jó hírt. – Elsápadok és megszorítom Jeremy kezét. Van rossz hír is...
- Nem AIDS-es.
Hatalmas kõ esik le a szívemrõl. Tudom, hogy a többi is súlyos, de én ezt ismerem a legjobban és errõl tudom, hogy halálos ítélet. Mindenki, minden meleg pasi ettõl tart, hogy elkaphatja.
- Akkor mi a rossz hír?
- A férfiak valamelyike szifiliszt hordozott és megfertõzte vele.
Bamm. Szifilisz? Komolyan….? Sírni lenne kedvem, annyira szar most ez. Miért szifilisz? Miért bármi? Nem elég a tudat…?
- Nyugodj meg… nem lesz semmi baj. – Igen. Jeremy velem van, õ itt van és belé kapaszkodhatok most is.
- Mennyire súlyos? – kérdezi a dokit.

- Egyes stádiumú - mondja a doki. - Ezért bátorkodtam jó hírként említeni. Most adok egy injekciót, holnap még egyet és ezt követõen egy hónap múlva semmi baj nem lesz - mosolyodik el. - Sokkal rosszabb is lehetne, lássák be.
- Nos - sóhajtok fel kicsit megnyugodva, - ez igaz. És mit kell tudni most? Csak két szuri és huss?
- Nem egészen. Egy hónapig vigyáznia kell - néz a szemembe. - Vérrel, nyállal és nemi úton terjedhet. Az injekciók után egy héttel hivatalosan már nem adhatja át, de a teljesen biztos gyógyulás egy hónap múlva fog bekövetkezni.
- E… egy hónap? - nyekkenek fel.
Egy kibaszott hónap? Még csak… nyállal is terjed, tehát még meg sem csókolhatom Jeremy-t. Ez… ez…
- Ne vágjon ilyen kétségbeesett arcot, Mr. Noris. Jó ha tisztában van vele, hogy a helyzet alakulását figyelembe véve sokkal rosszabb is lehetne minden. Ne értsen félre - inti le Jeremy-t, aki már mozdulna. - Nem vitatom, hogy borzalmas, ami önnel történt. De az ánusza nem szakadt fel, pár kúppal meg tudjuk oldani. A testén minden seb el fog  múlni mire letelik az egy hónap, és ha ilyen szoros a kapcsolatuk, biztos vagyok benne, hogy a testvére mindenben segíteni fogja önt. - Szoros. Ha tudnád mennyire… - Gondolja, Mr Noris - fordul Jeremy felé -, hogy Önt is le kell tesztelnünk?
- Mire gondol? - kérdez vissza.
- Puszi, véletlen megsimogatása a vérvétel helyén, bármi.
- Nem, semmi nem történt - rázza meg a fejét.
- Nos, rendben. Holnap a reggeli vizit után beadom a második injekciót és utána mehetnek is. Van valami kérdésük?
- Jeremy itt fog aludni. Ki hoz neki ágyat? - Nem kérdezem, hogy szabad-e. Van pénz, sok, nekünk szabad.
- Küldök egyet - bólintja, majd nem kapva több kérdést, kimegy. Még az ajtóból jelzi, hogy az ebédet és a vacsorát hozni fogják nekünk, nekem mert kell, Jeremy meg hogy ne essen össze holnapra az éhségtõl. Azt nem mondja ki, de sejtem, lesz ennek szép ára is. Mindegy.
Ahogy kettesben maradunk, ijedten nézek Jeremy felé.
- Egy hónap… - suttogom.
- Nem lesz könnyû - ért egyet velem. - De az tuti, hogy egy hónap múlva szétszedlek - vigyorog rám. Elpirulok, pedig nem szokásom, de ha eszembe jut, hogy mit fogunk mûvelni, ha lecseng az egy hónap, az még nekem is arcpirító. - Addig viszont tuti fogok szexelni - néz rám. Bólintok. Nem is várnám el tõle, hogy õ se tegyen semmit. Nem vagyok ennyire önzõ.
- De mindegyiknél ott leszek.
- Ha nézni akarod…
- Legalább ennyi legyen - fintorodok el. - Mellesleg… hogy lesz a turné? Tudunk valamit?
- Hm, holnap este vagy holnapután reggel kellene elmenni a többiek után a magángéppel. A koncert pedig három nap múlva lesz. Egy nappal toltuk el, de ha nem elég az idõ, akkor szólj és kérek még haladékot - simít ki egy tincset az arcomból.
- Nem kell - rántom meg a vállam. - Jól leszek. Mármost sem rossz annyira… csak a ruhákkal lesz gond, de majd megoldom azt is - mosolygok rá.
- Nem kétlem. Mindenben csodálatos vagy - kacsint rám. Kuncogva kukacolok közelebb. Olyan rohadt hosszú lesz ez az egy hónap. Addig meg semmi… még csak csók sem, nemhogy szex. Oké, ha meg is fertõzõdne, akkor is két szuri, de sosem akarnék neki rosszat, Soha!

Az ebéd kifejezetten egyhangú, most is joghurt, majd vacsira kapok egy kis levest és holnapra még nem javasolják a szilárdat az elsõ kúpig. Remek, remek, még zabálni sem szabad. Délután nagyrészt dumálunk, de doktori engedéllyel estefelé már kimegyünk a kórház parkjába egy kicsit bandukolni. Van egy elkülönített része, hogy ne kelljen a hírességeknek sem egész nap a szobájukban ülniük, ide tudok én is kislisszanni Jeremy-vel. Igaz, nincs sok séta, mert ahogy egy picit kezd hûvös lenni, drága testvérem rögtön visszaparancsol az ágyba, mert hogy még csak az hiányzik, hogy megfázzak. Cöh.
Este Tony felcsörget, hogy hogy vagyok és mi a helyzet, de semmi új. Elmeséli, hogy már úton vannak, de Jason egy fasztarisznya, mert azzal van kiakadva egész úton, hogy neki mennyire szar miattam. Jeremy hallja, mert ki van hangosítva, de kezd neki is elege lenni belõle, és nincs egyedül ezzel.  Casey leordította a fejét, hogy ne legyen már ekkora gyökér, és õ még nem is tudja a teljes igazságot. Meg is beszéljük utána, hogy egy húzás, és ha kell, turné közben engedjük el. Még este kiválasztunk egy ügyvédet és fel is hívjuk, meg is ígéri, hogy tízre a lakásunkon lesz. Addigra hazaengednek, alá tudunk írni mindent és ha minden rendben lesz, este már mehetünk is. Az esti vizitkor a doki is megjegyzi, hogy testi akadálya aligha lesz az indulásnak. Lelkinek meg nem szabad. Nem haltam meg, nem vagyok AIDS-es, még csak nem is emlékszem mindenre. Áldhatom az eget, hogy ilyen könnyen megúsztam, nem kell sajnáltatnom is magam, hiszen nem vagyok egyedül. Fantasztikus testvérem van.

Remélem elhiszi, mert nem tudom mivel mással bizonyíthatnám be, hogy nekem senki nem ér fel vele. 

- Én is csak téged szeretlek - közelebb húzódik - Nagyon szeretlek. De… de jobb lenne, ha elmondanám?
- Nem értek az ilyesmihez – nekem tuti csak rosszabb lesz, neki viszont lehet, hogy jobb és ez a lényeg - De nem hiszem, hogy baj, ha kiadod magadból.

Egy nehéz lélegzetet vesz, majd megfogja a kezem, de csak az ágykeretre hajlandó nézni.
- Elszaladtam.  Green-be mentem, mert a táskám is a lakásban maradt, ott meg írnak számlára. Aztán odajött pár srác. Fiatalnak látszottak… velünk korúak lehettek. Adtak piát, de az elsõtõl kiütöttem magam. Onnantól már csak képek. Hogy a mosdó padlóján fekszek… beszélnek és nevetnek, szaggatják a ruhám. Aztán elkezdtem érted kiabálni, és erre a számba rakta az egyik a farkát… de mélyre dugta és hánytam. Megint érted kiabáltam, aztán pofon vágtak, de beütöttem a fejem.

Vissza kell nyelnem a keserû epét attól amit mond, az ilyen alávaló mocskoktól kellene megszabadítani a világot. Borzasztó szar érzés azt hallani, hogy értem kiabált, aztán pedig belegondolni, hogy én mit is csináltam éppen.
- A… a többit majd ha itt lesznek a rendõrök – homlokom csókolom, de egyszerûen nem bírom hallgatni, hogy mit tettek vele, elég lesz egyszer, ha a zsaruknak kell sztorizni.

A doki már mondta, hogy értesíti õket, de nem gondolta, hogy ilyen hamar itt lesznek. Lehet, hogy azért mert ennyire ismert, híres és gazdag személyrõl van szó.
- Alex Noris? Smith és Turner nyomozók vagyunk. Az orvosa tájékoztatott, arról is, hogy végig együtt voltak – rám néz. - Ragaszkodik hozzá, hogy most is itt maradjon?
- Igen, kérem.
- Nos, mesélje el. Miért ment a Green Lagoon bárba? – kérdik egy jegyzetfüzetet elõkészítve, õ pedig belekezd.
- Félreértés történt köztem és a testvérem között és inni akartam. A táskámat nem vittem magammal, így nem volt nálam pénz, ott meg felírják számlára is.  
- És ott…?
- Rendeltem egy italt, leültem egy boksz-ba és vártam. Odajött pár fiatalnak látszó srác. Hatan voltak, és adtak piát, hogy koccintsak velük az új lemezünkre. Megtettem, hiszen rajongók, belõlük élek. De aztán se kép se hang. A következõ emlékem, hogy…. Mennyire kell részleteznem?
- Amennyire csak emlékszik. – megszorítja a kezem, én pedig az övét, azt hiszem nekem hallani majdnem olyan rossz, mint neki elmesélni.
- Ketten fogták a kezeimet. Ketten feszítették a lábaimat. Egy volt… a fenekemben, egy az arcomnál. A következõ emlékem az, hogy a testvéremért kiabálok, erre a számba dugja a farkát és meghánytat vele. Utána megint Jeremy után kiabáltam, de pofon vágtak. Gondolom bevertem a fejem, mert onnantól semmi, itt ébredtem ma reggel.

A zsaru lefirkant pár dolgot és nagyon remélem, hogy eleget, ahhoz hogy minél elõbb elkapják a mocskokat. Még hívni kell egy ügyvédet is…

Elõkerül egy fényképezõ is lefotózzák a sérülésit. Ez elég nyomós bizonyíték lesz a bíróságon.
- Nyomozó… Személyleírás nem kell? – azt eddig nem kérdezték ki, hogy nézett ki, bár nem is biztos, hogy Alex meg tudná mondani.
- Nem. A klub be van kamerázva. Már bekértük a felvételeket mielõtt idejöttünk.

Ez sok mindent megkönnyít. A mosdókat nem kamerázzák, de a klubhelyiségben már rajta lesznek.
- Rendben. Szeretném, ha tudnák, hogy hamarosan turnézni megyünk. Már ma mentünk volna, de közbejött ez. Ki fognak mást is hallgatni? Bandatársakat… - ez probléma lenne, hisz nekik azt mondtuk vakbélgyulladás.
- Senkit. Maga nem volt jelen, a testvére egyedül ment oda. A személyzetet fogjuk kihallgatni és a gyanúsítottakat.
- Akkor megoldható, hogy maximális diszkrécióval kezeljék a helyzetet? Nem szeretném, hogy Alex még a kíváncsiskodóknak is ki legyen téve – így is lesz hírverés, hisz a turné elsõ állomásán el kell halasztani a koncertet.

A zsaruk belegyezõn bólintanak, majd megadom nekik a számom, hogy el tudjanak érni.

Amint végeztek rögtön elmennek, ezért újra csak Alexre figyelek, aki már valamivel jobb színben van, mint mikor felébredt.
- Jól vagy? – kérdezem, mikor rá nem jellemzõen sokáig hallgat.
- Most nem annyira – sóhajtja - De jól leszek. Nem az elsõ eset, hogy szexelek, csak most nem kérdeztek meg róla. Össze fogom szedni magam, de van pár feltételem.

Még ilyenkor is feltételeket akar szabni?
- Éspedig? – kíváncsi vagyok.
- Velem alszol. Már ma. Kérünk ágyat neked, kifizetem, de nem hagysz magamra, együtt alszunk. A turné alatt is. Soha többé nem hagysz magamra, csak engem szeretsz és szerzel nekem valamit enni, mert fáj a hasam az éhségtõl.

Elmosolyodom a komoly, követelõzõ hangon. Amit mondott annak a fele rendben van, de a másik felével szükség lesz kompromisszumra.

- Az alvás dolog az oké a turné alatt is. Majd kérünk egy szobát két ággyal, hogy ne tûnjön fel. – gondolkodok hangosan, õ pedig egyetértõen biccent. – Mondtam, hogy nem foglak magadra hagyni és ezt komolyan is gondoltam, de ehhez neked is hozzá kell tenned ezt-azt.

- Mit?

- Például sutba dobod az értelmetlen õrjöngést, ha pasi van a dologban. – mikor meg akar szólalni felemelem az ujjam – Az egy dolog, hogy nem szokásom belehabarodni senkibe, de ha bulizni megyünk vagy táncolni, akkor nem fogok az asztalnál gubbasztani.

Ezt nem is bírnám ki és egyébként sem szeretném. Vele nem táncolhatok nyilvános helyem, mert akkor nagyjából annyi is lenne a hírnevünknek és nem tudom a szexel, hogy lesz ezek után.

- Rendben, visszafogom magam, de ne lépj le senkivel úgy, hogy engem ott hagysz. - mondja komoly arccal.

- Oké, de… azt tudod, hogy nem fogok cölibátusban élni. Kell a szex és kész. Majd ha megcsípek valakit az aktuális szállásunkra viszem, ha nem akarsz egyedül lenne. – ez belefér. Ha nem is csatlakozik, akkor sem bánom ha nézi.

Egy rövid ideig hallgat, nem tudom, hogy azon gondolkodik-e amit mondta, vagy elkalandozott, de mielõtt rákérdezhetnék megszólal.

- Jeremy… mi lenne ha… velem dugnál? – kérdezi kicsit hezitálva.

Egy pillanatig nem hiszem el, hogy komolyan ezt kérdezte, de aztán eszembe jut az az éjszaka, mikor elõször mentem el olyan messzire, hogy benne voltam. A legtökéletesebb élvezet volt…

- Élvezted a legutóbbit? – kicsit rekedt a hangom az emlékektõl, de megköszörülöm a torkom.

- Nagyon is… ezek után úgy érzem, hogy nem tudnék –legalább is egy jó ideig – mással szexelni. – suttogja.

Nem tudom megemlítsem-e neki most a pszichológust, de lehet, hogy kiakadna rajta. Inkább majd késõbb.

- Ha tényleg akarod, akkor én is. – rámosolygok és megcirógatom az arcát, majd eszembe jut még valami – A látszatért viszont néha felviszek valakit, hogy a haveroknak ne tûnjön fel semmi.

Tuti furcsállnák, ha lepedõakrobatából átmennék mértékletesbe.

- Jó, de csak néha. – bólintok – Akkor hozol valamit enni?

- Oké, de ne számíts nagy lakomára, mert ha jól emlékszem a doki említett gyomormosást.

Elhúzza a száját, nyilván még ki volt ütve mikor azt csinálták ezért nem is tudott róla.

- Jut eszembe… Tony tudja mi történt, neki szóltam, de a banda többi tagjának azt mondtuk vakbélgyulladás, szóval… nem kell dumálnod a dolgokról.

- Kösz. Nem is tudtam volna még az õ kérdéseikkel is foglalkozni. – sóhajt kicsit megkönnyebbülten.

Odaadom neki a mobilomat. – Hívd fel Tonyt, aggódik érted. Már fél hétkor hívott, de még aludtál. Nem tudom kelt-e már életében ilyen korán. – jegyzem meg, hisz õ egy hétalvó. - Sietek vissza.

Elindulok a kórház kantinja felé, közben leállítok egy nõvért és megkérdezem, mit ehet gyomormosás után. A felvilágosítást követve beszerzek két joghurtot, rostos narancslevet és cukorkát. Tényleg nem nagy lakoma, de szerintem most elé lesz.

Míg visszaérek gondolatban írok egy listát, hogy mi a francot kell még elintézni és van bõven teendõ. Fel kell hívnom a menedzser, aki nyilván a plafonon van, de leszarom. Aztán kell az ügyvéd, akit megbízunk a képviselettel, mert nem leszünk itthon, és valószínûleg holnap már itt lesznek a riporterek, mert nem utaztunk el… és a legfontosabb Alex.

Benyitok a szobába és éppen akkor teszi le a telefont.

- Na?

- Azt mondja vett nekem gázpisztolyt és be is jön megmutatni.

Elvigyorodom, mert ez Tonyra vall. – Akkor, míg itt lesz veled hazaugrom zuhanyozni meg pakolok neked is cuccot, hogy legyen miben hazajönni.

- De válassz valami olyat, ami nem a legszûkebb, mert most elég… kényelmetlen lenne. És garbós pulcsit hozz. – sorolja a kéréseit, amikre csak bólintok. Remélem van olyan cucca ami nem hasonlít második bõrre.

- Itt a kaja. A nõvér szerint pár napig ne egyél nagyon zsíros-olajos kaját, mert rosszul leszel. A tejtermék és a dzsúszok mehetnek. – elé rakom a tálcát, legalább a joghurt volt olyan ízben amilyet szeret…

Míg eszik felhívom Stevent, hogy jöjjön értem a kocsival, de a személyzeti bejáróhoz parkoljon le, és amint megérkezik Tony otthagyom vele, a kapucnit az arcomba húzva kisietek.

Egész úton telefonálok, Jasonnel jól összekapok, mert van pofája a turné miatt basztatni, mikor a tesóm kórházban van. Ráfért már, hogy kiossza valaki és amilyen pöpec hangulatban vagyok megmondtam neki, hogy kussoljon, vagy ki van rúgva. Van még rajta kívül elég menedzser New Yorkban. A sajtót õ intézi és persze azt mondja, amit mindenki tud, hogy Alexnek vakbélgyulladása van, de néhány nap és rendbe jön. Az ügyvédet én hívom fel, hisz ezt nem intézheti más, ha azt akarom, hogy ne tudódjon ki a dolog.

A lakásban elõkapom az egyik sporttáskámat és feltúrom az öcsém szekrényét a cuccok után. Találok egy melegítõnadrágot, amit azt hiszem még akkor vett, mikor heccbõl bejelentkezett  jógázni, de azóta sem láttam rajta, és mellé egy szürke garbós pulcsit is. Magamnak is összeszedek tiszta ruhát s a fürdõben egy gyors zuhany után átöltözöm és rendbe szedem magam, majd huss. A nappaliban megakad a szemem a díszpárnákon.

Semmi kemény felület… a kocsi ülése kényelmes, de lehet mégsem eléggé. Mindegy.

Felkapok kettõt és azokat is leviszem. A portás furcsán néz rám a párnák miatt, de rohadtul nem érdekel.

A kórházba újra besurranok, visszafelé még elintéztem, hogy az egyik biztonsági emberünk jöjjön ide. Az idegesítõ újságírók olykor nem nyugszanak, míg be nem pofátlankodnak és így biztonságosabb.

Benyitok a szobába, Tony a fotelban ül és Alexhez beszélt, de elhallgat mikor meglát.

- Beszéltél Jasonnel? – kérdezi.

- Ja, még az a hülye is felbaszott. Esküszöm, még egy húzása van aztán keresek másikat. Hiába jó, de azt képzeli magáról, hogy õ Obama.

- Akkor jó, mert folyamatosan engem csesztet, hogy mi van veletek. – feláll. – Én lépek, este indulunk Atlantába és még be kell csomagolni.

- Csá, Kicsi! – összeütik az öklüket – Aztán ha szabadulsz, megtanítalak lõni.

- Oké, de ha esetleg téged talállak el, azt fogom mondani, hogy én megmondtam – mosolyog fáradtan, Tony pedig vigyorogva lelép.

- Itt van minden. Remélem holnap mehetünk, otthon kényelmesebb lesz. – leteszem a táskát az ágy mellé és leülök. Automatikusan fogom meg a kezét, jobb ha hozzáérek és láthatóan õt is megnyugtatja a dolog.

A délelõttöt végigdumáljuk a múlt hónap eseményeivel, beiktatunk egy ebédet és már nekem is jól jött a kaja, mert nagyjából azóta nem ettem mióta Alex, csak azt a ló húgy kávét ittam. Hozok be magazinokat a lenti kisboltból és éppen azokat olvassuk, mikor belép a doki, komoly arccal és egy mappával.

Ez már most nem kóser.

- Megvannak a laboreredmények. Nos, van egy jó és egy rossz hírem.

- Elõbb a jó hírt. – kéri Alex sápadtan a kezemet szorongatva, de én sem bírok levegõt venni. Bökje már ki!

- Nem AIDS-es.

Fellélegzem egy kicsit, mert a legrosszabb lehetõség ki van lõve. Akkor nincs semmilyen baja?

Alex rám néz, majd õ is nagyot nyel és újra a dokira figyel. – Akkor mi a rossz hír?

- A férfiak valamelyike szifiliszt hordozott és megfertõzte vele.

Te jó ég! És még jön itt a jó hírrel, mikor így is beteg? Oké… nem húzom fel magam…

Az öcsémre nézek, aki még jobban elsápadt és látom, hogy könnyek szúrják a szemét, de tartja magát.

- Nyugodj meg… nem lesz semmi baj. – nyugtatom, a kezemmel a kissé kócos szõke tincsekbe simítok, majd a dokira pillantok.

- Mennyire súlyos? – annyit tudok errõl a betegségrõl, amennyit a suliban bioszon tanultunk, de azt tudom, hogy bele is lehet halni, vagy különbféle testi panaszai lesznek, de lehet valaki tünetmentes hordozó is…

- Alex… nekem senki sem fontosabb nálad! - jelenti be, de nem hiszek neki. Most nem.
- Ne hazudj nekem Jeremy, hallottam mit mondtál…
- Mikor?
- Tegnap, vagy… mit tudom melyik este volt, amikor az ágyadban dugtad azt a srácot! - Totál összefolynak a napok. - Arra nyitottam be, hogy épp szerelmet vallasz neki! – Igaz, hogy nem hallottam végig a szót, de tudom, hogy nem vagyok hülye!
- Alex nem tudom mit hallottál, vagy mit mondtam Adriannek szex közben, de az tuti, hogy nem szerelmi vallomás volt.
- Hallottam… inkább vele voltál, minthogy eljöttél volna bulizni, pedig azt sosem hagyod ki. – Felpillantok rá. Nagyon rossz, hogy elhanyagolt.
- Adriannel aznap este találkoztunk utoljára és azért nem a buliba mentem, mert meglepinek szántuk neked. Gondoltam így utoljára beiktathatunk egy hármast, fel akartalak vidítani, mert le voltál törve. – És miért voltam letörve?!
- Miért rejtegetted egy hónapig? Tudod milyen… milyen rossz volt? Soha nem foglalkoztál velem… - Még visszagondolni is rossz.
- Éppen miattad rejtegettem. Te is tudod, hogy soha senkit nem akartam a szexen kívül másra. Nem is gondoltam arra, hogy komolyan bepasizzak, az nem az én mûfajom. Mindig az ment, hogy megcsíptem, megdugtam és ennyi. Volt akit kétszer, de a lényeg, hogy ha találtam valaki olyat, akivel jó volt a szex és esetleg több napig keféltünk te máris bekattantál. Tudok mindegyikrõl, még arról is mikor megveretted Mickeyt. – Nem rezdülök meg, de így volt. Nem tudtam máshogy eltávolítani.  – Aztán jött Chris és te… basszus, egyáltalán, hogy gondolhattad, hogy egy olyan pasi bejönne hosszútávon? Szórakoztatott, hogy próbált a kedvemre tenni, de ennyi. Erre te feldühödtél és beledobta a gyûrût a motyójába.
- És Adrian? Vele nem csak dugtál… másképp nem maradtál volna ki non-stop. – Ha nem érezne valamit, akkor miért lett volna annyiszor vele? Régen mindig én voltam az elsõ a szabadidõben, nem az aktuális cicusa.
- Adrian… igen vele nem csak dugtam, de nem is zúgta bele. Közös megegyezéssel jól éreztük magunkat, de ennyi. Õ is tudta, hogy ez a turnéig tart és én is. Meguntam, hogy mindig fûznöm kell valakit egy klubban és gondoltam õ nem az a ragaszkodós típus ezért megtartom egy darabig.
- Ezt mi a francért nem tudtad megbeszélni velem, ahelyett, hogy levegõnek nézel? – akadok ki tök jogosan. Ezt csak elõtte kellett volna elmondani és nem kötünk ki itt és így!
- Mert mindjárt robbansz, ha rólam és valakirõl van szó. Ha megtudtad volna, õt is elüldözöd. – Nem vitatkozom, ez így van. Ha elõtte szól, nem hiszem, hogy elviseltem volna Adriant.
- Akkor már nem vagytok… együtt?
- Nem is voltunk úgy, ahogy te gondolod.
- Ha nem szerelmet vallottál, akkor mit mondtál neki? – Megtörlöm a szemem, miután kimondtam, és megfogom a kezét, õ meg ad rá egy puszit. Édes… tetszik, és érdekel, hogy mit értettem félre ennyire.
- Esküszöm, hogy nem mondta neki ilyesmit. Nem emlékszem miket mondok szex közben, de úgy nézek én ki, mint aki akárkinek szerelmet vall? Te vagy az egyetlen akit szeretek tesó és senki nem fontosabb nálad, Adrian meg fõleg nem. Nem akarom, hogy emiatt rágd magad… Ugye elhiszed?

Rám néz, a szemei könnybe lábadnak. Ha belém rúg, sem lehet szarabb érzés annál, ahogy most érzem magam.

- Hol voltál? – kérdezi rekedt hangon - Annyiszor hívtalak…. Hol voltál? Miért nem voltál velem? Tudod, mennyire féltem?
- Sajnálom... – szúr az egész mellkasom, de nem tudok mást kinyögni. Mit mondhatnék?
- A fejem… és a fenek…

Megértem a motyogását, de nem fejezi be. Elrántja a kezét és elfordul tõlem, majd fájdalmas sírásba kezd.

A francba! Nem tehetem meg nem történté, de akkor mi a faszt csináljak, hogy jobban legyen? Ha még azt sem akarja, hogy hozzáérjek, pedig eddig mindig azzal tudtam megnyugtatni. Elég volt egy puszi, ölelés vagy simogatás és mosolygott, de most édes kevés lesz.

Addig nem fordul újra vissza, míg a doki és a nõvér be nem jönnek. Meg sem próbálok hozzá érni, nem akarom jobban megbántani, de nekem is rohadt érzés, hogy õ rosszul van. Mindig is intenzívebbek voltak felé az érzelmem, tényleg mintha a részem lenne.
- Hogy érzi magát? - kérdezi a doki.
- Mint akit hatan megbasztak.

Felszisszenek, a harag minden pórusomon beszivárog attól, amit hallok. A doki ezt nem mondta… a rohadékok! Ha a kezeim közé kapnám õket…
- Megvizsgálom, veszek öntõl vért és értesítem a rendõrséget. Mert ha jól sejtem, feljelentést tesz. – egyszerre bólintunk - Uram, menjen ki.
- Ne! – Alex a karomba kapaszkodik, bár még én is hezitáltam - Nem maradhatna?
- Ugye tisztában van vele, hogy meztelenre fogom vetkõztetni? – az nem lényeg - És azzal is, hogy milyen sebek vannak önön…

Úgy tûnik elbizonytalanodik, homlokráncolva nézek rá, ahogy ismét könnybe lábadnak a szemei és elfordítja a fejét. A rohadt életbe, azt már nem…!
- Itt maradok. – most nem fogom magára, hagyni az fix. Remélem Alexnek nem lesz más a véleménye, mert a rohadtul fájna, ha kiküldene.

Leülök a fotelbe, de közelebb hajolok hozzá és megfogom a kezét miután lehámozták róla a kórházi szerkót.

Látom a ruha alól elõbukkanó kék, zöld, lila, fekete foltokat a hófehér bõrén és legszívesebb ordítanék, de nyugton maradok. A dühöngéssel nem teszek jót neki.

A mellkasától lejjebb nem nézek, nem akarok még idegesebb lenni ezért inkább az arcára koncentrálok, de mikor a doki a fenekéhez ér, pánikszerûen ugrik odébb.

- Hagyja abba! – kiáltja hozzám bújva, de ez így nem jó…
- Kérem, Mr. Noris, meg kell vizsgálnom.
- Ne hagyd neki… ne hagyd… - könyörög sírva.

Gyengésen homlokon csókolom, nem bírom megállni, hogy ne érjek hozzá, vagy ne próbáljam megnyugtatni.
- Figyelj Alex – suttogom neki közel hajolva - Nem kell félned, oké? Itt vagyok, de… de ott is meg kell… vizsgálnia. Muszáj.

Ha hatan volta basszus… még egy vadbarom is elég sérülést tudok okozni. Belegondolni is rossz, hogy mit kellett elviselnie. Vajon emlékszik rá? Remélem nem…

Visszafekszik, de nem enged el ezért közelebb hajolok hozzá, míg a doki teszi a dolgát. Néha megrándul és összeszorítja az ajkait, ilyenkor pedig nekem is felmegy a pumpa.
Szerencsére nem tart sokáig, amint végez Alex visszafekszik a párnára.
- Nos, a testén rengeteg horzsolás, véraláfutás van, de a legsúlyosabbak a combjánál vannak.

Muszáj odanéznem, de a látványtól úgy összeszorul az álkapcsom, hogy az a csoda, hogy nem csikorognak a fogim. Azok a tetves rohadékok…
- Az ánusza nem szakadt fel, csupán horzsolásokat látok benne. Ezekre adok kúpot és krémet, de ha lehet pár napig ne üljön kemény felületeken. A vérvizsgálat kideríti, hogy van-e további gond…
- Milyen gond? – nem ez minden?
- Nemi betegség.

Egy percre megfagy minden, ahogy ez a lehetõség és végigpörög. Eszembe sem jutott, hogy ez is lehet… a francba! Ha van valami, az még nagyobb baj is lehet, mint a foltok.

- AIDS? – nyögi ki Alex fal fehéren.

Összerezzenek már csak a lehetõségtõl is. Csak azt ne!

Alex ilyen szinten soha nem volt felelõtlen. Sosem csinálta mocskos helyeken, nem hagyta, hogy gumi nélkül dugják meg. Mindig védekezett…

A hülye doki meg mosolyog… menjen a faszba!

- Lehet, hogy semmi sincs. Ez a protokoll, nem könyvelhetõ, hogy el is kapott valamit. Holnap, ha nem lesz semmi gond, hazamehet. Mr. Noris, kijönne velem?

Bólintok, és kimegyek vele, bár nem szívesen hagyom itt az öcsémet.

- Nos, a vérvizsgálat után többet tudunk, de a testén lévõ sérülések el fognak múlni… viszont az ilyen trauma gyakran hagy nyomokat a beteg pszichikumában. Ha megengedi, ajánlanék egy remek pszichológus szakorvost az öccsének és ha bármikor úgy gondolja felkeresheti. – mondja komoly hangon.

Elõször egybõl el akartam utasítani, hisz Alexrõl beszélünk, de aztán elbizonytalanodtam… mi van, ha szüksége lesz rá?

- Oké. – elõvesz egy névjegykártyát és a hátára felfirkant egy nevet, egy telefonszámot, majd átadja. – Kösz doki és… bocs, hogy leordítottam a fejét, de piszkosul felcseszett ez az egész. – elnézést kérek, mert igaz, hogy pipa vagyok, de nem kõbunkó.

- Nincs semmi baj, vigyázzon az öccsére.

Komolyan bólintok, és visszamegyek Alexhez. Az ápolónõ is távozik, mi pedig ketten maradunk, de a hangulat most nem olyan oldott, mint általában.

Visszaülök a fotelbe és megfogom a kezét - El tudod mondani…?
- Igen.
- És el szeretnéd? – nem tudom hallani akarom-e, de ha neki ettõl jobb lesz akkor kibírom.
- Ha itt maradsz utána is. – felnéz rám, a szemiben fájdalom és félelem keveréke.
- Soha nem hagylak többé magadra. – ígérem meg, megszorítom a kezemben tartott vékony ujjait. Nincs az az isten hogy még egyszer ekkora barom legyek. Akkor sem ha a világ legdögösebb ribancát rakják elém.
- Ahogy most is, igaz? Ha… ha elmondhattam volna, hogy baj van… tudtam, hogy baj van!
- Mirõl beszélsz? – ha ez este történt honnan tudhatta volna elõre?
- Valaki követett. Egyszer a laptopon is bekapcsolta a kamerát és nézett engem. – döbbenten nézek rá, hisz errõl nekem senki sem szólt egy büdös szót sem, de nem hagyja, hogy kérdezzek, mert folytatja - Neked ugyan hogy szóltam volna? Ki sem szálltál az aktuális kiscicádból. Azt sem értem, hogy miért nem vagy most is vele. Miattam igazán ne vond meg a szex adagodat, mindketten tudjuk, hogy a szex hiány elviselhetetlenné tesz téged és most még csak megbaszni sem tudsz.

Elrántja a kezét és elfordul, kurvára fájt amit a fejemhez vágott, egy dologban azonban nincs igaza.
- Alex…
- Nem tudod, milyen volt… - suttogja alig hallhatóan - Arra hazaérni, hogy te szerelmet vallasz valakinek... a bárban meg hatan. Érted, Jeremy? Hatan… minden létezõ lyukamban farok volt és egyiket sem akartam. –ökölbe szorulnak a kezeim, de hallgatok - Hiába hívtalak… kiabáltam utánad, de te nem jöttél… miért nem jöttél? – visszafordul felém, a szemei könnyesek - Ki az, aki ennyivel fontosabb, mint én? Tudni akarom… hogy mi miatt távolodtunk el ennyire.
Kitör belõle a zokogás, én pedig nem is tudom, mit mondjak neki. Óvatosan a hátára simítok, de az érintésemtõl csak még jobban zokogni kezd, ezért elhúzom a kezem és kifújom a levegõt.

Fogalmam sem volt, hogy neki ennyire rossz volt az, hogy Adrianhez jártam. Tudtam, hogy idegesíti amiért több idõt töltök vele, de ez eddig is így volt. De most…

- Alex… nekem senki sem fontosabb nálad!

- Ne hazudj nekem Jeremy, hallottam mit mondtál…

Nem értem. – Mikor?

- Tegnap, vagy… mit tudom melyik este volt, amikor az ágyadban dugtad azt a srácot! Arra nyitottam be, hogy épp szerelmet vallasz neki! – nem néz rám csak zokog a párnába, de nekem itt nagyon nem kóser valami. Hogy halhatott ilyesmit, ha nem is mondtam? Annyit nem ittam még életemben, hogy szerelmet valljak valakinek.

- Alex nem tudom mit hallottál, vagy mit mondtam Adriannek szex közben, de az tuti, hogy nem szerelmi vallomás volt. – vonzó és szexi, de nem zúgtam bele.

- Hallottam… inkább vele voltál, minthogy eljöttél volna bulizni, pedig azt sosem hagyod ki. – könnyáztatta szemekkel néz rám.

- Adriannel aznap este találkoztunk utoljára és azért nem a buliba mentem, mert meglepinek szántuk neked. Gondoltam így utoljára beiktathatunk egy hármast, fel akartalak vidítani, mert le voltál törve. – most már azt is tudom, hogy miért.

- Miért rejtegetted egy hónapig? Tudod milyen… milyen rossz volt? Soha nem foglalkoztál velem…

- Éppen miattad rejtegettem. – lehet, hogy szemétség errõl most dumálni, de ha nem mondom el az igazat, nem fogja elhinni. Rám néz és csak vár, szóval egy nagy levegõ és belekezdek. – Te is tudod, hogy soha senkit nem akartam a szexen kívül másra. Nem is gondoltam arra, hogy komolyan bepasizzak, az nem az én mûfajom. Mindig az ment, hogy megcsíptem, megdugtam és ennyi. Volt akit kétszer, de a lényeg, hogy ha találtam valaki olyat, akivel jó volt a szex és esetleg több napig keféltünk te máris bekattantál. Tudok mindegyikrõl, még arról is mikor megveretted Mickeyt. – látom a szemében, hogy tudja mirõl van szó, de csak figyel. Oké. – Aztán jött Chris és te… basszus, egyáltalán, hogy gondolhattad, hogy egy olyan pasi bejönne hosszútávon? – ezt komolyan nem értem. – Szórakoztatott, hogy próbált a kedvemre tenni, de ennyi. Erre te feldühödtél és beledobta a gyûrût a motyójába.

Megcsóválom a fejem, az elõre hulló tincseimet hátra túrom, hogy ne zavarjon most.

- És Adrian? Vele nem csak dugtál… másképp nem maradtál volna ki non-stop. – motyogja szomorúan.

- Adrian… igen vele nem csak dugtam, de nem is zúgta bele. Közös megegyezéssel jól éreztük magunkat, de ennyi. Õ is tudta, hogy ez a turnéig tart és én is. – megrántom a vállam – Meguntam, hogy mindig fûznöm kell valakit egy klubban és gondoltam õ nem az a ragaszkodós típus ezért megtartom egy darabig.

Nem szeretem, mikor rám akaszkodnak, ezért sem vagyok hosszú kapcsolat párti. Annak mindig nyafogás és nyaggatás lesz a vége.

- Ezt mi a francért nem tudtad megbeszélni velem, ahelyett, hogy levegõnek nézel? – kérdezi sértetten, de már legalább nem sír.

- Mert mindjárt robbansz, ha rólam és valakirõl van szó. Ha megtudtad volna, õt is elüldözöd. – magyarázom egyszerûen, de ez az igazság.

- Akkor már nem vagytok… együtt?

- Nem is voltunk úgy, ahogy te gondolod. – ez csak amolyan barátság extrákkal volt.

- Ha nem szerelmet vallottál, akkor mit mondtál neki? – megtörli a szemeit és az arcát, majd az ujjait az ágyon fekvõ kezemre simítja. Felemelem és egy csókot nyomok a kezére.

- Esküszöm, hogy nem mondta neki ilyesmit. Nem emlékszem miket mondok szex közben, de úgy nézek én ki, mint aki akárkinek szerelmet vall? – nem is tudom elõfordult-e már. – Te vagy az egyetlen akit szeretek tesó és senki nem fontosabb nálad, Adrian meg fõleg nem. – szép szürke szeme fürkészõn figyelnek – Nem akarom, hogy emiatt rágd magad… Ugye elhiszed?

A testem nehéz… a fájdalomtól felvillannak képek a fejemben, de ütésektõl, érzésektõl vissza is süppedek a tudatlanságba. Még mindig túl sokszor ébredek fel, miközben a mosdó mocskos, koszos padlóján fekszem, szétfeszített lábakkal, fájó fenékkel. Hat… hatan vannak…. ismét elsüllyedek.
Már csak négyen vannak a helyiségben… de már nagyon fáj. Annyira fáj, hogy sikítani kezdek, de a hangom nincsa a helyén és egy pofontól beverve a fejem, megint elhagyom magam.
Jeremy…. Jeremy…. Jeremy….
- Fogjátok már be a kibaszott száját. A kis kurva ide fog csábítani valakit!
- Már fogom is…
Pézsmaillat, ujjak az államnál, szétfeszítik a számat és valami belefurakszik.
- Ha megharapod, kiverem a fogad…
Hányni kell. Oldalra próbálom húzni a fejem.
- Nézd már, a kis kurva nem tud mélytorkozni.
Nevetés…. fáj…

Jeremy….


A képek összemosódnak. A fejem annyira fáj mikor felébredek, hogy elõször fáj kinyitni a szemem. Emlékszem álmokra. Férfiakra, kórházra, orvosokra, de ahogy meghallom Jeremy hangját tudom, hogy baj van. A nevemet mondja… Jeremy…
- Alex… hogy érzed magad? – Szeretnék beszélni, de egyszerûen nem jön ki hang a torkomon. Miért nem?
Nehezen, nagyon nehezen tudok csak valami olyasmit kinyögni, hogy víz, mert nagyon akarok inni.
Meg is kapom, és mire kérdez, már érzem, hogy majdnem helyrejött a hangom.
- Hogy érzed magad? Emlékszel valamire az estérõl?
Ránézek. Jeremy…
- Hol voltál? - kérdezem, a hangom még rekedt, de a szemeimet könnyek csípik. - Annyiszor hívtalak…. Hol voltál? Miért nem voltál velem? Tudod, mennyire féltem? - A könnyek kicsordulnak a szemembõl. Nem emlékszem, mikor sírtam legutóbb, de most… most ez túl sok.
- Sajnálom…. - feleli, és megszorítja a kezem.
- A fejem… és a fenek… - Nagyra nyílnak a szemeim, végig sem tudom mondani. Kirántom a kezem a kezébõl és az átellenes irányba fordulok. Hallok egy meglepett nyekkenést részérõl, de ahogy sírok, más már nem érdekel. Mással volt. Mást választott és nem engem.

Pillanatokkal késõbb megjelenik az orvos és a nõvérek.
- Hogy érzi magát? - kérdezi a doki.
- Mint akit hatan megbasztak - jegyzem meg. Jeremy felszisszen, a doki rám néz.
- Megvizsgálom, veszek öntõl vért és értesítem a rendõrséget. Mert ha jól sejtem, feljelentést tesz. - Bólintok. - Uram - fordul Jeremy felé -, menjen ki.
Megrettenek. Megint nélküle?
- Ne! - Jeremy után kapok. - Nem maradhatna?
- Ugye tisztában van vele, hogy meztelenre fogom vetkõztetni? - Bólintok. - És azzal is, hogy milyen sebek vannak önön… - Bólintanék, de nem tudok. elengedem Jeremyt. Nem kényszeríthetem, hogy velem legyen most is, hiszen undorítónak talál. Biztos vagyok benne. Félrefordítom a fejem és megint könnyezni kezdek, de aztán már én hallatok meglepett nyekkenést.
- Itt maradok. - A hangja kérlelhetetlen. A doki bólint, maga mellé inti a nõvért és elkezdenek matatni rajtam. Nem sokat látok, csak a karjaimat, amik sok helyen kékek, zöldek, máshol már feketék a véraláfutástól. Aztán ahogy halad lentebb a doki egyre rossza sejtéseim vannak, hogy mit akar még megvizsgálni. Ahogy feltolja a lábaimat, ijedten ugrok odébb, nem érdekelve, hogy fáj mindenhol.
- Hagyja abba! - ordítok rá.
- Kérem, Mr. Noris, meg kell vizsgálnom. - Nem figyelek, elkapom Jeremy karját és könyörögve nézek rá.
- Ne hagyd neki… ne hagyd…. - Közelebb hajol és a homlokomra csókol.
- Figyelj Alex - hajol közelebb. - Nem kell félned, oké? Itt vagyok, de… de ott is meg kell… vizsgálnia. Muszáj.
Látom rajta, hogy legszívesebben végig sem gondolná, hogy miért muszáj, de igaza van… muszáj. Szétteszem a lábam és az arcomat Jeremy karjába fúrom. A doki simogat, matat, majd percekkel késõbb összezárja a lábaimat.
- Nos, a testén rengeteg horzsolás, véraláfutás van, de a legsúlyosabbak a combjánál vannak. - Mivel még fel van húzva a lábam odanézek és mindkét oldalon kivehetõ, ujjnyom-forma kék-zöld foltokat látok. Megrettenek, de figyelek az orvosra.
- Az ánusza nem szakadt fel, csupán horzsolásokat látok benne. Ezekre adok kúpot és krémet, de ha lehet pár napig ne üljön kemény felületeken. A vérvizsgálat kideríti, hogy van-e további gond…- Függõben hagyja a mondatot, de Jeremy kérdez.
- Milyen gond?
- Nemi betegség. - Megfagy minden körülöttünk, én csak hápogni tudok, de ahogy összeszedem magam, egyetlen szó csúszik ki a számon.
- AIDS? - Jeremy megrezzen és elkapva a kezem, megszorítja az ujjaimat, de az orvos csak megnyugtatóan elmosolyodik.
- Lehet, hogy semmi sincs. Ez a protokoll, nem könyvelhetõ, hogy el is kapott valamit.  - Felír valamit a mappájába, majd felém pillant. Holnap, ha nem lesz semmi gond, hazamehet. Mr. Noris, kijönne velem? - Jeremy bólint és kimennek, én meg az ápolóval maradok, aki kedvesen mosolyogva takargat be. Nem szólok semmit, de szinte azonnal visszajönnek, majd az orvos rögtön távozik is, az ajtóban bevárva az ápolónõt.

A hangulat fagyossá válik, ahogy ketten maradunk. Õ leül és megfogja a kezem, de nem húzódom el. Jól esik…
- El tudod mondani…?
- Igen.
- És el szeretnéd?
- Ha itt maradsz utána is. - Felnézek rá. Fáj, hogy majdnem egy teljes hónapig nem is beszéltünk, pedig ha igen, biztos, hogy nem történik ez…
- Soha nem hagylak többé magadra. - Rászorít a kezemre. Hinni akarok neki, de tudom, hogy csak addig, amíg…
- Ahogy most is, igaz? Ha… ha elmondhattam volna, hogy baj van… tudtam, hogy baj van!
- Mirõl beszélsz?
- Valaki követett. Egyszer a laptopon is bekapcsolta a kamerát és nézett engem. - Látom, hogy kikerekednek a szemei és kérdezne, de tudom, hogy mit akar. - Neked ugyan hogy szóltam volna? Ki sem szálltál az aktuális kiscicádból. Azt sem értem, hogy miért nem vagy most is vele. Miattam igazán ne vond meg a szexadagodat, mindketten tudjuk, hogy a szexhiány elviselhetetlenné tesz téged és most még csak megbaszni sem tudsz. - Kirántom a kezem az övébõl és elfordulok. Nem akarok ránézni, fáj a gondolat is.
- Alex… - sóhajtja.
- Nem tudod, milyen volt… - suttogom, de tudom, hogy hallja. - Arra hazaérni, hogy te szerelmet vallasz valakinek…. a bárban meg hatan. Érted, Jeremy? Hatan… minden létezõ lyukamban farok volt és egyiket sem akartam. - Már könnyezek, ahogy eszembe jut az éjszaka pár képe. - Hiába hívtalak… kiabáltam utánad, de te nem jöttél… miért nem jöttél? - Megfordulok, könnyes szemeimet rászegezem. - Ki az, aki ennyivel fontosabb, mint én? - kérdezem. - Tudni akarom… hogy mi miatt távolodtunk el ennyire.
Ahogy kimondom, még jobban könnyezni kezdek. Anynira egyedül voltam… annyira rossz volt! Tudom, hogy össze kell szednem magam, de ha õ annyira szerelmes, akkor nincs értelme. Akkor semminek nincs értelme, ha úgyis elhagy valaki másért. Ha elköltözik, hogy a valakivel éljen. Ha magamra hagy, nekem végem…

Este van már mire kiszállok a kocsiból a lakásunk elõtt, és hiába pihenni akartam edzés után, mégsem volt kedvem hazajönni. Kiderült, hogy a kiscicus egész értelmes, aki nem csak a csókhoz meg a szopáshoz ért. Mint ma megtudtam az apja egy elismert építészmérnök, aki már egy rakás felhõkarcolót tervezett, ergo: tuti nem a pénzre hajt, mert van neki bõven. Elmondása szerint a zenénket imádja, a lakásán megvan az összes albumunk.

Érdekes, mert eddigi tapasztalataim alapján a hozzá hasonló könnyen felszedhetõ srácok csak arra mennek, hogy híresek legyenek és minél több lóvét akasszanak le. Vonzó újdonság, hogy Adrian nem ilyen.

Amikor felére, Alex a kanapén terpeszkedik, a szemei kicsit pirosak, tehát nem nagyon aludt.

- Olyan leszel, mint Schwarzenegger. Kezdtem aggódni.
- Nyugi, csak elhúzódott. – nem mondom, hogy mi, nem akarok a szemébe hazudni, de azt sem akarom megmondani, hogy kivel voltam.
Kérdõ tekintetét figyelmen kívül hagyom és a fürdõ felé megyek.

- De ugye nincs bajod? – hallom a hangját.
- Semmi. – nem is értem miért kérdezte.

Lezuhanyozom, bár edzés után már tusoltam, de alvás elõtt nem tudom kihagyni. Az edzõterem után benéztünk egy jó kis bárba, invitált a lakására is, de inkább nemet mondtam, mert ha felmegyek annak csak dugás lett volna a vége és másnap nem bírok próbálni.

- Léptem aludni.
- Jó éjt – kiáltok ki, majd befejezem a zuhanyzást és pár egyéb dolog után megyek szunyálni.

A következõ napok olyanok, mintha nem is a turnéra, hanem armageddonra készülnénk. Fotózások az új poszterekre, pólókra, naptárakba, riportok az új albumról és a megjelenésérõl és egyéb marhaság.

Kivételesen a fotózásokra nem Alexel együtt megyek, mert amint egy kis szabadidõm lesz megyek Adrianhez. Ha összefutunk valahol általában minden keféléssel indul, aztán vagy diszkó, vagy bár, de volt már mozi is, ami egy elég érdekes, de mindenképp röhejesen szórakoztató este volt.

Egyre többet lógunk együtt a szexen kívül is, bár az a legjobb. Alexnek nem szóltam róla, mert nem örülnék neki, ha õt is piszkálná vagy megpróbálná kitúrni. Tudom, hogy féltékeny bárkire, akivel több idõt töltök nála és éppen ezért nem vittem fel hármasra sem. Az is feltûnne neki, ha többször ugyanaz a cicus lenne, így inkább kisajátítottam. Adrian persze nem bánná a hármast, meg is jegyezte, hogy ha bármikor beszáll a tesó is, õ vevõ rá.

Fura egy srác az tuti, nem próbál hülyeségekkel zaklatni, nem nyaggat, hogy ide-oda menjünk, egyszerûen csak élvezi az éppen aktuális helyzetet, ahogy én is. Mások lehet azt mondanák, hogy járunk, én azt mondom haverok vagyunk, akik néha… vagyis elég gyakran dugnak. A tökéletes barátság…

***

Már három hete jól elvagyunk, ami nagy szó, lévén, hogy elég hamar elegem lett eddig mindenkibõl, Adrian viszont pont olyan perverz és kielégíthetetlen mint én.

Valami mégsem jó. Van egy fura szar érzésem, amitõl nem tudok szabadulni, de azt sem tudom mi az.

Mikor már csak pár nap van a turnéig, akkor jövök rá, hogy mi az a valami. Basszus… mostanában szinte nem is voltam Alexel. Egyebekkor mindent együtt csinálunk, de mostanában semmit.

Két nap direkt hamarább hazajövök, hogy dumáljunk meg filmezzünk, de már mindkét alkalommal aludt. Alex… aki éjnek idején képes bulizni, aludt fél kilenckor.

Beteg nem volt, mert azt tudtam volna, de már alig találkozunk, csak akkor futunk össze, ha egy talk showban szerepelünk. Utána én lelépek Adrianhez, mert az utolsó hetet még vele töltöm, hisz õ is tudja, hogy a turné kezdetekor lesz vége a mi kapcsolatunknak, úgyhogy kihasználjuk az utolsó napokat és beszervezek az öcsikémnek egy felvidító meglepit.

A turné elõtti bulira nemet mondok, hogy észrevétlenül felcsempésszem a kiscicát a lakásba mire Alex hazaér. Csakhogy nem bírtunk várni rá és úgy gondoltuk bemelegítjük az ágyat.

- Remélem még nem lesz teljesen kiütve mire hazaér. – mormolom két csók között.

- Mmm majd teszek róla, hogy ébren legyen. – vigyorogja a farkam fölött, végignyalja az ajkait és a szemembe néz, miközben leszop. Felrántom mielõtt elélveznék, az ölembe mászik és lovagló ülésben magába vezet. Már hozzám szokott és a majdnem mindennapos szex után már nem kell olyan sokáig foglalkozunk a felkészítéssel így egybõl a kedvenc ütemében mozoghat, izgatóan összeszorítja magát a farkam körül ahogy körkörös mozdulatokkal kényeztet… isteni…
- Annyira rohadtul szeretem… mikor ezt csinálod! – majd megõrjít, de minden percét imádom. Ez van olyan jó, mint mikor Alexben voltam…

- Én is imádom… hogy bennem vagy! Ennyit megér… hogy egy hónapja… nem tudok rendesen leülni.

Nevetve szorítom meg a fenekét, szokott néha ezzel viccelõdni, hogy mióta velem kefél, azóta hord kispárnát az egyetemre, mert a szexi kis seggét töri a fapad.

A nevetésemtõl rázkódik a testem és ez neki piszkosul jó érzés, mert a farkamon lovagol, a következõ percbemn pedig már a mellkasomat borítja be…

***

Másnap délután fél egykor kelek fel, az ágyamban a másik párnán már csak egy cetli van:

                                                                                             Kiscica”

Vigyorogva összegyûröm a cetlit, majd feltápászkodva Alex szobájába megyek, de üres. Az ágy összetúrva, mint mindig, de a cipõje és a dzsekije nincs itt szóval biztos valahol máshol éjszakázott. Remélem jól érezte magát, mert nem tudja mit hagyott ki az éjjel…

A fürdõbe megyek és összekapom magam. Nem emlékszem pontosan mi a mai program, de talán próbálunk, minden esetre nem akarok célt téveszteni, úgyhogy inkább rácsörgök Tonyra a biztonság kedvéért.

De hol a francban van a mobilom?

Áttúrom a nappalit és végül a kabátom zsebében találom meg kikapcsolva. Nem akartam, hogy az este bárki zavarjon.

Bekapcsolom és szinte rögtön bevillan a kijelzõn, hogy öt nem fogadott hívás. Mind Alextõl.

- Mi a fasz…

Visszahívom és a harmadik csöngésnél fel is veszi. – Hol voltál tesó? Este…

- Elnézést, Jeremy Norissal beszélek? – szakít féle egy idegen férfihang.

Ki a franc ez? És miért van nála az öcsém telója?

- Igen. Ki maga?

- Dr. Henry Williams, a Vöröskereszt kórház traumatológiai osztályának vezetõje. A testvérét az éjjel beszállították, kérem lehetõsége szer…

- Hogy?! Mi van vele!? – kiáltok bele a mobilba, mikor felfogom végre, hogy mit akar. Basszus, Alex… mi a fene történt vele? Traumatológia… az valami baleseti szarság… autóbaleset?

- Ezt inkább négyszemközt…

- Kibaszottul nem érdekel! Mi!Van!Az öcsémmel?!

- Jelenleg mélyen alszik, erõs nyugtatót kapott, mert zaklatott volt és félrebeszélt. – magyarázza teljes nyugalommal, miközben én már a cuccomat szedem össze, hogy mehessek.

- De mégis mi a franc történt vele?!

- Egy szórakozóhelyrõl szállították be, de a részleteket négyszemközt mondanám el. És ha megkérhetem uram a személyzeti bejárón jöjjön fel, igyekeztünk, hogy ne legyen hírverés…

- Oké, oké, oké! Máris megyek! – kinyomom a telefont, de ettõl nem lesz jobb. Kurva pipa vagyok és aggódom a fenébe is! Alexnek soha nincs semmi baja, kölyök korunk óta nem voltunk betegek és akkor is mindig egyszerre!

Miért nem megy ez a kurva lift is gyorsabban!?

Mikor végre leér, odakiabálok a lent szobrozó sofõrnek, aki meredten néz, engem.

- Ne bámuljon, mozgás! – beszállunk, hála az égnek már vége a reggeli dugónak – Amilyen gyorsan csak tud a Vöröskeresztbe!

- Igen uram.

Idegesen dobolok a lábammal, az aggodalomtól gondolkodni sem tudok. Egyszerûen nem hiszem el!

Elõveszem a telefont és idegesen hívom Tonyt.

- Hol a faszban voltatok tegnap?! – ordítok bele, amint felveszi.

- Higgadj le ember! A bárban ahol mindig. – olyan, mint aki most ébredezik, de nekem gyorsan kell az infó.

- És Alex?

- Õ… egy kis idõ után lelépett, nem volt kedve nélküled bulizni. Az utolsó itteni bulinkra igazán el…

Lecsapom. Nem érdekel most a véleménye. – Odaérünk már?

- Még két kilométer uram.

Ezt az utat azzal töltöm, hogy felszaggatom a bõrülést hátul, nem tudom mással lefoglalni magam. A gondolat is, hogy Alexnek, az ikertesómnak valami baja esett rosszabb, mint bármi a világon. Szinte még le sem áll a kocsi máris kipattanok belõle, felhajtom a kapucnit, hogy ne szúrjanak ki és az oldalsó személyzeti bejárónál már vár rám egy nõvér, de az sem mondott semmit csak annyit, hogy a doktorúr majd tájékoztat. Lófaszt.

Az irodájába úgy rontok be, mint egy dúvad, de most a civilizált viselkedés is nehézséget okoz.

- Hol van Alex? – kérdezem rögtön.

- Egy privát szobába vitettük, ahol pihenni tud. Kérem, nyugodjon meg egy kicsi, mert ezzel a betegnek sem fog most jót tenni. – nyugtat, de nem sok eséllyel.

- Majd megnyugszom, ha megmondja végre, hogy mi történt vele és láthatom!

- Rendben van… az öccsét egy szórakozó hely férfimosdójában találták meg, öntudatlan állapotban. Nem ébredt föl, ezért a tulaj a mentõket hívta. Megvizsgáltuk és jelentõs mennyiségû alkohol volt a vérében, valamint drogot is találtunk.

- Alex nem drogozott, soha! – még csak nem is cigizett, mert utálja a szagát. Õ nem drogozna.

- Igen, nos több mint valószínû, hogy belekeverték az italába, mert a testén… khm… nemi erõszakra utaló nyomok vannak.

A szoba mintha megfagyna, az agyam leblokkol ennek hallatán és csak az az egy mondat pörög vissza állandóan.  A doki pedig mondja tovább, hogy ilyen meg olyan drog, … túl sok alkohol… gyomormosás… de szinte semmit sem fogok fel.

Alexet megerõszakolták, míg én vidáman hemperegtem Adriannel, ahelyett, hogy vele lettem volna és vigyázok rá. A kibaszott életbe!

- Hol van? – egyszerûen nem tudok kinyögni többet, de vagy odavisz, vagy nem tudom mit teszek.

- Jöjjön, a hetes privát kórteremben, de kérem meg se pórbálja felébreszteni, mert erõs nyugtatót kapott.

Ahogy belépek rögtön rátapad a tekintetem, a dühöm szinte egy szálig elpárolog és csak az aggodalom és a féltés marad.

A fenébe! Miért ilyen sápadt?

Leülök az ágya melletti fotelbe és alaposan megnézem, már amennyi a mellkasáig húzott takaróból látszik.
Az ajkai fel vannak repedve és a nyaka is tele van harapás és szívásnyomokkal, de ezeket nem én okoztam. A többire inkább nem is gondolok… valószínûleg úgy is megtudom majd, de most csak az számít, hogy rendbe jöjjön.

Már magában az is ijesztõ, hogy ilyen sápadt, de ezek a pityegõ gépek… a legijesztõbb pedig a tudat, hogy milyen kibaszott könnyen elveszthetem, akkor pedig nekem is végem. Õ a másik felem és nem is tudom, mihez kezdenék nélküle. Most pedig azért fekszik itt, mert nem vigyáztam rá.

Nem mozdulok mellõle egész nap, a telefonom elég gyakran rezeg a zsebemben, de nem érdekel. Este hétkor felhívom Tonyt, mert észhez térek annyira, hogy tudjam, nem tûnhetünk el csak úgy. Szerencsére a doki diszkréciójának köszönhetõen nem tolong itt az egész bulvárközpont.

Tony megdöbben azon, amit mondok és persze õ is rögtön arról kérdez hogy van Alex, de a látottakon kívül nem tudok mit mondani. Dunsztom sincs, hogy reagál egy ilyen helyzetre, még azt sem tudom, hogy én mit csináljak. Tonyt megkérem, hogy a többieknek mondja azt, hogy vakbélgyulladás és ezért van kórházban. Az hiányzik még Alexnek, hogy errõl pofázzon mindenki. Így sokkal jobb.

Mikor lerakom, hátradõlök, de a fejemet oldalra fordítom, hogy lássam õt. Egészen az ágyhoz húztam a fotelt, hogy minél közelebb legyek hozzá, de még ez sem elég. Nem akarom zavarni, pedig kurvára nehezemre esik, hogy ne szorítsam magamhoz és el sem engedjem…

Nincs olyan kaja, pia, vagy bármilyen cucc, ami a számba kerül, amit jobban utálnék, mint a kávét. Már a szagát is rühellem, pedig ma már körülbelül másfél litert megittam.

Nem akartam elaludni az éjjel, fel-alá járkáltam a folyosón, Alex ágya körül, és csupán a mosdóba mentem ki.

Õ meg sem moccant egész éjjel, reggel fél hétkor hívott Tony, de megint csak azt tudtam mondani, mint tegnap.

Egy magazint lapozgatok éppen, ami amúgy egyáltalán nem érdekel, mikor nyöszörgést hallok az ágyról és abban a percben felpattanok.

- Alex…

Nem nyitja ki a szemét csak nyöszörögve mozgolódik, felemeli a kezét, de aztán visszaesik.

Visszaülök mellé, megfogom az egyik kezét, hogy érezzem és õ is érezzen, de egy darabig még csak összefüggéstelenül motyog. Lassan kezdi el a szemeit nyitogatni, hunyorogva, fókuszálatlanul néz körbe, majd egyszer csak megállapodik a tekintete rajtam.

- Alex… hogy érzed magad? – nem válaszol rögtön, nem tudom mennyire hatnak még a bogyók.

Kinyög valamit, de olyan rekedt a hangja, hogy nem értem, de a második próbálkozást már igen. Víz.

- Oké, hozom. – körbenézek és kiszúrom a vizeskancsót a másik oldalon, öntök egy kicsit a pohárba, majd gyengéden megtámasztom a fejét, míg lassan iszik.

Utálom így látni, mikor õ mindig olyan, mint egy energiabomba, de errõl én tehetek. Mi lett volna, ha még nagyobb baj történik?

Nem mintha az, hogy bedrogozták és megerõszakolták nem lenne elég nagy baj, de az tuti, hogy többé nem hagyom magára. Még egyszer nem hagyom, hogy bárki is bántsa. Az aggodalomtól úgy érzem, mintha valaki a légcsövemet szorongatná miközben figyelem.

- Hogy érzed magad? – kérdezem ismét, majd eszembe jut egy másik dolog – Emlékszel valamire az estérõl?

- Alszom… - felelek, hiszen hallom, hogy szólongat és a telefonja csengése is a fülemben van, csak nem érdekel.
- Valaki megveszett és egyfolytában hív. Mássz le, fel kell vennem.
Nem. nem akarok. Nem és…
És persze ledob. Morogva nyitom ki a szemem.
- Hány óra van? Tízkor… fotózás lesz.
- Hogy mi?!
- Tony szólt tegnap, de valakik kidugták belõlem az infót. – És én ezt mennyire élveztem… dorombolhatnékom van, ha csak eszembe jut,
- Ezt mondhattad volna az elõtt is, hogy kiszívtam a nyakad... öt helyen, és akad ott pár harapás is.
Még megdumáljuk, hogy ja, láttam, majd sprint, mert húsz percünk van odaérni, és annyi idõ alatt tuti nem fog sikerülni….

***

A kocsiban kérdezget, hogy mihez kellenek a képek, én meg elmondom. De persze nyígok egy kicsit, hiszen fáradt vagyok és a seggem is fáj. Rá is kérdez, hogy van-e baj, de hát az véglis nincs. Kefélés után alap, hogy fáj a seggem, ha engem dugtak. És tegnap dugtak.

Ez pedig a szépségeseknek sem titok, ahogy meglátják a nyakam. Pánik pánik hátán. Nem tudják, hogy mivel takarják, ruha, smink, testfestés, hogy kellene azokat onnan eltüntetni, de nekem üt egy remek ötlet. Ha a rajongók látják rajtam az éjszakai szex egyértelmû jeleit, akkor fellelkesülnek, hiszen Jeremy-rõl mindenki tudja, hogy boxerbolond, de én annyira nem hallattam eddig magamról ilyen téren. Nagyritkán, szóval ez most jól is jön.
- Nem kell eltakarni, nekem tetszik. És a rajongóknak is tetszeni fog.
Jeremy röhög, õ érti, a szépségesek meg belenyugszanak. Mire engem elkészítenek a srácok már kinyafogták magukat Jeremy-nek, így gyorsan lezavarjuk a képeket és már tépünk is hazafelé.
- Te mit csinálsz délután? – kérdezi, mikor már a kocsiban ülünk. Hm, ez jó kérdés. Aludhatnékom van, de jó lenne shoppingolni. ma jöttek új cuccok a kedvenc butikomba, be kellene menni mielõtt az a rohadt kis színészgyerek megint megveszi a  legjobbakat. Valami alig-kezdõ hülyegyerek, hasonló a méretünk és az ízlésünk is a ruhák terén és ha nem vagyok észnél, elhappolja a szexibb darabokat.
- Alszom… talán. Vagy beszerzek pár új cuccok az új butikból, tetszik a stílusa. – Viszonylag új hely… vagy kétszer voltam. De most inkább Jeremy-hez vackolom magam. Jól esik a közelsége. nagyon szeretem, ha velem foglalkozik…

***

Amint Alex eltûnik a klubból, mi is elindulunk a kocsi felé. Steven, a sofõröm, már automatikusan nyitja az ajtót, tudja mi a dörgés, ha egy csinos fiúcskával megyek haza, de nem tett még megjegyzést. Az a tipikus fapofa alkat.

A hazaúton végig egymás száján csüngünk, jól csókol és az ölemben ülõ test sem semmi.

Valahogy elbotladozunk a liftig, ahol lekerül róla is és rólam is a dzseki, így mikor beesünk a lakásba már nem kell ezzel bajlódni.

A drága öcsikém meghozta a hangulatot: félhomály, gyertya, egy kis hûvös szellõ a nyitott ablak felõl… príma.

- Látom remek a hangulat – mondja mosolyogva, ekkor Adrian is észleli, hogy nem vagyunk egyedül és elkerekedett szemekkel néz Alexre.
- Mi… Alex Noris?
- Mit vagy úgy meglepõdve? – kérdezi mellékesen, majd egy-egy pohár piát ad a kezünkbe - Tudtad, hogy kivel jöttél el, nem?

Óh igen… azt tudta, de azt nem hogy egy helyett kettõ Norist kap. Mosolyogva figyelem, ahogy Alex elõször megkóstolja a telt ajkakat. Garantálom, hogy élvezni fogja, tud csókolni a srác.
- A nevem…

- Annyira leszarom a neved, hogy el se hiszed – nyögi, hozzápréselve magát a pihegõ fiúhoz.

Hm… egyforma magasak…  - Remélem, más terveid is voltak ma estére a bemutatkozáson kívül.

Gonoszul, számítóan rávigyorog, Adrian pedig kicsit lefagy, ezért, hogy mentsem a menthetõt hátulról átkarolom és szenvedélyesen megcsókolom, míg már csak nyögni tud.

Alex néha túl nyers, nem igazán érdekli, hogy nem minden cicus szereti, ha egyszer használatos kurvának nézik õket.

Pár másodperc és már elõttünk térdel, szakszerûen szabadítva meg engem is Alexet is a nadrágunktól és az alsótól. Halvány mosollyal figyelem, nincs annál izgatóbb látvány mikor egy ilyen szexi kiscica térdel elõttem és éhesen nézegeti a farkam… talán csak az, amikor az öcsém teszi ugyanezt.

- Imádom a farkad – suttogja ingerlõen közel, de ahelyett, hogy megcsókolna a nyakamnál kezd játszadozni a kis dög. Lehúzza a felsõmet és õ is Adrien mellé ereszkedik majd bekapja a farkam. A srác is rajtam tevékenykedik, de Alex ajkai azok, amiktõl majd felrobbanok, a hajába túrva kapaszkodom meg, de még így is kurvára kell igyekeznem hogy ne  mozduljak elõre, annyira kibaszott jól csinálja.

Adrian, mögé mászik, a csupasz bõrét kezdi simogatni, de nem kell sok, hogy elõkerüljön a síkosító és a gumi.
- Ügyes vagy, mint mindig – dicsérem meg mosolyogva a szexi öcsémet, érzem hogy megvonaglik a kezem alatt ahogy a tépett hajába túrok, hátrapillantva éppen elkapom ahogy a kiscica az ujjait vezeti belé. Alex szeme már magában képes lenne leégetni az egész kibaszott várost és nézni, ahogy éppen tágítják, hogy elõttem dugják meg, több mint izgató…

Én is mögé kerülök és segítek a felkészítésében, ahhoz képest, hogy mennyit szexel kurva szûk, de ezen könnyen segítünk, és kell is mert, valamit ki akarok próbálni.

Mikor elõször egy ágyba kerültünk, még nem értem hozzá, csak néztem. Utáni pedig jött minden sorba: csók, simogatás, szopás… és ezt mint rohadtul élvezem vele. Minden sokkal intenzívebb, ha hozzáérek, nem tudom azért-e mert ikrek vagyunk, de semmi sem olyan király érzés. Valamit pedig eddig még nem próbáltunk és a kiscica tüzes szemei azt sugallják, hogy õt is felizgatja a látvány. Tegyünk még rá egy tonnával…

Amint eléggé kitágul jelzek Adriannek, hogy menjen elé, én pedig szépen lassan belé nyomulok, de pár másodperc múlva teljesen megfeszül, stop… a francba…

Elmondhatatlan milyen intenzív érzés, pedig meg sem mozdulok csak simogatom és csókolgatom a hátát. Meg kell szoknia engem az tuti, de remélem nem fog kiakadni ezért, mert nem volt betervezve.

Adrian is segít neki ellazulni, amikor ez meg van finoman megszorítom a csípõjét, hogy egy helyben tartsam, majd nagyon lassan beljebb hatolok, míg tövig benne nem leszek. Kurva szoros, ezért még nem mozdulok, õ lenne az utolsó ember a bolygón, akinek dugás közben akarok fájdalmat okozni, szóval csak nyugi… egy kibaszott zen vagyok belül…

Pár kisebb mozdulat, ami felér egy egész órás intenzív szexel, a farkam már valósággal lüktet, zihálok a felgyülemlett kéjtõl, Alex nyögései és egyszerûen csak az, hogy négykézláb vonaglik elõttem miközben mélyebben már nem  is lehetnék benne… oh basszus…

Majdnem elélveztem… a nyakával vonom el a figyelmem, szívom, harapom ahol csak érem, Adrian pedig elé mászik és szakszerûen leszopja, közben végig a szemembe néz a perverz kis kandúr. Még pár lökés aztán kihúzódom belõle, nincs rajtam gumi és Alex nem szereti ha beleélveznek, még senkinek sem hagyta, szóval a magát kényeztetõ kiscicára mászom és egy mozdulattal belé nyomulok. Már alaposan felkészítette magát, minden mozdulatnál nedves, erotikus hangok töltik ki a szobát.

Hmmm… már akkor meg akartam dugni mikor megláttam és nem csalódtam az ízlésemben, mert nagyon is a kedvemre való, pont annyira élvezi, ahogy szeretem, ráadásul Alexel is elbír. Benne mozgok, de szinte végig az öcsémet csókolom, aki hol az én számon, hol a kiscica farkán csüng, egy elég érdekes pózban szopatja le magát vele. Imádom nézni, amikor ilyen követelõzõ…

Az orgazmus pillanatában elkapja a számat és egymás ajkait falva élvezünk el, még épp idõben kihúzódom a srácból, hogy ne benne menjek elé, beterítve õt és Alexet a nedveimmel. Wrrr… szépek így, gátlástalanul és mocskosan…

Pár másodperc és mindhárman kielégülten lihegünk a padlón, félig egymáson fekve, egy nyugodt mosollyal figyelem, ahogy Adrian az öcsém formás hátsóját cirógatja. Ha épp nem most mentem volna el, ez máris begerjesztene…

A padlón fekve kifújjuk magunkat, de amint elég energiát gyûjtöttek, hogy megmozduljanak már arra eszmélek, hogy fölém mászva kényeztetnek, és ki vagyok én hogy megakadályozzam õket?

***

Hajnali háromkor totálisan kielégülve állok a zuhany alatt, elégedetten a fogással, mert Adrian pont olyan perverz srác amilyenre szükségem volt. Az éjszaka folyamán még végignézhettem, ahogy megdugja az öcsémet is, hozzájuk sem nyúlta, csak élveztem a kitörõen erotikus látványt, majd még egyszer megdugtam a kiscicát is.

Egy tökéletes éjszaka…

Mikor kifelé ment még egy névjegykártyát nyomtam a kezébe, és ráírtam, hogy küldje el a számát. Akarom még látni és kefélni is vele.

Megtörölközöm és meztelenül sétálok a szobámba, de az ágyamban már vár valaki.

- Szobát tévesztettél? – vigyorgok a pucéran ülõ Alexre.
- Nem, csak nincs kedvem egyedül aludni.

Leülök mellé, neki pedig mint akinek nem volt elég, hogy ma háromszor elélvezett, megcsókol és eldönt az ágyon.

Nappal egyáltalán nem beszélünk arról, ami éjszaka történik. Ez amolyan hallgatólagos megegyezés, nem nagyon hiszem, hogy lenne errõl mit dumálni, ha pedig mégis, az túl bonyolult lenne, így inkább passzolom. Ha kettesben vagyunk sem teszünk annál intimebb dolgot, mint amit két tesó tenne, haverok vagy mások elõtt pedig még annyira sem dumáljuk ki a dolgaimat. Attól mert engem hidegen hagy, nem vagyok hülye, tudom mit gondolnának a tisztes amerikai polgárok, ha kitudódna, hogy mit csinálunk. Most viszont rohadt kimerült vagyok…

Alex rám mászik, a magasságkülönbség elõnye, hogy elfér rajtam. Mosolyogva rárántom a takarót és mint akit kiütöttek úgy alszom el…

***

- Ki az a kibaszott szadista állat aki ilyenkor hív… - morgom morcosan a nappaliból beszûrõdõ éles hangokra. Basszus… még a hangot is elfelejtettem levenni. – Alex… - semmi – Alex!

Végre életjelent ad és morogva a nyakamba bújik. – Alszom…

- Valaki megveszett és egyfolytában hív. Mássz le, fel kell vennem.

Nyöszörög, de nem mozdul, ezért fordulok egyet és ledöntöm magamról. Sziszegve nyitja ki a szemeit, amiket egy picit rajtam legelteti, majd körbenéz. – Hány óra van? Tízkor… fotózás lesz.

- Hogy mi?! – ezt én miért most hallom elõször?!

- Tony szólt tegnap, de valakik kidugták belõlem az infót. – vigyorog, de aztán próbál úgy felülni, hogy ne a seggén legyen a súly.

- Ezt mondhattad volna az elõtt is, hogy kiszívtam a nyakad... – megnézem a mûvem – … öt helyen, és akad ott pár harapás is.

- Ühüm… láttam tegnap a tükörben – mosolyog elégedetten – Mennyi is az idõ?

Kimegyek a mobilomért ami félig a kanapé alatt van és elõször az órára nézek. Franc…

- Csipkedd magad tesó, kilenc negyven! – kiabálok be, majd felveszem a még mindig veszetten csengõ telót.

- Hol a retkes faszban vagytok?! A menedzser mindjárt szétszed minket olyan ideges, a fotós már felállította a kütyüket! A sminkes, a stylis meg a fodrász is rátok vár! Mi a francot csináltok!? – ordít Casey, a másik gitáros.

- Neked is jó reggel! – hátratúrom az elõre lógó piros tincseket.

- Hol vagytok?!

- Itthon.

- Mi?!

- Oké, nyugi, összedobjuk magunkat és megyünk, ne parázz. – leteszem mielõtt megint ordítani kezd és a szobámba megyek. Egy alsó egy farmer és egy rövid ujjú póló fel, majd a fürdõbe megyek. A sérómat belövöm, de a sminkel nem is bajlódom, mert a sminkes úgy is elintézi, és még öltözhetünk is, úgyhogy nem kell semmi extra az alapon kívül.

Még jó, hogy reggelizni nem szoktunk. A csúcsforgalom miatt, így is legalább fél órás késében leszünk, amiért Jason, a menedzserünk meg fog feszíteni minket. Az fix.

- Kész vagy tesó? – kiáltok be a szobájába. Basszus hol a dzsekim?

- Egy perc!

Benézek a kanapé hátához, de nem találom. Aaa… mindegy.

Kikapok egy másikat a szekrénybõl egy cipõvel egyetemben és mire felhúzom õket, Alex is elõjön. Észvesztõ szerkóban, mint mindig.

- Oké, gyerünk, mert már tíz óra. – kulcs, teló és már megyünk is.

A liftbe érve elvigyorodom, mikor meglátom a dzsekimet a földön, el is felejtettem, hogy itt rángatta le róla az a perverz szõke cica. Majd hazafelé beviszem…

***

Most egy kocsival megyünk, mert úgy gyorsabb és egyébként is hazajövök utána, legalábbis a cuccomért. Aztán edzõterem. Ha jól megdolgozom az izmaimat az kellemesen ellazít és ellensúlyozza a melóval járó stresszt is. Nem mellesleg szeretem karban tartani magam, hisz a rajongók nem csak a hangomért járnak a koncertekre.

- Azt tudod, hogy milyen fotózás lesz? – az hiszem szólok, majd Jasonnek, hogy értesítsen ha valami ilyesmi lesz legközelebb.

- Az új lemezborítónkhoz kell. – sóhajtva túr a hajába, majd egy ásítást próbál visszafojtani – Fáradt vagyok…

- A te hibád. Ha szóltál volna, akkor halasszuk másnapra, vagy ha nem akkor hamarább végzünk. – nem mondom ki mirõl van szó, mert az utas elválasztó nincs felhúzva és a sofõr hallja.

- A kevesebb ne lett volna elég. – mosolyog, a szokásos perverz, de elégedett Alex mosolyával.

Egy puszit nyomok a homlokára, még jó, hogy ilyen téren ennyi mindenben egyetértünk, mert ha nem, akkor veszõdhetnék egy csomó szarsággal.

- És amúgy minden oké? – láttam reggel, hogy nem a legkényelmesebb leülnie, szóval remélem nem volt sok a tegnapi.

- Mmm… kényelmes a bõrülés, de ez a kibaszott dugó már az agyamra megy! – morogja az ujjaimat simogatva.

Ja, az már engem is kikészít, tuti, hogy több lesz az a késés, mint fél óra, de hiába van gyalog tíz percre. Ha itt és most kiszállnánk a kocsiból, akkor jövõ karácsonyra sem jutnánk a helyszínre.

***

Végül is odaértünk, aztán pedig rátett a fejfájásra a menedzser, akik végig a szentbeszédet fújta ameddig sminkeltek. Csak akkor hagyta abba, mikor a stylist Alexet öltöztette és meglátta a nyakát… meg a vállát.

Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne vigyorogjak, nem mintha nem tudnák, hogy a drága öcsém elég gyakran ûzi az ipart.

- Ez mind ki fog látszani a felsõrészbõl! Sharon, van valamid, amivel el lehet ezt takarni?

- Nem kell eltakarni, nekem tetszik. – mondja Alex teljes lelki nyugalomban a frusztrált szépség csapatnak. – És a rajongóknak is tetszeni fog.

Elröhögöm magam, a tekintetükön, mint akik nem is embert néznek, de õk nem értik. Alex véleményében van valami, mert aki ezeket látja valószínûleg arra gondol, hogy van olyan élõ személy, aki megdughatja Alex Norist, valaki hozzányúlt az tuti. És akkor már azt hiszik van rá sanszuk, hogy õk is megtehetik. Rajongás a csúcson…

Végül is nem lettek elfedve a nyomok, a fodrász úgy igazította a haját, hogy a nyakán lévõket takarja, de néhány harapást akkor sem fedhetett el. A banda többi tagja morogva üdvözöl, mi szerint õk már kilenctõl itt meresztik a seggüket, mi pedig stílusosan belibbenünk fél tizenegyre. Király.

A fotók gyorsan megvannak, van már gyakorlatunk benne és egész jók lettek. Az új album úgy egy hónap múlva kerül piacra, aztán pedig jön a turné. Az piszkosul fárasztó és megterhelõ, de azért csípem. Körbeutazni a világot, mindenhol énekelni és megdugni valakit…

Amint végeztünk kocsiba ülünk és hazamegyünk. Alex fáradtan a vállamnak dönti a fejét és csak néz ki az ablakon.

Hát ige… én is álmos vagyok, de ezen majd segít az edzõterem, aminek már a hangulata is feldob. Adja az energiát.

- Te mit csinálsz délután? – kétnaponta megyek edzeni, és ez be is van kalkulálva az idõbeosztásba.

- Alszom… talán. Vagy beszerzek pár új cuccok az új butikból, tetszik a stílusa. – mormolja, felé esõ karomat átvetem a vállá és végigsimítom a karját.

Máskor egy ilyen éjszaka után alszunk legalább délig és most hiányzik az a három óra, amivel hamarább keltünk. Ma este diszkó helyett ágy lesz. Alvás értelemben ágy.

***

Otthon felkapom a cuccaim, a sporttáskát, míg Alex már a lakás ajtajában elkezdte ledobálni a cuccait, amik egészen a szobája ajtajáig vezettek, ahol már nadrágban volt.

Majd a takarító összeszedi… és tisztítót is kell hívni a limonádés és a spermás szõnyegek miatt. Hagyni kell majd itthon borravalót a munkáért…

- Én lépek! Majd jövök, ha megunom! – kiabálok utána, aztán már megyek is. Alex nem szeret edzeni, ahhoz túl lusta, de neki nem is kell. Pont úgy tökéletes a teste, ahogy van. Nem tudnám õt elképzelni másképpen.

A Diamonds edzõterem is egy amolyan gazdagok szabadidõközpontja, mert itt általában megúszom egy-két autógrammal. Nincs semmi bajom az olcsó helyekkel, nem vagyok finnyás, de ha nyugit akarok, akkor minél drágább, exkluzívabb helyet pécézek ki.

Ha más miatt nem is, a séróm miatt tuti rögtön kiszúrnak bárhol, amint belépnek.

Átkapok egy melegítõnadrágot, sportcipõt, felsõ nem kell, az csak irritál. Egy flakon víz és egy törölközõ a nyakamba… kész is.

Elõször bemelegítés képen jöhet a futópad, aztán pedig pár komolyabb gépezet is.

Már vagy fél óránál tartok normál tempóban mikor valaki hátulról megérinti a vállam. Kurvára utálom, ha csak úgy szimplán rajongásból fogdosnak és hátra is fordulok, hogy kiosszam az illetõt, de mögöttem egy tegnapról ismerõs szõke kiscica áll. Adrian.

- Szia! Ezt a véletlent! – mosolyog vidáman.

- Hmm… véletlen lenne? – vagy esetleg kiderítette és követett? Volt már ilyen…

- Két napja jelentkeztem be ide, nem tudtam, hogy te is tag vagy. – mondja, mintha kitalálná mire gondolok.

- Óh sok mindent nem tudsz még rólam kiscica. – mormolom, ahogy közelebb hajolok és egy rövid üdvözlõ csókot nyomok a telt szexi ajkaira. – Beszállsz?

- Persze. – beállítja az enyém melletti futópadot kocogós tempóra. – Az öcséd is itt van?

- Nincs. Most csak ketten vagyunk. – a többiek pedig nem lényeg.

Jobban belegondolva nem is lenne olyan rossz összejönni még párszor, míg itthon koptatjuk a betont. Király volt tegnap a szex és ha valami jó… bár ma már nem jön össze, mert muszáj aludnom, de máskor, miért ne?

- Nos, mesélj csak kiscica, hogy lehet, hogy kétszer, két nap ugyanazon a helyen kötünk ki? – kérdezem vigyorogva, a változatosság kedvéért belefér a csevej, most úgy sem sietek sehová…

Egy privát klubot keresünk fel, ahova már csak az árak miatt is hírességek járnak, és gorillák vigyáznak az ajtóra, hogy rajongók akkor se jöhessenek be ha milliomosok. Még be sem érünk, Tony már bök is oldalba és egy barna csajszi felé mutat. Végignézek rajta.
- Tiéd - jegyzem meg és már illan is el. Lehet megfûztem volna,  de egyrészt magasabb, másrészt itt van Jeremy, így sosem csajozok.
- Hozom a piát – jegyzem meg, és már lépek is, de csak neki és magamnak hozok poharat. Minek hozzak Tonynak, ha ma este úgyis csajozni fog?
- Tony nem száll be?
- Kinézte magának azt a dögös barnát hat óránál - jegyzem meg, mire odanéz, de az arcán majdnem felnevetek. Na igen. Jeremy nem kedveli a nõket. És amikor mégis lát egyet ami valamelyikünknek tetszik, annyira kiül az arcára, hogy õ hozzá sem érne… nagyon vicces!
- Oké akkor ketten játszunk.
Én rendezek a golyókat, õ szedi elõ a dákókat, és hagyom, hogy õ kezdjen. Elsõre persze nem sikerül neki lelökni semmit, én meg vigyorgok. Mire szól, hogy én jövök, már látok is egy dögös pasit.
- Jeremy? A hátadnál jobbra ül egy fazon, aki szerintem a sokkal jobb kategóriába tartozik. – Halk vagyok, épp csak õ hallja.
Hagyom terepszemlézni, én meg lökök és vigyorogva nézek rá, hiszen nekem lement egy teli.
- Egy null. - És amúgy sem szeretek a csíkossal lenni.
- Számolod?
- Hát hogyne. Aki veszít, az fõz egy hétig.
- Ezt ugye azért mondod, hogy hagyjalak nyerni? Még nálam is borzalmasabban fõzöl. - Nos, ez tökéletesen igaz.
- De a desszert amit kínálok, verhetetlen! – simítok végig a csípõmön, a tekintete pedig követi a mozdulatot így elvigyorodom és körbenyalom az ajkaimat. Igehn…
- Nem vitatkozom. Lökj! - Percek múlva megszólal. - Honnan szedted ezt a nacit tesó?
- Múlthéten vettem. Tetszik?
- Hm… nem sok mindent hagy a képzeletre.
- Neked nem is kell elképzelned, már mindent láttál. – Úgy, ahogy én is az õ testét. És ez így van jól.

A játék végén én nyerek, és látom, hogy tesókám már pásztázza is a terepet, nem is sokára megszólal.
- Mit szólsz inkább hozzá? –A táncparketten vonaglik egy srác. Szõke, már amennyire a fényektõl látni lehet, kicsit valaminek a hatása alatt van szerintem, de alapvetõen jól néz ki.
- Azt, hogy akarom… de nem biztos, hogy lenne felül. Inkább passzívnak nézem… bár lehet mégis benne lenne - fejtem ki a gondolataimat.
- Ugyan… ki az, aki nem akarna téged megdugni? – kérdezi vigyorogva, én meg picit elpirulok. Szeretem, ha õ bókol nekem.
- Mondanék példát, de nem baszom el egy kurva miatt a kedvem. – Mosolyom hasim és ezt õ is tudja, de nem említjük többet, különösen mert egy homlokpuszi után ezt õ maga kéri. És õ is nagyon jól tudja, hogy a puszikkal tud lekenyerezni, már gyerekkorunkban is ez volt. Ha kellett neki a virsli a hotdogomból egy pusziért neki adtam.

Megy is vadászni, én meg egy ideig nézem és vágyakozva iszom a látványt, ahogy csábít. Szeretem nézni, ha egyéjszakás haverokat csábítgat, azt rühellem, ha valaki sokáig rajta lóg. Arra, hogy kit dug, nem vagyok féltékeny, mert húszból tizenkilencszer valamilyen formában én is belekerülök a szexbe.
- Hé, kicsi - lép mellém Tony. Rápillantok. - Jeremy? - A fejemmel a srác felé bökök. - Ejnye, a szemeid még engem is meg tudnának baszni - neveti el magát.
- Attól igazán nem kell félned  nyújtom rá a nyelvem . - Lépsz?
- Ja, Jessica nem lakik messze, megmutatja a cipõit - vigyorogja.
- Cipõk, Tony? - sóhajtok fel. - Szánalmas vagy, haver.
- De remek éjszakám lesz - vág vissza.
- Kinek nem, pajti? - Iszok egy kortyot, õ elköszön és lépnek Jessicával. A csaj után nézek, de Jeremy pasiként ezerszer szebb, m,int az a kis ribanc. Jó, az igaz, hogy nem örülnék, ha Tony felmelegedne és ráindulna a bátyámra.
Billiárddal terelem el a figyelmem és múlatom az idõt, de nem kell sokat várnom, hogy Jeremy szóljon, hogy lassan mehetünk. Karjai között kucorog ma esti pajtink, akinek igencsak kedvére való Jeremy közelsége.

Kilépek a klubból és egyenesen a kocsihoz megyek. A Jeremy-é mellett van az enyém, benne ül a sofõr és egy bizti, hogy ha esetleg ki akarna lopni a kocsiból egy ufó... cöh. Kurva szerzõdések, mindegy, most semmi sem érdekel.
- Haza - csapom be az ajtót.
- Igenis - ért egyet a sofõr és már indulunk is. A sötétített üvegen át még látom, hogy épp akkor mennek Jeremy verdájához, amikor mi kanyarodunk kifelé.
- Nyomd neki Daniel - szólok elõre, mire egy vigyort és egy bólintást kapok. Hamar haza akarok érni, na. Meg is történik, és ahogy kiszállok, irányítom is el õket a picsába. Fel aztán senki nem jön, és felfelé menet szólok még a portásnak i.
- Szép estét Mr. Noris - mosolyog rám a férfi.
- Önnek is. A bátyám egy vendéggel érkezik pár perc múlva. Ha õk feljönnek, senki nem jöhet be és maga sem szólhat fel, értette? - Bólint. Okos fiú, jutalmat is kap. Gyorsan elõkapok egy kisebb bankjegyet és elé tolom. - Számítok magára.  - Újabb, még lelkesebb bólintás.
Muszáj lefizetni, mert hiába szólunk, hogy senki nem jöhet fel, õ azért néha megkérdezi. És ez akkor a legidegesítõbb, amikor már majdnem elcsábítottuk hármasra Jeremy madárkáját.  

A próbaterem a belváros közepén van, ezért lehetetlen hogy ne nyüzsögjenek a rajongók. Nekem ugyan nem kell most próbálnom, csak Tony akart kijavítani valamit Alexel, de én is velük megyek. Utálok egyedül maradni és bent poshadni a lakásban. Inkább rácsörgök Chrisre, a legújabb édes kis szeretõmre, hogy ha ráér, jöjjön ide hozzám.

És persze, hogy ráér, mint mindig, ha én hívom. Király, ha egyszerûen csak egy telefonba kerül és itt terem a szórakozás… olyan, mint a pizza kiszállító csak itt desszertet kapok.

Az elmaradhatatlan biztonsági õrök leszobroznak az ajtók elõtt, senkit sem engednek beszökni, bár így is elõfordul néha. Nincs annyi idõ, amennyi elég lenne, hogy mindenkinek autógrammot adjunk, de ez nem is baj, így legalább mindig jó sokan vannak és reménykednek.

A próbateremben lezserül egy fal melletti székre dobom magam és nézem a srácokat, hogy mit alkotna. Csak pár akkordot kell javítani a tökéletes hangzásért, de jobb híján megvárom. És amúgy is szeretem nézni Alexet, miközben játszik. Mintha a basszusgitárral együtt született volna, szinte megbabonáz az arckifejezése mikor átadja magát a zenének. Koncerten is gyakran pillantok rá már megszokásból is. Valahogy rohadt megnyugtató mikor látom.

Majdnem kész vannak, amikor megérkezik Chris. Vigyorogva megragadom a karját és az öltözõbe vonom magammal, majd amint zárul az ajtó az ajkaira tapadok. Azonnal viszonozza, karjaival a nyakamba csimpaszkodik, ahogy a falhoz nyomom, hogy kényelmesebb legyen.

- Helló édes… – suttogom érzékien, megszakítva a csókot.

- Szia! – arcán halvány pír.

Nem tudom, hogy képes még mindig elpirulni, mert az ágyban egyáltalán nem egy szende szûz. Tetszik, hogy megpróbál minél jobban a kedvemre tenni és lehet, hogy én ezt csúnyán ki is használom, de leszarom. Élvezem a rajongását. Azt hiszem jól szórakozunk még egy ideig.

- Remélem sok idõd van, ma nem akarlak egyhamar hazaengedni – búgom a fülébe, játékosan megharapdálva a peremét.

- Nincs suli… ráh éhrek…

Elvigyorodom és a kezeim máris a ruháitól fosszák meg a csodás kis testét, hogy minél több puha bõrfelületet tegyek szabaddá…

***

Egy gyors menet után összekapjuk magunkat, a karomat a vállán átvetne haladok a kocsi felé, figyelmen kívül hagyva a vakúk villanásait és azt is hogy Chris még jobban hozzám bújik mint egy kiscica.

Õ is egy „rajongóm”, nem lep meg a viselkedése és az sem, hogy élvezi a helyzetet: itt van egy rakás csaj és néhány pasi is, de Jeremy Noris épp õt dugja. Hát nem szép az élet?

A lakásba megyünk, de szerintem itt sem leszünk sokáig, mert Alex és Tony kitalálta, hogy menjünk biliárdozni. Jó ötlet, de valakinek mégsem annyira jön be.

- Nem maradunk inkább itt? – kérdezi Chris, még a hangjára is rájátszik a kis cseles. – Nézhetnénk valami filmet, csak mi ketten.

A biliárd is príma, de a csak mi ketten… - Tervezel valamit kiscicám? Hm?

Beharapja az alsó ajkát, szemeivel ártatlanul pillogva néz rám, azt sugallva, hogy fogalma sincs mire gondolok. Még be is venném, ha nem ismerném már.

A fogaimmal szabadítom ki húsos ajkát a börtönébõl és egy gyors csókot lopok tõle.

- Oké kiscicám, helyezkedj el én pedig keresek valami filmet. – kinyitom a tv szekrényt, ahol sorban állnak a dvd lemezek és éppen kiveszek egy nem túl régit mikor nyílik az ajtó.

Odanézek és Alex döbbent tekintetével találkozom.

- Mit vagy úgy meglepve? Te úgy is mész el, mi filmezünk egyet. – mondom könnyedén. Ismerem már, tudom, hogy mi következik, de most akkor is egy nyugis estét akarok Chrissel. Bár a nyugis a szex résére ne vonatkozzon, de amúgy igen.
- Ja, csak rohadtul szar a dvd, amit be akarsz rakni. Legyakta a laposomat is, a szobámban van a másik. Jó lenne, ha arra basznátok és nem tennétek tönkre a rohadt drága házimozimat. – sziszegi dühösen. Állandóan ezt csinálja, mikor nélküle szedek fel valakit. Amióta néha hármasban kefélünk olyan lett mintha nem is a tesóm, hanem a kerítõm lenne.

- Jól van már - mosolygog rá békítõen. Nem kell a feszkó.

Egy pillanatra megenyhül, de aztán villámló szemekkel néz a megszeppenve kuporgó kiscicámra.
- Meddig akarod még rontani a levegõt? – kérdezi Alex, maró gúnnyal.
- Áh, szóval nem vagyok szimpi neked? Tudod, nem érdekel a véleményed.

Kimaradok a vitából és tûnõdve figyelem a tesómat. Mostanában több dolgot is észrevettem, aminek nem kellett volna még csak fel sem tûnnie és… ha Alex viselkedését nézem van egy rohadt fura sejtésem. És ez egyre inkább túl megy a sejtésen…

A drága öcsikém elvonul, én pedig elhozom a másik lejátszót addig.

- Kértek inni? – pillant ki az ajtóból, de nem veszem be a bájmosolyt. Valamire készül, az tuti.

Két pohár üdítõvel tér vissza, amit sikeresen ki is tálal pont mellettünk a szõnyegre.

A kis sunyi… vajon mit tervez már megint?

- Basszameg, Tony mindjárt itt van – bosszú nézi az ingén a foltot.

Fura. Van egy közös vonásuk Chrissel: szeretnek színészkedni.
- Menjél, mosakodj meg, ezt a szõnyeget feltekerem és hívunk majd egy tisztítót.

Úgy tizenöt perccel késõbb, mikor kivágódik az ajtó összerezzenek és belül egy mély lélegzetet veszek.
- HOL A FASZBAN VAN A SÁRKÁNYOS GYÛRÛM?! – üvölti, dühödt medveként csörtet elõ a fürdõbõl.
- Hé, nyugi már. A fürdõben hagytad. – láttam a pulton.
- De ott már kibaszottul nincs!
- Lehet beesett valahova… - én egyszer lehúztam a vécén egy gyûrût.
- Ja, a kurvád táskájába. Pakold ki a táskádat baszott gyorsan!

Már megint keresztbe tesz nekem.
- Tudtam, hogy te…
- Pakold ki a táskádat – kérem nyugodtan, de mielõtt még megtehetné Alex kikapja a kezébõl és kiborítja a tartalmát. A nehéz gyûrû nagyot koppanva esik a kávézó asztalra, Alex diadalittasan mosolyog, Chris pedig elsápad.

- Nem én tettem bele – mentegetõzik rögtön és ha nem tudnám, hogy igazat mond akkor most piszok dühös lennék, de így…
- Akkor hogy került oda?! Ez a gyûrû többet ér, mint a szájbabaszott házad, nyomoronc!

Felkapja az ékszert és elrohan, én pedig sóhajtva Chrishez fordulok.

- Menj mos el légyszi! – semmi kedvem a feszkóhoz és tudom, hogy Alex addig nem nyugszik, míg ki nem paterolja.

- De én tényleg nem akartam ellopni semmit! Nem tudom, hogy került oda!

- Tudom kiscicám, de most akkor is menj. – vége a nyugisnak szánt estémnek.

A hûtõhöz lépek és kiveszek egy sört, majd visszaülök a kanapéra. Valamit ki kell találni vagy meg kell oldanom ezt a helyzetet, mert ez nem kóser. Nagyon nem.

Ikrek vagyunk, ismerem Alexet és a gondolkodását is és tudom, hogy féltékeny. Mindig ilyen volt, ha rajta kívül akárkire több figyelmet fordítottam, de ez egyre inkább elharapózik. Meg kell oldani ezt a helyzetet mindegy hogy hogyan. És talán tudom mi nyugtatná le.

Keresnünk kellene egy másik játszópajtit éjszakára, aki lehûti, vagy éppen felforrósítja a kedélyeket.

Igazság szerint én is jobban szeretek úgy dugni, hogy közben õt nézem. Rohadt izgató az arca mikor kényeztetik és a teste is gyönyörû.

Hogy ennek nem kellene eszembe jutnom és még kevésbé reagálnom rá? Tökre leszarom!
Az én testem, az én öcsém és az én bajom. Arról pedig nem én tehetek, hogy vonz, mint méhet az édesség.

Az már más kérdés, hogy mennyit szabad ebbõl kimutatni.
- Elzavartad? – jelenik meg hirtelen és ledobja magát mellém.
- El. Oda a dugásom – sajnálkozón pillantok rá, nem szeretem, ha meghiúsulnak a terveim.
- Ugyan, te is tudod, hogy találsz jobbat. – búgja egy érzéki mosoly kíséretében és az arcomhoz hajolva ad egy hosszabb puszit - Találunk.

A kis bestia… szóval erre ment ki a játék. Végül is ha már volt olyan kedves elüldözni a kiscicámat aki nem preferálta az édes hármast, semmi akadálya, hogy becserkésszünk valakit.
- Igazad lehet. – mosolygok rá.
- Ezt érdemli. A telefont se vedd fel neki – mondja szigorúan, de nem is terveztem és szerintem ezek után úgy sem hívna.
Mikor Tony is megérkezik felszól a portás, de a mi kérésünkre senkit nem enged fel. Biztonsági elõírás.

- Felengedem, te meg öltözz, elmegyünk billiárdozni meg inni egy kicsit – rám kacsint, vidáman, szinte ugrándozva röppen ki az ajtón karcsú combjaira feszesem rásimul a fekete bõrnadrág.

Õrülten dögös cuccai vannak. Míg én a külsõmben vagyok extrém, õ a ruhatárában. Ezekkel a formákkal bármelyik kanos pasi fejét elcsavarná, a teste pedig még egy hetero pasi fejében is homoerotikus gondolatokat szülne. Én már csak tudom, hisz pontos képen van arról, amit a ruhái takarnak…

***

Végül egy exkluzív bárban kötünk ki, ahol mindenféle sznob és híres fazon lebzsel, de ez nem érdekel. Azért lógunk itt, mert nem esne nekünk rögtön a rajongással. Itt kikapcsolódunk, pasizunk, piálunk…

A szexi pincérsrác már keveri is a koktélokat Tony rendelésére mi pedig a szabad biliárdasztalhoz megyünk.

- Hozom a piát – mondja, majd kecsesen a bárhoz libben és egy pillanat múlva már egy üveggel és két pohárral jön vissza. Kettõ?

- Tony nem száll be? – az õ ötletük volt a biliárd.

- Kinézte magának azt a dögös barnát hat óránál.

Abba az irányba nézek, egy magas, karcsú, modellnek tûnõ csaj. A rúzsozott ajkait látva elhúzom a szám, nekem tuti nem lenne gusztusom smárolni vele. – Oké akkor ketten játszunk.

Amíg Alex középre rendezi a golyókat én elõkészítem a dákókat és az egyiket neki adom.

- Kezdj most te! – megropogtatja az ujjait és figyel.

Megkeresem a megfelelõ szöget, de mielõtt lehajolnék még széthúzom a dzsekimet, hogy ne akadályozzon.

Az elsõ lökés nem jött be, de nekem nem is szokott. – Te jössz!

- Jeremy? A hátadnál jobbra ül egy fazon, aki szerintem a sokkal jobb kategóriába tartozik. – mondja halkan, mikor mellém lép.

Érezni lehet a parfümjét, egy különlegesen édes, fûszeres aroma. Ha jól érzem, akkor ez pont a kedvence.

Ráhajol az asztalra, elhelyezkedik, majd egyszerû mozdulattal meglöki a golyót. A háta tökéletes ívben hajlik, az ujjaival kecsesen fogja a dákót, az ajkain elégedett vigyor mikor a lyukba esik a piros.

- Egy null.

- Számolod? – elvigyorodom és most én lökök, de most az enyém is betalál.

- Hát hogyne – lágy mosollyal az arcán elnéz mögöttem, biztos a kiszemelt. Szinte mindig bejön az, akit kinéz – Aki veszít, az fõz egy hétig.

- Ezt ugye azért mondod, hogy hagyjalak nyerni? Még nálam is borzalmasabban fõzöl.

- De a desszert amit kínálok, verhetetlen! – vigyorogva végigsimít a csípõjén, a tekintetem követi a mozdulatot a vékony, de formás hajlatokon át.

Hát igen… Alex épp olyan kanos és perverz mint én, de ezt ugyan nem hányom a szemére. Ki kell élveznie az életet és a szex a legprímább élvezeti cikk.

- Nem vitatkozom. – láttam, hogy néznek rá a pasik akik az orrom elõtt dugják meg. – Lökj!

Ismét elhelyezkedik, a nadrág megfeszül a fenekén, második bõrként simul rá nem sok mindent leplezve.

- Honnan szedted ezt a nacit tesó? – most látom rajta elõször, az biztos. Ezt a látványt nem könnyû elfelejteni.

- Múlthéten vettem. Tetszik?

- Hm… nem sok mindent hagy a képzeletre. -  ha nem tudnám, hogy milyen alsót hord, akkor is megtudnám ha ránézek.

- Neked nem is kell elképzelned, már mindent láttál. – mintha ez a gondolat megnyugtatná. Észrevettem már, hogy minél közelebb vagyunk egymáshoz, annál jobb a kedélye. Ez is valami iker dolog lehet, mint az, ha megérezzük ha a másik bajba kerül.

Kiskorában elesett a biciklivel és nekem is fájt a térdem, pedig nem volt megütve.

A játékra koncentrálok inkább, de végül is Alex nyer. Játék közben alaposan megnéztem magamnak azt a pasit, akit õ is kinézett. Fiatal, szexi fehér farmer és ing van rajta, a haja szénfekete… micsoda kontraszt. Tetszik, de…

- Mit szólsz inkább hozzá? – a táncparkett felé bökök, ahol egy fiú tekereg a zenére, néha lehunyt szemekkel. Ha jól látom a fényektõl, a haja szõke, az arca körül egy kicsit hosszabbra hagyva… telt, érzéki ajkaik…

- Azt, hogy akarom… de nem biztos, hogy lenne felül. Inkább passzívnak nézem… bár lehet mégis benne lenne. – a tekintetében már most megcsillan a vágy és most már én is alig várom, hogy az ágyban legyünk… vagy a kanapén… mindegy…

- Ugyan… ki az, aki nem akarna téged megdugni? – elvigyorodom és leteszem a dákót az övé mellé.

- Mondanék példát, de nem baszom el egy kurva miatt a kedvem. – negédes mosolyt produkál, és ki másra célozna, mint Chrisre.

- Felejtsd el õt, most együtt szórakozunk – homlokon csókolom – Csak várd ki, addig én becserkészem.

A dzseki marad szétnyitva és lazán a táncparkettre sétálok és hátulról átkarolom az érzéki testét.

- Helló kiscicám! Csatlakozhatom? – kérdezem, egy milliméterre a fülétõl.

Hátrapillant a vállai fölött és elkerekednek a sötét szemek. Elvigyorodom.

Bingó… megvagy.

- Igen.

Egyetlen szó amivel megadta az engedélyt és még a bájcsevejt is megspóroljuk hisz felismert. Alexre nézek, aki a billiárdasztalnak támaszkodva figyel, lassan kortyolgatva az italát, mígnem csatlakozik hozzá Tony és pár szó után lelép azzal a csajjal. Alex egy élveteg mosollyal felkapja a dákót és játszani kezd, de elég gyakran összeakad a tekintetünk.

Egy ideg még táncolunk, majd rendelek neki is egy italt, viszont már mehetnékem van. Még délután felcsigáztak és már itt az ideje annak, hogy levezessem. Ez a fiú pedig – Adrian – tökéletes lesz és nem csak nekem.

Tánc közben beszélünk pár mondatot és így már biztos, tuti lesz. Volt már alul is fölül is, tehát Alex is megkapja a maga élvezetét… én pedig duplán, mert közben õt is nézhetem…

Alexhez lépek egy pillanatra és szólok, hogy mehetünk, mire szinte azonnal indul is kifelé. Külön kocsival és biztonságiakkal jöttünk, mert nem mindig együtt esünk haza.

Legalább lesz egy kellemes meglepetés ennek a kis cicusnak is. Egy éjszaka két féle élvezet…