- Alex tudhatnád már, hogy senkiért sem pattintanálak le. Te vagy nekem a legfontosabb öcsi, és ezen még a világ egyik legdögösebb pasija sem változtathat. – Én ezt értem, de…
- Akkor miért a banda miatt akadtál ki annyira?
- Mert le akartál lépni. Éppen csomagoltál, ha nem tûnt volna fel és nem akarom, hogy itt hagyj. Nem csak a bandába kellesz, hanem nekem is, oké? – Egy pillanatra elhallgatok. Fontos vagyok? Még  mindig?
- Még mindig szeretsz?
- Ja. Te pedig nem haragszol az ordibálásért?
- Én nem. És te sem haragszol, amiért… kiakadtam és…
- Nem. Én voltan a bunkó. Ugye akkor nem lépsz ki?
- Ha… ha beszélsz Jasonnel akkor nem. De ha kényszerít bármire is…
- … kiverem a fogát – kotyog közbe Tony, majd feláll és elindul kifelé.  – Most, hogy nem fogtok ismét egymásnak esni én megyek. Kicsi, majd visszapasszollak a portán ebbe a szobába.
- Te átírattad magad az õ szobájába? - kérdezi, a hangjában hallok egy kis hitetlenséget és azt hiszem, egy csöppnyi értetlenséget, ami nyilván abból fakad, hogy ez talán túlzás volt.
- Igen, nem tudtam hová mehetnék.
Még megnyugtatom, hogy nem akarok külön szobát és közli, hogy innentõl akármi van, ha sok belõle, akkor szóljak azonnal. Erre persze rábólintok, õ pedig lelép Jason szobájába, engem meg egyedül hagy.
Bár tény, ami tény, Jason félelmetes pasi. Néha a tekintetével tudna ölni, ha akarna, és nem csak közhely, komolyan…

Telnek a percek, lassan óráknak érzem õket, és ha nem is azok az tuti, hogy a tíz perc, amit ígért, már letelt. Még nem hallom, hogy baj lenne, bár abban sem vagyok biztos, hogy Jason a mi emeletünkön van. De ha összevesztek volna arról már csak tudnék, nem? A verekedésrõl meg pláne. Eleinte csak fekszem az ágyon, de aztán egyre idegesebb vagyok, és muszáj magam lefoglalni, hogy ne kapjak idegrohamot, így elkezdem rendszerezni a dvd-ket. Egyrészt a hotelnek is jól jön, ha végre rend lesz köztük, másrészt hátha találok valamit, ami mondjuk érdekel, és amit talán meg tudunk nézni. Mert az tuti, hogy visszajön, én csak amiatt aggódok, hogy hogyan és mikor. Mert át nagyon ideje lenne.

Nem hiszem el, hogy tényleg lelépett! De mégis hová a francba ment Atlantában?

Ledobom magam az ágyra, de nem sokáig bírok egy helyben maradni. Meg kell keresnem a fenébe is! Ki van akadva, rosszul érezte magát és még én is ordibáltam vele… nem mászkálhat egyedül!

Felhívom a sofõrt, de azt mondja, hogy nem látta és nem is beszélt vele. Ezek szerint nem ment el… remélem nem volt annyira felelõtlen, hogy beszálljon egy rohadt taxiba. Ha rajongók meglátják szétszedik… de ha még itt van akkor elõ kell kerítenem.

A bár kilõve és a mini kaszinó is. Marad a hall, az étterem, vagy a bandatagok. Bár a többiekkel nincs csicsergõs viszonyban kivéve Tonyt. Lehet, hogy neki hagyott üzenetet vagy valami…

Gyorsan felhívom és mintha a kurva Mount Everest esne le rólam, úgy megkönnyebbülök, mert azt mondja ott van nála.

- Átmegyek érte, ne engedd el! – mondom rögtön. Bocsánatot kell kérnem a fenébe is. Máskor le se szarnám az ilyesmit, de most én voltam gyökér.

- Nem akar veled találkozni, szóval nem jó ötlet.

- Mi az, hogy nem akar… oké, csak vigyázz rá és ne engedd elmenni! – nem kényszeríthetem, ha nem akar látni, de remélem Tony megnyugtatja egy kicsit.

- Oké, nyugodj meg. Csá.

Nyugodjak meg a francokat! Addig nem leszek teljesen nyugodt, míg Alex itt nem lesz, és jól nem lesz.

Fel-alá járkálok a szobában, még jó hogy márkás cucc ez a szõnyeg, mert már kikoptattam volna, de nem bírok nyugodtan ülni, bármennyire is nevetséges ez az egész, hisz ha egész nap nem akar majd látni, akkor addig fogok itt járkálni?

Aggódom miatta a fenébe is! Hiába tudom, hogy Tony a haverja, akkor is azt akarom, hogy itt legyen velem! Azt is ki kéne találni, hogy mi a francot csináljunk, mert azzal egyszerûen kinyír, ha most már tõlem fog rettegni. Az oké, ha kontrol kell, visszafogom magam, de hogy egyáltalán ne érjek hozzá az lehetetlen vállalkozás.

Akármennyire is betegesnek tûnhetne más szemében, akkor is vágyom az érintésére. Szeretem õt és ezen nem akarok és nem is tudnák változtatni! Ezért basz fel annyira, hogy ki akar lépni! Ha kilép, akkor elmegy. És ha elmegy, akkor nem lesz a közelemben, nem lesz mellettem. Azt pedig nem akarom.

Fogalmam sincs mennyi ideig járkálok, de már sokadszorra megyek ugyanabban a sávban és pont az ajtó elõtt haladok mikor kopognak. Alex…

Abban a pillanatban felrántom az ajtót és a könnyes szemû öcsémmel találom magam szemben. Ó, a fenébe!

Behúzom a szobába és magamhoz szorítom, beszívom az illatát és csak arra koncentrálok, hogy végre itt van. Tonyval nem is foglalkozom, most nem érdekel, hogy itt van vagy nincs, most csak Alex számít. Mindig csak õ.

Hozzám bújva sír, nem látom és nem is hallom, de érzem, hogy néha picit megremeg a teste és utálom ezt az érzést. Még mindig szúr a mellkasom, mert maga alatt van és ez nem is fog megszûnni, míg rendbe nem jön minden.
- Ne ijessz meg ennyire legközelebb – suttogom a nyakához hajolva.
- Sajná… sajnálom, én csak… én tényleg nem tudom megtenni, amit Jason követel. Képtelen vagyok rá, Jeremy. Nem oldunk meg semmit tetkókkal és alapozóval, ezeket nem tudjuk eltüntetni. Én tudni fogom, hogy ott vannak és azon fogok stresszelni, hogy mikor esnek le. Nem megyek fel a színpadra…

Még jobban magamhoz szorítom, meg akarom nyugtatni, de nem tudom képes leszek-e rá. Nem tudom mit tehetnék, de bármit megteszek, hogy elfeledtessem vele a történteket.
- Abban jössz a színpadra, amiben akarsz – eltolom magamtól, hogy a szemébe nézhessek és letörlöm a könnyeit - Semmire nem fog senki kényszeríteni. Csak ne mondj olyat, hogy kilépsz, kérlek… hallani sem akarok ilyet még egyszer, oké? - bólint - Nem érdekel, mit mond Jason, ha te nem tudsz félmeztelenül játszani, akkor nem kell. Majd én beszélek vele, oké? - bólint - De akkor nem lépsz ki, igaz?

A szemembe néz, mintha keresne valamit, de legalább már nem sír. Nem válaszol, és nem mondom, rám hozza a frászt vele. Ezek szerint mégis ki akar lépni? Vagy rám van kiakadva azért amit mondtam neki? Miért nem mond még semmit?

- Kicsi attól van beszarva, hogy a pasijaid fontosabbak neked, mint õ. – szólal meg Tony, Alex ijedten figyel rá, én pedig kissé döbbenten nézem az öcsémet - Merthogy akkor is dugtál, amikor õt megerõszakolták és most is a zenekar miatt aggódtál.

Megrándul az arcom, egy pillanat nem tudom viccel-e, de Alex féltékeny természetét nézve igazat mond. Mindig is elüldözte az olyanokat, akikkel egynél többször is találkoztam és Adriant is hányszor lekurvázta, pedig õ nem is volt egy olyan srác.
- Igaz ez? – kérdezek rá, de mikor bólint biztossá válik. Fenébe!
- Ha engem kérdeztek, ezt beszéljétek meg – mondja Tony, de én csak Alexre figyelek - Kicsi, ha nem szólalsz meg…
- Tényleg attól félek, hogy egyszer elhagysz majd valakiért, aki szebb és jobb és… és nem tudom, mit tennék, ha elmennél valakivel. Bele sem merek gondolni, hogy nélküled éljem az életemet. De neked… most is csak az volt a baj, hogy ki akarok lépni. Neked… nekem te vagy az elsõ. Soha nem érdekelt a zenekar vagy bármi más, de… de Jeremy. Nem olyan könnyû ezt feldolgozni. Az egyik pillanatban semmi baj, a másikban egy bemondó a tévében olyan, mint az egyik. Ébren is õket látom… szinte érzem, ha elfeledkezem magamról, érted? Nem tudok jól lenni, ha most a zenekar az elsõ neked. Ne azért legyél mellettem, mert kötelességed, vagy mert félsz, hogy mi lesz, ha elmegyek.

Hát… kell pár agysejt, hogy az ember felfogja és megeméssze ezt, mert úgy beszél mintha az elmúlt tizenkilenc évet nem egymás nyakán töltöttök volna. Pontosan tudhatná, hogy õ a legfontosabb nekem és senkiért sem cserélném le. Az más dolog hogy ha lesz egy állandó pasim, mint Adrian lehetett volna, ha nem jön közbe a turné, de attól õ még ugyanúgy a legfontosabb maradna.

- Alex tudhatnád már, hogy senkiért sem pattintanálak le. Te vagy nekem a legfontosabb öcsi, és ezen még a világ egyik legdögösebb pasija sem változtathat. – remélem elhiszi.

- Akkor miért a banda miatt akadtál ki annyira? – kérdezi kicsit szomorúan.

- Mert le akartál lépni. Éppen csomagoltál, ha nem tûnt volna fel és nem akarom, hogy itt hagyj. Nem csak a bandába kellesz, hanem nekem is, oké? – csak akkor érzem magam egésznek, ha õ is itt van. Kell nekem.

- Még mindig szeretsz?

- Ja. Te pedig nem haragszol az ordibálásért? – kérdezem, bár ha igen akkor jön az a bocsánatkérés, amirõl már szó volt.

- Én nem. És te sem haragszol, amiért… kiakadtam és…

- Nem. Én voltan a bunkó. – semmiségnek vettem azt, ami történt és nem gondoltam bele, hogy nem teszi túl magát rajta rögtön. – Ugye akkor nem lépsz ki?

- Ha… ha beszélsz Jasonnel akkor nem. De ha kényszerít bármire is…

- … kiverem a fogát. – szól közbe Tony a kanapéról, majd az ajtó felé megy – Most, hogy nem fogtok ismét egymásnak esni én megyek. Kicsi, majd visszapasszollak a portán ebbe a szobába.

Ott hagy minket kettesben, homlokráncolva fordulok az ajtót figyelõ Alexhez.

- Te átírattad magad az õ szobájába? - mi a fenének kellett ez? Tony szobájában amúgy is csak egy ágy van.

- Igen, nem tudtam hová mehetnék. – motyogja, fejét a mellkasomba fúrja és nekem sem akaródzik elengedni.

- Szeretnél egy külön szobát? – nehezemre esne, de ha neki úgy jó, akkor nem muszáj itt dekkolnia velem.

- Nem! Veled akarok maradni! – vágja rá rögtön, mire elvigyorodom.

- Ennek örülök és annak is, hogy nincs harag, de mostantól lesz egy szabály. – komolyan nézek rá, nem akarom, hogy viccnek vegye – Bármi van, szólsz! Nem akarok még egy ilyen veszekedést, szóval, ha kényelmetlenül érzed magad vagy sok vagyok, akkor szólsz oké?

Bólint, de nem enged el. Kuncogva nyomok egy puszit a fejére és megvárom, míg legalább megmozdulni hagy és akkor ellépek tõle.

- Megyek, megdumálom Jasonnel a dolgokat, jobb minél elõbb lezavarni, hogy megeméssze holnapig. – nem sok kedvem van hozzá, de megteszem.

- Tudod, az a fazon néha megijeszt – mondja Alex az ágyra ülve – Azok a hideg szemei meg ahogy kiabál… mint egy szadista pszichopata.

Ezen muszáj nevetnem, érdekes hasonlat, bár igaz, ami igaz az a seggfej néha tényleg nem komplett. – Tíz perc és jövök.

Jason szobaszámát megkérdezem a portán, mert arra sem vette a fáradságot hogy megmondja melyik az övé.

A szobája ajtaján jó erõsen bekopogok és egy pillanat múlva meg is jelenik, kicsit meglepõdve azon, hogy engem talált a túloldalon.

- Miért jöttél? – kérdezi, nem is lepõdöm meg, hogy nem hív be.

- Dumáljunk. Nekem jó az ajtóban is, de ha nem akarod, hogy a fél szálloda hallja, akkor állj félre és áldozz az értékes idõdbõl tíz percet. – ha értelmes ember lenne, elég lenne egy mondat.

Félreáll és beenged, de nem nagyon nézek szét, rögtön a tárgyra térek.

- Alex pólóban fog fellépni holnap este.

- Ezt már megbeszéltük. Az õ hibája, hogy tolnunk kellett két napot a koncerten, kötelessége kárpótolni a rajongókat. – karba font kézzel megáll a falnál, mintha abszolút nem érdekelné a dolog.

- Nem az õ hibája volt, megmondtam, hogy kórházban feküdt, úgyhogy hagyd õt békén és ne szekált! – ez figyelmeztetés, és érezheti is a súlyát, mert elhagyja a hanyag testtartást.

- Többet kell mutatnia a világnak, mert errõl szól a szórakoztatóipar. A rajongók azért jönnek, hogy lássanak titeket. Te legalább megértetted.

Tudom, hogy arra utal, hogy rajtam sosincs póló, de az nem a rajongók miatt van, hanem, mert így szeretem.

- Ha látni akarnak minket félmeztelenül, akkor húzzanak le egy kurva fotót a netrõl, de Alex a turnék alatt nem fog vetkõzni és kész. – hiába múlnak el egy hónap múlva a foltok, ha nem lesz jól nem kell megtennie.

- Én vagyok a menedzser, akinek az a dolga…

- … az a dolga, hogy a bandát reklámozza, beajánlja, intézze az ügyeit és szervezze a dedikálásokat és sajtótájékoztatókat – mondom hidegen – A munkaköri leírásodban sehol sincs, hogy stylist lennél, sem az hogy te vagy a fõnök.

Irritáló nevetést hallat, már a szemein is látni, hogy mennyire utál, de leszarom. Ameddig végzi a dolgát megkapja  a pénzét és kész.

- Ha nem én, akkor ki a fõnök? Te? Nélkülem azt sem tudnátok, mikor vannak a fellépések, sem a sajtótájékoztatók. Még a helyszíneket és a próbákat is nekem kell szervezni! Mit értesz te ezekhez, hm?

- Tudod Jason, nem olyan nagy kunszt a munkád és csak azért nem jegyzem meg az idõpontokat meg miegymást, mert arra vettelek fel téged. Azért fizetlek, hogy ne nekem kelljen megjegyezni, nem azért hogy megmond, hogy öltözzünk! Az öltönyökön túl úgy sem látsz, szóval tedd a pofád alapállásba és végezd a dolgod!

Túl sokszor ment már túl a határon és ez nem tetszik. Senkinek sem a bandában.

- Nem tudsz te semmit! – köpi vicsorogva – Azért jutottatok idáig, mert én intéztem az ügyeiteket! Ha nem adtam volna tippeket nem lennétek más, mint egy újabb nagyravágyó kölyökbõl álló banda! Szerencsétek, hogy van mit mutogatnotok és erre megy a közönség!

De szívesen megfojtanám! Vagy legalább beverném a képét, de nem hiányzik egy zaklatásai per…

- Nem te vagy itt a császár okés? Szállj le a magaslóról, vagy hamarosan repülsz innen. – ez már eldöntött tény.

- Nélkülem semmire sem mentek egy turné közepén! – közli, elégedett képpel.

Chh… de a turné szerencsére nem tart örökké. Addig is…

- Nem errõl akartam most dumálni, mert ezt már lejátszottuk egyszer. Csak szállj le az öcsémrõl! Most jött ki a kórházból, nincs szüksége még rád is. – morgom, majd bevillan a délelõtti ígérete – A pólóleszaggatós dologgal pedig… nem nyúlsz hozzá, még csak rá sem nézel. Érted?

Ha Alexet zavarja, akkor nem akarom, hogy a közelében legyen.

- Felõlem! Ha sokkal kevesebben lesznek a rajongói táborában, magára vessen. Meg rád.

A nyugodt hangja ellenére látom, hogy dühös, de nem érdekel. Bólintok, mintegy megegyezés képen, majd megyek is vissza a szobánkba. Ma már nekem sincs kedvem elmenni bulizni, talán majd holnap koncert után.

- Jeremy! – kiálltja az Alex amint belépek és odasiet hozzám. Nem értem miért ilyen aggodalmas a hangja ezért beletúrok a puha tincseibe, hogy feldobjam.

- Csak nem unatkoztál nélkülem? – kérdezem mosolyogva a dvd kupacra bökve, amit szétpakolt.

- Több volt, mint tíz perc. Kezdtem aggódni, hogy már kinyírtátok egymást. – sóhajtja, majd elenged és visszamegy a kupacához.

- Ha szemekkel ölni lehetett volna, már tuti feldobom a talpam. – tud a fazon nézni, de engem nem ijeszt meg vele.

- És?

- Békén fog hagyni. Megmondtam neki, hogy a turné alatt nincs sztriptíz, mire morgott egy sort, hogy kevesebb rajongód lesz, de ez hülyeség. – rámosolygok – Te ruhában is épp olyan szexi tudsz lenni, mint nélküle.

Végre kapok tõle egy édes mosolyt és picit el is pirul, ami igencsak ritka látvány a perverz öcsémtõl, de nekem néha produkál ilyesmit.

Amíg õ keresgél a filmek között én kidobom az ágyamról a még ott lévõ fagyisdobozt. Kicsit összekente az ágytakarót amit lazán bevágok a sarokba. Úgy sem kell.

- Rendeljek neked is vacsit? – ha leülünk mozizni, akkor elleszünk vele.

- Egy keveset, nem vagyok annyira éhes. Valami gyümölcssalit.

- Oké. – megrendelem a szobapincértõl, magamnak is ugyanazt, én sem vagyok annyira kajás. Látom, hogy már visszahozta a cuccait is és örülök neki, hogy nem költözött külön szobába, viszont addig nem fogok rámászni, míg rendben nem lesz. Majd a koncert utáni bulin felszedek valakit egy numerára.

Meghozzák a kaját, Alex berak egy vígjátékot és letelepszünk ismét az én ágyamra egymás mellé. Végignézzük a filmet, de már én is fáradt vagy, szóval rögtön utána megyek tusolni. Egy szál törölközõben lépek ki a fürdõbõl, meztelenül alszom szóval nincs is semmi rajtam. Utánam Alex is bemegy, addig én bemászom az ágyamba és kényelmesen elfekszem. Tulajdonképpen elõször úgy terveztük, hogy együtt alszunk, de nem vagyok benne biztos, hogy most is ezt akarja. Mi van ha egyszerûen hozzám bújik éjjel vagy valami? Általában van reggeli problémám szóval talán jobb lesz neki, ha a saját ágyában alszik…

- Mit mondtál?! – A hangján hallom a döbbenetet, de nem is lep meg.
- Kiszállok. Nem tudom ezt csinálni tovább… nem megy. Nem bírok… nem tudnék nyugodt maradni annyi ember elõtt.
- Ne csináld ezt Alex. Tudom, hogy imádod a bandát. Okés, ha nem akarsz, nem kell levenned a felsõt, felõlem akár pólóban és kabátban is lehetsz. – Miért nem érti, hogy most nem csak ennyirõl van szó?
- Jason nem hagyná.
- Jason le van ejtve! Majd én beszélek vele és kész! Majd levetkõzteti Tonyt! Te nem léphetsz le!
- Értsd meg, nem megy… találtok másik gitárost. – Pakolok tovább.
- Nem fogsz elmenni öcsi, neked itt a helyed, te nem léphetsz le. Együtt kezdtünk bele és csak együtt is fejezzük be! Ha te nem nyüstöltél volna akkor, el sem megyek arra a szaros tehetségkutatóra, ahol EGYÜTT nyertünk! Te is kellesz, nélküled nem lenne ugyanaz a banda! – Azt hiszem, kicsit túlértékeli a szerepemet ebben az egészben.
- Csak egy basszusgitáros vagyok Jeremy! Minden gitáros srác azért állna sorban, hogy bekerüljön! Ne fújd fel így! –
Hirtelen terem elõttem és kikapva a kezembõl a fürdõs cuccaimat, a falhoz bassza õket és kiabálni kezd.
- Hadd már abba a kibaszott pakolást és rám figyelj végre!
Jobban megrémít az üvöltése, mint azt gondoltam volna. Ahogy a kezét nézem akaratlanul is csak az forog az agyamban, hogy meg fog ütni. Bántani fog…
- Ne nézz már rám így Alex! Nem bántalak! Mi a fasz történt most, hogy ezt akarod?! Soha nem is beszéltél kilépésrõl…
- Mi a fasz történt?! – ordítok vissza én is. Nem hiszem el, hogy nem érti, mi történik!  – Hatan megerõszakoltak az történt! Másoknak még ilyenkor is csak egy fasz jut! Én kaptam hatot! Legyek boldog és ugrándozzak, hogy milyen jó nekem!? Talán pózoljak a színpadon és mutogassam a kibaszott ujjnyomokat és harapásokat!?
- Hagyd abba Alex! – kiált vissza.
- Tudod mit?!Miért nem hívod ide egyenesen õket, hogy tartsanak rajtam országos bemutatót a színpadon?! A sikításom jó aláfestés lenne…- Ahogy kimondom rájövök, hogy erõs volt, de ha tehetném sem szívnám vissza.  Azt hiszem, hogy ezt megérdemli, hiszen ha akkor nem egy pasit választ helyettem…
- Elég! Hagyd abba vagy esküszöm betapasztom a szád!
- Felfogtad végre?! Elég volt?! – Szinte külsõ szemlélõként hallom a saját hangomat. Remeg a testem, fogalmam sincs, hogy voltam-e már ennyire ideges.
- Tudom mi történt… de most arról van szó, hogy miért akarsz lelépni! Alig vártad a turnét, még a kórházban is ezt mondtad!
- Most már nem akarom! Ne gyere közelebb, hagyjál most! Nem akarom, hogy megint eszembe jusson!
- Ne add itt az ártatlant Alex! - villan meg a tekintete, én meg megijedek. Ha megüt… úgysem tudok védekezni, ha bántani akar. - Nem tudom mi a picsa bajod lett hirtelen, de ne kend rám az egészet! Nem te nyafogtál rögtön, hogy mi lesz, ha egy hónapig nem dughatlak meg?! Tegnap még az volt a legnagyobb gondod, hogy nincs szex! Ha hamarább mondod, hogy nem vagy jól akkor oké, de most nem teheted ezt! Hogy a faszba kerítsünk holnap estig egy új gitárost és tanítsunk be neki egy albumnyi számunkat?! Megmondanád!? – Értem. Tehát tök mindegy, hogy mit érzek és mi történt, õ csak azért volt mellettem, mert a zenekar ezt kívánta? Nem is miattam vagy maga miatt? Csak a zenekar… mindig csak a zenekar…
- Nem érdekel! És te se érdekelsz, meg a hülye banda sem! Tûnj innen, látni sem akarlak! Tûnés!
Remélem, hogy lelép és ahogy megtörténik, sírva borulok a padlóra. Miért történik ez? Miért és mégis mi a fenét kellene most csinálnom?

A nyakát csókolgatom néha finoman a fogaim közé kapom a bõrét, de semmi nyomot nem hagyok, van most rajta elég. Izgató mozdulatokkal haladok a vállai felé, de ekkor hirtelen erõsen eltaszít magától. Olyan hirtelen jött, hogy nem is figyeltem, a fagyi mûanyag doboza az oldalamba nyomódik és felszisszenek a szúró, hideg érzésre. Mi a fasz…?

Alexre nézek, aki könnyes szemekkel mered rám és éppen megkérdezném, hogy mi baja mikor felpattan és a fürdõbe menekül. Az ajtó éles csattanással csapódik be utána, majd rögtön hallani a kulcs fordulását, de én még mindig döbbenten meredek utána. Most meg mi van? Fájdalmat okoztam neki? Francba…
- Alex! – kiáltok be, de mikor nem nyitja ki az ajtót erõsen rácsapok. Egyszerre aggódom és vagyok dühös magamra, amiért rámásztam - Nyisd ki ezt a szart vagy betöröm!
- Hagyj egyedül!
- Meg a faszomat! Nyisd ki! – nem gondolhatja, hogy magára hagyom!
- Nem…

Oké. Nekem mindegy, így is jó. Hátrébb lépek egyet és egy jó nagyot rúgok az ajtóba, mire az kivágódik egészen a csempézett falig. Ideges vagyok és fõleg akkor, mikor meglátom az öcsém könnyes arcát és ahogy a földön kuporog. Basszus, de hülye vagyok!

Rám néz, majd hátrafelé kezd kúszni egészen addig míg újra falba nem ütközik.
- Alex! – szólok rá. Olyan, mint aki nem lenne magánál, vagy mit tudom én, de ez nagyon nem kóser.
- Menj el innen – kér sírós hangon.

Azt már nem.
- Mi a baj, Alex? Mi történt? – kérdezem, aggódva figyelem, ahogy saját magát öleli és kurva rossz érzés nézni.

Közelebb lépek hozzá, hogy magamhoz szorítsam, az érintésem mindig megnyugtatta, de alig teszek egy fél lépést már újabb könnycseppek gördülnek lefelé és ha ehet még kisebbre gömbölyödik.
- Ne bánts…

Mi? Bántani? Komolyan azt hisz, hogy bántani akarom? Picsába! A büdös picsába ebbe az egész szar helyzetbe! Hogy juthatott egyáltalán ez az eszébe mikor elõbb lõném le magam, mint hogy neki ártsak?!
- Sajnálom… sajnálom… - motyogja monotonul még mindig zokogva. Azonnal megfeledkezem a dühömrõl és akár akarja, akár nem közelebb megyek, majd magamhoz ölelem. Nem merek semmi mást tenni, nehogy még jobban rontsak a helyzeten, de szinte megkönnyebbülök, mikor hozzám bújik és átkarol, de aztán ijesztõen zokogni kezd. Remeg, mintha fázna, de nem tudom mit tehetnék érte. Szúr az egész kibaszott mellkasom, olyan mintha nem kapnék levegõt és tudom, hogy ez azért van, mert õ rosszul érzi magát. Mindig tudtam mikor rossz neki…
- Semmi baj… nyugodj meg. Semmi baj sincs. – suttogok neki halkan a füle mellett, folyamatosan ismételve ugyanazt, egészen addig míg rám nem pillant.
- Je… Jeremy…
- El tudod mondani, hogy mi történt? – kérdezem, nem akarom erõltetni, de rohadtul idegesít, hogy mi miatt borult ki ennyire. Eddig jól volt. Legalább is nekem úgy tûnt jól van…
- A… amikor a nyakamat kezdted csókolgatni… azt hittem, hogy… hogy te most…
- Nem keféltünk volna, tudom, hogy most tilos. – megjegyeztem. Elég volt, hogy a csóknál megijesztettem, nem akartam még egyszer.
- De nem is állt fel a farkam, hát nem érezted?! – sikítja kétségbeesetten, mire ráncba szalad a homlokom.

De hát… mi? Az kizárt, éreztem, hogy kezd felizgulni. Igaz, hogy nem olyan gyorsan mint máskor, de kezdett. Honnan veszi, hogy nem?

Jár az agyam, visszapörgetem ami történt, de akkor is reagált rám. Lassan simogatom a hátát miközben õ szipogva nekem dõl. Egészen addig simogatom és ölelem míg el nem csendesül és már csak a nyugodt szuszogást hallom a fülem mellett.

- Alex… én éreztem, hogy kezdett keményedni a farkad – mondom, nem tudom, honnan vette hogy nem, de én éreztem.
- De még félig sem keményedett meg és te már majdnem el is élveztél. – tiltakozva eltol és elfordul - Amikor megijedtem, azt gondoltam, hogy te is bántani fogsz. Hogy fájni fog, amit csinálsz. És bár tudom, hogy nem bántanál, nem tudok tenni semmit. – akkor még mindig azok miatt az állatok miatt van? - Csak arra tudok gondolni, hogy mi lesz, megint fájni fog és megint sírni fogok. Nem bírom, Jeremy… nem tudom ezt csinálni.
- Hogy érted ezt? – kérdezem halkan, de belül majd felrobbanok. Dühös vagyok azokra a mocskos állatokra akik hozzányúltak, és magamra is, hogy kiborítottam.
- Képtelen vagyok meztelenül felmenni az emberek elé. Egyszerûen csak nem megy. – feláll és a hálóba indul.
- És akkor most mit akarsz tenni? – ha azt mondja nem, akkor nem kényszerítheti még Jason sem, mert kitekerem a nyakát.
- Nem akarok nektek bajt. Ha nem megyek fel a színpadra úgy, ahogy Jason kérte, amúgy is kirúgna, de képtelen vagyok ilyen sebekkel felmenni és szabadon zenélni miközben azon stresszelek, hogy itt vannak-e, néznek-e engem, fog-e valaki bántani vagy mikor mosódik el egy tetkó és engedi látni az egyik ujjnyomot. – a bõröndjéhez lép és elkezdi visszadobálni a cuccait - Kiszállok a zenekarból.

Kell egy perc, míg eljut az agyamig amit mondott, de hirtelen nem is tudom mit érezzek ezzel kapcsolatban.

- Mit mondtál?! – kérdezem nem titkolt döbbenettel. Ezt tuti nem jól hallottam.

- Kiszállok. Nem tudom ezt csinálni tovább… nem megy. Nem bírok… nem tudnék nyugodt maradni annyi ember elõtt. – tovább pakolja a cuccait a táskába, de mellé állok és megfogom a kezét, hogy abbahagyja és rám figyeljen.

- Ne csináld ezt Alex. Tudom, hogy imádod a bandát. Okés, ha nem akarsz, nem kell levenned a felsõt, felõlem akár pólóban és kabátban is lehetsz. – nem kell rögtön így felfújni, megoldjuk és kész.

- Jason nem hagyná.

- Jason le van ejtve! Majd én beszélek vele és kész! Majd levetkõzteti Tonyt! – nehogy már a kibaszott menedzser dirigáljon! – Te nem léphetsz le!

- Értsd meg, nem megy… találtok másik gitárost. – visszafordul a cuccaihoz.

Ezt nem hiszem el! Egyszerûen nem baszhat ki ennyire velem! A bandáról nem is beszélve! És egyáltalán mi a lófasznak pakol?!

- Nem fogsz elmenni öcsi, neked itt a helyed, te nem léphetsz le. Együtt kezdtünk bele és csak együtt is fejezzük be! Ha te nem nyüstöltél volna akkor, el sem megyek arra a szaros tehetségkutatóra, ahol EGYÜTT nyertünk! Te is kellesz, nélküled nem lenne ugyanaz a banda! – még soha szóba sem került, hogy abbahagyjuk. Imádja, hogy imádják és mindig is szeretett a színpadon lenni.

- Csak egy basszusgitáros vagyok Jeremy! Minden gitáros srác azért állna sorban, hogy bekerüljön! Ne fújd fel így! – mondja és a fürdõbõl is kihoz néhány cuccot, amit kitépek a kezébõl és a falhoz vágom.

- Hadd már abba a kibaszott pakolást és rám figyelj végre! – kiáltok rá. Elegem van, ez a beszélgetés eleve hülyeségrõl szól, de rögtön megbánom a kiabálást mikor felém fordul és ijedten néz az ökölbe szorult kezeimre.

Ha lehet ez csak még jobban felbasz és egyszerre szomorít el, nem hittem volna, hogy lesz olyan mikor a saját tesóm fog félni tõlem.

- Ne nézz már rám így Alex! Nem bántalak! – kiáltom elkeseredett dühvel – Mi a fasz történt most, hogy ezt akarod?! Soha nem is beszéltél kilépésrõl…

- Mi a fasz történt?! – sikítja, úgy, ahogy még nem láttam – Hatan megerõszakoltak az történt! Másoknak még ilyenkor is csak egy fasz jut! Én kaptam hatot! Legyek boldog és ugrándozzak hogy milyen jó nekem!? Talán pózoljak a színpadon és mutogassam a kibaszott újnyomokat és harapásokat!?

- Hagyd abba Alex! – kiáltok rá, nem bírom ezt hallgatni. Mi fasz baja lett most? Eddig úgy tûnt rendben van minden. Azt hittem túllépett rajta azzal, hogy a kis gecik börtönbe fognak jutni, õ pedig egy hónap múlva meggyógyul. Akkor most mi van?

- Tudod mit?!Miért nem hívod ide egyenesen õket, hogy tartsanak rajtam országos bemutatót a színpadon?! A sikításom jó aláfestés lenne…

- Felfogtad végre?! Elég volt?! – hirtelen remegni kezd, de ugyanolyan dühösen mered rám.

Most mi a faszért rám haragszik? Basszus csak segíteni akartam!

- Tudom mi történt… - ami ráadásul az én hibám, mert nem voltam mellette - … de most arról van szó, hogy miért akarsz lelépni! Alig vártad a turnét, még a kórházban is ezt mondtad!

- Most már nem akarom! Ne gyere közelebb, hagyjál most! – kiáltja mikor elindulok felé, de aztán egy helyben maradok. – Nem akarom, hogy megint eszembe jusson!

Ebbõl elég. Most már nekem is sok volt és nekem is piszkosul betelt a pohár. Úgy tesz, mintha mindenrõl én tehetnék, még arról is, hogy eszébe jutott, holott végig azon voltam, hogy neki könnyebb legyen. Nem mentem haza a kibaszott kórházból, elmentem vele egy rohadt butikba vásárolni, megdumáltam mindent a dokival meg az ügyvéddel, nem hagytam magára és még a szobákkal is próbálok a kedvében járni, de neeem… neki ez semmi! Szándékosan izgat és flörtöl velem, aztán meg rám van kiakadva, hogyha rá mászom!

- Ne add itt az ártatlant Alex! Nem tudom mi a picsa bajod lett hirtelen, de ne kend rám az egészet! Nem te nyafogtál rögtön, hogy mi lesz ha egy hónapig nem dughatlak meg?! Tegnap még az volt a legnagyobb gondod, hogy nincs szex! Ha hamarább mondod, hogy nem vagy jól akkor oké, de most nem teheted ezt! Hogy a faszba kerítsünk holnap estig egy új gitárost és tanítsunk be neki egy albumnyi számunkat?! Megmondanád!? – ordítok vele, mert nem bírom bent tartani annyira felbaszott.

Szerzõdésünk van, eladtuk a jegyeket, nem fújhatjuk le! Erre õnagysága lelépne!

- Nem érdekel! És te se érdekelsz, meg a hülye banda sem! Tûnj innen, látni sem akarlak! – sikítja – Tûnés!

Farkasszemet nézünk és megszólalnék, de aztán összeszorítom a fogaimat és kirobogok a szobából földrengetõn becsapva az ajtót magam után.

Kell egy pia… vagy egy liter, de valami tuti, hogy kell.

Végigcsörtetek a folyosón, majd a lifttel lemegyek a földszintre és hallon keresztül átvágok a hotel bárjáig. Muszáj innom valamit, különben nem is tudom mi a francot fogok csinálni. Kurva pipa vagyok, belül szinte fortyogok és nem is tudom igazán, hogy miért. Egyszerûen csak dühös vagyok.

Sajnos amint belépek látom, hogy nem csak én döntöttem a piálás mellett, mert  banda többi tagja is a bárpultnál ül. Remek!

Ledobom magam a lehetõ legmesszebb tõlük és kérek valami jó erõset, majd amint megkaptam felhajtom és rendelem is a következõt.

- Héé ember! Elég! Ha holnap másnapos leszel, olyan leszel a színpadon, mint a mosott szar! – Tony kiveszi a kezembõl a harmadik kört és oda teszi ahol nem érem el.

- Ne most haver, nem vagyok jó hangulatban. – figyelmeztetem, mert ha felhúz beverem a képét rózsás kedvemben.

- Szarul is festesz. Mi történ lekoptatott egy pasi? – kérdezi vigyorogva, de mikor vetek rá egy gyilkos pillantást lehervad a mosolya. – Oké, befogom. Mi van?

- Összekapunk Alexel.

- Na, és? Máskor is összekaptatok már?

- Most nem úgy kaptunk össze. – sóhajtok a hajamba túrva – Ilyen még nem volt.

Még soha nem kiabáltunk ennyire. Mindig összekaptunk valamin, de pár perc vitatkozás után mindketten röhögünk rajta.

- Min akadtatok össze?

Fenébe! Nem mondhatom el neki az egészet, mert még Tony sem tudja, hogy mit szoktunk mi csinálni, de…

- Kiborult. Asszem amiatt, ami történt. Úgy tûnt, hogy túllépett rajta, de ma egyszerûen kiakadt és elõször sírt… megijedt tõlem! Érted te ezt? Soha nem bántanám az istenit, és tõlem félt! – elõre nyúlok és visszahúzom magamhoz a piát, majd a felét felhajtom.

- Nekem is tök normálisnak tûnt mikor dumáltunk, de… mégis csak tudjuk mi történt. – sóhajtja és õ is rendel egy piát.

- A doki adott egy számot valami agyturkászra. Lehet, hogy el kéne mennie. – a gubanc, csak az, hogy már nem New York-ban vagyunk. – De nem csak ez van. Ki akar lépni a bandából. Most.

Tony rám bámul, õ sem hiszi el, amin nem is csodálkozom, hisz tudjuk, hogy Alex milyen egoista kis dög, és mennyire szereti, ha a rivaldafényben imádják.

- Ez meg, hogy a francba jutott eszébe? – kérdi döbbenten.

- Jason azt akarta, hogy póló nélkül lépjen fel, hogy kárpótolja a rajongókat a késésért. – köpöm gúnyosan. Szerencse, hogy Jason most nincs itt. – Nyomok vannak rajta, nem is kevés és ezen is kiakadt. Nem akar mások elé állni, mert attól parázik, hogy meglátják. Vagy bántják.

De basszus, ott az egész banda, biztonságiak a személyes testõrei nem lenne semmi baja. A színpadon is mellettem állna és még le sem kellene vetkõznie.

- Ez nagyon gáz. Komolyan veszekedtél vele? – kérdezi, mikor kiürülnek a poharaink. Egy cseppet sem segített a pia és nem is rendelek többet, mert igaza van, nem ihatom most le magam.

- Most te is engem hibáztatsz?! Kurvára próbáltam a kedvében járni, mindent megtettem, hogy jó legyen neki erre ezt kapom! – ne hogy már még Tony is kiakasszon!

- Nem vagy te egy kicsit nagyon önzõ? Gondolj már bele milyen érzés neki… hatan rámásztak, most meg álljon ki ezrek elé és tudod, hogy néha milyen erõszakosak a rajongók. Az utolsó koncerten is beszökött egy az öltözõbe.

Igaza van, de akkor sem most kellett volna.

- Értem én, és nem is paráznék miatta, ha egy idõre szünetel, de nincs két hetünk betanítani valakit! – ez akaszt ki amellett ami történt vele.

- Akkor sem kiabálhatsz vele azok után, hogy huszonnégy órája még kórházban feküdt. – mondja komoly arccal egy szívószálat hajtogatva.

- Én nem akartam kiabálni… egyszerûen csak kiakadtam basszus! Azt hiszed nekem könnyû volt? Ha mellette lettem volna és nem Adriannel dugok a lakásunkon, akkor nem történik meg! – ezt kurvára nem tudom elfelejteni, akármit is mond.

- Nem ülhetsz örökké a nyakán haver. És nem is bírnád idegekkel.

Akaratlanul is felnevetek, bár rögtön lehervad a vigyorom.

- Szeretem õt a francba is! Gyûlölöm látni, hogy rossz neki! – és még voltam olyan idióta, hogy leordítom a fejét ahelyett, hogy megölelem és megnyugtatom.

- Tudom haver. – rácsap a vállamra, majd feláll. – Gyere, pókerezzünk egyet, addig lenyugszol és mehetsz vissza farok csóválva bocsánatért könyörögni.

- Idióta! – de azért felállok és megyek vele. A kártyára koncentrálni kell és addig is kieresztem a gõzt.

Pár órával késõbb már elég zen van bennem, hogy ne tudjanak felhúzni. Ki gondolta volna hogy az alkohol mentes mojito-nak vannak elõnyös hatásai is?

Mély levegõt veszem a szobánk ajtaja elõtt, majd benyitok.

- Figyelj Alex, sajnálom, akkora barom volt… Alex? Alex!

Hol a faszban van? Körbejárom a lakosztályt, de a fürdõ és a nappali is üres, az ágyról pedig eltûnt a bõröndje. A kurva életbe mégis hová a picsába ment?

Minden jól alakul, annak a fasznak a távoázása után jót röhögünk, miután mindketten megnyugodtunk, de akkor Jeremy majdnem megcsókol. Pánikba esve sikítok fel és lököm el magamtól. Tudom, hogy nem direkt volt és be is vallja, de akkor is megijedtem. Sokkal jobban, mint azt kellett volna, de ezt nem mondom el neki… és fogalmam sincs, hogy miért nem mondom el.
- Szóval, mi legyen a fellépéssel? – kérdezi. – Kimész felsõ nélkül vagy nem? Te döntöd el, basszál Jasonre, nem az a dolga, hogy dirigáljon.
- Megcsinálom, nem akarok most gebaszt az elmaradás miatt. – Pedig semmi kedvem majdnem csupaszon parádézni.  – Majd segítesz bekenni alapozóval, hogy mindenhol takarjon.
- Mit szólnál inkább valami… mit tudom én… matricához? – Mire gondol?
- Matrica?
- Ja, olyanokat, mint a tetkók. Valami tartósabb cucc kell, mint az alapozó.
- Az lehet, de akkor abból is vízálló kell. – Ugyanott vagyunk, ha a matrica leesik az izzadástól.
- Vedd le a felsõd és nézzük meg mennyire lesz szükség.
Teszem, amit kér, de ahogy végigsimít a nyakamon, megmerevedek. Mi… miért rémültem meg ennyire?
- Oké, akkor hozok egy párat és majd megoldjuk. A henna tartósabb lenne, de azt valakinek meg kellene csinálnia - hatol be zavart elmémbe a hangja.
- Jó lesz a matrica is, majd te kidíszítesz. – Nem akarom, hogy rájöjjön, hogy baj van.  – De ne maradj sokáig oké? Nem akarok egyedül lenni…
- Egy ötcsillagos szállodában vagy, mágneskártyás zár mögött. Nem lesz semmi bajod.
 

* * *

Ahogy egyedül maradok egész megnyugszom, de ahogy csinálnék valamit rájövök, hogy így meg unatkozom. Ha nincs itt… nem is olyan jó. Amikor visszajön dobban egyet a szívem, hiszen… hiszen itt van. Végre nem unom halálra magam.
- Kényelmes?
- Unatkozom - felelem. - A tévében szar sincs, a dvd filmeket meg már láttam.
- Akkor foglald el magad ezzel. – Az ölemben landol egy zacskónyi felragasztható tetoválás. – Válogasd ki amelyik tetszik és holnap a koncert elõtt kidíszítelek.
Én válogatok, õ valamit a lapin mókuskodik, de nem is figyelek rá, amíg meg nem szólal.
- Hozatok fel valami kaját, mit kérsz?
- Valami nyúlkaja, amit ehetek és zsírmentes fagyi. - Legalább a fagyi legyen már finom.

A kaja hamar lemegy, utána meg kicsit szívatjuk is egymást.
- Örülj neki, hogy nem hízol, mert amennyi édességet eszel már olyan lennél, mint egy kétajtós szekrény. – Kikérem magamnak, õ sokkal többet eszik, mint én.
- Nem is eszem sokat! Csak…
- … csak sok édességet. – Dög.
- Nem is! Te eszel egy rakás kaját! Egy teljes pizza vacsira plusz kóla!
- Én ledolgozom az edzõteremben, de mondd csak kicsi öcsikém? Mikor láttál utoljára futópadot?
- Ha te az edzõteremben, akkor én ledolgozom az ágyban! – Kinyújtom a nyelvem rá, majd megint, és ahogy hirtelen fölém mászik a gyomromban egy pillanatra fura érzés kezd keringeni, de az illata megnyugtat, mint mindig.
- Nem szerencsés felizgatni öcsi, ha nem akarod folytatni. – Az, hogy ennyire fel tudom izgatni, totál elveszi az eszem. Egyáltalán nem tudom, hogy mit mernék most megtenni, de az tuti, hogy akarom õt.
- Ki mondta, hogy nem akarom?
A közelsége nyugtat és a szívem egyre hevesebben ver, ami kezd zavaró lenni egy kis idõ után az az, hogy a farkam nem reagál rá. Elkezdett keményedni, de ahogy még közelebb férkõzött hozzám és a nyakamnál érintett, mintha lefagytam volna.

- Inkább pihennék – mondja, nagyot szusszanva ledobja magát az ágyra.
- Baj van? – remélem nem érzi rosszul magát.
- Nem, semmi. Csak fáradt vagyok. – ásítja, de ezzel egyet is értek.

Én is elaludnék itt helyben, de az nem lenne kóser. Még tuti beugranak a haverok, és persze Jason, akivel az utóbbi pár napban nem is találkoztunk.

Alex ledönt az ágyra, majd teljesen rám fekszik, mintha csak valami kényelmes matrac lennék. Egyik elõnye a méretkülönbségnek.

Már megszokásból is muszáj hozzá érnem, lassan simogatom a hátát, majd a csípõjétõl vissza. Máskor nem kerülném ki a legszexibb részét, de nem akarok fájdalmat okozni neki, a drága öcsikémnek viszont más a véleménye. Elégedetlenül morogva megfogja a kezem és a fenekére pakolja.
- Ha nem markolsz bele semmi baja nem lesz.

Elvigyorodom, de teljesítve az óhaját simogatom ott is.

Hahh, de ha egyszer annyira markolnivaló feneke van! Többször el kell kerülnöm az ingert, hogy erõsebben simítsam. Fenébe…!
- Szeretlek – suttogja a nyakamba hajtva az arcát.
- Én is téged – válaszolom rögtön, mosolyogva bár úgy sem látja.

Egy jó ideig így fekszünk, néha már kezet kell váltanom, mert elzsibbadt a monoton mozdulatoktól, de nem hagyom abba, mert élvezem. Sokkal nyugisabb így, mintha egyedül senyvednék ebben a szobában. Így legalább tudom, hogy minden okés és õ sem csatangolt el.

Néha egy puszit nyom a nyakamra, õ se tudja megállni, hogy ne tegye ugyanezt, és ezt is imádom benne. Ha nem ép mániákusan kisajátító, akkor tud õ „normális” is lenni.

Egy hangos kopogás zavarja meg a nyugit, majd Jason ordít be, hogy beszélni akar velünk.

Felsóhajt, lassan lemászik rólam én pedig kinyitom az ajtót.
- Végre ide méltóztattatok érni – morran ránk idegesen.
- Hé, kórházban voltam – szól rá azonnal Alex, de én is mellé lépek , mert rohadtul nem tetszik, ahogy beszél vele.
- Leszarom. De azt remélem tudod, hogy minden eddiginél többet kell mutatnod? Vissza kell édesgetni a rajongókat.
- Felejtsd el. Nem mutatok egy centivel sem többet!

Nem is tudna, hisz egyértelmû nyomok vannak rajta.
- Na jó! – kiált és idegesen a falra csap, majd mielõtt még reagálhatnék megragadja Alex karját és odébb ráncigálja nem törõdve a fájdalmas szisszenéssel. A nyomorult… azonnal leválasztom róla, de amilyen mocsok még azt sem érdemelné, hogy közel legyen hozzá.
- Mi a faszt csinálsz? – még egy rossz mozdulat és beverem a képét. Ami nem lenne jó, mert így is folyik egy per, nem kell még egy.
- Szerzõdések kötnek titeket. – mondja, mintha nem tudnánk.
- Leszarom a szerzõdéseket! Ha nem mutat nem mutat, nem is fog és hozzá ne merj érni még egyszer! – nem a divatbemutatóért jönnek hanem koncertre.

 - Vagy? Vagy kirúgsz? – önelégült nevetése csak még jobban felbasz. - Ne álltasd magad. Semmihez sem tudtok kezdeni nélkülem és egy turné közepén vagyunk. Sehol nem találsz másik menedzsert a helyemre. Te meg felsõ nélkül gyere a színpadra vagy leszaggatom!

Elviharzik, de lehet ez a szerencséje, mert nem tudom meddig bírta volna visszafogni magam. Egy kispályás menedzser volt mikor szerzõdtettük, de a banda érdemei miatt szedte meg magát, erre úgy pofázik mintha õ lenne a megváltó.
- Ne hagyj itt – kér Alex, mikor akaratlanul is az ajtó felé mozdulok, hogy utána menjek és a betonba építsem a képét bármilyen baromság is lenne.

Ingerülten kifújom a levegõt és átkarolom a belém kapaszkodó Alexet.

Kibaszott Jason! Teljesen elrontotta a kedvem!
- Nem hagyom, hogy így viselkedjen. Tököm tele van vele – még egy ilyen és tuti repül. Ne akarja azt bemesélni nekem, hogy egy ilyen népszerû és jövedelmezõ zenekar nem találna rip-rop új menedzsert.
- Megértem – karol át még szorosabban - Te vagy a leader, ha ki akarod rúgni, tedd, de a többieknek szólnunk kell, te is tudod. Bár nem fognak nemet mondani, Jasont mindenki utálja. De abban igaza van, hogy szarban leszünk nélküle. – felnéz rám aggódó szürke szemeivel - Talán… alapozóval el tudnám fedni a foltokat, és akkor befogná a pofáját és neked sem kellene idegeskedni egy új menedzser miatt, nem? Aztán konci után kirúgjuk. Vagy…
Várakozóan nézek fel rám, mintha tõlem várná a választ és rengeteg minden eszembe jut, többek között az is, hogy… – … Mi lenne ha megfognám és kivágnám az ablakon? Az kielégítõ látvány lenne nem gondolod?

Farkas vigyorral nézek rá és õ is hasonlóval válaszol, majd kuncogva átkarolja a nyakam.

- Ez is egy perspektíva, de túlságosan sajnálnám azt a szegény betonkockát, amire ráesne. Nem érdemel akkora büntetést, Jasonnél még az is kellemesebb ha egy kóbor kutya odacsinál. – mondja sajnálkozón lebiggyesztett ajkakkal.

Felnevetek és most valahogy teljesen kimegy a fejembõl, hogy beteg és automatikusan közelebb hajolok, hogy lopjak tõle egy csókot.

Még idõben reagál és a mellkasomnak feszülve ellöki magát tõle.

- Jeremy! – kiált kicsit ijedten és ekkor kapcsolok.

- A francba! Bocs öcsi, teljesen kiment a fejembõl. – frusztráltan a hajamba túrok és ledobom magam a kanapéra. Kurvára hiányzik az íze…

- Se…semmi baj. De tudod, hogy nem akarlak megfertõzni. Megijesztettél… - sóhajt, majd végül mellém dõl és a fejét az ölembe hajtva lefekszik.

- Oké, majd igyekszem észben tartani. - egy puszit nyomok a homlokára és összeborzolom a haját.

- Na! - morogja elkapva a kezem és összefûzi az enyémmel az ujjait.

- Szóval, mi legyen a fellépéssel? – kérdezem tûnõdve – Kimész felsõ nélkül vagy nem? Te döntöd el, basszál Jasonre, nem az a dolga, hogy dirigáljon.

- Megcsinálom, nem akarok most gebaszt az elmaradás miatt. – elhúzza a száját – Majd segítesz bekenni alapozóval, hogy mindenhol takarjon.

Azzal ellennénk egy darabig és nem is száz százalék, hogy kibírja. Az a gáz, hogy a  koncerteken piszkosul meleg van a sok világítás meg minden miatt és ha leizzadunk könnyen lefolyik. És akkor passz.

- Mit szólnál inkább valami… mit tudom én… matricához? – kérdezem, másik lehetõséget keresve.

- Matrica?

- Ja, olyanokat, mint a tetkók. Valami tartósabb cucc kell, mint az alapozó. – legalább nem tud leolvadni és a koncerten tuti ki fog tartani. Jason pedig befogja a pofáját.

- Az lehet, de akkor abból is vízálló kell. – gondolkodik hangosan.

Egy tetkó szalonban tuti lenne, ott is tartanak ilyesmit, ha pedig nem akkor egy jelmezboltban.

- Vedd le a felsõd és nézzük meg mennyire lesz szükség. – felül és ahogy felnyújtja a kezeit én óvatosan lehúzom róla.

A vállain nincsenek, a felkarján viszont szabályosan kivehetõk az újnyomok, amik már egészen feketék. Legalább már gyógyulófélben van, de akkor is kurva szar érzés még mindig ezt látni. Ott kellett volna lennem és megakadályozni ezt.

Végigsimítom a foltokat, majd a nyakán is, ahol szintén kibaszott ujjnyomok vannak, és pár lilás szívásnyom meg piros harapás.

Basszus, ezt nem lesz semmi elfedni.

- Oké, akkor hozok egy párat és majd megoldjuk. A henna tartósabb lenne, de azt valakinek meg kellene csinálnia.

- Jó lesz a matrica is, majd te kidíszítesz. – mosolyog halványan – De ne maradj sokáig oké? Nem akarok egyedül lenni…

- Egy ötcsillagos szállodában vagy, mágneskártyás zár mögött. Nem lesz semmi bajod. – mosolygok rá a kezeim végigjártatom a szexi vékony felsõtestén.

Annyira más, mint én és mégis tökéletes.

***

A tetkószalonban a srác elsõre felismer és tisztára kész van, hogy náluk költök. Még az ajtót is kinyitja mikor kifelé megyek annyira nagy rajongónk és biztosít, hogy ott lesz a koncerten is.

Szuper, de ezen kívül hidegen hagy. Bármennyire is szeretem az extrém cuccokat, azt valahogy nem csípem, ha valakinek akkora tágító van a fülében, mint a toalett papír gurigája.

Egy kisebb zacskónyi ál-tetkót szedtem össze, van itt mindenféle, hogy Alex kiválaszthassa ami tetszik neki, bár nagyjából ismerem az ízlését.

***

Az ajtón belépve azonnal röhöghetnékem támad. Az öcsém igen csak furcsa pózban nézi a tévét, de nem úgy tûnik, mint akit érdekel is. Az ágyon fekszik, a feje pedig lelóg a végébõl.

- Kényelmes? – kuncogok rajta, mire végre visszatér ebbe a dimenzióba.

- Unatkozom. A tévében szar sincs, a dvd filmeket meg már láttam.

Nem is õ lenne, ha nem lenne valami problémája.

- Akkor foglald el magad ezzel. – odadobom neki a zacsit és sikeresen el is kapja. – Válogasd ki amelyik tetszik és holnap a koncert elõtt kidíszítelek.

Kíváncsi vagyok rá, hogy mutatnak rajta, de tuti nagyon vagány lesz.

Addig, míg õ ezzel elvan, elõkotrom a laptopomat, azon vannak új filmek és ha ma este lazulni akar, akkor filmezünk.

- Hozatok fel valami kaját, mit kérsz?

A magam részérõl az a pizza jön amire már a gépen fájt a fogam.

- Valami nyúlkaja, amit ehetek és zsírmentes fagyi.

Hívom a szobaszervizt és bediktálom amit kérünk, majd laptopot hozzákapcsolom a nagyképernyõs tévéhez és amint megjön a kaja el is indítom.

Az ágyra ülök, hátamat támlának támasztva, Alex pedig az ágy felénél teszi le magát a tálcáját a térdemen egyensúlyozva, mintha én lennék az asztal. Vicces, hogy egyszerre eszünk, mint valami elcseszett robotemberkék, akiket egymásra programoztak.

Vacsi után már bontja is a desszertet, epres-csokoládés fagylalt karamell öntettel, egy egész doboznyi.

- Örülj neki, hogy nem hízol, mert amennyi édességet eszel már olyan lennél, mint egy kétajtós szekrény. – jegyem meg vigyorogva, mire kapok egy morcos tekintetet.

- Nem is eszem sokat! Csak…

- … csak sok édességet. – felszisszenek, mikor a hegyes kis könyöke az oldalamba nyomódik, de akkor is igazam van.

- Nem is! Te eszel egy rakás kaját! Egy teljes pizza vacsira plusz kóla! – mutat a tányéromra hadonászva.

- Én ledolgozom az edzõteremben, de mondd csak kicsi öcsikém? Mikor láttál utoljára futópadot? – cukkolom, bár szerintem soha napján, de lehet, hogy beugrott hozzám egyszer-kétszer.

- Ha te az edzõteremben, akkor én ledolgozom az ágyban! – vágja rá, majd gyerekesen kinyújtja rám a rózsaszínû nyelvecskéjét.

Bár nem a megfelelõ hatást éri el, sokkal inkább az jut az eszembe, mikor az a nyelv egy délebbi fertályon kalandozott.

- Ha ezt még egyszer… - kezdeném figyelmeztetõn, de újra megteszi… oké, te akartad.

Egy ragadózó macska gyorsaságával termek rajta és ledöntöm a matracra. – Nem szerencsés felizgatni öcsi, ha nem akarod folytatni. – morgom vágyakozóan közel az ajkaihoz, de nem érek hozzá.

- Ki mondta, hogy nem akarom? – kérdez vissza pimaszul és ismét rám nyújtja a nyelvét.

Gonosz kis dög… de szexi… és az enyém…

Mellette támaszkodva lassan ráfekszem, hogy ne nyomjam meg a sérült részét, de a csípõnk pont összeérjen és érezze ami ott van.

Persze õ sem marad nyugton és felnyomja magát, majd nyöszörögve hanyatlik vissza. A vékony naci nem rejti el, hogy már õ is kezd felizgulni.

- Nem lehetek sokáig pipa, ha ilyen kurva szexi vagy – mormogom rekedt hangon.

Nadrágon keresztül hozzá dörzsölöm a farkam, ami rohadt jó érzés, de kár, hogy kell a naci. Csak lassan csinálom direkt húzva az ágyát az elõbbiért, pedig ismerhetném már annyira, hogy tudjam a kis sunyi mindig eléri amit akar.

- Csináld… erõsebben…

- Nem tudom… mire gondolsz… - morogom vigyorogva a nyakába, gyengéden harapdálva csak a finom bõrét.

Ez így mondjuk biztonságos még ha el is élvez, mert a bõrnaci nem engedi át a nedvességet. És az tuti, hogy el fog élvezni a kérdés az, hogy mikor…

- Eszméletlen! – mér végig szemérmetlenül, ami kifejezetten tetszik. Egy kis gond van a nacival…

- Szerintem is. Imádom… viszont… - Neki is megmutatom, amit járás közben vettem észre, egy kék folt. - … mostanra nem lesz jó.

- Hm… és mi lenne ha felvennél alája egy harisnyát? Extra vékony anyagból feketét, és akkor eltakarná. – Áh, abban meg már olyan lennék mint egy travi. Félreteszem inkább… megveszem, de máskor veszem fel.

- Lehet. Majd megpróbálom, de egyébként szuper, mert nem szorítja a seggem.
- Tökély, mint mindig. – Jupp, a fenekemre sosem volt panasz részérõl.

- Akkor jön a többi.
Egyre jobb a kedvem, ahogy figyelem magam a tükörben. Ruha ruha után, én meg egyre vidámabb vagyok. A shopping mindig feldob, hiszen új dolgokkal halmozom el magam és külön király, hogy most õ is itt van. Sosem jön velem. vagy a cicáival van éppen, vagy edzeni. De most egyik sem, most csak velem foglalkozik. kezdem azt érezni, hogy egy picit talán hálás is lehetek annak a hat szemétládának. Persze ezt Jeremynek nem mondom, tuti kiakadna.

Mire végzünk megvan a fejemben az ötlet. Ha a kezemben lesz a papír, a combvillantós nacit veszem fel, a fehér csipkés felsõvel. Az a kettõ jött be neki a leginkább, így tök logikus, hogy azokban fogom elcsábítani. Valahol amúgy is érzem, hogy különleges lesz, és ettõl elõre megremeg a farkam. Az elsõ éjszakánk kettesben. Csak neki és nekem…

Ötezer dollárral szegényebben, de sok szexi ruhával gazdagabban haladunk a reptér felé, ami viszont tele van firkászokkal.

- Francba. Honnan tudták, hogy innen megyünk?

- Tuti lenyomozták a magángépet és a foglalást. Ha már a kórháznál nem sikerült megcsípniük…

- De utálom, mikor ezt csinálják. Mért nem elég nekik egy kibaszott sajtótájékoztató?!

- Dobok nekik egy kis morzsát, ne mondják, hogy undok sztárok vagyunk. – Az lesz a legegyszerûbb. A negatív sajtó nem tesz jót és amíg spanciban vagyunk velük addig nem fognak direkt rohadék dolgokat írni. Legalábbis szerintem.

- Mire gondolsz?

- Nem azért ácsingóznak, hogy elmondja, semmi bajom? Akkor elmondom.

Már szállok is és becsülettel válaszolok minden kérdésre. Élek és virulok, mostmár, de betegen azért csak nem fogok mászkálni. Még ha nem is kell tudniuk, hogy pontosan mi volt a bajom. Megnyugtatom õket, hogy nem lesz több elmaradt konci, mert nem is tervezünk ilyesmit. Ha nem lesz másnak más baja, minden konci meg lesz tartva.

- Ügyes voltál – dicsér meg Jeremy, mikor a gépen vagyunk.

- Legalább már leszállnak a témáról. Szerinted ez…- szemlézem meg az ülést. Elég puhának számít? Jeremy olvasva a gondolataimban, már szerez is nekem egy párnát.

- Fáj még? – kérdezi mikor visszaér én meg leülök.

- Már nem annyira, mint akkor, de még érzem.
Egymással szemben ülünk és nem is igazán beszélgetünk. Én narancslevezek, bambulok, néha elszunyálok, vagy hallgatom a felvett számainkat, amiket a koncertre viszünk.

Atlanta olyan, mint minden más nagyváros - nem hoz lázba a dolog. Ahogy haladunk a hotel felé már csak arra várok, hogy végre ott legyünk és pihenhesse. Igaz, egyelõre nem volt idõeltolódás, de attól még rühellem a repülést.

- Tony azt mondta, már lefoglalták a szobát, csak be kell jelentkezni és elkérni a kulcsokat. – Fasza, de…

- Ugye egy szobát stoppolt?

- Ja. Mondtam neki, nyugi.
Na azért.
A bejelentkezés gyorsan megy. Itt nem igazáén izgulnak ránk, hiszen csupa üzletember van a szállodában, meg ugye a többiek, akik a mi szintünkön vannak.
A szoba kifejezetten tetszik. Két ágy van ugyan, de majd este ráveszem, hogy toljuk össze. Nem fogok külön ágyon aludni. Pont. Ahogy felér minden, õ zárja az ajtót és az egyik ágyra veti magát, én meg ásványvizet keresek.

- Kérsz valamit inni? Van behûtve. – Úgyis kólát fog.

- Egy Coca, ha van. – Ugye. - Akarsz valahová menni? Vagy kaja után lazuljunk itt? – kérdezi.

- Inkább pihennék - szusszantom és leülök mellé. az ágyra.
- Baj van? - pillant rám.
- Nem, semmi - ásítom. - Csak fáradt vagyok.
Elfekszem az ágyon és húzom õt is. Leteszi az éjjeliszekrényre a kólát és lefekszik, én meg a mellkasára. Meg úgy teljesen rá. Szeretek rajta feküdni. Õ azonnal elkezdi a hátamat simogatni, de a fenekemet taktikusan kikerüli, amit egy ideig morogva figyelek, majd mozdulok, megfogom a kezét a fenekemre teszem.
- Ha nem markolsz bele semmi baja nem lesz - jegyzem meg. Vigyorog, majd simogatni kezd. nem nyúl be a nadrág alá, csak finoman cirógatja textilen keresztül, de nagyon jól esik. Most még csak fel sem izgulok, és õ  sem. ez most nem erotika, ez most csak… szeretet. Mertén nagyon szeretem õt. Fogalmam sincs, mi lenne velem, ha történne vele valami.
- Szeretlek - suttogom a nyakába.
- Én is téged - feleli vissza. Másnak nem tudnám így kimondani, de õ teljesen más. Neki… õt nem tudom nem szereti és nem kimondani neki, hiszen hamarabb szerettem, mint ráébredtem volna, hogy bi vagyok.

Ki tudja meddig fekszünk így. Nem alszunk, õ simogat engem én meg õt, néha megpuszilom a nyakát vagy õ azt, amimet épp eléri. Ha most lehetne csókolózni már úgyis dugnánk. De ez így jó.
Aztán hirtelen éktelen kopogás. Kintrõl Jason hangját hallom, így sóhajtva mászok le Jeremy-rõl, hogy nyissam az ajtót.
- Végre ide méltóztattatok érni - morran rám.
- Hé, kórházban voltam - tolom el. Jeremy már mellettem áll.
- Leszarom - int le. - De azt remélem tudod, hogy minden eddiginél többet kell mutatnod? Vissza kell édesgetni a rajongókat - vonja fel a szemöldökét.
- Felejtsd el - rázom meg a fejem. - Nem mutatok egy centivel sem többet!
- Na jó! - öklöz a falba majd egy pillanat alatt kapja el a karom ptt, ahol az egyik véraláfutás van. Megszorítja, én felszisszenek, de Jeremy már le is szedi rólam.
- Mi a faszt csinálsz, - hajol hozzá nagyon közel, szinte süt belõle a méreg, de én is megijedtem.
Jason hajlamos az ilyesmire, sokszor ragadtatja el magát, pláne velem kapcsolatban. Gondolom, mert én vagyok a legkisebb a csapatban testalkatilag. Mindenki nagyobb nálam és így rajtam akarja kiélni magát.
- Szerzõdések kötnek titeket - vágja rá Jeremynek.
- Leszarom a szerzõdéseket! Ha nem mutat nem mutat, nem is fog és hozzá ne merj érni még egyszer!

- De mi van, ha sikerül kiszabadulniuk? – kérdezi csendesen.
- Hogy érted? – nem tudom, hogy ez most honnan jutott az eszébe.
- Ha azt mondják, hogy akartam, és azért van a sok folt, mert durván szeretem…

Azt próbálják meg! A nyomorultak, majd pont az lenne minden álma, hogy egy koszos férfimosdó padlóján…
- Akkor majd keresünk olyat, akivel dugtál és hajlandó tanúskodni és elmondja, hogy rohadtul nem szereted a durvulást. Hidd el, nem fogjuk hagyni, hogy megússzák, amit veled tettek. – még a haverok is bizonyítani tudják, és egyébként is ott a drog is. Alex sohasem drogozott.

Végre ellazul és a mellkasomhoz simul, amitõl engem is eltölt a nyugi. Jó itt állni vele a zuhany alatt. Nagyon izgató a teste így csúszósan és nedvesen, de most türtõztetnem kell magam. Franc.

- Utálok belegondolni, hogy egy hónapig nem lehet semmi izgi… - sóhajtja az én gondolataimat tükrözve - Már jobban zavar ez, mint az egész rohadt helyzet.
- De megbeszéltük, hogy lehet valami, nem igaz? – suttogom a fülébe csábítón. Neki se kell azért mindent megtagadni. Felém fordul, izgatottan csillognak a szemei.
- Akkor távolabb állok.
- Miért mennél bármerre is? – így pont jó. Érzem minden formás részét.
- Me… mert ha kiverem magamnak mégis, és rád kerül, vagy… nem… nem kockáztatok.

Oké. Rendben. Elengedem, a zuhanyzóval szembeni kád peremére ül kis terpeszben tökéletesen izgató látványt biztosítva.

A zuhanyzó csempézett falához dõlök, majd elképzelve hogy az õ kezei simogatnak. Bejárom a mellkasom, semmit sem kapkodva el lassan haladok lefelé a szemébe nézve.

Utánozza a mozdulataimat, szinte perzsel a tekintete, ahogy a kezemet nézi. Már ennyivel is felizgatott pedig még a farkamhoz sem értem. Dögöd kis bestia…

A kõkeményen álló farkamra kulcsolom az ujjaim, õ is ezt teszi és egymást figyelve lassan húzogatjuk a kezünket. Nem kell sietni, ezt ki akarom élvezni.

Basszus, mennyivel érzékibb Alexet figyelni, ahogy az ujjai a porcelánt szorítják, fejét hátraejti, szürke szemiben a tömény kéj…
- Olyan rohadtul gyönyörû vagy most… - sóhajtom, ködös szemeit figyelve.
- Képzeld el, mikor majd bennem élvezhetsz el… egyenesen belém, Jeremy… istenem, alig várom…

Elég élénk még az emlék milyen volt megdugni, mennyire kurvára szorított és maga a tudat, hogy õ volt az… a felidézett emlék elég ahhoz nagyot nyögve élvezzek el, majd rögtön utánam õ is.

Ahh… talán nem is lesz olyan vészes az az egy hónap…

***

Az éjszaka szerencsére sima ügy, az ágy kellõen puha volt, hogy azért kényelmes legyen neki és ne törje semmijét. Nagyjából úgy is az én karomban aludt, most elõször hosszú ujjú pizsiben a szuri nyomok miatt.

Végre egy nyugis alvás, mind a ketten kipihenten ébredünk, reggelit rendelünk, majd be is kellene pakolni. Elég sok cuccot viszünk, végül is egy jó darabig nem leszünk itt, de a lakást fenn tartjuk. Már megszoktam és nem szeretném felmondani.
- Mi lenne, ha összeszednénk mindent és egyenesen a vásárlásból mennénk a reptérre? - kérdezi - Akkor nem kell kapkodni.
- Hova akarsz menni?
- Láttam, hogy nyílt egy visual kei üzlet. Oda. Az egyik Monsteres posztolta, hogy luxus és diszkrétek is.

- Oké.

Gyorsan bepakolunk, õ utasítgat, hogy melyik táskát vigyem, vagy mit hová tegyek, amit esetleg nem vett elõ, majd kiviszem a cuccokat a nappaliba, ahonnan már a sofõr és a biztonsági emberi is elvihetik.

Néha rám jön, hogy muszáj megérintenem, és míg az utóbbi idõben ilyenkor lesmároltam, most ezt apró puszikkal helyettesítem. Ez ugyan kevesebb, de nincs mit tenni.

***

Az üzlet tényleg elég nyugis környéken van, elõre idecsörögtünk, hogy ne legyen senki, mikor mi megyünk. Nem lesz nekik veszteség, mert Alexet ismerve ezer dollár alatt sosem ússzuk meg.

Az ajtóban áll egy srác, aki kiköpött úgy néz ki, mint a plakáton szereplõk.

- Helló, miben segíthetek pontosan? - mosolyog és elnyomva a cigit bekísér minket.
- Egyedül vagy, igaz? - bólint. - Kamera?
- Az öltözõben egy sincs. Kerestek vagy keressek rucit?
- Majd én. Te csak ne zavarj semmit. Tegyél fel fülest, vagy mit tudom én, de nem hallasz és látsz semmit, értetted? – figyelmezteti Alex.
- Komolyan – erõsítek rá. Van itt elég szíj, amivel elláthatom a baját, ha csinál valamit.
- Oké, nyugi, bemegyek az öltözõmbe akkor kajálni. Ha baj van csengessetek, arra leszek – mutat a másik irányba, mire elégedetten bólintunk.

Alex válogatni kezd, én is szétnézek bár ezek a cuccok nem is igazán az én méretem és hülyén is mutatnék bennük. Ez inkább Alex számára paradicsom.

Egy csomó extrém darab, akad olyan naci is, ami nekem a karomra sem menne fel, nem is értem ki az, akinek ilyen lábai vannak. Az övek viszont tetszenek, egyet már ki is választok elsõ ránézésre, aztán ledobom magam egy kényelmes székre és várom az öcsémet.

Nem voltam még vele így vásárolni, általában ezt akkor intézi, mikor én edzeni vagyok. Pár perc múlva meg is jelenik, a felsõ marad, csak a nadrágot cserélte le egy olyan darabra, amirõl egy gondolat ugrik be azonnal: örülök, hogy tegnap kivertem.
- Na? Tetszik?

- Eszméletlen! – alaposan megnézem benne, de a combfix egyszerûen vadító.

- Szerintem is. Imádom… viszont… - pici kifordítja a lábát és a combján pont látszok egy nagy kék zúzódás. Francba. - … mostanra nem lesz jó.

- Hm… és mi lenne ha felvennél alája egy harisnyát? Extra vékony anyagból feketét, és akkor eltakarná. – nem tudom, hogy mutatna, de megér egy próbát.

- Lehet. Majd megpróbálom, de egyébként szuper, mert nem szorítja a seggem. – megfordul, de nem lehet panasz.

- Tökély, mint mindig. – vigyorgok rá. Imádom a hátsóját.

- Akkor jön a többi. – mosolyog õ is, majd visszamegy az öltözõbe és az elkövetkezõ két órában újabb és újabb dögös rucikban jelenik meg.

Ez bolt tényleg tele van olyan cuccokkal, amik szexik, kihívóak, de mégsem mutatnak sok szabad bõrfelületet. Érdekes.

Talál extrém garbókat is, magasított nyakú dzsekit, és fõleg bõrnadrágot, de akad néhány sötét farmer is, viszont az a hófehér csipkés felsõ viszi a pálmát.

Nem láttam még ilyen stílû felsõt. Furcsán szûzies hatást kelt, még a perverz öcsémen is és ez igazán izgató. Teljesen rásimul, a nyaka magas, de az is áttetszõ. Ha rendbe jön és felveszi azzal a combfixes nacival… nehéz lesz megállni, hogy ne döntsem meg ott helyben.

Kicsivel több, mint ötezer dollárt fizettünk a szinte komplett új ruhatárért, de Alexnek láthatóan jobb a hangulata. Feldobta a vásárlás, a dicséret, és a szexi cuccok, engem meg az, hogy néztem. A tévében nem tûnik ilyen izgalmasnak a divatbemutató.

***

A reptérre érve fáradt sóhajjal dõlök hátra, mikor meglátom a furgont, amivel a riporterek járnak.

- Francba. Honnan tudták, hogy innen megyünk?

- Tuti lenyomozták a magángépet és a foglalást. Ha már a kórháznál nem sikerült megcsípniük…

- De utálom, mikor ezt csinálják. Mért nem elég nekik egy kibaszott sajtótájékoztató?! – morgom bosszúsan, Alex pedig csak mosolyog, megszokta már.

- Dobok nekik egy kis morzsát, ne mondják, hogy undok sztárok vagyunk. – mondja, majd elõvesz egy tükröt és megigazítja a haját.

- Mire gondolsz?

- Nem azért ácsingóznak, hogy elmondja, semmi bajom? – bólintok – Akkor elmondom.

Steven megáll, amilyen közel csak lehet a repcsihez, de még ez sincs közel. A vakuk már az üvegen keresztül villognak, a biztonsági ember az én oldalamon nyissa ki az ajtót és próbálja kartávolságon túl tartani a mikrofonokat. Megvárom, míg Alex is kiszáll, de õt azonnal letámadják.

- Mr. Noris!

- Mr. Noris! A rajongói kíváncsiak, hogy súlyos-e az állapota? Számíthatnak további elmaradt koncertre?

- Nem lesz elmaradt koncert, csupán eltoltuk két nappal. – válaszolja mosolyogva, mintha mi sem történt volna.

- Ezek szerint nem volt olyan komoly a betegsége? – kérdezi egy másik keselyû.

- Tudják, szerintem minden betegség komoly, ha reggel felébredve úgy nézek ki, mint egy vízi hulla. – elvigyorodik, a vakuk pedig ismét villogni kezdenek.

Mosolyogva figyelem, ugyanolyan mintha az elmúlt napok meg sem történtek volna. De hát õ Alex, nem egyszerû letörni semmivel sem és nem is sikerült senkinek. Rajtam kívül.

- Mr. Noris? – fordul felém – Ön is végig a kórházban maradt?

- Természetesen. Ikertestvérek vagyunk, az õ baja az enyém is. – válaszolom az igazság egy részét, hogy elégedettek legyenek. – És most bocs srácok, de mennünk kell.

Átvágunk közöttük és ügyesen felslisszolunk a gépre. A csomagokat hozza a sofõr és a hordár, mi pedig a kényelmes bézs utastérbe megyünk.

- Ügyes voltál. – jegyzem meg.

- Legalább már leszállnak a témáról. – bizonytalanul nézi az ülést – Szerinted ez…

- Kérek egy párnát. – felállok és megkeresem az egyik légi kísérõ csajszit, aki ragyog a boldogságtól, hogy kértem valamit és már hozza is. Chh… ezzel a mosollyal inkább Alexet fûzze, ne engem.

Visszamegyek és odaadom neki, õ pedig szépen beleigazítja az ülésbe és lassan ráül.

- Fáj még? – kérdezem halkan.

- Már nem annyira, mint akkor, de még érzem.

Velem szemben ül, nyilvánosan nem kell a feltûnés-ölelkezés. Mikor szólnak, hogy felszállunk, bekapcsoljuk az öveket és start.

Ez az út még nem lesz olyan fárasztó, hisz csak Atlantáig megyünk, de a többin már bizti ki leszünk ütve.

***

Atlanta.

Nagyváros, felhõkarcolók, stadionok, Martin Luther King sírja, Scarlett O’Hara és a Coca Cola múzeum.            Mi kell még?

Hát perpill meghalnék egy pizzáért, de még kibírom a szállodáig. Már délután van és reggeli óta nem ettünk semmit. A gépen kínáltak, de nem szeretek utazás közben nassolni. Alex csak narancslevet ivott, úgyhogy tuti õ is kajás.

- Tony azt mondta, már lefoglalták a szobát, csak be kell jelentkezni és elkérni a kulcsokat. – mondom, amint belépünk az ötcsillagos hotelbe. Az a buli a turnékban, hogy szuper helyeken szállunk meg és még csak nem is nekünk kell fizetni. A kaját meg ilyesmit igen, de a szállást a meghívó ország, vagy város fizeti.

- Ugye egy szobát stoppolt? – kérdezi Alex mellettem sétálva.

- Ja. Mondtam neki, nyugi. - amúgy is szar lenne egyedül egy szobában. Úgy egymáshoz vagyunk nõve, hogy már az is hiányozna, ha nem lennénk egy helyen.

Bejelentkezem, minden simán megy. A szállodában kisebb feltûnést keltûnk, bár nem a szokásos, hisz a merev üzletemberek nem éppen rock rajongók.

A szoba pazar, tágas tér, két egyszemélyes ágy, velük szemben kanapé, puccos fürdõszoba és mindennel felszerelt mini hûtõ és bárszekrény. Király!

Felhozzák a cuccainkat és mikor minden a szobában van, zárom az ajtót, majd egy kis relax kedvéért elterülök az ágyon. Mmm… kényelmes.

- Kérsz valamit inni? Van behûtve. – hallom az öcsém hangját.

- Egy Coca, ha van. – mindjárt meg is kapom, felülve köszönet képen kap egy puszit a homlokára. Õ még csak ásványvizet iszik.

Kellemesen hideg, de lassan iszom, mert végképp nem hiányozna, hogy elmenjen a hangom vagy berekedjek tõle.

Elégedetten visszadõlök az ágyra.

- Akarsz valahová menni? Vagy kaja után lazuljunk itt? – kérdezem tõle. Nekem nyolc, de tõle függ, hogy mennyi séta kényelmes még neki.

- Örülök, hogy a perverzebbik éned sem veszett el - jegyzi meg.
- Akkor oké?
- Hogy a zuhanyzóban csinálom egyedül, vagy neked nyújtok vele mûsort, tök mindegy. - Egy vigyorral válaszolok. Legalább ennyi legyen, ha már minden tilos.
- Nem akarom, hogy véletlenül megfertõzzelek - jegyzem meg neki õszintén.
- Majd vigyázunk… estére leragaszthatjuk a tûszúrásokat is, hogy tuti legyen.
- Rendben. Ideadod a cuccom?

Pakolászni kezdünk. Én még találok egy érdekes nacit is, amire nem emlékszem, de a mérete stimmel. Már épp felfújnám magam, hpogy egy cicája naciját hozta, amikor megnyugtat, hogy a jóganaci és rádöbbenek: tényleg az. Bár azt hittem, már meg sincs és kidobtam, de ezek szerint megmenekült a selejtezéskor.
- Úgy nézek ki ebben, mint egy lecsúszott színész. Nem is… inkább mint a nyugdíjas klub elnöke. – Komolyan, hogy hagyhattam meg ezt a nacit?!
- Egész szexin simul ahol kell…
- Mért nincs itt egy normális tükör?! – Tényleg jó seggem van benne?
Válasz helyett megkapom a piperés tatyót és mehetek fogat mosni és egy kis emberi ábrázatot varázsolni magamnak. Úgy nézek ki, mint egy több napos vízihulla, basszus…

A kocsiban aztán érdekes a beülés, de szerencsére csak pár messzebbi fotó készül. Rohadt paparazzik. De ahogy beülök, meglepve nézem az ülést. Össze-vissza van szaggatva. Mi a fasz történt itt?
- Jeremy?
- Hm?
- Szerintem egerek vannak a kocsiban…
- Azt hiszem azt én szartam el tesó. A kórház nem volt elég közel én meg rohadt pipa voltam.
Édes… bár tudtam, hogy aggódott. De hogy ennyire…? Hozzádõlve várom a hazaérkezést, ahol gyorsan megyünk is felfelé, de még elõtte szól a portásnak, hogy csajt várunk, aki aranyosan ledöbben ezt hallva.
- Mondta a doki, hogy meddig kell diétán lenned?
- Két-három nap aztán fokozatosan emelhetem a kalóriát.
- Akkor pizza kilõve. Majd rendelünk egy étterembõl, ott lesz diétás menü. – Elõre várom a nyúlkaját…

Az ügyvédnõ vérprofinak látszik, már a megjelenésétõl is összeszorul a gyomrom, hogy bajt csináltam. De megnyugtat, hogy rács mögé fognak jutni a mocskok, bár a mobilomat elviszi, hogy ha kellene a zaklatások miatt… én meg odaadom. Turné alatt úgysem keres senki.
Ebédkor, kajálás közben aztán érdekes témát dob fel.
- Nem kell elmennünk holnap vásárolni? Mármint neked. Kéne valami cucc, amiben fel tudsz lépni. – Jogos, jogos.
- Az lehet, hogy jó lenne. Asszem ez az egyetlen garbós pulcsim, és kell pár dögösebb darab a koncertre. Csak… nem nagyon van kedvem kimenni.
- Megyünk együtt és nem lesz gond - mondja, és kapok az arcomra egy puszit. - Jön a biztonsági ember is és tarthatsz nekem divatbemutatót.
- Úgy megcsókolnálak… francos egy hónap - nyekkenek fel a hajamba túrva. Olyan csábítóak az ajkai, de nem szabad, nem fertõzhetem meg!
- Az. De el fog repülni, mert még levegõt venni sem lesz idõnk a turné mellett.
- Én bírtam a turnét máskor is. Jó buli körbeutazni a világot és legutóbb megfogadtuk, hogy Franciaországban megkóstoljuk a csigát. Emlékszel? – kérdezem vigyorogva.
- Basszus azt hittem már elfelejtetted. – SOHA! – Most komolyan kényszeríteni fogsz rá? – Nanáhogy. – Egy perverz, kis szadista dög vagy öcsi.
- De azért szeretsz ugye? – kérdezem. Jó a kedvem. Imádni fogom látni, ahogy a csigáktól fintorog.
- Azért igen… bár… nem tudom mi lesz a véleményem, ha csúszómászót etetsz velem.
- Én tudom, hogy akkor s szeretni fogsz! – Azt már fel sem dobom, hogy lehet élõket is rendelni egyes éttermekben. Utánanéztem, de ehelyett inkább az ölébe vackolom magam és elalszom tévézés közben.
Vacsi miatt ébreszt csak fel, amin gyorsan túlesünk, aztán én átcuccolok hozzá, mert ugye vele alszok, és készülök zuhanyozni. Ahogy peregnek rám a cseppek eszembe jut, hogy nincs-e valami mód, hogy lemossak mindent. Az emlékeket, az egész szart, de ahogy valaki megérint, amdjnem kiugrok a kabinból.
- Bocs, nem akartam a frászt hozni rád. – Jeremy bûnbánó hangjára felsóhajtok és visszahúzom a kezét a derekamra.
- Nincs gond, csak elgondolkoztam és… nem hallottalak bejönni – vallom be.
- Ne gondolj rá Alex… Az jusson az eszedbe, hogy nem sokára az összes patkány rács mögött lesz. – Kapok egy puszit a vállamra, de most valahogy nem lazít el azonnal.

- De mi van, ha sikerül kiszabadulniuk?
- Hogy érted? - kérdezi.
- Ha azt mondják, hogy akartam, és azért van a sok folt, mert durván szeretem… - jegyzem meg halkan.
- Akkor majd keresünk olyat akivel dugtál és hajlandó tanúskodni és elmondja, hogy rohadtul nem szereted a durvulást. Hidd el, nem fogjuk hagyni, hogy megússzák amit veled tettek.
A hangjára, az érintésére ellazulok, ahogy a közelségben mindig és kezdek hinni neki. talán tényleg nem lesz semmi baj. Talán meg fogjuk oldani, hogy börtönbe menjenek.
- Utálok belegondolni, hogy egy hónapig nem lehet semmi izgi… - sóhajtok fel a karjaiba dõlve. - Már jobban zavar ez, mint az egész rohadt helyzet.
- De megbeszéltük, hogy lehet valami, nem igaz? - suttog a fülembe nagyon csábító hangon. Megfordulok a karjában s a szemébe nézek.
- Akkor távolabb állok - suttogok vissza.
- Miért mennél bármerre is? - szorít még jobban magához.
- Me… mert ha kiverem magamnak mégis és rád kerül, vagy… nem… nem kockáztatok.
A kád szélére csüccsenek, õ pedig a falhoz dõl és elkezdi simogatni magát. Elõször csak a mellkasát, majd lassan halad lefelé. Nyelek egyet, ahogy az ujjai útját követi a tekintetem. Nem bírom ki, hogy ne érjek magamhoz és leutánzom a mozdulatait. Ugyanazt az utat járom be a testemen, mint õ az övén, így olyan, mintha õ csinálná nekem. Észreveszi, és mosolyogva folytatja.
Egyszerre vesszük kézbe a farkunkat. Az övé is merev, az enyém csak fékig, de kis rásegítés és Jeremy közelsége hamar feldobja a hangulatomat. Lassan pumpálom, ahogy õ is teszi magával és közben a szemébe nézek. Nem telik sok idõbe, mire az ingerek és a látvány át nem lendít és hátrahajtva a fejem elélvezek.
- OIyan rohadtul gyönyörû vagy most… - hallom meg a hangját. Felpillantok, ködös a tekintetem, de már õ is remeg.
- Képzeld el, mikor majd bennem élvezhetsz el… egyenesen belém, Jeremy… istenem, alig várom…
Miközben õt is utoléri a kéj a szemembe néz, és olyat dobban a szívem,. mint még soha. Láttam már kefélni, de soha, senkire nem nézett még ennyire forrón, mint most rám. Szóval tényleg engem, és csak engem szeret!


* * *


Másnap a karjaiban ébredek. Délután indul a gép, így tizenegy körül kelünk fel. A reggelit rendeli, nekem saláta, magának valami hús, de jól van ez így. 
- Mi lenne, ha összeszednénk mindent és egyenesen a vásárlásból mennénk a reptérre? - kérdezem - Akkor nem kell kapkodni.
- Hova akarsz menni? - pillant rám.
- Láttam, hogy nyílt egy visual kei üzlet. Oda. Az egyik Monsteres posztolta, hogy luxus és diszkrétek is.
Okézza is, majd gyors bedobálás és megyünk. Neki ugye vinni kell, így az ágyon ülve navigálok, hogy mit hozzon. Néha kapok egy puszit ami már tudom, hogy a csókot helyettesíti és élvezem is.
Alig két órával késõbb már az üzletnél szállunk ki. A luxusnegyed eldugott részében van, a honlapjukon ráadásul az állt, jhogy szükség esetén elõzõleg egyeztethetõ idõpont, így felhívtuk õket. Biztosítottak a diszkrécióról, és várnak is, az ajtón is a zárva tábla szerepel, csak az ajtó elõtt cigizik egy fiatal srác.
- Helló, miben segíthetek pontosan? - mosolyog ránk és elnyomja a cigit, majd kulccsal bemegyünk.
- Egyedül vagy, igaz? - kérdezem. Bólint. - Kamera?
- Az öltözõben egy sincs - mondja megnyugtatóan. - Kerestek vagy keressek rucit?
- Majd én. te csak ne zavarj semmit. tegyél fel fülest vagy mit tudom én, de nem hallasz és látsz semmit, értetted? - nézek rá fenyegetõen. Az hiányzik, hogy lesifotókat csináljon a sebeimrõl és eladja.
- Komolyan - erõsít rá Jeremy.
- Oké, nyugi, bemegyek az öltözõmbe akkor kajálni. Ha baj van csengessetek, arra leszek - mutat a bolt ellenkezõ irányába. Bólintunk, õ elsuhan és meg válogatni kezdek. Jó ötlet volt ez az üzlet, csomó dögös cucc van, ami mégis takar. Találok is egy édes, fekete bõrnacit. Rövid, de térd felett folytatódik, combfix-stílusban fogták össze a kettõt és pont ott hagyja a lábat szabadon, ahol kék vagyok.
Azonnal próbálok is, Jeremy az öltözõ elõtt. Ahogy magamra erõszakolom meglepõdve érzékelem, hogy nem is olyan szoros…
- Na? - lépek ki. - Tetszik?

- Egyes stádiumú - válaszolja - Ezért bátorkodtam jó hírként említeni. Most adok egy injekciót, holnap még egyet és ezt követõen egy hónap múlva semmi baj nem lesz. Sokkal rosszabb is lehetne, lássák be.

Ja. Ha AIDS-es lenne, fogalmam sincs mi a francot csinálnék.
- Nos, ez igaz. És mit kell tudni most? Csak két szuri és huss?
- Nem egészen. Egy hónapig vigyáznia kell – komolyan néz ránk - Vérrel, nyállal és nemi úton terjedhet. Az injekciók után egy héttel hivatalosan már nem adhatja át, de a teljesen biztos gyógyulás egy hónap múlva fog bekövetkezni.
- E… egy hónap? – nyöszörgi, már-már kétségbeesett hangon.

Az szar lesz. Még ha nem épp az ágyban akrobatikázunk, akkor is elõfordult egy-két csók. Most ezt be kell szüntetni… kurva jó!
- Ne vágjon ilyen kétségbeesett arcot, Mr. Noris. Jó ha tisztában van vele, hogy a helyzet alakulását figyelembe véve sokkal rosszabb is lehetne minden. – úgy beszél a köcsög, mintha csak piszok ment volna a körme alá, de mielõtt kiadhatnám magamból a véleményem megállít.

- Ne értsen félre. Nem vitatom, hogy borzalmas, ami önnel történt. De az ánusza nem szakadt fel, pár kúppal meg tudjuk oldani. A testén minden seb el fog  múlni mire letelik az egy hónap, és ha ilyen szoros a kapcsolatuk, biztos vagyok benne, hogy a testvére mindenben segíteni fogja önt. – az tuti.

- Gondolja, Mr Noris, hogy Önt is le kell tesztelnünk? – kérdezi tõlem, de nem értem miért kéne.
- Mire gondol?
- Puszi, véletlen megsimogatása a vérvétel helyén, bármi.

Gyorsan végigfutok gondolatban a történteken, de semmi. A kézfejét fogtam, a haját simogattam és homlok puszi… azok nem károsak.
- Nem, semmi nem történt.
- Nos, rendben. Holnap a reggeli vizit után beadom a második injekciót és utána mehetnek is. Van valami kérdésük?
- Jeremy itt fog aludni. Ki hoz neki ágyat? – elmosolyodom a hirtelen kérdésén, de a doki már meg se lepõdik.
- Küldök egyet. És késõbb a vacsorát és egyebet is felhozatunk, nem kell a büfébe menniük.

Kettesben maradunk, Alex ijedt tekintettel néz rám, amit elõször nem tudok hová tenni.
- Egy hónap…
- Nem lesz könnyû – eddig jó, ha három napig nem volt senkivel - De az tuti, hogy egy hónap múlva szétszedlek – vigyorgok rá perverzül, hogy feldobjam a hangulatát, de nem teljesen poénnak szántam. Az tuti, hogy amint lejár az elvonó, szétkeféljük az aktuális szállodát.

Ha most rajtam kívül látná más az öcsémet, címlap sztori lenne. Nem mindennap produkál ilyen pirulást, mikor semmivel sem lehet zavarba hozni.

- Addig viszont tuti fogok szexelni – ezt jobb elõre tisztázni, mert egy hónapba belebetegednék.
- De mindegyiknél ott leszek. – jelenti ki határozottan.
- Ha nézni akarod…
- Legalább ennyi legyen - fintorog - Mellesleg… hogy lesz a turné? Tudunk valamit?
- Hm, holnap este vagy holnapután reggel kellene elmenni a többiek után a magángéppel. A koncert pedig három nap múlva lesz. Egy nappal toltuk el, de ha nem elég az idõ, akkor szólj és kérek még haladékot – most az a legfontosabb, hogy neki jó legyen.
- Nem kell. Jól leszek. Már most sem rossz annyira… csak a ruhákkal lesz gond, de majd megoldom azt is – mosolyog elégedetten.

Hm… a ruci tényleg necces lesz. Koncerteken elég hiányosan szoktunk öltözni, rajtam csak egy naci van, de neki most a nyaka és a karjai sem lehetnek szabadon.

Persze megnyugtatom, hogy mindenben csodálatos, akármibe csomagolja a szexi kis testét, mindig vadító.

Ebéd után dumálunk, hisz van mirõl, majd a doki engedélyével kimegyünk a szeparált parkos részbe, ahová a betegeken kívül nem mehet más, így nem ugranak a nyakunkba a firkász patkányok. Rühellem õket, de már vannak egy páran  a kórház elõtt, információra éhesen, viszont a biztonsági emberünkkel annyit mondattunk neki, hogy Mr. Noris már jobban van és holnap indul is megkezdeni a turnét. Atlantában kezdünk, legalább nem lesz rögtön idõeltolódás, mert az kurva megterhelõ.

Vacsi után még Tony is rácsörög, hogy mizu, és Jasonrõl is panaszkodik, akit tuti ki fogok rúgni ha a problémák mellé még õ is csesztetni fog. Általában nem vagyok bunkó, de lássuk be ez a pasi egy fasz, aki ráadásul abból szedi meg magát, hogy mi zenélünk, aztán még neki áll feljebb!

Megoldjuk az ügyvéd dolgot is, egy szép summáért képviseli az ügyet, úgy hogy nekünk nem is kell foglalkozni vele, holnapra oda is hívtam a lakásomra, hogy aláírjunk pár papírt.

Korán fekszünk, teljesen hulla vagyok, nagyjából negyvenkilenc órája nem aludtam és holnapután még repülünk is. Alex a sajátja mellé tolatta az ágyát és teljesen hozzám bújva aludt, ami nekem sincs ellenemre. Sokkal megnyugtatóbb, ha még éjszaka is a bõrömön érzem a jelenlétét.

A szadista doki már korán reggel ébresztõt fúj a vizit miatt, pedig aludtam volna még egy darabig.
- Jó reggelt – jó a francot - Hogy van?

Felülök, de nem állok fel, mert Alex hozzám bújva próbálja kirugdosni magát az álmok birodalmából.

- Nagyon fáradtan.
- Nem javaslom az automatás kávét. - mosolyog, bár nekem mát egy életre elegem volt a kávéból - Körülbelül fél óra múlva elkészül a zárójelentésük, utána mehetnek haza. Kérem a karját. – ügyesen beadja neki a másik injekciót - Egy hónap után menjen el szûrésre. Bármelyik kórházban tudnak vért venni. Csak akkor létesítsen szexuális kapcsolatot, ha már a kezében lesz a lelet, hogy negatív a vére. - bólint. - Nos, fél óra és jövök is vissza, addig készüljenek el.

A fene se tudja, hol leszünk egy hónap múlva, de már tuti nem az államokban.

Kettesben maradunk, ezért elõhúzom az ágy mellõl a sporttáskát amiben a cuccai vannak, de a hangjára felfigyelek.
- Jeremy…
- Hm?
- Tudod mi jutott eszembe? – ez a tekintet… el tudom képzelni.
- Elmondod… - vigyorgok rá sejtve a témát.
- Attól, hogy nem érhetünk egymáshoz… nézhetjük, ahogy kiveri a másik, nem? Este játszhatunk ilyet? Még csak te… de nézni akarlak…

Idegesen piszkálja a paplant, de én csak vigyorgok. – Örülök, hogy a perverzebbik éned sem veszett el.

- Akkor oké?

- Hogy a zuhanyzóban csinálom egyedül, vagy neked nyújtok vele mûsort, tök mindegy. - ha néz az csak még izgatóbb, mintha bárkit is elképzelnék.

Egy ezer wattos mosolyt villant köszönetül.

- És a doki nem mondta, hogy nem érhetünk egymáshoz. Nem smárolhatunk és dughatunk. – valószínûleg azt meg sem tudnám állani, hogy ne érjek hozzá.

- Nem akarom, hogy véletlenül megfertõzzelek.

- Majd vigyázunk… estére leragaszthatjuk a tûszúrásokat is, hogy tuti legyen.

- Rendben. Ideadod a cuccom? – kéri, a táskára bökve.

Kipakolom belõle az övét, remélhetõleg nem lett túl gyûrött, nem vagyok egy hajtogató mûvész.

- Ez honnan van? – homlokráncolva néz a melegítõnadrágra.

- A jóganacid. A szekrény legmélyére volt süllyesztve. – mondom mosolyogva.

- Azt hittem már rég kidobtam… még jó, hogy megvan, mert ez bizti nem fog szorítani.

Félredobja a takarót és leveti a halványkék kórházi rucit, amit a séta elõtt vett fel. A foltok láttán összeszorítom a szám dühömben, de nem mondok semmit és õ sem.

Leguggolok elé, hogy ne keljen hajlongania és segítek az alsóval és nacival, a pólót már fel tudja venni egyedül is.

Hát… nem tudom láttam-e már valaha ennyire konzervatív szerkóban, de a várttal ellentétben jól áll.

- Úgy nézek ki ebben, mint egy lecsúszott színész. Nem is… inkább mint a nyugdíjas klub elnöke. – morogja az összhatás szemlélve, de nekem más a véleményem.

- Egész szexin simul ahol kell – utalok a hátsójára, ami irtó dögös ebben a cuccban. Bár miben nem.

- Mért nincs itt egy normális tükör?! – néz körbe bosszúsan.

A táskából elõkotrom a többi cuccot, a fürdõjében uralkodó káoszból elõhalásztam pár dolgot.

- Tessék – nyújtom felé a neszesszert – Fogmosó cucc, valamilyen szemkihúzó meg krém. Nem tudtam mi kell, úgyhogy bedobáltam.

- Kösz. – mosolyogva elveszi és fürdõbe sétál, addig én is átkapom a felsõmet és rá egy kapucnis cipzárasosat, mert a hajam nem épp a legjobb kezelésben részesült.

Felhívom Stevent, hogy jöhet és olyan közel álljon a személyzeti bejáróhoz, amennyire csak lehet, de csak akkor ha rácsörgök. A riporterek már mondhatni tábort vertek a fõbejárat elõtt, mindenáron akarnak egy fotót, ahogy Alex Noris elhagyja a kórházat.

Amint kész van, összeszedjük az összes motyót, be a táskába és már csak a dokit kell megvárni.

A kocsihoz sikeresen lejutunk és csak akkor csörgök Stevenre, mikor az ajtóban vagyunk, így amint parkol rögtön beszállhatunk. Lehet, hogy távolról sikerült lekapniuk, mert Alex nem tudott gyorsan beszállni a kocsiba és elhelyezkedni sem volt sétagalopp.

A díszpárnák láttán kuncogott egy jót, de nem beszéltünk a dologról, mert a sofõr itt van. Bár ez a fapofa, akkor sem szólalna meg, egy vagyont fizetnének neki.

- Jeremy?

- Hm?

- Szerintem egerek vannak a kocsiban. – motyogja az ülésre bámulva és én is azonnal odakapom a fejem, de aztán kuncogva nézek az értetlen arckifejezésére.

Persze. Még nem volt idõ rendbe rakatni a bõrülést. – Azt hiszem azt én szartam el tesó. A kórház nem volt elég közel én meg rohadt pipa voltam.

Õ is elmosolyodik, majd az oldalamhoz dõl, én pedig óvatosan átkarolom a vállát. Ott azt hiszem nem volt annyi zúzódás.

Otthon a portás mosolyogva üdvözli. Nem is csodálom, hisz Alex minden kéréséért borravalóval látja el.

- Ha érkezik egy hölgy, akkor azonnal engedje fel. – szólok még a lift elõl, mert az ügyvéddel úgy fél óra múlva kell taliznunk.

- Egy hölgy uram? – mintha meglepett lenne… bár belegondolva nem is tudom vittünk-e már nõt erre a lakásra. Talán Alex egy-két csajt, de amúgy nem nagyon.

- Most igen, szóval csak engedje fel.

Felmegyünk a lifttel, a lakásban tisztaság és rend, a takarító már összepakolt, de kaja az nincs.

- Mondta a doki, hogy meddig kell diétán lenned?

- Két-három nap aztán fokozatosan emelhetem a kalóriát.

- Akkor pizza kilõve. Majd rendelünk egy étterembõl, ott lesz diétás menü. – a saját fõztömmel inkább most nem gyilkolnám, a végén még gyomorrántása is lesz.

Késõbb meg is érkezik az ügyvédnõ akivel mindent ledumálunk. Õ viszi az ügyet, ha hívjuk akkor telefonon tájékoztat, de bizonyítékokat nézve szinte biztosra mondja, hogy nyert ügyünk van. Mikor Alex megemlíti, hogy figyelték és zaklatták telefonon az ügyvédnõ elkéri a mobilját, mert ha a zsaruk átvizsgálják a híváslistát és a szám megegyezik valamelyik seggfejével, akkor az egész ügy már elõre megfontolt bûntettnek minõsül és többet kaphatnak érte.

Király… remélem a sitten majd kiverik a szart belõlük.

Ebédre megjön a kaja, amit házhoz kérettünk, mert holnap úgy is utazunk és a sok kaja csak megromlana.

- Nem kell elmennünk holnap vásárolni? Mármint neked. Kéne valami cucc, amiben fel tudsz lépni. – melegítõnadrágban nem lehet.

- Az lehet, hogy jó lenne. Asszem ez az egyetlen garbós pulcsim, és kell pár dögösebb darab a koncertre. Csak… nem nagyon van kedvem kimenni. – mondja, lebiggyesztett ajkakkal.

Kap egy puszik az arcára, hogy felviduljon. – Megyünk együtt és nem lesz gond. Jön a biztonsági ember is és tarthatsz nekem divatbemutatót.

Elmosolyodik végre, majd egy elgyötörtnek hangzó sóhajjal a hajába túr.

- Úgy megcsókolnálak… francos egy hónap.

- Az. De el fog repülni, mert még levegõt venni sem lesz idõnk a turné mellett. – sóhajtom.

- Én bírtam a turnét máskor is. Jó buli körbeutazni a világot és legutóbb megfogadtuk, hogy Franciaországban megkóstoljuk a csigát. Emlékszel? – néz rám vigyorogva.

- Basszus azt hittem már elfelejtetted. – ne már! – Most komolyan kényszeríteni fogsz rá? – bólint – Egy perverz is szadista dög vagy öcsi.

- De azért szeretsz ugye? – vigyorog.

- Azért igen… bár… nem tudom mi lesz a véleményem, ha csúszómászót etetsz velem. – vigyorgok rá én is.

- Én tudom, hogy akkor s szeretni fogsz! – jelenti ki, majd hozzám fészkelõdik a kanapén és végül az ölemben fekve kezdi nézni a tévét.

Vacsira felkeltettem, mert elaludt és már én is fáradt vagyok a koránkeléstõl. Amíg õ zuhanyzáshoz készülõdik- az én fürdõmben-, merthogy szinte az összes napi használatos dolgát áthozta hozzám, én addig az ágyra terítek még három extra pokrócot félbehajtva, hogy még puhább legyen neki, majd ledobálom a gönceimet és én is megyek zuhanyozni. Még a kabinban áll, de már jó nagy pára van idebent.

Lassan mögé állok és átkarolom a derekát, mire megrándul és ijedten pillant hátra. Azonnal elengedem.

- Bocs, nem akartam a frászt hozni rád. – én barom, gondolkozhatnék néha.

- Nincs gond, csak elgondolkoztam és… nem hallottalak bejönni. – kifújja a levegõt, majd a karomat visszahúzza maga köré úgy, ahogy elõbb voltunk. De…

- Ne gondolj rá Alex… - nem akarom, hogy a történjen járjon az esze – Az jusson az eszedbe, hogy nem sokára az összes patkány rács mögött lesz. – gyengéden magamhoz szorítom és egy puszit nyomok a nedves vállára. Itt nincsenek foltok, csak a nyakánál, de próbálok nem figyelni rájuk, hogy nyugodt maradjak…