|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| vicii | 2019. 11. 26. 18:34:39 | #35694 |
 Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (ryukiának)
Tegnap túlóráztam, ezért most egy órával korábban le tudok lépni a melóból. Mikor végzek, megtörlöm a kezem egy erre a célra kikészített rongyba, de az olaj nagy része persze így is a bőrömön marad. Franc essen belé, le kell zuhanyoznom mielőtt próbára megyek, mert az olaj miatt elcsúsznak az ujjaim a húrokon.
- Akkor holnap, Nick – int Jim, a főnököm, ahogy felnéz egy motorház alól, én pedig csak biccentek neki, miközben már egy szál cigit tolok a számba. A műhellyel szemben lakom, ezért csak átsétálok az utca túloldalára, hármasával véve a fokokat szaladok fel a második emeletre. Otthon gyorsan ledobálom az olajos göncöket, veszek egy gyors zuhany, aztán felkapom a legkevésbé gyűrött pólómat, egy jobb napokat is látott farmert és már indulok is.
Kicsit előbb érkezem, de így sem én vagyok a legelső, Scott már a gitárját hangolja, mikor beérek.
- Heló, seggfej – biccentek felé, miközben lekapom a vállamról a gitártokot és kiszabadítom belőle a hangszeremet.
- Neked is szép napot – mondja szarkasztikusan felém pillantva, én pedig csak visszavigyorgok rá. Ennyi idő alatt már igazán megszokhatta volna a stílusom.
- A kis szarházi még nincs itt? – kérdem flegmán, miközben levetem magam az egyik bárszékre és lustán a hajamba túrok. Őszintén szólva elég fáradt vagyok, de a próbák mindig feldobnak. Imádom a zenét, feltölt energiával.
- Bármelyik percben itt lehet. És örülnék, ha nem üldöznéd el őt is – sandít rám figyelmeztetően, mire felhorkantok. Még hogy elüldözni… ha valaki nem bírja a kritikát, ne kezdjen zenélni.
Szó nélkül pengetem meg a húrokat, hogy ellenőrizzem a hangolást, és csak egy kicsi igazításra szorul. Mire végzek, Zy is végre betoppan, legnagyobb meglepetésemre pedig nem egyenruhában. Egész jól áll neki ez a szűk nadrág, igazán jó segge van benne.
- Csak nem ellógtuk az iskolát, kisfiú? Anyuci mérges lesz, ha megtudja – húzom gúnyos vigyorra a számat, de ahelyett, hogy felhúzott orral visszavágna, szó nélkül ellép mellettem vállat vonva. Összehúzott szemekkel mérem végig, ez valami új taktika lenne? Ilyen gyorsan megunta a trenírozást?
- Meghallgattad a demókat? – kérdi Scott végül, a kölyök pedig bólint, nagyképű mosoly terül el az arcán.
- Mi az hogy! Mindet le is tudom játszani – jelenti ki büszkén, én pedig felvonom a szemöldököm. Na persze, hiszem ha látom… - De az előző dobosotok nem tudta visszaadni a kottában leírt ritmust. Egyáltalán hogy jutottak idáig egy ilyen balfasszal? Ráadásul a basszusnak kellett diktálni az ütemet, ami a dob feladata lett volna – mondja félvállról, de nem engedek meg magamnak egy elismerő mosolyt, még a végén elbízza magát. Így is túl nagy az arca, de meg kell hagyni, ügyesen levonta a következtetéseket a demóból.
- Te aztán tényleg nem vagy semmi! – lelkendezik Scott, megborzolva a haját. – De nem mondj ilyet. Igenis kotta szerint játszottunk haver. Na akkor mutasd meg, mit tudsz!
- Túl nagy a szád, kölyök! – szólok be neki újra, nem bírom tovább cérnával, ahogy ajnározza magát, ez a seggfej meg még adja is alá a lovat. – A kopasz fasz tényleg fakezű volt, de nem sokkal vagy jobb nála, szóval most vegyél vissza mielőtt leégetnéd magad. Méghogy nem kotta szerint bazdmeg, én írtam a számokat, csak tudom – morranok fel kelletlenül, a takonypóc pedig újra válasz nélkül hagy, csak ledobja magát a dobok mögé. Egyre jobban irritál.
- Kezdhetjük a Juvenile-al? Az volt a kedvencem – kérdi magabiztosan, én pedig összehúzom a szemöldököm. Az tényleg egy fasza szám, de a kopasz balfasz mindig elrontotta. Mit tervez?
- Legyen – mondom végül, kibaszni minden esetre úgysem tud majd velem. Majd én megmutatom ennek a kis takonypócnak, ki is a főnök…
Bevezetem a számot, Scott csatlakozik, a kis takonypóc pedig verni kezdi a dobokat egy olyan ütemre, ami abszolút nem ismerős. Idegesen vicsorítva próbálom követni, mégis mi a szart művel, de esélyem sincs ezúttal, a kezeim a megszokott utakra vinnének vissza. Scott az esélytelenek nyugalmával adja fel és értetlenül figyeli ezt a zenének csúfolt valamit, amit produkálunk. A szám végére teljesen elpattan az agyam, legszívesebben a dobfelszerelésével verném agyon.
- Ez mi a szar volt, kis taknyos? A meghallgatáson még van ritmusérzéked most meg már nincs? – förmedek rá idegesen, mi a szar volt ez az előbbi? – Nemsokára koncertünk van és te úgy állsz ide hogy ilyen kibaszott felkészületlen vagy. Én mondtam, hogy ne játszad az agyad, mert korántsem vagy olyan nagyfiú, mint amilyennek képzeled magad – szűröm a fogaim között, ökölbe szorított kezekkel lépek oda hozzá, a kis taknyos pedig harciasan pattan föl a dobok mögül.
- Nyisd ki a füledet colos! – sziszegi az arcomba, úgy kell felnéznie rám, és hogy erősítsem benne ezt az érzést, még jobban kihúzom magam, hogy teljesen fölé tornyosuljak. Dacosan néz velem farkasszemet, ez pedig még jobban felingerel. Farkát behúzva kéne nyüszítenie, hiszen a cipőm sarkával el tudnám taposni ezt a kis bogarat. – Vagy menj el és tisztíttasd ki. Én voltam a pontos! Ti meg nem tudtatok lépést tartani, ennyire egyszerű az egyenlet. Jobb, ha felfogod – vág vissza, még egy szó és kiverem az összes fogát. Nagyképű takonypóc, majd én megmutatom, kinek ugathat…
- Megmutatom én neked, hogy milyen egyszerű az egyenlet. Én ütök te meg állod, kis pöcs! – acsargok rá magamból kikelve, és már csak egy hajszál választ el tőle, hogy felismerhetetlen, véres masszát csináljak belőle, mikor Scott közénk lép, hogy lecsillapítsa az indulatokat.
- Mit szólnátok hozzá, ha most fognánk magunkat és csapatnánk egy kis ivászatot? Ezt meg majd később megbeszéljük. Csapatépítés gyanánt. Jót tenne, higgyétek el! Nem kell rögtön ennyire véresen komolyan venni az első próbát. Szokjunk kicsit össze, jó? A mai nap jó volt arra, hogy megtudjuk, miben kell fejlődni. Csapatmunka srácok. Csapatmunka – mondja a lehető legmegnyugtatóbb hangon, tenyerét a mellkasomra fektetve próbál visszafogni, a kölyköt pedig a vállánál fogva húzza maga mögé. Szúrós szemekkel néz rám, én pedig fújtatva vicsorítok rá.
- Én szívesen megyek – szólal meg a kölyök kihívó hangon, még mindig állva a pillantásom. – Feltéve, ha ez a pöcs visszavesz a beszólásaiból. Ha bármi füle van a zenéhez, akkor kurvára tudja, hogy tűpontos voltam a kotta szerint. Nem tehetek róla, hogy egyesek nem tudják tartani a kibaszott tempót. És még ó hívja magát dalszerzőnek? Nevetséges. Nem is. Inkább szánalmas – jelenti ki, lesajnálóan végigpillantva rajtam. Az agyamat elborítja a vörös köd, lépek egyet előre, Scott pedig remegő karral próbál visszafogni. Megmarkolom a csuklóját, már épp azon vagyok, hogy durván félrelökjem, mikor látom megrándulni az arcát. Lepillantok a kezemre, ami elfehéredő ujjakkal markolja az övét és elengedem.
Próbál felidézni azt a kibaszott számot, otthon meg kell keresnem a füzetemet, hogy átnézzem. De rémlik, hogy miután megírtam, sokat üvöltöttem azzal a kopasz balfasszal, mert képtelen volt…
- Bassza meg – káromkodok fojtottan, mikor elér a felismerés. Azt hiszem ennek a kis takonypócnak igaza volt. Leszopom magam, ha ez tényleg bebizonyosodik.
Scott elnézően mosolyog rám, ahogy grimaszolva elfordulok, a vállaim megadóan ernyednek el. Ok nélkül mégsem verhetem laposra, a becsületem pedig nem élné túl, ha mégis neki lenne igaza. Utána kell járnom ennek…
Egy kis pia tényleg jól esne.
- És hogy a faszomba visszük ezt a pisis kocsmába? – kérdem, idegesen a hajamba túrva. – Huszonegy éves kor előtt maximum gyümölcslevet tölthetünk a pofájába – húzom a szám egy gúnyos vigyorra. – És szerinted bírja egyáltalán a kis tündérke az italt? – kérdem hangosan felröhögve, egészen közel hajolva az említetthez, hogy az arcunk majdnem egy vonalba ér. Próbálja állni a pillantásom, dacosan és mérgesen mered rám, aztán megadóan lesüti a szemeit, bennem pedig szétárad az elégedettség. Mégiscsak egy kölyök. – Egy fél sörtől kész lenne – súgom az arcába, majd kedvesen megpaskolom a durcás kis pofikáját.
- Meglepődnétek, milyen faszán bírom az alkoholt – mondja dacosan, én pedig csak felröhögök.
- Óh, nézennek oda, Zayn-baba felnőttnek képzeli magát, de aranyos. Inkább ne jártasd a szádat, mert meg fogod bánni. Még betömöm valamivel… - vigyorgok rá sokat mondóan, de úgy tűnik, elsőre nem veszi a lapot. Milyen gyerekes…
- Kapd be! Egyébként is Zyairenek hívnak – javít ki büszkén, én pedig felvont szemöldökkel pillantok végig rajta. Kapjam be? Esetleg, ha pucéran, izzadságtól csatakosan, kéjes hangon könyörögne érte…
- Ha nem esett volna le Zy cica, éppen azt mondtam, hogy neked kéne az enyémet bekapni! – kacsintok rá élvetegen, a döbbent fej, amit produkál pedig kárpótol az egész próbáért. Halvány pír kúszik az arcára, majd zavartan süti le a szemeit, én pedig kárörvendően röhögök fel. Milyen édes…
- Srácok – szólal meg Scott, rosszalló tekintettel vizslatva. Szinte hallom a kioktató hangját, hogy ne kergessem a hülyeségeimmel őrületbe az embereket. – Menjünk, vegyünk piát valahol. Majd én bemegyek a boltba, ti meg adtok pénzt. Elosztjuk az árat hárommal. Aztán mehetnénk a kis elhagyott játszótérre nem messze a próbateremtől.
- Nagyszerű. Pont oda való ez a töpörönc – vigyorgok a kölyökre.
- Anyád a töpörönc – kaffant vissza automatikusan, majd durcásan fonja keresztbe a karjait. – Én oda nem megyek.
- Félsz, hogy leesel a mászókáról törpike? – kérdem egyre szélesedő vigyorral, élvezem, hogy végre szívathatom és nem néz levegőnek közben. Kibillentettem, és most nálam az előny.
- Tudjátok mit? Menjünk hozzám. Nem lakom messze és pont tegnap takarítottam – ajánlja fel végül Scott. Hogy nála? Ám legyen. Bár annak sosem volt jó vége, mikor a lakásán kötöttem ki…
*
Scottnál alaposan felöntünk a garatra, egy üveg vodka könnyedén lecsúszik, a következő whiskey sem jelent kihívás. A kölyök egész jól állja a sarat, meg kell hagyni.
- De bátor lettél, kis taknyos. Egészen jól állod a sarat. Akkor sem fogsz leinni – mondom akadozó nyelvvel, felé bökve. Még csak az kéne, hogy ez a kis takonypóc többet tudjon inni, mint én… nem viselném el azt a szégyent…
Scott felcsuklik, látom ahogy változik az arcszíne. Elérte a határait.
- Lelépek a rötyibe. Nem érzem jól magam. Túl sokat ittam. Mindjárt itt vagyok. Addig ne öljétek meg egymást, jó? – próbál feltápászkodni, majd megveregeti Zy vállát és elbotorkál a fürdőszoba felé, hogy kieressze a démonokat. Ez el fog tartani egy darabig, és őt ismerve kemény másnaposság lesz a vége.
Mi a fenekére nézünk még egy üvegnek, majd felbontom a harmadikat, töltök egy újabb kört és a kölyök felé nyújtom a poharat, de nem mozdul érte.
- Hé, kölyök! Ne flegmázz itt velem bazdmeg! – förmedek rá, de csak elfordítja a fejét, ez pedig még jobban felbassza az agyamat. – Ne baszakodj! Hé! Legalább fordulj ide, ha neked ugatok! - rántom meg a felsőjénél fogva, ő elterül a földön, én pedig már rajta, hogy kiverjem belőle a szuszt is, de erre sem reagál érdemlegesen.
- Hé pisis! Ne húzz ujjat velem, anyuci nem tanított meg arra, hogy a nálad idősebbekkel hogyan kell viselkedni? Szaros! – acsargom, és már épp behúznék neki egyet, mikor végre felém fordul, a látványtól pedig megmerevedek.
Az arca teljesen kipirult, világos szemei pedig szinte elsötétültek a bennük ülő vágytól. Máskor sápadt ajkai most duzzadtak, enyhén elnyíltak és pirosak. Eszméletlen kívánatos, ahogy megadóan fekszik alattam, kiterülve, teljesen megadva magát…
A csend miatt rám pillant, és ahogy találkozik a tekintetünk, durván alsó ajkamba harapok, a vér íze pedig elönti a számat. A düh átalakul valami egészen mássá. Kurva élet, ez az arc… mintha könyörögne egy kiadós dugásért…
A testem hirtelen forrósodik fel, ahogy elképzelem, miként tépném le róla a ruhákat… micsoda édes hangokat tudnék kicsalni belőle, ha belécsúsztatnám néhány ujjam…
Lejjebb csúszok a csípőjéig, és ahogy megérzem a nadrágját feszítő merevedését, kéjesen nyög fel, ettől pedig az én férfiasságom is éledezni kezd. Ebből a szögből nézve kifejezetten csinos pofija van… vajon hogy festhet anyaszült meztelenül?
Az arca még sötétebb árnyalatot vesz fel, zavartan húzza a karját maga elé, hogy elbújhasson előlem…
- Ez… nem… miattad van… fasz… - pihegi megremegve, ahogy kihasználva a helyzetet jobban hozzádörgölőzöm. – Ha… ha sokat iszom, akkor… - magyarázkodik elvékonyodó hangon, arcomon pedig széles, perverz vigyor terül el, úgy húzom el a kezét, hogy azokba a csodás szemekbe nézhessek. Gyámoltalanul néz rám, én pedig kezdem úgy érezni magam, mint valami kibaszott cukros bácsi.
- Ha szeretted volna, hogy valaki rendesen megrakjon, miért nem ezzel kezdted? – kérdem vágytól rekedt hangon. Érzem sajgó ajkamon a forróságot, élvezettel nyalok le még egy kibuggyanó vércseppet. A tudatomban kavargó homályosság lassan száll fel az izgalomtól. Lehajolok hozzá, forrón nyalintok végig a fülkagylóján. – Nem kell parádézni. Bár nem hittem volna, hogy buzi vagy… ahogy azt sem, hogy értesz a dobhoz… vagy a kottákhoz… tele vagy meglepetésekkel – súgom forrón a fülébe, majd finoman bele is harapok, az alattam reszkető test pedig megrándul, ajkait fojtott nyögés hagyja el. Micsoda hang… kőkemény leszek tőle…
- Buzi az anyád! – nyögi felháborodottan, majd egy hirtelen, erőteljes mozdulattal lelök magáról, a pia miatt pedig elvesztem az egyensúlyom. – Itt egyedül csak te vagy a homokos te faszfej! Én lelépek – tápászkodik fel, majd felkapja a kabátját kivágtat, én pedig széles vigyorral nézek utána.
Kell nekem. Bármibe is kerüljön, meg fogom dugni… ő pedig könyörögni fog a folytatásért…
Nyögve küzdöm magam ülő helyzetbe, majd sóhajtva túrok a hajamba. És most mégis mihez kezdjek egy ilyen merevedéssel?
Ekkor szinte kívánságra jelenik meg Scott újra, botorkálva lép be újra a szobába és nyögve dobja le magát az ágyra.
- Asszem túl sokat ittam… - nyögi a szemét dörgölve, én pedig alattomos mosollyal pillantok végig rajta. – Holnap tuti iszonyú másnapos leszek. Hol van Zyaire? – kérdi körbepillantva, de a nyelve még beletörik a névre, csak harmadszori próbálkozásra sikerül jól kiejtenie. Nem csodálom mondjuk, ezt a nevet józanul sem egyszerű kimondani, nemhogy elázva.
- Bedobta a törülközőt – vonom meg a vállam, miközben feltápászkodom, majd az ágyhoz lépve Scott fölé térdelek. Meglepetten pillant rám, kezét ösztönösen a vállamra simítja. A szeme felcsillan, ahogy vágyakozó tekintettel közelebb hajolok hozzá és forrón végignyalok a nyakán.
Józanul biztos nem másznék rá, de már nem tudok tisztán gondolkodni és rohadt kanos vagyok.
- Nick… mit csinálsz…? – nyögi, oldalra fordítva a fejét, hogy még jobban hozzáférhessek. Durván harapok a nyakába, majd szívom meg a bőrét, csípőmet pedig az övének dörgölöm.
- Minek látszik? Megduglak – morgom a bőrébe, egyik kezem pedig már a felsője alatt matat. Nem szól többet, erőtlenül sóhajt fel, én pedig istenesen megkefélem, lelki szemeim előtt viszont újra és újra feltűnik Zy vágytól ködös tekintete…
*
Szerencsére tegnap este még részegen is volt annyi eszem, hogy lelépjek, miután Scott bealudt. Az lett volna az igazán kellemetlen, ha még nála is ébredek…
Reggel egy igazán izmos fejfájással indulok a melóba, ledöntöttem három kávét, néhány aszpirint és túl vagyok néhány szál cigin is, de semmit nem javul a dolog. Fáradtan, a lehető legkedvtelenebbül indulok melózni, és nem elég a másnaposság, a telefonom megállás nélkül rezeg. Scott az, de eszem ágában sincs felvenni, majd később beszélek vele, ha kicsit magamhoz tértem. Nem is értem mit gondoltam tegnap… komolyan… tudhattam volna, hogy rögtön reménykedni kezd, ha valami hasonló történik, de annak a dolognak már régen vége. Megpróbáltuk, de nem jött össze, ennyi.
Jim, a főnököm is látja rajtam, hogy szokatlanul mogorva vagyok ezért nem is nagyon csesztet. Csak csinálom a dolgom, mint általában. Aztán meggyűlik a bajom egy különösen régi, szétrohadt olajszűrővel. Káromkodva próbálom kiszedni a helyéről, de szinte odagyógyult, ezért a végén vicsorogva szinte kitépem a helyéről, a régi olaj pedig az arcomba fröccsen.
- Kibaszott, kurva…! – kiáltok fel, meglepettségemben felkapnám a fejem, amit persze rendesen be is baszok a kocsi alvázába. Fel tudnék robbanni… fogcsikorgatva mászok ki a roncs alól, az arcomat beletörlöm a trikómba, aztán sóhajtva kapom fel a cigimet a műhely asztaláról és veszem az irányt kifelé. Az utcafronton gyújtok rá, a szokásos helyemen, egyik kezemet zsebre dugva dőlök neki az épület falának. Kibaszott egy nap ez a mai…
De a dolgok csak akkor tetőznek, mikor meglátok egy ismerős alakot közeledni. Fojtottan káromkodok egyet…
Megfordul a fejemben, hogy simán elpöccintem a cigimet és lelépek előle, de azt tényleg nem érdemelné meg. Előbb-utóbb úgyis meg kellett volna ejtenünk ezt a kellemetlen beszélgetést, de azért reméltem, hogy utóbb kerül rá sor…
- Héj… szia – áll meg mellettem félszegen, én pedig rá sem nézve biccentek. – Egész nap próbáltalak hívni – mondja halk hangon, én pedig szívok egy utolsót a cigimből, aztán a földre pöccintem és széttaposom a cipőm sarkával.
- Nem értem rá – vetem oda félvállról, kezeimet keresztbe fonva nézek rá. Ő még szarabbul néz ki, mondjuk nem is csodálom, kicsit sem bírja a piát.
Kínos csend ül közénk, én pedig utálom ezt az egész szitut. Egy kibaszott idióta vagyok, amiért nem tudtam türtőztetni magam tegnap este. Ez többet nem történhet meg. Mikor utoljára kidobott, bár én erőszakoltam ki, arra is majdnem ráment a banda. Alig tudta túltenni magát a dolgon, totál kiakadt.
- Figyelj, Scott, ami tegnap este történt, egy hiba volt. Egy barom voltam, és teljesen részeg is, nem kellett volna rádmozdulnom – fordulok felé idegesen a hajamba túrva, ő pedig szótlanul fürkészi az arcomat, amitől csak még idegesebbnek érzem magam. – Csinálhatnánk úgy, mintha nem történt volna semmi? – kérdem fáradtan az orrnyergemet masszírozva, tököm tele ezzel az egésszel. A fejem is csak egyre jobban fáj, a gyomrom pedig ég, mert normálisat ma még nem ettem, csak kávéval meg cigivel sanyargatom.
- Hát persze. Igazából őt akartad megfektetni, ugye? – kérdi szomorú hangon, de miközben beszél, a hangszíne egyre jobban vádlottá és sértetté válik. – Zyaire kell neked? De hiszen ő még szinte kölyök, Nick! – fakad ki, én pedig nagyon közel állok hozzá, hogy elveszítsem a türelmem.
- Ehhez kibaszottul semmi közöd – szűröm a fogaim között idegesen, de csak nem hagyja abba.
- De igenis van hozzá közöm, ugyanis már ő is a bandánk tagja. Ha miattad fog feloszlani a banda, akkor már az én dolgom is – köti az ebet a karóhoz. Már igazán vége lehetne ennek a kellemetlen beszélgetésnek… - Csak mert nem tudsz parancsolni az ösztöneidnek…
- Elég, Scott – mondom hideg, ellentmondást nem tűrő hangon, neki pedig a torkára fagy a szó. Sötét tekintettel fordulok felé, most volt elég ebből az egészből. – Menj haza és szedd össze magad a holnapi próbára – közlöm vele szárazon, majd sarkon fordulva veszem az irányt újra a műhely felé. Francba…
*
Este, miután döglöttem egyet meló után, eszembe jut az a kicseszett dal ezért előfötröm a régi füzeteimet, amikbe a dalokat jegyeztem le. Szamárfüles, pecsétes füzetek, én pedig vadul lapozgatni kezdem őket, hogy rátaláljak a kiválasztott dalra. A harmadik füzetet böngészem végig, mikor végre megpillantom a Juvenile-t, és ahogy végigfutom a kottát, dühösen vicsorítva vágom a füzetet a szemközti falnak. Kurva élet… igaza volt annak a taknyosnak. De előbb harapom le a nyelvem, minthogy ezt bevalljam neki.
Úgy döntök, rám fér egy kis pia, na meg egy könnyű numera is jólesne, ezért veszek egy gyors zuhanyt, felkapok néhány göncöt és a kedvenc kocsmám felém veszem az irányt. Igazi sötét, kemény hely, ha egy könnyűvérű lotyóra vagy egy kiadós bunyóra vágyok, mindig oda veszem az irányt.
Mikor odaérek, a kocsmától kicsit távolabb meglátok egy triót, akik tanácstalanul ténferegnek a bejáratnál. Rögtön felismerem az egyiket, arcomra pedig széles vigyor szökik, úgy lépek hozzájuk.
- Csak nem eltévedt egy óvodás csoport? – kérdem gúnyosan, zsebre tett kezekkel pillantva le rajtuk. Csupa málé szájú kis takonypóc, akik keménynek akarnak tűnni…
Zy összehúzott szemekkel, keresztbe font karral áll meg velem szemben, dacosan kihúzva magát.
- Csak egy bulis estére vágyunk, szöszi – teszi hozzá az utolsó szót alattomos mosollyal, én pedig fújtatva gyújtok cigire.
- Akkor mért nem a játszóházban vagytok, taknyos? – kérdem hasonló hangszínnel, lehajolva az arcába fújva a füstöt, a keze pedig lassan szorul ökölbe.
- Zyaire, mégis ki ez a fura tag? – kérdi az egyik kölyök közelebb hajolva hozzá.
- Basszeros a mostani bandámban.
- Ez az állat…?
- Pofád lapos, ha nem akarod, hogy addig verjelek, amíg a nevedet sem tudod majd felidézni – ragadom meg a kis mitugrász pólóját, úgy rántom magamhoz közelebb, hogy fenyegető, élveteg vigyorral sziszegjem az arcába a mondandómat. Elsápad, ahogy a szemembe néz, majdnem összetojja magát, majd miután ellököm magamtól, elegánsan a seggén landol. Felröhögök.
- Rossz helyet választottatok a próbálkozásra. Itt megrágnak és kiköpnek titeket, kölykök – vigyorgok, majd egy utolsót szívva a cigimből elpöckölöm a parázsló csonkot. – De hogy lássátok, milyen rendes vagyok, beviszlek titeket – jelentem ki, mire Zy meglepetten néz rám. Csak intek a fejemmel, hogy kövessenek, majd a kocsma felé veszem az irányt és lazán belépek a dohányszagú, lepukkant helyre. Bent egy ósdi zenegépből halkan egy régi rock szám szól. Drogosok és alkeszok vegetálnak sötétsarkokban, a hely tele van igazi kemény arcokkal. Ahogy belépünk, utánam libasorban a kis taknyosok, néhány szempár érdeklődve vizslat minket, de nem igazán érdekli őket a dolog. Persze ha egyedül jöttek volna be, kaptak volna egy kis tanító jellegű elfenekelést és röhögve kidobták volna őket. A pulthoz sétálok, ahol a csapos érdektelenül pillant fel rám, majd szó nélkül tölt egy decit a házi főzésű löttyéből.
- A kölyköknek is – vetem oda, mire a férfi összehúzott szemekkel méri végig a bagázst, végül kérdés nélkül nekik is tölt egy kört.
Az egyik vállalkozó szellemű kis mitugrász bátran hajtja fel a piát, utána rögtön pedig köhögőrohamot kap, én pedig hangosan felröhögök. Amatőr.
- Ezt a cuccot pult alól mérik, erősebb, mint amihez hozzá vagytok szokva – vetem oda, miközben lehajtom a poharam tartalmát. Engem már nem lep meg, egészen hozzászoktam. Bár az íze pocsék, bitang erős. Ernie, a pultos főzi éjszaka nagy tételben. Kukoricából pancsolja, ezért ilyen pocsék az íze, a színe pedig átlátszó az érlelés hiánya miatt. De lényegesen olcsóbb, és ha az ember hozzászokik, egészen jó.
Zy elszántan hajtja fel az italt, ő bírja a legjobban, próbálja visszafojtani a köhögést, de a szeme így is könnybe lábad. Vigyorogva figyelem, ahogy küzd vele.
- Azt hittem, nem fognak ilyen simán kiszolgálni – pillant rám, én pedig megvonom a vállam.
- Itt senkit nem érdekel, mennyi idős vagy, ameddig fizetsz. De azért egyedül ne gyertek vissza – teszem hozzá, mire persze felhúzza az orrát.
- Nincs szükségem dadára!
- De ne engem okolj, ha laposra vernek majd szórakozásból – vigyorgok rá, mire csak elfintorodva néz körbe. A két kis haverja beveszik az egyik szabad billiárd asztalt, én pedig intek a csaposnak, a tömény után jól esik egy hideg sör. Zy is rendel magának egy korsóval, majd leül a mellettem lévő bárszékre, én pedig követem a példáját. A pultnak hátat fordítva, nézelődve beszélgetünk.
- Kösz hogy behoztál – mondja halkan, dacosan előre meredve, én pedig vigyorogva vágok egy nagyot a hátára, miután villámokat szóró szemekkel néz rám.
- Amúgy sem szeretek egyedül inni. Bár a terv az volt, hogy felszedek valakit – mondom perverzül, körbepillantva a lehetséges jelölteket keresem, ő pedig elfintorodik.
- Undorító vagy… - fintorog, mire sunyi vigyorral hajolok hozzá közelebb, hogy közelről nézhessek a szemeibe.
- Mondja ezt az, aki tegnap este úgy nyögdécselt alattam, mint egy prosti – súgom fojtott hangon, mire a szemei elkerekednek, arcára pedig halvány pír kúszik. Tüntetően fordul el, nagyot húzva az italából, én pedig felnevetek. Milyen édes…
- Az nem miattad volt, mondtam már. A pia… - kezd esetlen magyarázkodásba.
- Persze… még a szüzességed is hihetőbb indok – sandítok rá, mire az arca szinte vörösre gyúl, még így a sötétben is tisztán látom.
- Kuss! Semmi közöd hozzá! – sziszegi, de a vigyorom már letörölhetetlen. Izzó szemekkel mérem végig a feszülős kis szerelését, ezzel még jobban zavarba hozva.
- Pedig szívesen megszabadítanálak tőle… - búgom szexi hangon, teljesen belé fojtva a szót. Hahotázva röhögök fel, majd a cigim után matatva veszem az irányt a hátsó kijárat felé, hogy rágyújthassak, de egy szakállas fazon támaszkodik az ajtóban. Alacsonyabb mint én, szálkás, de erősnek tűnik. Két másik hasonló haverjával röhögnek valamin.
- Hé haver, útban vagy – szólok neki vészjóslóan, mire szúrós szemekkel pillant felém.
- Nem, te vagy útban. Kopj le, seggfej – köpi felém a szavakat, én pedig eszelősen elvigyorodom. Hát, végül is, szex helyett ez is megteszi…
- Kiverjem a fogaidat, öreg? - hergelem tovább, érzem, ahogy a testemben felpezseg az adrenalin. A cigimet hetykén a legközelebbi asztalra dobom. A tag rögtön felém fordul, hozzám lépve fenyegetőzni kezd, a másik két haverja is kihúzza magát, de mielőtt befejezhetné a mondandóját, egyszerűen behúzok neki egyet. Az egyik haverjára esik, elterülnek a földön, a harmadik pedig nekem esik. Kapok egy gyomrost, cserébe a hajába markolva verem a fejét a falnak. A szemöldöke felszakad, az arcát elönti a vér, de keményebb, mintsem ennyitől eltántorodjon. Nekem esik, ledönt a lábamról, elterülök a földön, a csávó pedig rögtön felettem van. Behúz egyet, hallom, ahogy reccsen az orrom. Vigyorogva ragadom meg, a felsőjénél fogva lendülök, így én kerülök felülről. Eszelős vigyorral kezdem püfölni az arcát, ő pedig hadonászik és nyög. Eltörik az orra, kitörik néhány foga, az arca már felismerhetetlen, de mielőtt fasírtot csinálhatnék belőle, egy kar elkap hátulról és a nyakam köré fonódik. Satuba fog, alig kapok levegőt, szabadulni próbálok, mire látóteremben megjelenik a szakállas pasas és a gyomromat kezdi ütlegelni.
Ekkor megjelenik Zy, ráveti magát a szakállas pasasra. Elvigyorodom. Álló helyzetbe küzdöm magam, a nyakamat szorongató pasas még mindig satuban tart. Vaktában hátrarúgok, elérek valamit, valószínűleg a térde. Felordít, elenged, én pedig megfordulva megragadom a fejét. A térdemmel kap egy gyomrost, majd telibe az arcába, mire összeesik. Zy felé fordulok, aki szintén elintézte a szakállas fazon, az egyik haverja a segítségére sietett közben. A kézfejemmel törlöm le az orromból szivárgó vért, a cigimet keresem, de a dulakodásban feldöntöttük az asztalt és elkeveredett.
- Van egy cigid? – kérdem Zytől, ő pedig bólint, a zsebébe nyúlva halássza elő a dobozt majd kínálja felém. Kiveszek egy szálat, majd a végre szabad kijárat felé veszem az irányt, ő pedig követ.
A kocsmában fel sem vették a balhét, az ilyen itt szokásos és senki nem ártja magát bele. Ernie leveri majd az eltört bútorok árát, de ennyi. Kint a levegő már egészen hideg, megborzongok tőle, de jól esik. Az adrenalin még mindig pulzál bennem, a szívem pedig erőteljesen kalapál. Az orrom tompán sajog, de nem hiszem, hogy eltört.
Felém nyújtja az öngyújtóját, én pedig nem veszel el, csak odahajolok, a tűznél pedig meggyújtom a cigit és nagyot szippantok belőle. Az épület oldalának dőlve kezdek füstölni. Zy is rágyújt.
- Amúgy szívesen, hogy megmentettem a segged – közli szárazon, mire felröhögök.
- Elbírtam volna velük – vigyorgok rá, de csak megforgatja a szemeit. Ő is kapott egy ütést, látom, ahogy felrepedt a felsőajka, de amúgy kutyabaja.
- Ja, láttam mennyire vagy a helyzet magaslatán – ironizál, de azért látok egy elismerő mosolyt a szála szélében, bármennyire is próbálja titkolni.
- Azt jobban élvezném, ha te lennél az én magaslatomon – vigyorgok rá, mire elsötétülnek a szemei.
- Szállj le rólam, seggfej, én nem vagyok buzi – sziszegi. Ellököm magam a faltól és elé lépek, egyik kezem csattan a feje mellett a falon, a másikkal megragadom az egyik csuklóját. Meglepetten néz fel rám, hirtelen szabadulni sem próbál.
- Tagadhatod magadnak, de a tested nem hazudik – súgom elmélyült hangon, majd a nyakához hajolva nyalok végig forrón a bőrén. Meglepetten nyikkan fel, felélénkülve kezd vergődni, szabad kezéből kiesik a cigi és a vállamat megmarkolva próbál eltolni magától. A testemmel simulok hozzá, a falnak szegezem teljesen, moccanni is alig bír.
- Engedj el te állat! – vergődik elfúló hangon én pedig belekuncogok a fülébe. Durván harapok a nyakába, majd megszívom a fogaim közt lévő finom bőrt, ő pedig próbál elfojtani egy nyögést. Hmm, fogadni mernék, hogy beindítja a vadulás…
- Ne ellenkezz… ha hagynád, addig kefélnélek, amíg el nem ájulnál a gyönyörtől… - súgom a fülébe és érzem, ahogy a szavaim nyomán egész teste reszketni kezd. Szinte a vállamba vájja az ujjait.
Szabad kezemmel erősen markolom meg az állkapcsát, úgy fordítom magam felé a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Dacosan, végtelenül dühösen néz vissza rám, de ott bujkál még valami mélyen… igen, vágyakozás van a szemeiben, amit bármennyire próbál, nem tud elrejteni. Combommal beférkőzök a lábai közé és erőteljesen kezdem dörgölni az ágyékát. Már így is félkemény, és pillanatok alatt hatalmas merevedést produkál az ingerre. Elégedetten vigyorgok rá.
- Látod? A tested tényleg nem hazudik… - súgom az ajkaiba, majd mielőtt bármit is mondhatna, vadul a szájára tapadok. Meglepetten nyög fel, én pedig szenvedélyesen csókolom, nyelvemmel erőszakosan beférkőzve az ajkai közé. Remegve nyüszít fel, még ruhán keresztül is érzem, ahogy lassan felforrósodik a teste. Megpróbál a nyelvembe harapni, de a foga a piercingemet koccan, én pedig belevigyorgok a csókba. Ahogy eltávolodom tőle és meglátom az arcát, az én nadrágom is elég szűkössé válik. Az a vérig sértett, dacos pofi… azok a villámokat szóró szemek, és a felduzzadt, vörös ajkak… de a teste vágytól remeg.
Eltávolodom tőle, ő pedig megkönnyebbülten sóhajt fel, levegő után kapkod.
- Te beteg állat… - szűri a fogai közt, majd megpróbál behúzni egyet, de még nem teljesen ura a testének, ezért könnyedén markolok rá az öklére.
- Csak fogadd el. Ez nem tragédia – mondom könnyedén, majd elengedve visszalépek a kocsmába, egyedül hagyva a gondolataival. A pulthoz sétálva leteszek néhány gyűrött bankjegyet, a rendbontók már távoztak is. Én is követem a példájukat.
*
Másnap kivételesen kis késéssel érek oda a próbára. Scott és Zy már ott van, épp félbeszakítok egy beszélgetést, mikor betoppanok. A hangulat fagyos, de nem nagyon hat meg, érdektelenül vetődök az egyik székre, hogy ellenőrizzem a gitárom hangolását.
- Utánanéztem a Juvenile-nak – mondom érdektelenül, mire a tekintetek rögtön rám szegeződnek. Zy arcán már egy győzedelmes mosoly terül el, de túl korán iszik a medve bőrére. – Tényleg úgy írtam meg a számot, ahogy a taknyos állította.
- Én megmondtam! – csattan fel rögtön, de ahogy fölényesen elmosolyodom, lehervad a kifejezés az arcáról.
- De mivel az előző dobosunk olyan fakezű volt, ezért nem sokkal utána átírtam. Scott pedig nyilván nem a javított verziót küldte át neked – fejezem be, mire csak felháborodottan felhorkant, Scott pedig elhúzza a száját. – De megpróbálkozhatnánk az eredeti számmal. Úgy sokkal jobban hangzik – jelentem ki, Scott pedig mindent tudóan elmosolyodik. Zy még mindig durcás arccal méreget, de csak elégedett vigyort villantok rá.
|
| ryukia | 2019. 11. 24. 14:53:51 | #35691 |
 Karakter: Zyaire Wayne
Megjegyzés: viciinek
Már egy órája csak nézem a Facebook kiírást és az ujjam a hívógomb felett köröz. Olyan kicseszett régen volt, hogy játszottam valahol. Jót fog tenni. Tudom. Akkor miért veszem magamat rá ilyen nehezen? Úgysem történik meg ugyanaz mint a múltkor. A Bloody Mary ráadásul egészen népszerű főleg tinédzser körökben. Örülnöm kéne hogy dobost keresnek. Nálam jobbat úgysem találnak.
Megnyomom a gombot. Egy egészen kedves hang szól bele izgatottan. Ha ilyenek a tagok, akkor nincs mitől féljek. Ezeket is fogom tudni irányítani. Én amúgy sem félek semmitől természetesen. Lebeszéljük az időpontot és izgatottan várom a holnapot. Végre lesz új zenekarom.
***
Lezselül sétálok suli után a megadott helyszínre. Az utolsó órát ellógtam, de szarok bele. Úgysem lesz belőle semmi. Nézem az épületeket. Az egyik előtt egy magas látszólag rocker csávó cigizik. Nem úgy néz ki mint aki jó hangulatban van. Bár valószínűleg csak egy szájhőssel állok szemben. Nem kell tőle tartani. Rákérdezek, hogy merre van a keresett próbaterem.
- Bocs, ebben az épületben van a 3A stúdió? - közelítem meg egy kicsit félszegen az ajtóban álldogáló fura fazont. Mintha valami régi rajzfilmből lépett volna ki. Felnyírt festett szőke haj, durva ívű szemöldökök. A típus aki alfának képzeli magát és nem fél a balhétől. Az ilyet aztán könnyű provokálni. Bármit mondhatsz neki, mindent támadásnak vesz. Mikor felém fordul teljesen akkor látom a furcsa szemeit és a kissé ferde orrát. Ebből a csávóból árad tesztoszteron. Egy pillanatra megfagyok. Nem mutatom az arcomon.
- Csak nem a meghallgatásra jöttél, taknyos? – kérdi tőlem félszegen. Akkor ő is a zenekarban lenne? Vagy ő is a meghallgatásra jött? Pontosan olyan, mint amilyennek kinéz. Mélyen a szemembe néz. Milyen furcsa szempár. Az egyik kék a másik barna. Hogy is hívják ezt? Heterokrómia? Mintha olvastam volna valahol. Minden esetre rettentően félelmetes ránézni. Mintha valami démon lenne. De nehogy már ennyitől becsináljak. Állom a pillantását. – Anyukád megengedte, hogy egyedül lófrálj? – vigyorától kiráz a hideg, és mikor látom beleszív a cigibe el is könyvelem magamnak milyen ember is ő. Egy két lábon járó kihívás. Ezt élvezni fogom. Az arcomba fújja a cigifüstöt. Én is szívok haver, ennél több kell ahhoz hogy beijedjek tőled. Mit gondol, hogy ennyitől majd megfutamodok. Biztosan lenne aki így tenne. Az nem én vagyok. Összeráncolt szemöldökkel meredek rá.
- Befogod majd a szád, ha meghallod, mire vagyok képes – közlöm vele a tényeket vigyorogva. Most még nagy a szája. Ha majd nem tud a dobbal lépést tarnani, akkor meglátja, hogy kurvára alábecsült. Ki nevet a végén. Jó kis buli lesz ez, már érzem.
- Azt erősen kétlem – elpöccinti a csikket. Abszolút jól ítéltem meg. Olyan mint én, szereti ha az emberek megadják neki magukat. Sajnos én nem fogom csak úgy behajtani a fejemet az igába. Annak az időnek ége. Meglátja majd, hogy kivel flegmázik a köcsög.
- Zyaire Wayne vagyok – mutatkozom be. Hiszen mégiscsak meghallgatáson vagyok itt. Illik bemutatkozni. Akkor is ha úgyis tudom, hogy be fogok kerülni. Nálam jobb dobost nem fognak találni ebben a nyomorult városban. Úgyhogy jobb lesz, ha a fasz megjegyzi a nevemet.
- Jó neked – Micsoda egy flegma bunkó. Nagynak képzeli magát. Arcomra kiül a düh. Félválról odaveti a saját nevét és még csak nem is a teljeset. Bakker ezzel együtt játszani kínszenvedés és adrenalin löket lesz egyszerre ha Bloody Mary tag. – Nick.
Közben már beértünk a stúdióba. Nem túl nagy de van dobkészlet, hangosítás, minden ami kell. Nem hiszem hogy ennek a kis egérlyuknak túl nagy lenne a bérleti díja. Szerintem zsebből ki tudnám fizetni előre három hónapra minimum. Egy kecskeszakállas velem kábé egymagas férfit látok meg belépve. Süt róla, hogy nem a tipikus tesztoszteron csávó. Vicces a kettejüket együtt látni. Nick egy két lábon járó balhé. Ez a gyerek meg csak... van.
- Héj, seggfej – vigyorog a kecskére – Összefutottam az óvodással, akit meghallgatásra hívtál – Anyád az óvodás bazdmeg! Szúró pillantásokat vetek rá. Azaz a hátára. Legszívesebben megütném, de látom rajta, hogy sokkal erősebb nálam és simán fölém kerekedne. Ezt a faszt csak úgy lehet meggyőzni, ha megmutatod neki mit tudsz és ki mered nyitni a szádat vele szemben. Már forr is a vér az ereimben és markolnám a dobverőket. Ezek szerint ő is a zenekarban van. Egyre izgatottabb vagyok.
- Attól, hogy nem öltözök úgy, mint egy leszállóágban lévő drogos rocker a nyolcvanas évekből, még nem leszek óvodás. Csak haladok a korral – közlöm vele dacosan és a levegőben hirtelen érezni lehet a feszültséget. Bármikor elpattanhat a húr. Jól megfeszítettem, jó buli lesz ha végre elszakad.
- De ha kiverem a fogaidat, te is bébiételen fogsz majd élni – vág vissza vicsorogva. Te jó ég már a puszta látványától bizsereg a tenyerem. De megütném ezt a bunkó parasztot.
- Örvendek, Scott vagyok. Scott Whiters. - ugrik elém a szakállas. Kezetrázunk. A hangja olyan nyugtató, hogy egyből elfelejtem a haragomat. Van ebben a srácban valami furcsán diplomatikus. Biztos vagyok benne, hogy ő a frontember. Mégsem tudok haragudni rá valamiért.
- Zyaire Wayne – mutatkozom be neki is. Mire ő elmosolyodik. Ez már egy értelmesebb reakció, mint amit az előbb kaptam a drogostól.
- Én vagyok a gitáros és az énekes, Nick a basszer és ő írja a dalainkat. - Ez komoly? Ez a fasz a dalszerző? Még kíváncsibb vagyok mostmár. Nem néztem volna ki belőle. Féltékeny vagyok. Én sosem tudtam jól zenét írni. - Kezdjük a Black Sabbathtól a Paranoiddal, hogy lássuk mire vagy képes.
Ismerem persze. Hallottam rengetegszer. A kottát nem láttam, de szerintem le tudom játszani így is. Odamegyek a dobszerkóhoz és már készenlétben is vagyok. Kérdően nézek a két tagra. Végül mikor Scott is beáll elkezdjük. Ahogy gondoltam. Le tudom játszani ígyis. Azt nem mondom, hogy nem segít a két gitár, de anélkül is vágom a ritmust. Nem hibázok. Természetesen. Nick begyorsít. Azt hiszi, hogy behúz a csőbe. Nevetséges próbálkozás. Pillanatok alatt zárkózom fel. Nem játszunk ilyet. Nem tudja, hogy a ritmust a dob diktálja? Akkor megmutatom neki. Beelőzöm és kénytelen utánam jönni. Pontosan. Félmosolyra húzom a számat. Scott belezavarodik a versengésünkbe és hamarabb kiszáll. Nem baj. Kellett nekünk a tér a csatához. Győzedelmesen vigyorgok a faszra.
- Ez szuper volt, nem gondoltam volna, hogy valaki a te korodban ilyen jó is lehet. - fordul felém Scott mosolyogva. Őt tuti levettem a lábáról, de elsősorban nem őt akartam.
- Mindenki azt mondja, született tehetség vagyok – mosolygok rá. Látom a megvetést Nick pofáján. Na hogy tetszett seggfej?
- Attól, hogy van ritmusérzéked, még nem te szartad a spanyolviaszt – Nézzenek oda. Csak nem elismeri, hogy jó vagyok. Na most megeheted a szavaidat köcsög. Ki most az óvodás? – Megütötted a mércét, kölyök, de ennél sokkal több kell, hogy elkápráztass. - Csak nem felhívás keringőre? Állok elébe. Instrumentálba toljuk körülbelül egy óráig. Többször megpróbál Nick csőbe húzni. Kár hogy nem most jöttem le a falvédőről és ahogyan ő fogalmazott van ritmusérzékem. Egy párszor azért elvétem, ami felbosszant és még jobban bizonyítani akarok. De a legtöbbször egy fél ütem alatt javítok. Abszolút feltüzel a próba. Legalább izgalmas ebben a zenekarban játszani, nem úgy mint az előzőben amiben benne voltam. Érzem ahogy a számok alatt átjár az adrenalin. Scott örömmel kijelenti, hogy fel vagyok véve. Nick nem szól semmit. Bánod hogy hamar ítéltél mi?
- Scott átküldi majd az eddigi számok demóit, verd bele abba a cuki kis fejedbe minél hamarabb. Próbálunk minden kedden, csütörtökön és szombaton ugyanekkor, a stúdió bérleti díját közösen fizetjük. Úgyhogy kérj kicsit több zsebpénz anyucitól. - ha tudnád mennyi pénze van anyucinak. Az egész helyet meg tudnám venni. Ezt mondjuk nekik nem kell tudni.
***
A lakásomon vagyok. Fülhallgatóval a fejemen fekszem a nappali szőnyegén. Már sötét van odakinn. Bakker az egész napomat erre basztam rá. Biztosan hívott a diri és az ofő is. De szarok bele. Amíg apám tejel, addig nem tehetnek ellenem semmit. Akkor megyek be amikor én akarok. Ma már voltak erre a haverok is Dave és Josh is benéztek, de nem sok kedvem volt a pofájukhoz. Elküldtem őket cigiért, aztán meg melegebb éghajlatra. Szolgalelkűek. Pontosan tudják hol a helyük. Ma az volt a fontos hogy felzárkózzak. Tudnom kell minden kibaszott dalt akár visszafele is eljátszani. Különben Nick azonnal kihasználja az alkalmat és nekemesik. Az összes demót meghallgattam minimun tízszer. Azt kell, hogy mondjam nagyon is jó számaik vannak, bár az előző dobos rettenetesen fakezű volt. Meg egyáltalán milyen elcsépelt és béna név egy zenekarnak a Bloody Mary. Nevetséges. Kaptam pár kottát is Scott-tól. Pillanatok alatt megjegyeztem mindet. El fog kerekedni a szeme Nicknek ha meghallja mennyire vágok mindent. Sőt van amit nem tudtak kotta szerint játszani, mert az ex-dobos tehetségtelen volt. Elmosolyodom. Na várj csak te fasz. El fogsz ismeri. Nem tudom, hogy mi mozgatja ennyire a fantáziámat. Eddig mindenki beadta nekem a derekát és egyből hasraesett a tehetségemtől. A Redeemed tagjai Istenként néztek fel rám. Akkor ez a fasz miért nem tesz ugyanígy.
Rágyújtok. Mélyen beszívom a fojtó füstöt. Közben újra elindtítom a kedvenc demómat. Juvenile címmel. Ez a dal tetszik a legjobban. Csak úgy üvölt róla a vadság és az adrenalin. Zseniális. Scott elég középszerű, de a basszus kurvajó. Csak tud ez a fazon. Felnevetek. Jó lesz a holnapi próba. Megmutatom neked mit tudok te seggfej!
***
Nem mentem ma börtönbe azaz suliba így most nem egyenruhában, csak egy egyszerű fehér lógós pólóban és egy feszes tépett fekete gatyában jöttem a próbára. Kapok is egy fura pillantást Scott-tól és Nick is elég szemmel láthatóan végigmér.
- Csak nem ellógtuk az iskolát kisfiú? Anyuci mérges lesz ha megtudja. - gúnyolódik velem, most azt a taktikát választom, hogy szarok a megjegyzéseire. Megvonom a vállamat és válaszra sem méltatom. Tudom, hogy ez még jobban bosszantja, mintha visszaszólnék neki. Akaratlanul is egy picit elmosolyodom. Hallom ahogyan felhorkant. Tudom hogy idegesít.
- Meghallgattad a demókat? - Scott ismét véget vet a feszült csendnek és felém fordulva kíváncsian méreget. Elégedett mosollyal bólogatok.
- Mi az hogy! Mindet le is tudom játszani, - erre Nick meglepetten kapja fel a fejét és Scottnak is elkerekednek a szemei. Bizony nem vagyok semmi ugye? - de az előző dobosotok nem tudta visszaadni a kottában leírt ritmust. Egyáltalán hogy jutottatok ideáig egy ilyen balfasszal? Ráadásul a basszusnak kellett diktálni az ütemet, ami a dob feladata lett volna. - Bár az is lehet hogy Nick egyszerűen csak túl domináns. Na most majd most megtanítom neki, hogyan kell egy ütemet követni.
- Te aztán tényleg nem vagy semmi! - borzolja meg Scott a hajamat. Másokak már rég letörtem volna a kezét. Nem tudom mi van ebben a gyerekben amitől ennyire kezesbárány vagyok mellette. Csak olyan nyugtató a kisugárzása. Tényleg szöges ellentéte Nicknek. Lehet hogy ezért húzták ennyire sokáig ketten a Bloody Maryben. - De ne mondj ilyet. Igenis kotta szerint játszottunk haver. - boxol bele a hasamba.- Na akkor mutasd meg mit tudsz!
- Túl nagy a szád kölyök! A kopasz fasz tényleg fakezű volt, de nem sokkal vagy jobb nála szóval most vegyél vissza mielőtt leégetnéd magad. - válasz helyett egyszerűen csak a hangszerhez sétálok és megmarkolom az ütőket. - Méghogy nem kotta szerint bazdmeg én írtam a számokat csak tudom - morogja magának.
- Kezdhetjük a Juvenile-al? Az volt a kedvencem. - Ennek különbözött a legjobban a kottája a demótól. Ami azt jelenti, hogy ők megszokták a teljesen rossz ritmust. Be fogom égetni ezt a faszt. Na lássuk ki jön ki jól ebből. Természetesen én fogk.
- Legyen. - jön a válasz Nicktől miközben pillantásával már szabályosan meg tudna ölni. Ezt már szeretem ismét felhúztam. Már csap is a lovak közé. Nyilván teljesen rossz a tempó. Már javítom is, mire Scott belezavarodik és nem tudja követni. Nicknek elkerekednek a szemei. Ő írta a dalt, tehát tudnia kell, hogy ezt így kell játszani. Viszont az Istenért nem tud felzárkózni. Jól gondoltam. A szokás hatalma. Véget ér a szám. Néhol Scott is be tudott szállni a vége fele. De nem nagyon vágta, hogy mi folyik itt. Az egész szám össze-vissza volt. Nem volt harmónia. Nick szinte fel tudna robbani. Látszik az arcán, hogy nagyon ideges.
- Ez mi a szar volt kis taknyos? A meghallgatáson még van ritmusérzéked most meg már nincs? - Ez meg mi a faszt jelentsen? Tudnia kell hogy én játszottam jól. Nem tehetek róla, hogy nem tudja követni azt az ütemet, amit kibaszottul ő írt meg.
- Nem sokára koncertünk van és te úgy állsz ide hogy ilyen kibaszott felkészületlen vagy. Én mondtam hogy ne játszd az agyad, mert koránt sem vagy olyan nagyfiú mint amilyennek képzeled magad. - közelebb lép hozzám és ökölbe szorított kezekkel áll előttem. Felállok a dob mögül. Méghogy felkészületlen. Pff.. Ezt a kibaszott dalt igenis így kell játszani.
- Nyisd ki a füledet colos! - nézek fel rá, mire még jobban kihúzza magát. Belenézek a szemeibe. Még mindig nagyon fura megszokni azokat a furcsa színeket. - Vagy menj el és tisztíttasd ki. Én voltam a pontos! Ti meg nem tudtatok lépést tartani ennyire egyszerű az egyenlet. Jobb ha felfogod. - erre felhorkant és közelebb lép. Látom rajta hogy legszívesebben most agyonütne. Mint egy veszett kutya úgy vicsorog rám. Most aztán tényleg pattanásig feszítettem a húrt.
- Megmutatom én neked hogy milyen egyszerű az egyenlet. Én ütök te meg állod kis pöcs! - már ragadná is meg a pólómat mikor Scott közbelép.
- Mit szólnátok hozzá, ha most fognánk magunkat és csapatnánk egy kis ivászatot? Ezt meg majd később megbeszéljük. - vág közbe Scott hadarva és közénk lép – Csapatépítés gyanánt. Jót tenne higyjétek el! Nem kell rögtön ennyire véresen komolyan venni az első próbát. Szokjunk kicsit össze jó? A mai nap jó volt arra, hogy megtudjuk miben kell fejlődni. Csapatmunka srácok. Csapatmunka - Nick mellkasára teszi a jobb tenyerét, nekem meg elég erősen belemarkol a vállamba és arrébb is húz. Sokat sejtető pillantással néz ránk. Ez nem egy szimpla felajánlás volt ezek szerint. Ez bazdmeg parancs volt. Faszom! A szememet le sem veszem Nickről. Nem hátrálhatok meg. Ő tipikusan alfahím kategória. Ha visszaveszel elkönyveli a győzelmét. Én nem engedem hogy győzzön! Főleg hogy baromira nekem van igazam! Még jobban összehúzom a szemöldököm. Lehet hogy tényleg jobb ötlet, ha most lehűtjük magunkat némi alkohollal, mert legszívesebben kiütném ennek a fasznak az összes megmaradt fogát. Vén szarkupac. Hogy mondhat ilyeneket? A kotta szerint egy kurva ütemet nem hagytam ki. Az összes demót minimum tízszer hallgattam meg. A ritmus beleégett a dobhártyámba. Álmomból felkelve is lejátszanám.
- Én szívesen megyek – még mindig abba a furcsa szempárba meredek dacosan, bár szavaimat elsősorban Scott felé intézem, tudom hogy ezzel csak tovább húzom Nick idegeit. - Feltéve ha ez a pöcs visszavesz a beszólásaiból. Ha bármi füle van a zenéhez, akkor kurvára tudja, hogy tűpontos voltam a kotta szerint. Nem tehetek róla, hogy egyesek nem tudják tartani a kibaszott tempót. És még ő hívja magát dalszerzőnek? Nevetséges. Nem is. - mérem végig lassan tetőtől-talpig Nicket – Inkább szánalmas. - ismét ökölbe szorulnak a kezei, mintha fel akarna robbanni. Egy pillanatra megrezzenek, de próbálom az arckifejezésem tartani. Lehet túlzásba vittem. Ez egy kurva kötéltánc és én miért is élvezem minden pillanatát? Mintha egy fegyver sült volna el, úgy kapja el a tekintetét rólam és durván Scott felé fordul. Egy elhaló káromkodást hallok felőle. Én nyertem. Nem tud mibe belekötni. Nagyon jól tudja, hogy nem tudta követni a ritmust amit diktáltam. Pedig ő írta a számot. Micsoda balek. Akaratlanul is félmosolyra húzom a számat. Bizony engem nem lehet betörni ezt jobb az elején megjegyezni... Én adom az ütemet és mindenkinek arra kell lépni.
- És hogy a faszomba visszük a pisist kocsmába? - végigsimít a haján idegesen. Valamin le kell vezetni az emúlt perc feszültségeit. - Huszonegy éves kor előtt maximum gyümölcslevet tölthetünk a pofájába. - felkacag. - És szerinted bírja egyáltalán a kis tündérke az italt?! - hajol egészen közel hozzám. Alig pár centire van egymástól az arcunk. Innen közelről még vérfagyasztóbbak a szemei. Érzem a mentolos rágó és a cigi szagát a lehelletén. Valamiért olyan nyugtalan és tehetetlen vagyok ha ennyire belép a személyes terembe. Ne hátrálj Zy bazdmeg, ne! Egy fél pillanatra lesütöm a tekintetem. A picsába! Mikor felnézek levakarhatatlan félmosoly díszeleg az arcán. Igen, ezt a kört kibaszottul ő nyerte. - Egy fél sörtől kész lenne. - nagy tenyerével enyhén megcsapkodja az arcomat, nem fáj mégis minden mozdulatán érzem a feszültséget és a dühöt. Hogy lehet valaki ennyire veszélyes és érdekes egyszerre. Még ilyen emberrel soha nem találkoztam.
- Meglepődnétek milyen faszán bírom az alkoholt. - közlöm a száraz tényeket. Ettől még kibaszottul ki kell találni hogy hova menjünk. Tényleg nem fognak kiszolgálni.
- Óh, nézzenek oda, Zayn-baba felnőttnek képzeli magát de aranyos. Inkább ne jártasd a szádat, mert meg fogod bánni. Még betömöm valamivel.. - kajánul mosolyog rám. Hát a kurva anyját azt bazdmeg! Kitömöm én neki mielőtt ő megtehetné
- Kapd be! Egyébként is Zyairenek hívnak. - dobom oda neki félvárról. Egy pillanatig mintha elgondolkodna azon hogy mit válaszoljon. Végigmér és egy vigyorral az arcán válaszol. Mire gondolsz? Annyira kiszámíthatatlan.
- Ha nem esett volna le Zy cica, éppen azt mondtam hogy neked kéne az enyémet bekapni! - kacsit egyet és nekem azonnal felfordul a gyomrom. Már csak a gondolatra is. Na nem, hogy csávónak a farkát a számba vegyem. Fúj! Nem is veszem észre hogy milyen világtalan fejet vágok. Még lehet el is pirultam. Na ilyenkor vagyok baromira hálás, hogy sötétebb a bőrszínem. Megtalálta a gyengepontom. A kurva életbe! Zavartan fürkészem a padlót. Sokat mondó pillantással mosolyog rám. Mostmár biztosan vissza fog élni ezzel. Igen. Szűz vagyok. És jelenleg kurvára üvölt rólam. Bazdmeg. Ezt lehet elbuktam. Most nem fog erről leszállni.
- Srácok. - köszörüli meg a torkát Scott. Biztosan szarul érezhette magát, amíg folyt a kis párbajunk. Ez van. Mind a ketten szeretjük a balhét az ilyen emberek pedig nem férnek meg egymás mellett erőfitogtatás nélük. Két dudás egy csárdában. Csak az egyikünknek több van a buksiban mint a másikunknak. Ám sajnos a másikunknak plusz információ jutott a birtokába. Veszélyes menet... - Menjünk vegyünk piát valahol. Majd én bemegyek a boltba, ti meg adtok pénzt. Elosztjuk az árat hárommal. Aztán mehetnénk a kis elhagyott játszótérre nem messze a próbateremtől.
- Nagyszerű. Pont oda való ez a töpörönc. - felkacag és rámmutat.
- Anyád a töpörönc. - vágok vissza. Faszom fog egy eldugott játszin inni. Mi vagyok én? Alsótagozatos? - Én oda nem megyek.
- Félsz hogy leesel a mászókáról törpike? - vigyorog. Jaj de nyeregben érzed magad, csak azért mert találtál fogást rajtam. Ettől még nem biztos, hogy te nyered a háborút.
- Tudjátok mit? Menjünk hozzám. - mosolyog Scott. - Nem lakom messze és pont tegnap takarítottam.
Nickre nézek. Hallgat. Akkor nekem is jó. Mit ellenkezzek.
***
Lassan két órája itt vagyunk Scottnál. Idő közben már elfogyasztottunk egy üveg vodkát és most következik a whiskey. Valamiért még ebből is versenyt csinálunk és megpróbálunk sokkal többet inni mint a másik. Valahol már villog a fejemben a kis piros lámpa, ami azt mondja hogy elég de muszáj vagyok megmutatni, hogy ki az alfa errefelé. Nem Nick annyi biztos. Azt hiszi hogy ő jobban bírja. Lófaszt!
- De bátor lettél kis taknyos. Egészen jól állod a sarat. Akkor sem fogsz leinni. - jóval lassabban beszél mint eddig, és nehezen is ejti ki a szavakat. Ha így haladunk én fogok nyerni. Ezaz!
- Hö – csuklik Scott. Sokkal kevesebbet ivott mint mi, de már kész van. De szánalmas - Lelépek a rötyibe. Nem érzem jól magam. Túl sokat ittam. Mindjárt itt vagyok. Addig ne öljétek meg egymást jó? - Megütögeti a vállamat barátian. Alig artikulál és botladozva megy ki a szobából.
Scott nem jön vissza egy jó darabig már valószínűleg nem is fog, lehet elaludt a budiban, mi pedig lassan a harmadik whiskeys üveg aljára nézünk. Szédülök. Kipirultam és a bőröm hiperérzékeny. Érzem hogy az ágyékom forrósodik. Bakker, túl sokat vállaltam ez nem jó. De nem hagyhatom hogy ez a vénember leigyon. Nick nyújtja felém a következő kört. Nem adok semmi választ.
- Hé, kölyök! Ne flegmázz itt velem bazdmeg! – magyarázza ittas, fenyegető hanggal. Olyan érces, dörgő mély hangja van. Kibaszott szexi.. Miért is gondolok ilyenekre? Szégyen. A pia.. az a kurva pia.. Mindig túlfűt. Rá se nézek a mellettem lévő faszkalapra. Biztosan észrevenné hogy kurvára fel vagyok izgulva. Még félreértené. Még véletlenül sem miatta van, csak rám az alkohol így hat. Inkább elfordítom a fejem.
- Ne baszakodj! Hé! Legalább fordulj ide, ha neked ugatok! - Megrántja a felsőmnél fogva. Már rajtam is van és ütésre készen áll. Érezni a feszültséget és a haragot minden procikáján. Elterültem a földön. Még én is elcsodálkozom, hogy szinte nem is tiltakozom amikor teljesen maga alá gyűr. A hasamon ül. Még jó hogy nem lejjebb... Jó? Vagy inkább szeretném ha... Megráz a pólóm nyakánál fogva.
- Hé pisis! Ne húzz újat velem, anyuci nem tanított meg arra hogy a nálad idősebbekkel hogyan kell viselkedni. Szaros! - Egyszerűen megadtam magam. Nem vagyok olyan állapotban hogy kötözködjek vele. Különösen nem fizikailag. Ökölbe szorított kezei hirtelen megállnak a levegőben mikor felé fordítom az arcomat. Biztosan lát rajta mindent. Kipirultam. Érzem. Felnézek rá. Szemöldökei összerácolva. Arkifejezése vad, akaratos és kíváncsi. A szemei pedig... Ó a kurva életbe.. Az a kibaszott fenyegető tekintet. Pont ezt a pillanatot választja hogy az ajkába harapjon. Fú bazdmeg.. Én nem vagyok olyan.., de ez a látvány szerintem mindenkit így kikészítene. Ugye? De mi a fasz tetszik nekem pont egy férfiban? És ráadásul pont ebben az állatban? Csak a fejembe szállt a pia ugye? Kezd a nadrágom nagyon is szűkössé válni. Homályosan látok és jelenleg semmi sem tud érdekelni csak az hogy a lehető leghamarabb megszabaduljak a feszüléstől és Nicktől. Ahogy hezitál kicsit hátrébb csúszik rajtam. Égető pillantását érzem a felsőtestemen és a nyakamon elidőzni. Aztán lassan lejjebb csúszik a hasamról egész testével. Miért? Lejjebb és lejjebb.
- Ah... - nyögök fel kéjesen amikor ráül az ágyékomra. Ó Mami! A súlya még jobban izgatja merevedésemet. Nem bírom. Lehet itt helyben megyek el. Micsoda szégyen! Kellett nekem felelőtlenül inni, mert bizonyítani akartam. Ezután hogy a picsába kerekedek felül rajta? Ennyit arról, hogy én diktálom az ütemet. Biztos hogy mostantól minden adandó alkalommal fel fogja hozni a dolgot. Ennél rosszabb helyzetben nem is lehetnék. Nekem bent kell maradnom ebben zenekarban. Ebből nem léphetek ki. Nem történhet ugyanaz mint a múltkor. Nem akarok ránézni Nickre. Remélem van olyan részeg hogy ezt elfelejti holnaputánig. Könyörgöm... A karomat az arcom elé teszem. Biztosan csak röhög rajtam.. Nem akarok szembenézni ezzel a pöccsel. Az majd ráér a következő próbán..
- Ez.. nem.. miattad van... fasz.. - zilálom. Meg kell magyarázzam neki. Hátha fölfogja az a két agysejtje. - ha... ha sokat iszom akkor... - elrántja a karomat az arcom elől. Vigyorog. De még hogy. Senkit sem láttam még ilyen kajánul és vadul mosolyogni. Mi a.. vérzik az alsóajka...
- Ha szeretted volna, hogy valaki rendesen megrakjon miért nem ezzel kezdted? - lenyalja a vért a szájáról és a hangja mintha egy fokkal józanabb és ércesebb lenne. - Nem kell parádézni. - Dehogy akarom hogy megrakjon! Hülye ez? Tudtam hogy félreérti de én nem vagyok olyan. Ez csak véletlen. Ne könyvelje el magának! De várjunk csak akkor ő.. ő az lenne?.. A fülemhez hajol és lágyan morogja – Bár nem hittem volna, hogy buzi vagy.. ahogy azt sem hogy értesz a dobhoz.. vagy a kottákhoz.. tele vagy meglepetésekkel. - végignyal a fülcimpámon és elég erősen beleharap. Elfojtok egy nyögést.
- Buzi az anyád! - utolsó erőmmel bontom ki magamat a szorításából meghallva a bizonyos szót. A düh és az adrenalin segítségével szinte egy pillanat alatt mintha kijózanodnék.- Itt egyedül csak te vagy a homokos te faszfej. Én lelépek. - felkapom a kabátom és kint is vagyok a szobából. A folyosón meglátom Scottot aki éppen a nappali felé botorkál. Intek neki. Látszólag egészen rendbeszedte magát. Kint is vagyok az ajtón. Ezt most fel kell dolgozzam. Kell egy cigi igen, egy cigi kell. Mi fasz történt? Miért? Most ő kikezdett velem? Vagy én kezdtem ki vele?
Kezdek csillapodni. Már majdnem a harmadik szálnál tartok egészen lenyugodtam, amikor a gangon állva mintha nyögéseket hallanék a lakásból. Befogom a fülem. Halucinálok? Hiszen csak Scott és Nick vannak odabenn. Nem is akarom tudni mi folyik itt. Hazamegyek. Hívok egy taxit, aludnom kell. Majd holnap ráérek gondolkodni ezen az egészen. Nem akarok erre emlékezni.
Szerkesztve ryukia által @ 2019. 11. 24. 16:28:11
|
| vicii | 2019. 11. 21. 19:47:27 | #35684 |
Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (kezdés ryukiának)
Idegesen dobolok a lábammal, miközben újabb mély slukkot szívok a cigimből. Lehunyom a szemem és úgy élvezem, ahogy a füst marón szétárad a tüdőmben, de ezúttal ez sem tud teljesen megnyugtatni. Itt baszom a rezet már több mint fél órája a nagy büdös semmiért. Előbb eljöttem a melóból is hogy próbálhassunk, erre ez a kopasz balfasz meg nincs sehol.
- Próbáltam hívni, de nem veszi fel – nyílik a próbaterem ajtaja, Scott lép ki rajta. Mellém támaszkodva ő is rágyújt.
- Ha végre megjelenik, kiverem a fogait – morgom, miközben a földre pöccintem a csonkig szívott csikket és addig taposom a cipőm sarkával, míg teljesen szétmállik.
- Dehogy vered – veti felém félvállról, de felmorranok.
- Dehogynem. Mostanában folyamatosan késik. Én meg előbb jövök el a melóból, hogy próbálhassunk. Ráadásul a hely bérleti díja is kibaszott drága. Lehet, hogy neki a bőre alatt is lóvé van, de én a belem is kidolgozom érte – fújtatok, majd újra a cigim után matatok a zsebemben. Előkapok még egy szálat és a számba tolom, aztán megpróbálom meggyújtani, de az öngyújtóm csak szikrázik, baszik fellángolni. Próbálkozok úgy fél percig, de aztán annyira felmegy bennem a pumpa, hogy lendületesen vágom az épület falának az öngyújtót, majd mikor az a földre pottyan, idegesen taposom apró darabokra a cipőm sarkával.
- Tessék – nyújtja felém a sajátját Scott, én pedig ahelyett, hogy elvenném, inkább oda hajolok. Ő meggyújtja nekem, én pedig újra füstölöghetek. A falnak támaszkodom megint, cipőm sarka kopog a betonon. – Te csak hűtsd le magad, majd én beszélek vele – mondja halkan, én pedig szemöldökráncolva nézek barna szemeibe.
- Mert sokat fogunk elérni vele, ha leszidod majd, mint egy tanárbácsi – gúnyolódom epésem, de csak elhúzza a száját. Rövid, kócos, fekete hajába túr. – Alig egy hónap múlva fellépésünk lenne, de így kibaszottul nem fog menni – sziszegem a fogaim között szűrve.
Ekkor, szinte végszóra befordul a sarkon a tragacsával, én pedig grimaszba fordult arccal pöccintem el a félig szívott cigimet, és már indulnék, mikor Scott megragadja a pólómat és visszahúz. Közel hajol hozzám, fenyegetően a szemembe néz. Majdnem egy fejjel alacsonyabb nálam, és hogy éreztessem a köztünk lévő különbséget, még ki is húzom magam.
- Fogd be a szád és higgadj le, majd én beszélek – sziszegi, én pedig kelletlenül morranok fel. Erre kicsit lenyugszik és int a fejével, hogy menjek be, de csak összehúzom a szemem. Farkasszemet nézünk, végül elhúzom a szám és hangos léptekkel megindulok befelé, az ajtót figyelmeztetően csapom be magam után. Végigcsörtetek a folyosón, beviharzok a próbaterembe és levetem magam az egyik bárszékre. Előveszem a gitáromat a tokjából és nekilátok felhangolva. Nem mintha nem csináltam volna meg, mikor megérkeztem, de muszáj lekötnöm a kezeimet. A tömör testű, metál fekete Fender megnyugtatóan simul a kezem alá. A megmunkált, lakkozott fa tapintása, az illata kissé ellazít. És ahogy megpengetem a vastag fémhúrokat, lehunyt szemmel hallgatva a mély, hosszú hangzást, nagy levegőt veszek.
Percek telnek el, mire azok ketten beállítanak.
- Csá – veti oda felém, én összehúzott szemekkel pillantok rá.
- Végre idetoltad a képed, bőrhajú – vetem oda, mire Scott figyelmeztetően néz rám, de nem érdekel. Butch épp a táskáját dobja le a földre, de megáll a mozdulat közben és kihívóan néz vissza rám.
- Dolgom volt – közli egyszerűen, bennem pedig elszakad a cérna. Pofátlan faszkalap…
- Szuper, örülök, hogy a kis pitiáner dolgaid ennyire fontosak. Akkor gondolom szívesen kifizeted a stúdió bérleti díját is, nem számít, meg azt a néhány dolcsit, amitől elestem, hogy elkéretőzzek a melóból a nagy kibaszott semmiért – emelem fel a hangom a végére, a kopasz faszkalap pedig fenyegetően lép felém. Felugrik bennem a pumpa, a falnak támasztom a gitárom és felpattanok a székről, vicsorogva lépek én is közelebb hozzá.
- Nem én tehetek róla, hogy csóró vagy – vágja hozzám. Scott veti magát közénk, megmarkolva mindkettőnk vállát. Erősen szorítja meg az enyémet, fenyegetően néz az arcomba, de már ez sem tud rám hatni.
- Elég, így is majdnem egy órával kevesebb időnk van próbálni – közli idegesen, de én csak lerázom a vállamról a kezét és kikerülve lépek újra Butch elé.
- Ez az, nem csak a pénzről szól, faszkalap. Hanem az elbaszott időről, mikor rád kellett várni. Amúgy is túl fakezű vagy ahhoz, hogy kihagyhass néhány próbát – szegezem neki a mutatóujjam, egyenesen az arcába vicsorogva, mire dühösen csapja el a kezem.
- Fakezű? Elmész te a kurva anyádba! Nélkülem ti sehol sem lennétek! Az én kapcsolataimnak hála hozhattuk össze az első koncertet is!
- Méghogy kapcsolatok! Mázlid volt, öreg, ennyi! És tudod mit? Egy nagy kalap szart se érsz! A szarnak se kellesz! – üvöltöm a képébe, mire összeszorított ajkakkal bámul rám néhány másodpercig, majd visszaveszi a vállára a cuccait és sarkon fordul.
- Tudod mit? Nemsokára kiderül, ki ér szart se! Baszódj meg! Kezdj magaddal amit akarsz! Én leléptem. – közli, majd egyszerűen kisétál, én pedig hörögve hajítom utána az első dolgot, ami a kezem ügyébe akad, történetesen egy megbontott doboz pepsit az asztalról. A doboz fröccsenve vágódik a terem ajtajának, majd behorpadva gurul a stúdió egyik távolabbi pontjába. A kóla felhabozva terít be mindent.
- Dögölj meg, faszkalap! – üvöltöm utána, majd kapkodva, durva mozdulatokkal gyömöszölöm vissza a gitáromat a tokjába és kapom a hátamra. Scott tehetetlenül, beletörődve áll a terem közepén, rezignáltan nézve a ragacsos ajtót.
- Ezt szépen elintézted. Mégis honnan szerezzünk hirtelen egy dobost? – kérdi sóhajtva, a hajába túrva.
- Kurvára nincs szükségünk rá. Még egy majom is tudná helyettesíteni – sziszegem, majd én is kitrappolok a teremből, mielőtt még idegesebb leszek és kárt nem teszek valamiben. Már a folyosóm a számba tolok egy szál cigit, de mikor rájövök, hogy nincs öngyújtóm, dühösen fújtatva morzsolom szét a szálat és vágom a falhoz. Faszom az egészbe.
Valami forrót érzek meg az ajkamon, és ahogy megnyalom, szétárad a számban a vér félreismerhetetlen, fémes íze. Hangosan káromkodva, a kézfejemmel törlöm le az orromból csöpögő vért. Az idegességtől megint eleredt.
*
- Szia, Scott vagyok, kösz hogy eljöttél – invitálja be a stúdióba a bájgúnár az újabb delikvenst tenyérbemászó mosollyal.
- Én köszönöm a lehetőséget, Steve vagyok, egyetemista, anglisztika szakon, 21 éves – mutatkozik be, én pedig unott arccal, keresztbe font kezekkel méregetem, gitárom a nyakamban.
- Én vagyok az énekes és gitáros, ő itt Nick, a basszeros – mutat felém, a kis tejfölösszájú meg kezet nyújt. Unott arccal nézek rá, nem mozdulva, mire lefagy az arcáról a kezdeti lelkes mosoly. – Nick elég bunkó, de ne törődj vele. Ismered a Black Sabbathtól a Paranoidot? Azt fogjuk megpróbálni instrumentálban, hogy halljuk, mire vagy képes – vezeti elő Scott, majd beáll a helyére, a nyakába akasztja a Gibsonját. Az új srác leül a dobok mögé, előveszi a saját dobverőit, majd elszántan pillant fel. Scott bólint, számol, majd ritmusra kezdünk. Én még arra sem veszem a fáradtságot, hogy felálljak, a bárszékről pengetek. Úgy fél percig bírom, mire kiakadok.
- Elég! Mi a szar volt ez? Van neked egyáltalán ritmusérzéked, taknyos? – dühöngök magamból kikelve, leállítva a próbát. Ez egy viszonylag egyszerűbb szám a dobot tekintve, én meg amúgy is adtam a ritmust, csak követnie kellett volna. De ez borzalmas volt.
- Én… sajnálom… csak kellene egy kis idő, hogy belerázódjak… - makogja megszeppenve, mire felhörrenek.
- Belerázódni, mégis mibe? Vagy van ritmusérzéked, vagy nincs! – korholom le, mire elszégyelli magát.
- Próbáljuk meg még egyszer, az elejétől. Nick, legyél türelmesebb – néz rám szúrósan Scott, de csak megforgatom a szemeimet.
- Figyelj kölyök, várj pár ütemet a kezdés után. Csak hozzám kell igazodnod, én majd adom a ritmust. Ha erre sem vagy képes… - sandítok rá. Idegesen bólint. Scott kezd, én csatlakozom, a kölyök meredten figyel, majd beszáll, de elkésik egy fél ütemet, az egész kész katasztrófa. Ez rosszabb mint a kezdés.
- Elég, feladom! Ez egy kalap szar – kapom fel a vizet, majd felpattanva a székről kihúzom az erősítő zsinórját a gitáromból és becsúsztatom a tokjába.
- Nick, állj már meg! – szisszen felém Scott, de mit sem törődve vele matatok a kabátom zsebében a cigim után. – Próbáljuk meg még egyszer!
- Semmi értelme, a kölyök egy pancser! Ritmusérzéke sincs! Ne vesztegessük az időnket – vágom oda, majd idegesen kitrappolok a stúdióból. Ő már a harmadik volt, de egyik rosszabb mint a másik.
Kint már majdnem elszívom a cigimet, mikor megjelennek, a kölyök lehajtott fejjel, rám sem nézve elköszön Scottól, majd fürge léptekkel odébb áll. Scott mérgesen masszírozza az orrnyergét, majd sóhajtva mellém lép, szintén cigire gyújtva.
- Így sosem fogunk dobost találni. Túl nagyok az elvárásaid – sandít rám vádlón, mire csak morranok egyet.
- A ritmusérzék olyan nagy elvárás? – vonom fel a szemöldököm, ő pedig felsóhajt. Némán füstölgünk néhány percig.
- Le kéne mondanunk a koncertet – böki ki végül, én pedig kelletlenül bár, de igazat adok neki.
- Úgy fest, nincs más választásunk – adom be a derekam, elpöccintve a csikket. Elgondolkodva az államon lévő sebhelyet kezdem dörzsölgetni, mikor hirtelen megcsörren Scott telefonja. Unott arccal veszi fel, de miután bemutatkozik, fokozott érdeklődéssel hallgatja a másikat, izgatottságában a kecskeszakállát kezdi babrálni. Váltanak néhány szót, én pedig a beszélgetésből leszűröm, hogy egy újabb, magát dobosnak képzelő szerencsétlen akar felvételt a bandába.
- Holnap meló után ugyanekkor – pillant rám lelkesen, de csak elhúzom a szám.
- Lehet nem kéne ezt a dolgot annyira erőltetni – fújtatok, majd a hajamba túrva pillantok félre. – Jegelnünk kéne ezt a tagkeresést, amíg nem találunk egy tényleg tehetséges dobost – mondom elgondolkodva.
- Talán igazad van. Ezt a holnapit azért hallgassuk meg, már lebeszéltem. Ha ő sem válik be, ideiglenesen feloszlunk – vonja meg végül a vállát, én pedig beleegyezően biccentek. Visszafordulok a bejárat felé, elhaladva mellette pedig beleborzolok a hajába.
- De azért ne fűzz hozzá túl sok reményt – mondom neki, majd belépve a stúdióba nekilátunk összepakolni.
*
Másnap fáradtan parkolok le a stúdió előtt, a bukósisakomat lazán a motor kormányán hagyom, ezen a környéken már ismerik a járgányomat, senki nem merne hozzányúlni. Egy öreg, kopott Triumphal járok, kicsit lestrapált, de a motorja még erős, mint a bika. Magam szoktam bütykölgetni és javítgatni, a gondoskodást pedig meghálálja. Még egyszer sem hagyott cserben.
Az épülethez menet rágyújtok egy cigire, és félig szívom a szálat, mikor az ajtóhoz érek. Ott unott arccal, zsebre tett kézzel pöfékelek tovább, a gitártokomat az épület falának támasztom. Scott már itt van, láttam az öreg Chevyjét hátul parkolni.
- Bocs, ebben az épületben van a 3A stúdió? – kérdi egy határozott hang oldalról, én pedig felvonva az egyik szemöldökömet fordítom arra a fejem. Tőlem pár lépésre egy kölyök álldogál, bizonytalanul méregetve az épületet. Tőlem úgy egy fejjel alacsonyabb lehet, testtartása lezser, kezeit zsebre tette. Egyik vállán táska, ráadásul iskolai egyenruha van rajta. Baszki, biztos valami elit suliból szalajtott elkényeztetett mami kedvence, mert ezen a környéken az állami sulikban tudtommal nem kötelező egyenruhát hordani.
Miután nem kap választ a kérdésére, felém fordul, és bár arcán határozott kifejezés, a szemeiben azért látom a meghökkenést. Egész helyes kis pofija van, majdnem lágy, lányos vonásokkal. Arcán horzsolás, egy másik helyen sebtapasz, mint egy pofára esett óvodás, úgy fest. Álla lágy vonalú, egy picit szögletes, halvány, dús ajkait dacosan préseli össze. Fitos orra egész csinos, sötét, vékony szemöldökét rosszallóan vonja össze.
Összehúzott szemeiben végigsuhan néhány érzelem, de nem rendül meg, továbbra is dacosan méreget. Egészen érdekes színű szeme van, kék, de mégsem teljesen, van benne valami más árnyalat is, amit egyenlőre nem tudok meghatározni. Rövid, fekete haja borzas. Összességében nagyon keménynek akar látszani, de inkább olyan, mint egy durcás óvodás.
- Csak nem a meghallgatásra jöttél, taknyos? – kérdem elhúzva a szám, méricskélően vizslatva, de állja a tekintetem. – Anyukád megengedte, hogy egyedül lófrálj? – vigyorodom el szélesen, testemmel is felé fordulva, majd mélyet szívok a cigimből és lejjebb hajolva hozzá, az arcába fújom a füstöt. Meg sem rezzen. Tetszik ez a harcias pillantás, hogy nem csinálja tele a gatyáját rögtön.
- Befogod majd a szád, ha meghallod, mire vagyok képes – közli nemes egyszerűséggel, kihívó kis mosollyal, én pedig felröhögök.
- Azt erősen kétlem – hanyagul elpöccintem a csonkig szívott csikket, majd a vállamra kapom újra a gitártokomat és az ajtó felé lépek, a fejemmel intve a kölyöknek, hogy kövessen. Ha nem nézne rám ilyen kihívóan, csak simán elküldtem volna, de egy kicsit kíváncsivá tett. Csípem, ha valaki nem fossa össze magát az árnyékától is.
- Zyaire Wayne vagyok – mutatkozik be, fél lépéssel mögöttem baktatva a folyosón. Ezt a fura nevet ki sem tudom ejteni. Valami másodgenerációs bevándorló, vagy mi a fasz?
- Jó neked – vetem oda, és szinte érzem a lapockámban a dühös pillantását. Élvezkedem rajta még vagy fél percig, aztán hetykén odavetem a nevem. – Nick.
Benyitok a stúdióba, Scott már bent van, a gitárját hangolja.
- Héj, seggfej – vigyorgok rá, mire unottan rám pillant. – Összefutottam az óvodással, akit meghallgatásra hívtál – lépek odébb, a kölyök pedig villámokat szóró szemekkel lép be mögöttem.
- Attól, hogy nem öltözök úgy, mint egy leszállóágban lévő drogos rocker a nyolcvanas évekből, még nem leszek óvodás. Csak haladok a korral – sandít végig a szettemen, az én vigyorom pedig vicsorrá torzul.
- De ha kiverem a fogaidat, te is bébiételen fogsz majd élni – szűröm a fogaim között fenyegetően, a vérontást pedig Scott előzi meg. Felpattan, gitárját a nyakában hagyva nyújt kezet a takonypócnak.
- Örvendek, Scott vagyok. Scott Whiters.
- Zyaire Wayne – ráznak kezet, és amíg azok ketten enyelegnek, én előveszem a gitáromat, csatlakoztatom az erősítőhöz és ellenőrzöm a hangolást.
- Én vagyok a gitáros és az énekes, Nick a basszer és ő írja a dalainkat. Kezdjük a Black Sabbathtól a Paranoiddal, hogy lássuk mire vagy képes.
A kölyök szó nélkül leül a dobok mögé, előveszi a dobverőit és várakozóan néz ránk. Scott is elfoglalja a helyét, számol, majd a húrok közé csapunk. A srác pedig pontos, egy ütemet sem vét el. Meglep, hiszen csak egy takonypóc, a franc gondolta volna, hogy lehet némi tapasztalata. Hogy megszívassam, gyorsítom a ritmust, ő pedig hibátlanul zárkózik fel egy fél ütemmel később, majd még ahhoz is van pofája, hogy beelőzzön és visszatérjen az eredeti tempóhoz, én pedig kénytelen vagyok követni. Scott persze belezavarodik és elvéti, a végén pedig tanácstalanul inkább kiszáll, minthogy leégesse magát.
Mikor vége a számnak, elégedett mosollyal kezdi ajnározni a kölyköt, aki győzedelmes pillantást küldd felém.
- Ez szuper volt, nem gondoltam volna, hogy valaki a te korodban ilyen jó is lehet.
- Mindenki azt mondja, született tehetség vagyok – mosolyog önelégülten, én pedig felhorkantok.
- Attól, hogy van ritmusérzéked, még nem te szartad a spanyolviaszt – szúrok közbe, Scott pedig rosszallóan pillant rám. – Megütötted a mércét, kölyök, de ennél sokkal több kell, hogy elkápráztass.
Elpróbálunk még néhány számot instrumentálban, én próbálom megszívatni a kölyköt, néhányszor sikerül is, de a legtöbbször állja a sarat. Tetszik, de idegesít is, hogy nem hagyja magát megalázni.
Egy órával később Scott kijelenti, hogy fel van véve a bandába, én pedig beleegyezően hallgatok. Ezzel vége is a próbának, nekilátok pakolni.
- Scott átküldi majd az eddigi számok demóit, verd bele abba a cuki kis fejedbe minél hamarabb. Próbálunk minden kedden, csütörtökön és szombaton ugyanekkor, a stúdió bérleti díját közösen fizetjük. Úgyhogy kérj kicsit több zsebpénz anyucitól – vigyorgok rá szélesen, majd a vállamra dobom a gitáromat és szó nélkül távozok. Vannak fenntartásaim, de talán megteszi majd a kölyök.
|
| Moonlight-chan | 2015. 01. 08. 22:12:20 | #32267 |
 Karakter: Jeremy Noris
Komolyan nézek rá, szerintem még soha nem voltam ilyen komoly, de csak az számít, hogy ő mit akar. Ha Alex szerint ez túl sok, én nem fogom erőltetni az tuti.
Egy percig még ő is üveges tekintettel mered maga elé, majd elmosolyodva az arcomra simít.
- Nem tudom, Jeremy – suttogja – Az, hogy te nekem mindig itt voltál, természetes. Olyanok vagyunk egymásnak, mintha ketten lennénk egy ember, így azt, ha végre csak te és én leszünk, senki más, nem tudom fogom-e tudni klasszikus értelemben vett szexnek gondolni. – fejti ki halkan, kicsit bizonytalanul - Ahogy te is mondtad, mélyebb lesz. Egyelőre elképzelni sem tudom, hogy milyen érzés lesz az, hogy csak te és én, és ájulásig szeretkezünk. - végigsimít az arcomon, bennem pedig lejátszódik egy rövid kis videoklip kettőnkről – Sok pasival és csajjal voltam már én is, és te is jó pár cicuskán túlvagy már, de az első, a tényleges közös első… istenem. – sóhajt a nyakamhoz hajolva és az én ketyegőm is veszettel dörömböl a mellkasomban a gondolatra, hogy Alexel... – Már attól képes lennék elélvezni, hogy csak beszélünk róla.
- Engem is eléggé felizgat a dolog – mondom mosolyogva – De nem válaszoltál. Felfogtad, hogy mire készülünk, Alex?
- Fel. – bólint határozottan - Amikor megtudtad, hogy mi van, nem tudom te mit éreztél, de amikor ott voltam abban a helyzetben, csak rád tudtam gondolni. – értem mire céloz és egy pillanat alatt ismét elkomorulok - Nem jutott eszembe, hogy rendőrség vagy ordítsak és bejönnek, ha ordítottam volna, csak a nevedet voltam képes üvölteni. Ott és akkor rájöttem arra, hogy te meg én… egy olyan kapocs, ami soha nem lesz mással és ez így a jó. Ha adott esetben kiderül, hogy nem testvéremként szeretlek, hanem férfiként is teljesen beléd szerettem, akkor nekem azzal sem lesz gondom. – súgja a nyakamba temetve az arcát - Mert ha az életemet kell leélnem veled, nos… eddig is azt terveztem, még a hármasok előtt is. Ha senki más nem létezne a bolygón csak te és én, én már azzal is elégedett lennék.
- Nem tudom szavakba önteni azt, amit akkor éreztem – suttogom, visszaemlékezve arra a kétségbeesésre, arra hogy mennyire féltem, hogy elveszítem – Nem is szívesen emlékszem rá Az arcodra, a gondolataira… egyszerűen csak rájöttem, hogy egy pillanat alatt el tudlak veszíteni. De ha te nem vagy, Alex… - az álla alá nyúlok, hogy magam felé fordítsam az arcát – Ha te nem vagy, nekem is végem van.
- Szeretlek! Annyira szeretlek és annyira meg akarlak végre csókolni… - nyöszörgi vágyakozva, a tekintetében minden benne van és érzem, hogy a testem reagál rá, mint mindig. Amit most csinál ez már szemmel baszás és nekem is fáj a szám azért, hogy addig csókoljam míg már kisebesednek az ajkaim és nem kapok többé levegőt.
- Én is szeretlek – morgom vágyakozva, miközben ő a számat simogatja az ujjaival én a csípőjén nyugtatom őket és próbálom nem magamhoz rántani, de rohadt nehéz megállni.
Mintha előtted tartanák a mézes madzagot és tudod, hogy a tiéd, de mégsem teheted rá a kezed. Kész szívás az egész, még az is eszembe jut hogy szarok rá, ha elkapom tőle, akkor elkapom és kefélünk addig míg mindkettőnket kikezelik és kész… de tudom, hogy hülyeség, mégis…
Neki is ugyanez járhat a fejében mikor a tenyerét a számra tapassza. Rögtön felfogom mit akar, ugyanazt mint kisrác korunkban is. Én is a szájára szorítom a kezem és egy másodperc múlva megérzem a nyelvét a tenyeremen. Hirtelen az a rész is olyan érzékeny lesz, mintha legalábbis a mellbimbóimat nyalogatná. Érzem hogy a farkam megkeményedik miközben én is elképzelem az ő száját a keze helyére.
Az egész testem megfeszül alatta, csak közelebb kéne húznom és a farka az enyémhez érne, az észvesztően szexi seggébe markolhatnék és a nyelvemmel tágítanám ki hogy aztán jó mélyen belé nyomjam magam, amelyen mélyre csak lehet, ő pedig szorítana…
Semmiből semmi felpattan az ölemből és a kád szélére perdül. Lihegve nézem amit csinál, a kezem már a farkamon és őt nézve ahogy éppen magát simogatja pár rántás után engem is csúcsra juttat, de le nem veszem róla a szemem miközben elélvez és ő se rólam. Kielégültségtől szexisen kába szemekkel bámul, én meg vissza rá, nagyjából ugyanúgy.
- Soha senkinek nem adlak oda, ha egyszer az enyém leszel végre…
Érzem, hogy elvigyorodom, majd hátradöntöm a fejem a kád peremére és felsóhajtok. – Eddig sem voltam senkié, csak a tiéd. – válaszolom az igazságot, mert az, hogy néha megdugok valakit semmit sem jelent az élvezetem kívül. Csak Alex.
Mögé kúszom és hátulról átkarolva csókolok a nyakába, majd a tarkójára, aztán leállítom magam mielőtt még késő lenne.
- Tiéd a kád, majd én tusolok. – mormogom a bőrébe és egy utolsó simítás után a fenekére, kimászom és a zuhanyfülkébe lépek. Ha most visszacsúszott volna az ölembe, tuti hogy nem tudom visszafogni magam ezek után…
***
Másnap Jason dolga volt, hogy a szobánkba hívja a legjobb fodrászt, akit csak talál és még azelőtt elszedje tőle a mobiltelefont mielőtt beengedné. Elkezdődött a pihenő amit most kell kiélvezni, mert azután egy hétig szusszanni sem lesz időnk, de már azt is alig várom.
- Tuti, hogy ő a legjobb? – kérdezi Alex Jasont, mikor a fodrászcsaj elkezdi kipakolni a cuccát a fürdő pultjára.
- Természetesen Alex, te a legjobbat érdemled. – mosolyog rá készségesen, míg én átcserélem a pólómat.
- És Jeremy is.
- Hát persze. Tehetek érted még valamit?
Lecserélem a bőrnacit is egy edzős cuccra, amiben kényelmesebb lesz ülni míg elkészül a séróm.
- Aha, várj.
Alex elsuhan mellettem, futólag Jasonre pillantok, aki az öcsém után néz, de aztán majdnem kitör belőlem a röhögés mikor az öcsém megjelenik egy fekete textil zsákkal és Jason kezébe nyomja.
- Elvinnéd ezeket a tisztítóba? Drága cuccok, vigyázz rájuk. – teszi a csípőjére a kezét, én meg már hátat fordítok nekik, hogy a markomba röhöghessek.
- Persze, semmi gond.
Hallom, hogy becsukódik az ajtó és akkor már nem fojtom vissza a kirobbanó röhögő görcsöt. Ezt nem hiszem el! Alex odaadta neki a szennyest! A köcsög meg el is vitte és még csak a füle sem füstölt!
- Tudod… szerintem most szabdalja szét a fellépő cuccomat. – vigyorgok rá, de vállat von és hasonlóan jól szórakozik.
- Nekem rémálmaim voltak tőle mostanában. Kicsit jólesett szívatni ezek után.
Összevigyorgunk, tartva a távolságot, mert a csaj egy perc múlva elő is settenkedik.
- Mr. Noris, ha gondolja kezdhetjük. – pislog a hosszú műszempillákkal, nem mintha hatással lenne rám pár seprű méretű tartozék.
Délután már teljesen felturbózott hajjal indulok az edzőterembe, hogy kicsit így is megmozgassam magam. Valahogy előre érzem, hogy sokkal bulisabb lesz az egész mivel sikerült rávennem Alexet is egy kis edzésre, de csak miután elmentem vele egy sportboltba és beszerzett egy drága Nike összeállítást magának, ami teljesen takarja őt.
- Szóval mivel is kezdünk? – néz körbe mikor belépünk.
Három pasi és két csaj, senki több. Ez is egy olyan exkluzív hely amilyenekbe járni szoktunk.
- Futópad? – kapok egy ferde pillantást – Ugyan Alex, nem halsz bele és kell a kondi emlékszel? – egy aljas húzással a füléhez hajolok – Mi lesz ha egy hónap múlva nem bírod majd tartani az iramot? Ugye nem akarsz kidőlni félidőben?
Nagyon is tudja mire gondolok, látom a szemében mikor elhúzódom és azt is hogy éppen visszafolyt egy mosolyt. Alig várom már. Mintha az egész turné erről szólna, ez a kettőnk kis türelmi játéka ami eltereli a figyelmünket egymásról. Még ez a sok zavaró tényező is mind azért van, hogy ne essünk egymásnak.
- Egy kicsit. – egyezik bele végül és a két egymás melletti futópadhoz lépünk.
Én magamnak fokozatosan emelem a tempót, bemelegít a kocogással, majd feljebb kapcsolom futási sebességre is, miközben az öcsémre pillantva látom, hogy még mindig csak majdnem kocog, inkább gyorsan sétál, de csak rámosolygok, mert eddig ehhez is túl lusta volt, vagyis vagy a kedvemért csinálja, vagy belegondolt, hogy tényleg nem fog sokáig tartani elérni az „ájulásig szeretkezést” ha nem erősít egy kicsit.
Úgy fél óra múlva gépet váltok, mikor észreveszem, hogy Alex a szőnyegek irányába bámul. Követem a tekintetét és látom, hogy egy edzőtermi egyenruhás pasas éppen önvédelmet tanít az egyik csajnak.
- Menj, még itt leszünk egy darabig. – fordulok az öcsém felé gondolkodás nélkül.
Rám pillant, majd az ajkait harapdálva kezd el agyalni rajta. – Menjek?
- Biztonságban éreznéd magad tőle? – lépek közelebb, hogy más ne hallja.
- Akkor érzem magam biztonságban ha itt vagy velem. – mondja halkan.
- És ha nem vagyok?
- Lehet.
- Akkor hajrá! – tolom a szőnyegek irányába, majd miután elindul én is kinézek magamnak egy mell-váll erősítő gépet. Mikor odaérve visszapillantok, Alex éppen helyzetjelentést ad a fickónak arról, hogy egy apró sérülés sem lehet az arcán meg ilyesmi.
Engem is feldob, hogy kezd végre visszatérni az energiabomba Alex, az összes szokásával együtt, így majdnem a dupláját nyomom le a nekem megszokott körnek.
|
| Rauko | 2015. 01. 02. 02:03:15 | #32207 |
Karakter: Alex Noris
Megjegyzés: ~moonchannak
Alex:
- Nem volt kedvem bulizni, jó ez így. Holnaptól kezdődig a három pihis nap, majd bepótolom valamikor.
- Ühüm…
Nem beszélünk többet. Legalább egy ideig nem. Csak kajálunk, aztán bambulunk a filmre, de a végén odahajol hozzám, pedig biztos voltam benne, hogy elaludt…
- Fürdünk? Jakuzzizni akarok.
- Oké – lelkesülök fel rögtön, de aztán vissza is veszek, mert -, együtt? – kérdezem és próbálom nem mutatni, hogy bizonytalan vagyok.
- Nem lesz baj, vigyázunk.
- Oksi, akkor te intézd a vizet én meg letakarítom az ágyat. – Már ugrok is! Bulis lesz és már hiányzott is a közvetlenség. A teste olyan nekem, mint egy biológiai szükséglet. Érintenem kell, a közelében kell lennem s ez a kibaszott betegség miatt nem megy rendesen.
Persze nem viszem túlzásba a pakolást, csak összedobálom a motyókat egy helyre, de ez is milyen sokáig tart… idegesítő a pakolás.
- Tegyek habfürdőt? – hallom meg a hangját.
- Mehet!
Ez azt jelenti, hogy lassan készen is lesz ha jól sejtem, így fogom magam és elindulok a fürdő felé. Ő épp a hajával bíbelődik.
- Újra kéne festeni. Kezd kinőni az eredeti szín. – Egy ideje már foglalkoztat ez. Az ő vad stílusához kell a festett haj is, különben idiótán mutat.
- Ja, a csíkok is eltűnnek. Majd hívatok egy fodrászt valamikorra.
Elkezdek én i vetkőzni. Igyekszem nem arra a tényre koncentrálni, hogy mindketten meztelenek leszünk és mi mindent tudnánk egymással csinálni, de eléggé nehéz. Ő is pakolászik, de örökké nem tudja elkerülni azt, hogy rám kelljen néznie. De mielőtt jobb kedvem lehetne, hogy talán tényleg vonzónak talál, mert ezt úgysem tudja letagadni, észreveszem, hogy a foltjaimat bámulja. Egy pillanat alatt komorulok el, és magam köré tekerve egy törcsit már menekülnék is.
- Ne csináld tesó, elmúlnak, nem érdekel. Te mindenhogy csini vagy. – Na persze!
- Ne tagadd le, tudom hogy undorító –kiáltok rá és próbálnék szabadulni a szorításából, de nem enged.
- Nem az, gyere ide. Nem akarok egyedül ázni, gyere Alex. Kényeztetni akarlak egy kicsit és nem hallom meg az elutasítást. Tudod, milyen vagyok, nincs olyan, hogy nem. – Rápillantok és a mosolya eszembe juttatja, hogy tényleg… ki előtt akarok természetes lenni és az aki vagyok – jelenleg kéken és zölden, ha nem előtte? Ő én vagyok, nem szabad így viselkednem vele.
Elvileg azért volt, hogy megnyugtassam, nem azért, hogy még én is rátegyek egy lapáttal a bajára.
- Akkor nem vagyok undi? – kérdezem, mikor már a kádban ülök én is.
- Az nem létezik öcsi, tudod, hogy imádlak. Nem tehetek róla, hogy felbasznak azok a foltok. Nem akartalak megint felzaklatni. Jól vagy?
Nem felelek, csak sóhajtva elfészkelem magam a karjaiban. Ő pedig ölelni, kényeztetni, lágyan masszírozni kezd, ami… ellazít. Kellemes. Most nem izgulok fel, ez nem arról szól csak róla és rólam és arról, hogy nem lesz egyszerű túltenni magunkat a történteken. De… haladunk előre és itt is leszünk egymásnak örökkön örökké.
- Majd jól leszek. Jobb lesz, ha minden olyan lesz, mint előtte és normálisan tükörbe nézhetek – suttogom halkan. Persze nem is ő lenne, ha hagyna magamba zuhanni.
- A normális alatt azt érted, hogy megint pucéran nézegeted majd a segged? – kérdezi sokkal oldottabban, amivel ellazít engem is és képes vagyok vele nevetni a régi történeteken ki tudja meddig. Tony előszeretettel húzza le a ruháimat, így a vele történt eseteket is felemlegetjük, aztán eszembe jut valami, amiről még sosem beszélgettünk. Megfordulok az ölelésében és rávezetem, hogy kurva régen pancsoltunk együtt és valahogy hiányzott már.
- Máskor az éjszakákon kívül nem csináltunk ilyesmit. Nem ölelkeztünk mikor kettesben maradtunk. Megmaradtunk testvéreknek, kivéve mikor szexeltünk. Elmosódtak a határok…
- Észrevettem. – Bólintok. Kimondva ezek kemény szavak, kicsit mintha egymás kurvái lennénk… de nem így van. Akárkit megölnék csakis érte. Akármit feladnék.
- Ez a mi titkunk és kész. Ha lány lennél más lenne, de nem vagy az szerencsére.
- Egyikünk sem prűd nyomorék, nem érdekel, hogy nézne ez ki nyilvánosan. Te?
- Tudod mi a véleményen, a tesóm vagy, de veszettük kívánlak és itt a hatalmas különbség a kiscicáktól, mert téged szeretlek. Ezért, csak úgy folytassuk ezt a dolgot ilyen ütemben, ha nem lesz baj belőle. Nem a többi hétmilliárd-valahány emberre gondolok, mert azok le vannak ejtve. Nekem is feltűnt, hogy… a kórház óta más lett a dolog, mert addig csak szórakoztunk a hármassal, de ha csak ketten fogjuk csinálni, legalábbis egyelőre, az nagyon más lesz. Mélyebb. Biztos vagy benne Alex?
Egy pillanatra komolyodok el csak, aztán az arcára simítva elmosolyodom.
- Nem tudom, Jeremy – suttogom. – Az, hogy te nekem mindig itt voltál, természetes. Olyanok vagyunk egymásnak, mintha ketten lennénk egy ember, így azt, ha végre csak te és én leszünk, senki más, nem tudom fogom-e tudni klasszikus értelemben vett szexnek gondolni. Ahogy te is mondtad, mélyebb lesz. Egyelőre elképzelni sem tudom, hogy milyen érzés lesz az, hogy csak te és én, és ájulásig szeretkezünk – simogatom meg ismét az arcát. – Sok pasival és csajjal voltam már én is, és te is jó pár cicuskán túlvagy már, de az első, a tényleges közös első… istenem – sóhajtok fel és a nyakába hajtom a fejem. – Már attól képes lennék elélvezni, hogy csak beszélünk róla.
- Engem is eléggé felizgat a dolog – mondja mosolygós hangon. – De nem válaszoltál. – Felfogtad, hogy mire készülünk, Alex?
- Fel. – Nem kell a válaszon gondolkodnom. – Amikor megtudtad, hogy mi van, nem tudom te mit éreztél, de amikor ott voltam abban a helyzetben, csak rád tudtam gondolni. Nem jutott eszembe, hogy rendőrség vagy ordítsak és bejönnek, ha ordítottam, csak a nevedet voltam képes üvölteni. Ott és akkor rájöttem arra, hogy te meg én… egy olyan kapocs, ami soha nem lesz mással és ez így a jó. Ha adott esetben kiderül, hogy nem testvéremként szeretlek, hanem férfiként is teljesen beléd szerettem, akkor nekem azzal sem lesz gondom. Mert ha az életemet kell leélnem veled, nos… eddig is azt terveztem, még a hármasok előtt is. Ha senki más nem létezne a bolygón csak te és én, én már azzal is elégedett lennék.
- Nem tudom szavakba önteni azt, amit akkor éreztem – suttogja halkan. – Nem is szívesen emlékszem rá Az arcodra, a gondolataira…egyszerűen csak rájöttem, hogy egy pillanat alatt el tudlak veszíteni. De ha te nem vagy, Alex… - Az állam alá nyúl és maga felé fordítja a tekintetem. – Ha te nem vagy, nekem is végem van.
- Szeretlek – suttogom. – Annyira szeretlek és annyira meg akarlak végre csókolni… - A száját nézem, az ujjaimmal simogatom, miközben beharapom az ajkaimat.
- Én is szeretlek – mondja, de szinte morog.
Nem tehetek róla, kell. Ahogy azt gyerekként csináltuk a tenyerem a szája elé teszem, ő persze vesz is lapot és tesz az övét az én szám elé, majd ahogy megvan és ráhajolok. Így végülis smárolunk, de nem is veszélyeztetem.
A tenyerét kezdem el nyalogatni, de olyan ütemben, ahogy anno egy puncit kényeztettem. Érzem, hogy ő is egyre jobban megfeszül, egyre több és több az inger, közel vagyok és a támadás óta ennyire nem is voltam még közel. Érzem, hogy mindjárt elélvezek, pillanatok kérdése, így ellököm magam tőle és kiülök a kád szélére, hogy ne a vízbe élvezzek, hanem a kád mellé. A víz, ami a kádból kifolyik majd lemossa a cuccomat és eltűnik a túlfolyóban.
Kábán nézem őt és csak egy mondat jön ki a számon.
- Soha senkinek nem adlak oda, ha egyszer az enyém leszel végre…
|
| Moonlight-chan | 2014. 12. 14. 00:40:58 | #32082 |
Karakter: Jeremy Noris
Az ajánlatom persze bármikor állna, de a csúcssikeres koncert, meg Alex kiborulása után nekem is piszok jól esne egy kis igazi lazítás, ahol nem kell senkivel dumálnom, egyszerűen csak lenni.
- Nem akarom, hogy miattam hagyd ki a bulit – suttogja Alex, pedig tudhatná, hogy le se szarom a bulit ha róla van szó.
- Nem érdekel a buli, ma kettesben leszünk! – jelentem ki, majd egy cseppet pontosítok – Mármint ha akarod.
Ha zavarná, vagy túlságosan sok lennék…
- Még szép, hogy akarom – mosolyog rám – Szeretek veled kettesben lenni – bújik közelebb – De most ki kellene mennünk, Jason le fogja szakítani a fejem. Kétszer. – sóhajtja, előrevetítve a borzalmas véget.
Ja, tudom hogy igaza van a fenébe is. Jó lenne, ha a rock sztár élet csak abból állna, hogy kiállok a fél világ elé és ájulásig éneklek, de nem. Interjú is, plusz fotózások meg autógramm osztás, dedikálás. Ezekkel amúgy nincs is bajom, imádom, hogy rajonganak értünk. Jason viszont csak fogja vissza magát, ahogy az utolsó két napban. Egész elviselhető figura, amikor abban a betépett stílusban próbál bájologni, amit még mindig nem értek.
- Nyugi, majd megvédelek – ölelem meg Alex-er egy pillanatra, majd egy puszit nyomok a homlokára. Ennyi jár.
Mire visszaérünk az öltözőbe már számítok arra, hogy most jön a vérengzés, de ehelyett Alex és én is padlót fogunk. Jason kedvesen mosolyog és közli, hogy nincs semmi gubanc, hogy aktivizálta magát és lerendezett mindent, kimentett minket az interjúról és még Alex ajándékait meg rajongói leveleit is összegyűjtött neki. Még csak nem is ordibál, még egy szúrós tekintetet sem kapok el tőle. Tök fura az egész szitu. Hirtelen átmegy buzgómócsingba?
Ennyire összecsinálta volna magát amiatt, hogy kirúgással fenyegettem? Mert eddig komolyan az volt a terv hogy a turné után útilaput kap, de most már nem tudom. Rendesen strapálja magát, hogy a kedvünkben járjon, az meg külön jó pont, hogy Alex-et is ki akarja engesztelni, akármilyen fura is.
Ha ilyen marad lesz mit megszokni az tuti.
- Ezt mind addig, amíg telehánytam a wc-t? – kérdezi Alex döbbent, riadt tekintettel meredve rá.
- Ugyan Alex, nem csak a veszekedésre vagyok jó – mosolyog az öcsémre, én meg az ő képét bámulom, hátha elárulja magát, hogy kamu az egész megjavulósdi, de nem veszek észre semmit. A tesóm kezébe ad egy dobozt, biztos a levelek meg miegymás, majd gondol egyet és átadja nekem – Menj vele haza. Nekem még dolgom van, de ha gond van, hívjatok.
Aha, persze. Pont te kellesz nekem ha rám tör a hiányérzet.
Utána bámulok, majd a dobozokra és a székre eső Alex-re, akit tisztára kikészített az előbbi. Még vigyorognék is rajta, hogy mennyire hisztérikusan pislog, ha nem lennék én is ledöbbenve.
- Mi a fene történik? Miért ilyen? Ki fognak rúgni? Meg fogok halni? Ő fog meghalni?
- Nem tudom, de ne pánikolj – szólok rá, bár én se tudom mi a franc van, de remélem az amire az előbb gondoltam – Majd visszazökken – ha meg nem… akkor csak nekünk lesz jobb nem? – Gyere, lépjünk, a szobába majd rendelünk kaját, jakuzzy-zunk, filmezünk…
Ideje pihizni… ránk fér egy kis nyugi.
A hotelba bejutni is kész tortúra, mert az idióta riporterek kiderítették hol szálltunk meg, most meg már mindkét bejáratnál falkákban tolonganak. Mire bejutunk a dzsekit is félig lenyúzzák rólam a szeretetükkel, de nem érdekel, csak jussunk már fel a kibaszott szobáig!
A testőrök legalább értik a dolgukat és elterelik az útból a jónépet.
Hahh, de ki tudnak készíteni!
Fent épp a ruhámat hámozom le valami otthoni kényelmesre koptatott farmerra mikor Alex odaint a laptopjához, mert érkezett valami az ügyvédnőtől. Már itt volt az ideje, a kórház óta a zsaruk sem jelentkeznek és nagyon remélem, hogy ez azért van, mert minden simán megy. Kasznizzák csak be a kis rohadékokat, ahol majd szépen seggbe dugják mindet és megtudják milyen az ha megerőszakolnak valakit!
- Üdvözlöm önöket – köszön mosolyogva az ügyvédnő kamerán keresztül, majd miután viszonozzuk, rögtön a lényegre térek.
- Gond van? – az asztal alatt megfogom Alex kezét.
- Nos, egyáltalán nem. A vádlottakat elfogta a rendőrség, már előzetes letartóztatásban vannak. Csak gondoltam egyeztethetnénk, hogy mennyire vegyem komolyan.
Mintha ezt kérdezni kéne! A legkomolyabban!
- Mik a tervei? – kérdezi Alex halkan, ezért nem szólok közbe.
- Őrizetben maradnak a tárgyalásig, ami egy hónap múlva lesz, mivel fennáll a bűnismétlés lehetősége. Utána letöltendő börtönbüntetést fogok kérni, a maximumot, tekintettel arra, hogy ön egy híresség és akár a karrierje is veszélybe kerülhetett volna.
Elégedetten bólintok, ez a nő érti a dolgát és teljesen igaza is van. És ne feledkezzünk meg a követésről, a drogról meg a telefonos zaklatásokról sem.
- De akkor ugye nem lesz rá mód, hogy elszökjenek?
Megszorítom a kezét már reflexből is. Nem tudtam hogy még mindig fél emiatt, nem hozta fel többet az első alkalom óta.
- Ne féljen, semmi ilyesmi nem történhet – nyugtatja meg az ügyvédnő és úgy látom most már elhiszi.
Pár mondatban összefoglalja a tárgyalás menetét, a kórházból kikért papírok, fényképek és a rendőrségről szerzett hívásazonosítókkal éppen elég, sőt, több mint elég bizonyíték van, amivel lecsukhatják mindet. Ha plusz bizonyíték kéne még ott lenne a tény is, hogy valamelyik barom szifiliszes volt és megfertőzte az öcsémet, de ezt nem beszéltük ki. Tudom, hogy mennyire rosszul érintené, de a papírokban úgy is benne lesz.
Úgy tűnik minden sínen van.
Amint a webkamerát kikapcsoljuk, magamhoz húzom egy kicsit hogy megnyugtassam.
Olyan jó érezni, hogy velem van és hogy jól van. Hogy nem tette tönkre az a sok mocsadék…
Soha nem felejtem el, hogy az egész szar helyzet nem alakult volna ki, ha nem hempergek Adrian-nel. Ha csak egy pillanatra is, de fontosabb volt az, hogy Alex ne kergesse el, mint hogy vele legyek. Lehet keresni okok4at ameddig tetszik, de akkor is még jó ideig szarul fogom érezni magam.
Lehet, hogy tudja mire gondolok, legalábbis abból ahogy megszorít ez jut eszembe. Imádom mikor ilyen bújós cicus, de nem élvezzük olyan sokáig a percet, mert a vacsi is lassan érkezik.
A beígért fürdőzést későbbre halasztjuk és benyomunk egy filmet a dvd-be. Az én ágyamon henyélünk és közösen betermeljük a pizzát a kólával. Farkaséhes vagyok így csak még jobbnak tűnik az extra adag ananásszal a tetején és tényleg jobb, hogy a srácok most nem rontják itt a levegőt.
- Nem bántad meg, hogy itthon maradtál velem? – Alex felé nézek – Tudod, én szeretek így is veled lenni. Mármint… isteni lesz ha végre lecseng a hónap, de ezeket az estéket sem adnám semmiért – mosolyog rám édesen.
Ezt az oldalát is csak én láthatom a pirulóssal együtt, a srácoknak csak a dívát meg a hisztis, agresszív sztárocskát villantja meg.
- Nem volt kedvem bulizni, jó ez így. – átkarolom a vállát és rámosolygok – Holnaptól kezdődig a három pihis nap, majd bepótolom valamikor.
És valakivel.
A hármas hiányzik… imádom, de most jó ideig elfelejthetem, ha nem végleg.
- Ühüm…
Kócos fejét a mellkasomnak dönti és folytatjuk a filmet, míg lemegy a kaja és meg bírok mozdulni. Lesz mit ledolgozni az edzőteremben a héten még nem is voltam, hacsak az ágytornával nem dolgoztam le egy kis kalóriát. Már hiányzik a hangulat meg a gépek és az izmaim is hiányolják a strapát, ami általában heti háromszor megvan.
Mikor végigmegy a film már kicsit elálmosodtam. Az írásoknál kikapcsolom és meglesem hogy Alex fel van-e még, de nyitva vannak a szemei. Szuper, akkor…
- Fürdünk? Jakuzzizni akarok.
- Oké… együtt? – kérdezi vissza vigyorogva, macska módjára nyújtózkodva de kicsit bizonytalanul, amit azonnal hárítok.
- Nem lesz baj, vigyázunk. – nyugtatom meg és összeborzolom az amúgy is madárfészekre emlékeztető szőke kupacot.
- Oksi, akkor te intézd a vizet én meg letakarítom az ágyat. – pattan le rólam, hogy felállhassak.
Ő takarít? Ez új… talán megszállta a szentlélek és rájött, hogy folyton enyém a piszkos meló, mikor ő a rumlisabb.
A kád fölé hajolva megengedem a csapokat, jó melegre állítom majd bekapcsolom a masszázs funkciót is, ami minden oldalról fújja az apró buborékokat. Tök jók ezek a luxushotelek és egy centet sem perkálunk érte. Ráadásul ott a mini bár és a frigó is teljesen ingyen. És sokan panaszkodnak, hogy hotelről hotelre utaznak. Nekem nincs bajom vele, bírom a lakásunkat is, de utazgatni se rossz.
- Tegyek habfürdőt? – kiáltok ki az öcsémnek a kezemben tartott üveget forgatva.
- Mehet!
Valami szokatlan indiai aroma a címke alapján. Hasonlít a szegfűszegre, a vaníliára és a mandulára. Nem csajos, inkább fűszeres és szuper lesz.
Lehámozom a ruhákat is, természetesen eszemben sincs pakolgatni, majd leviszik a tisztítóba, de a hajamra ráfér egy mosás. A hajlakktól teljesen összetapadtak a tincsek, olyan az egész mintha cukros vízzel borítottak volna le, főleg most hogy már beletúrtam párszor és megjegyzem nem volt kellemes. Meg sem próbálkozom a fésűvel, nem akarok kopasz foltokat újítani magamnak.
- Újra kéne festeni. Kezd kinőni az eredeti szín. – lép mögém Alex belesimítva a rövidebb részbe.
- Ja, a csíkok is eltűnnek. Majd hívatok egy fodrászt valamikorra. – a pirosat is felélénkítjük kicsit.
A többiről elvonja a figyelmem hogy vetkőzni kezd mögöttem. Nem akarom nyálcsorgatva bámulni azt, amihez úgy sem nyúlhatok egyenlőre, szóval inkább kidobok két törölközőt meg elzárom a csapokat.
A jakuzziból nézhetem végig, ahogy lassan megszabadul az utolsó daraboktól is. A foltok láttán elkomorulok egy kicsit, legszívesebb az összest eltűntetném, hogy ne is lássam és őt se emlékeztessék. Annyi sok van belőlük, pedig már majdnem egy kurva hét telt el, de még mindig kékesek. Legalább már a combjain nem lehet kivenni az ujjlenyomatokat, mint először és a szívásnyomok is eltűntek. Legalább ennyi…
Amint észreveszi mit nézek rajta, megáll félúton a kád felé és gyorsan maga köré rántja az egyik törölközőt. Összefogja maga kerül, szorongva hátrál egy lépést, mintha inkább ki akarna menni.
Azonnal rájövök, hogy mekkora fasz vagyok.
- Ne csináld tesó, elmúlnak, nem érdekel. – fogom meg a csuklóját, de nem szorítom, mert ott is vannak halványuló foltok. – Te mindenhogy csini vagy.
Tiszta szívemből kívánom hogy annak a hat köcsögnek úgy ellássák a baját, hogy többé a szexre se tudjanak gondolni hányinger nélkül!
- Ne tagadd le, tudom hogy undorító. – recsegi, a csuklóját megpróbálja elhúzni.
- Nem az, gyere ide. – sóhajtom a fejemet ingatva - Nem akarok egyedül ázni, gyere Alex. Kényeztetni akarlak egy kicsit és nem hallom meg az elutasítást. Tudod milyen vagyok, nincs olyan, hogy nem. – mosolygok rá, tényleg nem úgy terveztem hogy egyedül lubickoljak.
Elvileg azért volt, hogy megnyugtassam, nem azért, hogy még én is rátegyek egy lapáttal a bajára.
Végül közelebb jön és leejti a törölközőt. A víz csak egy kicsit emelkedik meg mikor belemerül, de szinte rögtön magamhoz is húzom, amint beült. A hátával nekem dől, a térdeit is az enyémhez támassza a kád oldalánál a karjait pedig beleengedi a habos fürdőbe.
Hogy a francba lehettem olyan barom, hogy még meg is bámuljam, mikor tudom milyen érzékeny rá?
- Akkor nem vagyok undi? – fordítja felém a fejét, nyakig habosan.
Elmosolyodom és az orrommal megcirógatom a fülét.
- Az nem létezik öcsi, tudod, hogy imádlak. – nyugtatom - Nem tehetek róla, hogy felbasznak azok a foltok. Nem akartalak megint felzaklatni. Jól vagy?
Nem válaszol csak nekem dönti a fejét, ami pont elfér az állam alatt a teste meg a karomban.
A masszázsfunkció isteni, minden sejtemet ellazítja és hogy Alex-nek is jó legyen, lassan elkezdem azt a beígért kényeztetést.
Az ujjaitól fölfelé haladok, alaposan kimasszírozva a tenyerét és az újbegyeit, hogy ellazítsam a gitár-ujjait. Ilyet egy kiscicáért sem tennék, nem áldoznék rájuk ennyi időt és energiát, ők már hangulatban vannak mikor meglátnak és nem a simire vágynak tőlem. Alex az egyetlen akit imádok kényeztetni még akkor is ha emiatt hiszti picsáskodik néha. Vagyis gyakran, de akkor is ő a kisöcsém, még ha csak egy perccel köröztem is le.
Tudom hogy tetszik neki amit csinálok, mert néha-néha felsóhajt és mocorog, ezért abba sem hagyom. A foltokat kikerülöm vagy csak megsimítom és megpuszilom őket nehogy azt higgye hogy nem nyúlok hozzájuk, mert mocskos, vagy ilyesmi.
Amint szabad lesz a pálya, az egész szexi testét végignyalogatom hogy elfelejtsen mindenkit rajtam kívül. Erre elég időt fogok szakítani, legalább annyit, mint most teljes testmasszázsra.
- Majd jól leszek. Jobb lesz ha minden olyan lesz, mint előtte és normálisan tükörbe nézhetek. – mormogja halkan, szokatlanul komolyan és kell egy perc mire eljut, hogy a korábbi kérdésemre válaszolt.
Nem akarom, hogy feszült legyen, ezért a combja nyomogatása közben odahajolok a füléhez és belesúgok. - A normális alatt azt érted, hogy megint pucéran nézegeted majd a segged? – kérdezem cinkosan, mire felhúzott szemöldökkel hátrapillant, pont mint mikor rajtakaptam őfenségét. – És megint rohangálni fogsz az új cuccokban megbotránkoztatva Szent Tony-t latex nacikkal. – vigyorgok rá, arra az ábrázatra újra befizetnék.
Megérte a próbálkozás, már sokkal lazábban, kuncogva simul hozzám. A finom masszázzsal áttérek a vállára és ott is elkényeztetem. Alex-nek van a legszexisebb kulcscsontja amit valaha láttam: vékony csontú, apró hosszúkás gödröcskékkel alatta.
- Vagy egy cicanacival. – teszi hozzá sunyin.
Összevigyorgunk és nevetgélünk még néhány hasonlóan botrányos sztorit felemlegetve ami még a rockos szerkóhoz szokott keményfiúknak is betenne. Hirtelen megfordul az ölelésemben hogy szemben legyünk, a kezem a válláról a csípőjére siklik, de nem tapizok vagy ilyesmi, most én is csak nyugit akarok, semmi perverzkedés.
Legalábbis erre a pár órára, mert totál lemerültek az elemeim.
Az öcsém olyan képet vág, mintha csak azt nézné hogy reagálok a foltokra, bámul egy picit, de mikor látja, hogy tényleg hidegen hagy – mármint olyan értelemben ahogy ő gondolja – tőle szokatlanul félénk mosolyt villant rám.
- Tudod hogy ilyet még nem csináltunk? – néz a szemembe, halvány édes mosollyal.
- Nem vettünk fel pinket? - dunsztom sincs, hogy festenék abban.
- Nem arra gondoltam. – felsimít a mellkasomon, de nem hajol közelebb, vigyáz a távolságra. – Még nem fürödtünk így együtt.
Tényleg? Mikor kiskölykök voltunk medencéztünk együtt, de van benne valami… kádban nem nagyon voltunk együtt. Még mikor hármasban nyomtuk akkor se. Mostanában, főleg a kórház óta eléggé összekavarodtak a dolgok. Talán nem ártana tisztázni mielőbb minden elbaszódna egy pillanat alatt.
- Máskor az éjszakákon kívül nem csináltunk ilyesmit. – mondom ki hangosan - Nem ölelkeztünk mikor kettesben maradtunk. Megmaradtunk testvéreknek, kivéve mikor szexeltünk. – nézek rá, kicsit elkomolyodva - Elmosódtak a határok…
- Észrevettem. – bólint lassan.
Miért érzem most túl komolynak ezt a szitut? Mit akarok ezzel? És ő mit akar kezdeni vele?
- Ez a mi titkunk és kész. Ha lány lennél más lenne, de nem vagy az szerencsére. – el sem tudnám képzelni, ha lánytestvérem lenne. Juj.
- Egyikünk sem prűd nyomorék, nem érdekel hogy nézne ez ki nyilvánosan. – von vállat, ezzel nagyjából meg is fejthettem, hogy mire akar rábökni. – Te?
- Tudod mi a véleményen, a tesóm vagy, de veszettük kívánlak és itt a hatalmas különbség a kiscicáktól, mert téged szeretlek. – soha nem tettem őt egy kasztba azokkal akiket dugtam - Ezért, csak úgy folytassuk ezt a dolgot ilyen ütemben, ha nem lesz baj belőle. – lepisszegem mikor nyitná a száját – Nem a többi hétmilliárd-valahány emberre gondolok, mert azok le vannak ejtve. Nekem is feltűnt, hogy… a kórház óta más lett a dolog, mert addig csak szórakoztunk a hármassal, de ha csak ketten fogjuk csinálni, legalábbis egyenlőre, az nagyon más lesz. Mélyebb. – erre nem nagyon van kifejezés. Hogy definiálna a szakkönyv egy ikerpárt akik szokatlan módon szeretik a másikat és egymással szexelnek? – Biztos vagy benne Alex?
|
| Rauko | 2014. 11. 07. 16:05:20 | #31812 |
Karakter: Alex Noris
Megjegyzés: ~moonchannak
- Jeremy, a frászt hozza rám – nyögök fel. Őszintén aggaszt a dolog.
- Srácok ez tök olyan volt mint abban a sci-fi filmben amikor a földönkívüliek megszállták az embereket. – böki ki Tate ledöbbenve.
- Ja. Én a múltkor arra gondoltam, hogy beszívott… de erre még a kokó sem képes nem? – attól legfeljebb vigyorog, de nem lesz normális ember. Ahhoz a világ összes gyógyszere is kevés, hogy a faszfejséget kigyógyítsák.
- Ha megmondja milyen cucc az, esküszöm be is szerzem neki. – vigyorog Tony és a többiekkel együtt röhögni kezdek. Érdekes is lenne, de Alex nem osztja a jókedvet.
- Jeremy, ez nem ilyen vicces! Tisztára mint egy skizofrén pszichopata… és láttad, hogy bámult?
- Akkor is bámult mikor a gépen ki voltál ütve. Nem tetszett neki, hogy félig rajtam alszol, de le van ejtve. Biztos nem volt gyerekszobája. – Hát, ez nem nyugtat meg…
- Engem akkor is idegesít!
- Azért szúrt ki téged, mert te vagy az egyetlen, aki érzékenyebben reagál a baszakodására. De tudod mit? A szülinapodra kapsz egy jó kis bokszert, amit mindig a kezeden hordhatsz. Ha cseszeget benyomod az orrát oké?
- Jó. De az nem csak az én szülinapom lesz!
- És én mit kapok?
- Majd még kitalálom. – Mosolyomból biztos vagyok benne, hogy érzi: jó dolog lesz. Pláne, hogy akkor fog letelni az egy hónap. Előre várom.
A szálloda szép, de rögtön van egy kis gond. Ugyanis aki foglalta – jó eséllyel Jason, két szóbába tett minket, ami elég szokatlan, hiszen mindig egyben vagyunk. És ezt tudja is mindenki, de a portás pipi hajthatatlan, Így sóhajtva vetem be magam.
- Sajnos a menedzserünk hajlamos elfelejteni dolgokat. Hiába, mi túl elfoglaltak vagyunk az ilyesmihez. Nem lehetne mégis sztornózni egy kétágyas szobát? – Olyan mézes-mázos vagyok, hogy menten elhányom magam magamtól… bár ha nem így lenne a helyzet ahogy most, lehet, hogy később még eljátszottam volna ezzel a kislánnyal. De így…
- D-de… máris Mr. Noris! – Na, ez a beszéd. – Itt írja alá, az 465-ös szoba!
- Köszi édes. – Rá is kacsintok picit, majd elindulok Jeremy-vel felfelé.– Milyen szerencse, hogy ilyen jól nézek ki!
Persze ő vigyorog, átkarolja a vállam és így haladunk tovább. Én meg elégedett vagyok. Minden ellenére sem kopott meg a varázsom, nem csak Jeremy-re hat. Nem változott semmit. Csak én.
Egész nap nyugi van, én mondjuk mennék, mászkálnék, de édes testvérem hajthatatlan a lustálkodás tekintetében. Estére un meg és hajlandó lejönni velem a hotel éttermébe, amit szerinte jobban vártam, mint az elmúlt pár napban bármi mást. Végre ehetek akármit, letelt a diétám!
- Végre már! Elegem volt a salátából! Csokit akarok… vagy juharszirupos palacsintát, ha már Kanada. – Bahhh, nem tudok dönteni.
- Nekem egy steak megteszi. Öcsi, mit akarsz csinálni a pihis napokon? – kérdezi, miután rendeltünk.
- Te mit csinálsz?
- Az edzésen kívül gőzöm sincs. Velem jössz?
- Edzeni? Amint te ráizgulsz egy csajra, én is elmegyek gyúrni.
- Okés, de attól még ellóghatod az időt. Majd szemezgetsz. Elég sok pasi szokott ott lenni. – Hm, ez mondjuk nem hangzik olyan nagyon rosszul.
- Hm… majd meggondolom.
* * *
Koncert előtt én megint beveszem magam egy picike lyukba, ahol tudok nyugodtan készülni, vetkőzni és öltözni kérdések nélkül. Persze Jeremy türelmetlenkedik, én meg szenvedek, hiszen olyan ez, mintha egy bálnát kellene neccharisnyába gyömöszölni. Na azért mondjuk lényegesen jobban nézek ki a bálnánál, de a hasonlat helytálló. Bár azt is tudom, hogy ha meglát, kárpótolni fogja minden, és nem is csalódom.
- Ki akarsz nyírni öcsi? – Bingó. Sejtettem. – A picsába, de dögös vagy.
Olyan szemekkel méreget, mint egy oroszlán a gazellát, de nem zavar. Sőt. Tetszik. Kifejezetten szeretek rá ilyen hatással lenni.
- Úgy imádom, mikor így nézel rám! És még három hét! – jegyzem meg kifejezetten férfiatlan hangon nyüszítve. AKAROM! Az meg végképp nem segít, ha így simogat…
- Az biztos, hogy most felfalnálak. Álló farokkal végigénekelni egy két és fél órás koncertet és még jutalmat sem kapok. – A nyakamba is csókol. Meg fogok őrülni. – Francba… szerencse, hogy szűk ez a rohadt nadrág és nem látszik.
- Tudod, eredetileg bilincsek is voltak hozzá, de én szeretem használni a kezeimet. – Meg azt máshol akarom használni, de ezt már nem kötöm az orrára. Persze még szívnánk egymás vérét, de Casey belezavar a pillanatba, azt kell mondjam, szerencsére. Nehezen bírom, ha ilyen helyzetben kettesben vagyunk és tudom, hogy neki is kínzás.
A sminkelés most sem tart olyan vészesen sokáig, sőt, a fodrász is kifejezetten ügyes. Ezért szeretek profikkal dolgozni. Nincs gond, nincsenek problémák, nem kell semmivel foglalkozni, mindent megtesznek, hogy a maximumnál is szexisebb legyek. Persze a koncert közeleg, mindenki egyre jobban izgul, hiszen akármennyin is vagy túl mindegyik előtt lesz benned félsz.
- Oké, mindjárt kezdés, menjetek fel a lépcsőre és ha indul a háttérzene mehettek! – jelenik meg Jason. Most olyan, mint egy gombócnyi ideg. Bár… ő mikor nem?
A stadion tele van, a hangulat fergeteges, még annak ellenére is, hogy a bőröm leolvad a lámpáktól. Ha nem lenne előttem ez a kis szélgép, gondolkodás nélkül estem volna már össze, de így viszonylag jó állapotban tolom le én is a többiekkel együtt a második részt is. Mindenre figyelek, mindenre koncentrálok, de ahogy a ráadás szám közben kipillantok a közönségbe, belém fagy a levegő is. A kezem megáll, remegni kezd, majd a lábaim szinte automatikusan visznek le a színpadról. Nem nézek és hallok semmit, csak rohanok. MESSZE! El kell mennem… mennem…
Jesszus, hánynom kell.
Alig érek be a mosdóba, már jön is ki belőlem minden. Méh mázli, hogy nem hányom le magam.
- Alex! – Jeremy? - Hé, mi a baj? Rosszul lettél? – kérdezi arcomra simítva, mikor megtalált. Kérek zsepit, de persze nem hagyja nyugodni, hogy mi történt, én meg elmesélem.
- Az egyik aki rám mászott akkor… Láttam egy srácot a színpad szélénél aki olyan volt. De aztán ráment a világítás és láttam, hogy nem szőke hanem barna, de már kész voltam.
Nem tud felelni, mert kopognak. Hallom Jason hangját de nem félek attól, hogy beengedi. Nem tenne ilyet, pláne nem most.
- Elment. Figyelj, ugye most nem fogsz félni tőlem mint a múltkor?
- Nem, dehogy. Már jól vagyok.
- Egy fenét vagy jól! – Már előttem is van és magához húz, hiába magyarázom, hogy sanszosan lehánytam a felsőmet is, le vagyok izzadva és hasonlók, nem enged el. Bár hazudnák, ha azt mondanám, hogy nem esik jól.
- Azonnal szólj, ha baj van oké?
- Most már jó… tényleg. Csak elsőre bepánikoztam és… feljött minden amire emlékszem és a gyomromnak annyi volt.
Összeszedem magam a csapnál, kapok vizet meg rágót és egy jó ajánlatot is.
- Szerintem ma hagyjuk ki a bulit. Menjünk a szállodába és ha akarod elkényeztetlek a jakuzziban egy habos masszázzsal. Benne vagy?
- Nem akarom, hogy miattam hagyd ki a bulit – suttogom, de meghallja.
- Nem érdekel a buli, ma kettesben leszünk! – Határozottsága egy pillanatra inog csak meg. – Mármint ha akarod.
- Még szép, hogy akarom – mosolygok rá. – Szeretek veled kettesben lenni – húzódok közelebb. – De most ki kellene mennünk, Jason le fogja szakítani a fejem. Kétszer – sóhajtok fel, ahogy elképzelem a fejmosást, amit kapni fogok. Nincs autogramosztás, bár az még talán bele is fér, de az interjúkat tuti lekéstük.
- Nyugi, majd megvédelek – vigyorog rám és magához rántva kapok egy puszit a homlokomra.
Az öltözőben aztán valami olyasmi történik, amire nem vagyok lelkileg felkészülve. Legszívesebbe sírva bújnék be Jeremy ruhája alá amikor Jason megáll előttem és kedvesen (!!) mosolyogva elmeséli, hogy megoldott mindent, hiszen mindent csak a stressz és a betegségem okozott, így ő mindent letudott, nekem már csak haza kell mennem és már taxit is hívott, hogy ne legyen baj, sőt, a nekem szánt rajongói ajándékok is össze vannak szedve.
- Ezt mind addig, amíg telehánytam a wc-t? – kérdezem hitetlenkedve, sírás előtti állapotban. Komolyan kezdek rettegni ettől a fasziól.
- Ugyan Alex, nem csak a veszekedésre vagyok jó – mosolyog rám még egyszer, majd a kezembe nyom egy dobozt, aztán gondol egyet, kikapja a kezemből, átteszi a Jeremy-ébe és rátesz még egy másikat is. – Menj vele haza. Nekem még dolgom van, de ha gond van, hívjatok. – Pápá után elillan, én meg összeroskadva ülök le egy székre. Jeremy megkövülten áll ott, ahol Jason hagyta.
- Mi a fene történik? – kérdezem ijedten. – Miért ilyen? Ki fognak rúgni? Meg fogok halni? Ő fog meghalni?
- Nem tudom, de ne pánikolj – morran rám Jeremy kedvesen. – Majd visszazökken – rántja meg a vállát picit, de látom, hogy ő is aggódik. – Gyere, lépjünk, a szobában majd rendelünk kaját, jakuzzy-zunk, filmezünk… - néz rám. Tudom, hogy ez neki sem elég, de egyelőre… csak ezek vannak.
Amikor már a hotelben vagyunk, nagyot sóhajtok. A hátsó bejáratnál is vártak minket, alig tudtunk kimenekülni. Ha nem segítenek a testőrök, szerintem fel is faltak volna minket. De hát ez a népszerűség átka, és ezt mi választottuk. Ezen kattogva kapcsolom be a laptopot, hogy meglepetten lássam az e-mailek között az ügyvédnőnk tíz perccel ezelőtt érkezett üzenetét, miszerint azonnal skype-olnunk kell. Gondolom a személyes találkozást váltja ki.
- Hé… - szólok Jeremy-nek, majd gyorsan ecsetelem, hogy mi van, ő meg le is ül mellém és már hívjuk is.
- Üdvözlöm önöket – köszönt széles mosollyal a kamerán keresztül, mi meg viszonozzuk.
- Gond van? – kérdezi azonnal Jeremy és megfogja a kezem.
- Nos, egyáltalán nem – vált át komolyba azonnal az arca. – A vádlottakat elfogta a rendőrség, már előzetes letartóztatásban vannak. Csak gondoltam egyeztethetnénk, hogy mennyire vegyem komolyan. – A nő vad pillantással néz ránk, én meg egy pillanatra elhiszem, hogy ha engem vádolna, még London felgyújtását is bevallanám, hiába századokkal korábban volt.
- Mik a tervei? – kérdezem azért finoman.
- Őrizetben maradnak a tárgyalásig, ami egy hónap múlva lesz, mivel fennáll a bűnismétlés lehetősége. Utána letöltendő börtönbüntetést fogok kérni, a maximumot, tekintettel arra, hogy ön egy híresség és akár a karrierje is veszélybe kerülhetett volna. – Bólogatunk mindketten, de bennem felmerül egy kérdés.
- De akkor ugye nem lesz rá mód, hogy elszökjenek? – kérdezem. Jeremy megszorítja a kezem.
- Ne féljen, semmi ilyesmi nem történhet – nyugtat meg a nő.
Még egy kicsit csevegtünk, elmondta, hogy ki fogja kérni a kórházból a zárójelentést és a felvételkori látleletet, azzal fogja bizonyítani, hogy nem akartam, hiszen öntudatlan voltam. Miután elköszöntünk, szótlanul ülünk mindketten, de Jeremy magához ölel. Akármikor szóba kerül ez az egész, érzem rajta, hogy rossz neki, de nem csak miattam. Mintha ő is felelősnek érezné magát, és én szívesen megnyugtatnám, de nem tudok neki hazudni, hiszen ő volt az egyik hibás. Így nem mondok semmit, csak hozzábújok és halkan szuszogok, amíg mindketten megnyugszunk megint annyira, hogy vacsit rendeljünk. Pizzánál maradunk, aztán valami idióta filmet nézünk összebújva.
- Nem bántad meg, hogy itthon maradtál velem? – kérdezem tőle. – Tudod, én szeretek így is veled lenni. - Mármint… isteni lesz ha végre lecseng a hónap, de ezeket az estéket sem adnám semmiért – mosolygok fel ár a karjaiból.
|
| Moonlight-chan | 2014. 07. 31. 02:31:32 | #30828 |
Karakter: Jeremy Noris
Megjegyzés:
Feszülten várom, hogy mit lép. Már rendesen hiányom van, de ha azt mondja ne, mert nem akarja, hogy itt hagyjam, akkor nem megyek. Végül is közös szobánk van. Először azt mondta mindegyiknél ott akar lenni, de szerintem nem gondolta komolyan, pláne az után a kiborulás után amit a minap produkált.
- Persze – mosolyog, de ezzel még nem győzött meg teljesen - Itt marad Tony velem, igaz?
Odafordul hozzá, én is ránézek és megnyugszom mikor bólint.
- Akkor oké. – Tony majd vigyáz rá - Bármi van…
- Szólok.
Oké. Akkor mehet a menet.
Az asztalnál várakozó sráchoz sétálok és nem is húzva annyira az időt rögtön a szép kis szájára adom az üdvözlő csókot.
- Hello kiscicám! – suttogom neki, majd a pincértől kérem az italokat.
- Szia!
- Sokkal dögösebb vagy ebben a szerkóban, mint az egyenruhában. – végignézve rajta, csak még éhesebb leszek. Hiába… egy hét szex nélkül már sok.
És még zavarba is jön. Édes… Eljön egy egyéjszakás dugásra és olyan, mint aki most csinálja először.
- Azt hittem tetszettem abban a fehér nadrágban. – jegyzi meg mosolyogva, majd a közben érkező piába is belekortyol.
- Nélküle lennél az igazi… Na de most, mesélj szépen kiscicám mit akarsz, mit csináljak veled? – jelenleg bármiben benne vagyok, amihez nem kellenek ruhák, de a farkam annál inkább.
Végül még két pohár után lelépünk, nem akarom húzni az időt, nem randizni hívtam. A kiscicámnak sincs ellenére, mert egy beleegyező bólintás után követ. A kocsiban még csak csók, de amint a szállodai szobámba érünk neki nyomom az ajtónak és szinte szétszedem. A bőre puha, a parfümje pont elég, a felsője pedig túl sok… le vele.
A teste pont olyan amilyennek elképzeltem, egy kis harapdálás után viszont még sokkal jobban fog mutatni, de azt már az ágyon ejtjük meg. Az meg már érdekesebb, hogy honnan a francból kerítsek síkosítót, mert azt mindek Alex hozza, ezért végül is lenyúlom az egyik testápolóját, gumiból pedig mindig van tartalék. Az Ultra light a nyerő, mert olyan mintha ott sem lenne.
Egy gond van csak a ma estével és ezzel a szexi kiscicával, hogy nem nagyon aktivizálja magát. Szeretem az önálló pasikat, akiknek nem kell a szájába rágni mit akarok, mert tudja. Az már nem éppen a legizgalmasabb, ha a hátamat simogatja, ennyivel még felizgatni sem tudna, de az a szerencséje, hogy ki vagyok éhezve és most már tök mindegy…
***
Reggel elég jó passzban vagyok, mintha egy egész rohadt hetet átaludtam volna és nem csak tizenegy órát. Egyedül vagyok a szobában, a srácot még este kipenderítettem a zuhany után, semmi kedvem nem volt tovább cicázni vele mikor semmi izgit nem villantott. Egy olyan fószernek aki nem kaphat jobbat, lehet hogy elég a formás kis segge, de a technikai tudás nálam alap. Komolyam… ki az a buzi a huszonegyedik században, aki még szopni sem tud?
Mindegy. Megvolt, ennyi volt.
Beveszem magam a fürdőbe, zuhany, haj, smink, majd Alex üres, érintetlen ágyára pillantok és úgy döntöm megkeresem. Nem aggódom túlságosan, hisz Tony vigyáz rá. Egyrészt mert a haverja másrészt, mert tuti kinyuvasztom, ha nem figyelt rá. Felkapok egy kényelmes szerkót, keresek pár bogyót, amire tuti szüksége lesz és a szomszéd szoba ajtaján zörgetek.
- Hé haver, ha még nem dobtad fel a talpad, akkor nyisd ki! – szólok be és türelmesen várok. Tony elég ramatyul van másnaposan. Valószínűleg ez volt az ébresztő, de leszarom. Az öcsémet akarom és most.
- Jó reggelt.
Alex hangja, Alex hajszíne, de ez az arc… jesszus, mint egy vízi hulla.
- Azta, de szarul nézel ki – vigyorgok rá gonoszul - Hoztam nektek aszpirint – a kezébe nyomom, majd Tony-nak is juttatok belőle, mert perpillanat ő is valami horror film elemre hasonlít.
- Ugye nem baj, hogy itt aludtam inkább?
- Sejtettem, hogy itt vagy. A bárban is jól elvoltatok, így amikor nem voltál a szobában gondoltam, hogy vele alszol. – leülök mellé az ágyra és megfogom a még alvástól meleg kezét. Hiányzott már. Mostanában folyton együtt lógtunk.
- Jó éjszakád volt? – kérdezi mosolyogva.
Szuper, ezek szerint nem zavarta, hogy dugtam.
- Erős közepes – felelem, de talán még ez is túl jó értékelés - Valahogy jobbat reméltem – nagyjából mintha egy hetero pasit leitattam volna, bár lehet még azzal is jobban járok - Majd ha veled… - súgom a fülébe vágyakozón.
Basszus alig várom, hogy a farkam újra benne legyen! Asszem ki sem engedem aznap az ágyból, minden létező felületen kefélni fogunk, addig, míg már a szex gondolatától is rosszul leszek.
Kap egy futó puszit a nyakára, pedig inkább beleharapnék, felfalnám, magamba szívnám mindenét…
***
A következő helyszínig egész jól bírtam a repülőt, jót szórakoztam azon, hogy rajtam kívül mindenki kimúlni készül a másnaposságtól, én pedig virulok. Persze Alex a szokásos bújós alvást preferálja, még a gépen is. A többiek nem tudják miért és valószínűleg betudják annak, hogy az öcsém szarul van és jobb neki fekve mint ülve. Pont.
Jason a maga karót nyelt seggfej módján még ellenőriz is mindenkit, hogy élünk-e. Mikor Alex-re és rám néz, egyből morgós lesz. Mintha olyan nagy dolog lenne, hogy az ölembe hajtja a fejét. Azt hiszem nem csípi, hogy meleg vagyok, amilyen homofób barom.
Chh… de ő már csak ilyen elcseszett marad. Azon sem lepődnék még, ha azt sem tudná mire való a farka… melyik csajnak kéne egy ilyen görény?
- Nos, a siker után ismét itt egy állomás. Holnap este lesz a koncert, de ma már ne nagyon csináljatok semmit. Pihenjetek. Ez kicsit feszített tempó, de már csak egy ilyen, és utána három napos pihenő. – utálom mikor kiselőadást tart, de hallgatok - A koncert óta nem beszéltünk, de szeretném elmondani, hogy nagyon meg vagyok veletek elégedve. Mindannyian jók voltatok, de Alex. – felénk fordul, de az agyam zárlatos lett tőle - Alex, te csodálatos voltál – mosolyog rá - Az állapotod ellenére is fergeteges koncertet hoztál a többiekkel. Köszönöm.
Mi. A. Fasz.
Ez most komolyan megköszönt valamit? Mi a fene lett vele… kiderült, hogy feldobja a pacskert és jegyet akar a mennybe?
Alex megragadja a kezem és ijedten néz rám, mikor Jason már elhelyezkedett az anyósülésen és nem lát minket.
- Oké. Ez durva volt. – mondom ki az első sokk után, ami eszembe jutott.
- Jeremy, a frászt hozza rám. – nyöszörgi Alex.
- Srácok ez tök olyan volt mint abban a sci-fi filmben amikor a földönkívüliek megszállták az embereket. – böki ki Tate ledöbbenve.
- Ja. Én a múltkor arra gondoltam, hogy beszívott… de erre még a kokó sem képes nem? – attól legfeljebb vigyorog, de nem lesz normális ember. Ahhoz a világ összes gyógyszere is kevés, hogy a faszfejséget kigyógyítsák.
- Ha megmondja milyen cucc az, esküszöm be is szerzem neki. – vigyorog Tony és a többiekkel együtt röhögni kezdek. Érdekes is lenne, de Alex nem osztja a jókedvet.
- Jeremy, ez nem ilyen vicces! Tisztára mint egy skizofrén pszichopata… és láttad, hogy bámult?
- Akkor is bámult mikor a gépen ki voltál ütve. Nem tetszett neki, hogy félig rajtam alszol, de le van ejtve. Biztos nem volt gyerekszobája. – én ugyan nem fogok azzal a barommal foglalkozni. Akkor is ellenszenves, ha hirtelen a Mikulásnak képzeli magát.
- Engem akkor is idegesít! – jelenti ki karba font kézzel.
- Azért szúrt ki téged, mert te vagy az egyetlen, aki érzékenyebben reagál a baszakodására. De tudod mit? A szülinapodra kapsz egy jó kis bokszert, amit mindig a kezeden hordhatsz. Ha cseszeget benyomod az orrát oké? – vigyorgok rá, mire neki a megrándulnak az ajkai.
- Jó. De az nem csak az én szülinapom lesz! – mintha nem tudnám, és imádom, hogy egyszerre van a szülinapunk. After party!
- És én mit kapok?
- Majd még kitalálom. – mosolyog sunyin.
Nem fogja elárulni, inkább kínoz, ahogy szokott. Kíváncsi leszek, hol lesznünk épp a szülinapunkon. Akkor már Európában. Remélem valami jó kis hely lesz.
A szálloda most is király, de Kanada határozottan hűvösebb, legalább is az a része ahol mi vagyunk. Utálom a hideget, de mivel úgyis a szállodában fogunk dekkolni, nem halok bele.
- Parancsoljon uram a kulcs. A 406 szoba lesz.
- Ki foglalta? – kérdezem a recepciós bigét, merthogy nem én és nem is Tony az biztos.
- A menedzserük mindent elintézet. – mosolyog. Jason? A kis mocsok… nagyon jól tudja, hogy egy szoba kell kettőnknek, de csak azért is külön foglalózott!
Alex is odalép mellém, mint egy nyugtatón a karomra simít és egy lehengerlő mosollyal, amibe még a csaj is belepirul visszacsúsztatja mindkettőnk kulcsát.
- Sajnos a menedzserünk hajlamos elfelejteni dolgokat. Hiába, mi túl elfoglaltak vagyunk az ilyesmihez. Nem lehetne mégis sztornózni egy kétágyas szobát? – mosolyog, a csaj meg olvadozik. Tuti valami gyakornok, mert túl fiatal.
- D-de… máris Mr. Noris! – matat valamit a gépén, majd elővesz egy másik kártyát, Alex elé tol egy papírt. – Itt írja alá, az 465-ös szoba!
- Köszi édes. – aláfirkantja a papírt, majd a mágnes kártyával és egy diadalmas mosollyal fordul felém. – Milyen szerencse, hogy ilyen jól nézek ki! – sóhajtja.
Vigyorogva karolom át a vállát, együtt megyünk fel a szobánkba. Nem is értem az a seggfej minek foglalt külön szobát nekünk, mikor mindig egyben alszunk. Ennyire hülye nem lehet…
Egész nap henyélünk, pihenünk. Alex fel van pörögve, jót tett neki a koncert és az is, hogy még mindig el tud varázsolni egy csajt.
Kajálni a szálloda éttermébe megyünk, végre letelt a diétája és ehet, amit akar.
- Végre már! Elegem volt a salátából! Csokit akarok… vagy juharszirupos palacsintát, ha már Kanada. – átböngészi az étlapot.
- Nekem egy steak megteszi. – ha már nincs időm edzeni, akkor legalább a húsbevitel legyen meg. Majd a háromnapos pihenőben elmegyek egyszer.
- Öcsi, mit akarsz csinálni a pihis napokon? – szegezem neki a kérdést, míg a kajára várunk.
- Te mit csinálsz?
- Az edzésen kívül gőzöm sincs. Velem jössz?
- Edzeni? – mosolyog – Amint te ráizgulsz egy csajra, én is elmegyek gyúrni.
Ergo, soha.
- Okés, de attól még ellóghatod az időt. Majd szemezgetsz. Elég sok pasi szokott ott lenni. – jegyzem meg csak úgy mellékesen. Ha már ilyen jó kedve van, talán mustrálgatni is akar majd. Persze most még semmi más.
- Hm… majd meggondolom.
Rámosolygok, végül is még sosem jött velem, és talán rádumálom egy kis futópadra. Talán.
Másnap a koncert előtt jönnek a próbák. Alex cuccai most megússzák, mert kikészítettem neki az egyik vastagabb pólómat, amiben akár el is rejtőzhet. A stadion kibaszott nagy, jó sokan lesznek, még többen mint a legutóbb, de ettől jön csak az adrenalin. Főleg mikor már az öltözésnél tartunk és behallani kintről a tömeget.
- Kész vagy már Alex? – kiáltok az öltözőfülkébe.
- Egy perc! Nem olyan egyszerű ezt a cuccot felhúzni. – morogja, de aztán tényleg előbújik nekem meg egy pillanatra képszakadás. Bassza meg…
- Ki akarsz nyírni öcsi? – nézek végig a felsőjén. – A picsába, de dögös vagy. – suttogom még mindig őt stírölve.
Skarlátvörös bőr felső. És tapad. De még hogy… szabályosan látni a mellbimbóit, a kulcscsontját, a köldökét. A nyakán egy nagyon extrém lánc, olyan mint egy vastag bőrnyakörv és egy lakat csüng róla.
Úgy vigyorog, mint aki erre számított. De mégis honnan a francból van neki ilyesmi? Ezt nem a múltkori boltból újította.
- Úgy imádom, mikor így nézel rám! És még három hét! – nyüszíti.
Közelebb lépek és a csípőjétől egészem a válláig felsimítok. Mintha nem is ruha lenne, hanem a saját bőre.
- Az biztos, hogy most felfalnálak. – morgom közel hozzá – Álló farokkal végigénekelni egy két és fél órás koncertet és még jutalmat sem kapok. – suttogom, majd mivel nem bírom megállni a nyakába csókolok. Felsóhajt és hozzám ível a teste. – Francba… szerencse, hogy szűk ez a rohadt nadrág és nem látszik. – de piszok kényelmetlen.
- Tudod, eredetileg bilincsek is voltak hozzá, de én szeretem használni a kezeimet. – mormogja, mintha tök semmiség lenne.
- Honnan is rendelted, te ezt a cuccot? – gyanakvón nézek rá, van egy sejtésem. Kéjesen elmosolyodik, így már pontosan tudom a választ. És képes volt felvenni egy koncertre. Ez is csak az én őrült, hisztis, egoista és perverz öcsém lehet!
- Imádlak, és kitekerném a nyakad, amiért most hagysz szenvedni. – nyögöm ki, a simítására.
- Talán…
- Srácok jöttök már?! Tate elkészült, ti vagytok soron! – ordít be Casey és már sajnos nem tudom meg mit akart mondani, mert menni kell.
- Ezt még folytatjuk. – ígérem és egy csókot nyomok a homlokára.
A sminkelés meg minden egyéb, majd a várakozás is fokozza az adrenalint, ami nem segít a délebbi problémán, pláne, hogy látom Alexet ebben a kihívó, dögös, perverz és bűnös kis göncben.
Össze kell szednem valakit estére, mert így nem bírom ki három hétig. Kell valaki levezetni és jobb mint a múltkori. Egyáltalán nem tűnik fel senkinek, hogy nem hord kivágott cuccokat, mert ezek a rucik legalább olyan dögösek mintha villantana. Nagyjából ugyanúgy hatnak a libidómra is. Annyi a baj, hogy mióta benne voltam, folyton az a szédítő érés jár az agyamban. Utánozhatatlan és mindegy mennyi srácot döntök meg, akkor sem lesz ugyanolyan. Kíváncsi vagyok, hogy ő mit érzett.
A gondolataimból Jason irritáló hangja szakít ki.
- Oké, mindjárt kezdés, menjetek fel a lépcsőre és ha indul a háttérzene mehettek! – idegesen néz felénk, de aztán rögtön megy is tovább.
Nem gond, mindig ilyen. Mintha folyton azt várná, hogy „na majd most tuti elcseszik és én viszem el a balhét.
Dunsztom sincs hány férőhelyes ez a stadion, de baszott nagy. A méregdrága erősítők és a nagy képernyők miatt mindenki láthatja ami a színpadon zajlik. Rohadt jó volt, az első félidőben alig bírtam kapkodni a levegőt. Lecsúszott egy fél liter víz, majd vissza fel lenyomni a második menetet.
A ráadásszám végén járunk, még pár hang, pár akkord és megvan, de hirtelen a jobb oldalamon elhallgat a gitár. Odasandítok, amennyire megy és azt látom, hogy Alex lefagyva áll egy helyben, maga elé mered és csak Casey adja a gitár hangot a bal oldalamról.
Mi baja van?
Szerencsére a közönség nem vette észre, mert a szám végén nekem van egy magas szólóm és főként rám figyelnek, de amint vége van Alex gyorsan lerántja magáról a gitárt és lerohan a színpadról.
- Alex! – kiáltok utána, de a tapsvihartól nem hallani a hangom.
A többiek értetlenül bámulnak rám, de csak lepasszolom a mikrofont és az öcsém után megyek.
- Mi történt Alexel? – ragadja meg a karom Jason, de eltaszítom.
- Semmi. Merre ment?
Nem válaszol. Mielőtt felhúzna hallom a folyosó végén a mosdó ajtajának csapódását, ezért rögtön oda megyek. Magam után elfordítom a zárat is.
- Alex! – öklendezést hallok, ezért megállok egyhelyben. Rosszul lett? Pokoli meleg volt az biztos, de már megszokta. Lehet, hogy még nem kellett volna azt a palacsintát megennie?
Mikor újra csend lesz, sorban benyitok a vécéfülkékbe, míg az egyikben megtalálom a kagyló fölé hajolva. Remeg.
- Hé, mi a baj? Rosszul lettél? – kérdezem aggódva, óvatosan a hátára simítok.
- Jeremy… van zsepid? – rekedtes a hangja.
Nincs, de a kézmosó mellett vannak kéztörlőkendők és azt nyomom a hátranyújtott kezébe.
- Jobban vagy? – ha kijön aminek ki kell, akkor jobb szokott lenni.
Megrázza a fejét.
Elfordulok mikor újra a vécé fölé hajol, aztán pár aggasztó pillanat után abbamarad a gyomorkínzás.
- Láttam azt a srácot… az egyiket. Nem is tudtam, hogy felismerném… és nem is ő volt az, csak olyan… hasonlított rá és ennyi volt.
- Miről beszélsz?
- Az egyik aki rám mászott akkor – suttogja, az emlékeztetőre az egész testem megfeszül a haragtól – Láttam egy srácot a színpad szélénél aki olyan volt. De aztán ráment a világítás és láttam, hogy nem szőke hanem barna, de már kész voltam.
Nyitnám a szám, hogy mondjak valamit, de kopognak az ajtón. Mikor pedig nem szólok nyitnának be. Francba.
Kinyitom, hogy elküldjem a búsba akárki is az, de Jason áll az ajtóban. Mi a fenét akar ez?
- Hoztam egy kis ásványvizet, ha esetleg kellene. Hogy van Alex?
- Prímán van, és kösz. – bevágom az ajtót, majd ráfordítom a kulcsot.
Visszafordulok, az öcsém éppen előtámolyog a fülkéből.
- Elment. Figyelj, ugye most nem fogsz félni tőlem mint a múltkor? – az rohadt rosszul esne, ezért nem is megyek rögtön közelebb.
- Nem, dehogy. Már jól vagyok. – mondja halkan, a törlőkendőt az arcához emeli.
- Egy fenét vagy jól! – morranok. Előttem nem kell megjátszania semmit. Elé lépek és egyszerűen magamhoz ölelem, nem is foglalkozom az ostoba tiltakozással, mi szerint le van izzadva és most rókázott. Engem ez hidegen hagy.
- Azonnal szólj, ha baj van oké? – lassú simításokkal nyugtatom, míg ő is átkarol engem.
- Most már jó… tényleg. Csak elsőre bepánikoztam és… feljött minden amire emlékszem és a gyomromnak annyi volt. – elhúzódik, elég sápadt és fáradtnak tűnik.
A mosdónál megmossa az arcát, kezét, kiöblíti a száját. A kezébe nyomom a flakon vizet és előhalászok egy rágót a zsebemből.
- Szerintem ma hagyjuk ki a bulit. – ilyen állapotban nem jó ötlet az alkohol és szerintem zaklatottabb mint mutatja. Ez amolyan megérzés, de be szokott válni. - Menjünk a szállodába és ha akarod elkényeztetlek a jakuzziban egy habos masszázzsal. Benne vagy?
|
| Rauko | 2014. 07. 17. 00:50:40 | #30666 |
Karakter: Alex Noris
Megjegyzés: ~ Moon-chanomnak
- Hová megyünk? – csatlakozok be egy beszélgetésbe Tony és Jeremy között.
- Egy DJ-s bárba, Tony szétnézett és szerinte klassz hely. Mit szólsz? - kérdezi, belesimítva a hajamba.
- Jó lesz. – Ahogy kimondom, felfogom, hogy mikor legutóbb ilyen helyen voltam…
- Hé öcsi - szól közbe azonnal, mintha értené a gondolataimat is -, nem lesz semmi gond. Beállítom a biztonsági embered az ajtóba és ha kell még mosdóba is megyek veled, csak próbálj lazulni egy kicsit, oké?
Gondtalanabbul biccentek kuncogva, hiszen megölelt, nem hazudna nekem. Nem lesz baj.
- Menjünk, még be kell állítanom a gitárt. – Behangolatlan gitárral soha sehova.
A következő baj akkor jön, amikor át kell öltözni. Oké, Tony tudja, Jeremy tudja, de itt van Mary és Tate is…
- Bú.j be oda. – PONT ODA?!
- Ott alig van hely és még tükör sincs! – felelem vissza, de jobb megoldás nincs, így bebújok a kis lyukba.
Öltözködés közben sikeresen belekapok a szemembe, így be is vörösödik és könnyes lesz. Morcosabb vagyok, mint eddig és meg sem tudom nézni magam. Utálom ezt a helyzetet. Nem elég, hogy Jeremy tabu, még ez is!
- Alex? – hallom meg kintről Jeremy-t. – Minden oké?
- Persze! Mindjárt megyek!
De biztosan undorítóan nézek ki… és mi van, ha a rajongók megérzik, és nem fognak már szeretni? Mi lesz ha mindennek vége lesz miattam….?
- Nyisd ki. A többek már mentek a sminkeshez, nincs itt senki más. - Megteszem, de azonnal látja, hogy nincs minden rendben. Bár remélem, nem hiszi, hogy megint sírtam… - Mi a baj? – kérdezi. Jogos lenne, elég rosszul festhetek.
- Ideges vagyok, izgulok és félek – vallom be, és közelebb lépek. Ő persze tudja, hogy mit kell mondani, így megnyugszom, pláne, mikor megkapom a sárkányos gyűrűt is. Így már minden rendben, még a szerelésem is tetszik neki! Pláne tuti minden!
Ahogy bekerülök a fodrász és a sminkes kezei közé akkor meg totál lelazulok. Kezd elérni ez a koncert előtti, valódi hangulat. Az meg csak jó lehet, és a koncert is millió százalék, hogy remek lesz! Nem szabad a múlton gondolkodnom, most csak az számít, hogy itt élvezzem, ami most van. És amíg Jeremy velem van, minden jó lesz.
Ahogy elindul a felvonó, végleg megszűnik minden. Nincs semmi, csak a színpad, a zenekar és a rajongók. Nem érdekel semmi és nem tudok figyelni semmire. Szinte magától mozdul minden ujjam, hogy a megfelelő akkordot fogjam le, tökéletes összhangban a a többiekkel, minden hangban odatéve mindent, amit adni akarunk, és amire Jeremy tökéletes hangja teszi fel a koronát. Jesszus, imádom… Őt, a zenekart, a koncertet, ezt az életet… nem tudnám befejezni. Még az sem zavar, hogy a szünet alatt szusszanni sincs idő, mert ez ettől baba. Hogy nem tudunk rendesen izzadni sem a vakolattól és a sminkfixálótól, hogy csak egy fél pohár víz fér bele ha pisilni is akarok, de ez így tökéletes. Így fantasztikus…
Persze utána levegőt venni is nehéz, plusz számot s adtunk, minden király…
- Ember, ha minden koncert ilyen teltházas lesz, dőlni fog a lé keményen! – jegyzi meg Tony.
- Jól vagy? – hallom meg Jeremy halk hangját.
- Azt hittem sikítva kirohanok mikor megláttam a tömeget… de aztán nem. És végül is szuper volt! – Mint mindig. Nem tudom, mitől féltem igazán, itt mindig minden rendben megy.
- Az biztos öcsi, örülök, hogy nem tűntél el, nem lett volna kit stírölni.
- Szeretem, mikor nézel közben. És az egómnak is jót tesz.
- Ami már így is hatalmas – vigyorogja, de persze nem hagyom ennyiben, kap egyet a vállába, de aztán megy a következő hajtás. Átöltözés, zuhany, hogy mehessünk a buliba végre!
- Mehet a buli öcsi? - kérdezi Jeremy, mikor már készen vagyunk.
- Aha. Fáj a fogam egy jó kis koktélra… vagy többre. – Igen, be akarok állni ma. Nagyon.
* * *
A hely tetszik. Nem ilyen helyekre szoktunk menni, de most ez is jó. A zene elviselhető, Jeremy meg remélem, össze fog szedni valakit és kicsit ki tud kapcsolni. Pörgős pár nap van mögötte is. Ennyi jár neki…
- Mi van? Azt nem mond, hogy már álmos vagy? – hallom meg Jeremy-t, de elsőre nem is értem, amíg rá nem nézek Tony-ra.
- Most láttam meg álmaim nőjét… egy másik pasival. – Háh, szerencsétlen. Azért nem röhögök még fel, mert lehet, bántanám, és azt nem akarom. Tony a legjobb barátunk. – Pedig el is vettem volna.
- Megnézném én, hogy mikor veszel el egy nőt.
- Miért ne? Te lennél a keresztapja a pici Tony-nak.
- Ha ezt a csajt felcsinálnád - szólalok meg, mikor végignéztem a szép, fekete puncin -, kapnál pár ronda terhességi csíkot, löttyedt didkókat, amit még a szilikon sem tart meg főleg ha szoptatja a kicsi Tonyt, a gyerek miatt nincs szex és amúgy is gondolj bele… ha a baba feje is átment rajta szerinted mennyire… - Persze nem hagyják végig mondani.
- Elég, elég, oké! Jesszusom… nem akarok belegondolni!
Végül mint mindig, ezt is elröhögjük. Tuti Tony-nak is van valahol egy másik fele, ahogy nekem is, és épp most ölel magához.
- És ezt te honnan tudod öcsi?
- Láttam valami hülye filmet a szülésről. Részeg voltam, de olyan gusztustalan volt, hogy megmaradt. – Ja… elég durva, ha csak annyi marad meg, hogy mi volt a filmben és azóta sem tudom elfelejteni. Mindegy, együtt tudok vele élni. Heh…
- Te… de szerintem a fenekében is van szilikon – jegyzi meg Tate, de Jeremy a következő pillanatban megint hozzám szól.
- Alex, én most elhúzok befűzni azt a srácot, megleszel itt? – kérdezi, mintha a hangja aggodalmas lenne. Igen, határozottan kell neki egy dugás.
- Persze - mosolygok rá. Igaz, félek kicsit, de… - Itt marad Tony velem, igaz? - fordulok az említett felé, aki bólint.
- Akkor oké. Bármi van…
- Szólok - fejezem be a mondatát majd útjára engedem. Odapillantok. Hm, ez a pasi nekem annyira nem jön be, de ha Jeremy-nek megfelel egy éjszakára, akkor áldásom.
- Hé, Kicsi - szól be Tony a gondolataim közé. - Nem alszol ma nálam?
- Te is arra gondolsz, hogy jó lenne neki egy kis nyugi? - kérdezem. Mivel látom, hogy nem teljesen érti, így folytatom. - Mármint… érted. Mióta volt a bajom, azóta ő is stresszes, Ennyi jár neki, nem igaz? - rontom meg picit a vállam.
- Hé, mi ez a letargia?! - bukkannak fel a többiek is. Tate kezében egy szép, nagy üveg tequila vigyorog, így jmár tudom, hogy mi jön. De előtte még Tony hozzám hajol.
- Ugye ha szednél gyógyszert egy kortyot se innál? - suttogja.
- Nem kell szednem semmit - súgom vissza. - És most igyunk! - kiabálok fel vidáman. Gondtalan vagyok. Kiengedtem a gőzt…
* * *
A nap sugara szinte égeti a szemem - pedig csukva van.
- Tony… - nyögök fel. Az még megvan, hogy hozzá készültem, gondolom, így is lett. Nem kapok választ így megismétlem, de mikor megint semmi, ülnék fel, de egy párna az arcomba landol. Sziszegve pattanok fel, de nem jó ötlet, mert belehasít a fejembe…
- Mit ordibálsz? - kiabál rám.
- Most épp te ordítozol - jegyzem meg, és elkezdek valami életet törölni legalább a szemembe. Ahogy kinyitom megnyugszom, Tony nem velem aludt, hanem a kanapén.
- Húzd el azt a geci függönyt - dünnyögi.
- Nem bírok felállni - nyögök fel. - Hogy fog kinézni az arcom ezek után, - simítok végig az említett területen. - Utálok másnapos lenni.
- Akkor talán fogd be és hagyj aludni.
Próbálnék engedelmeskedni, de ekkor valaki kopog. Nem nagyon, csak épp hallom, de abból, ahogy Tony-nak szól rájövök, hogy ki az.
- Engedd be - parancsol rám Tony morcosan. - Elvégre a te tesód.
Már állok is fel és lépek az ajtóhoz. Nem a tegnap esti ruháim vannak rajtam, Tony egyik idióta pólója és az alsóm. Majd később megkérdezem ezt is. Ha valami olyan történt, minél előbb el kell mennie szűrésre neki is!
- Jó reggelt - nyitom ki az ajtót mosolyogva. Jeremy arca kisimult, mintha egy jót aludt volna az este.
- Azta, de szarul nézel ki - vigyorogja a képembe. Morogva engedem be. - Hoztam nektek aszpirint - mosolyogja, majd a kezembe ad kettőt és Tony-hoz megy, én meg közben intézet két pohár vizet.
- Ugye nem baj, hogy itt aludtam inkább? - kérdezem, leülve mellé az ágyra, hiszen ott foglalt helyet, közben Tony meg elvonult zuhanyozni.
- Sejtettem, hogy itt vagy. A bárban is jól elvoltatok, így amikor nem voltál a szobában gondoltam, hogy vele alszol. - Megfogja a kezem.
- Jó éjszakád volt? - kérdezem mosolyogva.
- Erős közepes - feleli, de nem túl sok jókedv van a hangjában. - Valahogy jobbat reméltem - húzza el a száját, mire felnevetek. Tipikus Jeremy… - Majd ha veled… - suttogja a fülembe közelebb hajolva, de nem mondja végig, inkább kapok a nyakamra egy puszit. Felsóhajtok, a sóhajom is remeg. Annyira nagyon szeretném már… legalább csókolni. De azt is tilos, és még milyen rohadt messze van.
* * *
Már a következő helyszínen vagyunk. Nekem nem tűnt fel a táv, nyugodtan aludtam végig. Akkor ébresztettek fel, amikor már leszálltunk, akkor is Jeremy, hiszen az ő ölébe hajtottam a fejem, és el is szundítottam, m iközben a hajamat simogatta. Jól esnek ezek a kis érintések. Azonban ahogy leszállunk és be is bandázunk a repülő mellé rendelt kisbuszba, Jason áll fel.
- Nos, a siker után ismét itt egy állomás. Holnap este lesz a koncert, de ma már ne nagyon csináljatok semmit. Pihenjetek. Ez kicsit feszített tempó, de már csak egy ilyen, és utána három napos pihenő. - Lapozgat, már azt hittem végzett, de folytatja. - A koncert óta nem beszéltünk, de szeretném elmondani, hogy nagyon meg vagyok veletek elégedve. Mindannyian jók voltatok, de Alex. - Felém fordul, én meg lemerevedek. Ha nem lenne elég sokk, hogy ilyesmiket mond, még nekem külön is…? - Alex, te csodálatos voltál - mosolyog rám. - Az állapotod ellenére is fergeteges koncertet hoztál a többiekkel. Köszönöm.
Még egy picit elidőzik rajtam a tekintete, de a buszt elönti a néma csend. Senki nem mer szólni… mi a fasz volt ez?! Megfogom Jeremy kezét és kétségbeesetten nézek rá. Mi volt ez?!
|
| Moonlight-chan | 2014. 07. 10. 21:26:39 | #30600 |
Karakter: Jeremy Noris
Még mindig azon agyalok, hogy hogy aludjunk, mikor a hangja rángat vissza a valóságba.
- Min elmélkedsz?
- Hm? Hát… az együtt alváson. – rá nézek, hogy lássam a reakcióját.
- Hogy ha esetleg álmomban lesmárollak, abból csak baj lehet, igaz? Nekem is eszembe jutott – sóhajtja szomorúan, ezek szerint a kiborulás ellenére is velem akarna aludni. Örülök, hogy legalább bízik bennem, mert kurva szar érzés volt mikor félt.
- Akkor… széthúzom az ágyakat – mondom végül és felállva odébb húzom az enyémet, majd az övét, de közbeszól.
- Ne húzd el annyira – hogyan? - Így már nem vagyok közel, de meg tudom fogni a kezed.
Elmosolyodom, ahogy hozzám bújik, finom Alex-tüsfürdő illata van amit mindig szexinek találok, de most nincs nem lehet tapi.
- Nagyon szeretlek – suttogja halkan, még jobban magához szorítva.
- Én is szeretlek – ezt jobb ha megjegyzi, mert többé el sem engedem.
***
Fura lehet, ha két viszonylag felnőtt testvér fogja egymás kezét alvás közben, de leszarom. Ha az öcsének ez a jó, akkor ezt kapja. Bár elég trükkös, mert csak úgy kényelmes, ha hason fekszem én pedig pont háton alvó típus vagyok.
Reggel ki vagyok ütve. Mint aki még félkómás, de a francba is, utálok korán kelni! Még tíz óra sincs és már felvagyok, plusz az öcsém is olyan mint egy hisztis picsa és el kell viselnem. Azt hiszem ha legközelebb lemezboltba megyek veszek magamnak egy relaxációs válogatást is, ha nem akarok minden nap hideg zuhany alá állni.
- Elmondod, hogy mi a baj? – kérdezem már felöltözve és kicsit belőve a séróm. Koncert előtt megcsinálják, ezért nem is sminkeltem, de ne nézzek ki úgy, mint egy másnapos zombi.
Aggódom Alex miatt, mert mire kiértem a fürdőből, három felső volt szétcincálva a tükör előtt.
- Utálom, hogy nincs egy jól takaró göncöm sem. – morogja elégedetlenül, morcosa.
Ledobom magam egy fotelbe és húzom őt is az ölembe egy kis engesztelésre.
- Keresek neked egy pulcsit, csak ne szaggasd szét több cuccodat, oké? – jók lesznek még azok, ha nem lesz mit takarni.
Végül bólint, ezért kipakolom az ölemből és adok neki egy kapucnis felsőt az enyémből, ami persze nagy rá, de takar. Becuccolunk egy sporttáskába a koncertes ruhákból, nekem csak egy bőrnaci kell, de Alex most gondosabban válogat.
Jó nagy rumlit hagyunk a szobában, de ide már csak józanodni jövünk, majd aztán pedig nyomás a következő állomásra.
***
A koncert helyszínén az utolsó simításokat végzik a színpadon, ahogy kipillantok a kocsiból, látom, hogy a kordonnál már most itt állnak, hogy minél jobb helyük legyen majd. Király.
Az öltözőben találkozunk a többiekkel is, Alexet körülugrálják, mint egy kiskirálynőt, de ez szerintem kell is neki. Ő a banda dívája, ennyi jár.
- Hé haver! – Tony rácsap a vállamra, ezért hagyom Alexet és messzebb lépek. – A srácokkal szétnéztünk a városban és kiszúrtunk néhány frankó helyet, amit végig kéne járni. Diszkó-bár, az egyikben még táncolnak és a harmadikban élő DJ van. Király mi?
- Ja, bár a táncosat kihagyom, semmi kedvem tangás lotyókat bámulni, majd ha édes fiúcskák lesznek porondon akkor szólj. – vigyorgok rá, de amúgy komolyan mondtam.
- Fúj! Én pedig tangás fiúkat nem akarok látni. Akkor inkább maradjon a DJ-s bár, az jó helynek számít és belépő van.
- Jó, mindegy csak találjak nekem való falatot. Majdnem egy hete nem dugtam senkivel és kanos vagyok. – az öcsikém miatt nem volt rá időm, aztán meg utaztunk, de most majd beszerzek egy cicust estére, csak a helyet kell megoldani.
- Alex, beszélhetünk?
Amint bekúszik annak a faszfejnek a hangja, máris megkeresem Alexet és Tonyval egyszerre mellé lépünk. Remélem tudja, hogy egy rossz szó és levágom a színpadról.
- Mit szeretnél, Jason?
- Alex-szel akarok beszélni – az öcsémre néz, de nem tetszik ez nekem. Azt sem akarom, hogy ránézzen vagy a közelében legyen.
- Hajrá – morogja Tony gúnyosan, de egyet értek. Kettesben nem maradnak az fix, hiába forgatja a szemét meg sóhajtozik.
- Tudom, hogy fasz voltam, sajnálom – odalép Alex elé, most tűnik csak fel, hogy egy ajándékkosár van a kezében. Ez most komoly? - Átgondoltam és nem kellett volna olyan szemét lenni veled pont most. Sajnálom, Alex. – az öcsikém átveszi a kosarat és nagy szemekkel bámul rá, mintha legalább a Mikulás lenne. - Természetesen abban lépsz fel, amiben csak akarsz, akár csadort is húzhatsz, ha abban kellemesebben érzed magad.
Basszus ez mosolyogni is tud?
- Jeremy…
- Igen?
- Ezt ugye ti is láttátok? Nem halluzok, ugye?
- Mivel ez a kezedben van nyilván nem. – elveszem tőle a kosarat és megnézem. Gyümölcsök. - Bár ez enyhén szólva is rohadtul szokatlan tőle.
Nem tudom mit szívott, de jó erős anyag lehetett.
- Mit mondtál neki tegnap? - kérdezi Tony, ahogy az öltöző felé megyünk.
- Semmi olyat, ami okot ad erre – inkább azt néztem volna ki belőle, hogy még nagyobb fasz lesz, nem azt hogy ajándékkosarat ad.
- Akkor talán csak a személyes varázsom – sóhajtja Alex, amin mindketten nevetni kezdünk. Persze… pont annak a varázsa, aki miatt mindig leordítom a fejét.
Az öltözőben lepakolunk, kiszedjük a cuccot a táskából, hogy ne gyűrődjön nagyon és egy-egy vállfára tesszük. Utánunk bejön még Tate és Merilyn is, a legtöbbször csak egy öltözőt kapunk és mindig nagy a nyüzsi.
- Nekik szóltál már, hogy hová megyünk? – kérdezem Tonyt a fiúkra bökve.
- Még nem, de majd mindjárt.
- Hová megyünk? – bukkan fel előttem Alex is kíváncsian.
- Egy DJ-s bárba, Tony szétnézett és szerinte klassz hely. – belesimítok a szőke hajába, örülök hogy fel van dobva. – Mit szólsz?
- Jó lesz. – mondja, kissé bizonytalan hangon, amit persze rögtön kiszúrok.
- Hé öcsi, nem lesz semmi gond. – közelebb húzom magamhoz, hogy átkaroljam ezt még szabad a többiek előtt is – Beállítom a biztonsági embered az ajtóba és ha kell még mosdóba is megyek veled, csak próbálj lazulni egy kicsit, oké?
Kuncogva biccent egyet, majd gyorsan egy puszit nyom az arcomra.
- Menjünk, még be kell állítanom a gitárt. – mondja, és mivel nekem sincs semmi dolgom itt megyek vele.
A színpad szélén ülve várom, hogy kész legyenek a felszereléssel, az a sok mütyür elvesz az időből, de ráérünk. Már jól mennek a számok és csak az új akusztika miatt próbáljuk el újra. Alex áll hozzám a legközelebb, gyakran rá is nézek koncert közben, már megszokás, de megnyugtat, hogy látom. Nem vagyok ideges, már megszoktam a tömeget, de azért ideges szoktam lenni, hogy ne legyen semmi elbaszva. Amúgy viszont imádom a koncerteket.
- Jeremy, megvagyunk! – kiáltanak, ezért feltápászkodom és odamegyek egy kis kupaktanácsra…
Hat órakor már olyan tömeg áll odakint, hogy még az öltözőbe is hallani a zsibongást. Most már azért mindenkin látszik valami idegesség, főleg hogy nincs mit csinálni míg meg nem jön a szépségcsapat. Addig is mindenki elvonult öltözni, bár az a része kicsit necces volt, hogy Alexet ne lássák közben, mivel egy közös helyiség van.
- Búj be oda. – mutatok a kicsi mellékhelyiségre.
- Ott alig van hely és még tükör sincs! – méltatlankodik, de végül puffogva mégiscsak bemegy, mert nem nagyon van választása.
Gyorsan átkapom a nadrágot, akasztok rá pár lelógó láncot csak a díszítés miatt, de nekem elég ennyi. Úgy is melegem lesz, nem kell a plusz anyag.
A koncert két órás lesz, egy szünettel a felénél, szóval tuti, hogy kész leszek utána. Jól fog jönni egy kis buli, hogy levezessem a feszkót. A szexhez sosem lehetek túl fáradt.
Leülök az egyik székre míg várok, izgatottan dobolok a lábammal ahogy a tömeget hallom, Tony azt mondta akkor engedték be őket mikor az előbb kinézett.
- Srácok! Itt a fodrász meg a sminkes! – kiabál be valaki, akit nem ismerek, de oké. Van sajátunk így csak meg kellett várni míg idejönnek a szállodából.
De Alex már egy ideje bent van.
- Alex? – bekopogok, de ne jön hang – Minden oké?
- Persze! Mindjárt egyek!
Ez a hang nekem egyáltalán nem tetszik.
- Nyisd ki. – kérem, mikor tényleg nem jön ki – A többek már mentek a sminkeshez, nincs itt senki más.
Kinyílik az ajtó és kisétál, olyan mintha könnyesek lennének a szemei, de remélem nem sírt.
- Mi a baj? – kérdezem, finoman megsimítom az arcát.
- Ideges vagyok, izgulok és félek – mély levegőt vesz, hogy magát is nyugtassa, de azért nekem dől.
- Ott leszek melletted. És hoztam is valamit, amit el is felejtettél. – benyúlok a farzsebembe és kihúzom az imádott sárkányos gyűrűjét. – Ismerős?
- Francba! El is feledkeztem róla! – kikapja a kezemből és felhúzza. A vaskos gyűrű elég extrémen fest a vékony ujján, de ez is Alex.
- Na, mutasd magad. - eltolom egy picit, mert ha hozzám van dőlve nem tudom megnézni.
Hm… fekete ing, magasított nyakrésszel, a derekánál beszűkítve, irtó dögösen simul és a nadrág is szuper a szegecses övvel. Az egyik combján van egy kevés csipke, tök jó.
- Kész tökély. Szexibb már csak meztelenül lehetnél. – dicsérem meg elégedetten.
- Nem látszik ki semmi a nyakamnál? – aggódva oda simít, de az a gallér teljesen felér.
- Semmi. Még túl is ér azon, amit takarni kell. – majdnem az álláig ér – Olyan vámpíros lettél. – jegyzem meg vigyorogva, mire meglepetten végignéz magán.
- Miért? A fekete miatt?
- Is, de nem tudom… a magasított nyakú cuccokról mindig Drakula ugrik be, a film miatt. – megrántom a vállam – Mindegy, de gyerünk, mert már ki lesznek akadva, ha húzzuk az időt.
A sminkesek annyit piperéznek, hogy majdnem egy óra az is, míg kész leszünk. A hajamra legalább a fél doboz lakkot fújtak, a többiekére szintúgy és Tate már azét imádkozott, hogy senkinek ne támadjon kedve cigizni, mert felrobbanunk. A sminkem a szokásos élénkpiros, fekete szemceruza és egy kiló vakolat, amit nagyon utálok. Egyetlen pötty sincs az arcbőrömön, akkor nem értem mi a francnak kell az alapozó?
Alex persze szereti, ha sminkelik és szépen tűri. A haja dögöd-kócos lett, a szemei cicaszemek a tustól és pont ma nem smárolhatom le mielőtt színpadra együnk. Ahh…
- Negyed óra kezdésig, mindenki kész van? – lép be a képbe Jason is, természetesen sík ideg mind mindig.
- Ja.
Alexnél megakad és megnézi, de nem tesz semmilyen megjegyzést. Helyes.
Bemegyünk a színpad alá, mert egy vagány liftes felvonó lesz a bevonulón. Pont a színpadon fogunk előbukkanni.
A srácok kiropogtatják az ujjaikat, felveszik a gitár, Tate az ütőket, Merily pedig beáll a szintetizátor mögé.
Már szabályosan őrjöngnek odafent a banda nevét sikítozzák, hisz tudják, hogy mindjárt kezdés van. A kezembe adják a mikrofont, nem szeretem az állványosat, hisz sosem állok egy helyben és csak idegesít. Alexre nézek, aki szabályosan lélegzik, hogy ne legyen még ennél is idegesebb, de jól lesz. Tudom.
Pár perc múlva szólnak, hogy indulás és el is kezd emelkedni a felvonó, majd egy nagy füstfelhőben extrém világítással kerülünk a porondra, de ez itt olyan mint egy másik világ. Semmihez sem lehetne hasonlítani azt az adrenalin löketet, amit a tomboló tömeg látvány okoz, és ahogy elindul a háttérzene. Ilyenkor már automatikusan jön, hogy mit kell csinálni. Mindenki megy a helyére, nem parázunk, nem agyalunk, csak csináljuk. Ahogy a srácok elkezdenek játszani és Alex gitárja is megszólal, már nem vagyok ideges. Ez is csúcs lesz mint a többi aztán pedig jön a buli. Behunyom a szemem és figyelve a hangokra kizárom a tömeget és a megfelelő pillanatban énekelni kezdek…
Innentől szinte elveszik minden, mint mikor jól betintázunk és nem emlékszünk, de annyiban más, hogy itt emlékszem, viszont olyan gyorsan megy az idő mikor csak az éneklésre kell koncentrálni, hogy észre sem veszem. Nem felejtek el az öcsémre nézni, ez is automatikus egyszer-kétszer össze is akad a tekintetünk ilyenkor elmosolyodik, de nem viszonzom, mert akkor elrontom a hangot. De a lényeg, hogy minden okés.
A szünetben annyira van időnk, hogy kimenni a klotyóra akinek kell, megtörlöm magam egy törölközővel, mert a világítástól rohadt meleg van, egy pohár víz és kész is. Ennyi fér bele öt percbe és spuri vissza.
A koncert persze óriási sikerrel zárul, semmit sem érezni abból, hogy két napot csúszott, mert minden rendben volt még egy ráadásszám is lement a végén, amire ugyan nem készültünk, de mivel a legsikeresebb számunkat ordítozták egy összenézés után még lement az is.
Az egész banda kapkodja a levegőt, mikor leegyünk a színpadról. Jason elégedetten vigyorog, persze nem gratulál vagy ilyesmi, abba belerokkanna, de tőle már az is dicséret ha nem kritizál.
- Ember, ha minden koncert ilyen teltházas lesz, dőlni fog a lé keményen! – lihegi Tony, miközben a flakon ásványvizet nyom magába.
- Remélem mindenhol telthát lesz. – bólogat Merily is, de én csak Alexre figyelek.
- Jól vagy? – súgom neki, hogy csak ő hallja.
Bólint. – Azt hittem sikítva kirohanok mikor megláttam a tömeget… de aztán nem. És végül is szuper volt! – vigyorog magabiztosan.
- Az biztos öcsi, örülök, hogy nem tűntél el, nem lett volna kit stírölni. – megszorítom a vállát, de egyéb dolgot nem engedélyezek, mert azért látnak minket.
- Szeretem, mikor nézel közben. És az egómnak is jót tesz.
- Ami már így is hatalmas – vigyorgok vissza rá, de mikor a vállamba bokszol felkapom az italomat és kiürítem a flakon.
Basszus, de melegem van! Jól fog jönni egy zuhany, az tuti.
Mindenki megy az öltözőbe összekapni magát, a zuhanyzóknál az a szerencse, hogy két külön fülke van, de úgyis én megyek az öcsémmel utoljára, úgyhogy nyugodtam öltözhet. A smink nem folyt le, mert vízálló cucc, a hajamat a Katrina hurrikán sem tudná szétrombolni.
- Mehet a buli öcsi?
- Aha. Fáj a fogam egy jó kis koktélra… vagy többre. – mosolyog, majd ahogy mindenki bepattant a limóba, meg sem állunk a kiszemelt bárig…
***
A DJ-tök jó, annak ellenére, hogy nem a diszkó mix a kedvencem, de elmegy, nem akarok táncolni, mert ahhoz nincs elég energiám. Egyébként is már megvan, hogy kire várok. És még amiatt agyaltam, hogy lesznek-e errefelé meleg pasik, erre még a koncerten kiszúrtam egyet. A srác aki a világításért felelt a színfalak mögött egész helyes volt és az a fehér farmer úgy feszült rajta, hogy le sem tagadhatta volna, hogy meleg. Egy kis diskurzus és megmondtam neki, hová megyünk, és már meg is van csípje egy fogás.
Bár még Alexel nem beszéltem meg, majd meglátjuk, hogy eljön-e egyáltalán.
Rendelünk pár jó kis koktélt és mindnyájan kipakolunk a bárpultra a kínálatot stírölve, mikor Tony egy nagyot sóhajtva megfordul ültében.
- Mi van? Azt nem mond, hogy már álmos vagy? – ő nem szokott kidőlni egykönnyen.
- Most láttam meg álmaim nőjét… egy másik pasival. – morogja sajnálkozó képpel, mire Alex is hátra fordul velem – Pedig el is vettem volna.
Kuncogva nézem a kiábrándult képét, majd a csajt is. Bögyös fekete hajú csitri, hm… a szemei szépek és a lábai, de nőnek született és ez a legnagyobb baj vele.
- Megnézném én, hogy mikor veszel el egy nőt. – vetem oda még mindig kuncogva.
- Miért ne? Te lennél a keresztapja a pici Tony-nak. – vigyorog.
Még nem ivott, de már most hülye.
- Ha ezt a csajt felcsinálnád… - szól közbe Alx mindentudón a kiszemeltre pillantva - … kapnál pár ronda terhességi csíkot, löttyedt didkókat, amit még a szilikon sem tart meg főleg ha szoptatja a kicsi Tonyt, a gyerek miatt nincs szex és amúgy is gondolj bele… ha a baba feje is átment rajta szerinted mennyire…
- Elég, elég, oké! Jesszusom… nem akarok belegondolni! – fuldoklok a koktélban, öhögve teszi le a poharat.
Röhögve nézek a vigyorgó Alexre és Tony fintorgó képére, de nagyjából igaz lehet amit mondott.
- És ezt te honnan tudod öcsi? – átkarolom a vállát és magamhoz húzom.
- Láttam valami hülye filmet a szülésről. Részeg voltam, de olyan gusztustalan volt, hogy megmaradt. – fintorog vigyorogva.
- Te… de szerintem a fenekében is van szilikon. – jegyzi meg valaki, de már másra figyelek, mert betoppant a kiscicám, akire vártam. Rám mosolyog, mikor megtalál a tekintetével és egy oldalsó asztal felé intek neki. Nem lesz ebből sem extra, nyilván tudja mi kell nekem tőle.
- Alex, én most elhúzok befűzni azt a srácot, megleszel itt? – kérdezem, bár még onnan is rálátok és a biztonságiak is az ajtónál vannak.
|
|
