- *De reggel már megtörtént...*- majd megtudja vagyis tapasztalja, hogy én egész nap képes vagyok csinálni és az étvágyam hatalmas.

- Az reggel volt. Nekem pedig magas a libidóm. – közlöm vele a tényt és tovább simogatom igen érzékien.

- *Te komolyan telhetetlen vagy...*- aki ilyen téren nem telhetetlen az hülye, amúgy meg õ tehet róla, amiért ilyen édes és szexi. Ismét a nyakát kezdem el csókolgatni, ami nincs ellenére, még jó hogy nincs.

- De ahogy elnézem, nincs ellenedre. – kuncogok, majd az egyik mellbimbóját kezdem el morzsolgatni nyomatékosítva még inkább, hogy kívánom és õ is hasonló helyzetbe legyek, bár amilyen kis érzékeny teste van, nem lesz gondom.

- *Inkább csak fogd be...*- a fülébe kuncogok, ezzel csak azt éri el, hogy még inkább fel akarom falni a kis édest. A fülébe nyalok, majd elkezdem finoman rágcsálni. Komolyan neki még a fülcimpája és tökéletes.

Egyik kezemmel felfedezõ útra indulok formás kis testén. Szépen lassan haladok, testének minden kis pontját megérintem, ahogyan haladok egyre lejjebb, végül elérek a combjához és egyre beljebb simogatom, de még a farkához nem érek, viszont most már az enyém igen csak kezd éledezni. Hirtelen magam felé fordítom, mert imádom látni elpirult kis pofiját, fõleg, amikor mellé még érzékiség is párosul.

- Így kényelmesebb. És legalább láthatom azt az édes, vörös arcodat is.- jegyzem meg az elõbbi gondolatom, na, nem mintha nem mondtam már volna ki. Próbál valami csúnya nézést produkálni, de ezzel csak azt éri el, hogy még édesebb, erre baszki már születni kell. Az arcára simítok, majd lágyan megcsókolom, és ezzel tudom ki is engesztelem, na igen aki tud az tud. Lassan, de szenvedélyesen és forróm csókolom, de nem csak a nyelvem dolgozik, hanem tovább simogatom most a hátát és a formás kis fenekét is többször megsimogatom és finoman megmarkolászom, majd közelebb húzom magamhoz, annyira, hogy a farkunk összesimuljon. Felnyögök halkan az érzésére, majd lassan egyik kezemmel össze fogom a keménységünket és mozgatni kezdem a kezem. Darabig még édes ajkait csókolom, majd a nyakát kezdem el csókolgatni és finoman szívogatni, ezzel piros nyomokat hagyva hibátlan, hamvas kis bõrén, de itt se vadulok, majd késõbb, amikor már mindenhez hozzászokott.  Ismét lejjebb haladok egészen az egyik édes kis mellbimbójáig. Elõször csak nyalogatom, majd a számba véve szopogatni kezdem, annyira finom.

Egyre gyorsabban mozgatom a kezem, végül szinte egyszerre élvezzünk el. Szorosan magamhoz ölelem, egy picit hagyom pihegni, majd elvigyorodom ördögien, de jobb is, hogy nem látja ezt a vigyorom.

- Még nincs vége...- suttogom a fülébe és rápillantok és ebbõl a nézésbõl rájöhet, hogy mit is akarok, ha az elõbb nem eset le neki. A karjaimba veszem, mint egy kis hercegnõt, de az esetben az én kis hercegemet. Gyorsan megtörlöm picit meg magam is, majd a hálóba sietek vele. Finoman az ágyra fektettem, mint valami kis porcelánbabát, majd fölé mászok és a tekintetemmel szinte felfalom az alattam lévõ gyönyörûséget. 

Széthúzom a lábait, majd ráfekszek és a férfiasságom, ami ismét kõkemény az övéhez simítom és meg is csókolom, de most még szenvedélyesebben. Percrõl – percre egyre jobban kívánom õt. Ismét simogatni kezdem, de sokkal birtoklobban, mint eddig. Nem idõzök most sok idõt a felsõtestén és hamar leérek a combjához, a feneke alatt simogatom tovább. Kap még egy csókot, majd most a számmal indulok felfedezõ útra törékeny, szexi kis testén. Több helyen megszívom – megharapdálom bársonyos bõrét.  A köldökéhez érve körbecsókolom, majd többször belenyalok. Igaz nem tud hangot kiadni, de ahogyan a teste reagál, ahogyan nézz, mindent elárul mit is érezz.

Picit megállok, majd hirtelen megfordítom. Meg akarom kóstolni a farkát is, a de a fenekét még inkább, nagyon remélem, hogy nem fogom megijeszteni. Feljebb húzom a csípõjét, amíg nem lesz térdelõhelyzetbe, majd megpuszilom formás kis hátsóját, végül széthúzva a fenekét végignyalok rózsaszín kis bejáratán, hmm, sokkal finomabb, mint gondoltam. Szépen lassan kezdem el nyalogatni végül egyre mélyebbre nyomom a nyelvem, amennyire csak tudom, de közben figyelem miden reakcióját, hogy tudjam mikor sok neki, de szerencsére nem veszek észre semmi olyat, hogy le akarna állni, sõt nagyon is tetszik neki. Ki – behúzogatom a nyelvem, hogy még jobban örültebbe kergessem, majd ismét a hátára fordítom, és mellé fekszek elégedetten. Végigsimítok a lábaim, majd szétfeszítem, amit rögtön enged. Elmosolyodom, micsoda ugrás ez reggel óta, így tovább megyek még jobban. Egyik ujjammal elkezdek körözni a bejáratánál, majd lassan, nagyon finoman elkezdem belényomni, de csak nagyon kicsit, megvárva, hogy vajon mit szól hozzá, hiszen ez nagy lépés fõleg számára, aki még nem volt férfival és az elsõ csókját is csak pár napja loptam el. Megfeszül a teste és megszorítja a kezemet erõsebben. Összekulcsolom az ujjainkat és lassan mozgatni kezdem az ujjam, annyira forró belülrõl, hogy szinte megõrjít. Mikor már elég laza még egy ujjam megkapja, és beljebb tolom õket. Az a tekintet melyet kapok tõle leírhatatlan és alig bírok, magammal a farkam már igen csak lüktet, és már éppen azon vagyok, hogy simogatni kezdem magam, megérzem a kicsi kezét, ezzel teljesen meglepve, de nagy örömet okozva. Felnyögök és az ujjaim egészen a gyönyörpontjáig nyomom, mire hangtalanul felnyög. Elmosolyodom és hevesen az ajkaira tapadom és még egy ujjam megkapja. Immáron már 3 ujjal tágítom és végig a gyönyörpontját célozom meg, hogy minél több örömet adjak neki. Amennyire tudom, közel húzom magamhoz és szabad kezemmel ott simogatom, ahol csak érem. A testünk forr, ahogyan a levegõ is körülöttünk szinte izzik. Az ujjaim egyre gyorsabbak lesznek, ahogyan az õ keze is és végül megint egyszerre megyünk el szinte. Lassan kihúzom az ujjaim, végül mindkét kezemmel magamhoz ölelem. Mindketten szaporán kapdosok a levegõt, amíg nem normalizálódik. Végül magunkra húzom a takarót és adok egy csókot a homlokára. Kedvesen, lágyan cirógatom, mondhatni repülök a boldogságtól, és amint megkapok a szívecskét nagyot dobban a szíven.

-  Aludj jól szerelmem. –suttogom lágyan és még jobban magamhoz ölelem úgy, hogy a feje a mellkasomon legyen és hallja heves szívverésem.

***

Reggel elõbb ébredek, mint õ, de nem mászok ki az ágyból, hanem gyönyörködöm a szépséges kis pofijába. Még mindig olyan nehéz elhinni, hogy így egymásra találtunk. Sose hittem abban, hogy létezik olyan, hogy szerelem elsõ látásra, és ha valaki mondta nem tudtam elképzelni, egészen mostanáig, hogy most velem történt meg. Itt van ez a édes fiú és teljesen elvarázsolt. Szeretnék róla mindent megtudni, szeretném boldoggá tenni, vigyázni rá és szeretni, amennyire csak lehet.

- Jó reggelt tündérke. – köszönök neki mosolyogva és lágyan megcsókolva.

- *Neked is* - mutogatja édesen a csók után és megdörzsöli fáradt kis szemeit.

- Jól aludtál kicsim? A popsid jól van? – simítok rá, és naná, hogy elpirul.

- *Miért kell neked rögtön már ébredés után ilyen zavarba ejtõ dolgokat kérdezned?* - mutogatja el.

- Bocsánat, most kivételesen nem ez volt a célom, csak érdekelt, hogy vagy. – sóhajtok fel.

- *Jól vagyok, és nem fáj. Én se rosszból mondtam am a dolgokat.* - mutatgatja kissé bûnbánó tekintettel.

- Igen tudom és örülök, hogy jól vagy. – húzom teljesen magamra és ismét megcsókolom, amit rögtön viszonozz.

Kicsit késõbb megcsináljuk a reggelit majd miután megettük picit fetrengünk, majd elmegyünk sétálni. Leginkább én mesélek, de megtudok róla plusz dolgokat, de persze olyan témát, mint a családja, amit nem neveznénk annak, azt hagyjuk. Kicsit félve mesélek a családomról és rá is kérdezzek, hogy nem zavarja e, de megnyugtat, hogy szereti hallgatni, ahogyan mesélek, én pedig imádok beszélni és mesélni. Jó sokáig elvagyunk, majd a boltban veszünk pár dolgot és ebédnek is neki láttunk, közösen kettecskén, persze amíg elvoltunk is több csók elcsattant, itthon még több és itt már õ is inkább mer kezdeményezni.

Az ebéd is nagyon kellemesen telik, majd összebújva egy filmet nézzünk meg, aminek a közepe felén már nagyban faljuk egymás ajkait.

- Mi lenne, ha ezt bent folytatnánk? – lehelem, az ajkai közé mire csak bólint. Elmosolyodom, majd felkapva az ölembe a hálóba viszem, majd az ágyra fektettem, én pedig óvatosan ráfekszek, és úgy csókolom tovább. – Olyan ártatlan, romlatlan, de mégis búja és érzéki vagy. Teljesen megõrjítesz kicsim, minden porcikádat kívánom. – lehelem a fülébe és bele is nyalok. Nem várok tõle semmi választ, hiszen erre úgyis csak azt mondaná, hogy perverz vagyok, meg minek hozom zavarba, de erre nem is igen lehet mit mondani fõleg, hogy õ ezzel nincs tisztában, nem is tudja, hogy mekkora hatással tud lenni az emberekre.

- Én gyönyörû madárkám. – cirógatom meg elpirult arcát, majd leveszem a felsõmet, majd az övét. Nyakát kezdem el csókolgatni, ismét foltokat hagyva rajta. Azt akarom, hogy mindenki tudja õ az enyém és hozzám tartozik. Készségesen fordítja oldalra a fejét most is, ezzel ismét megadva, odaadva magát. Nyaka után kulcscsontját csókolgatom, harapdálom finoman és közben az oldalát simogatom, õ pedig többször a hajamba túr. Lejjebb haladva az egyik mellbimbóját kezdem el szopogatni, a másikat pedig csavargatni és morzsolgatni kezdem finoman. Rózsaszín kis mellbimbóját addig szopogatom, nyalogatom, amíg kemény nem lesz, majd váltok, és a másikat veszem a számba és tovább cirógatom.

- Annyira finom vagy. – pillantok fel rá vigyorogva.

- *Hülye* - tátogja, ehhez nem kell nagy zsenialitás, hogy megértsem.

- Csak õszinte kiscicám. – kuncogok, majd lopok, ismét egy csókot utána pedig a pociját kezdem el kényeztetni, majd egyszer csak a naciján keresztül végignyalok a farkán. – Hmm, már igen csak kényelmetlen lehet igaz? – pillantok fel rá, de nem várok el választ és nem húzom az idõt, majd annak is meg lesz az ideje. Leszedem róla a maradék ruhát és ismét végigmérem, majd visszahelyezkedek a lábai közé és végignyalok a farkán, mire egész testébe megremeg.

- Tetszeni fog ígérem, és amit tegnap csináltam az zavarba ejtõbb hidd el. – nyugtatom meg stílusosan, majd ismét végignyalok a farkán, utána egy kicsit a makkját szívogatom, csókolgatom és a kezemmel simogatom, majd végül szopni kezdem. Elõször szépen lassan most is lesve persze minden reakcióját, hogy ha gáz van, akkor leálljak, de erre nem volt szükség. Most valljuk be, melyik pasi nem szereti, ha leszopják, fõleg, hogy az illetõ ez esetben én igen is érti a dolgát. Kezemmel heréit simogatom, majd cserélek és az édes kis golyóit veszem a számba, de hamar visszatérek a vesszõjére, melyet végül teljesen elnyelve egyre gyorsabban szopok. Hajamat erõsen markolássza, ami csak még jobban beindít. Egyre hevesebben szopom egészen addig, amíg el nem élvezz és le is nyelem édes kis magját, majd visszamászok hozzá. Hangtalanul liheg, és nagyon zavarba van, többször próbál mutogatni, de nem megy neki még.

- Ezt most hagyjuk kicsim. – csókolom meg. Sejtem, hogy igen csak sokkoltam, hogy lenyeltem neki, de most még vissza is fogom magam és nem mondom, hogy mennyire finom. Nem hagyok neki pihenõt, a lábait feltolom, majd a fenekét kezdem elnyalni, ahogyan tegnap tettem, de most még intenzívebb vagyok, amint lazább lesz egy ujjam is nagyon lassan megkapja, de mellette nyalom is tovább, majd amint a második ujjam van, bent jó mélyen ismét szopni kezdem. Szabad kezemmel kibontom a nacim, mert már igen csak szûkös hely és ennyitõl felizgultam, hogy õt kényeztethettem, na meg az egész látványa farok merevítõ. Akarom õt, érezni akarom. Abbahagyom a szopását, de tovább ujjazom.

- Édesem, nagyon kívánlak. Mond, mit szólnál, ha tovább mennék? Szeretnék veled szeretkezni. – közlöm vele igen érzékien. Még jobban elpirul és elfordítja a tekintetét, de én visszafordítom és az ujjaim is kihúzom. – Nem baj, ha nem akarod, tudod, hogy semmit nem akarok rád erõltetni. – mondom komolyan.

- *Tudom.... én is vágyom rád, de félek… nagyon fog fájni?* - mutogatja el édesen.

- Nem fogok hazudni az elején fáj, de úgy fogom csinálni, hogy minimálisra csökkentsem, de ha sok, akkor abbahagyom, amikor csak akarod. – mosolygok rá kedvesen. Teljes mértékben megértem, hogy fél. Picit elgondolkodik, végül bólint.

- *Bízom benned, menj tovább.* - mutogatja, mire megcsókolom.

- Bármi van, csak szólj. – leveszem a maradék ruhám, majd a fiókomból veszek elõ óvszert meg síkosítót. – Így könnyebben tudom majd berakni, bár igen csak nedves vagy. – kívánkozik ki, eme perverz megjegyzés.

- *Perverz disznó.* - mutogatja, milyen rég láttam már.

- Igen az. – kuncogok, majd felveszem az óvszert és bekenem utána így a farkam a síkosítóval, majd visszadugom a két ujjam és ismét szopni kezdem, végül ismét 3 ujjal tágítom egészen, addig, amíg laza nem lesz, akkor kihúzom az ujjaim, abbahagyom a szopását, majd feltolom a lábait és elhelyezkedem.

- Próbálj meg lazítani oké? – bólint, de a félelem igen csak látszik a tekintetén. – Minden rendben lesz. – cirógatom meg a pofiját. – Csinálhatom? – kérdezem meg, mire ismét csak bólint. A farkam a bejáratához helyezem, majd lassan elkezdek beléhatolni. Megremeg és a körmeit a vállamba nyomja.

- Ahwww kicsim, próbálj lazítani. – nyögök fel, majd megcsókolom lágyan és cirógatni kezdem. – Eleje rossz, de utána élvezni fogod, ígérem. – lehelem puha ajkai közé és letörlöm a könnyeit. Várok, majd beljebb megyek, és ismét megállok. Csókolom, ölelem és nyugtatom egészen addig, amíg teljesen benne nem vagyok és ekkor is megállok, és szorosan magamhoz ölelem. A hátam karmolássza, aminek tuti nyoma lesz, de nem bánom, sõt ezzel csak bevadít, de tartom magam. Annyira forró és szûk, hogy igen nehéz tartanom magam. Régen voltam már szûzzel és nem is mostanság szexeltem így még nehezebb tartanom magam, de miatta megéri. Várok egészen addig, amíg nem enyhül a szorítása, majd nagyon lassan mozogni kezdek benne.

- Ahhh annyira csodás benned. – nyögöm és forrón megcsókolom. Régen szeretkeztem ilyen lágyan és gyengéden, de annál jobban élvezem, mert vele vagyok. Szépen lassan végül az arca is megenyhül és a könnyei is eltûnnek, és a fájdalom még meg marad a tekintetében, de ott van a vágy és az élvezet is. Fokozatosan mélyebbre megyek benne megcélozva ismét a gyönyörpontját. Egyik kezemmel a farkát is simogatni kezdem, és fokozom a tempóm, de csak minimálisan. Végig csókoljuk egymást és a kis szépség is, ahogyan kezd megszokni bátrabban, csókol és simogat is. Igaz még csak délután van, de kint mintha minden megszûnt volna létezni, csak õ van és én, mintha megállt volna az idõ.

Nyögéseim egyre szaporábbak lesznek, ahogyan az édeském tátogása is, végül megfeszül a teste és ezzel jobban megszorítja a farkam, amint átlépi a gyönyör kapuját rögtön követem én is. Lihegve dõlök rá, de pár másodperc múlva kihúzódok belõle, majd mellé fekszek, leszedem magamról az óvszert ledobom, majd szorosan magamhoz ölelem. Pár percig nem mondok semmit és õ se mutogat semmit, még az orgazmus hatása alatt vagyunk.

- Ez valami csodás volt. – mosolygok rá, miután már a légzésem normalizálódott.

- Tudod én sose hittem abban, hogy létezik olyan, hogy szerelem elsõ látásra egészen addig, amíg nem jöttél te, bár õszintén elsõre nem hittem volna, hegy egy kis ütközésbõl ez lesz, de nagyon örülök neki. Tudom, még alig ismerjük egymást, és még csak pár napja vagyunk együtt, de olyan mintha ez több hónap lenne, sõt év. Senki nem volt még ekkora hatással rám az életembe, mint te. Még jobban szeretnélek megismerni és veled tölteni annyi idõt, amennyit csak lehet. Vigyázni rád, boldoggá tenni és szeretni amennyire csak lehet. – fejtem ki neki is a reggeli gondolataimat. – Szeretlek kicsim. – simítok az arcára, majd megcsókolom. Már egész nap el akartam mondani, de nem tudtam még megfogalmazni és vártam a megfelelõ percre és úgy gondolom most jött el.

Lassan kinyitom a szemeim és amint meglátom a kis cukorfalatot, elmosolyodom.

- Jó reggelt…- köszönök és egy puszit is kap a buksijára.

- *Jó… jó reggelt.*- köszön elpirult arccal.

- Yoshito, valami baj van? Az arcod nagyon vörös. - nem értem mitõl vörös tudtommal semmit nem tettem vagy csupán attól, hogy az ágyamban van, mert nem lenne kizárt, ha ettõl még mindig zavarban lenne.  Csak megrázza a fejét és nem mond semmit. Álla alá nyúlok, és magam felé fordítom a tekintetét, nem fogom annyiban hagyni.

- Mi a baj?- kérdezem meg ismét.

Még jobban vörös lesz majd a takaró felé biccent még hozzá középtájra. Elõször értetlenül nézzek rá, de akkor felemelem a takaróm és akkor látom és érzem meg, hogy igen csak kemény vagyok.

- Jajj, ne haragudj… ez… ez csak…- magyarázkodok, és rögtön elhúzódok. Basszus ez annyira gáz és még nem is éreztem ilyen még nem fordult elõ, hogy másnak kell figyelmeztetnie.

- *Semmi baj, ez… ez természetes reakció.*- persze, hogy az és nem is ezzel van gond, hanem hogy elõtte történt meg. Félek, ettõl elijesztem most magamtól bármennyire természetes dolog is ez.

- Tényleg sajnálom… de ilyen hatással vagy rám. - na igen egyre nehezebb visszafognom magam. Tegnap is ezért álltam le idõben, mert túlságosan kívánom és már igen csak forrt a testem és ennek meg is lett a következménye. Életemben nem voltam ilyentõl zavarba nem semmi milyen hatással van rám Yoshito.

 Éppen másznék ki az ágyból, hogy könnyítsek magamon, amikor hirtelen megcsókol.  Meglep, de utána rögtön viszonzom mézédes csókját.

- Nem kell ezt tenned…- suttogom a fülébe és magamhoz ölelem. Tényleg nem akarom semmire kényszeríteni fõleg, hogy megmondtam szépen lassan haladunk.

- *De… én szeretném… felkészültem, és hát… szóval… azt hiszem, ennyivel tartozom a kedvességedért cserébe.*- ismét ledöbbenek. Elõször is attól, hogy már készen áll meg hogy azt hiszi adnia kell cserébe nekem valamit. Nem akarom, hogy csak ezért engedjen többet nekem.

- Kedvesem, azért tettem mindazt, amit tettem, mert én akartam így. És nem várok semmit cserébe.- cirógatom meg az arcát. Azt akarom, hogy ha tovább lépünk tényleg akarja és vágyon rám.

Nem mondok többet csak a hátát cirógatom és várok türelmesen bár így álló farokkal most már nem a legkellemesebbHozzám bújik és akkor megérzem, hogy õ is igen csak izgatott ott lent.

- Yoshito…- megremegek picit. Most még nehezebb visszafognom magam.

- Yoshito, nézz rám kérlek. – megint nem nézz rám. Ismét magam felé fordítom a tekintetét.

- Tényleg szeretnéd?- kérdezek rá, de hát nagyon úgy tûnik, hiszen a teste is reagál. Bólint zavartan és nekem több se kell. Hátára fordítom és fölé magaslódok. Látom rajta, hogy kicsit fél, de ez érhetõ, hiszen én vagyok az elsõ férfi az életében.  Lágyan mégis szenvedélyesen megcsókolom, amit rögtön viszonoz. Hozzásimulok és az egyik kezem a pizsamája alá csúszik, olyan finom puha bõre van. Simogatni kezdem a teste már most forró annyira édes. A csók után a nyakát kezdem el csókolgatni és finoman szívogatni. Készségesen oldalra dönti a fejét, hogy jobban hozzáférjek. Egyre bátrabban áll a dolgokhoz és ennek nagyon örülök.

- Zavarban vagy?- lehelem fülébe és bele is nyalok picit.

- Ne aggódj. Gyengéd leszek, és megígérem, hogy te is élvezni fogod…- nyugtatom meg. Perverz vagyok az tény, de ezzel még ráérünk. Szépen lassan szeretném bevezetni a testi gyönyörök világába.

- *Ebben biztos voltam.*- örülök, hogy bízik bennem e nélkül nem is menne. Kigombolom a zavaró ruhadarabot, majd lesimítom róla és az egyik mellbimbóján simítok végig. Annyira szép teste van, alig várom, hogy teljesen meztelenül legyen elõttem. Picit még a nyakát csókolgatom figyeltem, hogy még mindig ne hagyjak a nyomokat, de majd annak is eljön az ideje. Nyakáról a felsõtestére vándorlok, ott kezdem el puszilgatni egészen az egyik mellbimbójáig. Végignyalok rajta, majd a számba veszem és finoman szívogatni, nyalogatni kezdem. Annyira finom, hogy az valami hihetetlen. Végigfigyelem a reakcióját és igaz hangot nem tud kiadni, de az arca elárulja, mennyire élvezi is amit csinálok vele. Kezemmel hasát majd combjait simogatom ,egyre beljebb végül becsúsztatom a kezem az alsójába. Ezt még nem veszem le róla majd csak legközelebb. Kezembe veszem kemény férfiasságát és izgatni kezdem.

- Gyönyörû vagy…- súgom érzékien. Édesen csókra tátong és én meg is adom neki. Forrón csókolom, és szabad kezemmel ölelem, a farkát egyre hevesebben izgatom egészen addig amíg el nem élvezz. Kihúzom a kezem és letörlöm, igazából simán lenyalnám, de azt is majd legközelebb ismerve õt tuti zavarba jönne, na meg majd ha leszopom a többirõl nem is beszélve, de mindent a maga idejében. Melléfekszek és magamhoz ölelem.

- *Veled mi lesz?*- errõl el is feledkeztem, hiszen nekem az édeském az elsõ.

- Ne is törõdj ezzel… majd… majd segítek magamon. – mosolygok rá.

- *Mutasd meg, hogy csináljam…*- tele van meglepetésekkel.

- Biztos ezt akarod?- tényleg nem akarom, hogy azt higgye neki is muszáj én már annak is örülök, hogy én eddig elmehetem, de persze ha szeretné, akkor nem fogom megakadályozni nem vagyok én hülye.

- *Szeretnélek kielégíteni…*- megcsókolom erre hosszasan.

- Tudod tele vagy meglepetésekkel kicsim. – lehelem az ajkai közé, majd felülök és finoman az ölembe húzom. – Hidd el nem ördöngös csak csináld úgy ahogyan én neked vagy ahogyan magadnak szoktad. – vigyorodom el kicsit kajánul. Hmmm ahogyan elképzelem, hogy játszik magával még keményebb leszek.

- *Hülye fogd be* - mutogatja vörös fejjel.

- Édesem ez teljesen természetes, de mostantól majd nem lesz erre szükséged, hiszen én mindig adok majd segítõ kezet vagy éppen száját. – fejtem ki széles vigyorral. Jobb, ha megtudja van egy perverz énem és hát kikívánkozik fõleg, hogy milyen édesen reagál rá. Amúgy meg még csak szavakkal sokkolom, és az belefér.

- *Olyan gonosz vagy* - mutogatja az édes kis paradicsomom.

- Csak egy picit, de befejeztem. – kuncogok, majd megcsókolom. Egyik kezemmel átölelem a derekát, míg a másikat megfogva végigsimítok vele a farkamon nacin keresztül, és fel is sóhajtok rá. – Így is simogathatsz, ha nem megy másként. – lehelem az ajkai közé.

- *Rendesen akarom* - húzza el a kezét, amíg mutogat majd vesz egy nagy levegõt és õ csókol meg és simogatni kezd elõször igen bátortalanul, de nagyon jól esik.

- Igen cicám így jó lesz. – bíztatóm és tényleg így érzek.

Elmosolyodik zavartan és tovább simogat egyre bátrabban. Az ajkait egyre jobban falom és kezeimmel hátát néha a fenekét simogatom. Kicsit így simogat, majd lassan becsúsztatja a kezét a nacimba és végigsimít a farkamon picit remegõ kézzel.

- Ahhh kicsim annyira jól esik az érintésed. – nyögök fel. Erre jobban felbátorodik, és elõször lassan simogatni kezd. Hol a nyakát hol az ajkait csókolgatom. Egyre hevesebben simogat egészen addig, amíg el nem élvezek. Kezét amikor kihúzza, ha lehet még vörösebb lesz.

- Annyira édes vagy. – kuncogok elvéve egy zsepit letörlöm a kezét.

- *Milyen voltam? Nagyon béna?* - erre csak felsóhajtok.

- Édesem mondtam én ezt? Jobban is bízhatnál magadban. Amúgy meg úgy tûntem, mint aki nem élvezi a dolgokat? Nagyon jó voltál és csak egyre jobb leszel. Mindenre megfoglak tanítani. – vigyorodom el sejtelmesen.

- *Most meg kéne ijednem?* - nevet fel hangtalanul.

- Hát elsõre lehet ijesztõ lesz, de semmi rosszat nem tettem veled eddig nem de? Nem is fogok soha. – mosolyodom el.

- *Igen ezt tudom.* - bújik hozzám.

- Na látod. Mi lenn,e ha felöltöznék majd elmennék egyet sétálni? – vettem fel az ötletem persze közben szorosan ölelem. Bólint, majd mindketten felöltözünk, de amikor elindulnánk megcsörren a mobilom.

- Bocsi ezt fel kell vennem. – így is teszek. – Tessék itt Hard. – szólok bele. – Értem persze hamarosan ott leszek. – le is rakom.

- Tündérkém be kéne kicsit ugranom a kórházba. Van egy sikket beteg és kellene a segítségem. Ugye nem gond? Velem jöhetnél, nem szeretnélek egyedül hagyni meg legalább látod, hogy hol dolgozom és utána mehetünk is sétálni. – fejtem ki.

- *Persze nem gond és szívesen veled megyek. Minden érdekel veled kapcsolatban.* - mosolyodik el.

- Ez kölcsönös. Nos, akkor menjünk. – adok még egy csókot majd el is megyünk.

Útközben nagyon jól elbeszélgetünk, mint mindig. Percrõl percre egyre jobban tetszik és fontos válik számomra.

- Itt is vagyunk. – bemegyünk a pultnál már vár is a doki.

- Hard köszönöm, hogy bejöttél. Ne haragudj, hogy szabadnapodon zargatlak, csak tudod itt van a múltkori beteg akit mûtöttünk és hát akkor is te nyugtat meg és segítettél beszélni és most is ragaszkodott hozzá még ha csak kontrolra is jött. – hadarja el gyorsan.

- Ohh Mary van itt igaz? – kérdezem, és csak bólint. – Ugyan semmi gond mondtam is neki, hogy jövök, ha kell. Viszont mielõtt mennék õ itt Yoshito a párom õ pedig az egyik kiváló orvos itt Dr. Keith. – mutatom be õket egymásnak. Nagyon remélem, hogy nem zavarja, hogy így mutattam be, hiszen nem mondtuk ki konkrétan, hogy együtt vagyunk, de hát attól még így van és szerintem, sõt biztos õ is így van ezzel.

- Nagyon örvendek és nem szép, hogy így zavarba hozol kölyök. – nevet fel vele pedig kezet fog.

- *Én is örvendek* - mutatja el a kézfogás után zavartan. Doki kicsit meglepõdik, majd elmosolyodik.

- Te is örvendesz igaz ezt mondtad? Még tanuló fázisban vagyok. – magyarázza. Bírom õt mindig ilyen közvetlen és barátságos amellett meg remek doki.

- Igen azt mondta, de nyugi majd kapsz plusz órákat. – pimaszkodok.

- Yoshito neveld meg ezt a pimasz kölyköt. – kacsint rá. – Na de menjünk. – elköszön, elindul.

- Sietek vissza tündérkém. – adok egy puszit, megyek én is dokival.

A kórházban, akik ismernek tudják, hogy meleg vagyok és senkit nem zavar, de ha zavarna se érdekelne, hiszen nem rájuk tartozik, de szerencsére normális emberekkel dolgozok együtt.

Elég hamar végeztem és a beteggel együtt közeledünk a kicsikém felé így láthatja tényleg mennyire jól kijövök a betegeimmel, aki nagyon hálás volt nekem hiába mondtam, hogy csak a munkám végzem és szívesen segítek. Elköszönök majd hozzád lépek.

- Na itt is vagyok remélem nem untad magad halálra. – cirógatom meg az arcát.

- *Ugyan dehogy. Tudod te nagyon kedves vagy és látszik, hogy szeretnek a betegek és az orvosok. * - végén egyszer még tényleg zavarba hozz.

- Édes vagy, de azért ez túlzás. Nos akkor mehetünk? – nyújtom felé a kezem.

- *Nem túlzás nagyon kedves vagy és remek ember és pont.* - tudnék én vele vitatkozni? Megfogja a kezem, felhúzom magamhoz.

- Értettem. – tisztelgek egyet jelezve, hogy vettem a parancsot.  - Mond, mehetünk kézen fogva? – kérdezem rá, mert nem tudom, erre mennyire van felkészülve.

Zavartan bólint, és nem engedi kezem így indulunk ki a kórházból.

- Ugye nem baj, hogy a páromként mutatlak be? Igaz nem mondtuk ki konkrétan, de együtt vagyunk igaz? – pillantok rá.

- *Nem zavart, sõt jól esett és igen együtt, de jó így, hogy megerõsítve kimondtunk.* - ismét megfogja a kezem miután elmutogatta a mondanivalóját.

- Igen szerintem is. – elmegyünk a parkba és egy hatalmasat sétálunk.

Meg is ebédünk útközben és még fagyizunk is egyet. Örülök neki, hogy jobban vagy és remélem ez nem csak látszat, hiszen azt szeretném, hogy boldog legyen. Délután megyünk haza és az egész eddig nap csodás volt. Több csók is elcsattant köztünk és tényleg úgy érzem egyre felszabadultabb a közelembe.

- Nagyon jó volt ez a séta igaz? – kérdezem, amikor már haza értünk és a kanapén kényelembe helyeztünk magunkat.

- *Szerintem is jó kikapcsolódni* - mosolyodik el.

- Egyetértek. Figyelj mit szólnál ha ma együtt fürdenék? Beülhetnék a kádba közösen, persze csak ha benne vagy. – vettem fel az ötletem, mire szokás szerint elvörösödik.

- *Benne vagyok* - mutogatja el.

- Ennek nagyon örülök. – csókolom meg. – Akkor meg is csinálom a fürdõt mit szólsz?  

Erre csak bólint és jön is velem már a fürdõbe. Megnyitom a csapot és habfürdõt is öntök bele majd vetkõzni kezdek, de õ csak áll és pirongva engem vagy csempét kémleli.

- Nyugodtan nézzél csak édes, és ha gondolod segítek neked vetkõzni. – vigyorodom el.

- *Muszáj neked mindig zavarba hoznod? – hadonászik édesen.

- Azt tettem volna? Csupán a segítségem ajánlottam fel, mert gondolom, nem ruhástól akarsz fürdeni. Amúgy meg már tapasztalhattad milyen vagyok és tudod mit igen muszáj téged zavarba hoznom. – vigyorgok egyre jobban. – Nem rosszból teszem csak ilyen a természetem és hát annyira édesen reagálsz.

- * Igen azt és nem akarok ruhástól csak új ez még nekem. Örülök, hogy ilyen jól szórakozol rajtam. * - vág egy morci fejet, amitõl még édesebb. Igazából bármit tesz, nekem mindig édes marad.

- Szépségem tudod, hogy ezt tényleg nem rosszból teszem. – simizem meg az arcát.  – Viszont most is olyan imádnivaló vagy. – csókolom meg.

- *Te pedig gonosz.* - mutatja a csók után.

- Csak egy picit. – kacsintok rá és én mindent lekapok magamról, amitõl még vörösebb lesz. – Gondolj arra, hogy reggel mit tettünk akkor már, hogy így látsz annyira nem zavarba ejtõ nem?

- *Ezzel csak azt éred el, hogy még jobban zavarba jöjjek. Most látlak így teljesen meztelenül mégis más.* - pofija egyre vörösebb igen nehéz kibírni, hogy ne vigyorogjak nagyon.

- Nos ez igaz, de jobb ha megszokod, mert szeretek pucéran aludni. – közlöm vele. Elállítom a vizet és beülök kádba.

- *Mindezt ilyen lazán közlöd.* - sóhajt fel és végül csak lekerülnek róla a ruhák persze végig figyelem, de már nem mond nekem semmit úgyis tudja, hogy felesleges. Beül velem szembe, de nem hagyom annyiban és magamhoz húzom, és hátulról átölelem.

- Így kell együtt fürdeni. – lehelem a fülébe és a nyakába csókolok.  Picit így maradunk picit megfordul.

- *Már akartam kérdezni, hogy mióta van meg tetoválásod? Nem fájt? Nagyon jól mutat rajtad.* – mosolyog rám.

- Örülök, hogy tetszik. Mindig is akartam tetoválást és sárkányokat kifejezetten szeretem mindig és még a horoszkópom is az így ezért döntöttem mellette. 20 évesen csináltattam és nem fájt csak egy picit, de hamar hozzá lehet szokni. – mesélem el.

- *Értem. Már elsõre nagyon tetszett, amikor megláttam. Most így belegondolva, hogy már akkor simán flangáltál elõttem egy száll naciba. *– emlékszik vissza.

- Nem akartam megfázni, na meg amúgy sincsen rejtegetnivalóm. Vagy talán nem tetszik a testem? – vonom fel a szemöldököm.

- *Én ezt nem mondtam tudod jól mire célzok.* - csíp belém finoman.

- Aucs ezt miért kaptam? – adom a sértettet.

- *Ez biztos nem fájt és tudod jól, hogy azért mert tisztában vagy azzal, hogy tetszel csak a zavaromra céloztam.* - naná, hogy tisztában voltam vele.

- Igen tudom, de így kimondva ez is jobb. – kuncogok, mire ismét csak egy durcis arcocskát kapok. Nem mondok semmit, csak megcsókolom forrón és magam felé fordítom teljesen.

- *Te aztán értesz az engeszteléshez.* – mosolyog rám.

- Igen ahhoz nagyon. – lehelem az ajkai közé, tovább csókolózunk egészen addig amíg el nem fogy a levegõnk majd hozzám bújik, hogy háttal legyen nekem.

- Ugye, hogy jó így? – lehelem a fülébe, mire egy apró bólintást kapok.

Nyakát kezdem el csókolgatni és a pociját simogatom.

- Annyira kívánlak Yoshito. – lehelem érzékien fülébe. Kezd felforrni  a testem ismét, de még ott lent ennek nincs nyoma, de érzem nem marad sokáig ez így.

 - *Nekem is.*- ezen elmosolyodom. Annyira örülök neki.

- Persze hogy nem. Én is besegítek. - nevetek fel. Majd miután kényelembe helyezem magam az ölembe húzom. Úgyis szól, ha nem tetszik neki, de szerencsére nem tiltakozik, sõt elkezd etetni ami meglep, de nincsen ellenemre sõt nagyon is élvezem. Én is etetni kezdem és így kajálunk meg.  Miután végzünk kiviszem a tálcát, majd visszamegyek. A kis édes nem bírt magával.

- *Ha folyton csak kiszolgálsz, zavarban érzem magam… szeretem magam hasznossá tenni, ezért engedd, hogy segítsek, jó?*- hát tudok neki ellenállni?

- Rendben van… de csak mert ilyen szépen kéred. De a jövõben tényleg hozzá kell majd szoknod a kényeztetéshez. – vigyorodom el sejtelmesen. Naná, hogy itt a testiségre is célzok. Mint mindig most is zavarba van a kis drága. Álla alá simítok és rámosolygok.

- Ilyenkor annyira aranyos vagy…- suttogom majd magamhoz húzva lágyan megcsókolom, amit félénken viszonozz. Egyre jobban elmélyítem a csókom, nem bírok vele betelni annyira édesek az ajkai, de hát levegõhiány miatt el kell válnunk. Ad egy puszit a nyakamra, ami nagyon jól esik és kifejezetten élvezem, hogy ilyen bátortalan.

 - *Szeretnék valami ruhát kérni, amit felhúzhatok.*- bólintok majd a szekrényhez megyek.

- Persze. Mindjárt keresek neked valamit, aztán mehetsz is mosakodni. – igyekszem neki valami kisebb ruhát adni, de elég nehéz. Amíg õ fürdik keresek magamnak is ruhákat. Nagyon örülök, hogy itt van most is velem és nem igen engedném haza szívesen. Igen hamar visszatér és nem bírom ki, hogy ne nevessek fel fõleg, ahogyan még viccelni is kezd. Tényleg imádnivaló.

- *Hozzám képest te egy óriás vagy.*- ebben van valami. Odamegyek és megborzolom a haját.

- Szerintem hozzád képest mindenki az .- vágok vissza, de csak pimaszkodok.

- Nem is baj… szerintem így vagy aranyos. – kacsintok rá, majd kap egy szájra csókot és elmegyek fürdeni.  Gyorsan végzek nem akarok megváratni, de a ruhám ügyesen kint hagytam így magara csavarva a törcsit jövök ki.  Rámosolygok õ pedig zavartan félrenézz. Mi lesz majd ha meztelenül lát vagy amikor majd jobban elmélyülnek köztünk a dolgok mit fog akkor tenni? Hiszen a csóktól is zavarba van, Már nagyon várom.

Persze nem bírom ki, hogy ne nevessek picit és még, hogy fokozzam a dolgokat végig is simítok a felsõtestemen, de úgy csinálom mintha tökre véletlen lenne.  Végül csak bemegyek a szobába, ahol felkapom magamra a ruháimat.

- Szóval? Ma mit csináljunk?- kérdezem amikor már visszamegyek hozzá.

- *Elõször menjünk el hozzám, hogy valami kevésbé nagy ruhát tudjak felvenni. Aztán mondjuk elmehetnénk… mondjuk a tóhoz. Szeretek arrafelé sétálni, mindig megihlet* - megihleti? Ez érdekes.

- Megihlet?- kérdezek vissza.

- *Tudod, néha fogom a festõállványt, a vászont meg az ecseteket is kimegyek oda festeni… és a verseim többsége is ott íródik.*- ezzel most nagyon meglep.

- Benne vagyok, és muszáj lesz megmutatnod azokat a festményeket. Meg szeretném a verseidet is elolvasni, de csak ha nem vagyok túl tolakodó .-  teszem hozzá gyorsan, de nagyon érdekel az is biztos.

- *Dehogy… nem vagy az. És rendben van, megmutatom õket. De csak ha nem nevetsz ki.*- soha nem nevetném ki.

El is indulunk hozzá. Útközben nagyon jól elvagyunk, Az emberek megbámulják, hiszen más mint õk és úgy néznek rá az ostobák, mintha egy ufo lenne vagy nem tudom mi. Ezt nagyon utálom, de nem törõdöm velük, ha meg valaki beszólna velem gyûlne meg a bajuk. Hamar megérkezünk és az otthona máris megtetszik igazán kellemes.

- *Nos, ez lenne az. Nem túl nagy, de a célnak megfelel.*- ahogyan körbenézzek még jobban tetszik. Na igen nagyobb rend van mint nálam. Ilyen rend nálam nem volt, még vagy ha igen nem sokáig tartott.

- Ne szerénykedj, ez egy jó hely. - mosolygok rá õszintén. Mindig olyan szerény.

- *Érezd otthon magad. Kérsz valamit inni?*- mielõtt válaszolnék már ki is megy. Most olyan mint én nálunk -*Sajnos nálam csak ásványvíz van, mert általában azt iszom.*- még a csapvíz is jó lenne.

- Semmi gond, az ásványvíz is tökéletes. - felelem majd elveszem a poharat és megköszönöm.

- *Most pedig megyek átöltözni. Addig foglalj helyet. Kapcsold be a tévét, nézelõdj, érezd otthon magad.*- elmosolyodom majd iszok egy kortyot. Kicsit körbenézzek, és akkor veszem észre a leveleket. Felszedem neki.

- Tessék, ezeket elfelejtetted. – adom át.

- *Köszönöm. Észre sem vettem.*- elmosolyodom csak figyelem. Hirtelen elsápad egyik percrõl a másikra.

- Valami baj van?- kérdezem aggódva, de csak megrázza a fejét. Na persze nincs baj csak úgy viccbõl ennyire rémült.

- Yoshiko, az istenért, válaszolj!- szólok rá erélyesebben. Egyre jobban aggódom.

- *Anyám írt, a börtönbõl. Furcsálltam, mert eddig egy levelet sem kaptam tõle… azt írta, hogy két hét múlva kiengedik…*- az csak jó, ha kiengedik, bár nem tudom miért is csukták le.

- De, ez jó hír, nem?- kérdezek rá mire csak megrázza a fejét és a könnyei is potyogni kezdenek. Basszus itt nagyobb baj, mint hittem.

- *14 éves voltam… anyám gyûlölt, amiért elrontottam az életét a születésemmel… ki nem állhatott… aztán besokallt. Lefogott, és megitatott velem egy üvegnyi tisztítószert… majdnem meghaltam… meg akart ölni… de szerencsére csak a hangom lett oda. Utána börtönbe zárták, én meg nem hallottam róla többet. Most pedig azt írta, hogy kiengedik… félek, hogy megint megpróbál majd megölni.*- teljesen lefagyok attól amit mond. Szorosan ölelem magamhoz. Most már mindent értek.  A kórházban már találkoztam durva esetekkel, de ilyennel még nem.

- Nem fogom engedni, hogy bántson téged. – suttogom a fülébe majd finoman felemelem és a nappaliba sétálok vele. Lefekszek vele és úgy ölel magamhoz tovább. Nem tudok mit mondhatnék vagy hogyan enyhíthetnénk a fájdalmán. Most még jobban becsülöm õt, hogy képes volt ezek után talpra állni. Nagyon erõs fiú, de akkor se bír el õ se mindent, de én itt vagyok neki.

- Kicsim már nem vagy egyedül. Bármi is lesz köztünk abban biztos lehetsz, hogy nem szabadulsz tõlem és itt maradok neked és vigyázni fogok rád. – suttogom a fülébe.

- *Annyira félek* - mutogatja remegve és egyre jobban sír.

- Tudom tündérkém, de itt vagyok és én bármi áron megvédelek. – ölelem magamhoz még szorosabban és hagyom, hogy kisírja magát.

Nem is értem, hogy tudják azt a mocskot kiengedni én tuti életfogytiglanra bezárnám, de olyan cellába amit napfény nem ér és talán kapna napi szinten annyi száraz kenyeret és vizet, hogy ne haljon meg csak szenvedjen jó sokáig. Nem vagyok bosszúálló és az erõszakot is megvettem, de van egy határ. Merje csak megközelíteni, nem fogja azt megköszöni.

Miközben vigasztalom, azon elmélkedem, hogy tudnám a legjobban megvédeni. Erre csak egy mód van, ha vele vagyok, amikor csak tehetem vagyis hozzám kell költöznie. Vártam, hogy abbahagyja a sírást, és utána fogom megosztani vele az ötletem, amibõl nem engedek vagy csak annyira, hogy én költözök ide.

- Ugyan már nincs mit sajnálnod más is kiborulna és nem tettem semmi különöset. – mosolygok lágyan és letörlöm az arcáról a maradék könnyeit majd lágyan megcsókolom.

- Figyelj kitaláltam mi legyen. Költözz hozzám vagy én hozzád, és akkor tudok rád vigyázni meg kísérgetni foglak ahova csak kell. Nem fogom hagyni, hogy egyedül mászkálj. – mondom halálosan komolyan.

Teljesen ledöbben hirtelen még reagálni, se tud kell neki pár perc.

- *Hard erre semmi szükség. Meg van a magad élete és én ezt nem akarom felborítani majd vigyázok magamra.* - nem lep meg a válasza, de hát nem is érdekel ebbõl nem engedek.

- Ebbõl nem engedek. Most gondolod, hogy ezek után egyedül hagylak? Nem fogod felborítani az életem amúgy is minél több idõt akarok veled tölteni. Megoldunk mindent majd veszek egy másik ágyat ha nem akarsz velem aludni vagy maradok a kanapén nekem az is jó. Csak jobb lenne nálam mert anyád azt a címet nem ismeri meg ott kényelmesebben elférnék. A többi miatt se aggódj majd ha én nem tudlak elkísérni valahova akkor majd az egyik barátom fog és errõl nem nyitok vitát. Nézd tudom nem ismerjük egymást régóta, de én tényleg szeretnék veled lenni, de ha te mégse akkor legalább, mint barát. Percrõl – percre egyre jobban kedvelek. – szavaimon hallhatja õszinte vagyok.

Ismét nem tud megszólalni és édesen elpirul. Fejét a nyakamba fúrja. Elmosolyodom és a hátát cirógatom.

- *Bármit mondok nincs esélyem ugye?* - mosolyodik el kicsit. - *Én is így vagyok veled és nagyon kedvelek téged és hát én is szeretnék veled lenni. Veled annyira jó és úgy érzem, mintha nagyon régóta ismernélek már.* - mutogatja persze még mindig el van pirulva. Örülök, hogy õ is így áll hozzám.

- Ezzel én is így vagyok.  Nos akkor kezdjünk el pakolni oké? – simítok az arcára.

Bólint majd pakolni kezd én meg segítek amiben tudok közben azon jár a fejem vajon, hogy tudnám kicsit feldobni vagy terelni a gondolatait. Pakolás közben nem igen beszélünk, de többször megcsókolom és megölelem, hogy érezze vele vagyok. Párszor azért próbálkozik még, hogy ezt nem kéne, hogy hozzám költözzön meg tényleg nem akar gondot, de végül csak abbahagyja. Miután végzünk hívunk egy taxit és úgy megyünk hozzánk.

- Csinálok neked helyet a szekrénybe. Az alvást meg eldöntöd, hogy legyen. – mosolygok rá.

- *Köszönöm és hát aludhatunk együtt.* - mutatja vörös kis pofival. Nem bírom ki és felnevetek.

- Imádnivaló vagy. – kap egy csókot is majd a szobámba érve csinálok neki a szekrénybe helyet hiába mondja jó, ha táskába marad meg se hallom. Olyan kis bolond, de tényleg nincs ehhez hozzá szokva, hogy valaki gondoskodjon róla. Tõlem mindent megfog kapni. Miután végzek elkezd bepakolni nekem meg folyamatosan kattog az agyam, hogyan is legyen megoldva minden. Az meg se fordul a fejembe, hogy baj lesz abból, hogy már együtt fogunk lakni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól kifogunk jönni csak annyi les a nehézség, hogy vissza kell magam fognom, és ne vessem rá magam, ami már most annyira nehéz hiszen annyira édes és szexi na meg igen nagy étvágyam van, de bírni fogom és szépen lassan fogok haladni fõleg, hogy nem is volt még más pasival.

- *Kész vagyok. Ha valaki nekem ezt mondja pár napja, hogy ez történik velem tuti nem hiszem el.* - mosolyodik el.

- Na igen, de én nem bánom, hogy itt vagy. – húzom magamhoz. – Mit szólnál, ha fõznénk valami ebédet? Csak elõtte vásároljunk be, mert kezd kiürülni a hûtõ. Benne vagy? – kérdezem kíváncsian és közben a hátát simogatom. Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá.

- *Ez jó ötlet, de viszont most közösbe vesszük a dolgokat és errõl meg én nem nyitok vitát. – tényleg igen komoly arcot vág, de ígyis imádnivaló.

- Oké oké értettem fõnök. – nevetek fel, de még mielõtt megyünk megcsókolom lágyan amit édesen viszonozz. Igaz nem mondtuk még ki, hogy együtt vagyunk, de én így érzek és az jött le meg szavaiból is, hogy õ is és ennél nem kell több. – Na akkor gyere menjünk. – el is indulunk.

Szerencsére a közelben van egy nagy bolt, ahol mindent megtudunk venni. Miután végzünk haza megyünk és mindent elpakolunk közben magyarázok mit hol talál.

- Mit szeretnél enni? Van valami ötleted? – kérdezem és befejezem a pakolást.

- *Hmm nem is tudom. Valami egyszerût ami gyorsan meg van, mert megéheztem kicsit már. Milánóihoz mit szólsz? – mutogatja el. Szerencsére mintha már jobb színben lenne.

- Remek ötlet úgyis már rég ettem. – mosolygok és neki is kezdünk.

Nagyon élvezem a fõzõcskézést. Leginkább én beszélek, de az anyáról nem beszélünk meg arról, se hogyan tovább majd akkor amikor õ gondolja. Mikor elkészülök, megkajálunk akkor meg fõleg én beszélek hiszen õ nem tud. Sajnos nem tudok nem arra gondolni mitõl is nem tud beszélni, de persze nem mondok semmit meg nem is látszódik az arcomon se. Közösen rakunk rendet is majd bent a nappaliba elterülünk.

- Nézzünk egy filmet most is? – pillantok rá, és magamhoz ölelem.

- *Benne vagyok.* - be is rakok egy filmet, egy vígjátékot. Remélem ez is kikapcsolja kicsit. Most is simogatom és puszilgatom. Annyira jó vele.

Megnézzünk még egy filmet, majd elmegy elõször õ fürdeni. Milyen jó lesz már, amikor együtt fürödhetünk. Még csodásabb teste lehet lemeremfogadni. Utána én is elmegyek, majd visszamegyek a nappaliba és eldöntöm, majd rámászok.

- Ez pizsi, azért jobban mutat rajtad bár te mindenben jól nézel ki. – suttogom az ajkai közé, de még nem csókolom meg.

- Túlzol, de köszi. – ismét piros, mint egy paradicsom. Elvigyorodom és megcsókolom, de most jóval szenvedélyesebben.

Egyre bátrabban viszonozza már a csókjaim. Törékeny testét szorosan ölelem magamhoz, mégis vigyázva rá félek egy erõsebb mozdulat és összeroppantom. Tudom, nem történne meg, de tényleg olyan érzés van bennem. Most nem mondok semmit, csak csókolom hol a nyakát hol az ajkait, de most se megyek tovább. Szinte azt csinálom, mint tegnap, hiszen most is besimítok a felsõje alá, de mégis talán gyengédebb és óvóbb vagyok.

Jó darabig így vagyunk, majd elmegyünk lefeküdni. Hosszú nap volt.

- Aludj jól szépségem. – ölelem szorosan magamhoz hátulról.

- *Te is Hard és köszönök még egyszer mindent.* - most én kapok egy csókot, majd visszafordul és kényelembe helyezi magát és igen hamar elalszik. Kicsit még cirógatom majd engem is utolér az álommanó.

Végig így ölelem magamhoz és hát reggel ilyen mélyen alszok, de sajnos ott közepén a szerszámom meg igen csak életre kel.

Felpillant rám, majd lehunyja a szemeit. Szóval engedi, hogy megcsókoljam. Milyen kis édes. Arcára simítok, majd nagyon lágyan megcsókolom. Ahogyan gondoltam az ajkai puhák és finomak. Nem viszonozza a csókom. Talán ennyire rossz lennék? Bár eddig senki nem panaszkodott. Nem ez nem azért van. Hiszen érzem, hogy élvezi, talán ennyire zavarban van? Nem szívesen, de elválok az ajkaitól és kinyitom a szemem és egy kis rákvörös arcú szépséggel találom szembe magam. Vajon, ha egy csóktól ennyire zavarba van mi lesz, ha tovább megyek? Már nagyon várom.

Persze nem bírom ki és felnevetek, de most se gúnyolódásból.

- Zavarban vagy?- kérdezem kuncogva és finoman átkarolom. – De hisz ez csak egy csók volt…- jegyzem meg csak, hogy még jobban növeljem a zavarát. Alapból szeretek flörtölni meg zavarba honi másokat fõleg, ha valakit ennyire lehet.

- *Neked csak egy csók, nekem meg a csók.*- nem tudom eldönteni vajon az elsõ csókját loptam e el vagy sem, de úgy érzem nincs sok tapasztalata legalábbis férfiak terén. - *Ne nevess rajtam…*- ismét az ujjai mögé bújik.

- *Bocsánat. Igazán nem rosszból teszem, csak annyira édes vagy, Yoshito.*- próbálom megnyugtatni nem akarom, hogy félreértse a helyzetet.

- *Annyira zavarba tudsz hozni… olyan hülyén érzem magam.*- legalább már õ is nevet.

- *Fölösleges. Szeretem, mikor zavarban vagy, olyankor elmondhatatlanul aranyos vagy.*- mutogatom el neki. Teáját kezdi inni, ahogyan én is.

- *Tudod, nem kell ám a jelbeszédet használnod, mikor beszélgetünk. A hallásom tökéletes.*- ez kicsit meglep bár jogos. Nem is értem miért használok jelbeszédet sokszor már megszokás nem egyszer volt, hogy a barátaimnak is mutogatni kezdtem, akiknek tökéletes a hallásuk.

- Biztos vagy benne?- kérdezek, azért rá már nem használok jelbeszédet.

- *Igen. Attól hogy én nem tudok beszélni, neked nem kell megnémulni.*- felnevet édesen, és ismét elpirul, bár nem tudom hirtelen miért. - *Köszönöm a kedvességed. A zuhanyt, a ruhákat, a teát, mindent… nagyon rendes tõled. De nekem lassan mennem kellene.*- olyan kis édes, de ez nálam természetes, hogy ilyen vagyok, viszont annak nagyon nem örülök, hogy menni akar. Felállok, és az ablakhoz sétálva elhúzom a függönyt.  Ahogyan sejtettem még mindig esik.

- Még mindig esik, és én ilyen viharban nem engedlek haza. Nem akarom, hogy bajod essen, meg amúgy is megint eláznál. Semmi szükséged egy kiadós megfázásra .- mondom komolyan, ebbõl nem engedek, na meg tényleg nem akarom, hogy elmenjen, szóval még örülök is, hogy esik, mert lehet amúgy nem bírnám maradásra bírni.

Menekülne, de esélye sincsen. A nyakához hajolok, és magamba szívom finom illatát. Nem bírom ki, na meg még jobban fokozni akarom a már meglévõ zavarát így egy apró nagyon lágy csókot adok a nyakába, amitõl megborzong és már a füle is vörös. Ezen elvigyorodom.

- Én örülök, hogy esik. - jegyzem meg, minek titkolózzak. – Sajnos csak egy ágy van, így velem kell aludnod. De ha gondolod, én éjszakára kiköltözhetek a kanapéra. – ajánlom fel, azért azt is, de én vele akarok aludni.

- *Dehogy, miattam igazán nem kell a kanapén aludnod. Végtére is ez a te házad, majd alszom én a kanapén!*- arról szó sem lehet. Vagy én alszok a kanapén, vagy együtt alszunk az ágyban.

- Ne beszélj badarságokat, nem engedem, hogy a kanapén aludj. Kényelmetlen, és a szobában amúgy is melegebb van. – mondom határozottan igazából nem sok esélye van ellenem ilyen szempontból.

- *Oké gyõztél.*- sóhajt fel.

- Nem kell félned jófiú leszek. – kuncogok majd hátulról magamhoz ölelem törékeny kis testét, amitõl megremeg, de picit õ is hozzám simul. – Figyelj, nem akarok amúgy erõszakos lenni, ha csak azért vagy, mert esik az esõ, akkor hívok neked egy taxit, bár én nagyon szeretném, ha itt maradnál meg velem aludnál, de ha az is sok akkor alszok én a kanapén. Nem szeretném, hogy kellemetlenül érezed magad. – fejtem ki komolyabban.

- *Én nem érzem magam kellemetlenül csak nagyon zavarba vagyok, mint mindig meg olyan gyorsan történt az egész és elvégre ez a elsõ randink….. de jól érzem magam veled…. otthon meg csak egyedül lennék.. szóval maradok, és hát alszok veled egy ágyban azt hiszem*. - mutatja zavartan.

Szóval errõl van szó és teljesen érthetõ. Magam felé fordítom majd megfogva a kezét visszamegyek vele a kanapéra.

- Figyelj én se így terveztem az elsõ randit, bár nem bánom, hogy így alakult. Biztos lehetsz benne, hogy semmi olyan nem fog történi, amit nem akarsz. Nem szeretném elsietni a dolgokat na meg nem is járunk még. – végét direkt nyomatékosítottam, hiszen igaz alig ismeren, de eltudnám képzelni vele.

- Mondtam, hogy nem csak a tested érdekel szóval nem egy kalandra akarlak, mert nem tagadom, hogy volt több egyéjszakás kalandom, de hosszú idõ óta te vagy az aki tényleg felkeltette az érdeklõdésem nem is kicsit. Megértem, hogy félsz meg olyan gyors neked, de tényleg nem fog semmi történi. Bár ha megengeded egy- két csókot lopnék még tõled meg ölelgetnélek, ha nincs ellene kifogásod. – mosolygok rá kedvesen és megsimogatom a szokásos kis elpirult pofiját.

Picit csöndbe van, és mindenhova nézz csak rám nem. Hagyom hagyj eméssze csak meg a dolgokat. Nem siettünk sehova.  Én vele ellentétben le se veszem róla a tekintetem. Az exem óta, akivel tényleg komoly kapcsolatom volt nem találkoztam olyan sráccal, akiben tényleg igazán megragad valami így maradtak a rövidebb – hosszabb kalandok, de egyik se volt az igazi. Viszont itt van õ ez édes, szépséges fiú, akit már most nagyon kedvelek és eddig a megérzéseim sosem csaptak be. Vele úgy érzem, tényleg mûködne és megfogom magamnak szerezni.

- ­­*Én.. én hiszek neked és bízom benned.* - mutogatja el hirtelen.  - *Talán a csókok beleférnek azt hiszem.* - annyira zavarban van, hogy még a mutogatás is nehezen megy neki. Felnevetek, majd adok az arcára egy puszit.

- Tényleg imádnivaló vagy édesem. – ölelem magamhoz szorosan, de el is engedem egyelõre. – Mit szólnál, ha rendelnénk pizzát és néznénk valami filmet?

- *Jó ötlet. Hmm sonkás – kukoricáshoz mit szól szólsz? Legyen mondjuk valami könnyed vígjáték bár nem tudom milyen filmjeid vannak meg mit szeretsz, de velem lehet alkudni.* - nevet fel hangtalanul.

Sajnálom, hogy nem hallhatom a hangját biztos az is nagyon édes volt, ahogyan õ maga. Vajon mi történhetett vele? Érdekel, de persze nem kérdezek rá, majd elmondja magától, ha szeretné. Kicsit jobban elmerülök a gondolataimba, így csak arra leszek figyelmes, hogy megrázza kicsit a karom.

- *Föld hívja Hardot kérem jelentkezzen.* - mutogatja széles mosollyal az arcán.

- Ohh bocsi kicsit elkalandoztak a gondolataim. – nevetek picit zavartan. – Benne vagyok mindkettõbe a filmet meg kitaláljuk. A pizzát akkor gyorsan meg is rendelem. – mosolygók majd elmegyek a telefonhoz és meg is rendelem a pizzát. – Nos ez meg is van. – visszaülök mellé. – Figyelj, kérdezhetek valamit? – pillantok rá.

- *Persze kérdezz csak, max. nem válaszolok.* - pimaszkodik, ez tetszik. Úgy érzem, egyre jobban kezd feloldódni.

- Kis pimasz. – kuncogok. – nos elég személyes kérdés szóval megértem, ha nem válaszolsz még. A csókomat nem viszonoztad, és azért nyugtass meg, hogy nem, azért mert béna voltam. Nem akarok nagyképû lenni, de eddig senki nem panaszkodott rám. Ennyire zavarban voltál? Vagy talán tapasztalatlan vagy? Szóval ez érdekelne, voltál már férfival? Vagy nõvel? – kérdezem kíváncsian, bár kissé félve, hiszen tényleg igen kényes téma, de úgy vagyok vele, ha már itt is alszik elsõ randi után ez is belefér még.  

Ismét néma csend telepszik ránk. Na ehhez értek. Arca ismét rákvörös. Komolyan nem láttam még fiút sõt embert se, akinek a arcának színárnyalata percenként változik. Õ még ebbõl a szempontból is igen különleges. Remélem tényleg nem kérdezzek sokat. Túlságosan kíváncsi vagyok az egyszer biztos, fõleg olyannal, aki ennyire érdekel.  Megint nem nézz rám és a tõlem kapott felsõt markolássza.

- Nem kell rá válaszolnod, ha nem szeretnéd tényleg nem szeretnék neked rosszat. Túlságosan is kíváncsi vagyok bocsi. – túrok a hajamba kissé zavartan úgy látszik ez ragályos.

- *De szeretnék nem baj, ha kíváncsi vagy csak hát ismét zavarba hoztál, bár már kezdem megszokni. Na de akkor essünk túl rajta. Nos hát voltak barátnõim és egyszer igazán szerelmes voltam, de összetörte a szívem és talán ez is hozzájárult, hogy utána a férfiak felé fordultam… viszont azóta nem voltam szerelmes… hát nem is volt még kapcsolatom férfival.. te vagy az elsõ. Így már gondoltam érted miért nem mertem a csókod viszonozni, ami nagyon jó volt csak hát túlságosan zavarba voltam* - mutogatja, de az arca már szinte lángol.

Ez mindent megmagyarázz és jól sejtettem, hogy férfiak terén nincs tapasztalata. Nem is baj örülök, hogy én lehetek neki az elsõ.

- Így már mindent értek és köszönöm, hogy elmondtad. – mosolygók rá kedvesen.

- *Ugyan már ne köszönd, hiszen ismerkedünk vagy nem? Viszont téged nem zavar, hogy nincs tapasztalatom veled ellentétben?.* - komolyan ilyen butaságokat kérdezni.

- Dehogy zavar. Ne viccelj sõt tudod én örülök is neki, hogy én vagyok az elsõ vagyis leszek. – javítom ki magam hiszen nem voltunk még együtt.

- *Akkor jó* - pirulgat édesen. - *Te is mesélnél a kapcsolataidról?* - kérdezi.

- Persze, hogy mesélek. Nos kezdetbe randiztam csajokkal, de sosem fogtak meg igazán és igen hamar rájöttem, hogy a pasik érdekelnek. Semmi csalódás nem volt vagy trauma egyszerûen nem fogtak meg.  19 évesen voltam elõször fiúval és vele is volt az elsõ és egyetlen komoly kapcsolatom ás akkor voltam elõször szerelmes. 3 évig tartott és otthon is bemutatottam. Szerencsés vagyok, hogy a családom úgy fogad el, ahogyan vagyunk. Nagyon jó volt vele, de a szerelem késõbb elmúlt, de békében váltunk el. Azóta viszont nem voltam se szerelmes és nem volt komoly kapcsolatom se, de remélem ez hamarosan változni fog. – kacsintok rá. – Nos röviden tömören ennyi lenne. – nevetek fel.

- *Értem. Az szép hosszú kapcsolat.* - mosolyodik el, majd hirtelen csengetnek.

- Igen az volt. Ez biztos a pizzás. Kinyitom. – ígyis tetszek majd a fincsi pizzával és tányérokkal térek vissza meg még üdítõt és poharakat is hozok majd kibontom a pizzát. – Hmm de jól nézz ki. Finom is szokott lenni eddig egyszer se csalódtam. – teszek mindkettõnket egy- egy szeletet és töltök almalébõl. – Remélem szereted, ha nem akkor fõzök teát meg vízzel tudok szolgálni. – visszaülök mellé.

- *Tényleg finom illata van. Köszönöm és igen szeretem. Mond meg mennyi volt szeretnék belefizetni.* - mutogatja el.

- A vendégem vagy és nem nyitok vitát. Am mit szólnál, ha beraknék egy filmet? – vettem fel az ötletem, hiszen ha eszik úgyse tud kommunikálni.

- *Köszi, de legközelebb én fizetek és benne vagyok.* - bólint.

- Oké megegyeztünk. – kerestem egy filmet ami mindkettõnknek megfelel.  Közben pizzázunk meg gyorsban felterítek és mikor már nem eszünk átkarolom a vállát és úgy nézzem a filmet.

Jókat nevettek és õ is csak hangtalanul. Idõvel a vállamra fekteti a fejét, aminek nagyon örülök. Karját és oldalát cirógatom finoman.  Nagyon jól érzem magam vele és úgy érzem ez kölcsönös. Még egy filmet megnézzünk utána pedig a szobámba megyünk, ahol megágyazok neki persze nem hagyom segíteni. Közben beszélgettünk errõl – arról, de látom egyre inkább zavarban van.

- Kész is van, ha esetleg fázol akkor itt van pokróc. – biccentek arra a fejemmel.

- *Nem fogok és köszi.* - mutogatja. Annyira édes.

- Oké. Szeretnél fürdeni még egyszer? Én már csak reggel fogok. – elmélkedem közben elõszedem a pizsamám. – Jó ez ami rajtad van? Vagy kérsz esetleg más ruhát vagy valamit enni inni? – kérdezem kedvesen.

- *Én is csak reggel fogok és nem kell jó lesz ez és semmit nem kérek köszönöm.* - mutogatja közben az ággyal szemezget már.

- Oké. Gyorsan átöltözök, addig helyezd magad kényelembe. – kacsintok rá. Simán átöltöznék elõtte, hiszen nem vagyok szégyenlõs, de õ igen csak zavarban lenne.  Hamar visszatérek csak egy alsó van rajtam semmi más. Õ az ágy szélén ül, de amikor megpillant a földet kezdi el kémlelni.

- Komolyan ez neked a kényelmes? Nem harap az ágy. – kuncogok majd odamegyek és leguggolok elõtte. Álla alá nyúlok és felemelem a fejét. – Szeretnéd, ha a kanapéra mennék? – kérdezem kedvesen. Nagyon nem akarok, de érte megtenném.

- *Nem… jó így… ne is törõdj velem.* - rázza a fejét. Elmosolyodom majd elfekszem az ágyba és kinyújtom felé a kezem. Kicsit vár, de végül megfogja és mellém fekszik. Rögtön magamhoz ölelem és a nyakába csókolok finoman. Kirázza hideg az érzéstõl.

- Megcsókolhatlak? – suttogom a fülébe majd mélyen a szemébe nézzek.

Zavartan oldalra pillant majd vissza rám.  Csak bólint és lehunyja a szemét, ahogyan az elsõ csókunknál tette. Elmosolyodom majd az arcára simítva egy lágy csókot hintek az ajkaira. Picit így ízlelgetem, de nem állok meg ennyinél. Nyelvemmel bebocsátást kérek édes ajkai közé amit meg is kapok. Megkeressem az õ nyelvét és lassú táncra hívom. Elején igen bizonytalanul viszonozza. Türelmes vagyok. Rég váltottam már valakivel ilyen gyengéd csókot utoljára. Az volt párom volt az utolsó. Nem kell sok és egyre bátrabban viszonozza a csókom.

- Jól csókolsz. – suttogom az ajkai közé. Így gondolom, na meg bíztatni szeretném. Elmosolyodik majd hirtelen a hátára döntöm és ráfekszek. – Ne félj semmi rosszat nem fogok tenni, de ha sok akkor szóljál, oké? – simítok az arcára. Csak bólint zavartan. Ismét megcsókolom picit hevesebben. Testét magamhoz ölelem és csak falom mézédes ajkait. Hajamba túr mire halkan felsóhajtok erre érzékeny vagyok.  Idõ után el kell vállunk egymástól, hiszen levegõt is kéne venni. Nyakát kezdem el finoman csókolgatni, azért most nem hagyok rajta nyomokat. Oldalra dönti a fejét, hogy jobban hozzáérjek. Igaz már sötét van, de a utcai lámpák fényei beszûrõdnek az ablakon így látom mennyire is zavarban van. Felsõje alá simítok és a pocakját kezdem el simogatni. Kezem alatt érzem, hogy libabõrös lesz az érintésemtõl. Felpillantok rá.

- Élvezed Yoshiko? – nevét igen érzékein ejtem ki. – Én nagyon élvezem rég éreztem már ilyen jól magam.

-  *Ez kölcsönös Hard.* - mutogatja nagy meglepetésemre a hajamba markolva lehúzz és most õ kezdeményezz egy csókot. Igaz félénken, de nagyon sokat jelent. Ajkai közé mosolygók és elmélyítem a csókunkat. Tovább simogatom a pociját néha a mellbimbóin is végighúzom a kezem. Szívesen csókolgatnám ott is, de ma még nem kéne. Tényleg az elsõ randi és én vagyok neki az elsõ pasi szóval lassan kell csinálnom a dolgokat és miatta megéri várni.

Jó darabig csókolózunk és a végén már õ is simogatja a hátam én meg ahol érem kivéve persze az intimebb helyeket pedig szívesen megmarkolásznám az édes kis fenekét. Nem is baj, hogy nem történt több. Rég volt már ilyen, hogy csak csókolóztam. Végén magamhoz ölelem õ a fejét a mellkasomra dönti.

- Szép álmokat. – lehelem a fülébe közben persze most is finoman cirógatom.

- *Neked is* - mutogatja el és nem sokára érzem, ahogyan egyenletesen szuszog rajtam és hamarosan én is elalszom. Rég éreztem magam ennyire jól.

~

Másnap elõbb kellek, mint õ. Lassan kimászok majd a konyhába megyek. Felrakok egy kávét meg teát is és csinálok sonkás rántottát. Remélem szereti. Sütök hozzá pirítóst és zöldséget is szelek hozzá. Mikor elkészülök mindent a tálcára teszek. Magamnak kávét töltök neki meg teát meg kávét is és minden hozzávalót is a tálcára teszek. Bemegyek, és pont ébredezik.

- Jó reggelt tündérkém. Hogy aludtál? – lerakom a tálcát és egy csókot adok neki. – Most már jól indul a napom. – mosolygók.