|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2013. 10. 22. 11:55:05 | #27811 |
 Karakter: David Connor
Megjegyzés: ~ LaunakRautól
- Hol vagy má... - lépek ki, mertt Toni nem jön, de amit látok, attól elpattan az agyam. - Mi a szar az ott a vállán?
- Állatka. Enyimé. Aki szereti a jófiúkat. Meg tudom érteni, hogy téged meg se nézett magának. Érdekes vagy az én szememben, az övében meg az öcséd az. Kinek hogy.
Odalépek, elkapom Tonit és elindulok befelé a konyhába.
- Enni szeretnénk - szólok rá, mikor követne.
- Nyugodtan. De amíg a pelém nála, addig én is maradok.
- Toni, add vissza neki, hogy a szobájába mehessen a vendégünk agyat növeszteni.
- De... Sergej, nem vagy éhes? Van elég kaja... - Hülye szőke. Komolyan… annyi, sokkal jobb pasi izgul rá, neki meg az faszfej kell.
- Nem, a faszarcú nem éhes. Úgyis kövér.
- Nem kell irigykedni, hogy én magas vagyok és izmos is. Nyugi, pöttöm. Nos, jó étvágyat. - És még enni is kezd. Megölöm… tényleg. - Hmm... Ezt te rendelted? Milyen féle?
Enyelegni kezdenek, én meg nézem őket. Nem irigylem Tonitól a szerelmet, és ha ez a fasz boldoggá tudja tenni, akkor áldásom rájuk. Nekem úgyis csak egy vagy két dugásra kellett volna. Toni ennél komolyabb, hamarabb esik szerelembe. Nem is tudom, miért nem láttam meg eddig, hogy mennyire jól mutatnak együtt. Toni szinte ragyog mellette még így is, hogy csak kerülgetik egymást.
- Mi van minimanó? Miért vagy ilyen csendben? - kérdezi Sergej.
- Azon gondolkodom, hogy jól mutattok együtt - jegyzem meg, direkt próbálva szívatni őket, és Tonit sikerül is. Sikkantva kér, hogy fejezzem be és nyakig pirul, én meg mosolygok. Szeretem, amikor boldog.
Az idilli pillanatot viszont megöli egy autó, ami megáll a ház előtt és fel is ismerem. Egyik nagy riválisom. Szintén bérgyilkos, és állandóan zaklat. Néha dugni akar, néha megölni, mikor milyen kedve van.
- Toni, maradjatok itt, akármi is lesz - mondom neki szigorúan. Már ellenkezne, de nem érdekel. Kilépek a teraszajtón, és kívülről zárom.
- Mit keresel itt, Ivan? - kérdezem.
- Téged. - Fegyvert ragad, ő a lőfegyverek híve. - Egy ügyfelem sok milliót fizet, ha elviszem neki a fejed. Bentről az ablakon dübörögnek. Hátra se nézek, az kéne még, egy pillanatra nem figyelek és tényleg megöl.
- Már meg sem akarsz dugni? - kérdezem, és közben nyugodtan veszem elő a karmaimat.
- Majd a hulládat - rántja meg a vállát és lő. Én elugrok, de a teraszajtóba csapódik a golyó. Rögtön odanézek, de már nincsenek ott, az üveg meg csörömpölve törik be.
- Rohadt szemétláda! És ha elkapja az öcsémet?! - üvöltöm kikelve magamból, futva indulva felé. Röhög…
- Akkor legalább kiirtom ezt az elbaszott famíliát. - Lőne, de a kicsiségnek is vannak előnyei, ő meg annyira nem speckó a mozgó célpontokkal.
Ahogy közelebb érek, hátul meghallom magam mögött Toni hangját, de nem kapom oda a fejem, ez a rohadék viszont igen, így felugrok, a mellkasáén támaszkodom meg, és előre nyúlva jobb és bal mutatóujjam körmét a szemébe állítom, majd ráesek, ahogy hátraesik.
Üvölteni kezd, üti a levegőt, és mivel baj lehet, ezért felveszem a földről a hangtompítós stukkert és lövök.
Szétloccsan az agya, nekem meg csupa vér a ruhám.
- Itt maradsz, értetted? - kérdezem Tonit. Bólint, bár látott már ilyet, sosem szerette.
Beállok a garázsba Ivan kocsijával és a testet az enyém csomagtartójába pakolom.
- Ho… hova mész? - kérdezi Toni. - Csupa vér vagy - simít végig a felsőmön, mintha sebet keresne.
- Nem az én vérem, nyugi - mosolygok rá. - Elviszem a Hulláshoz és jövök, oké? - Okosan bólint, majd a homlokomra csókol és hagy elindulni.
* * *
A Hullás kiszedte a fejéből a golyót, majd elégette a testet, amíg ott voltam és meg is kaptam egy üvegben a hamvait, amit elvittem az erdőre és szétszórtam. Hazafelé menet elintézek pár telefont, és bár kurva sokba kerül, de mire hazaérek, már elindult az ügy, hogy Ivan kocsija és lakása a nevemre kerüljön. Mert ő elutazott. Örökre. Szibériába.
Hazaérek, a nappaliban találok rájuk. Toni persze elém szalad és megölel, de lerázom és elmegyek fürdeni. Csupa vér vagyok, és rám is száradt.
Mikor végzek, kimegyek és megnézek a konyhát.
- Rohadt életbe - morgom, és tárcsázok. Üveges. Vagy hogy a faszba hívják. Lebeszélem vele, egy óra és jön. Sergej lép mögém.
- Hol van? - kérdezi.
- Nem mondom meg - jegyzem meg. - Te csak foglalkozz az öcsémmel. Én elleszek itt. Megkeresem azt a kurva golyót és kész. - Nem akarok most semmivel foglalkozni, most épp Tonival sem. Utálok kollégát ölni, de ezt most muszáj volt. Akármennyire rühellem. Pláne úgy, hogy Toni is látja.
Szólna valamit, de ránézek.
- Most ne baszogass, szépen kérlek. Takarodj és vigyáz az öcsémre, amíg én itt rendet teszek meg lelocsolom a kertben Ivan kiloccsant agyát!
Utálom ezt. Amikor kollégát kell ölni. Ki a fene bérelhette fel pont ellenem?
Szerkesztve Rauko által @ 2013. 10. 22. 12:02:59
|
| Laurent | 2013. 10. 22. 10:35:42 | #27809 |
 Karakter: Sergej
Megjegyzés: ~Rauko~ Chibinek
Persze, a hálanyilvánításnak nem marad idő. A dühödt kis gnómot követem, utolsó pillantást vetve még a pulton ülő öcsikére majd ahogy záródik az ajtó, csak azért menekülnek meg a golyóim, mert alacsonyra célzott, vagy mert nem ő az első, aki hajigál. Egyik cirkuszban sem bírtak, márpedig a késdobálók, szelídítők, zsonglőrök, bohócok meg egyebek mind bepróbálkoztak, hasztalan. Szóval épen megúszom a tettleges részét.
- Ha megbántod a testvéremet, könyörögni fogsz, hogy vágjam ki a szemgolyóidat - azt hiszem megvan a gyengepontja.... - Ha megcsalod, ha átvered, ha akármi rosszat teszel vele vagy csak kihasználod, el sem tudod képzelni, mit teszek veled. Rajtam röhögj, ha ennyire faszparaszt vagy, de ha egy szomorú mosolyt látok rajta miattad, szétszedlek - ó, hiszen most adtad a kezembe a legjobb módszert a szórakoztatásomra! Lehet, ha így folytatod, holnap kapsz egy kis előleget...
- Hé, nyugi törpe.
- Ne nyugtatgass! Milliószor fontosabb ő nekem, mint minden a világon, nem hagyom, hogy bántsd. Soha, senkinek nem hagytam, neked se fogom hagyni!
Azzal dühöngő, hisztis gyerekként szalad ki, akinek az előbb mondta a mama, hogy nem kapja meg az új Transformers figurát. Körbenézek a szobában. Ahhoz képest, hogy gyilkos, és gondolom, agyafúrt is, kissé figyelmetlen. A táskámból a kis kajacsomagomat veszem elő, és az álmából előmászó pelémre pillantok. Kissé átvedlek lazább ruhába. Álmosan kapja mancsai közé a kapott nasit, és amíg tömi a fejét, addig feltápászkodok, meglátogatom a fürdőt – közben meg a többi szobát, mert elfelejtettek tájékoztatni, mi merre, így kicsit nehéz volt megtalálni – majd indulok lefelé. Érdekes látvány fogad, az szent.
- Annyira genyó vagy - hallom az ajtó felől Toni hangját, én meg kíváncsian megyek kukkolni.
- Nem vagyok genyó, csak tudom, hogy rohadt jó pasi vagy és nem hagylak senkinek sem bántani.
Azzal eltűnik a konyhában. Toni szórakozottan néz utána, ajtót csuk, majd észrevesz. Előbb alaposan végigmér, habár az ing-mellény és fekete övekkel teli gatya nem lehet kifogás, majd feltűnik neki a kis kiegészítőm. Felcsillannak a szemei, én pedig gonoszul pillantok a konyha felé. Még van időm. Mosolyra húzom a szám, és közelebb lépek az öcsihez, nyújtva neki egy kis gyümölcsöt. Kérdőn néz rám. Elveszem tőle a pizzás dobozt.
- Add oda neki. Szelíd, csak bizalmatlan. Ne félj, amíg itt vagyok, nem fog bántani.
Ujjain végigsimítok, ahogy a tenyerére teszem a falatkát, és a szemeit bűvölöm közben. Úgy hiszem, kicsit ideje megenyhítenem. Próbaként kacsintok rá, mire megremeg a szája széle. Helyes. Addigra a kis virgonc is átugrik a kinyújtott karjára, alaposan meglepve őt, majd elbűvölve. Betömi a kis habzsi a szájába a kaját, majd körbejárja az új fiút, hogy van-e még nála. Finoman megharapdálja a fülét köszönetképpen, majd a vállán maradva alaposan is szemügyre veszi, mit kapott. Toni megsimogatja egyre bátrabban, és mosolya enyémmel szélesedik.
- Hol vagy má... - ünneprontó picur a láthatáron. - Mi a szar az ott a vállán? - vallatón néz rám.
- Állatka. Enyimé. Aki szereti a jófiúkat. Meg tudom érteni, hogy téged meg se nézett magának. - bólogatok. - Érdekes vagy az én szememben, az övében meg az öcséd az. Kinek hogy.
Halk kuncogás mellőlem. Legalább nem eregetünk félre füstjeleket. A gyilkos szem közeledik, kikapja a pizzát a kezemből, majd kézen ragadva az öccsét behúzza a konyhába. Én meg utánuk.
- Enni szeretnénk. - toppan elém a kicsi.
- Nyugodtan. De amíg a pelém nála, addig én is maradok.
- Toni - fordul meg a kis toporzék. - add vissza neki, hogy a szobájába mehessen a vendégünk agyat növeszteni.
- De... Sergej, nem vagy éhes? Van elég kaja... - és a szőke tincsekbe bújtatja Toni ujjacskáit, majd visszatér a pele imádásához.
- Nem, a faszarcú nem éhes. Úgyis kövér.
- Nem kell irigykedni, hogy én magas vagyok és izmos is. Nyugi, pöttöm. - azzal megpaskolom a fejét, kikerülöm, és a másik kikészített tányérhoz ülök. - Nos, jó étvágyat. - Azzal szedek, és enni kezdek. - Hmm.. Ezt te rendelted? Milyen féle? - pillantok fel röpke pillanatra Tonira.
- Amin minden van. - és mosolyt kapok, habár semmi kétértelműt, csupáncsak egy vidámat.
Addig egy kukoricát nyújtok a kis kíváncsi felé. Most már az asztalra rohan, a tányérom mellé, és a lepotyogó darabokat szemléli meg, hogy mit ehetne ő vajon meg belőle. Mutatóujjammal megcirógatom, az orrára koppintva, ahogy a kajaszagú ujjam megkóstolja. Kicsit megpöckölöm, majd felpillantok Tonira.
- Reggelit csinálok majd én, okés? Lecsót?
-Jól tudsz főzni? - szűkülnek a szép szemek, és nem törődök a feltűnő csenddel mögöttem.
-Sajátos ízvilággal, de ha ízlik... - azzal újabbat harapok. - Kapsz belőle, mert szimpatikus vagy. És szórakoztató, nem utolsó sorban. A munkahelyemen mindig magamnak főztem.
|
| Rauko | 2013. 10. 22. 10:07:33 | #27808 |
Karakter: David Connor
Megjegyzés: ~ LaunakRautól
Rápillant Tonira és elindul felé. Olyan szemekkel nézi, hogy kikaparom.
- Hé seggfej! Ne is álmodj róla! - szólok utána. Toni fontosabb, mint az, hogy elmenjen.
Elé állok de félretol, és megáll Toni előtt.
- Becstelen nevem Sergej. - Kézcsók? He…?
- Vedd le róla a mancsod te perverz tapló! - üvöltöm, de le se szar.
- Hívj csak Toninak... - Ne bátorítsd már te kis hülye!!!!
Gondolom, a mögöttem sápítozó a bátyád. Hálám akartam kifejezni neki, amiért megmentett, ezért csúnyán elbánt velem. Úgy döntöttem hát, elégtételt követelek.
- Méghogy én... - Ez fasz!
- Tehát, szépségem, egy darabig veletek fogok élni. Azt mondom, tegyük ezt az időt élvezetessé. - Oké, ez kezd sok lenni.
- És a telefon? - kérdezi Toni.
- Amint megkapom, amit akarok, a kielégítést... Visszaadom. Addig a gyermek felvigyázója leszek. Vele megyek tárgyalni, dolgozni, aludni és fürdeni. Most, hogy tudom, hol lakik, ugyanis telefonnál többet is tudok adni... a megfelelő helyekre... Hé, manó! Megmutatod, merre fogok aludni békében, amíg e fedél lakója vagyok? Nem lennék hálátlan.
Most megölöm. Vagy elviszem a szobába, tisztázom vele, hogy mi lesz és hátha Toninak boldog lehet.
- Gyere - mondom neki. - Te maradj - szólok Toninak.
Elindulok felfelé. Az első emeleti vendégszobába viszem, majd ahogy beérek, és ő is, odalépek és becsapom az ajtót. Előveszem az egyik karmomat és eldobom. Az ajtó előtt áll, a lábai kis terpeszben, így sikerül pont a farka alá dobnom.
- Ha megbántod a testvéremet, könyörögni fogsz, hogy vágjam ki a szemgolyóidat - nézek rá halálosan komolyan. - Ha megcsalod, ha átvered, ha akármi rosszat teszel vele vagy csak kihasználod, el sem tudod képzelni, mit teszek veled - lépek közelebb. - Rajtam röhögj, ha ennyire faszparaszt vagy, de ha egy szomorú mosolyt látok rajta miattad, szétszedlek - sziszegem.
- Hé, nyugi törpe - néz rám.
- Ne nyugtatgass! - üvöltök rá. - Milliószor fontosabb ő nekem, mint minden a világon, nem hagyom, hogy bántsd. Soha, senkinek nem hagytam, neked se fogom hagyni!
Odalépek, a lába közül kirántom a karmot, majd, mikor ellép az ajtóból, kimegyek, és leszaladok Tnihoz. A pulton ül. Elé lépek.
- Na mizu? - kérdezi.
- Semmi, tisztáztam vele pár dolgot. - Felsóhajt.
- David, nem vagyok már gyerek. - Komolyan néz rám. - Meg tudom magam védeni.
Mosolyba húzódnak az ajkaim, felhajolok és adok egy puszit az arcára.
- Tudod, hogy te vagy nekem a legfontosabb, Toni - simítok évig az arcán.
Mosolyog, majd leszáll a pultról, mert csengetnek. Azt mondja, pizzafutár, mert rendelt.
- Ott a pénz, vedd ki a tárcámból - mondom neki. Kiveszi, majd megy is nyitni. Ide hallom, ahogy a futár is kikezd vele. Kilépek hát, átölelem öcsikém derekát és gyilkos tekintettel nézek a pasira, aki futva elmenekül. Miért nem tud ilyen lenni Sergej is?
- Annyira genyó vagy - mondja, de ekkor felbukkan Segrej megint, de csak később veszem észre, miután kimondtam.
- Nem vagyok genyó, csak tudom, hogy rohadt jó pasi vagy és nem hagylak senkinek sem bántani - jelentem be és elkezdem lepakolni a tányérokat. Kettőt.
|
| Laurent | 2013. 10. 22. 09:06:55 | #27807 |
Karakter: Sergej
Megjegyzés: ~Rauko~ Chibinek
- Tudod, kezdem azt hinni, hogy nincs is semmi a lábad között. - és keze már nyúl is, olyan helyre, amit férfiú nem fogdosott... nem is tudom mióta. Meghökkent. - Nézd, tényleg van. - rámnéz, kékei ha tehetnék, egy kanál vízbe fojtanának. - Szóval férfi vagy, akkor fogd be a pofádat, vagy joker-mosolyt kapsz, idióta óriás.
Igyekszik kemény fiú lenni, de neki is vannak dolgai, amik gyengévé teszik. Sőt esetlenné. Vajon ha tényleg az lenne a célom, hogy ágyba cipeljem, akkor is így viselkedne? Rég felhagytam ezzel a csábítósdival. Úgysem nekem való.
- Hé, mini, hova megyünk?
És nem kapok választ. Sebességet vált, tükörbe pillant, kanyar... És most bevetem a cirkuszt látogatott minden gyerek meggyőzési technikáját. Visongok meg minden, azért bőgni nem vagyok hajlandó. Nem válaszol, rám se bagózik. Ez így nem lesz érdekes. Csak érjünk oda. Lehet az majd felőlem a világúristen, akkor is kinyitom a szám. És lám. Itt vagyunk. Itt? Egy igazi menő csávó szalad ki a házból tüzet okádva, míg én érdeklődve szállok ki a kocsiból. És a kertitörpe szemei megváltoznak. Óóóó! Megvan hát, mi az új műsorszám!
- Minek van a kibaszott mobiltelefon? - egész ízléses test, heves temperamentum, ez is megteszi tulajdonképpen.
- Az az izé ellopta. Ha nem hozom haza, feladja a rendőrségen, nem kell a baj. Így nincs magánteló. Hívj a melóson - egyre növekvő lelkesedéssel követem őket a házba.
- Hé, minike, ki ez? Hallod? Ki ez? Mutass már be!
- Te David, szerintem neked beszél. - azzal olyan erotikus mozdulatsort vág le, hogy a szemem rajta felejtem.
- Sejtem, csak nem érdekel. Hiszek benne, hogy ha nem foglalkozom vele, elmegy, tedd te is ezt.
Vigyort eresztek meg a kis tipegő felé. David. Értem. Az információhalmaz kielégítő, és örülök, hogy nem nekem kell a próbálkozó kisemberből kihúzni a szavakat. Táskám leteszem, majd később az alvós szobámba viszem, és a hadjáratot elindítva előbb megfogom az öcsi tekintetét. Miután a szemkontaktus megvan, elindulok felé. Mint a cápa, aki megtalálta a vacsoráját.
- Hé seggfej! Ne is álmodj róla!
Valami légy zümmög a szobában. Félrelegyintem, de mivel az utamban áll, hát a kezemmel könnyedén tolom félre. A kezeim voltak a kenyérkeresőim. Több, mint izmos vagyok. Szóval akadály nélkül állok a tesó előtt. Felkapom kacsóját, a kis törpe halk kiabálásával nem törődve, és bemutatkozok.
- Becstelen nevem Sergej. - és puszit lehelek kézfejére, végig a szemébe nézve.
- Vedd le róla a mancsod te perverz tapló! - szinte látom, hogy vörösödik a feje, kár, hogy most én ignorálom őt, nemde?
- Hívj csak Toninak...
Csak én érzem, vagy tényleg mélyült a hangja? Végigmérem, habár nem úgy, mint potenciális matractárat, hanem, hogy mi köze lehet a kis méregzsákhoz. Szemek egyeznek, meg pár vonás, így az élettársakat kizárom. Mosolyom kiszélesedik, ahogy felegyenesedek.
-Gondolom, a mögöttem sápítozó a bátyád. - bólint. - Hálám akartam kifejezni neki, amiért megmentett, ezért csúnyán elbánt velem. - közlöm tényszerűen a dolgokat, az én javamra fordítva. - Úgy döntöttem hát, elégtételt követelek.
-Méghogy én... - és lamentál a hátam mögött. Toni odapillant, de oldalra billentem a fejem, hogy újra a szemeimbe nézzen.
-Tehát, szépségem, egy darabig veletek fogok élni. Azt mondom, tegyük ezt az időt élvezetessé. - cápavigyor.
-És a telefon? - látom, azért a testvéri kötelék oda-vissza működik.
-Amint megkapom, amit akarok, a kielégítést... - kissé máshol kap hangsúlyt így kimondva.. - Visszaadom. Addig a gyermek felvigyázója leszek. Vele megyek tárgyalni, dolgozni, aludni és fürdeni. Most, hogy tudom, hol lakik, ugyanis telefonnál többet is tudok adni... a megfelelő helyekre...
Tudom, fenyegetésnek hangzik, mindkét testvér vasvillára tűz, ugyanakkor a fiatalabbé olyan.. másképp villog mellette. Nem világosítom fel, hogy nem szexet keresek, ahogy a bátyját sem. A félreértésekből szülnek a legjobb viták. Higgadtan fordulok meg, és lepillantok a csöppségre.
-Hé, manó! Megmutatod, merre fogok aludni békében, amíg e fedél lakója vagyok? Nem lennék hálátlan.
És újabb vigyort villantok. Persze, arról sem kell szólnom, hogy utolsó mondatom csak a ,,hálás vagyok” frázisra vonatkozna, nem pedig testi vagy anyagi hálára. De ahogy sápad a dühtől.... Ó, egek, imádok gonosz lenni.
|
| Rauko | 2013. 10. 21. 21:04:09 | #27800 |
Karakter: David Connor
Megjegyzés: ~ LaunakRautól
- Hé, minimanó, te most engem féltesz? - Minimanó. Ez új, és hogy nyeljek sósavat, tetszik a hangzása. - Mi történhet velem? Meg akarnak ölni? Csúnya dolgokat fogok látni, hallani meg ilyesmi? Jössz majd a velem veszélyben vagy dologgal is? Ezen már túlestem. Lapozzunk. Mi a következő állomás?
- Komolyan beszéltem, zokniagyú! Lehet, hogy alulról küzdötted fel magad, de azért ne szállj el magadtól. Álmodban sem láttál még olyat, ahol én meg szoktam fordulni.
- Ebből a szövegből csak annyi esett le, hogy nem ismersz, fogalmad sincs, ki vagyok. Ha ezt így folytatod, halálra fogom magam röhögni ettől. Szóval csak gyújts és menjünk. A nyakadon fogok lógni egy darabig. - Juppi…
- És ebből mi a jó neked? Tudod, mivel foglalkozom. - Vagy ennyire hülye? Ha bukok, bukik velem. Mert ha már itt van, csak rákenek innentől mindent.
- Unom a banánt a cirkuszban. Szeretem, ha imádnak, de rá lehet unni arra is, mint a nyomorra, meg a fényűzésre. Tehát köszönöm, hogy elviszel.
- Nem foglak megvédeni - jegyzem még meg.
- Nem kértem. Majd vigyázok magamra, kisfiam, ne aggódj.
- Ha bajban leszel, otthagylak.
- Rendben. De ha megtalállak, szó nélkül furikázol és szórakoztatsz tovább. - pilláimat rebegtetem, bár nem vagyok nő, így nem megy csábítóan.
- Mi a fasz bajod van ezzel a szórakozással? - kérdezek most már tényleg rá, mert idegesít, hogy nem tudom.
- Indulhatsz felőlem. Nyugi már, a hajad kilátszik a volán mögül, ha nagyon dühös vagy. Kár, hogy a magassarkú itt nem műkszik, mi?
- Csak... Fogd be. - Egyrészt hálás is lehetek neki. A jelenléte emeli az ingerküszöbömet, nehezebben fog elpattanni az agyam.
Kiszolgálja magát a kocsiban, kényelmesedik, zenét kapcsol.
- Kérsz, töpörtyű? Jutalomfalatka a sikeres kis küldetésedért. Mondd hogy ááá! Itt repül a repülőőő!!!
- Tudod, kezdem azt hinni, hogy nincs is semmi a lábad között. - Odanyúlok és rámarkolok. - Nézd, tényleg van. - Felé fordulok, hiszen piros, és én törvénytisztelő állampolgár vagyok. - Szóval férfi vagy, akkor fogd be a pofádat, vagy joker-mosolyt kapsz, idióta óriás - sziszegem.
Csend.
Lehet kiesett, oda se nézek, mert felbátorodik… és igen! Annyira okos vagyok! Mi van, ha úgy teszek, mintha itt se lenne? Ha nem veszek róla tudomást. Eddig úgyis úgy néz ki, hogy imád szívózni. Akkor csak annyit kell tennem, hgy észre sem veszem, nem? Akkor nem lehet baj.
Ojeeee!
- Hé, mini, hova megyünk? - kérdezik, mikor már kint vagyunk a városból.
Nem felelek, rezignált nyugalommal vezetek hazáig. Ahol viszont úgy érzem, hogy kitépem a szívét. Végigdumálta, végigsikongatta az utat, hogy hova megyünk. Bahh...
De szerencsére meglátom Toni kocsiját. Megnyugszom és elindulok befelé, de kirepül elém. Fehér inge kigombolva, rövidnadrágja a combja közepéig ér. Ideges…
- Minek van a kibaszott mobiltelefon? - üvölt, amolyan köszönésképp.
- Az az izé ellopta - mutatok hátra. - Ha nem hozom haza, feladja a rendőrségen, nem kell a baj. Így nincs magánteló. Hívj a melóson - mondom. Végigméri az idiótát, majd követ be, ahogy az idióta is.
- Hé, minike, ki ez? Hallod? Ki ez? Mutass már be!
- Te David, szerintem neked beszél - szólal meg Toni, majd beletúr vállig érő, szőke hajába, felül a pultra, hosszú lábait lelógatva, szép, acélkék szemeivel rám pillantva.
- Sejtem, csak nem érdekel - jelentem be. - Hiszek benne, hogy ha nem foglalkozom vele, elmegy, tedd te is ezt.
|
| Laurent | 2013. 10. 21. 19:58:48 | #27798 |
Karakter: Sergej
Megjegyzés: ~Rauko~ Chibinek
Micsoda melodráma történhet a pici ember még picibb agyában! És mégis mennyit agyal rajta!!!
- Figyelj ide, agyifagyi - végre indít. - Lehet, hogy neked ez most cseszettül jó mókának látszik, de nagyon rossz helyre keveredtél, ember. Van fogalmad róla, hogy kikkel üzletelek?
- Nem igazán érdekel – és így van, mert felőlem a pokol bugyraiból rángatott démonokkal is találkozhat, mert az én életem sem volt habcsók-pite...
- De rohadtul jó lenne, ha érdekelne. - nem törődök vele, figyelem őt, ahogy vezet. Talán mégsem kis méregzsák, csak komplexusa van, de hát érthető...
- Gyere.
- Hova? - erre az orrom előtt lenget valami biosz-szertárba való gusztusos izét. Jé, egy szem! Valaki szemtelen lett!
- Leadjuk a megrendelést. De ha itt maradsz, mire visszaérek vagy kurva leszel vagy szervdonor. Szóval szállj ki, pofa alapállás, és ne bámulj meg semmit - csak figyelem, ahogy kioktatni szeretne, de hát elkésett vele... - Bár tudod mit? Maradhatsz is, csak majd hajolj ki ha vágják a torkod, ne vérezd össze a huzatot. - s riszálva indul befelé. Azért sem hagyom ezt ennyiben!
- Egy szó és kivágom a nyelved. - tetszene, hogy nem szólok be, mi?
Hangtalanul követem őt, és szórakozottan figyelem az arcokat idebent. Érdekes felhozatal. Hát még a megrendelője! Hát ez a kis töpszli elég jó imázzsal rendelkezett eddig, rosszfiú meg minden, de ez itt... a legaljának a ténylegalja! Mégsem szólok, csak méregetem, és figyelem a párbeszédüket. Meg a valag pénzt. Kíváncsi vagyok, mennyit adott volna a marokkütyüért, miután ezt mind felmarkolta. Mondtam már, hogy oltári ötleteim vannak? Már-már élvezem, ahogy a kocsiban rámnézve újabb beszédet ereszt meg.
- Visszaviszlek a parkhoz, visszaadod a telefonomat és soha nem látjuk egymást, oké? Nem akarsz te velem lógni, hidd el.
- Hé, minimanó, te most engem féltesz? - hitetlenkedve nézek rá, és fejcsóválva túrok szőke hajamba, szemem sarkából nézve rá. - Mi történhet velem? Meg akarnak ölni? Csúnya dolgokat fogok látni, hallani meg ilyesmi? Jössz majd a velem veszélyben vagy dologgal is? - felvonom a szemöldökömet. - Ezen már túlestem. Lapozzunk. Mi a következő állomás?
- Komolyan beszéltem, zokniagyú! Lehet, hogy alulról küzdötted fel magad, de azért ne szállj el magadtól. Álmodban sem láttál még olyat, ahol én meg szoktam fordulni.
- Ebből a szövegből csak annyi esett le, hogy nem ismersz, fogalmad sincs, ki vagyok. Ha ezt így folytatod, halálra fogom magam röhögni ettől. Szóval csak gyújts és menjünk. A nyakadon fogok lógni egy darabig.
- És ebből mi a jó neked? Tudod, mivel foglalkozom. - szemei túl komolyak, van egy olyan érzésem, hogy csúnya komplexusai igen rossz felé vitték.
- Unom a banánt a cirkuszban. Szeretem, ha imádnak, de rá lehet unni arra is, mint a nyomorra, meg a fényűzésre. Tehát köszönöm, hogy elviszel.
- Nem foglak megvédeni.
- Nem kértem. - és ártatlan mosolyt villantok rá. - Majd vigyázok magamra, kisfiam, ne aggódj.
- Ha bajban leszel, otthagylak.
- Rendben. De ha megtalállak, szó nélkül furikázol és szórakoztatsz tovább. - pilláimat rebegtetem, bár nem vagyok nő, így nem megy csábítóan.
-Mi a fasz bajod van ezzel a szórakozással? - felcsattan, én pedig újra számítóvá válok. Érdekesebb, ha dühös, mert olyankor sokkal... cukibb.
-Indulhatsz felőlem. - nem indul. - Nyugi már, a hajad kilátszik a volán mögül, ha nagyon dühös vagy. - közelebb hajolok cinkosan. - Kár, hogy a magassarkú itt nem műkszik, mi?
-Csak... Fogd be.
És végre startolunk. Elégedetten szusszanok, hátradőlök, majd zenét kapcsolok, mert úgy tűnik tényleg komolyan gondolta, hogy fogjam be. Hát legyen. Keresek valami jó kis zenét, ami nem az előadások alatti áriára hasonlít, és élvezhető, majd élvezkedve veszek elő egy szelet csokit.
-Kérsz, töpörtyű? Jutalomfalatka a sikeres kis küldetésedért. - kibontom. - Mondd hogy ááá! Itt repül a repülőőő!!! - és a szemei szűkülnek, hidegülnek, jő a bomba... Ó, hogy élvezem. Az orosz rulett pont nekem való, nem?
|
| Rauko | 2013. 10. 21. 19:15:27 | #27796 |
Karakter: David Connor
Megjegyzés: ~ LaunakRautól
- Nem várhatod el tőlem, hogy egy ruhával menjek. - Hova? Vávávávááááááááárjunk, minek ül be?!
- Szállj ki! Hallod, te génmanipulált zsiráf! Mit csinálsz?
- Hát te mondtad, hogy kifizeted a telefont. Vagy mégsem fogod? Szólj, mert akkor kiszállok, és majd az őrsön találkozunk. Én készen vagyok, mehetünk.
Mondom, ami a számra jön, majd kiszállok, és átrohanva az oldalára, elkezdem kicsit nyomatékosítani.
- Tűnj innen! - sziszegem idegesen.
- Hány szám is van a telefonodon? Sok? Akkor ma este pár fakabát túlórázni fog. Sajnálnám őket...
Rohadj meg, szemétláda! Becsapom az ajtót, pár levegő, és beülök. Még mindig megölhetném, nem?
- Elhiszem, hogy jógáznod kell, hogy megnyugodj meg ilyesmi... De ettől ugye kilátsz a kormány mögül? Nincs valami méretkorlát a kicsi sofőrökre? Vagy babaülésed van?
- Dugulj el! - Most valahogy kisebb gondom is nagyobb annál, hogy szopat. Ha emiatt a faszfej miatt fogok lebukni, a villamosszékhez vezetnek azonnal. Olyan százötven gyilkosság és a számát se tudom, mennyi kínzás. Hah. Bajbajbaj…
- Nem lehet könnyű. Ahányszor elkérik a jogsid, a bölcsis felvigyázó számát kell megadnod. Ne aggódj. Majd azt mondom, hogy én vagyok a papád, és épp tanítalak vezetni. Elviszem helyetted a vezetési balhét, okés? De azért a hullajó bulik érdemeit nyugodtan zsebeld csak te.
Oké, ez is kezd idegesíteni. Mit képzel magáról ez a köcsög?!
- Amúgy a telefonod két részben. Nálam a neked fontos része, és a maradék, egyelőre jelentéktelen része pedig eldugva. Majd ha megkaptam a fizetségem, akkor te arra én erre, és sose látjuk egymást. - Tarthatunk most ott?
- Akkor megöllek, és aztán kutathatok a holmid között.
- Csillapodj, gumimaci! A mamád nem monda, hogy nem illik fenyegetőzni? Úgy eldugtam, hogy akár most is engedhetném, hogy átnézz, tudom, hogy nem találnád meg.
- Amint megkapom az utolsó darabot, megkereslek, és kicsinállak, gumiember!
- Vagyis, amint megnősz, és feléred a nyakam. Húúú... majd figyelek, nehogy több tejecskét igyál elalvás előtt. Amúgy sem egészséges a magadfajta gézengúzoknak. A kissámlidon meg szalonnát sütök. Vagy... téged puszedlinek. Mehetünk. Én nem akadályozlak téged, te se engem, én csak a fizetségem akarom.
- És mit akarsz?
- Jól szórakozni.
Most ha kilyukadunk ott, hogy egy dugásért szenvedtet ennyit, utána levágom a farkát. Ez teljesen tuti. De mi van, ha… bár az a magántelefon, abban nincsenek üzleti ügyek. De amikor legutóbb alábecsültem valakit, Tonit elrabolták. Hah.
Sóhajtva dőlök a kormányra. Hogy a picsába magyarázzam el neki, hogy kivel kezdett ki…?
- Figyelj ide, agyifagyi - szólok rá és indítok. - Lehet, hogy neked ez most cseszettül jó mókának látszik, de nagyon rossz helyre keveredtél, ember. - Index, irány a megrendelő. - Van fogalmad róla, hogy kikkel üzletelek?
- Nem igazán érdekel - rántja meg a vállát.
- De rohadtul jó lenne, ha érdekelne.
Csend. Ő nem szól, én nem szólok, nekem jó a csend. Egészen addig, amíg el nem érjük a kijelölt helyet. Egy mocskos kis bár. Leparkolok a pirossal jelölt helyre.
- Gyere.
- Hova? - kérdezi. Kiveszem a kesztyűtartóból a szemet és meglebegtetem.
- Leadjuk a megrendelést. De ha itt maradsz, mire visszaérek vagy kurva leszel vagy szervdonor. Szóval szállj ki, pofa alapállás, és ne bámulj meg semmit - pillantok rá. Nem bólint, de leszarom. - Bár tudod mit? Maradhatsz is, csak majd hajolj ki ha vágják a torkod, ne vérezd össze a huzatot. - Kiszállok, becsapom az ajtót és bemegyek a bárba. Még be sem érek teljesen, már mögöttem van.
- Egy szó és kivágom a nyelved.
Vigyorog.
Oké, leszarom, levettem róla a kezem, én szóltam.
Haladok töretlenül, ő a nyomomban. Nem állít meg senki. A pult mellett be, a másik helyiségbe, ott a főnök, az ölében egy tíz körüli kislány.
Meglát, vigyorog, az ölébe dobom az üvegcsét. Kinyitja, a kezébe veszi.
- Ez az ő szemszíne - morogja. Összenyomja a golyócskát, ami szétfolyik az ujjai között, majd a kislány combjára törli, aki ezt szó nélkül tűri. Aztán elém dob egy táska pénzt. Az idiótát le se szarja.
- Öröm volt - vigyorogja.
- Ja, az volt. - Sóhaj, indulás kifelé, ugyanott.
Ahogy a kocsiban ülünk, ránézek.
- Visszaviszlek a parkhoz, visszaadod a telefonomat és soha nem látjuk egymást, oké? - kérdezem. - Nem akarsz te velem lógni, hidd el.
|
| Laurent | 2013. 10. 21. 18:45:15 | #27794 |
Karakter: Sergej
Megjegyzés: ~Rauko~ Chibinek
- Na jó, engedj, mert erőszakosabb leszek - de ideges lett valaki a szirénáktól, mi?
- Nem engedlek.
Lefogom őt, nem nehéz, hiszen erőbeli fölényem jócskán többszöröse övének. Lehet, hogy gyilok ő, de inkább olyan orv- féle, semmint olyan testőr-alkat, mint... Micsoda csoda, én. Nem vagyok töpörtyű, termetem elég... szembetűnő. De lám, nem csak erővel lehet győzni, igaz? Ölét enyémhez dörgöli, én pedig észrevétlen borzongok meg. Nemnemnem! Nem akarom én ezt, én... Ah, az ördög! Mégis csábító, hogy ilyen gyereknek nem való játékkal fenyegetőzik. Szexi.
- Engedj el, vagy kinyírlak – milyen komoly arc, milyen határozott kisugárzás! - Nem miattad fogok lebukni.
- Honnan veszed, hogy nem köplek be ha életben hagysz, vagy nem szabadulok most ki? - szemei szűkülnek, és bár ennek a kis játékkatonának az áldozata lennék!
- Ha megmoccansz, átvágom a torkod és ha sejted, hogy én nyírtam ki az igazgatót is, akkor tudod, hogy pénzért dolgozom és azért gondolkodás nélkül ölök is. - Ezzel arra akar kilyukadni, pénzért bármit, vagy épp azt mondja, hogy csak öl pénzért... mert ha az előbbi... heheee.
- Vigyél magaddal.
- Inkább itt, helyben kinyírlak!
- Hé, mi folyik ott?
Tanulmányt fogok írni a törpe arcáról. Gyors fejszámolás, én addig körbenézek a zsebei tájékán. Mennyi fura cucc! Egyelőre telefon is megteszi. És lám, elrúg, majd elhúz, mint a vadlibák. Félmosollyal ajkaimon tisztázom a kis kíváncsival, hogy szerelmi afférom nem tartozik rá, majd elégedetten dobálva új szerzeményemet startolok a lakókocsimba.
Mivel kétlem, hogy azt is hajlandó lenne plusszként elcipelni velünk, hát egy bérelt garázsba tetetem le, a legfontosabbakat összepakolva vártam a hívását egy közeli kajáldában. Nem is kellett sokat ücsörögni, elég hamar kezdte hiányolni.
- Minimobil!
- Tíz perc múlva egy fehér kocsival a parknál leszek. Hozd oda a mobilt, kifizetem.
Hát persze, ahogy kívánod, ő törpe-rettenet. Tőlem még egy jóllakott ovis sem lehetne elégedettebb. Bedobom a vacsim, majd ráérősen sétálok a parkig. Lám, szinte alig pár pillanat múlva meg is érkezik, és csúnyán méregeti a cuccaimat.
- Mi a fasznak a nagytáska? - milyen udvarias.
- Nem várhatod el tőlem, hogy egy ruhával menjek. - vonok vállat, majd az autóhoz sétálok, és elegánsan beülök.
- Szállj ki! Hallod, te génmanipulált zsiráf! Mit csinálsz? - ó, milyen édes arca van!
- Hát te mondtad, hogy kifizeted a telefont. - nézek rá már-már elhihető ártatlansággal, csak hát a mosolyom ugye... - Vagy mégsem fogod? Szólj, mert akkor kiszállok, és majd az őrsön találkozunk. - azzal bekötöm magam. - Én készen vagyok, mehetünk.
Cifra káromkodást kapok első reakcióként, majd a kicsi plüss megkerüli a kocsit, és feltépve az ajtót toppant.
- Tűnj innen! - sziszegi, én azonban kényelmesen ülök, köszönöm.
- Hány szám is van a telefonodon? Sok? Akkor ma este pár fakabát túlórázni fog. Sajnálnám őket...
Hideg, számító arcot vágok, félmosoly a számon, és elégedettség a szemeimben. Ő is tudja, hogy egy telefonról még azt is ki lehet deríteni, hogy szartál, ha az veled volt a budin. Úgy csapja be az ajtót mögöttem, hogy egy pillanatra azt hiszem, az leesik a keretből. Beül a volánhoz, de pár hosszú pillanatig csak mélyeket lélegzik.
- Elhiszem, hogy jógáznod kell, hogy megnyugodj meg ilyesmi... De ettől ugye kilátsz a kormány mögül? - nézek rá csúfondárosan. - Nincs valami méretkorlát a kicsi sofőrökre? Vagy babaülésed van?
- Dugulj el! - úgy hörren rám, mintha a mamáját fojtogatnám. Együttérzőn bólintok.
- Nem lehet könnyű. Ahányszor elkérik a jogsid, a bölcsis felvigyázó számát kell megadnod. Ne aggódj. Majd azt mondom, hogy én vagyok a papád, és épp tanítalak vezetni. - cinkosan kacsintok. - Elviszem helyetted a vezetési balhét, okés? De azért a hullajó bulik érdemeit nyugodtan zsebeld csak te.
Látom, hogy veszíti el az önuralmát, mégis a nyugalom meg a harmónia megtestesítőjeként ülök az autóban, és nézek rá az anyósülésről. Görcsösen szorongatja a kormányt, látom a fejében érlelődni a leendő tervét. Márpedig nincs kedvem alulról szagolni a virágoskertet, vagy esetünkben a park kutyatojos levegőjét, köszönöm.
- Amúgy a telefonod két részben. Nálam a neked fontos része, és a maradék, egyelőre jelentéktelen része pedig eldugva. Majd ha megkaptam a fizettségem, akkor te arra én erre, és sose látjuk egymást. - ezzel meg bebiztosítottam magam.
- Akkor megöllek, és aztán kutathatok a holmid között. - gyilkos fény villan szemeiben.
-Csillapodj, gumimaci! A mamád nem monda, hogy nem illik fenyegetőzni? Úgy eldugtam, hogy akár most is engedhetném, hogy átnézz, tudom, hogy nem találnád meg. - cápavigyor.
-Amint megkapom az utolsó darabot, megkereslek, és kicsinállak, gumiember! - ijedtséget tettetek.
-Vagyis, amint megnősz, és feléred a nyakam. Húúú... majd figyelek, nehogy több tejecskét igyál elalvás előtt. Amúgy sem egészséges a magadfajta gézengúzoknak. A kissámlidon meg szalonnát sütök. Vagy... téged puszedlinek. - szempilláim rebegtetve felsóhajtok. Ez maga a gyönyör! - Mehetünk. Én nem akadályozlak téged, te se engem, én csak a fizetségem akarom. - teszem hozzá kevésbé irritáló hangon.
-És mit akarsz? - hű, hátrébb az agarakkal, kisember!
-Jól szórakozni.
Felszalad a szemöldöke, de nem mondok többet. Előre fordítom a fejem, úgyis ha megöl, akkor annyi. A kis telefonkártya nálam, jól eldugva. Ha lenyeltem volna, akkor nem lett volna ekkora biztonságban. És a telefon, rajta a tényleges bizonyítékokkal pedig mostanra már jó messze tőlünk. Irány nyaralni!
|
| Rauko | 2013. 10. 21. 17:26:03 | #27792 |
Karakter: David Connor
Megjegyzés: ~ LaunakRautól
- Sirassa a halál, hogy az ő gondozásába került az az evolúciós zsákutca - jegyzi meg, de mikor részemről már befejeződött a beszélgetés, az ajtónak támaszkodva tart fel. - Mit akarsz, égimeszelő? Dolgom van.
- Micsoda gyilkos tekintet... Azt hittem a dolgod kirobbanó sikerrel végezted el. - He? Ez meg honnan…?
- Mire akarsz kilyukadni, kőagyú? - kérdezem idegesen. Az kell még, hogy lebuktasson, de nagyobb, fiatal, nehéz lenne megölni.
- Nem lyukadok én sehova. Hálás vagyok, hogy megszabadítottál rabszolgasorsomtól - emeli meg kalapját. Felvonom a szemöldököm.
- Dugd a hálád valahová máshová. - Részemről tényleg vége, de ő motyog valamit, majd nemes egyszerűséggel feldob a motorháztetőre. Szívem szerint felordítanék, hogy új a fényezés, te segg! De nem teszem, mert egyel több száj van az arcomnál, mint kellene neki.
De mi a faszért smárol le? Én meg majd hagyom, mi? Megharapom, de csak még jobban bevadul. Mazochista fasz…
- Mi a fasz bajod van? - kérdezek azért rá.
- Nyugi, ribizlibogyó! Még a hálám nem is sikerül bedugnom a minden bizonnyal feszes, szűk kis...
Feszes is meg szűk is és a közelébe se mehetsz, állat! De a pofon rossz irányba fordul., és még közelebb kerülök. Fene…
- Van két ajánlatom. Vagy most mutatom meg, mennyire... hálás vagyok, vagy elcipellek magammal, és majd később bizonyítok.
- Hozzám ne merj érni! Eressz el melák, mert...
- Ugyan. A hónom alá csaplak, és az ölebem leszel. Na? Kis homokkal teli ládát is kapsz, ha ilyen jól viselkedsz...
Épp küldeném el a picsába, mikor meghallom a szirénákat.
- Na jó, engedj, mert erőszakosabb leszek - morgom. Az kell még, hogy emiatt a barom miatt elkapjanak.
- Nem engedlek - incselkedik tovább, és lefog.
Oké.
Lábaimat a dereka köré csavarom, és elkezdem magam felhúzni ülő helyzetbe, így az ágyékunk teljesen összesimul. Amíg ezen meglepődik, a szorítása lazul karjaimon, én meg villámgyors mozdulattal karom elő egyik karmomat és illesztem a nyakához. A biztonság kedvéért kicsit bele is szúrom.
- Engedj el, vagy kinyírlak - morgom most már halálosan komolyan. - Nem miattad fogok lebukni - sziszegem.
- Honnan veszed, hogy nem köplek be ha életben hagysz, vagy nem szabadulok most ki? - kérdezi vigyorogva.
- Ha megmoccansz, átvágom a torkod és ha sejted, hogy én nyírtam ki az igazgatót is, akkor tudod, hogy pénzért dolgozom és azért gondolkodás nélkül ölök is. - Egy negyed pillanatra látom csak az elbizonytalanodást, de kitartóan visszapakolja a vigyort.
- Vigyél magaddal - kéri határozottan.
- Inkább itt, helyben kinyírlak!
- Hé, mi folyik ott? - hallok meg egy eddig új hangot.
Fasza. Nincs időm elvágni a torkát. Egy karommal csak annyi idő lenne, amíg ideér a ismeretlen, de akkor még le kell rúgni magamról, és beszállni. Egyszerűbb csak nagyot rúgni bele, egy bukfenc hátra, az ajtón be és már ott is vagyok, ahol kell. Slusszkulcs fordít, és megyek is.
Már otthon látom meg, hogy a telefonom, a magántelefon kiesett vagy kilopta az a melák! Agr! Morogva sétálok el egy utcaihoz, és hívom fel magam. Fel is veszi.
- Minimobil! - csicsergi bele. … …
- Tíz perc múlva egy fehér kocsival a parknál leszek. Hozd oda a mobilt, kifizetem - darálom. Okézza, én meg leteszem. Hazamegyek, kiállok a fehér Hondával és odahajtok. Odaérve viszont elég komoly dolgon akad meg a szemem.
- Mi a fasznak a nagytáska? - kérdezem felvont szemöldökkel. Ennyi pénz kellene neki? De innen úgy néz ki, hogy meg van tömve.
|
| Laurent | 2013. 10. 21. 16:32:44 | #27791 |
Karakter: Sergej
Megjegyzés: ~Rauko~ Chibinek
Újabb város. Jaj, nem. Várj. Ez még mindig ugyan olyan, mint tavaly tavasszal. Egy épület sem változott. Szóval a képeslapjaimat hagyom a fenébe, innen nem érdemes még egy bögrét sem elhozni. Így csak azt élvezem, hogy újra a magasban lehetek. Talán ideje lenne gyakorlást is bevezetni, csak hogy többet töltsek idefent az időmből, és ne kelljen az ember nevű evolúciós szeméttel foglalkoznom. Elvagyok én, komolyan!
Mert ezeknek sosem elég. Mindig több és jobb kell, meg anyámkínja. Hát hagyjanak a fenébe! Ez a magát igazgatónak hívó majom is ugráltat. Majd szépen itthagyom, és leshet. Én vagyok a főattrakció, ha nem lennék, ez a hulladék városka el se jönne. Csuknánk a kapukat és do svidaniya! Hogy esne hasra a zsugoriságában! És mindenneka tetejében mindenféle jöttmentek cirkálnak a táborban is. Ezek meglopnak meg a személyes tárgyainkat imádják tele... undormány. Legközelebb jobban utánajárok, hová állok be.
Némá, nem tudtam, hogy gnómok is vannak a mai előadásban!
- Mit keres itt egy gyerek ilyenkor?
- Ne, vagyok gyerek – ó, ráéreztem, tökmag?
- Pedig nem lógnál ki a tornasorból, öcsi. - végigmér, de úgy effektíve, mielőtt foghegyről válaszol.
- A cirkusz igazgatójával van találkozóm.
- Bohócnak lehet jó lennél. Már a magasságodon… bocs. Az alacsonyságodon is jót röhögne mindenki. - ó, de édes gyilkos pillantás, hogy össze ne szarjam magam!
- Tünés.
Én indulna is tovább. De hát olyan felüdülés, hogy valaki nem vesz semmibe! Felveszi a kesztyűt, és még arroganciája is van! Az ilyeneket nézném meg, hogy az ágyban, ha leigázom, milyenné válnának. Játszani akarok! Persze a hülye technikus megint zaklat a hülye próbájával. Talán ha egy kicsit visszavenne magából...
~*~
Alig egy fél óra, amire végre értelmet lehelek a jelenéktelen, és szürke alakra, akire soha senki sem fog emlékezni, ha meghal. De nekem egy világgal ér fel. Hogy lehet valaki ennyire sötét? Orrnyergem masszírozom. El akarok tűnni innen. A gyomorsavam küzdi magát felfelé a nyelőcsövemen, ha csak belegondolok... Arggh... Erre inni kell.
Bumm.
Ugye én menekültem meg? Meghaltam, és a mennyben vagyok? Az ott tényleg a diri kocsija! Ó, áldja az ég, ugye az a nyálgép bennemaradt? Felcsillanó szemekkel indulok neki, cilinderem a hónom alá csapva, de alig pár lépés hosszú lábaimmal, és beleütközök a kis manóba.
- Törpe. - semmi. - Hé, hallod, minicirkáló?!
- Ne velem foglalkozz bunkókám, felrobbant a diritek lakókocsija, rohanj és sirasd el inkább. - azzal pakol az autóba.
- Sirassa a halál, hogy az ő gondozásába került az az evolúciós zsákutca. - legyintek, és az autója ajtajának támaszkodok, hogy újra megállásra késztessem.
- Mit akarsz, égimeszelő? Dolgom van.
- Micsoda gyilkos tekintet... - gonoszul elvigyorodom. - Azt hittem a dolgod kirobbanó sikerrel végezted el. - azzal célzatosan hunyorgok rá.
- Mire akarsz kilyukadni, kőagyú? - sziszegi, jeges szemeitől azonban nem akaróz halálra fagyni.
- Nem lyukadok én sehova. Hálás vagyok, hogy megszabadítottál rabszolgasorsomtól. - és színpadias mozdulattal kalapot emelek neki.
- Dugd a hálád valahová máshová. - sziszegi, és tolna félre.
- Ahogy akarod.
Azzal megragadom, és az autójának motorházfedelére csüccsentem, majd az ajkaira hajolok. Nem tervezek vele semmit, de heves lénye üdítő a sok begyöpösödött alak után, és minden másodpercét ki akarom élvezni. Ajkamra harap, én meg egyszerűen ezt engedélynek veszem a durvább csókra. Fémes véríz fűszerezi csókunkat.
- Mi a fasz bajod van? - egész feje vörös, én meg ördögi mosolyom villantom rá.
-Nyugi, ribizlibogyó! Még a hálám nem is sikerül bedugnom a minden bizonnyal feszes, szűk kis...
Lendül a keze felém, de artista vagyok, akinek az élete függ az élet apró mozzanatain több méter magasban, így nem talál. Röhögve kapom el a mancsát, és magamhoz rántom, hogy hozzámtapadjon.
-Van két ajánlatom. Vagy most mutatom meg, mennyire... - száján végignyalok, habár tervem egész más, mint amire ő gondol. - hálás vagyok, vagy elcipellek magammal, és majd később bizonyítok.
-Hozzám ne merj érni! Eressz el melák, mert...
-Ugyan. A hónom alá csaplak, és az ölebem leszel. Na? Kis homokkal teli ládát is kapsz, ha ilyen jól viselkedsz...
Cápamosolyt fel. Minnél jobban ágál, annál jobban vágyok a szórakozásra. Nem akarom én az ágyamba vinni, távol áll tőlem, hogy az első és egyetlen alkalom után fiúk után loholjak. Itt most pusztán a lényének élvezetére vágyok. És minden cseppjét jobban fogom élvezni, mint ezer kielégülés általa.
|
|
