- Még a végén lámpalázas leszek - felei, és a bonasztalhoz fordul. - Azt hiszem az a dolgom, hogy egy nevet és egy címet tudjak meg. Az után bár élve, de nem fitten, távozhatsz. - A férfi láthatóan fél. Remek. - Ha most kinyögöd, akkor mehetsz, bár csalódott leszek. De ha nem... Akkor nagyon jó fogok szórakozni. Csak tudod... még új vagyok. Szóval nem garantálom, hogy a végén túléled.
Ingig vetkõzik, felhajtja az ujját és láthatóan érdeklõdve kezd neki. Csendben pakolászik, elõszedi a szükséges dolgokat. Ahogy látom, õ a tûket favorizálva. Én jobban szeretek nagyobb helyen sebet okozni, de tény, hogy ez sem rossz megoldás.
- Rohadj el, hallod? - Sergej elmosolyodik.
- Tudod, mi az akupunktúra? Gyógyítás. Sajnos én laikus vagyok, de azért megpróbállak kigyógyítani ebbõl a csúnya viselkedésbõl jó?
Karcolja a bõrt, majd a térdéhez döf. Elmosolyodom. Remek szakember lesz, ha kitanítom.
- Azt hiszem, tetszik, ahogy ordítasz. Tudod mit? Nem érdekel a francos cím meg akármi. Megengedem, hogy meghalj, és magaddal vidd a sírba.
Nem szólok. Ismerem az emberi természetet, el fogja mondani.
- Azért az utolsó szó jogával akármikor élhetsz, ha nem is szólok. Nem tudom, mikor akarok végezni veled...
A farkába szúrja. Nagyon tetszik, hogy ennyire eleven. Féltem kicsit, hogy túl kemény lesz, vagy túlságosan laza, de ez a középút remek. Született tehetség.
- Szereted a süniket? - Két tût kap egyszerre és már dalolni is akar.
- El... elmondom...
Hason üti a pálcával. Én meg folyamatosan vigyorgok.
- Marcus! - Alakulunk…
- Ha nem kéne tudni, hogy ez az alak merre jár, akkor kivágatnám a nyelved. Olyan jól szórakozok, hogy fájna a szívem, ha ilyen gyorsan feladnád. Hé, ne ájulj már el, ez nem szórakoztató!
Mosolyogva tépi az inget róla
- A katedrálisban. Ott... ott van. Kérem...
- Nem... érdekel. - Egy kisebb pengéjû tõrt vág a mellbimbójába. Érdekes… azt én is kedvelem.
- Hát elereszt? - kérdezi a faszi könyörögve.
- Nem figyeltél. Új vagyok még. Élek a jogommal, hogy nem hiszek neked, vagy nem hallottalak. Kíváncsi vagyok, hogy meghalsz-e.
Levágja a füleit is. Nos, én már tudom, hogy vége, ezt nem fogja túlélni.
- Hallatlan. Méghogy elsõre igazat mondott! Nem hiszem...
-Eléééég! - káromkodva próbál szabadulni.
-Szóval... Marcus.
- Igenigeeeen.... És valami katedrálisban.
- Madár vagyok én szerinted?
- Nemnemnem!
- Akkor melyikben. Áruld el nekem, és abbahagyom. Jó?
- A bárbahn.. a katedrális bárban. Elég... Kérem.
- Tudod, undorító vagy. Ronda. Ezért rendben. Abbahagyom. - Elvágja a nyakát, majd felém fordul. - Megéheztem. Megmosdok, fõzök, eszek, aztán segítek ezt eltakarítani. Gyere, liliputi, kell a kiskukta. 

Miközben elindul, én követem, de zárok mindent, és telefonálok.
- Üdv. A kettes kész. Marco és a Katedrális bárban van. Sajnos nem élte túl a találkozást - mesélem Marknak.
- Hm. Te csináltad vagy a fiú? - kérdezi.
- Sergej volt. Én csak néztem, de nagyon ígéretes tehetség - mosolyodom el, Sergejre pillantva.
- Rendben. Várom a másik kettõt. A tiéd legyen a hármas, elég nehéz vele, hatalmas a fájdalomküszöbe - kéri.
- Oké, megoldom. - Leteszem és a konyhában megkérem, hadd legyen enyém a hármas.
- Oké, az egyes akkor az enyém. - Mivel Toni már visszaért és össze is pakolt, így nyugodtan el tud kezdeni fõzni, én meg úgy döntök, miközben vágom össze a zöldségeket, mesélek neki.
- A darabokat és a hullákat mindig egy emberhez viszem. A neve a Hullás. Illegális krematóriumot üzemeltet, nem túl magas összegért cserébe elintézi a csontokat is. - Rám pillant. Nem szakít félbe, így gondolom, érdekli. - Ha több emberem van, akkor egyben szoktam elvinni õket. Ha többet viszel, többet fizetsz de egyszerre kész van minden.
- És soha nem kapcsoltak még le hullákkal a kocsidban? - kérdezi.
- Majd meglátod te is, a rendõrség hûséges megrendelõ. Rengeteg olyan tag van, akivel õk nem tudnak mit kezdeni. De el sem kell vele számolni, mert leírható önvédelemnek. Így csak kifaggatom, ha meghal, elviszem a hullát és beleeresztenek pár golyót. Vagy felrobban egy kocsiban. Érted… - Rápillantok. - Politikusok, üzletemberek, sokaknak vannak ellenségeik. Ezért vállalok bérgyilkos melókat is. Idõvel kitanítalak arra is.
Bólint, majd elkezd megint szívatni, de nem veszem fel. Idegeít, visszaszólok, de most jö kedvem van.

Kaja után visszamegyünk.
- Ha neked nem gond, lerendezném a hármast, rendben?
- Rendben, de csak gyorsan, akarom az egyest - vigyorog rám. Szemforgatva csóválom a fejem, majd kihozom a hármast és az asztalra fektetve lekötöm.
A mappa Sergejnél, láthatóan elolvasta és a kezembe adja.
"Semmiképp sem élheti túl. Volt légiós kiképzõ, a fájdalomküszöbe felfoghatatlan. Tudd meg tõle, hogy kik bérelték fel, mikor, és adja elõ a lemez helyét, amin az adatai vannak."
- Sok szerencsét minimanó - simít végig a hátamon. A vállam fölött rámosolygok, és a férfihez lépek.
- Tudod, szeretem a hozzád hasonló férfiakat. Erõsek vagytok, dögösek és biztos vagyok benne, hogy aktívak az ágyban. - Lassan kezdem vetkõztetni deréktól lefelé. Látom, tényleg megedzették már. - Tudom azt is, hogy semmire sem megyek, ha szimplán csak elkezdelek véreztetni, igaz? - simítok végig a combján. Egy szót se szól, meg se rezzen.
Odalépek az egyik fiókhoz, és elõveszek egy nagy, fekete mûfaszt. Bekapcsolom, és visszasétálok. A combján simítok végig a rezgõ szerszámmal, mire persze reagál, összerezzen.
- Volt olyan a légiónál, hogy megdugtál valakit, aki nem akarta? - kérdezem. Persze nem felel. Kuncogok. - Biztos volt, nem igaz?
- Szuka… - sziszegi idegesen.
- Ugyan, ne félj. Fájni fog, de félni nem kell. - A füléhez hajolok. - El fog múlni - suttogom kéjesen, majd felnevetek.
Csatokat akasztok a lábára, amiket egy csigához rögzítek, így terpeszbe tudom húzni. Eleinte még nem komoly mély terpeszbe.
Síkosító és elõkészítés nélkül lököm a seggébe a mûbrokit, mire felordít.
- Ugyan, nem fáj ennyire. Hidd el  én tudom - szólok elõre.
Persze nem engedem, a farok rezeg, én tologatom. Majd' fél óra, mire megunom ezt a részét. Elõveszek egy tollseprût és elkezdem simogatni, majd elektromos gyûrûket kötök a farkára és kapcsolok rá egy kis áramot. Felordít, amikor belocsolom vízzel.
Kicsi, aprósebeket vágok rajta, de már nem szólok hozzá, csak élvezem. Nem nagy sebek, de aztán elõveszem az asztali sót és sózni kezdem.
Sokáig bírja. Majdnem egy óra hossza, mire végre felsikít.
- Ha életben hagysz, elárulok - mondja.
- Hallgatlak. - Sergej felé pillantok.
Õ dalol, én meg közben telefonon diktálom a fõnöknek.
- Rendben van, ha minden igaz, hasonló adatokat kerestünk és a hely is stimmelni fog - zúgja a fülembe Mark, majd leteszi.
- Biztos, hogy ezt akartad mondani, igaz? - kérdezem.
- I… igen. Nem hazudok, ha elmondom, akkor az igazat mondom. - Bólintok, és egy kis üvegcse tartalmát a számba öntöm. Az ajkaira hajolok, és átcsókolom neki a folyékony mérget, amit õ eszeveszettül nyeldes, hiszen alkoholos íze van. Pillanatokkal késõbb elkezd fuldokolni.
- Ez egy idegméreg. Nagyon lassan, sejtrõl sejtre öli meg a fontos szerveket, legalább három percig fogsz szenvedni és még kettõig beszélni. Ha akarsz mondani valamit, hallgatom.
- Va… van egy kislányom - nyögi.
- Leszarom a kislányodat - felelem vissza neki.
A percek eltelnek, õ meg lassan kileheli a lelkét. Elégedetten fordulok Sergej felé.
- Nos?

- Vérlázító, akaratos, makacs. Szenvedélyes, tüzes, és vad. Ne keverjük ezt a tini lázongással. Síróbabákat, és unalmas alakokat nem akarok. Szeretem, ha a másik szemében ég a tûz. És amíg ég, táplálni kell. Amikor kihuny, már nem értékes. - Hm... - Ilyet akarok. Kor, nem, beállítottság, származás, faj nem érdekel.
- A nehéz esetek? - kérdezi Mark.  
- Lényegtelen. Az egyhangúság letör és megfojt. Szeretem... az újat. - Tetszik, hogy itt be tud illeszkedni. Kifejezetten tetszik, hogy ilyen.
- Rendben. Kapsz két alakot.
- Szenvedjenek? - Micsoda élveteg kérdés.
- Választ akarok. Azt mondják, higgyék, tegyék, amit én akarok.
- Akkor betörök és agyat mosok. Muszáj túlélniük?
- Majd a kettõvel együtt kapod az instrukciókat is.
- Köszönöm. - Színpadias meghajlás. - Öröm volt üzletelni.

- Innen már nincs visszaút - jegyzem meg, amikor kiértünk.
- Tudom, liliputi barátom. - Még bólint is. - Ez a lényeg. Ha lendületet vettél, ugorj el, és kapd el a trapézt, vagy kitörik a nyakad. Ó, tudom én. - A combomra téved a keze. Ez a pasi… - Azt hiszem megint jól választottam. Majd írok listát, és Toni bevásárolhatna. Csinálok ebédet - jegyzi meg.

- Hazamegyünk, adsz neki listát és már megy is. A delikvensek úgyis csak fél óra múlva érnek el hozzánk - mondom. Várnám a kérdéseket, hogy ki ez, hiszen a nevét se tudja, de nem kérdez, csak nézelõdik az ablakon, én meg nem kezdek el mesélni. Bár tény, a szakmai referenciáim nagyobbik felét neki köszönhetem. Olyanokat törtem meg eddig, akiket elõttem senki, és ha hagyja, hogy segítsek, remek lesz a szakmában, nélkülem is. Bár valamiért van egy olyan érzésem, hogy csak addig csinálja, amíg rá nem un. Az viszont tény: itt aztán mindig van valami meglepõ.

A zsebébe nyúl, és elõveszi a SIM kártyát. Nocsak, nocsak, a végén még betársul.
- A te kocsiddal, veled fogok furikázni. Árnyékod és örök idegbajod lenni. - Hm… egész nap velem. Milyen lesz így, hogy nem vagyok az esete. Nyehehe. - Nem vagyok egy szadista alak, de pár dolgok kipróbálnék rajtad, ha nem lennél kicsi hozzá... - Na hogyne... - De. Szeretnék én lenni, aki a behozott alakjaiddal foglalkozik. A pénzt meg oda dughatod, ahová nem szégyelled. Csak... Játszópajtit hozz nekem. Ha nem bejövõs, majd megyek veled. Sok dolgot tettem már, de az ölés nincs a listán. Közvetve. Szóval hazahozhatom õket, vagy túráztathatom õket. Te meg ölsz. Nekem ez így okés.
- És nem kell a pénz? - Elég hihetetlen, hiszen milliókról van szó…
- Ha megnyugtat, nyiss egy számlát, és dugj oda minden esetrõl tíz százalékot. Legyen a biztosíték. Ha jó kisfiú leszel, mutat a papi egy új játékot... De mindenütt ott akarok lenni. Látni, hallani. Igazából a te véred akarom elsõsorban szívni. De ez redukálódhat, ha sikerül lefoglalnom magam ezzel.
Elém lép és a hajamba borzol. Harapni fogom egyszer. És nem fogja élvezni.
- Öröm veled üzletelni. Megint.
A fülemre harap, és a kezembe nyomja a SIM-et. Ez a pasi meg fog bolondítani.
- Be kéne majd mennem a városba. Tudod, olyan specialistához. Kézre álló eszközt szeretnék. Keményet és nagyot. Meg néhány kicsi tõrt, és tûket... hhmmm... Átöltözök. Addig kalkuláld meg a napot. De vásárolni akarok elõtte.
És már megy is a lakásba, én meg sóhajtva zárok és követem.
Ahogy beérek, Toni faggat, hogy mizu. Elmesélem neki, hogy minden rendben, hogy Sergej társul.
- Nem félsz, hogy valami beépített faszi? - kérdezi, és elém tesz egy pohár vizet.
- Ilyesmi csak a filmekben van - mosolygok rá.
Elmeséli, hogy este volt a barátaival bulizni és megismert valakit. Én meg ugye fogom magam, jegyzek mindent, majd utánakérdeztetek, ha nem jó, akkor lekoptatom.  
Alig tíz perc, mire megérkezik Sergej.
- Mehetünk? - kérdezi izgatottan. Cuki így…
- Ahham. Toni, majd jövünk. - Öcsim okézza és integet, mi meg irány ki, kocsiba be és város.
- Hogy lesz?
- Téged kiteszlek ott, ahol én bevásárolok, addig elszaladok egy ismerõshöz és veszek neked egy telefont. - Persze nem hagyja ki a megszólalást.
- Majd veszek én magamnak, törpicúr.
- Én veszem, pont. Vannak okai. Aztán bemegyek a bankba, nyitok egy számlát neked és jövök vissza érted. Addigra szedj össze mindent, aztán megyünk és elhozzuk a régebbi tartozásaimat - darálom. Egy pillanatra megijedek, mert egy barom kikanyarodik elém, így dudálva káromkodok, ordítok és puffogok. Utálom az ilyeneket!!
- Egy sámlit mindenképp szerzek, amire felülhetsz - jelenti ki vigyorogva és ahogy ránézek, kajánul vigyorog.
- Nyazsgem - jegyzem meg. - Na, itt vagyunk.
Kiszállok a kocsiból, és bemegyek. Persze egy nagydarab állat rögtön csekkolna, de meglát és mosolyogva beenged.
- Andy! Hali! - köszöntöm ismerõsömet. Visszaköszönt, és kérdezi, mit akarok. - Neki kellene minden, amit kér. Írd a többihez és legyél készséges - jelentem be.
- Okés - vigyorog kajánul.

Alig két óra alatt elintézek mindent, amit kell és visszaszaladok Sergejért. Bemegyek, épp pakolnak.
- Na, minden rendben? - kérdezem.
- Mehetünk - jelenti be.
Ki a kocsihoz, bepakolás, és ahogy beülünk, rám jön valami inger. Gyorsan mozdulok, és elkapom az ajkait. Most én harapok egy édes kis sebet rá, hiszen az enyém már szánalmasan sebes. Mielõtt ellökhetne, végzek, és elhajolok.
Szó nélkül haladunk tovább, egészen az elsõ ügyfelemig. Régi, van pár vallatója, de a nehezebbeket mindig passzolja.
Belépünk az otthonába. Õrök mindenfelé, egy húsz év körüli srác vezet el hozzá. Idõsebb, komoly férfi.
- Öröm téged újra látni, fiam - mosolyog rám. - Ugye jó hír?
- Igen - mosolygok vissza. - Fél óra és otthon vagyok, kettõt küldhetsz, a fiúnak lesznek. Újonc - teszem még hozzá. Hümmög párat, majd Sergejhez fordul.
- Vannak fenntartásaid? Nõ is lehet, férfi is, fiatal is, öreg is? Van választék, sokan tartoznak nekem. - Visszaül, összefûzi az ujjait.
Remélem, lesz annyi esze, hogy nem szól be senkinek… innen nehezen mentem ki a seggét, ha felhergeli Markot.

Reggel arra kelek, hogy áll a farka. Még alszik, így halk hadjáratot indítok, de mire a lényeghez érnék, felébred, maga alá teper és megint szétszaggatja a számat.
- Kár, hogy gyerekeket nem dugok. Majd ha felülhetsz a hullámvasútra, törpe. Mondtam. Nincs dugás.
Mire felfogom, hogy történt, már a fürdõben van. Morogva megyek én is reggeli utamra, majd a konyhába.
- Szóval hetero vagy. - Kezdjük talán ezzel.
- Közöd?
- Mivel az ágyamban alszol... - jegyzem meg.
- Még mindig nem értem, hol a közös. Az IQ-d is alacsony? - Bunkó fasz!
- Felizgulsz rám. Heterók ilyet nem csinálnak. - Ezek tények, és nem is lenne baj, csak tudnám végre…
- Értem. Szóval a te reggeli merevedésed is csak elbûvölõ személyemnek tudható be. Ha ennyire izgatott vagy, akkor mutatok neked valamit...
Hozzám lép és eszeveszettül csábítgatni kezd, aztán egyértelmû célzást kapok: verjem ki magamnak.
- Ne szarj be. Nem foglak megrontani. - Az persze fel sem merül, hogy én esetleg ezt akarom?
- Szóval csak reggeli merevedésed volt - mondom, kicsit sem nyugodt hangon.
- Ó értem már. Neked még nincsenek ilyenek! Ne aggódj. Vannak késõn érõ típusok.
Rohadék! Van ennek fogalma arról, hogy hány éves vagyok?! Lehet, alacsony vagyok, de 31 éves!
- Megteríthetnél, ahelyett, hogy csak állsz ott.
Felráz, felbuzdít és már ugrok is. Fürge vagyok, akrobata ide vagy oda. Elkapom, és már csókolom is, de nem lök el, élvezi õ is! Épp annyira, mint én. Akkor épp annyira buzi, mint én!
- Kizárt, hogy hetero vagy.
- Lebuktam. Csak nem vagy az esetem, és nem akartam csalódást okozni.
Felemel és a pultra pakol. Én meg puffogok az ismételt, elég egyértelmû célzáson. De inkább leszállok és az asztalhoz ülök. Szedek és eszek, bár nem tudom, mi ez. Kicsit kétkedve emelem a kanalat a számhoz, mire megszólal.

- Mi van? Nem ízlik? - kérdezi. - Vagy túl nagyra vágtam össze valamit? - vigyorog rám. Dög…
- Csak nem tudom, hogy mi ez - jegyzem meg.
- Miii? Hogyhogy nem?
- Mit hogyhogy nem? Nem ettem még ilyet. - Dacból kapom be a kanalat, de az íz meglep. Kellemes. Új, de különleges. - Ez kurva jó - jegyzem meg nyammogva, és bekanalazom az tányérnyi kaját. Majd szedek megint.
- Ez kurva jó - ismétlem meg elégedetten, mikor végzek a második adaggal is. - Majd megtanítasz, hogy kell csinálni - jelentem be, Nem szól, csak vigyorog.
- Szóval, mai program? - kérdezi.
- Amit tegnap elmondtam. Tisztázzuk, hogy hol csinálok és mit, majd eldöntheted, kell-e pénz és meló.
- Akkor mehetünk? - A tányérokat összeszedi és a mosogatóba pakolja. Megrántom a vállam.
- Akár…
Kimegyünk, pont akkor parkol le Toni.
- Jó reggelt - köszön illedelmesen. - Mi a helyzet?
- Megyünk kicsit üzletelni. Ott van még bent egy kicsi kaja, egyél, mindjárt jövünk. Ha vanm kedved mosogass el - mosolygok rá. Elhalad mellettem, belepuszil a hajamba, és már megy is tovább befelé. Felsóhajtok. Annyira szép. Annyira féltem…
El is vagyok ezzel a gondolattal a pincéig. Nyitom a lejárót, majd a lépcsõ alján a vasajtót is.
Belépünk. A hely full felszerelt, a legmodernebb, és a legrégibb, de legjobb kínzóeszközök egy helyen, két asztal, egy szék, hangszigetelt az egész.
- Itt csinálom a piszkos melót. Ha beszállsz, itt tevékenykedsz elsõsorban, legalábbis így gondoltam. - Tovább haladok, és nyitom a másik ajtót.
Csap, csempe, lefolyók, beton, itt-ott odaszárad vér.
- Itt végzek ki, ha helyben kell. Nem tudom, mennyire füllik a fogad az öléshez. Kisfiúkat nem vállalok, de bármi mást igen. Terepre is jöhetsz majd velem, ha akarod. A fizetés akkor van, amikor én kapok, az enyémnek a tíz százaléka ha beszállsz, de az adott ügyben nem vagy benne. Fele, ha felesbe csináljuk, és tiéd a kilencven százalék, ha egyedül viszed véghez az ügyet. Ha beszállsz és bakizol, kimentem a segged, nem fognak elkapni, nem hagylak bukni. És ha gondolod, megkapod Ivan kocsiját a garázsból, és maradsz itt továbbra is. Na? - fordulok felé. - Betársulsz? Szórakozni jól lehet vele, és még pénzed is lenne, hogy szívatsz egész nap.

- Majd én elintézem. Ha ilyen idegállapotban vagy, nem vagy érdekes. És tovább leszek a nyakadon. Menj, és enyelegj a bátyáddal. Kétlem, hogy egy magamfajtát akarnál mellette látni.
-Õ az öcsém, te fasz - morgom, de megyek.
- Hé, mi a helyzet? - kérdezi, és közelebb lép.
- Azt mondta, megcsinál mindent - mondom.
- Figyelj, tesó - sóhajt fel. - Ugye tudod, hogy hetero?
- Igen? - Meglepõdök, de próbálom nem mutatni.

Telik az idõ, majd Sergej beszalad, Toni meg… mi ez a tekintet?!
- Mi ez? Akkor most nem kell az öcsém, vagy mi a fasz? Ne játszadozz vele, mert a szíved fogom reggelire megenni.
- Nyugi, minimanó! - A hajamba túr, én meg gyomorszájon baszom. Anyádat simogasd, rohadt hetero! - Ki a halál mondta, hogy kell nekem? Az elejétõl fogva rólad volt szó. Érdekes, de te szórakoztató vagy. És bár tetszik a vendégszoba, jobb lenne, ha mellettem csucsukálnál, mert nem unatkozni jöttem ide. Ha nem bírja a babapocid, szólj, és itt sem vagyok. - Tényleg képes lenne feldobni? - Szórakoztass. Újra élni akarok. Vagy mutass olyat, amitõl megelégelem, és eltûnök magamtól.
- Nem foglak azért dugni, hogy... - Kipróbálja a szûz segged!
- Ki mondta, hogy te dugnál, ha akarnék is bármit ilyen téren veled? Nem kurvát akarok, hanem mûsort. Amihez te adod a tüzijátékot.
- Elõször is. Akkor sem te lennél felül, ha beledöglenék a próbálkozásba. - Heterót felülre? Hogy szétszaggassa a seggem? Anyádpicsája! - Másodszor pedig nem vagyok udvari bohóc, úgyhogy szállj le rólam. Én nem cirkuszban ugrálok, veszélyesebb játékot ûzök.
- Ezért vagyok itt, nyuszifülem! - Közelebb lép, elkap és magához passzíroz! - És nem akarom a gyerekálmaid összetörni, mert tudom, hogy hiszel még a Mikulásban, de sose tudnád elérni, hogy a pici tini-farkincád az én lyukamat tömködje, ahogy eddig más se. Szóval örülj, hogy nem arra kellesz nekem. Én csak... Élni akarok egy kicsit. Ahogy én akarok.
Megint megcsókol. Nem is akárhogy… vadulhatok kedvemre, kifejezetten tetszik, hogy ilyen durva. Hm… ki kellene próbálni az ágyban is. Ahogy tép, harap, majd a számban hatol a nyelvével… amikor elhajol, apró cseppekben vérzik mindkettõnk ajka. Vadállat. De szexi. És rohadtul akarom. Már felülre is engedném. Ha ilyen tûz van benne, még heteróként is tök fog jönni!
De mielõtt elkapna és belepasszírozna a járólapba, elenged.
- Toni végzett. Megyek, letusolok, aztán ágyba bújunk. Várom ám a holnapot. 

Annyira sokkol, hogy itt hagyott álló farokkal, hogy csak bámulok utána. Felizgat, és így…?
Megjelenik Toni is.
- Na én lé… Hé, Dav. Áll a farkad - jegyzi meg. - Mi történt?
- Lesmárolt - suttogom. - De nem is akárhogy. És ahelyett, hogy most dugna, itt hagyott, mert megy zuhanyozni. - Felé fordulok. - Honnan vetted, hogy hetero?
- Õ mondta!
- És a heterók mióta smaciznak pasikkal? - vonom fel a szemöldököm. - De tudod mit? Leszarom - jelentem be. - Itt alszol?
- Áhh, hazamegyek. Reggel majd jövök, szerintem holnap alszom itt. - Bólintok, puszi, búcsúzás és lép is.

Mire Sergej végez, már ott állok a fürdõ elõtt, de csak elvigyorodik, nem baszogat, így nyugodtan zuhanyozhatok le én is megint. Aztán irány a hálóm, amiben nem vagyok egyedül. Felvont szemöldökkel állok meg az ágy elõtt.
- Azt se tudom, mikor volt ebben az ágyban rajtam kívül más is - mondom neki.
- Itt volt akkor az ideje - vigyorog rám.
- Figyelj, tényleg jó ez neked? Mi lesz, ha fogom magam és hozzád bújok éjszaka? Ha lelöksz még elsõ dühömben kinyírlak. - Ránézek, de nem felel rögtön, csak megpaskolja az ágyat maga mellett és ásít egyet.
- Gyere már, manócska, álmos vagyok. - Sóhajtok, majd ledobom a köntöst és egy boxerben mászok az ágyikóba, ahogy szoktam. - Toni?
- Hazament, majd holnap alszik itt.
- Azt hittem, hogy itt lakik - jegyzi meg.
- Van saját lakása két utcányira, meg néha anyánkéknál alszik, most haza megy, a sajátba. De itt is van szobája, meg a cuccai fele, sokat van velem, de nem is bánom, legalább tudok rá vigyázni - sóhajtok fel.
- Hm… holnapi program? - kérdezi.
- Megmutatom a kínzókamrát, a kivégzõt és megbeszéljük, hogy van-e kedved segíteni nekem fizetésért - motyogom. - Jól jönne egy… - Ásítási szünet. - Segítõ kéz…
Mielõtt teljesen elaludnék, valahogy ösztönösen mászok még közelebb. Olyan jó meleg árad belõle, jól esik!