|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2013. 10. 25. 21:31:01 | #27877 |
 Karakter: David Connor
Megjegyzés: ~ LaunakRautól
- Amíg én levezetem a feszültséget egyeskén, addig érezd jól magad a másikkal.
Mintha kedvesebb lenne, mint általában.
De ahogy meglátom ketteskét, elszáll minden gondolatom. Csak ő van, én, és ez a pöpecül felszerelt kínzókamra.
* * *
Mire előkerül, én már felhívtam az illetékest a névvel.
- Az enyémet összepakoltam már. Felmegyek, lemosdok, aztán összedobok valami kaját. Játssz szépen amíg visszajövök.
Elindul felfelé. Nekem se sok dolog van vele, leveszem a hő mérsékletet nullára, le nem fagy semmi, de ők se kezdenek el szaglani.
A fürdőbe szinte magától visz a lábam, hiszen tudom, ott van.
- Gyere, faszarcú, megmosom a hátad, mert mire végzel, megőszülök.
Először tényleg mosdatom, majd tudatosan kezdem butítani az érzékszerveit, és végül már simogatom.
Annyira félelmetesen erotikus az egész helyzet, pláne, mikor eljön belőle a vadállat és a csempének lök. Karmol, simogat, majd elér a lényegig, de nem hagyja ott.
Nem pont azt teszi, amit akarok, sőt. Semmi sem úgy van, ahogy én akarom és valami groteszk izgalmat okoz ezzel. Is…
- Nem vicceltem. - Nekem mindegy, csak csinálj már valamit!
Szinte önkívületbe kerget. Semmit sem érzékelek a világból, csak a testét. Semmi sem létezik, csak az ő teste és az én testem, a világ meg is szűnhetne forogni. Nem érdekel semmi, amíg ki nem robban belőlem minden.
Szuszogva tűröm, hogy kipenderít a zuhany alól.
- Elég tiszta a hátam, törpike. Szólj Hófehérkének, hogy kukoricás pizzát is rendeljen.
- He? Milyen hófe… - Tekintetem találkozik egy igencsak mérges Tonival. - Ja, hogy te.
- Mit csináltok? - kérdezi. - Akkor most heteró vagy nem?
- Tudod mit? Nem is érdekel - mosolygok rá. - Úgy ért a testemhez, mint valami kibaszott hangszerhez, más nem érdekel - borzolok öcsi hajába. Ül. - Neki kukoricás kell, nekem ananászos, meg rendelj egy cézársalit estére légyszi.
- Vettem, te kéjenc - nyújtja rám a nyelvét és tárcsáz.
Ledobom magam a nappaliban a kanapéra, és hirtelen egy szőrrel több van, int kellene lenni. Az állatka. Olyan békésen alszik. Nem bántom, de hagyom mellette van a kezem, elkezdi szaglászni, majd egy hirtelen mozdulattal a nyakam köré tekeredik. Egy pillanatra megmerevedek, majd felsóhajtok, és elkezdem simogatni az egyik… részét. Ami felém van, na. Gondolom, a hasa.
- Elugrok a cuccért, nem jó a kocsijuk - kiabál be öcsi és már megy is kifelé, én meg elkényelmesedek, nyakamban az azt se tudom, mivel.
Mikor kijön Sergej, meglepetten áll meg előttem.
- Mit nézel így? Hozzá se értem - mentegetőzöm azonnal. Ez a kis akármi fontos neki. - Csak leültem. Megszagolt és már a nyakamban is volt - jegyzem meg. - Mellesleg jössz velem később a Hulláshoz? Elviszem neki a hulláinkat.
Hümmögve okézza a dolgot.
- Toni? Pizza? - kérdezi.
- Toni elment pizzafiúskodni, mert nem tudják kihozni, de szerintem max félóra és itt van.
Nem szólunk többet. Ő messze ül, én nem igénylem a simit, így csak bambulunk a tévére. Die Hard első rész. Az még igazi, jó kis film volt.
Eltelik egy fél óra, mire hallom, hogy Toni jön, majd meg is látom. Kezében a három közepes pizza, egy-egy mindenkinek. Sóhajtva kezdi ecsetelni, hogy mennyire szar a forgalom, mennyire elege van mindenből, majd kajálunk. Adok egy szeletet Sergejnek, de természetesen nem kell neki, mert fujj és amúgy is. Így megint összekapunk. Merthogy ő nem eszi meg az enyémet, mert hátha még növök tőle egy kicsit. De láthatóan picit visszazökken minden, én ideges vagyok, ő élvezi, Toni meg röhög, így ebben a békés hangulatban indulunk Hulláshoz is, aki észre is veszi, hogy minden ok, de nem szól semmit, csak rám kacsint. Már visszafelé ülünk a kocsiban, amikor eszembe jut valami.
- Szándékodban áll velem aludni? - kérdezem. - Nem rontalak meg, ne félj - villantom rá a legfélreérthetőbb tekintetemet.
|
| Laurent | 2013. 10. 25. 20:56:04 | #27875 |
 Karakter: Sergej
Megjegyzés: ~Rauko~ Chibinek
Túl közel van. Egyszerűen mintha szándékosan csinálná, vagy nem tudom. Menekülök a zuhany alá, orromból eltüntetni az illatát, vagy magamról lemosni azt a port, vagy nem tudom mit, amivel mérgez engem, és a lényem, kívül-belül...
Mivel nem sikerül egy szimpla hideg zuhannyal sem, nem csoda hát, hogy felettébb idegesen ülök le a nappaliba, hátha a fekete dobozban adnak valami nézhetőt. Mire rájövök, hogy csak váltogatom a csatornákat...
- Hé. - és itt van minden gondom okozója.
- Megmondtam, hogy ne gyere a közelembe minimanó. - sóhajom próbálom fáradtnak, mint vágyakozónak tettetni.
- De van egy meglepetésem. - hangja biztató, megéri, hogy megforduljak.
- Hol? - ha azt mondja, a gatyájában, akkor itt máris kasztrálom egy kiskanállal.
- A pincében. - ó, szülő-nap nap?
- Irány!
Szinte izgatottan megyek lefelé. Mint a kislány, aki a régóta áhított pónit kapta. Nem akarok belegondolni, hogy ez tulajdonképpen egy ajándékféle nekem. Ez csak simán egy békülési szándék a törpikétől. E gondolatnál felpillantva nézek a... furakék szemekbe. Gyanús.
- Feszült voltál, gondoltam, ha már nem csicserged el ami a szíved nyomja, és dugni se akarsz, akkor legalább ennyi örömöt szerzek neked. Viheted akár mindkettőt is ha van kedved.
Öt ujjal szántok hajamba, míg próbálom eldönteni, melyik énem győzzön, és szólaljon meg. Legyek szenya, mert egyszer úgyis távozok innen? Vagy nem baj, ha egyszer én is megmutatom, hogy ember vagyok? Alulról pillantva rá méricskélem egy darabig, majd a borítékot letéve fordulok a sonkák felé.
- Amíg én levezetem a feszültséget egyeskén, addig érezd jól magad a másikkal.
Ennyi tellett a kedvességemből. Még egy pillanatig állok, de nyelvem úgyse fordul szóra, így csak hátatfordítok neki, a szobából kihozom ketteskét, és lekötöm neki, majd felkapom a saját cuccaim, és a kötözőben eltűnök a falról lógó alakkal a szobában. Kell egy kis kikapcsolódás. Hogy is szól az a dal? Próbálj meg lazítani?
~*~
Három óra múlva kissé nyugodtabban, és jóval rendezettebb gondolat-káosszal a fejemben teszem le a csavarhúzót, és a csavarokat, amikért már kár lenne a hullába. Kezet törlök hasztalan, csupa vér vagyok. Nem voltam finom, de igen sokáig húztam az agyát. A végén már együtt dúdolta velem a gyerekdalt is. Csomagolom a hullát express, és kissé feltakarítok magam után.
Kilépek, kint a pulton lóbálja lábát a minimanó. Az asztalon már a merev hulla. Gunyorosságom a helyén, lépteim ruganyosak, és észre sem veszem, ahogy tovább dudorászok. Visszateszem a cuccokat, majd végignézek magamon. Uhh, ez egy fürdőért kiáltana... Ahogy a manócska is. Nem szól, csak néz azokkal a nagy szemeivel. Kicsi! Manó! Nem manócska, csak manó. Sőt, gnóm!
Szusszanva masszírozom orrnyergem. Kicsit talán elszoktam a mozgástól, pedig bennem van még, nem volt elég. Egy dühöngőt akarok. Kis trappézokkal. Sóhajtva pillantok vissza a hullára.
- Az enyémet összepakoltam már. Felmegyek, lemosdok, aztán összedobok valami kaját. Játssz szépen amíg visszajövök.
Azzal elmegyek mellette, útközben a hajába borzolva, és kizárva a gondolataimat a zuhany alá állok. A víz rózsaszínből lassan tisztul, de van időm. Két kézzel a csempének támaszkodva lehajtott fejjel masszíroztatom magam, a lefolyót bámulva. A víz megint vörös lesz. Mi a...
- Gyere, faszarcú, megmosom a hátad, mert mire végzel, megőszülök.
Két keze hátamon, és eleinte csak mosdat, majd masszírozni kezd, így a visszavágás, hogy már úgyis ősz, elveszik félúton. Újjászületek erős kezei alatt. Végre valami, amire jó a nyilvánvalókon kívül. Ellazulva hagyom, hogy tapogasson, és akkor sem fortyanok fel, mikor a kis nimfomán törpe megint elkalandozik kezeivel. Igaz, csak a mellkasomon.
Higgadt vagyok, és amíg bent voltam, sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mihez kezdjek ezzel. Nem akarok megint valami hülyeségbe ugrani. De hát úgyis csak ideig-óráig leszünk együtt. Azzal megbékélek. Semmi érzelmi kötődés. Jó a szex, úgyhogy ismételünk. Ezzel én is meg a tudatalattim is megbékélt. Így akkor sem robbanok, amikor a vállamba harap. Lassan maga felé fordít, én pedig nyugodtan nézek le rá.
Szemei méricskélnek, majd alaposan végigmérnek. Mielőtt újra felpillanthatna, hirtelen a csempének lököm, lábam a lábai közé tolom, és farkát az enyémhez szorítom. Kezem a fal és a háta közé fúrom, karmolva és marva az utat, majd a két tökéletesen tenyérbe illő kicsi félgömbök között ujjaim a vágatába csúsztatom. Feje hátrabicsaklik, nyújtja ajkát, én csak ráharapok, és a vért nyalintom le róla durván. Csalódottan tépi hajam, szuszogva követelőzik, de nem adom meg neki, amit akar. Az van és lesz, amit én akarok. Bejáratánál körözök, lustán, ingerelve, és ahányszor csípőjét mozdítja a satuszerű ölelésemben, abbahagyom. Tág pupillákkal bűvöl.
-Nem vicceltem. - súgom az ajkaira, most finomabban harapva, de ugyan oda. Felnyög.
És nyílik az ajtó. Nem kell odanéznem, tudom, ki az. Kezeim között szaporán piheg a bátyja. A csendbe fagyva fordulok meg, és ránézek a küszöbön hasonló kifejezést öltött alakra.
-Nem gyerekműsor. Vonszold a segged elfelé, vagy tedd magad hasznossá és rendelj kaját. Most húzz innen. Szeretem az ígéreteim megtartani.
Nem várom meg, amíg az ajtó záródik. Mielőtt a kezeim között nyögő alak szólhatna, ujjam belétolom. Határozottan, és gyorsan, de jobb az, mint a farkam. Nem szoktam viccelni. Addig ujjazom, amíg véresre nem karmolva el nem élvez. Gyönyörű. Kába ajkait kifosztom, fogkoccantva dézsmálva az ízét. Amikor kezd magához térni, egyszerűen csak kipenderítem a zuhany alól.
-Elég tiszta a hátam, törpike. Szólj Hófehérkének, hogy kukoricás pizzát is rendeljen. - azzal a fürdőszoba ajtaját is becsukom kulcsra mögötte. Lehet reggel nem tettem annyira tönkre?
|
| Rauko | 2013. 10. 25. 19:36:34 | #27871 |
Karakter: David Connor
Megjegyzés: ~ LaunakRautól
Miután kivertem magamnak, már lusta voltam zuhanyozni, így azzal kezdem a reggelt. Sergej még alszik. Automatikusan jutnak eszembe a tegnap este képei, és megremegek. Olyan… hah. Rohadj el Sergej!
Épp venném ár magam, hogy még egy nyugtató a zuhany alatt, mikor rám ront valaki.
ÉS ugyan ki lenne…?
- Neked a zárt ajtó nem mond semmit!- morgom, de csak néz. De uramisten, hogy néz. A torkomra fagy a szó is, pláne mikor átszeli a távolságot és nekinyom a csempének, a torkomat szorítva.
Percek telhetnek el, egyre nehezebben kapok levegőt és mire elkezdem tépni a ruháit, már alig látok. De szerencsére elenged. Legalábbis a nyakam, mert elkap és csókolni kezd.
- Soha többet ne merészeld a tegnapit megismételni. Mert akkor már én sem fogok viccelni.
Azt se tudom, mit mondjak. Egyrészt uramisten, el tudnék olvadni ettől a vadságtól. Ez a Sergej olyan félelmetesen dögös… hah. És ez a szopás miatt jött elő? Szeretek ám szopni ha ezen múlik!
Farkára marok és gyömöszkölni kezdem. De nem hagyja, kicsavarja a karom.
- Majdnem eltörted, te idióta - sziszegem, de túl jó ez ahhoz, őszintén dühös legyek. Pláne mikor megfordít és elkezdi betonkemény farkát a seggemhez dörzsölni. Ha belém csúszik így, minden nélkül tuti nem úszom meg vér nélkül, de akkor is eszeveszettül akarom. Harap, simogat, becézget, aztán hirtelen marad abba minden.
- Ne gyere a közelembe, liliputi. Vagy este amíg alszol, picike farkad levágom és lenyomom torkodon.
És kimegy. Megint itt hagyott álló farokkal és ez már kettő. Rohadj el, Sergej!
De most már tutibiztos, hogy van belül valami, amit rejt. Annyi a dolgom, hogy azt onnan kiszedjem, és akkor talán sikerül kicsit elmélyíteni a dolgokat. De azt, ahogy én kiszedek, nem is biztos, hogy túléli, amúgy se akarom összekaszabolni. Tuti istentelenül jó teste van… hah. El fogok cseppenni.
Mire ténylegesen kiverem magamnak és kimegyek, a konyhában ténykedik. Én is morci vagyok az egyedülhagyás miatt, úgyhogy telót ragadok és rendelek kettőt egy ismerőstől. Mivel nem hallja, így meglepi lesz.
- Nahát, helló Connor. Mit akarsz? - kérdezi Ivan.
- Nincs kettőd elfekvőbe? Mindegy milyen, de kellene egy nekem is, és meglepetést is akarok az üzlettársamnak. - Hümmög párat, beszél valakivel, majd beleszól a telefonba.
- Negyed óra és ott vannak velük, küldöm az utasítást borítékban.
- Köszike. - És kinyomom.
* * *
Épp akkorra hagyja ott a konyhát, és megy a fürdőbe, amikor megjönnek, így le tudok sunnyogni a két emberkével a pincébe. Kikötöm őket és megnézem a borítékot.
1.: Szarban hagyott a szukája. Nyírd ki, de érezze, hogy kivel cseszett ki.
2.: Meghalhat, de szenvedtessétek, kell az infó, hogy ki adta el neki a fegyvereket.
Elvigyorodom. Hawaii. Csodaország. Mindkettő halhat. Sergej örülni fog.
Elmosolyodom, majd ahogy rájövök, hogy valaki más kedvét keresem, aki nem az öcsém, kissé ideges leszek. Visszalépek és hasba rúgom az egyiket, majd megnyugodva elindulok felfelé. A nappaliban ül, remek, onnan nem lát rá a pince felöli részre.
- Hé - lépek mögé.
- Megmondtam, hogy ne gyere a közelembe minimanó - sóhajt fel.
- De van egy meglepetésem - mosolyodom el. Megfordul, és rám néz.
- Hol? - Miért érzem, hogy azt akarom, mellettem maradjon…? Valamiért hiányozna már… faszom.
- A pincében. - Felcsillannak a szemei.
- Irány! - És már megy is.
Leérve meglátja a borítékot, előbb azt veszi elő. Elolvassa, majd rám néz.
- Feszült voltál, gondoltam, ha már nem csicserged el ami a szíved nyomja, és dugni se akarsz, akkor legalább ennyi örömöt szerzek neked. Viheted akár mindkettőt is ha van kedved - jegyzem meg.
Ahogy néz… utálom, hogy nem tudom utálni.
|
| Laurent | 2013. 10. 25. 18:01:28 | #27868 |
Karakter: Sergej
Megjegyzés: ~Rauko~ Chibinek
- Vársz.
Vállat vonva hagyom, hogy intézkedjen. Nem mintha annyira ragaszkodnék az életemhez vagy valami, de meghalni sem akarózik még. Töpörtyű ,,parancsára” az élőt is a holtak közé tesszük, én meg élvezem, ahogy majd összecsinálja magát félelmében. Hülye. De megtanulok sütni. Mások süteményt, vagy ötleteket sütnek ki, netalán kerámiát, én meg hullákat. Éljen. Ez is valami.
- Mi történt, hogy ilyen csípős a hangulat? - nem szólok, mini meséjét várom.
- Van egy fasz társam, aki nem elég, hogy menő, mint a kurvaélet, de még az egója is akkora, hogy alig fér el a kocsimban.
- Még szerencse, hogy ennyire pici vagy, különben lehet tényleg gond lenne a dologgal. - vigyor.
- Baszódj meg, impotens köcsög.
- Azt hiszem, mindent értek.
- Szuper. A kocsiban leszek.
Unottan csapom vállamra a vinnyogó manust, és kocsiba ülök. Énekelek neki, meg beszéltetem, ő pedig olyan sietve egyezik bele bármibe, hogy csak mosolyogni támad kedvem. Aztán a gázra lépve megyünk a feladóhoz, kapok egy kis buksisimit is, majd teperünk.
Megbeszéltek szerint a liliputiak főznek, én meg szundikálok egy sort az ágyon. Aztán jóllakottan azon kapom magam, hogy már a ki tudja, hányadik üveg tartalma fogy el bennem. Élvezkedek a szó- majd egy pillanattal később a csókcsatán. És a kép csak akkor lesz zavaros, amikor valami már nagyon nem stimmel. Régen csak úgy tudtam lányokkal dugni, ha elég pia volt bennem, különben sajna nem tudtam felállni a nyávogó hangra, meg a giga mellekre, amikkel meg akartak fojtani a hülyék. De ez...
- Mit csinálsz? - pólójával húzom vissza lentről, az álló farkam elől, de tudom, érzem, hogy ellenállásom közel sem elég... tökéletes.
- Leszoplak. Vedd meglepinek.
- Neh…
Hasztalan. Azt hiszem ennyi erővel akár egeret is próbálhatnék hintó elé fogni. Hajába marok, még ha az eddigiek alapján tudom, hasztalan. Olyan puha! Eddig miért nem tűnt fel? És a nagy szája... a szája! Forró, és pillanatok alatt eléri, hogy ne érdekeljen, honnan jöttem. Még kába vagyok, amikor szavai kissé távolról utolérnek.
- Ha még egyszer olyan helyzetben hozol, mint ma, kinyírlak. De a mait megbocsájtom.
Kifacsarva dőlök el a kanapén, mozdulni képtelenül. Ó igen. Tudom, miért tagadtam meg ezt sok évvel ezelőtt... Szenvedélyes, és nem csak találomra nyalókázás, hanem céltudatos szopás. Aki tudja, mi a jó, és nem is sajnálja tőlem. Dühösen vergődök egy sort a kanapén. A Romanovok hülye büszkesége! Meg a faszt! Lenyugtatom magam, és inkább aludni próbálok. Ráérek holnap is megfojtani azt a kis nyamvadt tökmagot.
~*~
Kedélyállapotomon nem segít sem az, amit álmodtam, sem az, amilyenné az álmom miatt váltam. Nem csak ideges, irritált és morcos vagyok, hanem kissé... gyilkos hangulatban is. Ajtócsukódásra keltem. Aztán a zuhany félrehallhatatlan hangját hallottam meg, és ez elég erőt lehelt a tagjaimba. Mielőtt felocsúdtam volna, még mindig álló fasszal rontok a fürdő ajtajához, és ott csak egy pillanatra torpanok meg, próbálva a legimpotensebb képeket képzelni magam elé, így a merevedésem lelohad.
Mit nekem zár! Berontok, nem törődve a felcsattanó pancsikolóval. Szerencsém, hogy nem valami öcsikék fürdésznek itt. Az alacsony, karcsú alak dühtől vörösen áll velem szemben, de a kiabálása elhallgat, fogalmam sincs, mitől. Engem néz. Én meg őt. A vízcseppek rohannak végig rajta, kiszárítva a szám. Hófehér tincseiből a cseppek vidáman potyognak lefelé. Még nem volt hozzá szerencsém, de ez a látvány...
Mi a fasz? Önnön gondolataimtól is begerjedve, és felbaszódva, dühödt bikaként rontok a zuhanyfülkébe, torkánál fogva kenve őt a falra. Egy szál pöcsben nem sokra megy, levegő nélkül még kevesebbre. Közvetlenül elé állok, nem törődve a ruhákkal. Izzó szemekkel nézem őt, egy hajszálnyi választ el attól, hogy a mérlegem elbillenjen. Megöljem, vagy inkább megdugjam?
Végül ő moccan előbb, talán megunja, hogy nincs levegője. Keze végigsimít rajtam, leszaggatva maradék felsőm elázott maradványait, kezem pedig ellazul, így levegőhöz jutva kissé odébbtaszít. Kígyóként marok álla után, és lesmárolom, de úgy istenigazából, megadva annak módját és szerét, majd erősen szorongatom meg az állkapcsát.
-Soha többet ne merészeld a tegnapit megismételni. - kibaszott komoly arccal nézek rá. - Mert akkor már én sem fogok viccelni.
Hogy mivel nem fogok viccelni: hogy feldobom a zsaruknak, vagy az ágyban nem fogok, vagy netán tényleg megölöm, vagy a jóégtudja, még én sem tudom. Csak hogy egy picike választ el attól, hogy teljesen elveszítsem eddigi higgadt lényem. Mintha a leláncolt és benyugtatózott sárkányt tegnap egész éjjel egy bottal szurkálta volna. Csoda, hogy ennyire fel vagyok pörögve?
És a farkamra szorít. Nyögve teperem a falra, testemmel sikálva a csempébe, ujjaim vadul rántják haját, és ajkaira vetem magam. Önuralmam utolsó morzsáin csárdásozok. A nadrágomhoz nyúl, de szabad kezemmel az övét elcsavarom, és a fájdalmas szitkozódását leharapom a szájáról. Türelmetlen vagyok, mohó, és őrült. Beszabadítottak az édességboltba!
Épp csak annyira hátrálok el, hogy a vállánál fogva fordítsak rajta egyet, mint serpenyőben sülő husin, és ahogy a falon támaszkodik két kézzel, mezítelenül, vizesen, felnyögve... Fenekéhez dörgölőzök, nyakába harapok, majd végignyalok a véres fogsormintán. A füléhez hajolok, és forrón sóhajtok bele, két kezemmel az oldalán simítva végig. Nem jó ez így... Ha most nem állok le, én csak így natúrban belévágom magam. Nyugalom, Sergej. Markolom a fehér bőrét, ujjlenyomatot hagyva rajta, és fújtatok, mint egy felbőszült muflon. Tarkójának döntöm a fejem, míg lecsillapodok, majd ellépek tőle.
-Ne gyere a közelembe, liliputi. Vagy este amíg alszol, picike farkad levágom és lenyomom torkodon.
Hangom mély, vibrál a fürdőben, rekedt, és vágytól fűtött. Nem sokat segít az a tüzes pillantás sem, amit felém küld, amíg én kiszállok a fürdőből, és vizes cuccaim lehúzom, nem akarva a lakáson átcuppogni. Aztán úgy csapom be magam mögött az ajtót, hogy belereccsen. Adja az ég, hogy sokáig zuhanyozzon, legalább amíg lenyugszok. Felöltözök, mint egy báró, tele ruhával, mintha páncél lenne, és a konyhába vonulok főzni. Az legalább megnyugtat. A pelémet a kis ketrecével kieszem oda, és a hozzávalók maradékából ő is csemegézik. Le kell csillapodnom.
|
| Rauko | 2013. 10. 25. 12:24:14 | #27863 |
Karakter: David Connor
Megjegyzés: ~ LaunakRautól
- Nem érdekel, ha meg is ölsz. Senki nem fog engem keresni, bár erre már biztosan rájöttél. Valaha én is nyilván voltam tartva. Voltak rendes irataim meg minden... Aztán a nekem papírt hamisító alakokat el kellett tenni láb alól, hogy ne beszéljenek. Csak a holtak nem teszik... Kisember. Lehet, hogy tapasztaltabb vagy, lehet hogy öregebb... De nem számít, ha életedben egyszer sem élted meg, hogy milyen az igazi carpe diem. Ezért fenyegetőzhetsz, hogy aki nem tetszik, megölöd, de még ott lesz a félsz, hogy megtalálnak, és mi lesz akkor az öcsikéddel. - Mintha direkt hozná fel állandóan Tomit, hogy ezzel is dühíthessen! Nem elég, hogy állandóan a magasságommal cseszegtet… - Ha én megölök valakit, én vállalom a felelősséget, s más nem szív velem. A család tönkretesz, legyengít és visszatart. Minden más, amit erről mondanak, kamu.
- Nincs is családod, honnan tudhatnád, hogy milyen... - Most meg belém fojtja a szót, ujját a számba dugva. De ha ezt hiszi, hogy az ujját fogom szopogatni, téved. Rá is harapok inkább.
- Semmit sem tudsz rólam, minimanó. Én azonban rólad sok mindent. És még ha valami véletlen folytán a régi életemre rátalálnál a papírokban, vagy valahol akárhol... Az élet nem papírra van vetve, mert az írást ki lehet törölni, s újrakezdeni. A tegnapot nem. És jobb szeretek úgy ágyba feküdni, hogy mindent kiélveztem amit lehetett.
- Akkor húzz a faszba, és fordulj fel egyedül, engem meg hagyj lógva.
- Nyugi, liliputi! Az elmúlt percekben felelevenítetted, miért is tapadtam rád. Egy magamfajtának semmi sem számít, és ugyanakkor minden. Talán majd egyszer megérted kisfiam.
Részemről inkább be is rekesztem ezt a fennkölt csevegést. Nem szeretem a hozzá hasonló alakokat, de ez a pár perc rávilágított, hogy valami van odabent. Valami érdekesebb, mint ez a faszság, amit mutat. Meg akarom találni… ki akarom kaparni, de előtte azt kellene elérni, hogy ne a golyóival akarjam ugyanezt tenni.
- Most mentünk el a ház mellett. - Lehet háromszor kellett volna szólni, hogy most jön… - Most te nem figyeltél. - Az utat nézd, hülye. - Mit bámulsz rajtam?!
- Ahogy szeretnéd, minimanó. De valahogy jobban szeretlek nézni téged, főleg ha ilyen arcot vágsz... Cuki. - Rohadjál le!
- Segítsek őket bekísérni, vagy maradjak a nyöszörgő kupaccal ott hátul?
- Vársz - morgom, és elindulok befelé. Ahogy meglát Hullás már üdvözölne is, de nem teszi, inkább elém lép.
- Mi a baj, David? - kérdezi kedvesen. Hatalmas ürge, pont ugyanakkora szívvel.
- Mindjárt meglátod - felelem, és kitolok egy kocsit. Sergej mellém lép. - Dobd bele ezt a faszt is, majd kifelé visszahozzuk ha el nem felejtem.
Bemegyünk. Sergejt bemutatom Hullásnak, majd megkérem a jelenleg tőlem telhető legkevésbé idegbeteg hangon, hogy pakolja be az elsőt a kemencébe.
- Mi történt, hogy ilyen csípős a hangulat? - kérdezi Hullás. Sergej nem felel.
- Van egy fasz társam, aki nem elég, hogy menő, mint a kurvaélet, de még az egója is akkora, hogy alig fér el a kocsimban - jegyzem meg.
- Még szerencse, hogy ennyire pici vagy, különben lehet tényleg gond lenne a dologgal - szól vissza Sergej.
- Baszódj meg, impotens köcsög - válaszolok vissza hasonló kedvességgel.
- Azt hiszem, mindent értek - csapja össze a tenyerét Hullás.
- Szuper. A kocsiban leszek. - Sergej kiteper, én meg idegesen szusszanok fel.
- Miért nem szexeltek? - kérdezi Hullás.
- Mi van? - fordulok felé. - Ez most honnan jött?
Kifejti, hogy mennyire sokat jelent egy üzleti kapcsolatban is egymás kölcsönös megértése. És mi láthatóan nem értjük egymást, így ez lenne a legcélravezetőbb. Megdugatnám magam, és minden megoldódna, szerinte legalábbis.
- Isteni elmélet. De nem vagyok az esete.
Hümmögve pakolja be a következő delikvenst.
- Szerintem meg melegek vagytok, nem picsogó, tinikurvák, David. A felnőtt férfiaknak vannak szükségleteik, és egyikőtök sem az az eldobnivaló pasas. Lehet, hogy te nem vagy modellalkat, de neki meg undorító a modora, nem igaz? - Megrántom a vállam. De… - Itasd le, keféljetek egy nagyot és hidd el, minden rendbe fog jönni idővel!
Most rajtam a hümmögés sora, majd összeszedem minden holmimat és kiviszem a kocsihoz, majd irány Mark.
Aki készségesen ki is fizetett minket. A kocsiban megbeszéltem vele, hogy én csinálom a vacsorát és utána iszogatunk kicsit. Ha nem is hiszek Hullás elméletében, az tuti, hogy kipróbálni érdemes, és abban jó vagyok, hogy leitassak másokat.
Így lehet, hogy este tízre már mindketten eléggé be vagyunk rúgva. Nekem pont annyi van a fejemben, hogy oldódjanak a gátlásaink, így amikor a szokásos szócsata csókba fordul át, már az ölében vagyok. Nem lök le, még akkor sem, amikor elkezdem simogatni. Lassan csúsznék a lábai alá, de megragad és visszaránt.
- Mit csinálsz? - szuszogja piától ködös tekintettel és ugyanettől rekedtes hanggal.
- Leszoplak - jelentem be. - Vedd meglepinek.
- Neh… - Nyüsszög, ő menne lefeküdni, de szerencsére a piától nincs olyan komoly ereje, én meg józanabb vagyok, mint ő, így nagyobb a lélekjelenlétem.
Vadul hajszolom, hiába próbál a hajamnál fogva lerántani, nem engedem, és percek alatt eljut oda, hogy már inkább marasztal, mint elküld.
Amikor végre elélvez, az összes magját lenyelem, majd felállva fölé hajolok.
- Ha még egyszer olyan helyzetben hozol, mint ma, kinyírlak - suttogom. - De a mait megbocsájtom.
Ellépek mellette. Hálóba fel, ajtó kulcsra csuk és már kezelésbe is veszem magam.
Sejtem, hogy reggel ezért hallgatni fogok. Leitattam, leszoptam, nem fog neki tetszeni, ha valóban nem vagyok az esete. Az tuti, hogy én felhozni nem fogom. Ő meg kji tudja, hogy fog-e rá emlékezni.
|
| Laurent | 2013. 10. 25. 10:40:31 | #27860 |
Karakter: Sergej
Megjegyzés: ~Rauko~ Chibinek
- Állj le oldalra, te fogyatékos! - Az idegeljük ki a manót játék nem egészen ilyen denevéri frekvenciákra specializálódott...
- Jogosítvány, forgalmi. - heheeee... Akkor most lesz egy új hullánk, vagy egy büntim. Jujj....
- Üdv biztosúr. - és a diplomata már úton is van. Uncsi. Várok, amíg a rendőrrel ezt lezsírozza, majd visszaül. Esélyem sincs megjegyezni, hogy biztos a kor teszi, hogy ennyire unalmas élete van, és nem tudja élvezni az apró örömöket, mire elkezdi a frizurám leordítani. - Idefigyelj menőcsávó – ha más helyzetben lenne ilyen közel, lefejelném, de most csak a szemeit nézem, amik annyira... tüzesek. Lehet többször felnyomom a vérnyomását, ha mindig ilyen. - Elhiszem, hogy cseszettül nagy vagy és hu, de nagyon csillogsz, de ha még egyszer a lebukásomat kockáztatod, mert kibaszottul laza vagy, lemetszem a fejed mielőtt észrevennéd, vetted?! Ha ekkora amatőr fasz vagy, hogy tanácsot se fogadsz el, akkor takarodj, de kibaszott gyorsan! Mi a fasz vagy te?! Hitler kivégzőosztagának vezetője?! Ugye, hogy mennyire kibaszottul nem! Akkor hallgatsz rám és nem cseszegetsz ha melóról van szó, mert önfejű, agyatlan macsókkal nem foglalkozom, faszikám! Ha most nem vagyok itt lecsuknak, baszd meg! Ömlik a vér a csomagtartóból, te meg még a figyelmet is felhívod ránk! Ha ennyire kell, hogy szétbasszák a segged, szólj, buzikám! De ne buktass le mert menőzöl, baszd meg! Nekem ne menőzz, már akkor öltem, amikor te még anyuci csöcsét szoptad, faszfej! - ó igen. Szenvedélyes, és tüzes, akaratlanul is az jár a fejemben, hogy vajon hol lehet még ilyen... rossz Nyikolaj, csúnya gondolatok! Stop! - - Ha nem tudod megtanulni, hogy mi a faszt kell csinálni és még tanácsot se fogadsz el csak basztatsz, akkor mész, amerre akarsz, velem nem maradsz, mert ez nem móka, cseszd meg! Amatőr… - morogva dől vissza, de nem kevésbé paprikásan.
- Nem érdekel, ha meg is ölsz. Senki nem fog engem keresni, bár erre már biztosan rájöttél. - kicsike, épp csak észrevehető gunyoros mosollyal nézek rá. - Valaha én is nyilván voltam tartva. - álmodozva indítok. - Voltak rendes irataim meg minden... Aztán a nekem papírt hamisító alakokat el kellett tenni láb alól, hogy ne beszéljenek. Csak a holtak nem teszik... - oldalra pillantok. - Kisember. Lehet, hogy tapasztaltabb vagy, lehet hogy öregebb... De nem számít, ha életedben egyszer sem élted meg, hogy milyen az igazi carpe diem. Ezért fenyegetőzhetsz, hogy aki nem tetszik, megölöd, de még ott lesz a félsz, hogy megtalálnak, és mi lesz akkor az öcsikéddel. - megrándulva néz rám felbőszülten. - Ha én megölök valakit, én vállalom a felelősséget, s más nem szív velem. - komor arccal nézek újra előre, és távol áll most tőlem elég sok vigyorogni való. - A család tönkretesz, legyengít és visszatart. Minden más, amit erről mondanak, kamu.
- Nincs is családod, honnan tudhatnád, hogy milyen... - kezd újabb körbe, de a sebváltóról a szájára csúsztatom ujjaim. Megmosolygom rezzenéstelenül, ahogy megharap, hiszen voltam állatszelídítő már, pár emberi fog meg se kottyan.
- Semmit sem tudsz rólam, minimanó. Én azonban rólad sok mindent. És még ha valami véletlen folytán a régi életemre rátalálnál a papírokban, vagy valahol akárhol... Az élet nem papírra van vetve, mert az írást ki lehet törölni, s újrakezdeni. A tegnapot nem. És jobb szeretek úgy ágyba feküdni, hogy mindent kiélveztem amit lehetett.
- Akkor húzz a faszba, és fordulj fel egyedül, engem meg hagyj lógva. - fúj mellettem a törpike.
- Nyugi, liliputi! Az elmúlt percekben felelevenítetted, miért is tapadtam rád. - és újabb vigyort villantok. - Egy magamfajtának semmi sem számít, és ugyanakkor minden. Talán majd egyszer megérted... - rápillantok. - … kisfiam.
Részéről feszült csenddel telik az út hátralévő része, csak néha vakkant utasítást, merre menjek. Én meg együtt dudorászok a rádióval. Mivel mindig más-más zenére léptem fel, néhány egész szép emlékeket is felidéz. Hiányzik a testmozgás. Rengeteg felgyülemlett energia pezseg bennem, és az, hogy embereket kínzok még nem fáraszt le. Ezért szerettem a magasban lógni. Ott sem kellett senkire számítani, és addig voltam fent, amíg akartam. Vágyódást érzek egy pillanatra, mozogni, kifulladásig űzni a sportot abból, hogy lent szívbajt hozzak mindenkire. Intenzíven bámuló szempárra rebbenek ki emlékeim közül, és a hülye szentimentalitást letörlöm képemről a réveteg mosollyal.
- Most mentünk el a ház mellett. - jegyzi meg csendesen. - Most te nem figyeltél.
Szemforgatva nézek rá, míg indexet pakolok, meg ide-oda tilitolizok az út közepén meg a kicsi parkolóhelyeken, és végül megfordulok, mint egy átlag állampolgár, és egy újabb jelentőségteljes pillantást vetek rá. Megfelel, faszikám?
- Az utat nézd, hülye. - Mosoly szökken ajkaimra a szavaitól.
- Ahogy szeretnéd, minimanó. De valahogy jobban szeretlek nézni téged, főleg ha ilyen arcot vágsz... Cuki.
Dühe újra feltámad, és úgy méreget, akár egy hangyabolyt az ágya közepén. Ám előre nézek, és leállok a megadott címen.
- Segítsek őket bekísérni, vagy maradjak a nyöszörgő kupaccal ott hátul?
Kérdezem hanyagul, mert az eddig alélt – talán a nagy kanyargásoktól – tag ébredezni kezd.
|
| Rauko | 2013. 10. 24. 11:16:31 | #27847 |
Karakter: David Connor
Megjegyzés: ~ LaunakRautól
- Igazán kellene hozzád valaki, manócska. - Már megint bunkó... - Legközelebb rövidített életrajzodat a leendő élettársadnak add elő, és ne untass a részletekkel. Kérdeztem, de nem azt jelenti, hogy tudni akarom, milyen volt a manusz felesége.
Mekkora faszfej. Odaadom neki a kulcsot, beszélni se sok kedvem van most vele.
- No most, drága vedelő cinkosom, remélem, időben szólsz, ha kanyarodni kell. Kilátsz az anyósülésről? Jesszus, hogy lehet valaki ilyen kicsi. Ismételd meg, mennyi vagy? 12? - Anyád.
- Igazából... 31.
- Ennyi van hamisítva a személyidre? Tudod, a külföldieknél, messze távolországban a 21 számít nagykorúnak. Legközelebb figyelj jobban a suliban, tökmag. - De elegem van most belőled…
- Nem mondtam, hogy hinned kell. Ennyi vagyok. Kérdezd Tonit.
- A beprogramozott öcsikét? Kihagyom, köszi. - Annyira lefoglal, hogy megnyugtassam magam a beszólás miatt, hogy elfelejtek szólni.
- Itt kellett volna balra menned. - Vigyorgós maszk mögé rejtem magam. Nem tervezek újabb megnyílást előtte. - Vettem.
Ha eljutunk odáig élve. Mert ez a fasz olyan kanyart vesz, hogy majdnem kiesnek a hullák a zárt csomagtartóból.
- Te barom! És ha nekimész valakinek? Meg is dögölhettünk volna! Soha többet nem ülsz kormányhoz, hogy rohadj el! - Én látom a rendőrt a sarkon, baszd ki, te vagy ennyire vak?!
- Majd veszek tiszta pelust neked, amíg eszedbe vésed, tenyeredre vagy a szemhéjadra, hogy időben szólsz legközelebb, ha kanyarodni kell.
- Van egyáltalán jogsid? - Csak mert követnek is, és még mindig nem veszi észre.
- Ha a lakókocsis érvényes a személygépjárműre... - Anyád.
Persze perceken belül beérnek minket.
- Állj le oldalra, te fogyatékos! - ordítok rá. Morog, de azért lehúzódik, ideje. Percek óta ezt magyarázom.
- Jogosítvány, forgalmi - lép a zsernyák a lehúzott ablakhoz. Látom, ahogy acél villan a zsebében, ahogy vesz ki valamit. MI a faszomat akar ez?!
- Üdv biztosúr - terelem el a figyelmét és kiszállok. Oldalra sétálok vele.
- Megkérhetem, hogy hívja fel a kapitányságot? - kérem lágy hangon. Bólint. Gondolom ismerős vagyok neki, csak nem tud hova tenni.
Eldarálom, hogy ki vagyok, mi vagyok, mire a endőr, bólogatva, bocsánatot kérve enged utamra. Fejem majd szétrobban, ahogy beszállok.
- Idefigyelj menőcsávó - hajolok rohadt közel. - Elhiszem, hogy cseszettül nagy vagy és hu, de nagyon csillogsz, de ha még egyszer a lebukásomat kockáztatod, mert kibaszottul laza vagy, lemetszem a fejed mielőtt észrevennéd, vetted?! - üvöltöm. - Ha ekkora amatőr fasz vagy, hogy tanácsot se fogadsz el, akkor takarodj, de kibaszott gyorsan! Mi a fasz vagy te?! Hitler kivégzőosztagának vezetője?! - ordítom az arcába. - Ugye, hogy mennyire kibaszottul nem! Akkor hallgatsz rám és nem cseszegetsz ha melóról van szó, mert önfejű, agyatlan macsókkal nem foglalkozom, faszikám! Ha most nem vagyok itt lecsuknak, baszd meg! Ömlik a vér a csomagtartóból, te meg még a figyelmet is felhívod ránk! Ha ennyire kell, hogy szétbasszák a segged, szólj, buzikám! De ne buktass le mert menőzöl, baszd meg! Nekem ne menőzz, már akkor öltem, amikor te még anyuci csöcsét szoptad, faszfej!
Csak néz. Nem akadtam ki ennyire nagyon rég, de az ilyesmit rühellem.
- Ha nem tudod megtanulni, hogy mi a faszt kell csinálni és még tanácsot se fogadsz el csak basztatsz, akkor mész, amerre akarsz, velem nem maradsz, mert ez nem móka, cseszd meg! Amatőr…
Morgok. Hogyne morognék.
|
| Laurent | 2013. 10. 24. 10:17:02 | #27846 |
Karakter: Sergej
Megjegyzés: ~Rauko~ Chibinek
Ajjaj... Azt hiszem akkor esik le, hogy valami nincs okésban, amikor egy villanásnyi idő alatt teszi vízszintesbe szegény szenvedőt, s kivájja az egyik szemét. Hát, most már tuti nem ad el senkinek semmit. Félő venni sem fog mást egész életében, csak levegőt. Ami, ha nem lépnék közbe, nem tartana sokáig.
- Ez a köcsög geci kisfiúkat rabolt el és azokat árulta! Szívem szerint kivégezném. - azzal kitépi magát a karjaim közül, és indulatból indul felfelé. - Üsd le, nemsokára visszavisszük.
Így hát a hullákat összepakolom, zsákokba dugaszolom útra készen, majd az eszméletlen, de még élő kurafira szánalomból nem kötök zsákot a fejére, csak képen löttyintem egy kis fertőtlenítővel. Nem ébred fel, pedig pezseg meg tök ronda. Fúj. Inkább megyek a kis manócska után, mielőtt bedepizik nekem.
- Mi volt ez? Az önuralmad is picike?
- Rohadj meg. A kisfiúkra allergiás vagyok mióta Tonit elrabolták. - a hajába túr, bár helyette n tenném meg. Inkább csak figyelem.
- Elrabolták…? - ó igen, engem is raboltak már el kicsike koromban. Azóta szeretek a rosszfiú lenni.
- Hibáztam. Megöltem valakit akit nem kellett volna, egy pasi szeretőjét. Csak kínozni kellett volna kicsit. Cserébe elrabolták és páran megcsinálták Tonit, nekem meg megmutatták, hogy milyen szar, ha kínoznak. - emésztem a dolgot, illesztgetem a róla szerzett képbe, míg a vendégeinket autóba ültetjük.. fektetjük.
- És mit tettél utána?
- Mit tettem volna? Akik megerőszakolták Tonit, azoknak megmutattam, hogy milyen a fájdalom felső foka és azt, aki engem megkínzott és lenézett, megkeféltem a felesége és a lányai előtt. Azóta meg tudnám ölni, aki fiúkat bánt.
Elég sok gondolat rohamoz meg, és nem igazán találok bennük rendszert. Hát ezért vállal csak kislányokat. Ha húga lenne, azokat védené talán ilyen hevesen, mint Tonit. Nagyon kötődnek egymáshoz. Az ilyesmi veszélyes, kétélű fegyver. Egy pillanatig hajt a vágy, hogy én is meséljek néhány rossz korszakomról, de egyrészt nem elég részeg még ehhez, másrészt nem most fogok nagyapósdit játszani. Felemlegetem magamnak, miért is nem valami nagy cégnél üldögélek marha sok fura pacák között, és lakok villában, a papámmal szivarozva péntek esténként, és ha bármilyen gyengeség meg is jelent a képemen (leolvadt a védjegyemként szolgáló vigyor, vagy a kékeimből tűnt el az él, mert marhára remélem, nem puhulok itt), bezárkózok, és helyére billen a gúnymosolyom.
-Igazán kellene hozzád valaki, manócska. - elorozom tőle a slusszkulcsot. - Legközelebb rövidített életrajzodat a leendő élettársadnak add elő, és ne untass a részletekkel. Kérdeztem, de nem azt jelenti, hogy tudni akarom, milyen volt a manusz felesége.
Azzal a gyanúsan reakciómentes, és fürkésző manót faképnél hagyva a volánhoz ülök. Ráfogom, hogy csak részeg. Így van.
-No most, drága vedelő cinkosom, remélem, időben szólsz, ha kanyarodni kell. Kilátsz az anyósülésről? - azzal átállítgatom a sok ketyerét az én méretemre. - Jesszus, hogy lehet valaki ilyen kicsi. Ismételd meg, mennyi vagy? 12? - morgok a visszapillantó tükörnek, míg lassan elindulok.
-Igazából... - és most ő vigyorog. - 31. - felnevetek, és kétkedve nézek rá.
-Ennyi van hamisítva a személyidre? Tudod, a külföldieknél, messze távolországban a 21 számít nagykorúnak. Legközelebb figyelj jobban a suliban, tökmag.
-Nem mondtam, hogy hinned kell. Ennyi vagyok. Kérdezd Tonit.
-A beprogramozott öcsikét? Kihagyom, köszi.
-Itt kellett volna balra menned. - gonosz vigyort villant, ami megbillen, mikor én is ilyennel válaszolok.
-Vettem.
És a gyér forgalom között egy gyilkos kanyart levágok, hátul ide-oda gurigáznak az utasok. A manócska az övön csüngve dühöng.
-Te barom! És ha nekimész valakinek? Meg is dögölhettünk volna! Soha többet nem ülsz kormányhoz, hogy rohadj el!
-Majd veszek tiszta pelust neked, amíg eszedbe vésed, tenyeredre vagy a szemhéjadra, hogy időben szólsz legközelebb, ha kanyarodni kell. - azzal kakaót adok a rádióra.
-Van egyáltalán jogsid? - jön a költői kérdés, és dühöngve támasztja ki magát, hogy legközelebb ne koccanjon az ablakkal vagy mással, ha kanyarodok.
-Ha a lakókocsis érvényes a személygépjárműre... - lazán vállat vonok és még feljebb tekerem a hangerőt, le az ablakokat, és gázt adok.
|
| Rauko | 2013. 10. 24. 09:29:45 | #27845 |
Karakter: David Connor
Megjegyzés: ~ LaunakRautól
Elém lép. Kisimít egy tincset a hullám arcából, majd elém lép és megint úgy csókol, hogy szét tudnék olvadni a karjai között. Még hogy heteró. Még hogy nem vagyok az esete. Faszt!
- Ügyes vagy. Sőt, lehet jutalmat is kapsz érte. Mondd csak, mit kérsz apucitól ajándékba? Kisautót? Babaülést? Magassarkút?
- Fordulj fel faszarcú. - Így kell hangulatot ölni. Ch… - Egyeske?
- Azt hiszem, nagy kedvem van hozzá. Remélem, strapabíróbb, mint a ketteske volt.
Kihozza, én addig olvasok, majd átadom. Mi ez már? Kíváncsi vagyok, hogy mit csinál.
-Á, Kamille? Lány vagy talán? Szegény szerencsétlen, a szüleid nem tudták, mi a különbség a fiúk meg a lányok között, igaz? - Felkuncogok. - Én is dühös lennék. Tudod mit? Itt csak az áll, hogy fontos munkát végzel. Mi lenne az? - Nyakörv fel. - Ha nem kapok választ, akkor mindig egy lyukkal szorosabb lesz. Ne félj, nem hagylak meghalni. Biztonságban vagy. Szóval mit dolgozol?
Olyat tesz, amiért én szemet szúrok. Köp. De Sergej jobban kezeli.
- Kurva vagy? Nem, ronda vagy, és undorító. Netalán rakodómunkás? Ahhoz túl nyeszlett. Én inkább azt mondanám, hogy strici vagy. Elég ronda vagy, nagyravágyó, kapzsi kis szemek, aranyvágyó marha csúnya vigyor... Igazából az sincs a papírodban, hogy nem csúfíthatlak el. Szóval azt hiszem, te leszel az első művészi alkotásom.
Elkezdi a mellkasát égetni a tőr felforrósított mintájával. Tetszetős megoldás.
- Adogatod-e még a másét? Például nekem kéne valami. Ha ezt csinálom... Eladnád nekem? Olyan nagy akarom, és az égett húsod szaga... Hát...
- El! Megkapod! Eressz el, és a dupláját kapod!
- Rossz válasz! Hová szeretnél testékszert? Választhatsz.
Lyukakat illeszt a bőrébe. Menő…
Miközben megjelöli, én tárcsázok.
- Egyeske kész - mondom a telefonba. - Mivel foglalkozik?
- Strici. Csak most elkezdett kisfiúkat is rabolni, eladni, és ezt nem hagyhatom. Erre harapnak a zsaruk. Nem halt meg, igaz?
- Nem. De most lehet meg fog.
- Tudom, mi erről a véleményed, de nem ölheted meg! - És kinyomja.
- Nos, én végeztem. Ha még szeretnél ehhez hozzátenni valamit...
Leugrok a pultról és közelebb lépek. Elkapom Sergej kezéből a tört és mielőtt megállíthatna, a mellkasára rúgok, felé állok és tőrrel kivágom a jobb szemét. Annyira elvakít minden, hogy hallom, ahogy Sergej szól, de nem érzékelek semmit. Akkor hagyom abba, amikor mögém lép és egyszerűen leránt róla.
- Mi van? - morran rám.
- Ez a köcsög geci kisfiúkat rabolt el és azokat árulta! - sziszegem. - Szívem szerint kivégezném. - Kirántom magam Sergej karjaiból és elindulok felfelé. - Üsd le, nemsokára visszavisszük.
Felmegyek és öntök egy pohár vodkát és mire Sergej felér, már le is húztam.
- Mi volt ez? - kérdezi. - Az önuralmad is picike?
- Rohadj meg - villantom rá a tekintetemet. - A kisfiúkra allergiás vagyok mióta Tonit elrabolták - sóhajtok fel, és a hajamba túrok.
- Elrabolták…? - kérdezi lágyabb hangon.
- Hibáztam. Megöltem valakit akit nem kellett volna, egy pasi szeretőjét. Csak kínozni kellett volna kicsit. Cserébe elrabolták és páran megcsinálták Tonit, nekem meg megmutatták, hogy milyen szar, ha kínoznak - sóhajtok fel. Nem szól semmit egy darabig, mikor már a kocsiba pakoljuk a hullákat és a darabokat.
- És mit tettél utána?
- Mit tettem volna? Akik megerőszakolták Tonit, azoknak megmutattam, hogy milyen a fájdalom felső foka és azt, aki engem megkínzott és lenézett, megkeféltem a felesége és a lányai előtt - csukom le a csomagtartót. - Azóta meg tudnám ölni, aki fiúkat bánt.
Ránézek. Néha érdekelne, mit is gondol rólam…?
|
| Laurent | 2013. 10. 23. 15:01:42 | #27835 |
Karakter: Sergej
Megjegyzés: ~Rauko~ Chibinek
A konyhába érünk, és Toni is itt van a bevásároltakkal. Lemosdok a mosdónál, és hallgatom fél füllel a töpörtyű telefonálását. Még az is oké, hogy a hármast ő szeretné.
- Oké, az egyes akkor az enyém. - mondom neki, míg a hozzávalókat készítem ki és a fűszereket, a kis manó meg aprítani kezd.
- A darabokat és a hullákat mindig egy emberhez viszem. A neve a Hullás. Illegális krematóriumot üzemeltet, nem túl magas összegért cserébe elintézi a csontokat is. - rápillantok a kicsi manóra. Milyen komolynak tűnik ilyenkor. - Ha több emberem van, akkor egyben szoktam elvinni őket. Ha többet viszel, többet fizetsz de egyszerre kész van minden.
- És soha nem kapcsoltak még le hullákkal a kocsidban?
- Majd meglátod te is, a rendőrség hűséges megrendelő. Rengeteg olyan tag van, akivel ők nem tudnak mit kezdeni. De el sem kell vele számolni, mert leírható önvédelemnek. Így csak kifaggatom, ha meghal, elviszem a hullát és beleeresztenek pár golyót. Vagy felrobban egy kocsiban. Érted… - na igen, a mai korrupt világ... - Politikusok, üzletemberek, sokaknak vannak ellenségeik. Ezért vállalok bérgyilkos melókat is. Idővel kitanítalak arra is.
Bólintok. Úgy érzem itt az idő, hogy kicsit az ő kárára szórakozzak. És bár válaszol, fullánkja nincs, inkább csak morcosság. Szeretem a szócsatákat. Főleg ha enyém az utolsó szó. Tálalok, eszünk, és aztán irány a munka.
- Ha neked nem gond, lerendezném a hármast, rendben?
- Rendben, de csak gyorsan, akarom az egyest. - és amíg ő a pácienst kikészíti, én tájékozódok. - - Sok szerencsét minimanó.
És mosolyog. Azt hiszem tényleg élvezi a munkáját. Sikeres, hogy megtalálta, amit szeret csinálni.
- Tudod, szeretem a hozzád hasonló férfiakat. Erősek vagytok, dögösek és biztos vagyok benne, hogy aktívak az ágyban. - és figyelem, ahogy arca lassan változik, nagyot nyelve élvezem a műsor. - Tudom azt is, hogy semmire sem megyek, ha szimplán csak elkezdelek véreztetni, igaz? - vibrátort ragad, ragadozóként becserkészi áldozatát. - Volt olyan a légiónál, hogy megdugtál valakit, aki nem akarta? Biztos volt, nem igaz?
- Szuka…
- Ugyan, ne félj. Fájni fog, de félni nem kell. - és súg a fülébe a fapofát mutató alaknak, majd némi előkészítés után úgy hatol a légionistába, hogy más szemmel kezdek rá nézni. Ő nem játszadozik. Nem úgy. - Ugyan, nem fáj ennyire. Hidd el, én tudom.
Mennyit elárul magáról! Honnan tudja? Sejtem, hogy már járt így. És eljátszadozik. Nem annyira, hogy élvezze az alak, mert felváltva kínozza és kényezteti... már ha van olyan a környéken, aki ezt élvezné. Csókjából tudom, hogy mennyire vad, és szenvedélyes, de itt tüzes. Szemei lobognak, s leszarom már a kis kínzatósdit. Őt akarom oda lekötözni. Bár hogy mit csinálnék vele, azt nem tudom... Élvezem a látványt. Céltudatos, és megszerzi, amit akar.
- Ha életben hagysz, elárulok.
- Hallgatlak. - telefont ragadok, és tárcsázok neki. - - Biztos, hogy ezt akartad mondani, igaz?
- I… igen. Nem hazudok, ha elmondom, akkor az igazat mondom. - Manócska nem szól, olyannal itatja vendégét, amiből én nem kérnék. Hát még amikor vért fuldoklik...
- Ez egy idegméreg. Nagyon lassan, sejtről sejtre öli meg a fontos szerveket, legalább három percig fogsz szenvedni és még kettőig beszélni. Ha akarsz mondani valamit, hallgatom.
- Va… van egy kislányom.
- Leszarom a kislányodat. - tüzes, nemtörődömnek tűnik, s egyszerre élvezi is. - Nos?
Az asztali patkány megadta magát. Meghalt. Csak úgy bedobta a pacskert. Virgonc mozdulattal szállok le a pultról, majd az asztalhoz sétálok, a zilált tincseket kisimítva a hulla arcából. Végignézek még egyszer a drágán, majd gondolatban a hátam mögé hajítom vállam felett. Egy lépéssel termek a kicsi manócska előtt, és megragadva állát egy nagy csókra ragadom. Egymás nyelvét harapjuk széjjel, én pedig csókon át mutatom meg neki, mennyire le vagyok nyűgözve.
Ajkamról a vért lenyalva hajolok el tőle, nem mulasztva el tág pupilláit és hogy a mozdulatot figyeli. Gunyoros mosolyra húzom ajkaim, és megpaskolom a feje búbját, mint egy dicséretként.
- Ügyes vagy. Sőt, lehet jutalmat is kapsz érte. Mondd csak, mit kérsz apucitól ajándékba? Kisautót? Babaülést? Magassarkút?
- Fordulj fel faszarcú. - morogja minden hév nélkül, látható elégedettséggel. - Egyeske? - szemérmes mosollyal pillantok a szoba felé, ahol megbújik.
-Azt hiszem nagy kedvem van hozzá. Remélem, strapabíróbb, mint a ketteske volt.
Sóhajtva lépek a szobába, és kivezetve őt nem a boncasztalra teszem le, hanem egy széket állítok a boncasztalhoz közel, és újra látóképessé teszem. Körbenéz, felmér, hullát fixíroz, majd dacosan néz rám. Mosolyogva paskolom meg a buksiját neki is, de ő dühösen húzza el magát. Kényelmesen veszem át manócskától az aktáját, majd elolvasom. Nem szabad meghalnia, sem munkaképtelenné válnia. Fenyítés, amiért a mások tulajdonát eladogatta egyeseknek.
-Á, Kamille? - lenézek rá. - Lány vagy talán? Szegény szerencsétlen, a szüleid nem tudták, mi a különbség a fiúk meg a lányok között, igaz? - együttérzőn bólintok, míg ő a felmenőim szidják. - Én is dühös lennék. Tudod mit? Itt csak az áll, hogy fontos munkát végzel. Mi lenne az? - Kérdőn nézek rá. Választ nem kapok, így egy nyakörvet csatolok rá, és finoman szorítok rajta egyet. - Ha nem kapok választ, akkor mindig egy lyukkal szorosabb lesz. Ne félj, nem hagylak meghalni. Biztonságban vagy. - arcán végigsimítok. -Szóval mit dolgozol?
Leköp. Előveszek egy kis keszkenőt, letörlöm arcomat, majd fogok egy kis gyertyát, meggyújtom, és szórakozottan melegítem felette a tőrt.
-Kurva vagy? Nem, ronda vagy, és undorító. Netalán rakodómunkás? Ahhoz túl nyeszlett. Én inkább azt mondanám, hogy strici vagy. Elég ronda vagy, nagyravágyó, kapzsi kis szemek, aranyvágyó marha csúnya vigyor... Igazából az sincs a papírodban, hogy nem csúfíthatlak el. - és félelem csillan szemeiben. - Szóval azt hiszem, te leszel az első művészi alkotásom.
És a haragos-vörösen izzó fémet lapjával sütöm mellkasára. Hiába ordít, hogy nem teszi, csak ne csúfítsam, hogy hagyjam őt, nem teszem. Gyönyörű mintát égetek mellkasára. A tőr kis lángnyelv-szerű mintát hagy a bőrén, és jobbról-balról cakkozom. Akárha cipzár lenne rajta. Ráérős, szöszölős meló, sok idő elmegy vele, de gyönyörű. Időközben a papi száját is betömtem, hogy ne harapja el a nyelvét idő előtt.
-Adogatod-e még a másét? Például nekem kéne valami. Ha ezt csinálom... - és a karját is kezdem cakkozni - Eladnád nekem? -hozzá hajolok, hogy beszédképessé tegyem. - Olyan nagy akarom, és az égett húsod szaga... Hát...
-El! Megkapod! Eressz el, és a dupláját kapod!
-Rossz válasz! - Lelocsolom vízzel, jó hideggel. Mielőtt még sokkot kap a hideg-meleg váltástól, kicsi lyukasztót hozok. - Hová szeretnél testékszert? Választhatsz.
És addig pakolom rá a fémet, lyukat, amíg visít. Aztán már semmit sem akar eladni nekem. Magát sem. Úgy néz ki, mint egy tigrismintás bunda. Csíkos. Hol haloványabb, hol erősebb a minta rajta.
-Csak szólj, ha újra ingered lesz. Van még hely a szép testeden, van hová égetni még a mintát. - majd egy gyűrűt tartok a fogyóban lévő gyertyaláng felé. - És most kapsz egy billogot. Nálam jártál. Élő reklámtábla leszel. Lehet, hogy én innen kilépve sosem gondolok majd rád többet, de azért te csak gondolj rám, ahányszor vetkőzöl. - Bőrébe sütök egy cikornyás ,,N” betűt. Betűt. - Ha rossz útra tévednél, nézz erre. És emlékezz rá, hogy én várlak. A hátad meg a lábaid még üresek. És ha kész leszek, ingyen újratetovállak. Mit szólsz?
Megpaskolom a mellkasát, majd úgy teszek, mintha most jönnék rá, hogy fáj neki. Eloldozom, mégsem szalad el, hiszen moccanni sem képes. Talán órák, talán csak percek teltek el, de hatásos voltam. Minden izzást eltüntettem. Be lett programozva. Ha nem jól, akkor jön vissza a feladóhoz.
-Lehet, legközelebb a nyelveddel fogom kezdeni... akadályoz a sikoltásban. - újra megpaskolom, majd ránézek a telefonáló törpikére. - Nos, én végeztem. Ha még szeretnél ehhez hozzátenni valamit...
|
|
