Olyan gyengéden ölel, hogy kedvem lenne elkezdeni olvadozni a karjaiban.
- Titok. Meglepi. De kapsz csirkét, salit, meg bort is, sõt, a farkam is bekaphatod. Elõtte azonban elcipellek innen. - Belemar a seggembe.  - Addig erre csüccs le, mert ígéreteim szeretem betartani.
Hirtelen megint a kanapén vagyok betakargatva. Ch…

* * *

Este lekapcsolunk mindent, holdfényben keneget be, bekötöz majd bekapcsolja a tévét. Menekülünk, juppi. Ha valaki szétbassza a házamat, ölni fogok.
A kocsi lámpáit a már a fõúton kapcsolja fel.
- Nem most csinálod elõször, igaz? - kérdezek rá, megsimogatva a combját.
- Meg fogsz lepõdni. De. Sosem szöktettem még senkit - vigyorog rám.
- Szóval, hová? Most már elmondod?
- Akkor se, ha ott leszünk elõtte, egérke. - Juppi, akkor simizem még.
- Szóval most el akarsz kápráztatni?
- Meglátod...
Felhangosítja a rádiót én meg élvezem, ahogy az ujjaim alatt duzzad a farka. Addig játszok, amíg le nem parkol, és elkapva magához ránt.
- Még megfizetsz. - Annyira jó megint ez a csók… - Végállomás.
- De ez...
- Csak gyere.
Egy másik autóval megyünk tovább, és most õ szórakozik az én farkammal.
- Ezt te sem gondoltad komolyan, igaz? - kérdezem elbizonytalanodva. Ugye… nem?
- De bizony. Gyere.
Luxushotel. Nem is akármennyire. Bejelentkezik és felmegyünk, a legtetejére.
- Rendeltem kaját vacsira. Ha nem bánod, a bort a pincérre bíztam, fogalmam sincs, melyik lesz jó minimanó rendelte vacsihoz - szólal meg.
- Hé, faszfej... ez... - Ez gecire jól néz ki… mint valami nászút!
Kapok egy puha csókot, és kihúz a teraszra. Olyan, hogy elcseppenek. Két kis medence, istentelen kilátás…
- Megmutatom neked, hogy kell élni egy kicsit. Melómániás, aggódó bátyus és elsõsorban szürke életed van. Gyere.

Figyelem, ahogy levetkõzik és a medencébe mászik. Elgondolkodom. Ha a mellkasom nem vizezem össze, mehetek én is. Leöltözöm boxerig. Ha mondta volna, hozok fürdõgatyeszt.
Lassan merülök el a vízben, õ pedig figyel. Én meg õt. Ahogy benne vagyok, pont addig ér, ameddig jó, nem megyek bentebb, mert nem akarom összevizezni a sebemet. Közeledve hozzá a kezem nyújtom, és magához is húz. Az ölébe terpeszkedek, így is kicsit kiemelkedve a vízbõl. Ahogy összeér a testünk, megremegek. Megfordulok, szemben ülök vele az ölében. Nyakánál karolom át, õ a derekamnál és a fenekem simogatja.
- Imádom a testedet - suttogom ajkaira és elkezdem csókolgatni a nyakát. - Legszívesebben állandóan érinteném.
Nem felel semmit, csak kicsit szorosabban ölel, a fenekemet simogatja, de nem kezdem el magam lökni hozzá. Ennek az az oka, hogy megszólal az ajtócsengõ.
- Megyek én - suttogom ajkaira és rájuk csókolok. Felállok, kimászok és az ajtóhoz lépek. Felkapok közben egy köntöst az ágyról, hogy ne lássa a farkam, ahogy áll.
- Üdvözlöm Uram, a rendelésüket hoztam - mondja illedelmesen. Helyes, fiatal, ázsiai kölyök. - A cég ajándékaként egy gyümölcstálat is hoztam, engedelmükkel, illetve egy, a vacsorához illõ bort. Ha kérik, esetelegesen a plusz italokkal felszerelhetjük a minibárt is - darálja, de leintem. Az asztalról elveszem a táskámból a tárcámat.
- Itt egy kis apró, kölyök - mosolygok rá.
Bólint és kisiet, én meg felfogok egy fürt szõlõt és visszamegyek Sergejhez. Nem mászok vissza a vízbe, mögé ülök, hogy a feje a lábam között legyen. Hátrahajtva a fejét néz rám, én meg etetni kezdem a szõlõvel.
- Adtam neki egy kis aprót - mondom.
- És a kaja? - kérdezi, és bekapja az ujjam is egy kicsit megszopogatja, a szõlõszemmel együtt.
 - Ha így szopod az ujjam, ki fog hûlni. - Elõre hajolok, és végigsimítok a mellkasán, megpöckölve a mellbimbóját, majd elhúzva az ujjam az ajkaira hajolok.

Látom, hogy vívódik. Nem tudok és jelenleg nem is akarok neki segíteni. Ezt most neki kell megoldania, önmagának.
- Nem akarom, hogy belefolyj ebbe - szólal meg. - De úgyis tudom, hogy belefogsz. Úgy vélem, ha valami szar lesz, akkor jogod van tudni, hogy mibe vágod magad. Talán a beleidet még ki fogod tudni húzni. Nekem ehhez kurva sok tömény kell...
És huss. Mire leérek, már a nappaliban van és egy üveg vodkát szed elõ. Egy pohárral kapok én, a többit õ. A zugivó kurvaeget, a rumot is õ iszogatja?!
- Itt a sztori rövidben. Sznob faszként születtem, éltem, majd a szüleim kitagadtak, mert nem tetszett nekik a párválasztásom. Ami azt illeti, az illetõnek sem klappolt, hogy farkam van. Kitagadtak, meg ilyesmi. - Szar élet lehet…
- És mi van az oroszokkal? - kérdezem.  
- Onnan származok - jelenti be.
- Gondolom, a neved nem az igazi.
- Nyikolajnak kereszteltek, de elég kretén név. Nyikita, mi? - Nyikolaj. Szerintem szexi. - Ma reggel mama hangja szólt a telefonba. Nem beszéltem senkivel az akkori életembõl már lassan tíz éve. Nem is akarom elkezdeni. Csak látod, jön utánam anélkül is. - Kezdek mindent érteni.
- Tehát most mit teszünk?
- Semmit. Várunk. Ha tényleg akarnak valamit, lépni fognak. Várjuk, mit akarnak, és addig hagyjuk egymást békén. De ha követnek, akkor azt hiszem meg fogom õket kérni, hogy keressenek mást.
- Mivel?
- Észérvekkel... és kérleléssel. De most nyaralok. Szóval csak sürgõs esetben aktívkodunk. Pakolj össze, este kicsit lelépünk. - He? Hova a faszba?
- Hova?
- Meglepi. - Kacsint.

Idióta… De vajon mit szólna,ha úgy szólítanám?
- Tudod, annyit legalább elmondhatnál, hogy mit vigyek - morgom és elindulok felfelé.
- Csini rucit meg sminket, Törpilla.
- Rohadj meg, óriás - vigyorgok rá a vállam felett és felszaladva… feltotyogva a lépcsõn bedobok pár cuccot. Alsót, zoknit, nadrágot, felsõt, és leviszem a kis bõröndöt. Kicsi, kézitáska. - Még beleférnek a gyógyszereim meg a kötszerek - mondom. - A többit rád bízom, szólj ha megyünk - jelentem be és leülök a kanapéra. A kis szõrcsík azonnal a nyakamba kerül. - Helló, bigyusz - köszöntöm, és simizni kezdem. Sergej nézeget felénk, de valamit pakolászik a konyhában.
Csak simizem és pillázok a tévére, majd eszembe jut valami.
- Sergej, sült csirkét akarok enni - jelentem ki.
- Oh, csak ennyi? És most? - kérdezi, elém lépve.
- Krumplipürével, vörös káposztasalátával. Utána bort akarok inni, aztán leszopni a farkad - jelentem be. Felvonja a szemöldökét. Felállok, az izé a nyakam körül marad.
- Na, mit akarsz? - kérdezi, de olyan vad szemekkel néz, hogy menten elcseppenek.
- Már mondtam - suttogom, majd lábujjhegyre állok, és nem csókolom meg, csak megharapom, és enyhe erõvel csócsálni kezdem az alsóajkát. A vállára teszem a kezem és kapaszkodok belé kicsit, de nem csókolom meg, csak incselkedem vele. Most csak nem bánt, Nálam van az állatkája.

Hosszú percekig szórakozok vele, a nyakát simogatva, az ajkát szeretgetve.
- Na, hova megyünk? - kérdezem suttogva.

- Most hogy mondod, van. Addig pihenj le, én meg majd jövök. - Na meg a faszomat!  A hajába marva fordítom vissza.
- Itt ne merj hagyni álló farokkal megint, mert kitépem a szíved, zsiráf.
- Nagy szavak, kicsi embertõl.
- Csókolj meg, melák, mert kiheréllek.
Akarom. Ennyire még sosem kellett, és ezt mintha õ is tudná, simogat, érint ahol csak mer és tud, majd felpattan az egyik testápoló teteje és mindenféle elõkészítés nélkül kezd el belém csúszni. Én meg remegek a vágytól. Sok egyszerre még ennyi is, de annyira élvezem, mint rég óta semmit. Kiéheztet és csak cseppekben etet. Ha eljutunk oda, hogy ténylegesen történjen valami, fel fogom falni. Ami zavaró, hogy nagyon, de nagyon nem akar csókot adni, hiába próbálkozom. Alig enged mozdulni is, kivéve a karomat. Hm… már a nadrágjában is vagyok.
Hamar élvezek el, túl hamar. Ki vagyok éheztetve. De nem finomkodik, hozzám bassza a ruháimat dolga végeztével és elindul lefelé. De ha már lenne, már nem Sergej lenne.
Amikor leérek, õ már megint a konyhában szöszöl. Házintündérzsiráf. Je. Azt akartam. Csak nem tudtam róla…
Amikor végez, a kanapéhoz jön és ugyanúgy fekszik le, mint korábban. Dudorászik. Dalolgat, simogatom, majd beleszaladunk a Hupikék Törpökbe és persze, nem hagyja ki.
- Némá, ott vagy, Törppicur!

-Van egy olasz bankszámlám a heppjeimre. Onnan máris levonhatják a telek teljes árát. És munkásokat is kérhetnél oda, akik megerõsítik nekem a fent lévõket, és kissé billegõsre teszik vissza a leesetteket.
- Rendben. - Már húzódnék el, de nem. Mégsem. Várom, ellök-e, de az is nem. Hm…
- Várhat. Ha valaki megvenné, majd a pincében végzi. Egyelõre éhes vagyok.
És meg is mutatja mennyire. Pillanatok alatt éri el, hogy merevvé váljon a farkam, hogy csak karmoljam, simogassam, még többet és többet akarva, akár itt a pulton is! MOST!
Egészen addig, amíg be nem fut kicsi öcsikém.
- Hali! Nem tudod, merre van Da...
A hangja elhal, de a farkam nem lohad le tõle. Még mindig akarom, még mindig kell, és el is küldi Tonit.
- Kész az ebéd. Hozz valamit inni mondjuk a fürdõbõl. Most.
Ahm, olyan kibírhatatlanul szexi! Kapok még egy csókot, aminek a végén viszont nem kezdi el letépni a nacimat…
- Gyere enni. Az öcséd még megint ránk nyit, és azt fogja hozzámvágni, hogy megrontalak. Csüccs.
Álló farokkal enni. Remek. Mondhatom, kurva jó.
Olyan, mint a fogfájás, morcos vagyok tõle. Mert el van hanyagolva. Tonin látom, hogy nem tudja magát hova tenni, de majd lebeszélem vele.
- A törpikék kaja után mehetnek zuhanyozni, hogy utána szépen átkötözzem, és kenegessem. Vajon a múzeumban mennyit adnának egy apró múmiáért? Ára alacsony lenne a mérete miatt, vagy szokatlansága miatt magas? - Igen. Ez rohadtul hiányzott már. Az viszont olaj a tûzre, amikor a lábával az enyémhez ér.

- Nem tudom, szerintem drágább lenne, mint a tiéd. A gyémánt is kicsi és mégis az a drága cucc, nem a kõ - felelem nagyon okosnak gondolva magam.
- Uu, milyen bölcs lettél egérke. Oda fogok figyelni, mit adok neked enni, a végén elszáll az agyad itt nekem. Még kisebb lennél - röhög fel.
- Agy nélkül is okosabb lennék, mint te, gumiember - vágok vissza.
- Hogyne. És épp a derekig érnél. - Mélyen a szemembe néz. - Kinyújtózva.
- Tudod ki nyújtózkodna utánad, köcsög - vigyorgok rá és felállva a fürdõbe haladok. - Toni, segíts kérlek.
Már ugrik is és követ. Addig bírja a kérdezgetést, amíg becsukódik mögötte az ajtó.
- Akkor ti most összejöttetek? - kérdezi.
- Olyat a kölykök csinálnak, Toni. Mi csak jól elvagyunk. Ezért is kérlek, ha nem gond, picit leredukálnád az átjövetelt? Vagy csörögsz elõtte? Még nkem ie elég nehéz Sergej mellett, nem tudom, mennyivel nehezebb ha te is itt vagy. - Kicsit félek, hogy haragudni fog, de csak sóhajt, majd elmosolyodik.
- Basszus, de örülök, hogy ezt mondod. Utálnám ugyanis ha megharagudnál. De kaptam egy jó melót a szomszéd városban, szóval át akarok cuccolni oda, egy barátomhoz. Csak idõszakos munka, aztán visszajövök ide. De ezt nem hagyom ki, nagy pénz van benne.
Eleinte aggaszt, de elmagyaráz mindent, miközben segít, kikötöz, megmosdat, majd ott hagy a fürdõben, csupaszon, mert neki mennie kell pakolni.
Épp kezdene kifagyni a lelkem, amikor megpillantok Sergejt.
- Nincs kedved segíteni? - kérdezem, hisztiközeli állapotban.
- Nincs. - És kifordul. Egy pillanatra hatalmas szemeket növesztek és épp készülné torkom szakadtából üvölteni, de megfordul és vigyorogva elém lép. A kezében már ott a másik adag kötszer és a krém.
Ahogy keneget, néha kapok egy-egy olyan simit, ahol pont nincs seb, néha egy csókot is, így elég sokáig elvagyunk, és ki is fulladok közben. Mikor vége, elégedetten simít végig a hátamon, lefelé.
- Kifejezetten jól gyógyulsz, minimanó. Még beteg is csak kicsi ideig vagy - vigyorog rám.
- He-he, baromi poénos vagy. Tréfarépát adtak az állatkertben, zsiráf? - kérdezem.
- Igen, de téged kihagytak ahogy érzékelem - paskolja meg az arcom. - Toni?
- Másik városban kapott melót. Költözik, ideiglenesen. Szóval… azt hiszem, van egy befejezetlen ügyünk - simítok végig az ágyékán, nadrágon keresztül. - Van kedved befejezni esetleg?

Igent hümmög, majd az ölembe fekszik.
- Álommanó, mesélj nekem estimesét. - Megint van egy kis él a hangjában, így megnyugszom. - Még egy kósza gondolat, és valaki nyakát ráadásként kitekergetem. - Hajába túrva kezdem masszírozni a fejbõrét, hogy ellazuljon. - Meg akarom venni azt a telket azzal a házfélével. Az acélrudakkal meg a hülye tyúkokat meg a piperkõc kis faszt is agyonverem és a nagy épület alá dózerolom. Ne zavarjon, hogy dumálok, mondjad te is. - Megpaskolja a lábam.
- Hol volt, hol nem volt, élt egy kurva nagy zsiráf, aki napjait egy egér...
- Törpe.
- Én mesélek, fogd be. Szóval az egér kínzásával teltek. Az egér nem tudta lerázni a nagy melákot, aki a nyakán maradt.
- Nem tudta, hogy a zsiráf az elefántot cipeli a nyakában, azért ilyen nehéz. A legnagyobb titok az maradt, hogy lehet az otromba elefántnak és a beszari nyúlnak a gyere zsiráf? - Megfogja a kezem, nekem meg végigszánt a testemen egy furcsa érzés. - A zsiráf megunta a banánt, és ledobta a páva miatt cirkuszoló állatkertet a nyakából, és elment otthonról. Átnevezte magát csillámpónivá. Azóta is boldogan szivatja az egeret... Amíg az ki nem nyúvad.
- Na jólvan zsiráf, aludj. Az egér majd vigyáz rád.
A haját simogatom, miközben csak ülök, és nem mozdulok, hogy neki se kelljen, ne ébredjen fel.

A tévét nézem már vagy két órája. Semmi érdekes, de jobb, mint csendben ülni és simán csak õt bámulni, Mert többségében úgyis õt nézem. A simogatással nem állok le, de láthatóan nem zavarja.  Aztán egyszer csak, vagy két és fél óra után nyüsszen párat és elkezdi nyitogatni a szemeit.
- Mi a helyzet, minimanó? - kérdezi álmosan és a combomba törli az álmosságot, belefúrva az arcát.
- Éhes vagyok - jelentem be. Felnéz, elmosolyodik, inkább gúnyosan, mint kedvesen, de egy nyújtózás után felkel. Már épp betudom, hogy nincs csók, amikor megint csak elkapva az állam, megcsókol. És megint nem is akárhogy. Felnyújtom az egyik kezem., és a hajába tõrva húzom még közelebb, de hagyja, hogy elmélyítsem. Percekig kényeztetjük egym,ást, mikor kiegyenesedik.
- Mit kérsz ebédre, egérke? - kérdezi.
- Valami finomat - jegyzem meg félmosollyal. Csörög a magánteló, felveszem. A doki, hogy a környéken van és beszalad megnézni, hogy megmaradok-e. Hiába mondom, hogy remekül vagyok, ragaszlodik hozzá.
- Na?
- Jön a doki.
- Oké. - És a konyhába megy, én meg felállok. Elgémberedtem.
Sétálhatok a lakásban és mikor eldönteném, hogy megyek addig a konyhába, befut a doki.
Leparancsol a kanapéra, levetkõztet és átnézeget.
- Úgy látom, mindegyik rendben, kivéve ezt - mutat a mellkasomon átszaladó hegre. - Ez be fog gyulladni. Itt hagyok egy adag kenõcsöt és három nap múlva visszajövök. Napi ötször kell bekenni. - Kitesz az asztalra egy baszott nagy tégelyt.
Sergej bólogatva okézza, de mikor kísérné ki a dokit, megállítom.
- Majd én megyek - mondom.
- Jó ötlet ez? - vonja fel a szemöldökét.
- Hadd sétálgasson, a végén elmacskásodik - szólal meg a doki és ahogy kifelé megyünk, beszámol a helyzetrõl. Mark és Ivan a védelmemre keltek, hiszen mindenki tudja, hogy mi történt. Beérve, elkezdek mesélni Sergejnek.
- Az a helyzet, hogy Ivan és Mark pályáznak Günterre. Az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha társulnánk velük és kiiktatnánk azt a náci faszt. Lenne kedved egy kis terepmunkához? - kérdezem, miközben a húst süti.
- Igen, jó lesz megmozgatni magam - vigyorog.
- Akkor felhívom Markot.
És már tárcsázom is. Kedélyesen elbeszélgetünk az állapotomról, majd szóba kerül Günter.
-  Igen, szóval úgy döntöttünk, hogy Sergej és én társulnánk veled és Ivannal. Kiiktathatnánk.
- Hmm… jól hangzik. Terepmeló, rég volt már - sóhajt fel. - Okés David, te gyógyulj, és szólj, ha tudsz már szaladni. Ha rendbejössz, lerendezzük, addigra felveszem a kapcsolatot Ivannal is és leszervezek vele mindent. Nem engedhetem, hogy kiess az üzletbõl Günter idiótasága miatt, fontos láncszem vagy a gépezetben. És a kis társad is. Üdvözlöm.

- Átadom - mondom, majd búcsú és leteszem.
Sergej mögé lépek és hátulról átkarolom. A hasát simogatom, miközben õ valamit pakol.
- Mire felgyógyulok megszerveznek mindent. Elintézzük Güntert. - Közelebb fészkelem magam. - És ha akarod, megvesszük a telket. Akár most is elkezdek telefonálni, a bankszámlán, amit neked nyitottam már van zsé - mondom,  és várok.