Felém magasodik, de nem történik más, így visszatérek a morgáshoz.
- Ez a problémád? Minimanó. A nyakadon maradtam. Te sem reméled, hogy egy olyan kicsi házban maradunk? Nem akarsz nagyobbat? Esetleg az öcsisajt is kapna külön szobát, és nem rontana ránk percenként. Egy olyan pince, ahol többen elférnek, és válogatott eszközök várnak majd bepisilve attól, hogy használd õket. Egy saját medence, edzõterem, állatkert, csokiszökõkút, vagy amit akarsz...
Megint elkezdi, de most lassan… finoman csinálja. Végighalad a testemen, majd lassan iszonyatosan lassan kényeztetve jut el a lényegig. Mire elér a lényeghez, már remegni, kiabálni lenne kedvem.
- Sergej... - morranok rá.
- Mondd, minimanó.
Ott van a nyelve mindenhol. Kényeztet, simogat, nyalogat, majd tágítani kezd. Olyan új ez a finom, lassú gyönyör, hogy nem tudok vele mit kezdeni.
- Egy darabig még maradok. Sok heppem lesz, amit ki kell elégítened majd...
Kicsi szopást is kapok, majd csókért hajol. Miközben csókol, lesimogatja rólam annak a fasznak az érintését. Rögtön belém hatol. Elsõre eltalálja a lényeget, így csak remegek, nyögök és élvezem.
Arra sem emlékszem, mikor végzünk, csak arra emlékszem, amikor felemel és az ágyra fektet. Mire visszajön, már alig vagyok ébren.
- A nyakadon maradok, minimanó. Majd megveheted nekem Liliputot, ha ez a vágyad. Egyelõre azonban teljesen gyógyulj fel. És ne hagyd, hogy letaperoljanak, mert megint meg kell majd torolni...

- Üdv, papi. Mit szeretnél az én minimanómtól? - Tetszik ez a birtoklási vágy, de mi ez a kedvesség?!
- Egyezzünk meg egy árban.
- És mennyire gondolt?
- Félmillió? - Értem?! Tudok mélytorkozni papa! Minimum kettõ milla!  
- Nem osztozok, õszapóka! De ha még egyszer megközelíti azt, ami az enyém. Ha egy ujjal is hozzáér, lehet felõlem a pápa ágyasa is, akkor is elõbb kiherélem a vacsoraasztalnál, majd a saját farkával ölöm meg. Világos voltam, girnyókám?
- Megjegyeztelek ám!
- Csak tessék. Aztán keress fel, mielõtt valaki más tesz el láb alól. Abban kifejezetten jó vagyok. Igaz, prücsök?
- Igaz, zsiráf - csatlakozom be a beszélgetésbe. - Nem nyírjuk ki most? - Megoldom a hullát. Valahogy!
- Nem, manó. Még nem lehet. Túl sokan vannak. Majd este.
Az ajkaimra csókol, minden tekintetben megmutatva, hogy kié is vagyok.
- A helyedben elhúznék, mielõtt a reumád csak úgy... magától kiújul egy váratlan szívrohamtól.
A tata tényleg lelép, de kapok helyette egy morgót.
- Senki sem érhet hozzád. Mert akkor veszekedni fogunk, ki nyírja ki. - Ja, igen. Nyilván. - Egy percre hagylak itt, és máris nyalogatnak...

Egy ideig nem szólok semmit, de persze nem hagyom ki.
- Hát, igen. Kapós vagyok - villantok rá egy bájvigyort.
- Ne hergelj feleslegesen manó, mert még jobban távolítom a zoom-ot - feleli vissza.
- Hm, ha nem lennél ennyivel jobb pasi elmentem volna azzal az öreggel - jelentem ki mûdurcizva. - Ha telepumpálom Viagrával lehet álló farokkal döglik meg - kuncogok fel a gondolatra.
- Amilyen pici vagy, olyan perverz - sóhajt fel, de az õ ajkai is kunkorodnak mosoly-irányba.
- Nicsak, ki beszél - fordulok felé. - Amúgy ha nem kell Ivan kocsija akkor eladom majd.
- Komolyan nem kell - erõsít meg, majd belekortyol a vízbe, én meg követem a példáját.
Jó cucc, kellemes íze van. Olyan, mint a szimpla ízesített víz. Tetszik.
Ezt követõen már még komolyabb semmiségekrõl beszélgetünk, majd ráununk a sétára, és mikor eldöntjük, hogy görög ebédet kérünk, salival, fetával, csirkével, akkor felbattyogunk rendelni és enni. Pont idõben, mert ahogy eldöntöm, hogy kinézek a teraszról, elkezd szakadni az esõ. Én meg morogni. De aztán az én hõs oroszom ezt is megoldja és megtalálja az erkélyfedõ tetõ nyitóját, és kapunk egy kellemes kis elõtetõt. Így a kaját is ott esszük meg a teraszon, én a lábam még a vízbe is belelógatom, mert jó.

Amikor a kajával is megvagyunk, lefekszünk a puha szõnyegre és a plazmatévén nézhetetlen szarokra pilledünk el. Én Sergejen, õ a szõnyegen. Ez így van jól. De nem nagyon tud egyikünk sem aludni, hiába van nyitva az erkély ajtaja és jön be a kellemes esõszag.
- Mellesleg zsiráf - nézek fel rá. - Meddig áll szándékunkban itt maradni? Mert bár kibaszottul élvezem, holnap aktuális lenne a doki és nem tudom, hogy ide mennyire hívhatjuk. Meg jó lenne elindítani a medence építését is, hogy még a hideg beállta elõtt fel tudjam rá húzatni a fedett részt is. - Olyan arcot vágva néz rám, mintha valami oltári faszságot mondtam volna. - Mi van? Fedett medence lesz, elhúzható üvegtetõvel. Kételkedtél? Kurva sok pénzem van és nem tudom, mire költsem. Neked meg egy kurva telket se vehetek meg - jegyzem meg morogva. IDegeít, hoyg nem költhetek rá. Pedig tényleg lenne mibõl…

- Rég volt az, minimanó. Lassan tíz éve - mondja, de nem gyõzött meg. - Híres Romanov sarj.
- A cár családja? - kérdezem, mellkasának támasztva állam.
- Uhum. Az elsõ és egyetlen férfi az életemben. Mert a törpéket nem számítjuk. - Ch… - Én meg a sokadik strigula az övében. Nagy cirkuszt csinált, világgá dobolta, hogy én rá ácsingózok, de hát fogalmam sem volt, hogy meg az ilyesmi, hiszen sznob környezetben nem olyan ez, mint a ruhavásárlás. Én azt hittem, tudom, mit keresek. A Romanov meg felpróbálta az egész turkálót. Szóval kitagadtak otthonról. A zsiráf csillámpóninak nevezte át magát...
- És te azóta nem szexeltél? - Az tíz év baszod, én a pár hónapomat alig bírtam most.
- Nõkkel. A szép borítású lyukakba olykor betévedtem, ha már nem bírtam magammal. Elkalandoztam. Az ajánlatod bármilyen csábító, visszautasítom. A cári családtagokat elég nehéz kinyírni. Az a páva meg nem ér annyit.
- De gondolod, van valami köze most ahhoz, hogy hívtak? - kérdezem, de láthatóan nem tudja.
- Fogalmam sincs, liliputi. Elmentem, és nem néztem vissza. Soha. Túl nagy bukás volt ez. Azóta lassan megtanultam, hogy az élet megy tovább, és ha jól akarom magam érezni, akkor hakuna matata meg ilyenek.
- Lakhatnál nálam. - Hm, így kimondva tök jól hangzik.
- Bármilyen nagy meglepit okozok, most is egy manónál lakok.
- Úgy értem nem csak ideiglenesen.
- Ha letudtuk az orosz bagázst meg Güntert, visszatérünk erre. Addig...
A szemembe néz. Jön valami, de nem tudom, hogy mi. Aztán elõkerül a telóm, amit elsõ alkalommal lopott el. Szóval visszaadja?
- Visszaadom, mert úgy érzem, nincs már rá szükségem.
- Mert már ígyis elég bizonyítékod van ellenem, igaz?
- Ja. Egész Liliputot lecsukatom, csak nézz rám csúnyán, minimanó!

Felvont szemöldökkel nézek rá. Szívózik, és ez tetszik, mármint hogy ez nem változott. Bár én kicsit fáradtnak érzem magam, szóval csak elnémulok és tüntetõleg a mellkasához bújok. Megint egy ideig csend telepszik ránk, majd megmozdulok, és a víz érintése valami brutálisan jól esik hirtelen.
- Akarok medencét otthonra - jelentem be. - Te megkapod a mászókádat, nekem kell medence… - Lubickolok picit a kezeimmel.
- Neked van saját játszószobád - hívja fel a figyelmemet.
- Nem, nem. Az dolgozószoba. Nem vagyok pszichopata, nem élvezem a gyilkosságokat. Csak csinálom, mert fizetnek érte - mosolygok rá. - De nem hiányzik, ha nem teszem napokig, nem állok le kóbor cicákat ölni.
- De akkor mi a hobbid? - kérdezi, most õ vonva fel a szemöldökét.
- Hát, így komolyabban belegondolva nincs hobbim. Mielõtt jöttél általában volt melóm, ha nem, akkor aludtam, vagy csak úgy voltam. Egyedül vagy Tonival. De különösebben sosem vágytam hobbira. Ha ideges voltam, öltem, kínoztam, de az nem hobbi azt hiszem. De olyan értelemben, mint neked azok a látványos öngyilkossági kísérletek, olyan nincs.
- És nem is kellene valami? - kérdezi megint.
- Nem tudom. De. De mi? Ha van ötleted, várom szeretettel.
- Keresünk valamit - jegyzi meg, cápavigyort villantva, majd besimít a fenekemre. - Vagy marad ez.
És már kint is vagyok a medence szélén és élvezem, hogy megint kényeztet. Testileg, lelkileg. Nyami.

* * *

Másnap eldöntjük reggeli után, hogy sétálunk egyet az elszeparált kertben. Iszunk kint valamit, még ebéd elõtt, aztán élvezzük tovább a luxust.
A hotel kertje csodaszép angolkert, sétálunk. Nem fogjuk egymás kezét, nem vagyunk tinik, csak… szexelünk. És birtokoljuk egymást. Van vele gond? Ugye, hogy nincs.
- Hé, minimanó, ülj le, hozok onnan egy üveg csodavizet, hátha nõnél is tõle - vigyorog rám, és elsiet az ásványvizeshez. Jól fog esni.
Miközben várom, felállok és megfordulva a padon elkezdem nézegetni a mögöttünk levõ szökõkutat. A kertben nincsenek, egészen addig, amíg nem érzem meg, hogy valaki a seggemre simít, de akkor már ott áll Sergej is, így gond nélkül hallja, ahogy a vén fasz ajánlatot tesz nekem.
- Nem tudom, kinek a selyemfiúja vagy, de duplát fizetek érte - nyalja körbe fujjdeundorító ajkait.

- Minimanó...
A hangja más, mint szokott lenni. Megfordít és én engedek neki. A lábam közé férkõzik, csókol, de most más, mint eddig. Elhajol és mozgásképtelenségig szorít az ágyhoz.
- Bízhatok benned, David? - Bumm. A nevemen szólít… miért? Mi a fasz lehet vele?!
- Itt maradok - mondom neki. Amíg mindkettõnknek jó, addig maradok.
- Nem árulhatsz el. - Miért tennék ilyet? Honnan veszi ezt?
- Nem foglak.
Csak szavak, így ez nem ígért, több annál. Nem ígérem meg, kijelentem.  
Ölelem, simogatom, mire a kezét a szívemrõl a számra vezeti, ami nekem jel és szopni kezdem az ujját.
Amikor kellõen visszazökken, eltávolodik, testápolót ragad és az ujjaira ken. Tudom, mi jön és remegek a vágytól miatta. Akarom. Kell. Mindenére szükségem van. Azonnal. Ahogy belém hatol, felszisszenek. Pedig ezek még csak az ujjai…
Farkát masszírozom. Hirtelen kihúzza belõlem az ujjait, mire már morrannék is fel, de mindent megelõzve löki belém magát. Hangosan nyögök fel a régi-új érzésre, testem ívbe feszül, de érzem, hogy néz. De ahogy mozogni kezd tudom, ez nem a romantikus alkalom. Ez az, amivel a tudtomra adja, hogy az övé vagyok. Pont. És nekem ez lenne semmi kifogásom nincs. Sõt… tetszik a gondolat.
Túl hamar találja el a lényeget, mire szabályszerûen felsikítok. Pláne mikor a farkam is elkezdi masszírozni. Sikítva élvezek el pillanatokon belül, mire õ is követ, egyenesen belém. Lehunyt szemekkel zihálok, mire simogat, csókol, majd lefordul rólam, de bennem marad. Szólni sincs erõm, nemhogy ellenkezzek.

Dorombolni is lenne kedvem, de ehelyett csak a mellkasára csókolok.
- Hé.
- Hm?
- Ez kurva jó volt - mosolygok fel rá. Elvigyorogja magát, de nem szívózik, csak magához ölel.
Megint hosszú percek telnek el. Semmit sem csinálunk, csak fekszünk, meg közben kicsusszant belõlem.  Kicsit rossz, de majd lesz még bennem, na. Nem lehet egyszerre mindent.
- Hé.
- Hm?
- Elég egyértelmûvé tetted, hogy kié vagyok - pillantok rá. - De semmi kifogásom ellene.
Kicsit felhúzom magam, majd csókot adok neki. Picikét, nem is mélyet, csak úgy… puszi. De aztán vissza is fekszem, most úgy, hogy a fejem pont a nyakhajlatában van. Befurakszom, elkényelmesedek és szusszanva pihenem ki a fergeteges szex fáradalmait. Egyrészt rég dugtak meg ennyire alaposan. Másrészt meg jó érzés, hogy tudom: most valamiért kellek neki. Nem tudom, mi volt az oka, hogy ennyire tisztázni kellett, hogy nem csak megdugatom magam és heló, hanem el kellett neki mondani, hogy itt is maradok. Bár ez másrészt vicces. Õ léphetne le, hiszen õ lépkedett be az én életembe és nem fordítva.
Ja. Kicsit vicces.
- Hé…
- Minimanó… - sóhajt fel.
- Töltsünk egy-egy pohár piát és üljünk ki a medencébe - nézek fel rá. - Szeretném látni az éjszakai várost innen.
- Miért nem tudsz nyugodtan feküdni kicsit? - kérdezi.
- Mert itt nincs víz, nem látom az éjszakai várost és nincs piám sem - fejtem ki, és hatalmas, kék õzikeszemeket produkálok. Ritkán kell, de néha beválik, és most is. Meglepõdik, majd elvigyorodik. Kapok még egy fullasztó csókot, majd felkelünk.  Õ a piafelelõs, én csak megtörlöm magam, mert egészen konkrétan kifelé is folyik belõlem Sergej cuccosa. Amikor végzek, tök meztelenül tipegek ki a medencéhez és elmerülök benne. Mikor kiér, már a szélénél várom, hogy bejöjjön és visszavackoljam magam az ölébe. Ahogy leteszi a két pohár bort és üveget tartalmazó tálcát visszamászik, és az ölébe is vagyok, mielõtt ráeszmélhetne. De nem szól. Valamiért kicsit melankolikusnak tûnik, vagy tudja a franc. Nem szólok sokáig, csak nézem. Hol õt, hol a várost, néha iszok, aztán megcsókolom… élvezem ezt a kis romantikát. Kifejezetten jó. Csak ülni, nem gondolni semmire csak lenni. Lebegni…
De valamiért mégis idegesít, hogy mi volt ez a furcsa hangulat szex elõtt. Nem is hagy nyugodni.
- Azért ragaszkodsz ennyire, mert elhagyott valaki korábban, igaz? - kérdezem, majd felnézek rá. - Egy szavadba kerül és megölöm.

Hagyja hogy én domináljak, ami tetszik. Tudom, akármikor megfektethetne, és most mégis hagyja, hogy én vezessem a csókot. Sokáig vagyunk így, mikor kiszáll a vízbõl, és felsegítve engem is, elindul befelé. Felkap egy köntöst, és enni kezdünk. Nyugodtan, csendben.
Izgatni akarom. Minden elérhetõ eszközzel izgatom, és be is válik, látom rajta. Amikor egy darab húst nyújt, azt is igyekszem a lehetõ legszexisebben lenyalogatni. Mögém lép, miután töltött nekem bort és lágyan kezd simogatni, masszírozni, de mielõtt kiélvezhetném, ott hagy. Utána pillantok. A lejátszóhoz megy és elindítja a zenét.
- Hé, zsiráf, én nem táncolok - jegyzem meg, de a fenekembe markolva húz közelebb, másik kezével a hajamba túrva. - Nem táncolni terveztem.
Csók közben harap a nyelvemre, majd bevadul, ami nekem csak öröm. Lesimogatja a köpenyemet, majd lassan kényeztetve lépnék az asztalhoz. Félresörpi a tányérokat és felültet. A homlokát az enyémnek támasztja, majd kapok egy ananászt, aminek a kilógó felét õ harapja meg.
Ha filmnek látnám, pink szarnak tûnne, de így, hogy velem történik, rohadt jó. Megfordít, és hátulról simul, kezei mindenhol ott vannak, aztán hozzám dörgöli magát.

Ahogy elélvezek, és lenyugszom rájövök, neki még nem volt jó. Felállok az asztalról, és elkezdem az ágyra tolni.
- Most csak élvezd, szépfiú, és ne baszd el a hangulatot - suttogom, mielõtt akármit is mondhatna vagy tehetne. Ahogy lefekszik, fölé mászom és lassan döntöm hátra. Az ajkait csókolom, majd elkezdek lefelé haladni. Pici, vörös foltokat hagyok a nyakán, majd a vállain, a mellkasán, megcirógatom nyelvemmel és ajkaimmal mellbimbóját is, majd tovább haladok, végig eszeveszettül csábító hasfalán, le, egészen a combjáig. Nem nyúlok még a farkához. Kívülrõl befelé haladva kényeztetem combjait, majd alulról nyalok végig teljes hosszán. Felsóhajt, és ahogy felnézek látom, engem néz.
Elmosolyodom, majd elkezdem nyalogatni. Lassan, ráérõsen, mint a legfinomabb nyalókát, mert az is.
Csak sóhajt, néha a hajamba markol, de hagy érvényesülni. Amikor megunom a nyalogatást, az ajkaim közé fogadom. Elõször nem engedem túl mélyre, csak megszívom egy kicsit, majd elengedem. Ezt játszom vele egy ideig, aztán hirtelen hagyom, hogy teljes hosszában a számba csússzon.
Hangosan morran fel, majd ráérezve az ízére és hogy szabad, elkezdi a számba lökni magát, de nem hagyom neki sokáig. Elszakadva tõle, elkezdem felfelé csókolgatni a testét.
Ahogy felérek, mélyen a szemébe nézek. Azt akarom, hogy örökre velem maradjon. Mindörökre.
Finoman simítom hátra a haját, majd az ajkaira hajolok. Nem vad csók, nem is hagyom elmélyíteni, hiszen, bár a kezemmel kényeztetem, szeretném, ha a számba élvezne, így ugyanazon az úton, mint elõször, elindulok megint lefelé.