- Nem hinném, törpe. A liliputiak tuti külön mennybe jutnak, mint a magamfajta királyok. - CH… hát hogyne.
- Persze. Hiszen a mennyben nincs kiszolgálás sem azoknak, akik nem férnek be.
Felkap, a vállára dob és meg se állunk a hálóig.
- Most az én seggem fáj, szóval kvittek vagyunk. - MI? Most dugunk…?
- Zsiráf! Én nem fogok egy... - Idegen ágyban dugni, más ágynemûjén, de tehetséges ajkaival pillanatok alatt meggyõz. Elõször az ajkaimon, aztán lent.
Sikítok. Túl sok a jó.
- Megfelel. Tudod mit? Megfontoltam. Hajlandó vagyok hozzád költözni, és veled élni mindörökkön örökké, amíg a boldogan éltek szöveg nem jön. - Hm. Ennek örülök. Talán jobban is, mint kellene. - Egy ilyen házra mindenki irigy lenne. És egy szexi pasival kiélvezni, felavatni... Nem tudom visszautasítani.
Vigyorba kúsznak ajkaim a bóktól.
-A biztonsági cuccokat meg kell lesni. Az oroszokkal meg más ilyen marhákkal a nyakunkon nem akarok úgy aludni, hogy ebben a rohadt házban valahol egy betörõ bolyong - mondja. Lesz minden, itt is kamera, riasztó…
- Személyzet?
- Lehetnének kettõ az egyben. Valami különleges egység, akik olyan röhejes sapiban rohangálnak meg a talpam nyalogatják, de a golyó elé ugranak, ha kell. Tudod. Az igazi testõrök meg minden. De ha belegondolok, inkább csak gizda csíkokat akarok. Öregek és rondák legyenek.
- Felesleges féltékenykedni - jegyzem meg. Nekem sem kell más és neki sem.
- Jobb félni, mint megijedni. Akkor mára itt hagyjuk ezt az álomkecót, és otthon elbúcsúzunk a hálótól meg a fürdõtõl? Ide meg holnap Günter után visszatérünk. Ránk fog szerintem férni. 

- Szerintem ha reggelre rendeljük a költöztetõket összerámolnak mindent, áthozzák ami kell, mire végzünk már csak élvezni kell.
Már látom is, ahogy nyugodtan, kipihenten, pár ember legyilkolása után boldogan ülünk a nappaliban, bort iszogatva, szex elõtt. Aztán szex után. Mami, imádom, hogy gazdag vagyok.
- Skacok, lejösztök? - kiabál fel Uni.
- Amúgy ez az izé érdekes… - jegyzi meg Sergej.
- Uni? Jó arc. Furcsa, díszbuzi. De tetszik, hogy ha kérek tõle valamit, akkor jó áron, és azonnal megvan.
- Hát a díszbuzi rész az tuti - sóhajt fel vigyorogva, majd elindulunk lefelé.
- Na, figyeljetek, cicuskák. - Sergej felmorran. - Megkérdeztem a félszemû Johnny-t, holnap reggel nekiállnia kipakolni a kamrádat és áthoznak ide minden - fogalmazza rendkívül finoman.
- Mondhatod elõtte, tudja - nyugtatom meg. - Üzlettárs.
- Remek - csapja össze két tenyerét. - Szóval a pince is pöpec, holnap, berendezve megmutatom. Ódon, olyan középkori feelinge van, de van lefolyó, meg ha kell cucc még tudtok úgyis szerezni. - Pakol a papírjai között, majd elém tolja. - Itt írd alá, virágszálam - mosolyog rám.
Firkantok, majd a laptopjára belépve a netbankomba, átutalom a megadott számlaszámra a három millát. De még így is marad rajta egy kicsi.
- Öröm veled üzletelni - vigyorog rám, amikor megkapja õ is a másik számláról a maga jussát.  - Holnap átmegyek hozzátok, intézek mindent,  otthon lesztek? - kérdezi, pakolászás közben.
- Nem, megyünk kinyírjuk Güntert Ivannal meg Markkal. - Felnéz rám. Ó, igen. Günter egy párszor vele is elbánt már.
- Ha megkérlek, kifizetem, nem hoznál nekem egy szemgolyót a gecitõl?
- Kettõt is Uni, cserébe figyeled a költöztetõket. Összeszednek mindent, itt kipakolják, mire végeztek mi is kész vagyunk és jövünk ide. Majd a kocsikulcsot kiteszem, van egy plusz a garázsban, azzal gyere át, állj be, oké? - Bólint.

* * *

Otthon a konyha és a nappali búcsúztatásával kezdtünk. A konyhában õ élvezett el, a nappaliban én. Szuszogva ölelem, ahogy mellettem ül. Csörög a telefon, de csak intek, vegye fel õ.
Amit beszél, abból tudom: vagy Ivan vagy Mark, a holnapi akció miatt. Majd tíz perc, leegyeztetnek mindent és leteszi.
- Holnap tizenegyre Marknál a gyülekezõ, onnan ruccanunk át. Ivan találkozót kért, hogy a dojcse tuti otthon legyen. Azt mondta, vigyünk, amivel ölni akarunk. - Még jobban magéhoz ölel.
- Oké, akkor felpöccintjük a fegyvereket. Van az is pár, de majd reggel megdumáljuk.
A farkára simítok, mire vigyorogva kap az ölébe és meg sem állunk a hálóig.

* * *

Másnap reggel eligazítjuk Unit é a költöztetõket, összeszedünk mindent. Közben már elkezdték kipakolni és átköltöztetni a kamrát is, bár az még vagy két napi meló, mire összepakolják ott. Így örömködve indulunk el Markhoz. A kocsiban a combjára simítok, majd mikor odaérünk, lopok egy vad csókot. Olyan igazi, Sergejeset. Vadat, harapósat, véreset.
- Vigyázz magadra zsiráf, oké? - kérdezem, végigsimítva az arcát. - Ha bajod lesz, megbaszom a hulládat is.

Valamiért azt érzem, hogy neki ez nem megfelelõen ment át.
- Elmegyek letusolni.
Igen, már tuti. És nem vagyok hülye, tudom, a Romanov gyerek törhette össze ennyire, és talán most tudat alatt még mindig attól fél, hogy el fogom én is hagyni. Sokkal törékenyebb, mint gondoltam. És így is kell vele bánnom, ha nem akarom elriasztani, összetörni, elzavarni… nem. Nekem komolyabb terveim vannak.
- Megbántad? - kérdezem, mikor utána menve a zuhany alá mellé lépek.  
- Csak nem tudom, mit érezzek ezzel kapcsolatban. - Szótlanul mosom, simogatom. Ki kellene valahogy szednem belõle. Neki kellene kimondania.  
- Mivel?
- Ez az egész... Én...
- Csak mondd - bátorítom lágyan és mögé lépek, hogy néznie se kelljen, ne nehezítse az is.  
- Belegondoltam... Ez annyira más volt. Úgy értem, és szó szerint lerohantalak, vagy mi. Te meg olyan... szóval más volt, érted?
- Azt értem, hogy túl sokat gondolkozol, zsiráf - felelem neki a legkézenfekvõbb választ.
Tovább mosdatom, akkor nyugszom csak meg, amikor õ is elkezd engem mosni. Ahogy kilépünk, meg is törölgetem.
- Papi, és mikor megyünk megnézni az új házat?
Igen, végre a régi minden. Visszazökkentünk.
- Amikor kivonszolod végre a segged innen, és elkészülsz.
- Rendben, törpe.
Felmegy, készül és már megyünk is.

* * *

A villa a város szélétõl kicsit messzebb van. Pont a másik oldalon, mint ahol lakom. Már a kert is olyan, hogy uramisten, pláne, mikor elérünk a bejárathoz.

Vigyorogva pillantok Sergejre.
- Megérte spórolni, mi? - kérdezem. A bejáraton kilibben az én kedves, régi ismerõsöm. Ultrameleg pasi, de imádnivaló.
- David! - sikkantja és már repül is. - Ez a ház nagyon pöpec, édes! Már majdnem annyira, mint a pasid - fordul Sergej felé. - Unique vagyok, David régi barátja. Hívj Uninak, ha neked is jó - kuncog fel.
- Sergej - üdvözli viszont, de nem látom, hogy ideges lenne. Remélem is, hogy nem lesz. Uni annyira aszexuális jelenség, hogy félelmetes.
- Na, gyertek szépségeim, megmutatom, hogy mit kaphattok a pénzetekért.
Kitárja a baszott nagy ajtót és megint áll a lélegzetem. A neten nem ezek a képek voltam ám fent…


- Te Uni, ez ugyanaz a kecó? - kérdezek azét rá.
- Ja, édes. Csak a család eléggé szar helyzetben van anyagilag. Big Bobby kérné vissza azt a sok milliót amit nekik adott kölcsönbe. És ezért el kell adni ezt a villát. Nem is ár alatt, szinte ingyen - pillant rám. - De no para, még semmit se láttatok - kacsint rám. - Kezdjük lent. A földszinten van egy konyha, fürdõ, és az egyik kijárat a kertbe.
Végigmutogat mindent, nekem meg csorog a nyálam. Haza se akarok menni innen!
Végigjárunk mindent, és komolyan alig hiszem el, hogy ilyen kurva olcsón megkapjuk a kecót. Nem is luxus, ultraluxus! Istenien néz ki minden, az emelet is gyönyörû. Pár helyiségben bent vannak még a bútorok és pár holmi, de Uni szerint nem is akarnak mindent elvinni, csak az értékesebb cuccokat, amin tudnak valami kicsit venni. De így is van benne elég dolog ahhoz, hogy akár ma este átköltözzünk. A nappali hatalmas, vendégszobák is vannak, a háló király, minden álomszép.
- A ráadásként megkapjátok a korábbi személyzet azon tagjait, akikre igény van. Ha kellenek, össze tudom szedni õket, de elõtte meg kell beszélnünk, hogy akarjátok-e - mondja Uni, és a korlátnak dõl az emeleten.
- Nekem ez a kecó kell. Imádom a giccset - jelentem be.
- Akkor vegyük meg, törpi. - Sergej rám néz. Igen, kell nekem ez a villa. - Elõleg?
- Három millió most, a többit ha eladtad a tiédet, így bizniszeltem le a családfõvel.
- Hm. Akkor le kell merítenem az egyik vizát, de… oké - sóhajtok fel. - Hozd a papírokat, aláírok mindent.
Uni vigyorogva libben le a lépcsõn.
- Szóval tetszik neked is, igaz? - kérdezem Sergejt.
- Hogyne tetszene? Ez mindenkinek bejön. A régid se volt semmi, de ez nagyon király - vigyorodik el. - Királyok leszünk. Személyzet, luxus, meg minden faszom - sóhajt fel.
- Elvállalunk pár melóval többet, és hamar visszajön az ára, Uni meg el tudja passzolni a régi házat gyorsan - jegyzem meg hangosan gondolkodva.
- Akkor csak egy költöztetõ kell? - kérdezi Sergej.
- Intézem - kiabál fel Uni. Sergejre vigyorgok.
- Milyen jó, ha az embernek ennyi kapcsolata van, igaz? - hajolok közelebb és lágyan megcsókolom. - Lehet, hogy a melóért a pokolba jutok majd, de hogy addig ez a mennyország, az egészen biztos - suttogom ajkaira.

Fürdõ:


Konyha:

Terasz:

Nappali:

Háló:

- Fáj még a segged, pöttöm? - kérdezi, mire morogva lépnék el tõle, de magához ölel.
- Fáj. - Jó, hogy fáj!
- És most nekem kéne cölibátust fogadni miatta.
- Hát kurvára igen, ha nem fontolod meg az ajánlatom. - Mert ha félrekúrsz, kinyírlak, cukifiú…
- Megfontoltam.
- Tényleg?
- Most hanyagolnám.
Most nem hagyom, hogy visszafogjon, morogva lépek el tõle, de mégis visszaránt, és megcsókol. ÁN vezetem a cskot, kiharcolom maga,magamnak, legalább ennyi jusson  nekem is.
A csók után kimegyek, õ meg meztelen felsõtesttel jön utánam. Na, mi ez? Lezárja a lapost és rám néz.
- Nem adom a seggem, csillámpóni. Ezt tisztáztam. - Akármennyire szexi vagy.
- Pofa be.
Nézem, ahogy elkezd csábítani, de túlságosan félreérthetõen. Kényezteti, simogatja magát, én meg majd' szétrobbanok odalent, bassza meg. Aztán a naci is lekerül…
- Zsiráf... - Ne csábíts…
Elém térdel és olyan szimfóniát furulyázik, hogy csillagokat látok. Csak közben veszem észre, hogy… tágítja magát? Szóval akkor mégis…?
- Azt mondtad...
- Hogy most hanyagolom. De a most elmúlt, és ha nem jössz máris ide azzal a finom farkaddal, esküszöm az utcán az elsõ szembejövõvel dugatom meg magam...
Ahogy elém tárja magát és a kezembe adva a síkosítót még jobban csábít, eldobom az agyam…

Ködös tekintettel lépek közelebb. Lassan végigsimítok a mellkasán, majd a helyére illesztem eléggé síkossá tett magamat, és el sem hiszem, hogy megengedi. Nagyon lassan hatolok a testébe, hiszen nem tudom, mikor volt neki utoljára… és bántani nem akarom.
Akármennyire vagyok finom, ígyis látom, ahogy fájdalmas grimaszba torzul az arca, így próbálok még finomabb lenni, gondoskodón simogatom, elterelve a figyelmét simítok végig mellbimbóin majd farkán is. Ahogy elmerülökbenne teljesen, és teljes hosszomban körbeölel, felsóhajtok.
- Annyira forró vagy… olyan jó… - A szemembe néz. Elõre hajolva támaszkodom meg mellette két oldalt és az ajkaira hajolva csókolom, miközben mozogni kezdek. Elõször csak lassan, nagyon lassan, majd fokozatosan keményebben és gyorsabban, hozzászoktatva õt is és magamat is ehhez. Nekem is rég volt már, akár most is el tudnék élvezni, de nem teszem, mert nem akarok beégni, így visszafogom magam.
Ahogy mozdulok, hirtelen én is megérzem, hogy jó helyen vagyok, és félelmetesen szexi sóhaja is errõl árulkodik.
- Gyönyörû vagy - suttogom, szinte már szerelmesen romantikus hangon beszélek hozzá, és ahogy rám néz, kicsit sem lankad a hangulat. Annyi ígéret, annyi minden van a tekintetében, hogy egy percre sem bánom meg, hogy kinyiffantottam a cirkuszos pasit és így a nyakamba kaptam a csillámpónit.
- David… - suttogja édesen.
- Sosem hagylak el, Sergej. Soha többé nem leszel egyedül - ígérem neki, és a lassú ringatózás lassan keményebbé, vadabbá válik, ahogy õ is vonaglik, hiszen minden döféssel eltalálom a gyönyörpontját.
Percek, talán órák múlva érzem, hogy nem tudom magam már sokáig tartani, így lassan a farkára vezetem a kezem és kényeztetni kezdem, lökéseimmel egy idõben. Hamarosan nyögve élvez el, ami után követhetem én is.

Szusszanva borulok rá. Csókolom, ahol csak érem, még remegünk mindketten, miközben simogatom, kényeztetem még most is. Mint egy porcelánbaba… annyira vigyázok most rá.
- Köszönöm - sóhajtom szájára. - Köszönöm, hogy ennyire közel engedsz magadhoz - sóhajtom szájára.

Felröhög. Mi a frászt röhög?!
- Ez mit is jelent pontosan?
- Te megdugsz engem...
- Csak nem remélted, hogy én leszek az egyetlen, aki állandóan alul van, zsiráf! - Persze, kifogtad a világ legpasszívabb pasiját, nyomorék!
- Hát, próbálkozni szabad. Én nem foglak meggátolni a próbálkozásban, de még ha fel is tesszük, hogy erõsebb vagy nálam...
Kilököm az ölembõl, és ahogy a földön nevetgél, rádobom a takarót és elindulok felfelé.
- A kanapén alszol ma. - Rohadj meg.
- El fogom szórakoztatni magam. Azt hiszem hiányozni se fog olyan nagyon a segged... Megoldom. - Mintha telefonálni akarna…
- Nem mered megtenni.
- Hamar megszoktam, hogy meleg ágyban alszok. Valaki kell nekem, aki melegíti. Lássuk be, a pelém meleg, de egy egész kanapét fûteni... - Na persze. Addig élsz, amíg valaki más seggébe teszed a farkad.  
- Próbálj csak valakit hívni ide, és vele együtt heréllek ki.
Felérek, de nem zárom az ajtót. Résnyire hagyom.
Egy óra telhet el, kicsit több, mikor megjelenik és hátulról hozzám simul.
- Ne merészelj a seggemre gondolni.
- Pedig markolnivalóan illik a kezembe. Imádom. Szûk, forró... - Nem, most nem izgatsz fel!
- Egy ideig nem kapod meg.
- Cölibátust fogadott törpe? - Elkényelmesedik.
- Inkább dühös. Szétbaszod a seggem, és nem hagyod, hogy kompenzáljak. - Most ideges vagyok, de ettõl még meleg van, ha hozzá bújok, így bújok is.
- Tudom, milyen, ha fáj az ember segge. Nem kérek belõle. De most aludjunk. Holnap sûrû napunk lesz.
- Miért is?
- Doki, ház, oroszok, Günter... Tudod, a külvilág, ami nem a segged körül forog.
- Rohadj el.
- Neked is jó éjt, minimanó.

* * *

Másnap tényleg sûrû. Mivel korán hív a doki, hogy csak most ér rá, mindenféle reggeli simi kimarad, merthogy csak simi lenne! Nem dugunk sehova semmit!
A doki megnyugtat, hogy minden oké, akár rohangálhatok is, de legyek szíves és ne vágassam fel magam. Bólogatok, majd azonnal telefonálok is, miközben a csillámpóni reggelit készít.
- Ivan! Sikerült megbeszélni mindent?
- Üdv. Igen. Ha rendben vagy, akkor holnap este lerohannánk a náci faszt.
- Akkor holnap este. Hol?
- Marknál. Oda megyek én is.
Megbeszélünk mindent, majd kitipegek a konyhába.
- Hé, csillámpóni. - Int, hogy figyel, de valamit nagyon kavargat. - A tegnappal kapcsolatban halálosan komolyan gondolom, hogy kinyírlak, ha másba teszed a farkad, értve? - kérdezem teljesen komolyan.
- Nyugi minimanó, nem dugom sehova, csak a seggedbe vagy a szádba. De ez visszafelé is áll. - A válla felett pillant rám.
- Tudom, kurva szexi vagyok, és minden normális farok feláll a seggemre, de csak rád van szükségem. Szóval no para.

A reggeli kicsit elfajul. Addig provokál azzal, hogy nem tudom megdugni, hogy az asztal alól közelítve szopom el a farkát. Élvezi. De hogy a mosogatóhoz áll, mögé settenkedek. Ölelem az egyik karommal, a csípõmmel a pulthoz nyomom és azonnal elkezdem a seggén a nacit.
- Elég szexi segged van, csillámpóni - suttogom a hátára. - Ha mégis úgy döntenél, hogy nekem adod a segged, csak egy szavadba kerül - mondom, végigsimítok rajta, kicsit közéfúrom az ujjam, majd elengedve felhúzom rajta a nacit. Izgatja a fantáziámat, hogy milyen lehet, ha alattam nyög… maradok passzív, de jó lenne. Egyszer-kétszer…

- Naná. Küldök nekik a ház elé egy pizzát. Hogy ne éhezzenek. Ha nem tudják kézbesíteni, majd megesszük mi. De addig feküdj le szépen, hogy átkösselek.
Miközben keneget, kötözget, felizgulok. Így amikor visszajön a pizzarendelésbõl, már kész a terv.
- Szeretnél valamit? Maradnál? Honvágyad van, liliputi? - Elé állok.
- Inkább más vágyam, zsiráf...
Izgatom, beleülök, csókolom, simogatom, elélvezünk. Újra és újra és újra…

- Fáj a seggem - morculom, mikor már otthon vagyunk.
- Errõl is csak te tehetsz - pillant rám. - Túl csábító voltál. Szerintem te se remélted, hogy két kör után hagylak elbillegni.
- És mi volt az a póz a végén?
- Te is ott voltál. - Rohadjál meg! - Ha nem tetszett, akkor szólj. Keresek mást, akivel... - MIAFASZOM?!
- Ne merészeld ezt a mondatot befejezni, mert levágyom a farkad. És egy ideig felejts el az ágyadban. Örülj, hogy nem szakadtak fel a sebeim.
Végigmorgom a felfelé haladást, majd a kanapéra ülést. Az ölembe hajtja a fejét, de percek telnek el, mire hozzáérek.
- Fájsz még? Hozzak aszpirint? - Nyasgem!
- Bogyózd a nénikéd!
- Okés.
Mire elkezdõdik a film rájövök, hogy kellene valami. Mert fáj a seggem.
- Hé.
- Hm?
- Hozz nekem egy aszpirint.
Beveszem, és visszafekszik.
- Jobb?
- Kuss van.

Csendben fekszik, én ülök, nézzük a tévét. Aztán eszembe jut valami, és a napokkal elõbb az asztalon hagyott laptopot veszem elõ. Visszanézem a kameraképet is.
- Itt volt többször a kocsi - mondom és megmutatom neki. - De az arcfelismerõ nem talált semmit - vonom fel a szemöldököm.
- Majd megtudunk mindent, úgyse hiszem, hogy feladják - morogja és elkezdi a combom simogatni.
Elkezdek lakásokat nézegetni. Akarok egy nagyobbat. Medencével, nagy kerttel, ahol van hely a mászókájának. Találok is. Az ára nem rossz, ha ezt eladom, és kicsit pótolom, akkor jó lesz. Ha sikerül szakmabelinek eladni még jobb is lesz. Felé fordítom a laptopot.
- Ez? - kérdezi.
- Ez mi? Ezt akarod? - kérdez vissza és elveszi.
- Van medence, hely a mászókádnak, pince, ahol csináltathatok kamrát, és elég szép, nagy a ház maga is.
Hümmögve  nézegeti. Megbeszéljük, hogy ezt eladom, és kipótolva megveszem a másikat, akkor õ nem veszi meg a telket, hanem megtervez magának egy mászókát. Én még helybõl elintézem pár telefonnal, hogy ezt eladnám, hogy hol van a másik, és hogy lehetne megvenni. Percekkel késõbb visszacsörög a közvetítõ, hogy holnap elmehetünk csekkolni a kérót.
- És akkor kipakoltatod a kamrát is - mondja.
- Ja, van egy csoport, akik speckó erre vannak. Kõmûvesek, de terveznek és kiviteleznek kínzókamrákat is. Csináltatunk egy nagyobbat, addigra Güntert is lerendezzük. Meg az oroszokat is, remélem - mondom. Mosolyogva hajol fel, csókot kér és én adok.
- De jobb, ha tudod, még mindig utállak - morgom. - Majd ha megduglak megtudod, mennyire szar ez!