- Nem maradok. Vízágyat akarok, és kacsalábon forgó házat. Itt én fizetek, pet. - Ahogy kimondja, belemegyek a játékba.
- Igenis, gazdám. - Hogyne mennék, remegek érte.
- Akkor rakodjunk ki, és húzzunk el.

Miután kidobta a papát, irány egy menõ hotel  és már a liftben gatyáig vetkõztet. Le se sajnálom, ha esetleg van kamera, ahogy beérünk a szobába, már tényleg remegek.
- Zsiráf...
- Helytelen, pet.
- Gazdám. - Lepillantok a padlóra, nem zökkenek ki. Elé lépek, és elhelyezkedem. Tudom, mit akarok, és azt is tökéletesen jól tudom, hogy õ is akarja! Ó, de még hogy akarja. - Engedd, hogy kielégítselek. - Gyorsan kezdek, in medias res, nincs idõ a lazsálásra.
- Pet... Olyan... Forró és tehetséges... Kurva jó szád van. Erõsebben! - És én erõsebben csinálom, õ meg nem olyan sokára el is élvez. - Fürdõt!
- Igenis, gazdám.

Miközben beérek, ledobálom a ruháimat, majd bent megengedem a vizet. Közben eldöntöm, hogy meglepit okozok neki, így mire beér, már tágítom magam. És van is meglepi. Meg nekem is, mert ahogy belép és szólítom, sikerül jó helyre csúsztatni az ujjam és beszéd helyett csak nyögök.
Õ nem siet közben, inni tölt magának, majd én is kapok a szájából, de aztán a vízbe megy és én követem. Azonnal a farkára. Mert mit tököljek tovább.
 - Olyan szexi voltál ma... - dorombolja a fülembe. - Az... az ing, meg annak a buzinak a vérpöttyei rajtad… Amikor hallottam... - Rászorítok jutalomképp, hogy ilyen õszinte. - A... a... golyókat, azt hittem egy pillanatra, hogy igaza van a gecinek... De ahogy felbukkantál...
Most õ az, aki ki akar harapni belõlem egy darabot. - Erre a pillanatra várok... napok óta. Én csak a tiéd, és te csak az enyém. - Megfogja a vállam és maga felé fordítja a fejem. - Egy kibaszott gyûrût veszek majd neked, hogy lássa a világ is, hogy foglalt vagy.
- El... El akarsz jegyezni? … gazdám? - nyögök fel, de nem tudom, hogy a farka vagy a szavai miatt. Kicsit talán mindkettõ.
- El én. Kurvára az enyém leszel. És kurvára... Nem osztozok! Nem csak a segged meg a pénzed kell nekem. Hanem a szórakozás is, amit nyújtasz, amióta rád akaszkodtam. Nem szabadulsz tõlem, hallod, minimanó?
- Igen...
És elélvezünk. együtt, mintha így lett volna komponálva.
- Az enyém vagy. Velem vagy... Fontos vagy... És bizonyítani van egy életem, hogy nem szabadulsz tõlem.
- Zsiráf... - Elérzékenyülve bújok a nyakához. Hát akkor õ is szeret?
- És a cár levágott golyóira, szeretem a segged is.
- Csak a seggem? - kérdezem suttogva.
- Talán... Talán téged is, manó. És egyszer majd leírom neked, vagy ha elég tökös leszek, ki is mondom. Addig érd be a tökömmel.
Talán. Persze, zsiráf. Sosem fogod nekem bevallani, de én tudom. És ez elég. Mert én is szeretlek…

* * * Négy évvel késõbb * * *

- Toni pasija kicsit fura, nem? - kérdezem, és a szájába adok egy újabb pirítóskockát, kaviárral.
Mostanában jól megy minden. Sok a meló, de egyik sem nehéz és mindketten keresünk. Így nincs gond a pénzre…
- Neked az angol herceg se lenne jó - nyalja le szája szélérõl a kajamaradékot. - Hisztis picsa vagy.
Morcosan pillantok rá, de azért lehajolok egy újabb csókért.
- Még jó, hogy ezt a hisztis picsát szereted - jegyzem meg elhajolva.
- Ja, tényleg. Milyen jó nekem - sóhajt fel.
Lassan hajolok vissza ismét, de a csók gyorsan olyan lesz, mint eleinte volt és pillanatokkal késõbb már a földön landol minden, én a korlátnak dõlve hagyom, hogy lehúzza a nadrágot és kitöltse a vágyát.
Mert szeretem. Minden pillanatában, akkor is, amikor fasz, akkor is, amikor bújik, még akkor is, ha sosem mondta ki, hogy szeret. Jól esne, ez tény, de nem szorulok rá, hiszen érzem, tudom és látom. Itt van, velem van és soha nem volt még semmi fennakadás.
Én kimondom ha eszembe jut vagy csak úgy, õ meg mindig elüti valamivel a témát. Mert így van jól.
Már szóba került a visszavonulás is egyszer, de Sergej még nem unja, hogy embereket bántunk. Nekem meg jó így, mocskosul sokat fizet, és még szórakozom is. Aztán majd lesz valami. Egyszer mindennek vége van. De tuti nem bukunk le. A rendõrfõnök nagyon hálás amiért kibeleztük a lánya elrablóját. Azóta még csak gyorshajtásért sem állítanak meg.
Minden tökéletes, királyok lettünk, s ez így van jól. Csak így lehet és sehogy másképp, hiszen tökéletes páros vagyunk.

Kihúzódik belõlem, mire felnyögök, de nem hagy megfordulni, csak a fülemhez hajol, és amit mond végigborzong a testemen, átszáguld mindenemen és kisajtol egy könnycseppet a jobb szemembõl.
- Szeretlek, minimanóm.
Igen. Királyok vagyunk. És mindketten szerelmesek…

  _______________


Köszönöm, Lau! Imádtam, imádlak és tartson örökké ez a villám-sorozat, mert nem tudnék nélküle létezni lassan. :D

<3

Ahogy belépek, mint a köcsög érezné, hogy veszélyben van. Nyugodtan hagy mozogni. Sejtettem, hogy testi ereje az semmi. Vagy ha van is, sokkal jobban be van szarva, minthogy használja. Eloldozom Sergejt, és ahogy mozog, látom, valamit beadott neki. Hm…
- Oké, zsiráf? - kérdezem, de már a nyakánál fogva tolom a kínpadhoz.  
- Igen. A golyóit még mindig én akarom. De elõbb kicsit élõbbnek kell lennem. - Okké.
- Csak gyõzzem visszafogni magam.
És elkezdem. A szexmegvonást, a száraz csirkét, mindent megtorolok rajta. Szépen, sorban. Egy hibája volt csak: Sergejhez ért. Ez az egy. Az apja nem érdekel, de Sergej tabu. Mindenkinek.
- Hol van az apósom? - kérdezem, mikor még Sergej tisztul.
- A nyaralómban - suttogja fájdalmasan. Hazudik.
Visszatömöm a száját és kiszúrom az egyik szemét. Amikor kisikította magát, ismét kérdezek, ekkor viszont már õszinte.
- A ház pincéjében.
- Ugye, megy ez - mosolygok rá.
- Akkor életben hagysz, ugye?
- Hogyne hagynálak - paskolom meg az arcát. - Csak elõtte minden kilógó testrészedtõl megszabadítalak - fejezem be elmebeteg vigyorra és visszatömöm a száját.

Amikor Sergej magához tér teljesen, elveszi ami kell neki.
- Újabb szépség a gyûjteményembe... A tiéd, drága. Teljesen.
Míg én élvezkedek, õ iszik. Amikor végzek, tényleg életben hagyom. Megígértem neki.  
- Most már nyugodt szívvel letagadhatom, hogy innen bárkit is ismerek.
Ahogy kitombolom magam és õ is jól van, megnyugszom.
- Menjünk, egy kis szuvenírt gyûjtsünk még a palotából, és húzzunk el. Vár az ágyunk otthon, meg pár beteljesülésre váró ígéret... - mondja, miután elváltunk egy csók után.
- Nem lesz ebbõl baj? - kérdezem.
- Van még nyelve? - Az már nincs.
- Se ujjai...
Átkarol és elindulunk kifelé.
- Mit szeretnél a házadba? Faliszõnyeg, perzsaszõnyeg? Kínai váza? Bármit megkapsz, minimanó. Fogjuk, és a hátsó ajtón angolosan távozzunk. 

- Kell a tökömnek ettõl a díszbuzitól akármi is. Csak menjünk, felfordítja a gyomrom ez a giccsparádé, engedjük  ki az apádat és húzás haza.
Kit még megcsodálja a mûvemet, és meg is jegyzi, hogy milyen jó, ha pici vagyok, gyorsabban le tudok gyûrni ilyen gorillaembereket. Amikor kiérünk a bálterem közelébe, meglátunk egy õrt. Sergej lép oda, és mond neki valamit, gondolom azt, hogy az úr kéri, ne zavarják egy ideig. A hátsó ajtónál megtaláljuk a pincelejáratot is.
Sergej apja totál ki van ütve. Sóhajtva állapítom meg hogy támogatni kell kifelé, és így is teszünk. Egy õr jön szembe csak, akinek Sergej azt mondja, hogy az öreg sokat ivott, haza kell vinni.
A kocsiban én vezetek hazafelé, az apja hátul, Sergej mellettem. A lepukkant kis kecónál leparkolok, és kiszállok.
- Hívom a repteret - mondom neki, és adok a szájára egy csókot. Amíg felveszik, hallom a beszélgetést.
- Mi történt? - kérdezi.
- Mi történt volna? Megoldottuk. Remélem, már nem fogtok zaklatni, nem vagyok rtok kíváncsi - fintorodik el Sergej.
- De fiam…
- Akkor nem voltam a fiad, amikor kiderült, hogy buzeráns vagyok. Most se legyek, amikor milliomos lettem.
Végszóra veszik fel, én meg eldarálom, hogy mit akarok, de a kis diszpécser csaj lesokkol. Vihar miatt csak holnap reggel indul gép. Addig aludni kell valahol, hiába van már hajnal, ma nem indítanak, mert egy gépük így is majdnem lezuhant. Lefoglalom hát a jegyeket és Sergej felé fordulok, félbeszakítva a nem is tudom már mirõl hablatyoló mamát.
- Reggel indul csak gép. Keressünk egy hitelt vagy maradunk? - kérdezem.

- Az, ha ezt a szexi ruhát letépem rólad, és megduglak. - Úgy néz, hogy ahh. Akarom de késni nem kéne. - Menjünk együtt. Terjesszük el, hogy a kurvám vagy, akit mára felbéreltem. Meglepi is meg nem is. És legalább okot adhatok arra, hogy aki a közeledbe megy, annak kinyomkodhassam a szemeit.
- Tetszik, gazdám - simítok végig a mellkasán, de kopognak.
- Kifasz?
- Egy kis frissítõ.
- Nem kell. Józanul és eszméletemnél mennék partizni. A bérelt barátommal.
- Azért behozom.
- Fûrészpor és mérgezett víz? Köszi, ingyombingyom, de nem élek ilyen szarral. Olyat eszek és iszok, amiknek az ára nagyjából a telek árával egyezik meg mostanság... Mondd meg annak a szatyornak, aki gondolom elõbb váltaná ki a férjét, mint a fiát egy szervkereskedelembõl, hogy hagyjon békén. Megkapja a faszit, én meg a Romanov golyóit a hülye nácié mellé. Gyûjtemény.
Miután alaposan végigtaperolt, elindulunk.
A bál helyszíne valamivel szebb, de eléggé giccsparádé.
Leszólít egy pincért, a szájából itat, én meg imádom, hogy összesúgnak mögöttünk.
- Páva a bejáratnál - rágcsálja meg a fülem.
- Az a fehér-arany bájbuzi? Bassza a szépérzékem.
- Elfajult. Jesszus, hogy néz ki? Ide fog jönni. Tutira. A pezsgõbontás elõtti utolsó számra lekér, és utána meg felkalauzol. Maradj a közelben. Igyekszem rövidíteni az egésze. Elõbb jussunk négy fal közé. Túl sok az õr. - Most a nyakamat csókolgatja. - Bármit is hallasz vagy látsz, késõbb, hármasban intézzük le, okés? Játszd a szerepet - suttogja, nekem meg bejön ez a kurva szerepkör.
- Igenis, gazdám.
Ahogy szórakozni kezdünk, lassan megjelenik a páva is.
- Nyiko... Sergej. Örülök, hogy eljöttél.
- Némá, udvari szajha. Látod, te is ilyen sokra viheted velem - feleli gúnyosan, ajkaimra csókolva.
- Igenis, gazdám... - felelem, a lehetõ legtöbb alázattal.
- Gyere velem, Sergej. Amíg ruhám átöltöm... Addig mesélhetnél az elmúlt éveidrõl.
- Ó, szívesen. Úgyis van némi elintézetlen ügyünk... Mutasd az utat, Evgeniy. Eugénia... A golyói az enyémek. Világos?

Csak megyünk és megyünk. Már vagy tíz perce. Rég magunk mögött hagytuk a tömeget, az embereket, a hangokat, de ez a fasz csak megy meg megy. Egyre idegesebb vagyok, hogy mit tervez.
Pillanatokkal késõbb kiszúrok magunk mögött pár õrt. Kezem a karmaimra siklik, de mielõtt jelezhetnék Sergejnek, már körbe is vettek minket.
Necces helyzet. Sergej nem moccan, ahogy én sem.
- A játszótársad megvár itt, a többiekkel, rendben? - kérdezi tõle a bájbuzi. Sergej, azt hiszem, eléggé bízik bennem, így bólint. A szemén látom az aggodalmat, de bólint és elindul az elõttünk levõ ajtón befelé.
Ahogy egyedül maradok a gorillákkal, gyors helyzetfelmérést csinálok. Négyen vannak, egyesével dupla akkorák, mint én, ami viszont jól jön. Lassúbbak.
Nem mozdulnak, én sem, aztán hirtelen mind egyszerre. Mire bentrõl hallok egy meglepett nyögés-félét Sergej részérõl, mozdulok, õk meg szintén.
Négy, épp rám lövõ embert kikerülni lényegesen nehezebb lenne, mint egyet, így kettõt gyorsan kiiktatok a szemébe dobott karommal. A sarokhoz bújok, pont annyi idõm van, amíg elõszedek mindent.

Miután megvakítottam õket sorban, már nem volt kihívás elmetszeni a torkukat. Bentrõl kifelé Sergej kiabálása hallatszik, a nevemen szólítgat, gondolom, ott csak a lövéseket hallani. De én halálos nyugalommal szedem össze a holmijaimat és lépek be a szobába.
Ami fogad, felbasz. Sergej valami kínpad-féléhez kötve, alulról meztelenül.
- Ugye tudod, hogy most minden kilógó testrészedet levágom, bájbuzi? - sziszegem idegesen.

- Privetstviya!  - He?
- Nektek is zdrasztvujtye! - csillan fel. Azt se tudom, mit akar, de azt látom, hogy felvette a ritmust. Aláz. - Ne fáradjatok a szobákkal, nem maradunk. Sietõs dolgunk van. Vodkát hozz a szalonba, addig odafáradok, köszönöm. Üvegben, nem pohárban.
Átkarol és úgy vezet,mint valami csajt. De nem zavar, élvezem a tekinteteket. Felszabadultan mesél undorítóbbnál undorítóbb dolgokat. Tetszik, hogy ennyire… görény.

- Na jó. Amíg ideér az italunk, addig mondd, mi a baj, hogy orvolhassuk, s tovább játszhassuk, hogy nem ismerjük egymást.
- Nyikolaj...

- Kímélj. Sergej vagyok, te is tudod.

Kedvem lenne itt helyben szexelni vele egyet. Iszonyat szexi.
- Látom, azóta sem változtál.

- Remek . Egy kis nosztalgia. Koccintsunk rá. A szülõkre, akik a buzeráns fiukat kitagadták, miután a cári segg megdugta. És a nap hõsére, aki a vén fószer farkát menti ki Romanov cári finnyásság kezei közül. - Micsoda gyönyörû revans. Tetszik, hogy nincs megszeppenve.

- A pávákra, az elefántokra, meg a beszari nyulakra! - teszem hozzá én is. - Ezzel lépjünk tovább.

- Megtaláltad, amit kerestél? Vagy még bolyongasz?

- Lapozzunk. Romanov. Ivan.

- Ma este héttõl egy bált rendez a cár. Te is meg vagy hívva. - Ú, partitime. - Pezsgõbontás után kellene menned vele tárgyalni. Azt mondta, addig élvezheted az életet.

- Remek. Hé, egér, hoztál csini rucit? Hallod, csicsába megyünk! - pillant rám.

- Ja, Zsiráf. Remélem, a palotában nagy ajtók vannak, és beférsz az egóddal.

- Örülök, hogy megtaláltad azt, aki teljessé tud tenni. - Ha tudnád, orosz kurva, hogy mennyire teljessé. Nyamm.

- De még mennyire. Fõleg amikor néhanapján a seggemhez engedem. - Imádom, hogy ennyire egyre jár az agyunk, komolyan… - Mint a házavatókor. Ugye, minimanó? Menjünk, és készülõdjünk a bálra. - Az ölébe kap. - Gyere, drága, menjünk rendezni a toalettünket. Maga a híres Romanovika hívott meg minket. Hát köszönjük meg neki szépen...
Csókol majd letesz és elindulunk. Régen hatalmas hely lehetett, mára csak szánalmas, hatalmas…

- Ivan? Itt David - szólok bele, és végigsimítok Sergej combján.
- Mi a helyzet?
- Orosz kapcsolatok kellenek, megbízhatóak, cári család ellen. Holnapra.
- Este küldöm az sms-t a nevekkel.
- Köszi.
És kinyomom.
A fegyvereket reggel vesszük fel, a repjegy megrendelve, mindent intézek, õ csak vegetál. A hiszti után gyorsan beleegyezett mindenbe, én meg el is intézek mindent, ha már megyek vele.
- Minden rendben lesz, zsiráf - nyugtatom elalvás elõtt.
- Ha te mondod...
- Élve fogunk hazajönni.
- Már ha a szüleim nem fojtogatnak meg... - Oh, persze.
- Dehogy fognak. Ha mégis, akkor szuvenírbe hazahozzuk ezét-azát. De aludj, reggel indulunk a reptérre, de még elõtte megállunk itt-ott.
És én már alszom is.

* * *

Másnap indulás, megállás mindenhol, felhívni Ivan kapcsolatát, minden pipa. Annyira jól halad most minden, félek, ez a vihar elõtti csend. De nem szólok Sergejhez. Hadd emésztgesse, hogy hazatér.
Amikor odaérünk a reptérre, ki is szúrom a tömeget, de egy pillanatra adok esélyt a nagy családi találkozásnak.
- Elmegyek a poggyászért.

Azért fél szemmel figyelek, ha bántani akarják, készülök. Stílusos vagyok, kicsi számszeríjam a zsebemben lapul. Most már.
Ahogy visszaérek, a nõ a kezét nyújtja.
- Liszin Doroteya. Hívjon csak Dorotynak - mutatkozik be.
- David Connor.
- Végre ezen is túl vagyunk - jelenti be Sergej. - Mehetnénk?
- Da.