- Ezt teszi egy alfa nem?- kérdem amikor hirtelen kacagni kezd… mi lehet ilyen nevetséges ezen ?

- Mit? Megöleti magát egy nála sokkalta erõsebb vezetõvel?- tekint le rám és , majd magához rántja szerencsétlen Ryle-t.

- Te meg akartad ölni õt?- mutatok a kucorgó Nao-ra. Õ meg csak hallgat és kínosan a talajt pásztázza sötétzöld szemeivel.

- Még mindig meg akarom ölni õt, pusztán tiszteletbõl nem teszem meg. –pillant Ry-ra aki kerüli fenyegetõ tekintetét.

- Sajnálom Naomi. Én azt hittem, hogy mi ketten... nekem nem te vagy az igazi- csak állok és nem hiszek a fülemnek… ezt õ maga sem gondolhatja komolyan , nagyon is szeretik egymást , hátranézek Naomira semmi reakció. Jobb lenne ha nem tetszene Jayce ? A végén még úgy járok mint szegény Nao…

- Gyere Ryle. Nincs dolgunk velük- vágja hozzánk közömbösen. Egy fekete farkas indul meg Jayce felé , majd alakot váltva szorosan átöleli.

- Hol voltál?- öleli magához még szorosabban , majd halkan felnevet , és egy megvetõ pillantással végigmér.

- Volt egy kis dolgom. –rázza meg fejét Jayce és szemeit Ryle-ra irányítja , aki kínos mosolyt erõltet arcára, majd rám néz.

Nem vagyok hajlandó a szemébe nézni , elfordulok majd felsegítem társamat és halk léptekkel elindulok a ház felé , ahol kedvenc duóm Bo és Aaron bevezetik a kicsit megtört Nao-t.

- Távozzatok kérlek!- szemembõl akarva akaratlan egy könnycsepp hullik alá az érintetlen hóba , majd bevágom magam után az ajtót. Nagy lelki tusán kell túlesnem.

~*~*~*~*~

Próbáltam nem arra a csajra gondolni aki olyan nagy imádattal ölelte Jayce-t a minap. Idegesít hogy vele láttam , és nem tudok másra gondolni mint hogy ki lehet neki és milyen kapcsolatuk van egymással. Muszáj lesz kiszellõztetnem a fejemet… elindultam a bejárati ajtó felé.

- Ha keresnétek csak egy kicsit kiszellõztetem a fejemet! – közlöm a fotelben melegedõ , felemás szemû Troy-al. Majd amint kiérek a házból alakot váltok és útnak is indulok. Olyan szívbemaró érzés sejteni hogy a neked tetszõ illetõ már foglalt. Vagy , lehet hogy csak… megállva megrázom a fejem , majd lehajtva fojtatom utam tovább a hatalmas törzsû fák és a néha hóval borított bokrok között. Ki kell verjem a fejembõl…Nao azt is elárulta Ry-nak hogy gyengéd érzelmeknek táplálok valaki iránt… felelõtlen lány le is szidtam érte. Rám esteledett. Telihold van , felnézek erre a gyönyörû világító égitestre. Majd egy magaslatra vezet utam hogy közelebb érezzem magam az égbolthoz. Nem telik el pár perc amikor egy vadidegen illat rémítõen közel ér hozzám. Hirtelen megfordulok és fejemet kapkodva keresem a behatolót. Ismerõs kacaj ami hallatán harag gyúl a szívemben. A fekete farkas korábbról… gyanúsan andalog felém,majd a nevemen szólít.

- Luna ? - milyen szánalmas egy név, ahogy te is az vagy kedvesem…vált alakot , majd én is ezt teszem. Alaposan végigmérjük egymást.

- Honnan tudod a nevemet?- ráncolom homlokomat.

- Ryle-tól. Kifaggattam hogy még is ki vagy pici lány .- ül ki egy hatalmas vigyor arcára.

Engem Liának hívnak,ha éppen érdeklõdni szeretnél. Tudom hogy tetszik Jayce , de nem kapod meg , mi több elteszlek láb alól és akkor miénk lesz a te területed is.

- Még mit nem . – újfent alakot váltok, majd elszelelek a közelébõl ,átvágva árkon bokron.

 Ekkor elém toppan egy tisztáson  majd alakváltásra kényszerítve torkon ragad. Nehézkes szuszogásom hallatszik csupán ahogy sakkban tart. Szándékai tisztán látszanak szemében… kiszabadítom magam majd farkasként folytatjuk tovább.

Belemar a húsomba, az éjszakába hasító üvöltésem beteríti a környéket, majd lihegve állok talpra, vérem pedig a fehér havat festi vörösre.

- Gyenge vagy… észre sem vettem hogy egy alfával harcolok. – tesz vérlázító megjegyzést .

- Nem eszik azt olyan könnyen…

Folytatjuk  és sikerül elkapnom egyik mellsõ lábát amin mély sebet ejtek. A szám véres körös körül majd ellenfelemre nézek. Szitkozódik ami különösebben nem érdekel , de megemlegeti a családom… milyen gyengék és elesettek egy ilyen vezetõvel mint én , bezzeg ha övék lenne ez a terület. Halk léptek zaja a környezõ fák közül,  a két falka egymástól nem messze tûnik fel. Jayce tekintete felméri a helyzetet a hatalmas sebet mind kettõnkön a véres bundámat és a haragot a szememben. Nem érdekel , ki akarom nyírni ezt itt… senkivel nem foglalkozva ugrom Lia torkának berántva õt egy sötét erdõrészre… a külsõ szemlélõk csak a keserves vinnyogást hallották, meglendítem az eszméletlen testet ami alakot vált és egy hatalmas fának csapódik… a sötétségben csak szemeim kéke látszik ahogy emberi alakban elõlépek az erdõ sötétjébõl. Bõröm vágásokkal teli és vérem kelletlenül csordogál engedelmeskedve a gravitációnak… szám szóra nyílik.

- Ilyen ha farkasként viselkedem… - tekintek az alélt Liára. Élettelen tekintetem Jayce-re irányul. Aki meglepõdötten szemléli a történteket , majd alakot vált.

- Történt valami? - pillantok fel rá. Vigyorogva térdel le mellém és kiveszi a könyvet a kezembõl. Szóval igen, történt valami.

- Ma elmondta Naomi Luna múltját – hadarja izgatottan.

- És ez jó? - kérdem értetlenül.

- Nem értesz semmit. Õ teljesen már körökben nõtt fel mint te. Gyakorlatilag csoda volt ha tudomást vettek a csaj létezésérõl – összeszûkült szemekkel nézek rá.

- És ez engem szerinted érdekel? - kérdem felállva a fotelból és szobámba megyek lepihenni. Nem. Nem érdekel sem a lány sem az élete. Õ ebbe született bele. Nekem ehhez semmi közöm.

...ooOoo...

Már hajnalodik Ryle pedig még most sem ért haza. Nem vagyok az apja, de felelõsséggel tartozom érte. Ha bármi hülyeséget tesz az engem minõsít nem pedig õt. Mérgesen vetem ki magam az ajtón aztán Ryle hátrahagyott nyomait követve eljutok kettejükhöz. A lány éppen gyõzködi õt, hogy hagyja el a falkáját és csatlakozzon hozzájuk. Haragom pillanatok alatt fellobban. Hozzájuk lépek, Ryle haragomat észlelvén térdére esik és meghunyászkodik elõttem.

- Mit képzelsz te magadról? - kiáltok a lánynak aki megrezzen hangomtól. - Azt hiszed elveheted õt a családjától? - szavaim szinte perzselnek. Energiámat szabadjára engedem. Ryle nyöszörögve húzódik közelebb hozzám. Luna megjelenik az ajtóban, tudom ezt anélkül, hogy akár egy pillantást is vetnék rá. Kezemet felemelem, hogy megleckéztessem a lányt, lendítek de nem ütök. Luna arcára nézek, lehunyta szemeit.

- Mit mûvelsz? - kérdem a lánytól mire õ felnéz rám.

- Ezt teszi egy alfa nem? - kérdi értetlenül. Szavain felnevetek, ennél nagyobb baromságot rég nem hallottam már.

- Mit? Megöleti magát egy nála sokkalta erõsebb vezetõvel? - kérdem gúnyosan. Távolabb lépek tõlük és elkapva Ryle felkarját magam mellé húzom õt.

- Te meg akartad ölni õt? - int kezével a földön kuporgó lány felé.

- Még mindig meg akarom ölni õt, pusztán tiszteletbõl nem teszem meg – mondom a fiúra pillantva aki pillantásomtól lehajtja fejét.

- Sajnálom Naomi. Én azt hittem, hogy mi ketten... nekem nem te vagy az igazi – motyogja szomorúan. Szemöldökömet összevonva nézek rá miközben próbálok rájönni arra, vajon kinek próbál hazudni. Nekünk vagy magának? Ne így akarja megvédeni a lányt. Ne ilyen gyáva módon.

- Gyere Ryle. Nincs dolgunk velük – mondom közömbösen és elindulok. Nem messze tõlünk egy fekete farkas ácsorog. Magamhoz hívom õt. Lia alakot vált aztán hozzánk lépve átölel engem.

- Hol voltál? - kérdi arcát vállgödrömbe temetve. Megborzolom a haját amin õ halkan felnevet.

- Volt egy kis dolgom – rázom meg a fejem és a kölyökre pillantok aki félénken bár de elmosolyodik. Luna szemei leheletnyit elkerekednek, talán a döbbenettõl.

- Mit akarsz?- kérdem tapintatosan. Ekkor unokatestvéreim hozzám bújva hajtják le fejeiket.

Mit tettek?Ekkor felcsendül Jayce hangja , és szavait a mögöttem kuporgókhoz intézi .

- Ti ketten, tudjátok hogy hol van. Nem igaz? –védenceim remegve bújnak még szorosabban egymáshoz.

- Mégis kirõl beszélsz?- elöntötte az adrenalin minden egyes porcikámat , miközben Jayce csendre int.

- Csak mondjátok el , merre van , aztán ígérem eltûnök innen.

- Azt… mi nem tehetjük – mondja remegõ hangján Aaron. Jay keze ökölbe szorul , most igazán dühös…  de nem tesz semmit.

- Ó dehogy nem – lép közelebb morogva. A gyomrom eddig is görcsben állt , próbáltam távol tartani de gyermeki könnyedséggel játszott ki , bárhogy is próbáltam a kezén arrébb taszítani . Ekkor megragadja Bo és Aaron kezét , mit akar tõlük ?És mirõl tudnak õk amirõl én nem ?

- Hol van Ryle ?

- Ki az a Ryle ?- fordulok felé ,  most már semmit nem értek.  Ki az a Ryle és mi köze van Bo-hoz és Aaronhoz ?

- Õk ketten pontosan tudják,Miért nem kérded ezt talán meg tõlük ?- szegezi felém a kérdést gúnyosan , nem lehetek ennyire idióta?!Vagy még is ?

- Õk semmit sem titkolnának el elõlem!- ordítok rá , de semmibe sem véve engem kacaja beteríti a környéket. Most jöttem rá milyen jelentéktelen is vagyok hozzá képest, ezért nem fogom feladni , azért sem…

- Ryle!- kiált fel jellegzetes mély hangján , a fiúk összerezzennek a hátam mögött…fogadott testvérem illata , na meg egy ismerõs idegen  szaga … Naomi és ez a fiú mi?Szóval ezt próbáltad elõlem rejtegetni.

- Ne bántsd õket – szólal meg félõsen , õ is felmérte már a helyzetet , mint ha nem is lennénk ott Jayce odaszalad és gondoskodóan átöleli…  Fejem oldalra billen , és tekintetem õket figyeli , minden kis mozdulatukat.

- Mit képzeltél amikor elmentél otthonról ?

- Nagyon nagy bajban vagyok most?- kérdi meghunyászkodva , és Naomi felé húzódik , és mindegyikük kínosan pásztázza a földet.

- Ó igen. Megkapod majd a büntetésed. Mit képzeltél egyáltalán amikor eljöttél ide?- fenyíti be szerencsétlen fiút aki gyõzi fülét farkát behúzni.

- Én… én… - szólal meg félénken , és feje a vörös árnyalataiban pompázik , széles vigyor fut végig az arcomon , tehát szeretik egymást… ami nekem sohasem jött össze, nekik sikerült…

- Igen Ry ?- kérdi Jayce , majd a Ryle erõt vesz magán , sóhajt egyet és kihúzza magát… na végre ki fogja mondani…

- Én szeretem Naomi-t .- hirtelen Naomi arca is lángvörös lett , ekkor Jay arcán mosoly ül ki.

- És ez az érzés kölcsönös is?Vagy csak egyoldalú?- vallatja õket tovább.

 - Igen ,az. Én is szeretem õt.

- Hát legyen. De Ryle most akkor is hazajössz velem. Otthon már mindenki aggódik érted. Többet ne merészelj ilyet tenni velünk . – szidja kicsit össze , beletúrva hajába.

~*~*~*~*

Lágy tekintettel nézek Naomi-ra és Ryle-ra amint egy csókkal köszönnek el egymástól… nekem ebben sohasem volt részem , nem szeretett senki , és csak sóvárogtam hogy milyen is lehet szeretni valakit.

Elmentek , de Jayce  jár a fejemben , ilyen lehet egy alfa?Erõs és uralkodó , de ugyan akkor félti és óvja õket… nekem is hasonlóan kéne viselkednem?

Átváltottunk négylábúba , majd a többiek felé vettük az irányt…holnap még sok dolgunk lesz… megint egy csöndes éjszaka.

Az utóbbi 4 napban bõvítettük a lakóteret , egy nagyobbacska klubházat teremtettünk elõ a semmibõl , egész otthonos lett … mondhatni a falka hatására már nem úgy nézek ki mint egy remete , modern ruhákat néztünk Bo-val a városban. Fekete motoros kesztyû passzentos lila felsõ , fekete csõgatya na meg csizma. Egész jó ,sokkal kényelmesebb mint a másik volt. Nagyon megszerettem a falkámat , fõleg egy kisgyereket , akivel elindultunk egy kicsit a városba. A falkámat lassacskán hozzá kell szoktatni az emberekhez , muszáj lesz alkalmazkodnunk…Naomi is velünk tartott.

- Gyere Abby ! –fogom meg kis kezét emberi alakomban és elindulunk a város irányába. Már lassan 4 napja nem hallottam semmit Jayce felõl , nagyon elmélyedtem a gondolatban , ekkor Naomi oldalba bök.

- Csak nem egy fiú van a dologban ? – mondja halkan. Mint ha csak a fejembe látna , elmosolyodva tekintettem rá , és nagyot sóhajtottam .

- Mondhatjuk … - tekintek le Abby-re aki kicsit fáradtnak tûnik.

- Belepirultál ! –kacag rajtam Naomi , majd felveszem a kislányt az ölembe.

- Ne feledd ki az alfa… - haladunk lassacskán a zsúfolt utcákon , ekkor kaján vigyor ül ki az arcomra , majd oldalba bököm Nao-t. Hangosan felnevetünk , majd betérünk egy boltba hogy feltöltsük a készletet , leteszem Abby-t és megmutatok neki mindent ami kell. Jól felpakoltunk , és már indultunk is vissza a házhoz. Ekkor Nao feldob egy témát , sunyít nagyon sunyít… de végül kinyögi:

- Meséltem rólad Ryle-nak…- cipeli a nagy szatyrokat tekintetemet kerülve.

- És mindent kipakoltál neki ?!- emelem kicsit fel hangomat. Semmi válasz.

Hadd halljam! Mit mondtál neki? – lépek elé és tekintetét keresem.

- Nos hát , mindent a múltadtól a jelenig… hogy  milyen korokat éltél meg , és hogy egész életedben magányos voltál , meg hogy édesapád és édesanyád nem is figyelt rád nem adott szeretetet , meg ilyesmi .

- Hmm… tiszta bolond vagy!Mi vagy te hangos könyv ? – ripakodok rá , és végre a ház közelébe érünk , majd elhalkulok mert a kislány elaludt a vállamon. Beérünk a házba , leteszem a kislányt aki édesen alszik. Megint ez a szag… ez Ryle…

- Menj!És köszöntsd !-  vigyorgok , majd megkönnyebbülve felsóhajt és siet szerelméhez.

*~*~*~**~*~

Majd belépek a nappaliba ahol mindenki pihen , majd én is átveszek valami kényelmeset és egy forró teával a kezemben leülök közéjük majd megiszom az italom és álomra hajtom a fejem a többiekkel együtt. Bo és Aaron mellettem pihennek , õk az én bizalmasaim. Aludhattam vagy 2 órát,majd álmomból felráz valaki…Bo az és rémült tekintettel , kétségbeesetten kér segítségül. Nao-val van valami…

- Gyere gyorsan!-húz a kezemnél fogva a bejárati ajtóhoz , majd meglátom Ryle-t aki Naomi elõtt áll végtelenül , és kiszolgáltatva…Jayce elõttük éppen emeli a kezét , elé ugrok , és készségesen tartom oda arcomat becsukott szemmel , és várok…

Nyugodt voltam, végre megértettem hogy milyen alfának lenni.

...ooOoo...

Szemeimet apránként nyitom fel, Jude vállaimnál fogva rázogat. Felmorranok õ pedig azonnal távolabb szökken az ágyamtól. Szemeimet dörzsölöm és felpislogok rá. Rápillantok a falon lógó órára, alig múlt hajnali kettõ. Alig aludtam valamit. Jude aggódó arcára vándorol tekintetem és mintha jeges vizet loccsantottak volna rám, felülök az ágyban és kérdõn nézem õt.

- Ryle elment – böki ki elcsukló hangon. Öccse eltûnése engem is meglep, nem gondoltam volna ezt róla. Hiszen mindig engedelmes volt és bármi gondja is támadt elmondta vagy a testvérének vagy nekem. És most mégis szó nélkül ment el. De vajon mi oka lehetett neki erre?

- Mikor? - kérdem kipattanva ágyamból és magamra kapom ruháimat.

- Nem tudom. Nemrég fedezte fel Lia – magyarázza arcát tenyereibe temetve. Elhaladva mellette tenyeremet vállára teszem és kilépek az ajtón. Meg fogom találni azt a kis ostobát. Farkassá változva szimatolok bele a levegõbe aztán követvén illatának a nyomát elindulok az erdõ mélye felé. Ismerõs és mégis ismeretlen illat csapja meg érzékeny orrom, felkapom fejem és abbahagyom a nyomkövetést. Tudtom nélkül tévedtem újra a lány területére. De a kölyök szaga is erõs itt, erre kellett hogy jöjjön. Teszek pár óvatos lépést, ösztöneim óvatosságra intenek. Újra beleszippantok a levegõbe. Friss vérszag. Arra veszem az irányt, és egy ismerõs alakot látok magam elõtt.

- Mit csinálsz? - kérdem tõle, mintha nem lenne amúgy is egyértelmû. Na de nincs is jobb dolgom mint ostoba kérdéseket feltenni neki.

- Éppen vadászgattam kicsit – feleli fogait a nyúltetem húsába mélyesztve. Már menne is.

- Értem.

- Hát, akkor és mentem is – meg sem várva válaszom már rohan is. Nem amiatt jöttem el egészen idáig, hogy étkezési szokásait ecseteljük. Hogy veszi a bátorságot, hogy elszalad elõlem? Utána iramodom, nem messze farkas vonyítás. Közel járok hozzá. A lány két szerzetet ölel magához. Kilépek a fák közül és le nem véve szemeimet róluk közeledni kezdek feléjük.

- Mit akarsz? - kérdi a lány óvatosan a két kölyök elé állva, mintha bármit is tehetne ellenem. De most nem azért jöttem, hogy megleckéztessem õket. A két ismeretlen zavartan sütik le szemeiket és lehajtott fejjel húzódnak közelebb egymáshoz és a lányhoz. Viselkedésük könnyedén elárulja õket.

- Ti ketten, tudjátok hogy hol van. Nem igaz? - kérdem szavaimat a két fiatal felé intézve akik - ha ez lehetséges egyáltalán -, még megszeppentebben húzzák össze magukat.

- Mégis kirõl beszélsz? - kérdi Luna türelmetlenül. Felmutatom tenyeremet, ezzel a mozdulattal elhallgattatva õt.

- Csak mondjátok el, merre van, aztán ígérem eltûnök innen.

- Azt... mi nem tehetjük – nyökögi a szõke hajú. Soha sem voltam türelmes, és ez nem sokat változott asz idõk múlásával sem. Ujjaimat ökölbe szorítom, de nem ütök meg senkit. Még.

- Ó, dehogy nem – morranok fel közelebb lépve hozzájuk. Nem törõdöm a lány ügyetlen próbálkozásaival, hogy engem távol tartson a két kis idiótától. Megragadom mindkettõ karját, hogy még csak véletlenül se lóghassanak meg elõlem. El kell fogadniuk, hogy erõsebb vagyok tõlük. - Hol van Ryle?

- Ki az a Ryle? - fordul felém a lány értetlenül. Szép, õ nevezi magát itt fõnöknek, de még csak azt sem tudja mi történik az emberei között.

- Õk ketten pontosan tudják. Miért nem kérded ezt meg talán tõlük? - kérdem komoran, szavaimból szinte csöpög a gúny.

- Õk semmit sem titkolnának el elõlem – kiált rám. Ezen fel kell, hogy nevessek. Ostobább mint amilyennek hittem õt.

- Ryle – kiáltok fel, hangom tenorja mélyül haragomtól. A két kölyök megrezzen ijedtükben,de én nem foglalkozom velük. Õk engem nem érdekelnek, nekem itt csak Ryle a fontos. Senki más.

- Ne bántsd õket – szólal meg mögülem egy félénk hang. Megpördülök Ry egy lány társaságában somfordál közelebb hozzánk. Elfeledkezve mindenrõl odaszaladok hozzá és szorosan magamhoz ölelem a kölyköt.

- Mit képzeltél amikor elmentél otthonról? - kérdem megnyugodva. Akármennyire is mérges vagyok rá, örülök hogy nem esett semmi baja.

- Nagyon nagy bajban vagyok most? - kérdi félénken visszahúzódva a lányhoz. Rápillantok, kék szemeivel kerüli az én tekintetemet. A lány sem néz rám. Okos döntés.

- Ó igen. Ne aggódj megkapod a büntetésedet. Mit képzeltél egyáltalán amikor eljöttél ide?

- Én...én – szavaiba egészen belepirul. Kezd kirajzolódni egy sejtés gondolataim között, de nem kérdezek rá. Tõle kell hallanom.

- Igen Ry? - kérdem biztatva. Magát megadóan sóhajt fel, aztán egészen kihúzza magát. Nocsak. Ez kezd érdekelni.

- Én szeretem Naomi-t – jelenti ki megpróbálva határozott benyomást kelteni. Elmosolyodom és a lány vöröslõ arcára pillantok.

- És ez az érzés kölcsönös is? Vagy csak egyoldalú? - kérdem halványan elmosolyodva. Nem tetszik ez az egész, de ez ellen még én sem tehetek semmit. Nekik kell élniük az életüket, de remélem nem bánják majd meg döntésüket.

- Igen, az. Én is szeretem õt – szólal meg a lány vékonyka hangon. Lehunyom szemeimet aztán újra kettejükre pillantva bólintok.

- Hát legyen. De Ryle most akkor is hazajössz velem. Otthon már mindenki aggódik érted. Többet ne merészelj ilyet tenni velünk – dorgálom meg és barna tincseit összetúrom.

Halkan suhanok az erdõ fáinak lehullott levelein. Mozgásom zajtalan, lépteim könnyedek. Falkám tagjai néma kísértetekként követnek engem bárhová is visz utam. Nem vitáztak, nem akadékoskodtak amikor én kerültem a falka élére. Egyszerûen örültek és elfogadták szüleim legutolsó döntését. Megtorpanok velem együtt a csapat is megáll várakozva tekintenek rám. Mélyet szippantok a hûvös levegõbe. A tél íze már jól érezhetõ,nem soká leesik az elsõ hó. Azonban nem is ez ami felkeltette figyelmem. A levegõben van még valami más, édeskés pézsmaillat. De nem tartoznak közénk. Felismerném családom illatát. Sam mellém lép, vállával meglök egy kicsit, csak hogy rá kapjam tekintetem. Néhányan jöttek velem, a többiek az otthonomban vannak, talán TV-t néznek vagy tudom is én. Nekünk viszont szükségünk van egy területre, még nagyobbra hiszen a falka egyre csak növekszik és növekszik. Az emberek pedig félnek tõlünk, azt hiszik hogy ártanánk nekik. Holott a legkevésbé sem érdekelnek õk minket. Meg van a saját élõ helyünk, emberként és vadállatként is. Újra megtorpanok ahogyan az idegen illat felerõsödik. Közel vannak. Az én ízlésemhez talán túlságosan is közel. Nem messze tõlem egy fiatal nõstény áll, azonban érezni rajta az emberek jellegzetes szagát is. Olyan mint én. Sárga gombszerû szemeimmel alaposan megfigyelem minden egyes mozdulatát. Érzem benne az erõt, fiatal kora ellenére is sok mindent ért el az életben. De nem érhet fel hozzám. Közelebb osonunk hozzájuk, szépen lassan kerítjük be õt és falkájának tagjait. Esélyük sem lehet ellenünk. A nõstény int fejével a többi pedig elszelel. Okos. Viszont azt nem tudhatja hogy az enyéim már várják az övéit. Ahhoz, hogy irányítani tudjon ravasznak kell lennie. Mond valamit társainak aztán felénk fordul.

- Ti meg kotródjatok innen még szépen vagyunk – dühe nem hat meg különösebben inkább mondhatni szórakoztat. Fogait villogtatva mered ránk. Aztán támadásba lendülnek. Ostoba kölykök. Mozdulatlanul állok és csak nézem ahogyan a többiek fogaikat csattogtatják egymásra. Túl sok lesz a vér. Többen mennek a nõstényre. Jó erõben van, nem hátrál meg. Vér szennyezi bundáját amíg az enyéim visszavonulót fújnak. Értelmetlen küzdelem volt, amire nem adtam nekik engedélyt. A nõstény alakot vált és egy fiatal lány képében lélegzik fel. Ruhája különös, mintha csak egy remetét látnék magam elõtt. Megadom nekik a tiszteletet és én is alakot váltok. Sötét tincseimet összekuszálja a játékos szél. Mögülem többen is felmorrannak jelezvén nem tetszésüket. Kezemet feltartva adok jelet nekik õk pedig elvesznek az erdõ sötétjében. Fejemet félrebillentem aztán a lányra nézek. Kék szemeivel alaposan végigmér, mintha csak egy kirakati bábu volnék.

- Ki vagy te? - kérdi óvatos kíváncsisággal. Ezt talán én is megkérdezhetném tõle.

- Jayce – felelem szemeimet le sem véve róla.

- Nem ismerlek téged – motyogja tûnõdve szemlélve engem. Vállat vonok.

- Nem is kell, hogy ismerj – mondom elfordulva tõle aztán elindulok a többiek felé.

- Várj – kiált utánam. Lépteit egyre csak közeledni hallom. Megállok aztán vállam felett pillantok hátra rá.

- Mit akarsz? - vonom kérdõre színtelenül. Hangom semlegességére inába szál a bátorság aztán tesz egy lépést hátra.

- Miért jöttetek ide?

- Körülnézni – mondom kusza tincseim közé túrva. Nem mintha mozdulatommal javíthatnék hajamon.

- Ezt te sem gondolod komolyan – kiált rám amitõl néhány éjsötét árny morgásával fejezi ki nemtetszését az ifjú hölgy irányába.

- De. Téma lezárva – mondom ellentmondást nem tûrve aztán újra elindulok a sötét erdõ felé.

- Jayce – szól utánam. Kezeimet széttárva fordulok meg. Mégis mit nem ért abból amit mondok neki?

- És most mit akarsz?

Az én nevem Luna – mutatkozik be. Ragyogó.

- Bánom is én. Többet úgy sem találkozunk – morgom megrázkódva aztán izmaim és csontjaim ropogni kezdenek és alakot formálnak én pedig farkasként rohanok a többiekhez. A családomhoz.

Szó nélkül elindultam a saját utamon , és ráakadtam egy eldugott  kis helyre ami azóta az otthonom , fenségterületemnek számít . Egy kis kunyhó , az erdõ  közepén egy kis tisztással és patakkal….gyönyörû…..imádom ezt a helyet mindenhol az én szagom csak is az én területem….

A város közelében emberi formában szoktam bóklászni , na meg az erdõben amerre nem érzem veszélyesnek…Ma is a városba készültem tél felé hajlott az idõ,ugyan hó még nem esett , de hidegnek hideg volt…..csak körbe akartam szaglászni hogy mi a helyzet , és utána rögtön hazamenni……

’ Elképesztõek az emberek , mi mindent  ki tudnak találni ’ –gondolkodom magamban-

’ De mennyi is az idõ???Te jó ég  ,biztos késõre jár már …… ’ - gyorsan az egyik rejtekúton elindultam hazafelé,egy nagy fenyõfánál átváltottam négylábúba , majd kis mancsaimon halkan lépkedtem egy dombról lefelé , ismerõs szag csapta meg az orrom …..

A falkám tagjai ……levágtattam és üdvözöltem unokatesóimat , akik elmerültek a sötét éjszakában fekete bundájukkal  , de a kék szem mindig elárulja hogy õk azok…….

Rossz elõérzetem volt mint ha valaki figyelne minket……

De nem törõdtem vele , fejleményeket hoztak a falkával kapcsolatban…..

- Édesanyád a napokban elhunyt , és új alfát akarnak a falkába , mivel te vagy a vér szerinti örökös rád tették le a voksukat……- magyarázza –

- Értem ….. szóval én lennék az új alfa ? – ülök le –

- Igen …….- erre a rossz érzésem elhatalmasodott –

- Valaki figyel minket… - susogom,és alaposan körbekémlelek –

Meglepett minket egy csapat ellenséges farkas , nem ismerem a szagukat , de sokan voltak és bekerítettek minket …… rajtam nem ejthettek sebet mert én örököltem a testvérek közül azt a kiváltságot hogy örökké élhetek…….

- Nyomás haza és vigyétek haza a hírt hogy a felkérést elfogadtam….ezentúl én vagyok a fõnök és szépen hozzátok ide a többieket is…….- intek a fejemmel, és már el is rohantak -

 - Ti meg kotródjatok innen még szépen vagyunk!!! –rivallok az idegenekre , körül belül  10-en álltak körül –

Hogy félelmetesebbnek tûnjek fogaimat villogtattam , és szemeimmel  kísértetéjesen rájuk bámultam……. amikor rátámadtak……

Éles fogak csattogás hallatszott ahogy próbáltak közös erõvel leteperni és a húsomba marni , de szerencsétlenek nem tudhatták hogy a próbálkozásaik ellenére több sebet kaptak tõlem mint én tõlük….

Az aranyszínû szõrömet átitatta a vérük, az én sebeim pedig egyre másra tûntek el …..

Meghunyászkodva tipegtek arrébb  ,  amikor is az orrom hegyére egy kis hópehely szállt le és el is olvadt azonnal

Egy halványsárga szempárra lettem figyelmes mögöttük ,  jellegzetes szag , vörösesbarna bunda , majd hirtelen kénytelen vagyok emberré változni szerencsémre a farkas koponya és a fénylõ bundás ruha rajtam volt , és hosszú barna színû combjaim kivillantak a ruhából.

A hó egyre jobban esett……

Majd hirtelen a sárga szemû is emberi alakot ölt….

A hó egyre nagyobb szemekben kezdett hullani …………

Kirohanva drága testvéremhez, azonnal megölelem. Nem akartam benne, ekkora sokkot okozni, az éjszakával. Eszembe sem jutott, hogy õ így érez és valójában retteg a sextõl, hisz ez sosem volt téma köztünk, de megértettem érzéseit, és egy szót sem kellett szólnom, ahhoz, hogy tudja, mennyire sajnálom. Mikor Leon is megjelenik, csak ránézek, de tovább ölelem testvérem.
- Lilith ne haragudj. – mondja bûnbánóan. – Nem tudtam, hogy felébresztelek azzal… - harapja el mondatát.
- Ne törõdjetek velem. – húzódna el, de én nem engedem és visszahúzom ölelésembe.
- De törõdünk, mert nem akartam, hogy így kiakadj amiatt, mert ha a banya szavai igazak, ezen neked is túl kell majd esned egyszer, hogy a sárkányok ne bántsanak minket. – elenged ezekre a szavakra, Leon elé lép és megöleli, teste szinte remeg. Kedvesem engem is ölelésébe von, és mind a ketten édes kiscicaként bújunk, oltalmazó karjaiba.
- Meg fogjuk oldani. – feleli és mind a ketten puszit kapunk tõle.
- Nekem van egy ötletem, de majd ha hazaértünk, elmesélem. – Lilih nagyot sóhajt és hátra lépve sárkánnyá változik, majd mind a ketten felülünk hátára és fölreppen velünk jó magasra. Szélsebesen szántuk ás a hegyeken és völgyeken, szemmel láthatóan Lilith is szeretne minél hamarabb hazaérni, otthonunkba, hisz az a városka lett az igazi otthonunk, ami befogadott minket.
- Lilith sárkányok. – kiáltja el magát szerelmem, mire mind a ketten hátra nézünk. Jó pár sárkány érezte meg jelenlétét, de szerencsénkre ezek, nem túl nagyméretû, barna sárkányok.
- Azért óvatosan. – nyöszörgi szerelmem, de Lilith, most nem törõdhet Leon rosszullétével, minden áron le akarja rázni a dögöket. Zuhanórepülésbe kezd, amihez ugyan én hozzá vagyok szokva, de még nekem is túl gyors tempót diktál. Éppen leérnénk a tisztásra, mikor egy sárkány oldalba trafálja testvérem és ettõl mind a ketten lerepülünk a hátáról. Eszméletem veszítem és buksim is megütöm, de nem vészesen. Amíg eszméletlenül heverek, testvérem  harcot vív két sárkánnyal, de kedvesem is értem küzd, amirõl fogalmam sincs.
- Jáde, kincsem, térj magadhoz. – haloványan hallom, kedvesem hangját, és mintha finom csókját is érezném, de felkelni nem vagyok képes. Lassan mégis nyöszörögni kezdek és kinyitom szemem.
- Jáde. – csókol meg szerelmem, amit viszonzok, miután felfogtam hol is vagyok pontosan.
- Leon. – bújok hozzá.
- Mi történt veled? – kérdezem, mert látom, hogy megsérült, és ettõl eléggé kétségbeesem.
- Csak a sárkányok. – suttogja.
- Lilith. – kiáltom el magam, mikor eljut agyacskámig, hogy õ most nagy bajban lehet.
 – Mennem kell neki segíteni, egyedül nem bírja. – elenged és azonnal rohanni kezdek testvérem irányában, miközben elõ varázsolom vértem és fegyverem. A sárkányok csak jönnek, és Lilith egyre fáradtabban küzd ellenük, nagyon kitartóak és veszettül támadnak, de minket erre képeztek ki, így ezek a sárkányok, nem okoznak problémát, legalábbis kettõnknek nem. Mikor végre az utolsó feje is a porba hull, kimerülten pihegve nézek szét, hogy kedvesem merre lehet. Mikor meglátom, hogy tiszta vér, nagyon megrémülök, de testvérem is. Kétségbeesetten megyünk oda hozzá.
- Nem az én vérem. – nyugtat meg minket, mire testvérem letép egy darabot ruhájából és letörli arcát. Közben én szorosan bújok hozzá. – Köszönöm, menjünk haza, hogy szóljunk a többieknek. – suttogja, mire bólintunk és mind a ketten hozzá bújunk. Lilith, nem szokott ilyen bújós lenni, de most nagyon megrémült õ is, hisz nem megölni akarták, hanem maguk alá gyûrni. Ebben a formában már érthetõvé is vált, hogy miért fél a hímektõl, hisz igazi állatként rontottak rá. Ki tudja, mit tennének vele az ágyban. Lassan ismét fölreppenünk és hazaindulunk, talán még gyorsabban mint eddig. Odahaza mi elõre megyünk, amíg kedvesem megbeszélni a többiekkel, hogy a falakat meg kell erõsíteni és a védelmet is minimum háromszorosára növelni. Mi eközben odahaza, ledobáljuk ruháinkat, hogy egy alapos fürdéssel mossuk le az út porát és a kezünkhöz tapadó vért. Nem vesztegetjük az idõt, együtt állunk a zuhany alá és mivel testvérem még mindig le van törve, játékkal igyekszem csillapítani feszengését, ami be is jön, mert pár perc alatt inkább hancúrozás alakul ki fürdõben. Lilithel egymást fröcsköljük és pancsolunk, mikor drágám ránk nyit. Azonnal zavarba jön és becsukja az ajtót, amin elnevetem magam.
- Elpirult láttad? Annyira szeretem õt, kedves, gondoskodó. Mindig ilyen férfirõl álmodtam… legalábbis azt hiszem. – gondolkodom el.
- Szerencsés vagy… Leon tényleg klassz… nem egy harcias alkat, de mégis oroszlán módjára harcolt, hogy segítsen neked… - meséli el, mi történt, miközben én eszméletlen voltam. Kicsit bele is pirulok, hisz nagyon jól esnek szavai, majd ismét elgondolkodom, mert a pici agyamban merész gondolat fordul meg.
- Lilith, mi lenne, ha Leon lenne az a személy, aki elveszi szüzességed? – erre igazán furán néz rám és megrázza fejét.
- Az kizárt… butaságokat mondasz. Leon a szerelmed, nem gondolod, hogy rosszul érintene téged? Mellesleg én sem akarom se téged se Leont kellemetlen helyzetbe hozni. – feleli és tovább tusol, de én nem hagyom annyiban.
- Pedig tudom, hogy megbízol Leonban, kedveled õt, és nekem a testvérem vagy… nem lennék féltékeny, ha így lenne nem is említettem volna meg. Amúgy is ehhez Len beleegyezése is szükséges, de ha kérjük, nem hiszem, hogy nemet mondana.
- Oké lehet, belemegy, de én akkor is félek. – suttogja, mire megölelem.
- Tudom, érzem, de pont ezért lenne jó Leon, mert õ kedves figyelmes és bár nincs összehasonlítási alapom, de én nagyon élvezem vele… - pirulok el ismét, mire testvérem is belepirul.
- Vagy inkább támadják meg a falut a sárkányok? Sokan vesznének oda, te is tudod.
- Igen tudom, azt nem akarom semmi képen… - feleli majd nagyot sóhajt.
- Jó… próbáljuk meg, lesz ami lesz, de csak ha Leonnak ez nem okoz gondot… - teszi hozzá. Hevesen bólogatok és elmosolyodom, majd mind a ketten megfürdünk, és törölközõbe tekerve megyünk ki a szobába. Leon azonnal elfoglalja a zuhanyt, addig mi megbeszéljük, hogy mit is fogunk tenni. Mikor kijön és bejön a szobába, mind a ketten õt nézzük.
- Elnézést, csak kiviszem a takarómat, hogy ne zavarjalak titeket. – mondja, kissé elfordított tekintettel és egy bõrt magához véve indul el kifelé, de én megállítom.
- Leon. – fordul meg hangomra.
- Igen? – kérdez vissza érdeklõdve.
- Beszélni szeretnénk veled. – felelem, miközben teljesen elpirulva figyelem, ahogy leül az ágy végébe. Ujjam a számba rakom és ráharapok, mert gondolatban könnyebb volt, mint megvalósítani elképzelésem. Odasétálok hozzá és beleülök ölébe, nagyon szégyenlõsen nyitom ki szám és alig jön ki hang édes torkocskámból.
- Hát…izé… Arra gondoltam, vagyis… jaj d nehéz ezt…- nagy levegõt veszek, és végre csak kinyögöm valahogy.
- Arra gondoltunk, mi lenne, ha te vennéd el a testvérem szüzességét. – ezt teljes egy szuszra mondom, még levegõt sem veszek. Leon nagy szemekkel néz, rám majd testvéremre. Talán nem jut el az agyáig, amit mondtam, vagy csak nem akar hinni a fülének. Makogni kezd.
- Ezt mégis, hogy? Jáde én, szeretlek téged… és Lilith, gyönyörû vagy, de ez nagyon fura kérés… Nem is tudom, mit mondhatnék. – feleli, és még mindig csak hol rám, hol testvéremre figyel.
- Tudom, hogy fura, de ez egy különleges eset… És mi mind a ketten megbízunk benned. Tudom, hogy engem szeretsz… már elhiszem… - suttogom.
- Ha gondolod, megpróbálhatunk kedvet csinálni hozzá… - nézek rá. Lilith meg sem mer szólalni, hisz õ is érzi a helyzet nem éppen szokványos.
- Ez butaság Jáde… segítenék a testvérednek és neked még inkább, de ez nem jó megoldás… én nem tudom mit mondhatnék… csak… kell lennie jobb megoldásnak… - néz rám kétségbeesetten.
- Ez a legegyszerûbb, hogy a városban senkinek ne essen baja… - felelem és testvéremre nézek, majd újra Leonra.
- Tudom, hogy engem szeretsz… és nekünk is furcsa, de mégis kivel feküdjön össze a testvérem? Egy vadidegennel, akitõl még fél is?- nézek szemébe, mire lehajtja fejét és nagyot sóhajt. Tudja, hogy igazam van, hisz látta a sárkányokat, akik nem kíméltek senkit és semmit. A falu megerõsítve sem bírna ki sok ilyen támadást.
- Jól van… próbáljuk meg, de nem ígérek semmit… számomra ez megcsalás és nem is tudom… - simogatja meg arcom.
- Tudom… - suttogom, és lassan mellkasára simítok. Lilith csak megszeppenve néz ránk, de nem mer közelíteni, mintha lecövekelték volna, csak mered maga elé. Kinyújtom karom és megfogom kezét, majd lassan magunkhoz vezetem és Leon kezét melleire vezetem. Mikor épp kezdené simogatni, a háló ajtaja kinyílik és egy kifejezetten hívatlan vendég lép be rajta. Testvéremmel azonnal fölpattanunk és takarót rántunk magunk elé. A férfi megáll és végignéz rajtunk, de leginkább testvéremen. Leon kedvesem azonnal fölpattan, és enyhe felháborodását fejti ki.
- Ki a fene maga, és mégis, hogy mer berontani a házamba?? Egyáltalán, hogyan jutott be?? – testvéremmel kicsit összebújunk, mert valamiért nem érezzük rajta, hogy milyen lény is lehet.  Ez már alapban rémisztõ.
- Az nem lényeges… Üzletet akarok kötni önnel, de nem tudtam, hogy ennyire rossz idõben zavarom… amúgy az ajtó nyitva van és sokat kopogtam. – feleli. Holnap a helyi kocsmában várom, egy alapos megbeszélésre. – fordít hátat és kisétál. Leon döbbenten néz utána, de mi is. Ki lehetett ez az alak? Fordul meg fejemben, mire testvérem kimászik a takaró takarásából és ruháiért nyúlva felöltözik.
- Ez nem fog menni… Köszönöm Leon, hogy megpróbáltad, de igazad van, ez buta ötlet… Sétálok egyet… - suttogja és kisétál.
- Lilith… - suttogom, majd kedvesemre nézek, kicsit csalódottan, majd bemászom az ágyba és magamra húzom a takarót.
- Haragszol rám? – kérdezi szerelmem.
- Nem, csak kérlek, most hagyj kicsit… aggódom a testvéremért és fáj, hogy nem tehetek érte semmit… - könnyem elerednek és kedvesem mellém bújva magához ölel, ami nagyon jól esik, és azonnal ölelésébe bújok én magam is. Lehunyom szemem és lassan be is alszom, vagyis inkább álomba sírom magam. A testvérem a mindenem, és nagyon fáj, hogy úgy érzem, cserbenhagyom. Másnap kora reggel ébredek és kómásan mászom ki kedvesem ölelésébõl, majd lágy csókot lehellek ajkaira. Nem ébred föl, így kimegyek, hogy megkeressem testvérem, de sajnos kint nem találom. Azonnal kétségbe esem és fölkapkodok magamra, néhány ruhadarabot és kirohanva keresni kezdem. Majd két órát bolyongok a városba, de senki sem tud róla semmit. Akkor ismét hazarohanok és kivágva az ajtót kiabálom el magam.
- Leon Lilith eltünt!!! – Leon erre felugrik és szemmel láthatóan azt sem tudja, hol van. Pakolászni kezdek.
- Utána megyek… megkeresem… - zokogom, és nagyon kétségbe vagyok esve, testem remeg, míg össze nem rogyok és zokogásban török ki.

- Nem mondtam ilyet kincsem. – szavai nagyon jól esnek, de nem állítanám, hogy megnyugtatnak, mégis, elfog az érzékenység és hozzá bújók. Annyira finom az ölelése, mint mindig, – Gyere menjünk. – elengedve, azonnal megfogom kezét és csendben, sétálok mellette. A csönd, most nagyon nyomasztó, de nem tudnék, mint mondani és félek is megszólalni, nehogy valami butaságot mondjak. Amint hazaérve belépünk az ajtón, és meglátom testvérem, hozzá rohanok és átölelve bújok hozzá. Nem mondok semmit, de nem is kell, pontosan tudja, hogy mit érzek.
- Lányok beszélnünk kell, de most komolyan. – szavára elengedem testvérem, és mind a ketten leülünk, én elég hallgatag vagyok, mert még mindig úgy érzem, ezt Leon nem sokáig fogja eltûrni, ami körülöttünk zajlik.
- Leon, mielõtt elítélnél minket, hadd kezdjem én. – Lilith töri meg a csendet, most is õ akar megvédeni a fájdalomtól. Nagyon jól esik, hogy ilyen testvérem van, de Leonba szerelmes vagyok, nagyon, minden porcikám remeg a félelemtõl, hogy elveszíthetem, mert nem voltam õszinte hozzá. Megszólani és kiállni magamért ez most mégsem megy, pedig régen, mindig én voltam az aki kiállt mindenért. Kezdem szánalmasnak érezni magam.
- Nem tudom mondhatott neked Lárten, ahogy elnézlek, közölt veled pár dolgot. – bólint, helyeslõen Leon. – Igaz, hogy mi elf és sárkány keverékek vagyunk, azért teremtettek minket, hogy megszédítsük a hímsárkányokat, hogy miért azt ne kérdezd. – összenézünk és nagyon zavarban vagyunk, hisz olyan, mintha szexuális ajzószernek teremtettek volna minket.
- Valaki meg tudja mondani, hogy hogy tudnám megvédeni a falut a sárkányoktól, meg attól, hogy téged megkörnyékezzenek? – ez egy remek kérdés, de sajnos a választ mi sem tudjuk, nem kellett ilyennel számolnunk. Eddig, csak az éppen aktuális problémát igyekeztünk megszüntetni, ami most csak felhalmozódott. Talán kicsit túlzottan is Leonra támaszkodtunk, még Lilith is, és elfelejtettük, hogy a problémáinkat nekünk kellene megoldani.
- Van egy öreg nõ a helyekben körülbelül három nap járásra, aki tudna esetleg segíteni nekünk. – Lilith ötletére Leon elõrehajol és érdeklõdve néz ránk.
- Honnan ismered az öreglányt? – Kérdezi.
- Voltam nála és õ segített átváltozni. - feleli.
- Akkor szépen mind a hárman elmegyünk hozzá és a kérdéseimre csak kapok tõle válaszokat. – Jelenti ki és föláll, riadtan nézek utána, mert engem a hideg is kiráz a banyától.
- Leon, kérlek ne haragudj ránk, amiért ezt eltitkoltuk, csupán új életet akartunk kezdeni, csak azzal nem számoltunk, hogy itt is megtalálnak minket. – én nem is figyelek Lilithre, csak Leont nézem, mert közönyt érzek a hangjában, vagy talán csak a terhet, amit mi akasztottunk nyakába.
- Ezt még a legelején elmondhattátok volna és nem lenne ekkora zûr a fejemben, minden ellenére még mindig szeretem Jádét és téged is megkedveltelek, nem teszlek ki titeket innen, ne féljetek emiatt. – ezekre a szavakra boldogság önti el szívem, Felállok és megölelem szerelmem –
- Mikor akarsz indulni? – kérdezi Lilth Leont, mire nagyot sóhajt és ismét gondolkodóba esik.
- Holnap hajnalban indulunk. – csókját viszonzom, majd mikor bemegy pakolászni és kint maradok Lilithel, hogy valami kaját üssünk össze. Legalább ezt levegyük az én drága Leonom válláról. Remélhetõleg ehetõ lesz. Eközben Leon végez a pakolászással és kijön hozzánk, majd közli, hogy el kell menni, de mi maradjunk, és ne engedjünk be senkit. Hevesen bólogatunk, majd visszatérünk a munkához. Amíg Leon elvan, szépen megbeszélünk mindent Lilithel, hisz az oda út is veszélyes így észnél kell lennünk. A csapatban Leon az ész, és bár ez lehet fura, de mi szolgáltatjuk az erõt. Leon hazaértével azonnal odarohanok hozzá.
- Sikerült mindent elintézned? – kérdezem aggodalmasan, mire puszit kapok és a fenekembe markol. Elmosolyodom és belesóhajtok a csókba.
- Igen. – feleli és besétál a hálóba még pakolászni. Addig mi odakinn a testvéremmel szépen megterítünk, és az ételt az asztalra pakolva várjuk kedvesem. Persze az étel nem olyan tökéletes, mintha Leon készítette volna, de nem is ehetetlen. Étvágyunk persze egyikünknek sincs, az út miatt mindenkiben sok a feszültség, hisz sok múlik a sikeren. Vacsora után, nyugovóra térünk és én azonnal Leonhoz bújok. Az ajtóban a tesóm jelenik meg. Már épp kérni szeretném drágámat, hogy had aludjon a testvérem velünk, mikor õ maga közli.
- Gyere nyugodtan elférsz mellettem. – mondja kedvesen, mire elmosolyodom és, ahogy a testvérem is odabújik, megfogom kezét. Mind a ketten, babaként bújunk Leonhoz, oltalmazó karjába. Ilyenkor érzem magam tökéletesen boldognak, mikor Leon karjában lehetek és érezhetem forró bõrét. Nagyon gyorsan bealszunk, a lelki teher megviselt minket, éjjel mocorgásra ébredezem. Leon karja körbefon, és merev farka bejáratom környékén matat. Elmosolyodom, és még inkább odafészkelem magam, hogy hozzám férjen. Halkan felnyögök, ahogy belém hatol és oldalra fordítva fejecském ajkait kezdem falni, miközben karját markolom. Nem kell sok, és halk sóhajjal élvezek el vele együtt. Kimerült és reszketõ testemmel teljesen ölelésébe simulok, és vissza is alszom, szinte azonnal. Csak másnap reggel ébredek fel, persze Leon szólongatására. Az ágyikó, viszont mágnesként húz vissza puha ágyunkba, nem csak engem, de testvérem is. Nagy nehezen mégis erõt veszünk, nyúzott testünkön és kikászálódva, magunkra öltjük az utazó ruhánkat, amit Leon szerzett nekünk. Egy kis reggeli után, amit szinte csukott szemmel fogyasztunk el, már útnak is indulunk. A város még alszik és a kakas is csak elvétve kukorékol, hisz a nap, még alig bukkant fel a horizonton. Pirkad, mikor elérjük a városhatárt és magunk mögött hagyjuk, otthonunkat. Milyen jó ezt kimondani, otthon. Rossz elmenni innen, fájó szívvel nézek vissza rá, pedig tudom, hogy visszatérünk ide. Megfogom Leon kezét és hozzábújok kicsit. Lilith is mellettünk sétál, de elég hallgatag. Talán hallott valamit elõzõ éjjel?  Végeredményben, nem zavar a dolog. Pár óra séta után ismételten elhagyjuk a sík terepet és az erdõn keresztül, közelítjük meg a hegyeket. A baljóslatú fenyves, ahol orkok, mágusok és egyéb veszedelmes erdei lények tanyáznak, várva a megfelelõ alkalomra, hogy egy gyanútlan vándor, kelepcéjükbe sétáljon. Itt nagyon észnél kell lenni, de az én figyelmem, most testvérem köti le. Tudom, hogy magát okolja, amiért ilyen komoly bajban vagyunk megint. A baj mértékét, még fel sem tudjuk fogni, hisz eddig nem találkoztunk, kiéhezett sárkánnyal, akikkel dolgunk volt, megvadultak ugyan, de csak amennyire lovasuk engedte. Pár óra gyalogút után, kicsit megpihenünk, falatozni.
- Leon, beszélnél Lilithel? Nem tudom, mit mondjak neki, amivel megtudnám nyugtatni. Látom rajta, hogy emészti a kétség. Tudom, hogy már így is sokkal többet tettél értünk, mint bárki ezen a világon, de másra nem számíthatok… és… tudom, benned megbízik .-  suttogom szerelmem fülébe.
- Jól van, megpróbálom… - Feleli kedvesen és odasétál testvéremhez, aki elkülönülve ül egy fa tövében.
- Miért vonulsz így külön? – Kérdezi,és leül mellé, miközben én ujjaimmal játszadozom és figyelem a környéket, nehogy meglepjenek minket, hisz az nem lenne túl jó.
- Sajnálom, hogy gondot okozok neked, és a testvéremnek. Néha úgy érzem könnyebb lenne neki nélkülem, hisz miattam van igazán nagy bajban, tudom, hogy nem miatta jönnének a sárkányok, hanem miattam, ez nagyon nyomasztó, mert így mindig miattam kell szenvednie. Retteg tõle, hogy elveszíthet téged, és én is félek ettõl. Még sohasem szeretett ennyire senkit, talán engem, de az teljesen más. – néz fel Leonra.
- Ezen ne emészd magad. Találunk megoldást a problémára, ígérem, és én sosem hagynám el ilyen miatt Jádát, annál fontosabb õ nekem. Szükségünk van rád, fõleg Jádénak, mert lehet, hogy engem szeret, de te a testvére vagy. Tudom, hogy nehéz, de te erõs vagy, én tudom, látom rajtad. – nem igazán hallom, hogy miket beszélnek, de ez nem is lényeges, a lényeg, hogy Lilith megnyugodjon. Megölelik egymást, amitõl kicsit féltékeny leszek, legalábbis belül furcsán érzem magam, de felállnak és visszasétálnak hozzánk.
- Jól vagy? – kérdezem testvérem, mire elmosolyodik és megölel.
- Igen, jól… már sokkal jobban… válaszolja, és elengedve Leonhoz tol. Azonnal szerelmemhez bújok, ez nem is vitás, jobban szeretem õt, mint az életem, ha ellökne magától abba lelkileg belepusztulnék az biztos.
- Szépek vagytok együtt… Talán taktikát kellene váltanunk, nem? – veti föl hirtelen, mire értetlenül Leonra nézek, de szemmel láthatóan õ sem érti, mit akar Lilith ebbõl kihozni.
- Mire gondolsz? – Kérdezi Leon.
- Repülésre…  Gyorsan kifáradok, ha két személyt cipelek, de biztonságosabb mint az erdõben sétálni, és majd a banyánál kipihenem magam. – magyarázza meg mire felpattanok és Leont is magammal rántom.
- Ez jó ötlet, csak nem mertelek megkérni… - nevetem el magam és mindkettejüket magamhoz ölelem, Leon csókot, testvérem puszit kap.
- Akkor menjünk, mert már a frász jön rám ettõl az erdõtõl. – suttogom, még mélyen él bennem, mikor az orkok betámadtak. Lilith tudja miért mondtam, ezért elneveti magát, hátralép és azonnal sárkánnyá változik. Leon kissé idegenkedve néz rá, talán nem szeret annyira repülni.
- Gyere, jó lesz… - kuncogom édesen és felpattanok Lilith hátára. szerelmemnek segédkezet nyújtok, és felsegítem, így a hátam mögött foglal helyet.
- Nem félek, csak legutóbb, durva manõvereket csináltunk, és kissé felfordult a gyomrom. - feleli egy csók kíséretében, amit boldogan fogadok. Lilith, kitárja szárnyait és nagyot csapva emelkedik a levegõbe. Most nem csinál manõvereket, hisz az út nem éppen rövid, de így repülve, alig fél nap, hisz a hegyekbe felsétálni a nagy meló. Lilith nagyon kitartó, mintha új erõre kapna és le sem száll, egészen a boszorkány házáig, ahol a banya már kint vár minket, mintha tudta volna, hogy jönni fogunk.  Bár valószínûleg tényleg tudta. Randa vénasszony, görnyedt háttal és egy fekete göcsörtös bottal, ami jóval feje fölé magaslik. Mikor meglátja Leont elvigyorodik, sejtelmesen.
- én mondtam, hogy rémisztõ… - suttogom szerelmemnek és leszállunk Lilith hátáról, majd közel húzódom hozzá, miközben testvérem nõi alakba bújik. A banya közel jön hozzám, rozzan mozgású, szinte nyikorognak csontjai.
- Szervusztok kedveseim… - Kuncog. – Egy férfi, micsoda meglepetés, ha jó gondolom Leon igaz?
- Igen… de honnan?
- hogy honnan tudom? Jaj kedvesem, én sok mindent tudok. – vigyorog és megpacskolja Leon arcát, még meg is csípi kicsit, mire Lilith megböki a vállát.
- Ne ködösíts, én említettem neked, pár nappal ezelõtt. – legyint testvére fáradtan és bemegy a házba, amit inkább viskónak neveznék, én magam szorosan bújok Leonhoz, hisz tényleg félek a banyától.
- Még mindig félsz tõlem kedvesem?
- Még jó… legutóbb meg akart fõzni… - húzom be Leont magammal.
- Meg akart enni? – Kérdezi kedvesem, kissé aggodalmas tekintette.
- Igen, de az hosszú, majd elmondom, ha nyugodt környezetben leszünk. – testvérem odabent, már kényelembe helyezte magát. A repülés kimerítette. Az öreglány besétál és leül Lilith mellé.
- Üljetek le. Azért jöttetek, mert Lilithnek meggyûlt a baja, nõies testével, igaza? Nos, ne húzzuk az idõt, mert látom elfáradtatok a hosszú út során. A válasz egyszerûbb, mint azt hinnétek. – Mindig elképedek, hogy tudja, mikor miért jövünk ide hozzá.
- Igen, ezért jöttünk, és ha olyan egyszerû, akkor áruld e nekünk. Megfizetjük. – válaszolja Leon.
- Nem kérek én semmi, már eleget kaptam Lilithtõl, de ezt hagyjuk. Szóval Jáde kedvesem, neked van egy férfi az életedben, nos, a testvérednek is egy férfira lenne szüksége, aki elveszi szüzességét. Nem hiszem, hogy egy ilyen szép pofival, e nehéz ügy lenne. Íme a megoldás, ha megvan a férfi és lefekszel vele, a hímek, már a férfi illatát fogják érezni és téged békén hagynak. – Lilith szemei kikerekednek, még a fáradsága is elmúlik és dühösen pattan föl a székrõl.
- kizárt, én sosem fogom azt megengedni egy férfinak, amit Leon tett az éjjel a testvéremmel… - ez jól kicsusszant, gondolom nem akarta, hogy tudjuk õ végig fönn volt. A felismerésbe, hogy mi csusszant ki a száján, teljesen belepirul és riadtan néz ránk, majd szó nélkül kirohan a házból.
- Lilit!! – kiáltok utána és felpattanva intek a banyának, majd testvérem után rohanok. Leon illedelmesen elköszön, mire a banya megfogja a kezét.
- Jáde nagy bajba fog keveredni miattad, ami akár az életébe is kerülhet, ha ez megtörténik, hozd õt ide hozzám., persze csak ha meghalt, mert én tudom, mihez kezdjek a testével… - néz rá komolyan és gonoszan elneveti magát. Én eközben odakinn testvérem próbálom nyugtatni, hogy ne sírjon.