- Szükségtelen a zavar, láttam már nõt nem is egyet. – az arcán megint az elõbbi széles mosoly válik láthatóvá, és közelebb bandukolva meríti a kezét a tó vizébe. Nem olyan hideg mint kéne lennie ilyenkor, de én sosem szállok bele olyan vízbe amit nem találok jónak. Még felfáznék.

- Ha megengeded, én azért nem szeretném kiállítás tárgyává tenni a testemet. – közlöm vele kissé morgósan, elhúzódik a szám és elsõ dolgom megint a vízbe merülni. Megrántja a vállát kezdi el levetni a gönceit. Amint lekerül róla a kabát kipattannak az eddig durcásan összehúzott pilláim, és egyre jobban Jayce-re figyelek, nagyokat nyeldesek és fülig pirulok  az elém tárulkozó látványtól.

- Elárulod mit mûvelsz? 

- Egyértelmû, hogy magadtól nem fogsz onnan kijönni, így kénytelen vagyok én bemenni érted. Kérlek, javíts ki, ha tévednék. –beszéli amég tesz felém egy biztos léptet. Szóval ki akar hozni? De még is minek? Ha beszélni akar velem akkor ezt elõbb is tehette volna, de ruhában.

 - Jó, állj! Kimegyek, csak...csak fordulj el. Jó? – emelem fel mindkét kezemet úgy hogy a tenyereim felé álljanak, és hatalmas szemekkel nézek még mindig rá, majd veszek egy mély levegõt. Õ meg csak elbillenti a fejét és figyel. Fülel és figyel.

- A-a. Nem akarlak megzavarni a fürdõzésedben, így csatlakozom hozzád. Így legalább alkalmunk nyílik jobban megismerni egymást, és eleve beszélnünk kell. – az elsõ mondata után megnyugodtam kissé, hogy majd megy és elsomolyog de amikor az ujjai megragadták a pólója alját már éreztem mi következik.

- De az elõbb még azon voltál, hogy kiszedj a vízbõl. – kaffogom idegesen, eszméletlen?! Elõször még csak ki akar szedni most meg társulni akar, apropó ismerkedés. Hát tényleg ideje lenne már kezdeni ezzel a helyzettel valamit, mert nem jutunk egyrõl a kettõre.

- Meggondoltam magam. – feleli bájos arccal, majd elkezdi szépen a vetkõzést én pedig kizárom a környezetet és csak arra a szép testre koncentrálok ami lassan felfedi magát. a szemeim megáll a hasánál és képtelen vagyok lejjebb nézni, mert különben hanyatt dobnám magamat a vízben és belefulladnék. Én még sosem láttam férfit… így. Amint a vízbe lép lehunyna szemeit és felsóhajt ,láthatóan kellemes neki is ez a friss víz. Élvetegen körbenéz, rám sem veti a tekintetét egy ideig, s az adott lehetõséget ki is használom, alaposan végigmérem mindenhol barnás bõr alól feszülõ izmok látványa tárul elém. Még talán a szám is tátva marad a látványától, most már tudom milyen egy férfiemberi test.

- Szólj, ha kibámészkodtad magad és rámérsz egy kicsit. - szólal meg hirtelen megtörve azt a csendet ami a környékre ült. Saját tekintetem elmerül az övében, kicsit lehajtom a fejem de végig a szemeit nézem.

- Mirõl szeretnél beszélni velem? – rázom meg kissé a vizes loboncomat és csempén álló szájjal mellem elõtt összefonom a karjaimat. Ha beszélgetni akar akkor tegyük azt, és ne csak bámészkodjunk én elnézegetném még egy darabig. Sõt talán le is rajzolnám hogy emlékeztetni tudjam magam milyen is volt. Bár ez abszurdum.

- Nyilván neked is feltûnt ez a nagy csend az erdõben, vagy ha nem, hát felhívnám rá a figyelmed. Valami nem stimmel és bár egyenlõre fogalmam sincs, hogy mi az, célszerû lenne utánanézni. – összeráncolom a szemöldökeimet nem tûnt fel semmi különös, bár Jayce kicsit tapasztaltabb mint én, lehet hogy most az egyszer hallgatnom kéne rá.

- És ezt miért velem akarod megbeszélni? – kérdezek értetlenül. Ez miért lenne az én gondom? Õ vette észre, ha ennyire zavarja intézze el, van ereje hozzá. Közelebb ér hozzám, a mellkasáig érek de ez most nem is lenne fontos, az már figyelemre méltóbb hogy úgy kapkodom a levegõt mint az ûzött vad. Szinte már érzem a bõre melegét, ahogy eléri az arcom, még rákvörösebb leszek pedig a bõröm most lúdbõrzik a kissé megmozduló levegõtõl.

- Ki mással beszélhetném meg, hmm? – ujjait az állam alá vonja, és feljebb emeli a fejem hogy immáron közelebbrõl nézzek a sárga szemeibe. Még mindig pirulok kissé, és ez nem is fog változni még egy ideig, addig amíg meg nem szokom a közelségét az illatát, a melegségét. Mindent.

- Se-senkivel… - dadogom, és a levegõm amit az imént beszívtam bennem reked, mert a nyakamhoz hajolt és szagolgatni kezd. A kulcscsontjaihoz emelem a kezem és már azonnal rá is fog a derekamra, és próbál közelebb húzni magához, de elõször ellenkezem, mert ennyire közel még nem voltam hozzá. Na jó talán akkor amikor együtt aludtunk, de az egyszeri alkalom volt és még sérült voltam. Végül sikerül elérnie hogy a kezeim elmozduljanak az eredeti pozíciójukból, majd magához ölelve néz le rám. – Én nem vettem észre semmit… - szontyolodom el, mert még mindig az a gondolat csikar hogy nem vettem észre valamit, ami bajt hozhat rám és a falkámra. Én vagyok az alfa posztjában de néha úgy érzem, hogy mást kellett volna választaniuk. nekem mindegy hogy mikor eszem, én kedves vagyok velük és nem fenyítem meg õket minden egyes kis botlásukért. Olyanok vagyunk mint egy nagy család, ápoljuk és gondozzuk egymást.

- Semmi baj, majd belejössz. – nagyot fújtatok, majd a testének dõlök. Nem érdekel semmi ha megcsókolt a legutóbb akkor ez már semmi. De csak ennyi, idáig engedem magam, semmi több. Haladjunk szépen lassan, ki szeretném ismerni még is milyen ha teljesen megnyílik nekem. Az államat a válláról kissé lecsúszva pihentetem egy kicsit, aztán el akarok válni tõle de nem enged. Lassan lehajtom a fejem majd egy kaján vigyorral elkuncogom magam és mikor  a kezeinek szorítása enyhül mellkasánál fogva taszítom a vízbe háttal. Ott állok még egy darabig, egészen addig ameddig fel nem bukkan a feje a víz alól és jól kiröhögöm, majd gyorsan lebukok a víz alá és odébb úszom. A hideg víz mint a levegõ vesz körül és bizsergeti a bõröm. Amikor feljövök a felszínen hirtelen nem látom. Beletúrok az elnehezült hajamba ami most az arcomba lóg, de még mindig nincs itt.

- Ne figyelmetlenkedj Luna drága! – hallom meg a hangját amint pont elõttem bukkan fel, nekem pedig újból pír szökik az arcomra.

- A francba, ho-hogy képzeled hogy te? – egy halk kuncogást folyt el ahogy végignéz rajtam, azt mondta látott már nõt így, akkor miért néz ennyire?!

Kis idõ múltán kiszaladunk a ruhánkért és megtörölközünk, elég lesz a mókából mára. Amíg õ felöltözve elfordul addig én még intézek egy utolsó mondatot hozzá.

- Ígérem ha valami furcsát látok, vagy hallok szólni fogok. – végül a pólóm is felkerül rám, majd feltornászom a csizmáimat és a kabátomat is. csak úgy elválunk egymástól, farkas alakban nézek vissza rá amint hazafelé igyekszem. Még mindig nem mozdult pedig már jó távol vagyunk egymástól és még mindig néz. Ez de furcsa.

*~*~*~*

Két nap telt el a fürdõzésünk óta, azóta éreztem az erdõben a jellegzetes illatát de látni nem láttam. Néha – néha  belépett a területemre de nem haragszom érte, róla tudom hogy nem akarna semmi rosszat. A természet egyre jobban éledezik, nyílnak a virágok, a latyakos terep kissé már felszáradt, már a nélkül lehet járni kelni hogy kimondottan koszosak legyünk. Úgy gondoltuk Aprill-el és Bo-val hogy körbejárjuk  a terepet, meg kell nézzem mire utalt Jayce a találkozásunk alkalmával. Halk léptekkel szeljük az erdõt, néha megállunk és körbeszaglászunk majd körbe is pillogunk. Sehol senki és semmi. A kisebb állatok a jöttünk elõtt behúzódtak a vackaikba, odúikba. Nem mernek elõjönni, mi a frászért nem?

- Állj… - susogom a már nem annyira napsugaras erdõ talajához közel. Ezek ketten mellettem jönnek Bo a balomon April meg a jobbomon. A füleim jobbra ballra tekeregnek, valaki zörög mögöttünk, elõrébb haladok egy kicsit. Majd megint megállok, helyesbítek, valakik! Nagy levegõ zúdul le az állati testemen, és hátra fordulok hogy láthassam az idegeneket. Bo prüszkölni kezd, megcsapta az orrát egy nagyon erõs illat, szag ezt ki minek nevezi. Elõbújik négy nagy farkas a bokrok takarásából.

Ahogy érzem egy teljesen másik falkából valók. A hím közeledni kezd felénk, felmordulnak mellettem nem tetszésüket kifejezvén. Felvesszük az emberi alakunkat, a nagydarab Bo és a nem éppen átlagos külsejû felnyírt hajú csaj mellettem ugyan erõben eltörpül, de azért én álluk felettük és ezt tudják is jól. Az idegenek is alakot öltenek. A vezérük egy hatalmas darab barna hajú izmos pasi. Talán még Jaycenél is magasabb és melákabb. Határozottan nagyobb. Mellette két fiatalabb fiú áldogáll, akik kirívóan méregetnek.

- Kik vagytok idegenek? – teszem zsebre a kezeimet, majd felnézek a melákra aki még inkább közelít és ingerli a kíséretem. Megáll két méterre elõttem és bemutatkozik, majd elszólja magát.

- Jöttünk felderíteni ezt a lakatlan területet, hát ha találunk magunknak valót. – vigyorodik el amit rezzenéstelen arccal tolerálok egy darabig.

- Behatoltatok a területemre, jobb lesz ha távoztok. – kérem meg õket szép udvariasan, Bo elé kell hogy emeljem a kezem, majd jelzek ha erõszak kell. A két aprólék a fickó mögött közelebb merészkedik a vezéréhez, mire õ hátrakapja a fejét rájuk.

- Csak nõzni jöttünk, most nem értem mi itt a probléma. De ha már itt tartunk. – markol rá a felkaromra. – Jókor jöttél. – jegyzi meg én pedig azonnal csavarok rajta egyet, úgy hogy a bõrét tépem, mire felszisszen. Nem finomkodom, még a nevét sem árulta el, így el fogjuk õket távolítani innen. Próbálja felvenni velem a harcot egyszer hozzácsap egy fához, de többször nem talál rajtam fogást. Bo-t elküldtem Jayceékhez, és úgy hallom már közelednek is. Aprillel felvettük a harcot velük õ elkapta a fickó kíséretét én meg magát a jómadarat.  

Beleszippantok a felsõbe , és lehunyom szemeimet . Nagyon jó illata van , ahhoz képest hogy amikor elõször találkoztunk még fújtunk egymásra , most itt állok az ágya mellett egy szál pólóban és alsóban . Megszerettem . Az apró mozdulatait , az önzését , és a folytonos kioktatásait . Bár bizonytalan vagyok abban hogy mit érezhet irántam , félek  attól hogy elutasítana és csúnyán elzavarna .

- Habár nem tartozik céljaim közé, hogy téged ruhába lássalak, szívesen – ajkai felfelé ívelnek , mosoly húzódik végig arcán . A hajamat tekergeti , majd óvatosan a fülem mögé tûr egy kósza barna tincset . Most sokkal finomabban viselkedik velem mint az elõtt , és ez élteti a szívem titkos reményét . Megremegek mint a nyárfa levél , de még szélesebbre  nyúlik arcán a mosolya . Én pedig pirulva rápillantok .

- Szép ez az új szín – mozdul el mellõlem , és magára kapkodja ruháit , majd kitipeg a szobából . Amint kiment már is visszahuppanok az ágy tetejére , és teljesen elnyújtózom rajta . Nyomasztó ez a sötétség , bár a farkasoknak bírniuk kéne , de azért nem egyfolytában , így felpattanok az ágyról és elcibálom a nehéz függönyt . Sehol sem látok havat , csak a fák rügyeit figyelem innen bentrõl . Már itt lenne a tavasz ? Valóban . És milyen szép , nincs már latyak és mindent elborító hó . Olyan hiányérzetem van , kiráz a hideg , mert a sejtéseim nem hagynak nyugodni . Abby valószínûleg Ulrik mellett bolondozhat . De olyan hiányérzetem van . Hihetetlen .

Nem is tudom mióta gondolkodhatom ezen , de ajtócsapásokat hallottam , ami kicsit frusztrált de nem törõdve semmivel , és senkivel gondolkoztam tovább  . Már lassan egy fél órája annak , hogy nem hallottam semmi neszt . De nem kell sokáig várnom , nyílik a bejárati ajtó , és lépések zaját veszem észre . Súlyos léptekét , pont mint Jayceé . A konyha felé veszi a irányt . Én pedig lassan megindulok felé ,  és halk lépteimet elnyomják a hûtõben matató kéz által okozott apró hangocskák zajai .

- Jayce – hangom hallatára kicsit megrezzen , igaz is sunyin közelítettem meg .

- Mit szeretnél? – fordul felém , és látom hogy arcán kétségbeesés rajzolódik ki .

 - A többiek kerestek téged, utánad is mentek, hogy megtaláljanak. Történt valami? – ráncolja homlokát és vakarózik , igaz hogy én sem vagyok valami melegen felöltözve , de Jayen csak egy kabát meg gatya van , a felsõ testét nem borította semmi . Komoly arcot öltök , de meglibbennek vörös tincsei ahogy ingatja fejét .

- Nem, semmi – ellép mellettem , megint jéghideg . Kezem tétován csuklón markolja , és visszatartja . Ne menj , ne légy  hideg , mondd el mi a baj . Kérlek …

- Utoljára kérdem, történt valami? – ábrázata elcsodálkozást fejez ki . Nem tudom miért csináltam . Talán mert aggódom ? Nem akarom ilyennek látni , valami baj van . De mi az ?

- Még, ha történt is volna, neked ahhoz az égvilágon semmi közöd nem lenne – mosolyog , pedig nem ez a megfelelõ pillanat erre . Igaz is , nem szabadna mindenbe beleütnöm az orrom ami itt történik . De nem hiába aggódtam egészen eddig , Ulrik hangját sem hallottam eddig , pedig õ is itt volt .

- Jayce! – vállat von , és lefeszeget magáról , majd elindul . Ez a hideg temperamentum , teljesen kikészíti az idegeimet . Akár mit mond , és tesz mindig érdekes következményei vannak . Muszáj lesz utána loholnom .

- Luna – rám pillant fáradtan csillogó szemeivel . Megint le fog rázni valami frappáns dumával , most tényleg kiderítem mi viselte meg ennyire !

- Ne! Bele se kezdj. Nem vagyok gyerek, akit mindenféle mesebeszéddel el lehet hallgattatni. Elvárom, hogy felnõttként kezeljetek engem – kaffogok neki , mire rámarkol vállaimra és megperdít  és célzó jelleggel az ajtó felé irányít . Szemeim dühösen tekintenek megint Jayce-re , majd elé vágtatok . Le sem veszem tekintetem az övérõl , õ pedig csak álldogál , és várja a magyarázatot . Nem vagyok már gyerek , lehet hogy még testileg hasonlítok a gyerekekhez , de lélekben már egyáltalán nem hasonlítok , lehet hogy vannak ügyes bajos dolgaim , de ez megbocsájtható , szerintem .

  - Bájos kitörés – hatalmasat ásít , én pedig egy tétova lépést kísérlek meg , és összefonom karjaimat , ami a tartózkodás és idegesség jele .

- Ne gúnyolódj – búgom mérgesen , beletörõdõen sóhajt egyet , és kezei rásiklanak derekamra , majd közelebb von magához . Meglepett , apró hangot hallgatok és megint vigyorogni látom . Szemeim meglepetten nézik az elõttem tornyosuló hatalmas testet . Egyre közelít felém az a halványsárga szempár , majd óvatosan ajkamra nyomja ajkait , még egy hangot kicsikarva belõlem . Elhajol ajkaimtól , és kisimítja lehulló tincseimet az arcomból.

- Na most már spuri kifelé –sóhajtja lágy hangján , az én arcomat pedig elönti a vér , õ pedig bájosan figyeli minden egyes kis mozdulatomat .

- De...- kezdenék bele agyfacsaró magyarázkodásomba , de szavaival megelõz .

- Nincs semmi de. Majd mindent megbeszélünk, most viszont menj amíg nem hagy el a jó modorom – mosolygó arca még jobban zavarba hoz , és  gyors apró léptekkel sietek ki a szobából . Ujjaim végigsimítanak a kapott csók helyén , és komótosan a falnak dõlök . Tehát ugyan azt érzi irántam, mint én iránta ? Egy halk lépéssorozatot hallok , Rosette az . Felhúzott szemöldökkel figyel , amíg én felkapom a fejemet és hátam mögé rakom kezeimet , majd egy gyors terelõ kérdéssel fárasztom .

*~*~*~*

 - Haza mehetek ? – nagyot szusszan , majd kedves hangon válaszol .

- Ha jobban érzed magad , de a kötéseid nem ezt mutatják . – szegezi mutató ujját felém , én pedig lassan lenézek  , az engem takaró átázott fáslira . Még mindig vérzik , de most már csak egy kis foltban itatódott át , ez nem vészes .

- Most már tényleg jobban vagyok , köszönöm . Megmondanád Jaynek hogy elmentem ? Muszáj ránéznem a falkámra . – mosolyodok el a mondatom végén , tényleg ideje már  a körmükre néznem  .  Kapok egy felsõt Rosette-tõl , és hálásan megköszönöm amit értem tettek . Ápolóm mögött megjelenik Abby aki zsivány kacajt hallat , felém indul és viszlátot köszön Rosettnek .  

Kilépek az ajtón , és nehezen de átváltok négylábú üzemmódba , majd ránézek a már átalakult kislányra . Zöldellõ fû hajlik mancsaink alatt , amint sebes léptekkel elindulunk a házunk irányába . Nagyokat szippantok a virágok illatával teli levegõbe . Kitavaszodott , amíg én betegeskedtem . Egy pillanatra megállok , mert nem hallom kis kíséretem lépteit . Leragadt egy hatalmas kelyhû virágnál . És piszkálta , meg szagolgatta az abban tevékenykedõ méhecskét .

- Abby , meg fog csípni ! Gyere . – keltem fel figyelmét , mire a kis zümi hetykén tesz egy kört a kis feje körül . Amitõl halkan kuncogni támad kedvem .

- Jó jó , megyek … - válaszolja a méh után pillantva , a kis bakfis .Nem kell sok , és már is a környéken barangolunk . Ismerõs szagok , a falkám néhány tagja ott kint heverészik a hatalmas szomorú fûz alatt . Tekintetük ránk terelõdik , és füleiket hegyezve figyelnek fel ránk . A kisasszony azonnal az anyukájához szalad , és már emberi alakban hull karjaiba . Bo és Aron siet oda gyorsan hozzám , amint én is emberi alakot öltök magamra , kötéseim kilátszanak a halvány rózsaszín ruhadarab alól .

- Mi történt veled ? – vizsgál végig Bo alaposan , minden egyes porcikámat átkémlelve .

- Ezt hosszú lenne elmondani , majd úgy is megtudjátok . De nagyon éhes vagyok úgyhogy üssünk össze valamit ! – dörzsölöm össze kezeimet , és végignyalok a számon . Aron pedig vihogva közli velem hogy õk is érezték a vér szagot az nap este , amikor megvédtem Abby-t . Azt is megemlítik hogy a vadászok még be is kopogtak ide , és kérdezõsködtek arról hogy nem láttak-e farkasokat a környéken . Troy is színre lép , õ volt az a ki szépen finoman elhessegette a vadászokat , de elég a sok dumából ! Együnk valamit !   

Nem bírtam megállni , és egy teljes lakomát fõztem , a többiek elõnyére . Nagyon hiányoztam nekik , mert mindenki mosolyog , és csacsog velem . Az idõ nem hûvös odakint , pedig már este felé járunk , hanem éppen hogy kellemes meleg . Mindenki megpakolta a hasát , és elégedetten terülnek el imitt amott , egy kanapén vagy éppen egy fotelban . Elmerengve figyelem õket , én egy kis kora esti sétára indulok , amit közlök Troy-al . Négy lábon közelítek a közelben elterülõ tiszta vizû tóhoz , lassítok a tempón , és leülök közvetlenül a víztükörbe tekintek . Átalakulok , és megnézem hogy hideg- e a víz . Körbeszaglászom , és se szó se beszéd levetem magamról a ruháimat , ez az én területem , nem jöhet be ide senki a nélkül hogy ne tudnék róla . Így rögtön megmártózom a még kicsit hûvös vízben . Hajam a vízre borul , én pedig orrhegyig elmerülök a vízben . Majd teljesen felegyenesedve  a derékig érõ tóban arrébb lépkedek . Hajam vége átitatódik , de hanyagul arrébb tûröm . Valami neszel a bokorban , ismerõs szag . Jay-Jayce ? Gyorsan nyakig belemerülök a vízbe és kezeimmel fedem magam ahol lehet , és figyelem átalakuló mivoltát , szemei ékkövekként csillognak a sötétben .  

- Köszönöm . – halkítok hangomon , mert még meghallatszana hogy remeg . Gyorsan , apró suhanással  kerül rám a hatalmas póló , aminek olyan jó illata van , mint magának a  tulajdonosának aki pedig éppen itt van mögöttem . Meggyûrve a ruhadarabot ,  egy mélyet szippantok bele .

- Nézd , nézd ,  mosolyog ! – elveszi apró kezét karomról , és finoman arcon puszil . - Köszönöm szépen .  

- Menjünk , had aludjon ! – tessékeli ki  egy finom nõi hang , majd halkan becsukja az ajtót maga mögött .  Zsibbad minden végtagom , kiterülve fekszem a hatalmas ágyon , Jayce jellegzetes illatát érzem az ágynemûn . Milyen kellemes … lassacskán elalszom , és egy furcsa álomban ébredek . Fák mellett futok , de farkas alakban . Olyan ismerõs ez a terep , vér szaga lengi körbe az egész környéket , és hirtelen a hatalmas fák közül elõbukkan egy hóval fedett tisztás . Az ott én lennék ? Egy földön heverõ vérzõ testet látok , ami mellett egy kislány sír keservesen . De ha én itt vagyok , akkor még is ki fekszik ott ? Lehajtom fejemet , és bundámat vizslatom , ami szokatlan színû … sötét , és fura szagú , hirtelen rohanni kezdek , mit sem törõdve azzal a ténnyel , hogy én nem én vagyok . Hatalmas törzsû fák , csak fejemet kapkodom jobbra ballra  , és figyelem a közelben elhalkuló dörgések zaját . A csatakos avar sejtelmesen susog minden egyes léptem után  , én pedig mint ha megvesztem volna , szaladok , és igyekszem kikerülni a vadászok szorító gyûrûjébõl . Hatalmas bokrok takarásában pihegek egy kicsit , de nyugalmam nem sokáig tart . Kiszúrok valakit ,  ahogy éppen rohan és rejteket keres egy gigantikus fa törzse mögött . Emberi szag mindenhol , és orrfacsaró fémes bûz fedi el , motyog valamit , de ezzel mit sem törõdve futok a fenségterületem irányába .

- Kapjátok el ! Megfogni ! – érces emberi hang üvölt éktelenül a fák közül , és hallom hogy a sörétek süvítését ahogy engem próbálnak meg eltalálni . Az elsõ mellé ment . Újra a ravaszon vannak ujjai , és ügyesen kioldotta a szerkezetet . Fékevesztett iramban menekülök elõlük , mit sem törõdve az illatnyomokkal … majd hirtelen , mint ha lelassulna az idõ , éles fájdalom hasít testembe és földre zuhanok . Eszméletlen vagyok , karmazsin vörös vérem lassacskán kibuggyan és elhalkul minden . Meghaltam volna ? A mindent uraló sötétség ölel körbe , zihálok pedig  nem is csináltam semmi megterhelõt , és hangos üvöltés szakad ki torkomból . Föleszmélek , majd elöntik szememet a könnyek , és kezeimet lassan arcom elé vonom . Szemeim felnyílnak és egy aggódó arcot pillantok meg legelõször . Szólongat én pedig nem vagyok képes megálljt parancsolni a könnyeimnek .

- Jól vagy ? Luna ! Kérlek mondj valamit ! – lassan felültet , és kötéseimre pillant , nem is vettem észre hogy teljesen átitatódtak , és pirosra színezték a fáslit . Csak bólogatni bírok , mert a sírás fojtogatja torkomat . Lassan megfordít , és finoman letekeri rólam a kötést . Egyre nagyobb felületen lesz fedetlen érzékeny bõröm , halkan tûröm , szemeim karikásak , nem sokat aludtam , de az alatt is szenvednem kellett . Felsõ testemet már nem fedi a kötés , megmutatkozik a végtelenségig roncsolódott  felület  a hátamon , fáradtan magam elé meredek . Agyam minden egyes része azon dolgozik , hogy kiderítse ki is voltam álmomban , sötét bunda és az az illat … már éreztem valahol . Jeges zuhanyként ér a felismerés . Lia ? Újra befáslizva üldögélek az ágyon és nem akarom elhinni , ilyen hülyeséget álmodni ... Önkéntelenül nyögöm ki gondozóm felé szavaimat .

- Lia … meg-meghalt volna ?

- Micsoda ? Mit mondtál ? – tekintetében a félelem tûnik vissza , és leereszkedik az ágyra .

- Lia … Liát lelõtték . És - és  álmomban éreztem a fájdalmát , amit átélt amikor a sörétek eltalálták , nem szenvedett … azonnal  meghalt . – Valaki bekémlel az ajtó üvegén , ismerõs szempár , feláll az ágyamról és kisiet . Jaycenek furcsa szaga van , vér ,  még friss piros vér festi meg ruháját . Kék szemeim világa végigfut a véres részeken , orrom nem okoz csalódást . Ez itt Lia vére … csupán halkan susognak az ajtó mögül . Pantomimek játékának látszik , de érzem hogy újból elöntenek azok az érzelmek ,  amiket álmomban éreztem . Érdektelen tekintetem könnyekben úszik , és gondozómat hívja . Kikászálódom kínjaim közepette az ágy szélére , és rámarkolok a hûvös takaróra . Éles fájdalom áll mellkasomba , épp ahol Liát meglõtték . Gyorsan rászorítom kezeimet , nem vérzik . Mi az Isten történik velem ?

- Luna . Itt van Jay… - félbehagyta mondatát , amint meglátta tehetetlenségemet . Mint aki el van varázsolva , csak másodjára reagálom le szavait .

- Luna , itt van Jayce . Lia pedig …

- Tudom  , meghalt … már megint ezek a látomások , és hogy át is élem õket , elborzasztó képesség nemde ? – hitetlenkedve néz rám , mint ha valami zártosztájos lennék . Jayce valamit intézkedik az ajtó mögött , de nem nyit be , szomorú tekintetét látom csak , és már fektetnek is vissza a puha ágyba . Most már nyugodtabban pihenek , jó sokat aludhattam , mikor felébredek síri csend fogad . Hol van mindenki ? Most már minden erõm visszatért , kimászom a biztonságot nyújtó ágyból , és vízért indulok . Lépteim lassúak , de biztosak . A ház üresnek látszik , megnyitom a csapot és máris szomjamat oltom . Valaki mögém ér , és megszólít .

- Luna ? Jól vagy ? – aggódó hangja meglep . De kérdéssel válaszolok .

- Hol van mindenki ? – megtámasztom a pultot , és ránézek .

- Tudod , Lia meghalt , õt temetik éppen . – szemeim elkerekednek , és egy lépést téve felé segítségét kérem .

- Én is ott szeretnék lenni , ha megkérhetlek , segítenél eljutnom odáig ?

- De… ez biztos ? Ha jobban vagy akkor mehetünk , de ha valami baj adódna …

- Most már minden rendben lesz , eleget aggódtatok már miattam . Indulhatnánk ? – indulok el az ajtó irányába , de egy hatalmas ruhadarabot ad rám , ami jó meleg és így nem fogok fázni az út alatt . A sebeim már nem fájnak , de a kötés még mindig rajtam van , biztos ami biztos . Csak leheletünk látszik amint kis felhõcskékben fújjuk ki õket . Ismerõs illatok , ez Jayce és a falkája lesz . Körös körül egy csomó ember álldogál , de érezni rajtuk hogy farkasok , eszméletlen mennyien vannak … Odaérve alakot váltottunk , és a hûvös szellõ arcomba fújta hosszú hajamat . Eltemették , pont a végére értünk ide … Ulrik szívbe maróan zokog . De vajon Lia kije lehetett Ulriknak ? Most már teljesen képben vagyok , Lia úgy járt akár csak én , meglõtték és most már nem tér vissza soha többé .  Én is otthagytam volna a fogam , ha nem vesznek észre , és Abby is ott maradt volna velem együtt mert sohasem hagyna egyedül . És most éppen Ulrik kezét fogja , felém terelõdik tekintete , és szemei csillogni kezdenek , felém szalad hangosan ordítva .

- Luna , Luna ! Úgy aggódtam érted , az hittem hogy … - körbeöleli derekam , én pedig puszit nyomok fejére . Úgy örülök hogy nem esett baja . Szorosan ölelem , mert nem szeretném megint elveszíteni … De ezt még sem illik ,  még is csak egy temetésen vagyunk … elszégyelltem magam , elhallgatattam a kislányt , és borús tekintetem  a friss földhantra meresztem , mindenki tiszteletét teszi  valaki szipog , valaki csak komor arccal motyog valamit . Amint végeztek , mindenki vissza indul a házhoz . Megmentõim tekintete keresni kezdi  Abby-t , aki még mindig ölel finom erõszakkal lefeszegetem magamról . Megfogja kezemet , mert látja hogy lépteim még ingatagok , és Ulrikék felé igyekszünk , így hármasban .  

- Õ támadt rám – fintorgok egy nagyot majd széttárom karjaimat. Teljesen megõrülök…

- Igen, tudom. Felelni is fog tetteiért.

- Bármit is teszek vagy mondok, neked soha sem jó –mormogok orrom alatt kezeimet összefonva. Majd érdekesen néz rám.

- Ne nekem akarj megfelelni – közli hûvösen. 

- De én... – akad a szó a torkomon , mert csitítani kezd. Semmi reményem sem maradt talán ?

- Az elsõsleges akinek meg kell felelned az a falkád – néz rám furán , majd eltûntek az erdõ mélyében.

*~*~*~*

Egyre jobban roppanok össze a falka terhe alatt , de muszáj lesz kitartanom , azért is nem fogom feladni  , de mi lesz velem így egyedül … mostanában gyanúsan csendes az erdõ , de miért ?

Az egyik reggel Troy érkezik meglepõ hírrel. A városban járt és hallotta hogy vadászok mozgolódnak , és ebbe az erdõbe  szándékoztak jönni. Az ijedtségtõl kirázott a hideg és fejemre tapasztottam jobb kezem. Mi tévõ legyek? Ne engedjek ki senkit ? Ez lehetetlen , de még is mindenki betartja amit mondok. Közeledett az éjszaka , a levegõ csípõs volt és a hó éppen nem szakadt olyan ütemben. Görcsösen szorongattam a forró csokimat , és erõsen koncentráltam a bögrében visszatükrözõdõ arcképemre. Troy mellém ült és fejemre tette hatalmas kezét , végigsimítva fürtjeimet.

- Meggyötörtnek látszol , mi a baj ? – keze arcomat simítja végig és tekintetemet magára irányítja. Lelkének tükreibe nézek , bal szeme sötétjébe , és másik szeme halványan világító kékjébe. Letettem a bögrémet , majd választ adok kérdésére.

- Nagyon fáradt vagyok , és a sebeim sem gyógyultak olyan ütemben ahogy szoktak … - halkulok el szép lassan ,  kerülve tekintetét  . Fejemet vállának döntöm éppen úgy hogy érezzem hermelin fehér fürtjei simogatását. Ismerte a testvéremet ezért vagyunk ilyen jóban . Átölel és nyugtatni kezd szavaival . Lassan megnyugszom , ekkor Abby édesanyja álmából felébredve keresni kezdi egyetlen kislányát.

- Abby! Abby merre vagy ?- kapkodja fejét ,  majd mindenki keresni kezdi a kislányt. Sehol sincs ,  egyik szobában sem . A félelem megint eluralkodik szívemen , vajon hol kódorog ? Csak nem … kiment volna ??

Troy ölelésébõl szabadulva sietek az ajtó felé ,  majd kitépem a helyérõl. Távolabb apró lábnyomok sora tárul elém… utána mancsok nyoma egészen ,  az erdõig vezetnek . A félelmem beigazolódott , Abby egyedül ment ki a házból ,  a tiltásom ellenére , egek , õ még csak egy kisgyerek… és a vadászok?! Gyorsan alakot váltva keresni kezdtem , az illata nyomán hangos léptekkel futni kezdtem …

~*~*~*~*~

Hosszas keresés után a tóhoz értem , közel vagyok , nagyon is közel… idegen szagok , jellegzetes orrfacsaró fémes szag…  már itt is vannak , a vadászok. Abby-t a tó befagyott jégtükre mellett pillantom meg amint nézi magát és ügyet sem vet a környezetére. Mozgás a bokorban… nem farkas az , onnan terjeng a fémes szag. Szeméhez emeli az irányzékot… szívem hevesen kalapál , izmaim maguktól lendítik meg testemet a védencem felé . Dörrenés , Abby hirtelen a hang irányába kapja fejét , majd testem hárítja a szétszóródó söréteket. Emberi alakot öltve érkezek a fagyos talajra , a kislány testem takarásában vált alakot és szemléli  vérben úszó ruhámat , majd susogva szólok hozzá.

- Jól vagy ? – szorítom ökölbe kezeimet , a vadász a látványra elszelelt. Ez a seb nem fog olyan gyorsan begyógyulni.

- Igen … Luna … - szöknek könnyek a szemébe , száját pedig biggyesztve sírni kezd . A hang messzirõl is jól hallható ahogy keservesen sír .Vérem szaga olyan könnyen terjed akár az õ rémült sírásának hangja. Nyökögve ugyan de esedezni kezd.

- A hátad merõ vér! Kérlek ne mozogj!- potyognak könnyei a vérben úszó hólébe.

- Ne sírj ! Kérlek… - az egész hátam , sörétek mindenhol , érzem õket a húsomban. Remegve húztam össze magam.

Meg fogok gyógyulni csak kell egy kis idõ , addig kérlek el ne mozdulj mellõlem… -  kezd elhomályosulni a pici arcocska , próbálok nem elájulni . Jayce szaga és egy ismerõs idegené. A hátam mögül érkeznek , homályos tekintetemmel átpillantok vállam felett , a hátamon sok apró seb aminek nyomán kiszakadt a ruhám és vérben fekszem  ,  a kislány pedig közelebb húzódik hozzám és félve bújik véres felsõtestem árnyékába . Köhögni kezdek mire vér csordogál ajkaim közül , ezek szerint … igen súlyos a sérülésem …

- Ulrik ? – hangom halkan , de lényegre törõen hangzik.

Pupillái kikerekednek , arcára kételkedés ül ki  ,majd alakot váltva felém siet. Óvatosan letérdel mellém Jayce –vel mit sem törõdve. Elsöpri arcomból vérrel áztatott tincseimet majd kék szemeimet kémleli .  Abby ruhámat szorongatva néz rémülten Ulrik hatalmas mivoltára , halkan megnyugtatom .

- Ne félj pici lány , õ itt az én rég elfeledett  dadusom . – nyúl kezem felé , végigsimítom kissé borostás arcát. Kezet csókol … majd  Jayce mögé lép. Csak Ulrik arcát kémlelem , és megszólal jellegzetes mély hangján.

- Pici Luna mi lett veled ? A  vadászok voltak igaz ? –nézett a kislányra mellettem.

- Ösztönös volt … Ul..rik… nem érzek semmit. – Jayce is megdöbbenten bámul a ruhámat szorongató kis Abby-re .

Ne nézz így , most a falkámnak és önmagamnak feleltem meg … nem akarok semmi kifogást hallani tõled , utálom hogy mindenre van válaszod és megoldásod. – fordítom el érdektelenül fejemet .