|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| timcsiikee | 2012. 07. 05. 00:39:48 | #21957 |
 Karakter: Sven McKnight (Sithiyus)
Megjegyzés: ~ Mojámnak
Sven:
Cipőm halkan kopog a sikátor csendjében, lusta gőz szivárog az egyik magasan lévő csőből. Fekete, hosszú kabátom csak úgy libeg. Nincs szél, nem is haladok gyorsan, inkább csak az erőm kicsapódása. Valami újra, valami ínyencségre vágyom. Nem, nem kajára, emberi ételre. Az ember az jobban stimmel a mondatból. Friss hús, betöretlen test, igen ez kell most nekem. Nem mintha máskor nem erre vágynék. Az előző éjjel dobtam el azt a széthasznált emberi testet, amiből már alig szívható ki valami energia. Félreértés ne essék, él, egészséges és most is dolgozik az illető, baja nincs. Csak már unalmas és íztelen.
Kellemes koraesti fények, hozzá tartozó városi zajjal, amikor az emberek munka után készülnek az estére. Ki az utcán, ki otthonában, van aki már pihen a holnapi napra. Az én célpontom az utcát járó kíváncsi fiatalok.
Az egyik étterem és bár hátsó ajtajához lépek, és megfogom a kilincset. Nem nyitom ki, nem megyek be, csak várok egy lélekenergiát, ami hamarosan meg is érkezik.
Amint a másik oldalról valaki a kilincshez ér, felszívódom erről a világról, és a megbillenő testbe szivárgok észrevétlenül. Most már az Ő testéből szemlélem a környezetem. A kezemben egy tál van, ételmaradékkal. Ledobom a földre, majd sarkon fordulva bezárom magam mögött az ajtót. Félig visszaadom az irányítást a test tulajdonosának, hogy éber maradjon, és ne vegye észre, más is lakozik a testében.
Forró levegő csap meg a kinti hűvös után, majd émelyítő ételek illata.
- Alex, merre vagy már?
- Megyek! – zeng körülöttem a válasz. Nyilván a fiú Alex, akibe szálltam. Amikor egy tükör mellett halad el megszemlélem, hisz eddig nem nagyon vettem észre. Nem rossz, édes pofi, szép fiúcska, de nem igazán az esetem. A szeme túl szürke, és nem érzek benne semmi különlegesebb energiát.
- Ezt vidd ki a hatoshoz, aztán gyere mosogatni. – bólint, egy tálcára pakol három tányért, majd kisiet. Az asztalnál helyes kis fazonok ülnek, láthatóan ismerik a pincért, aki felszolgál nekik.
- Sziasztok – köszön halkan, a többiek visszamosolyognak rá. Egy hihetetlenül erős kisugárzású pasas ül közöttük, ragyogó tekintettel. Fincsi. azt hiszem megvan a mai egyik jelöltem.
- Mikor végzel Alex? – kérdezi szépségem, aki elé épp leteszi a tányért.
- Még megyek mosogatni, kábé fél óra, aztán mehetünk is, amint befejeztétek. – válaszol a test tulaja, míg engedem neki. Ettől talán kicsit émelyeghet. Az emberek nem nagyon tudják milyen érzés a megszállás. A nagyon helyes fiúka kissé furcsán méreget. Különös erőt érzek belőle, és ez egyre kíváncsibbá tesz.
- Épp azon tanakodunk merre menjünk. – szól meg a szőke faszi – Eli a Rinot ajánlotta, de ahhoz nincs kedvem. – A fiú úgy tesz mintha egy noteszra írná fel amit mondanak, de csak ezzel leplezi a beszélgetést. Eljött az én időm. A fiú feje kicsit meginog, próbálom felvenni a stílusát.
- Nem rég hallottam egy jó kis helyről, ami csak fél tízkor nyit. A hely neve Wild Knight, szerintem elnézhetnénk oda. Előtte meg ihatnánk valamit – átírom az Alex fiú memóriáját, hogy később, ha már nem leszek benne ne buktasson le, majd visszaadom neki az irányítást a testében. A feladatot elvégeztem.
- Oké, megegyeztünk. Azért te is egyél valamit – mondja megint a szőke. A fiú csak megrázza a fejét.
- Nem vagyok éhes – csak az én energiám van rá hatással. – Most megyek, majd később találkozunk. – visszafordul, bemegy a konyharészre, és ahogy a koros pasas kérte tőle, nekiáll mosogatni pár tányért. Kicsit még megmozgatom benne az energiámat, amitől szájához kap, majd sietősen szalad ki a mosdóba kidobni a taccsot. Amint a kilincshez ér, „kimászok” belőle, energianyalábként suhanok keresztül az éttermen még egy utolsó pillantást vetve a leendő „vacsorámra”, aki egy pillanatra felnéz, de én már kint vagyok az épületből, ismét szilárd alakban. Ideje előkészíteni a terepet.
~*~
A helyiség olyan akár egy felfűtött sötét disco. A zene nem elég hangos ahhoz, hogy mindenki hallja, Nincsenek villódzó fények, sem zenepult. Van viszont bárpult, italok, és „tánctér”. Én csak színtérnek hívom. Se ülőhelyek, csak kipárnázott, hangszigetelt falak, vastag szőnyeggel borított padló. A hátsó falnál az én trónusom áll, én pedig ülök benne. Erőm betölti az egész helyiséget, kitölti a legeldugottabb réseket is mind a falakban, mind az emberekben. Puszta szemmel csak egy kopár helyet látnának, de a segítségemmel egy más világ tárul a szemük elé, Egy izgalmas bár. Kihozom belőlük azt, amire a szívük legmélyén vágynak. Én vagyok az irgalmas szamaritánusuk, aki segít teljesíteni féltett álmaikat. Itt nincs szégyenkezés, szemérmesség, csak puszta vágy.
Férfiak, nők, fiúk, lányok egyaránt, kik visszatérők vagy újonnan csábítottak a helyre. Látok ismerős arcokat is, és ismeretleneket. Gyakran több az ismeretlen, mert ritkán foglalkoztat más a saját prédámon kívül. Tíztől olyan tizenegyig tart míg felhevülnek az emberek és egyre jobban érzik magukat. Majd bezárulnak a kapuk. Nemsokára megérkeznek a kis csapatok, kiket a délután folyamán csalogattam ide, köztük a fő kiszemeltem is. Helyes, nagyon helyes.
Leülnek a bárpulthoz, de csak egy-egy rövid italt rendelnek, körbenéznek, általában ez a szokásos menete egy új hely feltérképezésének. Meglátom a kis Alexet, úgy látom már jobban van, Ő ül szélen. Az egyik nagydarab pasast felé küldöm tudat alatt, mögé ül, majd fülébe suttogva hívja el a többiektől táncra. Egy kilőve, maradt kettő. A szőke pasas úgy néz ki jobban bámulja a nőket, így Ő kap egy vörös macát az egyik régebb óta nálam pajzánkodók közül. Maradt még egy. A kis sötéthajú szépségem egy elegáns, fekete hajúval beszélget. Ahogy érzem a magasabb fazon táplál valamicske vágyat vagy érzelmet a cukiságom iránt. Ha jól emlékszem Eli. Nála nehezebb dolgom lesz.
Felé irányultan kicsit megspékelem az energia esszenciáját és felerősítem vágyát. Ahogy gondoltam, a nyuszi megszeppen, és ahelyett hogy letámadná egyből, kirohan a mosdóba. Hehe… A szépségem már így egyedül marad nagy pohár koktéljával.
Hogy is állunk az időben?
Felállok trónusomról, és mintha eddig senki nem vett volna észre, kijár nekem a figyelem. Sőt, a szép fiúka is észrevesz és csak nagy szemekkel bámul felém. Körülbelül úgy viselkedem, mint aki épp most lépett elő a színfalak mögül.
„Folytassátok csak” sugallom erőmmel, a láthatatlan helyről szivárgó zene kicsit felerősödik, és a ringatózó tömeg egyre jobban belelendülve élvezi a forró ritmust. Körbenézek, mintha csak gyönyörködnék a látványban, és talán valahol így is van. Szeretem így látni az embereket. A mosdó mellett meglátom a kis nyuszit, akit egy tőle alacsonyabb, kiéhezett fiú támadott le és vissza is vonszolja magával a mosdóba. utolsó is kilőve.
Végül megállapodik tekintetem a bárpultnál ülő egyetlen személyen. Habár igyekszik csak az italára figyelni, ami lassan elfogy, látszik, hogy végig felém figyel. Ujjammal intek neki, hogy jöjjön közelebb. Körbenéz, majd mikor senkit nem lát maga körül, visszanéz rám. Újra csak ujjammal csalogatom magam felé, és végre feláll, lassacskán pedig közelít, a tömegben barátait keresve. Mikor előttem áll meg, csak akkor néz megint rám.
- Hogy hívnak, új kis vendégem? – simogatom hangommal, mire kissé ködössé válnak szemei, de pár pislogással eltünteti. Hmm…
- Eli… - válaszol végül kedvesen. Szóval valóban Elinak hívják. – Tiéd a hely? – kérdez vissza. Figyelmen kívül hagyom.
- Mondd csak Eli, van kedved táncolni? – kisimítom nyakkendőjét felemelem és a számhoz emelem, megérzem rajta a parfümös illatot. Csak nem munkából jött?
- Nem tudom… talán. – bizonytalan. Ami furcsa, mert más ilyenkor már rég a karjaimba vetette volna magát. Elengedem a nyakkendőt, majd körbejárom, megállok mögötte.
- Ugyan. Szórakozni jöttél nemde? Akkor szórakozzunk – A vállára teszem kezeimet, előre hajolok, és belenyalok a fülébe, mire ugrik egyet. Kicsap erőm, becsapódnak a bejárati ajtók. Nincs több ki és bemenetel, míg én újra ki nem nyitom az ajtókat.
- Mi folyik itt? – nyögi halkan, nyelvcsapásom után. Érzem, ahogy felforrósodik a teste, de küzd ellene. Szinte egyszerre látok mindenkit magam előtt. A táncoló tömegben a csókok és tapogatások egyre intenzívebbé válnak, a mosdóban vagy három párocska is orálisan játszik. Kicsit elsiették a dolgot, ő bajuk.
A zene már nem is hallatszik, csak a sóhajtozó nyögdécselő emberek hada, kik egyre jobban belemerülnek a másik testének titkaiba. Még mindig egy fejükben hangzó ritmusra táncolnak, de közben a nyalogatás, intim testrészek előbukkanását észre sem veszik, csak élvezik.
A tömeg felé fordítom a fiút, mögé állok és hóna alatt átnyúlva simogatom ingen keresztül testét. Érzem benne a meglepett izgalmat. Talán megriadt a látottaktól, viszont ugyanannyi izgalommal is tölti el.
- Látod, milyen jól érzi magát mindenki? Szórakozzunk mi is. – kigombolom az ingét, talán észre sem veszi mert hagyja. Egyik kezemmel benyúlok inge alá, és mellbimbóján kezdek ujjammal körözni, másikkal ágyékára markolok. A hatásom lassan teljesen magával ragadja. Izgalmas, hogy lassan, ez még engem is lázba hoz.
Hátrálok vele a tónusig, leülök, Őt pedig az ölembe ültetem. Érzek benne valamilyen erőt, ami próbálja őt visszafogni, ellenállóbbá tenni. Nehezebb lesz betörnöm mint gondoltam. Tökéletes.
Szétnyitom rajta az inget, mindkét kezem mellbimbóin köröz, kicsit hátraveti fejét, majd vissza előre. Az ingen keresztül finoman megharapom a hátát. Nehéz elkábítani, pedig ahogy láttam ivott eleget is, de nem sok hatása volt. Nem tűnik teljesen embernek, és ez felizgat. Egy energiabomba, finom falatba csomagolva. Egyik kezem visszakúszik nadrágjához, kioldom, de kiszabadítani már nem tudom merevedését, mert lefog.
Csak ekkor nyitja ki megint a szemét, és körbenéz.
- Úristen… - nyögi fullasztóan, átnézek mellette a tömegre. Na igen. A legjobb rész, mikor egyetlen hullámzó tömegként a szőnyegre borulva dugnak az emberek egytől egyig. Megtalálom a kis szőke barátját, amint hátulról adagolja a vörös nőt, és a kis Alexet, aki a pasason lovagol. Elvigyorodom.
- Látod milyen jól érzik magukat? Nem szeretnéd te is ennyire jól érezni magad Eli? – csuklómon meglazul a szorítása, így máris folytatom tevékenységemet, hogy kézzel elégítsem ki. Valamelyest a tudatába látok. Szűz a szentem, ami máris hatalmas erőt igényel nekem ahhoz, hogy ne essek neki azonnal. Pedig szeretem a friss húst, az egyik legédesebb, de ki kell érdemelni, akkor nyerem belőle a legtöbb energiát.
- Ah, ne… - tiltakozik még szavakkal, de tettekkel már kevésbé. Finoman masszírozni kezdem. Olyan élményben részesítem, hogy ne felejtse el.
- Gyere el többször, Eli és sokkal többet is mutathatok neked – suttogom bőrébe, mormolva a szavakat, tudatába lopózva – Olyat adok neked, mint még senki. Élvezd, csak élvezd. – Lehunyom szemem, energiám felforrósodik és mindenkire hatással van, velük együtt élvezem a kicsapongást.
Megcsípem a mellbimbóját, mire felnyög és nem sokkal utána elélvez, őt is követi a legtöbb ember az orgia közepén. Elernyed az ölemben, nagyot sóhajtva szívok magamba egy kicsit az energiájából, és mindenkiéből a teremben.
Amint kifújták magukat monoton, zombiként öltöznek fel, majd eredeti csoportjaikba rendeződve, esetleg egyedül, ahogy jöttek úgy távoznak a kinyílt ajtókon. Eli kicsit lassabban, de követi a tömeget. Egy újabb fergeteges este. Végre egy igazán érdekes játékszert szereztem be.
|
| oosakinana | 2012. 01. 16. 21:27:45 | #18575 |
Karakter: Adonis LeRouge
Megjegyzés: (Pattymnak)
Ma egy bulit akarok tartani a beosztottaimnak, annak sikerére, hogy sikerült felépíteni az egyik bevásárlóközpontot, ami határidős volt. Mindenki nagyon izgatott. megmondtam nekik, hogy csak a legjobbakat hívják nem érdekel mennyibe kerül, mert összetudunk hozni annyi pénzt, hogy jó legyen mindenkinek. Rájuk hagyok minden tervezést én meg már csak szórakozni akarok és remélem valami jó kis pipit is fogok találni, mert olyan fincsi lenne szórakozni végre valakivel ez a munka annyira elvette az időmet, hogy el is felejtettem, milyen, amikor az ember csak jól érzi magát és önfeledten szexel.
Szerencsére hamar eljött ez a nap és nem kellett sokat készülődnöm sem. Már a buliba tartok, de csak meghúzom magam, hogy szét tudjak nézni, de ahogy elnézem a Dj-s lányt eléggé fogamra való. Hosszú fehér haja van és a fején meg egy fülhallgató, ami jól mutat, főleg, ahogy a fejét is mozgatja hozzá. az öltözékéről meg ne is beszéljek. Nagyon szexi egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne lépjek oda hozzá és érintsem meg a lapockáját.
Összerezzen az érintésemre, majd lekapja a fülhallgatóját és megfordulva rám emeli a tekintetét. Közelebbről még csodálatos szemeit is láthatom, amik elkápráztatnak. Vajon milyen lehet élvezet közben? hmmmm. Kezdek teljesen begerjedni rá. innen már tuti, hogy egyből az ágyamban fog kikötni. közelebb lépek hozzá, mire ő is viszonozza a mosolyomat és gondolom, már alig várja, hogy mit szeretnék, pedig ha azt ő tudná….
- Bocsánat, ha megzavartam. Csak egy számot szeretnék kérni, ha lehetséges.
- Önnek természetesen uram. – bólint, amire már mondom is a címet és látom, hogy valamit csinál. - De még egy kicsit várnia kell, mivel néhány beosztottja már előbb jelezte igényeit. – szóval várnom kell. Hát rendben legyen, de az tuti, hogy a számomra le fog jönni táncolni velem, mert meg kell tudnom mennyire vehemens, ha a táncról van szó, mert lehet, hogy még az este egy kis zenét is képes lennék betenni, hogy jól szórakozzunk. - De ha már erre tévedt, hadd köszönjem meg önnek is a meghívást. Patty vagyok. – nyújtja felém a kezét, mire úriemberformámban egy csókot adok rá.
- Örvendek hölgyem, én Adonis LeRouge vagyok, de úgy látom a hírem már megelőzött.
- Igen, már elárulták kicsoda ön, csak eddig még nem volt alkalmam bemutatkozni, sajnálom. De örülök, hogy végül ide sodródott, mert hiba lett volna elszalasztani egy ilyen lehetőséget. – sejtelmesen elmosolyodik, amiből már mindent értek. Nem lesz ellenére egy kis szórakozás, amit terveztem mindkettőnk számára és tuti, hogy ő is fogja akkor élvezni nem csak én. Visszafordul a monitorhoz és megigazítja hátul a szoknyáját, miközben tovább ringatja a csípőjét, hogy megmutassa mit is fogok kapni az este.
Kicsit visszavonulok és nézem az embereket, ahogy riszálják magukat, de leginkább Patty-t figyelem és szinte bűvölöm. Mondjuk úgy álltam, hogy ő is lásson engem. Kíváncsi vagyok, mennyire vagyok a szemér való, ahogy ő azt az előbb sejtette.
Felcsendül a zeném, de addig elég sűrűn tartottuk a szemkontaktust, csak azért kellett elválnunk egymástól, hogy a monitort figyelje, meg a sok hülye beosztottamnak a kérését teljesítse. Fellépek a pultra mögé és a kezemet a derekára helyezem és az ágyékomat is a fenekének nyomom.
- Jöttem, hogy a számomat veled táncoljam végig. – suttogom érzékien a fülébe, amire mintha kicsit végig futna a bizsergés a testén.
- Már alig vártam, hogy vissza gyere. – válaszolja, de tovább koncentrál a munkájára, miközben engem izgat a kerek kis fenekével, ami olyan tökéletes számomra.
- Itt vagyok. – válaszolom, majd kicsit a fülére harapok, amir egy halk sóhaj hagyja el ajkait. Annyira csábító hangja van. hallani akarom és érezni akarok belőle még többet. Nem sűrűn volt a mostanában ilyen nő, aki felhívta volna a figyelmemet ennyire. már teljesen kivagyok éhezve és ez a szépség ma este az ágyamban fog aludni.
Nem beszélünk semmit, csak táncolunk, miközben majdnem a gatyámba élvezek annyira tudja riszálni a seggét és még a szoknyája is kicsit feljebb csúszik és meg is fogom a fenekét, de ezt az akciónkat senki nem látja, de ha látják is nem szólhatnak semmit, mivel én vagyok a főnök és ha bárki bármit szólni mert egy felmondó levéllel az asztalán fog reggel bejönni dolgozni.
~*~
Az este nagyon jól sikerült elég sokat táncoltam a drága Patty-val és olyan kedves volt, hogy sikerült kellő képpen felhúznia. ha még egyszer abba kell hagynom, akkor azt hiszem, hogy szét fogok robbanni. kénytelen leszek közszeméremsértést véghezvinni, ha nem dughatom most már is azonnal.
- Ennyi volt mára a buli emberek. Köszönöm szépen, hogy elhívtak és itt lehettem önökkel. – zárja le a bulit, aminek nagyon örülök. odasétálok hozzá, miközben pakol és a fenekébe markolok.
- Remélem, azért számunkra még folytatódik az este nálam. – suttogom a fülébe, amire kicsit rá is harapok.
- Most már folytatódni fog. – állapítja meg, ami nagyon is helyes megállapítás.
- Akkor ha összepakoltál gyere a kocsimhoz és elmegyünk hozzám. A cuccaidat, meg elvitetem, csak adj egy címet. – a kezembe nyújt egy névjegykártyát, amin minden rajta van.
Elintézem a cuccait, majd szépen kijön és beszáll mellém a kocsiba, amit már annyira vártam. Szinte százhússzal száguldok végig a városon, hogy végre kiélvezhessem magam. Iszonyatosan kanos vagyok!!!!! De előtte még egy kicsit táncolni fog nekem. Muhaha.
Amint megérkezünk, bevezetem a házamba.
- Érezd magad otthon. – megyek beljebb, és ahogy töltök egy pohár italt magamnak meg a partneremnek egy kis zenét is kapcsolok be.
- Szép ház. – jár körbe a szeme a lakáson, ám amikor odaérek a kezébe nyújtom az alkoholt.
- Köszönöm, neked meg egy kis alkohol, Ha már egész este nem ihattál. – kacsintok rá, mire elveszi, de ekkor megszólal az egyik kedvenc zeném, amit felhangosítok teljesen.
- Szeretném ha táncolnál csak nekem erre a zenére. – helyet foglalok a kanapén és figyelem, hogy mire fog készülni, mert lehet, hogy tánc közben fogom letámadni.
|
| Nanami Hyuugachi | 2011. 11. 24. 18:02:19 | #17843 |
Karakter: Aaron Kim Sebastian
Megjegyzés: vége
Szia!
Ne haragudj, de nem tudom folytatni, nem illenek össze a karaktereink!
VÉGE!!
|
| Glam | 2011. 11. 07. 20:41:48 | #17649 |
Karakter: Shino Murasaki
Megjegyzés: Nanaminak
Szemétláda. Végig átbaszott. Végig, csak erre ment ki a játék! Hogy lehetsz ekkora tapló állat? Gyűlöllek, Aaron Kim Sebastian, tudd meg! Gyűlöllek!
- Szóval ezért jöttél? Meglepett, hogy így érzel. De ha már ilyen szépen kérted, elmondom mi a szitu. Nem az emberek ellen szövetkezünk, hanem az öcsém ellen. Ő akarja kiírtani az embereket. Ő ellene kellenek a jó harcosok. Ő ellene edzünk minden áldott nap, hogy ha elmegyünk érte, ne ölje meg az egész csapatot. Ő szövetkezik az emberek ellen, nem én. Viszont, ha elengedlek, megöl téged. –mondja. Kit érdekel? Öljön? Ennél a baromnál az is jobb!
- Engem nem olyan könnyű megölni. –válaszolom végül.
- Nem ismered őt. Nem ismered a képességeit. Senki nem érheti utol, olyan gyors. Senki nem győzheti le, olyan erős. Ellene fog vonulni az egész Tanács. 2 nap múlva hajnalban indulunk. Te is velünk tartasz vagy nem? –kérdi.
- Adj gondolkozási időt! Kérlek! –mondom neki. Mit szenvedek? Öljön meg az öccse és csá!
- Ha megszöksz, én foglak megölni és nem az öcsém. –mondja, majd távozik. Jaj de jó, legalább nem látom a pofádat, te fasz. Felkelek és felöltözök, majd kiugrom az ablakon, már semmi nem érdekel. Üres lett a tér, mi folyik itt? Egy katona sem vigyáz rám? Még jobb. Egyszercsak egy felkiáltást hallok: „Soha!” –ezután egy hangos puffanást. Itt meg mi folyik? Lejjebb megyek, azt látom, hogy Aaron egy kráter közepén fekszik. Lemennék hozzá, ekkor szembe találom magam azzal, aki őt leütötte. Hirtelen megdermedek… ne… csak őt ne! Látszólag megismer.
- Áá, hát te vagy az…? –kérdi egy gúnyos vigyor kíséretében. Ránézek. Szemeimben megvetés és harag tükröződik.
- Azthittem nincs olyan, akinek Aaronnal nagyobb arca van… de tévedtem. –szólok neki. Aaron feláll, majd rámordít:
- Te meg mit művelsz?! Azonnal gyere ide! –közben vért köhög fel. Előhúzom a kardom.
- Óó, nem Aaron… ebből most te szépen kimaradsz. –mondom. Érzem, hogy ingerült lesz, elkapni készül, de az öccse mögöttem terem és megint eltaszítja. Most az öccsével háttal állunk egymásnak.
- Neki adod az ívet? –kérdi megvetéssel.
- Nem. De benned ugyanúgy elvesztettem a hitem.
- Óó. –megfordul. A nyakamhoz közel hajol, fülembe súg.
- Nem mesélted neki igaz-e?
- Mi… miről beszél ez, Shino? –kérdezi Aaron. Sóhajtok.
- Ő volt az… aki megölte a szüleimet. És aki ugyanazt tette velem, amit most te is. Miatta törtem meg lelkileg. De azthiszem… -az öccse felé –vagyishát feléjük- fordulok. Előveszem a kardom.
- Most pedig… -szólok. – Te választhatsz kedves Aaron. Velem… vagy ellenem? –emelem a kardom az öccse nyakához. Az elvigyorodik.
- Persze… egy semmirevaló uke, meg a faszfej bátyám… sokra mehetnek együtt… -elkezd nevetni.
- Mind a kettőtöket gyűlöllek. Nekem már mindegy, melyikőtök keze által halok meg. –nézek rájuk, igazi megvetéssel.
|
| Nanami Hyuugachi | 2011. 10. 22. 17:10:48 | #17382 |
Karakter: Aaron Kim Sebastian
Megjegyzés: Shinomnak
Elmegyek egy kicsit edzeni, de zavart érzek a szobámba, és
ahogy benyitok Shinon van a félvér srác. Tudom jól az egészet, hisz
megbeszéltük előre, hogy mit fog csinálni és belemegyek a játékba.
- Szállj le rólam, te rohadt állat! – nyögi ki nagy nehezen.
Akkor ideje színészkedni egy kicsit. A húgom meg fog ölni,
de nem érdekel, ha elérhetem vele, hogy kinyögje ki küldte, akkor megéri. Úgy
nézek, mintha iszonyatosan haragudnék a sárkány félvérre és szinte átpirítom
tekintettemmel. A sárkány leugrik róla, majd mentegetőzni kezd, ahogy
megbeszéltük. Kiordítok az öröknek, akik természetesen be vannak avatva
mindenbe. Kiviszik a szobából. Mintha ideges lennék a testi és lelki
állapotáért, odamegyek hozzá, mire ő előadja a szenvedő alanyt. Félájultan
könnyes szemmel néz rám. A kurva anyát, jó színész, ha nem tudnám miben
sántikál, bevenném az egészet. A szerepemnek tovább hódolva, megcsókolom.
Lehunyja szemeit, mintha elájult volna, de szíve hevesebben kezd el verni,
ahogy kezeimbe veszem, mintha aggódva vinném a kórházba. Mire beérek, addigra
már elalszik. Talán 4 órát alszik. Addig én mindent elrendezek. A kórház köré
több száz katonát állítattok, persze erejüket Sophieval leblokkoltatom, hogy ha
sikerül kiszöknie a kórteremből, akkor ne tudjon innen megszökni. Természetesen
nem kötöztem ki, had higgye csak azt, hogy nem tudom mire készül. A szoba elé
viszont erős őrséget állítatok, had tudja mennyit ér. A közelbe maradok. Amikor
felébred és az egyik őr megy be hozzá, mert felsikított, kijön, szól nekem és
én aggódó tekintettel megyek be hozzá. Istenem, milyen jó színész vagyok.
- Hogy vagy? – kérdezem, mintha tényleg érdekelne az
állapota.
- Miért nem tudsz – itt felnyög - szex után is így nézni
rám? – szemeit könnyek hagyják el. –Olyan jó vagy az Istenért! Miért kell így
szemre hánynod, he? Mért csak ennyire vagyok jó neked?! – ordítozik velem. Folytatja.
– Azért küldtek… hogy megtudjam, miért szövetkeztek az emberek ellen. Nem is
küldtek valójában, saját meló volt, tudd meg! – kiabál szenvedve. –Tudni
akartam… hisz én magam is félvér vagyok. – jelenti be, mintha nem tudnám. Arcomra
megilletődöttséget ültetek ki, mintha tényleg megilletődtem volna. Persze nem,
csak ki akarom deríteni, miért jött. Látszik rajta, hogy meglepődik és
visszafekszik az ágyba. Csak engem figyel. Abbahagyom a színészkedést és
megszólalok hidegen és gúnyosan.
- Szóval ezért jöttél? Meglepett, hogy így érzel. De ha már
ilyen szépen kérted, elmondom mi a szitu. Nem az emberek ellen szövetkezünk,
hanem az öcsém ellen. Ő akarja kiírtani az embereket. Ő ellene kellenek a jó
harcosok. Ő ellene edzünk minden áldott nap, hogy ha elmegyünk érte, ne ölje
meg az egész csapatot. Ő szövetkezik az emberek ellen, nem én. Viszont, ha
elengedlek, megöl téged.
- Engem nem olyan könnyű megölni.
- Nem ismered őt. Nem ismered a képességeit. Senki nem
érheti utol, olyan gyors. Senki nem győzheti le, olyan erős. Ellene fog vonulni
az egész Tanács. 2 nap múlva hajnalban indulunk. Te is velünk tartasz vagy nem?
- Adj gondolkozási időt! Kérlek!
- Ha megszöksz, én foglak megölni és nem az öcsém. – mondom
neki és kimegyek az ajtón.
Sophieval edzeni megyünk. 3 órát edzhettünk, mikor az egyik
emberem jön, hogy elkezdődött a támadás az emberek ellen.
- Mi van, 2 nap múlva kellene kezdődnie nem most. Csak nem
előrébb hozta? A kurva életbe. Szedd össze az összes tagot a Tanácsból és gyere
utánam Sophieval.
- Shinoval mi legyen, Nagyuram? Rátok bízom a védelmét. –
kiáltom már a távolból.
Elindulok a hangos kiáltások felé. Látom, hogy az öcsém, egy
egész hadsereggel vonult ki az emberek ellen. Közelítek felé, de sorba utam
állják az erősebbnél-erősebb ellenfelek, melyeket egy-két ütéssel a földre
küldök. Végül ott állok előtte. Jóval magasabb vagyok nála, de ő erősebb,
gyorsabb nálam. Míg a húgom anyánkra, ő apánkra ütött. Én bennem van
mindkettejükből. Ő apánk vérszomját, Sophie anyánk szeretetét, míg én
mindkettőt örököltem.
- Mit akarsz itt, bátyám? – kérdezi ridegen.
- Tűnj el az emberek közeléből! – felelek neki hidegen.
- Mért? Hisz mi sokkal erősebb és fenségesebb lények
vagyunk, mint ők. Vagy szolgáljanak minket, vagy pusztuljanak! Mit szólsz ehhez
bátyám? Velem vagy, vagy ellenem? – mondja és kezét nyújtja, hogy fogadjam el.
Érzem, hogy a közelbe van Shino, de nem tudom pontosan, hogy
hol. Érzem, hogy minket figyel mindenki, hisz nem éppen a földön vagyunk. Úgy
150 m-re a földtől. Felemelem a kezemet és közelítek az ő keze felé. Majdnem
megfogom, mikor elütöm kezét.
- Soha!! – kiáltom és megtámadom. Egyszerűen gyomron üt és
én több száz métert zuhanok, míg végül egy hangos puffanással és egy hatalmas
kráter kíséretében földet érek.
|
| Glam | 2011. 09. 13. 18:05:03 | #16666 |
Karakter: Shino Murasaki
Megjegyzés: Nana-channak
Nagy nehezen végül megmenekülök. Az irodába beérve azonnal valami göncöt ragadok magamra, majd végiggondolom a történteket. Undorító… undorító állat! Gyűlölöm! Eltelik az első nap… majd lassan a második is. Ezen a már kellemesnek mondható reggelen betér hozzám egy ember.
- Jó reggelt. –köszön mély hangján.
-Jó reggelt uram, miben segíthetek? –kérdezem.
-Ki kéne kémkedni, hogy egy bizonyos személynek, mi a gyenge pontja. –mondja. Egy rendes ügy, ideje visszaállni a monoton hétköznapokba, elvállalom.
-Kinek? És mikorra? –kérdezem meg. Ekkor nagyon megrémülök. Egy ismerős hideg hang zörren fel… méghozzá a velem szemben álló torkából.
-Neked, és most. – mondja és a falhoz nyom.
-Azt hitted megmenekültél? Hogy hagylak megszökni? – kérdezi.
Válaszolni nem tudok, hiszen megcsókol, majd kicsatolja nadrágomat… jaj, ne, kezdődik az egész előröl! Védekeznék, de nem megy. Farkamra markol, mely akármit tennék ellene, így is megmerevedek a kezében. Elkezdem élvezni. Nyögök, nem tudok ellene semmit tenni. Leveszi a nadrágom, és az ujjaival játszik… ne, ezt nem tudom elviselni. Felnyögök, ekkor kopognak.
-Ha elárulsz, megöllek! – suttogja fülembe, melyet meg is nyal.
-Menj most el. Majd gyere vissza később. – szólok ki.
-De Shino, ez fontos. – szól hű társam és nyitna be. Nem, most nem jó… nem árulhatom el magam.
-Menj el! –szólok határozottabban, majd érzem hogy… hogy farkával körülöttem játszik… belémhatol, felsikítok… elszoktam ettől az érzéstől, így ismét fáj… elkezdi mozgása közben csókolgatni a a nyakam, majd belémharap. Áúú. Felnyög, majd rákérdez.
-Csak nem élvezed? –érzem az önelégült tekintetét.
-Veled… soha. –nyögöm ki nehezen.
Gyorsabb mozgásra kapcsol, szinte vágtat bennem… fájdalom járja át az egész testem. Érzem, ahogy belémélvez, érzem, ahogy lassan lelohad… megszívja nyakam, majd felöltöztet. Ő is felöltözik. Félájultan fekszem immáron a vállán. Feldobott rá, mint valami húscafatot… undorító.
-Most pedig velem jössz. –mondja, és kiugrik az ablakon. Mikor felébredek, már az ágyában vagyok; ismét kikötözve.
-Addig maradsz itt, míg el nem mondod, ki küldött, és mért?!! – szól hidegen.
-Úgysem mondom meg. –szólok dacosan. Megcsókol.
-Na-na. Nem ismersz engem! Nem ismered a módszereimet sem! –mondja, és elindul kifele, de megszólalok.
-Aaron Kim Sebastian vagy. Van egy húgod, és egy öcséd. Az apádat megölték, anyád meghalt a húgod születésénél. –mondom hidegen. Ekkor ott terem, elkapja a torkom, és a párnák közé nyom.
-Ha még egy szót szólsz a családomról, megöllek hidegvérrel. – mondja fenyegetve. – Megértetted? Megértetted? –ordítja, mire bólintok. Kimegy, de ennyivel nem úszom meg; beküld hozzám egy sárkány félvért. Ahogy nézem a hatalmas teremtényt, elgondolkodok. Megbámul, tehát hasonló érdeklődése van, mint Aaronnak. Mivan, itt minden férfi ilyen? Ezen elmosolyodok, mire szemrehányóan megkérdi a nagy dögje:
-Mivan, még van min mosolyognod? –ekkor beugrik valami. Játsszuk ki az őrizetet az én javamra.
-Hát… egy ilyen kidolgozott hason, mint amit látok… van. –szólok enyhe kacérsággal. Láthatóan felfigyel rám.
-Ne nézz. Felhergelsz. –szól keményen.
-Van másod is, ami ilyen kemény, mint a hangod? –kérdezem. Szemei megcsillannak. Jól ki lehet éhezve. Ha magamra tudom rántani, azzal elő tudom adni, hogy ő kezdett ki velem… Aaron úgyis elhiszi nekem.
-Ha nem a nagyúré lennél, megtudnád… -feleli.
-Csak nem… félsz tőle? Egy sárkány félvér…? –láthatóan felingereltem.
-Nem! –vágja rá határozottan.
-Akkor… mire vársz? –kérdezem. Ennyi elég is volt, rám is veti magát. Követelőzően térdel az ágyra, ragad magához, és csókolja meg a nyakam. Előadom a szenvedőt, a kapálódzót, mint aki menekülni akar a helyzetből. Aaron mintha csak megérezte volna; abban a pillanatban, ahogy a félvér meg akar csókolni, Aaron benyit. Előadom továbbra is az ártatlant.
-Szállj le rólam, te rohadt állat! –nyögöm nehezen, mintha a nagy részén már túl lennénk. Szinte érzem, ahogy Aaron tekintete átpirít a félvéren. A sárkány leugrik rólam, majd mentegetőzni kezd… de ez nem elég. Aaron kiordít az őröknek, azok elviszik a nagy dögöt. Kár, a hasa tényleg tetszett. Aaron idegesen odajön, de én előadom, hogy már igen is a végén jártunk. Félájult tekintettel, könnyes szemmel nézek fel rá. Megcsókol. Undorom tőle, de ez hat; lehunyom szemeim, mintha ájult lennék. Megijed. Érzem, ahogy eloldja a láncot, és felkap.
~~~~~~~~~~
Valóban „elájultam” vagyis, aludtam. Pár óra múlva egy igen felszerelt kórteremben ébredek. Kórház? Ide hozott? Nem vagyok kikötve. Felelőtlenség. Elég erős őrség vigyáz rám, Aaron is a közelben van, de nem aggódom. Míg előadom neki a sérültet, addig nem bánt… addig nem. Kapkodom a fejem, lassan megpróbálok felülni, de megjátszom magam, és kiengedek egy elég éles hangot.
-Ááááh… -nyögök fel, mire egy őr beszalad.
-Mi történt? –kérdi idegesen.
-Még… még mindig… fáj… -nyögöm. Jó megjátszás, még a pulzusom is megemelkedett. Kimegy, elmegy Aaronért, aki bejön… a tekintetén aggodalom ül. Ezt a tekintetet még nem láttam… hát ilyen lenne valójában? Ez a tekintet tetszik. Megkérdi.
-Hogy vagy? –nem a kérdésre felelek. Most őrajta jár az eszem.
-Miért nem tudsz –itt felnyögök- szex után is így nézni rám? –szemeimet könnyek hagyják el. –Olyan jó vagy az Istenért! Miért kell így szemre hánynod, he? Mért csak ennyire vagyok jó neked?! –ordítozok vele, és most valóban fáj… az, amit lelkileg kapok tőle. Folytatom. –Azért küldtek… hogy megtudjam, miért szövetkeztek az emberek ellen. Nem is küldtek valójában, saját meló volt, tudd meg! –kiabálok szenvedve. –Tudni akartam… hisz én magam is félvér vagyok. –jelentem be. Arcára megilletődöttség ül. Most megdöbbentettem. Érzem, ahogy gyengülök, visszafekszem az ágyba, s nézem őt… csak figyelem…
|
| Nanami Hyuugachi | 2011. 08. 31. 19:51:55 | #16454 |
Karakter: Aaron Kim Sebastian
Megjegyzés: Shinomnak
Nem sok időt edzek, mert megzavarnak.
- Nagyuram! Nagyuram! A fogoly megszökött.
- Ha játszani akar, játszunk! – mondom és egy ördögi mosoly
kíséretében, elkezdem követni a szagát.
A fákon haladok, nesztelenül. Hamar utolérem. Egy iroda felé
közelít. 2 napot adok neki. Addig nem zaklatom, és nem is keresem. Végül
álcázva magam, belépek az irodájába, mintha egy megbízó lennék. Hangomat
elmélyítem.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt uram, miben segíthetek?
- Ki kéne kémkedni, hogy egy bizonyos személynek, mi a
gyenge pontja.
- Kinek? És mikorra?
- Neked, és most. – mondom rendes hangomon, és a falhoz
nyomom. – Azt hitted megmenekültél? Hogy hagylak megszökni? – kérdezem.
Választ nem várok, mert megcsókolom. Kicsatolom nadrágját és
farkára markolok. Elkezdem ingerelni, miközben hangosakat nyög. Leveszem
nadrágját, és most ujjaimmal hatolok bele. Felnyög, de megcsókolom. Kopognak.
- Ha elárulsz, megöllek! – suttogom a fülébe, melyen végig
nyalok.
- Menj most el. Majd gyere vissza később. – engedelmeskedik.
- De Shino, ez fontos. – szól valaki, és nyitna be.
- Menj el! – mondja erősebben, mert farkammal kezdem
dörzsölni bejáratát.
- Rendben van. – mondja és becsapja az ajtót.
Én viszont a szagából érzem, hogy nem ment el, hanem itt
fülel az ajtóban. Most már egy erőteljes mozdulattal bele hatolok, mire ő
felsikít. Ráhajolok nyakára, amit először csak puhán végig csókolom, de mikor
gyorsabb ütemre váltok, beleharapok. Kéjesen nyög fel.
- Csak nem élvezed?
- Veled… soha. – nyögi ki nehezen.
Még gyorsabb ütemre kapcsolok. Szinte már vágtázok benne.
Nem sok kell, és bele élvezek. Még egyszer megszívom a nyakát, és
felöltöztetve, - én is felöltözök - a vállamra dobom.
- Most pedig velem jössz. – mondom, és kiugrom az ablakon.
A háztetőkön ugrálva haladok, majd mikor az erdőkhöz érek, a
faágakon siklom tovább. Visszaérve a faluba, a házam felé veszem az irányt. A
hálószobámba megyek, ahol az ágyhoz kötözöm. Most viszont gondosan.
- Addig maradsz itt, míg el nem mondod, ki küldött, és
mért?!! – mondom hidegen.
- Úgysem mondom meg. – mondja dacosan, mire én a szájára
hajolva, ismét megcsókolom.
- Na-na. Nem ismersz engem! Nem ismered a módszereimet sem!
– mondom és elindulnék kifele, de hangja megállít.
- Aaron Kim Sebastian vagy. Van egy húgod, és egy öcséd. Az
apádat megölték, anyád meghalt a húgod születésénél. – ott termek, és a
torkánál nyomom a párnák közé.
- Ha még egy szót szólsz a családomról, megöllek hidegvérrel.
– mondom fenyegetve. – Megértetted? Megértetted? – a másodikat már ordítom. Ő
csak bólint, és én elhagyom a szobámat. Onnan nem fog megszökni egyhamar,
ugyanis beküldtem hozzá egy sárkány félvért.
|
| Glam | 2011. 08. 31. 17:40:26 | #16452 |
Karakter: Shino Murasaki
Megjegyzés: Nana-channak
Szinte megrezzenek, ahogy meghallom a válaszát.
- Nos. Az igazat. Ki küldött? –kérdezi teljes megvetéssel. Leül az ágyra, ezért távolabb húzódok tőle.
- Úgysem mondok semmit. –válaszolom.
- Dacos vagy, de én, majd megtörlek. -erre közelebb húzódik és végigsimítja a lábam... térdtől combig. Mámorító érzés, de ezt nem mutathatom ki felé.
- Mit csinálsz? – ezt már lágyabb hangon kérdem, látszólag megtörve.
- Csak nem élvezed? – kérdezi. Nem. Semmiképp sem. Ezt az elmélkedésemet hirtelen egy erős markoló mozdulat szakítja félbe; ne, ez már… kénytelen vagyok felnyögni. Maga alá gyűr és megcsókol; felsértette a számat, érzem a véremet. Ez a sajátom, az enyém. Elkezdek kapálózni. Letér a nyakamhoz, először lágyan csókolgatni kezdi, majd éles fájdalom lesz úrrá rajtam; ahogy nyelvével a fülem fele kalandozott, úgy bele is mart. Éles fájdalom, majd még egy csapás; már a nyakam is úszik a vértől, oda is kaptam egy marást. Ismét kapálózni kezdek. Elegem van, menekülni akarok innen!
- Velem nem lehet ellenkezni. Nekem nem lehet nemet mondani. – feleli, és megcsókol. Hirtelen visszacsókolok, de mire kapcsolok, elszakadok szájától.
- Most már nem akarok. Csak engedj el. – mondom, de nem hallgat rám. Megcsókol, és kezével felfedező útra indul testemen. Elidőzik a hasamon, minden kockámat végigsimítja. Letépi az a falatnyi nadrágomat, amit rám adtak, előkerül alóla a hatalmas merevedésem. Francba, túl jó, túl izgató… érzem, hogy nyakamon lévő harapását ismét megszívja, megint meleg vér önti el a száját. Örülj neki, te rohadék, mert garantálom, hogy többet nem kapsz belőle! Ezután megcsókol, a szenvedélyem rám is áttapad. Csókolózunk egy ideig, közben belém nyomja egyik ujját. Felnyögök, szinte már felsikítok, de az érzés az valamiért… mámorító. Érzem ott a második, majd egyre több ujját is; hirtelen abbahagyja. Leveszi fekete kabátját. A lágy, de mégis masszívanyag gyönyörűen omlik le vállairól… hihetetlen látvány. Eldobja hanyagul, majd leveszi a nadrágját is, és meglátom a farkát. Időm nincs elmélázni rajta, hiszen fölémtérdel, és már bennem is van; ismét szinte felsikítok az érzéstől. Felvesz egy kellemes ringatózó ütemet. Élvezem. Akármennyire is ellenkeznék, élvezem. Számba csókol, én meg vissza, csókolózni kezdünk. Gyorsít az ütemen, így egy enyhe fájdalom lesz úrrá rajtam. Már nincs sok… érzem, ahh, ne belém élvezett! Hogy engedhettem? Bemocskolt. Mégegyszer megszívja a nyakam, majd kiveszi belőlem a hatalmas farkát és felveszi a nadrágját. Feláll, és megrázza a haját… mennyei látvány. El vagyok bágyadva, de hangját még hallom:
- Majd még jövök, cica. – mondja és egy kaján, mégis kéjes mosoly kíséretében kilép a hatalmas ajtón. Vajon hová mehet?
~~~~~~~~~~
Alig egy-két másodpercig elpihentem, majd gyorsan kapkodni kezdtem a fejem. Hogy szabadulhatnék ki innét? Rejtély. Hirtelen érzem, hogy a kezeim szabadabbá váltak. Felnézek; ahogy lökött, úgy a lánc egyik szeme lecsúszott a fejtámláról. Óvatosan megemelem mindkét karom, a lánc is feszül, majd elenged. Részben szabad vagyok. Gyorsan felállok az ágyról, de vissza is huppanok… a fenébe, fáj mindenem. Az ágyékom, a csípőm, a… hirtelen komoly harag lesz ismét úrrá rajtam. Hagytam neki, hogy ez az állat ilyet műveljen velem! Erőt veszek magamon és felállok, az ablakhoz megyek. ott is őrök, de könnyű lesz őket kijátszani. Az egyetlen dolog, amit behoztak a szobába, az a kardom. Kiveszem a tokjából a két kezemmel, majd egyikkel megfogom, a másikat lerakom és belevágom a láncba, mely kettészakad. De a fenébe is, hangos voltam! Gyorsan keresek valami göncöt a szekrényben. Egy fekete nadrág, és egy bakancs. Megfelel. Kinyitom az ablakot, lemászok, és könnyűszerrel intézem el a két hátul álló gorillát. Futásnak eredek a hátsó erdő fele. Kis idő múlva utamat egy folyó keresztezi. Nembaj, már kellő távolságban vagyok. Levetem magamról a ruhákat és beleugrok a hűs vízbe; ez fájdalmaimat is csillapítja. Bemocskolt, megrontott. Undorodom tőle és speciel magamtól is. Lefürdök alaposan, majd visszaveszem a göncöket, és az iroda fele szaladok.
Szerkesztve Glam által @ 2011. 08. 31. 17:43:01
|
| Nanami Hyuugachi | 2011. 08. 30. 20:47:29 | #16420 |
Karakter: Aaron Kim Sebastian
Megjegyzés: Shinomnak
A Találkozónak viszonylag hamar vége lett. Nagyon jól
sikerült. Viszont húgom majdnem bepasizott, ezért azzal a sráccal lesz még majd
egy párbajom. De most sokkal jobban érdekel az a kis kém a szobámban. Az
embereim jelentették, hogy felöltöztetve vár a szobámba. Nem illik megváratni a
vendéget. Kaján vigyorral közeledem a szobám felé, de mielőtt belépek, arcom
ismét hideg lesz. Látom, ahogy belépek, végig mér. Hasamra téved a szeme és
szájába harap. A kis édes! Begerjedt rám.
- Mit akarsz tőlem, te rohadt állat? – kérdezi ellentmondást
nem tűrő hangon. A kis heves! Nem baj, majd móresre tanítom.
- Nos. Az igazat. Ki küldött? – kérdezem teljes megvetéssel
a hangomban. Leülök az ágyra. Ő távolabb húzódik tőlem.
- Úgysem mondok semmit.
- Dacos vagy, de én majd megtörlek. – mondom ki, és a
lábához nyúlok. A térdétől egészen a combjáig simítok fel. A ruha ami rajta
van, fekete selyem. Csak a farkát takarja. Milyen szexi! Mindjárt rávetem
magam!
- Mit csinálsz? – ezt már lágyabb hangon kérdi.
- Csak nem élvezed? – kérdezem.
Rámarkolok farkára, felnyög a hirtelen érzésre. Magam alá
gyűrve, ajkaira marok. Kicsit felsértem száját, és így megízlelem vérét.
Istenem, milyen finom! Akarok még belőle! Kapálózni kezd. Elválnak ajkaink, és
nyakára térek le. Először lágy csókokat hintek rá, majd felnyalok egészen a
füléig, amibe beleharapok. A vér, ami kifolyik belőle, lenyalom. A vére maga
menny. Olyan, mint az embereknek a drog. Olyan nekem az ő vére. Egész hosszú
ideig kényeztetem a nyakát és kulcscsontját. Végül nem bírva magammal,
beleharapok nyakába. Igaz csak pár kortyot iszok mennyei véréből, de abbahagy
minden kapálózást. Felemelkedem és szemébe nézek.
- Velem nem lehet ellenkezni. Nekem nem lehet nemet mondani.
– felelem, és megcsókolom. Először visszacsókol, majd megszakítja azt.
- Most már nem akarok. Csak engedj el. – mondja, de nem
hallgatok rá.
Megcsókolom, és kezemmel felfedező útra indulok testén.
Hasán elidőzök. Minden kockát végig simítok. Majd letépem róla falatnyi
nadrágját. Ismét letérek nyakára, és az előző harapás nyomot, ismét megszívom,
miközben egy ujjal hatolok bele. Felnyög, szinte már felsikít. Visszatérek
ajkaira, és szenvedélyes csók-csatát vívunk. Nyelveink vad táncot járnak. Egyre
több ujjammal tágítom. Mikor elég tágnak érzem, kihúzom ujjaimat, hogy valami
sokkal nagyobbat, sokkal vastagabbat dugjak bele. Leveszem kabátom, és
nadrágomat is. Elhelyezkedem a lábai között, és egy határozott mozdulattal,
belenyomom magam. Ismét egy sikításnak beillő nyögés szakad ki belőle.
Felveszek egy lassú, mégis kellemes ütemet. Közben csókolózunk. Végig vad
táncot jár a nyelvünk. Mozgásom egyre gyorsul. Amikor épp nem csók-csatát
vívunk, akkor hangosakat nyög. Nem sok kell, és beleélvezek, miközben ismét
megszívom nyakát. A vére fenséges! Maga a menny! Kihúzom farkamat belőle, és a
nadrágomhoz nyúlok. Felveszem azt, és felállva, megrázom a fejemet. Hajam
kócosan és vizesen széled szét.
- Majd még jövök, cica. – mondom és egy kaján, mégis kéjes
mosoly kíséretében kilépek az ajtón. Edzeni megyek.
|
| Glam | 2011. 08. 30. 12:21:34 | #16404 |
Karakter: Shino Murasaki
Megjegyzés: Nana-channak
Ne használj smileykat a megjegyzés részen!
Éppen egyik olvasmányommal voltam elfoglalva, amikor nyikordult az irodám ajtaja, és hű társam lépett be rajta.
- Tessék. –szóltam oda neki.
- Küldetésed van. A Félvérek bálján kell kémkedned.
-A Félvérek bálján? –elgondolkodtam. –Ki annak a bálnak a szervezője?
- Aaron Kim Sebastian, ő maga is egy Félvér.
- Már hallottam róla… legyen, elvállalom.
Elvettem a mappát és elolvastam a részleteket. Láttam egy-két képet erről a félvérről… mondanom sem kell, igazán megfogott a hideg kék szempárja.
Ahogy lassan de biztosan eljött az este, úgy készültem fel a feladatra. Szokásos ruhámat vettem föl, megbolondítva egy arany, és egy lila színű kendővel, a derekamon. Nem kocsival mentem, hangtalanul suhantam végig a városon, majd egy alkalmasnak ítélt helyen megpihentem, és vártam az eseményeket. Ahogy legelőször szétnéztem, láttam a bálterem berendezését. Ízléses terem, sok hellyel, kellemes díszítéssel és asztalokkal. Nem túl fényűző, de igazán egy ilyen eseményre való. Végignéztem a Félvérek ruháján is; tökéletesen bálba való, alkalmi ruhák. Pár perccel később a tömeg elcsendesült, majd zene hallatszott és egy gyönyörű énekszó. Ki lehet ez a múzsa, kinek ilyen gyönyör teli hangja van? Érdekes, még nem hallottam ilyet. Mindenkit elbűvöl ez a csodás hang.
Elfog a kíváncsiság; kihez tartozhat? Habár a nők nem kötik le a figyelmem, mégis, ez a hang engem is magával ragad. Az általam kémhelynek elfoglalt fán ücsörögve, lassan felegyenesedem, majd óvatos léptekkel kijjebb avanzsálok, hátha meglátom, eme nemes teremtményt. Éppen sikerül megpillantanom ezt a csodás hangnemű lényt, amikor reccsen egyet a faág. Francba. Az őrök azonnal észrevettek, így nem késlekedhetek, menekülnöm kell.
Leugrok a fáról, majd szélsebesen elsprintelek a bálteremtől kb. 3-4 kilométerre lévő erdőcske felé. Pont befordulok, amikor megcsúszok a sáros, nedves avaron, de felállok és folytatom utamat. Pár percnyi futás után magam előtt találok három őrt; a bálról jöttek. Ez nem lehet. Ilyen könnyen nem kaphatnak el! –dühöngök magamban, de ekkor hirtelen egy tompa fájdalmat érzek a tarkómon, és enyhe vérszagot… lassan elnehezednek a szemeim, és elejét veszi rajta a sötétség.
~~~~~~~~~~
Felkelek. Dohos cella, valakik beszélnek. Nem érdekel, dühöngök magamban, hogy lehettem ilyen hülye. Egyszer csak valaki belép, így azonnal rákérdezek:
- Mit akarsz tőlem? –kérdezem attól aki bejött.
- Majd a Nagyúr elmondja. Addig is maradj csendben. –hallom a hideg választ. Nagyúr? Tehát az a bizonyos Aaron fogja elmondani a részleteket? Remek. Ekkor egy még hidegebb hangot hallok.
- Nem kell. Itt vagyok. –hideg hangja szinte karóként szalad át szívemen. Ránézek; csodálatos. Egyszerűen… nem. Állítsd le magad! Ő az ellenséged! De azok a szemek… nyugtalanságomból, kívülről csak eddigi dühöm látszik.
- Mit akartok tőlem? –kérdezem, közben rángatózni kezdek. Zavar ez a két hideg szem… lábaimat összekötözték, kezem láncba verve… jöhet ennél rosszabb helyzet? Ekkor feltesz egy igen frappáns kérdést:
- Csupán annyit akarok tudni, hogy ki küldött, és mért jöttél? –kérdezi, szinte megalázó tekintettel. Elmosolyodom.
- Hogy mersz így beszélni a Nagyúrral? –kérdezi az egyik gorillája, és előrántja a kardját. Hé, nyugi, az nekem is van. Felém ront vele, de a híres-neves „nagyúr” megállítja.
- Hagyd csak. Majd megtanulja mi a tisztelet… - mondja, majd hátat fordít, és még suttog valamit, de azt nem hallom.
Eltűnnek mind a ketten, majd idővel később -gondolom a bál befejezte után- lejön értem két ember. Lábaimat kioldozzák, de a láncot nem veszik le a kezemről. Felrántanak, majd felvisznek egy kisebb szobába, és levágnak egy székre. Levetkőztetnek; mi a franc folyik itt? Ahogy az egyik le akarja húzni a nadrágom, orrba rúgom, erre a másik pofon vág. Végül már fél ájultan hagyom hogy levetkőztessenek. Ahogy éberebb leszek, valami elég csicsás göncöt adnak rám, ám elég komoly anyag; a selyem minden porcikámat finoman simogatja. Szinte jól eső érzés, ám ez az idill véget érni látszik, mire láncomnál fogva ismét felrántanak, majd hangtalanul hátravisznek egy hatalmas ajtó elé. Azt az egyik ember kitárja, és egy gigászi méretű háló nyílik a szemem elé. Ledobnak a hatalmas franciaágyra, és láncomat a korláthoz kötik. Felordítok.
- Mi folyik itt?! –teljesen össze vagyok zavarodva. Hasam görcsöl, torkom szorul, ahogy a láncot szorítják csuklómon, s leosztanak egy csitító jellegű taslit; ismét. Ezek után kimennek; de az ajtó nyitva marad. Mire megpróbálok épen gondolkodni, addigra belép rajta valaki… magas testéről megismerem; ő lenne az, a bál szervezője, Aaron. Mit akarhat? Miért lettem ide kikötözve? Ahogy beljebb lépdel, meglátom őt is. Kidolgozott hasa magával ragadja a tekintetem. A fenébe… el kell, ismerjem… égészen… begerjedek tőle. Erre a gondolatra ajkaimba harapok, majd elengedem őket; vörössé váltak. Közelebb lépdel hozzám… mi következik most…?
- Mit akarsz tőlem, te rohadt állat? –kérdezem ellentmondást nem tűrően.
|
|
