 Karakter: Heiwajima Shizuo
Megjegyzés: ~ lady lawnak
Shizuo:
Az utca nyüzsög, az emberek egymással beszélgetve sétálnak, az éttermek és kávézók előtt kint ülnek az emberek. Nyár éve van, mégsem tűnik kevesebbnek a nép, mint egész végig. Az idő még kellemes, a szememet sem szúrja a nap, főleg nem így alkonyatkor.
Zsebemben laza ökölben tartom ujjaimat, mellettem Tom sétál hasonló tartással annyit leszámítva, hogy míg én a sétáló utca macskakövének mintáit fürkészem, addig ő az emberek között nézelődik, jobb esetben a plakátokat les.
Az elején még nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű egy behajtós meló. Persze csak akkor, ha nem bosszantják fel az embert. Engem nehéz úgy felbosszantani, hogy csak egyszerű dühöt érezzek. Nem… én vagy nyugodt vagyok, vagy gyilkolok. Nincs átmenet, nincsenek fázisok, csak ez a két állapot. Nagyon ritka, hogy emlékszem is arra, amit mérgemben teszek.
- Nézd Shizuo – áll meg hirtelen mellettem senpai, és a mutatott irányba nézek lustán. Egy plakát a mozi falán, és… Csak nem? Megint új filmje lesz? Miért mindig csak plakátokról tudom meg? Persze nincs okom panaszra, hisz én vagyok még mindig az, aki nem mer a szemébe nézni azok után, hogy a csaposi állásból is kirúgtak. Szám sarkában felfelé kunkorodik az ív halványan, szemüvegem mögül büszkén pillantok a fal felé, de az én idillem egy rekedtes, nyomorék hang töri meg.
- Nézzétek már, a nagy Shizuo már megint az öccsét stíröli – nem tudom ki a fasz vagy, de nem is lesz időnk megismerkedni. Kinyírlak te kis szarházi.
- Senpai… lépj egyet hátrébb – mondom halkan, meg sem moccanva, cukkoló hangjaik még egy arcrezdülést sem érdemelnek, lassan húzom elő kezeimet majd a következő pillanatban már csak arra eszmélek, hogy ordítva szakítom ki a villanyoszlopot, és egy jól irányzott lendülettel már repülnek is a kis verebek. Halkan lihegve ejtem le az oszlopot, majd szemüvegem megigazítva csúsztatom vissza kezeimet a zsebembe. – Hazafutás – mondom halkan, majd tovább indulok egyenesen, a megbeszélt üzlet felé.
~*~
- Mára ennyi? – kérdem unottan Tom-ot, aki csak bólint, majd elmosolyodik, mikor végez az elszámolással is.
- Van kedved meginni valamit? – fogja meg a vállam, és elindul lassan, én pedig mellette.
- Persze – az utca már majdnem sötét, a lámpák épp felkapcsolódni készülnek, de most is csak a járdát figyelem. Minden nap majdnem ugyan az, már jó ideje. Nem unalmas, mégis kéne egy kis változás, vagy csak az, hogy ne húzzanak fel ilyen könnyen. Nehéz, hogy ha felbasszák az ember agyát.
A távolban motorzúgást hallok, oda sem kell néznem felismerem a visszhangzó halk nyerítésből is, hogy ki az. Ha odanéznék, se látnám, mert az emberek rögtön rohannak és fényképeznek.
Az egyik ismerős hangot egy másik váltja fel, de ez teljesen más érzéseket vált ki belőlem. Remélem, csak képzelődöm.
Megállok hirtelen, felemelem fejem, és a düh egyre csak tör fel, pedig észre sem vesz az illető, semmit nem csinál, csak beszél valakikkel. Az egyik ismerős, a másik nem annyira, de most nem is ők az érdekesek, hanem az, aki velük szemben áll.
- Senpai… sajnos mégsem érek rá, majd legközelebb – mondom halkan, előre meredve, majd lépek előre párat, és halk morgással felkapom az előttem lévő kávé automatát, majd nekifutásból dobom fejbe az illetőt, aki a közeli sikátorba repül, a géppel együtt.
- Iiiiizaaayaaaaa – hörgöm vésztjósló hangon, utána lépek, és mielőtt fejét rázva kezdene észhez térni, már felette állok, majd mielőtt feltápászkodna, csak az arcába lépek, beledörgölve talpamat.
- Áh… Shizu-chan – motyogja felém fordítva szemét, izmai csak alig mozdulnak meg az ismerős kabát alatt.
- Megmondtam, hogy meg ne lássam a képedet Ikebukuroban… Ugye? – kicsit megnyomom talpam, kezeim most is a zsebeimben pihennek, és fogaimat csikorgatom, amolyan megtartóztatásképpen.
- Azt hittem, be fogsz pisilni, ha meglátsz.
- Nem pisilek be, csak kurvára kinyírlak. – vicsorítok rá, kitágult szemekkel.
- Úgy látom, még mindig nem „bocsátottál” meg.
- Viccelsz, rohadék? A középiskolában, amit tettél… megfogadtam, hogy ezerszeresen megfizetek neked. Megmondtam, ha még egyszer meglátlak a környéken, félholtra kúrlak te rohadék.
|
