- A munkaköri leírásod tökéletesen megköveteli a velem való érintkezést – arckifejezése komoly, mondanivalója viszont kihívó.
- A nap minden percében is akár? – szállok be a játékba.
- … és az éjszakáéban is.
- Nos, ha ez a feladatom, Ru-sama – csókolok bele nyakába –, akkor minden vágyát ki kell elégítenem.

Magához ránt.

- Milyen engedelmes munkaerõ – mosolyog rám. Szívdöglesztõ mosoly... - De még vissza kell mennünk egy kicsit.
- De én ma már nem szeretnék mással – biggyesztem le alsóajkam.
- Ejnye, ne engedetlenkedj, mert megbüntetlek. – Szigorú pillantására lesütöm a szemem, bocsánatot kérek. – Eleve nem volt tervben, hogy mással menj el. Ez a debütálásod, ma az enyém vagy. Azért jelentél meg, hogy kapcsolatokat építs, és büszkélkedhessek veled.
- Szóval te az elejétõl tudtad, hogy csak veled leszek ma éjszaka? – lepõdöm meg.
- Igen – simít végig arcomon. – Holnap nálam maradsz és tisztázunk pár dolgot.
- Alig várom – mosolygok rá.

Közelebb hajolok, hogy megcsókoljam, és örömmel látom, hogy nincs ellenére, tarkómnál fogva húz még közelebb. Imádok vele csókolózni.
- Ez a csók csak az én kiváltságom, értetted? – kérdezi ajkaimat simogatva.
- Hogy érted?
- Senkit nem csókolhatsz meg, csak engem.

Mindig is gyûlöltem, ha ki akarnak sajátítani, de ez esetben kifejezetten tetszik. Mosolyogva bólintok, hogy megértettem.

Az este maradékában maga mellett tart, amit igazából nem is bánok. A meghívottak lassacskán elkezdenek a kijárat felé szállingózni, mi pedig az ajtóhoz állva búcsúzunk el tõlük. Temérdek elismerést, dicsérõ szót kapok, de nem fogok elszállni tõlük. A testem az egyik legnagyobb erényem, csábításból mindig is csillagos ötös voltam, de ez nálam nem túlzott magabiztosság, egyszerûen csak tény.

Az utolsó vendég távozását követõen csábos mosollyal fordulok kedvenc fõnököm felé.
- Azt hiszem, most jön az este kellemesebbik része – lépek közelebb hozzá.
- Így van. Elõször megmutatom neked a fürdõmet – simít végig arcomon.
- Megint mosdóban leszünk együtt? – kérdezem nevetve.
- És utána a hálóban.

Ez fantasztikusan hangzik.
- Akkor… mire várunk még?

Fent elõre küld, én pedig leveszem a gyönyörû kimonót, és szépen összehajtogatva teszem le. A hatalmas fürdõkád máris piszkos gondolatokat csábít a fejembe, így odalépek, és már engedem is bele a kellemes vizet, finom illatú olajokkal feldobva a hangulatot. Chen is megérkezik, megfordulva az állam is leesik. Ez a férfi szinte túl tökéletes... a teste mint valami istené. Vágytól ködös gondolatokkal repülök karjaiba.

- Azt hittem, az arcodnál és a farkadnál nincs izgatóbb részed. De ez a test isteni – simítok végig mellkasán.
- Ma estére csak a tiéd, démonom.

Végigsimít hátamon, fenekembe markol, mire felnyögök, csípõmet ringatni kezdem. Nyakam érzékeny bõrét csókolja, egy ujjával bejáratomat simogatja, nekem pedig csak hangos sóhajokra futja...

Újabb fantasztikus szex. Egészen elveszi az eszem; nevét nyögöm, erõsebb és gyorsabb mozdulatokért könyörgök, valahol a csillagok közt járhatok. Elsöprõ orgazmusomat követõen õ is elélvez, eltávolítja magáról a gumit, és a kádba visszacsúszva ölel magához.
- Ez… isteni volt – sóhajtok, mellkasára ejtve fejem.
- Jobban tetszett, mint a hajnali? – kérdezi, ujjai hajamat simogatják.
- Más volt. Ott vad voltál, most gyengéd. De mindkettõt imádom – mosolygok föl rá. – Tényleg itt maradhatok?
- Itt. Velem alszol ma éjjel. Reggel elviszlek, veszünk neked pár kimonót, ékszereket és ilyeneket.
- Elkényeztetsz – vigyorodom el.
- Csak amíg jól viselkedsz.

Átölelem nyakát, az ölébe ülve simulok hozzá.
- Igyekezni fogok, Ru-sama – csókolom meg.

Készségesen csókol vissza, kész lennék már most újra nekiadni magam, de nem akarok telhetetlen lenni. A dolgokat ki kell élvezni...

Hosszabb fürdõzés után már mindkettõnk hangulata a tetõfokra hág, sikerült egymást totálisan felizgatnunk. A víz épphogy megindul lefelé a lefolyón, amikor én már a karjaiban találom magam, útban a hálószoba felé.

A szobából csak annyit tudok felmérni, hogy hatalmas, és az ágy nagysága is teljesen arányos ezzel. De aztán már a párnák között fekszem Chen alatt, izgatottan várva a következõ észveszejtõ élményemet.

Sikerült különösen felajzanom, ezúttal ismét egy vad, eszméletlen menettel ajándékoz meg. Meg sem próbálom kontrollálni magam, szinte minden másodpercben tudtára adom hangos nyögéseimmel, mennyire jól csinálja. Egy kicsivel elõbb megyek el, de ahogy izmai satuba zárják a farkát, már õ sem tudja visszatartani az élvezetét.

Lehunyt szemekkel, lihegve fekszem, míg õ megszabadul a gumitól. Engem nehéz teljesen lefárasztani, de neki határozottan sikerült. Kinyitom a szemem és felé fordulok.

- Elfáradtam – sóhajtok.

- Helyes. Most viszont aludj, holnap sok dolgunk lesz még.

- Egy jóéjt-puszit azért csak adhatok, nem? – rebegtetem felé pilláimat.

Szája sarkában mosoly bujkál, pedig õ nem tûnik annak a mosolygós fajtának. Ezt válasznak veszem, így közelebb hajolok és hosszú, hálás csókot adok ajkaira. Elégedett mosollyal fészkelem be magam alváshoz, ahogy ránk húzza a takarót, és esküdni mernék, hogy alig egy-két perc múlva már alszom is.

***

Másnap reggel kipihenten nyitom ki a szemeimet. Nocsak... úgy tûnik magányos álmom lehetett, mert mostanra már teljesen Chenhez vagyok simulva. Ahogy fölnézek, õ is kinyitja szemeit, nem tudom ébren volt-e már elõbb.

- Jó reggelt – köszöntöm apró mosollyal.

- Neked is.

Macskásan nyújtózom ki az ágyban, állok elébe a napnak. Chen engem figyel, rámosolygok, majd az ágyból kikászálódva a fürdõszobába megyek, hogy kissé felfrissíthessem magam. Egy gyors mosakodás, és máris jobban érzem magam. Nagy lendülettel fordulok meg, és Chennel találom szembe magam.

- Öltözz, mindjárt megyek én is.

- Oké, fõnök – vigyorodom el.

Nem ússza meg egy kis puszi nélkül, imádom az ajkait, és nem vagyok hajlandó megfosztani magam tõlük. A fürdõbõl kilibbenve megkeresem a tegnap levetett ruháimat, és teljesítem a „parancsot”, felöltözök, elkészülök.

Hamarosan Chen is elkészül, szól az emberinek. Egy kocsi elõáll, mi ketten pedig vagy három marcona fickó kíséretében vágunk neki a városnak.

Majdnem az egész nap elrepül. Mindenekelõtt egy étterembe megyünk, hogy ne maradjon üres a gyomrunk, utána pedig különbözõ, jobbnál-jobb üzleteket látogatunk meg. Én már a második után ténylegesen úgy érzem, hogy abszolút el vagyok kényeztetve, de ez Chent láthatóan nem zavarja, én pedig jó bánásmód miatt nem fogok panaszkodni...

Szebbnél szebb kimonókat találunk, többe bele is szeretek, bár azok közül is van egy-kettõ, aminek árcéduláját meglátva kikerekedett szemmel, gyors mozdulattal teszem õket vissza. Azaz tenném, ha Chen engedné... minden ilyen alkalommal szigorú pillantással nyomja vissza a kezembe. Hát, õ a fõnök. A legtöbbel elégedett, ezeket egytõl-egyig meg is veszi. Az ékszerek pedig egészen elképesztõek. Gyönyörûek, és bár szerintem a legtöbbjük túl drága, Chen többet is vesz nekem.

Nagyjából öt óra magasságában érhetünk haza, a világ legszebb holmijaival felpakolva – olyanokkal, amikrõl sosem gondoltam volna, hogy valaha is hordani fogok ilyesmit. Chen szól a cselédeinek, hogy készítsenek valamit nekünk, és mire mindent lepakolunk, az étkezõt már elõ is készítik.

Mire helyet foglalunk az asztalnál, az ételt is felszolgálják, mi pedig neki is látunk.

- Tegnap valami olyasmit mondtál, hogy tisztázunk pár dolgot – szólalok meg két falat között. – Ez alatt mit értettél pontosan?

Fenekembe markol, és abból, hogy rövidesen egyik ujját érzem meg bejáratomnál, arra következtetek, hogy elégedett vele. Még szép hogy az. Ahogy ujját belém is vezeti, jólesõen nyögök fel. Néhány másodpercig tágít, aztán hirtelen abbahagyja, valamit motoszkál – gondolom a gumit húzza fel éppen. Vagyis ajánlom neki. Aztán már érzem is farkát a bejáratomhoz feszülni, nyögésem sikításba megy át, ahogy egy mozdulattal teljes hosszában belém löki magát. Egyik kezemet továbbra is támasztéknak használom a falon, a másikat viszont a számra szorítom, hogy ne legyek annyira hangos.

Vad, erõteljes lökésekkel mozog bennem, nyögve, remegve élvezem, a kéj elveszi a józan eszemet is. Eszméletlen... Halványan érzékelem, ahogy hajamba markol, de nem szentelek neki különösebb figyelmet.

- Nem fogom kiverni neked – jut el hozzám a hangja valahonnan messzirõl.

Ujjaimat automatikusan kulcsolom farkam köré, hogy tempóját fölvéve kezdjem kényeztetni magam. Mozdulatai fokozatosan erõsödnek, egyre vadabbak, én pedig egyre közelebb kerülök a csúcshoz. Már az sem érdekel, ha hangos vagyok, csak az számít, hogy végre elélvezhessek...

Végül kétszer is sikerül, mire kihúzódik belõlem. A lábaimból teljesen kiment az erõ, de õ van olyan figyelmes, hogy segítsen talpon maradni. Egészen addig megtart, míg száz százalékosan magamhoz nem térek, csak akkor el, mikor kiegyenesedem.

Visszahúzom magamra a nadrágomat és megfordulva megcsókolom. Nem szoktam ennyi csókot kiosztani, de ez kivételes menet volt, megérdemli. Rég nem volt már részen igazi vad szexben, ilyenben meg pláne nem.
- Nobuyoshi Kimura – mutatkozom be a csók után.

Õ valahogy nem tûnik annak a fajtának, akiktõl rettegek, nyugodtan tudhatja a nevem, nem fog zaklatni.
- Chen Yi Ru – feleli derekamat átölelve.
- Nem vagy idevalósi – állapítom meg nevét hallva.
- Taiwanból költöztem át.
- Munka? – mosolyodom el.
- Igen. Neked is ajánlok. – Szemembe néz, és én állom a pillantását. Nem igazán ijeszt meg az ajánlat, sõt... Jól jön a pénz. – Kurvákat futtatok.

Pillanatnyi meglepetésemet követõen rögtön elvigyorodom.
- Ennyire jó voltam? – nyalom meg ajkaimat.
- A privát kurvámnak akarlak. Csak azzal kell lenned, akivel én mondom, és minden plusz pénz a tiéd. Van egy perced, hogy megfontold.

Tenyerét tarkómra vezeti, magához húz egy csókra. Élvezettel viszonzom, nem is kell gondolkoznom. Hogy még fizessenek is azért, hogy jól érezzem magam? Egyértelmû.
- Benne vagyok – mosolyodom el, miután elválunk.
- Tudtam. – Elenged és kilép az ajtón. - Holnap érted küldök egy kocsit. Legyél kívánatos. Hatra ott vannak érted.
- Nem maradsz? – kérdezem. Elszórakoznék még vele szívesen.
- Nem. Éhes vagyok és aludni fogok. Te se fáraszd ki magad, jól kell teljesítened holnap is. – Zsebébe nyúl, elõveszi a tárcáját és egy vaskos köteg bankjegyet nyom a kezembe. – A mai béred.

Meglepetten pillantok a pénzkötegre.
- Ez sok, nem? – nézek föl rá.
- Nem. Nem sok. Pont elég. Holnap hatkor.

Elmegy, én pedig a mosdóban lévõ tükör elé lépek, hogy kissé rendbe szedjem magam. Összekócolódott hajamat lesimítom, a homlokomhoz ragadt tincseket pedig kissé felfrissítem. Akkor folytatódjon a buli!

Az ajtón kilépve látom, hogy még mindig nem lépett le.
- Ohh, te még itt? – mosolygok rá.
- Tisztáztam pár dolgot.
- Nem tudod a címemet – lépek közelebb.
- Ne fáradj, nem kell leírnod. Egy emberemnek negyed óra maximum, hogy megtaláljon. Elszöknöd sem érdemes, mert akkor megöletlek.

Egy pillanatra meglepõdöm, de aztán inkább elvigyorodom.
- Értettem, fõnök – felelem kacagva, és újra a táncolók közé vetem magam.

***

Az éjszaka végül nem tart sokáig. Az a dög túl nagy hatással volt rám, egy fickót se találok, aki a nyomába érhetne – így végül úgy döntök, inkább hazamegyek. Hazaérve pedig egy gyors zuhany után már be is esek az ágyamba.

***

Másnap sokáig alszok, késõ délutánig nem kelek fel. Megtehetem. A felkelést követõen rögtön forró, illatos fürdõt veszek, azután pedig nekilátok a készülõdésnek. Egy egyszerû, szorosabb póló, szûk farmer; a hajamat szexi lófarokba kötöm hátul, néhány tincset szabadon hagyok az arcom köré hullni. Szemeimet tökéletesen macskásra húzom, leheletnyi szájfény az ajkaimra, és voilà.

Készen állok.

Pontban hatkor lépek ki az épületbõl, a kocsi pedig valóban ott vár rám. Az a félisten tényleg tud valamit... Ez tetszik.

És még tehetõs is. Hatalmas házba hoznak, ahhoz képest, hogy kvázi átutazóban van, nem szerénykedik. Bár meg tudom érteni, ha megtehetném, én is megtenném. Az egyik gorillaszerû fickó egy hálószobába kísér, ahol már Chen vár.

- Üdv, fõnök – libbenek oda, és hirtelen felindulásból megcsókolom. Aztán észreveszem mögötte az ágyra terített gyönyörû, hófehér kimonót és rögvest közelebb megyek hozzá. – Hû!

- Ez lesz rajtad. Vedd fel!

Csillogó szemekkel vizslatom a csodálatos darabot.

- Hát, ezt nem kell kétszer mondanod!

Nem törõdöm vele, hogy ott áll mellettem és engem néz. Hajnalban egy diszkó mosdójában kefélt meg, és egyébként sem vagyok az a szemérmes típus. Nem zavar, hogy elõtte kell átöltöznöm. A kimonó gyönyörû, és be kell valljam, jól áll rajtam. Tökéletes kontrasztot alkot fekete hajammal.

- Tudtam, hogy jól fogok ruhát választani – szólal meg. – Gyere, a vendégek hamarosan megérkeznek.

Kifelé indul a szobából, én pedig követem. Kissé izgatott vagyok az estével kapcsolatban. Ilyesmit azért nem csináltam még, de szerintem legjobb, ha hozom a formám. Ezeket a férfiakat is csak a testem érdekli, el kell õket csábítani, és kész.

Kellemes felhozatal. Viszonylag fiatalok, helyesek és jó kiállásúak. Legalább nem fonnyadt vén fószerekkel kell közelebbi ismeretséget kötnöm.

- Uraim – szólal fel Chen, miután mindenki kényelembe helyezte magát –, nagy örömömre szolgál, hogy elsõként önöknek mutathatom be Nobut, aki a ma estét igyekszik minél tökéletesebbé tenni a számukra.

Elõrébb lépek, és leglehengerlõbb mosolyomat villantom fel. Szinte felfalnak a pillantásukkal, én pedig élvezem ezt. Úgy látom, a külsõségekkel nem lesz gond, a játszmának ezt a felét már én nyertem meg.

A meghívottak felváltva élvezik a az étel- és italkínálatot, valamint engem. Hol ehhez, hol ahhoz a férfihoz megyek, külön ügyelek a pillantásaimra és a viselkedésemre, valamint egy-egy combvillantásra, miközben élvezem az elismerõ, vizslató tekinteteket. Nem tudnám megmondani, mennyi idõ után, de látom, amint az egyik ördögien jóképû fickó Chenhez lép. Röviden diskurálnak valamit, a férfi elhagyja a nappalit, Chen tekintete pedig megtalálja az enyémet, és némán utasít, hogy kövessem a fickót.

- Elnézést – simogatom meg a mellettem ülõ férfi arcát, csókot lehelek a szája sarkára, majd a férfi útvonalát követve én is kimegyek a nappaliból.

Az egyik szoba ajtaja nyitva van, odamegyek, belépek és bezárom az ajtót magam mögött.

***

A férfi kissé elõbb megy ki, mint én. Csak egy egyszerû szopást akart, hát megkapta. Minden volt, csak egyszerû nem, kitettem magamért. Még utána sem gyõzött dicsérni. Azt hiszem, Chen bõven elégedett lehet velem.

Végül felállok az ágyról és én is elhagyom a szobát. A folyosón ott áll Chen. Lehet akármilyen jóképû az az elõzõ fickó, be kell látnom, Chen nyomába se érhet õ sem.

- Ügyes voltál – biccent.

- Tudom – mosolyodom el. Közelebb lépek hozzá, egészen közel, mutatóujjammal végigsimítok nyakán, fölfelé, egészen álla hegyéig, aztán a szemébe nézek. – És most, hogy a fõnököm lettél, a munkaköri leírásom ugye nem tiltja a veled való érintkezést?

Szombat éjjel. A hét legjobb éjszakája... általában. Most viszont határozottan akarom, hogy a legjobb legyen. Az utóbbi napokban nagyon balul sültek el a dolgaim. Mi a francért akar minden utolsó szerencsétlen rögtön komoly kapcsolatokat? Kurvára semmi értelme. Úgyis mindig az a vége, hogy vagy te cseszed el az egészet, vagy felnyalod a padlót a partnerednek köszönhetõen. Akkor meg hova ezek a nagyravágyások?

És miért van az, hogy akiket kiszúrok magamnak, mind ebbõl a fajtából valók? Egyszer-kétszer volt már szerencsém, de az esetek 80%-ában mindig olyasvalakit sikerül találnom, aki hosszútávra tervezett. Tényleg ilyen nehéz megérteni, ha az ember csak alkalmi szexpartnert akar?

Nincs kedvem megint valami félhülye siránkozását hallgatni, hogy „most tényleg csak ennyi volt?”. Unalmas. És akkor arról még nem is beszéltem, mikor utána nekiállnak könyörögni. Komolyan azt hiszik, hogy érdekelni tud a szívük nagy fájdalma? Mert rohadtul nincs így... az biztos. Most még sírnak, aztán majd õk is megtanulják a leckét – hogy a végén úgyis csak megszívják. Mindannyian. Mint én.

Nagy sóhajjal tápászkodok fel a kanapéról, aztán a nappaliból a fürdõszoba felé veszem az irányt. A hatalmas fürdõkádamat teleengedem forró vízzel és annyi ellazító habfürdõt teszek bele, hogy amikor beleereszkedek a vízbe, szinte ki se látszódjak a habok közül.

Pont ez kell nekem az este elõtt...

***

Két órával késõbb, este fél 11-kor már a hálószobámban állok félkészen. A hajam és a sminkem már tökéletes, már csak az öltözet hiányzik. A szekrénybõl elõkapok egy testre simuló, fehér fölsõt, és egy fekete bõrnadrágot – mindkettõ úgy tapad rám, mint egy második bõr. Tökéletes egy nyári éjszakára. Felveszem kedvenc hosszúszárú csizmámat, magamhoz veszem a szükséges dolgaimat – pénz, cigi, telefon –, aztán indulhat is a menet.

***

Úgy érzem, kifogtam az egyik legjobb helyet. Szerencsés éjszaka ez a mai. A tömeg nagysága pont ideális, a zene nem igazán érdekel, pia van bõven, és nincs hiány dögös pasikból sem. Még alig lépek beljebb, máris jó néhány elismerõ pillantással gazdagodom, jobbnál jobb jelöltektõl. De messze még az este vége, van idõm válogatni bõven...

Nem szarozok sokáig, a bárpultnál rendelek néhány jó erõs kört, hogy megalapozzuk a hangulatot. Még szinte elõ sem veszem a szál cigimet a dobozból, mikor már megjelenik mellettem egy csillogó kék szemekkel és szõke fürtökkel megáldott szívtipró, öngyújtójának lángját készségesen nyújtva felém. Na, ezért nem hordok magammal öngyújtót.

- Kösz, szivi – eresztek meg egy negédes mosolyt.

Rágyújtok, majd lecsusszanok a bárszékrõl, és a vonagló tömegbe vetem magam. Engem ennyivel még nem lehet meghódítani. A tömeg közepéig meg sem állok, már tökéletesre fejlesztett mozdulataimmal minden körülöttem lévõ pasi figyelmét elvonom aktuális táncpartnerérõl, én pedig élvezem a rivaldafényt és elégedetten sütkérezem az engem szinte felfaló pillantásokban. Ez kell nekem.

Észre sem veszem hogy kerül elém, de azonnal szemet szúr a látvány. Gyönyörû vonások, barna haj és szemek, magas és izmos. A ruhái kissé mintha túlcsicsázottak lennének, ez mégsem zavaró, hiszen így is fantasztikus esztétikai látványt nyújt. Mint egy csilli-villi ruhákba bújtatott adonisz.

Az õ tekintete sem pásztás másként, mint a többi, az egyetlen különbség az, hogy õ az én érdeklõdésemet is felkeltette. Ha játszani akarsz, játsszunk, szépfiú. Megfordulok, testemmel az övéhez tapadva, fenekem õrjítõen dörgölöm ágyékához. Erõs kezeivel csípõmre fog, így szorítva magához, én pedig készségesen simulok hozzá, karjaimmal elölrõl ölelve át a nyakát. Izgatóan vonaglok, szemem sarkából látom, hogy hatással is vagyok rá.

Nem telik el sok idõ, máris karomnál fogva kezd maga után húzni, ki a tömegbõl. Egy kisebb folyosón keresztül eljutunk a mosdókig, ahol meg sem áll az egyik szabad, tágas fülkéig. Szinte belök, egyenesen a falnak, és miután ráfordította a zárat, elém lép, a falhoz szorít és rögvest ajkaimra mar. Szóval vadul szereted... ám legyen.

Készségesen viszonzom vad csókjait, egészen hozzásimulva, így egyértelmûen érezve kemény vágyát. Apró harapásokkal fokozom a csókot, de amikor ajkaitól elszakadva áttérek fültövére és nyakára, már érzem, ahogy kettõnk közé nyúlva nadrágját kezdi kigombolni. Alig fél perc múlva már vállaimnál fogva kezd lefelé tolni, és ahogy letérdelek, hajamba markolva már tolja is fejem kõkemény farkára. Engedelmesen kezdek dolgozni méretes szerszámán, megmutatom neki kivételes technikáimat, na meg azt is, hogy micsoda örömöket tud okozni egy nyelvpiercing...

Nem telik el sok idõ, farkát kihúzza a számból, és hajamnál fogva kezd fölfelé húzni. Felállok, õ pedig újra ajkaim után kap, hajamat nem engedve el, miközben másik kezével az én nadrágomat kezdi kigombolni. Tudom, mi a dolgom, megfordulok, és a fülke falához támaszkodok. Felsõmet kicsit följebb gyûri, én pedig készségesen pucsítok be, ahogy letolja a nadrágomat.

Gyerünk, szépfiú, mutasd meg, mit tudsz...