- Rohadj meg! – fejtem ki neki gondolataimat. – Nem vesztenék ellened!
- Ha ennyire biztos vagy a dolgodban, akkor maradjunk az erõszaknál – nyal bele a fülembe.
Idegesít, hogy izgat. Hogy tetszik, amit mond és tesz…!
- Széttéplek te szemét! – hajtom továbbra is. Nem fogok neki csak így behódolni!
- Hidd már el, hogy nincs esélyed ellenem… Szépen fenyegetõzöl, de ennyi. Többet nem tudsz.
- Amennyiben legyõzöl, többször engedlek a közelembe, miután felépülsz a sérüléseidbõl, amiket kaptál tõlem. Ennyit felajánlhatok. – Valamit adnom kell, ha nem akarom, hogy itt dugjon meg. Márpedig még nem akarom. - Viszont ha tényleg ezt szeretnéd, akkor te meg tedd fel a rangod a harcra. Én leszek a qinto espada.
- Hát jó - egyezik bele. -  Alig várom, hogy éjjel nappal a nyomodban lehessek. Még a nagyobb dolgaidat se intézheted majd egyedül, a vécébe is követni foglak.
- Holnap találkozunk a palotától távol – köszönök el.
- Megtalállak.

* * *

- Készen állsz?
- Én mindig – felelem komolyra váltva. Ma mintha jobban nézne ki, mint tegnap, nem?
Mielõtt belejöhetnénk a harcba, megjelenik Tousen. De hogy… és miért?!
-  Miért jöttél? – kérdezi tõle Nnoitra.
- Aizen-sama minden espadát a tanácsterembe rendelt. Hagyjátok abba az értelmetlen harcotok, és kövessetek. – Nem indulok én sem és Nnoitra sem, de Tousen elveszti a türelmét.
- Mindkettõtökkel végzek, ha önös céljaitokat elõrébb helyezitek Aizen-sama világra törõ tervénél.
- Mi a fasz baja van annak a shinigaminak?
- A tanácsteremben megtudjátok. Indulás arrafelé.
- A faszom… - Egyetértek.

Aizen unalmas kis tárgyalása semmit sem fedett fel, hiszen majd máskor mondja el, ha biztosabb lesz, mi meg készüljünk. Fenébe…
Ami még jobban aggaszt a szobám felé menet az Nnoitra. Mintha elkezdtem volna vonzódni hozzá… de miért?! Csak mert jól néz ki és imponál, hogy teper? Ennyi elég lenne…? Szánalmas vagyok. Komolyan…

* * *

Érzem erejük, még mindig a folyosón cseszik a rezet, ráadásul egy idõ után annak a szemét shinigaminak a reiatsuja erõsödik is, bosszús sóhajjal szedem össze magam, és lépek utánuk. A kis kék cica sejhaját nem marhatja el elõlem. Fõleg nem a szobám mellett.
Az elém táruló látvány méreggel, és erõvel tölt fel, a rókaképû nyomorék áldozatjelöltem szájában kotorászik nyelvével, mialatt hátsóját simizi ujjaival. Levágom… Eskü levágom a kezeit, és kígyóéhoz hasonlatos nyelvét, miután kanállal – csak hogy jobban fájjon neki - lemetéltem férfiasságát. De még az orrától is megszabadítom, hogy azt se üthesse bele abba, amibe nem kéne.
- Elengedhetnéd – szórakozzon a jó édes apja kékeresével, ne vele. Azt sem értem, mit kell röhögnie azon, amit mondtam.
- Hé. – lépek Grimmi mellé át én a hõs, amikor a szarházi elmegy mellõle, és összerogy, viszont ettõl nem omlik a karjaimba, csak csúnya kosarat ad:
- Nem vagyok rád hangolva – nem is néztem gitárnak… Csak egy kocsonyának, aki nem bírna egyedül felállni azok után, hogy ráhozták a frászt.
Na mit mondtam… Kellett, hogy beégesse magát a büszkesége miatt igen… Így a Gin expressz még erõteljesebben akar majd csattanni az ütközõivel… 
- Mi van már? – próbálom helyrerázni - Úgy tûnsz, mint aki rohadtul be van szarva. – félni tõlem kell nem ettõl az aljadéktól…

- Sosem félek semmitõl – jaj… Amint levakarom a vigyorom eskü becsinálok. Úgy nézett rám, mint aki meg akar ölni - Csak Ichimaru tartott egy kis bemutatót, hogy mennyivel erõsebb, mint én. - cehh…
- Mit mondott? – nyomom mérgesen a falnak, tudni akarom, mivel hozta rá ennyire a frászt.
- Ichimaru? Semmit, amirõl neked is tudnod kellene. – kicsinálom azt a szemetet…
- Ne szórakozz velem! – rohadt mód rühellem, ha nem én röhögök.
- Mi a fasz bajod van?! Engedj el és takarodj! – ordítja le a fejem, aztán arrébb is lök, kuncogva figyelem. Elmehet, de holnap reggel találkozunk. Ha nem, akkor kikötözöm, és összevagdosom, miután az ágyba döngöltem.  Tesla egy-egy ilyen akcióm után napokig engedelmesen nyalta a cipõm talpát.

* * *

Vadcica? Hát õ átbaszott a palánkon, a jó büdös fenébe. Miért a csicskását, D-royt küldte maga helyett dolgozni?! Õ hol van?! Morcosan rúgom meg pont végzett emberét, aki emiatt mintát hagy a falamban fejével, aztán indulok a keresésére. Atomjaira fogom kefélni.
A tanácsteremben érzem meg végül ereje illatát. Cehh… Jellemzõ… Ez is ott csámborog, ahova most én nem mehetek be. Mondhatom szuper, de mindegy… Egy pöttyet még talán tudok arra várni, hogy leüvöltsem a fejét.
Igen… Már jön is…
Hát hogy a rohadófélben lévõ nagynénijét! Észre sem vesz?! Kiengedem erõm, viszont ekkor meg Ichimarunak szólít, erõsebben szorítom rá karom kezére, mint terveztem, hogy egy még nyugodtabb hely felé, szobám felé vonszolhassam, amint kijelentettem neki, velem jön.
- Hol a faszba voltál? – faggatom aztán, ahogy odaérünk. Nem vagyok se a testõre, se az elcseszett édesanyja, de érdekel, miért nem láttam már egy napja.
- Kértem egy küldetést Aizentõl, hogy végre nyugtom legyen tõletek, kanos faszoktól. Szánalmas, hogy egy espadát nem néztek másnak, csak lyuknak, és te is ugyanolyan vagy, mint Ichimaru, ezt jó, ha tudod. – mérges cica… Pedig nem sima lyuknak nézem. Õ nem egy punci, hanem egy harapós trófea, akire érdemes vadászni.

- Nem vagyok ugyanolyan, mint az töketlen görcs shinigami. – villantom rá legpszichopatább vigyorom – Mire végzek veled, azt fogod kívánni, bár õ kapott volna el elõbb édes kis szextárgyam.
- Mássz le rólam te görény – lök persze el, eszeveszett nevetéssel szorítom vissza alám, és markolok rá farkára. Formás egy darab, és nekem most pont arra van szükségem, hogy fogjam, szorítsam. A magamévá teszem, nem bírom magam tovább távol tartani tõle.
- Ugye tudod, hogy ellenem semmi esélyed cicám? – harapok fülébe, mialatt még erõsebben szorítom legérzékenyebb testrészét, mint eddig, hogy érezzem, szép lassan merevvé válik az ujjaim hatására – Érezd magad baszottul megtisztelve azért, hogy visszafogtam eddig veled szemben magam. – arra is büszke lehet, hogy tényleg az enyém lehet legelõször az alfele. Nem leszek gyengéd, de szerintem pont az erõszakosságom miatt fogja élvezni mindazt, amit teszek vele.
- Ez egyáltalán nem megtiszteltetés te segg! Nem bánhatsz így velem! Én nem egy ostoba fraccionod vagyok.
- Úgy bánok a kezeim közé kapott espadakkal, ahogy épp a beteg kedvem tartja. Ha nem tetszik, elõtted a kurva lehetõség, védekezz. – ragadom meg másik kezemmel karjait, és szorítom õket a feje fölé, hogy ne legyezzen elõttem. Ha nem így tennék, még a végén leszaggatnám mind a kettõt. Azzal, hogy ütni próbál, igen idegesítõen, és gyéren utánozza a verekedést. – De látod, nem teszed. Gyengébb vagy nálam, és ezzel tisztában vagy. Ismerd be, egy tisztes harcban se lenne ellenem esélyed. Még gyíkfingnyi se.
Cerot küld az arcom irányába, ezért elengedem becsességét, és kivédem csapását, hogy még szélesebb vigyorral szemlélhessem kívánatos testét. Az édeskének fáj az igazság.
– Küzdj meg velem te köcsög, és egybõl nem lesz nagy a szád! Egy normál harcban simán cafatokra téplek. - kapom persze az ívet is cukkolása miatt, örömmel állok elébe kihívásának:
- Abból nekem nem lenne hasznom, ha bohóckodnék egy kölyökkel. Akkor fontolnám, hogy talán játszok veled, ha felajánlanád, a vereséged után önként és dalolva nyújtod felém a basznivaló segged. Vagy ha legalább leszopsz.

- Rohadj meg! – pff… Pedig úgy elõttem van a kép, amiben ezüsttálcán kínálja magát, mialatt aranyosan pillog. – Nem vesztenék ellened!
- Ha ennyire biztos vagy a dolgodban, akkor maradjunk az erõszaknál. – nyalintom meg fülét, tervem szerint ettõl a gesztustól berosál, és megpróbál elmenekülni a kezeim közül.
- Széttéplek te szemét! – meglátszik, emberek lelkébõl származunk, hibázhatnak a megérzéseink.
- Hidd már el, hogy nincs esélyed ellenem… Szépen fenyegetõzöl, de ennyi. Többet nem tudsz. - he? A visszafogott indulatai miatt kezdett el remegni?
- Amennyiben legyõzöl, többször engedlek a közelembe, miután felépülsz a sérüléseidbõl, amiket kaptál tõlem. Ennyit felajánlhatok. – igen… Rendesen kihúztam a sodrából - Viszont ha tényleg ezt szeretnéd, akkor tedd fel te meg a rangod a harcra. Én leszek a qinto espada. – gyanakodva fürkészem tekintetét, aztán török ki röhögésben, mindig képes meglepni az ötleteivel. Rangcsere… Álmodik a nyomor…
- Hát jó. Alig várom, hogy éjjel nappal a nyomodban lehessek. Még a nagyobb dolgaidat se intézheted majd egyedül, a vécébe is követni foglak. – halovány pír fut végig az arcán, mielõtt egy újabb cerot küldene rám, gondolom elképzelte a szitut, kuncogva engedem, hogy arrébb menjen elõlem.
Támadása füstje nagyobb volt, mint a lángja, csak picit pörkölte meg az arcom.
- Holnap találkozunk a palotától távol. – lép az ajtóhoz, még mindig vigyorogva biccentek felé:
- Megtalállak. – kis heves… Már üldözni is nagyszerû szórakozás.

***

- Készen állsz? – ropogtatom meg izmaim, alig várom a harcunk.
- Én mindig. – válaszol komoran, fegyelmezetten, viszont azt nem tudja rejtegetni elõlem, hogy a harc gondolata mennyire felvillanyozta. Ereje vibrál körülötte, és kitörni készül, talán most nem intézhetem el két csapással.
Cehh… Talán eggyel sem intézhetem, nem értem, hogy Tousen hogy a viharba szagolta ki, merre vagyunk, de határozottan itt áll a közelünkben.
-  Miért jöttél? – faggatom idegesen, mielõtt még viszonoznám Grimmjow ceroját, és eltüntetném támadásommal a mögötte lévõ homokdombot.
- Aizen-sama minden espadat a tanácsterembe rendelt. – hurrá. – Hagyjátok abba az értelmetlen harcotok, és kövessetek. – nem akarok, és nem is fogok menni, ahogy látom, Grim is ezen a véleményen van, viszont a vak shinigami türelme véges, dühösen vonja elõ a kardját:
- Mindkettõtökkel végzek, ha önös céljaitokat elõrébb helyezitek Aizen-sama világratörõ tervénél.
- Mi a fasz baja van annak a shinigaminak? – csapom rám rontó ellenfelem a földnek, meglep, hogy a küldönc erre nyakam megragadva ránt fel magához:
- A tanácsteremben megtudjátok. Indulás arrafelé.
- A faszom… - ellenkezek még mindig, amire már egy ütéssel reagál. Egy olyannal, aminek köszönhetõen szó szerint beküld a tanácsterembe.

- Bocsánat a késésért. – lép be a maga által kreált lyukon Grimmel együtt, utóbbi duzzogva elmarasztalt összeütközésünk miatt vonul el az egyik távolabbi sarokba. – És… A falért is… - papucs…
- Mi a picsa van már? – tápászkodok fel én is, Aizen nyugodt mosollyal int egy szék felé. Õt nem könnyû felidegelni, most is olyan, mint egy frigid jégcsap.
Leülök, aztán hallgatom az unalmas beszédet arról, hogy elkanászodtak a palotán kívül élõ arrancarok. Nem értem, ez miért baj. Eddig is jól elvoltunk mellettük.
- Szóval… - köszörüli meg Aizen a torkát, nem tudom, mennyi idõ telt el azóta, amióta elkezdett beszélni, de látom, a többieket se igazán érdekli rizsája – Arra gondoltam, befoghatnánk az arra érdemesebbet. Úgy érzem, unjátok a bezártságot. A harccal el tudjátok majd ütni az idõtök is. – hmm… Ez még akár jó is lehet. Harc, és vér… Ennél jobb páros már csak a véres szex…
- Egyedül kicsinálom az összes rohadékot. – csap az asztalra Yami, viszont Aizen leinti:
- Mint már mondtam nem kell végezni minddel. – szép duma… De… Azoknak végük, akiknek a nyomába engem küld. Már csak azért is, mert amíg küzdök ellenül, Grimmel nem versenghetek…

A reakciójára nem számítok, ugyanis kiröhög. Felvont szemöldökkel figyelem, majd a sebébe akarok üti elrettentésképp és hogy fejezze m,ár be, de nem tudok. Sõt, végignyal a számon.
- Te… Te rohadék…
- Tudod, vörös arccal még izgatóbb vagy - vihogja, mire kicsit megint kezd elegem lenni. Mint eleinte! Pláne, hogy bámul. Folyamatosan bámul!
- Ne bámulj már.
Nem várok választ, elengedek egy cerot, és figyelem, hogy mi történik, de a szemétje helyett a falat robbanja szét.
De õ nem vár, a falnak nyom és a fülembe suttog.
- Most kurva nagy bajban vagy. Azoknak a szeme láttára foglak megerõszakolni, akik a cerod miatt jönnek ide a lakosztályomhoz, aztán be kell foltoznod a lyukadat.
Kezd bennem felmenni a pumpa, de ha nem akarja, hogy tegyek ellene, akkor nehezen tudok. Oké, kipihent vagyok, tudnék küzdeni, de ebben az alakban tényleg felettem áll.
- Ha hozzám érsz, megöllek - figyelmeztetem, de nem is érdekli.
- Elmondanád azt mégis, hogy tervezted cicus? Jelenleg mozdulni se tudsz.
A nyakam csókolgatja, a fakrát a seggemhez nyomja, aztán beleharap a nyakamba is. Elég egyértelmû kezd lenni a helyzet…
- Hagyd abba - figyelmeztetem morogva. Ha belém teszi a farkát, az biztos, hogy megölöm. Akkor már nem lesz nehéz.
- Te meg mi a szart keresel itt?! – hallom meg hangját, mire én is odafordulok, hát persze. Az a rohadt kígyó…
- Tégy úgy, mintha itt se lennék. Érdekel, hogy hogyan bírsz vele azok után a sérülések után amiket kaptál.
- Holnap eljössz cica, és megcsinálod a falat – mondja, majd visszafekszik. Szerencséje!

Megrántom a vállam, és idegesen kilépek a szobából.
- Nos, mi is történt pontosan? - kérdezi mellém lépve Ichimaru. Szeretném egy morranás után lezárni, de beér, és megint csak vigyorog.
- Miért kellene neked beszámolnom errõl? - kérdezem felvont szemöldökkel.
- Tudod, hogy miért nem ölt még meg senki azért, mert engedetlen vagy és nehezebben kezelhetõ, mint akármelyik espada? - kérdez vissza. Felvont szemöldökkel nézek rá. - Azért, mert megvédelek Aizen-samánál.
Felmorranok, aztán röhögni kezdek.
- Ugyan, Ichimaru… te sem lehetsz ennyire felszínes. Még én is tudom, hogy csak arra megy a kis játékod most, mert meg akarsz kefélni. Bár nem értem, hogy Aizen hogy tudott ennyi elcseszett buzit egy helyre összeszedni, de nem is érdekel. - Megállok és mélyen a szemébe nézek. - Nem fogok lefeküdni Nnoitrával, ha ezért hajtasz rám most. Menj szépen Szayelhez, vagy próbálkozz be Teslánál.
- Tesla már megvolt - sóhajt fel drámaian. - Szayel meg makacsabb, mint hinnéd. Mindenesetre… - A falnak nyom, és valahonnan olyan erõt szerez ehhez, hogy moccanni sem tudok. Ennek a görcsnek honnan a faszból van ennyi reiatsuja?! - Ha megunom a játékot, te is felkerülsz a kis listámra, Sexta Espada - nyitja résnyire a szemeit, amitõl belém fagy minden, ami meg tud fagyni! - Aztán majd szépen a Quinta is - röhög fel. Már épp jegyezném meg, hogy ekkora barmot még nem láttam, de rájövök, hogy beszélni sem tudok. Mi a fasz ez?! Õ csak röhög és közelebb hajol, majd erõszakosan, harapva megcsókol. Az ajkaim nem mozdulnak, de valahogy mégis élvezi a csókot, amíg meg nem hallok egy ismerõs hangot.
- Elengedhetnéd - szólal meg nem sokkal mellettünk Nnoitra. Ichimaru hangosan felröhög és elenged, én meg leereszkedek a fal mentén és a tenyerembe temetem az arcom.
Mi a fasz volt ez?!
- Hé. - Már felettem áll.
- Nem vagyok rád hangolva - jegyzem meg és állnék fel, de nem megy, még mindig remegnek a lábaim, és nem tudom, hogy mitõl! Alapjáraton nem félek Ichimarutól, és tudtam, hogy erõsebbek, mint mi. Még Barraggan is behódolt nekik, szóval engem gond nélkül végeznének ki, ha úgy alakul, mégsem tudtam eddig betökélni.
- Mi van már? - kérdezi, megragadva a felkaromat. - Úgy tûnsz, mint aki rohadtul be van szarva.
- Sosem félek semmitõl - villantom rá a tekintetem, mire elvigyorodik, de most ez sem idegesít. - Csak Ichimaru tartott egy kis bemutatót, hogy mennyivel erõsebb, mint én. - Elenged és már lépnék el, de megint a falhoz nyomva találom magam.
Most kifejezetten fel tudnék robbanni!
- Mit mondott? - sziszegi az arcomba.
- Ichimaru? Semmit, amirõl neked is tudnod kellene.
- Ne szórakozz velem! - öklöz bele a falba.
- Mi a fasz bajod van?! Engedj el és takarodj! - ordítok rá, és sikerül ellöknöm. Nem követ, ami jó is, mert jelenleg nem vagyok ráhangolva. Egyikre sem.
Unom, hogy mindenki vagy meg akar ölni, vagy meg akar kefélni. Senki sem akar jót harcolni, és kezdek kicsit elpuhulni, na meg elegem van a bezártságból, így az utam oda vezet, ahol talán kapok valami segítséget.

- Miben segíthetek, Grimmjow? - kérdezi kedvesnek szánt hangon Aizen, de már ettõl égnek állnak a szõrszálaim.
- Küldetést szeretnék, Aizen-sama. Nem bírom harc nélkül, és egyre nehezebb a bezártság is. Nem mehetnék el… - Leint.
- Éppenséggel pont erre gondoltam én is - mosolyog rám. - Van egy város, ahol él egy helyettes shinigami, aki kifejezetten érdekel engem. Segítesz megkeresni és letesztelni az erejét? - kérdezi.
Shinigami, azaz halálisten, amik õk is voltak. Tudtunk a létezésükrõl eleve, de Aizenék sokat elmondtak, ami segíthet a legyõzésükben.
- Én…. igen! Persze! - Fellelkesülök egybõl.
- Akkor menj, de Ilfordot vidd magaddal. - Elindulok kifelé, de megállít a hangja. - Ugye világos, hogy nem szabad megölnöd?
- Persze, tesztelem az erejét, minden világos - felelem vissza, és a kedvem máris sokkal jobb, mint volt.
Nnoitra, Ichimaru: elmehettek a faszba mindketten!

* * *

- Gyerünk már, Kurosaki Ichigo! Tudsz te ennél többet is! - ordítom. A társát gond nélkül rendeztem le, míg Ilford egy másik shigimaival küzd, de õ is inkább csak idõt húz, amíg én nem végzek itt. Jelentést kell tennem a fiú erejérõl, bár eddig több, mint lehangoló. Mit akar egy ilyen szerencsétlen kis semmitõl Aizen?  
Már épp vinném be a kegyelemdöfést, amikor garganta nyílik mögöttem.
- Grimmjow, gyere haza - lép mögém Tousen.
- Mi?! De engedéllyel jöttem és feladatom van - morgom.
- Aizen-sama figyelte a harcot, és úgy véli, felesleges idõt húzni. Itt senki nincs, aki jelentõs lehetne a céljaink elérésében.
Morogva intem magamhoz fracciónomat és indulok vissza, de a kis répafejû shinigami még rám ordít.
- Most meg hova mész?!
- Haza, kölyök. Nem vagy elég jó, hogy lefoglald a drága idõmet. Mire legközelebb jövök, legyél erõsebb, vagy ne is kerülj a szemem elé.
Látom, hogy lelkileg picit sikerült összetörnöm, lehajtott fejjel öklöz a talajba.

Ahogy visszaérünk, már ott van Ichimaru is, és kissé idegesen méreget.
- Nos, mit tapasztaltál, Grimmjow? - Meglep, hogy csak öten vagyunk itt és nem hívta ide a többi espadát.
- A fiú jelenleg borzalmasan gyenge. Nem ellenfél egy espadának, de szerintem egy fracción is gond nélkül elbánhatna vele. - Most Iilford felé fordul.
- Te hadnaggyal harcoltál? - kérdezi tõle, mire a szöszi bólint.
- A Hatodik Osztag hadnagyával, Abarai Renjivel. De csalódás volt, gond nélkül le tudtam volna gyõzni pár perc alatt is.
- Szóval csalódottak vagyunk - nevet fel Ichimaru.
- Kurosaki-kunban mindenképp. Azt gondoltam, fejlõdni fog… de most menjetek, pihenjetek.

Ahogy kilépünk, Ilford már megy is a testvéréhez, ott is jelentést szokott tenni, én meg elindulok pihenni, de megállít az a reiatsu…
- Ichimaru… - nyögök fel és már fordulnék meg, de ekkor megáll elõttem Nnoitra.
- Te most velem jössz. - Nem mintha akarnék, de õ kevésbé félelmetes, mint Gin. - Hol a faszba voltál? - kérdezi, mikor már a szobában vagyunk. A lyukat D-Roy megcsinálta, ahogy kértem tõle, mielõtt elmentünk Karakurába.
- Kértem egy küldetést Aizentõl, hogy végre nyugtom legyen tõletek, kanos faszoktól - pillantok rá. - Szánalmas, hogy egy espadát nem néztek másnak, csak lyuknak, és te is ugyanolyan vagy, mint Ichimaru, ezt jó, ha tudod.
Igen, most haragszom rá. Tudom, hogy meg akar dugni, de ahogy akkor próbálkozott, mikor ott voltam, várlázító. Mintha egy olcsó kurva lennék.

Mintha ez olyan kurva poénos lenne a számára.

Legközelebb biztos megmondom neki, hogy közösüljön Tousennal, ahogy eddig is, vagy a jó kurva anyjával. Ha nem egyszerûen csak elverem, és helyretoszom az agyát az idegesítõ vigyorán keresztül. Borzasztó, hogy mit meg nem enged magának.

- Hé, cicus! Mit bambulsz már megint? – legalább Grimm itt van, és jobbá teszi az idegállapotom. Õt mindig lehet szopatni a forró kis buksija miatt.

- Grimmjow seggfej, és nem bambulok, figyelek. – igen… Máris jobb a kedvem miatta egy hangyafasznyival…

- Rendben Grimmjow seggfej. 

- Mit is keresel itt megint? – van vér a pucájában… Kérdõre se vonhatna.

- Unatkozom…

- Dugd Szayelt. 

- Foglalt a segge – vallom be neki õszintén - Ichimarunak nagyon megtetszett. 

- Akkor le vagy ejtve. – ugyan nem… Annyira tetszik a pofája… Eddig nem vettem még észre, hogy mennyire szopásra teremtették…

- Legalább tudok máshol próbálkozni. – baszni akarok. Ha nem Szayellel, akkor vele, de ezt már mondtam neki néhány nappal ezelõtt is.

Pár lépést teszek felé, és ujjaim végighúzom hátának finom ívén, hogy picsájába markolhassak. Kerek, és formás. A magamévá teszem, de még nem most.

- Takarodj – még borzasztóan élvezem az ellenkezését, és azt, hogy morog velem a kis kurva…

- Jól van, morcos cicamica, majd visszajövök a seggedért ha kevésbé lesz szar kedved. 

Vagy kiéheztetem egy jó körre, és várom, hogy õ könyörögjön a faszomért.

Igen… Ez lesz… Nem fogom csak simán megerõszakolni. Az nem lenne számomra muris, a számára meg szégyen.

Türelmem úgyis annyi, mint a tenger.

***

Mégsincs annyi hidegvérem, mint hittem, már öldökölnöm, és tombolnom kell ahhoz, hogy a kis kékhajú vadmacskát ne döntsem magam alá. Tesla sem tudja csillapítani a kanosságom.

Pedig… Talán tényleg nem kellene sok hozzá, hogy felbukkanjon nálam.

Mi a kénköves ménkûért akarom elbaszni több heti puhítását?!

- Remélem, fontos ügy miatt zaklatsz?! – fordulok a falkaparásból vérben forgó szemekkel Ichimaru Gin felé. Az, hogy ez a szemét megjelent nálam nem jelent semmi jót.

- Aizen hivat. – ch… Még rosszabb, mint ahogy hittem… De ha pont ma belémköt vezérünk, akkor õ is megnézheti magát. A lehetõ legrosszabb kedvemben vagyok.

***

Persze mogorvaságom vége az lett, hogy én lettem gazdagabb egy kibaszott vágással.

De… Legalább lenyugodtam, a vele vívott harc alatt, a plafont vizslatva gondolkodok azon meglátogassam-e ma a szexi sextát. Látni akarom a képét, viszont tudom, hogy most még biztos magam alá dönteném egy vad körre, ha beszólna.  

- Nahát, nahát. Egy cicus, aki személyesen jött el hozzám – végre felfoghatta, hogy elõlem nincs menekvése, és önként adja alám a derekát.

- Kussolsz! – már csak a hangjától áll a farkam.

- Mit tehetek érted, kiscica? - tápászkodok fel az ágyról, és lépek hozzá közelebb. Vigyorom levakarhatatlan, ha látná a gondolataim, és azokat a mocskos játékok, amiket ki akarok rajta próbálni, szerintem már nem is lenne velem egy légtérben.

- Mi a fasz történt veled? - milyen édes…

- Nahát, aggódtál értem? – jobban belém esett, mint hittem...

Nem faszoskodok tovább lassú lépésekkel, egy szempillantással termek teljesen elõtte, hogy alaposan megcsodálhasson, mielõtt nekikezdünk a dolgoknak.

- Aggódjon érted az, akinek van ideje. – ejnye - De miért nem kerestél meg ma?! – azért csak ki bújt a szög a zsákból…

- Nahát. Szóval ezért jöttél? – ha tudom, hiánya lesz, és meglátogat akkor már pár nappal ezelõtt hagyom a picsába zaklatását.

- Ezért hát! Szerinted?! Baszol megkeresni, pedig eddig minden tízedik percben megjelentél. Ma meg le se szarsz és most, hogy eljövök ÉN hozzád, itt fekszel egy kibaszott sebbel a mellkasodon! Miért kötsz bele mindig Aizenbe, te idióta barom?! – a kis hisztis kurva nem ismer eléggé… Mintha egy ilyen baszott vágásba belehalhatnék…

Próbálja ugyan nem mutatni, de még mindig kiérzem panaszos rinyájából, hogy fosott attól, elveszthet. Pedig… Inkább azon kéne izgulnia, mi lesz vele az elkövetkezõ percekben.

Vicces. Hangosan, fülig érõ szájjal röhögöm ki éppen ezért a dugáshiányos cicust.

Reakcióm miatt egyenesen sebeimbe ütne, de még idõben kapom el öklét, és hajolok arcához közelebb, hogy végignyalinthassam puha ajkait. Nem bírok tovább várni rá, most azonnal úgy meg akarom dugni, hogy füle farka ketté álljon.

Az illata eszméletlenül finom… És… Nem csak az… A szája teljes ízének kiélvezéséhez se volt elég fél pillanat.

- Te… Te rohadék… - köp egyet, és törli persze meg zavartan az arcát, viszont mielõtt tovább makoghatna, vagy mielõtt megpróbálná ellenem körmeit, esetleg ceroját használni, mindenféle körítés nélkül közlöm vele, hogy vörös arccal csak izgatóbbá, és kívánatosabbá teszi.

Ha hiányzott a kis köcsögnek a figyelmem, akkor most megkapja, nem bírok betelni a látványával. Mialatt körbenyalom a szám is rendesen vizslatom.

- Ne bámulj már. – toppant, és tüzel, megütközve lépek arrébb támadása útjából.

Ceroja kikerülése után aztán fél mozdulattal taszítom el a falig, és préselem testemmel neki, amint elkapom kezeit. 

Kis hülye… Nem azért lettem rá ideges, és tettem ellene ennyire drasztikus lépést, mert játszott, hanem azért, mert csinált a szobámra egy buzi ABLAKOT…

Mi a holdkóros nyavalyáért kellett ezt?! Így már egy új irányból is nyaggathatnak Aizenék, ha nem nyitok nekik ajtót.

- Most kurva nagy bajban vagy. – suttogom a fülébe. – Azoknak a szeme láttára foglak megerõszakolni, akik a cerod miatt jönnek ide a lakosztályomhoz, aztán be kell foltoznod a lyukadat.

Nekem háttal szorult közém, és a szobám közé, viszont jelenlegi helyzetében nem tehet ellenem semmit, csak érezheti lüktetõ merevedésem izmos seggének nyomódni. Erõs, viszont ahhoz nincs elég ereje, hogy ellenem védeni tudja magát.

Nem is lesz, de az már más tészta.

- Ha hozzám érsz megöllek. – sziszegi, ezért nevetve szorítom össze még jobban a kezeit. Megöl? Ez jó vicc…

- Elmondanád azt mégis hogy tervezted cicus? Jelenleg mozdulni se tudsz. – így az igazi, gonosz mosollyal puszilom meg a nyakát. Majd… Minden tekergõzése ellenére újabb, és újabb csókokat kap rá, mielõtt még birtoklón mélyeszteném bõrébe a fogaim.

A vére és a szex vele együtt lesz tökély, kiabálása zene füleimnek, mialatt nadrágját lecsúsztatom róla, hogy hozzáférjek hátsójához.

- Hagyd abba… - morran rám ismét dühösen, viszont üres fenyegetõzése ellenére hatolnék minden tágítás nélkül forróságába, ha nem hallanék meg egy irritáló nevetést.

Ichimaru…

- Te meg mi a szart keresel itt?! – az õ figyelme kurvára nem hiányzik. Azt se vettem észre, hogy bejött, de ajánlom neki, hogy a lehetõ leggyorsabban húzza el innen a belét. Ha nem teszi, õ is gazdagabb lesz pár égési sérüléssel, mielõtt megsebezne.

- Tégy úgy, mintha itt se lennék. Érdekel, hogy hogy bírsz vele azok után a sérülések után amiket kaptál. – grrr… Megmutathatnám neki, de nem akarom, morcosan engedem el foglyom, aztán dõlök le ágyamra.

- Holnap eljössz cica, és megcsinálod a falat. – innentõl kezdve se a drága, se a másik szobámban lévõ rohadék nem érdekel. Kanos vagyok, viszont egyedül akarok maradni. Remélem veszik a lapot, és kurvagyorsan elvonulnak.