 Karakter: Nana Hojo
Megjegyzés: (Miiintomnak)
Reggel az órám csörgésére kelek fel, de végre boldogan, mivel ma van az iskola utolsó tanítási napja, aminek csak örülni lehet. Kipattanok az ágyból és felveszem a fellépő ruhámat, mert az évzárón fellépek a bandámmal, akikkel egy tánccsoportba járunk, és a legjobbak vagyunk. A szokásos kis toppom veszem fel, meg hozzá a lenge kis nadrágomat veszem fel, amiből az egész hasam kint van. Kicsi smink, de csak a látszat kedvéért, majd lemegyek a konyhába, ahol szüleim éppen reggeliznek.
- Jó reggelt. – köszönök nekik vidáman, mire csak rám mosolyogva.
- Szia, kicsim. Nem kéne kicsit ünneplősebb ruhát felvenned? – kérdezi anyám rosszallóan, mert túl sokat mutatok magamból, amire csak elmosolyodni tudok.
- Anya ne aggódj. Fellépünk a bandánkkal így ez a ruhánk. – mondom mosolyogva, mire csak megrázza a fejét, de hát anya már csak ilyen, ezért nem szabad neki szemre hányást tennem.
- Aztán ügyesen kiscsibém. – hallom apám hangját.
- Apa mondtam már, hogy ne hívj kiscsibédnek. – mondom neki kicsit durcásan, mire csak elneveti magát.
Nem sokkal később, már szedem a cuccomat és megyek el itthonról. Amikor beérek a suliba, találkozok a bandámmal és mosolyogva üdvözöljük egymást, majd megyünk a díszletek mögé. Tök jól hülyülünk, és már nagyban folyik a rendezvény, mikor felkonferálnak minket.
- Most pedig következzen a Black point csapat. – felmegyünk és a zene hallatára, mindenki elkezd fütyülni és őrjöngeni.
Mikor meghalljuk a zenét felerősítve, elkezdjük rá táncolni a koreográfiánkat, de azért egy két szabadabb elemet is beleteszünk, ami nagyon ott van a szeren és mindenkinek tetszik. Csak úgy nyomatjuk a hátra szaltókat, meg az egyéb elemeket, amikről egyesek csak álmodni tudnának.
Mikor végzünk, lejövőnk és nagyon forr a vérünk annyira élveztük és jól sikerült egyszer csak észreveszem, hogy valaki figyel minket. Hátra nézek és egy sötét barna hajú férfit látok meg, aki csak minket figyel. Vajon a táncunkat is látta? Zsebre dugja a kezét, majd tovább is slisszol. Egy ideig csak bámulok utána, majd inkább a többiekkel beszélgetek és hagyom a férfit a picsába.
Délután elmegyünk kicsit szórakozni és megünnepelni a nyári szünet első napját, és hogy végleg elbúcsúzunk a sulitól, mert a következő megálló, már az egyetem lesz.
- Hé Nami holnap lenne kedved bulizni egyet este? – kérdezem tőle mosolyogva.
- Bocsi, Nana, de holnap már melózok egy pizzériába és nem hiszem, hogy annyira fitt lennék utána, hogy tudjak bulizni. – mondja, mire csak felhúzott szemöldökkel nézek rá.
- És még is hol van ez a pizzéria? – kérdezem.
- A sulitól nem messze.
- Jaa tudom már melyik, na, majd én akkor beszélek a főnököddel, hogy ne hajszoljon agyon.
- Nana, inkább ne, mert akkor tuti, hogy kirúgnak. – mondja és elkezdünk röhögni, bár van igazság alapja, annak amit Nami mond.
Tök jól elbeszélgetünk estig, majd mindenki szétszóródik és megyünk haza. Haza megyek és fáradtan dőlök az ágyra, mert kicsit még azért táncoltunk is és szórakoztunk.
Másnap reggel, felkelek olyan dél körül. Felöltözök a szokásos ruhámba, egy fekete toppba, ami szinte csak a mellemet takarja, de nem is kell több, meg hozzá egy laza csípőnadrágot, majd sportcipő és úgy döntök, elmegyek, meglátogatom Namit azon a csodás munkahelyén.
Bemegyek és látom, hogy a pultnál áll odamegyek.
- Jó napot, mit szolgálhatok? – kérdezi rám se nézve.
- Mondjuk egy kis figyelemmel. – válaszolom, mire rám néz.
- Nana. Te mit keresel itt? – kérdezi mosolyogva és meglepődve.
- Gondoltam meglátogatom a legjobb barátnőmet, meg hát unatkoztam otthon. – mondom és leülök a pulthoz, majd Nami-val beszélgetek, mikor kijön a tegnapi csávó, akit láttam, aki a fellépésünket is látta, de amikor megszólal, egyből elszáll a rózsaszín felhő.
- Nami. Nem azért dolgoztatlak, hogy csak cseverésszél, ha ezt akartam volna, mást is fel tudtam volna venni helyetted. – mondja nagyon bunkón és lehordóan, ami nekem nem tetszik és felállok, mire Nami megfogja a kezemet.
- Nana. Ne. – mondja nekem, mire kiszedem a kezem az övéből és odamegyek a férfi elé, aki majd egy fejjel magasabb tőlem, de nem érdekel, és elég szúrósan nézek a szemébe. Nem fogom hagyni, hogy akár ki csak így lehordja a barátaimat.
- Na, ide figyelj. Jobb, ha vissza fogod magad és normálisabban beszélsz Nami-val, mert nem kutya. – mondom neki a dühösen.
- Nem vagyok kíváncsi a véleményedre. Amíg nálam dolgozik, én dirigálok és én vagyok a főnök. Nem fogja nekem senki meg mondani, hogy mit csináljak, főleg meg nem egy ilyen kis senki, mint te. – mondja, mire egyre jobban, csak forr bennem a méreg.
- Szállj le a magas lóról, különben én, löklek le róla, de annak nagyon nem fogsz örülni. – mondom komolyan.
- Szólj, ha félnem kell. – mondja még mindig gúnyosan.
- Akkor szólok, jobb, ha félsz tőlem. – mondom komolyan.
- Jaj, már reszketek. – mondja megjátszott ijedséggel, amivel csak tovább húzza az agyamat és már az öklömet szorongatom, mire Nami odajön.
- Nana, nincs semmi baj. Nyugodj meg. – mondja nekem.
- Bizony nyugodj le és tanuld meg, hogy kivel beszélsz. – mondja komolyan és megfordul, már menne el fele.
- A faszomat. – mondom, majd a pult mögé megyek és az összes pizzát felborítom, ami csak találok le a földre, hogy még véletlenül se lehessen megint felszolgálni, amivel kiadom az összes dühömet. Látom, hogy visszafordul, és mikor meglátja mit csináltam, azt hiszem sikerült felhúznom az agyát.
- Mit csináltál? – kérdezi szinte kiabálva.
- Azt, amit te is. sárba tiportalak. – mondom komolyan és farkas szemet nézek vele, mire látom, hogy nem sok kell, hogy felpofozzon, de nem érdekel. Megérte.
- Tűnjél el a pizzériámból és minden kárt meg kell, fizetnek, majd küldöm anyádéknak a számlát, nem hiszem, hogy túl boldogok lesznek. – mondja és próbál fenyegetőzni.
- Chh. Azt se tudod, hogy merre lakok, akkor még is, hogy akarod elküldeni? – kérdezem tőle, mire csak elvigyorodik.
- Nem emlékszel? Az egyik barátnőd az alkalmazottam, és ha nem árulja el, akkor simán kirúgom. – mondja komolyan. A kis köcsög egyre jobban a tenyeremben érzem a pofáját. Nem hiszem el, hogy ennyire szemét is lehet valaki.
- Tudod mit? Dögölj meg. – mondom neki komolyan, majd kikerülöm és elmegyek onnan becsapva magam után az ajtót.
~*~
Estére anyumék meg is kapták a levelet és a számlát, aminek nem örültek és le is kiabáltak nem kicsit, hogy mit képzelek magamról és, hogy nekem kell kifizetnem és ráadásul oda kell mennem és le kell szépen dolgoznom, amire csak hápogok és eszem ágába nincs oda menni, de nem hagynak más választást.
Reggel felkelek és elmegyek, mikor meglát Nami ijedve jön oda hozzám.
- Nana, miért vagy itt? Ha meg lát a főnököm meg fog ölni. – mondja aggódva.
- Anyámék utasítása. – válaszolom, majd az ajtóhoz megyek és bekopogok, majd mikor engedélyt kapok, bemegy, de mikor már meglát, akkor elég undorítóan néz rám.
- Mit keresel itt? Nem volt elég, amit kaptál? – kérdezi. – Meg mondtam, hogy nem akarlak többet itt látni. – mondja és ki lép az asztala mögül.
- Bocsánatot kérek. – mondom, de egy cseppet sem őszintén. - És le kell dolgoznom a kárt, amit okoztam. Ez anyámék utasítása és ezt a levelet küldték neked. – mondom és a kezébe nyomom anyámék levelét. Innentől már az ő döntése lesz, hogy mi lesz velem. Vagy anyámék ölnek meg vagy pedig ő. Tök mindegy, most így hirtelen, mert mind a kettő rossz, csak egy még a pokol lesz számomra.
|
