|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Barack | 2014. 01. 25. 16:11:27 | #29106 |
 Karakter: Gabriel Merwen
Megjegyzés: ~Loranekomnak~
Az ebéd tálalva, David a háziját írja én meg megterítek, jó kérdés, hogy itt vacsorázik e, vagy valamelyik „barátjánál”. Az ajtó nyílik és megjelenik Nora. Amikor odaér hozzám adok neki egy pici puszit, közben megkérem Davidot, hogy vigye el a könyveit mert eszünk. Boldogan ül le közénk, ettől függetlenül nem szólunk egymáshoz, nem vagyok cseverésző hangulatomban. A kaja befejeztével mindenki elvonul david játszik, Nora a szobába megy, én meg elmosogatok.
- Gabriel. – szólít meg Nora.
- Tessék? – Nem nézek rá, mert a késeket mosom, nem szeretném elvágni az ujjam.
- Szeretném , ha eljönnél velem valahová. – közli, amit nem értek.
- Hová? – kérdezek vissza.
- Az most nem számít, csak kérlek gyere el.
- Nora mosogatok nem látod. – Vak vagy mi van vele?
- Egy kis kikapcsolódás nem árt. – Megfogja a kezemet és elkezd húzni, de Davidot nem hagyhatom itt.
- És Daviddel mi lesz?
- Ne aggódj nővérem átjön a gyerekekkel és vigyáz rá amíg vissza jövünk. – Nem értem hova akar cipelni. Hamarosan megjelennek a gyerekek és a nővére.
- Köszönöm, hogy eljöttél. – mondja én meg unottan nézem őket.
- Ugyan semmiség te is annyit segítettél most rajtam a sor. Mennyetek csak és érezzétek jól magatokat. – Bemegyek a szobába és átöltözöm, ahogy Nora is, minek ráncigál most? Norát megpillantva kicsit tátva marad a szám, pasivadászatra megy? Kisétálunk az autóhoz, beülve elindulunk, a jó ég tudja hova. Végül egy étteremnél állunk meg, hiszen most vacsoráztunk, így minek hozott ide? Kérdőn nézek erre a nőre, mert kezd számomra megfejthetetlenné válni. Egy asztal felé indulunk ahol egy pár van, mi a szösz? Puszit is adnak egymásnak, valaki magyarázza már el mi a tök folyik itt.
- Gondolom ő Gabriel. – A nő rámpillant.
- Oh, igen majdnem el is felejtettem bemutatni. Mary, Larry ő itt Gabriel a párom. Gabriel ők itt meg Mary és Larry volt ügyfeleim. – Miért mutatja be nekem az ügyfeleit, kissé vonakodva, de elfogadom.
- Nora folyton csak rólad tud beszélni. – felhúzom a szemöldökömet, hiszen mi mesélni való van rólam? - Még sosem láttam Nora-t ennyire boldognak, amikor csak rólad beszél csillognak a szemei. – Érdekes, hogy ilyen hatással vagyok rá.
- Ne rólam beszéljünk, inkább rólatok. – szakítja félbe őket.. - Már tudjátok milyen nemű lesz a kisbabátok? – Totál hülyének érzem magam.
- Igen, kisfiúnk lesz. – Ez a helyzet eléggé kínos.
- Mary-ék szeretnék ha elmennék az esküvőjükre. – fordul felém ez a szép hölgy.
- Gondolom csak te. – Minek mennék el esküvőre, akiket nem is ismerek.
- Nem mindkettőtöket. – Mary próbálja menteni a menthetőt.
- Azt hiszem most már jobb ha megyünk. – Nora végül befejezi a traccspartit.
A pár jobbra megy, mi meg bakra, végül megállunk az autónál.
- Látom már nem akarsz harcolni a kapcsolatunkért. – Mi az, hogy nem akarok harcolni a kapcsolatunkért? - Tudom, hogy megbántottalak, de mentségemre szóljon, nem szándékosan tettem. Szeretlek, de azt hiszem benned ez az érzés már enyhült. Nem tudok, úgy veled élni, hogy még csak rám se nézel ha hozzád szólok. – érdekes meglátásokra képes a női agy.
- Nora…- Szólalnék meg.
- Nem figyelj. Elengedlek. – lehajtja a fejét. - Innen, hazatalálsz, bocs hogy nem viszlek el. Mond meg a nővéremnek, hogy majd találkozunk és David-nek, hogy nagyon szeretem és legyen jó kisfiú. – Amikor ott hagy engem mint eb a Szaharát, csak pislogni tudok.
Zsebre vágom a kezemet és úgy indulok haza, azt hiszem most ki tudom szellőztetni a fejemet, mert amit most csinált, eléggé durva, hogy itt hagy az éjszaka kellős közepén. Szerintem jogosan vagyok féltékeny, mert az a Robert gyerek jobban ismeri mint én, oké, nemrég ismerkedtünk meg, és szó szerint beleszerettem, de az elmúlt napok, vagy hetek eseményei által néha megrezdül az a léc. Többször megcsóválom a fejemet, mert magam sem tudom mit tegyek, körülbelül egy órát sétálok, mire hazaérek, Nora testvére kérdőn néz rám, és közlöm, hogy mi a helyzet, erre elkezd kiosztani.
- Gabriel, Nora nem egyszerű lány. – Nem mondod.
- Ezzel nem mondtál újat. – Leülök a kanapéra.
- próbáld őt megérteni, mindenkinek vannak titkai, amikor úgy érzi készen áll, úgyis elfogja mondani neked. – Aha, persze.
- Akkor egyet árulj el, miért éreztem fölösleges harmadiknak, amikor ott voltam? – Kérdezem nyugodtan.
- Mert féltékeny vagy mindenkire, akivel Nora kapcsolatban áll, de mi most megyünk, gondolkodj el azon picit, hogy mennyire fontos neked a testvérem. – Magamra hagy Daviddel, akinek lehengerlő mosolya láttán, nekem is mosolyognom kell. Megfürdetem, a kis tököst, amikor megszólal a mobilom. Kimászik a nagyfiú és megtörölközik egyedül, addig felveszem a telefont.
- Tessék Gabriel. – szólok bele és figyelem a kis krapekot, ahogy törölközik.
- Szia Gabriel Mary vagyok. – Nem ugrik be. – Akivel nemrég találkoztál. – ja igen…
- Igen, mi a helyzet? – kérdezem nyugodtan és segítek kicsi fiamnak megtörölni a haját.
- Itt van Nora nálunk, balesete volt, beverte a fejét és a térdét, nem hajlandó korházba menni, át tudnál jönni? – Mélyet sóhajtok.
- Makacs a kisasszony ezek szerint. – Davidot hova tegyem, ha én elmegyek itthonról? – Egy kérdésem lenne, Davidot hova tegyem? – kérdezem irónkusan.
- Hozd el nyugodtan. – Aha, mert az úgy működik.
- Mindjárt kitalálok valamit. – megkapom a címet, átviszek Davidot a szomszéd nénikéhez, akiben megbízom, mert többször vigyázott már rá.
Beülök az autóba és gyorsan elmegyek hozzájuk, hiszen jó lenne, már végre tisztázni mindent, mert kezd elegem lenne abból, hogy mindenki úgy rángat mint egy bábut. Amikor odaérek leparkolom a verdát, mielőtt csengetnék, ajtót nyit a pasi, nem emlékszem a nevére. Mary is megjelenik, aki mérgesen néz rám.
- Miért engedted, hogy vezessen kiborulva? – kérdezi mérgesen.
- Ácsi, nem téged hagyott ott az étterem előtt nemrég. – Emelem fel az ujjamat.
- Oké nem engem, de most komolyan nem szereted? – kérdezi és engem figyel.
- De szeretem, csak itt van az a Robert gyerek aki ismeri minden mozdulatát és minden gondolatát én meg úgy érzem nem ismerem. – mondom őszintén.
- Ha megbízol Noraban, akkor fölösleges féltékenynek lenned. – mondja a pasija.
- Nem vagyok féltékeny. – ekkor elneveti magát Mary.
- Gabriel, legalább magadnak ne hazudj. – Veszek egy mély levegőt.
- Oké, féltékeny vagyok, nem szeretném, hogy azzal a kis köcsöggel találkozzon, engem avasson be az életébe, ne a régiekkel diskuráljon olyanokról, amikről nem tudok. – Veszek egy mély lélegzetet.
- Szereted? – kérdezi a srác.
- Igen szeretem, de már nem vagyunk együtt, kiadta az utamat. – mondom elfintorodva.
- Szerintem ha megbeszélnétek, akkor mindent másképp látnátok. – őket figyelem.
- Ne legyetek máris olyan bölcsek, mert nektek minden összejött. – Kezd dühíteni a dolog.
- Gabriel. – szólal meg Nora a lépcsőfordulóban.
- Nora, nagyon sápadt vagy, jól vagy? – kérdezem, abban a pillanatban, látom fennakadnak a szemei és összeesik, gyorsan odarohanok és az ölembe kapom.
Beteszem az autóba és egyenesen a kórházba viszem, kezdek aggódni érte, mert nem kel fel negyed órája. Amikor beviszem, egyből hordágyra teszik és elviszik, hogy megvizsgálják. Körülbelül egy óra múlva megjelenik a doki, aki leül mellém.
- Hogy van? - kérdezem.
- Enyhe agyrázkódása van és a térdében a porc elmozdult. – Mélyet sóhajtok a megkönnyebbüléstől.
- De ugye jól van. – mondom.
- A leletei jók, de most benn tartjuk éjszakára megfigyelésre, ha akar bemehet hozzá.
- Köszönöm, de előtte hazatelefonálok. – Bólint a doki, majd a szomszédot hívom, hogy nem megyek haza, így reggel vigye el Davidot a suliba, a pótkulcsot elmondom neki hol van.
Megkeresem a kórtermet, majd leülök Nora mellé és megfogom a kezét és figyelem.
|
| Barack | 2013. 11. 24. 14:03:14 | #28344 |
Karakter: Gabriel Merwen
Megjegyzés: ~Loranekomnak~
- Azt hittem nincs barátod. – Nem fogok kesztyűs kézzel bánni ezzel a barommal, ezért minden mozdulatát figyelem Noranak.
- Mit hozhatok? – Robert ismét megszólal… Hülye…
- Ne. – Nora épp készült volna rendelni, amikor az ujját a szájához teszi. - Lássuk csak…- mintha gondolkozna. - A hölgynek kérnék egy forró csokit valamint paradicsomos penne-t. –Nora elmosolyodik, lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet eljönni.
- Oké. Hm. Lássuk én emlékszem-e. – most ő jön. - Tehát az úrnak- rápillant - egy fekete kávét kérnénk és rántott szelet burgonya pürével. – Egyből szélesebb vigyor jelenik meg a képén.
- Tökéletes. – Kicsit kellemetlenül érzem magam, és érzem, hogy kezdek feszült lenni.
- És te mit kérsz? – Pincér távozik.
- Emlékszel még. – Szól ehhez a bájgúnárhoz.
- Mindenre emlékszem ami veled kapcsolatos. – Nem tetszik ez a helyzet, ahogyan beszél Noraval, egyenesen bicskanyitogató.
Ökölbe szorítom a kezemet az asztal alatt, amit megérezhet, mert átnyúl hozzám és megfogja a kezemet, ránézek, ekkor közelebb hajol, ami jól esik, gyorsan lecsapok ajkaira, olyan szenvedélyesen megcsókolom, hogy észrevegye nincs esélye. Mintha semmi sem történt volna, folytatja az idegesítő beszédét, amitől kezdek begőzölni. Hirtelen Nora a székét melléteszi, ezek szerint az én közelembe szeretne lenni, ami ici picit segít a helyzetemen. Átkarolok a szék karfáján és onnan simogatom a vállát.
- Utoljára akkor voltunk ebben az éteremben, amikor annyira ki voltál borulva Jane miatt. – Értetlenül nézek Norara, aki az asztalra könyököl és a fejét fogja, majd erre a nyálképű hülyére. - Emlékszel? – Ekkor egy nyakláncot tesz le az asztalra Nora, valamit nem mondott el.
- Sajnos minden egyes pillanatára emlékszem. Életem legrosszabb pillanatai voltak. – Robert vagy, hogy hívják a nyakláncot figyeli.
- Miről beszéltek? – kérdezek Nora-ra gyanakvóan.
- Áh, szóval nem mondtad el neki. – Elvigyorodik ez a paraszt, mintha örülne annak, hogy erről nem tudok.
- Mit? – kérdezek újból.
- Semmit. – Kezébe temeti az arcát.
- Figyelj. – Ez a szemét hozzáér a barátnőm kezéhez és lehúzza az arcáról a kezét.- Nem tudtam, hogy még nem vagy túl rajta. – miről beszélnek ezek?
- Túl vagyok rajta. – Kiveszi a kezét a kezei közül.
- Min? - utoljára teszem fel ezt a kérdést, rám pillant, de nem válaszol.
- Azt látom. Nem a te hibád volt. – mondja ez a tetü.
- Persze. Nem. Csak ha aznap nem megyünk el bulizni, akkor nem indultunk volna el késő éjjel autóval haza, és nem jött volna nekünk az a hülye kamion a zöldnél. És ha ő vezet akkor most itt lenne. – Tör ki belőle.
- Na igen és akkor most te nem lennél itt. – Rivall rá ez a paraszt. - Nora. Ne mond ezt, ha jól tudom te is három nap után keltél fel. Mindenki nagyon aggódott miattad. – folytatja, ekor nagy szemekkel meredek az állítólagos barátnőmre.
- Mi??? – Képedek el totálisan.
- Nora nem a te hibád. Nem te hajtottál át a piroson, hanem a kamionos. – Most már végképp nem értek semmit.
- Álljatok le! – kiáltom el magam, sajnos hangosabbra sikerült mint akartam. - Igaz amit ez a bájgúnár mond? – Nézek Norara kétségbeesetten, hiszen erről nem mondott semmit. - Nora?
- Igen. – Látom nem mer rám nézni, de ennyit elmondhatott volna.
- És ezt eddig mért nem mondtad el? – Nemrég azt ígérte, hogy mindent elmondd nekem, tévednem kellett, hazudozik nekem.
- Gabriel figyelj. – Felém fordul és megsimítja az arcomat. - Én elakartam mondani csak nem tudtam hogyan fogjak neki. – Persze….
- Te meg mit mosolyogsz? – mordulok rá erre a paraszt gyökérre.
- Hát. A pasija vagy állítólag és mégsem tudsz róla annyit mint én.- Itt betelt nálam a pohár, felállok és nekiesem ennek a parasztnak.
- Elég legyen fiúk! – Nem figyelek senkire, csak meg akarom ölni ezt…
- Azonnal hagyják abba! – Ott ütjük egymást ahol érjük, én többet kapok sajnos, végül egy nagydarab fickó választ szét minket. Éppen mozdulnék, amikor Nora elém áll.
- Gabriel elég menjünk. – Megpróbál kitolni az éttermből. - Hívja fel a titkárnőm ő majd kifizeti a károkat.
- Ő az enyém jól jegyezd meg! – Kiálltok hátra Robertnek, hogy fogja fel, semmi esélye, bár, ahogy a helyzet áll…
- Mégis mi a franc ütött beléd? – Förmed rám, amikor semmit sem tettem, beülök az autóba és próbálom az előbbi kockákat a helyére tenni.
- Te most veszekedni akarsz velem? – kérdezek vissza idegesen.
- Nem. Csak azt nem értem mért kellet neki esned? – Szerinted?
- Te most őt véded? – Nézek rá és úgy tűnik tényleg nem passzolunk.
- Nem védek én senkit. – Nekem nem úgy tűnt.
- Persze. És azt hogy magyarázod, hogy ő mindent tud rólad és nem aki a szerelmed vagyok állítólag erről a Janes dologról nem tudtam?- Bezzeg én mindent megosztok vele, ő meg titkolózik, akkor én is azt fogom. - Mert el akartam felejteni. Gabriel meg kell értened. – Nézek rá mérgesen ahogy próbálja magát kimenteni ez alól. - De igérem mostantól őszinte leszek hozzád. – Beindítom az autót és egyenesen hazamegyünk.
David sulijához érünk, felvesszük a kis krapekot, aki egyből megérzi, hogy baj van.
- Apa mi történt veled? – Kérdezi édesen, sajnos mérgesen válaszolok.
- Semmi. – Szegénykémnek biztosan rosszul esik, amit nem akartam.
Sajnos túl sok minden kavarog a fejemben, azt se veszem észre, hogy Nora megfürdeti Davidot. Amikor végeznek, bemegyek a fürdőbe és az arcomat próbálom helyretenni, mert csúnya pofonokat kaptam, ettől a Robert gyerektől. Leveszem a pólómat, mert nem szeretném, hogy ilyen szutyok színe legyen, miközben lefertőtlenítem a sebeimet.
- Még mindig haragszol rám? – szólal meg Nora, ez hülye kérdés…
- Azért, hogy jobban félted a drága Roberted életét mint a szerelmedét. Vagy azért mert nem vagy öszinte velem? – Maga felé fordítja az arcomat.
- Szerelemem tudod, hogy butaságokat beszélsz. - Csalódtam benned ismét, ami nagyon fáj. - Én téged féltettelek , nem akarom, hogy bajod essen. – Gúnyosan elmosolyodom, a kezemet a derekára teszi. - És a másikról meg igérem elmondom – Amikor az arcomhoz ér felszisszenek, mert iszonyatosan fáj.
- Nagyon fáj? – kérdi aggódva.
- Főleg ez. – Mutatok a homlokomon lévőre. - Ez is nagyon fáj – Akkor játszunk. – mutatok a szemem alattira. - Na meg ez is. – mutatok az orromon lévőre is. - És végül itt. – mutatok a felsőajkamra, amire kapok egy puszit, de elkapom és megcsókolom, benyúlok felsője alá, hogy érezzem bőre selymességét, hogy tudjam itt van velem, de eltol magától.
- Hé hé állj le. – Kibontakozik az ölelésemből. - Inkább vacsoráznunk kéne valamit. – Nem fogsz így itt hagyni, pláne nem felajzva.
Kinyitja az ajtót, amit becsukok és a kezemmel tartani kezdem, magam felé fordítom és testemmel nekinyomom az ajtónak és férfiasságommal egyből nekidörgölőzöm, hogy érezze haragszom még, de akarom is őt. Nyakát kezdem el csókolgatni, közben a kezem sem rest. Az a baj, hogy ismét kibújik az ölelésemből, ami nagyon fáj. Csak egy átkozott puszit kapok, kimegyek a konyhába és nekidőlök a falnak és figyelem.
- Ha szeretnéd tudni akkor elmesélem neked a történteket. – mondja. - Bár nehezemre esik. De ha akarsz még tudni valamit az étteremben hallottakon kívül akkor elmesélhetem. – Néz rám kérdőn, de engem ezek után nem érdekel, még akkor se, ha el akarja mondani.
- Tudod nekem leginkább az esett rosszul, hogy Robert minden egyes apró kis titkodról tud, nemrég meg azt bizonygattad nekem, hogy őszinte leszel hozzám és mindent elmondasz. Nem azt mondom, hogy minden egyes mozdulatodról számolja be, de ami adott esetben nyomasztja a lelkedet, hogy megkönnyebbülj, basszus azért vagyok itt, hogy megoszd velem és segítsek. – Kezdem magamat ismét felhúzni.
- Sajnálom. – suttogja.
- Úgy tűnik hiába vagy a barátnőm, úgy érzem, semmit sem tudok rólad, míg más jobban ismer téged. – Lehajtom a fejemet és összefonom a mellkasom előtt a kezemet, végül vissza bemegyek a fürdőbe, bezárom magamra az ajtót, mert nyugalomra van szükségem és egyedüllétre, hogy gondolkozhassak.
Levetkőzöm és egy kád meleg vízben elmerülök, szemeimet behunyom és próbálom végiggondolni, hogy miért van az, ha minél jobban megszeretnék valakit tartani, annál jobban csúszik ki az irányítás a kezeim közül. Magam sem tudom mennyi ideig vagyok a fürdőben, de amikor a tükör elé lépek, eléggé nyúzott alak néz vissza rám. Lefertőtlenítem a sebeimet majd bekötözöm mindegyiket. Mélyet sóhajtva kimegyek, az asztalon találok rántottát, egy cetlivel ellátva. „ Mikróba tedd be, mert szerintem kihűlt”. Leteszem a cetlit, valahogy még étvágyam sincsen, a pultra teszem és ott is hagyom, bemegyek a háló szobámba és Nora ott ül az ágyon, összefonja a lábait és a fejét ráhajtja. Csak rápillantok, felveszek egy alsógatyát, majd ki is megyek, lehet neki is magányra van szüksége, mint nekem. Átmegyek Davidhoz, aki édesen alszik, leülök mellé és megpuszilom, majd megsimogatom. Nem szeretném, hogy felkeljen, kimegyek a nappaliba, bekapcsolom a tévét és leülök. Nem nézem a műsort, csak magam elé nézek, hiszen jelenleg úgy érzem magam, mint akit átvertek. Tudom nem kellene, ilyen tragikusan felfogni, de mégis, hogy emésszem meg, azt a tényt, hogy egy másik pasi jobban ismeri a barátnőmet? Jó kérdés, de nem foglalkozom vele, azzal találkozik akivel akar,ha Roberttel le is szeretne feküdni tegye meg, de onnantól kezdve nem többé, nem lesz az enyém. Míg ilyeneken gondolkodom, olyan érzésem van, mintha valaki figyelne, a megérzésem jó, ugyanis Nora áll mellettem egy szál francia bugyiban és topban.
- Mióta állsz ott? – kérdezem és a filmet figyelem.
- Egy jó ideje. – összefonja a kezét maga előtt és a lábával a szőnyeget piszkálja.
- Miért nem alszol? – kérdezem nyugodtan.
- Mert nem tudok. – vágja egyből rá. – Te? – kérdezi.
- Én sem tudok, zsong a fejem a mai naptól. – Homlokomat megdörzsölöm.
Nem mondok többet, ő viszont leül mellém és a lábát felhúzza maga elé, megöleli és úgy nézi velem a filmet. Tudom mit szeretne, azt, hogy megöleljem, de nem fogom, csalódtam ismét benne, a végén azt fogja elérni, hogy el kell, hogy hagyjam, hadd élje az életét. Nem szeretném őt elengedni, túlságosan ragaszkodom hozzá, annak ellenére, hogy megbántott.
- Min gondolkodsz ennyire? – kérdezi halkan betakarózva.
- Hidd el, nem szeretnéd tudni. – mondom egy mély sóhajtás követően.
- Rendben, ha azt akarod, hogy menjek el, egy szavadba kerül és kilépek az életedből. – Ez az amit nem akarok.
- Ez az amit nem szeretnék, annak ellenére, hogy csalódást okoztál. – Nézek rá.
- Szeretsz még Gabriel? – kérdezi szomorúan.
- Igen. – mondom halkan.
- Te kit szeretsz jobban Robertet vagy engem? – kérdezem halkan.
- Téged szeretlek, látom nem hiszel nekem. – Hallom, hogy nemsokára elpityeredik.
- Próbálok hinni, csak elhiheted, hogy nekem sem könnyű a mai nap után. – Sóhajtok egyet.
- Elhiszem, és sajnálom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak, nem így akartam. – suttogja.
- Tudom, hogy nem így akartad. – Rá pillantok, ekkor vége lesz a filmnek. – Gyere, menjünk aludni. – állok fel, de ő a kanapén ülve marad.
- Lehet inkább itt kéne aludnom. – mondja, amire mélyet sóhajtok.
- Annyira azért nem utállak, hogy itt kelljen aludnod. – Megfogom a kezét és felhúzom magamhoz és megölelem, annak ellenére, hogy picit haragszom rá.
Amikor megölelem, szorosan kezd el belém kapaszkodni, a hátát simogatom, majd felkapom a karomba és úgy viszem be a hálóba, lefektetem, majd melléfekszem, ő egyből hozzám bújik, lassan fokozatosan mindketten megnyugszunk.
~*~
Szerencsére hétvége van, így nem kell korán felkelnem, amikor oldalamra fordulok, és nem érzek ott senkit, kinyitom álmosan a szememet, majd vissza is csukom és átfordulok a másik oldalamra. Ekkor a vállamba fájdalom hasít, aminek következtében fel kell kelnem, megtapogatom és pont a régi műtét helyen fáj, aminek nem örülök. Kimegyek a fürdőbe, és bekenem, hátha jobb lesz. Az arcomat is szemügyre veszem, és nem egy szívderítő látvány, gyorsan ismét lekezelem, majd kimegyek a nappaliba, ahol David tévét néz, miközben reggelizik. Nora a konyhában készít valamit, vagy inkább dob ki. A tegnapi rántottát, most dobja ki, amihez nem volt kedvem. Odamegyek és adok egy puszit a fejére, majd leülök David mellé, aki nekem dől és úgy nézi a rajzfilmet tovább. A fejét simogatom, tudom, hogy ezt szereti, amikor befejezi a reggelit, kapok egy hatalmas nagy puszit, ettől vajas lesz az arcom.
Meghallom, hogy csörög Nora telefonja, odafordítom a fejemet, majd inkább nem figyelek, kivel mit beszél, csak a tévét figyelem. Bemegy a szobába, felöltözik, majd kijön hozzánk.
- Nekem most el kell mennem, majd beszélünk. – kapok egy csókot, majd David fejére ad egy puszit és magunkra hagy.
- Mit szeretnél ma csinálni? – kérdezem kicsi fiamtól.
- Menjünk el moziba. – Mondja lelkesen, ami tetszik.
Felöltözünk, majd az autóba beülve máris úton vagyunk a bevásárlóközpontba, hiszen annak a legtetején van a mozi rész. Elmegyünk nagyon sok játékbolt előtt, ahová bemegyünk és mindent megnézünk, David már most kiválasztotta mit szeretne karácsonyra, hiszen a születésnapja, majd csak jövőre lesz. Amikor elmegyünk az egyik étterem mellett, mintha Norat, láttam volna egy pasinak a társaságában, de jelen pillanatban az nem érdekel. Felmegyünk a mozihoz, majd kiválasztjuk a megfelelő rajzfilmet, megveszem a jegyeket, hozzá üdítőt és popcornt, majd a megfelelő terembe beérve leülünk, és enni kezdünk.
A rajzfilm másfél órás volt, amin nagyon sokat nevettünk, mivel jó kisfiú volt, ezért vettem neki egy nagy adag fagyit. Amikor elkezdi enni a fagyit, Norat pillantom meg egy férfi társaságában, amit nem tudok hová tenni, másik irányba megyünk, mint ahogy akartam, még így is szótlanul megyünk haza, majd nekiállva az ebéd megfőzésének, addig David a leckéjét írja.
|
| Barack | 2013. 11. 01. 18:39:22 | #28021 |
Karakter: Gabriel Merwen
Megjegyzés: ~Loranekomnak~
A telefont figyelem és a sorokat olvasva, lelkiismeret furdalásom lesz, mert igaza van.
„ Szia. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy válaszoljak-e az üzenetedre. Első gondolatom rögtön az volt, hogy nem. Megbántottál. Én azt hittem érzed, hogy szeretlek és soha nem csalnálak meg senkivel. Majd mégis a válasz mellett döntöttem. Mert hiányzol és szeretlek, mindennek ellenére is. Rendben találkozzunk.” Amint elolvasom, rögtön fel is hívom, kicsörög, egyszer, majd kétszer.
- Szia. - szólalok bele kedves hangnemben.
- Szia. – köszön vissza.
- Jó hallani a hangod. – Tényleg…
- A tiedet is. – Lehet, hogy hiányzom neki?
- Figyelj. Én tényleg nagyon sajnálom, hogy összevesztem veled. – Kezdenék bele a mondandómba, de leállít.
- Ezt ne telefonon beszéljük meg szerintem. – Igaza van… akkor is…
- Akkor találkozunk? – Hirtelen csönd lesz. - Vagy meggondoltad magad? – Elfog egy enyhe félelem, hogy lemondhatok erről a nőről.
- Nem dehogy. Hol találkozzunk? – Mivel David velem van így egy választás van.
- Hát…ha gondolod….feljöhetnél hozzám. - motyogom. - De ha nem máshol is találkozhatunk. Csak tudod itt van David és nem hagyhatom egyedül. – Túl csöndes, így nem tudom, hogy mire gondol. - Itt vagy még? – az is lehet, hogy magammal beszélgetek.
- Itt. – válaszolja egyszerűen. – Legyen, találkozzunk nálad, pár perc és ott vagyok. – Nagy kő esik le a szívemről.
- Oké. – Enyhén elmosolyodom, hiszen idejön. - Akkor addig szia.
- Szia. – Kicsit elfog az izgatottság, hiszen újból láthatom Norat.
Kicsit azért félek, hogy el fog küldeni a fenébe, az ostoba viselkedésem miatt, amit meg is érdemelnék. Míg ilyeneken gondolkozom kopogásra leszek figyelmes. Odalépek, azonnal kinyitom, a szívem hevesebben kezd el verni, mert nagyon hiányzott már. Enyhén elmosolyodom, mert olyan gyönyörű és szeretem őt.
- Szia. – köszönök.
- Szia. - köszön vissza halkan.
- Gyere be. – Tárom ki az ajtót előtte.
- Hol van David? – A szobájában van.
- A szobájában. – Megáll az előszobában, látom furcsán érzi magát, ahogy én is.
- Kérsz valamit inni? – Közelebb megyek, megsimogatom a hátát, végül a konyhába megyek, töltök egy kis üdítőt.
- Nora tudom, hogy megbántottalak, hülye voltam. – Leül a konyhába és idegesen a fejéhez kap.
- Gabriel mégis, hogy feltételezhettél ilyent rólam. – Leülök mellé, de elé teszek egy pohár narancslevet. - Én soha nem csalnálak meg. – néz a szemembe.
- Tudom. – Megfogom a kezét, de kikapja és lehajtja a fejét is.
- És az kimondottan fájt, hogy Laura-nak hittél és nem nekem. – Feszülten figyelni kezdem. - Tudom Laura mindig is David anyja lesz, így valamennyire figyelembe kell venned azt amit mond. – Hallgatok, hiszen adja ki magából a mérgét. - Azt hittem a bizalom, amit én táplálok irántad az kölcsönös. – Teljesen hülyén érzem magam, ettől az elcseszett helyzettől
- Nora. Sajnálom. Igazad van, kicsit felfújtam az egészet. De meg kell értened nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Egy csalódást még egyszer nem élnék túl. – Tekintetét keresem, amit hamarosan megtalálok, és így mindent elmondok, mintha beszélnék. Felemelem a kezemet és megsimogatom selymes arcát, csakhogy egy telefon csörgése zavar meg minket.
- Bocs ezt fel kell vennem. – Bólintok egyet, lehet, hogy fontos. - Szia Robert. Robert? Teljesen ledöbbenek, hogy fel meri hívni az a csóka.
- Szia drága Nora. Figyelj arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem vacsorázni? – Eléggé élesen figyelem Norat, hogy mit fog válaszolni.
- Robert. .- sóhajt egyet.
- Csak nosztalgiázásból gondoltam. Mint a régi szép időkben, amikor elmentünk a barátokkal, csak most ketten lennénk. – Mélyeket lélegzem, hogy higgadt tudjak maradni, sajnos nem megy.
- Most nem tudok majd máskor. – Csodálkozva figyelem, hogy ezt válaszolta, ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy nem.
- Oké rendben. – Megszakad a vonal.
- Ez most mi volt? – kérdezem kicsit idegesen.
- Ő volt Robert a volt osztálytársam, akivel a múltkor is találkoztunk. – válaszolja nyugodtan.
- Arra rájöttem. De mi volt ez a randira hívás és mért mondtad, hogy elmész vele? Most bizonygattad, hogy nem jelent neked semmit. – Nem akarok kiabálni, így próbáűlom magam nyugtatni.
- Igen és az igaz, nem jelent nekem semmit. Nem randira hívott, hanem nosztalgiázni, ugyanis régen is jártunk éttermekbe. – Ez nem mentség.
- Nekem ebből elegem van. – pattanok fel a székből, sajnos elszakadt az a bizonyos cérna nálam. - Nem akarok végig menni ezen még egyszer. Szúval válasz ő vagy én? - Most döntsön… - Ha őt választod én elengedlek, bár abba belehalnék de nem tartalak erővel magam mellett.
- Gabriel én…- Nem köntörfalazásra vagyok kíváncsi.
- Ne köntörfalaz csak válaszolj. Én vagy ő? – Hirtelen nem válaszol, ettől mégjobban csalódott leszek, tuti nem engem fog választani.
- Szeretlek Gabriel. – nem tudom, hogy hihetek e neki ezek, után. - természetes hát, hogy téged. – Jól hallottam?
- Hogy? – kérdezek vissza.
- Téged. – hangsúlyozza ki a szavakat.
- Jól hallottam? – kérdezek rá, újból.
- Igen, téged választalak. – mondja, érzem, hogy vár valami válaszra.
Odamegyek, megfogom a kezénél és felhúzom magamhoz, majd szorosan magamhoz ölelem és a hátát kezdem el simogatni, közben a vállára hajtom fejemet. A kezeit megérzem a hátamon, amikkel simogatni kezd, sőt a tarkómat, amitől kezdek megnyugodni.
- Egy kérésem azért lehet? – kérdezi halkan, mire elválok tőle.
- Persze. – mondom kedvesen és az arcát simogatom.
- ha egy régi osztálytársam szeretne velem találkozni és férfiból van, kérlek, bízz meg bennem. – Mélyet sóhajtok. – És ne legyél féltékeny. – Megsimogatja az arcomat.
- Rendben, hinni fogok neked és nem garantálhatom, hogy nem leszek féltékeny. – ezt elmosolyodva mondom.
- Köszönöm. – Megcsókol olyan szenvedéllyel, mint még soha.
- Apa, nem értem ezt a feladatot. – Hallom meg David hangját, amikor megpillant minket elmosolyodik és hozzánk szalad. – Nora mami. – Elmosolyodom a nagyfiún.
- Szia. – Megölelik egymást, amit jó nézni.
- Tudtok benne segíteni, nem értem. – Teszi le az asztalra és a feladatot figyeli, majd két oldalról elkezdjük olvasni.
Igyekszünk a legkönnyebben elmagyarázni, szerencsére megjegyzi, hogyan kell kiszámolni azt az adott példát.
- Maradsz éjszakára? – kérdezem kedvesen.
- Maradjak? – Látom azt a bizonyos pajkosságot a szemében.
- Szeretném. – Megfogom a kezét és megsimogatom.
- Nem vagy éhes? – kérdezem.
- De most, hogy említed. – Bólogatni kezd.
- Épp paprikás krupmlit szerettem volna csinálni, segítesz? – kérdezem, felállok és hagymát veszek elő, meg krumplit.
Mellém sétál és megpucolja a hagymát, addig azt elkezdem pirítani, közben besegítek neki a pucolásba, többször megkerülöm, ám amikor nem bírom tovább, mögé sétálok, lejjebb veszem a hagyma alatt a tüzet. Szorosan hozzásimulok, és a nyakát kezdem el puszilgatni, kezemmel pedig csípőjét simogatom, férfiasságommal pedig fenekénél kőrözök. Halk sóhaj, hagyja el ajkát, aminek örülök, legalább sikerül felhúznom. Kezemet leveszem a csípőjéről, majd a mellére teszem és simogatni kezdem, de a puszilgatást nem hagyom abba. Fenekével, pedig egyre erősseben dörgölőzik hozzá.
- Apa mikor lesz kész a kaja? – kérdezi David, mire óvatosan visszamegyek a hagymához.
- Egy három negyed óra és készen van, addig menj tévézni, ha készen vagy a leckéddel. – Nézek rá mire mosolyogva bólint.
Gyorsan megpirítom a hagymát rátesszük a krumplit, vízzel felöntöm, majd beízesítem és hagyom főni.
- Elmegyek fürdeni, mindjárt jövök. – Adok csókot Noranak és megsimogatom a kicsi fiam fejét.
Levetkőzöm, majd beállok a zuhany alá.
- Nora hoznál nekem egy törölközőt! – Kiáltok ki a fürdőből, pár perc múlva be is jön.
- Itt is van. – Leteszi, én meg sietve kiszállok, majd megfogom a kezét.
- Fürödj velem. – magamhoz húzom, hiszen így már nincs más választása.
Szó nélkül elkezd vetkőzni,m beáll velem a zuhanyzóba, majd engedni kezdem magunkra a jó meleg vizet, közben szorosan magamhoz ölelem és szenvedélyesen csókolni kezdem.
Annyira belemerülünk egymásba, hogy két menetet le is zavarunk a fürdőben, ami szerencsére nem tűnik fel Davidnak. Először én megyek ki, majd megkavarom a kaját, ami mindjárt kész, bemegyek a szobába, majd Nora hamarosan követ. Adok neki itteni ruhát, hogy legyen miben mászkálnia, bár ha meztelenül járna előttem, nem lenne ellenemre.
Kimegyünk mindketten a nappaliba, Nora leül David mellé, aki a fejét az ölébe hajtja, elmosolyodom, drágaságom simogatni kezdi a fejét.
~*~
Aznap még egyszer megszólal Nora telefonja, megint az a mitugrász és elmagyarázom Noranak, hogy fogadja el a meghívást, de most én is megyek vele, hiszen tudom, hogy nyomul a pasi.
Reggel beviszem kicsi fiamat a suliba, én is megyek oktatni, szerencsére, nem vagyok ebnt sokáig így el tudok menni a barátnőmért, hogy együtt menjünk el arra a bizonyos nosztalgia ebédre.
- Itt is vagyunk. – mondja, és kiszáll az autóból.
Kiszállok, körbenézek, majd összekulcsolt kézzel bemegyünk az étterembe, szerencsére, még nincs itt így leülünk. Rendelünk egy könnyű salátát, amikor megjelenik a pojáca.
- Nora… ezer éve. – Áll meg előtte kitárt karokkal, aki bizonytalanul feláll és megöleli.
- Azért az a pár nap nem ezer éve. – mondja és leül.
- Elnézést, de szerintem a helyemen ül. – Felpillantok.
- Bemutatkozom: Gabriel Merwen, Nora Grai barátja és élettársa. – Nyújtom a kezemet, és nem fogadja el.
- Azt hittem nincs barátod. – Néz rá, majd elfogadja a kéznyújtásomat és innentől kezdve látni, hogy nem érzi jól magát.
|
| Barack | 2013. 10. 06. 16:29:35 | #27533 |
Karakter: Gabriel Merwen
Megjegyzés: ~Loranekomnak~
Kis nagy fiammal megbeszéljük ezt a szerelem dolgot, tetszik neki a kislány, mint kiderült az iskolában is vannak lányok, akik tetszenek neki, amin jót mosolygok. Megbeszéltük, hogy majd személyesen ad neki egy csokit, aminek nagyon örült. Egy bő negyed óra múlva, becsukom David szobájának az ajtaját, majd átmegyek a sajátomba, ahol Nora már az ágyban fekszik, szorosan hozzábújok. Minden egyes porcikáját végigpuszilgatom és csókokkal borítom el. Összebújva alszunk el, amitől nyugodtan tudok aludni. Reggel az ébresztőórámra kelünk fel szinte, egyszerre, amíg Nora készülődik felöltöztetem Davidot és elkészítjük a reggelijét, meg összepakoljuk a táskáját. Múltkor másoltattam egy kulcsot Noranak így az asztalon hagytam egy édes üzenet kíséretében. Elviszem fiamat az iskolába, után én is megyek dolgozni, fárasztó napnak nézek elébe.
Éppen az ebédszünetemet töltöm, amikor megszólal a mobilom, megpillantom ki keres elfintorodom, nagy nehezen felveszem.
- Mondd mit akarsz. – mondom unottan.
- Neked is Szia Gabriel. – Laura…Laura….
- Miért hívtál? – kérdezem sürgetve.
- Olyan dolgot látok, ami biztosan érdekelni fog. – Mélyet sóhajtok.
- Mi lenne ha nem köntörfalaznál, hanem kiböknéd, hogy mit akarsz. – kezdek türelmetlen lenni.
- Egy étteremben ülök, éppen beszélgetek a barátnőimmel, és Nora van itt egy nagyon helyes férfi társaságában, eléggé meglepődtem, hogy nem veled találkozott munkaidőben. – Beszívom a levegőt és hangosan kifújom.
- Csak blöffölsz. – mondom unottan.
- Gabriel, szerintem ismerhetsz annyira, hogy mikor mondok igazat, mikor nem, most tényleg itt ül Nora, sőt most köszönnek el egymástól és megölelik egymást. – kezd felforrni az agyvizem.
- Hagyd abba, köszi, hogy elrontottad a napomat. – morgom.
- Ezt a kis barátnődnek köszönd inkább. – fogja és leteszi a telefont.
A telefon elsötétül, megcsóválom a fejemet és zsebre vágom, majd visszamegyek az órára, hogy folytassuk a felkészülést. Nagyon beleültette a bogarat a fülembe, hogy Nora megcsal, holott én szeretem. Valahogy az nem hiányzik nekem, ami velem már egyszer megtörtént. Elmegyek a kicsi fiamért, aki boldogan jön velem haza, elmegyünk venni egy két dolgot, majd mikor hazaérünk nekiülünk a leckéjének. Egyre ügyesebben ad össze feladatokat, ezért kiadtam neki feladatba, hogy írjon meg egy oldalt gyakorlásképpen. Boldogan vonul be a szobájába, eddig én valami kaját összedobok. Hallom, hogy Nora megérkezett, igyekszem leplezni az idegességemet, sajnos nem megy.
- Áh szia. – mosolyog rám.
- Szia. Hogy telt a munkanapod? – kérdezem érdeklődve és közelebb megyek.
- Egész jól és unalmasan. – válaszolja egyszerűen.
- Egész nap bent voltál? – kérdezek rá, csak nem tudom tartani a számat.
- Igen. De mért kérded?- néz rám.
- Mert tudtom szerint egy olasz éteremben voltál egy pasival és nagyon jól elvoltatok. – Érzem, hogy elönti a szar, az agyamat.
- Ezt kimondta neked? – lényegtelen.
- Nem az a kérdés, hogy kimondta hanem hogy igaz-e? – emelem fel picit a hangomat, mert érzem, kezdek sík ideg lenni.
- Fogadjunk, hogy Laura mondta. – Kit érdekel.
- Mit számít az. - megállok. - De ezek szerint igaz. És igen ő mondta. – megcsal avagy nem?
- Igen igaz, de nem úgy ahogy te gondolod. – lecsapja a poharat, ami a kezében volt.
- Persze. Ő csak egy barát akivel nevetgélsz, ölelgetitek egymást mint valami szerelmes párok. – ordítani kezdek.
- Látom jól informáltak. - morogja - Vagy mégsem. Ő egyik gimis évfolyam társam ha tudni akarod. – Aha…
- Oh és ennyire jobba vagytok?! – kérdezem gúnyosan.
- Igen az egyik legjobb barátom volt de semmi több. - mérgelődik - És nagyon meglep, hogy Laurának hiszel mikor annyit bizonygattad, hogy nem jelent semmit neked. – lehet rosszat akar nekem, de mit számít?
- Barát.. barát, az nem baráti ölelés volt és nagyon egymásra voltatok hangolva. – Lassan a falak is remegni fognak. - Tudod Nora nekem ne magyarázz én már egyszer végig csináltam ezt és többször nem akarom. – lehet most keményebben válaszolok neki.
- Mégis mit gondolsz te rólam? – Könny is gyűlik a szemében, ami lefolyik az arcán. - Én nem vagyok Laura.
- Mi folyik itt? – jelenik meg David, épp a legrosszabbkor. - Mi történt Nora néni? – Rám, majd a fiamra sandít.- Semmi kicsikém. - mondja neki. - Csak azt hiszem én most elmegyek. – Rám emeli tekintetét és csalódottan figyel.
- De miért? – kérdezi szomorúan David
Erre nem felel, inkább kirohan, maga után bevágva az ajtót, hirtelen magamon érzem David kíváncsi tekintetét.
- Apa, Nora néni miért szaladt el? – kérdezi és engem figyel.
- Mert kicsit összevesztünk. – mondom és ránézek.
- Ugye nem hagyjátok el egymást, mint te és anya? – kérdezi aggódva és megölel.
- Remélem nem. – Felveszem ezt a nagyfiút, elviszem megfürdetni, majd lefektetem.
Amikor bemegyek a hálómba egyből eszembe jut Nora, mert nagyon hiányzik, ilyenkor bánom, hogy hallgatok Laurára. Egész éjjel fent vagyok, alig alszom valamit, vagy ha alszom is, mindig előjön álmomban. Reggel minden gond nélkül felkelek, elkészítem David reggelijét, amikor elkészültünk, elviszem az iskolába, persze szeretné, ha suli után elmennénk a játszótérre, amibe belemegyek. Addig figyelem a kislurkót, míg be nem megy az épületbe, végül én is megyek a dolgomra, hiszen ma is vannak óráim, mégis ma hamarabb haza tudok menni, az is lehet, hogy Norat meglátogatom. Ha meglátogatom szememre fogja hányi, hogy minek mentem és társai. Inkább írok neki egy sms-t, az a biztosabb, ha rövid választ fogok kapni, akkor nem érdeklem tovább és haragszik. Előveszem a telefonomat és írok neki egy üzenetet. „ Szia Nora! Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapiért, remélem nem haragszol nagyon, tudunk találkozni? Szeretlek Gabriel” – A küldés gombra rányomva a szívverésemet próbálom lecsillapítani, hiszen nem szeretném elveszíteni. Eltelik öt perc, tíz, és semmi válasz. Egész órán a telefonomat figyelem, hogy mikor válaszol, amikor háromnegyed óra múlva se válaszol, inkább a szertárban hagyom, mert semmi esély arra, hogy keressen. Olyan egy óra fele elindulok Davidért, aki a kapu előtt vár rám. Amikor megpillant mosolyogva szalad felém, kinyitom neki az autót, megölelgetem, majd a játszótér felé vesszük az irányt.
- Képzeld ma kaptam öt darab napocskát. – meglepődöm, milyen ügyes.
- Ügyes vagy, jutalmul elmegyünk egyet sütizni. – Ujjongani kezd.
- Éjjen, akkor túrósat szeretnék, meg csokisat, meg citromosat… - elnevetem magam a kicsi fiamon.
- De telhetetlen lett valaki. – Simogatom meg a fejét. – Egyet válassz majd. – Bólint.
- Veszünk egyet Nora néninek is? – kérdezi, amire nem tudok mit felelni.
- Szeretnél? – kérdezem és rápillantok.
- Igen. – Remélem egy két napon belül jelentkezik.
A park melletti parkolóban megállok, kikapcsolom a biztonsági övet, kiszállok, majd átmegyek a másik oldalra, hogy segítsek Davidnak, aki mosolyogva segít a táskáját a csomagtartóba beletenni. Megfogom a kezét, szépen átsétálunk a zebrán, egészen a cukrászdáig. Ha jól emlékszem itt nagyon finom sütemények vannak, meg fagyik. Beállok a sorba, addig elküldöm nézelődni, hogy mit szeretne. Többször odahív és megpróbálja megmutatni mit kér. Amikor mi következünk, elmondom melyik süteményből kérünk, Noranak egy gyümölcsöset választ, ami van egy olyan érzésem, hogy mi fogjuk megenni. Kifizetem, majd leülünk az egyik asztalhoz és elkezdjük majszolgatni a süteményeket. David mosolyogva falatozza és lapátolja magába, amikor végzett a hatalmas csokis piramissal, boldogan dől hátra és lóbálja a lábát.
- Kérsz még? – kérdezem kedvesen.
- Igen, ugyanilyet. – Csillan fel a szeme, előveszem a tárcámat, majd adok neki annyi aprót, amennyibe kerül.
- Hozz egyet. – Elmosolyodom, addig befejezem az enyémet is.
Hamarosan megjelenik egy hatalmas nagy szelettel és széles mosollyal.
- Úgy edd meg, hogy ma még vacsoráznod is kell. – mondom és őt figyelem.
- Apa ne aggódj, enni fogok, de ez olyan finom. – Falatozni kezd.
Egy húsz perc múlva befejezi, majd tele hassal megyünk az autóhoz vissza, mindketten beszállunk, segítek a biztonsági övnél, majd a motor beindítása után egyenesen hazamegyünk, mert leckét is csinálni kell. Egy fél óra múlva haza is érünk, Davidot beküldöm a konyhába, hogy tanuljon, míg rendet teszek. Természetesen leülök mellé tanulni és segítek neki. Eszembe jut a telefonom, felállok és kiveszem a felsőm zsebéből és egy üzenet villog. Megnézem Nora az. Válaszolt, heves szív dobogással kezdem el olvasni.
|
| Barack | 2013. 09. 12. 18:48:27 | #27304 |
Karakter: Gabriel Merwen
Megjegyzés: ~Loranekomnak~
Az éjszakáim akkor telnek nyugodtan, ha Nora itt van velem, ilyenkor minden békésnek tűnik, de ha egyedül fekszem a hatalmas nagy ágyamban, úgy érzem, hiányzik a másik felem innen. Utoljára, akkor éreztem így, amikor kamasz voltam és beleszerettem egy lányba. Most édesen pihenek az oldalamon egy gyönyörű nővel, akit kezdek nagyon megszeretni. Valamikor hajnalban arra kelek fel, hogy a kezemet valaki felemeli, majd leteszi, ujjaimmal elkezdem kitapogatni, hogy mi történik, érzem, hogy itt aludt Nora, de nincs mellettem. Kinyitom a szememet és álmosan a hűlt helyét figyelem, ám David szobájából beszélgetésre leszek figyelmes. Az ajtót figyelem, és a fényre is felfigyelek, kimászom a meleg takaró alól, melynek nagyon jó illata van, finom virágos, babarózsa és barack keveréke. Elindulok kicsi fiam szobájához, amikor megállok az ajtóban, elmosolyodom, hiszen Davidot Nora próbálja meg megnyugtatni.
- Félek. – mondja félve.
- Mitől?
- Valaki volt ott. – mutat a polca felé, ahol egy maci, meg egy gyertyatartó található.
- Figyelj csak. – lekapcsolja a lámpát, és tényleg egy furcsa alak jelenik meg. - Nézd csak. – elveszi Nora a macit és visszatelepszik a fiam mellé és megöleli.
- Tudod David én is nagyon féltem kiskoromban a sötétben. – Elmosolyodom ezen.
- Tényleg? – kérdezi érdeklődve.
- Igen. Mindig lámpa fénnyel aludtam, és nagyon sokszor átmentem a nővérem szobájába, hogy ne legyek egyedül. – Látom folytatást vár a kis krapek. - Van, hogy még most is megesik, hogy megijedek valamitől a sötétben. De nehogy elmond valakinek. – szélesen vigyorog.
- De igen elmondom a papának. – mondja sunyin.
- Pláné neki ne mond. – megcsikizi, aki hangosan felnevet.
- Neked aludnod kéne. – szólalok meg, hiszen hamarosan kelni kell.
- Apa! – elkiáltja magát és odarohan hozzám, felveszem a kezembe.
- Gabriel. – Nora meglepetten néz rám. - Mióta állsz itt? – Feláll az ágyról.
- Elég régóta. – mosolygok rá, megnyugtatom a kis nagy fiamat, majd visszateszem az ágyba. - Úgy hagyom a lámpát, hogy ne félj. – Megpróbálom megnyugtatni, majd drágaságomat magamhoz ölelem.
- És neked sem kell félned a sötétben, mert én itt vagyok és megvédelek. – egy csókot kapok, amit mohón viszonzok. - Gyere menjünk vissza a szobába. – Elindulunk a szobába.
- Nora! – megállok és mindketten megfordulunk - Kaphatok egy jó éjt puszit? – Nocsak, csak nem megkedvelte?
- Persze. – Odamegy hozzá, megpuszilja.
- … És ha félek éjszaka, akkor majd bejössz a szobámba? – közelebb megyek hozzájuk, hiszen suttogva beszélgetnek, megsimítom Nora hátát.
- Ti meg miről beszéltek? – kérdezek rá.
- Semmiről csak mondtam neki, hogy majd holnap elmegyek vele a játszótérre. – Aha persze… - Persze ha megengeded, hogy veletek menjek. – Ez is kérdés.
- Annak nagyon örülnék. - megcsókolom - Na de most már menjük aludni mert itt esek össze. – nevetünk egyet, David magára húzza a takaróját, majd elindulunk ki, ám Nora még visszanéz és a kicsi fiam jót nevet.
Kimegyünk a szobából, majd nekinyom az ajtónak.
- Na halljam mit szövetkeztetek Daviddel? – kérdezem két csók között.
- Nem szövetkeztünk. Már elmondtam miről beszéltünk. – Ide hallom, hogy ez nem igaz.
- Nem? – megcsóválja a fejét is. - És ezt el is higgyem? – kérdezem gyanakvóan.
- Aham. – Bólint egyet.
- Aham? – Elkezdem csikizni, próbálna menekülni, de nem tud..
- Ne csináld. – Sajnos pont úgy futott ez a kicsilány, hogy a falnak nekiütközött, teljes testemmel hozzásimulok, komolyan elveszi az eszemet.
- Olyan aranyos vagy. – éppen megcsókolnám, amikor megszakít.
- Szeretlek. – Örülök, hogy ezt kimondta, inkább megcsókolom, mert nem bírok magammal.
Óvatosan magamhoz szorítom, majd felveszem az ölembe, ő készségesen fonja át a lábait a derekam körül, sőt még magamhoz is nyomom, hogy érezze milyen hatással van rám. Mégis egy édes nyögés hagyja el az ajkát, amitől beindulok. Az ágyra lefektetem, kihámozom falatnyi pizsamájából, ami a szoba másik végében landol, magamról is leveszem az alsónadrágot, majd úgy helyezkedem a lábainál, hogy összeolvadjunk. Ez az este is felejthetetlen lesz számunkra, kicsit izzadtan, egymáshoz tapadva érjük el a csúcsot. Mégis mosolyogva csókoljuk meg egymást.
- Nora. – szólalok meg halkan.
- Hmmm? – Pillant fel rám.
- Szeretlek. – Látom elmosolyodik, ismét egy heves csókcsatát vívunk, majd mellé gurulok és magamhoz húzva lehunyom a szememet.
Gyorsan elalszom, mert tényleg lefáradtam, Nora a karjaimban szuszog, amitől boldog vagyok.
~*~
Reggel még az órámra se kelek fel, Nora próbál ébresztgetni, kevés sikerrel, ám nagy nehezen kimászom az ágyamból, és álmosan megyek ki a napaliba, ahol David már teljes díszpompában vár.
- Apa menjünk, mert elkések. – mondja morcosan.
- Megyünk, megyünk. – mondom két ásítás között.
Gyorsan felöltözöm, megmosom az arcomat, majd szeretteimet figyelem, akik tűkön ülnek.
- Mehetünk, Nora elvigyelek? – kérdezem és a kocsi kulcsomat magamhoz veszem meg az irataimat.
- Nem kell, itt parkolok nem messze, azért köszönöm, menjetek, mert elkéstek. – terelget ki minket, bezárom az ajtót, megcsókolom szenvedélyesen, majd az autóhoz megyünk Daviddal.
Mindketten integetünk neki, és csábos alakját figyelem, ami távolban elveszik, beindítom az autót, majd elindulunk.
- David, miről beszéltetek Nora-val? – kérdezem kedvesen.
- Hogy szeretném, ha az új anyukám lenne. – Elmosolyodom.
- Örülnél neki? – kérdezem, közben az utat figyelem.
- Igen, ő más, mint anyu, ő nem jött át, amikor féltem és nem nyugtatott meg és nem mehettem le a játszótérre, csak Maya.- mondja elszontyolodva.
- Most már minden másképp lesz, hidd el, esélyesnek tartom, hogy Nora legyen az új anyukád. – mondom és megsimogatom a fejét és eszembe jut a reggelije és az ebédje. – Elfelejtettem neked szendvicset készíteni, megállunk valahol és veszek neked valamit. – mondom kicsit mérgesen.
- Apa nem kell, Nora néni csinált nekem, sőt még le is vágta a kenyér héját és joghurtot is kaptam, látod? – megmutatja a Pókemberek iható joghurtot.
- Akkor már ezért megtartjuk Norat-t. – Hevesen bólogatni kezd.
Egy fél óra múlva megérkezünk, kiszállunk mind a ketten, majd megölelem a fiamat, végül elengedem, hadd menjen a suliba, vissza beülök az autóba hazahajtok, ahol kicsit rendet rakok, ágyneműt húzok, majd elmosogatok. Megnézem a csekkeket, hogy mennyit kell befizetni, a hűtő tartalmát is megnézem, ami eléggé siralmas, így be kell vásárolnom. Mivel nincsen első két órám, így ráérek olyan tízre bemenni, gyorsan elrobogok bevásárolni, hogy délután ne kelljen ezzel is szenvednem, veszek nasit a fiamnak meg magamnak. Az utam hazáig simán ment, a hűtőbe mindent bepakolok, az órára rápillantva bólintok, hogy mennem kellene. Felveszem a sport táskámat, majd a házat bezárva bemegyek a suliba órát tartani, ami most kissé lájtos lesz. Hamarosan kezdődnek az iskolák közötti bajnokságok és fel kell készítenem jó ár diákot a röplabdára a kosárra és a focira. Az egész tanításom alatt a felkészítés zajlik, sajnos akad egy két makacs nőszemély, akit elküldök az óráról igazolatlannal, a fiúk sokkal lelkesebbek. Olyan egy óra fele felhívom Norát, hogy kisegítsen, előveszem a telefonomat, majd kiválasztom a nevét és megnyomom a hívás gombot. Háromszor kicsörög, majd beleszól.
- Tessék Nora Grai. – Elmosolyodom.
- Halottasház? Szeretnék egy hullaszállítót kérni. – Magamban jót mosolygok.
- Sajnálom ez téves. – mondja gyorsan.
- Nora én vagyok, Gabriel. – Nevetem el magamat.
- Jaj, te gonosz. – nevet ő is. – Megijesztettél, azt hittem ez komoly. – Nevet tovább. – Mi újság? – kérdezi.
- Egy hatalmas nagy kérésem lenne. – mondom kicsit elfintorodva.
- Mi lenne az? – kérdezi fellelkesülve.
- Davidért el tudnál menni a suliba, mert nekem túlóráznom kell a bajnokságok miatt. – mondom el őszintén.
- Persze szívesen, mikorra kéne mennem? – kérdezi érdeklődve.
- Hát egy fél órán belül, ott tudnál lenni, max vidd el magadhoz a munkahelyedre, nem fog sok vizet zavarni. – Próbálom meggyőzni.
- Rendben, akkor odamegyek fél kettőre, majd hozzátok megyünk. – Bólogatni kezdek.
- Köszönöm, most mennem kell, Szeretlek. – mondom, kedvesen.
- Én is szeretlek Gabriel, és nincs mit. – Mindketten letesszük.
Még legalább négy órát bent maradok a suliban, mire nagy nehezen elindulhatok haza, kicsit fáradtan, de beállok a garázsba, amikor belépek, meglepődve látom, hogy van itt egy kislány is.
- Szisztok, megjöttem. – Leteszem a táskámat.
- Apa, apa. – szalad felém David széles mosollyal az arcán.
- Szia kiskrapek. – adok neki puszit, majd megfogja a kezemet és beljebb megyünk.
- Szia Nora. – Odalép hozzám és megcsókol.
- Jókor jöttél, mert tejbegrízt csinálok. – Nyami.
- Éhes is vagyok. – Korog a gyomrom. – És a kishölgy? – Aki éppen színez.
- Jaj, ne haragudj, őt itt Tanya, a nővérem kislánya, ő is túlórázik és megkért, hogy hozzam el a suliból, így idehoztam, ha nem gond. – Néz rám, nagy boci szemekkel.
- Dehogy baj, legalább van élet. – elnevetem magam.
- Megcsináltuk Daviddal közös a házi feladatait, így azzal, már nem kell foglalkozni, sőt a szorgalmi feladatot is elkészítettük. – Ezen meglepődöm.
- Köszönöm, hogy foglalkoztál vele, hálás vagyok érte. – Odamegyek mögé és belecsókolok a nyakába és a hasát simogatom.
Esze,be jut, hogy milyen lenne Nora hatalmas nagy pocakkal, el is vetem ezt az ötletet, hiszen biztosan nem szeretne még, én nem bánnám.
- Készen van, gyertek. – Kiönti jó pár tálkába, majd leteszi az asztalra.
Meghintjük fahéjjal, meg kakaóval és enni kezdünk, amikor tanya kimegy a mosdóba David engem figyel, látni rajta, hogy mondani akar valamit.
- Mondjad. – Nézek rá, kanalazás közben.
- Apa. – közelebb jön. – Azt hiszem szerelmes vagyok. – Elmosolyodom.
– Kibe? – mintha ez nem lenne nyilvánvaló.
- Tanyaba. – suttogja, majd megpuszilom.
- Ha elment, akkor majd megbeszéljük jó? – kérdezem tőle és heves bólogatás közben visszaül a helyére és eszik.
Nora-ra pillantok, aki csak mosolyog, egy egész tányérnyit megeszem, majd csengetnek, felállok és az ajtóhoz megyek.
- Jó napot Nora itt van? – kérdezi egy nő.
- Anya. – szalad ide a kislány.
- Szia. – köszön Nora a nővérének, majd hozzám bújik.
- Köszönöm, hogy vigyáztatok rá, most megyünk is. Szisztok. – Beszállnak az autóba és már itt sincsenek.
- David gyerünk fürdeni és aludni. – mondom ennek a hős szerelmesnek.
|
| Barack | 2013. 08. 15. 07:27:52 | #26910 |
Karakter: Gabriel Merwen
Megjegyzés: ~Loranekomnak~
Laurával nem egyszerű egyezkedni, mégis a szemem láttára írja alá a válási papírokat, mert nincs más választása. A kézjegyével ellátott papír után, az arcáról minden érzelem leolvasható, miszerint elönti a méreg, mert elveszített, amit saját magának köszönhet.
- Ne hidd, hogy ennyivel megúszod. – mondja komolyan, amire vállat rántok.
- Rohadtul nem érdekelsz innentől kezdve, de ha David közelébe fogsz menni, végzést fogok kérni. – A fenyegetésemre nem reagál.
Odamegyek Davidhoz, megfogom a kezét és szépen kisétálunk az autóhoz, hátulra beültetem, majd amikor beülök, elmosolyodom, hiszen végre vége van ennek az egész civakodásnak. Hiányozni fog valamilyen szinten Maya, mégis az a tudat, hogy nem az enyém, nincsen lelkiismeret furdalásom. A motor a kezem alatt felbőg, majd hazamegyünk, leparkolok a házikó előtt, kicsi fiam bemegy a lakásba, egyenesen a konyhába megy, ott is a hűtőhöz, mert nasit szeretne, ami van nálam mindig. Bemegyek vele a nappaliba, megkérdezem tőle, van e leckéje, amire bólintani tud, hiszen majszolja a túrórudit. Megkérem, hogy nézzünk meg mindent, leellenőrzök mindent és nagyon ügyesen megcsinálta a háziját is. Jutalmul megnézünk egy rajzfilmet a Némót. Közben popcornt is eszünk és úgy elrepül az idő, hogy Davidnak, már rég aludnia kellene, gyorsan engedem neki a vizet. Gyorsan összepakolok, amikor kopogásra leszek figyelmes. Davidot a kádba parancsolom, az ajtóhoz lépek, kinyitom és legnagyobb meglepetésemre Nora áll előttem.
- Szia. – köszön halkan.
- Szia. – Kicsit mérges leszek.
- Bemehetek? – kérdezi megszeppenve.
- Azt hittem már nem érdekelek – Lehajtja a fejét és az ujjaival kezd el babrálni.
- Gyere. – Kitárom az ajtót, beljebb megy, amint becsukom az ajtót, majd felé fordulok.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt. – Egymás szemébe nézünk, amikor Davod lubickolni kezd a fürdőben. Arra néz.
- Van valaki nálad? – kérdezi ijedten.
- Igen. A kisfiam. – elmosolyodom.
- Akkor rosszkor jöttem bocs .- mondja halkan.
- Nem dehogy is. – vágom rá gyorsan - Most már mond el amit szerettél volna. David úgyis még egy jó félóráig pancsolni fog. – Elkezd járkálni a szobában.
- Szóval a tegnapi viselkedésem miatt szeretnék bocsánatot kérni. – megáll és rámnéz, majd folytatja - Tehát elég zűrös napom volt. – ismét folytatja a fel alá járkálást. - Minden egész jól ment addig amíg felhívtál. Illetve még akkor is. – néha rám pillant. - Ám akkor jött Luisa a nővérem, hogy Tanya eltűnt a kislánya, mert meghallotta a veszekedésüket az apjával és elszökött. Amikor találkoztunk legelőször akkor is őt mentem megkeresni. Amint tudod megtaláltam a parkban és hazakellet vinnem. De annyit járkáltam már és aggódtam miatta, hogy pihenni szerettem volna így inkább otthon maradtam. Szóval bocsáss meg kérlek, hogy hülyén viselkedtem veled. – mondja el egy szuszra.
- Értem. Csak kérlek állj már meg mert elszédülök. –mondom kedvesen, hiszen ettől már én szédülök. - Mond te szoktál néha levegőt venni a mondataid közbe? – csipkelődöm picit.
- Bocsi. – Na ez a másik.
- És ne kérj folyton bocsánatot. – utasítom kedvesen.
- Rendben. Bocs. Ah – Kezét a fejéhez vágja. - Kicsit szét vagyok esve. - szabadkozik.
- Azt látom. – vágom rá és őt figyelem. - Nyugi. Nem haragszom. – Fürdő felé pillantunk.
- Oh menj csak a fiadhoz. – mondja.
- Csak meg kéne törölnöm és kiszednem a kádból. – vágom rá. - Mostantól ez az esti programunk már velem van. – mesélem lelkesen.
- Persze. Én el is mentem elmondtam amit akarok. Menj a kisfiadhoz biztosan már vár. És ne haragudj hogy megzavartam az estédet. – Elindul az ajtó felé, amit megakadályozok.
- Nora. – szólok utána és megfogom a kezét. - Maradj. Nem zavartál meg. Azért sietek mert David ilyenkor általában már ágyban szokott lenni. –Látom bocsánatot akar kérni, de megelőzöm. - Jaj nehogy megint elnézést kérj. Próbálj megnyugodni édesem. – a szemembe néz és igyekszem megnyugtatni őt. - Figyelj ülj le a konyhába és igyál meg egy narancslevet, egy pohár bort vagy bármit amit akarsz amíg én elrendezem Davidet. Utána jövők és beszélgetünk. – közelebb megyek hozzá és megsimítom az arcát. - Nem szeretem mikor bánt valami. – mondom halkan.
- Jó. – elengedem, bemegyek a fürdőbe, amikor megpillantom a pici fiamat csupa habosan és a fürdőt úszva elnevetem magam.
- David. – Megmosom a haját,majd amikor kiszáll jól megtörölközik, felveszi a pizsamáját, felveszem a kezembe és megölelem. – Holnap elhozom az összes cuccodat ide hozzám. - mondom neki kedvesen, ő meg szorosan átölel a nyakamnál, ásít egyet és a fejét a vállamra teszi.
Lassan kimegyek a fürdőből, bemegyek vele a szobájába, amikor leteszem, alszik, ezek szerint fárasztónapja volt. Betakargatom, becsukom az ajtaját, majd kimegyek a fürdőbe és feltörlöm a kilubickolt vizet, a rongyot félreteszem, majd kimegyek a konyhába.
- Itt is vagyok. – mondom kedvesen, látom narancslevet iszik.
- Le is fektetted? – kérdezi, mire leülök vele szembe és én is iszom egy pohár friss gyümölcslevet.
- Igen, el is aludt, fárasztó napja volt. – mondom kedvesen, majd rá pillantok. – Mi bánt ennyire? Ne tagadd, mert az arcodra van írva. – mondom és figyelem.
Mélyet sóhajt és a poharat pörgeti az ujjai között, látom, hogy valami volt, de miért nem mondja el nekem?
- Nem szeretném elmondani. –sejtettem,hogy ezt fogja mondani.
- Rendben, akkor én mesélek, Laura aláírta a válási papírokat, így törvényesen is enyém David. –mondom lelkesen, erre rám néz.
- Tudom. – Honnan tudod Nora?
- Honnan, ha most mesélem el ezt neked? – Összehúzom a szememet.
- Jól van, Laurától, véletlenül bementem abba az étterembe, és … - nem folytatja, látom a szeme könnyes lesz.
- Mit mondott az a bestia? –kérdezem aggódva.
- Hogy ne higgyem, hogy elvehetlek titeket tőle. – Lehajtja a fejét és az könnyeit törölgeti.
- Pedig nem veszel el tőle, hiszen ő már nem az életem része, csak te. – megfogom a kezét, de kihúzza alóla. – Mit szeretnél? – kérdezem komolyan.
- Veled lenni. – szipogni kezd. – ugyanakkor félek Laurától, nem szeretném, hogy zsaroljon. – mondja pityogósan.
- Nem fog zsarolni ezt megígérem, van egy ötletem, lehet nem fogsz belemenni. – Ha nemet mondd, akkor nem próbálkozom többet ilyennel.
- Mégpedig? – kérdezi a szemét törölgetve.
- Költözz ide. – Szemeibe nézek, és meglepettséget látok.
- Gabriel, hiszen alig ismerjük egymást. – Sejtettem.
- Igaz, bocsánat, hogy ezt felhoztam, csak jót akarok neked is meg nekem is, de hülyeség volt. – felállok az asztaltól és a pultnak dőlök, mellkasom előtt összefont kézzel.
- Ne haragudj. – suttogja alig halhatóan.
- Nem haragszom. – mondom kicsit csalódottan. – Hiszen mit is képzeltem, nem várhatom el a barátnőmtől, hogy pár nap ismeretség után ideköltözzön, vagy hozzám kösse az életét. – Mélyet sóhajtok, majd megdörzsölöm az arcomat.
Ekkor hallom, hogy a szék megnyikordul, majd egy kezet érzek meg a kezemen, felnézek és őt pillantom meg, azzal a lendülettel magamhoz ölelem, mert erre van szükségem.
- Nem kényszerítelek semmire, te döntesz, ha elhagysz elfogadom, ha velem vagy annak csak örülök. – suttogom.
- Azt akarod, hogy hagyjalak el? – kérdezi aggódó szemekkel, a könnyei pedig potyogni kezdenek.
- Dehogy is. – Szorosan magamhoz ölelem, ne érezzen így nekem. – Ne mondj hülyeséget. – mondom halkan.
Így maradunk egy kis ideig, végül eljön velem zuhanyozni, nem történik semmi a csókon és a simogatáson kívül, valahogy ez a mai nap nem alkalmas az együttlétre. Amint elkészültünk, bemegyünk a hálószobámba, ahol végre rend van, a hatalmas francia ágybe befeküdve magamhoz ölelem és nem engedem el, egészen reggelig.
|
| Barack | 2013. 08. 06. 08:21:59 | #26730 |
Karakter: Gabriel Merwen
Megjegyzés: ~Loranekonak~
A suliban a diákok nagyon kedvesek, és szófogadóak, persze vannak elkanászodó lelkek, és meg is büntetem őket, mert néha olyan hangsúlyt engednek meg maguknak, amit egy tanár nem tolerál. Több órát is tartok, és igyekszem mindent megtenni, hogy jól érezzék magukat, amikor az osztályfőnökük rákérdeztek a diákokra annyit mondtak, hogy tetszett nekik az óra. Örömmel hallgatom az ilyet, mert mindig jól esik. Olyan kettő fele eszembe jut Nora, nyomban előveszem a telefonomat és a nevét kikeresve, megnyomom a hívógombot. Kicsöng, még egyszer, majd felveszi.
- Szia. – szól bele csilingelő hangján.
- Szia, Mit csinálsz? – kérdezem kedvesen.
- Dolgozom. – feleli kurtán és unottan. – Ennyire hiányzom? – Szerinted?
- Nagyon is. – mondom vágyakozóan – Jössz? Velem töltöd az estét akkor? Mikor indulsz, már este felé van?– Teszem fel sorba a kérdéseket, de nem válaszol.
Se szó, se beszéd bontva lett a vonal, megcsóválom a fejemet, zsebre dugom a telefont, majd a tanáriba felérve, az egyik biológia tanárnő elhív egy kávéra, szemmel látható, hogy bejövök neki. Nemet mondok, mert én megyek ma a fiamért az iskolába, megérti, de majd bepótoljuk. Összeszedem a cuccaimat, majd elindulok a sulija felé, aki már a kapuban vár, amikor megpillant elkezd szaladni felém, letérdelek és széttárt karokkal fogadom.
- Apa! – kiálltja el magát, amikor belevetődik a karjaimba, majdnem fel is borulunk.
- Szia David. – adok neki puszikat, aki szorosan ölel. - Hogy vagy nagyfiú? – kérdezem, amikor átveszem tőle a táskáját.
- Nem jól, anya megint veszekedett velem Nora néni miatt. – Jaj ne…
- Mit mondott anyád? – kérdezem aggódva és a fiamat figyelem.
- Azt mondta, hogy az a nő egy gonosz boszorkány, meg el akar tőle venni téged. – Ilyet mer mondani neki, ami nem igaz…
- Meg én se fogok akkor kelleni, ha összeházasodtok, ezeket mondta. – Szipogni kezd.
- David. – Leguggolok hozzá és szorosan magamhoz ölelem. – Fiam, ne higyj anyádnak, Nora néni nagyon kedves felnőtt nő és higyj nekem, te vagy mindenkinél a legfontosabb.
- Még Nora néninél is? – kérdezi hüppögve.
- Igen, még nála is, szerintem, vagy már olyan nagy fiú, hogy tudd, anyuval már nem ugyanolyan a viszonyom, mert összeszűrte a levet egy másik férfival. – magyarázom el neki.
- Azt tudom, tegnap is ott volt nálunk, és hangok is jöttek ki a szobájukból, mit csináltak? – kérdezi érdeklődve, gondolkodom, hogy mit mondjak.
- Párnacsatáztak, de olyankor nem szabad őket megzavarni. – mondom komolyan.
- Rendben, apa nem megyünk el a játszótérre? – kérdezi picit nyugodtabban.
- De menjünk. – Megfogom a kezét, majd úgy sétálunk szépen lassan.
Amikor a játszótérre érünk, szembe találkozom Noraval, amin elmosolyodom, majd elengedem David kezét, magamhoz húzom ezt a gyönyörű nőt és megcsókolom.
- Sziasztok hát ti? – kérdezi meglepődve.
- Csak úgy leraktad a telefont – mondom.
- Jaj bocs – fogja meg a fejét. – Ne haragudj tényleg…csak…- sóhajt egyet – inkább Davidra figyel, aki eléggé mérges. – Szia. drága. – puffogva arrébb húzódik, ezekszerint nem sikerült meggyőznöm eléggé.
Ekkor fogja magát Nora és tovább fut, na ez meg most mi? Megfordulok és utánakiálltok, de nem fordul vissza.
- Apa, most rám haragszik Nora néni? – felnéz rám.
- Szerintem, nem esett jól neki, hogy így ellökted. – mondom neki. – remélem bocsánatot kérsz tőle. – Nézek rá.
- Majd meglátom. – mondja és továbbsétálunk.
Elkezdek gondolkodni, hogy miért viselkedik így velem, lehet, hogy máris talált valaki mást magának? Vagy visszament ahhoz a hígagyú Paul-hoz? A játszótérre érve észreveszem Nora-t amint azzal az ismerős kislánnyal beszélget és a hintához rohan.
- Nora! – hátranéz- Mi baj? – nézek rá ijedten, David, meg elszalad egy másik hintához. – Nora. – Még mindig nem mondd semmit, kezdek aggódni.
- Ő Gabriel azt hiszem ma nem tudok átmenni. Ne haragudj. Majd később elmondom. De jobb is így mert David nem igen örül nekem. – Feláll és a kislányhoz sétál..
- De Nora.. – Leül a másik hintába.
Odasétálok Davidhoz és leülök én is az egyik hintába, majd a lányokat figyelem.
Halkan hallom, amit mondd.
- Jaj kicsikém. Ez nem igaz. A szerelem jó dolog, az amikor két ember őszinte szereti egymást és mindent megtesznek egymásért. – hirtelen a szemembe néz – De ezt nehéz elmagyarázni még kicsi vagy. – visszafordul a kislány felé. - A mamiék is szeretik egymást. Minden kapcsolatban vannak veszekedések. De azt ne felejtsd el, hogy téged mind ketten nagyon szeretnek. – Remélem elmagyarázza ezt a helyzetet.
- Azért az jó volna ha te volnál az anyukám. – Mindketten felállnak, majd Nora megöleli a kislányt.
- De most menjünk haza. – Felpattanok, mielőtt elsétálna mellettem, megfogom a kezét.
- Nora nem hagyhatsz így itt, kérlek. – nézek rá, ártatlanul, mert nem értem ezt az egészet.
- Gabriel. – most meg min mosolyog? – Később majd beszélünk de most haza kell vinnem Tanyat. – csókot hint ajkamra, de nem eresztem el, sajnos erőszakos ellök magától.
- Ha hazavitted Tanyat átjössz? – kérdezem reménykedve.
- Nem. Sajnálom fáradt vagyok, a mai napon eléggé kimerültem. – sejtettem. – Szerintem David nem örülne mint mondtam- rápillant. – Előbb beszéld meg vele. – Ekkor szó szerint faképnél hagy.
David továbbra is hintázik és engem figyel. Amikor Nora elmegy, visszamegyek a fiamhoz, majd hintázni kezdek vele.
- Mondd csak David, szereted anyut? – kérdezem tőle és őt figyelem.
- Nem, mert mindig kiabál velem csak Maya-val foglalkozik, sokszor vacsorát sem kapok. – megáll a hintával és odajön hozzám és megölel.
- Ígérem neked, hogy velem fogsz majd lakni. – mondom bíztatóan, ma fel fogom hívni az ügyvédet, hogy minél hamarabb elváljak.
- De jó lenne. – csillan fel a szeme. – Nem lehetne, hogy jövő héten nálad alszom? Sőt egész évben? – kérdezi nagy lelkesen.
- Lehet róla szó, de majd ezt anyával megbeszélem. – Elmosolyodik, amikor megszólal a hasa, őt figyelem. – Gyere menjünk haza, és együnk valami finomat, mit készítsek neked? – kérdezem és a táskáját felveszem a hátamra.
- Tejbegrízt kérek. – ugrálni kezd.
- Rendben, akkor készítek olyat. – Szépen lassan hazabandukolunk.
Amikor hazaérünk David, bemegy a szobájába, egyből átöltözik, leteszem a táskáját a nappaliba, majd a konyhába sétálok, hogy elpakoljak, elmosogassak, majd nekiállok elkészíteni a vacsoráját. Ahogy hallom, addig a leckéjét csinálja. Nagyon ügyes kisfiú, foglalkozni kell vele, mert igényli. Egy bő tíz perc múlva kiöntöm két tányérba a tejbegrízt, majd, félreteszem. Bemegyek hozzá és segítek neki a leckéjében, mert tényleg nem könnyűek, legalábbis nekem. Olyan este hat fele megesszük a vacsorát, a híradó után elküldöm őt fürdeni, csodálkozom is, hogy Nora nem jelentkezik, de ezek után ne is jelentkezzen. Ha nem képes elmagyarázni, ezt az egészet, ne tegye, mert nem fog érdekelni. Amikor megfürdik a kis krapek, én is megfürdöm utána, majd olvasok neki egy kis mesét, amire el is alszik. Megpuszilom és kimegyek a nappaliba egy kis filmet nézni. A telefonomat beállítom, hogy felkeltsen engem jóval hamarabb, nagyon nehezen alszom el, valamikor éjfél fele sikerül lehunynom a szememet a nappaliban. Nagyon ritkán megyek be a hálóba, hogy ott aludjak, most itt kényelmesebb.
~*~
Reggel a telefonom csörgésére kelek fel, nyújtózom egyet, kimegyek a fürdőbe, rendbe szedem magam, majd a kicsi fiamat kezdem el keltegetni, aki nem szeretne felkelni, itt szeretne maradni. Bár úgy lehetne. Egy pár perc múlva segítek neki felöltözni, elkészítem neki a szokásos reggeli kakaóját, majd fogmosás, szendvicset készítek neki, amiben sok a zöldség. Mosolyogva teszi el, végül indulnunk kell, mert nekem is mennem kell dolgozni. A sulinál elköszönök tőle és megígérem neki, hogy ma is érte megyek, amit már most nagyon vár.
Suliban unalmasan telnek a napok, nem keresem Norat, biztosan megint lekoppintana, inkább az ügyvéddel beszélek, hogy kicsit sürgessük meg, mert az anya ellenem hangolja a gyereket és nagyon rossz látni, ahogy szenved és éhezteti. Na ennél több nem is kell, még ma délután megkapom a papírokat, amiket alá kell mindkét félnek írnia, ezt viszont személyesen fogom elintézni. Ma erősítő napokat tartok a testnevelés órákon, kötélmászás, talajtorna, gyűrű, szekrény ugrás, meg gerenda. A legvégén mindenki kellő képen elfáradt, ezek szerint jó munkát végeztem. Valakinek nagyon tetszett, másik meg szidták a fel és lemenőimet, ami nem érdekelt. Órát tartani jöttem ide, nem mások kénye kedvét figyelni, hogy jaj mit szabad ma csinálnia.
Délután, amikor elmegyek Davidért, hazavisszük a cuccait, amint a kezembe kapom a papírokat. Nyomban alá is írom, beülünk az autóba és elmegyünk az anyja munkahelyére, ahol bent kell lennie, különben miből élne meg. Daviddal az oldalamon a sok ismerős egyből köszönt, majd szólnak a perszónának, aki elénk sétál.
- Sziasztok, szia David. – megsimogatná a fejét, de a kicsi nem hagyja. – Mi járatban? – kérdezi és a kezét törölgeti.
- Azért jöttünk, hogy ezt most írd alá, és végeztünk egymással, benne van az is, hogy davod velem fog élni, míg Maya nálad lesz. – darálom le gyorsan.
- Ez nem így megy, ugye tudod. – Olvassa el a papírt.
- Pedig de, most írd alá és hagyj innentől kezdve békén, gyerektartást se követelhetsz rajtam, mert megosztva lesznek a gyerekek. – mondom komolyan, közben Davidnak az egyik pincér ,jó barátunk készít neki egy koktélt, melyben sok gyümölcs van, hogy nyugodtan beszélgessünk.
- Rendben. – Előveszi a tollát és éppen aláírná, amikor rám emeli a tekintetét.
|
| Barack | 2013. 06. 19. 19:21:35 | #26220 |
Karakter: Gabriel Merwen
Megjegyzés: ~Loranekonak~
Annyira húzódóm el, hogy ujjamat az álla alá tudjam tenni és felemeljem gyönyörű pofikáját, könnyeket figyelem, melyeknek semmi keresnivalójuk itt, letörlöm kezemmel.
- Nem szeretem, amikor sírsz. – mondom kedvesen.
- Hidd el én sem. Nem is szoktam ilyen gyakran sírni mint mostanában. Régen évek teletek el két kiborulásom közt. – elmosolyodom, hiszek neki teljes mértékben, magamhoz húzom és megcsókolom.
- És most mond el mit mondott Laura? – Nem szeretném, hogy megkeserítse az életünket. –Nora - szólok rá. - Nem kedvelem ha megbántják azt akit szeretek. – Próbálom óvatosan kihúzni belőle. –Na? – kérem meg.
- Jól van. Igen mondott néhány dolgot. – ha lehatja a fejét, az már rossz jel. - mint például azt, hogy egy trófea vagyok a gyűjteményedbe. Meg, hogy hogy ő tudna mesélni rólad, hogy bebizonyítsa nem vagy olyan mint aminek én képzelek. – Egyre mérgesebb vagyok arr a rohadt némberre, hogy ilyeneket mondd. – De semmi több. Én nem hittem neki. – Hiába próbál megnyugtatni, szívem szerint agyonverném azt a nőt. Felkapom a telefon és tárcsázom a számát, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Hirtelen kiveszi a kezemből, amin meglepődöm.
- Hagyd. – kér meg.
- De… - kicsit indulatosan válaszolnék, mégis hozzám bújik.
- Nem éri meg. – megsimítja arcomat, ami jól esik. – Már csak a gyerekek miatt is. Ne veszekedj, az anyjukkal nekik sem eshet jól ha ti veszekedtek. – Ebben igaza van, ők meg is sínylik ezt.
- Ők tudják mi a helyzet. – mondom kicsit idegesen.
- Akkor is! – próbál csitítani.
- Nem érted. Nem akarom, hogy szenvedj miatta. Sőt nem akarom, hogy bárki bántson és bárki miatt szomorú légy. – Közelebb hajol és szenvedélyesen megcsókol, ami viszonzásra talál.
- Én pedig nem akarom, hogy összevesz Laurával miattam. – lassan elenged. - Úgyhogy nyugodj meg kélek. – Csak az ő kedvéért bólintok egyet, egyszer elküldöm a búsba. Szorosan hozzám bújik, szorosan ölel, ezzel is próbálja éreztetni, hogy hagyjuk az egészet. Valahogy tudatnom kell vele, hogy hagyjon békén, sajnos a gyerekek miatt, néha kell vele beszélnem.
- Ígérd meg nekem, hogy nem veszekszel vele és nem csinálsz butaságot!. – Az is baj, hogy ő nem ismeri, úgy mint én.
- Ha most nem állítom le, akkor sosem hagy békén. – mondom nyugodtabban.
- Gabriel mondtam, nem érdekel engem. Légy szíves tedd meg értem, hogy békén hagyod. – Megrázom a fejemet, mert utálom az ilyen helyzeteket.
- Sose szerettem az ilyen helyzeteket, hogy a kedvesemet fúrja egy másik nő. – mélyet sóhajtok.
- Ezt úgy mondod, mintha megcsaltad volna Laurát. – néz rám.
- Ez pont fordítva történt, már a Főiskolán amikor megismerkedtem vele, elkezdett csalni, mindenki tudott róla, egyedül én nem, lehet jobb is volt, hogy nem tudtam róla. Amikor mondta, hogy terhes tőlem, megkérdőjeleztem, hogy én vagyok e az apja a kicsinek. Természetesen kértem apasági vizsgálatot, és biztosan az enyém volt. – mesélem el neki a történetemet a saját szemszögemből.
- Utána? – kérdezi kedvesen, végül bemegyünk a nappaliba, leülünk a kanapéra, ő az ölembe ül és úgy hallgat.
- El kellett, hogy vegyem, amit nagyon nem akartam, a kicsi miatt, kénytelen voltam. – magyarázom. – Amikor megszületett David, minden haragom akkor elszállt, oda voltam érte, mint ahogyan mostanában is látod. – Bólint egyet. – Később amikor David bölcsis, vagy kiscsoportba járt az oviba nem emlékszem, de akkor Laurával nem voltam együtt, csak egyszer. Pár hónap múlva közölte, hogy megint terhes. Ekkor már nem érdekelt, hogy ki a gyerek, mert az enyém biztosan nem. Ahogy megszültetett a leányzó, első ránézésre tudtam, nem hasonlít rám. Laura el is mondta neki, hogy ő nem az apuci. – Rossz ezekre visszagondolni, homlokomat össze is ráncolom.
- Ki az apja Mayanak? – kérdezi.
- Nem tudom, ő lehet, hogy tudja, de ha megnézed, semmit sem látok magamból ő benne. – Norat figyelem, aki kicsit döbbenten ül az ölemben. – Meg ez a nő, szeretne mindenről tudni és pletykálni mindent, amit nem szeretnék. – Hozzám bújik. – Igyekszem arra is törekedni, hogy bízz bennem, tudom, mit csinálok. – Derekát kezdem el simogatni.
- Értem, mit szeretnél. – Csak? Nagyon hamar befejezte a mondatot.
- Csak? – kérdezek rá.
- Nincsen csak, befejeztem a mondatot. – Néz rám mosolyogva.
- Oké. – megcsókolom, szenvedélyesen, érzem, hogy kezdek fickós lenni.
- Nekem lassan mennem kell. – suttogja.
- Lassan nekem is illene, kaptam egy állást az itteni Gimiben, mint tesi tanár. – Szeméből látom, hogy tetszik neki.
- Na, gratulálok, akkor minden sínen van. – mosolyodik el.
- Mindjárt megint sínen lesz valami. – dorombolom halkan ajkára, majd megcsókolom.
Óvatosan ledöntöm a kanapéra és simogatni kezdem a karját, a nyakát, végül formás melleit is, csókunkba még bele is nyög, amire felbátorodom. Felegyenesedem és leveszem magamról a pólót, és úgy hajolok vissza hozzá, amin elmosolyodik és a mellkasomat cirógatja.
- Szépek a kockáid. – mondja akadozva, erre én is elkezdem kihámozni a ruháiból.
Nem kell nagyon erőszakoskodnom vele, mert még segít is nekem. Egyedül a nadrágját tépem le róla, azért egyben van. Már csak bugyiban fekszik alattam, szinte felfalom tekintetemmel.
- Ez sem kell. – bökdösi meg az övemet, ezen jót mosolygok.
Leülök a kanapéra és leveszem a nadrágomat és az alsógatyámat is, felé fordulok, és ugyanabban a pozícióban van, ahogy hagytam, de a bugyi rajta van, odahajolok szeméremdobjához és puszilgatni kezdem, közben intim testrészét ingerelni kezdem ujjammal. Többször felnyög, ami nagyon tetszik, lassan lehúzom róla és úgy folytatom, amit elkezdtem. Nyelvemmel és ujjammal juttatom el a csúcsra, felnézek rá és kipirult arccal figyel, végül a mutató ujjával int nekem, hogy menjek fel hozzá. Fölé magasodom és azonnal rátapadok ajkára, közben dorongommal bejáratát keresem, amint ez megvan lassan beléhatolok. Belenyögök a csókba, annyira tüzes ez a lány. Először lassú tempóban haladok, végül kicsit rá kell gyorsítanom, mert nem lehet ezt cérnával bírni. Egy hangos sikollyal jelzi, hogy bizony már elérte a csúcsot ismét, pár másodperc múlva én is követem, és kicsit ismét ránehezedem. Mindketten csatakosak vagyunk az izzadságtól, kezét megérzem hajamon, és simogatni kezd. Még ilyet sem kaptam, de jól esik.
- Ma is alszol nálam? – kérdezem, miközben kicsusszanok belőle.
- Nem tudom, mennyi munkám lesz, de megpróbálok. – Jól esik ezt hallani tőle. – Basszus, elkéstem. – mondja idegesen.
Sajna én is, majd a dugóra ráfogom, mindketten sietve vesszük fel a ruháinkat egy mámoros csók keretében elválunk, mindketten a saját autónkba ülünk és megyünk is dolgozni. Sűrűn bocsánatot kérek az igazgatótól, de arról nem tehetek, hogy dugóba kerültem. Megérti, hiszen ő is késett.
|
| Barack | 2013. 06. 04. 21:10:20 | #26038 |
Karakter: Gabriel Merwen
Megjegyzés: ~Loranekonak~
- Szia.- köszönök rá teljesen ledöbbenve, szegénykém lehajtja a fejét, na de miért?
- Ő szia. Lerobbant a kocsim pár saroknyira. Zavarok? – meglepődöm, hogy lerobbant az autója, amikor a szemét figyelem és a mellkasomat pásztázza, szó szerint jól esik,
- Nem zavarsz. – mondom kedvesen, a végén észbe kapok és beljebb engedem. - Gyere be. – félre lépek, hogy be tudjon jönni.
- Köszönöm. – Lassan beljebb sétál. –Bocsánat, hogy ide jöttem csak nem volt hová mennem. Haza gyalogolni kicsit hosszú lett volna. – Éppen az ajtót csukom be, amikor felém fordul.
- Ugyan már. Örülök, hogy ide jöttél. – mosolyogva odamegyek hozzá és megfogom a kezét, ami jég hideg. - Úristen te jéghideg vagy. – Ellépek mellőle, bemegyek a gyerek szobájába, kihozok egy pokrócot és ráterítem a hátára.
- Hát igen nincs valami nagy meleg odakint. - motyogja. - Lehetne egy bizarr kérésem? – érdeklődve hallgatom, hogy mit szeretne. - Nem maradhatnék itt pár órát amíg haza telefonálok, hogy jöjjenek utánam. – Nem szeretném, hogy megint itthagyjon, azt hiszem ennek szót is adok.
- Nem. – mondom ki hirtelen, ekkor ocsúdok fel, hogy ezt ki is mondtam, elmosolyodom és az arcát megcirógatom. - Úgy értem nem kell hazatelefonálnod, itt maradhatsz reggelig. –a száján látom, hogy tetszik neki. - Reggel majd megnézem az autódat.
- Én nem akarok zavarni. Gondolom jobban szeretsz egyedül lenni. – miből gondolod szépségem?
- Te sosem zavarsz. – mondom kedvesen, elönt egy fajta érzés, hogy ölelni szeretném magamhoz.
- Figyelj. –kezdi lehajtott fejjel. - A tegnapival kapcsolatban, én …én…nem is tudom mi ütött belém. Nem szoktam így viselkedni, főleg nem gyerekek előtt. – Eléggé elmerengek gondolataimban, alig hallom, hogy mit mondd. – Szóval..- Ujjamat az ajkára teszem.
- Fantasztikus volt az a csók. – Úgy megcsókolnám édes ajkait, hogy közeledni kezdek felé, a végén csak megölel, amit viszonzok, sajnos ennek a kis idillnek a telefonja vet véget. Elenged, addig, hozok neki egy törölközőt, gondolom fel szeretne melegedni.
- Tessék. Gondolom jól esne egy forró fürdő. – elmosolyodom, és kiveszi a kezemből.
- Igen. Köszönöm. – Bevonul a fürdőbe, addig visszaülök a kanapéra.
Valami jó kis film megy, azt kezdem el nézni, közben bekapok pár falatot, hirtelen ajtócsukódásra leszek figyelmes. Amikor odafordítom a fejemet, megpillantom gyönyörű, enyhén nedves testét, a törölköző, éppen hogy takarja a lényeget, és ettől beindul a fantáziám.
- Kaphatnék valamit felvenni? – fel sem fogom, amit mondd, inkább csak legeltetem a szememet.
- Ja, persze. – Hamar észbe kapok, felállok és a szekrényből kiveszek egy inget, majd odanyújtom neki. - Ez gondolom jó lesz. – mondom halkan és nem bírok betelni a látványával.
- Persze. – Valamiért nem szeretném odaadni neki az inget, nekem így is tökéletes lenne. - Köszi. Akkor megyek is. - Nagy nehezen elengedem, bevonul a fürdőbe, addig én visszatelepszem a kanapéra, most a film sem tud annyira lekötni, mint ő.
Sokszor meggyűröm az arcomat, a tévére szegezem a tekintetemet, amikor halkan megnyikordul az ajtó, oldalra pillantok és megpillantom Norat, az ingemben.
- Neked sokkal jobban áll, mint nekem. – mondom mosolyogva.
Magára néz, és kihúzza az inget, majd rám néz.
- Szerintem is. – Kinyújtom a kezemet felé, ami elfogad.
Egyből odahúzom magamhoz, magunkra terítem a plédet, mert nem szeretném, hogy fázzon.
- Milyen filmet szeretnél nézni? – kérdezem kedvesen.
- Nekem ez is jó. – felnéz rám, én egy picit elmosolyodom, majd ajkára hajolok és megcsókolom.
Először csak puszilgatom, majd nyelvemmel kéredzkedek be, hogy elmélyítsük csókunkat, kezemmel a füle mögé tűröm a haját és úgy, húzom magamhoz közelebb. A nadrágomban is kezd eluralkodni a forróság, ha így folytatjuk, amit nem hiszem, hogy bánok, mert rég voltam nővel. Levegőhiány miatt szakítjuk meg ezt a mámoros pillanatot, mindkettőnknek ott van egy pici mosoly az ajkán. Kap még egy cuppanós puszit.
- Hozok egy kis nasit a filmhez. – megsimítom combját, majd felállok és kimegyek a konyhába.
Mélyeket kell lélegeznem, mert nem fogom tudni magam visszafogni, ha a közelében, vagyok. A mikróba beleteszem a zacskós popcornt, beállítom négy percre, majd egy tálat leveszek, hogy abba tehessem. Nekitámaszkodom a pultnak és a csomagolást kezdem el olvasni, amikor valaki hátulról átölel. Egyből fülig ér a szám, hogy utánam jött. Amint csilingel a nasi, kiöntöm a tálba. Megfordulok és szorosan magamhoz ölelem és a derekát kezdem el simogatni, majd megcsókolom ismét és az ing alá benyúlva a hátát megcirógatom. Érzem, hogy az érintésemtől libabőrös lesz. Felkapom az ölembe, ő automatikusan a derekam köré fonja a lábait, szorosan magamhoz nyomom, hogy érezze, milyen hatással van rám. Többször is belenyög a csókunkba, ami engem, csak még jobban feltüzel. Amint beérek, a kanapéra óvatosan leteszem és úgy nehezedek rá egy picit. Kezem is vándorló útra indul, az inget szépen óvatosan kigombolom. Amint rá pillantok, kicsit kipirult arcára, elmosolyodom, végignézek gyönyörű testén elönt a forróság. Teljes kényeztetésben részesítem, amiben az a faszkalap biztosan nem. Technikámnak köszönhetően, többször is elélvezik a kezem, alatt, amikor úgy érzem, most már harcra kész vagyok, leveszem az alsógatyámat, a körmeivel végigszántja a mellkasomat, amitől kiráz a hideg, jó értelemben. Merevedésemmel megkeresem azt a bizonyos pontot, és egy mozdulattal, teljesen egymásba olvadunk. A hátamon érzem körmeit, csak remélni tudom, hogy nem okozok neki fájdalmat. Óvatosan mozdulok, mind a ketten egyre gyorsabban kezdjük venni a levegőt. Egyre gyorsabb tempóra váltok, a nyögéseitől, csak még jobban húzza bennem azt a bizonyos cérnát. Amikor úgy érzem nem bírom tovább, egyszerre jutunk el a csúcsra, hangosan felnyög, én pedig a nyakába dörrenek. Kapkodva vesszük a levegőt, kicsit ránehezedem, a kezével a hajamat kezdi el simogatni meg az izzadt hátamat. Megtámaszkodom, majd adok egy csókot az ajkára, kihúzódom belőle, majd mellé fekszem, ő azonnal hozzám bújik, mint egy kiscica. Hátát kezdem el simogatni, majd a plédet is magunkra húzom.
- Remélem nem okoztam fájdalmat. – magam sem tudom, hogy ez kérdés avagy sem.
- Nem okoztál, nekem nagyon tetszett. – nocsak, erre a kijelentésre elmosolyodom, eszembe jut a rágcsa.
- Behozom a nasit. – Felállok mellőle és egy szál semmibe megyek ki a tálért, amikor visszaérek, már ülő helyzetbe találom.
Leülök mellé, beenged a pléd alá, aki azonnal az ölembe ül és úgy bújik hozzám. Belemarkolunk a popcornba és úgy folytatjuk a mozizást. A film végeztével, leteszem a tálat a dohányzó asztalra, ő elfekszik az oldalára a kanapé szélén, mögé fekszem és beljebb húzom magamhoz.
- Nehogy nekem este leess. – mondom halkan és belecsókolok a nyakába.
- Ne aggódj, nem fogok. – megsimogatja a kezemet.
Szorosan magamhoz ölelem és a hasát kezdem el simogatni, leteszem a fejemet, kicsit hunyorogva nézem a tévét. Ásítok egy hatalmasat, fogja és kikapcsolja a tévét, majd mindketten mély álomba merülünk egymás karjaiban.
~*~
Másnap reggel, eléggé álmoskásan nyitogatom a szememet, amikor megpillantok egy gyűrött kis arcocskát elmosolyodom. Szóval nem csak álmodtam azt a szép estét, hanem valóság volt. Addig bűvölöm Norat, míg fel nem ébred.
- Jó reggelt. – köszönök halkan.
- Szia. – nyújtózik egyet, amin elmosolyodom.
Kap egy puszit az ajkára, kimászom mellőle, bemegyek a fürdőbe rendbe szedni magamat. Fogmosás közben betipeg mellém, kiviszi a ruháit, amit nem értek miért, hiszen este láttam teljesen mezítelenül. Majd feloldódik, az is lehet, hogy most megbánta a tegnap estét. Minden esetre, szerintem tökéletes volt. Amint elkészültem, kimegyek, odamegyek hozzá, megölelem és megcsókolom, amit egyből viszonozni kezd.
- Merre van az autód? – kérdezem.
- Innen úgy 5 percre, abba az irányba. – mutatja a kezecskéjével és a kulcsot is megkapom.
- Rendben, mindjárt itt leszek vele. – Felkapom a szerszámaimat és elindulok abba az irányba, amerre az autó fellelhető.
Hamarosan rá is akadok, mindent átnézek benne és a gyertyákat kellett kicserélni. Beülök, elfordítom a kulcsot benne és pöccre indul. Lassan a házam elé gurulok vele, bezárom és bemegyek. Hangokat hallok a konyhából, meglepődöm, hogy a telefon a kezében van.
- Téged keresnek. – át is adja a kagylót.
- Igen? – kérdezem.
- Máris van barátnőd Gabriel? – Laura, minek ütöd bele az orrodat a dolgaimba.
- Szerintem ehhez semmi közöd, mondd mit akarsz. – mondom komolyan és Norat figyelem, akinek intek, hogy jöjjön ide hozzám.
- Azt, hogy peren kívül nálad lehet David, egész nap csak utánad sír és elegem van belőle. – Ezen meglepődöm, amikor Nora ideér magamhoz ölelem.
- Helyes, én is így gondoltam, majd ezt add írásban is, mert addig nem hiszek neked, most szia. – ki is nyomom egyből.
- Mondott neked valamit? – kérdezem sietve, erre csak egy fejcsóvát kapok. – Biztos? Bármit mondott neked felejtsd el, én itt vagyok és leszek neked. – Adok egy puszit ajkára, ám elpityeredik. – Nora… - magamhoz ölelem.
|
| Barack | 2013. 05. 25. 13:15:02 | #25921 |
Karakter: Gabriel Merwen
Megjegyzés: ~Loranekonak~
Davidot nem lehet lelőni, annyira beszédes, mindig mondd okos dolgokat, ő az a típus, aki vágyik a figyelemre, és foglalkozzanak vele, most is az iskoláról beszél, hogy mennyire jó volt a sport, meg kapott mosolygós fejecskét a megoldásokért. Mosolyogva hallgatom drágaságomat, néha Nora is megszólal, látom rajta, hogy szereti a gyerekeket, nos ő az a nő aki tökéletes anya lehetne. Hamar megérkezünk a lakásomhoz, kiszállok, azonnal kinyitom Noranka az ajtót, majd a hátsó ajtóhoz sétálok és kiveszem Davidot, őrjöngve kezd el rohangálni. Megfogom a kezecskéjét és elindulunk befele, mert főznünk kell. David hátrafordul és a kezét Noranak nyújtja. Ezek szerint megszerette, örülök, legalább emiatt nem kell aggódnom.
- Te nem jössz? – kérdezi, addig kinyitom az ajtót.
- De megyek. – utánunk jön és a kezét megfogva közelebb jön.
Kabát és a cipő levevése után mindannyian a konyhába megyünk, mert ki kellene találni mit készítsek.
- Én nem is tudtam, hogy te tudsz főzni? – Szólal meg szépségem.
- Hát igen tudok. – Kénytelen voltam, ha nem akartam éhezni.
- Apa nagyon jól főz én szeretem. – David Norahoz sétál és megöleli.
- Hát ha te mondod akkor tutira igaz. – Olyan nézni, ahogy mosolyog.
- Na ki akar nekem segíteni? – érdeklődöm.
- Én! Én! – Kiabálja és rohan az asztalhoz.
- És te?
- Én is. – nagy kő esik le a szívemről, hogy csatlakozik.
- Akkor jó. Na mit szeretnétek kajálni? – Azt nem tudom miket szeret ez a szép nő.
- Szerintem inkább kérdezzük meg Davidot. Na mit szeretnél? – Felveszi a kezébe Davidot, olyan jól áll a kezében.
- Hmm. Spagettit paradicsomszósszal. – mondja ujjongva.
- Neked megfelel? – kérdezem szép szeműmet.
- Persze. – Elmosolyodom ezen az aranyos kis pillanaton.
A hagymát elkezdem felvágni, addig a két drágaság a paradicsom szósszal bajlódnak, hamarosan megahallom, hogy David elneveti magát. Megfordulok és látom, hogy paradicsom szószos lett a felsője.
- Szóval te kinevetsz? Tessék kapsz te is egy kicsit. – Ken a fiam orrára egy kicsit, amin jót mosolygok. David megfogja a konzervet és bemártja a kezét és Nora orrára keni. Kiveszi a kezéből a konzervet ő meg szaladni kezd.
- Elkaplak. – Olyan jó nézni, hogy mosolyog és nevet, az elmúlt hetekben mindenki szomorú volt leginkább. - Nehogy kimaradjál. – Én is kapok a szószból, amin jót nevetek, és lekezdünk kergetőzni, amikor elkapom Norat, magamhoz ölelem.
- Most meg vagy. - nevetem el magam - És megfizetsz. – mondom mosolyogva.
- Ne. – Olyan gyönyörű a mosolya.
- Ez az apa. – kiabálja David, mi is csak nevetni tudunk, ahogy szemeit figyelem, szó szerint úrrá lesz rajtam egyfajta érzelem és vágy.
Egyszerűen nem tudok neki ellen állni, hevesen megcsókolom, olyan szenvedéllyel teli ez a csókunk, hogy szívem szerint a szobában folytatnám, de itt van a kisfiam is. David zökkent ki minket a csókcsatából.
- Hahó nézzétek mit csináltam. – Elválok tőle, amikor a fiamra pillantok, meglátom, hogy bekente az arcát paradicsommal, amin elmosolyodom.
Nem szerettem volna, pont előtte megcsókolni azt a nőt, aki nagyon tetszik nekem, valamiért a vacsora kínos csendben telik, én nem mondok semmit, szépen csendben eszem, ahogyan mindenki.
Sajnos az idilli pillanatunkat egy telefoncsörgés zavarja meg, ami nem tőlem jön, nem szeretném, hogy itt hagyjon minket, olyan jól indult a kora este.
- Bocsánat ezt fel kell vennem. . Van egy ötletem, hogy mi lesz.
- Persze vedd csak. – mondom kedvesen, feláll és az előszobába lépked, majd pár perc múlva visszajön, a szemén látom, mire gondol.
- Ha nem haragszotok nekem most el kell mennem. A titkárnőm volt valami sürgős dolog miatt keresett. – Azt sem tudom mit dolgozik…
- Rendben. Elviszlek. – Nem szívesen engedem el.
- Nem kell kösz, fogok egy taxit. – mondanék valamit, de elint, végül felállnék, hogy elköszönjek tőle. - Maradj csak kitalálok. - mondja. - Szia David örültem, hogy megismerhettelek. – mosolyog Davidra, aki szintén visszamosolyog, végül csak egy sziával el vagyok intézve.
- Apa hova ment Nora néni? – kérdezi én meg ránézek.
- Biztosan dolga van. – mondom kedvesen.
- Ugye találkozunk még vele? – kérdezi, miközben fülig szószos az arca.
- Remélem, na nézzük át a leckédet, ha befejezted. – Iszom egy kis üdítőt.
- Befejeztem, nagyon finom lett. – megtörli az arcát, majd a táskájáért fut az előszobába.
Behozza a konyhába, kipakol belőle, megnézem, hogy holnap milyen órája lesz, szerencsére az eheti tancuccai itt vannak, így nem kell aggódnom, hogy otthon maradt az anyjánál. Először az olvasásnak állunk neki, felolvasom neki és együtt megoldjuk az egyik békás feladatot, a mókusosat ő egyedül. Végül jön a matematika, ahol már picit számolni kell, előveszek pár gyufaszálat, amin be tudom mutatni a példákat. Szerencsére gyorsan megérti és ki is tudja számolni a következő példákat a segítségem nélkül. Amint ezzel megvagyunk addig nézheti a tévét, amíg engedem neki a vizet és megágyazom neki a szobájában. A kád lassan megtelik, levetkőzik, majd beszáll és játszani kezd, min jót mosolygok. Egy fél órás pancsi után kiszáll megtörölközik, majd felveszi a pizsamáját, bemegy a szobájába és ott is tévét kezd el nézni. Igyekszem gyorsan megfürdeni, hiszen holnap korán kelünk, mert suliba kell vinnem. Amint végzem és visszamegyek a hálóba, látom már ott fekszik és nálam nézi a gyerek meséket. Engem nem zavar, ha itt alszik, legalább tudom, hogy nincsen semmi baja. Lemegyek bezárom az ajtót és a kaját beteszem a hűtőbe, majd elmosogatok. Készítek neki egy pohár kakaót is, amit nagyon szeret. Felviszem neki és egy szuszra ki is issza a tartalmát, amin jót mosolygunk. Befekszem mellé, ő egyből mellém bújik és a kis hátát kezdem el simogatni, aki hamar el is alszik. A tévét még nézem egy darabig, sajnos felnőtt tartalom is megjelenik az egyik adón, gyorsan kikapcsolom, mert nem kellene, hogy lásson még ilyet.
~*~
Reggel az órám csörgésére kelek fel, a kis manót is ébresztgetni kezdem aki már mosolyogva köszön nekem, ezek szerint bearanyoztam a reggelét. Készítek neki reggelit a suliba, hogy ne haljon már éhen, meg adok neki egy kis zsebpénzt, amit tegyen el.
- Anya el fogja venni. – Néz rám nagy szemekkel.
- Hidd el, nem fogja, ha eldugod előle, tedd bele egy kis perselybe. – Tanácsolom neki.
- Ott van a malac perselyem, majd abba beleteszem és eldugom. – Csillan fel a szeme.
Beteszem a táskájába a zsömléket, egy kis nasit is, végül felöltözve beülünk az autóba és egyből az iskola felé veszem az irányt. Amikor megérkezünk, kiszállok és segítek neki a táskájával, amikor elbúcsúzunk, kicsit megkönnyezi a dolgot, mégis mosolyogva megy be az épületbe. Nekem ma edzést kell tartanom, ami eléggé fárasztó lesz, ha megszeretnék élni valamiből, dolgozni is kell. Megszólal a telefonom, igazgató hív, aki szeretné, ha az iskolájában tanítanám a testnevelést. Elvállalom, mert legalább fix jövedelmem lesz és nem kell, azon aggódnom, hogy mikor kapok pénzt. Elmegyek az általános iskolába, ami nincs messze a lakásomtól, bemegyek és mindent megmutatnak, ami csak érdekel. Izgatottan várom majd az első tanítási órát, mert sosem dolgoztam egyszerre húsz gyerekkel. Amikor mondja az igazgató, hogy holnap kezdhetek is, eszembe jut Nora, aki tegnap olyan gyorsan elviharzott tőlünk. Azonnal elmegyek az anyukája házához, remélve, hogy otthon tartózkodik, amikor csöngetek és kijön a nénike és közli, hogy nincs itthon, gondolkodni kezdek. Megadja kérés nélkül a telefonszámát, amit megköszönök, gyorsan fel is hívom.
- Igen tessék Nora Grai. – A hangja hallatán kicsit gyorsabban ver a szívem.
- Szia Nora, Gabriel vagyok. – szólok bele.
- Szia. – mondja kedvesen.
- Zavarlak? – kérdezem.
- Egy kicsit. – mondja szórakozottan.
- Tudunk találkozni? – kérdezem sietve.
- Persze. – Nagyon rövid válaszokat ad, ami nem jó jel, sőt a háttérben hangokat is hallok.
- Hallom dolgozol, akkor, majd máskor találkozunk. – mondom a környéket pásztázva.
- Rendben, szia.. – Azonnal le is tesz, megcsóválom a fejemet, hazamegyek és kipofozom az emeletet, mert ráfér a fürdőre egy festés, meg a bejárati ajtóban kell zárat cserélnem, nem zár jól.
Nagyon gyorsan beesteledik, veszekedtem egyet Laurával, mert úgy volt, hogy nálam lesz ma is David, ehelyett hazavitte. Remélem a bírósági tárgyalás hamar elkezdődik, mert szegény fiam fog erre rámenni. Lezuhanyozom, egy alsógatyát felvéve, megmelegítem a tegnapi spagettit, leülök a tévé elé és enni kezdek, sajnos csengetnek, póló nincsen rajtam. Az ajtóhoz sétálok, amint kinyitom az ajtót, megpillantom Nora-t.
|
|
