|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| oosakinana | 2012. 08. 27. 20:59:28 | #23169 |
Karakter: Delko High
Megjegyzés: (Hugimnak)
- Mégis hogy képzeled?! Te utolsó perverz szemétláda! – pattan fel a székről és azt hiszem kicsit kiakadt a kicsike. - Máshogy nem tudsz nőt fogni, csak zsarolással, mi?! Hát tudod mit?! Én nem leszek az ágymelegítőd! – te csak azt hiszed kicsikém. Amúgy meg nagyon nem tetszik a hangnemed éa a hangerőd. Kicsit halkabban is mondhatnád, hiszen, amíg rád senki nem figyel, addig engem hat millióan ismernek ha nem többen.
- Héj, fogd vissza magad! – szólok rá, de mintha meg se hallotta volna, vagy a fene se tudja, hogy mi van.
- Ha nem hagysz békén, esküszöm, feljelentelek zaklatásért. – na itt lett elegem a kiabálásából. Megragadom a kezét és a legközelebbi helyiségbe viszem, ami szerencsémre egy raktár szoba. Próbálna ellenkezni, de esélytelen dolog, hiszen jóval erősebb vagyok tőle. Belököm az ajtón én meg becsukom az ajtót.
Ránézek, majd mikor a látom, hogy a polcnak csapódott, akkor odamegyek és a kezemet a feje mellé helyezem el nem kis erővel és sebességgel, amire össze is retten hát igen nem csoda, hogy fél. Mindenki félni szokott tőlem.
- Na idefigyelj kiscsillag... – nagyon mérges vagyok rá és erre szerintem ő is rájött a hangomból ítélve, de nem is baj. Had tudja csak meg milyen vagyok, amikor felhúznak nem jó értelemben. - Velem te nem beszélhetsz így, megértetted...? Nem szégyeníthetsz meg mindenki előtt, mert esküszöm...- mondom neki komolyan. Amúgy lehet, hogy egy állat vagyok, de nőt még soha nem ütöttem meg így még őt sem tudom bántani fizikalilag.
- Mert különben? Itt helyben megerőszakolsz? – ne add a tippeket kis asszony, mert a végén meg fogod bánni. - Rajta, tedd meg. De tudd, akkor sem foglak többre becsülni. – ez viszont kurvára nem jó. Farkas szemet nézek vele, de végül elkáromkodom magam nem is kicsit.
- Ha azt akarod, hogy veled vacsorázzak, egyszerűen hívj el. Mint ahogy azt bármelyik másik pasi megtenné. Addig nem vagyok hajlandó tárgyalni veled. – közli egyszerűen, majd félre tolja a kezemet és megpróbál kimenni az ajtón, de nem fogom hagyni neki, mert még nem fejeztem be. Addig nem fogok innen kimenni, amíg igent nem mond.
De ha így belegondolok, akkor viszont bejövök neki és ha tényleg kicsit normalizálom a viselkedésemet, akkor talán egy vacsira eljönne velem és szépen betudom cserkészni miközben másokkal is szépen jól érzem magam. Hmmmm. Ez nagyon jóóó.
Már menne ki, amikor megfogom a vállánál fogva és visszarántom, így a mellkasomnak csapódik.
- Ezek szerint mégsem vagyok közömbös a számodra, igaz? – mosolyodok el elégedetten, amire próbálna menekülni tőlem, de nagyon jól tudja, hogy semmi esélye. Kicsit szorosabban ölelem magamhoz és már meg is van oldva, hogy ne tudjon menni.
- Képzelődsz. Egy utolsó tuskónk tartalak. – kijelentésére ám csak elnevetem magam. Lehet, hogy tuskónak tart, már bizonyítja, hogy egyben akkor a tuskókhoz vonzódik, mert az a szép kis pír az arcán olyan jól mutat.
- Ebből már nem tudod kimagyarázni magad. – vigyorgok a képébe, majd kezemet a fenekére teszem, mivel már úgy is megszokta, de ekkor belemarkolok, amire látom teljes felháborodását.
Már nyitná az ajkait, hogy a fejemhez vágjon különféle káromkodásokat, de én kihasználva a helyzetet tapadok ajkaira és csókolom meg hevesen, miközben nyelvemmel is utat török a szájába, hogy feltérképezzem a helyzetet. Olyan szenvedélyes csókban részesítem, amilyenbe még egyik barátnőmnek sem volt része.
Érzem, ahogy megremeg karjaim között és a felsőm elkezd összegyűrődni. Akkor ezek szerint neki is tetszik amit csinálok, ami csak még jobban folytatásra késztet. Annyira szeretném, ha ezt nem éppen egy raktár épületben csinálnánk, hanem nálam, hogy tovább is mehessünk.
A csók végén eltávolodok tőle és ekkor tárul fel előttem édes arcának vörössége, amire csak elégedetten vigyorodok el. Tudtam, hogy ő sem tud ellenállni nekem.
- Milyen édesek az ajkaid... biztos máshol is ugyanilyen finom vagy... – suttogom a fülébe, amibe ingerlően még bele is nyalok, ő meg megremeg karjaim között.
- Neh... hagyd abba... – hülye leszek engedni neki, amikor a karjaim között van a kicsike és annyira beindulok tőle. Nyakára csúsztatom ajkaimat és szenvedélyesen bele is csókolok.
- Eljössz velem holnap vacsorázni? – nyalok végig a nyakán, amire felsóhajt. Grrrr. De jó ezt hallani. Annyira feltüzel.
- Soha...- a kijelentésére megszívom kicsit a nyakát, amire a hajamba túrva markolja meg, miközben érzem rajta, hogy legszívesebben kiengedné édes hangját, amit én is örömmel hallanék.
- Holnap este nyolcra érted megyek... – mondom neki, amikor már úgy érzem, hogy teljesen ellágyult.
- Rendben...- ezt akartam hallani. Elvigyorodok, és nem foglalkozok a szikrázó tekintetével sem.
- Ez a beszéd. Akkor holnap este. - mosolygok, de erre csak kiviharzik a raktárból és becsapja az ajtót, de egy pillanat. Még nem tudom, merre lakik a kicsike, így azt meg kéne tőle tudnom, hogy hova is menjek.
Kimegyek a raktárból, de nem kérdezem meg tőle, mert tudom, hogy úgy se adna meg jó választ vagy nem is mondana jelen állapotában semmit, ezért inkább csak kimegyek és hívom az egyik emberemet, hogy hozzon nekem kocsit amivel letudom követni, hogy merre lakik és hova menjek érte.
Nem tudom mennyi ideje ülök kint a kocsiban, amikor végre meglátom kijönni egy idősebb emberrel. Gondolom az apja, mert eléggé nagy a korkülönbség közöttük és eléggé őszes a haja a csávókának. Amikor elindulnak én követem őket, hogy megtudjam merre is laknak. Nem sokkal később megállnak egy háznál meg jegyzem a házszámot és az utca végénél meg megnéztem az utca nevet, hogy hova kell vissza találnom.
De ahogy ők megállnak és tovább hajtok és már veszem is haza az úti célomat.
~*~
Másnap egésznap alszok szinte, mert este meccsem volt, és nem örült a menedzserem, hogy nem voltam edzeni, de szerencsére ez csak egy kisebb mérkőzés volt. Most viszont itt az ideje, hogy elmenjek a kicsikéért. Megérkezek a házba, de nem tudom, hogy pontosan mit kéne tennem, hiszen nem ismer senki és nem gondolom, hogy az apja csak így el fogja engedni velem, bár a fene se tudja, hogy mit fog csinálni. Hát mindegy egy próbát megér.
Az ajtóhoz lépek és bekopogok, mire ugyan azaz idősebb férfi nyit ajtót, aki kikísérte a kórházból is.
- Jó estét. – köszönök és próbálok kicsit kedvesebb lenni.
- Maga…. Maga… Delko a prófi bokszoló. – állapítja. Huuu. Szerencsém van. Úgy néz ki egy rajongóba botlottam.
- Igen. – nyújtok kezet és bemutatkozok. Egy ideig beszélgetünk meg rajong értem, meg a többi, ami ilyenkor lenni szokott, de végül felteszi a kérdést, amire már oly régóta várok. – Miért jött ide hozzánk ma? – teszi fel a kérdést.
- A lányát szeretném elvinni, vacsorázni. Bele egyezett tegnap, amikor bevittem a kórházba. – tájékoztatom.
- Maga vitte be? – kérdezi, amire bólintok.
- A futóversenyen összetalálkoztunk, de a pálya közepénél kibicsaklott a bokája én meg elvittem, hogy ne erőltesse meg még jobban a lábát. – magyarázom neki, ami félig igaz, félig viszont nem.
- Értem. – mondja mindent tudóan, de szerintem semmit nem tud.
- Jöjjön beljebb. – enged be, amire nem is vagyok rest, majd felkiált az emeltre. – Meera gyere le vendéged jött.
Várok egy kicsit, majd amikor megjelenik Meera egy kis mosoly kíséretében én is elmosolyodok, de amikor meglát, lefagy a mosoly az arcáról.
- Te meg még is mit keresel itt, és hogy kerülsz ide? – kérdezi egy kicsit fennhangon, de ahogy észre veszem az apjának se tetszik.
- Meera még is hogy beszélsz ezzel a férfival, aki tegnap bevitt a kórházba? – kéri számon az apja, amire válaszolna is, de én megelőzöm.
- Kérem, magunkra hagyna? – kérem meg, amire bólint és kimegy a nappaliból ezzel kettesben hagyva minket.
- Tegnap azt mondtad, hogy eljössz velem vacsorázni és hogy 8-ra legyek itt. – nézek az órára, ahol nyolc óra van. – Szóval itt vagyok, hogy menjünk vacsorázni.
- De hogy tudtad meg a címemet, hiszen én nem mondtam el neked. És sehonnan nem nyomozhattad ki, mert a rendes nevemet se ismered, csak annyit, hogy Meera. – állapítja meg a tényeket, amik így igazak, ahogy azt elmondja.
- Az had legyen az én kis titkom rendben? – fogom meg az állát, mire csak elcsapja a kezemet.
- Nem megyek veled sehova. – jelenti ki.
- Tegnap azt mondtad, hogy ha szépen kérlek, eljössz. Szépen kértelek és igent mondtál így már nem tiltakozhatsz. – állapítom meg a tényeket én is, amivel nem tud mit mondani.
- Akkor nem érek rá más dolgom van. – mondja és keresztbe fonja a kezét a mellkasa előtt és tüntetően elfordul.
- Nyáron ne érnél rá, amikor a bokád is ki van ficamodva? – állapítom meg felhúzott szemöldökkel. – Engem nem tudsz átverni kislány. – mondom mosolyogva, hiszen sosem tud felém kerekedni, akár mennyire is szeretne. Az egóm úgy sem engedi, hogy ő nyerjen.
- Tanulnom kell, ahhoz meg nem kell se állnom se sétálnom. – csak próbálkozik.
- Szerintem, ha tanulnod kéne, akkor baseball edzésekre, sőt versenyekre se mehetnél. – vonom fel a szemöldökömet. Minden menekülési útvonalat elzártam előle így már semmit nem mondhat csak igent.
- Na látod. Ki van ficamodva a lábam nem mehetek sehova, mert nem sétálhatok. – fogja meg a másik végét.
- Kocsival vagyok, így nem kell sétálnod, csak utaznod és vacsoráznod velem. – Sakk matt. Még egy lövése van, de ha azt megteszi, akkor tudom mihez fogok folyamodni, de úgy látom belátja, hogy én győztem és itt az ideje, hogy elinduljunk az étterembe. Még szerencse, hogy számítottam erre a kis beszélgetésre, mert az étterembe fél órával később beszéltem meg az időpontot, mint eredetileg akartam.
- Jól van győztél, de csak ma este. – emeli fel a mutató ujját is. – Felmegyek öltözni. – végül megfordul és felmegy az emeletre.
A szülőket nem vetette be, hogy nekik kell segíteni, mert akkor csak simán megkérdeztem volna az apját és akkor ennyi lett volna a szabadkozásnak, bár akkor lehet az apja küldi el velem, hogy ha megígérte, akkor tegye is meg, de nem baj így is tökéletes nekem, hogy nem kellett hozzá folyamodnom. Most már csak tényleg arra lennék kíváncsi, hogy tényleg olyan szörnyű lesz-e az éjszaka, mint azt a kisasszony gondolja vagy nem, bár én mindent meg fogok tenni azért, hogy jól érezze magát és még egy vacsorát elfogadjon vagy esetleg ebédet, mivel kell nekem ez a csaj, de nagyon….
|
| vicii | 2012. 08. 20. 21:15:05 | #23017 |
Karakter: Meera Ashbourne
Megjegyzés: (Nővérkémnek)
Csendesen sétálunk visszafelé, én pedig csak zavartan kapaszkodom Delkoba. Néha dob rajtam egyet, gondolom hogy jobb fogást találjon vagy ilyesmi... de a megelőlegezett bizalmam azonnal elszáll, mikor az egyik mancsával a hátsómat kezdi markolászni.
- Hééé, mégis mit képzelsz?!- kérdem felháborodva, és próbálom elcsapni a kezét, amivel annyit érek el, hogy majdnem pofára ejt. De szerencsére még időben letesz.
- Szerinted? Ami jár nekem azért, mert visszaviszlek.- közli egyszerűen.
- Te idióta barom.- forgatom meg a szemeimet, majd bosszúsan a vállába bokszolok.
- Jajj de fáj.- szisszen fel tettetett grimasszal, a vállát simogatva. - Már csillagok látok mami. Kérlek segít nekem.- tesz rá még egy lapáttal, nekem pedig lassan felforr az agyvizem.
- Dögölj meg te idióta!- morgom, majd inkább egyedül bicegek tovább. Kell a francnak ennek a bunkónak a segítsége...
- Állj már meg, elviszlek.- lép mellém, de csak szusszantok egyet.
- Nem kell. Ilyen bunkó és tahó embertől nem kell segítség, aki csak kihasználja az embereket.- vágom hozzá dühösen.
- Két választásod van, picinyem.- hallom meg borzongatóan mély baritonját, ijesztően közel a fülemhez. - Vagy a karomba veszlek és elviseled, hogy olykos megsimítom a fenekedet, vagy pedig végig baktatsz az úton és én a melleidet fogom egész úton, amíg a kórházba nem érünk.- jelenti ki, én pedig dühtől izzó szemekkel fordulok felé.
- Úgysem mered megtenni.- jelentem ki határozottan, farkasszemet nézve vele.
- Biztos vagy te abban?- kérdi felvont szemöldökkel, én pedig elhúzom a számat. Ettől az állattól tényleg kitelni...
- Jól van, akkor vegyél fel, de ha a kezed bármerre elkalandozik, akkor komolyan mondom, hogy nem állok jót magamért!- fenyegetőzök megadó sóhajjal.
- Ne aggódj kis csillag, úriember vagyok.- vigyorodik el, mire csak megforgatom a szemeimet.
- Ja persze, én meg az angol királynő.- morranok, de elengedi a füle mellett, és inkább csak felkap és úgy megyük tovább. A perverz állatja még jópárszor tényleg letapiz, de szerencsére nem megy tovább. Próbálná meg, tőből rágnám le a karját...
De a a fura csend gyanút kelt bennem, ezért felpillantok rá, az a perverz tekintet meg...
- Hé, merre jár az a hülye agyad?!- förmedek rá.
- Menyire legyek őszinte? Mennyire szeretnéd tudni az igazságot?- kérdi negédes mosollyal, én pedig elhúzom a szám. Inkább megkímélem az ártatlan lelkivilágom, mert a végén olyat hallanék, hogy örökre lelki nyomorék lenne belőlem...
- Inkább hagyjuk.- sóhajtok fel, mire elmosolyodik.
- Minek kérdezel meg olyat, amire te sem akarod tudni a választ?- vonja fel a szemöldökét, de inkább csak elengedem a fülem mellett a kérdést. Azért, mert meggondolatlan vagyok, na...
Nagy sokára végre elérünk a kórházba, ahol a recepción rögtön egy köteg papírt kell kitöltenem. Majd ahogy ezzel végzünk, leültetnek minket a váróterembe. Na jó, most kell leráznom...
- Köszi, hogy behoztál, de most már mehetsz. Felhívom apukámat és mindjárt ideér.- próbálkozom. Csak tűnjön már el innen ez a perverz, pedofil állat...
- Azt hiszed, csak annyi és itt is hagylak?- villant meg egy ijesztő vigyort. - Ennyivel nem érem be, kicsike.- jelenti ki, én pedig gyanakodva húzom össze a szemöldökömet. Valahogy sejtettem, hogy nem fog az ilyen egyszeráen működni...
- Mit akarsz még tőlem?- kérdem sóhajtva, keresztbe font karokkal.
- Választhatsz.- közli, én pedig már lassan a falat kaparom kínomban. - Az első lehetőséged, hogy egy éjszakát együtt töltesz velem az ágyban szexszel, amiért idáig cipeltelek...- sorolja, én pedig rögtön leoltanám, de nem hagyja, hogy megszólaljak, folytatja. - A másik lehetőséged, hogy három este velem vacsorázol.- közli, én pedig lassan felrobbanok a dühtől.
- Mégis hogy képzeled?! Te utolsó perverz szemétláda!- pattanok fel, magasról teszek a lábamba nyilalló fájdalomra. - Máshogy nem tudsz nőt fogni, csak zsarolással, mi?! Hát tudod mit?! Én nem leszek az ágymelegítőd!- közlöm szikrázó szemekkel, mutatóujjamat a mellkasának szegezve, emelt hangon. Minden tekintet ránk szegeződik, ami láthatólag igencsak kellemetlenül érinti ezt a nagyra nőtt tahót. Majd adok én neki... engem nem lehet csak úgy megzsarolni!
- Héj, fogd vissza magad!- szisszen fel, de ezzel csak olajat önt a tűzre.
- Ha nem hagysz békén, esküszöm, feljelentelek zaklatásért.- sziszegem a képébe, mire megvillannak a szemei, kézen fog és húzni kezd. Tiltakoznék, de túl erős. Kisvártatva felránt egy ajtót és belök rajta, majd beteszi maga után.
Egy polcnak csapódok, amin megannyi tisztítószer van, gondolom ez valami takarítói raktár vagy ilyesmi. A kezei csattannak a fejem mellett a polc kemény vázán, én pedig összerezzenek.
- Na idefigyelj kiscsillag...- kezdi halk, dühös hangon, én pedig akaratlanul is összeszorítom az ajkaimat. Valahogy ez a nagydarab, izmos férfi félelmetesen néz ki dühösen... - Velem te nem beszélhetsz így, megértetted...? Nem szégyeníthetsz me mindenki előtt, mert esküszöm...- kezdi, de csak egy lesajnáló pillantással illetem.
- Mert különben? Itt helyben megerőszakolsz?- kérdem gúnyosan, aztán csak széttárom a kezeimet. - Rajta, tedd meg. De tudd, akkor sem foglak többre becsülni.- közlöm vele ridegen. Farkasszemet nézünk, ezúttal pedig ő pislog. Elkáromkodja magát és félre pillant, én pedig csak közönyösen méregetem.
- Ha azt akarod, hogy veled vacsorázzak, egyszerűen hívj el. Mint ahogy azt bármelyik másik pasi megtenné. Addig nem vagyok hajlandó tárgyalni veled.- közlöm egyszerűen, majd kezét félretolva az ajtó felé bicegek.
Felesleges lenne azt hazudnom magamnak, hogy nem jön be, mert ez nem igaz... végtére is nagyon jóképű... egyedül a viselkedésétől tudnék a falra mászni.
Kezem a kilincsre teszem, de akkor megmarkolja a vállam és visszaránt, és szépen felkenődök arra a széles, izmos mellkasára.
- Ezek szerint mégsem vagyok közömbös a számodra, igaz?- villant meg egy széles, elégeett vigyort, én pedig zavartan pillantok félre, kezemet a mellkasára simítva. Próbálnám eltolni magamtól, de átkarol és olyan erősen tart, hogy esélyem sincs ellene.
- Képzelődsz. Egy utolsó tuskónk tartalak.- vágom rá, talán túl hamar, mire csak felkacag. Ez olyan jellemző... még ebben a helyzetben is képes felülkerekedni a beszélgetésben. Minden helyzetet képes az előnyére fordítani...
- Ebből már nem tudod kimagyarázni magad.- vigyorog a képembe, majd egyik keze szépen a hátsómra csusszan és megmarkolja azt. Felháborodottan nézek rá, és már épp válogatott káromkodásokat vágnék a fejéhez, mikor is ledermedek a döbbenettől.
Ugyanis a következő pillanatban ajkak tapadnak az enyémre. Meglepetten nyögök fel, ő pedig ezt a pillanatot használja ki, nyelvével a számba hatol és dominánsan, szenvedélyesen csókol meg.
Megremegve markolom meg a felsőjét, elgyengülve hunyva le a szemeimet, az arcom pedig lassan egy sötétebb árnyalatot vesz fel. Csókja elbódít, minden tiltakozásomat felőrli.
Mikor elhajol tőlem, pihegve, kipirult arccal kapaszkodom belé, ő pedig elégedetten elvigyorodik.
- Milyen édesek az ajkaid... biztos máshol is ugyanilyen finom vagy...- duruzsolja a fülembe, majd bele is nyal, én pedig megremegek.
- Neh... hagyd abba...- nyögöm elkeseredetten, de cak a nyakamra csusszan s forrón belecsókol.
- Eljössz velem holnap vacsorázni?- kérdi, miközben ingerlően végignyal a nyakamon... reszketegen sóhajtok fel.
- Soha...- nyögöm, de a követező pillanatban vadul megszívja a bőröm. Hajába markolok és ajkaimba harapva próbálom megakadályozni, hogy felnyögjek.
- Holnap este nyolcra érted megyek...- duruzsolja a bőrömbe, én pedig elgyengülten sóhajtok fel.
- Rendben...- nyögöm végül, ő pedig diadalittas vigyorral enged el. Pihegv,e vörös fejjel és sértődötten támaszkodom meg a falnak, villámló szemekkel nézve rá.
- Ez a beszéd. Akkor holnap este.- mosolyog negédesen, én pedig dühösen fújtatva lépek az ajtóhoz, kiviharzok rajt majd hatalmas lendülettel csapom be magam után...
Szemét perverz...!
Magamban fújtatva, bicegve veszem az irányt a váró felé.
|
| oosakinana | 2012. 08. 07. 21:07:03 | #22732 |
Karakter: Delko High
Megjegyzés: (Hugimnak)
- Ó igen? Azt majd meglátjuk, tahókám. – vigyorog rám pedig esélye nincs ellennem. - Csak nehogy pofára ess a végén és darabokra törjön az önbecsülésed. – mennyire fel van vágva a kisasszony nyelve. Na, majd én megtanítom, hogy miként beszéljen az idősebekkel.
- Az nem fog előfordulni. Örök győztes típus vagyok. – nincs a pénz, hogy ez ellen a kicsike ellen veszítsek.
- Ezt majd akkor mond, mikor ez a gyenge nő a porig fog alázni. – milyen vicces ez a kis csaj. Fel is nevetek már kínomba.
- Sosem fog eljönni az a nap. Szállj le a földre, kislány. – vigyorgom neki és látom rajta, hogy kezd nagyon pipa lenni.
- Tudod mit? Tegyünk pontot a dolog végére. – na mi van. Csak nem ilyen hamar szeretnél szopni kincsem? - Jövő hét végén futóversenyt rendeznek a városban. A rajt a főtéren lesz, a cél pedig egy másik városban, húsz kilométerre innen. – hmmm. Egyre jobb húsz kilométer mi az nekem? - Aki előbb ér célba, az nyer.
- Benne vagyok. Viszont a dolog csak úgy izgalmas, ha van tétje is. – keresztbe fonom a kezemet és alig várom a versenyt, hogy végre megnyerve élvezhessek ajkai miatt.
- Halljam, nagyfiú, mi fordult meg a fejedben?
- Ha nyerek, leszopsz. – mondom olyan természetesen, mintha az időjárást közölném vele, amire ő csak teljesen ledöbben.
- Eszednél vagy? A válaszom természetesen nem! – ohh. Milyen kis szemérmesek lettünk hirtelen. Pedig nagyon jó ajánlat és visszautasíthatatlan.
- Na mi van, kislány, beijedtél? – vigyorgok a képébe, mert innen is látszik, hogy egy férfi sokkal jobb egy gyenge nőnél.
- Legyen! Viszont ha én nyerek...- végre, hogy be adtad a derekad kicsike. Már nagyon jól fogok szórakozni. - Egy ilyen tahónak tuti vannak ismeretségei. Azt akarom, hogy ha nyerek, érd el nekem, hogy a megyei baseball csapat edzője felvegyen egy próbameccs erejéig. – hogy mi van? Nem leszek a segéd eszköze. Jusson be úgy ahogy szeretne, de ne rajtam keresztül.
- Az nem fog menni. – mondom komolyan. Soha nem pátyolgatok senkit és ezek után se fogok.
- Ez legalább annyira meredek, mint a te kérésed, úgyhogy kvittek vagyunk. – ez tényleg komolyan gondolja. Túl nagy ár egy szopásért, de úgy látom nincs más választásom.
Káromkodok egy sort, de végül kezet rázok vele, bár tennem kell ellene, hogy ne tudja megnyerni a versenyt, mert amúgy is engem talált tökön és neki kéne most a kényeztetését letudnia, erre fel úgy zsarol, mintha tanulta volna valamerre.
- Akkor találkozunk jövő hét végén. – elbúcsúzik, miközben a távolodó alakját figyelem. Most így megnézve eléggé formás kis hátsója van, az alakjáról ne is beszéljünk. Igaz, hogy kicsi, de attól függetlenül nagyon kis formás.
*
A héten, amikor van időm edzek, mert azért fel kell készülni. Igaz, hogy simán le tudom futni, úgy hogyha nem is kell semmit csinálnom, de azért csak ne vegyük fél vállról a dolgokat. Ezt az egyet nagyon meg tanultam a meccseim alatt, hogy ne becsüljük alá az ellen felet még akkor se, ha szóban meg tettem. Futó padon szoktam órákat edzeni, mert a többi képességeimet is csiszolni kell, mert hamarosan nagy meccsem lesz.
El is érkezett a verseny ideje. Odasétálok és benevezek, amikor meglátom a kicsikét nyújtani. Grrrr. De szép segge van. Uhh, de meg tudnám rakni, de olyan jól. Csak úgy csapódna a testünk egymáshoz. Ahh, már most bekeményedek, hogy erre gondolom. Ahogy beállok elé, még azt is elképzelem, ahogy letérdelve, vagy guggolva éppen a farkamat szopja és csak cuppogva jár ki meg be a szájába az én legnagyobb élvezetemre.
A kicsike felnéz rám, de csak önelégült és kéjtől vigyorgó arcommal találja szembe magát.
- Már azt hittem, megfutamodtál, szöszi. – egyenesedik ki, de csak tovább fantáziálgatok arról, hogy miként fogom magam a magamévá tenni a kicsikét és csak úgy fogja nyögdécselni a nevemet az orgazmus határában.
- Csak álmaidban, kislány. – vigyoromra végre ő is felnevet. Tényleg szép a nevetése, de attól még nem fogok tőle hasra esni. Inkább tartanánk már ott, hogy alattam vonaglik és nyögdécselt, mint egy kiéhezett bagzó macska.
Beállunk a rajtvonalhoz, de engem már megint letámadnak a rajongók. Hát igen ilyen a híres emberek élete. Állandóan zargatják és még a média is kerülget nem kicsit, amit viszont nem tetszetek. A rajongók jó, mert legalább tudok közülük válogatni, hogy éppen ki lesz az aznap esti vacsorám, de most egy fogásra fáj a fogam, az pedig Meera.
Nem sokára eldördül a pisztoly és neki kezdünk a futásnak is, hogy egyre közelebb érezhessem magamhoz a fődíjamat.
- Ez kevés lesz ahhoz, hogy legyőzz, kislány. – vigyorgok rá, majd elkezdek szaladni. Tisztában vagyok vele, hogy teljes erő bedobással nem fogom tudni bírni a végéig, de azért majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Már egy ideje futunk, amikor rájövök, hogy az aszfalt terület teljesen másabb, mint a futó pad. Itt hamarabb elfárad az ember lába, mert még csak az a ruganyos izé segít, hanem itt kőkemény beton van, ami nem kellemes az ízületeknek sem, meg a csontoknak sem.
- Na mi van... csak nem elfáradtál? – vigyorog rám. Azt hiszed attól még nyeregben vagy, hogy itt egy kicsit kidőltem?
- Viccelsz...? Csak gondoltam... bevárlak... – nem fogok neki örömre okot adni még akkor sem ha ki van rám írva a dolog.
Így előzgetjük egymást és húzzuk egymás agyát. Egyszer viszont valami nem stim. Hátra nézek, de csak annyit látok, hogy a földön fekszik. Na itt már tényleg nincs minden rendben. Vissza is futok hozzá, hogy kicsit szívjam a vérét.
- Héj kislány, nem mondták, hogy futás közben a lábadat is fel kell emelned? – röhögök egyet, majd végül visszafordulva szaladnék is tovább.
- Hülye pöcs...- morogja a kicsike, de csak elvigyorodok. Amikor viszont megint hátra nézek, és még mindig nem jön, akkor már visszasétálok és kicsit komolyabb hangnemre váltok, főleg, amikor a bokáját tapogatva látom összehúzódni az arcát a fájdalomtól.
- Héj, minden rendben? – kérdezem tőle, mikor kicsit letámaszkodok a térdeimre, hogy kifújjam magamat.
- Asszem megrándult a bokám. – kiáltja vissza… Nem vártam mást, hogy ki bújjon a versengés alól. Fújtatok egyet, majd visszasétálok hozzá.
- Tipikus. Ilyen szerencsétlen is csak te lehetsz... – morgolódik egy kicsit, de nem igazán értem meg hallom, hogy mit szeretne mondani. Látom, morfondírozik, de nem gondolkozni kell itt, hanem cselekedni. Alá nyúlva emelem fel, amire egy ijedt sikítás hagyja el az ajkait.
- Mi a francot művelsz?!
- Gondoltam megszánlak és dokihoz viszlek, de ha gondolod, itt is hagyhatlak. – mondom neki a tény állást, mire végre nagyot sóhajtva karolja át a nyakamat, hogy biztonságosabban tudjuk folytatni az utunkat.
- Kösz...- mondja, majd valami nevet is mond. - Meera.
- He? – ebbe meg vajon mi ütött?
- A nevem. Meerának hívnak. – hmmm. Szép neve van és különleges. Elmosolyodok, miközben mellkasomnak támasztja fejét és hagyja, hogy visszavigyem a városba.
Már egy ideje sétálunk csendben, miközben néha dobok egy kisebbet rajta, mert ezzel is leplezni akarom, hogy mi a szándéka a kezemnek és lassacskán el is éri a célját, ami a kicsike feneke. Grrrr. Még tapintásra is nagyon érzéki. Kicsit meg is simítom, amire egyből felkapja a vizet.
- Héé. Még is mit képzelsz? – kérdezi és annyira kecmereg, hogy még időben le tudom tenni, hogy ne essen le a földre.
- Szerinted? Ami jár nekem azért, mert visszaviszlek. – mondom neki egyszerűen.
- De idióta barom. – és belém üt egyet.
- Jaj de fáj. – kezdek el színlelni, miközben az ütés helyét fogom. – Már csillagokat látok mami. Kérlek segíts nekem. – teszek úgy, mintha tényleg fájna.
- Dögölj meg te idióta. – fújja fel magát teljesen és már látom, hogy bicegne is tovább.
- Állj már meg elviszlek. – mondom neki, de csak felhúzza az orrát.
- Nem kell. Ilyen bunkó és tahó embertől nem kell segítség, aki csak kihasználja az embereket. – mondja, miközben közel érek a füléhez hajolok.
- Két választásod van picinyem. – mondom neki a füléhez teljesen közel, szinte az ajkaim már súrolják a füle peremét. – Vagy a karomba veszlek és elviseled, hogy olykor megsimítom a fenekedet vagy pedig végig baktatsz az úton és én a melleidet fogom egész úton, amíg a kórházba nem érünk. – adom neki az alkut, mire felém fordul szinte izzó tekintettel.
- Úgy sem mered meg tenni. – próbál határozott és maga biztos lenni, amire elvigyorodok.
- Biztos vagy te abban? – kérdezem tőle felhúzott szemekkel, amire látom, hogy kicsit elkezd gondolkozni én meg most az egyszer meg várom, hogy mire dönt, mielőtt meg is mutatnám neki, hogy mennyire komolyan gondolom a dolgot és tényleg a melleit fogom fogdosni, bár lehet úgy kéne mondanom, hogy ha sétálok, akkor a farkamat a seggéhez nyomom, vagy ha a karjaimba jön a melleit fogdosom. Úgy meg fogdosnám biztos azok is olyan kis finom tapintásúak, akár csak a feneke.
- Jól van, akkor vegyél fel, de ha a kezed bár merre elkalandozik, akkor komolyan mondom, hogy nem állok jót magamért. – próbál fenyegetni.
- Ne aggódj kis csillag úri ember vagyok. – mondom vigyorogva, bár nem igazán mondhatnám magam úriembernek.
- Ja persze én meg az angol királynő. – nem reagálok a kijelentésre, hanem felkapom, és úgy viszem tovább a kórházig.
Út közben tényleg jó párszor meg fogdosom a fenekét, de nem akarok tovább menni, mert még jobb szándékom van ezzel a kis pipivel, mint mondjuk, hogy az ágyamban fog feküdni és úgy meg fogom kefélni, hogy öröm lesz hallgatni, ahogy nyögdécseli a nevemet a mámorban, miközben farkam, csak úgy ki meg be jár a szűk kis puncijában.
Teljesen kiráz a hideg és a gatyám is kezd egyre szűkebb lenni. Messze van még az a kórház, mert ha igen tuti, hogy útközben meg erőszakolom.
- Hé merre jár az a hülye agyad? – szólal meg a kicsike kiszakítva a gondolatmenetemből.
- Mennyire legyek őszinte? – teszem fel neki a kérdést. – Mennyire szeretnéd tudni az igazságot? – erre mintha kicsit elmélázna.
- Inkább hagyjuk. – zárja le a témát, amin elmosolyodok.
- Minek kérdezel meg olyat, amire te sem akarod tudni a választ? – kérdezem tőle értetlenül, de választ nem kapok rá ám nem is vártam. Jobb így hogy csendben van… Viszont ezért a cipekedésért valamit tuti kérni fogok tőle.
Nem sokára meg is érkezünk, majd ki tölti a papírokat, amik kellenek ahhoz, hogy meg tudják vizsgálni a lábát.
- Köszi, hogy behoztál, de most már mehetsz. Felhívom apukámat és mindjárt ideér. – próbál minél hamarabb lerázni, de nem így működik az.
- Azt hiszed, csak annyi és itt is hagylak? – kérdezem tőle vigyorogva. – Ennyivel nem érem be kicsike. – mondom neki, amire megint gyanakodva húzza össze a szemét. Naná, hogy nem lesz ingyen, hogy elhoztalak ide. A segged fogdosása, csak ráadás volt.
- Mit akarsz még tőlem? – kérdezi egyből én meg már tudom, hogy miként vegyem rá arra, hogy eljöjjön velem vacsorázni.
- Választhatsz. – kezdek bele, amire egyből kezd rosszat sejteni. – Az első lehetőséged, hogy egy éjszakát együtt töltesz velem az ágyba szex-szel, amiért idáig cipeltelek… - már látom rajta, hogy ellenkezne, de gyorsan folytatom. – A másik lehetőséged, hogy 3 este velem vacsorázol. – fejezem be az alkut, amibe tuti, hogy a vacsorát fogja választani. Olyan kiszámítható a kis csajszi, hogy az már szinte fáj.
|
| vicii | 2012. 07. 20. 21:56:37 | #22314 |
Karakter: Meera Ashbourne
Megjegyzés: (Nővérkémnek)
Szombat reggel, és én mint mindig, ma is futással indítom a napot. Felkapok egy topot meg egy rövidnadrágot, cipőt húzom, pórázt adok a blökire és irány a nagyvilág. Nincs is jobb, mint céltalanul cirkálni a városban kedvenc Broholmeremmel, Báróval. A kutya könnyedén szökell mellettem a nyelvét lógatva, nézelődve. Imádom ezt a behemótot.
10 kilóméter izomszaggató futás után lihegve érünk haza, Báró pedig elégedetten csóválja a farkát, majd elvonul inni. Én is követem a példáját, majd egy gyors zuhany, felkapom a baseball mezemet és irány a pálya.
Mint mindig, most is én érek oda először. Elkérem a pálya kulcsát, kinyitom a szertárat, előpakolom az ütőket, és mire végzek, lassan a többiek is befutnak. Amíg össze nem gyűlik az egész csapat csak lazán dobálgatunk, majd mikor végre teljes a létszám, belelendülünk a játékba.
- Héj Meerus, fogadjunk, hogy nem tudod átütni a labdát a kerítésen.- vigyorog a képembe James, legjobb haverom és riválisom. Elvigyorodom.
- Mennyit fizetsz, ha nyerek?- kérdem könnyedén meglóbálva az ütőmet, a többiek pedig vigyorogva gyűlnek körénk.
- Ha sikerül, a következő egy hónapban megcisnálom az összes házidat. Ha viszont vesztesz... a középpályán leszel fogó.- jelenti ki karba font kezekkel, én pedig elhúzom a számat. Csábító ajánlat, viszont a szemétje tudja, hogy gyűlölök fogó lenni... ütni szeretek, de tény ami tény, fogónak jobb vagyok.
- Kezet rá.- biccentek, ő pedig elgéedett vigyorral rázza meg a kezem. Aztán hátrasétál, én pedig elhelyezkedem. Lássuk csak... szóval át kellene ütni a kerítésen... ahhoz, hogy ez sikerüljön alaposan meg kell ütnöm a labdát, de ez a szemétláda tuti megpróbál kicseszni velem. Szerintem csavartan fogja dobni, tehát kicsit balra kell majd ütnöm, hogy egyenesen menjen...
A labda pedig repül, és én minden erőmet beleadok az ütésbe. Idegesen figyelem, ahogy a kis gömb ívesen száll, majd egyre alacsonyabban...
Aztán valami szőke hajú ipse ágyéka állítja meg. A szerencsétlenje nyögve görnyed össze, a csapatból pedig kitör a fájdalmas sziszegés. Nemhiába, a legtöbb férfi, és gondolom átérzik a szőke pali fájdalmát... hehe...
Vigyorogva futok az összegörnyedő alak felé. Hát ilyen nincs! Ne már, ez most annyira vicces! Most komolyan, mennyi esélye volt, hogy pont tökön találok egy ipsét?
- Bocsánat, nagyon eltaláltam?- kérdem aggódva, de a vigyort nem tudom letörölni a képemről, ami láthatólag nem tetszik neki.
- Ezt te komolyan viccesnek találod?- kérdi fájdalmas grimasszal.
- Hát... inkább üljön le, hozok mindjárt egy kis jeget.- terelem a témát, mégsem mondhatom a képébe, hogy de, marha poénosnak találom a dolgot... szerintem nem tetszene neki. Leül az egyik fa tövébe, én pedig gyorsan elszaladok egy kis jégért. - Tessék.- nyújtom végül neki lihegve, mire rögtön az ágyékára teszi.
- Kösz.- feleli nem túl kedvesen. James is csatlakozik hozáznk, eléggé nagyra tágult szemekkel.
- Te... te... te Delko High vagy!- kiáltja teljesen döbbenten, mire csak felvonom a szemöldököm.
- Ki?- kérdem zavartan, mire James vigyorogva mesélni kezd.
- Ő a világhírű középsúlyú bokszoló, Delko High.- újságolja, belőlem pedig kitör a röhögés. Hát ennek pláne még kevesebb esélye volt, most komolyan...
- Mégis min nevetsz?- kérdi az említett felvont szemöldökkel.
- Megtudtam, hogy megütöttem a főnyereményt.- nevetek, mire csak elvigyorodik.
- Tudod, milyen sokat kell ezért még szopnod, hogy jóvá tedd, amit most csináltál?- kérdi perverzül. Ó igen, hapsikám? Na majd azt meglátjuk...
- Tudod én még a fagyit is harapva eszem.- jelentem ki, felvéve a kesztyűt, nehogy már alul maradjak.
- Megtanítalak arra, hogyan kell finoman nyalnod és szopnod.- folytatja tovább, de csak elvigyordok. A perverz állatja...
James persze csak zavartan néz minket, láthatóan elég zavarba jött. De hát most mit mondhatnék? Jól nézek ki, és a pasasnak van szeme...
- Jaj csak nem szretnél édes, csíkos ruhába kerülni, esetleg narancssárgába és egy helyes kis cellába?- kérdem édesen pislogva.
- Majd meglátjuk, ki győz.- mondja kihívóan, majd feltápászkodik. Te jó ég, milyen nagydarab...
Végre van időm komolyabban szemügyre venni. Mit mondhatnék, tényleg egy díszbika... férfias, markáns arca van. Igazán jóképű, tekintélyt parancsoló. Szögletes áll, dús, halvány ajkak, egyenes orr és vékony vágású, szúrós tekintet. Egészen érdekes, szürkés szemei vannak. Haja félhosszú, búzaszőke. Egyszerű ruhát visel, rövidnadrágot meg pólót, de még az anyagon keresztül is tökéletesen látszanak izmai... ahh atyám, egy igazi macsóval van dolgom... azok a kockák... mint a tábla csoki...
Ráadásul még a válláig sem érek. Hatalmas fickó...
- Mondjuk, egy ilyen kis gyenge lányka ellen nem lesz nehéz győzni.- mondja lesajnálóan. James felszisszen mellettem, már tudja, hogy ezt nem kellett volna.
- Ó igen? Azt majd meglátjuk, tahókám.- vigyorgok rá kihívóan. - Csak nehogy pofára ess a végén és darabokra törjön az önbecsülésed.- veszem fel a kesztyűt, ez a túlméretezett szőke izomtömeg nem fog kifogni rajtam.
- Az nem fog előfordulni. Örök győztes típus vagyok.- jelenti ki önelégült mosollyal.
- Ezt majd akkor mond, mikor ez a gyenge nő a porig fog alázni.- teszem csípőre a kezeimet, de csak gúnyosan felnevet.
- Sosem fog eljönni az a nap. Szállj le a földre, kislány.- duruzsolja vigyorogva. Összehúzom a szemeimet.
- Tudod mit? Tegyünk pontot a dolog végére.- mosolyodom el gonoszul, mire csak felvonja a szemöldökét. - Jövő hét végén futóversenyt rendeznek a városban. A rajt a főtéren lesz, a cél pedig egy másik városban, húsz kilométerre innen.- mosolygok negédesen, a szemeiben pedig érdeklődés csillan. - Aki előbb ér célba, az nyer.
- Benne vagyok. Viszont a dolog csak úgy izgalmas, ha van tétje is.- fonja keresztbe a kezeit, én pedig felvonom a szemöldököm.
- Halljam, nagyfiú, mi fordult meg a fejedben?
- Ha nyerek, leszopsz.- jelenti ki rezzenéstelen arccal, nekem pedig kis híján az állam is leszakad. Ezt még ez az állat sem gondolhatja komolyan.
- Eszednél vagy? A válaszom természetesen nem!- vágom rá azonnal, méghogy a számba vegyem a farkát... inkább a halál...
Egyébként is, még pasit sem láttam meztelenül... hogy képzeli, hogy rögtön lecumizom?
- Na mi van, kislány, beijedtél?- vigyorog a képembe, én pedig dühösen csikorgatom a fogaimat. A fenébe is, nem futamodhatok meg...! Áhh, a francba!
- Legyen! Viszont ha én nyerek...- villantok rá egy sötét pillantást. - Egy ilyen tahónak tuti vannak ismeretségei. Azt akarom, hogy ha nyerek, érd el nekem, hogy a megyei baseball csapat edzője felvegyen egy próbameccs erejéig.- szögezem le, mire csak bosszúsan összehúzza a szemeit.
- Az nem fog menni.- közli, de csak elmosolyodom.
- Ez legalább annyira meredek, mint a te kérésed, úgyhogy kvittek vagyunk.- szögezem le. Farkasszemet nézünk. És ő pislog.
Végül elkáromkodja magát és kezet nyújt, én pedig elégedett mosollyal rázom meg.
Egyszer már próbáltam bekerülni a csapatba, de az edző mindenféle hülye indokra hivatkozva kidobott. De igazából csak annyi baja volt, hogy lány vagyok. Micsoda diszkrimináció... pedig vagyok olyan jó, mint azok a hülyegyerekek.
- Akkor találkozunk jövő hét végén.- búcsúzom, majd felkapom az ütőmet, hátat fordítok és távozok.
*
Egész héten keményen edzek. Reggelente a szokásos 10 kilométer helyett 15-öt futok, este pedig még pluszban huszat. Még szerencse, hogy nyáriszünet van, ezért nem kell a tanulára pazarolnom az időmet.
Úgy érzem, nem lesz gond. Már többször indultam a versenyen, ez lesz a negyedik éve, és eddig mindig célba értem. Középkategóriás vagyok.
A szőke pasas, Delko vagy hogy a fenébe hívták pedig egy igazi izomkolosszus. Bokszoló, szóval tuti ő is elég jó kondiban van, de azok az izmok nem futásra termettek. Csak abban reménykedhetek, hogy jóval lomhább lesz nálam.
Nevezek, és a rengeteg ember között nekilátok nyújtani is, mikor megáll előttem két láb. Feltekintve egy elégedett vigyorral találom szemben magam.
- Már azt hittem, megfutamodtál, szöszi.- egyenesedek fel.
- Csak álmaidban, kislány.- vigyorodik el. Felnevetek. Nem tagadom, tényleg szimpatikus pasas, ráadásul kimondottan jóképű is... de elég idősnek tűnik. Olyan 24-25 évesnek, apám pedig megölne, hogy összejönnék egy enyi idős férfival.
Felállunk hát a rajtvonalra a többi emberrel együtt. Még kamerák is vannak, én pedig csak a szemeimet forgatva figyelem, ahogy Delko bájos műmosollyal osztogat autogramot az idő közben hozzá tóduló rajongóknak. Műmájer...
Végül eldördül a pisztoly, mi pedig egymás mellett indulunk neki a távnak.
- Ez kevés lesz ahhoz, hogy legyőzz, kislány.- vigyorog rám, miözben hosszú léptekkel előre tör. Csak mosolygok magamban ezen a majmon. Látszik, hogy eddig még nem vett részt ilyen futóversenyen, mert az élvonalba tör. Az ostoba, ha már most felhasználja az erejét, későbbre nem marad.
Én könnyedén futok középtájon, kényelmes tempóban. És úgy fél óra múlva beérem.
- Na mi van... csak nem elfáradtál?- vigyorgok rá, homlokán már gyöngyöznek az izzadságcseppek, pedig még a táv felénél sem tartunk.
- Viccelsz...? Csak gondoltam... bevárlak...- vigyorog rám. Felnevetek. Így futunk hát tovább, egymást előzgetve, beszólogatva a másiknak.
Aztán megtörténik a baj. Valami pasas húz el mellettem, válla pedig az enyémnek ütközik. Kibillenek az egyensúlyomból és szép nagyot tanyálok. Fájdalmas nyögéssel terülök ki a földön. A fenébe, pont a lábamra estem...
Grimaszolva küzdöm magam ülő pózba...
- Héj kislány, nem mondták, hogy futás közben a lábadat is fel kell emelned?- röhög Delko, miközben tovább fut.
- Hülye pöcs...- morgom utána, majd számat elhúzva assan bontom ki a cipőfűzőmet és veszem le a cipőmet. Végigtapogatom a bokámat, egy pontnál pedig felszisszenek. A fenébe, azt hiszem ez fel fog dagadni...
- Héj, minden rendben?- hallok meg távolról egy hangot. Érdeklődve pillantok fel. Delko az, úgy tíz méterre áll, a térdeire támaszkodva liheg. Gondolom feltűnt neki, hogy nem pattantam fel rögtön és futottam utána.
- Asszem megrándult a bokám.- kiáltom bosszúsan, mire felém veszi az irányt.
- Tipikus. Ilyen szerencsétlen is csak te lehetsz...- nevet. Válaszul morgok valami sértést, de most nem igazán tudnak meghatni a beszólásai. Le kellene jegelnem, és orvoshoz mennem vele. Épp azon gondolkodom, hogy fel kellene hívnom apámat, mikor hirtelen két kar nyúl alám és a levegőbe kap. Rémülten sikkantok fel.
- Mi a francot művelsz?!- kérdem megszeppenten, ugynis ez a fafej egyszerűen a karjaiba kapott.
- Gondoltam megszánlak és dokihoz viszlek, de ha gondolod, itt is hagyhatlak.- közli, miözben megindul velem visszafelé. Felsóhajtva karolom át a nyakát.
- Kösz...- mondom végül... - Meera.
- He?- pillant le rám zavarodottan.
- A nevem. Meerának hívnak.- mondom csak úgy mellékesen, ezzel egy mosolyt előcsalva belőle. Aztán csak a mellkasának támasztom a fejem és pihegve hagyom, hogy visszasétáljon velem a városba...
|
| oosakinana | 2012. 07. 09. 21:32:46 | #22084 |
Karakter: Delko High
Megjegyzés: (hugimnak)
A ma reggel is hagyományosan telik, mint a többi. Ki kelek az ágyból és megnézem a sérüléseimet, hogy mennyire látszanak, mert tegnap még volt nyomuk. Bemegyek a fürdőbe és akkor látom, hogy szinte semmi bajom nincs vagyis csak nem látszik, aminek kifejezetten örülök, mert legalább nem kell hülye sminket hordanom, hogy ki tudjak menni az utcaára, hanem szépen felveszem a ruháimat és már megyek is.
Szép idő van. Süt a nap és kicsit fúj a szél így annyira nem éget a nap, bár majd akkor beszéljünk, ha hazaértem. Mindene fele sétálok, hogy megtaláljam azokat a helyeket, ahol régebben jártam, mert jó lenne megnézni őket megint.
Ahogy sétálok egy baseball pálya mellett haladok el és látom, hogy egy csapat iskolás gyakorolni. Megtámaszkodok a rácsnál, majd figyelem őket, hogy miként gyakorolnek. Mit ne mondjak nagyon ügyesek, de azért kell még gyakorolniuk. Ám az egyik dobásnál elég kellemetlen dolog történik...
Az egyik csaj olyan erősen megdobja a labdát, hogy senki nem tudja elkapni és így az ágyékomban landol. Egyből odakapok, majd kicsit összeroskadok a fájdalomtól. Csillagokat látok... Mindig is ez a tagom volt, amit védtem nagyon, mert a kicsikére nagyon büszke vagyok.
- Bocsánat nagyon eltaláltam? – kérdezi mosolyogva, amire kicsit begurulok.
- Ezt te komolyan viccesnek találod? – kérdezem tőle viccesnek.
- Hát... Inkább üljön le hozok mindjárt egy kis jeget. – tereli el a témát én meg leülök az árnyékba, majd várom maíg elszalad valami jégért és vissza is hozza. – Tessék. – nyújtja nekem, mire elveszem, majd ráteszem a farkamra.
- Kösz. – mondom, de eléggé pipán, amikor odajön az egyik haverja...
- Te... Te... Te Delko High vagy. – mondja felismerve, mire a csajszi értelmetlenül néz rá.
- Ki? – néz rá, mire elkezdi ecsetleni neki a dolgokat.
- Ő a világhírú középsúlyú bokszoló Delko High. – egy újabb rajongó...
A kicsike meg egyből elkezd nevetni én meg csak felhúzom a szemöldökömet.
- Még is min nevetsz? – nézek a csajszira.
- Meg tudtam, hogy megütöttem a főnyereményt. – mondja nevetve, amire elvigyorodok.
- Tudod miylen sokat kell ezért még szopnod, hogy jóvá tedd, amit most csináltál? – kérdezem tőle eléggé mérgesen, amire abba hagyja a nevetést és felveszi a kesztyűt.
- Tudod én még a fagyit is harapva eszem. – jegyzi meg.
- Megtanítalak arra, hogyan kell finoman nyalnod és szopnod. – mondom neki komolyan.
- Jaj csak nem szeretnél édes csípős ruhába kerülni esetleg narancssárgába és cellák mögé kerülni. – teszi az ártatlant, de fog még ő az én közelembe jutni.
- Majd meglátjuk ki győz. – nézek végig rajta elég alaposan, majd felállok és a kicsike csak a hónomalljáig ér fel. – Mondjuk egy ilyen kis gyenge lányka ellen nem lesz nehéz győzni. – mondom lenézően, de valójában olyan szívesen látnám az ágyamban alattam...
|
| oosakinana | 2010. 09. 30. 22:53:11 | #8300 |
 Karakter: Cristopher Llyord
Megjegyzés: (Lucy-nak ~Maiaa-nak~)
Az interjú után nem akarok több kérdezősködést, majd bemegyek a bárba, majd felmegyek az irodámba és elkezdek dolgozni, bár folyamatosan Lucy jár a fejembe és a csodálatos arca. Ahogy dolgozok egyszer csak azt hallom, hogy kopognak.
- Szabad! – kiáltom el magam, de nem nézek fel a munkából, majd egyszer csak teljes sötét lesz, amire közbe nézek. – Ki a fene vagy te? – kérdezem, de nem hallok semmit, ami egyre jobban elkezd idegesíteni.
- Na, jól van, a játéknak vége. Kapcsold fel a lámpát és mutasd magad! – mondom, idegesen felállok és a kapcsoló felé mennék, mikor karokat érzek meg a nyakam körül és egy nagyon finom illatot. Szóval nő, akkor annyira nagy bajba nem tudok kerülni, remélem. Nem tudom, mit csináljak, majd érzem, hogy a fülembe is kicsit beleharap. Ilyet egyedül csak két ember merne csinálni velem a húgom vagy Lucy.
- Lucy! – mondom ki a nevét, d csak elenged és eltávolodik tőlem, mikor megölelném. – Lucy, te vagy az? – kérdezem, de választ csak nem kapok. Ahogy megyek, a villany afelé elvágódok a fotelembe, majd ahogy próbálok, a lámpához jutni elég nehezen megy, de hát ne. Végül nagy nehezen elérek és felkapcsolom.
Körbe nézek és keresek egy személyt. Mikor meglátom és látom, hogy csak fehérneműbe van, eléggé lefagyom és meglepődve, de egyben csodálva is nézem.
- Hello, szépfiú! – mondja mosolygós bársonyos hangján.
- Lucy! – mondom, a látványtól is felforr a vérem, hiszen mostanában meg előtte sem sok nővel volt dolgom és kicsit hamar forr a vérem az ilyen látványra pláne meg akkor, amikor egy ilyen csodálatosan gyönyörű ül előttem. Odamegyek felállítom, majd az ölembe kapta kezdünk el csókolózni. A kanapéhoz viszem, elfektetetem rajta, majd a nyakát kezdem el csókjaimmal halmozni. Lejjebb haladok és melleit kényeztetem, majd mikor éppen venném, le róla a bugyiját megfogja a kezemet.
- Csak lassan a testtel. – szól rám, mire felemelem szemem. Remélem, nem akar megint elrohanni. – Azt hiszem ezt már egyszer eljátszottuk. Tesztelni szerettem volna, hogy miért kellek annyira. A testemért, vagy önmagamért.
- Tudod, hogy önmagadért… - mondom komolyan és válaszolnék, de közbe vág.
- Nem úgy tűnik! – mondja, majd leveszi a kezemet a bugyijáról és folytatja. – Tudod Chris, amikor a múlt szombaton nálad voltam, elkövettem azt a hibát, amit a legtöbb tizenéves csitri lány. Azonban én úgy érzem, hogy sok tapasztalatot szereztem már és nem tapasztalatszerzés céljából kell együttlennem egy férfival… hanem igazi érzésekből. – mondja őszintén, amivel teljesen egyet értek.
- Tudom, miről beszélsz Lucy. De iszonyúan szexis vagy. Ahhoz pedig, hogy azt érd el, hogy téged vegyenek észre és ne a tested… kicsit vissza fogottabbnak kellene lenned. – magyarázom neki, de csak azt tudom, amit én veszek észre.
- Ez butaság! – felcsattan. – Ha egy férfi tényleg igaz érzelmeket táplál valaki iránt, akkor nem a testem az egyedüli, amit észrevesz! Hanem minden más egyéb dolgot is. Fogadjunk, emlékszel arra, hogy van intimpiercingem…
- Emlékszem hát! – mondom neki mosolyogva, mivel elég szép látvány és elég szépen el is játszottam vele a múltkor.
- Viszont azt már nem tudod megmondani, hogy milyen tetoválás van a tarkómon. – mondja, majd az arcát a kezeibe temeti. – Ez nem lehet igaz, soha nem fog egy pasi sem tisztelni igazán. Mindig csak egy olcsó kurvaként kezelnek majd és csak kefélni leszek jó… aztán 80 évesen rájövök majd, hogy a pasi, aki elvileg a férjem. Azt sem tudja, hogy mi van a tarkómra tetoválva és talán még a családnevemre sem emlékszik. Gyönyörű élet lenne… igazán!
Mikor éppen válaszolnék kopogás töri meg a csendet, majd Alicia jön be és látom rajta, hogy gond van és meg is lepődik azon, hogy Lucy fehér neműben van, de nem szól semmit, aminek nagyon örülök, különben repülne.
- Mi a probléma, Alicia?
- Ööö, az… az… szóval az a probléma, hogy az énekes, akit meghívtunk az estre… szóval izé, ööö… lemondta a fellépést, rosszullétre hivatkozva.
- Akkor mondassa be a dj-vel, hogy elmarad. – utasítom és próbálnám burkoltan elküldeni, mert elég fontos témában vagyunk benne, amit meg akarnék beszélni.
- De a közönség hőbörög már és követelőzik. – mondja, mire nekem csak az agyam forr. Nem igaz, hogy semmit nem tudnak nélkülem megoldani.
- Akkor csináljatok, amit akartok! – mondom kicsit mérgesebben, mire látom, hogy megijed, és már mennek, aminek én nagyon örülök, de Lucy megállítja.
- Várj! – értetlenül nézek rá. Remélem, nem most akar kibúvót találni, hogy elmenjen innen. – Talán én megmenthetem az estét!
- Olyan produkcióval, mint a múlthéten, ne haragudj, de semmi szükség… - mondom neki, mert nem akarom, hogy a miatt legyen híres a bárom meg hát féltékeny is lennék nem kicsit.
- Nem, nem olyanra gondoltam. Bízzátok rám! – na, erre kíváncsi vagyok, de azért nem értem a dolgokat és egyben kicsit aggódok is. mikor rendbe szedi, magát lemegyünk, én a pulthoz ülök és onnan figyelem, amikor a dj rám néz, bólintok, hogy menjen, amit mond.
Amikor Lucy kilép, sokan elkezdenek fütyülni, mire csak legszívesebben lerúgnám őket. Rá csak ne fütyülgessenek. Ő az én Lucy-m. Nem sokkal később a kezébe veszi a mikrofont.
- Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a mai sztárvendégünk, rosszullétre hivatkozva lemondta a ma esti fellépést. – a közönség fújjol és állnék fel, hogy leállítsam őket, mikor kicsim folytatja. – Viszont nem szeretnénk, hogy ilyen hamar elhagyjátok a Blue Seat… ezért én arra gondoltam, hogy szórakoztatlak benneteket legalább úgy, ahogy a sztárvendég tenné… természetesen playbackről. – mindenki elkezd nevetni, de én csak meglepődve ülök és érdeklődve várom a dalt. – Én viszont, teljesen élőben fogom előadni amit, láttok és hallotok majd!
A reflektorfény rá szegeződik. Látszik rajta, hogy ideges, de ki ne lenne az. Rám néz, mire csak érdeklődve figyelem és várom, hogy mi lesz. Nem sokkal később elkezd énekelni. Ledöbbenek milyen gyönyörű és csodálatos hangja van, de nem csak én vagyok így ezzel, hanem a közönség is, mivel pár perc múlva már gyújtók hada vagy éppen telefon lámpája világít és lengetik. Gyönyörű látvány. És aki énekel, csillog a színpadon. Egy ilyen gyöngyszemet nem engedhetek el soha.
Amikor vége lesz a számnak. Mindenki őrült tapsolásba kezd. Velük együtt én is, bár inkább elismerősből tapsolok és mosolygok is. látom, hogy rám néz, amire kacsintok egy ő meg elmosolyodik. Ezt akartam látni. Ennyire volt szükségem.
Nem sokkal később lejön, bár a közönség imádja és őrjöngnek érte, amit meg is értek. Odamegyek, megfogom a kezét és az irodám felé viszem, de nem mondok semmit. Becsukom az ajtót.
- Hogy tetszett? – érdeklődik kedvesen.
- Kérlek, ülj le a székre. – mutatok, de még semmit nem mondok és én is leülök a saját helyemre.
- Nem tetszett? – kérdezi és mintha egy kis aggodalmat vélnék felfedezni a hangjába.
- De nagyon tetszett istenien gyönyörű hangod van. – válaszolom komolyan, majd előveszek egy lapot, majd kinyomtatok egy szerződést, mert amúgy is akartam énekest felvenni, de akkor már meg is találtam, majd elé nyújtom. – És mit szólnál hozzá, ha én most neked állást ajánlanék? Rendes fizetéssel. Minden este fellépés és egy héten két szabad napod van, amikor szeretnéd. – mondom neki, mire látom rajta, hogy meglepődik teljesen.
- Hát… öhm… fhúú. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. – mondja és látom, hogy keresi a szavakat.
- Csak kérlek, fogadd el. – nézek rá, kicsi kerek szemekkel és remélem, hogy elfogja fogadni, amire nagy nehezen, csak sóhajt egyet.
- Rendben. – mondja, majd aláírja a papírt és rám néz. – Mikor kezdjek? – érdeklődik és látom, rajta most kezdi felfogni, hogy mit is vállalt és boldogságot vélek felfedezni az arcán.
- Amikor szeretnél, végül is úgy is nézhetjük, hogy ma kezdtél. – mondom kedvesen és mosolyogva, mire mosollyal válaszol.
- Rendben főnök.
- Mit szólnál, ha elhívnálak vacsorázni? – kérdezem reménykedve, mire rám néz.
- A főnök és az alkalmazott közti kapcsolat nem tilos? – néz rám, mire elmosolyodok.
- Az én báromban nem egészen. Főleg úgy hogy dolgozik nálam egy házas pár. – mondom kicsit elnevetve magam, mire csak kerek szemekkel néz rám.
- Igen? – ad hangot meglepettségének.
- Igen. A Dj. és Alicia. – mondom, és csak látom, hogy kicsit a száját is eltátja.
- Ezt nem mondod komolyan? Hiszen föld és ég. – jegyzi meg, mire rá nézek.
- Tudod, ne a borítóról ítélj. – válaszolok kedvesen, majd felállok, és a kezemet nyújtom. – Nos? Egy vacsorával megörvendez engem a szép hölgy?
- Rendben főnök. – megfogja a kezemet, majd felveszem a kulcsaimat és elviszem egy közeli kis étterembe, ami nem a legcsicsásabb, de nem a legolcsóbb.
Egy kis szolid vissza fogottabb étterembe viszem el, ahova mindig járni szoktam. Bemegyünk és máris a kedvenc helyemre kísérnek, miközben jókat beszélgetünk és nevetgélünk. Egyre jobban érzem, hogy szeretném megismerni teljesen és nem kell ide szex, ha nem akar, bár néha jól jönne, különben sóvárogva halnék meg utána, de érdekes személyiség.
- Elmesélnél magadról mindent, amit úgy érzed, hogy megoszthatsz velem? – kérdezem, mire látom, hogy elkezd gondolkozni.
- Hát nem tudom. Miért nem mesélsz inkább te? – mondja vigyorogva, amire megadom magam és elkezdem mesélni az életemet, hogy van egy húgom, aki kint él Japánba és aggódok érte. Elmesélem, hogy én neveltem fel, meg azt is elmesélem neki, hogy nem csak őt használták már ki az életben és a szerelemben, hanem engem is, de túltettem magam rajta és most próbálom keresni az igaz szerelmet, és remélem meg is fogom találni, bár azt nem teszem hozzá, hogy szeretném, ha ő lenne az. Kicsit visszább fogom magam tényleg és meghódítom normálisan, ahogy illik.
Nagyon sokat beszélgetünk mindenről. Miért alapítottam meg a bárt, hogy ő eddig még nem talált rendes munkát és örül, hogy felajánlottam neki, mire én csak a hangját kezdem el dicsérni, hogy tényleg gyönyörű és elvarázsoló hangja van. Sokat bókolok neki, amikre néha elpirul, és kicsit kuncog.
Rendelünk kaját is, amit nem sokkal később el is fogyasztunk, de meglepő módon még közben is jár a szánk, aminek nagyon örülök, pedig utálok kaja közben beszélni. Mikor befejezzük, a kaját rá nézek.
- Lucy megkérhetlek valamire? – nézek rá, és látom, érdeklődve várja kérésemet. – Megmutatod a tarkódon lévő tetoválásodat? – kérdezem, amire csak felnevet édes csilingelő hangján.
- Persze. – elsepri a haját, majd egy Beauty. Odahajolok, és egy puszit adok rá, majd mosolyogva nézek rá.
- Szép kis tetoválás. Érdemes megnézni. – mondom őszintén, majd felé fordulva teszem egyik kérdésemet. – Mesélnél akkor magadról? – teszem fel kicsit nehezen, mert nem tudom, hogy szakítok-e fel vele sebeket, vagy elmeséli a dolgokat. Így kicsit bizonytalan vagyok magamban, de azért remélem, hogy minden rendben lesz és minél több mindent fogok megtudni róla, mert amit eddig láttam az nagyon tetszik és ínyemre való. El tudnám képzelni életem párjának is akár, ha ő is úgy akarja.
|
| oosakinana | 2010. 09. 19. 09:44:50 | #7909 |
Karakter: Cristopher Llyord
Megjegyzés: (Lucy-nak ~Maiaa-nak~)
Az elmúlt pár hétben nyitottam meg a báromat. Nagyon sokat dolgoztam és még mái napig dolgozok érte. Black sea-nek neveztem el, mert a húgom is így akarta volna, hogy így legyen. Éppen készülődök, hogy bemenjek, és végre megnézzem mi a helyzet bent, mivel ha nem mennék, igen elszabadulna a pokol. Felveszem szokásos öltöny kombinációmat, majd átsétálok a bárba. Igen kiröhögnének, ha kocsival jönnék.
Bemegyek és látom, hogy már nagyon nagy a tömeg, aminek csak örülni tudok, és széles mosolyra húzódik a szám. Bemegyek a pult mögé és megnézem a milyen rendelések voltak. Meg akad a szemem egy nagyon bő és elég tömény rendelésen. Körbenézek és meglátok egy gyönyörű nőt, annál az asztalnál. Nagyon szexi fekete ruha van rajta. Végig nézem, és nagyon gyönyörűen néz ki. Odaküldök egy pincér nőt, hogy vigyen neki egy wiskyt és egy koktélt, majd megyek tovább és bemegyek az irodámba, ahonnan mindent láthatok. A társaság felől csak tükör látszik, de felőlem üveg van és látok mindent. Szólok a dj-snek meg a világítós emberkének, hogy hívják fel azt a lányt táncolni, mert, ahogy látom, nagyon jól mozog. Közben a barátairól is gondoskodok, hogy épségben hazatérjenek így azt is megtudom, hogy hol lakik az a gyönyörűség.
- Kérjük a feketehajú hölgyet, fáradjon fel a színpadra, egy tánc erejére. – mondja a DJ-s, amire csak odakapom a fejem és csak figyelem.
Felmegy a színpadra és amint berakjuk neki a számot, mintha megcsillan a szeme és belekezd egy őrjítő táncba. Csak nézem és gyönyörködök benne, ahogy a rudat is használva táncol. Mikor leveszi a felsőjét, csak kikerekedett szemekkel figyelem és kezd nagyon rossz előérzetem lenni. Még nem avatkozok, közbe megvárom mit fog következőnek csinálni. Meg is történt, amire számítottam a nő leveszi a melltartóját, mire mindenki csak fütyöl. Nem így akarom a báromnak a hírnevét meghozni.
Lerohanok, lekapcsolom a fényeket. Odamegyek és megragadom a lány karját.
- Most pedig velem jössz! – mondom komolyan, és felviszem az irodámba, ahol leültetem a bőrfotelembe és a felsőit is megkapja.
- Vedd fel. Én addig elfordulok. – mondom neki komolyan, majd megfordulok, és úgy várok türelmesen. Még itt a végén képes lennék letámadni, mivel nagyon tetszett, amit csinált.
- Kész vagyok. – jelenti ki, mire felé fordulok és mélyen nézek gyönyörű tengerkék szemeibe, amik nagyon megfogtak.
- Ugye tudod, hogy eléggé polgárpukkasztó, amit az imént csináltál? – kérdezem tőle, de tagadhatatlan, hogy nekem is tetszett.
- De hát, ők kérték, hogy táncoljak.
- Pontosabban én, kértem, hogy táncolj. – sütöm le a szemeimet, mivel egyáltalán nem jogos a leosztásom felé,d e azért inkább elmagyarázom neki a dolgokat.. – Azonban arra egy másodpercig nem számítottam, hogy ennyire erotikus jellegű lesz. Nagyszerű volt, kedves… ööö – ránézek, hiszen nem is tudom a nevét.
- Luciana, de neked csak Lucy. – válaszol mosolyogva.
- Nos, kedves Lucy, tényleg eszméletlen voltál. – mondom neki, de komolyra váltok át. – Azonban tartsd tiszteletben, hogy nagyon sokáig dolgoztam azért, hogy ezt a bár üzemeltetni tudjam, és mindezek mellett felújíthassam. Nem szeretném, ha a hírnév azért terjedne el, mert azt állítják, hogy erotikus táncosok lépnek fel esténként… ez nem ilyen jellegű bár. Kérlek, értsd meg! – nézek rá és remélem, hogy megérti és nem fog megharagudni. Fogom magam és leülök, mellé képtelen vagyok már állni.
- Igazán sajnálom. Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha most…
- A barátaidról már gondoskodtam. Hívtam taxit és egy cserfesebb lány bemondta a címed. – hirtelen rám kapja a tekintetét, mire csak elmosolyodok. – Onnan tudom, hogy a tiéd volt, mert bemondta a neved és a lakcímet…
- A francba! Biztos vagyok benne, hogy a mocskos banda felmegy, és ott éjszakáznak. Nekem meg szokás szerint marad a lépcsőház. Nagyon jó! Remek! – rá csap a combjára, mire kicsit csak a kezét és a combját figyelem.
- Ugyan már! – mondom neki és a kezemet a combjára teszem, ahol az előbb megütötte és még közel is hajolok hozzá. – Ha elfogadod, szívesen megengedem, hogy ma éjjel nálam éjszakázz. Reggel haza is vihetlek, vagy fizetem a taxid.
- Igazán nem szeretnék a terhedre lenni a történtek után. – mondja szégyellősen.
- Nem vagy a terhemre, hisz én ajánlottam fel. – mosolygok rá. Felemeli a fejét és mélyen egymás szemébe nézünk. – Akkor hát? – nézek rá reménykedve.
- Rendben, elfogadom! – elmosolyodok. Ráterítem a zakómat, majd kivezetem és már mindenki távozott ezért be is zárkolok, majd ránézek és látom, hogy az utat kémleli. - Mi az? – kérdezem mosolyogva, miután bezárkoltam.
- Hol van aaa…
- A?
- Az autód? – kérdezi és látom, hogy picit elpirul, amin elmosolyodok.
- Otthon, nem lakom messze és félek, hogy feltörik. De nyugi, csak 6 saroknyira lakom, tehát addig is szellőzik a fejecskéd. – mondom mosolyogva és elindulok, hátra nézek, de látom, hogy nem jön utánam, mire meglepődök.
- Van valami probléma? – nézek rá mosolyogva.
- Ó, ugyan, dehogy is! Menjünk… már alig várom, hogy sétálhassak 6 saroknyit. – válaszolja kicsit ironikusan, mire csak elmosolyodok. Ahogy elkezdünk sétálni a hatodik háznál, megállok és előveszem a kulcsomat és érdeklődve néz rám.
Kinyitom az ajtót és ránézek mosolyogva, majd előre engedem a házba.
- Még is hol vagyunk? – kérdezi értetlenségének hangot adva.
- A házamban. – mondom, mire csak meglepődik.
- De hát…
- Azt nem mondtam milyen sarok. – válaszolom mosolyogva.
- Ez szemét volt. – mondja és kicsit finoman, de nekem vágja a magas sarkúját, amire csak elkezdek nevetni.
- De kis harcias vagy Lucy. – mondom mosolyogva, mire rám néz.
- Ha már itt tartunk. Én megtudhatom a te nevedet?
- Természetesen. Cristopher, de hívj csak Cris-nek. – mondom, majd beljebb invitálom. – Megkínálhatlak valamivel? – nézek rá a konyhából.
- Egy kis vízzel köszönöm. – elmosolyodok és látom, hogy körbe néz a lakásban. Egy ideig még csak bámulom gyönyörű alakját, majd hozok neki vizet, magamnak meg egy kis itókát, hogy én se legyek már annyira józan.
- Tessék. – nyújtom oda neki a vizes poharat, majd mikor meglátja a kezemben az alkoholt, azért nyúl és a kezemmel együtt fogja meg és iszik belőle. Elmosolyodok, majd megfogom, leteszem, a poharakat közelebb húzom magamhoz és megcsókolom, hogy jobban érezzem az alkohol ízét. Elkezdjük falni egymás ajkait és szinte már most forr közöttünk a levegő. Felkapom az ölembe, és a háló felé kezdem el vinni. Bent leteszem és elkezdem vetkőztetni, de ő sem fogja vissza magát és szinte leszaggatja rólam a ruháimat.
Tovább vetkőztetjük egymást, majd végig fektetem az ágyon és felé mászok. Elkezdem minden fele csókolgatni és a melleit csókolgatom, mire halk nyögések szakadnak fel belőle, amik a vágyaimat tovább korbácsolják. Lejjebb haladok csókjaimmal, majd elérek ágyékához és nyelvemmel kezdem el kényeztetni, mire elkezd vonaglani alattam és hangos nyögésekbe kezd. Tovább kényeztetem, majd ujjaimat is belé vezetem. A hajamat markolja, és szinte tépi egy kicsit, hogy hagyjam abba, de eszem ágába nincs. Tovább kényeztetem, majd hangosan felnyög, háta ívben megfeszül és érzem, ahogy elélvez.
Mosolyogva emelkedik felé, megcsókolom. Most ő fordít a hátamra és kezdi el végig csókolgatni testemet. Pár másodperc elteltével eléri farkamat és ajkaival meg csókjaival kényezteti, amire csak hangos mélyről jövő nyögések szakadnak fel belőlem. Kezemet a fejére teszem, és úgy próbálom adni neki a ritmust és a csípőmet is mozgatom, de a szemem folyamatosan csak őt nézi és a cselekedetét. Ahogy csinálja a dolgokat esküsöm beleszerettem ebbe a lányba. Nem csak a szex isteni vele, de még a társaságát is élvezem és a testem sem utolsó látvány. Nem sokkal később elélvezek, egyenesen a szájába elvigyorodik. Felhúzom magamhoz. Szenvedélyesen megcsókolom, majd mikor mér, ültetném rá ágyékomra abba hagy mindent.
- Ne ezt nem szabad. – mondja, majd felállt felkapkodja a ruháit magára én meg csak meredek magam elé, hogy még is mi történik itt, majd csak az ajtó csapódása hoz vissza a valóságba. Felállok felkapok magamra valamit és próbálok utána szaladni. Az ajtóban megállok, és csak körbe nézek, de sehol senki. Kiabálom a nevét, de semmi.
Vissza blatyogok a szobámba, majd elterülök az ágyamon és csal Lucy-ra tudok gondolni senki másra. Nem tudom elhinni. Egy ilyen gyönyörűség.
~*~
Más lassan egy hete nem hallottam és nem is láttam semmit Lucy-ról. A lakására állandóan küldözgetem a virágcsokrokat és az ajándékokat, de semmire nem reagál. A számomat is elküldtem neki, de nem hív és még a számát sem küldi vissza. Esténként egyáltalán nem látom a bárba. Nem tudom és nem értem, hogy miért, de egyáltalán nem tudom elfelejteni a szemét a testét és a látványát sem.
Egyik reggel bemegyek a hivatalba és megváltoztatom a bárom nevét Blue Sea-re, mint Kék tenger Luye után.
Az újságírók és a riporterek is megtalálnak, hogy miért döntöttem így, mire csak annyit válaszolok mindenkinek.
- Mert egy kék szemű gyönyörűség megváltoztatta az életemet, akiről azóta nem tudok semmit és szeretném megtalálni, hogy személyesen is elmondhassam neki. – ott hagyok mindenkit és bemegyek a bárral foglalkozni. Ma este is tömeg van. Nincs kedvem bulizni. Inkább iszok, az valahogy most jobban megy. Felhozatok magamnak egy üveg Wisky-t. elkezdem nyakalni és közben még rá is gyújtok pár szál cigire, hogy oldja idegességemet, ami már napok óta bennem van. Egyszer csak kopogást hallok.
- Szabad. – mondom már kicsit piás hangon. Nyílik az ajtó és kíváncsian érdeklődve várom, hogy kijön be rajta.
|
|
