Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Yaoi)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. <<9.oldal>> 10. ... 15

Rauko2010. 09. 23. 09:11:20#8035
Karakter: Shadow
Megjegyzés: ~Crimsonnak és Meerának


- Ahh ember, ideélvezek… Tettél bele valamit? Oh, mennyei manna - áradozik, majd visszadobja az ötven dolcsimat, és saját papírt kapar elő. Király. Ennyivel is több lé marad nekem. Rágyújt, majd olyan hangon szólal meg, hogy majdnem felröhögök.
- Öregem, te leszel az új haverom - jelenti be, és olyan pofával szív, hogy tényleg félek: össze fogja gecizni a kocsimat. - Baszki, a legjobb új haverom… - Akar neked a sarki boltos a haverod lenni, kölyök…
- Korán örülsz, hülyegyerek. Nagy a szád, de sok mindent nem mersz. - Csend. Csak kussban van, és szív, élvezkedik. Aztán végez, látom, hogy töri valamin azt a csinos buksiját. Hát, tényleg viccesen néz ki, ahogy rádöbben valamire.
- Nem e? Add a szádat, nagyfiú - nyögi, mikor megállok az eldugott parkolóban, ahova a fizetségemért jöttünk. Pattan, az ölembe helyezkedik, és… és lesmárol. Várjunk. Ez most honnan jött neki? Hm…. végig kellene gondolnom, hogy mi olyat mondtam neki, amitől… Ohh, persze! Shadow, te barom! Hát te mondtad neki, hogy ha lesmárol, akkor kap még cuccot. Hát, egyszerinek gondoltam, de ha már így, akkor játszunk.

Én is kicsit komolyabban veszem a dolgot, a nyakát szorítom, vadul csókolom, és már ettől kőkemény vagyok.  Ez a kölyök totál kész. Iszonyatosan ért hozzá, hogy húzzon fel teljesen. De, most kicsit eltolom, mert valaki kopog a szélvédőn.
- Hé, cicuus, megint itt vagy? - kérdezi teljesen elszállva. Hah, hallgathatom megint, hogy egy nagy, fehér macska vagyok. Mindegy.
- Ja. De most mássz vissza, és kuss - mondom, majd leteszem magamról, mire kiskutya szemekkel mered rám.
- Hé, ne hagyj itt - kiált utánam, mikor kiszállok és a következő pillanatban már mellettem is áll, Hogy ez mennyire idióta… Előveszem a zsebemből az utolsó adag füvet, amit ma kap, és a kezébe nyomom. Erre felcsillannak a szemei, majd a nyakamba veti magát, és megint lesmárol. Na, ezzel mi lett?! Mindegy. A derekát ölelve élvezkedek én is, de a faszi megint megszakítja az idillt.
- Tekerj édes, és kuss - adom ki az utasítást, mire engedelmesen bólogat és munkához is lát.
- Látom, szerzett játszótársat, Shadow… remélem, a munkát elvégezte. - A hangja ismerős, de megint maszk van rajta.
- El, és most kérem a lét.
- Itt is van - nyom a kezembe egy kis táskát, teletömve. - Sürgősségi felár, plusz egy további köterg, amiért sikerült megoldania egy tömött bálteremben. - Elveszem a pénzt, intek, és lépünk. Mit dumcsizzak vele? Még mindig nem vagyunk haverok.

Beteszem Crimsont is a kocsiba, majd indítunk, és go. Út közben megállunk egy utcai árusnál, és kérek tőle egy masszív csüngőnek, három napra elegendő cuccot. Kerek szemekkel pilláz a kissrác, de a kezembe nyom hat csomagot, kifizetem, és húzás>. Jól jártam, ez a sreác keveri a cuccot, ebből kapott most is. Így kicsit drágább, de tutibb a hatás, gyorsabban kiüti. Így a hat csomag tuti elég három napra akkor is, ha ki sem akar tisztulni.

Na, akkor irány haza, mert nagyon meg akarom dugni ezt a hiperaktív idiótát, aki az előbb egy Madonna számmal kápráztatott el. Hu, inkább szopna, mint énekelne. Fáj a hangja a fülemnek, a fejemnek, de még a farkamnak is, bassza meg! Na, mindegy. Leparkolok a ház előtt, majd kiszállítom a kocsiból. Szétnéz.
- Hé, macsek, hol vagyunk? - kérdezi.
- Ott, ahol három napig lakni fogsz. - Kikerekednek a szemei.
- Akarnám én ezt? - Közelebb lépek, nekinyomom a falnak, és rámarkolok a farkára. Azonnal keményedni kezd, ahogy nyakát csókolgatom közben. - Ahhzt hiszem, hogy igen.
- Okos fiú. Na, húzz előttem. - El is indul, én meg elégedetten szemlélem a seggét. Azt hiszem, én lehettem az első, aki odabent járt. Akkor ma talán nem kéne megdugnom, ugye? Hm… az lenne a helyes. De Shadow sosem cselekszik helyesen. De ha most megint megkefélem, és felszakad, akkor vihetem a dokihoz, és nincs móka. Akkor ma hagyom pihenni és holnap behajtom rajta a dolgot. Ja.

Felérünk, én öltözni kezdek, ő meg csak áll és pillázik. Na, miafasz van?
- Így alszol? - kérdezem.
- Nincs pizsim - feleli lebiggyesztett ajakkal, mire felröhögök, és magamhoz rántom, kioldom a nadrágját, és benyúlok. Megint felnyög.
- Nekem teljesen meztelenül is jó leszel - mondom, mire kicsit értetlenül néz. - Vetkőzz már, baszd meg, minden ihletem elhagy, ha itt állsz ennyi textilben - sóhajtok fel. Ekkor végre öltözni kezd. A hálóba rángatom, a cuccokat meg eldugom előle. Ha nem vagyok itthon képes, és túlszívja magát. Bár, szerintem nincs annyi anyag, amennyi maradandó kárt tenne benne.
- Akkor most dugunk? - kérdezi.
- Nem. Szopj le. - Hatalmasra nyílnak a szemei, mire nagyot sóhajtok, és a szekrényből kiveszem a mai maradék adagot. - Ha ügyes leszel, és elélvezek, kapsz egy jóéjt-szálat. - Felcsillannak a szemei, és már térdel is előttem. Nekinyom a szekrény melletti falnak, és olyan ütemben kezd el dolgozni rajtam, mindenféle, ámulatba ejtő technikákkal, hogy menten elélvezek. Oké, azért még tartom magam, de ahogy mélytorkozik, meg nyalogat… és még ez akadt ki, hogy megbasztam? Hah, hát, ha ez az első farok, amit életében fog, akkor holnap megyünk egy pornórendezőhöz, és eladom Crimsont, mint őstehetséget. Ha eleget szív, úgyis megcsinál bármit, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.

Úgy dolgozik rajtam, mint egy kisangyal, még nyög is néha hozzá. Hát, menten megzabálom a kicsikét! Na, de lassan úgysem bírom tovább, utána majd meghálálom a kedvességet, ahogy látom, neki is hatalmas gondjai akadtak ágyék-tájon. Tolnám le magamról, hogy ne élvezzek bele a csinos szájába, de nem engedi. Hát, nekem végülis töknyolc. Hátravetem a fejem, és a szájába ürítem magam. Még fel is nyögök…. miket ki nem hoz belőlem.
- Na, ügyes voltam? - kérdezi ártatlan tekintettel, a száját törölgetve, mire nem tudom megállni, hogy ne szaggassam tovább az ajkait. Az ágyhoz tolom, lelököm rá, és a kezébe dobom az utolsó adagot. Azonnal pattan, irány a gatyája, kihalássza a papírt, és már mellettem is fekszik, háton, élvezkedve. Nem várok sokáig, miközben ő szív, egyik kezemet farkincájára vezetem.
 - Baszod, olyan, mintha valaki verné nekem… állat ez az anyag - röhög fel… kész.
- Idióta - mondom, majd kicsit erősebben rászorítok, mire azonnal lepillant. Aztán rám, kicsit elsápad, majd kapok egy gyors puszit.
- Oké, csinálhatod tovább, cicus. - Mosolyog, hátraveti a fejét, szív, de legalább a hamutálat betalálja tízből egyszer.

Nem vagyok túl finom vele, örüljön, hogy kiverem neki. Élvezi is rohadtul, és ahogy elnyomja a csikkel, ráfog a csuklómra, és gyorsít a tempón. Pár perc múlva hatalmasat nyög, szerintem még a szomszéd néni is felkelt rá. Mondjuk, a nyanya már megszokta az ilyesmit. Egyszer tette szóvá, hogy hangosak voltunk, de akkor kifejtettem neki, hogy a macskája életével játszik. Azóta csendben van.
Kicsi Crimsonom közben totál cuccosan piheg, mire el kell, hogy mosolyogjam magam. Ha mindig ilyen lenne, mint totál kész állapotban, még meg is tartanám. Tiszta aranyos, ahogy pillázik, majd leszarva, hogy csupa geci a pocija, teljes testtel hozzám simul, átveti rajtam az egyik lábát, a fejét a mellkasomra hajtja, és elalszik. Én még lenyúlok a takaróért, és betakarom magunkat. Nehezen alszom el, de annak a rémes hajának valahogy jó illata van. És ahogy szuszog, megnyugtat.

Reggel éktelen üvöltözésre kelek.
- Mi a faszt keresek itt?! Megint meztelen vagyok! Megint meghágtál, te rohadél? - kérdezi engem rázogatva, mire lassan kinyitom a szemeimet.
- Neked is jó reggelt, bunkókám. - Eltolom, nyújtózom egyet, és folytatom. - Fáj a segged? - Kikerekednek a szemei, megtapogatja az említett testrészt, majd feláll, lép párat, lehuppan az ágyra, és rám néz.
- Nem. Akkor miért vagyok itt? - kérdezi értetlenkedve.
- Jaj, fogd már be. Inkább gyere, csinálok teát, vagy kávét, vagy faszom se tudja, mit iszol. Utána még kapsz cuccot. - Felkelek, és a kicsike máris engedelmes pincsi módjára követ. Cuki.  


Meera2010. 09. 20. 19:30:24#7971
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~ raukonak


- Nyughass Crimson. Ha fejbelősz, hogy kapod meg az ajándékodat? - nem tudom ki a rák vagy retek vagy páncélos puhatestű anyám kínja vagy, de az ajándék... Aprót szippantok, és megérzem. AHH! Ha kell, letérdelek eléd, és elzengem a Marseillest, ha nekem adod!
Ha akarod, még... Megremeg a kezem, érzem az ujjaim között a spanglit. Elveszi a kezem a nyakától, és a másikat megragadja, s a nadrágja zsebébe teszi. Felcsillan a szemem, kiskutya mód bekapcs. Kikapom, ahogy ujjbegyem teteje megérinti a tasak szélét, és gyönyörködve nézem. Szerelmem!
Jaj, édesem, ültetek egyszer egyet, drágámnak fogom nevezni, és Locsoló K. Annával kényeztetném, babusgatnám, ő lenne az én szerelmem... Mielőtt még jobban fantáziálhatnék a párkapcsolatomról egy növénnyel, eltűnik ujjaim közül a cucc.
ÉDESEM!
Menten fel is ordítanék, hogy szolgáltassa vissza az asszonyt, de kezét a számra tapasztja. Kishíján belenyalok a tenyerébe... Ó, sweet...
- Most pedig feltűnés nélkül kövess, rendben? - pofázik valamiről, de csak a kezében levő cuccot nézem. Világos, mint hülyegyereknek az ábécé. Csalogat maga után, én pedig először nem tudom, hogy most menjek e...
Ennek a barbárnak az ujjai között az én...
- Várj már! Szeretlek! - loholok utána, még a nyelvem is kidugom a szám sarkában. Megvár, odahúz magához, én pedig a becsesebbik felénél levő még becsesebb dolgot taperolom. Add! ADD!
- Crimson, baszd meg! Tele a terem, te meg utánam ordítod, hogy szeretsz – mordul rám, mire felvonom a szemöldököm.
- Ki a fasz beszélt rólad? - sziszegem vissza, és dereka két oldalán kalimpálok a túloldalt. Milyen hosszú karod van, a faszom verem beléd!
- Kussolj, és kövess. Akkor adok – libben el előttem megint Mari, mire rögtön megállok – ilyet!
Akkora szemeket produkálok, mint két éhes ágyú. ÁGYÚGOLYÓ IS LESZ MINDJÁRT! NE szopass, mert megszopatlak én úgy, hogy napokig köhögheted vissza a bébitápot is. Felcaplatok utána a lépcsőn, és mikor nekinyom a korlátnak... A fasza ne legyen a hasberendezésemen, mert a kockáim lemarják neki!
Fél fejjel nagyobb, vagy egy egésszel, buzeráns! Jólvan, baszok én is kölyköket, de ez már hard, amit ez csinál!
- Mi a faszt csinálsz? - kellékeket nyom a kezembe. Ó, csináld, akarom, hogy csináld!
- Ha most nem köpsz bele a levesembe, megtarthatod a stukkert, régi darab. És kapsz még anyagot, ha hajlandó vagy lesmárolni – közli, mire beindul a fantáziám. Szopásig nem mennék, de a mellkasáról képes lennék mézet, sőt még forró gyantát is nyalogatni!
- Mennyit kapok még?
- Amennyit kérsz. Most van pénzem, ellátlak három napig vele, ha akarod – beszarok. TE VAGY AZ ISTEN!
- Akkor hadd szívjam el előbb, oké? - bólint az óriás, mire már félpillanat múlva már szívok is. Menten lebabázok. Kellesz nekem faszikám, láss el, halmozz el, majd utána elhagylak ha nincs pénzed. Korrekt.
- Kit kell kinyírnod? - fordulok meg, hogy lenézhessek. A seggem nekidörgölőzik, de valahogy nem hoz lázba. Nem vagyok én olyan nagy farok, mint Ő. Odahajol hozzám, és mély, karcolós hangján a fülembe búg. Ennyit a farokról. Ez egy fasz.
- Amelyik fejbe lesz lőve, amint elszívtad ezt a szart.
- De nálam a stukkered...
- Minek nézel cseszd meg? Azt hiszed, hogy egy fegyverem van? - vállat vonok. Plusz egy a gyűjteményembe. Ó, hiába vagy szőrszálhasogató, adtál egy új stukkert, és füvet is adsz... Viszek a sírodra majd virágot, meg meglátogatlak egyszer a böriben.
- Hálás lennék, ha nem hamuznál a nyanya kontyába, mert észrevesz minket – veszi észre ténykedésem, mire felröhögök.
- Na, ne már! Olyan jó vicc!
- Elszívtad? - ledobom a csikket válaszul, és mértani pontossággal a csicsás konty közepébe ejtem. Mi lenne, ha levizelnék? HÁHÁ. Jól érzem magam, jaj, de jól érzem magam...
- Mondd, hogy beoltottad... - ránézek, és felhúzom az orrom. Eldekkelni? Mi a retkes lábgomba gügyögésére?
- Be kellett volna? - kérdem vissza, és látom, hogy a homlokára csapja az egyik kezét. Pár pillanat múlva a másikat is odakapja. Ez most simogatja magát? Elhiszem, hogy azt hiszi, hogy jó a haja, de...
Az. Enyém. Jobb.
- Barom... Na akkor megvolt a cigid. Ha megharapsz, fejbe lőlek – bólintok, és mikor látom, hogy a pofája közeledik, rettentő vigyor kerül az ajkaimra, ami egyszerre izgatott is. Gyerünk, gyerünk, gyerünk, essünk túl rajta!
BUMM.
- Az akart megkefélni – röhögök fel sátánian. ITT AZ ECET, KÉSŐN JÖTT!
- Akkor pláne megérdemelte, hogy kinyírtam. Jössz, vagy maradsz?
- Veled én egy lépést sem – hörgök rá, de ekkor... - Vigyél amerre szeretnél!!!
- Mondták már, hogy kiismerhető vagy? - kérdezi ragadozó vigyorral, de szarok rá. Elkapja a karom, és pajzsként maga elé penderít, majd lő.
- Ne nyírj már ki mindenkit, te barom! - ráadásul premierplánban, az erkélyen!!! ENNEK NEM VOLT KIKÉPZÉSE? Legalább kommandósi vizsgát tehetett volna, mert ennyire szar lopakodást még életemben nem láttam!
- Te meg ne mozogj már! Épp a seggedet védem, ha nem tűnt volna fel! - horkan a fülembe, ami felér egy közeli cigánysztereóval. A seggem? A SEGGEM?!
A HAJAM!
- Mikor kértelek rá barom?
- Tudod mit? - torpan meg, és a következő pillanatban ölbe kap, és a stukker csövét a seggem lyukához nyomja. Na ott ne, ott fáj! - Vagy nyugton maradsz, és nem szólsz egy kibaszott szót sem, vagy esküszöm, golyót repítek a seggedbe!
Nem mered, az én lyukam túl szép és fenséges, hogy kilyukaszd. Ilyen csak nekem van, és szarni nem katéterben óhajtok az életem további részében.
- Az ujjam a ravaszon van, és ha kiabálnak velem, remeg a kezem – készségesen nyomulok fel rá, és simulok hozzá.

VIGYÉL KI! VIGYÉL KI!

***

A kocsiban csak hátrafelé csekkolok, nem akarok könyöksúrolósdit játszani. Előre fordulva elemzem a helyzetet, és beletelik fél órába, mire lefuttatom magamban a dolgokat, ó, a fű basszus, lelassított...
- Honnan a faszomból tudod a nevem?! Nem mutatkoztam be!
- Szex közben sikítottad a neved – mondja fapofával, mire...

Csönd.
Kongás.
Vérmes szellő csap végig a kocsin.
Ördögszekér gurul végig a motorháztetőn.

- TE dugtál meg?! - üvöltöm torkomszakadtából. Most... most... Kiszúrom a szemem! Meghágott! Ez hágott meg! Engem régen baszott utoljára pasi, de hogy kis idő múlva egy ILYEN legyen?! Előveszi megint a kellékeit, mire rögtön bekussolok.
Egen, megdugtál? Ha ezzel keltesz fel, jobb mint az ágyba reggeli.
- Na, akkor ezt megbeszéltük. Maradj kussban, és élvezkedj a drágáddal – nézem, ahogy fogja a kormányt, de nem felejt el rám villantani egy olyan pillantást... Szívok mélyet, és kiéhezve nyögök fel, lejjebb csúszva.
- Ha így fogsz nyögdécselni, megint fájni fog a segged.
- Ahh, ember, ideélvezek... Tettél bele valamit? Ó, mennyei manna... - szívogatom erősen a sodort szálat, majd mikor elfogy, belenyúlok a zsebembe, és rendes dohánypapírt veszek elő. Univerz nadrág, i love it. Visszaadom neki az ötvendolcsist, nem vagyok én ennyire zsírgazdag, átmeneti megoldás volt. Lassan, már a papír ízét élvezve nyalintom meg a végét, és gyújtok rá.
- Öregem, te leszel az én új haverom – nézek rá, és teljesen elfolyok az ülésen. Ideszarok, vagy a tehetetlenségtől kicsúszok a lábtörlőn át az aszfaltra. - Baszki, a legjobb új haverom.
- Korán örülsz, hülyegyerek. Nagy a szád, de sok mindent nem mersz – felel kimérten, és leindul megint a kocsi.
Csöndesen figyelgetem a mellettünk elsuhanó táblákat, apró köröket okádva magamból. Karika a karikában. Hehe. Milyen vicces. Olyan vigyor kerül fel az ábrázatomra, amit talán még a jútúbon se örökített meg talán soha senki. Óh, ez kellemes, mint a lábvíz. A füvezés olyan, mint az öregek otthona. Bemehetsz, de nem TUDSZ kijönni.
Kimondott szavai most érnek el az agyam felébe, amit lassan, ízlelgetve a mai estét, amit nem von be súlyos, illatos, tejszerű füst. Hmm... Mit is kell csinálnom most? Kikéne kuncsorogni még tőle, lopni nem merek, puszta pillantással levágná a farkam, meg kitépné a piercingjeimet...
„És kapsz még anyagot, ha hajlandó vagy lesmárolni. ”
Ó télleg, majd elfeledtem...
- Nem e? Add a szádat nagyfiú! - mormogom, és mikor megáll, félig belemászok az ölébe, majd a számat rácuppantom az övére, fél adag füstöt a pofájába gyűrve. Cigis kezemmel hajába túrok, -nem megégetve, ebben profi vagyok-, végigsimítva előtte arcán, majd tarkójánál ütemesen dobolni kezdek. Végignyalom a száját, és egy röpke pillanat alatt benyomom nyelvem a szájába.
Hmmm. Milyen illatos, csávó létére. Érzem, ahogy megfeszül az egész pasas, milyen jó forró a teste, még a pólón keresztül is. Hogy lehet valaki ilyen izmos? Végül is, kellenek karok, amivel markolja az emberek derekát, hogy néha kényére-kedvére emelgethesse őket.
Na, innentől szabadult el a pokol, mikor már ő is aktívan részt vett ebben a cselekményben a kezdetlegi meglepődés után.
ÚRISTEN, BESZIPPANT!
Erős markával satuba szorítja a nyakam, talán még levegőt is elfelejtenék venni, ha nem gondolnák arra, egy röpke pillanatra, hogy... A mennyben van fű? A felhőkön hogy terem meg a MariHónalja? Glóriákban tartják vajon? Esetleg...

Ahh, ez a torkom volt, emez meg a mandulám!!!

Bekábulok...
Isten látott már Crimsont? Megkínálná?
Erősen akarom...


Rauko2010. 09. 20. 14:28:44#7957
Karakter: Shadow
Megjegyzés: Crimsonnak és Meerának


Miután otthagytam a kicsikét, már hívtak is. Ma este lesz egy összejövetel, ahol likvidálni kellene az egyik yakuzát. Oké, egyébként sem bírom őket. Gartner bálcsarnok. Blöá… már a gondolattól is hányingerem van! Faszom! Utálom az ilyen extravagáns helyeket, és épp csak annyi időm, van, hogy hazamenjek, lezuhanyozzak, és aludjak. Szörnyű! Kérdem én: hol itt a szex?!

Túl vagyok a napi rutinon, már csak valami kaja kellene, és király minden. Ekkor tűnik fel, hogy valaki hiányzik. … MIAFASZ?! Hol van az én kincsem?! Otthagytam volna, fullra pakolva ujjlenyomatokkal? A rohadt életbe! Kereshetem meg, és ugrálhatom körbe a kölyköt, amíg vissza nem szerzem. Mert ha fúj rám, és bedobja a zsernyákok postaládájába, mehetek a dutyiba. Faszom! Ekkora bakit még sosem követtem el. Mit baki?! Ez hiba! Hah, jó, jobb nem lesz, ha rágódok rajta. Elmegyek este, hátha ott lesz a kölyök is. Kivégzem a yakuzát, aztán, ha más nem, elmegyek a szukához, és kifaggatom, hogy hol keressem Crimsont. Ha nem válaszol, csövet dugok a nunijába.

Akkor, a szokásos szerelés fel, és teljesen hidegen hagy, hogy itt mi a módi. Nyalja ki magát az escort, nekem csak ölni kell, arra elég a farmer meg a póló. Kicsit morcosak a biztonságiak, de, tekintve, hogy egy ujjpöccintésemtől vért köpnének, nem szólnak be. Elkezdem vizsgálni a tömeget. Meg is találom, akit keresek, és éppen a kölyök seggét fogdossa. MIAFASZ?! Ezt ideküldte valaki escortnak?! Az anyja… mindegy, a lényeg, hogy azt a segget csak én markolászhatom. Aztán messziről röhögök, amikor a srác fogja, és lelő egy faszikát. Nem szívbajos a kölyök, annyi fix.

Nyert ügyem van! A srác elindul az italokhoz. Akkor itt a remek alkalom, hogy szerezzek egy alibit. Ha el is fognak, épp ebben a csinos seggben leszek. Azt meg senki nem foghatja rám, hogy szex közben nyírtam ki bárkit is. Ez a kis édes még pucsít is, hát megzabálom. Azonnal megsimogatom kicsit, mire szemrebbenés nélkül dugja az állam alá a stukkert. Cukipofa… de sajnos a jó öreg Shadow már ismer téged, kincsem, úgyhogy idefelé jövet vett egy kis meglepit neked az egyik cukrosbácsitól.
- Nyughass, Crimson. Ha fejbe lősz, hogy kapod meg az ajándékodat? - Pislog, én meg kicsit megszorongatom a zsebemben a zacsit, mire elkezd remegni a keze. Na, erről van itt szó. Megfogom a csuklóját, leeresztetem vele a fegyvert, és a szabad kezét megfogva, a zsebembe vezetem, hogy érezze, nem baszom át. Azonnal kikapja a zacsit, és csillogó szemekkel vizsgálgatja, de vissza kell szerezzem, a móka akkor móka, ha fel tudom csalni a pincérátjáró elé.
Kikapom a cuccot a kezéből, de mielőtt felsikíthatna, és felhívhatná ránk a figyelmet - amit ugye nem kellene jobban, mert csodás hajkölteményének hála, már mindenki minket figyel - kezem a szája elé teszem. Mint a kopók, úgy tagad már az anyag szagra is. Édes.
- Most pedig feltűnés nélkül kövess, rendben? - kérdezem, de rám se bagózik, csak a cuccot nézi. Már majdnem pitizik érte. Jézusom… na, jó, húzzunk, mielőtt ennél jobban leéget.

Én megyek elöl, a hátam mögött fogom a zacsit, hogy a kis idióta lássa. Habozik pár percig, de aztán…
- Várj már! Szeretlek! - sikítja. A francba már! Oké, az anyagnak szól, de akkor sem kellene. Bevárom, és magamhoz húzom, ő meg a seggemnél matat a tasakért. Ejnye, az még neki is tabu.
- Crimson, baszd meg! Tele a terem, te meg utánam ordítod, hogy szeretsz - mondom szemrehányóan, mire értetlen szemekkel pislog rám.
- Ki a fasz beszélt rólad? - Tovább matat, ami messziről sajnos úgy tűnik, mintha ölelgetne. Fasza. Akkor már hivatalosan is elkönyveltek buzinak. Segáz, legalább ez a kis közjáték szolgáltat nekem alibit.
- Kussolj, és kövess. Akkor adok - megrázom az orra előtt a tasakot - ilyet! - Ha nem látnám, hogy milyen csillogó szemekkel néz a cuccra, el sem hinném. Ez csüngő a javából… na, nekem tök nyolc, hogy mibe döglik bele, csak haladjunk már! Túl sokat voltam élő emberek között, a végén szociálisabb leszek, mint voltam. Áhh, bele is halnék. Szóval akkor a kis csüngőt magam után húzva…. felmegyek az emeletig, megállók a pincérátjáró előtt, és a picit a korlátnak nyomom, háttal.
- Mi a faszt csinálsz?! - ordítja. A kezébe nyomok egy ötven dolcsist és egy cigire elégnyi füvet, majd rá nézek.
- Ha most nem köpsz bele a levesembe, megtarthatod a stukkert, régi darab. És kapsz még anyagot, ha hajlandó vagy lesmárolni. - Kicsit meglepem, de aztán gondolkodni kezd.
- Mennyit kapok még? - kérdezi csillogó szemekkel.
- Amennyit kérsz. Most van pénzem, ellátlak három napig vele, ha akarod. - Majdnem felsikít az örömtől.
- Akkor hadd szívjam el előbb, oké? - Hatalmas, nyuszi szemekkel bámul, és a faszom se gondolta, hogy cuki is tud lenni. Bólintok, mit tehetnék mást? Azonnal vigyorog, betekeri, meggyújtja, és megszívja. Megfordul az ölelésemben, és elkezdi pásztázni a tömeget.
- Kit kell kinyírnod? - kérdezi. Előrébb hajolok, kicsit eltolom a haját a fülétől és belesúgok.
- Amelyik fejbe lesz lőve, amint elszívtad ezt a szart - suttogom.
- De nálam a stukkered…
- Minek nézel, cseszd meg?! Azt hiszed, hogy egy fegyverem van? - Megrántja a vállát, és tovább szív. - Hálás lennék, ha nem hamuznál a nyanya kontyába, mert észrevesz minket.
- Na, ne már! Olyan jó vicc! - Röhög… lelököm, megfojtom, megverem, de előtte egyszer még mindenképp megkefélem. Csak eléggé be kell szívnia.
- Elszívtad? - kérdezem, de végszóra fogja, és ledobja a csikket. Ez mekkora barom! - Mond, hogy beoltottad… - kérem esedezve, de persze hogy megfordul, és azokkal a mindent tudó szemekkel mered rám.
- Be kellett volna? - A fejemhez kapok, majd a válla felett pillantok le. Megint a fejemhez kapok, amikor meglátom, hogy füstöl a nyanya kontya. Oké, még mázli, hogy ölni akarok, különben most vihetném ki, mielőtt ez a pénzzel kitömött ókori lelet észreveszi, hogy a műhaja lángol.
- Barom… na, akkor megvolt a cigid. Ha megharapsz, fejbe lőlek. - Bólint, és felé hajolok, Én nem csukom le a szemem, annyira nem vagyok jó. Hangtompítóm már rég a kicsikémen figyel, így csak odaszegezem a csövet, ahova kell, és lövök. A szerencsétlen pont a szeme közé kapott egyet, de amit sajnálok, az az antik szék, amin ült. Hah… Na, mindegy. Kicsit még élvezem a kis dögöt, aztán eltolom.
- Az akart megkefélni. - Hogy mi van?!
- Akkor pláne megérdemelte, hogy kinyírtam. Jössz, vagy maradsz? - kérdezem.
- Veled én egy lépést sem. - Felemelem a zacsit, mire szippant egyet az illatból, és csillogó szemekkel néz rám. - Vigyél, amerre szeretnél. - Na, ez a beszéd, nyuszika.
- Mondták már, hogy kiismerhető vagy? - kérdezem vigyorogva, mire megrántja a vállát. Na, akkor móka vége, mert már mindenki sikítozik. Az egyik testőr épp felfelé szalad, pont felénk. Fasza. Megragadom a kölyköt, és magam előtt tolom a pincérátjárón át. A faszi beér minket, így kicsike elő, és a fejébe bumm. Kellett neked hősködni.
- Ne nyírj már ki mindenkit, te barom! - ordít rám Crimson, miközben szabályosan tolom magam előtt. Mi a fasz?
- Te meg mozogj már! Épp a seggedet védem, ha nem tűnt volna fel!
- Mikor kértelek rá, barom?
- Tudod mit?! - Megállok, az ölembe kapom, és pont úgy fogom, hogy a fegyver csöve a csinos seggénél legyen. - Vagy nyugton maradsz, és nem szólsz egy kibaszott szót sem, vagy esküszöm, golyót repítek a seggedbe! - Megszeppen, aztán már épp kiabálna, mikor folytatom. - Az ujjam a ravaszon van, és ha kiabálnak velem, remeg a kezem. - Hatalmasra nyitja a szemeit, és engedelmesen öleli a nyakam, hogy nehogy lezúgjon. Na, ezt szeretem!

Kiérve bedobom az anyósülésre, bevágódok és indítok. Nem szól, csak vizslat hátra, de most nincsenek zsaruk. Tiszta mázli, hogy kamurendszámot használok, nem? Eltelik jó fél óra, mire felordít.
- Honnan a faszomból tudod a nevem?! Nem mutatkoztam be! - Ohh, szóval nem emlékszik a tegnap estére? De édes. Akkor még húzhatom kicsit az agyát.
- Szex közben sikítottad a neved - mondom halálos nyugalommal, majd eltelik pár perc. Ez most a feldolgozási idő, vagy mi a fasz van?! Aztán már ide hallom, ahogy a vérnyomása már az autó tetejét verdesi.
- Te dugtál meg?! - ordítja. Piros, megállok. Tasak elő, két ötven dolcsis elő, dupla adag füvet nyomok csinos kis kacsóiba, mire felcsillan a szeme.
- Na, akkor ezt megbeszéltük. Maradj kussban, és élvezkedj a drágáddal - mondom, mire bólogatni kezd, majd beleszív az először betekert cigibe, és lentebb csúszva nyög fel az ülésen. - Ha így fogsz nyögdécselni, akkor megint fájni fog a segged. - Hangom tényközlő, hiszen ez nem kérdés, ha felizgat, megdugom, ennyi a képlet.



Meera2010. 09. 18. 14:20:41#7894
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~ raukonak


Apa int, hogy a rovar pánikszerűen tűnjön vissza a National Geographic adásba, ahonnan jött, én pedig engedelmesen bólogatok mellé. Hogy milyen jól értesült és okos... Az öreg megfogja a kulcsot, és eltünteti a zsebébe, mire megszólalok:
- Apu... most hol alszok? - megint a zsebébe nyúl, és előkerít nekem egy bankót, amit odarak az orrom alá. Hmm, frissen forgalomba hozott, ropogós. Jól fog égni.
- Majd megoldjuk. Itt van, szívj.
- De te nem vagy morcos, hogy szívok, apu? - mindig leküldött a fenébe, ha meglátta nálam, és örökké a fogdával fenyített meg érte. De most felajánlja?
- Nagyfiú vagy, csináld – végül megvonom a vállam, és megpakolom szépen.
Ezalatt a pár perces nap alatt, átsuhant az agyamon megannyi képtelenség, például a székek miért táncolnak a rovarral, aki még nevetgélve kérdezi meg őket, hogy mit szeretnének inni. Pislogok párat, és apára nézek. Valahogy egyáltalán nem hasonlít apára. Sőt, ha jobban megnézem, eléggé ragadozó vigyora van.
- Tuti, hogy te vagy az apám?
- Egészen őszintén szólva nem. De ez téged most úgysem érdekel, igaz? - vallja be, és ha mindenki minimum az adóját is így vallaná be, az élet előrehaladottabb lenne. Mondjuk, elég lenne csak ránéznem a fűre, és már beállok tőle.
- Igaz – dünnyögöm neki vissza.
- Hé, ülj az ölembe – szól, mire gyönyörűen átdobom a megszáradt nadrágba bújtatott lábam rajta, majd átkarolom a nyakát, hogy mégse épüljön bele a hátamba az asztal széle.
Fáj ám, nyomja a hátam...
- Így?
- Ügyes vagy – dicsér meg, és megint megajándékoz pénzzel, mire izgatottan fészkelődni kezdek rajta. Juuj! Be is tekerem rögvest, és rágyújtok. De mi van, ha a macskák orrát zavarja a füst? Még ledobna magáról, és beverném a fejem.
Az nem lenne jó. Nem, nem.
- Nem zavar, ugye, cicus?
- Nem vagyok macska – közli szemöldökráncolva.
- Ne akarja átbaszni! Tudom, hogy az vagy! - odabukik a fejem az övéhez, és csalogatni kezdem. - Cic-cic-cic...
Felnyávog, mire felröhögök. Höhö, mijjáú.
De állat, ez nagyon kúl...
- Tudtam én, hogy nem akarsz átbaszni – nézek rá cinkosan, de elégedetten, újabb füstköröket gyártva.
- Hát, átbaszni nem is... - süppednek ujjai a fenekembe, mire felnyüszítek. Ez valami macska dolog? Nem dorombolt hozzá...
- Hé, az a seggem volt... - motyogom.
- Igen. De élvezted nem? - búgja a fülembe, és a cica rácuppan a nyakszirtemre. Megsimogatom. Jó?
- Végül is... - sóhajtom. Meleg is, puha is, és selymes a fején levő bunda.

~~~

Kábán érzékelem a külvilágot, minden egy óriási masszává alakult tegnap este, és fingom nincs mi az anyám kínja történhetett. Azt tudom, hogy ez félőrült majdnem leradírozta velem az egész főutcát, úgy vett be egy kanyart, és rágyújtottam megint egy bagóra... Megtapogatom magam mellett a cuccost, hátha kapok némi támaszpontot az életem nyomott és tompa, eme szépségesen kikúrt reggelén.
Ágy.
Na, legalább nem a híd korlátja, mint legutóbb. Haladás van emberek, keményen.
Sötét van, a függönyök el vannak húzva, és kint hallom ahogy a traffic jam gyönyörűen dudál, és ordít, de csak halványan. Ergo, talán egy mellékutca emeletén lehetek, ahol megbasztam vagy kiraboltam valakit, édes mindegy, legalább nem egy fán ébredtem. Igen, olyan is volt, úgy szedtek le a környezet gazdálkodásiak. Igen extrém és kifinomult helyzet volt, ahol megcsillogtathattam fennkölt modorom és tudásom.
Lelépnék az ágyról, de inkább ledobom magam, mivel a lábamra fel van tekeredve valami. Így szép hasast nyomok, tudtam, hogy a nemzeti fociválogatottban lenne a helyem, főleg a hajam miatt. Az esés következtében kishíján beleépül a piercingem a szemgödrömbe, de szerencsésen elkerülöm eme kényes opciót. Negatív externáliával lenne az életem és látásom további részére.
Ahh mán, mi van mán? Miért fáj a seggem öcsém, mikor hasra estem?


Az egy dolog, hogy nincs rajtam ruha, előfordul. Pár folt, előfordul. De most...
ENGEM MEGHÁGTAK!
Azt a rohadt kínkeserves pofád, hogy sorvadna el a gerinced te köcsög, aki megbasztál, ó, csak emlékezzek rád, ó, csak tudjam meg ki voltál, levadászlak a francba, és a kicsipkézett pofáddal villoghatsz a víz alatt egy röghöz kötve!
MEGHÁGTAK!

Jólvan, nyugodtan kellene gondolkodni. Vegyük át megint. Mr. Dagadék felbérelt, hogy a seggét védjem, de befuccsoltam, és kinyírták. Találkoztam egy démoni lénnyel, aki lemarta a fél pofám, majd vissza adta a MariHónalját. Eljöttem, bementem a krimóba és rágyújtottam...
Utána...
Belefájdul a fejem az erőlködésbe komolyan mondom, de meg kell tudnom, ki kerekítette ki az életem, jobban mondva a lyukam. Valami fehér folt dereng estéről, de jó értelemben. Fehér? Úristen, az öregek otthona elszabadult?! Nem, várjunk... Nagyon világos szőke... Ismerek én olyat?
Még mindig a földön fekve merengek ezen, komoly fáj már az agyam helye, de az istenért nem kapok mennyei fényt vagy jelet, esetleg isteni zenét, megvilágítással, mint a filmekben... Ahogy így fetrengek, valami ezüstös megcsillan az ágy alatt. Benézek már, és egy stukker néz vissza rám.
Baljóslatúan.
Csúnyán.
Kajánul.
Perverzen.
NEM! ILYEN NINCS!
Nem, álmodtam, vagy felnyomódott a seggembe a pisztoly a nadrágon keresztül, vagy mittomén... Nem. Nem. Az az állat! ÁLLAT!
...
A HAJAM!
Ész nélkül rohanok be a fürdőbe, de sikerül eltaknyálnom a szőnyegen, így beleesek a kádba úgy, hogy csak a két lábam lóg ki belőle. A tükör! A tükör! Kimászom, és beugrok a tükör elé. Fhuh, a tépett rész kicsit kócos, de mindenem megvan. Nem vagyok szétkarmolva, pár folt van a derekamnál, ennyi az egész.
BÁHH!
- Rohadj meg... Picsku materina! Ó, hogy a nyüvek mondanának jóéjszakát! Te gec... - áradozok róla, de ekkor feltűnik, hogy tiszta szar vagyok. Vagyis nem szar, hanem...
BÁHH!

~~~

Miután megfürödtem, összepakoltam odakint, kényszeres mozdulat. De a kikúrt stukkerét megfogom egy zsebkendővel, és beleteszem egy tasakba. Muhuhu, go to rendőrség. HEH.
Rohadt köcsög, feladom én az édesedet postán, és majd kerekítenek a segglyukadon olyat a börtönben, hogyha rám nézel, sírva fakadsz! Megcsörren valahol egy mobil, én pedig hosszas kutakodás után meg is találom. Jé, ezt egy hónapja hagyhattam itt. Felveszem.
- Mondd ki.
~ Munka van. Ma éjjel, Gartner bálcsarnok. Csak alvilágiak lesznek. Melléd egy yakuzát rendeltek ki. Elég kanos, kölyökfan.
- Vállalom. Valamiért elfogyott a pénzem – nézek a nadrágomra, ami full üres.
~ Ez a legdrágább munkád eddig. Nem különösebben az életét kell védened, hanem egyszerűen... Szórakoztatni kell.
- MI AZ ANYÁMAT KELL?!
Bíp-bíp-bíp.
Letette.
LETETTE!

~~~

- Ne érj hozzám – morranok rá az ipsére, aki röhögve paskolja meg a hátam úgy, hogy kishíján kiköpöm a tüdőm. Minek is jöttem el én ide? Ez egy normálatlan tulok, és mégis veszélyesen jóképű. Először, mikor meglátott, kijelentette, hogy megvesz. Túl sok itt a buzi, a kurva, meg mintha láttam volna itt transzfesztitákat is.
Brr, áhh, fúj!
Beállok a yakuza fotele mögé, és rákönyökölök a háttámlára, onnan nézve a tömeget. A bálterem két oldalán végig fotelek és székek vannak félkörbe helyezve, oda ülnek le az egyes bandák, és vezéreik. Szuper, kikaptam a ferdeszeműeket.
Kérték, hogy öltözzek fel szépen, hát megtettem. Felvettem egy méregzöld inget, amit természetesen nem tűrtem bele a nadrágomba, hanem simán lógva hagytam, meg kigomboltam felül két gombot.
Ez olyan újdonság, mint középkori parasztnak a cipzár.
- Crimson, jöjjön csak ide... - duruzsolja a pasas, akinek a fekete szeme tiszta veszedelem. Sóhajjal állok oda mellé, és lehajolok, hogy meghallgassam, mit az anyámat akar.
Belemarkol a fenekembe.
Válaszul egy gyors mozdulattal lelövöm az egyik felé lopakodót, akinek teste súlyos puffanással terül el, a testőrök meg dübörgő léptekkel kezdenek neki a takarításnak.
- Óvatosan, yakuza. Nem csak én nem bírom itt a pofád – egyenesedek fel, mire felröhög.
- Fog itt még valami más is elsülni, mint az a fegyver. Olyan makacs vagy, hogy még a lúdtalpbetétet is képes lennél félretaposni – néz rám úgy, hogyha szűz kislány lennék, már a sarkamig pírban égnék. De válaszul csak felhúzom az orrom.
- Hozok piát, akkor talán kussolni fog – fordulok el tőle fensőbbséges mozdulattal.
- Helyes, szakét hozz, vagy vodkát – int, és tovább pásztázza a tömeget, szinte zaklatva a körülötte elhaladókat. Nőket és felszolgáló fiúcskákat egyaránt.
- Előre ne kóstoljam meg?! - horkantok fel, de már csak a büféasztalnál.
Valami balfasz ledobja a villát, amit megmártottam előzetesen az ecetben, hogy felkavarjam vele a drága vodkáját. Lehajolok érte, és ekkor valaki végigsimít lábaim külső oldalán, majd a derekamat fogja meg. Nagy lendülettel fordulok meg, és nyomom a pisztolyt az álla alá, a lágy részbe.
Ha az élet citromot tart elébed, nyalintsd meg.
DE ÉN ROHADTUL NEM AKAROK MÉG CSAK ÉRINTÉSEN ALAPULÓ KAPCSOLATOT SE TEREMTENI VELE!


Rauko2010. 09. 18. 12:38:35#7889
Karakter: Shadow
Megjegyzés: Crimsonnak és Meerának


Kipattan a verdából, és elhúz. Előtte még bókol egyet, amin csak röhögök. Na, akkor húzzak haza, és… hm… átöltözök, és keresek egy segget. Igen. Ez lesz a legegyszerűbb megoldás. Valakihez felmegyek, megdugom, és szép reggelem lesz. Kielégülten. Bár, egészen őszintén nagyon kellene nekem ez a kis dög. Akarom. De honnan varázsoljam elő, ebben a cseszettül nagy városban?

Hazafelé veszem az irányt, de előtte elviszem a megbeszélt helyre a híreket. Már várnak. Egy maszkos faszi kezet fog velem, megköszöni a fáradozásaimat, és a kezembe nyom egy köteg pénzt. Na, ez az a hozzáállás, amit szeretek. Minek haverkodjunk, ha én csak elvégzem a piszkos munkát, ő meg csak fizet? Üzleti kapcsolat. Szeretem. Ennél csak a szexet imádom jobban, szóval, húzás haza, zuhany, és indulás.

Tisztén, frissen, egy farmerban, és egy fekete pólóban veszem nyakamba a várost. Pénzt nem költök, csak ha muszáj, most kell az új lakásra is. Szóval egy olyan hely kell, ami olcsó, kellemes, és tuti, hogy találok egy faszit, aki lefekszik nekem. Hm…

Betérek egy ilyesmibe, de nem tetszik a felhozatal. Rám mozdul egy srác, szőke, tenyérbemászó. Beviszem a mosdóba, és megadom neki, amit kért. Kicsit sikítozik, hiszen nem készítem fel semmire, csak lerángatom a szűk nadrágját, és tövig verem magam bele. Hogy mekkora kurva, azt mutatja az is, hogy percekkel később már nem is vagyok elég neki. Saját maga veri ki magának, hiszen én csak arra kellettem, hogy adjak valamit a seggébe, ami feszíti, simogatja a prosztatáját, és ráfog a derekára. Szóval, gyorsan végzünk. Szexi, kék szemei vannak, most nézem!
- Megadjam a számomat? - kérdezi, miközben törölgeti magát.
- Nem, kösz, annyira nem voltál jó. - Felveszem a ruháimat, de utánam szól.
- Akkor még egy kör, és ott fergeteges leszek - mondja, majd mögém suhan, és elkezdi simogatni a farkamat. Mekkora ribanc…
- Gyorsan engedd el a farkam. Morcos leszek, és a végén nem azt dugom fel, amit szeretnél - válaszolom, majd megfogom a kezét, és az övemben pihenő kedvesemre vezetem. Azonnal megrezzen, és elenged. Na, én is így gondoltam. Csicska. Azt hiszi, hogy volt annyira penge, hogy kétszer járjak a seggében? Na, nem.

Következő hely. Belépek, a pult felé sétálok, oldalra pillantok, és mit látok? A nagypofájú kiskacsa. De édes. Akkor be is támadom. Ő lesz ma este a következő. Eléggé kész van ahogy látom, bár még nem annyira, hogy hagyja megdugni magát.
- Nocsak, kit látnak szemeim... - Kinyitja a szemeit, majd felemeli a kezét, de mindkettő reménytelen.
- Üdv – mondja, majd újra szív. Szerintem a leghalványabb tippje sincs, hogy ki vagyok. Ahogy elváltunk, azt vártam, hogy rám borítja az asztalt, erre itt fetreng mellettem, és olyan nyugalommal szívja a pénzét, hogy az én lelkemre is rászáll valami furcsa, émelyítő érzés.
- Suskát szívsz?
- Ja, egy ötven dolcsis a papír. – Hát, ez totál meg van zakkanva.
- Elég drága szórakozás, nem gondolod? - Persze, minek magyarázok, ha én leszarom, ő leszarja, az ötven dolcsinak meg már mindegy.
- De. - Ennyi?! Ez nagyon kész lehet, ha ennyivel lerendez. Várok kicsit, majd karjai után kapok, és felrántom ülő helyzetbe. Hátha, akkor feltűnik neki, hogy ki vagyok. Bár, szerintem simán el tudnám adni magam neki akár az apjának is…
- Veled meg mi lett? Nem pofázol? Csönd van? - Visszaesik az asztalra. Grr. Még így is kiborító.
- Üdv. Segíthetek valamiben asztaltárs? Crimson vagyok, simán. - Barom.
- Én meg az apád vagyok. - Na, most?
- Szia apa... - Szív egyet a már ekkor teljesen leégett cigiből, majd elnyomja, rám néz, odahajol és megpuszil. Most ez… megpuszilt? Ne puszilgass, kölyök! Maximum kicsivel lentebb, és aktívabban!
- Am, ma nem mék haza, sztem itt alszok. Valahol... - Idióta. Teljesen idióta. De rohadtul izgató.
- Te is itt alszol?
- Nem hinném kölyök... - Belibben a képbe egy szuka. Ez a hülye olyan szemekkel néz rá, mintha földönkívüli lenne. Bár, gyanítom, valami ilyesmit láthat.
- Erm... Jó estét uram - üdvözöl. - Do... Crimson, itt van a lakáskulcs, aludhatsz ma éjjel a vendégházamban, itt az emeleten, ma úgyis a barátnőmnél alszok. Látom, megint nincs hol aludnod... És Önnek uram? Hozhatok valamit? Egy italt?
- Már megkaptam, amit szerettem volna - mondom ördögi mosollyal, és intek a csajnak, hogy húzzon a vérbe. A kulcsot megfogom, és a zsebembe teszem, mire Crimson rám pillant.
- Apu… most hol alszok? - Hmm… azt tudom, hogy kivel. Azt is, hogy hol. De minek rohanjam le ilyenekkel? A tárcámból kiveszek egy ötven dolcsist, és odanyomom az orra elé.
- Majd megoldjuk. Itt van, szívj - mondom, mire pislog.
- De te nem vagy morcos, hogy szívok, apu? - Nem volt jó ötlet ez az apa-dolog. Ha azt fogja sikítani szex közben, el fogja venni minden ihletemet.
- Nagyfiú vagy, csináld. - Megrántja a vállát, és teker még egyet. Fantasztikus.

Fél óra telhetett el. Elszívta a cigijét, pillázott egy sort, de nem szólalt meg egészen eddig.
- Tuti, hogy te vagy az apám? - Rá nézek.
- Egészen őszintén szólva nem. De ez téged most úgysem érdekel, igaz? - kérdezem.
- Igaz - mondja beletörődve. Hm… kíváncsi vagyok valamire.
- Hé, ülj az ölembe - szólítom fel, mire feltápászkodik, átveti rajtam az egyik lábát, átkarolja a nyakamat, és rám ül.
- Így? - Na, ez mókás… A kisujjamat sem kell mozdítanom érte. Még egy kis anyag, és engedelmesen, örvendezve fogja hagyni, hogy megkeféljem.
- Ügyes vagy. - A tárcámba nyúlva adok neki még egy papírt, mire felcsillan a szeme, és mocorogni kezd. Pont a farkamon ül. És mocorog. Betekeri a cigijét, és rágyújt.
- Nem zavar, ugye, cicus? - Hogy…mi?
- Nem vagyok macska.
- Ne akarj átbaszni! Tudom, hogy az vagy! - Közelebb hajol és az ajkaimra suttog. - Cic-cic-cic. - Megölöm. Lelövöm. De csak azután, hogy megkeféltem. Hehe. nyávogok neki egyet a hatás kedvéért, mire röhögni kezd.
- Tudtam én, hogy nem akarsz átbaszni - mondja.
- Hát, átbaszni nem is… - Megfogom, megemelem, és a seggébe markolok, mire felnyikkan.
- Hé, az a seggem volt - jegyzi meg elmésen.
- Igen. De élvezted, nem? - suttogom fülébe, majd belecsókolok a nyakába, mire a hajamba túr.
- Végülis… - nyögi.
*
Fogalmam sincs, hogy hogy jutottuk ide. Elszívott még egy cigit, aztán feldobtam, hogy jöjjünk el a csaj lakására. Bólintott. Beléptünk. Mondtam, hogy megdugom. Megkérdezte, hogy akarná-e ő ezt, mire ráfogtam a farkára. Azonnal akarta, és lelökött az ágyra. Úgy bújik, mint egy macska, közben meg már mindketten meztelenek vagyunk. Ez az. Tudtam, hogy megkapom, amit akarok.

Nyakába csókolok, és egyik ujjamat végigvezetem gerincén, majd a seggébe tolom. Felnyög, de nem szól. Nem is kell. Tágítom egy kicsit, majd letessékelem magamról. Értetlenül pislog, de hasra vágom, és felhúzom a csípőjét.
- Most mit csinálsz, cica? - kérdezi. Röhögve hajolok előre, majd a fülébe suttogok, közben pedig a megfelelő helyrepakolom magam.
- Megszeretgetlek a farkincámmal - mondom neki, és elégedett morranását hallva majdnem megint felröhögök.

Nem tökölök tovább. Megfogom a derekát, és magamra húzom. Felsikít, de nem érdekel. Már benne vagyok, innentől akkor engedem el, ha el is élveztem. Rohadt jó. Annyira feszes, és forró, hogy majdnem azt hiszem, hogy ez neki az első.
- Ez fáhj, te állat - nyögi.
- Akkor sikíts - mondom neki, mire nyög egyet, és elhallgat. Király. Nem akarom hallgatni.

Egyre veszettebb tempót diktálok neki, mire engedelmesen nyöszörög. Már majdnem édes. Amikor érzem, hogy közel vagyok, előre nyúlok és ráfogok farkára, amire felsikít. Jó napom van, ha én elélvezek, élvezzen el ő is. Dolgozom rajta egy kicsit, közben lökéseimmel prosztatáját bombázom. Nyög, sóhajtozik. Aztán elélvez. Ahogy összehúzódnak izmai, lökök még kettőt, és követem. Hm, ez jól esett.

Kihúzódom belőle, és megtörlöm magam. Őt nem. Úgyis bealszik. Megfordul, és rám néz.
- Most elmész, macsek? - kérdezi mosolyogva.
- Hozok tejet. - Öltözök, és az ajtóhoz lépek.
- De gyere vissza.
- Persze… - Azt várhatod.
Lemegyek, át a kocsmán, bepattanok a kocsiba, és irány haza, aludni. Hosszú este volt. Két menet, egy közepes és egy baszott jó. Hm, élveztem a kis dög seggét. Megérte azt a párszár dolcsit, amit elszívott.


Meera2010. 09. 15. 18:12:55#7828
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~ raukonak


- Hé, kölyök. Velem jössz – közli, mire flegmán megrántom a vállam, és felegyenesedve a széfhez somfordálok. De basszus ez a Keresztapa, mert elkap, és nekinyom a könyvespolcnak. Ha nő lennék, a csöcsöm most palacsintára hasonlítana. Gennyláda.
- Mondom, hogy velem jössz – súgja a fülembe, amire még a nem létező macskafarkam is felborzolódik a frásztól. Ejnye de undorítóan kéjenc hangja van.
- Mi a fasznak? Nekem a cucc kell – szögezem le úgy, ahogy Saw a pajtikáit. Engem nem rángatsz dróton, csak a papírba csomagolt szart érjem már el. Elenged, hál' Istennek, de erre belekap a széfbe, és már hatalmas markában pihen az én édesem.
- Akkor viszem ezt a kicsikét helyetted – húzza száját egy vigyorra, mire felháborodottan csattanok fel, leszarva, hogy talán az életemmel játszok, jobban mondva most ordítom el.
- Állj meg szemét rohadék! Add vissza, az az enyém! - rivallok rá, de magasról tesz arra, hogy én mit szeretnék. Kimarkolja az öreg suskáját, és egyszerűen kisétál a rommá vert irodából. Azonnal utána iparkodom, ha kell, letépem a nadrágját, mint egy veszett kutya, hogy adja vissza a jogos tulajdonom.

Bepattan a verdájába, és azonnal beülök mellé az anyósülésre. Rohadt szemét állat, belőle nézném ki utoljára, hogy füvezik, még a pápa is gyanúsabb nála ilyen téren. Richtig, hogy engem pattogtat, és direkt csinálja. Szinte elégedetten röhög fel, mire rámorranok.
- Mit röhögsz? Add már ide a cuccot! - sürgetem, nem fogok vele egy börtöncellába kerülni, sőt... Höhö, elintézném, hogy engem igazoltassanak először, őt meg szarban hagyom. Egyik sem lenne életbiztosítás. Kaján, perverz kujon.
- Vigyázz, nehogy kiess az üldözés közben, cicus – mondja könnyedén, mire letépném az arcát, de nincs is körmöm.
- Milyen üldözés? - jut el agyamig a kijelentése, mire a motor felbőg, és elindulunk. Ha jól látom, a második szakaszból küldték ránk a tizenkettes csoportot, ami hírnevéhez hűen levakarhatatlan. Ha észrevesznek engem, végem! Végem! Végem!
Folyamatosan ezt az állatot tartom szemmel bal oldalt, de nem felejtem el zoomolni a zsarukat se. A kikúrt életbe, hogy nekem semmi nem megy ma flottul! Ráadásul ez az ürge vagy süket, vagy teljesen beindult az üldözés okozta adrenalin érzetére, mert nem fogja fel mit pofázok neki több mind egy fél órája!!!
- Mondom, hogy hogy van igazolványom! - nyomom a rizsát századszorra, és megkapaszkodom az ajtó kapaszkodójában. - Állj már meg a rohadt életbe!
- Higgadj már le – veti nekem lazán, és egy órán keresztül csalinkázott a városban, de persze őfensége nem kérdezi meg a helybéli faszagyereket, merre lehetne lelépni. Arrogáns dög.
Végül fineszes módon rükvercben befarol az egyik nagyobb sikátorba, ahol a szemetes bödönök akkorák, mint ez az állat itt mellettem. Mondom neki azt, amit már lassan HÁROM órája, hogy adja már ide, aztán lelépek, viszontlátásra, még az unokáink sem fognak találkozni, már ha lesz épeszű nő, aki ennek gyereket szül.
Szerintem felzabálná a gyereket.
A biztonsági övet kikapcsolja, lebaszarintja a kosztot a műszerfalra, és odahajol hozzám. Szerintem még a levegőt is félrenyelhettem a nagy, vörös szemek láttán. Aztán... Háhá! Kontaktlencse! Lebuktál öregem! Enyém eredeti, itt a pont.
- Ha nem fogod be azt a csinos szádat, adok bele valamit – akkorák lehettek a szemeim, mint két kistányér. Buzeráns állat! Köcsög! Már a nyelvem hegyén a válasz, hogy szopd keresztbe magad édesapa, mikor váratlanul elkapja a karjaim, és engem szinte beleépít az ülésbe. Fogakat érzek meg a számon, és teljesen bevadulva próbálom leterelni magamról az óriási testét, de csupán egy mérges szusszanásra futja, mire gusztustalanul vastag nyelvét a számba nyomja. Ezt kóstold meg, a cirkalmas jó anyádat! Kétszer kegyetlenül megmarom ezt a tulkot, aki úgy néz ki, fel sem veszi azt, hogy letépem a nyelvét. Szabályosan felfal, és én még az előbb a felzabált gyerekkel viccelődtem.
Kiszedi a piercingem, kiszedi a piercingem!!!
Érzem a testéből áradó hőt, amit az üldözés, a gyilkolás lobbantott fel benne, szinte kéz nélkül érzem a feszülő vállakat és a hátat. Tetszene ez az egész, ha nem lennék pancser szinten hozzá képest, ha nem vert volna át, és ne lenne ennyire... ÁLLAT!

Mikor elenged, leosztom a rohadt francba, megosztom az anyjának szexualitásával  kapcsolatos nézeteimet újfent, és tájékoztatom szolidan arról, hogy mekkora egy benga állat.
Mikor aprócska, és leheletnyi monológom végére érek, a tökömre dobja staniszlit, mire majdnem füttyentek egyet. Ez a beszéd, nyomingerkém. Az előbbi jelenetet kihagyhattad volna, ugyanis úgy festek, mint aki a szögesdróttal smárolt. Ahh, oda a pofám varázsa...
- Elegem van a sikítozásodból. Rosszabb vagy, mint egy vénasszony. Húzz a vérbe, vagy fogd be a pofád és várd meg, hogy olyan helyre érjünk, ahol megkúrhatlak – ehh? Te köcsögök köcsöge. Engem megbaszni akkor fogsz, ha megengedem, és hajlamot érzek arra, hogy a szociopata pofáddal keljek fel egy reggelen.
- Bár, lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg elhúznád a beled. Már szexelni sincs kedvem, annyit rikácsoltál – közli lemondó szándékkal, és betöm a pofájába egy újabb süteményt. Kicsapom az ajtót, kidobom a két lábam, és kilendítem magam az alacsony járműből.
- Fasztarisznya! - vágom be az ajtót, és elindulok a szemetesek között, bontogatva a csomagomat. Helyes, nem ronggyal van kitömve. Eltüntetem a nadrágomban egy laza mozdulattal, majd felkapaszkodom a tűzlétrára, s fellógok a lépcsőkre. Ott még visszanézek a parasztra, majd rácsapok a seggemre, s egy mély luft után elindulok egy kocsmát keresni.
Erre el kell szívnom so many stavoreszt.

***

A krimó elég kieső helyen van, én pedig a kései óra idejét magas ívből leszarva toppanok be. Hát egen, ha most kicsit jobban elemzem a helyzetet, eléggé vizes vagyok még mindig, a nadrág már félig-meddig száraz állapotba került, ráadásul mezítláb csattogok. Ó, hogy a fészkes, kénköves ménkű...
Leülök a legelszigeteltebb sarokba, feldobom lábaimat az asztalra, és kiszedem a nadrágomból a cuccost. Nekiállok most sodorni, még szerencse, hogy az öreg kifizetett előre. Papírom most nincs, de nézzétek fiúk és lányok, a felnőtt és tökéletes Crimson zöldhasúba tekeri a zöldet. Jól megtömöm a bankót fűvel, lehet, hogy még az én szervezetemet is kiüti, pedig nálam jobban fűhöz szokott nincs az egész országban.
Odajön a pincér csajszi, akit egyszer jól meghágtam, csakhogy legyen hol aludnom. Japp, ingyenélő vagyok a köbön, nincs saját házam, meg minek is, ha másoknak villájuk és kastélyuk van?
- Sz-szia Doyle... Kérsz esetleg valamit?
- Nem, húzz el, most nagyon felkúrták az agyam – vetem oda neki rá se nézve, mire a tálcát a hóna alá vágja, és elhúzza a kis seggét. Én pedig folytatom tovább, majd végül rágyújtok.
Ahh, a nap egyetlen szépséges és kielégítő pontja! Mélyet szívok az édeskés füstből, ami végigkúszik a tüdőmön, ami hörögve nyeli magába. Kicsit tisztul a világ, a gondok már nem is olyan nagyok. Mr. Bitangkeménycsávóra már csak úgy emlékezek, mint egy megtermett, izmos fehér macskára. Elfekszem hosszában a padon, lábaimat felnyomom a falra, fejem pedig leteszem óvatosan a kipárnázott padra, mert végül is a hajam... Na, a hajam.

***

Talán a második csurig megtömött szál után érzem, hogy valaki ledobja magát mellém, de a döndülést apró rezzenésnek vélem. Résnyire kinyitom a szemeim, és a sűrű füstből csupán két vörös szemet látok. Ó, hát szoktam én látni lényeket, szóval nem parázok.
- Nocsak, kit látnak szemeim... - hallom a dallamosan elnyújtott mély hangot, mire üdvözlően felemelem a karom, majd le is húzom, hogy szívjak az ujjaim között parázsló staubból.
- Üdv – sóhajtom, és veszek még egy igen mély slukkot, szerencsésen magamra hamuzok, de már olyan mindegy. Csönd van, béke van, jól érzem magam, és ilyen furcsa lények is előkerültek.
- Suskát szívsz?
- Ja, egy ötven dolcsis a papír – bólintok aprót, rá se nézve.
- Elég drága szórakozás, nem gondolod?
- De – felelek, beletörődve a mondandójába. Percekig csönd van, vizslató szemeket érzek, majd azt veszem tompán észre, hogy...
- Veled meg mi lett? Nem pofázol? Csönd van? - érzek meg erős ujjakat, amik felrántanak ülő helyzetbe, és úgy is maradok, de még azzal a lendülettel rákönyökölök az asztalra, hogy visszabambuljak rá.
- Üdv. Segíthetek valamiben asztaltárs? Crimson vagyok, simán.
- Én meg az apád vagyok.
- Szia apa... - szívok megint mélyet, és teljesen eltűnik a cigi, meg is égeti a szám szélét, de ez is csak tompa mellékhatás. Odahajolok hozzá, és nyomok egy pusszancsot a pofázmányára.
- Am, ma nem mék haza, sztem itt alszok. Valahol... - söpröm le magamról lusta mozdulatokkal a hamut, és lefekszek az asztalra, hogy nekikészülődjek az alvásnak. Ásítok egy orbitálisat, de végül csak megkérdem:
- Te is itt alszol?
- Nem hinném kölyök... - hallom a választ, de befejezni nem tudja, mert megint előkerül a pincérnő, akit most egy méretes rovarnak nézek copfjai miatt. Pislogok is egyet-kettőt, de nem igazán akarnak eltűnni a csápok. Mindegy, majd elmondja mit akar, legfeljebb nem értem meg.
- Erm... Jó estét uram - hajol meg cica előtt. Komolyan, úgy néz ki ez az apám, vagy ki a fene, mint egy tipikus gonosz, fehér, izmos macska a maffiafilmekben. - Do... Crimson, itt van a lakáskulcs, aludhatsz ma éjjel a vendégházamban, itt az emeleten, ma úgyis a barátnőmnél alszok. Látom, megint nincs hol aludnod... És Önnek uram? Hozhatok valamit? Egy italt?
- Már megkaptam, amit szerettem volna.


Rauko2010. 09. 13. 10:51:05#7744
Karakter: Shadow
Megjegyzés: Meerának


Milyen szép ez a reggel… hmm… Lassan költöznöm is kéne, már majdnem egy hónapja ebben a lakásban élek. Miért is vettem ki ezt a kérót…? Ja, emlékszem. A főbérlő huszonéves, szexi srác volt. Még mindig az, csak már nem dugom.

Nyújtózok egyet az ágyban, és ekkor konstatálom, hogy többen vagyunk a kelletnél. Oldalra pillantva egy barna szőrcsomóval találom szemben magam. Egy pillanatra bepánikolok, aztán hangosan fújom ki a levegőt. Ez csak a feje. Megbökdösöm, mire felmorran. Na, nézd már!
- Hé, ribanc! Hogy honnan keveredtél ide, azt leszarom, de van két perced, hogy eltűnj, különben morcos leszek. - Kinyitja a szemeit, és rám néz. Szépek. Lehet, hogy élveztem is az éjszakát, de nem most kérek emlékeztetőt, mert lassan mennem kell a találkozóra.
- Itt hagyjam a számomat? - kérdezi, miközben öltözik.
- Ja. Legyél olyan kedves, kifelé dobj fel egy kávét is - szólok utána, mire felsóhajt.
- Szemét rohadék. -  Röhögve hallgatom, ahogy odapakolja a kávét, majd, mikor hallom, hogy bezáródott az ajtó, felkelek. Tök meztelen vagyok, és a lepedőt elnézve tényleg jó éjszakám volt. Hm, akkor jobban is érzem magam.

Irány a konyha, a kávé még nem jött le, de a száma a hűtőn pihen. Beteszem a többihez, név nélküli természetesen. Ez egy amolyan zsákbacica-doboz. Csak annak a száma van benne, akivel jó volt dugni. Így csak kihúzok egyet, felhívom, és van is ágymelegítőm. Persze, egy számot három kihúzás után kidobok, mert a négy alkalmas szex már házasság. Az meg a tökömnek sem kell.

Amíg ideér a feketém, lezuhanyozok. A fürdőbe tipegve csatatér fogad. Ahham, szóval innen indultunk. Értem. Összeszedem a ruhákat, bedobom a gépbe, majd a meleg víz alá állva megmosom magam. Végignézek testemen, és örömmel konstatálom, hogy ennek a kölyöknek is elmondtam, hogy egy szívás vagy karmolás, és reggel lelövöm. Ha lenne, még utána mennék.

Mindent elintéztem otthon, a szerelmem az övembe dugva, akkor indulhatok is. Reggelizni majd valahol megállok, hiszen, minek tagadni, a hűtőmben maximum két, egy hónapos pizzaszelet van, sőt, talán egy félig megevett halkonzerv is, de az lassan már beszél. A mai találkozó olyan szempontból különleges, hogy kapok címet, nevet, és estére már ki kell nyírnom a fazont. Nem gond. Magasabb gázsi, ehetek kínait. Szeretem a kínai kaját.

Fánk. Ez lett a reggelim, és épp a parkban ülve falatozok, mikor elsétál mellettem egy akárki, és ledob elém egy borítékot. Hello, nem vagyok kutya. Na, ezt szóvá fogom tenni. Felveszem a kis tasakot, benne három kép. Rusnya egy idióta, az tuti. De a gázsi, amit kapok, csábító. Az egyik képen látszik egy kölyök is. Azt írják, hogy valami buzi kis host. Na, ha ez host, akkor még szűz vagyok. Tuti valami bérelt spiné, azoknak van ilyen idióta haja. De nagyon farokállító kis dög még akkor is, ha alig látszik. Na, ezt ma hazaviszem.

***
Hajnal kettő. Tökéletes időpont egy kis öldöklésre. Már éjfél óta itt rohadok a ház előtt. Ott hagytam egy kis kurvát, csak hogy megöljem ezt a vén faszt. Remélem, hogy a kis őrzővédője velem tart ma éjszakára. Ha már elkúrták a ma esti segget, akkor adjanak valamit cserébe.

Földszinti iroda, nyitott teraszajtó. Ez a faszi várt engem? Milyen kedves. Remélem, valami italt is töltött. Felpattanok a korlátra, és belépek. A széf előtt áll, és már csukná be, mikor odaszólok neki.
- Hé, öreg, hagyd szépen nyitva - mondom, majd odaintek neki a stukkeremmel. Rám néz, lefagy, majd az asztalhoz szalad, és felkap valami rádiót. Belemorog valamit, de nem érdekel. Közben felcsavarom a hangtompítót a csőre, és lövök. Egyenesen a rusnya pofájába. Hah, jobban is érzem magam. Azonban, mielőtt a széfhez léphetnék, egy kacsát hallok. Kacsa, itt? Hm… Szép nagy példány lehet, és kifejezetten amatőr, ha vizes tappancsokkal járkál.

Nyílik az ajtó, én meg lövök. Mellé, természetesen. Kinyírni nem akarom, csak játszani vele. Nem tudom ki ez, de az anyámat szidja. Hm, igaza van. Tényleg egy ribanc. Mindegy. Bepillant, én meg kicsit elhúzódok. A falnál már nem lát. Erre bereptet egy vázát. Kinek néz ez engem?! Grr. Beugrik, és most véletlenül lőttem mellé. A lábait akartam, de gyors a kis segg. Lebukik az asztal mögé, én meg odasétálok. Ha felemeli a fegyverét, lelövöm.
- Könnyű a halott mellett feszíteni, mint geci a pokrócon. - Milyen kedves…  
- Ki vagy, kölyök? - Elregéli, hogy a széf kell neki. Ja, valami füves kis köcsög. Aztán végre elődugja az orrát az asztallap mögül.

Olyan tekintettel néz rám, mint a sátánra. Hm, sokat elmélkedtem már azon, hogy ez a vörös lencse talán túlzás. A kölyök haja majdnem röhejes, de neki valahogy jól áll. Ki is van verve az arca rendesen… ő az a tipikus pasi, aki a mágnespadot potenciális ellenségnek tekinti. A szemei… na most vagy én vagyok a hülye, vagy rózsaszínek. Mindegy.
- Egy stanisziliben van, ami nekem kell, a többi pénzt elviheted, sőt, nekrofilkodhatsz az öreggel is - röhög rám. Hm, kicsim, én ma nem nekrofilkodni fogok. Esetleg ha belefulladsz a matracba.

Kintről hallani a rendőröket. Ki a fasz hívta őket?! Lényegtelen. Ki kéne juttatnom ezt a kölyköt is.
- Hé, kölyök. Velem jössz - mondom neki, mire megrántja a vállát, és feláll. Elindul a széf felé, én meg mögé lépek, és a könyvespolchoz nyomom. - Mondom, hogy velem jössz - suttogom fülébe.
- Mi a fasznak? Nekem a cucc kell. - Ahham, szóval így játszunk. Oké. Elengedem, és mielőtt a széfhez érne, kiveszem a számára olyan kedves anyagot.
- Akkor viszem ezt a kicsikét helyetted - vigyorgom neki, mire majdnem felordít.
- Állj meg, szemét rohadék! Add vissza, az az enyém! - Közben a zsebembe dugtam a faszi pénzét, jól jön, kiegészítés. Elindulok kifelé, a pincsi meg utánam. Illetve a drog után, de ez mellékes.

Kimegyek ott, ahol bejöttem, és a kocsiba ülök. A kölyök bepattan mellém. Röhögve nézek rá.
- Mit röhögsz? Add már ide a cuccot!  - Felé hajolok, és ügyelve arra, hogy ne érjek hozzá, bekötöm az övét.
- Vigyázz, nehogy kiess az üldözés közben, cicus - mondom neki.
- Milyen üldözés? - Végszóra megjelenik a kocsi mögöttünk, én meg indítok és nyomás.

A zsaruk csak nem akarnak lekopni, pedig már vagy fél órája kergetnek. A srác, mellettem, halálra vált arccal néz hol rám, hol hátra.
- Mondom, hogy van igazolványom! Állj már meg a rohadt életbe! - visítja. Már percek óta ezt skandálja. Nem tudom, melyik az ok: tényleg ilyen cukorpofa, és kihúzna a szarból, vagy egyszerűen sok volt neki, mikor kiért a könyöke az ablakon, az előző körforgalomnál.
- Higgadj már le. - Tovább vezetek, sikátorok, utcák, parkok, parkolók. Egy óra, és lekopnak. Helyesebben találtam egy kis utcát, ami mellett ezek a barmok csak elhajtottak. Komolyan, hogy lehetnek ennyire idióták…

Hátranyúlok az ülésre, és előhalászom a reggeliről maradt két fánkot. A srác még mindig visítozik mellettem, hogy adjam a cuccot, és ő lelép, meg, hogy mekkora fasz vagyok, hogy fánkot zabálok hajnalban. Megunom. Kicsatolom az övet, a műszerfalra teszem a kaját, és a sráchoz hajolok. Egy pillanatra elhallgat.
- Ha nem fogod be azt a csinos szádat, adok bele valamit. - Kikerekednek a szemei, és már nyitná a száját, hogy valamit válaszoljon, mikor kicsit előrébb hajolok, lefogom mellette a kezeit és belenyomom a fejét az ülésbe. Ajkaira marok, és megharapom. Azonnal nyitja is a száját, mire átcsusszan nyelvem. Kis erőszakos, már kétszer rám harapott. De nem érdekel. Percekig tépem ajkait, mikor elhajolok tőle. Persze, hogy azonnal sipítozni kezd, hogy rohadjak meg, meg, hogy milyen köcsög vagyok. Itt unom meg. Az ölébe dobom a barna zacsit.
- Elegem van a sikítozásodból. Rosszabb vagy, mint egy vénasszony. Húzz a vérbe, vagy fogd be a pofád és várd meg, hogy olyan helyre érjünk, ahol megkúrhatlak. - Megint kikerekednek a szemei. - Bár, lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg elhúznád a beled. Már szexelni sincs kedvem, annyit rikácsoltál - sóhajtok fel, majd a fánkért nyúlok, és tovább kajálok.


Meera2010. 09. 05. 17:06:53#7581
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~ raukonak


Az előző partit elvitte az ár. Mondjam rendesebben? A
z ipsémet több kilométerről lőtték fejbe, méghozzá úgy, hogy pont a két szeme közé ment a lövedék. Tiszta agy, meg velő lettem, majd a riporterek kezdtek el zaklatni, hogy most mit szólok hozzá, hogy a kedvesem meghalt?
Egy kibaszottul nagy, dagadt köcsög volt, aki azt hitte, meghúzhat, ha eleget fizet. A te szottyadt, zsíros dákódat még bottal sem érinteném meg, lúzerkám. A kopók viszont nagyon gyorsan a helyszínre kerültek, alig tudtam kiszabadulni.

Most új ügyfelem villája felé baktatok a sötétben, állítólag kikúrt gazdag az ipse, én pedig szeretem a ropogós zöldhasúk érintését, és tapintását, és... Dohánynak sem utolsók. Elég puccos környék ez, ha jobban körülnézek, mindenhol tornyos, és előkelő épületek terpeszkednek, a drága illat még az útszéli kukákat is belengi. Magamutogató népség, van, aki még az utcára is tetet szökőkutat, csakhogy lássák, mennyire merész.
Ugyan kérem, majd mikor ezt a szomszéd megunja, és ki akar nyiffantani...
Akkor legyél nagylegény.
Ásítok egyet, kissé meggörnyedve, mert kezeimet lusta vagyok kivenni nadrágomból, és ilyen későn az atyaúristen se nézi, hogy mekkorát bődülök.

`~´

A megbízó pasas rémségesen paranoid, első dolga az volt, hogy kipaterolta a feleségét a szomszéd szobájából, és berakatott oda engem. Csodálkozva nézek szét a szobában, ami egy teremnek is nevezhető így hirtelen. De mikor az ágyat meglátom, és az előre kikészített pénzt, valamit a barna papírba csomagolt cuccost, rögtön kezet nyújtok.
- Védem a hátsóját, mister – remegve nyújtja felém apró pracliját. Tömzsi, vörös manó, úgy néz ki, mintha Középföldéből szabadult volna el, mivel Gandalf nem fogta elég erősen a gyeplőt. Izzad, fehér kendőjét kikapja mellényzsebéből, és megtörli homlokát.
- Végeláthatatlanul hálás vagyok, Mr...
- Csak Crimson – csillan fel a szemem, mikor látom, hogy akkora kád van a fürdőben, hogy hatszor beleférnék. Megnyalom a szám szélét, és elégedetten felmorranva érintem meg a kád peremét. Az öreg észre sem vette, hogy pillanatok alatt a másik szobába sunnyogtam át, így ijedten nyikkan egyet.
- Használjon mindent kedve szerint, de kérem... Védjen meg... A legprofibbat fogják küldeni, mert rengeteg pénz áramlott ki a befektetőmtől, aki el akar tenni láb alól – nyel egy óriásit, ami felért egy jól telerakott vécé lehúzásának hangjával.
- Ha profi a pasas, max. annyit tudok tenni a szebbik feléért, hogy tisztességesen eltemettetem – felelem lazán, miközben egy méretes cserépedényt vizsgálgatok. Poloska? Szép. Kirántom a virágból az apró, de fontos készüléket, és elmorzsolom a tenyeremben.
Az öreg csuklik egyet, és kiaraszol a szobából, még motyogva valamit az orra alatt. Bolond vénember, kifizettél mindent előre a nagy sietségben, innentől mi fog motiválni abban, hogy tegyek is érted valamit?
Az ágyhoz lépve a füves tasakot szépen elrejtem a nadrágom zsebében. Sokat cikiznek, mert hogy milyen lógós a gatya, és hogy két heti szar tuti elférne benne, de. Imádom, mivel a közepes fegyveren át, a sokkolóig minden elfér benne, főleg ha a zsebet benyitom az ülep részébe.
Kreatív vagyok, nemde?

`~´

Két napja dekkolok itt, jelenleg a kádban áztatom magam, hajnal kettő van. Az öreg nagyon kényes mindenre, ha a tornacipőm talpa csikorog, azt hiszi, egy furgonnyi ninja ront ki a ház előtt. Szóval mezítláb mindenhová, a nadrág surrogása pedig a tárcserélésre emlékezteti. De mikor már azzal jött, hogy a piercingjeim fénye úgy csillan meg a falon, mint a lézer, akkor otthagytam a fenébe, és most jelenleg itt gubbasztok totál nyugalomban. A fürdő pontosan az irodája mellett van, ahol állandóan rostokol, és nyomja a gépet.
Mindent hallok, de megunom a szörtyögős lélegzetvételeit, és megnyitom a csapot rendesen, hogy csobogjon. Elmerülök teljesen a vízben, élvezem, ahogy a meleg víz simogatja a testem, ráadásul valami illatos tubust véletlenül belelöktem, így talán...
Szippantok mélyeket a levegőből, hogy beazonosítsam.
Valami kókuszos szarság. A nevelőapám ezt úgy hívta, hogy háziasszony illat. Ugyan már, neki mindenről a kókuszgolyó jutott eszébe, meg a sütemény. Lejjebb ereszkedem a vízben, hogy az orromig érjen, de a hajamat ne basztassa. Hirtelen az adóvevőn ijedt hang szólal meg, amit letettem a retyófedél tetejére.
- Crimson... itt van...? Itt van egy... egy olyan... fegyver van nála...
Ezt már a mai nap folyamán ötször eljátszotta, ugyanezzel a dumával, ugyanezzel a hanglejtéssel. Unom. Azonban mikor a lihegése is megszűnik, majd egy tompított durranást hallok, rögtön kipattanok a kádból.
Azt a hétkeserves kurva eget!
Felkapom a melegítő nadrágomat, és így vizesen kicaplatok a folyosóra, hogy bemenjek a vén buzihoz, megnézni, hogy mennyire csődölt be. Ha tényleg profit küldtek, akkor neki vége, mint a botnak. Berúgom az ajtót, és még abban a pillanatban a fülem mellett süvít el egy golyó. Kishíján kicsapta a fülemből a fülbevalót, és megpörkölte a hajam.
A HAJAM!
- Kurva anyád! – jön a válaszom, és inkább behúzódom a fal mögé. Basszus, rohadt köcsög, csak lássam meg rendesen a pofád, olyan golyót kapsz a szemeid közé, hogy nem felejted el, hol születtél. Tiszta víz vagyok, a lopakodásnak annyi, a cuppogó, mezítelen talpak csattogása nem kifizetődő egy ilyen állat mellett.

Ahh, most kellene egy stavoresz...

Az árnyékából látszik, hogy a koma nem éppen kanál emelgetéssel lett jó és jobb. Robusztus egy ipse, de rögtön el is húzódik az ablaktól, hogy ne tudjam bemérni, hol van. A picsába, télleg profit küldtek, a rohadt életbe... Dagi már zsíros folttal elkenődve feküdhet az asztalán.
De nekem be kell mennem, a széfét tuti kirámolom. Majd ráfogom erre az fószerra, csak éljem ezt túl. Óvatosan elkapom az egyik drága kínai vázát a helyéről, és figyelem elterelésképpen behajítom a szobába, mire egy durranással ezernyi kis darabra szakad szét, miközben beugrom a zsiradék íróasztala mögé, de így is súrol egy golyó.
Ennek semmi sem vonja el a figyelmét, bassza meg?! Az kibaszottul nagy szerencsém, hogy fürge vagyok, és kiszámíthatatlan a mozgásom, különben egy szivacsot is irigységre késztető szelelőlyukakat kapott volna az ábrázatom.
Oké, B-terv.
- Könnyű a halott mellett feszíteni, mint geci a pokrócon! - morgom neki az asztal mögül, szinte látom magam előtt, ahogy nagy alakja megfeszül, várva, mit teszek. Kölyök vagyok még, az igaz, de meglepit tudok okozni. Az a lényeg, hogy most figyeljen, ne egy tárat eresszen az irányomba.
- Ki vagy kölyök? - úristen, a hátamon felállt a szőr a hangjától, még a hideg veríték is kicsapott. Mint a tenger zúgása, mikor be van rekedve. Szerintem a jóisten direkt nem engedte látnom a pofáját, mert lehet, hogy ott vizelném össze magam. Ha már itt tartunk... el kéne mennem templomba.
- Mellékes. A széfet akarom, abból a pénzt leszarom. Ha kell a stukkert is leteszem, de mint azt mind a ketten tudjuk, nem lenne kifizetődő – dugom ki a két kezem, majd végül a fejem is.
AZTA ROHADT!
Ezek után, terápiára kell járnom, mert most akkora kisebbségi komplexusom lett, hogy még Napóleon is lájtosan éldegélt a sajátjával ehhez képest.

Haja kócos és olyan világos szőke, hogy a plázában se látni sötétebb szőke bigét. Bőre átlagos, nem is fehér, de nem is túl barna, mégis szinte rikít a nyitott ablaknál lengedező fehér csipkefüggönyök között. Szemei vörösek, szinte látom a poklot. Ne már! Ez maga a sátán, vagy a fia, esetleg a távoli unokatestvére, de ez a szem tuti nem azért olyan, mert bevertek neki egyet.
Úgy néz ki, mint egy komplett harckocsi, ergo legyőzhetetlen feeling úszik körülötte. Füleiben egy-egy piercing csillan meg a holdfényben, mire ritka pipa leszek. Hé, itt csak én villoghatok, komolyan mondom, a férfiúi önbecsülésem képes csak a jelenlétével levágni. De az Ő szeme is ki van festve. Gratulálok.
- Egy stanisziliben van, ami nekem kell, a többi pénzt elviheted, sőt, nekrofilkodhatsz az öreggel is – villantom ki szemeimet a mahagóni asztallap mögül, mire látom, hogy ajkaira nem éppen jóságos, meleg mosoly ül ki.
Nem hagyom magam Hitman drága, pozőr köcsög. Én élni akarok, a füvet akarom kiszedni, és tessék!
Le kell szoknom, nem szabad vonzódnom hozzá, mert volilá, kapok egy ilyen helyzetet a nyakamba! Mi a faszomért nem tudtam simán lelépni?
Kintről egyre erősödő szirénázás csap fel, én pedig vizesen, nem éppen fényes helyzetben, lövő állásban szuggerálom életem eddigi legóriásibb Góliátját.

Ahh, most kellene egy stavoresz...


1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. <<9.oldal>> 10. ... 15

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).