|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2011. 01. 11. 17:01:50 | #10422 |
 Karakter: Shadow
Megjegyzés: ~ Gazdimnak
Ez a kis idióta összebarátkozott egy tőlem körülbelül kétszer nagyobb, néger faszival. Az még nem is lenne baj, hogy elverték a kis ribancot, az viszont meglepően fura, hogy engem is odahív, mikor beszélgetnek. Gondolom, hogy a kedves medve valami rég ismerős. Nos, az is marad. Nem akarom, hogy Crimson kapcsolatokat újítson fel idebent. Így is elég fura most is. Látom rajta, folyamatosan látom, hogy titkol valamit, és valami baj is van. De ha ő nem mondja, én nem kérdezem meg. Nem vagyok én hősszerelmes.
De ha baja lesz, embert fogok ölni.
Sokat.
Ezért is idegesít, hogy másnap este a szó legszorosabb értelmében kivezettet a fürdőből. Mi a faszra készül?!
Visszavisznek a cellába, de ideges vagyok. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telik el, amikor valami kavarodás lehet, hallom, hogy pár őr a nevét kiabálja, aztán megszólal a vészjelző, és minden zsaru a fürdő felé rohan. Nekem megáll a szívem, és olyan eszeveszett tempóban kezd el újra dobogni, hogy ki akar szakadni. A rácshoz megyek, de nem üvöltök. Tök felesleges lenne bárkinek is kiabálnom, amíg azt az idős őrt meg nem látom. Max bezárnak a sötét szobába, mert bunkózok az őrséggel.
És a kurva életbe! Már hajnalodik, amikor végre, az őrségváltás előtt meglátom azt, aki nekem kell.
- Hol van? - kérdezem kertelés nélkül, mire összerezzen. - Kérdeztem valamit! - ütök ököllel a rácsba, mire felém fordul végre, és csendre int.
- Nincs baja - mondja kimérten.
- Állj meg, a kurva anyád! - üvöltök utána teljes hangerővel, mire egy másik őr is megjelenik, de Crimson haverja elhessegeti.
- Ne szidd az anyámat - sziszegi, amikor közelebb lép. - Mondtam, hogy jól van.
- Ne nézz hülyének, cseszd meg! - Próbálok én is valamivel halkabb lenni, de nehézkesen megy. Nagyon ideges vagyok.
- Nem nézlek, tényleg jól van.
- Akkor miért nem hoztátok vissza?! Mi történt a fürdőben?!
- Azt, hogy ott mi történt, nem fogom elmondani neked. De este visszakapod Wainert - mosolyog rám bíztatóan. - Addig nyugodj le. - A mosolya tényleg bíztató. De akkor is ideges vagyok. Mi történhetett? És akkor most hol is van Crimson? Mennyi az esély arra, hogy valami bődületes faszságot csinált, és épp a sötét szobában csücsül? Ha azt mondta az őr, hogy estére visszakapom, akkor szerintem csak ez lehet. Egy börtönben annyi hely nincs, ahova eldughatnak valakit.
***
Bull ül le mellém reggeli közben. Más a közelembe sem mer jönni, nem tudom.. talán a kisugárzásom. Alapjáraton is elég félelmetes, legalábbis már Crimson is mondta. De most, hogy még ideges is vagyok és aggódom is. Féltem ezt a kis hülyét. Ha valami baja lesz, akkor bele fogok bolondulni, de alap, hogy lelövetem magam. Alex-el maradtak kettesben, de akkor…
- Ne parázz, nem lesz baja - mordul fel mellettem valaki, mire összerezzenve nézek Bullra.
- Baja lesz - sóhajtom.
- Nem lesz.
- Hol van? - nézek rá.
- Gondolkodóban. - Félrepillant, majd a fülemhez hajol. - Alex meg az orvosiban. - hatalmasra nyílnak a szemeim. Tekintetemmel elkezdek keresni valakit, aki magyarázatot adhat erre. Crimson sosem volt… de mióta bekerültünk, nem szívott. De ennyire sosem volt agresszív.
- Weed - emelem fel kissé a hangom, mire az említett felém fordul. Meglátja mellettem Bullt- és összerezzen. - Mássz ide. - Olyan csigatempóban közeledik, hogy a végére Bull szólal meg.
- Szedd már a lábad. - Weed Crimson haverja. És ha az, akkor füvezik. És ha így van, akkor ő biztosan tud nekem mondani valami okosat.
- Mi van Crimsonnal? - kérdezem előre hajolva, miután leült velünk szemben, az asztalhoz. Nem szül. Felváltva néz engem meg Bullt, és olyan arcot vág, mint akinek csak egy hangosabb szó kell, és visítva pisili össze magát. - Weed. Kérdeztelek. - Összerezzen.
- Én… szóval… hát… - Bassza meg, így nem haladunk! Az asztalra csapok, mire egy őr elindul, de Bull csak feláll, az őr azonnal bekanyarodik az asztalok között. Hálásan nézek a nagydarab csokipudingra, majd Weedre, aki szinte könyörög, hogy mehessen.
- A fürdőben elverte Alexet, igazam van? - Bólint. - Soha nem vert el ennyire senkit. - Bizonytalanul, de bólint. - Mióta bent vagyunk, nem jutott cucchoz, ugye? - Bólint. - Elvonási? - Először igennel bólint, majd kikerekednek a szemei, és pánikba esve kezd el nemlegesen integetni a fejével. Bull felnevet mellettem, mire még én is összerezzenek, Weed meg már hullafehér, ezért intek neki, hogy húzzon a vérbe, ő meg el is tűnik. Még az ebédlőből is.
- Még mindig szív? - kérdezi Bull.
- Ja.
- Nem zavar?
- Ha így boldog…
- Szoktasd le.
- Próbáltam…
- Nem ment?
- Hajthatatlan.
- Az. - És fennkölt csevegésünk legnagyobb örömömre véget ér, mert jeleznek az őrök, hogy húzzuk vissza a belünket a cellákba, egy óra pihenő, utána szabad foglalkozás.
***
A szabadfoglalkozás idejében megkértem újdonsült legjobb haveromat, hogy próbáljunk meg valami többet kideríteni arról, hogy hol van Crimson. Ha a sötét kamrában, akkor meddig? Ha elvonásija van, akkor hogy kezeljem?
Azt hiszem, Bull meggyőző ereje nem a mosolyában rejlik. Mosoly?! Vicsorgás. Szinte morog. De bevált. Valami, számomra ismeretlen srác felvilágosított minket az elvonási tünetekről, így a következő utam a jó fej őrhöz vezetett, aki kettőtől volt műszakban megint. Elmondtam neki, hogy ha Crimson kéri is, hogy máshova vigyék, ne vigyék. Meg akartam kérdezni, hogy mit kér az ígéretért cserébe, de Bullra nézett, és közölte, hogy ez teljesen természetes. Gyakrabban kellene csokipudingokkal közlekednem. Még azt is megígérte, hogy a cellába hozatja majd a vacsorát, tekintve, hogy Crimsont a vacsora előtt kiengedik, de szerinte nem lesz hangulata a tömeghez. Beleegyezek, megköszönöm, és megígérem neki, hogy intéztetek valakivel cigit. Dugidohányos, láttam. A mellettünk levő, üres cella előtt szívja, amikor nem látja senki.
***
Visszakaptam. A vacsora előtt, ahogy az őr ígérte. Egészen konkrétan bedobtak egy majdnem-hullát. Azonnal odaléptem, és megpróbáltam a karomba venni, de először el akart lökni. Várnom kellett, mire kinyitotta a szemét, rám nézett, sóhajtott egyet, és ő karolta át a nyakam, hogy fel tudjam emelni. Lefektettem az alsó ágyra, de enni nem volt hajlandó. Azt hiszem, majdnem öt percig kellett a lelkére hatnom, mire bekanalazott egy fél tányér levest, majd lelökte a tálcát az ágyról. Mire összeszedtem a kajamaradékot és feltakarítottam a padlót, elaludt. Nem akartam mellé feküdni, mert azt mondta a srác, hogy ne tegyem, sosem tudni, hogy nála milyen lesz ez az egész. Lehet, hogy megfojt álmomban, akaratán kívül.
Az ágy végébe ültem, és ott próbáltam ébren maradni, de nem ment. Fáradt volta, idegeskedtem majdnem egy egész napja, és semmit nem aludtam. Így, hogy itt van, még akkor is, ha ennyire szarul van… jobban vagyok. Nekem ő a drogom.
Hajnalban kelek fel. Ő az ágyon fekszik, ébren, de teljesen mozdulatlanul. Rám néz, amikor megérzi, hogy mocorgok. Mosolyog, és int, hogy menjek közelebb, amit meg is teszek.
Nem szól, csak megölel. Gondolom, ez az akar lenni, hogy hiányoztam.
- Mi történt? - kérdezem.
- Lényegtelen - paskolja meg az arcomat.
- Nem. Nem lényegtelen. - Kicsit ideges vagyok. Ő is, látom a szemén.
- Ne faggass, cicus. - A hangja kicsit fura. - Miért hoztak ide vissza? - kérdezi, szerintem nem is tőlem, csak úgy…
- Mert neked mellettem a helyed - simítok végig a hátán. Fogalmam sincs, hogy honnan jön az ötlet, de a keze mozdul, és rámarkol ágyékomra, mire felnyögök. - Fejezd be - szólítom fel, most a legkevésbé sem alkalmas az idő a dugásra.
- Akarlak - suttogja, és belenyal a fülembe.
- Nem.
- Mi…? - Eltol, majd gondol egyet, lelök az ágyról, és rám ugrik. Ütni kezd. - Kit dugtál?! - Ordít. Egy őr már a cella előtt áll, de nem szól. Eleve nem is merne szerintem, de jobb neki így. Rabok vagyunk, öljük meg egymást.
Percekig csak üt, ahol eltalál, de a végére már eléggé fáj. Amikor bekönyököl a bordáim közé, megfogom, fordítok a helyzeten, és én vagyok felül. Lefogom, teljes testemmel ránehezedek, és érzem, ahogy vérezni kezd az orrom. Az első csepp Crimson arcára hullik, és végre megnyugszik. Először döbbenten néz rám.
- Engedj el! - visítja, és amikor megteszem, kezével arcomat kezdi simogatni, majd a nyakamba hajtja a fejét. Nem vagyok benne biztos, hogy sír, de nem fogadnék arra sem, hogy nem. - Sajnálom - suttogja, majd nem szól többet, csak ölel, néha belecsókol a nyakamba, de nem szólal meg.
Legnagyobb szerencsémre elalszik, de olyan görcsösen szorít, hogy nem tudom magamról lefejteni, csak annyira, hogy mellé feküdjek. Én nem tudok, és nem is akarok már aludni, neki kell most a pihenés. Még akkor sem ébred fel, amikor reggelizni kellene menni, de mázlinkra ez az őr is jó fej, így felhozzák nekünk a reggelit is, tekintve, hogy Crimson ugye gondolkodóban volt.
És a nap csak telik. Amikor felkel, és elenged, szó nélkül mászik az ágyra, és a fal felé fordul. Nem szól egy cseszett szót sem, ahogy én sem. Csak leülök a fal tövébe, szembe az ággyal, és nézem, ahogy egyenletesen mozog a teste. Nem tudom, hogy csak szuszog, vagy alszik is, vagy csak velem akarja elhitetni, hogy alszik. De minden esetre kibaszottul csendben vagyok, a közelébe sem megyek, fel sem kelek, csak pihenjen, és legyen jobban… nevessen, beszéljen hülyeségeket. Bármit… akármit, csak ne legyen ilyen, mert ha így látom, fáj a mellkasom.
Már ebéd. Crimson alszik, vagy nem tudom. Nem megyünk, de most is megkapjuk az ételt, akárcsak a reggelit, bár még ahhoz sem nyúlt senki. Az őr felszólít, hogy a vacsorához vagy lemegyünk, vagy nem kapjuk meg. Bólintok, bár szerintem akkor nem megyünk le. Nem fogom leráncigálni, ha ennyire szarul van.
Szabadidőben viszont, ugye nyitva vannak a cellák. Én ugyanott ülök, ahogy eddig, teljes csendben, nézve őt. Aztán valaki hirtelen megáll a rácsok túloldalán. Odanézek. Weed az.
|
| Meera | 2010. 12. 01. 20:59:16 | #9589 |
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~raumnak
Boldog születésnapot ♥__♥
Cicus annyira... Figyelmes, óvatos, és... ahh kurva kemény! Imádom, szeretem, akarom! Annyira jó vele baszni, együtt lenni, minden szart csinálni, bár a beszélgetésen még finomítanunk kellene, és a macskát is meg kellene vele szerettetni... Úgy tesz magáévá, hogy azt sem tudom hol vagyok, a kintről jövő hangokra csupán csak nyögéssel tudok válaszolni, nem is hallom rendesen... Annyira jól... csinálja...
Én már rég elélveztem, de forró testének közelsége, és a csókok, amiket tőle kapok, ébren tart, szítja bennem a vágyat, és még valamit... Lábaim dereka köré tekerem, nyögdösni tudok csak alatta, hangosan, leszarva azt, hogy ki hallja. Mikor gyorsít a tempón, kéjesen, de mégis valami furcsa töltettel sikerül rámosolyognom. Látom, ahogy felcsillannak szemei, és el is élvez, én pedig boldogan kucorodok hozzá.
Mondanám, hogy imádlak, és szeretlek, de szerintem nem tudnám kimondani. Nosztalgiázni kezdek hirtelen, mikor először, más értelemmel sikítottam utána ugyanezt.
„- Várj már! Szeretlek!
- Crimson, baszd meg! Tele a terem, te meg utánam ordítod, hogy szeretsz.
- Ki a fasz beszélt rólad?
- Kussolj, és kövess. Akkor adok.”
Hát nem... romantikus...?
***
Úgy örülök mikor a fiúkat látom, hogy hihetetlen. Weed kulturált üvöltéssel és visítással vetődik a nyakamba, én pedig megpaskolom a hátát. Mesélnek nekem pár aranyszabályt, főleg Cornerék, akik már vagy két éve itt bumliznak. Lazák, nem?
- Hé, Wall, meddig álldogálsz ott? Tisztára olyan vagy, mint a Szabadságszobor! - röhögök fel, mire válaszul vállon öklöz. Odacsoszog Ő is hozzánk, össze vissza dobáljuk a szavakat, rohadtul örülök nekik, csak nem lesz szar ennyire a sitt. De valami kezd nyugtalanítani. Kezdek kifordulni önmagamból.
A francba, füvet kell szereznem.
Mikor Weeddel ezt halkan megbeszélni készülnék, odabök valahová a hátam mögé, én pedig készségesen hátrafordulok, és meglátom, hogy... Na ne, a börtön ügyeletes ribije. Zavar?
Felteszem a kérdést magamnak. Egyszer egy pszihomúkus mondta a rendőrségnél, hogy tegyem fel mindig először a kérdést magamnak. Felteszem:
Zavar?
És most nyugodtan, röviden válaszoljuk meg a kérdést.
KURVA ANYÁD!
Odalépek, és szépen megragadom a szétmarkolászott vállat, és egy laza mozdulattal szebb célok felé terelgetem. Shadow mellé állok, az én cicám az én cicám.
- Vele ne haverkodj cicus, ez egy hímringyó. Még egyszer megerőszakolod a szemeiddel, és kikaparom őket – mellékes, hogy nincs is körmöm, de a börtönélet hosszú, megnövesztem, csak a te kedvedért.
- Tedd magad takarékra, Crimson! Csak dumáltam vele – az a mosoly... kiverem a fogait.
- Leszarom, mit csináltál vele, azt tudom mit akartál... eleget hallottam már rólad – még a kis csicska érzi magát sértettnek, és nekem akar jönni, de válaszul a többiek köré gyűlnek, és basztatni kezdik. Imádok bandában lógni, mert akkor hatalmas vagyok, mert tudom, hogyha arra kerül sor, kiállnak értem. Meg fordítva is.
- Ennek igazán nem volt értelme. Tudhatnád, hogy nem erőszakolt volna meg olyan könnyen – elvigyorodom a morcos hangra, a többiek pedig röhögni kezdenek. Wall lustán odalép, és felvilágosítja Alexkáról. Pff. Shadow nyakába vetem magam, és ölelgetni kezdem, teljes hevülettel. Shadow a sötét szobában? Olyan lenne, mint egy lámpa, főleg ezzel a hajjal...
Ha valaki Sebby cicám véletlenül, valami különös oknál fogva a sötét szobába juttatja, garancáltan morci leszek.
***
Nyugodtan pancsikolok, Shadow mellett csak tán nem kúrnak seggbe, meg egyébként is, vagyok én annyira férfi, hogy előbb tépjem le a támadónak, mintsem magamban találnám. Talán még énekelnék is a zuhany alatt, de bejön a ribancunk, és kacér pillantásokat vet cicusra.
Feldugom a seggedbe a zuhanyrózsát, még szemmel sem erőszakíthatja meg az én cicuskámat, rá sem nézhet, SŐT semmilyen formában nem létesíthet vele szexuális kapcsolatot. Mert a gyomrában találja meg az összes szappant.
Elhalad mellettünk, mint valami gróf, én pedig megengedek magamnak egy sunyi vigyort. Megvárom amíg mindenki kimegy... Véged lesz, mint a börtönőrbácsi botjának.
Shadow csöndesen szappanozza magát, de a tekintetét sokszor érzem magamon.
Egyszer csak, hogyhogy nem, egy szappan csúszik be mellém, én pedig lenézek rá. Valaki a körmével belevésett valamit. "JÖVÖÖÖK!"
He?
Jövök?
Mi van?
Oldalra fordulok, és csak egy óriási csokipudingot látok meg, fehér tálban. Pislogok kettőt, bassza meg, nem szívtam semmit sem... Egy kikúrt nagy néger csávó, a két méternél is nagyobb magasságával szinte lenyomja Shadowot, ráadásul olyan kigyúrt, hogy rá senki nem mondhatja azt, hogy hájas.
Valahonnan ismerős a tag.
Elcammog mellettünk, a hátsóbb régiók felé, és én némán imádkozom, hogy kúrja szét Alexke seggét, hallani akarom az ordítását, a sikolyait.
Egyszer csak odakintről betoppan valaki, teljes ordítással és hevülettel, mintha totál elfelejtette volna, hogy ez itt egy böri, és itt jobb meghúznod magad, hacsak nincs pártfogód valamelyik bandánál. Felsóhajtok, mikor Weed két szappanon csúszkálva befarol mellém, arrább lökve engem, hogy odaférjen hozzánk.
Hallom Shadow mély, lemondó sóhaját, mire rávigyorgok.
- Nos, új falatka, beavató szertartást szerveztem neked – kacsint rám, és a törölközőjének két végét megragadja, és felpörgeti. Na ha most rácsapsz azzal a seggemre, és bevörösödik, neked véged. Megöllek.
- Ezzel a szolid, mégis ütős hangszerrel kell megszólaltatnod Bullt – röhög fel, mire felvonom a szemöldököm. Leveszem a zuhanyrózsát, és egy laza mozdulattal fröcskölöm le, mire felhorkant.
- Ki az a Bull?
- Öhm, a nagy csokipuding? - Shadow itt felmorran, miközben én azon filózok, hogy hogy nem lehetünk mi testvérek, ezzel az agymenettel... Ő is pudingra asszociált? Kész röhej. - Wáhhá, igeeen!
Sejtelmesen elvigyorodom, és elveszem tőle.
- Felőlem, neked fog fájni – paskolom meg az arcát úgy, mintha most vinnék el a temetőbe, vagy most világosították volna fel, hogy az egyik kukában lakó hörcsögét elvitte egy csöves.
- Szerintem nem túl jó ötlet – fogja meg Shadow a karom, mire megnyalom az arcát. Megrándulnak az arcizmai egy pillanatra, és nem felejtek el szépen nézni rá.
- Nyugi, Weed már befőtt.
- Ha bármi bajod lesz, akkor... - nem hagyom hogy befejezze, így csitítólag megkarmolászom a mellkasát. Kacsintok, és elmegyek hátulra, hallom, ahogy Weed már felkonferálta az egészet, odakint már a cuppogó talpak jelzik, hogy kisebb tömeg állt össze.
Meg is látom a debella állatot, a hátán levő tetkó igazán impozáns és szép, nem az van ráfestve, hogy „anyabaszó” vagy a másik szélsőség, a „anya pici fia”. Megpörgetem a törölközőt, és egy akkorát csapok, hogy a csempén visszhangzik az egész, mint valami orbitális pofon hangja. Baljóslatúan megmerevedik, és lassan megfordul, látom Alexkét, ahogy csillogó szemekkel várja a megtorlást.
- Nyuszkó... - kezdi lassan, pajeszát megvakargatva néz le rám. Húúha, eddig is ilyen nagy volt? Hát menten beszarok. Majd elvigyorodik, felkap, és egy csontropogtató ölelésbe zár. Fú, ekkora mázlija még Napóleonnak sem volt...
Azt hittem tévedtem... Ha nem Ő lett volna, szétbaszta volna úgy a seggem, hogy még anyám se ismer rám. Mondjuk, nem nagyon ismertem, emlékképeim, foszlányaim vannak róla. Ugyan már, egy kukába dobott, hát nem tök lol?
- Drága nyuszkó, hát mi van veled? Azt mondtad két év, és jössz utánam, erre tessék másfél évvel hamarabb jöttél! Mi az ábra? - röhög fel, és letesz a földre, mire csöndet intek neki, és a döbbent Alexka felé fordulok, majd sátáni mosollyal kifeszítem csapásra készen a törölközőt.
- Wáháháá... - kuncogok, mire Bull is fogja magát, és SUTTY!
Hatásszünet, zuhanyterem váltás.
Weed már csak annyit lát, hogy a szőke botladozva menekül, mi meg felváltva csapkodjuk a seggét, Bull alatt remeg a föld, én pedig szinte suhanok a nedves csempén, átszellemült arccal.
- WÍÍÍÍÍ! - visítom, majd a következő pillanatban a lábai közé dobom a törölközőt, mire betaccsol, és szépen elcsúszik a kijárat felé. Lepacsizok Bullal, és odahívom Shadowhoz, hogy bemutassam neki.
Szerintem össze fognak haverkodni, csak annyiban különböznek, hogy Bull többet beszél, de ízlés meg munka ugyanaz.
- Bull, bemutatom neked cic... Shadowot. Shadow, ő itt Bull, régi bajtárs – direkt nem a haver szót használtam, mert az túlságosan gyenge lett volna. Lógok neki két élettel, a rohadt életbe is.
Kimérten kezet fognak, én pedig Shadowhoz lépek, mire Bull elhúzza a száját.
- Hoppá. Sejthettem volna. Túlságosan is gördülékeny a járásod.
***
Úgy néz ki, hogy Shadow tőmondatoknál is többet tud Bull felé, így kezdtem örömködni, hogy jól kifognak jönni egymással. Bár még az elején egy szemvillanással jeleztem a csokipudingnak, hogy a régi élményeinkről ne sztorizgasson. Csöppet sem volt vicces egyik sem, még most sem tudok utólag röhögni rajtuk.
***
Másnap lazán eltelik a nap, és Alexke pont visszaér az esti zuhanyozás végére, kissé furcsán jár, lehet hogy az egyik őr seggbetoszta. Oly mindegy, de most elbeszélgetek vele egy kicsit, hiszen kötöttünk egy kis üzletet, és a rám eső részt teljesíteni kell. A nagyfőnök jóarc, de az arca másik oldalát nem akarom látni. A kedvenc őrömmel mindent ledumáltam, ha kell, kivontatja cicust maga után, hogy egyedül maradhassak Alexkével.
- Menj, én még maradok, a hátam közepét nem érem el – vigyorgok Shadowra, aki csak felemeli a szemöldökét, és közelebb lép. ÁÁ! Csúnyán nézett! Neee! Úristen, ilyenkor mindig félek tőle...
- Tényleg, komolyan, nem graffitizek vagy hasonlók – nézek rá ártatlan pofával, de mielőtt még bármit is szóvá tehetne, az őr kitessékeli. Kelletlenül hagy engem ott, de a bilincset is furcsamód jól tűri. Mire készül?
Megdobom egy kicsit a fantáziáját:
- Rossz leszek! - integetek utána, és feldobok a levegőbe egy szappant. Halványan elmosolyodik, és kikísérik. Helyes. Összedörzsölöm a két tenyerem, a törölközőt magam köré csavarom, és elindulok megnézni a hátsóbb régiókban leledző Alexkát. Nem is hall meg a csempén visszaverődő hangoktól, ráadásul valami Rihanna számot kornyikál.
Még elmegy a kedvem ettől az egésztől.
Odalépek mögé, és egy szép mozdulattal nekibaszom a fejét a csempének.
- Kurva anyád! - ordít fel hangosan, de mikor megfordul, még hevesebb lesz. Csapkodni próbál, úgy lányosan, de egy akkora pofont kap, hogy felreped a szája.
- Nem talált.
- Mit akarsz balfasz?! - tartja kezét az orra alá, jé, az is vérzik neki.
- Neveket.
Gúnyosan felnevet, szinte visszhangzik az egész a kis tusolóban, mire válaszul letépem a falon levő zuhanyrózsát, és a csövet feltekerem a kezemre, lassan, ráérősen, elmélázgatva.
Befejezi a röhögést.
- Köpd ki gyorsan, hogy túl essünk rajta. A gyilkolás nincs a munkaköri leírásomban - mondom unottan, és az alkarommal nekiszorítom a torkát a falnak.
- Kurva apád! - ez sem jött be.
- Gyerünk, ki követte el a robbantást a rendőrfőnök házában? Beszélj! - megint csak vihogni kezd, válaszul a seggéhez nyomom a zuhanyrózsát. - Shadowra is rámásztál, pont kapóra jött ez a kis meló a börtönön belül, pont veled...
Kis ribanc, mindent tudsz. Kezd a régi idők szép zsaruemlékeinek albuma fellapozódni a fejemben. De szerettem én zsernyák lenni, ha most felajánlanák... Ahh, úristen, egyszer gondolnám csak át, azt is cicus miatt... A lövészet, a vadászat a célpontra, a veszély, na meg a veszélyességi pótlék, a zöld bankók és a még zöldebb fű...
A fű...
Mikor lenézek Alexra, látom, hogy ellilult a feje. A rohadt élet! Elengedem, mire a földre csattan.
Kezdek kifordulni önmagamból, még az kéne, hogy cicust is lekoptassam magamról. Beletúrok a nem létező hajamba, és hatalmasra nyílnak a szemeim. A hajam. Kiszedem belőle a neveket, könnyebb testi sértésig elmehetek, csak a súlyosabbért kapok sötét szobát.
- Alexej Nimirov és Lance Brossmen! - lihegi, a torkát markolászva, én pedig szépen elraktározom az agyam ép, nem szétfüvezett részébe. Remek. És most vissza cicushoz. Azt akarom, hogy dugjon meg keményen, és legyen agresszív... ahh de gusztusom lett rá... Imádom mikor a domináns fele uralkodik rajta, na nem mintha skizofrén lenne...
- Zabálják szét azt a férgek, aki téged felnevelt!
Megállok.
Megfeszül a hátam, ujjaim elfehérednek a ruhanyrózsán, amit még mindig fogok. Senki, soha ne merészelje a nevelőapám még csak a szájára se venni, nem hogy szidalmazni, még holtában is! Becsületes volt, nem úgy mint én, megtanított arra amire kellett, felkarolt, magához vett, engem, akit a saját szülőanyja a kukába dobott...
Megfordulok.
A csövet elengedem, fémes karistolással húzom magam után, és megroppantom a nyakam.
Nem kellene szavak, üres fenyegetések. Eddig két dologgal lehetett padlóra küldeni az idegrendszeremet és az önkontrollomat. A hajam szidalmazása, és a nevelőapám. Mivel az első megszűnt, érthető, hogy erre duplán máshogy reagálok...
***
- Szedjék le róla! Nem elég az őr! Orvost! Orvost! - totál begőzölten ütöm a földön, a seggéből kiáll az előzőleg feldugott zuhanyrózsa, csomó fogat köpött már ki. Nyomorék, gerinctelen, semmirekellő hulladék, hogy a nyüvek mondanának neked jóéjszakát! Leszedhetetlen vagyok róla, elpattant az a kis cérna, ami már a józanság és a füves füst közötti határvonal volt.
- Üssék le, üssék le!
Tompa ütés, de ez sem elég, így kettőt kapok.
***
A sötét szoba. Nagyon szép. Jobb is, hogy nem látok belőle semmit, láttam a Pillangó című filmet. Elég volt. Ülök a földön, hátam a hideg rácsoknak vetem, ha jól látom, ki is bilincseltek. Vagyis nem jól látom, jól érzem. Fasza.
Úristen, hogy borulhatott el nálam a bili? Nálam?!
Két kezembe temetem arcom, és gondolkodni kezdek.
Az elvonási tünetek... Hirtelen agresszió, vörös látás, émelygés. Köszönöm, az utóbbit most érzem, de hányni nem fogok, mert nem kellene belefeküdnöm. Bassza meg... És ha másra ugrom rá? Úristen, bele sem merek gondolni, hogyha mondjuk cicus, vagy Weed... Bár Shadow lazán lepattintana magáról, de Weed... Te jó ég...
Fáradtan húzom fel térdeimet, és a fejem ráhajtom. Kész röhej. Egy hete nem szívtam... Egy hete. Az elvonási tünetek már most megjelentek? Pedig rohadtul jól bírom a simát és a kevertet is, azt hittem, egy hónapig kibírom.
Azt a nagy faszt.
Cicus...
***
Mikor kiengednek a sötét szobából, a fény majd kibassza a szemem a helyéről. Körvonalakat látok csak, a bilincs csörgése ad támpontot, merre is vannak az őrök, vagy a helyemre kerülő rab.
- Wainer, üdv a fényben. Eléggé kiszürkültél, a fekete tescos táskákról a szemed alatt ne is beszéljünk – röhög fel egy őr, és a csuklóion bilincs kattan. - Igazán aludhattál volna, a semmin rágtad magad.
Rágódik az apád fasza Alexon.
Élveztem. Még egyszer megcsinálnám.
- Crimson, lám-lám, mintha elnyűttek lennénk.
Nem reagálok. Vigyenek cicushoz... Akarom, annyira akarom hogy velem legyen, de valahogy mégis úgy érzem, kerülnöm kéne. Ameddig nem érkezik meg a füvem. De hogy a picsába csináljam, mikor tőle is függök, imádom és rettentően... Ahh...
Nem akarok vele bunkó lenni, sem agresszív, ütni meg pláne. Jó párszor elképzeltem már alattam, véresen, ahogy hagyja magát, mert Ő nem üt vissza... A basszus, pedig most egy pofon is jól esne, vagy egy keményem kefélés... Vagy egyszerűen ne menjek vissza hozzá?
- Na, gyerünk vaksikám, a nagy fehér ember már aggódik miattad – hallom a csúnya beszédet, nyilvánvalóan egy fekete az őr. Csöndesen kullogok arra, amerre vezetnek, de félúton elterülök földön. Először csak pislogok kettőt, de testem nem mozdul.
- Mi fasz...? - hörgök fel. Nem tudok rendesen menni!!!
- Hát, a doki megmondta, hogy ez lesz... - felel az egyik, felemel, és visz tovább.
- Engem nem kell vinni! - morgok, mire gyorsan le is tesz, és inkább ketten vonszolnak. Az Alexos incidens után mostantól mindenki közveszélyesnek fog nézni?!
|
| Rauko | 2010. 11. 09. 13:28:28 | #9197 |
Karakter: Shadow
Megjegyzés: ~ Gazdinak
A rácshoz megyek, legalább nézzek valamit, és ne a csupasz falat. Gondolni úgysem tudok másra, csak arra, hogy elbasztam. Nem kellett volna kimondanom. Mégis mi a faszra számítottam? Hogy sírva a nyakamba borul, közli, hogy ő is szeret engem, és egy orbitálisat szexelünk? Igen, erre számítottam.
Hallom, ahogy leszáll az ágyról, és elindul. De nem tudom, mit akar. Egyelőre azt az eshetőséget látom, hogy beleverni a fejem a rácsokba. Egyáltalán… mondtam én valaha, valakinek olyat, hogy szeretem, a fegyveremen kívül? Szerintem soha.
- Wainer. A Nagyfőnök keres. Kapd ki magad a cellából, nem érek rá - jelenik meg egy őr. Nagydarab, de nem látom veszélyesnek. Egy dolog fáj: pont most kell elvinni? Felsóhajtok, és amint kilép Crimson, az alsó ágyra ülök és elkezdek önsajnálni. Ilyet utoljára az első gyilkosságom után csináltam. Érdekes, hogy minden első ilyeneket hoz magával. Első ölés, első szerelmi vallomás… Chh…
Ha visszajön, elmondom, hogy nem úgy gondoltam. Ha nem hiszi el, akkor… nem tudom. Nem vagyok olyan nagydumás, mint ő, de bántani sem tudnám. Akkor majd csúnyán nézek rá. Igen, azt hiszem, ez lesz a tökéletes. Aztán, amikor rábólint, hogy nem vagyok szerelmes, akkor kikötözöm az ágyhoz és orbitálisat szexelünk. Hasonló végkifejletben reménykedtem ugyan, csak más felvezetéssel.
Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, mikor hallom a rácsokat nyílni. Felpillantok, és elég ugrok, de csak akkor esik le, hogy mit látok, amikor elkezdem kimondani a nevét. Levágta a haját… basszus. Magamhoz húzom, és a nyakába hajtom a fejem, aztán a hajába túrok, hátha csak valami vizuális szar. De nem. Tényleg… tüsi. Rövidebb, mint az enyém, és csak a fonat maradt meg benne. Elhajolok tőle.
- Kényszerített rá valaki? - Nemlegesen int. - Miattam? - Igennel bólint. Megint magamhoz ölelem, majd feneke alá nyúlva emelem fel, és viszem az ágyhoz. Az alsó ágyra fektetem, aztán fölé mászok. Azonnal hozzám bújik, és a mellkasomba fúrja a fejét. - Kis hülye - suttogom fülébe, és mellé fekve ölelem magamhoz. - Sosem voltam a szavak embere, ezt te is tudod… de… én is eladnám érted a fegyveremet is, ha még meglenne - simogatom meg a hátát. Jön az őr, hogy menjünk fürdeni. - Akarsz? - Nemlegesen int a fejével, és visszabújik. - Ma kihagyjuk, köszi.
- Reggel is lehet menni - szól be az őr. Kipillantok rá. Egy idősebb faszi. - Fél hétre értetek jövök - mosolyog be. Bólintok, és elmegy. Hirtelen megmoccan a karjaim között, felemeli a fejét, és rám néz.
- Érezni akarlak magamban - suttogja. Mosolygok, eltolom magamtól, és felállok. Értetlenül pislog, ahogy visszapillantok rá. Leveszem a fenti ágyról a lepedőt és kifeszítem a rácsokon. Visszamászok hozzá.
- Hallottam valahol, hogy ezt szabad, legalábbis éjszakára nem szólnak érte - mondom neki, amikor visszamászok mellé.
- Nem akarod, hogy lássanak? - kérdezi sunyi mosollyal, és elkezdi a nyakamat csókolgatni.
- Egyértelmű, hogy csak én láthatom, mennyire szép az arcod, mikor elélvezel - mosolygok rá.
- Cicus… miért mondasz ilyeneket nekem?
- Már elmondtam ma egyszer, nem? - Fölé mászok, és megcsókolom. Nem vadul, nem szenvedélyesen. Nem is tudom… gondoskodóan? Vagy ez már a szerelmes csók és kezdek átlibbenni azon a bizonyos határon, amin túl minden pink, nyálas és… buzis? Fogalmam sincs, és jelenleg nem is akarok ezzel foglalkozni, csak ez a kis hülye érdekel, aki itt piheg és nyög, pedig még csak csókolózunk, aki annyira idióta és meggondolatlan néha, aki csak az enyém, és akinek azt az oldalamat is megmutatom, amiről nem is tudtam, hogy létezik.
Nem szólunk többet, hiszen most nem kellenek hülye szavak. Úgysem tudnánk mit mondani. Én nem tudom, hogy reagáljam le igazán, amit értem tett, azon kívül, hogy soha nem hatottak még meg ennyire. Kimehetett volna, igaza volt annak a selyemfiúnak…. ha akart volna, kijuthatott volna innen. Ex-zsaru, ha rám fog mindent, elhiszik és egy felfüggesztettel megússza. De ő elvállalt mindent, kiállt értem, és most itt van velem, rövid hajjal, összebilincselt kezekkel, életem első és utolsó szerelmi vallomásának egyetlen fültanúja és… alanya? Mi erre a jó szó? Ő életem szerelme? Talán. Biztosan… Akarom, hogy az legyen!
Nem érdekli, hogy hol vagyunk, ahogy engem sem, ahogy az sem, hogy járkálnak a folyosón, hiszen most szállítják vissza a rabokat. Amikor elkezdem a mellbimbóját szívogatni, hangosan felsóhajt, amikor beakasztom a bilincset az ágy támlájába, meglepetten felmorran, amikor rákulcsolok a farkára, hangosan felnyög. Ilyenkor olyan, mint valami manó. Ahogy lehunyja a szemeit, oldalra fordítja a fejét és beharapja az alsó ajkát, annyira szép, mégis olyan gyámoltalannak látszik. Pedig tudom, hogy miattam lett ilyen. Mellettem lett ennyire passzív fél. Ő is öl, ha kell, gondolkodás nélkül ugrik neki nála háromszor, négyszer nagyobb fasziknak, és mocskosul szexel velem, ha azt akarom. Mégis annyira ártatlannak látom néha. De lehet, hogy ez csak beképzelem. Sőt. Biztosan…
Egyik ujjamat a szája elé tartom, és várom, hogy benyálazza. Taktikusan a szemembe néz és tovább izgat, egyenesen az őrületbe. Hogy belebolonduljak abban, hogy szeretem, hogy kell nekem, és hogy ennyire Ő. Amikor már elég síkos az ujjam, a nyakához hajolva kezdem csókolgatni, miután szétfeszítettem lábait, és megemelve csípőjét, belevezettem az egyik ujjamat testébe. Kintről fütyülés, és ’Dugjad keményen!’- biztatás hallatszik, többen megtudják, hogy Crimson és Shadow cellája van itt, és meglepetten nyögnek fel. Doyle sóhajtozik, néha mosolyogok a kintről jövő hangokon, és lassan felveszi a ritmust azzal, ahogy tágítom. Egyre jobb és jobb lesz, én egyre keményebb vagyok és már csak percek kérdése, hogy ne süljek el attól, ahogy teste az ujjaimat szorítja, már hármat.
Kihúzódok belőle, majd még jobban megemelem, és a helyére illesztem magam. Kinyitja a szemeit, és fogva tartja tekintetemet rózsaszín íriszeivel. Egyszerűen… nincs rá szó. Utálom a közhelyeket, de minket egymásnak, egymásra, egymásba teremtettek. Nem vagyunk az ideális, homoszexuális pár, hiszen épp egy cellában vagyunk és én épp a kedvesem testébe hatolok, lassan, ő mégis olyan hangerővel nyög, hogy két hellyel odébb is tapsolnak neki. Még akkor is hangosan nyög, amikor ő már ránk élvezett, én meg még el sem mentem. Mázli, hogy előrelátó voltam, és felhajtottam rajta az inget. Meg magamon is.
Mielőtt elmegyek, mintha érezné… kinyitja a szemeit és rám néz. Egyenesen a szemembe néz, és mosolyog. Úgy, mint előtte soha, és én tudom, hogy ez az a mosoly, így közelebb hajolok hozzá.
- Én is téged, Doyle Wainer - súgom neki, majd felsóhajtva élvezek testébe. Rég volt ennyire jó, remegek, és tudom, hogy hozzám szeretne érni. Minden erőmet összekaparva szedem ki a bilincs láncát a vastámla akasztójából, ő pedig azonnal karom után kap. Nem tud máshogy ölelni, így felkaromhoz bújik, olyan szorosan és kedvesen, akár egy erdei állatka. Mint egy sündisznó. Kicsi, fura, aranyos, és vigyázni kell vele…
Hangosan szuszog, hamar elaludt, de nekem nehezen megy. Rám telepedett az az idióta érzés, hogy össze vagyunk zárva. Szeretem ezt a mellettem alvó férfit, ez tény. De ilyen rövid idő alatt olyan mély érzelmeket csalt elő belőlem, ami soha, senkinek nem sikerült huszonöt év alatt. Mégsem bánom, hogy alakult. Hiszen most is…
Nem nyitja ki a szemeit, csak abbahagyja a szuszogást és még közelebb vackolja magát, átdobja rajtam a lábát, majd megszólal.
- Amíg te nem alszol rendesen, én sem fogok tudni, Sebby - sóhajtja álmosan, én meg megsimogatom az oldalát és visszasuttogok.
- Azért csak próbáld meg. - Mintha nem hallotta volna a fél emelet pár órával ezelőtt, ahogy majdnem ájulásig szexeltünk, most mindketten suttogunk. De azt hiszem, igaza van. Aludnom kellene. Még egyszer beszívom az illatát, ami még így is, egy napi zuhany nélkül annyira… annyira az övé. Erre alszom el.
Aztán hatkor valaki megütögeti a rácsot. Álmosan és morogva nyitom ki a szemeimet.
- Ébresztő - rikkant az őr, majd elindul, és tönkreteszi valaki más álmát is. Doyle is mocorogni kezd mellettem és most, ahogy álmos és kialvatlan szemeit látom, legszívesebben felkelnék, kitépném a rácsokat, az őr után mennék és a száján keresztül szúrnám a beleibe, amiért felkeltette.
- Jó reggel, cicus - nyújtózik, és mintha az esti melankólia már el is szállt volna. - Már reggel van?
- Neked is és igen. Jól aludtál?
- Mondhatjuk. - Hozzám bújik, miután kinyújtózkodta magát. - Kicsit fázom. - Magamhoz ölelem, és a hajába csókolok.
- Estére leszedem a másik takarót akkor.
- A lepedőt nap közben le kell szedni.
- Tudom. De estére visszateszem.
- És ha szólnak?
- Heterok, többségében, legalábbis annak látszanak. Nem hiszem, hogy életük vágya végignézni, ahogy szexelünk. - Felnevet, majd felül.
- Mit mondott az őr, hányra jön?
- Fél hétre. - Most minden olyan, mintha semmi sem történt volna.
- Addig akkor megmosom az arcomat. - Mintha nem mondtam volna semmit, mintha nem vallottam volna szerelmet, mintha nem vágatta volna le a haját, mintha elfelejtettük volna.
- Leveszem akkor a lepedőt. - Hallom, ahogy wc-re is megy, de csak kattog az agyam, ahogy kikötöm a lepedőt. Most akkor ennyi volt? Vége és kész? Kimondtam és semmi sem változik? Évekig itt leszünk összezárva ebben a hihetetlen monotonitásban és előbb-utóbb átkéreti magát egy csinos, vékony, zöld szemű és fekete hajú, japán kissráchoz, akit kefélgethet, mert unja, hogy ő van alul? Esetleg elintézve a kapcsolatait, pár év múlva egyszerűen kiengedik? Vagy áthelyezik, én meg itt rohadok majd meg tök egyedül, kefélgetve azt a fekete hajú, japcsi kölyköt?
Nem tudok túllépni. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Ilyenkor mi a folytatás? Hogy kell tovább lépni és mit kell mondani, hogy minden a régi legyen, közben meg mégsem? Vagy a meleg kapcsolatokban nincs az a bizonyos következő szint? Volt már nekem komoly kapcsolatom előtte? Annyit kattog az agyam, hogy megfájdul, és mire az őr jön értünk, már iszonyatosan morcos vagyok. Elregéli, hogy ma kell valami tevékenységet választani, ami a konyhai krumplipucolástól a varrószakkörön át a testépítésig bármi lehet, többi is. Én jelenleg leszarom a krumplit is, az edzőpadot is, sőt, a cérnát is, egy dolog van, ami érdekel. Ennyi volt? Hol az a mosoly estéről?
Néhány kivételezett rabbal jöttünk, legalábbis a férfi ezt mondja. A focicsapat vezetője, a szakkörök fejei. Nem is értem, mit keresünk mi itt, de aztán kiderül, hogy Doyle a fél bagázst ismeri. Hagyom, hadd élje ki magát, beszélget, nevet, hülyül; beragyogja ezt a cseszett helyet. Én állok a szekrénynek támaszkodva és várom. Nem zuhanyozok nélküle. Végül egy hosszú, szőkésbarna hajú, tőlem valamivel alacsonyabb, helyes arcú srác lép mellém.
- A tiéd? - kérdezi Doyle felé biccentve.
- Érj hozzá és megtudod - morgom neki.
- Jó, haver, ne harapj, csak kérdezem - röhög fel. - Szexi.
- Tudom.
- Alex vagyok - nyújtja a kezét.
- Shadow - válaszolom, és viszonzom a kézfogást is.
- A bérgyilkos Shadow?
- Ja.
- Hallottam már rólad.
- Megtisztelő.
- Mindig ilyen szófosó vagy, haver? - kérdezi elém lépve. Ekkor csak annyit veszek észre, hogy Doyle formás ujjai Alex vállára kulcsolódnak és hátrarántja előlem, majd hozzám lép.
- Vele ne haverkodj cicus, ez egy hímringyó - morog rám életem értelme, majd a srác felé fordul. - Még egyszer megerőszakolod a szemeiddel és kikaparom őket.
- Tedd magad takarékra, Crimson! Csak dumáltam vele - védekezik a srác mosolyogva.
- Leszarom, mit csináltál vele, azt tudom, mit akartál... eleget hallottam már rólad. - Alex vicsorogva indul el Doyle felé, és épp beleszólnék, mikor körénk gyűlnek azok a tagok, akikkel Doyle az előbb röhögcsélt. Elkezdik osztani a srácot, hogy menjek és szopja el azt az őrt, akit szokott, hogy mindig ilyenkor jöhet zuhanyozni, meg hasonlók, aztán a fiú végül duzzogva elvonul.
- Ennek igazán nem volt értelme - sóhajtok fel. - Tudhatnád, hogy nem erőszakolt volna meg olyan könnyen - morgok Doyle felé, a haverjai meg elkezdenek röhögni, de az egyik elénk lép és rám néz.
- Dugatja magát az őrökkel is. Ha nem fekszel le vele, elintézi, hogy sötét szobába menj pár napra - világosít fel. Crimson megfordul, és a nyakamba veti magát.
- És akkor mi lenne velem? - biggyeszti le az ajkait, én meg halványan rámosolygok, megölelem és megcsókolom.
Végül a többiekkel együtt zuhanyozunk. Nem tudom, és nem is akarom takarni Crimsont. Oltári teste van és mutogassa csak, ezek közül úgysem mozdul rá egy sem, de a nyálukat szemmel láthatóan csorgatják rá, és én szeretem, ha valakinek tetszik az, ami csak és kizárólag az enyém.
|
| Meera | 2010. 11. 08. 16:37:28 | #9187 |
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~raukonak
Nem tűnik haragosnak, én pedig inkább a többi tekintet miatt hozzá bújok. Ments meg én Hősöm! Akarom, hogy fogjon, kérem is, de nem tud. Odaláncolták az egyik kapcsolóhoz. Basszus, gyakorlaton ültem már ebben, de hogy ezzel vigyenek, halál komolyan egy halálosan kikúrt szar helyre...
- Mi a faszt csináltál? - kérdezem, miközben fejem a mellkasának döntöm.
- Az egyik fasz a seggedhez ért. Eltörtem a nyakát.
Mi? MI? Letaperoltak?! LETAPEROLTAK?! Úristen, micsoda debella állatok ülnek velünk szemben.
- Hé, ne izgulj. Mellettem maradsz, és nem lesz baj.
- Ennél nagyobb baj? Épp sétakocsikázunk a sittre cicus... Ennél nagyobb szarban hogy lehetnénk? - mondjuk ne ítéljünk elhamarkodottan. Shadow az én saját, személyi hadseregem, én pedig imádom a közlegényektől kezdve a parancsnokokon át minden részét.
- Például más börtönbe kerülünk, és nem tudom védeni a formás hátsódat – közli lazán, mire elképzelek egy akkora börtön orgiát, hogy keresztbe nyelem még a saját nyálam is.
- Tudsz valamit?
- Gyorsított tárgyalás. Egészen pontosan megvan, hogy melyikünk hány évet kap, de a formaságok miatt megtartanak egy tárgyalást. Te százkét évet kaptál. Gyilkosságokban való részvétel, drogbirtoklás, a hatóság félrevezetése.
Jé, a terjesztés, a közjavak rongálása, a vandalizmus és a többi cukorság nincs ott. Fú... Még jó, hogy zsaru voltam előtte, minimális engedményeket kaptam, hála a magasságos istennek...
Tényleg, erősen gondolkodom most már rajta, hogy elmenjek a templomba.
- Letöltendő életfogytiglant. Biztosan rám bizonyítanak harminc gyilkosságot, vagy részvételt bennük, plusz volt most egy rab és három rendőr – felel egy sóhaj kíséretében. Az utolsó pillanatig küzdött, én meg...
Tényleg.
Én meg?
- Baszottul aggódtam ám érted – simítok végig mellkasán az egyik ujjammal. - Amikor engem elvittek, bentről lövéseket hallottam. Azt hittem... Cseszd meg.
- Tudhatnád, hogy nem rázol le.
- Akkor jó.
- Hé buzikáim, abbahagyhatnátok már – szól ránk az egyik legnagyobb asshole, akivel valaha volt szerencsém találkozni. Kétszáz mázsát is ütöd apukám? Felállok, és kiosztom a tetves, rühes picsába, az őrrel nem is törődve, hogyha kell, belém ereszt egyet.
Én vagyok az egyetlen, aki nincs kikötve.
- Doyle. Nyugi. Ülj le – húz magához cicus, mire leülök hozzá.
- Nem készültem sittre. Mi lesz Démonával? - a francba, még éhen hal, ameddig le nem töltöm a száz évem! Ha kijövök, összeaszott szőrcsomót látok majd a márvány lapokon... A szívem szakadna meg...
- Ne félj. A szomszédom egy macskafan öreglány. Meglátja, beleszeret és őrzi, amíg kijutunk innen – duruzsolja megnyugtatón a fülembe, mire úgy érzem, megkönnyebbülök.
Részben.
- Hogy a retkes francba akarsz kijutni innen? Még ott se vagyunk – suttogok a fülébe, és átkarolom izmos nyakát, ahhh, úgy imádom csókolni...
Majd meglátod. Előbb-utóbb kigondolok valamit – felel sejtelmesen, és megteszi azt, amit én szerettem volna. Ajkainak érintésétől megborzongok, és izgatottan felsóhajtok.
- Neh csináld ezt.
- Hé, Shadow. Jól sejtem, hogy egy cellába akarsz kerülni vele? - mert velem lennél szívesen, kiskomám? Előbb harapom le tőből a farkad, minthogy hozzám érhetnél.
- Ja. Már elintéztem – hangja olyan erős, hogy hitetlenkedve pillantok fel. Hogy a faszba intézte el, most pakoltak be minket! Mondjuk a korrupció...
- Hogy?
- Az egyik zsarunak felajánlottam, hogy vagy eltöröm a nyakát, vagy elintézi. Kiderült, hogy Ő az akció vezetője – úgy nézek rá, mint aki életében most látja először. Shadow... Megmarkolta a tábornok fiának nyakát?
Szent Isten, kizsigerelik odabent...
De Sebby elpusztíthatatlan, szóval emiatt nem kell aggódnom.
- Ügyes vagy cica – súgom neki büszkén, és a fülcimpáját kicsit megrángatom fogaimmal. Tudom, hogy élvezi.
***
A tárgyaláson a judge olyan hangon merészelte firtatni azt, hogy homárok vagyunk, és hogy Shadow egy aljas gyilkos, hogy nem tudtam megállni, hogy ne szólítsam fel arra, hogy szopjon keresztbe. Erre döndült a kalapács, kaptam plusz öt évet, de mielőtt még az anyja megerőszakolására is feltettem volna egy esküt, betapasztják volt kollégáim a számat.
Kifelé menet természetesen megállítanak minket, Keindra próbál meg a lelkemre beszélni. Hogy szerethettem régen a pofáját? Annyira kis sunyi, és mégis hihetetlenül jó a... Khm. Shadow. Nekem van Shadowom.
- Doyle... kérj perújrafelvételt, és fogj mindent erre. Elhinnék, hogy kényszerített – kedves vagy cukorpofa, és hogy aggódsz, de eszem ágában sincs Sebby nélkül élni. Otthon lenne Démona, de ugyan kérlek, nem foghatom rá, hogy helyettem terjesztett marihuánát.
- Nem, köszi. Úgyis terveztem, hogy meglátogatok odabent pár havert – vigyorgok rá úgy, amit rettentően utál. Helyes, ne akard most nyalni a seggem meg a farkam, vége a régi szép időknek.
- Közös cellába mentek, ezt is tudod? - hagyj már, régen féltem tőle, most már kihalok, ha nincs velem. Olyan érzésem van mellette, hogy a világ színes és lebegő. Khm. Fű nélkül is, na.
- Tényleg önszántadból voltál ezzel? - mielőtt még rávetném magam Shadowostól, mert ugye össze vagyunk bilincselve, cicus kioltja a fenébe, így szépen bandukolunk új jövőnk felé. Nagyon lol, nem kell a zsaruk miatt aggódni, Shadow nem lesz messzebb négy méternél, etetnek, itatnak, ruháznak, mindezt az állam számlájára.
Édes élet, szép élet.
***
Mikor bent megyünk a folyosón, csomó havert látok meg, és integetnék is, de nem tépem le Shadow karját. Juuuj, ott van Weed! És Corner! Hát menten lebabázok, még Sky is! Fú, parti lesz a hegyoldalban, én már előre látom.
- Fél óra múlva fürdés buzikáim. Addig ne csináljatok hülyeséget.
WÍÍ EMELETES ÁGY!
Felpakolom magam a felsőbb szintre, birtoklóan nézek le Shadowra. Ez az én priccsem, jeeee....
- Én itt alszom. Tiéd az alsó ágy.
- Nem – egy pillanat alatt fent van, megrugózik alattam a matrac, így nyelek egyet, de végül rájövök, hogy mindig is imádtam, ha fölül van, így apró csókokkal kezdem el állát kényeztetni. - Együtt alszunk. Ha itt akarsz, akkor itt, de nem alszol külön ágyban.
- Miért nem? - hé, nekem nem volt gyerekszobám, sőt, ágyam se sok ideig, ne vedd el tőlem az örömöt. Átnyúlok a karjai alatt, és hozzá simulok.
- Túl jó husi vagy ahhoz, hogy azt lássák: nem alszol velem. Te az enyém vagy, törődj bele. Idebent meg pláne – közli ezt olyan könnyedén, mintha a napi időjárásról beszélne, de mielőtt mondanák bármit is, forró szája az enyémre tapad. Ahww... Lejebb húzom magamhoz, élvezem szájának ízét, csípőm az övének dörgölöm. Ünnepeljük meg hogy itt vagyunk cicus... Ünnepeljük meg...
- Hogy értetted, hogy a tiéd vagyok cicus? - nem elég belőle, a kérdés közben dús ajkait nyalogatom. Most én érzem magam macskának, de rohadtul jó érzés, ráadásul rettentően megdobja a dugáshoz szükséges kellő hangulatomat.
Hmm... Gyere kisceecám...
- Úgy, hogy szeretlek, és ha bárki csak rád néz, megölöm érte.
Mikor meghallom, hogy mit mond, úgy maradok fekve, mint akit kiütöttek. Ezt nem hallottam jól... Tuti nem... Csengett a fülem, esetleg túl hangosan dugnak a szomszédban, és onnan hallatszódott át ez az egy szó...
Uramisten.
Csak az igen közel levő plafont tudom nézni percekig. Shadowból a tetves rohadt életben ki nem néztem ehhez hasonlót, bár az utóbbi napokban tényleg fordult egyet a viselkedése. Felülök az ágyon, és ezernyi gondolattal az agyamban nézem széles hátát, ugyanis azt fordítja felém. Zsebretett kezekkel bámul kifelé a rácsokon, nekem pedig halvány lila fingom sincs, hogy erre mit mondhatnék...
Már nyitom a számat, miközben lefelé mászok, az ágyrács figyelmeztetően megnyikordul, ahogy lelengek róla. Mezítelen talpam csattan a kövezeten, ami rohadt hideg, de érzem, hogy itt belül valami húz, csak a szavakat is kihúzná belőlem a faszomat már.
Mikor odamennék hozzá, vagy megérinteném, vagy mittomén, valami nagy és terebélyes beordít. Én pedig rá nem nézek a világ minden kincséért sem. Csak Shadowot tudom nézni. Ez a legyőzhetetlen állat most... most...
Azt tette, amire gondolok?
Totál döbb kap el, és mégis, jóleső melegség jár át belülről. Ha picsa lennék, és nem utolsósorban lány, tuti azt mondanám, hogy: JUUUJ! De most pasi vagyok, vagy mi a szar, azok elég nyomorékak az ilyen dolgokban...
Csoda, hogy Ő ki tudta mondani...
- Wainer. A Nagyfőnök keres. Kapd ki magad a cellából, nem érek rá – kábán odaslattyogok, és komoly képpel engedem, hogy kikapjon a cellából, rám tegye a bilincset, és elrángasson magával.
Shadow...
Remélem az út alatt meg tudom fogalmazni, mit akarok.
***
- Üljön le. Szivart? - üdvözöl szívélyesen, mire az állam az alagsori kivégző teremben koppanhatott, és állhatott meg végleg.
Mivan? Mivel kínált? Ma mindent félrehallok, vagy...
Szóval kussban leülök, és merengek, hogy mit mondjak egy bérgyilkos szerelmi vallomására, a böriben. Percekig csönd van, én pedig már ott tartok fogalmazásilag, hogy „Tisztelt Cicus”.
- Khm. Nos, nem szoktam mindenkit kínálgatni, főleg nem szivarral.
- És nem ingyen – sóhajtok fel, és felemelem a fejem, hogy rá nézzek. Közepes életkorú férfi, furcsa módon nem belefáradt arccal.
- Hát, neked is kifizetődő lenne.
- Nem megyek ki innen – sütöm el azt a mondatot, mire a börtönőr elejti az eddig szorosan tartott fegyverét. Látom, hogy akkorák a szemei, mint egy kistányér, bizonyára évei alatt sosem hallott még ilyet.
- Ezt tudom, vannak rólad dokumentációim. Térjünk a lényegre – dől előre, és csak úgy áradnak belőle a szavak. Megfontolandó. Sőt, igazán érdekes. Elfogadom, cserébe meg is kapom azt, amit kérek. Odaadja a dobozt, és engem kikísérnek a parancsnok privát fürdőjébe.
- Egy menekülési- vagy öngyilkossági kísérlet, és a seggedben találod a kölcsönholmit.
- Sok munkával járna az neked – nézek vissza rá, és bebaszom előtte az ajtót. Odalépek a mosdókagylóhoz, és beledobálom a kapott cuccokat. Nagy levegőt veszek, és belenézek a tükörbe, majd kiveszem pengéket és a tűt...
***
Mikor visszafelé visznek, úgy érzem magam, mint akit elhagytak az út szélén... Végül is, vicces lenne, hiszen a kukából szedtek ki. Furcsa, hogy pont most kellek valakinek, valaki, akiben érzéseket ébresztek, a dugás vágyain kívül. Lassan lépek, de félúton megroggyannak a térdeim, és eltaknyálok.
Bassza meg, annyira ideges vagyok, mintha elhagytam volna valami rettentően fontosat...
- Mi van vele? - kérdezi az egyik, és aggódón hajol oda hozzám. Heh, családos apuka, akiben van jóérzés.
- Betett neki a pár penge – röhög fel a másik, és felránt álló helyzetbe, mire a többi cellában hörgés támad. Engedelmesen bandukolok közöttük, a családos riadtan vizslat. Hátha lesz egy cimbim a börtönőrök közül.
- Minden rendben fiam? - aggódik egy börtöntöltelékért... - A bilincsnek két napig rajtad kell maradnia, ugye tudod... Ne vegyem lazábbra?
- Ne fáradjon, csak vigyen haza.
- Nem értem...
- Rájöttem, hogy ott az otthonom, ahol Shadow van – mosolygok rá, és mikor a cella elé vezetnek, és beeresztenek hozzá. Az alsóbb ágyon ül, könyökei a combján, ujjai szőke tincsei között... Olyan gondterhelt, és mégis erős.
Kedvelem. Szeretem. Imádom.
Örülök, hogy van nekem.
Meghallja a rácsok csikorgó hangját, felkapja a fejét, és felpattanva elém lép, pár lépéssel átszelve a köztünk levő távolságot.
- Cri... Úristen... Hol a hajad?
Megragad, és magához ránt, ujjai a tarkómra szorulnak, fejét a nyakamba temeti. Szorosan magához présel, én pedig engedem neki, hiszen ez az, amire vágyom, már mióta, csak a rohadt fű miatt sosem fogtam fel...
Megölelném, de a bilincs miatt nem tudom. Érzem, ahogy ujjai matatnak a tarkómnál, majd feljebb siklanak, mintha meg akarna győződni arról, amit látott...
Levágtam a hajam.
Szavakkal nem tudok kifejezni magam, így próbáltam valami olyan súlyosat megtenni, amivel ki tudom mutatni, hogy én is, én is.. én is...
Szerkesztve Meera által @ 2010. 11. 08. 16:39:10
|
| Rauko | 2010. 11. 06. 14:38:09 | #9147 |
Karakter: Shadow
Megjegyzés: ~ Gazdinak
Egy idióta bárnál dönt végül, így oda megyünk. Én elszaladok piáért, de ő már elég kész van ahhoz, hogy ne merjem figyelmeztetés nélkül ott hagyni az asztalnál ülőkkel. Nem ismerjük őket, utólag csapódtak. A pulthoz lépek és épp kérek valami nem is tudom milyen koktélt neki, meg egy sört magamnak, mikor a pultos srác kaján vigyorral pillant rám.
- A pasid tudja, mi kell a népnek - jegyzi meg elismerően, majd a hátam mögé biccen. Megfordulok, és tényleg… Crimson a rúdon tekereg, a pultos kölyök a nyálát csorgatja rá, ahogy a fél bár. A srácra pillantok, és egy határozott mozdulattal mutatom be orrának a pult keménységét.
- Rá se nézz - szólok hangosan, majd elindulok leszedni ezt a kis hülyét a rúdról, mielőtt valaki megpróbálja szobára vinni. Aki az utamba kerül, vagy elmegyek mellette, a földön végzi. Ne bámulják, az a segg ott az enyém. Csak én dughatom meg, gondolati síkon is szigorúan tilos!
- Sebby! Cicám! - kiált meglepetten, mikor az ölembe kapom és magamhoz húzom. Ezek a szexi, szétszívott szemek nem fogják meglágyítani a szívemet.
- Mit művelsz? - vonom azonnal kérdőre.
- A fülem - nyög fel. nem elég, hogy úgy rázza a seggét, hogy már most kőkemény vagyok, még nyögdécsel is. Még szorosabban vonom magamhoz.
- Mindjárt letépem, ha tovább nyögsz össze-vissza - mondom neki, majd elhúzom hátra, egy szobához. Kell. Most.
Feldobom az ágyra, fölé mászok, és miközben felfalom a száján keresztül, levetkőzetem. Most képtelen vagyok finomkodni, ha nem lehetek benne most és azonnal, bele fogok bolondulni.
Nem is tökölök sokáig, ahogy meztelen, kiszabadítom magam is a nadrágból, és egy határozott mozdulattal merülök el benne tövig. Felsikít, én meg hátravetem a fejem. Basszus, milyen eszméletlenül forró és szűk! Egyszerűen képtelen lennék ráunni! Ahogy közben simogat remegő kezekkel, csókolózunk… már elég lenne az elélvezéshez. Élvezek vele lenni, és nem csak azért, mert eszméletlen technikái vannak. A jelenléte megnyugtat, kellemes. Egyre kevésbé zavar a tény, hogy fülig beleestem ebbe a kis hülyébe.
Egyszerre élvezünk el, majd pihegve kapkodja a levegőt, de nekem most kell az íze, megint. Megcsókolom és a hajába túrok. Felnyög, én meg vigyorgok. Menten megzabálom…
- Ez kellett már... Ha még egyszer ilyen táncot lelejtesz, én esküszöm... - sóhajtom, majd kihúzódok belőle, és mellé fekszem. Ölelem, bújik.
- Tetszett?
- Rohadtul, csak az nem, hogy másoknak, főleg vén farkoknak is szólt – morgom, mert ez tényleg nem tetszett. Az én Doyle-om, ne bámulja más…
- Haragszol?
- Nem. - Simogatom. Kell, hogy érezzem. Soha, senki nem váltotta még ki ezeket az érzéseket belőlem, de már megbékéltem a helyzettel. Kell, enyém.
- Jó... - Felül, és rám néz. Ja, még akkor kiesett a lencsém, amikor beléeveztem a pultos fejét a pultba. De azt hittem, nem veszi észre, otthon meg van tartalékpár. De akkor már mindegy. - De szép a szemed...
- Persze, az emberiség kilencven százalékának barna – dühöngök, mire megfogja a kezem, az arcéhoz vezeti, és belesimul tenyerembe.
- Nekem tetszik. - Rám néz, nekem meg mindjárt kiszakad a szívem a helyéről. Hirtelen feláll, és onnan pislog vissza.
- Elmegyek egy pillanatra, a folyosón maradhatott a piercingem – suttogja, én meg elégedetlenül sóhajtok fel. Épp valami csöpögőset akartam mondani, de akkor várnom kell. Felveszem a nadrágomat, és kintről érdekes hangok ütik meg a fülem. Azonnal kedvesem után kapok, és feldöntve az asztalt, bemászok mögé. Zsaruk, a rohadt életbe!
Lőnek, én is lövök, amíg van miből. Azt hiszem, hármat találok el, aztán kiugrok a menedékből, és elkapom az egyiket.
- Utolsó szó?
- Elintézem a közös cellát - szólal meg az idősebb faszi. - Nem jutsz ki élve, és Doylet is kinyíratod. Törődj bele és fogadd el.
- Menni fog?
- Én vezetem az akciót - vigyorog rám, aztán a fejemnek szegezi a csövet. - Nem verlek át, tudom, ki vagy. - Kattan a bilincs és kivezetnek.
A bejárat előtt már vár a rabszállító. Belépek, és Crimsonomat látom, ahogy hason fekszik. Most kábult be totál, azt hiszem. De ami aggaszt, a mellette ülő, nagy darab fasz épp a seggét fogdossa. Elködösül az agyam, és egy lépéssel szelem át a kocsit. Nem szólok, neki ideje sincs. A bilincs láncát a nyaka köré fonom, és egy határozott mozdulattal töröm el a nyakát. Érzem, ahogy a pisztolycsövek a hátamba nyomódnak.
- Engedd el! - ordítják.
- Nyugi, csak Doyle miatt csináltam. Ne simogassa neki. - Az egyik zsaru felsóhajt mögöttem.
- Még egy élőlény, és kivégeznek, Shadow. Inkább ülj le a csajod mellé és maradj kussban - mondja, mire megfordulok, gyilkos pillantásokkal jutalmazom a szerinte poénos megnevezést, de megteszem. Felültetik Crimsont, engem a kocsiban található egyik biztosítóhoz bilincselnek, Doyle pedig mellettem szuszog. Jobb dolgom nem nagyon van, így hát töretlenül bámulom.
Pillázik, majd rám néz. Ahogy konstatálja, hogy hol vagyunk, megrémül, és ösztönösen húzódik közelebb. Annyira megsimogatnám a hátát…
- Érints meg - suttogja mellkasomnak.
- Bajosan. A kocsi oldalához vagyok bilincselve. - Felpillant.
- Mi a faszt csináltál?
- Az egyik fasz a seggedhez ért. Eltörtem a nyakát - közlöm a tényeket. Körbepillant, látom, hogy fél. - Hé, ne izgulj. Mellettem maradsz, és nem lesz baj.
- Ennél nagyobb baj? Épp sétakocsikázunk a sittre, cicus… Ennél nagyobb szarban hogy lehetnénk?
- Például más börtönbe kerülünk, és nem tudom védeni a formás hátsódat - jelentem ki, mire megint hozzám bújik.
- Tudsz valamit?
- Gyorsított tárgyalás. Egészen pontosan megvan, hogy melyikünk hány évet kap, de a formaságok miatt megtartanak egy tárgyalást. - Lepillantok rá. - Te százkét évet kaptál. Gyilkosságokban való részvétel, drogbirtoklás, a hatóság félrevezetése. - Meghökken.
- És te? - néz rám hatalmas, kíváncsi szemekkel.
- Letöltendő életfogytiglant. Biztosan rám bizonyítanak harminc gyilkosságot, vagy részvételt bennük, plusz volt most egy rab és három rendőr - felelem felsóhajtva.
- Baszottul aggódtam ám érted. - Még szorosabban bújik. - Amikor engem elvittek, bentről lövéseket hallottam. Azt hittem… - Elcsuklik a hangja. - Cseszd meg.
- Tudhatnád, hogy nem rázol le.
- Akkor jó.
- Hé, buzikáim, abbahagyhatnátok már - rivall ránk az egyik nagydarab seggfej. Épp szólnék, mikor Crimson felemeli a fejét.
- Na idefigyelj, seggfej! Fogd be azt az ocsmány pofádat! Nagyobb buzi leszel, mint én egész életemben, ha kezelésbe vesznek a bentiek, barom! - ordít rá. Az egyik fegyőr azonnal rászegezi a fegyverét.
- Doyle. Nyugi. - Felemelem a lábam, és a lábaira kulcsolom. - Ülj le. - A fegyőr rám pillant, majd bólint, és leereszti a fegyvert.
- Nem készültem sittre. Mi lesz Démonával? - Majdnem pánikba esik.
- Ne félj. A szomszédom egy macskafan öreglány. Meglátja, beleszeret és őrzi, amíg kijutunk innen - suttogom a fülébe.
- Hogy a retkes francba akarsz kijutni innen? Még ott se vagyunk - suttogja vissza, majd a nyakamba karol. Az őrre pillantok, és bólint. Jó fiú.
- Majd meglátod. Előbb-utóbb kigondolok valamit - csókolok nyakába, mire felsóhajt.
- Neh csináld ezt.
- Hé, Shadow. Jól sejtem, hogy egy cellába akarsz kerülni vele? - kérdezi az egyik rab.
- Ja. Már elintéztem - mondom magabiztosan, mire Crimson rám pillant.
- Hogy?
- Az egyik zsarunak felajánlottam, hogy vagy eltöröm a nyakát, vagy elintézi. Kiderült, hogy ő az akció vezetője. - Hatalmas szemekkel néz rám, aztán közelebb bújik.
- Ügyes vagy, cica - suttogja.
*
A tárgyalásra vittek minket, egyenesen. Legalább is kettőnket. A bíró pöffeszkedve és vigyorogva közölte, hogy akkor sem szabadulhatok, ha megtérítem a komplett intézetet. Crimson persze valamit visszapofázott a bírónak, így ő is kapott plusz öt évet, a hatósággal szembeni engedetlenség miatt. Kicsit túlzó büntetések, de valami ilyesmire számítottam, az tény. Ahogy kifelé sétálunk, két zsaru áll elénk. A minket kísérő őrök is megállnak, és visszarántanak minket.
- Doyle… kérj perújrafelvételt, és fogj mindent erre - mutat rám az egyik. - Elhinnék, hogy kényszerített. - Szívem szerint most megfognám a csinos kis pofádat, te IQ-harcos seggfej, és beleépítenélek a tárgyalóba… de nem, így is a kivégzéssel játszottam.
- Nem, köszi. Úgyis terveztem, hogy meglátogatok odabent pár havert - vigyorog rájuk. Na, ez az a Doyle, akit akár most is meg tudnék dugni.
- Közös cellába mentek, ezt is tudod? - pillant rá megint.
- Ja. Örülök is neki - jelenti ki Crimson, nekem meg virul a fejem. Persze, ebből ők semmit sem látnak.
- Tényleg önszántadból voltál ezzel? - mutat rám lenézően. Hátrafordulok a kísérők felé.
- Azt lehet kérni, hogy lépjünk innen, mielőtt ezt a kettőt is megölöm? - kérdezem monoton hangon. Doyle rám pillant, érzem magamon a tekintetét, majd visszafordulok a két rendőr felé, és vicsorgok egyet. Crimson is felröhög, amikor hátraugranak.
- Többszörös rendőrgyilkos, vigyék innen, a fenébe már - ordít az egyik, minket pedig elkezdenek tolni új, közös életünk felé. Összkomfort, bilincsek, Doyle… talán, még élvezni is fogom.
Tipikus épület. Sötét, magas falak szögesdróttal, pici udvar és hatalmas szárny a raboknak. Belépünk. Körfolyosós rendszer, minden szinten, középen hálóval kifeszítve. Az államokban egyedi rendszer szerint működik a dolog. A cellák távműködtetésűek, de esetleges áramszünetek esetére kézzel/kulccsal is nyithatók. Hatkor van ébresztő, hétkor hozzák a reggelit. Nyolctól délig szabad foglalkozás, fél egykor kaja, utána egy óra, amíg át lehet mászni másik cellákba, háromtól pihenő, este hétig, akkor zuhany, vacsora és takarodó. A cella egész kellemes, egy emeletes ágy, egy fürdőblokk - wc, kézmosó -, és egy kis asztalka székkel. Biztonságos intézmény, innen még senki nem szökött meg, állítólag. Nos, nem baj, így spontán legalább öt módszer jut eszembe, ami nem szorul előkészületre, de kicsit kiélvezem a helyzetet, meg gondolom Doyle is.
Ahogy haladunk a lakosztályunk felé, minden cellából kikiabálnak. Vagy borzalmasan örülnek Crimsonnak, vagy megint valaki, akitől meg kell majd védenem. A mi cellánk a legfelső emeleten van, a folyosó végén. Tekintve, hogy én még idebent is veszélyesnek számítok a kinyírt rab miatt, és mivel Crimson velem van, a mellettünk levő cella üres. A másik oldalon meg már semmi, csak oltárian vastag fal.
- Fél óra múlva fürdés, buzikáim. Addig ne csináljatok hülyeséget - tol be az őr a kis helyiségbe, majd eltűnik. Crimson azonnal feldobja magát az emeli ágyra.
- Én itt alszom - jelenti ki. - Tiéd az alsó ágy.
- Nem. - Felmászok mellé, és fölé tornyosulok. Nyel egyet, de átkarolja a nyakam, és csókolgatni kezdi az állam. - Együtt alszunk. Ha itt akarsz, akkor itt, de nem alszol külön ágyban.
- Miért nem? - kérdezi morcosan, de még mindig ölelgetve.
- Túl jó husi vagy ahhoz, hogy azt lássák: nem alszol velem. Te az enyém vagy, törődj bele. Idebent meg pláne. - Nem hagyok neki időt reagálni, vadul csókolom meg, ő meg meglepetten nyög bele a számba, miközben még közelebb húz, és ágyékával izgatni kezdi az enyémet. Mikor elválunk, kíváncsian pislog a rám.
- Hogy értetted, hogy a tiéd vagyok, cicus? - kérdezi ajkaimat nyalogatva.
- Úgy, hogy szeretlek, és ha bárki csak rád néz, megölöm érte - jelentem ki, és leszállok az ágyról. Ezt így nem akartam kimondani… nem itt és nem most.
|
| Meera | 2010. 10. 30. 20:04:43 | #8948 |
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~raukonak
És lám, mily kegyes az élet... Vagyis inkább Shadow. Csak öt másodpercet kellett kérlelnem, hogy menjünk be macskakosztért az egyik éjjel-nappali közértbe, és már oda is kanyarodott a verdával.
- Shadow, ezt megvehetjük? - veszek le az egyik polcról egy konzervet, aminek az ára közepes, de mégis minőségi cucc. Mittomén mi kell egy macskának... Ám a reakcióit elnézve, neki minden mindegy, csak a közelemben legyen. Úgy dorombol, hogy besípolt a fülem.
- Nem.
- De ez halas. Tuti ízlene neki. Te szereted a halat? - összefüggést ne keressen, csak ha nem eszi meg a macska, tuti nem dobnám ki. Vajon Shadow bekajolná? Végül is, valamilyen szinten Ő is egy óriási, nagy, fehér, kanos macska.
Kanos macska. Ez nagyon lol, és mégis rettentően rá jellemző.
- Hogy jövök én ide?
- Nem is tudom... ci-cus – tagolom az utolsó szót érthetően és lassan. Azonnal elkap, és már csak arra leszek figyelmes, hogy a fülemet chips-es zacskók karcolgatják, Shadow pedig a fenekembe markol. Hmmm...
- Még egy cicus, és...
- Cicus... cicus... cicus... - duruzsolom kaján vigyor kíséretében, élvezve hogy hozzám simul, és nyakába fúrva a fejem adok egy nagy cuppanóst izmos nyakára. Fú, hogy én hogy imádom ezt a csávót...
- Ezt otthon, oké? - pillant oldalra, majd eltávolodik tőlem, de persze imádja az ő füvesét annyira, hogy ne lépjen el teljesen. - Hozd azt a kurva macskakaját, és húzzunk.
Oh, oké, ez volt az engedélyezés. El is kezdek pakolgatni pár konzervet, ártól függetlenül. Ha pénzes emberrel vagyok, sosem nézem az árakat, minek?
- Állj csak meg – szól utánam, és elkapja azt a karom, amelyik messzebb van a macska tartózkodási helyétől. A bal vállamtól. Felvonja a szemöldökét, és kérdez is azonnal, én pedig nem felejtek el gyönyörűen mosolyogni rá, mint a vett malac.
- Tenyészetünk lesz? Nem eszek vele, felejtsd el.
- Olyan idióta vagy – fintorgok, és finomra veszem a káromkodást. Hát megmentőnket és- nagyon úgy néz ki- szeretőnket csak nem illetjük faszkalap és balfasz titulussal. - Démona sokat eszik.
***
Otthon azonnal ledobom a táskát a pultra, és bereppenek macskástól a hálóba, majd az ágyra vágom magam, hogy a párnák megemelkednek. Leugrik mellém, és nagy szőrös fejét a képembe nyomja, mire felröhögve játszani kezdek vele. Annyira jó, hogy van egy ilyen hogyishívják is a lakásban.
Ügyülübügyülü...
- Gyere – zökkent ki Shadow mély hangja elmélkedésemből, és megragadja a karom, amit azonban Démona nem vesz jó néven, és első megmozdulása az, hogy ingerülten ráfúj a férfire.
- Hova? - nézek rá kérdőn, mire megtartva magának mondandóját lelép, én pedig a macskával közlöm, hogy békesség és testvériség, minnyá jövök, csak ne szedje szét a párnákat, mert akkor mind a ketten az utcára kerülünk. Én vágom az utcai életet, de a te selyemhez szokott macskapopód nem értékelné.
Egyelek meg.
A fürdőbe belépve meglátom Shadowot egy szál Ádám kosztümben, ha gyönyörű szókincsem akarom megcsillogtatni, akkor egy szál faszban. Első reakcióm, hogy felmérem egész testét, tekintetem úgy siklik végig rajta, mintha síkosítóval kente volna be magát. Nyelek egy nagyot, és becsukva az ajtót nekivetem a hátam. Micsoda premierplán.
- Nincs rajtad ruha – állapítom meg, és oldalra billentem a fejem, hátha kifolyik a hülyeség a fülemen át.
- Mi értelme van ruhában várni téged, ha úgyis szexelni fogunk?
- Azt fogunk? - sosem vezette ezt még be így, mindig elkapott oszt passz. Ez most így olyan furcsa, olyan... nem is tudom... Várom, hogy megtámadjon, de nem teszi, pedig annyira imádom, mikor suttyomban, rám veti magát, és nem ad jeleket arra, hogy most meg fog baszni.
- Azt.
Ez égő, mi több, zavaró. Miért vagyok zavarban? Jaj haggyá' mán, ki piszkálja a gondolataimat?! Letöröm az összes ujját, oda lesz minden mókája! De rohadék, csak tudjam meg ki vagy, menten széttérdelem a heréidet, hogy megtalálod őket veseként két oldalt...
- De nekem... - fogalmazni szleng nélkül, és anélkül, hogy ne sértsem meg, rettentően nehéz. Nem nevet. Elfogad.
- Nem érdekel, ha nincs kedved. A macskáért valamit adnod kell, vagy őt kapod reggelire.
Felbaszom az agyam. Ha Démonát bántani meri, meghazudtolom saját magam, és füvezésben fogok elhalálozni, szó szerint. Széjjelszívom az agyam, majd a pokolban hörögve fogom élvezni, hogy ez a szemét idefent szenved. Ledobálom a ruháim, de mikor a gatyám dobom le, érzem, hogy a méreg okozta forróság egészen más irányba fordult.
LESZAROM!
Odalépek hozzá, és tenyereimet óriási mellkasára csapva belököm abba a tetves zuhanyfülkébe, s mikor átlépem a küszöböt, varázsütésre vált bennem valami. Ah, igenis akarom, hogy a közelemben legyen, a macska iránti lelkesedésem elhomályosította a látásom... Shadownál nincs nagyobb kandúr széles e világon...
Ujjaim azonnal vágytól lüktető merevedésére fonódnak, mire megperdít, és hátam a hideg csempének csapódik, mire minden szőr feláll a karomon, meg még más is... Ránk ereszti a langyos vizet, csuklóimat elkapja és halkan morogni kezd.
- Mi van veled mostanában? Mióta vagy ennyire...
Túl sokat gondolkozol, hagyni kéne az állati és vegetatív ösztönöket érvényesülni apukám, mert én mindjárt felrobbanok...
- Nem tudom, téged se érdekeljen, inkább csináljuk – készségesen fordulok meg, és nyomom fenekem farkához, mire megborzongok. Úristen, legyen már bennem, meddig szívózik?!
Mikor megérzem ujját magamban, először csalódott nyögés hagyja el a szám, de utána felváltják a kéjjel teli, hörgő hangok, istenem, de imádom... Szinte elzsibbad a seggem, de kábán megfordulva letérdelek elé, és a számba veszem férfiasságát, megharapdálom lágyan, körbenyalom, majd rámászok, mint valami majom, és magamba erőszakolom. Felvisítok, az ő száját pedig férfias nyögések hagyják el, én pedig szinte szédülve kapaszkodok meg a vállaiban, ő pedig odalép a falhoz, így a csempén csattan a hátam...
Ohh... Ahh...
Végigfolyik rajtunk a víz, azt sem csodálnám, ha elpárologna rajtunk... Odakintről nyávogást hallok meg, és önkéntelenül is odakapom a fejem, mire Shadow szó szerint megadja a kegyelemdöfést...
***
Csöngetnek, de a halál fog innen felkelni, leszarom... Másik oldalamra fekszem, sőt, inkább oda kucorodom, ahol a matrac még jó meleg, plusz egy szőrös, rezgő párna is a hasamhoz bújik. Zombi mozdulatokkal kitapogatom, és megsimogatom a fejét, mire hangosan dorombolni kezd.
Csak felkelek már, és egy ásítás keretében az ajtót becsukó Shadow mögé lépek. Átkarolom óriási testét, és hintek egy csókot nyakára.
- Mit akart?
- A tetves macska miatt jött.
- Démona. Reggeli?
- Épp csináltam volna. Ha elengedsz, félóra és kész – elengedem, ezután odahajol hozzám, és kapok egy csókot. Könnyű és mégis szenvedélyesen édes, magyarán kaptam egy habcsókot. Höhö, habcsók.
Utána battyogok, és egy ásítás keretében figyelem, hogy egy tökre pöpec tálat letesz a földre. Na ez most megzápult? Az tény, hogy rühelli a macskát, de most nem kényszeríthet arra, hogy onnan egyek. Sőt, saját maga bevállalta volna, hogy onnan egyen?
Édesjézusszentmáriamegajózsef.
- Onnan eszünk?
- Nem mi. A dögöd – morgása mosolygásra sarkall.
- Adsz neki tálat? De aranyos vagy cicus.
- Nem cicus – háborodik fel sértetten.
- Akkor mondd el a neved.
- Mivel lesz neked jobb, ha megtudod? - hát, egyszer úgyis kinyírnak minket, legalább sírodat meg tudjam látogatni, bár belegondolva abba, hogy Shadow kinyiffan, nem igazán vicces. Sőt. Egyenesen lelombozó. Rosszul esik.
- Nem tudom. De jó lenne, ha te már tudod az enyémet.
- Sebastian Loth – feleli minimális hangerővel, és én pedig lekászálódva a székről hátulról átölelem. Nagy, puha, erős, cicamica, az én saját bejáratú cicamicám. Kisceeecám.
- Sebastian Loth. Tetszik – búgom a fülébe kéjesen, de ekkor valami sokkal hangosabban búgó dolog dörgölőzik a lábának. Shadow valamivel szó szerint beetette Démonát, ha az hozzáért kimeresztett karmok nélkül. Látom, hogy emeli óriási lábát, hogy elrúgja a fenébe, de ujjaimmal végigsimítok combja belső felén, és gonoszan a fülébe sziszegem:
- Ha bántod, egy hétig nincs szex – szavaim után mélységes csönd következik, a háta viszont megfeszül. Akarsz te engem cicuskám, és ez fordítva is igaz, de erről annyira nem vészes tudnod.
- Meddig marad nálunk ez a dög? Már keresik, előbb-utóbb rájönnek, hogy elhoztad. Ha lebukunk a macskád miatt, esküszöm, pénzt fogok kérni a seggedért a börtönben.
- Nem tudom. Majd ha szorul a hurok, lelépünk. Macskástól – teszem hozzá, miközben lehajolok a „dögömhöz” aki megnyalva a kezem próbál gyorsabb mozdulatokra ösztönözni.
- A kártyád érvénytelen. Azért is visszajön.
Látszik, hogy nem az utcán nőtt föl, felesleges dolgok miatt parál. Bérgyilkos szemmel kissé más a szitu, mint az én szememmel. Az én véleményem az, hogy az utolsó pillanatban szépen lelépünk, addig mindent alaposan kiélvezünk, mint például azt, hogy életem első háziállatával élhetek, rendes ház alatt, plusz a másik cicám, Sebby.
- Akkor nem engedjük be. Ne parázz már. Nem vall rád. Embereket ölsz, és egy macska miatt stresszelsz egész reggel.
- Mert emberölés közben nem buktam még le, de ha ez a tetves dög sittre juttat, megbánjátok mind a ketten – vet rám olyan fenyegető pillantást, amitől első találkozásunk alkalmával kishíján becsináltam, de most nem tud megijeszteni. Immunis lettem szerintem. Odalépek elé, vigyorom letörölhetetlen.
- Este elmehetnénk valamerre – ameddig le nem csuknak, bulizzunk már egy jót, az utolsó nem sikerült fényesen... Vagy mégis? Hmmm...
- Ja. Ötlet?
- Majd ami jön. Ja, és... - odahajolok a füléhez, és félig gúnyosan, félig erotikusan suttogom a fülébe. - Hol a füvem?
Mert arra most már rohadtul szükségem van, a szentségit!
Jézusom, már így káromkodom!
Apám, kimondtam azt, hogy Jézus!
MIÉRT MONOLOGIZÁLOK?!
- Biztos helyen. Este kaphatsz, ha kell – közli pókerarccal, majd megérzem erős tenyerét a seggemre simulni. - De mindennek ára van...
***
- Mindjárt jövök, el ne tűnj, mert... - villantja rám szemeit, én pedig lehunyva hosszabb pillanatra szemeimet megadóan emelem fel két kezem, amiből már a negyedik szál stavoresz lóg ki.
- Jóh...
- Kis popó, tudsz táncolni? - lök meg az asztaltársam, mire rá fordítom szemeimet, a füstöt egyenesen az orra alá fújom, mire élvetegen beszippantja azt.
- Akarod, hogy táncoljak? - nézek rá.
- Persze füveském, ha tudnál.
- Akarod, hogy táncoljak? - ismétlem meg készségesen, és egy nagyon mélyet szívok a szálból. Hmmm...
- Mivel a gazdád elment, felpakolhatnád a két kerek kalácsod, és nyomhatnál egy kis lélegzet elállító, de farok felállító táncot – duruzsolja, és int a zenegéphez, hogy tegyenek be egy számot. Fel is csendül egy szám, kicsit régi, de mégis pont ide való... Letámasztom a stavoreszt a hamutál oldalára, és felpattanok a kiugróra, s egy kézzel megragadom a rudat, mire többen felhorkannak.
Rázni kezdem a seggem, combjaimmal pedig szorítom a rudat, élvezem, hogy dübörög a zene, rettentően jól esik itt kint lenni, tök poén... Végigsimítok a hideg fémen, mire az első sorból pénzt dobálnak felfelé, és kiabálnak, hogy „Nyald meg! Nyald meg!”. Megnyalom a szám szélét, és végig húzom nyelvem a rúdon, mire tömeges felhördülés támad. Egyik kezemmel megkapaszkodom a rúdban, és körül lengetem saját magam, majd ringó csípővel körbelépkedem, fejem hátravetem, és egy élveteg félmosollyal táncolok tovább...
Két nagy dobbanás hallatszódik, majd a következő pillanatban szinte letépnek a rúdról, és arra leszek figyelmes, hogy az eddig ülő vagy álló közönség minden egyes tagja a földön fekszik, valamijét fájlalva. Meglepetten pislantok kettőt, és már azon kapom magam, hogy valami forrónak préselődök.
- Ehh... uhh? - értelmes gondolataimat az illető is meghallotta, majd mikor kicsit sikerül jobban megnéznem... - Sebby! Cicám!
- Mit művelsz? - a fogcsikorgatás éles fájdalmat eredményez agyam helyén. Elfintorodom, és egyik kezem kelletlenül a fülemre tapasztom.
- A fülem... - nyögöm, mire még közelebb von magához, és megérzem merevedését a nadrágján keresztül. - Ahh... ehh?
- Mindjárt letépem, ha tovább nyögsz összevissza. Gyerünk! - ragadja meg a karom, és maga után ráncigál, ami a földön jajgató férfiakat még utolsó hörgésre késztet. Integetek nekik egy pápát, és követem a nagy fehér embert. Hátra vezet, ahol a folyosók egyre szűkebbek, és balról berúg egy ajtót...
Az ágyon találom magam a következő pislogásnál, és cicus pedig szabályosan fölém magasodik, mire mosolyogva kitárom két karom, s átölelem a hónalja alatt. Hozzádörgölőzöm, mire felhördül, és visszanyomva az ágyra egy fullasztó csókban részesít. Szinte kiszívja a szám, ajkaimat falva szedi le rólam az összes ruhát. Milyen türelmetlen...
- Ahh! - kiáltok fel élesen, mikor minden felkészítés nélkül belémhatol... Végigmarom a hátát, mire fújtat egyet, és két kezét satuként szorítja a csípőmre, és mélyebbet lök, mire felsikítok... De rég volt már ilyen erőszakos... Tetszik... Remegő kezeimmel bejárom mellkasát, kedveskedve próbálom kényeztetni, miközben érzem, hogy egyre jobban beleépülök a matracba...
Csak nyögni és visítani vagyok képes, annyira jó, annyira eláraszt a kéj, hogy a végén már csak elködösült szemekkel, remegő karokkal kapaszkodom az ágytámlába... Egyszerre élvezünk el, és még csak rásegíteni sem kellett. Hatalmas kortyokban nyelem a levegőt, ő pedig olyan kedves, és a nyelvével tömi be a számat, és oldalt a hajamba túr.
Felnyüszítek, mire érzem, hogy kaján vigyorra húzódik a szája.
- Ez kellett már... Ha még egyszer ilyen táncot lelejtesz, én esküszöm... - zihálja a nyakamba, majd mellém dőlve magához ölel, én pedig bekábult vigyorral bújok közelebb hozzá.
- Tetszett?
- Rohadtul, csak az nem, hogy másoknak, főleg vén farkoknak is szólt – morogja, és megsimogatja a hátam, mire jólesően fúrom a fejem nyakszirtjébe.
- Haragszol? - dünnyögöm.
- Nem.
- Jó... - mocorgok kissé, majd felülök, mire rám néz. Fú, hova lett a kontaktlencséje? - De szép a szemed...
- Persze, az emberiség kilencven százalékának barna – horkan fel, én pedig felemelem hatalmas kezét, és az arcomhoz simítom.
- Nekem tetszik – pillantok rá, mire látom, hogy totál elképedve néz vissza rám. Miközben ujjai végigsimítanak arcomon, észreveszem, hogy a szemem alatt nem ütközik akadályba.
- Elmegyek egy pillanatra, a folyosón maradhatott a piercingem – motyogom, és lekászálódok az ágyról, felkapom a jogging nadrágom, s kibotorkálok az ajtón. Hallom, hogy lemondóan felsóhajt, de az ágy moccanásából arra következtetek, hogy felkelt ő is.
Mikor kilépek, feltűnik, hogy egy csomó maszkos palek jön felém, nem igen bizalomgerjesztő felszerelésben. És milyen csöndben jöttek... Mikor felnyikkannék, már sodornak is el, karjaimra egy pillanat alatt bilincs kerül, én pedig a padlón találom magam.
- Hé... na... már... he? - véleményezek félhangosan, mire egy bakancsos talp rám lép, megnyomja a hátam, és mellette levő utasításokat ad.
- Wainer kész, kapják el a bérgyilkost, az nehezebb dió lesz, főleg, hogy a kicsike itt van nálunk... Készüljenek fel, fegyvere lehet.
- Johnson? - ismerem fel a mély hangot, a szobából pedig üvöltés és puskaropogás hallatszik ki, ahonnan elrántottak. Shadow? Úgy sem lesz baja, rosszabb mint egy tank, mikor nincs sima felülete közlekedni...
- Felismersz, drága barátom? Keindra, felkapni a földről! Ennyi kijár neki, lábakat le róla! - felkapnak, én pedig két legjobb haverommal nézek farkasszemet. Igen furcsák, de a szemeik különös színben csillognak. Odabentről továbbra is ordítás jön, engem pedig már ki is vittek a színpadhoz, arról tologatnak lefelé.
- Elég szar lesz a segglyukadnak Doyle... De ha ez az állat is veled megy ugyanabba a böribe, talán megvédi – löknek előre, és hallom, hogy a bilincs leesik a csuklómról. Most mi van? A seggem? Mi van a seggemmel? Szerintem már Shadow billogot sütött rá, hogy az ő tulajdona. Miért kéne másnak?
- Sokat agyalsz, füvesen sosincs semminek értelme. Józanul mondtad ezt egyszer régen. Sajnállak Doyle... Sajnálom mi lett belőled... - rázza meg a mellettem levő a fejét, és egy pillanatra tökre szarul érzem magam. - Na, kezeket fel, hogy formálisak legyünk! Kezeket fel! - bök meg, mire felröhögök, és készségesen tartom fel kezeimet, közben énekelve:
- Put your hands up in the air, somethimes, sayin' ayooo! Gotta let gooo!
***
Józanságom első pillanatában felkapom a fejem, de mikor fel is állnék, valami visszaránt oldalt, így jól beverem a seggem egy ülésbe. Ülésbe? Oldalra pillantok, látom, hogy elsuhan a táj mellettünk, egyre kiesebb lesz, egyre sivatagosabb, egyre vörösebb... He?
Sivatagosabb?!
Na neem.
Neeem.
Álmodom.
Mikor azonban látom, hogy előttem mindenki narancssárgában van, az ablakok résnyiek, és szinte az összes tag tarkopasz, akkorára nyílnak a csipáim, mint egy anyahajó hordozó. Tetkók, piercingek és akkora izmok, hogy a Panama-csatornát meg lehetne velük rekeszteni.
Oldalra kapom a fejem, és félig megkönnyebbülve, félig félelemmel tölt el az, hogy Shadow ül mellettem. Őőő...
…
Segítség...?
|
| Rauko | 2010. 10. 22. 18:50:27 | #8798 |
Karakter: Shadow
Megjegyzés: ~Meerámnak
- Meg sem nézed? - kérdezem, kicsit elszomorodva. Én itt töröm magam, ez meg a nyakamat meg a fülemet csócsálja helyette. Oké, jól esik, de egy köszi is kielégített volna.
- Minek? Magadat is becsomagolhattad volna – röhög, mire bennem elpattan valami. Belemarok a seggébe, mire rám pillant. - Most min filozofálsz?
- Semmibe veszed? - Ha nem lennék férfi, elsírnám magam. Szerelmes vagyok? Talán. Soha nem voltam, fogalmam sincs, hogy milyen az, de hogy most semmibe veszi, amit hoztam, szarul esik. Nagyon.
- A faszomat már komolyan mondom, adjak egy pofont? - Ha most megüt, sem ütök vissza. De ehelyett csak megsimogat. Hát, legyen. Ez Doyle. Én kerestem, én erőltettem, fogadjam is el olyannak, amilyen. Idilli pillanatunkat az ablakom zavarja meg. Betört. Crimson odaugrik, és kiordít, valakit nagyon nem szeret. Megkérdezem, hogy mi az, újabb meló. Értem. Elkezdi pakolni a dobozt, de nekem is csörög a mobilom. Megint egymás ellen kell dolgoznunk? Ne már…
*
Túl egy veszekedésen, egy idióta melóajánlaton, egy rakás pénz gondolatán, itt állok a háló előtt ahol a macska alszik. Igen, háló, igen, macska. Emiatt a kis dög miatt eresztettek össze minket megint. Közölték, hogy nyírjam ki Crimsont. Közöltem, hogy leszophatnak, a macskáról volt szó. Megegyeztünk, hogy így félár, ami így is több, mint amit egyébként két hónap alatt összelövöldözök. Na, meglátjuk… belépek, célzok, és egy Crimson. Na, igen.
- Ha lelövöd, kicsinállak – fúj rám. Rossz hatással volt rá ez a szőrcsomóköpködő plüssállat.
- Na idefigyelj seggfej, nekem ebben pénzem van, és ilyen kis melóért ennyi suskát még sosem kaptam, szóval megéri, főleg hogy a puccos kis segged eltartsam.
- Nem vagyunk házastársak nyomorék, hogy így beszélj.
- Te pedig nem engedhetsz meg magadnak olyan hangnemet, mint ez. Hányszor mentettelek ki a szarból?
- Kétszer, és részemről is megtörtént kétszer. Kvittek vagyunk aranyapám.
- Gyere ki onnan, lelövöm, és indulunk haza. – Olyan, mint egy menstruáló tinilány. Komolyan… nem szeretőnek, hanem apának érzem magam mellette… néha.
- NEM! - Kibiztosítja a stukkert, én meg csak pislogok. Most komolyan le akar lőni? - Tartsuk meg.
- Hogy mi van? Elment az eszed? Szívtál? - kérdezem azonnal. De sajnos, tuti, hogy nem. Látnám rajta, ha be lenne szívva.
- Nagy, fehér, aranyos, és bolyhos... Olyan mint... - Mond ki. Mond ki, és seggbe lőlek, esküszöm.
- Na nem. Kapd ki magad onnan, vagy különben így mászom oda hozzád.
- Lécci! Lécci! Lécci lécci! Tartsuk meg! Kérleeeek! - Bevetette a kiskutyaszemeket. Vannak neki? Ezek szerint…
- Naa! Démona kedves és aranyos, nézz rá! - Majdnem felsírok. Nevet adott neki. Ez a valami meg olyan hangos Crimson közelségétől, mint egy traktor. Vagy valami. De Crimsonnak csak én örülhetek ennyire. Vajon fiú, vagy lány ez a dög? Kurvanagy mázlija van, ha nem kandúr. Ha kandúr, lelövöm.
- Már neve is van? - kérdezek rá. Hátra félrehallottam valamit.
- Igen – néz rám, mint egy hatéves. - Szobatiszta! - Ahh, túlbecsültem. Négy.
- Ha beszarik, ahajaddalfogom feltakarítani. Világos?
- Igeeen! - ugrik az ölembe, a macska meg fúj. Ez a dög azt hiszi, hogy csak ő nem szeret engem? Idióta gombóc. Hazafelé persze, hogy be kell menni egy üzletbe. Mert miért is ne éjszaka vennénk macskakaját, egy éjjel-nappaliba?! Előre elegem van.
- Shadow, ezt megvehetjük? - néz rám kiskutyaszemekkel életem megrontója és megédesítője, a kicsi Doyle.
- Nem - mondom tárgyilagosan, mire odajön és hízelegni kezd.
- De ez halas. Tuti ízlene neki. - Elgondolkodva lép hátra. Az eladó srác már a hasát fogva röhög rajtunk. Alig lehetünk röhejesek: egy meleg pár - vagymiatök -, a passzív vállán egy fehér macskával. - Te szereted a halat? - kérdezi Crimson.
- Hogy jövök én ide? - nézek rá hatalmas szemekkel, mire felröhög.
- Nem is tudom... Ci-cus. - Egy határozott mozdulattal rontom be a chipes állvány mögé, és nem törődve a fújtató szőrgolyóval a vállán, a seggébe markolok.
- Még egy cicus, és…
- Cicus… cicus… cicus - kezdi, a nyakamhoz hajol, és belecsókol, és meg felszisszenek. Aztarohadt, de jó érzés.
- Ezt otthon, oké? - nézek rá, kicsit eltolva magamtól. - Hozd azt a kurva macskakaját, és húzzunk. - Vigyorogva pakol öt doboz kaját a kosárba. - Állj csak meg - nyúlok utána. Tenyészetünk lesz? - kérdezem a rengeteg kajára célozva. - Nem eszek vele, felejtsd el.
- Olyan idióta vagy - fúj rám. Már ő is… - Démonka sokat eszik - húzza fel az orrát, én meg nem tudok mit tenni, a kasszához lépek, és fizetek. Az eladósrác gügyög valamit a macskának, mire felhúzom a szemöldököm, de nem szólok, mert így legalább elüt egy nullát, és nem kicsivel fizetünk kevesebbet. De ez a dög akkor sem a kölykünk, hogy gügyörészni kelljen neki. Mindegy.
Hazaérve gyorsan elpakolom a macskacuccokat, és a hálóhoz lépek. Crimson az ágyon játszik azzal a cseszett döggel. Odalépek, és megfogom a karját.
- Gyere. - Rám pillant, a macska meg rám fúj.
- Hova? - kérdezi értetlenül, mire elindulok a fürdő felé. Hallom, ahogy beszél a macskájának, hogy mindjárt jön, és ne féljen, siet vissza. Nem szólok inkább semmit, csak a fürdőben állva, meztelenül várom. Mikor belép, végignéz rajtam, nyel egyet, bezárja az ajtót, és a hátával támasztja.
- Nincs rajtad ruha - közli.
- Mi értelme van ruhában várni téged, ha úgyis szexelni fogunk? - nézek rá.
- Azt fogunk?
- Azt.
- De nekem…
- Nem érdekel, ha nincs kedved. A macskáért valamit adnod kell, vagy őt kapod reggelire. - Na, végre kezd komolyan venni. Ledobálja a ruháit, és egy határozott mozdulattal lök a zuhanykabinba. Kicsit meg is lep, mostanában túl bevállalós, gyanús ez nekem. Azonnal a farkamat kezdi simogatni, de megfordítom, most az ő háta vetődik a hideg csempének. Megengedem a vizet, és lefogom a csuklóját.
- Mi van veled mostanában? - kérdezem. - Mióta vagy ennyire… - Nem hagyja befejezni.
- Nem tudom, téged se érdekeljen, inkább csináljuk… - nyögi, mint egy tüzelő nőstény. Azonnal megfordul, és a seggét a farkamhoz nyomja. Kicsit eltolom, és benyálazom az egyik ujjamat, majd a testébe nyomom. Tágítom, tágítom, nem is tudom meddig, aztán hirtelen mocorogni kezd, lehúzódik az ujjaimról, elém térdel, és kicsit keményít rajta, majd elhajol, visszaáll, velem szemben, az ölembe ugrik, a lábait keresztülveti a derekamon, és szabály szerűen magába húz. Én csak sóhajtozok a gyorsan jött ingerekre, ő meg felsikít. Az ajtó előtt hallom azt a kibaszott macskát nyávogni, Crimson is. Azonnal oda kapja a fejét, de megragadom, és teljesen belecsúszok testébe, mire felnyög, és hátraveti a fejét.
Mennyei meneten vagyunk túl. Crimsonom az ölemben piheg, majdnem elalszik, így megint nekem kell ágyba dugni. Most egy szőrcsomóval többen vagyunk, aki azonnal nekem támad, mikor leteszem az ágyra kicsi gazdáját.
- Idefigyelj te bolhafészek - kezdem, mire valaki megragadja a combomat, és simogatni kezdi. A fene, hogy megint elérzékenyülök… Leteszem a macskát és Doyle mellé bújok, mielőtt ez a macska beelőzne. Sikerül is. így a másik oldalon bújik mellé, de ott engem már nem zavar.
Reggel korábban kelek, mint ez a két macsek, szóval megint rám marad a reggeli. A konyhába tipegve teszek oda teát, magamnak egy kávét, és rágyújtok az elsp szál cigimre. Egy boxer takar csak, nem kell más, úgyis ketten vagyunk. Hérman, na.
Csengetnek. Kinyitom, de elővigyázatlan vagyok. Rendőrök.
- Jó reggel Uram!
- Maguknak is! Miben segíthetek? Megint gyilkosság? - kérdezem karba tett kézzel.
- Mr. Wainer nincs itthon?
- De. Viszont alszik, és ha nem haragszik, nem kelteném fel. Milyen ügyben keresi? - kérdezek megint én.
- A kártyáját szerettem volna megnézni megint. A számítógép szerint már lejárt. Emellett eltünt egy igen értékes … khöm.. macska. Mr. Wainerrel látták utoljára. - Felhúzom a szemöldököm. Kibaszott macskája!
- Nekünk nincs macskánk. Lehet, hogy Doyle szereti, de én allergiás vagyok. Nem lehet házi kedvencünk - mosolygok rá.
- Nos, rendben. Akkor máskor visszajövök a kártya miatt.. Viszontlátásra - köszön el. Én is intek illedelmesen. Ahogy zárom az ajtót, egy Crimson karol át.
- Mit akart? - csókol bele hátulról a nyakamba. A combomnál érzem a merevedését. Nicsak.
- A tetves macska miatt jött.
- Démonka - javít ki. - Reggeli?
- Épp csináltam volna. Ha elengedsz, fél óra, és kész. - Megfordulok, megcsókolom, és a konyhaszekrényhez megyek. Kiveszek egy régi tányért, és a földre teszem.
- Onnan eszünk? - kérdezi a székre ülve.
- Nem mi. A dögöd.
- Adsz neki tálat? De aranyos vagy, cicus - vigyorog rám, mire felmorranok.
- Nem cicus.
- Akkor mond el a neved.
- Mivel lesz neked jobb, ha megtudod? - kérdezem tőle.
- Nem tudom. De jó lenne, ha te már tudod az enyémet. - Rápillantok. Végülis… velem lakik, vagy mi…
- Sebastian Loth - motyogom, mire hallom, hogy kitolja a széket, és megint hátulról karol át. A végén rászokik, és olyan dolgot találok magamban, ami nem illik oda… Hah.
- Sebastain Loth - ismétli. - Tetszik - duruzsolja a fülembe. Már épp megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy megdugom a konyhapulton, mikor valami a lábamhoz, és nyávogni kezd. Rutinból emelem, hogy belerúgjak, de Doyle megsimogatja a combom belső oldalát.
- Ha bántod, egy hétig nincs szex - közli, mire majdnem felordítok, de nem. Erős vagyok.
- Meddig marad nálunk a dög? Már keresik, előbb-utóbb rájönnek, hogy elhoztad. Ha lebukunk a macskád miatt, esküszöm, pénzt fogok kérni a seggedért a börtönben - mondom, miközben a reggelivel bajlódok. Közben ő elengedett, és enni ad a dögjének.
- Nem tudom. Majd ha szorul a hurok, lelépünk. Macskástól. - Nézem, ahogy lehajol, nagyot nyelek. Akarom.
- A kártyád érvénytelen. Azért is visszajön.
- Akkor nem engedjük be. Ne parázz már - sóhajt fel. - Nem vall rád. Embereket ölsz, és egy macska miatt stresszelsz egész reggel.
- Mert emberölés közben nem buktam még le, de ha ez a tetves dög a sittre juttat, meg bánjátok mindketten - nézek rá a lehető legcsúnybban, mire vigyorogva lép közelebb.
- Este elmehetnénk valamerre - jegyzi meg.
- Ja. Ötlet?
- Majd ami jön. Ja, és… - A fülemhez hajol. - Hol a füvem?
- Biztos helyen. Este kaphatsz, ha kell - ,mondom, és belemarkolok a seggébe. - De mindennek ára van - sóhajtok fel már a gondolatra is.
Végül nem lett szex. Kihisztizte, hogy a macskájának menjünk vásárolni. Nem tetszett a dolog, de mit tudok csinálni? Ha a macska fontos, akkor fontos. Nem leszek egy dögre féltékeny. Nap közben megnézte az ajándékait, örült is neki rohadtul, össze-vissza csókolgatott. Épp készülünk az estére, ami abból áll, hogy már lezuhanyoztunk, őkelme pedig épp a cigijét szívja. Kapott ma legalább öt szálra valót. Kell neki, tudom, és büszke is vagyok rá, hogy eddig bírta nélküle. Kívéncsi vagyok, hogy mégis hogy fog alakulni az este…
|
| Meera | 2010. 10. 16. 18:41:13 | #8650 |
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~raukonak
Vadul elégítem ki magam rajta, ugrálok, körözök, első megérzésre csinálok mindent, időm és esélyem sincs tisztán gondolkodni... Ahh... ahh... Kezeim izmos nyakára simítom, hogy kapaszkodót nyerjek, lábaim elernyedtek, de bennem van annyi élvhajhászás, hogy önkívületben is lököm magam tovább... A cicám megfog, és közelebb húz magához, és mikor megérzem ténykedésének gyümölcsét, kitágult, elsötétült szemekkel nézek vissza rá. Egyszerűen annyira rohadtul király érzés, hogy bennem van, és lüktet, olyan, mintha hozzá tartoznék, és minden vágyam képes lenne kielégíteni...
A lábam hamarosan elzsibbad, egyre lassabb lesz a tempó, pihegve és nyögdécselve próbálom magam emelgetni, de mikor látja, hogy nem megy, kegyesen megragadja a derekam, és lök párat a csípőjével...
Szinte visítok, annyira pont eltalálja azt a pontot, amit kell, mint valami fertőző betegség terjed szét bennem a kéj, és hamarosan sikítva élvezek el. Zihálva temetem az arcom a nyakába, megremegek, totálisan rossz kurvának érzem magam, pedig mindig is tartózkodtam a huzamosabb ideig tartó szextől, egy emberrel.
- Nem akarok megmozdulni – lévén, hogy nem is tudnék. Annyira szétzüllesztettem az egész testem, hogy max ledobósat tudnék játszani. Nyelvemmel végignyalintok nyakának ívén. - Vigyél ki, cicus.
- Még egy cicus, és feldugom neked az öklömet, kölyök.
- Úgysem mered – nevetek fel halkan, próbálok minél több oxigént szívni, de valahogy erre túl fülledt a levegő...
- Jó, inkább aludj. Hazaviszlek – hallom a megnyugtató ténykinyilvánítást, és megkönnyebbülten hunyom le szemeimet, hogy egy szempillantás alatt bealudjak. Kellemes, bódult álom száll meg, aminek nem volt se cselekménye, se történése. Csöndben, feketeségben lebegtem, de néha beúszott a képernyőbe egy-egy furcsa kinézetű borosüveg, amit nem igazán tudtam mire vélni...
***
Lágy, meleg érintésre leszek figyelmes, ami úgy körülölel, mintha mindenhol ott lenne... Télleg ott van mindenhol... Jé... Ilyen lehet? Egy határozottabb, erősebb mozdulat zökkent ki a beállt stílusú filozofálásomból...
Szivacs.
Spongyabob?
Várjunk. A szivacs párja a...
- A hajam... - emelem meg riadtan a kezem, és a hajamba túrok. Hah, hál' égnek, száraz.
- Kád, kölyök – hallom meg a férfias búgást, s rögtön megérzem, hogy Shadow mögöttem üldögél, teste szinte minden egyes centijével hozzám ér. Megborzongok, a víz pedig lágyan hullámozni kezd. Ez alapreakció, vagy másnapos támadás ellenem?
- A fejem... - sok hülye gondolatom van, valami nem oké...
Például Shadow mióta olyan illatú, ami a favom?
- Fáj?
- Nem. Nincs – közlöm a tényeket, mire felröhög. Elment az eszem szerintem... Miért ilyen jó illatú? Miért akarok hozzábújni?
Cheh, bekenegette magát mézzel, hogy nyalogassam. Kinézem belőle, és még én vagyok kis dögnek tituálva... Fssz... Az agyam helye... Visszaalszok sz'tem, egyszerűbb, mint egy kurva nagy pofon...
- Mindjárt aludhatsz, de koszos vagy – szinte dorombol, vagy csak én képzelem be. Elmerengek azon, miért is vagyok koszos. Beugrik pár kép a színpadról, így mélyet szippantok a levegőbe. Ahogy mosdat, felér egy... Basszus, akarom megint...
- A szex jó fejfájásra? - pillantok hátra, pupilláim kitágulnak, ahogy már csak előre elgondolom.
- A szex mindenre jó – válaszolja, és én másmilyen választ, vagy esetlegesen nemlegest el sem tudtam volna képzelni az ő szájából... Megfordulok, ráfogok farkára, ami ujjaim alatt pillanatok alatt megmerevedik, vagy már alapból kemény volt, leszarom... Rántok rajta párat, és felemelkedve magamba fogadom, mire hatalmas nyögés hagyja el a számat... Imádom, annyira jó, bazd meg, kitől tanultál baszni?! Megragadja a derekamat, és megemel, s csatlakozik Ő is a mi kis lovaglásunkhoz...
A víz vadul hullámzik, simogatja a combom, a csempében tükröződő alakom szinte repül...
- Még mindig részeg vagy?
- Nehhem... - fulladozom, támasz után kapva kapok vállai után, de egy mélyebb találatnál kéjesen marok végig a hátán. A víz kihűlt és lanyha, Ő pedig forró és kemény... Felmordul, mikor megérzi körmeim a bőrén, én pedig hogy tompítsam szégyentelen kiáltozásom és nyögéseim, izmos nyakához hajolok, és egy ajkaimat rátapasztva szívogatni kezdem...
- Ahh... - nyögök közvetlen közelről fülébe, mire válaszul tövig nyomul belém, én pedig még levegőt is elfelejtek venni, nem hogy megnyikkanni... Ha örökké így maradnánk, rohadtul élvezném, hogy az agyam olyan kába, mint mikor szívok, és úgy lüktet, mikor részeg vagyok... Imádom ezeket az érzéseket, egyszerűen...
Kikúrt jó...
Ott kapok észbe, hogy már törölközőt nyújt felém, én pedig csak simán kinyújtom kezeimet felé. Fázok, és ki olyan nagy és erős, és meleg, és illatos, és…
- Visszaélsz a helyzeteddel.
- Nekem szabad – közlöm csak úgy, spontán, és felállva rácsimpaszkodom, mint egy majom. Lassan szuszogok a nyakába, lehunyom szemeimet, és azon erőlködök, hogy még ne aludjak be. Fáradt vagyok, rettentően, háromszor kúrt meg egy óra alatt, amit véleményem szerint fel fog emelni…
- Hová mész? – pillantok rá immár a párnák közül. Miért hagy ki az agyam foltokat? Nem is szívtam…
NA, EZ ITT A BAJ.
A rendes működéshez nincs hozzászokva, nagyon sürgősen rá kell gyújtanom, de jelenleg egy fogpiszkálót is nehezemre esne tartani.
- Iszok egy pohár vizet – fordul hátra, és én belül kérlelgetem szépen, sőt, inkább parancsolgatom, hogy „aggyá nekem is!” - Kérsz?
Betanítható munkaerő, oh jeah.
- Ahham – nyögöm fásultan, de mire kettőt pislantok, ki is ér. Mondjuk amilyen laposakat pislogok jelenleg, nem csodálnám, ha még a közértbe is lenne ideje leugrani. Arra eszmélek fel, hogy illatos mellkasa már felettem terpeszkedik, én pedig egy sóhajjal vegyes ámulattal veszem el hanyagul a poharat, és leöblítem a torkomat.
Hát igen, a nyögés, sóhajtozás, valamint a kiáltozás megerőltető a torok szempontjából.
Hehe, a torok szempontjából…
Na most már saját magamon viccelődök és gúnyolódok…
- Itt van – súgja, majd lefekszik mellém. Odanyüszögöm neki, hogy fázom, majd hozzábújok, átkarolom a hóna alatt, és lábam átdobom az övéin. Ez kell nekem most, meleg, biztonság és alvás. Megcirógatom hálásan a hasát, de mielőtt még mást is csinálnék, el is alszom egy szempillantás alatt.
Ami mint tudjuk, elég lassú.
***
Reggel rettenetes erőfeszítésbe telik kikelni az ágyból, szinte lábujjanként kell lepakolnom magam a matracról, de végül sikerül a fejem azon részére esnem, ami ki volt ütve, így a rázkódástól kezdtem látni a kontúrokat és az éleket.
Egy ásítás és seggvakarás kíséretében kitotyogok a konyhába, és még bamba pofával felkapok egy poharat. Tartalma tulajdonképpen nem érdekel, Shadow csak nem köcsögült be ennyi idő alatt annyira, hogy belehunyozzon...
Hmm... Tea. Remek, mert a kávétól bealszom.
Megcsap a füst maró, kesernyés illata, én pedig mögé lépve lopok el egy slukkot. Lehet, hogy beleépítené a fejem a párkányba, ha egy szívásra eltüntetném az egészet. Kussban álldogálunk, de persze mindig odatartja nekem bizonyos időközönként a szálat, amit meghálálni sosem fogok. Heh, ez alap.
- Mikor keltél?
- Az előbb. Mindjárt csinálok kaját – fú, fültisztítót kell vennem, merre is van a fürdő? Most. Nekem. Reggelit. Csinál? Ha bunkó lennék, beröhögnék, de helyette vigyoromat mosollyá préselve lépek elé.
- Tudsz főzni? - most komolyan, előbb nézném ki tőle a puskaporos ajándék gyertyával ellátott pitét, mintsem hogy NEKEM kosztot csapjon össze. Ez egy űrlény...
MIT TETTÉL SHADOWWAL?
De mielőtt még rávetném magam, és tépni kezdeném az arcát, hogy levegyem róla a maszkot, amivel emberi formát vett fel, igen keserű hangon szólal meg, ami megzökkenti sebesen rohangáló képzeletem folyóját.
Úristen, ezt én gondoltam?
- Nem csak a farkam nagy, kölyök.
- Mi bajod van? - emelem fel a szemöldököm, és a poharat leteszem a párkányra. Ha most azt fogja mondani, hogy...
- Túl sokat elmélkedtem reggel, és nem kellett volna. Menj, feküdj vissza, ha kész a reggeli, szólok – igen, kettőnk közül Ő az, aki gondolkodik, de most valahogy egészen különös a viselkedése. Sértetten morcos. Mikor el akarna lépni mellettem, elkapom nagy kezét, jobbára inkább a csuklóját.
Ez beteg?
- Mi a fasz bajod van? Nem is célozgatsz arra, hogy meg akarsz dugni.
- Nem vagyok hangulatban. Ennyi – persze balfasz, nálad nagyobb kant még életemben nem láttam.
- De te mindig... - akadékoskodok, ha nem válaszol, kiugrom az ablakon. Na jó, azt akkor se tenném meg, ha megkér rá, de most... Ujját csitítólag nyomja számra, mire legszívesebben megnyalnám őket. Efeletti mélységes megdöbbenésemben még gondolkodni is elfelejtettem.
Megnyalni?
- Elmondom még egyszer. Menj, és feküdj vissza. Szólok, ha van kaja – közli számítóan, majd eltopog mellettem, én pedig ott maradok a gondolataimmal. Ez e tenyészbika olyan hatással van rám, mint bevadult méhecskére a szemérmetlen illatokat eregető virág.
Úristen, már drámaian és költőien fogalmazok...
Beleverem a fejem a legközelebbi sík felületbe, és engedelmesen kitotyogok az ágyhoz, belevetem magam, és egy mély horkantással tüntetem el az egész fejem a legméretesebb párnába.
Miért gondolom úgy, hogy ez tök normális? Ez az állat megerőszakolt, aminek körülményeit végül is enyhíti a tény, hogy tuti élveztem. Már mikor megláttam, frász és a méreg kerülgetett, de most úgy érzem magam, mint aki évek óta itt lakik, és totálisan ez a helyes, amit csinálok...
- Kaja a pulton. Majd jövök – szól be, én pedig tétován felemelem a fejem.
- És ha lelépek? - igen, talán ezt kéne csinálnom. Sőt. Rémisztő, hogy idetartozom most már, eddig se tudtam levakarni magamról, mostantól pedig mindig a seggemben lesz... Höhö, a seggemben...
Ahh mán...
- Akkor ez van. Csinálj, amit akarsz – jön a tárgyilagos válasz, és perceken belül már csukódik is az ajtó. Fáradtan dobom magam újra hasra, de csak szellemileg vagyok fáradt.
Körülnéztem a lakásban, hogy hová rejthette a füvet, amit még a múltkor vett, érzem az illatát, de a faszomért nem találom! Szívnom kell, meg őrülök, ki fogok halni, nekem végem, kész... Remegő ujjakkal matatok most már az alsói között is, de mikor nem találom, kirántom a következő fiókot, és már a zoknik közé vegyített pisztolyok között matatok...
Puff. Puff. Puff. Puff.
Ütemesen verem a fejem a falba, egyenlő erővel, hogy minél hamarabb megzápuljon az agyam. Úgy érzem magam, mint Dobby, a hirtelen felszabadított házimanó, aki most új melót kapott, és mégis kikúrt kellemetlenül érzi magát az új környezetben.
Nem tudom meddig túrhattam fel a lakását szinte totálisan feltüzelve, de mikor hallottam, hogy küszöbre teszi a két lábát, már egy hurrikán sebességével rohanok elé, befékezve hatalmas alakja előtt.
- Hol a fenében voltál eddig?
- Ülj le – argh, jól van, de... Leteszi a zacsiját a pultra (höhö, a zacsiját, höhö), és kipakolni kezd belőle finomabbnál finomabb dolgokat (höhö, kipakol belőle, höhö). Ahh! Olasz kajaalapok! Jáj, csak azt tudok főzni, de ha kell, örökké azt zabálnám!
- Csókolj meg – fordul felém, nekem pedig vissza kell szippantanom a nyálam, ugyanis megindult a nyáltermelődésem, mint valami gusztustalan állatnak.
- He? - értelmes kérdésemre elismétli újra.
- Mondom, csókolj meg – nagyon hatásvadász vagy drága szőrös cicabogaram, hát, ha már ilyen szépeket és finomakat hoztál, ez a minimum nem? Odacsoszogok elé, és szám az övére tapasztom. Persze, utána azonnal beindulok, ez a görény tuti keni valamivel magát, hogy ennyire körberajongom...
- Ezt neked hoztam. Ezt is – veszi ki a tubust a táskájából, de még előtte egy apró tasakot lenget meg az orrom alatt. Fű? Nem fű... Akkor mit hozott? Szarok rá mit hozott, a lényeg, hogy valahogyan kedveskedni akart...
KEDVESKEDNI?! SHADOW?!
Elnézést, khm, valaki lelőne gyorsan?
Mikor rápillantok, a kontaktlencse mögött meglátok pár érdeklődő, várakozó csillanást, mire olyan szélesen elvigyorodom, hogy a cápa se körözhetne le a Némóból... Lepakolok vissza mindent a pultra, és az ölébe ugrok, lábaim összefonom dereka mögött, Ő pedig azonnal rámarkol a seggemre.
- Meg sem nézed? - néz rám kérdőn, én pedig válaszul végignyalok nyakának ívén, és a fülébe nyomom a nyelvem. Imádom, hogy bőre alól szinte süt a meleg, rohadtul csipázom. Shadow, a forróvérű buzeráns, és társa a félkész hímringyó.
- Minek? Magadat is becsomagolhattad volna – röhögök fel, mire ujjai mélyebben süppednek a fenekembe. Felnézek rá, és látom, hogy furcsán néz. - Most min filozofálsz?
- Semmibe veszed? - különös, szomorkás morgás.
MI AZ ANYÁM VAN VELE?
- A faszomat már komolyan mondom, adjak egy pofont? - lendítem a kezem, de végül rásimítom az arcára, és puhán megcsókolom. Hallom, hogy felsóhajt, és karjai végre valahára körülfonnak. Elégedetten felnyikkanok, és totál fellángolva simulok hozzá még szorosabban, Ő pedig szenvedélyesebben csókol mint valaha, és úgy von magához, mintha bármelyik pillanatban letépne róla valaki...
De mikor az ablakon valami méretes bezuhan, éles csörömpöléssel tönkretéve a sötétített ablaküveget, még maga Csubakka se akadályozhatta volna meg, hogy lepattanjak róla. Meglátom a barna dobozt, amire a nevem van jó rondán ráfirkantva, odarohanok az ablakhoz, és kiordítok:
- FASZOM VEREM A KURVA ANYÁDBA TE SZÉLTOLÓ SZEMÉTLÁDA! PACIFAROK! KIHERÉLLEK MOCSKOS GANÉ! - kapálózok, és ha Shadow nem ragadna meg, és vontatna el onnan erőszakkal, talán még a nagy verdesésben kiszálltam volna az ablakon.
- Mi volt ez?
- Újabb munka - morgom totálisan felhúzva, és felkapva a becsomagolt dobozt feldobom magam a pultra. Letépem róla a csomagolást, és szabályosan feltépem a doboz fedelét. Meglátom, hogy mennyi cucc van benne, és égnek emelem a tekintetem.
- Remek. Jó hosszú lehet, ha ennyi szarság van benne... - baszom ki belőle a dolgokat a hónom alá, mégsem lenne ildomos Shadow előtt kipakolnom, mivel munkaügyileg ellenségek vagyunk. Sőt, ketten együtt veszélyesek vagyunk a tér-idő elméletére is. A bérgyilkos leül a bárszékre, és nem is tudom milyen kifejezéssel az arcán, és érzelmekkel a szemében, szuggerálni kezd.
Azonban ekkor megcsörren a mobilja, és egy elvert kutya lusta szintjén feltápászkodik, és bemegy a hálóba, hogy felvegye. Dörmögését nem hallom, csupán foszlányokat, de inkább a saját dolgomra koncentrálok.
Az aljára túrok, és végre megtalálom azt, ami kell. Kinyitom a táskát, és benne minden drogból van egy darab. Felkapom a cigit a kokainos zacskó mellől, és már a következő pillanatban rá is gyújtok, majd egy összehajtogatott újságot is kikapok, és elmélyülten olvasni kezdem. Megráncolom a homlokom, majd mikor végzek, nemes egyszerűséggel felgyújtom, és a hamutálba teszem.
Ilyen munkát, ilyen nevetségesen sok pénzért...
Naná, hogy elvállalom!
Megnézem a képeket, és minden szar papírt, amit beletettek, majd egyesével felgyújtom őket. Nem szeretek bizonyítékokat hagyni, na meg cicusnak se kellene tudnia, hogy mi a francos helyzet. A drogokat kiszórom ízlésesen egy tálba, majd válogatok én, de a gomba elég csábító...
- Na? Mi volt? - nézek rá, mikor kijön, de válaszul odalép elém, és a lábaim közé furakszik a csípőjével. Engedelmesen tárom szét a lábaim, és a cigit jókedvemben meglóbálom az ajkaimmal.
- Munkát kaptam. Te is?
- Jaja – vigyorgok, és kiveszem a stavoreszt a számból, ujjaim közé szorítom, s szabad kezemmel a hajába simítva megcsókolom. Imádok vele játszani, olyan kábító, jobb mint a fű... Na jó, nem, de mindjárt lekörözi. Combom belső részén dobol, én pedig reszketegen felsóhajtok, és tetszésem jeléül megkarmolom a hátát.
- És elvállalod? - húzódik el tőlem, de mikor látja, hogy hiéna szerű vigyort dobok be, és a cigit visszateszem a számba, összeszűkíti a szemeit.
- Igen, muszáj.
- Nem. Nem muszáj – mordul rám, majd végül a hajába túrva néz rám olyan szigorúan, hogy percekre azt hittem, hogy az apám most oszt le azért, mert Weeddel kint lógtunk a hídon. - Nem vállalsz mostantól munkát. Megértetted?
- Nem. Nem értettem meg – szívok mélyet, és mikor el akarok menni, megragadja a csípőm, és visszaszorít a pultra. Fájdalmasan felszisszenek, mire fenyegetően fölém tornyosulna, ha nem lennék jelenleg magasabban, mint Ő.
De így is ijesztő.
- Ne szabd meg nekem, hogy mit tegyek. Elugrom a fegyvereimért, és szépen elmék melóba. És hogy megnyugtassalak, már ha érdekel, nem férfi a megbízó – vicsorgom rá, és felpattanok a pultra, majd átugrom a fél előszobát, és már a küszöbön állok.
***
A munkaadó szépen körberajong, hogy micsoda különös fiatalember vagyok, és milyen sármos, és milyen... Lekussoltattam, mondtam, hogy mutassa a pácienst, akit lehetőleg nem lövök, vagy lövetek szét. Bevezet egy olyan full extrás szobába, ahol még a falon is ötcentis puha, selymes szőnyegréteg van, mindenhol játékok. Felvonom a szemöldököm ekkora betegesség láttán, már várom a kislányt vagy kisfiút, akit ez a nyanya szadiz.
- Ő, az ott, a lelkem, mindennél fontosabb számomra – bök vézna, szottyadt ujjaival az ágyra, én pedig hunyorogva a sok párna között meg is találom a kliensemet. Meglepetésemben még a cigi is kihullik a számból...
- Kurvára... azt a rohadt... Bassza meg...!
- Hát, mivel gondolom bókolni akart a maga nyelvén, nem vonok le káromkodás miatt pénzt – lép oda, én pedig köpni nyelni nem tudok.
AKAROM!
***
Mikor látom, hogy egy pisztolycső közeledik felé, én is kidugom az enyémet a párna alól, és a méretes dunna s párnahalom alól kidugom a fejem. Shadowwal nézek farkasszemet, Ő meglepett, én viszont összeszűkült szemekkel nézek vissza rá.
- Ha lelövöd, kicsinállak – morgom.
- Na idefigyelj seggfej, nekem ebben pénzem van, és ilyen kis melóért ennyi suskát még sosem kaptam, szóval megéri, főleg hogy a puccos kis segged eltartsam.
- Nem vagyunk házastársak nyomorék, hogy így beszélj.
- Te pedig nem engedhetsz meg magadnak olyan hangnemet, mint ez. Hányszor mentettelek ki a szarból?
- Kétszer, és részemről is megtörtént kétszer. Kvittek vagyunk aranyapám.
- Gyere ki onnan, lelövöm, és indulunk haza – hangja zord és kegyetlen, kishíján hozzávágom a stukkert. Érzéketlen vadbarom! Olyan vagy, mint gumimacinak a savas eső! Vagyis...
POCSÉK!
- NEM! - gondolkodok el egy pillanatra, és kibiztosítom a fegyvert, nyomatékosítva következő szavaimat. - Tartsuk meg.
- Hogy mi van? Elment az eszed? Szívtál?
- Nagy, fehér, aranyos, és bolyhos... Olyan mint... - somolygok, és a pisztoly csövével megcirógatom a szóban forgó állat hátát.
- Na nem. Kapd ki magad onnan, vagy különben így mászom oda hozzád.
- Lécci! Lécci! Lécci lécci! Tartsuk meg! Kérleeeek! - nézek rá óriási szemekkel, mire kelletlenül elfordítja a fejét, ami fél siker. Látom, hogy vesz egy óriási, mély lélegzetet.
- Naa! Démona kedves és aranyos, nézz rá! - teszem el a stukkert, és magamhoz vonom az óriási fehér macskát, aminek kék szemei szinte világítanak. A perzsa atomhangosan dorombolni kezd, én pedig megszagolgatom nyakánál a bundáját.
Meleg, és puha cica, nem olyan tüskés, mint egyesek.
- Már neve is van? - nyög fel kínjában.
- Igen – vágom rá makacsul, továbbra is a macskát simogatva, de Shadowot figyelve. Belőle kinézem, hogy kilövi az ujjaim közül, leszarva, hogy nekem leeshet a középső ujjam. - Szobatiszta!
- Ha beszarik, a hajaddal fogom feltakarítani. Világos?
- Igeeen! - robbanok ki a párnák közül, vállamon a macskával, aki óriási szemeit Shadowra mereszti. Fújni kezd, és morogni, mire felröhögök, és megsimogatom. Próbálom utánozni a dorombolását, mire kapok egy taslást. Morcosan felnézek, a macska pedig a fehér kéz után kap. Imádkozni kezdtem, hogy ne karmolja meg, mert akkor...
Macskafarok-kulcstartó funkcióba lép.
- Most fejezd be. Indulás kifelé – vet egy lesajnáló pillantást rám, és egy gyilkos szemvillanást a macskára, majd elindul kifelé.
|
| Rauko | 2010. 10. 07. 13:26:08 | #8439 |
Karakter: Shadow
Megjegyzés: ~ Meerámnak
- Mi az anyámat csinálsz? - szólítom meg, hiszen minden felvezetés nélkül visszafeküdt, és belebújt a takaróba, mint egy gyerek. - A cucc a konyhában van...
- Most mi van? - lépek mellé, lerántva róla a takarót. - Ne játszadozz kölyök, mert golyót építek a seggedbe...
- Túlságosan szereted te azt ahhoz, hogy megtedd – szemtelenkedik, így a szekrényről lekapom szerelmemet, és a fejéhez nyomom.
- Ha a hajam meg merészeled pörkölni, mint legutóbb, letépem azt a lompos farkad – szólal meg megint. Érdekes lény. A fejének szorul egy töltött stukker, neki meg a haja jelenti a legtöbb gondot.
- Nem tudnál egyszer normálisan viselkedni? - Valahogy nincs szívem lelőni. Végigsimítok kedvesem csövével a hátán,mire kicsit összerezzen. Gondolom, hideg az acél.
- Felnyomom ezt a seggedbe, mindenféle felkészítés nélkül. - nem kell, hogy tudja, hogy nem akarom bántani. Bár, őt ismerve… úgyis szarik rá.
- Ejnye, máris szögletessel fenyegetni... Előbb tűnjön el a tetkóm a mellkasomról, mintsem hogy én innen felkeljek. Mit akarsz? Szopjalak keresztbe?
- Már megvolt, mélymerüléssel. – Ahogy eszembe jut, hogy milyen engedelmesen szopta csillogóra farkamat, kicsit elmerengek, és csak arra eszmélek fel, ahogy a lábam előtt, a nadrágja mellett földet ér.
- Kösz az alvási lehetőséget – szól, miközben öltözik, és kifelé indul.
- Hová mész? - Végignéz rajtam, ahogy elé állok.
- Hova jártál?
- Most hagyjál azzal, hogy az iskoláról kérdezel...
- Semmi, barom – lép a konyhába, és ha jól hallom, vizet enged. Én közben felöltözök és kipillantok az ablakon. Rendőrök. Remek. Pár perc múlva már jelzik is, hogy itt vannak.
- Rendezd le, nyomás! - pendítem az ajtó elé, mire engedelmesen nyitja is, és kellemes, hátborzongató csevegésbe kezd a zsaruval. Nekem már libabőrös mindenem, ahogy hátulról nézem, hogy flegmázik és hazudik bele a rendőr szemébe, akinek ez nem tűnik fel. Hogy is tűnne, mikor teljesen el van merülve Crimson testének tanulmányozásában? Még nyel is a kis rohadék, ahogy szemeivel szaggatja róla a nadrágot.
- Van mit, szóval meghálálhatnád mondjuk azzal, hogy elmondod a neved. - Ezt gondolom, arra érti, hogy én már tudom az övét.
- Persze, Doyle... Shadow vagyok - mutatkozom be, de majdnem fel is röhögök.
- Cheh, én meg Crimson. Ha már ilyen szépen kihúztalak a mély és cuppogós ganéból, meghívsz egy üveg vodkára.
- 69 az azonosítód eleje? - Milyen érdekes fordulat…
- És a vége 666, a Sátán számai - válaszolja, én meg vigyorogva kapom magamra a cuccaimat.
*
Valami bárhoz visz, gondolom, hogy behajthassa a vodkáját. Közben feltűnően csendben van.
- Nagyon csöndben vagy, folyamatosan pofázni szoktál – mondom, mire megáll, és róka-szemeket villant rám.
- Örülök, hogy ennyire kiismertél. A pénztárcád bánta – jegyzi meg, a kukák között lavírozva. - Na, itt is vagyunk a Gate-nél. Gondolom nem fog nehezedre esni szorosan mögöttem haladni.
- Ne szemtelenkedj, torkos – röhögök fel, de a szokásos szigor ott bujkál, akaratom ellenére is.
- Csak nem zavar, hogy rendesen viselkedek? Nem anyázok, és a többi? Vannak a tartós füvezésnek mellékhatásai, cicus. - Már nyúlnék, hogy megragadjam azt a csinos kis nyakát, mikor valami zajt hallunk, és valami izé ugrik a hátára.
- Crimson bébi, rohadtul várlak már öt napja! Merre lófráltál? - szólítja meg ez a kis segg, majd a szemeteshez megy, és kutatni kezd. Amikor meglátom Marit, azonnal rászegezem a kedvesemet, mire Crimson… Miért van ez az idióta kölyök meggyőződve róla, hogy szó nélkül fogom tűrni, hogy megujjazza a kedvesemet?! Bár, ezt leszámítva, majdnem romantikus a helyzet. Vagyok én, a nagy és erős aktív, van ő, a kicsi és erős passzív, és bízik benne, hogy nem robbantom le az ujját, akár saját kezem feláldozásával is.
- Ne lődd le – jegyzi meg, de ahogy hozzásimulok, majdnem fel is röhögök. A teste már reagál a puszta közelségemre is, de idiótám nem vette ezt eddig észre, így egy halk nyikkanással szorítja vissza formás seggét.
- Miért ne tenném? - kérdezem a füléhez hajolva, mire kicsit megremeg. Hm…
- Mert kell, hogy nálam hülyébbek is éljenek a földön. Ráadásul Ő annyira gyáva, hogy felválthatná a nyárfalevelet a hasonlatban. Inkább gyerünk befelé – mondja, majd odalép a zöld takonyhoz, és valamit beszélni kezdenek. Kiderül, hogy ez a jelentéktelen kis szarkupac ismer engem. Mindjárt elásom magam szégyenemben, hogy ismer, és még életben van. Szégyen. Aztán visszalép hozzám Doyle.
- Mehetünk már végre?
- Mehetünk, ne sürgess. Inkább a piámat szorgalmazd ennyire a pultnál.
- Ha nem akarod, hogy itt helyben megdugjalak a szemét között, kapkodd a lábaid - mondom, mert komolyan felizgat, már az is, hogy ilyen bunkó.
- Remélem a füled nem érzékeny – vigyorog rám, és benyit.
Túlélve a biztonságiakat,a pulthoz megyünk. Felszabadítunk két széket, majd leülünk. Életem rendelget, iszogat, és lassan matt részeg, mikor odalibben egy csaj. Egy dolog tart vissza attól, hogy fejbe ne lőjem a szukát, amiért megérintette Crimsont, az pedig az, hogy itt könnyen lebukhatok. És amennyit öltem… örülhetek majd, ha egy szolid ötszázhúsz évvel megúszom. Fél füllel hallom, hopgy a takonnyal van valami, de nem követem Crimsont, mikor eltünik. Úgyis visszatalál.
Mikor legközelebb látom, a színpadon beszél. Ezen felbuzdulva töltök neki, megvárom, míg kiürül a hely, és odalépek hozzá.
- Téged meg kell zabálni – mondom neki, mire megijed, felpattan, de vissza is esik. Szerintem ide még bőven kell célzóvíz, mert ez így nem pálya. Leülök mellé, majd ránézek.
- Csak nyugodtan – szól, de nem tiltakozik, mikor az ölembe emelem. Sőt… olyan hévvel csókol meg, hogy majdnem elélvezek. Na, ilyet még nem csinált. Megint nem fog emlékezni semmire, és reggelé hallgathatom, hogy megkeféltem, és milyen szemét dög vagyok. Néha felréved bennem a gondolat, hogy többet nyafog, mint egy jófajta kurva. Az az egyetlen szerencséje, és azért van még életben, mert felizgat. Mert imádom, ha a farkam a seggében van. imádom, ahogy nyög, sőt, még az is tetszik, ahogy szuszog mellettem éjszaka. Hah…
Csókol, izgat, vetkőztet, simogat, a farkamat is, így nem is várok azzal, hogy hasra vágjam, végigcsókoljam a gerincének vonalát, majd kiszabadítva a seggét, bele is nyomuljak. Felordít, ahogy megérez magáéban, de egy idő után már a szimpla kéj miatt sikítozik, és úgy élvez el, hogy hozzá sem értem a farkához. Cunci. Én is követem, a testébe ürítem magam, majd nem is hagyok neki több időt.
Végigszánt a hátamon a kéj, vagy csak Shadow ujjai voltak, leszarom, de a mennyei érzésre és fehér villanásra el is élvezek egy pillanat alatt, Ő pedig pár lökéssel elégíti ki és üríti forró magját belém.
- Második felvonás... - mondom, majd hevesen megcsókolom. Nem gondolnám, hogy harc van a dominanciáért, de jobb, ha nem felejti el, hogy ki dugja a farkát a másik seggébe. Amikor elválik tőlem, kicsit megemelem, és a farkamat bejáratához illesztem.
- Most lovacskázni fogunk... - fejtem ki gondolataimat, majd magamra ejtem, mire felnyög. Olyan engedelmesen lovagol a farkamon, hogy menten elcseppenek a romantikától. Hátravetett fejjel nyögdécsel, miközben kezei nyakam körül pihennek. Lepillantok, megint kemény. Pompás. Még közelebb húzom, hogy farka kettőnk közé szoruljon, mire olyan szemekkel pillant rám, hogy menten elélvezek. Hihetetlen ez a kölyök. Oké, hogy alapvetően én rángattam be az életembe, de nem ellenkezett sokat. És ha ellenkezett volna, akkor sem érdekel. Kell, akarom, van.
Lassan, nyugodt tempóban kefélünk, most nem sürgős semmi, hiszen mire kiérnek a mentősök, aztán hívják a zsarukat, akik majd bejönnek a bárba, az úgyis idő. Derekára kulcsolom kezeimet, és kicsit segítek neki a mozgásban, néha lökve egyet csípőmmel. Ilyen alkalmakkor szinte sikít a gyönyörtől, majd a negyedik, vagy az ötödik mélyebb találatom után felsikkant, és ránk élvez. Alapvetően mindkettőnket összecuccolt, de este van és ki nem szarja le?
- Nem akarok megmozdulni - sóhajtja nyakamra borulva, majd végignyalja nyelvével. - Vigyél ki, cicus.
- Még egy cicus, és feldugom neked az öklömet, kölyök.
- Úgysem mered - kuncog bele a nyakamba, de már alig él.
- Jó, inkább aludj. Hazaviszlek. - Lefektetem, felöltöztetem, valamennyire megtörölgetem őt is, magamat is, és az előbb felfedezett hátsó kijárat felé lépek, Crimsonnal a vállamon. Már mélyen alszik.
Kiérve meg is találom az egyetlen szabad taxist, és bepakolom. Remélem, nem gondolta, hogy hazáig cipelem.
- Ha lehányja az ülést, megbaszom - néz hátra morcosan a taxis.
- Ha csak gondolatban hozzáérsz, kiheréllek, és megetetem a farkad maradványait a lányoddal, unokáddal… - sóhajtom fáradtan, mire veszi a lapot, elkéri a címet és két perc múlva megállunk.
- Hé, és a pénz? - kérdezi kisikítva az ablakon.
- Fogd be a pofád és örülj, hogy nem kúrom meg a legfiatalabb rokonodat - morgok rá, miközben életem megrontóját összeszedem, és a lakásba viszem. A taxis még egy kicsit morgolódik és káromkodik, de mikor az ajtóból rávillantom szerelmemet, azonnal elhúz a vérbe. Ez ám a fegyelem.
Végignézek Crimson testén. Koszos, büdös, és le sem tagadhatná, hogy kétszer a seggébe élveztek. Felsóhajtok, majd újra a vállamra veszem, és betuszkolom a fürdőbe. Levetkőzök, és ahogy megnyitom a vizet, majd, mikor már majdnem tele a kád, belefektetem, és mögé ülök, mire ébredezni kezd. Kábán pislog.
- A hajam… - kap azonnal a fejéhez.
- Kád, kölyök - suttogom fülébe, miközben a szivaccsal a lábát mosom.
- A fejem…
- Fáj?
- Nem. Nincs. - Felröhögök.
- Mindjárt aludhatsz, de koszos vagy. - Nem szól többet, engedi, hogy a combjait, a hasfalát, a karjait, az arcát, a nyakát is megmossam.
- A szex jó a fejfájásra? - néz hátra válla felett.
- A szex mindenre jó - válaszolom, mire szembe fordul velem, ránt párat a farkamon, majd rám ül. Azonnal kiemelem a vízből, és így dolgozom benne tovább. Csak nézem az arcát, ahogy vonaglik, dobálja magát.
- Még mindig részeg vagy? - kérdezem.
- Nehhem… - mondja, majd átkarolja a vállam, és alig-körmeivel belevág a bőrömbe. Felmorranok. Mást már fejbelőttem volna, de tőle jól esik. Aztán nyögve, sóhajtva hajol előre, és kiszívja a nyakam, majd egyenesen belenyögdécsel a fülembe. Ezen felizgulva még mélyebben vágom magam testébe, mire még hangosabban sóhajt. Hangja visszaverődik a csempéről, és majdnem olyan, mintha legalább három Doyle nyögdécselne alattam.
Bár jelenleg úgy érzem, hogy ez az egy is sok nekem. Harap, karmol, nyög, szív, mozog… Imádom ezt a vadmacska-stílust. De én sem vagyok fából, szóval mikor érzem, hogy közel járok, farkára markolok, rántok rajta párat, mire elélvez, aztán én is, egyenesen abba a szexi testébe. Visszacsúszik a kádba, én meg engedelmesen mosom át meging. Mikor végeztünk, nyújtom neki a törülközőt, de ő meg a kezeit, felém.
- Visszaélsz a helyzeteddel.
- nekem szabad - jelenti ki, ajd szabály szerően a nyakamba veti magát. Fergeteges. A hálóba érve leteszem, majd megtörölgetem, és az ágyba döntöm.
- Hova mész?
- Iszok egy pohár vizet. - Visszafordulok és rápillantok. Ilyenkor annyira ártatlannak és kedvesnek néz ki. Mintha nem is ő lenne. - Kérsz?
- Ahha - nyögi, én meg a konyhába tipegek. Lehúzom a vizemet, és viszek neki vizet.
- Itt van - súgom fülébe, mikor fölé másztam. Álmosan pislog rám, majd kiveszi a poharat a kezemből, legurítja, miközben én lefekszem. Dolga végeztével sóhajt egyet, rám néz, morog valamit, majd hozzám bújik. Én kicsit értetlenül állok a dolog előtt, mert ilyet tényleg csak totálkész állapotban szokott, erre most a feje a mellkasomon, a lábát átvetette az enyémeken, keze a hasfalamat cirógatja. Nem szólok semmit, csak ujjaimat a hátára vezetve simogatom álomba.
Reggel korábban kelek, mint ő. Finoman lehessegetem magamról, mire morog, de nem nyitja ki a szemeit. A konyhába cammogok, teszek fel kávét, teát, majd a hűtőbe kutatva találok egy kis reggelinek valót, tojást, zöldséget. Fogalmam sincs, hogy mit szokott enni, így egy szelet húst is kiveszek. kezem megáll a mozdulatban, mikor rádöbbenek, hogy húsz éve először vagyok kedves bárkihez is. Finoman leteszem a pultra a cuccokat, mielőtt lendületből basznám földhöz az egészet. A fiókból előszedem a dugicigimet, és az ablakhoz lépve gyújtok rá, ám előtte megcsinálom a teát és a kávét, ha közben felkelne, tudjon inni. A FASZOMBA! Most komolyan… érdekel valaki? Mi a frász van már velem?! Egy szál faszban állok az ablak előtt, mikor hallom, hogy valaki a konyhába tipeg, levesz egy poharat, tölt valamit, majd mögém lép, elkapja a csuklómat, szív egyet a cigimből, és iszik egy korty akármit. A továbbiakban rutinosan felé is tartom a szálat, hogy lophasson pár slukkot, és meg is teszi. Kis dög.
- Mikor keltél? - kérdezi.
- Az előbb. Mindjárt csinálok kaját.
- Tudsz főzni? - lép elém mosolyogva.
- Nem csak a farkam nagy, kölyök - válaszolom morcosan. Nincs jó kedvem.
- Mi bajod van?
- Túl sokat elmélkedtem reggel, és nem kellett volna. Menj, feküdj vissza, ha kész a reggeli, szólok - lépek el mellette, mire megragadja a csuklómat.
- Mi a fasz bajod van? Nem is célozgatsz arra, hogy meg akarsz dugni.
- Nem vagyok hangulatban. Ennyi.
- De te mindig… - Ujjamat a szájára vezetem.
- Elmondom még egyszer. Menj, és feküdj vissza. Szólok, ha van kaja - utasítom, mire csak mered rám azokkal a vicces szemeivel, én meg a konyhába megyek.
Elkészül a kaja, én meg csak töprengek közben. Mit keres nálam Crimson? Miért hoztam ide? Mit akarok tőle? Miért gondolkodom ilyeneken…?
- Kaja a pulton. Majd jövök - szólok be a szobába.
- És ha lelépek?
- Akkor ez van. Csinálj, amit akarsz - válaszolom, felkapom a ruháimat, és húzok is. Behajtom az elmaradt fizetéseimet, majd leülök egy kicsit a parkban. Miért elmélkedtem reggel ilyeneken? Van, és kész. Lehet, hogy mire hazamegyek, már ott sem lesz. Miért jut eszembe, hogy mit akarok tőle? A seggét. Meg, hogy ott legyen, és ne legyen üres a lakás. Mert ha ott van, akkor mindig van zaj, balhé, hangzavar. Szóval ezért kell. Hogy legyen mellettem valaki végre. Na, ez eldöntetett. Már csak boltba kellene mennem, és venni pár cuccot. Kaját, sampont, ilyeneket.
Az üzletközpontban valahogy ösztönösen lépek be a tetoválószalonba, hogy megszemléljem az ékszereket. A srácnak ecsetelem, hogy kinek kell, és mi, mire a kezembe nyom két kis ékszert. Az egyik fekete, a másik vörös kristályos. Azt mondja a srác, hogy ez arcon bárhova mehet, így megköszönöm, fizetek, és elhúzok a boltba. Kaja megvan, pia megvan, sőt, még valami idétlen hajápoló szart is vettem neki. Úgyis a haja az egyetlen szerelme. Akkor meg hadd legyenek boldogok, nem?
A lakáshoz érve, kezemben a cuccokkal, az ajtó előtt állva sóhajtok fel. Jó lenne, ha nem lépett volna még le. De… mindegy. Lenyomom a kilincset, mire egy kifejezetten szexi, alsóban parádézó kölyök rohan felém.
- Hol a fenében voltál eddig? - kérdezi rám visítva.
- Ülj le. - Meg is teszi a pult előtt, én meg kipakolok. Taktikusan a hajápolót és a piercingeket hagyom utoljára. Mikor már csak azok vannak, felé fordulok. - Csókolj meg.
- He?
- Mondom, csókolj meg. - Nem ismerek rá, mikor feláll, elém tipeg, és szájon csókol. Vad, szenvedélyes, harap, karmol. Úgy látszik, ha józan, akkor ilyen lesz. Mert most tuti nincs benne semmi, sem a drogtól, sem az alkoholtól nem bűzlik. Ahogy elválunk, kiveszem zsebemből a két kicsi ékszert, és a zacsit meglebegtetem az orra előtt.
- Ezt neked hoztam - mondom, majd a pultról elveszem a hajápolót. - Ezt is. - Rám pillant, kajánul elvigyorodik, leteszi a cuccokat a pultra, és az ölembe veti magát, lábait derekam köré kulcsolja, én meg segge alá nyúlva tartok.
|
| Meera | 2010. 09. 25. 15:31:36 | #8101 |
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~ raukonak
Rohadtul fáj a szemem, mikor kinyitom. Mintha valaki lett volna olyan kedves, és ujjait a szemgödrömben tartotta volna. És ha ez így van, hozzáérhetett a hajamhoz. Első dolog, amit meglátok, az a plafon. Nos, megint egy házban vagyok, király. Ha most egy repülő hörcsög felvilágosít arról, hogy ez a Másvilág...
Mondjuk macskával álmodtam.
Oldalra akarok fordulni, de nem tudok. Mi a halálom, kikötöztek? Megint?! Fejem odébb dobom, hogy lássam, mi a kénköves pokol marasztal ennyire, de mikor meglátom a szőkés tincseket, sápadásom világméretű rekordot dönt, talán még anyám is fakulhatott a sírjában.
- Mi a faszt keresik itt?! Megint meztelen vagyok! Megint meghágtál, de rohadék? - üvöltök fel, két kezem a vállára csapom, és rázni, nyomkodni kezdem. Te köcsög, te utolsó aljadék szemétláda... Nem kel fel... Mindjárt adok én olyan hangszínt, hogy ha van kocsid, beindul a riasztó...
- Neked is jó reggelt, bunkókám – fél karjával odább tol, és kellemesen nyújtózik egyet, mire felbőszülten vetném rá magam, hogy kikaparjam a szemét, de megint rájövök, hogy nincs körmöm. - Fáj a segged?
Rögtön meglepődök, és két tenyerem már csattan is a kérdéses felületen, de a fájdalom elmarad. Felpattanok, és teszek pár lépést, de mikor ez sem okoz különösebb fájdalmat, visszadobom magam az ágyra, és rózsaszín szemeimet rám meresztem.
- Nem – télleg. Nem baszott meg? Na ezt akkor hiszem el, ha maga a Télapó mondja. Hehe, esténként ürít, mint a Télapó. Hehe... Hol is hallottam már ezt?
Asszem, fogsort kell növesztenem a seggembe.
- Akkor miért vagyok itt?
Hülye kérdés, tuti hazavitt magával, de nem hiszem, hogy csak ágymelegítőnek kellettem, vagy a nagyember egyedül volt, fázott, és magányos érzések dúltak benne... Hogyne, előbb építsék újra a berlini falat, minthogy ezt el is higgyem.
- Jaj, fogd már be. Inkább gyere, csinálok teát vagy kávét, vagy faszom se tudja, mit iszol. Utána még kapsz cuccot – kikászálódik az ágyból, én pedig elsőre rögtön utána mozdulok, de félúton megállok, és levágom magam az ágyra.
Én innen ugyan fel nem kelek...
Majd kiszolgál, ha ki akar, majd fejbe lő, ha akar, de én innen egy tapodtat sem mozdulok, az hót ziher. Kicsit lenyúlok, és hihetetlenül lusta mozdulattal magamra rántom a takarót.
- Mi az anyámat csinálsz? - hallom a méltatlankodást az ajtóból, nyilván észrevette, hogy nem koslatok utána. - A cucc a konyhában van...
A fülem hegyét sem mozdítom a kijelentésre, inkább lehunyom szemeimet, és próbálok következtetéseket levonni. Ha ez az ipse megjelenik, mindig kapok füvet, de utána megerőszakol. Roppantul röhejes, mivel tuti, hogy beindulva hagyom magam. Főleg ha taperol, pláne, ha a fülembe csókol.
Ahh, arra nagyon gerjedek.
Basztak már meg, de ennek akkora farka lehet, mint ide Kína. Nem szokott annyira sajogni a seggem, mint tegnap, vagy faszom tudja már mikor... Ha ez felcsinál, egyet jelent azzal, hogy katéterrel kell járnom, vagy ami még csábítóbb, élvezném, hogy szétkefél.
De jelenleg, üvölteni tudnék, de lusta vagyok hozzá.
- Most mi van? - hallom hangjáról, hogy közeledik, és a meleg takaró lerántódik a fejemről, én pedig mint egy béka, kinyúlva fekszem az ágyon, keresztben. - Ne játszadozz kölyök, mert golyót építek a seggedbe...
- Túlságosan szereted te azt ahhoz, hogy megtedd – felelek élesen, nyomott arccal. A következő pillanatban valami hideg, és kemény nyomódik a halántékomhoz, mire felmordulok.
- Ha a hajam meg merészeled pörkölni, mint legutóbb, letépem azt a lompos farkad – morgok rá, de megmoccanni még mindig nem moccanok. Ha még közelebb jön, eskü két kézzel megfogom, és mielőtt felnyöghetne, csavarok rajta egy olyat, hogy még a dédapja is megérezné.
- Nem tudnál egyszer normálisan viselkedni? - hallom mély, karcolós hangját közelről, és lassan végighúzza a stukker csövét a hátamon. Normális helyzetben felpattannék rá, hogy milyen kikúrt hideg, de most csak szuszogok.
- Felnyomom ezt a seggedbe, mindenféle felkészítés nélkül.
- Ejnye, máris szögletessel fenyegetni... - ciccentek, és csak úgy spontán megjegyzem. - Előbb tűnjön el a tetkóm a mellkasomról, mintsem hogy én innen felkeljek. Mit akarsz? Szopjalak keresztbe?
- Már megvolt, mélymerüléssel – a hangja olyan undorítóan mézes-mázos és kéjes, hogy feláll a szőr a karomon. Lustán dobok egyet magamon, mire lepuffanok az ágyról, pont a nadrágom mellé. Felrántom magamra, és pakolászni kezdek.
- Kösz az alvási lehetőséget – nézek rá szúrósan, rózsaszín szemeim azonban unottak és fáradtak. Kidobálom zsebeimből a tépett papírokat, amik már teljesen használhatatlanok.
- Hová mész? - áll elém teljes életnagyságban, és lerí rólam, hogy kurvára nem örülök annak, hogy fel kell néznem rá. Az igazat megvallva eléggé kidolgozott a felsőteste, mintha valamilyen rendvédelmi szervnél lett volna Ő is tag. Csöndesen mustrálgatom, leszarva, hogy meztelen.
- Hova jártál?
- Most hagyjál azzal, hogy az iskoláról kérdezel... - mordul fel, mire belebámulok a szemeibe, és felvonom a szemöldököm.
- Semmi, barom – csörtetek be a konyhába, és egy pohár vizet beöntök magamba. Rohadtul leforráztam a torkom, mikor annak a fösvény yakuzának vittem teát, és hisztizett, hogy igyak belőle.
Az ajtón kopogtatnak, mire kiköpöm a számban levő vizet a burzsoá csempére. A szőkeség bepattan a konyhába, immár nadrágban, és rámvillantja sunyi, ijesztő szemeit.
- Rendezd le, nyomás! - ragadja meg a karom, és kipenderít maga elé, én pedig szinte rácuppanok a bejárati ajtó kilincsére.
- Mi van? - tárom ki az ajtót, mire hallom, hogy a mögöttem levő a homlokára csap lemondóan. Egy zsernyák áll előttem, jegyzettömbbel a kezében, láttomra pedig eléggé meghökkent arcot vág.
- Mi van, nem látott még buzikat? - szegezek neki egy újabb kérdést, mielőtt bármit is mondana. Vallatás elkerülésében mindig is profi voltam, meg kellett tanulnunk kicselezni az ellenfelet.
- Elnézést, csupán bejelentést kaptunk, hogy...
- Hangosak voltunk? - vonom fel a szemöldököm, mire síri csönd támad. Kimérten beszélek, és monotonon, mint aki egész életében zsaru lett volna. Az is voltam. A Sors fintora olyan édes, mint a grapefruit citrommártással.
- Nem. Bűncselekményt követtek el az innen nem olyan messze levő Csarnokban, és a gyanúsítottakat ebben az irányban látták felszívódni – magamban küldök egy baszd meg az anyádat a farkasnak, aki mögöttem áll. Tuti, hogy vett valahol füvet, de a street kölykök köpönyegforgatók.
- Fantomkép? Személyleírás? Ha tudok segítek – támaszkodom meg az ajtófélfán, és várakozva nézek rá. Nyel egyet, pedig nem mai madár az ürge. Kiállását tekintve van már tizenötéve a szakmában, mégis zavarba tudtam hozni.
- Nagyon sokat tud a témáról ahhoz képest, hogy homoszexuális beállítottságú – kap szavaimon lelkesen, mire a szőke ismét felsóhajt, szinte látom, hogy égnek emeli a tekintetét. Csakhogy egyvalamiből sosem álltam bukásra, most pedig kamatoztatom. Van még agyi alapom, amit nem szívtam el.
- Bocsánat, itt vannak az irataim – nyúlok bele mélyen a zsebembe, és az ülepéből kivonom az igazolványom. Megnézi, és hangosan olvasni kezdi.
- Doyle Wainer. Kommandós, nyomozatis, és volt-kutyás. Azonosítója: 69666 – hümmög, és visszaadja a papírokat, amit villámgyorsan el is teszek. - Érdekes. Köszönöm, elnézést a zavarásért, további kellemes napot.
Biccent, és elhúzza a a csíkot, mire a tulok felé fordulok. Már nyitná a száját, de megelőzöm.
- Van mit, szóval meghálálhatnád mondjuk azzal, hogy elmondod a neved.
- Persze, Doyle... - ejti ki úgy a nevemet, mintha valami cukorka lenne a pofájában. - Shadow vagyok.
- Cheh, én meg Crimson – horkantok fel, és megöklözöm a vállát. - Ha már ilyen szépen kihúztalak a mély és cuppogós ganéból, meghívsz egy üveg vodkára.
- 69 az azonosítód eleje? - ajkainál ronda vigyor bújkál, úgy mereszti rám a szemeit, mintha meg lennék szórva porcukorral.
- És a vége 666, a Sátán számai - felelek lustán, és megvárom, amíg felkap magára egy rendes nadrágot. Egy fekete farmer mellett dönt, én pedig mezítláb, egy melegítőben álldogálok, de ekkor szöget üt valami a fejembe. Mindannyian tudjuk, hogy a 69 egy szexuális pozitúra, de a 666 eléggé Shadow beütésű. Sandán meredek rá, mikor odaáll mellém, és elindul előttem.
Akaratlanul is megnézem a seggét, és izmos hátát, amire felkapott egy trikót. Hm.
Isten, te kegyetlen vagy.
***
Az utcán mélységes kussban lépkedünk, jobbára én vezetem fenségességét, kerülve a feltűnést. Eléggé rikítóak vagyunk mind a ketten, ezért alternatív utakon vezetgetem őkelmét.
- Nagyon csöndben vagy, folyamatosan pofázni szoktál – áll mellém, mire megállok, és ránézek sunyi, számító tekintettel.
- Örülök, hogy ennyire kiismertél. A pénztárcád bánta – kerülök ki egy jókora szemetest, mire a kedvenc szórakozóhelyem hangjai elérnek a fülemig. - Na, itt is vagyunk a Gate-nél. Gondolom nem fog nehezedre esni szorosan mögöttem haladni.
- Ne szemtelenkedj, torkos – röhög fel, de hangjában ott a fenyegető él.
- Csak nem zavar, hogy rendesen viselkedek? Nem anyázok, és a többi? Vannak a tartós füvezésnek mellékhatásai, cicus – mondom, de mikor hatalmas keze elérné a torkom, hogy kicsit megnyomkodja, az egyik közeli nagy konténer mögül valami zöld ugrik rám, eszelős ordítással.
Úristen! A marihuána életre kelt! Fusson ki merre lát!
Hátamra csimpaszkodik, és megérzem a fű kábító illatát.
- Crimson bébi, rohadtul várlak már öt napja! Merre lófráltál? - röhög a nyakamba, mire egy elegáns mozdulattal hátralendítem az öklöm, és az arcába építem. Le is mászik rólam, orrát markolászva, majd az egyik szemetes tartalmába belemélyeszti a kezét, és dobálni kezd.
Rohadt banán, üvegszilánk, és... Fehér por zacskókban? Hirtelen az arcom mellett bekúszik egy cső, egyenesen haveromra irányulva, de az ujjam belenyomom.
- Ne lődd le – morgom, és érzem, hogy hátulról hozzámsimul. Belülről megborzongok a mozdulatra, és kishíján ki is tolom a seggem, de megemberelem magam.
Mennyit baszkódhatott ez rajtam, hogy a testem ennyire reagál rá?!
- Miért ne tenném? - mély hangja olyan, mint a tenger, csak berekedt állapotban. Berohadok, komoly mondom.
- Mert kell, hogy nálam hülyébbek is éljenek a földön. Ráadásul Ő annyira gyáva, hogy felválthatná a nyárfalevelet a hasonlatban. Inkább gyerünk befelé – ütök el egy felénk repülő konzervet, és odalépek a sráchoz.
Megszorítjuk egymás alkarját, magunkhoz rántjuk a másikat, és megveregetjük hátunkat.
- Kukából jöttünk...
- ...kukába kötünk ki! - fejezzük be egymás mondatát. Felemelem a kokainos tasakot, mire szemei felcsillannak. - Weed. Megmondtam, hogy nem kokainozhatsz. Csak fű. Nem halhatsz meg hamarabb, mint én.
- Nyugalom kisapám, nem nyomom nagytételben. Bár, ami téged illet... Elég szarul nézel ki. Mi van, nem is osztasz le? Hány napot szívtál keresztül? - aggódó tekintete csak arra késztet, hogy a hajamba túrjak. - Megint trógerül nézel ki.
- Hosszú napjaim voltak – pillantok hátra a vállam felett Shadowra, aki karbafonja kezeit széles mellkasa előtt, de legalább eltette fegyverét. - Ő itt...
- Tudom, Shadow – legyint egyet Weed, mire az állam a földön koppan.
- Tudod? - nézek rá hatalmas szemekkel. Úristen. Weedet is beszopatta?!
- Ja, ki ne ismerné? Amúgy, a God egyszer felbérelte, hogy nyírja ki Sethet. Tudod, az a kék hajú srác, aki fegyverben utazott, csak elbaszta, mert oroszokkal kezdett el játszani. Egy casinoban lőtték fejbe.
- Nem bírtam az ipsét. Rámenős volt.
- Ja, emlékszem, mikor belemart a seggedbe, válaszul fülön lőtted – röhög fel, majd Shadowra pillantva a fülembe suttog, közelebb férkőzve hozzám pár lépéssel. - Ember, ez egy állat! Honnan a kikúrt életből szedted össze?
- Jött magától – sóhajtok mélyet, majd odalépek a szőke mellé.
- Mehetünk már végre? - lenézően mered Weedre, aki csak csápol neki üdvözlően, és beiszkol a bárba. Remek, bejelenti, hogy jövök. Jól esik, mint havas éjjelen a hidegzuhany. Weed egy papírzacskót se tudna szarrá verni.. Tele szarral.
- Mehetünk, ne sürgess. Inkább a piámat szorgalmazd ennyire a pultnál.
- Ha nem akarod, hogy itt helyben megdugjalak a szemét között, kapkodd a lábaid - lök egyet rajtam, mire elindulok, természetesen felzárkózik mellém, hiszen Ő nem mehet hátul, csak elől.
- Remélem a füled nem érzékeny – vigyorgok rá, megmutatva még a bölcsességfogaimat is, mikor kitárom az ajtót.
***
Ó, ez kellett nekem, hogy ez a vad zene kibassza a fejemből az összes gondolatot és minden szart, amivel az utóbbi napokban tele lett pakolva! Weed már elől csápol, az első sorban az apró színpadnál, de én balra, nyílegyenesen a pult felé fordulnák, amikor...
- Hatalmas üdvözletet Crimsonnak, akinek küldjük a Fuck the police című számot! Nyomjátok! - szól bele Weed a hozzá leeresztett mikrofonba, mire a banda röhögve kezd a számba. Elvigyorodom, és megragadom Shadow karját, magam után húzva, de a biztonsági őr megállít.
- Ki ez?
- Haverom – nézek rá jelentőségteljesen, mire túlüvöltve a zenét visszaszól.
- Terjeszt?
- Nem! - ordítok vissza, mire bólint, hogy mehetünk tovább.
***
A pultnál lelökök egy igen csak elázott bigét a bárszékről, és felülök a helyére, a pultra baszva egy isteneset. Shadow leül mellém, úgy néz ki, Ő is szabaddá tett magának egy széket, ugyanis mintha egy bordó nercharisnyás láb meredezne az ég felé. A pultos odalép, és kérek egy üveg vodkát, két pohárral. Ki is csúsztatja elébem, én pedig tovább passzolom Shadownak a sajátját.
Fürkésző szemekkel bámul, mintha valami elromlott volna bennem, vagy szimplán leszartak volna, de ez mellékes.
Egy pohár, két pohár, sok.
Mire feleszmélek, már üres az üveg, pedig a szőke állatjának csak négy pohárral adtam. Heh. Odafordulok hozzá, és mikor nyitnám a számat, hogy mondjak valamit, oldalról hozzámér valaki. Első reakcióm az az, hogy a pisztolyom előkapom a nadrágomból, és a tarkójára szorítom.
Meglepetten pillázó szemeket látok meg. Jé, ez Anne, régi csajom. Mondjuk úgy, első komoly kapcsolata a hülye, füves állatnak, amit elbaszott azzal, hogy egy szűkebb lyukat kúrogatott. Nevezetesen a biztonsági őr öccsét.
Belekapaszkodik a karomba, és lehúz magához, hogy a fülembe ordítson.
- Weed rosszul van! - trillázza, bennem pedig megáll az ütő, pedig a pia kellemesen elzsibbasztott, és törölt pár gátlást s erkölcsi dolgot. Sőt, még olyat is csinálhatott velem, hogy Shadowot kimondottan csábosnak láttam ilyen szögből, ahogy iszogat.
Valami volt a vodkában, hét szentség...
- Hol van?! - üvöltök vissza.
- Rosszul!
- HOL VAN?! - túrok bele a hajába erőszakosan, mire látom szája mozgásán, hogy megnyikkan.
- A vécében! - lepattanok a székről, a csajt elengedve, és a szőke állat mellé lépek. Úgy járok, mint aki nem részeg, sőt, még ha magam kívülről látnám, akkor se tudnám megmondani, hogy ittam e, vagy sem. Odahajolok hozzá, a szám már szinte a dobhártyájánál van.
- Két perc! - közlöm vele, mire elkapja a karom, és a lábai közé ránt. Még így, székkel is robusztusan magas, szinte kicsavarodik a nyakam, úgy kell felbámulnom rá. Pedig én sem vagyok alacsony termet.
- Ha nem jössz vissza, utánad megyek, de az rohadtul fájni fog – érinti meg ajkaival a fülkagylómat, amibe akaratlanul is beleborzongok. Basszus, még a végén felizgat. Kitépem magam karjai közül, ami talán csak azért lehetséges, mert engedi. Félrelökdösöm a vadul tomboló tagokat, és beverekszem magam a vécébe.
- Weed! Weed! - süvöltöm, bár a hangkülönbségek miatt nagyobbat szól, mint kellene. Az utolsó vécéből nyöszörgés hallatszik, mire odarohanok... A következő pillanatban már ölbekapom, és kirohanok vele a tömegbe, jól megkerülve a pultot, hogy még véletlenül se nézzen rám a mellette üldögélő.
Kiviszem haveromat, aki habzó szájjal ráng a karjaim között, megpróbálom megtámasztani, de megszédülök, és beesek a szemetesek közé. Fel is vágja egy pezsgősüveg a karom, egy óriási hosszú csíkban, de nem a fájdalmat nem érzem meg.
A pia, halleluja.
A biztonsági őr mellettünk terem, telefonján mentőket kér, én pedig automatikusan rohanok be, a tömegen keresztül, és felmászok a színpadra. Mély kuss lesz, én pedig a mikrofont elveszem az énekestől, és rekedtes hangon ordítok bele, hogy még a mély transzban levő piások is felfogják:
- Jönnek a mentők, ami azt jelenti, hogy a zsernyákok is! Kifelé! - üvöltés és fújolás csap fel, de pillanatok alatt kiürül az egész kecó, én pedig leülök a színpad végére, és megtámasztom a fejem, mint aki hányni készül.
Csönd lesz villámgyorsan, az ajtót rám zárják. Shadow is tuti kinyomult, beszari állatja... Mélyet sóhajtok, és próbálom tisztává varázsolni az agyam, de nem megy. A vodka a fejembe szállt, és kísérteties hangon beröhögök a csendbe, aminek még gyönyörű aláfestése az odakint szirénázó mentőautó.
- Téged meg kell zabálni – hallom magam mellől közvetlenül a hangot, mire felpattanok, de meg is tántorodok. Oké, hirtelen mozdulatokból már kiderül, hogy mennyi van bennem. Egy pohár kerül elébem, nem habozok leönteni. Leül mellém de én kábán hozzábújok, mire hallom, hogy mély levegőt vesz.
Most kellene valami drog...
- Csak nyugodtan – vonok vállat, mire megérzem, ahogy két hatalmas tenyere a seggemre simul, és az ölébe von.
Nem habozok, és pillanatok alatt lesmárolom. Ahh, olyan jó forró, és nedves. Hasam nekiszorítom az övének, és kétoldalt a hajába túrok. Incselkedőn, kívülről végignyalintok száján, apró pillanatokra befúrva nyelvem ajkai közé. Felmorran, és szinte széttép, belemarva a számba, nyelvét ellentmondást nem tűrően löki a számba. Élvezem a kábító játékot, főleg, hogy közben lehámoztam róla a trikót, csak a franc tudja, hogy minek.
Egyik kezemmel végigsimítok testén, nadrágjánál levő dudornál elidőzik a kezem. Belenyögök a csókba, levegőhiány miatt elszakítom magam tőle, de mikor mélyet kortyolok a levegőből, újra a számra tapad. Vérem hevesen dübörög a fülemben, nem is hallok semmit sem, csak érzem, ahogy kényeztet.
Elenged, és már azon kapom magam, hogy a színpadra baszott, nadrágom lekerült rólam, két keze végigsimít a hátamon, majd végignyal gerincem ívén, mire felnyögök. Fejem a színpadra hajtom, ami kellemesen hűs, de utána rögtön fel is kiáltok, mikor óriási farkát megérzem magamban. Összerándulok, első gondolatom az, hogy reggel nem csalt a szemem...
Rettentően feszít, és mégis rohadtul jó érzés, és mikor rögtön mozogni kezd... nem győzök nyögni, sóhajtozni, kérni, hogy csinálja mélyebben és gyorsabban... Elkábul az agyam, a pia beködösít, ő pedig beleépít a színpad oldalába, két marka szorítja a csípőmet, és egyre sebesebben s hevesebben ránt magához.
Ahh...
Végigszánt a hátamon a kéj, vagy csak Shadow ujjai voltak, leszarom, de a mennyei érzésre és fehér villanásra el is élvezek egy pillanat alatt, Ő pedig pár lökéssel elégíti ki és üríti forró magját belém.
- Második felvonás... - hallom morgós hangját, mire megperdít, leül a színpadra, és magára ránt, majd a hajamba túrva erőszakos, domináns csókot vált velem. Nem mintha nem tudnám, ki a Főnök, cica... Szemei elsötétültek a vágytól, ajkait megnyalja utána, és kijelenti:
- Most lovacskázni fogunk... - emeli meg a fenekem, én pedig mikor újra megérzem magamban, kéjesen felnyögök, mire szája ismét az enyémre forr. Mivel a szesztől és az előbbi aktustól azt sem tudom, hogy hol vagyok, Ő vezet....
|
|
