|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Sofy | 2014. 06. 17. 20:09:29 | #30194 |
 Karakter: Fran Toshito
Megjegyzés: ~Yunának
Nekidőltem a sikátor falának.A haverok elvoltak,nekem most nem volt kedvem totál beállva lenni.Felnéztem az égre,ami felhős volt.Szürkés.Zsebemből halásztam volna elő egy doboz cigarettát,meg öngyújtót,ám a dobozban még por sem volt,nemhogy cigi..Az öngyújtónak lába kelt,és tudtam is,hogy ki csinálta ezt.
-Óóó Craig!-kerestem szememmel mindenhol a barna hajkoronát,ám sehol sem találtam.Saját magát buktatta le ez a gólya..Megrántottam a vállamat,és inkább zsebrevágtam mindkét kezemet.Elmélyültem a gondolataiban,utána viszont egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
-Hát itt vagy,Franciska.-nevette el halkan magát,mire tudatára adtam kedves személyének,hogy nincs kedvem vele szórakozni.Nem,nem vertem meg.Annál inkább ordítottam le a fejét.A bandában a tagoknak tilos egymással verekedni.Hatan vagyunk,velem együtt.Black Skull névre hallgat,és nem tudom mi célből.Mert,ez egy rögtönzött név volt,ha már összehaverkodtunk,és bandázunk,legyen valami überütős nevünk.Craig ajánlotta fel,aztán mindenki rábólintott.Előre mondom,Craig egy igazi lúzer.Mondjuk tök jó fej srác,csak kicsit idegelő,a folytonos szivatásaival.De ideillik,a kis bűnöző csoportunkba.Igen,kisebb büntényeket követünk el.A sikátor a helyünk,itt lógunk.Nincs messze a szemétdombtól,ahol lakok.Visszatérve,Craig adott egy doboz cigit,meg visszaszolgáltatta az öngyujtómat.Szuper,örülök neki.Pillanatok alatt rágyújtottam,és a nagy,zöld kukához sétáltam.Intettem egyet,hogy mindenki jöjjön oda hozzám.
-Uraim,ezennel megnyitom a banda tárgyalását.Sok megbeszélni valónk van.-vettem ki számból a csikket,és sóhajtottam egyet.
-A rendőrség kezd felfigyelni ránk.Mondjuk eddig is figyelt minket valamennyire..De..Hanyagoljuk ezt! Szóval,a lényeg a lényeg.Minden kigyúrt állattól óvakodni,és nem belekötni,mert a kórházba fogunk kitört foggal feküdni.Bár így is irtó macsók vagyunk,de ez irtóra nem játék.-magyaráztam nekik,mire nagyot röhögtek.
-Franciska,most képzeljük el,hogy egy rendőr öltönyös emberke csak így ideállít,mert hát hónapokig figyelt minket.Ugyan már..Hagyjuk..-mondta Craig,és legyintett.
-Kedves,aranyos barátom! Hagyjuk egymás becézését,mert kitépem a karod!-mosolyogtam rá,egy erőltetett mosollyal.Intettem,hogy elmehetnek dolgukra.Ha nagyobb hatalmat akarunk,akkor,meg kell hogy komolyodjunk..Visszasétáltam a falhoz,és úgy néztem a semmibe.Csak rájuk akartam ijeszteni,hogy szedjék már végre össze magukat..De,ez nem nagyon sikerült nekem,nagyon úgy néz ki.Na,nem baj,akkor is,mi bűnözők vagyunk..
|
| timcsiikee | 2011. 09. 11. 12:22:31 | #16638 |
 Karakter: Fushida Inejiro
Megjegyzés: ~ Ancsának
Inejiro:
Doboz, doboz és még több doboz, ami együtt jár a pakolással. Huh… Kedves és új környéknek tűnik ahova most költözöm, viszont az ezzel járó munkálatok elég fárasztóak tudnak lenni. De nem baj, meg fogja érni. Épp leteszek egy ládát a kanapé mellé, amikor egy munkás követ.
- Uram, ez a ládát hova tegyem? – kérdezi a baseball sapis fickó, kicsit erőlködéssel hangjában. Mikor felé nézek akkor látom, hogy velem szemben, fejjel lefelé látszik a felirat „könyvek”. Halkan sóhajtok egyet.
- Tegye kérem abba a szobába – ujjammal a leendő „dolgozó” szoba felé mutatok, és el is tűnik az ajtó mögött, majd üres kézzel jön ki egy újabb ládáért. Hahh… bele sem gondolok inkább, hogy mennyi idő lesz ezt mind kipakolni.
Beletúrok hajamba, és felállok, én is kiindulok egy újabb dobozért. Lehet, hogy össze kéne fognom egy copfba.
~*~
Estére sikerül kirámolnom a dobozok hetven százalékát és már csak a könyvek maradtak hátra, ami így kábé harminc százalékot tesz ki. Hm… hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez sok, vagy kevés. Mindegy is.
Azt hiszem azt holnapra hagyom, már eléggé fáradt vagyok. Persze nem annyira kimerült, hogy álmos legyek, csak egy kicsit. megünneplem a pakolás nagy részét egy jó ramennel, majd úgy döntök, hogy felmérem még jobban a terepet. Kiengedem hajam, vacsora után átöltözöm, egy egyszerű fekete ing és egy farmer mellett döntök, ujjaimmal kifésülöm a kusza tincseket és nekivágok az estének.
Épp sötétedik az ég, az utcalámpák sorra kattannak fel. Nem tartok semmitől, mivel jó környék, soha nem hallottam rossz esetekről.
Szép, kertvárosi környezet, az ember nem is hinné, ha itt jár, hogy a belváros alig két-három utcányira van innen. A közeli parkba vezet az utam, a legrövidebb sétányt választva jutok át a másik oldalára, közben hol az eget, hol az utcákat figyelem, élvezem a friss levegőt és a nyugalmat. Igen… talán a nyugalom a legmegfelelőbb indok, amiért ezt a környéket választottam, a ház is csodás.
van itt minden, ami kelhet, Kis bolt, könyvtár, könyvesbolt, itt a park és még egy csomó üzlet. Felnézek az égre és így sétálok előre. Szépek a csillagok is a tiszta égen. Persze z utcalámpák fényétől alig látszanak, de pár erősebb fény még így is átverekszik a földi fényáradaton. Hahh… egyre jobban úgy érzem, hogy jól választottam.
Elgémberedett nyakamat kiegyenesítem, kissé megmasszírozom a tarkómat, kinyitom a szemem és csak ekkor veszem észre, hogy eltévedtem. Huh… merre lehetek?
Mellettem egy szűk kis utca, ahol épp egy fiatal srác sétál keresztül. Körbenézek, sehol egy árva lélek, így az imént említett felé sietek, gyorsabb léptekkel.
- Hé! Bocsánat, de… - meg sem áll, még egy fél pillanatra sem fordul felém, csak ugyan úgy sétál előre. Megszaporázva lépteimet követem, folyamatosan szólongatom, de semmit nem érek el vele. – Hé! Várj meg! Én csak… - mikor utolérem vállára teszem kezem, hirtelen olyan ijedt ábrázattal fordul felém, hogy még engem is meglep vele. Hirtelen felém csap, majd úgy szelel el, mint a riadt nyuszi.
Arcomat dörzsölgetve nézek utána. Ezt… miért kaptam? Pedig csak meg akartam kérdezni, hogy merre van a főút. Figyelem alakját, ahogy futva eltűnik az utca sötétjében. Azt hitte, hogy megtámadom? Pedig ez tényleg nem rossz környék, akármennyire úgy látom, hogy egy sikátorban vagyok. Erről jut eszembe… még mindig nem tudom, hogy merre kéne mennem.
Megpróbálok visszafelé haladni, de egyelőre nem sok sikerrel, közben kissé elkalandoznak a gondolataim. zsebre vágott kezekkel ballagok lassan, néha a környezetet figyelem hátha látok ilyenkor egy embert, de csalódnom kell, ilyenkor senki nem merészkedik ki. Hahh… furcsa, talán nem is hallotta a srác, hogy őt szólítgatom le? Pont úgy tűnt.
Körbenézek és ekkor észreveszem a parkot. Már emlékszem! Hehe… azt hiszem, hogy amíg nem szokom hozzá a környezethez, ez lesz a biztos pontom.
~*~
Másnap délelőtt végzek a könyvek kipakolásával is, így mindennel készen vagyok. Egy ebéd után újabb sétára adom a fejem, de ezúttal csak a parkig merészkedem. Világos ing, sötét farmer, hónom alá csapok egy füzetet és zsebembe egy tollat, végül a kezeim is a zsebemben találnak helyet, és máris a parkban vagyok.
A frissen nyírt fű illata üdítő, kevés ember van most kint, de ez nem lep meg. Fiatalok a sétányokon járkálnak vagy épp padon ücsörögnek, anyukák és gyermekeik játszanak vagy épp csak hazafelé sétálnak át, mindenesetre megihlető a környezet, és nekem ez kell. megpillantok egy szőke fiút az egyik fa közelében a fűben ülni, és elmélyülten olvas valamit. Ahogy jobban megfigyelem, és óvatosan közelebb lépek rájövök, hogy ez az a fiú, akit tegnap este láttam, és azt hiszem meg is ijesztettem.
Hm…
Nesztelenül lépek hozzá közelebb, szinte közvetlenül mögé, és csettintek egyet. Meg sem rezzen, semmi jelét nem adja meglepettségnek. Hm. Ennyire elmélyülten olvasna?
Szinte a fülétől húsz centire tapsolok egyet, de még mindig semmi. Nem… ennyire nem lehet belemélyülni egy könyvbe ezt még én sem tudom. Akkor azt hiszem már értem.
Óvatosan megpöccintem a vállát, és felém fordul, arca riadtnak látszik.
Szia – mutatom kézjelekkel, mire csak bambán pislog rám. Furcsa. Ujjammal mutatok, hogy várjon, előkapom a tollat és a füzetkémet majd firkálok bele.
„ Szia, a nevem Inejiro. Nem ismered a kézjeleket?” – felé fordítom a füzetet és a kezébe adom a tollal együtt, gyorsan elolvassa és már körmöli is a választ, addig egy picit közelebb merészkedek.
„Az én nevem Ikku… Sajnos nem ismerem.” – így már értem, bár azt hittem, hogy a siketek általában ismerik, sőt kényszerből tanulják meg ezt. Mindenesetre előny számomra, hogy még nem futott el. Gyorsan írom is a választ.
„Sajnálom, hogy tegnap megijesztettelek, nem akartam, csak útbaigazítást kérni. Nem bánod, ha leülök egy kicsit melléd?” – odaadom a füzetet, hogy olvassa el a sorokat.
Mivel már rögtön másnap találkoztam vele újra, gondolom én, hogy itt lakhat a közelben. Talán így végre szert tehetek rögtön, az első, egy itteni kedves ismerősre.
|
| Rauko | 2011. 09. 01. 20:35:38 | #16478 |
 Karakter: Shadow
Megjegyzés: ~ Vége ~
Köszönöm, én édes Gafdim.
Ők voltak nekünk az első, emlékszel?:) Azt mondtad mindig, hogy Ceeca hasára izgultál rá.:)
Szeretlek, és köszönöm ezt a fantasztikus játékot!
♥♥♥♥♥
|
| Meera | 2011. 09. 01. 20:08:29 | #16476 |
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~nyufkónak
- Ceeca, feladod? – piszkálom a meccs végefelé, hátha megadja magát. Elvigyorodik, és már azon kapom magam, hogy a mellkasán csattanok.
- Soha.
- Hé, engedj el, így nem tudok játszani – hisztizek, és csápolva próbálom megértetni vele, hogy nem sziámi ikrekként kell tovább vinni a labdát! És ez csalás! Megakadályoz!
Tessék, már Bull zsákolt is!
Csaló!
Csalóóó!
- A játéknak vége – dörmögi jelentőségteljesen, de mire felfognám a teljes jelentőségét ennek a furcsa hangvételnek, nagy durranás, és valaki padlót fog. Megilletődötten álldogálok Sebby karjai között. Most… mi? Hol? Hová?
Erősen megragadja a kezem ebben a káoszban, odahúzódok hozzá, hogy biztosan ne maradjak le… olyan hülye vagyok, semmit nem tudok erről az egészről! Tök szar érzés, bárki bármit mond… És ez GOND! Senki nem mondott el semmit! Csak hogy majd jön és hogy MAJD AKKOR menni kell!
És mikor AKKOR?!
Cicus illatát közelebbről érzem, és valami hatalmasat dörren mögöttünk. Futunk, hatalmas ropogás megint, mint mikor egyszerre törnek el száz ropit, csak folyamatosan. Fhúúú…
Felröhögök a vicces szituációra, de Ceeca tolni kezd kifelé, én pedig készségesen futok előtte, úgy érzem, repülök, ahogy lökdösnek előre. Whííí… senki nem mondta, hogy ez ilyen vicces lesz! Sc… hogyishívják felborul, de majd úgyis felpattan és jön velünk, tuti valami érdekeset látott a földön. ÉN IS!
- Ott egy kocsiii – látom meg örömködve a hatalmas szerkezetet, ami már pöfékel is láttunkra.
- Kuss és rohanj! – mordul rám, de ügyet se vetve a kijelentésére szaladok tovább vele.
- Tuti így örül nekünk! – állapítom meg örömködve.
Kicsi kocsi bumm bumm, kicsi kocsi bumm bumm százzal tép! Kicsi kocsi bumm bumm, kicsi kocsi bumm bumm százzal tééép!
Feltuszkolnak a platóra, a fejünkre húzzák a hullazsákot… Hullazsákot?
NEM AKAROM! NEM! NEM AKAROK MÉG MEGHALNI! NEEEM!
Zötyög a kicsi kocsi büff büff, tottyan nagyokat nyüff nyüff! Ahh, a seggem elzsibbadt…
- Kint vagyunk. Szegény Scotty… - hallom Bull szomorú hangját. Scotty? Nem Ő szerezte a Karib-tenger kalózainak betétzenéjének diszkó verzióját? Meghalt? És velünk volt? Szegény…
- Járulékos veszteség – mondja cicus, mire mindenki csúnyán néz rá. Én is, bár nem értem, hogy került egy híresség velünk egy csoportba… - Kussoljatok, örüljünk, hogy kint vagyunk!
Folyamatosan azt mondja, hogy kussoljunk… rosszul esik…
Mintha hallaná, hogy mit gondolok róla, magához húz, és megpuszilja a hajamat, s ezzel egyidejűleg célja az, hogy kinyomja belőlem a szemeimet.
***
Hirtelen fény, várom Fehér Gandalfot, aki üdvözöl minket Móriában, de nem ez történik. Szőke haj, szőke… hmmm….
LEGOLASSS!
- Üdv a szabadság kapujába, buzikáim – de tündöklő a mosolya! Kábultan nézem a széles csillogást. – Toljátok le az agyonhasznált seggeteket a furgonról.
Tuti Legolas, neki van ilyen lembasszal kenegetett tökéletesen csillogó fogsora.
Látom, hogy Legolas rám mutat, szinte várom, hogy szövetséget ajánljon nekem. Elkábulva figyelem a ropi szerű ujjakat. Fhűűű…
- Doyle Wainer – közlöm a nevem nevetve, szinte farokcsóválva várom, hogy erre mit fog mondani. Tök mindegy, nem leszek a Gyűrű szolgája, Weeddel akarok most játszani!
- Vágod hogy most mi történt? – ujjongok neki, mire elkapja a kezeimet, és felvisít.
- KIJÖTTÜNK! ROHADTUL KIJÖTTÜNK!
- Neeem az… Legolas! Látod? – fordítom a mondott irányba, mire felröhög, és egymásba kapaszkodva nevetgélünk a bizarr szituáción.
- Látod azt amit én? – mutogat egy izé felé.
- Legolast? – újra felröhögünk, én már sírok, Ő a hasát fájlalja, rég nevettem már ilyen jót…
- FÉMMADÁR!
- Szépségem, Weed, gyertek – hallom Ceeca hangját, és levetem magam a kocsiról, akárcsak egy szuperhős. El is kap, de később már Weed kis teste is rajtam puffan.
- Kint vagyunk!
- A gépen beszéltek majd. Arra, nyomás – tologat minket a fémmadár felé Bull, hagyom neki, hogy odább lökjön.
Megint egy ropi roppanás, szép lángok csapnak fel, a kocsi ugrik egyet, mikor eléri a… bendőjét a tűz.
- De szép – bambulok el rajta, csodálattal a szemeimben. Milyen szép halála van! Tuti örül neki, és így köszön el tőlünk! Igen!
- Gyere már – szól rám, de nem fogadok szót neki.
- De szép! Nézni akarom! – valami egetverően hangos nyomja el a hangom felét, de már csak annyit érzek, hogy felemel, és belenyom abba a madárba. Belefészkelek Sebby ölébe, és átölelem izmos nyakát.
- Ceeeca – adok neki egy eszkimó pusszancsot, mire valaki felhorkan. Talán Legolas, de nem érdekel, Ő már tárgytalan, akármennyire világító is a fogsora. Hozzásimulok, de a következő mondata felkelti az érdeklődésem.
- Bull, megvan, amit kértem?
- Angel, hol a macska? – rikkantja el magát életem csokipudingja, mire még a csecsemőkori fáradtság is kipattan a szememből.
- Macska?! Cica…?! Hol?!
- Stella, hol a macska? – kérdezi Legolas, és váratlanul egy ketrecet nyomnak hátra. Hallom a nyávogást, milyen szomorú, hogy bánhattak így vele?
- Démona… - magamhoz rántom, és az ijedten kigúvadó szemeit még jobban kinyomom. – Hogy hiányoztál! Édesem, kisvirágszálam, bundás csillaghúsbogaram! Édes kiscicám, úgy szeretlek, jhaj, el sem tudom mondani mennyire örülök neked! Nem bántottak? Szeretsz még? Ugye nem haragszol rám? Jó sorod volt? A néni nem ütlegelt a légcsapójával? Biztos? Jhaj, tündércukorbogyókám…
- Ha leszálltunk, venni kell neki enni – mondom ceecának a cicával a kezemben, mire Bull felhorkant, mint egy bika.
- Kinek köszönheted? – emeli fel az orrát magasra, mire összecsókolom azt a hatalmas pofiját, igyekszem megszorongatni, de szinte mindig lepattanok az izmairól.
- Kinek… nekem. Tekintve, hogy én dobtam fel a dolgot – hallom Sebby morgós hangját, és szinte teljesen felvillanyozva nyomom Weed ölébe Démonát, és mászok az én szerelmetességes fehér Ceecám ölébe.
- Ha leszállunk, akkor… - duruzsolom hálásan a fülébe, és megcsócsálom a fülcimpáját.
- Ne izgass – válaszol feszült hangnemben, de csak felnevetve lökök egyet a csípőmmel.
- Sosem tennék ilyet – fekszem el széles vállán, mire a nő hátrakajabál, remegés fut végig rajtam…
- Üdv a Paradicsomban, uraim. Mexikóban vagyunk.
Elenged minket, és mint a mérgezett egerek, szaladunk egy kört.
- Fúúú! Úristeeen! – mászom ki a gépből, majd egy kevéske botladozás után eldobom magam a füves, homokos talajon. Rohadtul nem legális helyen landoltunk, de hát rohadtul nem legális az, amit csináltunk.
Mekszikóban vagyok! Az igazi Meksziben!
A tenger beletép a hajamba, ami időközben újra elkezdett nőni, de még mindig égnek áll. Miért is vágattam le? Mindegy, tuti valami überfontos dolog lehetett. Kezeimmel a homokban kezdek el turkálni, sós illat csavarja az orrom, a meleg homok olyan, mintha padlófűtést adott volna a jóisten…
Hatalmasat sóhajtok, boldogan nyomom bele a fejem a porhanyós földformába, mikor a hátamra ugrik valami puha és szintén meleg. Megfordulok, Démona zaklatás fogalmát kimerítő dagasztásba kezd a hasamon, magamhoz szorongatom, majd felülve vele az ölembe huppan, és nézem a többieket, akik éppen kiszállnak a gépből.
Shadow van olyan édes és cukros, hogy kiszedi Weedet a gépből, aki mániákusan csókolgatni kezdi a földet, nem zavarja, hogy az orrlyuka is tele van homokkal.
- Azt hiszed te vagy a pápa? – veregeti meg a hátát Bull kedélyesen, és nagyot nyújtózkodva kezet fog az ijesztő, télanyóra hasonlító nővel, majd az Angel nevezetű taggal is.
Hmmm…
Olyan ismerős a neve.
Pf, egyre megy, mind a kettő tud repülni, szóval felesleges filóznom rajta. Bull átkarolja Ceeca vállát, aki furcsamód eltűri a közvetlen mozdulatot, a lábuknál Weed terült el, mint akit agyonrugdostak. Na meg a tag, akit rohadtul nem ismerek. Májk, vagy hogy hívják…
Legyen Máj.
Azt a cicák úgyis szeretik…
Démona dorombolni kezd, elérzékenyülve simogatom a selymes bundát, és szagolgatom meg a feje búbját, magamhoz ölelgetve.
- Crimson, te most tényleg bőgsz? – hallom a puding hitetlen hangját, a földrengés szerű dobogásból arra következtetek, hogy közelít felém. Megfordulok, és a macska bundájába temetem az arcomat.
- Nem, csak belement egy kis homok a szemembe… - dünnyögöm ki a sok szőr közül.
Harsány nevetés csap fel hátul, a gép felemelkedik, és elhúz a fejem fölött, a hatalmas szél szinte felborít, felemelve a fejem nézem, hogy a tenger két hatalmas köpésnyire van. Valaki megszorítja a vállam, ezt az érintést bárhol megismerem. Felpattanva szorosan magamhoz ölelem, szinte préselődöm hozzá, boldogan belefúrva arcom a vállába.
Eltol magától, csillogó szemekkel nézek az övébe, az ajkaim megremegnek, majd végül csak egy förtelmes orr-riszálást mutatok be.
- Szeretlek… nagyon! – puszilgatom az arcát mint egy őrült, de végül lassú csókot kezdeményezek, örömködve szuszogok, mikor viszonozza. Belemarkolok a fenekébe, mire egyszerre mosolyodunk el. Megnyalom a szám, majd az övét is, a macska a lábaink között tekereg, dorombolva.
- Sex on the beach? – emelgetem a szemöldökömet sokatmondóan, megrágom a fülét, kezem lágyan siklik végig az oldalán, mellkasára vonom, megsimogatva a pólón keresztül azokat a részeket, amiket úgy szeret…
- Hé! Először: Haverok, Buli, Fanta! – hallom a duzzogó hangot oldalról, mire felnevetek.
- Kussolj már Weed! – kap egy taslást Bulltól, aki odalép hozzánk. Úgy magasodik fölénk, hogy akaratlanul is nyelek egyet. Ugye nem kell kifizetnünk neki a repülést meg mindent? Nem akarok vele kekszelni, még egy teázás keretein belül sem! Én Sebbyt akarom… Elanyátlanodott fejet vágok, mire megpöcköli az orromat.
- Gyertek ide, mocskos szarháziak – szorít magához minket, felnyögve érzem a préselés erejét, kapkodva szedem a levegőt, de örülök, hogy nem kell kifizetni semmit sem… Keroooziiin…
- Úgy szeretlek titeket – bújok közelebb, Weed Bull nyakába mászik, Máj pedig oldalt, rágyújtva egy cigire fejcsóválva néz bennünket. – Nagyölelééés! Teletabik!
- Idióta… - morog Máj, de biztos csak azért, mert irigy a családias jelenetet látva. Felhúzom az orrom, és kinyújtom rá a nyelvem, mire elfordul, de ahogy látom, egészen el van kámpicsorodva. Bull elenged minket, miután Ceeca kétszer felmordult, hogy a lába már a levegőben lóg.
Engem nem zavart… Csak büdös.
Bull megromlott, a pudingoknak nem tesz jót a repülés…
Szétszóródunk a parton, ledobom a felsőmet és a cipőmet, remek érzés levedleni a narancssárga börtön cuccot, de nadrágot feltett szándékom megtartani. Annyira laza és neonos… ha összenyitom ennek a seggét, rengeteg pakk el fog férni benne… És másnak nem lesz ilyen, a közelben sem.
Hehe… vajon miért is?
Muhuhu…
A vízbe gázolok, látom, hogy Weed Májjal beszélget, de az én ceecáimat sehol nem látom. Eldobom magam a vízben, és pancsolok egy ideig benne, de miután gyanúsan sokáig nem látok senkit, még a tengerben sem, csak kikukkantok már. Sebby a parton áll, és engem néz. Nem is kell több, hogy azonnal begörbítsem az ujjam, és behívjam a vízbe.
Visszaint, mire megint mutatom, hogy jöjjön, de ismételten int. Durcásan csattogok ki a vízből, a nadrág szinte húz a föld felé, úgy megtelt vízzel. Türelmetlenül rántom feljebb magamon, ahogy felé lépkedek, imbolyogva.
Magához ölel, élvezem a hűvösben a meleget, amit a teste ad. Megharapdálom a vállán a bőrét, mire belenyal a fülembe.
- Shadow?
- Hm?
- Emlékszel a legelső szóra, amit neked mondtam? – rajzolok köröket a hasára, válla fölött átpillantva meglátom Démonát, aki egy halat pofoz a parton. Melegség önt el, és hála. Szeretet.
Szeressem…
- Élénken él az emlékezetemben – emeli fel az egyik szemöldökét, de mosolyog. Végignéz rajtam, ahogy vizes nadrággal állok előtte. – És így is láttalak meg legelőször.
Előszörrr…
Ilyen csórón néztem ki régen?
Felháborító!
- És nem mondod ki? – pislogok ártatlanul, és szinte rögtön az ágyékára markolok a nadrágon keresztül. Engedelmesen felhörren, kimondva a gyönyörű szókapcsolatot:
- A kurva anyád…!
- Bizonyám… hát nem… romantikus? – nevetek fel harsányan, és megpróbálok meglépni a karjai közül, de elgáncsol, és leteper a földre. Beletúrok a hajába, izgatottan fészkelődök alatta, forró érzés önt el, ahogy fölöttem terpeszkedik, akárcsak egy hatalmas macska… Ceecaaa… az én ceecám…
Szenvedélyes csókot kapok, végigsimítok az arcán, másik kezemmel a nadrágját próbálnám meg lehámozni róla, de tenyere a hátamra simul, felemel, és letolja rólam a narancssárga ruhadarabot. Felnyögök, mikor a farkamra markol, szapora légvételekkel karmolászom a pólója alatt a bőrt, de sikerül megszabadítanom a felsőjétől. Szemérmetlenül simogatom mindenhol ahol érem, míg Ő ujjait belém nyomja, hogy felkészítsen. Érzem, hogy a vér a fejembe szökik, testem ívbefeszül az élvezettől, folyamatosan nyögök alatta, szája az egyik mellbimbómat izgatja, felvisítok.
Kiveszi ujjait belőlem, megemeli a seggem, és ahogy a bőrömbe marnak ujjai… már annyitól el tudnék menni… A tenger nekünk csap egy adag párás levegőt, vizesen és izzadtan simulok hozzá, nekidörgölöm magam, remegő lábaimat felemeli, s hevesen megcsókol.
- Imádlak te kish… hülye… - hallom a vallomását, merevedését a bejáratomhoz illeszti, a hirtelen ingerre összerándulok, zihálva húzom fel magam egy csók erejéig, kihasználva a gyönyörű pillanatot… Már Ő is vizes, hajtincsei lekonyulnak a nedvességtől, barna szemei örvénylenek, izmai meg-megremegnek, ahol hozzáérek…
Kellemesen fájó, feszítő érzés, hátravetem a fejem, majd újult erővel megkapaszkodom a vállaimat, és ellentétes irányban mozogni kezdek vele együtt, de kínzóan lassan mozog az elején, szinte már ringatózásnak mondanám, akár csak a…
- Tengerhh… - nyögök fel hangosan, látom, hogy elmosolyodik, és csókot nyom a homlokomra…
***
Apám micsoda kégli!
Hát, az első egy hétben kénytelenek leszünk egy házon osztozni, de ha ez ennyire csodálatosan gyönyörűségesen meseszép, akkor felőlem lehetne szarból is! Megfogom Shadow kezét, de ilyenkor, mikor visszaszorítja, folyton a nyakába ugrok. Folyamatosan szeretet-túltengésem van, talán azért, mert nem tudom túl tenni magam a hirtelen szabadságon…
- Ma este bulizni megyüüünk! – visítom el magam, rögtön az egyik táska mellé lépve. Jé, tele vannak ruhával. Biztos azért, mert nem flangálhatunk börtön cuccokban…
Kacarászva veszem fel a fekete farmert és a hófehér inget, szerzek is egy pofátlanul pink nyakkendőt is – csodálatosan gyönyörűségesen meseszépen meg a szemem színéhez -, amíg a többiek szintén öltöznek. Sebby egy csodálatosan gyönyörűségesen meseszép kék inget vesz fel, fehér nadrággal, úgy néz ki, mint egy gigoló, Weed pedig talált egy zöld kockás inget és egy zöld vászonnadrágot, Bull pedig amolyan „fekásan” öltözött fel.
Egymásba karolva indulunk el, azonban a kimenetelnél kemény akadályba ütköztem, ugyanis Démona mindenáron jönni akart velünk, de miután bezabált két macskakonzervet, már nem kaparászta szét vernyogva a drága ajtót, és teli pocakkal, szuszogva terült el a padlón.
Egy olyan diszkóba vezet el minket Máj, ahol korábban már járt. Nyitott az egész, tulajdonképpen egy teraszról van szó egy… őőő… talpas ház tetején. Bárpult, lüktető zene, néha itt-ott egy kis tengermorajlás… Azonnal leöntök egy kör tequilát, szétnyalogatom a kézfejemre szórt sót, és mikor elrágcsálom a citromot, kérem is a következőt.
- Most Goldot! – sipítom, levágva az előbb sikeresen meglopott ember pénztárcáját. Egy kis tánc után az ürge engedte, hogy ölelgessem, de ami szerinte édesen aranyosan szexi volt, az szerintem meg a tökéletes lopás. Ráadásul jó cél érdekében történt, heheheeee…
A pultos nem kérdez, kivesz belőle, kapom az üveget, a kiló narancsot és a fahéjat, majd az asztalunkhoz támolygok. Őőő… nem is asztal, hanem egy… nagyon magas asztal. A többiek már körbeállták, Máj és Weed egykedvűen támaszkodnak rá, de mikor meglátnak egy üveg Sierrával a kezemben, szinte körbecsókolnak.
- Hol voltál ennyi ideig, te pernahajder? – tolonganak körülöttem, tartva a poharakat, leszarva hogy mind a kettő decis és nem centis… jókedvűen öntögetem nekik az anyagot és osztok ki mindent.
- Ceeca és Bull? – nézek szét szomorkásan. Ilyen sokáig voltam a pultnál, télleg? És… ha most elmentek nélkülem? Szeretem Ceecát, miért hagyott itt… pont Bullal… lebiggyesztem az alsóajkam.
- Azt mondták szereznek még parti kellékeket… - emelgeti a szemöldökét Weed, és lerántja a sajátját. Felháborodva csapok rá a kezére, majd vágom tarkón.
- Hé! Egyszerre, és közben egymás szemébe kell néznünk, mert akkor senkinek sem lesz jó a nemi élete! – zúdítom rá a már előzetesen megszerzett tudásom az ivás terén. Nem gyakran iszom, inkább szívok, attól nem lesz rossz leheletem, és nem hányok utána.
- A tiéd már túlontúl is jó, aranyapám! – koccint velem kedélyesen, mire Máj felröhög.
Hamarosan be is fut a páros, lépcsőn fellépdelő alakjukat csukott szemmel, sötétben is megismerném, főleg lámpa nélkül! Boldogan csimpaszkodom rá Sebbyre, és az egyik kezemben a saját „parti kellékeimmel” behúzom Őt a tánctérre. Követ is, a hátam mögé terelve kezdek el vele táncolni. Izgatóan dörzsölöm a fenekem az ágyékához, habozás nélkül simít végig a combjaimon, és a fülembe dörmög:
- Kihagytatok az ivásból? – a megrovó, tanárbácsis szigor mögött mosolyt vélek felfedezni, ezért pimaszul felnyúlok a szabad kezemmel, és karolom át a nyakát.
- Büntess meg – kuncogok, megnyalva az arcélét. Elveszi a kezemből a poharat, majd a fahéjas kezemet felemelve magához megissza a tequilát, lassan lenyalja a fahéjat, és végül a számba nyomott narancsot harapja meg.
Szétárad a számban a különleges íz, felajzva táncolok vele, a nyakkendőmnél fogva megperdít, és magához ránt.
- Én… szerintem boldog vagyok… - jelentem ki, rohadtul nem idevalóan, de már régóta böki a csőrömet ez a gondolat, és úgy gondoltam, hogy megosztom vele is… Átkarolom a nyakát, ujjai megragadják a csípőmet, és magához húz. Leheletén érződik az előbb megkóstolt íz csábító illata.
- Szeretlek – dörmögi, és egy fulladásos csók után tovább táncolunk a parketten, hamarosan jön Weed és Máj is, látom, hogyan dobálják magukat. Máj kifejezetten jó, de Weed… szörnyű. Odaszaladok hozzá, és egyszerre kezdjük el rázni. Vannak betanult formációink, most majd kiprodukálhatom magam egy életre!
- Whííí! – jön meg a hangom, harsányan kiabálva élvezem a dübörgő zenét a fejemben, látom a két „felnőttet”, akik a közelben vigyáznak ránk. Az egyik az én szerelmetességem, és a másik a legjobb barátom…
Csókot küldök, majd boldogan tovább pattogva ropok egy sort Májjal is. Először sandán meredt rám, de miután rájött, hogy nem buzulni akarok, készségesen nyomta velem a tempót.
- Dzsempaaa… - tapsolok, mire eltávolodik tőlem. De nem parti arc… Tiszta hülye!
- Az mi szar?
- Pénzzz!!! – vigyorgok telifogazattal rá, és visszatáncolok az én Ceecámhoz. Nekicuppanok, a nyakkendőmet a fejemre kötötték már rég.
- Hiányoztam? Miért nem isztok?
- Már ittunk.
- És mit? Nekem is adjatok!
- Kicsi vagy még hozzá, édeském – röhög fel Bull, majd felrobog a parkettre. Rögtön ugrik rá pár nő, és észreveszem, hogy valami nagyon csillogóan csillogó csillog a nyakában.
- Ne már! – piszkálom Sebbyt morcosan.
- Puding likőrt – mondja teljesen komoly képpel, és a fancsali ábrázatomat látva, halkan elneveti magát, és átkarolva a derekamat nézi a többieket, majd fejét a nyakamba temeti..
- Likőrt? De pudingok vagytok! – rázom meg a fejemet, és végül a hajamba túrva bámészkodom. Sokáig tart így, kellemesen ellazulok a karjai között, majd egy székre von, és az ölébe húz. Hozzásimulok, készségesen nyomkodom orrommal a kulcscsontját.
- De bújós lettél… - simogatja meg az arcomat, az elérzékenyült pillanatot senki sem látja, a többiek teljesen elvannak egymással. Főleg Bull… mikor kezdett el rapp szólni a hangszórókból?
Fúj… útálom…
- Nem szeretem ezt a zenét… Menjünk el sétálni… - kérem, mire ölbekap, és nevetgélve ölelem át a nyakát.
A parton támolyogva bár, de megállok a két lábamon, főleg, hogy Sebby segít. Észreveszem, hogy most kivételesen nem annyira komoly az arca, hanem kifejezetten laza… lazzza… Biztos finom volt az a puding likőr… undokok mind a ketten…
- Mutatok neked valamit – suttogja a fülembe, majd megfordítva a fejem egy irányba kényszeríti a szemgolyóimat.
- Azta! BASZKI! – megpróbálok felszaladni a hófehér lépcsőn, úgy kapaszkodok meg a korlátban, de az keményen megtart. Vagy az Shadow karja? Oly mindegy, mind a kettő erős, és bátor, és szeretem, és és és…
Minden fehér, szinte szédülök, a torkomban érzem a piát, mikor felérek a teraszra, és az ajtót próbálom meg kinyitni. Fűűű... Ez csodálatos!
- Ki lakik itt? – érdeklődöm lelkesen, nekitapadva az ablaküvegnek. Látom a visszatükröződésben, hogy mögém áll, és átkarol hátulról.
- Mi lakunk itt.
- Komolyan? – meghatottan pislogok befelé, érzem, hogy valami forró folyik az arcomon. Megfordulva látom, hogy egy pillanatra meglepődik, én pedig úgy érzem, hogy kitisztult a fejem. Teljesen. Megtisztította. Mindentől mentesen simítok végig az arcán, hitetlenkedve fogom két kezem között.
- Tényleg? Megvetted ezt a házat? Nekünk? – kérdezem, mire bólint. – Ezt szereztétek Bullal? – újabb bólintás. Szerelmes pillantás. Hogy nem láttam ezt eddig sosem? Ennyire homályos volt minden? Megremegnek a kezeim, lágyan, finoman huppannak ajkaim az övéin, szerelmesen csókolom meg, minden érzésem belesűrítve, ameddig lehet…
- Szeretlek… és tudom, hogy most ez valahogy másabban hangzik – ölelem át szorosan, égő tagokkal. Visszaölel, érzem, hogy dobog a szíve, de az enyém is. Sosem láttam még ilyen gyönyörűnek a tengert…
- Sajnálok egy csomó mindent, Sebastian… - neve hallatára megmerevedik egy pillanatra, fejem erősebben fúrom puha, lüktető nyakába. - Felelőtlen vagyok és éretlen, sajnálom, hogy nem tudsz velem teljes értékű életet élni…
Halk recsegés, valaki jön felfelé.
- Én így szeretlek... mindennél jobban - szorít magához erősen, fejem a vállára hajtom, megnyugodva sóhajtok fel.
- Hé maguk! Mit művelnek itt Don Piazzo házánál? – látok meg oldalt egy illúzióromboló öreget, akinek szakálla szinte a köldökéig ér. De ráncos, de ismerős… ismerős… ismerős…
Eeesmerőőős…
BASSZUS!
- DUMBLEDORE, TE ÉLSZ? – fakadok ki, a meghitt pillanat elszáll, még mindig sírva vetődök rá az idős, ráncos kutyára, aki morogva adja próbálja a tudomásomra hozni, hogy Ő nem Dumbledore, mégcsak nem is ismeri, és nem, nem egy fekete, zsíros hajú férfi ölte meg, és nem, nem látott zöld fényt…
~Vége~
|
| Rauko | 2011. 09. 01. 08:27:46 | #16463 |
Karakter: Shadow
Megjegyzés: ~ Egyetlen Gafdimnak
A vacsora a szokásos, rettentően szánalmas keretek között folyik. Sosem értettem, hogy miért ülünk le egy alapvetően kis asztalhoz ennyien, de ha nekik így jó, nekem mindegy. Bullal, kettőnknek mindig van helye. Weed meg Doyle meg elhelyezkedik valahogy.
És persze megint ők ketten adják a műsort a vacsorához.
Amikor durvul a dolog, magamhoz húzom, erre megfordul, és megnyalja az arcomat.
Hörr...
- Provokálsz? - kérdezem. Szent meggyőződésem, hogy direkt csinálja.
- Nem, csak kutyásat játszom - jelenti be, de mielőtt akármit mondhatnék, betoppannak az igazságosztók, és mindegyikünket kivezényelnek a teremből.
De két dolog is furcsa.
Egy. Nem a cella felé visznek minket.
Kettő. Megint elviszik Doylet.
- Hova viszik? - kérdezem az őrt, de persze nem is figyel. - És minket hova visznek?
- Kussoljál már - fordul hátra morogva.
Ch.. idióta.
***
- Macska, hova a picsába visznek? - kérdezi Bull.
- Fogalmam sincs - ismerem be.
- Ott luxus van, köcsög - visítja röhögve. - Kivel dugtál, hogy oda kerültök? - röhögi.
- Azzal, akinek te nem kellettél, tekintve, hogy én már felfelé haladok a lépcsőn - kiabálok le vigyorogva, mire puffogva vonul az őr után. Hehe.
Mire felérek, eligazítanak és még kapok egy fejmosást az ebédlőben történő helyes viselkedésről, és visszajutok az új cellába, Doyle már ott van.
- Doyle! – szólítom meg, majd mellé fekszem. - Hol voltál?
- A főnöknél, lekiabált, aztán itt találtam magam – jelenti be, és beleboxol a karomba. Kis hülye...
- Tőle kapod a füvet? - kérdezem mellékesen. De nem érdekel. Nem fogom kényszeríteni, hogy szokjon le, ha az azzal jár, hogy elveszítem. Önző fasz vagyok, ez van.
- Fű?! Hol? – lelkesül be és elkezd kutatni a nadrágomban. Hah... kis hülye. De imádom.
Ezt kifejezendő ráülök, és az ágyhoz szorítom, néha kicsit nyalva, rágcsálva a fülét, és a nyakát.
- Engedj el, mindjárt felmegyek, és kapsz olyan nyalást… Te, csak kerüljek ki alólad, felmegyek, és szétnyalom az arcod, fel se fognak ismerni…! - Höhö, ő még nem tudja, hogy alólam sosem kerül már ki.
- Nekem nagyon jó így – sóhajtok a fülébe.
***
- Hé, Bull, beszéljünk - lépek közelebb a kondiban.
- Mi van? - fordul felém.
- Szívesség kellene - sóhajtok fel, mire felnevet.
- Most foglak kijuttatni és van pofád szívességet kérni? - magasodik felém fenyegetően. Hümmögve gondolkodom el, majd eltolom.
- Ja. Szóval... - Elkap és megölelget. Jesszus... idióta csoki!
- Szóvaaaal? - nyekergi.
- Amíg kint éltünk, volt Doyle-nak egy macskája. Egy idióta, fehér perzsa. Démonának hívják. Kellene - nézek fel rá. Felvont szemöldökkel méreget.
- Te most hülyének nézel, ugye? - kérdezi. Nemet intek a fejemmel. - Szóval egy fehér perzsa - masszírozza meg az orrnyergét, majd rám néz és vigyorog. - Rendben. Kis szállítódobozban lesz a gépen, amivel szökünk - kacsint rám.
- Gépen? Repülővel akarsz szökni? - vonom most fel én a szemöldököm.
- Még szép - jelenti be elégedett cicavigyorral. Mit cica... ez már egy kifejlett oroszlán. - Mindig is akartam repülni. És most még buli is lesz - röhög fel. - Na, menjünk - jelenti be, mire felállunk és elindulunk a cellák felé.
Bull egy idióta, de ha neki köszönhetem, hogy kijutunk innen, együtt lehetek Doyle-al, és még az a köcsög macska is jön, akkor minden rendben van.
***
Másnap már a szökés.
Én mondjuk úgy vagyok vele, hogy vagy sikerül, vagy nem, de Doyle láthatóan borzalmasan ráizgult a témára és egész nap úgy viselkedik, mint egy komplett elmebeteg. Az a szerencsénk, hogy ez alapjáraton nem tűnik fel senkinek, hiszen mindig ilyen.
Aztán valahogy felkeveredünk a kosárpályára. Én mondjuk tudom a tervet, ahogy azt is, hogy körülbelül tíz percünk van a - Bull szavaival élve - BUMM-ig, így hát nem adok bele mindent.
- Ceeca, feladod? - nyikorog előttem Doyle.
- Soha - jegyzem meg vigyorogva és magamhoz rántom.
- Hé, engedj el, így nem tudok játszani - nyekergi, és kapálózni kezd. Kis hülye.
- A játéknak vége - adok tudtára információimat, mire el is kezdődik a móka.
Scott, Bull haverja előkap egy kis stukkert és fejbe lő egy őrt. Persze senki sem figyel rá, aki nem tudja, hogy ő tervezte, azt hiszi, hogy egy a tömegből. Scott ezt ki is használja és eldobja a fegyvert. Én még erősebben szorítom meg Doyle kezét, és társulok Bullhoz, hiszen mi, akik szökünk, egy csoportba tömörülünk.
A fal másik oldaláról fúró hangját hallani.
Fal. Nos, igen. Átlagos, baszottmagas börtönfal, betonból, a tetején szögesdrót. Az ilyet csak kirobbantani lehet.
Hehe...
- Cicus, kész vagy? - kérdezi Bull, mire bólintok, és a mellkasomhoz szorítom Doyle fejét. Aztán a robbanás.
Hatalmas káosz hirtelen, ahogy a fal egy darabja kiszakad mellettünk.
Weednek éppen sikerül elugrani egy darab beton elöl és mellém szalad.
- Maradj itt, barom - morgom kiabálva, és elindulok Bull után. Persze, olyanok is szöknek, akik nem voltak benne a tervben, de nem gáz, ez is be volt kalkulálva. Bull szerint legalábbis.
Aztán lekezdődik a kevésbé vicces rész.
Az őrök tüzet nyitnak ránk. Én persze inkább magam előtt tolom Doyle-t és próbálok nem figyelni a röhögésére, csak tolom, nehogy őt kapja el egy golyó.
Aztán előttünk pár méterre, Scott összeesik. Weed pillant felé, mi nem is nézünk oda, Bull sem, csak rohanunk.
Nem messze látszik az erdő, oda rohanunk be. Mindenki fújtat, de nem állhatunk meg. Weed, Bull, Doyle és Mike, na meg én. Ennyien vagyunk a fix bandából. akik a terepjáró felé futunk.
- Ott egy kocsiiii - visít fel Doyle.
- Kuss és rohanj - morranok rá, mire valamit visszamorog, de nem foglalkozom vele, csak tolom, húzom, ő meg persze engedelmesen rohan. Próbálna mást tenni...!
Aztán a kocsihoz érünk. Felpattanunk hátulra, és senki nem kérdez semmit, hajtanak tovább, mi meg magunkra húzunk egy fekete takarófóliát. A zűrzavar még akkora, hogy simán kisurranunk az ellenőrzési pontokon.
- Kint vagyunk - sóhajt fel Bull. - Szegény Scotty... - jegyzi meg szomorúan.
- Járulékos veszteség - vetem oda, mire mindenki morogni kezd. - Kussoljatok, örüljünk, hogy kint vagyunk! - És bár senki nem látja, de magamhoz húzom az én kis idiótámat és erősebben szorítom meg, majd belecsókolok a hajába. Beledöglöttem volna, ha őt lövik le.
***
Fél óra masszív kocsikázás után megállunk. Senki sem mozdul, aztán valaki lerántja rólunk a fóliát.
Egy magas, izmos pasi, szőke hajjal, zöld szemekkel. Olyan díszbuzi-féle.
- Üdv a szabadság kapujában, buzikáim - vigyorog ránk. - Toljátok le az agyonhasznált seggeteket a furgonról. - Bull megy előre.
- Angel, basszus. Scottynak annyi - mondja.
- Ki nem szarja le - rántja meg a vállát. Höhö, szimpi fazon. - Héhéhééééé, ő ki? - nyújtja a gizda ujjait Doyle felé.
- Doyle Wainer - mutatkozik be kedvesem illedelmesen, röhögve. Őt most szerintem leköti az öröm.
- Én Angel vagyok, szépségem - kacsint felé, de Doyle ezt már szinte fel sem fogja. Weed-el kezdenek örömködni, hogy kint vannak.
- Ki nem szarja le, hogy ki vagy, köcsög - morgom, mire rám néz.
- És ez ki? - kérdezi flegmán Bulltól.
- A szépség tulajdonosa - mondja Bull. - Na, de húzás. Stella? - Ki az a Stella...?
A díszbuzi előre bök, mire mind arra fordulunk. Weed meg Doyle persze akkor is felnyerít, mikor meglátja a kis repülőt. Olyan, amit a sétarepülésekhez használnak.
Aztán feltűnik rémálmaim asszonya. Vagy mi...
Szőke, hosszú hajába belekap a szél, agyontetovált mancsaival lök egyet rajta, így hátralibben az egész. Nem indul el, csak int. A fején egy pilótaszemüveg, egy olajzöld overálban nyomul, és ide látom, hogy térdig fel van hajtva a nadrág, hogy jól látszódjon a vörös, tűsarkú csizma. Hát, ez vagy leszbi,vagy nem szóltak neki, hogy a többség meleg.
- Hé, cicus - vakkant felém Bull és a kezembe nyom egy benzines flaskát. - Szedd le a kicsiket és locsold be a cuccot- parancsolja, mire bólintok. Ő juttatott ki, most azt mond, amit akar.
- Szépségem, Weed, gyertek - kiabálok fel nekik, mire Doyle vetődik is. Mázli, hogy ennyit kondiztam, sikerül elkapni őket.
- Kint vagyunk - rikkantja Doyle a fülembe, mire letolom magamról.
- A gépen beszéltek majd - mondja Bull, és lök egyet Weeden. - Arra, nyomás!
Mi még belocsoljuk a kocsit, aztán Angel egy elegáns mozdulattal egy égő Zippot dob rá, mikor már messzebb vagyunk.
Egy kisebb robbanás, majd felgyullad az egész.
- De szép - nézi nyálcsorgatva Doyle, mire felsóhajtok, és felrántom a repülőre.
- Gyere már - morgom.
de szép! Nézni akarom! - nyafog megint. Hát, ha nem szeretném ennyire, simán itt hagynám.
- Gyere és ne hisztizz - kiabálok rá és a derekánál megfogva beemelem a gépbe.
- Akkor béke van, tubicáim, kapaszkodjatok - szól hátra az a nő, mire bennem megáll az ütő.
- Te, Bull. Ez a csaj a pilóta? - kérdezem.
- Bajod van a npi nemmel, nagyfiú? - morogja a csaj, mikor már felszálltunk és egyenesbe vagyunk.
- Ha nem lenne baja vele, akkor nem lenne meleg - röhög fel Angel, de nem foglalkozom már a beszólásával, ugyanis Doyle az ölembe mászik, és átkarol szemből.
- Ceeeca - néz rám édesen, és összedörgöli az orrát az enyémmel.
- Hé, hányok - pattog megint Angel, de Bull inti le.
- Örülj, hogy most nem kefélnek - röhög fel. - Szoktak... mint a nyulak - ecseteli szexuális életünket, ami nekem persze kicsit sem tetszik, de mit tehetnék?
- Bull, megvan, amit kértem?: - pillantok ki rá Doyle válla felett.
- Angel, hol a macska? - kérdezi, mire Doyle szemei kikerekednek, és felpattan.
- Macska?! Cica...?! Hol?!
- Stella, hol a macska? - kérdezi Angel, mire a nő hátralök egy ketrecfélét, amiből ekkor keserves nyávogást hallani.
- Démona... - suttogja Doyle átszellemülten, majd kinyitja a ketrecet, és a következő fél órában nem is nagyon hallani mást, csak, hogy „szeretlek, hiányoztál, édes kiscicám és egyebek”.
- Ha leszállunk, venni kell neki enni - jelenti be, majd az ölembe telepszik a cicával.
- Kinek köszönheted? - kérdezi Bulll, mire Doyle már repül is, a rettentően megrémült Démonával együtt.
- Kinek.. nekem - morgom, mikor már kiölelkezték egymást. - Tekintve, hogy én dobtam fel a dolgot - sóhajtok fel, mire Doyle visszaül az ölembe,. A macska Weed ölében pihen.
- Ha leszállunk, akkor... - hajol közelebb és megrágcsálja a fülem.
- Ne izgass - morgom, mire felkuncog, és lök egyet a csípőjével.
- Sosem tennék ilyet - suttogja a fülembe, majd a vállamra hajtja a fejét.
- Be lehet fejezni - rikkant hátra a nő. - Öt perc és szabadok vagytok - kiáltja, mire mind remegve figyeljük, ahogy repül... igazából ugyanúgy, mint eddig.
Percekkel később megint megszólal.
- Üdv a Paradicsomban, uraim - vigyorogja hátra. - Mexikóban vagyunk.
Én felsóhajtok.
Sikerült...
|
| Meera | 2011. 06. 14. 20:23:52 | #14246 |
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~nyufkónak
Beiratkozom, vagy mi a fene, tisztára a sulis éveim csengenek vissza… Weedtől kipasszolnak, közlik, hogy jó lenne, ha mondjuk visszatolnám a csinos kis seggem a saját cellámba. Szót fogadok, és szépen átballagok, felmászok a priccsemre, ott elterülve gondolkozok azon, hogy mi lenne ha leszedném a felső ágyat, és az alatta levő mellé tenném?
Fufu, franciaaaaááágy!!!
Mikor éppen azon agyalok, hogy a kanállal –mint rögtönzött csavarlazító eszköz- kiszedem a csavarokat, és leveszem az ágyat, mire ceeca jön, de megjelenik egy őr, és betuszkolja szívem egyetlen szőrpamacsát az ajtón.
- Szóval, milyen volt? – érdeklődöm lelkesen, bár nem tudom elképzelni, miért jó egyszerre izzadni más emberekkel. Lehet, hogy a börtönőrök gyűjtik az izzadtságot, és elvezetik kis vödrökbe, amit aztán rabszolgákkal és más rabokkal elszállíttatnak és parfümaromát csinálnak belőle…
ÚRISTEN!
Összeesküvés!!!
- Érdekes, eseménydús és inspiráló – hallom a feleletet, és látom, ahogy szexisen elkezdi magát törölgetni. Óóó… már ennyitől készen tudnék lenni, de mivel nem szándékosan csinálja, hanem csak úgy spontán…
- Mennyiben tud inspiráló lenni egy konditerem? Csak nem felizgatott az a sok izmos, dagadt test? – röhögök fel hangosan, és mellé lépve támaszkodok a vállára, hogy ne essek el. Úúúrriiiisteenn… Beszarok, komolyan… Ott csak egymás nézik, összemérik az izmaikat, és ha a másiké nagyobb, egymásnak esnek…
Látom, ahogy Ceeeca száll a levegőben és Bullnak kenődik, mint egy bogár a szélvédőre…
De mielőtt még kiköpném a tüdőmet is szerfelett nagy örömömben, a falnak tuszkol, térdét pedig a farkamhoz nyomja, a meglepetéstől és az izgatottságtól felnyögök… Ó, ha ilyen durva, az csak egyet jelenthet…
Muhhuhuhu…
- Csak a te tested izgat fel, tudhatnád már – hallom a gonosz suttogást, és arra kapok észbe, hogy a seggemet megcsapja a hideg levegő.
- Hé, állj meg – ripakodok rá, de a következő pillanatban már élveteg pofival élvezem, hogy ujjai bennem mozognak. Rögtön feláll a farkam, bár ez már akkor megtörtént, mikor megfordított és a falnak tuszkolt… Ahh, imádom ezt a köcsögöt…
- Csak akkor tudok veled beszélni, ha nem figyel minket senki, az meg akkor van, ha duglak, szóval… - válaszol ingerlően, már ettől a kijelentéstől képes lennék elmenni, ha nem várnám ennyire… Mocskos macska… Megérzem magamban, és hangosan felnyögve élvezem, ahogy lustán megbasz, tulajdonképpen ez is egészen kellemes…
- Szóval? – nyögöm, ennek az egyetlen egy szónak több mint hétszer futottam neki, lihegve kaparom a falat.
- Bullék szöknek – súgja, forró leheletétől megremegek, egy újabb lökéstől pedig hangosan is a tudtára adom, mennyire jól csinálja. – Menjünk?
Most direkt vallat?!
BAZD MEG!
Ah, de csinálja is, de még milyen jól…
- Igenh… - préselem ki magamból az igenlő választ, sóhajtozva pucsítok be még jobban, hogy teljesen kitölthessen. – Le akarok… lépni – nyüszögöm, és égetően lüktető farkamra teszem a kezét.
- Mikor? – sóhajtom nagy nehezen, hátranyúlva megkarmolászom ott, ahol elérem, egyik kezével megtámaszkodik a fejem mellett, másik keze pedig a csípőmet fogja.
- Amint lehet – válaszol türelmesen, hihetetlen, hogy neki nem esik nehezére a pofázás, és még el is várja tőlem, hogy így csicseregjek neki! Ráfog a farkamra, és verni kezdi, én pedig kishíján összecsuklok az érzésre, tegnap egész végig görnyedve álltam, neki könnyű, berakja a farkát, és úgy áll, ahogy akarja…
- Kibaszott nyulak vagytok, csesszétek meg – hallok meg egy dühödt morgást, de leszarom, ceeca éppen a seggemben van, az se érdekelne, ha az amerikai elnök lenne itt, vagy az angol királynő bámészkodna odakint…
- Menjünk… De most… ahh… ezt fejezd be – lihegem, lezárva a témát, és csípőmmel lökök egyet, hogy eltereljem azokat a hülye gondolatait, és a kérdezhetnékjét melegebb vizekre küldhessem…
- Szeretlek – duruzsolja, amitől nem sok híja van annak, hogy elélvezzek. Ráfog két kezével a derekamra, én pedig kicsit lejjebb hajolva engedem mélyebbre magamba. Ahh… bassz meg…
– Imádom a testedet – sóhajt a fülembe, amitől forró érzés rohan végig rajtam, a fülembe mar fogaival, és ha látnám mit csinál, biztos összecsinálnám magam abban a szent, kikúrt pillanatban… Keze becsúszik pólóm alá, és mielőtt még felvisíthatnék, hogy ezt ne csinálja, játszani kezd a mellbimbómmal, és innentől kezdve leszarom, ki mit hol csinál…
Kár, hogy nem érinthetem meg, most legszívesebben szétkarmolnám, de inkább a fal bánja, jobban mondva a körmeim… Ahh…
Hamarosan el is élvez, ahogy én is, alig bírom magam összekaparni, neki kell felkanalaznia a földről, és az ágyba fektetni, mint valami jóllakott kisbabát. Odabújok hozzá, élvezem keserű illatát, mélyet szippantok belőle, boldogan dobogó szívvel kucorodok mellé, legszívesebben mindenhol végignyalnám örömömben.
- Két óra van vacsoráig – suttogja.
- Addig aludjunk – javaslom, és tudom, hogy egyetért velem. – És mikor lesz fix a terv?
- Holnap átbeszélünk mindent és mondom az infókat – karol át, és érzem, ahogy arcát a hajamba fúrja, örömömben pedig majdnem felcsipogok mint egy veszett tyúk. Imádom ezt a hatalmas krémcsokoládét, és csak az enyém… Imádom, mikor magához húz, és kisajátít, ettől úgy érzem magam, mint valami álomszerű szupermegagigahős…
Az én ceecám…
***
Mikor elmegy kondizni, gyorsan átvedlek sárgába, ami itt ugye a közös egyenruhánk… hehe… bevallom, hiányzik róla a rangjelzés, és most hogy megnézem a pólót, rajta a számommal, úgy gondolom, hogy végülis jelzés van rajta…
Kigaloppozok Weed haverjaival kosarazni, ahol látom, hogy Bull haverjai közül pár beállt hozzánk. Örömködve csatlakozok, és miután beosztanak minket, elkezdődik a meccs. Aztán a második. Aztán a harmadik. Utána a negyedik… Áh, imádom! Szakad rólam a víz, de már irányítói rangig vittem ebben a pár percben, nem tudom mit csodálkoznak, a rendőrök többsége ezt tolta szünetekben, és az ottani kommandósok fizikuma nem egyszer tört már össze, így tudnom kell cselezni is…
Meglátom ceecát az oldalvonalon, ahogy az egyik padon ül, és lelkesen odaintegetek neki. Még nem mehetek oda hozzá, de ez is egy célkitűzésem: gyorsan lezárni a meccset, hogy mehessek cicushoz, és hogy megmasszáljon… biztos piszkosul jól tud dagasztani…
Brrr…. Dorombolok mindjárt egyet-kettőt…
Áh, egy kínkeserves ponttal bár, de megnyertük az utolsó meccset, és a négyből kettő a miénk volt, szóval döntetlen. Lepacsizok gyors a skacokkal, és rakétameghajtással Shadowhoz repülök.
- Ceeca – nyüszögöm, és megcsókolom, amit készségesen viszonoz. Ah, begörcsölt a kurva hátam, hogy a franc essen belé, de ez hihetetlenül jól esett a több óra hosszás punnyadás után… Bár Sebby se volt passzív… muhahaha…
- Megmasszírozol majd? – ragyog fel arcom, ahogy ránézek. Kérlek… kérlek… kérleeek… térden állva is könyöröghetek ha kell, de akkor abból szerintem nem masszírozás lesz, és nem én fogom kapni…
- Hát hogyne – csókol vissza, én pedig kezem rásimítom arcára.
- Bull? – kérdezem körülpillantva, de engem nem is a holléte, hanem a terve érdekel elsősorban.
- Rendben van.
Jhuuuj, rejtett jelekkel kommunikálunk, mint a filmekben a nagy és okos emberek! Bull a nagy, Shadow az okos, én pedig… a szabadúszó! Wííí… tiszta jó, már imádom, már izgatott vagyok, ha most mondanák, hogy fussak, Mekkáig rohannék folyamatos sprintben…
- Mikor?
- Két nap múlva – zárja le a témát szárazon, a mellénk kerülő Weed pedig bólint, ahogy én is.
Báhh, két napom van, hogy elbúcsúzkodjak mindenkitől, totál lehangoló, de hogy most végre elmegyünk, és első dolgom lesz úgy bebaszni a tengerparton, hogy felismerhetetlenségig csússzon szét az arcom a lazaságtól…
Áj láááv előre mekszikó…
Danza kuduro!!! Yeah…
***
A vacsoránál leülünk a közös helyre, ahol már Weed szinte a nyakamban eszik, én meg már szerintem teljesen beleépültem Shadow bal combjába, de sok, mocskosul gonosz bűnöző kis helyen is elfér, nemde? Vagy ez nem így van? Valami nem stimmel… hmmm…
Mindegy.
Bull leejti a kanalát a földre, én pedig lovagiasan lehajolok az asztal alá, Shadow mellett, ahol találkozok a feka arcával. Rám kacsint, és halkan suttogni kezd, én pedig érzem, hogy ceeca térde mindjárt beleszorul az ádámcsutkámba.
- Szóltak? – karcos hangján nem sokat tud lejjebb venni, de hát próba szerencse.
- Japp. Vettem – cincogom vissza magas hangon, szerintem a hangszálaimra hajolhattam. Valaki rácsap a seggemre, az asztal fölött mindenki hangosan hahotázik. Biztos jönnek az őrök. Fejet fel!
- Oké.
Visszamászok, és nagy nehezen felegyenesedem, a nyakam akkorát roppan, hogy kikerekednek a szemeim. Felemelem a kezem, hogy megnyomkodjam, de sikerül orrba nyomnom Weedet, aki káromkodva esik hátra, és a társa, Wall ül be a helyére, én pedig fellélegezve engedem el magam a padon.
- Hallom jól megy a kosarazás öregem! – kocogtatja meg a vállam a villájával.
- Naná, ahh, olyan üdítő… ÜDÍTŐ! Úristen… - röhögök fel hangosan, mire valaki tarkón vág, és visszafészkelődik az ölembe Weed, aki bosszankodva keni az arcomra a maradékot, ami a kanalán maradt.
- Áhh! – borítom fel az asztalra, és egy jól irányzott rúgással feltaszajtom a tálcáját a földről, és istenesen seggbe vágom vele. Egy kéz siklik a derekamra, és magához húz, ceeca a nyakamba csókol, mire felé fordulok, és sunyin két kezem közé fogom az arcát. Felhúzza a szemöldökét, én pedig lassan végignyalok az arcán, majd az orrát is megnyalintom.
Meglepett képet vág, de utána el is vigyorodik.
- Provokálsz? – kérdezi félhangosan, ugyanis Bull meg a többiek Weedet kezdték el püfölni a tálcákkal. Oldalra pillantok, és látom, hogy az őrök már jönnek is. Kivillantom a fogsoromat, és hüvelykujjammal végigsimítok a száján, majd a szemein is.
- Nem, csak kutyásat játszok – emelgetem fel és le a szemöldökeimet, de mielőtt még bármit is tehetne, az őrök lerendeznek minket. Mivel nem viselkedtünk túl jól, legalább is a magáról nem tudó Weed miatt elküldenek minket a kajáldából. De mikor már vezetnének vissza minket a cellákhoz, az egyik őr megragadja a bilincsem láncát, és kiránt a többiek közül.
Meglepetten nézek fel a bajuszos pacákra, de ami igazán megdobogtatta az én kicsi szívem, hogy Shadow, Bull és a félkómás Weed azonnal odatoppantak.
- Hova viszik? – érkezik a csoportos morranás, mire több őr befeszítve közelebb jön hozzánk.
- Semmi közöd hozzá, csak egy rab vagy. Húzz vissza a sorba. Te meg gyere, bajkeverőkém – ránt egyet a karomon, én pedig parádézni kezdek. Tudom én ám hova visznek, tudom én…
TUDOM! ÉS NEM AKAROM!
- Nem akarok Darth Vaderhez menni! Nem akarom a Sötét Oldalt! Áhh! – visítom, mire kapok egy jól irányzott tockost. A többiek felhördülnek, több lánc feszül meg erre. Jhaj, hát a csillagbogarak kiállnának értem…
– Ha nem akar balhét, ne csapkodjon… - nézek fel rá komoly képpel, mire meghökkenve felhúzza az orrát, és elvezet. Én pedig még azért hátracsápolok, mielőtt még lázadás törne ki. – Mindjárt jövök!
***
- Szóval – tart felém egy dobozt, a jól meg szokott cigarettákkal. Imádom ezt a fószert, imádom, imádom, imádooom… Kiveszem az egyik jointos szálat, és tisztára boldogan elszívom.
- Szóóóvaaalll…. Szóóóval tart most engem, diri bá’, ugye tudja? – ejtem hátra a fejem, és kis karikákat fújok a füves cigiből… Hetek óta járok hozzá, ezt senkinek sem kell tudnia, de ez az első alkalom, hogy elrángattak a többiektől, nyilvánosan…
De leszarooom… ameddig cuccot ad, bármit megcsinálok neki, a „bármi” normális keretein belül persze… kereteiiiiiiiiin… fényképppppppeeeeekkkk….
- Igen. Azt akarom mondani, hogy lenne itt még egy apró szívesség, amit meg kellene nekem csinálnod, mához egy hétre. Fontos ügy, új rab érkezik, és nem igazán akarom fedetlenül hagyni a terepet, ha érted mire célzok…
- Cééééloooz… Jaja, de sajnos én akkor már nem leszek itt – kezdek el forogni a székkel, majd kipattanva belőle lecsapom a kezeimet az asztalra, s félrebillentett fejjel nézek az öregre, aki csodálkozón bambul rám.
- Nem leszel itt? – emeli fel a szemöldökét, és az ujjaim között díszelgő cigire pillant. - Sok van a rovásodon, fiam. Én hamarabb megyek el innen, mint te.
- De én elmegyek, szenilis öreg – kuncogok, és kivéve az egyik golyóstollat a tartójából, kattintgatni kezdem. Int az ajtóban álló őrnek, aki mindenbe be van avatva, az pedig biccent, és fogja magát, kimegy a szobából.
- Mikor?
- Hát… nem emlékszem már – csukom-zárom a szemeimet, és szaporán pislogok rá.
- Erőltesd meg az agyad, fiam. Jól bírod a füvet, neked az már levegő. Hadd halljam, mikor mentek – dől előre.
- Sz’tem… holnap után… talán… - tottyanok vissza a székbe.
- Értem. Sajnos azon a napon egész napot igénybevevő őrségváltás lesz – pörget meg ujjai között egy evőpálcikát, amit megbűvölve figyelek.
- Fúúú… komolyan? Ez most azt jelenti, hogy… ÁHH! KÖFÖNÖM! – repülök át az asztalon, és arra a rémisztően okos agyára adok egy örömcsókot. Lehámoz magáról, látom, hogy zavarban van.
- Jól van, fiam, eredj dolgodra, de addig csak semmi rendbontás! – fedd meg, én pedig szinte kirepülök az irodából…
***
Mikor Shadowot keresem, nincs a cellájában. Megilletődve megyek az engem kísérő őrrel, akik halkan beszélnek pár sort, én pedig a lábammal benyúlok a rácsokon, és…
- Hé! Maradj már… beste kölyke, azt hinné az ember, hogy aki füves, lassú és lomha, de ez nem… Hihetetlen – ránt el onnan, én pedig kapálózva próbálok bejutni. Pedig ma akartam levenni az ágyat!
- Mondom, egy emelettel feljebb.
- Az fizetős!
- Nem tudom. A főnök utasított – von vállat a másik őr, én pedig értetlenkedve nézelődöm.
- Érdekes… na gyere te nagy majom, felviszlek az idomárodhoz… moderáld meg, még a végén kitöri az új ajtótokat…
- De én itt vagyok! Nem mék sehova! Áhh! NÉÉÉ! – elhúz, én pedig félúton észbe kapok. – Új ajtó?!
Mikor függönyöket látok meg az ismeretlen folyosón, sandán nézek fel az őrre. Olyan izomlázam van, hogy már félig vonszol félig pedig én próbálok meg járni. Ah, hirtelen sok volt ez a mozgás, a dugástól nem volt még ilyen izomlázom, bassza meg…
- Mi ez? Egy másik világ? – csodálkozom a falak tisztaságán, és a padlón, ami…
PARKETTA?!?!?!?!?!
- Idióta… itt lesztek fent.
- Peeerszeeeee… - csinálok pofázó majmot a kezemből, mire orron vág. – Jó’vanna, elhiszeb! – dünnyögöm.
Egy fehér, vas ajtót nyit ki, aminek a tetején van kukucskáló. Kukuuccs, ki van oda bent? JUJ, SHADOW!! WÍÍÍÍÍÍÍ…. Ahogy kinyílik az ajtó, szinte beszáguldok, és rávetem magam a nagy ágyra, amin boldogan terülök el, simogatva a puha szövetet, és a rácsokat sem érzem a matrac alatt!
- BURZSOÁZIA, IMÁDLAAK! – visítom boldogan, szinte úszok a párnák között. Mi ez? Ez a dugó szoba, ahova a feleségek jönnek, ha látogatják viselt férjüket? Vagy mi a szar? Fúúúú… Bár külön pancsoldánk nincs, de a budi nincs közvetlenül az ágy mellett, és ez sirály!
- Doyle! – kerül elő ceeca is, én pedig feljebb mászok az ágyon, hogy odaférjen mellém… Odaül, de én eldöntöm, és rámászva össze-vissza csókolgatom, ahogy tudom boldogan csiripelem neki, hogy micsoda varázslatos dolgok történtek odakint a folyosón…
- Hol voltál?
- A főnöknél, lekiabált, aztán itt találtam magam – csapkodom meg a bicepszét, de fájdalmasan eltorzul az arcom, és a csuklómhoz kapok. Tökre fáj, amióta lenyomtuk azt a négy meccset, egymás után…
- Tőle kapod a füvet?
- Fű?! Hol? – nyúlok bele a nadrágjába átszellemülten, hogy megkeressem a pakkokat, amikkel régebben elhalmozott. Kiveszi a kezemet a nadrágjából, maga alá gyűr, leszedi a pólómat, és hasra vág.
- Huhuúúúú – kezdek el csapkodni a lábaimmal, mikor rám ül, és megérzem nagy kezeit a vállamon, ahogy nyomkodni kezdi fáradt izmaimat, szinte visítok. Néha bele-bele nyal a fülembe, és néha megharapja a hátam, ilyenkor izgatottan sikítozok.
- Engedj el, mindjárt felmegyek, és kapsz olyan nyalást… - fenyegetem meg többször is, de ilyenkor direkt tovább csinálja, élvezi, hogy visítozok alatta. – Te, csak kerüljek ki alólad, felmegyek, és szétnyalom az arcod, fel se fognak ismerni…!
- Nekem nagyon jó így – suttogja a fülembe, mire megremegek.
***
Eljött hát a nagy nap. Izgatottan szaladgálok a cellában, mint egy kergebirka, tulajdonképpen azt sem tudom, hogy mikor megyünk, hogy megyünk, merről megyünk, de azt tudom, hogy megyünk, és hogy úgy be fogok rúgni, hogy a detox helyett a krematóriumba viszneeek!
Krema… Krééém… SHADOOOW!!!
Kiengednek minket esti szellőzésre, minden héten egyszer van egy ilyen, ilyenkor átkutatnak mindent, és tényleg most cserélnek őrséget is, ahogy ígérték. Izgatottan állok az egyik padon, és folyamatosan ugrálok rajta, félő, hogy beszakad.
- Fúfúfúfúfúfúfúfúfúfúfúfúfúúú! – ennyit tudok csak produkálni, és mivel mondták, hogy ne viselkedjek feltűnően, ezért természetesen viselkedek, és beleugrok Bull nyakába, akivel így kosarazunk. Shadow meg Weed társaságában leledzik az oldalvonalon, de végül feljön Ő is játszani.
Gyanús, hogy mindenki, aki szökik, kosarazni jött, de hát ők tudják a tervet, nekem nem kell mást tennem, mint arra menni, amerre ceeca, és akkor minden rendben lesz… Bull leenged egy idő után a földre, és Sebby pedig pont az ellenséges csapat tagja. Nem felejtek el mocskos mód játszani, végülis, börtönben vagyunk…
Muhahahhaaaa…
|
| Rauko | 2011. 06. 02. 19:51:02 | #14036 |
Karakter: Shadow
Megjegyzés: ~ Gafdimnak
Mindenki elhúzott már, Bull is, az őrök is, így ketten maradtunk. És fogalmam sincs, hogy miért, de ahogy megláttam, ahogy a testén lefolynak a vízcseppek, ahogy rám mosolyog, ahogy végighúzza az ujjait a saját mellkasán... ahm. Nem bírom, és folyamatosan kell. Kell. Kell.
- Ahhn… Nehm… - nyögi, mikor már harmadik alkalommal mentem el benne, de olyan, mintha teletömtek volna Viagrával, egyszerűen nem lankad... olyan izgató maga a tény is, hogy ez a test csak hozzám tartozik...
***
Nagyban kondizunk. Alig vagyunk páran, Bull, meg néhány haverja. Aztán egyszer csak Bull az ajtóhoz lép és kulcsra zárja. Meglepetten nézek rá, ő meg rám vigyorog.
- Mekkora poén lenne most azt mondani, hogy: na készülj cicus, mert megkeféllek - röhög fel, mire felvont szemöldökkel nézek rá, és tovább emelgetek egy húsz kilós kézi súlyzót. - Te most semmibe veszel? - morogja.
- Ha faszságokat beszélsz, fasznak fognak nézni. És mivel engem csak Crimsoné érdekel, egyértelmű, hogy semmibe veszlek - fejtem ki neki, és néhány IQ-fighter haverja hümmögve néz rám. Idióták.
- Ja persze, elfelejtettem, hogy monogámon vagytok - sóhajt fel. - Na, de a lényeg. Scott. - Az egyik állat feláll és középre sétál, majd kitesz egy papírt és körbenéz.
- Akkor ők is jönnek? - int felém a fejével.
- Hova? - kérdezem, és közelebb megyek.
- Szökün k, macska - vigyorog Bull, mire megint felvonom a szemöldököm.
- Neked az a kicsi is elment, ami volt? - kérdezem komolyan, mire átkarol.
- Ugyan, tudom, hogy ki akartok menni. Elhúzunk innen a gecibe, Mexikóba, és együtt süttetjük a hasunkat a parton és csorgatjuk a nyálunkat a pancsoló Crimsonbaby-re. Na? - Elgondolkoztató.
- Előbb a terv, lebeszélem Crimsonnal és meglátjuk, hogy dönt.
***
- Szóval, milyen volt? - kérdezi Doyle, mikor visszamegyek a cellába.
- Érdekes, eseménydús és inspiráló - válaszolom, és végigtörlöm magam egy vizes törölközővel.
- Mennyiben tud inspiráló lenni egy konditerem? - kérdezi röhögve, majd mellém lép. - Csak nem felizgatott az a sok izmos, dagadt test? - röhög megint, mire a falhoz nyomom, a térdem az ágyékéhoz nyomom, mire felnyög.
- Csak a te tested izgat fel, tudhatnád már - búgom a fülébe, majd megfordítom, és letolom a gatyáját.
- Hé, állj meg - nyöszörgi, de már nagyban tágítom. A füléhez hajolok.
- Csak akkor tudok veled beszélni, ha nem figyel minket senki, az meg akkor van, ha duglak, szóval... - Rántok magamon párat, majd benyálazom pár ujjam, így a farkamat is, és a helyére illesztem. Igen... isde mindig pont passzol.
A tempó gyorsaságára való tekintettel finom vagyok vele, kellemes tempót diktálok, amíg el nem lazul kissé.
- Szóval? - nyögi.
- Bullék szöknek - suttogom a fülébe, és megint lökök egyet, mire felnyög. - Menjünk?
- Igenh - nyöszörgi. - Le akarok... lépni - sóhajtja, és megfogja a kezem, majd a farkára vezeti. Kis akaratos. - Mikor?
- Amint lehet - felelem, és elkezdem a lökésekkel azonos tempóban ingerelni farkincáját.
- Kibaszott nyulak vagytok, csesszétek meg - morog egy őr, de már megy is tovább. Na, ezt szeretem.
- Menjünk - sóhajtja. - De most... ahh... ezt fejezd be - nyögi, és lök egyet ő is a csípőjével. Mosolyogva hajolok a nyakához.
- Szeretlek - suttogom, és ráfogok a derekára, hogy még mélyebbre tudjak merülni benne. Imádom, hogy ennyire jól bírja az ilyesmit. - Imádom a testedet - sóhajtok a fülébe, és meg is rágcsálom a cimpáját, majd egyik kezemet lassan felsimítom a pólója alatt és morzsolgatni kezdem a jobb mellbimbóját, mire hangosan felnyög. Imádom...
Bámulatos, hogy mennyire feszes, mennyire forró, és nem is csoda, hogy most sem bírom sokjáig, de a tegnap akkor is leszívott, így csak egy alkalom van ma. Ahogy ő is elélvez, és majdnem össze is esik, így a karomba kapom, és lefektetem, majd áttörölgetem és mellé fekszem.
- Két óra van a vacsoráig - suttogom.
- Addig aludjunk - bújik hozzám. - És mikor lesz fix a terv?
- Holnap átbeszélünk mindent és mondom az infókat - ölelem meg, és a hajába temetem az arcomat.
***
Másnap megint kondi. Bullal megegyeztünk, hogy Crimson ide nem jön, nem kell ezeket mindet tudnia. Vannak veszélyek, nem is kevés.
- Szóval - sóhajt fel a csokitorta. - Három nap múlva lesz az őrök jutalomkirándulása. Megvan a tervrajza ennek a kócerájnak - teríti ki, és mutogatni kezdi az utat. - Ha erre megyünk, ahol a régi szárny volt, ki tudunk jutni, mert az egyik cella fala nagyon meg van gyengülve, hallottam beszélgetni ezeket a majmokat, hogy be is ázik az a rész állandóan. Ha oda bejutunk, kint vagyunk, mert az az oldal a régi kapu felé néz, ami az erős rész mögött van.
- Mennyien megyünk? - szól bele Scott.
- Te, én, Crimson, Weed és Shadow - sorolja, amivel meglep.
- És a többi haverod? - kérdezem.
- Itt is maradni kell valakinek az embereim közül - vigyorog rám.
- Rendben - rántom meg a vállam. - De ha kijutunk, hogy akarsz lelépni Mexikóba, mielőtt elkapnának?
- Nem messze van innen a tengerpart - világít rá. - Nem sokat kell úszni a szigetig, amit az udvarról is látni. - Tényleg... - Ott lesz kikötve nekünk egy hajó, amivel leléphetünk. Mindenki tud úszni, ha minden igaz - néz rám. - Én meg Scott tuti. Weed is.
- Gondolom Doyle is elevickél a vízben - felelem.
- Ha nem, akkor majd viszed - vigyorog rám. - Na, lépjünk, vacsoránál meg veled beszélni akarok - mutat rám, én meg bólintok.
Visszamegyek a cellába, de nincs ott. Az egyik őr közli, hogy még szabad járkálás van és kint kosarazik az udvaron a többiekkel. Megrántom a vállam és engedélyt kérek, és mivel olyan jó fej, ki is enged. Próbált volna más tenni.
Kint tényleg megtalálom. Ugrálnak, kiabálnak, labdáznak, és az én kincsem tényleg kifejezetten ügyes. Szótlanul ülök le az egyik padra, onnan nézem őket. Pár kölyköt ismerek látásból, Weeddel szoktak lógni, már amikor ő nem rajtunk lóg, és azt mostanában sokat teszi. De gondolom így bizniszelte le magának a szökést is. Bull nem egyezett volna bele, hogy ő is jöjjön, ha nem bízik benne.
Amikor észrevesz, odainteget, de mg tarta meccs, szóval nem rohan oda, viszont tíz perccel később szinte nekem repül.
- Ceeca - nyöszörgi, miközben megcsókol. - Megmasszírozol majd? - néz rám hatalmas, ártatlan szemekkel.
- Hát hogyne - csókolom meg. Mellénk ül Weed is.
- Bull?
- Rendben van.
- Mikor?
- Két nap múlva - fejezem be a kis csevegést, mire mindketten bólintanak. Vagy okosak, vagy Weed elmondta Doylenak, amit tudott.
|
| Meera | 2011. 04. 09. 18:29:28 | #12873 |
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~ceecának
- Ceeca, nem akarod kipróbálni? – bökdösöm a lábát, de nem válaszol, teljesen elmerengve bambul valamerre az égbolt alja felé. Égbolt? Ég a bolt, vagy égi bolt. Komoly dilemma, és igazából fogalmam sincs, minek jutott ez eszembe. Ráadásul ilyen költői kifejezéseket durrogtatni…
Fura…
Na, de az élet nem az égi boltokról szól!
- Hagyd, úgy látszik, be van szarva tőlem – jegyzi meg Bull keményen, mire szúrósan nézek rá. Cicust ne minősítse alá… Ő tudja! Bár szőrcsomót is köhöghet fel… Nem akarom, hogy baja essen, rosszul érintene. Honnan veszek másik cicát?
- Mi van? – szólal meg, hangja kicsit elmélyült. Hehe, elmélyült. Vajon miben? Höhö. Vagy kiben? Tádámm, okosságom messzemenően túlragyogja a fenséges égboltot. Vagy a francos kék pöttyöt a fejünk felett.
Felállok, és szembefordulva vele nézek rá kérdőn. Mi rágja? Mondjuk azt észre venném, ha külsőleg rágná valami… Általában azt én szoktam, de a belső rágódásáról nem sokat tudok. Annyi bizonyos, hogy a börtönben tuti nem ültetnek férgeket a másik ember testébe…
Vagy mégis?
- Csak azt mondtam, hogy úgysem tudod kinyomni a kilencvenet fekve – hallom hangján, hogy mosolyog.
- Nem?
- Hé, ceeca, semmi baj, nem kell, hogy erőlködj – nevetek fel én is, még az hiányzik, hogy feldobja a talpát, vagy megszagolja az ibolyákat… Ibolyák… Szép, lila, és fűzöld. Fű. Zöld.
Nyáladzva álmodozom, s arra a hangra kerülök ki a súlyos, mániákus extázisból, mikor megszólal.
- Nahát, igen. Van olyan passzív, akinek elég, ha szexi a pasija, nem kell, hogy erős is legyen – piszkálja Bull ceecát, amin én is felröhögök. Shadow több mint egy kekszuális kan. Az én kanooom…
- Tény, hogy erősebb vagy és többet nyomsz ki, mint én – ó-ó, valaki felidegesítette magát a viccen… bár szerintem Mr. Csokipuding komolyan gondolta. – De hogy a kilencvenet simán kinyomom, az biztos.
Fúúú!
Az nagyon sok…
- Ceeca… Az majdnem kétszer én – makogom, miután nagy nehezen kiszámítottam a két szám közötti összefüggést. Elkapja az állam, és akaratosan megcsókol, de végül boldogan nyüszögve fogadom.
- Csak figyelj – mondja magabiztosan, és odamegy Bullhoz.
- Na? – emeli fel szemöldökét kétkedve, és kihívóan mered cicámra. De furcsa, hogy ceecának bárkire is fel kell néznie… Tiszta meglepő…
Jé!
Egy pillangó! Te szép, tisztára tarkabarka, és úgy repked, mintha a seggét soroznák meg egy M40-essel. Jéé… Pillangóóó… Megfogjam? Fáj neki? Szerintem csupán valami fújja, azért marad a levegőben. A földre nézek, de semmit sem érzek, vagy látok.
Magától repül?
Tiszta jó…!
- Jó vagy – hallom meg az elismerő dörmögést, és már csak annyit látok, hogy ceeca felrakja a helyére a súlyzót. MOST KOMOLYAN FELEMELTE?!
Állati!
HELL YEAH!
Rárepülök teljes erőből, és ráfeküdve megölelgetem erős alakját. Fú, váá, aztaaa, király!
YEAH!
- Cicus, de menő vagy! – áradozok, miközben keze fenekemre simul, és majdnem dorombolni kezdek az érintéstől. Pazarul királyságosságos!
- Valóban. Na, jössz velem kondizni végre?
Shadow mint egy élő Hústorony…
Hmm…
Meg tudnám szokni.
MI AZ HOGY!
De nekem így is tetszik…
Így is nagy és erős, és kockás!
Tiszta büszkeségben és örömmámorban úszom, szinte farokcsóválva meredek az én egyetlen hősömre. Kinyomta, és varázslatosan leizzadt, tisztára csillog az egész teste. Wíííí…
Igenlő válasza után elveszi jutalmát, amit igazából nem is ígértem meg, de ha már így alakult, akkor simán lesmárolhat, én, mint kegyes isten, megengedem.
God damn hell yeah.
***
Az étkezőben nem igazán zavartatjuk magunkat, lelökdösünk pár embert az asztalról, és odaülünk mindannyian. Bár, mikor beléptünk, kicsit megnéztek minket, furcsa brigád vagyunk, annyi szent. Bull feka, Shadow mint egy náci, én egy füves tróger. Három különböző banda vegyült. Hát, majd szólnak, ha valami problémájuk van… Ők elverik a bunkó fazonokat, én pedig repkedve fogok tapsolni Weeddel.
- Nem az a lényeg, hogy mekkora darab vagy. Shadow izmos pasi – hallom meg Bull kijelentését, és elrugaszkodott fantáziámból kiszakadva helyeselni kezdek.
- De még mennyire. Imádom a hasát – hajolok le, és nyomok egy hosszú, nyálas puszit a hasára. Olyan kockás, hogy sakkozhatnánk rajta… Ha tudnék sakkozni… Sakk… Matt… Matt papírba szoktak csomagolni egy pakkot. Pakk… Fűűű…
- Hé, cicus, mi a baj? – nézek fel rá.
- Mi lenne? – rebben meg egy pillanatra a szemhéja, ahogy rám néz.
- Sokat elmélkedsz mostanában, nem?
- Nem hiszem – válaszol kicsit kimérten, én pedig annyiban is hagyom a dolgot. Majd beszélget róla, ha szeretne, én nem fogom nyúzni érte. Én így szeressem, ahogy van, és nekem így kerek a világ, amiben mi ketten marhulunk.
Igazság szerint felőlem egy kifejlett póni is lehetne, akkor is szeretném azt a hülye fejét…
***
Visszamegyünk a zárkába, ahol Shadow rögtön le is fekszik a priccsére. Én még körbebámészkodom a szokott lendülettel, majd mellé vágom magam. Nagyon furcsa, ha Ő elmegy kondizni, akkor nekem is kellene valamit csinálnom…
- Tényleg elmész majd kondizni? – rajzolok apró köröket kockás hasára.
- Nem szeretnéd?
- De. Csak azt nem akarom, hogy mást bámuljon – vágok durcás képet.
- De mindegy, hogy ki bámul, úgyis csak te érhetsz hozzám – jelenti ki, mire boldogan remegek meg. Jhuuuj… Ceeca csak az enyimé. – Te nem akarsz valami plusz foglalkozást? Weed biztosan tud valamit.
- Már gondoltam rá… fogok újra – dünnyögöm, de igazából nem ígéret. Nem is gondoltam rá. Mi a fenét csinálhatnék? Hímezzek függönyökre kiscsibéket? Csináljak kissámlit?
Börtönbútor, ala natur.
Váratlanul megérzem forró árnyékát saját magamon, és látom, ahogy fölém mászva szemei engem pásztáznak. Kéjesen morgok egyet, és kezeim a hátára kúsznak, és mocorogva alatta elfordítom a fejem, hogy sunyin pilloghassak rá. Nyakamhoz húzódik, és forró ajkait megérezve nyakam érzékeny bőrén felnyögök, ujjaimmal mély árkokat húzok feszes bőrébe.
Mi ütött belé?
- Cicus… - nyögök fel, mikor nyelvével körbenyalja a foltot, amit hagyott nyakamon, s utána ujjaival megcirógatja azt a területet, ahol eddig erősen szívott. Ahh, olyan volt, mintha a farkamat szívta volna…
- Mit csinálsz?
- Akarlak – arca halálosan komoly, ilyenkor annyira imádom, mikor csak ilyen nyugodtan kijelenti, hogy meg akar baszni. Olyan jó érzés, istenem, már remeg alatta.
- Komolyan? – még akarom hallani, még akarom, hogy szeretnél velem lenni, hogy akarsz engem, bizonyítsd be, hogy csak én kellek neked, itt és most…
- Nem viccelek ilyenekkel.
Végigsimít rajtam, a trikómat lerángatja rólam, forró csókjai és perzselő sóhajai egyszerűen kiugrasztanak a bőrömből. Direkt csinálja, vagy szed valamit, amitől annyira megkívánom… Egy kanos dög, de imádom, istenem, ha elvennék tőlem, lehet, hogy leszoknék még a fűről is…
Körmeimmel kéjesen karmolászom ott, ahol érem, arra eszmélek, hogy már a farkam keményen az ajkai között pulzál, és hátravetett fejekkel marok hajába.
- Sebby… - nyögök fel hangosan, mikor szinte lenyel. – El fogok…
Elenged, és izmos karjaival fejem mellett támaszkodik meg, imádom, amikor alatta fekhetek, remegek érte, hogy megérinthessem… Kezeim felsiklanak mellkasára, és lihegve fogadom szenvedélyes csókját.
- Azt nem akarom. Egyelőre semmiképp – mondja, arcán az a tipikus ragadozó vigyor, mint mikor legelőször megláttam abban a kihalt szobában, és akkor még csak figyelemre se méltattam…
Én is meg tudom mutatni ám…
Kimászom alóla, és leteperem az ágyra, szinte állatként szedek le róla mindent. Annyira vágyom rá, Shadow az én bástyám, az én egyetlen támaszom, az én egyetlen terjesztőm, akitől kapom a cuccot, és azt, hogy végre valaki azért fogad el, amilyen vagyok…
Ceeecaaaaahh….
Számba veszem Őt, imádom, mikor erős tenyere a fejemre simul, és a hajamba markolva ösztönöz, jól megszívom, szinte repesek az örömtől, mikor kiadja élvezete hangjait, imádom hallgatni, mikor ennyire a hatásom alá kerül…
- Fordulj meg – szól, én pedig megteszem azt, amire kér, de előtte még éhesen az ajkaira tapadok. Azt sem tudom merről fogjam ezt a kikúrt nagy állatot, mindenfelől annyira jó, hogy ha már ránézel, azt se tudod, hol kezdd el rajta a dolgot…
Megfordulok, enyhén kerülünk hatvankilences pózba, de úgy imádom, mikor ilyenekkel áll elő… Felőlem előkaphatná a korbácsot is, neki még a szappanért is lehajolnék, nem is egyszer, hanem megszámlálhatatlanul sokszor…
Sokszor megérzem ujjait magamban, vagy forró nyelvét körözni bejáratom körül, ilyenkor megremegve és hörögve szopom erősebben, körmeim combját cirógatják, imádom, mikor megfeszülnek az izmai…
Megfordulok, és ráülök merevedésére. Forró vágy rohan végig rajtam, amely arra ösztökél, hogy vadul lovagoljam meg, de laposra verném a fejem a nyomorék rácsokban… Én ceecám, egyetlen szerelmetes szőrcsomóm…
Előre hajolok, hogy ne verjem be a fejem, Ő pedig rögtön rácuppan nyakamra, plusz még mozogni is kezd. Fennakadó szemekkel élvezem, kezeimmel egyszerűen nem tudom, hogy hol vezessem le a feszültséget. Nyalogat és kényeztet, szinte reszketek rajta, mint a kocsonya.
Próbálok én is mozogni, de többször is eltrefelem a rácsokat, de leszarom, legyek hülye egy életre, de én akkor is dugni fogok ceecával, leszarom, a síromra is ráírhatják…
Elélvezünk, pihegve dőlök rá, mire magához ölel, annyira jó érzés, hogy ezek az orbitálisan izmos, fehér karok engem ölelnek, és védenek, hogy van valaki, akihez hozzábújhatok…
- Elsültem – közlöm, csak úgy bele a térbe. Elégedettségemre nincs szó.
- Ennyire jó volt?
Fúú bazd, szerintem az eddigi legjobb…
- Iszonyatosan – emelem fel a fejem, és vigyorogva smárolom le. Annyira imádom, annyira nem elég belőle…
- Nekem is – búgja, amitől feláll a karomon a szőr. Hogy lehet valakinek ennyire szexin mély a hangja, főleg, mikor szex után úgy be szokott mélyülni, hogy ilyenkor van még kedvem még egy menethez…
- Hé buzikáim! Mehettek zuhanyozni – szól be egy tajparaszt, én pedig végül lemászok az én szerelmetességemről, majd felöltözve elmegyünk pancsolni. Úristen, vissza kell fognom magam, hogy ne nézzek majd rá…
***
Boldogan pacskolom a vizet, Bull pedig megunva azt, hogy kis bolhaként zaklatom, egy vödörnyit rám zúdít, pedig csak a két összetett tenyere tartalmát csapta rám. Fú, hallod, kiheréllek, lesz itt még pancsi-csata, úgy megbánod még, hogy a fenségességes Crimson királlyal ki mertél kezdeni…
Mikor alattomban le akarom locsolni a zuhanyrózsával, mint valami automata gépfegyverrel, úgy néz rám, hogy…
Fenségességes Crimson király feladja a harcot, inkább megszégyenülten visszavonulót fúj, mielőtt még királyságát végleg lerombolná egy fekete árvíz, vagy puding hullám…
Hirtelen durva rántást érzek meg, és erős ujjakat a karomon, majd nagyon masszív szívást a nyakamnál, de már annyira, hogy fáj is. Haragosan akarom ellökni magamtól, hogy mi a fenét képzel magáról, de végül engedem neki, mert enyhít a szívási erősségen…
Shadow, a modernizált börtönporszívó, és nem csak porcicák ellen hatékony.
- Hé, Shadow. Holnap jön pár újabb arc – hallom meg Bull hangját, mire ceeca végre elenged. Egészen bezsibbadt a fél nyakam, odanyúlva szinte rezeg a bőr, vagy én nem is tudom milyen érzés ez… Ficken, majdnem kiharapott belőle megy darabot.
- És?
- Kiadják a mellettetek levő cellát valakinek.
- És?
- Csak gondoltam, szólok – vonja meg a vállát a csoki szépség, én pedig lenyűgözve nézem a kettejük közötti kontrasztot. Milyen fehér… Milyen fekete! Basszus!
Ez valami attomra nagy!
Egyszer csak valami furcsa hangot hallok meg, valami olyat, aminek még nem csak a fekvése sem színe sem tetszik, hanem már maga a tartalom is kurvára felbasz.
- Eddig sem zavarta őket, ha hallják, vagy nézik, ahogy dugnak – szól be az egyik szomszéd, én pedig odamennék, és legszívesebben megcsapkodnám a zuhanrózsával, de ceeca megragad, és eldob, annyit veszek észre, hogy egy tál csokoládéba estem.
- Maradsz – morran rám, mire fújtatni kezdek. Nem vagyok a kutyád! A kutyád… A kutyád… A kutyája? A kutyája… Hmmm… A kutyája?
Érdekesss… Amíg szépen elbeszélget a másik kutyával, folyamatosan erőltetem a fejem… Miben is van kutya? Olyan négylábú izé, ami az egyik zeneszámban is van…
- Fúúú! Weed! Énekeljünk! – kiáltom el magam, és odacsúszok hozzá a csempén, suhantamban rácsapok egy kiadósat ceeca seggére, annyira, hogy az már nekem is fáj. Ezt kapod a fájdalmas nyakas dologért, remélem lezsibbad a segged! Áh, mondjuk ne, imádom markolászni meg harapdálni olyan különleges alkalmakkor, mikor engedi.
Weed belém karol, és rákacsintok.
- Mit haver? – röhög fel, és az egyik szappanos dobozt megragadva fejbe vágja az egyik ismerősünket a sarokban, aki fogja az adást, és figyelni kezd.
- Figyeld, biztos vágod:
Leszek a szexuális tárgyad
Én kielégítem a vágyad és
Az sem érdekel már ha
Nem akarsz tőlem mást
Szíjazz oda az ágyhoz elég ha
Annyit mondasz: "Lábhoz!" és
Én leszek majd a
Leghűségesebb kutyááááád!
Összeborulva üvöltjük a számot, egyre többen csatlakoznak, és csak Shadow meglepett arcát látom, ahogy körülnéz. Még az őrök is tolják, tiszta Elvis Presley Börtönrock ez az egész, de leszarom, rohadt jó!
Adják a ritmust a rácsokon, a csempén kopogtatják a szappantartót, a zuhanyrózsákkal játszanak, megvan az alap és a ritmus, a rohadtul mély hangot a sok kan adja, a vokált meg mi hárman.
Bánj velem úgy, mint egy állat
Csorgasd rám a nyálad
Látod, itt van egy ember aki,
Mindenre kész!
Örömmel, haraggal
Mindegy csak vigyél magaddal és
Én követlek téged bármerre mész!
Odalépek Shadowhoz, körbetáncikálom, az üvöltése erősödik, az őrök is teljesen elvannak, felkapaszkodok a nyakába, és megcsókolom, karjai pedig a derekam köré fonódnak, a többiek meg ordítanak tovább:
Gyere, gyere hadd fájjon
Harapj belém!
Nyitva állok bármire én!
Gyere, gyere hadd fájjon
Harapj beléééém!
***
- Ahhn… Nehm… - nyöszörgök kábán, a fürdőben csak mi vagyunk már, Ceeca egy jó ideje le sem mászik rólam, zihálása és vad mozgása az egyetlen, ami támpontot ad ebben a masszává folyt világban... Massszaaaaaa….
- Akarlak, rohadtul nem elég… - lök egy erőset, ujjai szinte beleépülnek a medencecsontomba, én pedig kapaszkodok a kis válaszfalak egyikébe, ajkaimba harapva mozgok vele én is, hátravetem a fejem, a hajamba túr, és erősen megcsókol, nyelvével teljesen betölti a számat…
Izzik a levegő, a víz a sarokban halkan csobog, én meg újra és újra elélvezek a sok ölelés és csók között, nem tudom hanyadjára csináljuk már…
De az fix, hogy többet fogok énekelni…
***
- Valami foglalkozást? Bazz, szerintem agyadra ment a fű – dob ki egy csukát Weed a cellából, ami kishíján beleépül a halántékomba. Együtt üldögélünk, bezártak minket egy közösbe, és lábaink kilógattuk a rácsok között a folyosóra.
- Nem… Csak nem tudom… Unatkozom Weeeed – kezdem el lökdösni.
- Hát, mivel a gorillád nincs itt, lehet, hogy tényleg unatkozol – röhög fel, mire fejbe vágom, és nagyot sóhajtva lógatom ki kezeimet is a rácsokon. – Smároljunk?
- Nem kössssszzzz… - nyúlok el teljesen. Hiányzik ceeca…
- Akkor… Valami bénázás? Szakma tanulás? Fúúú, itt van neked való – bökdösi a börtönös papírt, amit még első napon eltett, hogy majd intéz bele füvet, de még eddig sem sikerült. Ő lett ettől kis a papírfecnitől az istenkirályságosság mindenki szemében. Mivel mindent tud.
- Kosárlabda! – csillannak fel a szemei, majd az enyémek is. Fúúú!
FÚÚÚÚ!
HELL YEAH!
YEAAAAAAHHHH!
|
| Rauko | 2011. 03. 05. 13:19:35 | #11959 |
Karakter: Shadow
Megjegyzés: ~ Gafdinak
Megint lelépett. Látogatója jött. Fogalmam sincs, hogy ki az, és miért Weed szólította fel, de próbálok nem foglalkozni vele. Félek, hogy el fogom veszíteni. Pedig én soha nem félek. De most mégis. Mert jelenleg nagyon úgy áll a helyzet. hogy elbasztam.
Amikor visszajön, akkor kezdek csak igazán kételkedni abban, mit is akarok. Szeretném, ha nem szívna. Mindig is szerettem volna, ha abbahagyja. De ahogy most ragyog. Tudom, hogy valaki adott neki. Olyan jó látni, hogy boldog, hogy örül, hogy ölel, hogy most nevet és hozzám ér, hogy viccelődik… és olyan jó vele aludni. Érezni, ahogy ölel, hogy nem tol el, nem harap, nem karmol, nem akar megfojtani… csak fekszik és hagyja, hogy szeressem.
De Bull szavai elbizonytalanítanak. Segítenem kellene neki? Tennem kellene érte valamit? De én nem akarom, hogy olyan szarul legyen, mint amilyen napokig volt. A gondolat is rossz. De… de nem tudom, neki mi a jó.
***
Másnap még mindig ezen rágom magam. Az udvaron ülünk, Bull fekve nyom, már nem is tudom, mennyit, Ő pedig előttem, a lábaim között ülve nézi, és csodálja a nagydarab állatot.
Kellemesek az érintései. Nos, mikor nem?
Szeretem, ha velem van, és azt is, ha vidám. Tény: ha nincs beszívva, akkor morcos, kezelhetetlen, bunkó, akaratos, makacs, kegyetlen és durva. Hm… miért is hagyom, hogy szívjon? Na, de a téma igenis komoly, a legegyszerűbben fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Ha le akarnám szoktatni, azt talán nem itt, és nem most kellene. Másrészről az a néhány évtized, ameddig itt fogunk még rohadni, elégnek látszik arra, hogy megoldjam a gondot.
Ch… megoldani? Mi vagyok én? Egy elbaszott Teréz anya?
„Az ember mindent megtesz azért, akit szeret.”
Miért is gondolok ilyen faszságokra…? Mi egy buzi pár vagyunk, nem egy elcseszett fiú-lány kombó.
- Hagyd, úgy látszik, be van szarva tőlem - hallom meg Bull hangját, és felkapom a fejem.
- Mi van? - kérdezek vissza, mire felröhög. Crimson hirtelen feláll, és megfordul. Akaratlanul asszociálok arra, hogy így mennyire kényelmesen kényeztethetne. Ő is ül, én is. Szép lenne…
- Csak azt mondtam, hogy úgysem tudod kinyomni a kilencvenet fekve - vigyorog rám a hatalmas állat, és karba teszi a kezét.
- Nem? - kérdezek vissza felhúzott szemöldökkel.
- Hé, ceeca, semmi baj, nem kell, hogy erőlködj - nevet rám Crimson. Hm… nem?
- Nahát, igen. Van olyan passzív, akinek elég, ha szexi a faszija, nem kell, hogy erős is legyen… vagy menő - röhög fel megint Bull, és egyre inkább úgy érzem, hogy belemásznék a képébe.
- Tény, hogy erősebb vagy és többet nyomsz ki, mint én - sziszegem kicsit idegesen. - De hogy a kilencvenet simán kinyomom, az biztos - húzom ki magam.
- Ceeca… - nyög fel Crimson. - Az majdnem kétszer én - hüledezik, mire megragadom az állát, és megcsókolom. Felnyög, de aztán engedelmesen nyitja a száját és karolja a nyakam.
- Csak figyelj - suttogom neki, és leszállok mögüle, majd Bullhoz lépek. Bassza meg… ez mindig ilyen magas volt?
- Na?
- Vigyázod?
- Ja. - Lefekszem, ő mögém áll.
- A farkad túl közel van a pofámhoz - szólítom fel, mire felröhög.
- Nem eléggé - kacsint le, én meg majdnem lenyelem a súlyzót.
- Gyorsan felejtsd el. Ez a segg nem kiadó - mondom neki, de már hangosan röhög.
- Persze, cicus…. Na, nyomjad!
… és én nyomom. Rég éreztem már ezt. Ahogy minden izmom egyszerre feszül meg, hogy meg tudtam tartani… kibaszottul nehéz. Régen ment a száz is, de aztán belépett az életembe Crimson és valahogy itt kötöttem ki.
Ahogy emelem és tartom, egyre inkább az van bennem, hogy újra el akarok kezdeni kondizni. Olyan régen volt, és olyan nagyon jó volt akkor. Itt meg van terem, Bull már mondta is, hogy menjek, de Crimson lefoglalta az időmet mostanában. De nem gond. Azt hiszem az, hogy eldöntsem mit akarok vele, és az, hogy közben kondizzak, simán megfér egymás mellett.
Közben persze kinyomom a kilencvenet. Nyögve, izzadva, de ki.
- Jó vagy - morran fel mögöttem Bull, miközben segít visszatenni a súlyzót a tartóba. Másodpercekkel később valaki a testemre csapódik és abból, hogy nem roppant szét a medencecsontom gyanítom, hogy nem Bull az. Bizonytalanul emelem a kezem, és ahogy a formás fenékhez ér, már tudom. Ő meg már visítozik is.
- Cicus, de menő vagy!
- Valóban - röhög fel Bull. - Na, jössz velem kondizni végre?
- Ja - jelentem ki, és felhajolok Doyle arcához. Na, majd nem veszem el, ami jár nekem, mi? Kilencven után minimum egy csók.
Már a kajáldában ülünk. Crimson mellettem, a másik oldalon Bull, Doyle mellett meg néhány haverja.
- Te, Shadow - szólít meg Bull.
- Mi van?
- Mennyit nyomtál anno fekve, amíg kondiztál?
- A kilencvennel nem küszködtem ennyit, és nem fájt tőle ennyire a karom. De a száz is ment.
- nem is látszol ennyire erősnek - szólal meg Weed, de ahogy ránézek, már húzza is össze magát.
- Nem az a lényeg, hogy mekkora darab vagy - mondja Bull. - Shadow izmos pasi.
- De mennyire - nyávog fel életem párja. - Imádom a hasát - mondja, és gondolkodás nélkül kapok a hasamra egy csókot. Picit meg is lep… de épp ezért nem tudok dönteni. Ha hagyom szívni, hamarabb el fogom veszíteni. De ha le akarom szoktatni, talán azonnal elveszítem. És akkor már inkább ne is maradjon életben. nem akarom, hogy éljen, de nem velem. Azt nem hagyom. - Hé, cicus, mi a baj? - simítja végig arcomat, de csak meglepve pislogok párat.
- Mi lenne?
- Sokat elmélkedsz mostanában, nem? - biggyeszti le ajkait.
- Nem hiszem - mondom, de mielőtt tovább beszélgethetnénk, szólnak az őrök, hogy kajaidő vége, lassan húzzon mindenki készülni, mert zuhany. Mi persze később megyünk, több időnk van.
Visszamegyünk, én lefekszem, életem szerelme még picit hiperaktívkodik, de aztán mellém zuhan ő is.
- Tényleg elmész majd kondizni? - kérdezi, és a hasamat simogatja.
- Nem szeretnéd? - fordulok felé.
- De. Csak azt nem akarom, hogy más bámuljon - morcizik be egy pillanatra.
- De mindegy, hogy ki bámul, úgyis csak te érhetsz hozzám - simítom a kezem ujjaira, mire picit megremeg, majd a vállamhoz bújik. - Te nem akarsz valami plusz foglalkozást? Weed biztosan tud valamit.
- Már gondoltam rá… fogok újra - bólint, majd lehunyja a szemeit. Én picit mocorgok, így leesik a feje a párnára, és én nézhetem.
Olyan szép… olyan különleges, és csak az enyém. Soha, senkinek nem fogom adni. Ha el akar hagyni azt hiszem, inkább meg fogom ölni. Mert hozzá nem érhet senki más, csak én. És azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy kihez is tartozik.
Fölé mászok, mire morran egyet, de aztán a keze a hátamra csúszik, és oldalra fordítja a fejét, mintha tudná, hogy mit akarok.
Nyakára hajolok, és szívni kezdem. Felnyög, és a hátamba mar ujjaival.
- Cicus… - nyög fel, mikor végzek, és elválok tőle, majd végigsimítok művemen: szép, vörös folt. - Mit csinálsz? - kérdezi, de az ő szeme is úgy csillog, ahogy szerintem az enyém.
- Akarlak - jelentem ki, mire felsóhajt.
- Komolyan?
- Nem viccelek ilyenekkel.
Csókok, nyögések, simogatások, kintről jövő füttyentések és szurkolások. Lefelé indulok a testén, vetkőztetem és csókolgatom, majd elérek az ágyékához, és most én veszem a számba őt. Kellemes. Jó íze van, még akkor is, ha tegnap zuhanyozott utoljára. Ennyi kell.
- Sebby - nyög fel, amikor erősebben szívom meg farkincáját. - El fogok… - Na, azt nem. Elválok tőle, és feltornázom magam, majd ajkaira csókolok.
- Azt nem akarom. Egyelőre semmiképp - vigyorgok rá. Most az ő szemében csillan valami fura fény, mintha vezetni akarna. Aztán fordul a helyzet: ő van felül, és ő vetkőztet, majd ő szop le engem.
- Fordulj meg - kérem tőle, mire felpillant. Ujjammal is mutatom neki, mire vigyorogva fordul egyet, de előtte kapok egy gyors csókot.
Miközben farkam körül érzem és élvezem ajkait, nyelvét és ujjait, én is kényeztetem, tágítom. Néha a nyelvemmel, néha egy-két ujjammal. Tetszik ez a felállás. Szabadon falhatom, ahol csak akarom, és nem is szól érte, csak nyöszörög, ezzel is csak tovább ingerelve a farkam, hiszen ahogy végigfutnak rajta a hanghullámok, beleremegek. Istenien szexi…
Síkosító hiányában kénytelen vagyok picit tovább tágítani, de nincs ellenére, viszont amikor tolnám kicsit le magamról, megfordul, és világosan a tudtomra adja, hogy ő akar felül lenni. Nincs ellenemre, bár kicsit nehézkesen tud lovagolni az ágy méretei miatt, de ezt is megoldja. Magába fogad, amiben én is segítek, picit nyomva csípőmmel, de csak annyira, amennyire még nem fáj neki túlzottan. Amikor teljes hosszomban benne vagyok, előre hajol és hagyja, hogy én mozogjak, és a nyakát szívjam közben, több és több vörös foltot hagyva és így tudatva mindenkivel: Doyle Wainer valakié. Egészen pontosan az enyém.
Ahogy közeledünk, egyre vadabbul mozog, ahogy én is, és minden lökéssel eltalálom a prosztatáját, majd meglepve tapasztalom, ahogy egy hangosabb nyögés után valami forró önti el a hasamat. Érdekes, a kezei mellettem vannak. A mellkasomra dőlve szuszog, én meg persze még befejezem, de pár lökés után követem. Magamhoz ölelem, mire a mellkasomra támaszkodik és rám néz.
- Elsültem - jelenti ki.
- Ennyire jó volt?
- Iszonyatosan - vigyorog rám, és megcsókol.
- Nekem is - suttogom ajkaira.
- Hé, buzikáim! Mehettek zuhanyozni - szól be egy őr, mire Doyle leszáll rólam, visszaöltözünk, és már megyünk is mindketten.
A zuhanyzóban persze mindenki sóhajtozva csodálja kicsi páromat, hiszen szex után mindig jobban ragyog a drága. Én ezt már mondtam, de nekem nem hitte el. Pár újabb arc olyan feltűnően veri a farkát az ÉN Crimsonomra, hogy kénytelen vagyok magamhoz rántani őt, és megint, most mindenki előtt kiszívni a nyakát. Persze először nem tetszik neki, de aztán minden gond nélkül engedi.
- Hé, Shadow - morog rám Bull. - Holnap jön egy pár újabb arc - mondja.
- És?
- Kiadják a mellettetek levő cellát valakinek.
- És?
- Csak gondoltam, szólok.
- Eddig sem zavarta őket, ha hallják, vagy nézik, ahogy dugnak - röhög fel az egyik idióta, mire Crimson már repülne, de lefogom, és Bullnak lököm.
- Maradsz - szólok rá, és a sráchoz lépek. Alacsony, gebe kis senki, Weed is szarrá tudná verni.
- Gondod van azzal, hogy dugom? - kérdezem, és ujjaimat a nyaka köré fonom, és megemelem.
- Ne… nem azért… mondtam - nyögi.
- Ajánlom is - hajolok közelebb, majd elengedem, mire összeesik. - A szádra ne vedd még egyszer - vicsorgok a kis köcsögre, majd visszamegyek pici Crimsonomhoz.
|
| Meera | 2011. 01. 24. 18:19:53 | #10760 |
Karakter: Doyle Wainer
Megjegyzés: ~nyuszkónak
Szépen, finoman letettek a földre… Lebasztak?! Érted?! LEBASZTAK A FÖLDRE!
Rosszul érzem magam. Nem akarok itt lenni.
Lehunyom szemeimet, és megpróbálok megnyugodni, de a mellkasomban levő szoríró, tépő érzés csak nem akar szűnni. Akárcsak a lábaimban. Valaki megfogja a karom, de amennyire csak erőmből telik, eltaszítom magamtól a kezet.
Lecsúszott szemhéjam alól meglátom Shadow derengő alakját, s felsóhajtva átkaroltam nyakát, hogy felvehessen. Csak visszahoztak hozzá. Nem akarok itt lenni… Itt minden más lett… Olyan… más…
Levessel zaklat, de mikor megunom a szentbeszédet, megeszek egy fél tányérral, majd rájövök, hogy ki akartam magam éheztetni, és efeletti mérhetetlen dühömben leborítottam a tálcát a földre, a kanál csilingelve ért földet. Elvágtam magam az ágyon, és lehunyva szemeimet kényszerítettem magam az alvásra.
***
Felkelek.
És?
Felülök az ágyon, és látom, hogy fehér pamacs ott ül a fal tövében, és alszik. Görcsölni kezd a gyomrom, ezért inkább visszadőlök, és régen elfeledett rabok írásait kezdem szuggerálni a felsőbb ágy alján.
Gyerünk, mozdulj. Csinálj valamit. Mosoly? Pislogás? Valami? Tanuljak meg újra járni? Beszélni? Mit kezdjek újra? Hol rontottam el? Mit csináljak?
Felkel.
Integetek, hogy jöjjön ide. Kell. Kell a közelsége, akarom, hogy itt legyen és velem legyen, már csak az a lényeg, hogy legyen, mert beledöglök. Odabújok hozzá, élvezem forróságát, ami a hideg fekhely ellenére még mindig árad belőle. Megnyugtató. Finom. Illatos. Shadow.
- Mi történt? – mély, rekedtes hangja annyira hiányzott, a sötétben is ezt vártam, mint egy mennyei dallamot, hogy felbúgjon. Annyi minden köt hozzá…
- Lényegtelen – ütögetem meg játékosan arcát. Játékosan? Azt hiszem igen.
- Nem. Nem lényegtelen – de nekem igen, és szerintem itt zárva is lesz a téma, mert ingerült leszek.
- Ne faggass, cicus. Miért hoztak vissza? – bámulok a plafonra, már amennyire széles válla engedi.
- Mert neked mellettem a helyed – hátamon végigsiklik erős keze, én pedig azonnal kapok az alkalmon, és ráfogok farkára, mire belenyög. Igen, igen, igen…! Szeretném, akarom, akarom!!!
- Fejezd be.
- Akarlak – súgom kéjesen a fülébe, és nem általlkodok belenyalintani.
- Nem.
Megáll bennem az ütő.
- Mi…? – eltolom magamtól, hogy lássam az arcát, s rögtön le is vágom az ágyról, rávetem magam, és ütni kezdem azt a kétszínű ótvaros pofáját. Igen?! IGEN!? Nem?! NEM?! – Kit dugtál?!
Nem lankad a kezem, egyszerűen csak visz a lendület, egyik után a másik jön, de mégsem érzem úgy, hogy ezzel kiegyenlítettem a számlát… Elloptad az életem, idejuttattál, és még van pofád mások seggébe tenni a farkad?!
Megragadja a karom, és mintha már csak unná ezt az egészet, lefog, és maga alá gyűr. Esélyem sem volt. Idegesít. Fáj. Rossz. Valami forró esik az arcomra, én pedig meglepődök.
- Engedj el! – kiabálom, ő pedig elenged. Megsimogatom koszos arcát, amit az én koszos kezem mocskolt be, és hozzábújok. Bántottam… Hagyta… Akkor mégis szeret… Egy érzéketlen aljas szemétláda vagyok, mit tegyek, hogy minden olyan legyen, mint régen?
- Sajnálom…
***
Felkelek.
Megint.
És?
Felmászok a felsőbb ágyra, és a fal felé fordulva nekinyomom a homlokom. Csak várok. Merengek. Az eddigi életemen, az eddig elkövetett dolgaimon. A semmin. Nem értem, nem fogom fel, egyszerűen valami hibás, hiányzik. Ő is rosszul van. Neki is fáj. Neki is hiányzik valami.
Én?
Ő erősebb. Sokkal. Lehet, hogy ez a dolog nyitja. Ő erős. Csak a falat nézem, érzem, hogy már kancsalítok, igen erősen. Kicsit hátrább vonom a fejem, és rögtön el is sötétül a világ.
***
- Crimson… Valaki eljött meglátogatni téged – hallom meg Weed hangját, de tompán. Remek, a hallásom is megadja magát? Öh, ja, nem kellene a fejem a falhoz szorítanom. Akkor hallanák. Francba.
- Ki fasz?
- Valami bige, állítólag neked hozott ruhát. A Nagyfőnök személyesen kutatta át. Gyere, nézd meg.
- Nem érdekel – támasztom vissza a homlokom a hideg falnak, de már régen felmelegítettem. Faszom.
- Engem meg az nem érdekel, hogy nem érdekel! Told le azt a szétkúrt segged onnan a fenti légtérből, mert felmegyek, és… - kezd el visítani, ami igen irritál, így lekászálódom az ágyról, a meztelen lábam olyan hangosan csattan a hideg padlón, hogy már szinte fáj.
- Ah, kussolj már, megyek – veszem a léptéket Weed felé, de még lenézek Shadowra. Gyanakodva méreget, de mikor a zöld haverom felé fordul, látom, hogy valami örömszerű csillan a szemében. Komoran emelem fel a fejem, és nézem a kis csicska haveromat, aki ijedten pislog a földön ülő Shadowra.
- Jó – közlöm egyszerűen, és kilépve a folyosóra még hátraszólok. – Jössz?
- Nem hozzám jöttek – érkezik az elmés válasz. Igaza van. Nem pincsi ő, hogy mindenhová jöjjön utánam.
- Jó.
***
- Na mondjad mit akarsz, nem érek rá – ülök le a székbe, és azt a tetves kagylót, amit ezernyi gecis kéz markolászott már meg, a fülemhez emelem.
- A tied a világ minden ideje Doyle, ezt te is tudod – néz rám megrovóan, de látom, hogy sajnálkozóan méreget. Főleg mikor a hajamra téved a pillantása…
- Térj a lényegre, unom a szövegelésed.
- Hoztam neked pár melegítőt, alsót, és egy haverod küldött egy fülpiercinget, de elkobozták, mert túl tüskés volt a vége.
- Pf. Nem kellett volna – dőlök hátra a széken, mire kicsit komolyabban néz rám.
- Vedd fel a csomagot.
- Nem kell hajléktalan segély.
- Mindenképpen fel kell venned, hallod? Muszáj! – csap az asztalra, mire a mögötte levő őr figyelmeztetően odalép mellé. Halkabbra fogja a hangját, és szinte belenyomja a száját a kagylóba, úgy suttog.
- Tényleg Doyle, kérlek…
- Ennyi volt a mondanivalód? Mehetnékem van – kelek fel, és ledobom a telefonkagylót az asztalra, ami sípolást idéz meg a túl végen, és látogatóm hasonló hangszínben visít fel.
- Hé, kölyök, a Nagyfőnök nézte át személyesen. Tiszteld meg annyival seggarcú, hogy átveszed – markolja meg az egyik őr a karomat, és hasba vág egy igencsak jól élezett dobozzal.
- Anyáddal szórakozz köcsög – fordulok meg élesen.
- Húzz el a vérbe, mielőtt még a seggedbe nyomom a gumibotot – vág a hátamra egyet, és kilök a helyiségből.
***
Pff… Söpredék.
Leülök az egyik folyosó beugrójába, két oszlop közé, a sötétbe. Gyanús ez az egész, így inkább megnézem, mi a francot hisztizik itt mindenki. Kikapok egy Nike nadrágot, suhogós és lóg az ülepe. Egyrészt, ebbe kétheti szar elférne, másrészt már nem pakolok a seggem alá cuccot. Mert nincs mit.
Ahogy kiveszem a nadrágokat, feltűnik, hogy valami megzörren az egyik zsebben. Belenyúlok, és egy tekercselni való papír kerül a markomba. Kitágulnak a szemeim, és azonnal matatni kezdek végig a nadrágon, majd meg is találom azt, amit keresek. A felszegett aljnál kicsit tömöttebb, mint kellene, de nem vészesen. Rögtön felmarom az alját, és kihullik a kezembe egy csomó…
Az orromhoz vezetem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem álmodom, és meg is nyalintom. Azonnal sodrom, rögtön betöltöm, és egy gyufaszálat is találok a másik nadrág zsebébe varrva. Végighúzom a falon, és rágyújtok…
***
Körülbelül negyed órája sírok rívok a fal tövében, a meghatottságtól, a boldogságtól, na meg attól, hogy végre valahogy érzem magam, és nem olyan szarul, mint az utóbbi napokban. Ahh, annyira jó! Kikúrt jó! Táncolni akarok!
Felállok, és elszívva az utolsó slukkot is megcsókolom a csikket, majd a zsebembe téve elindulok a hónom alá gyűrt ruhákkal visszafelé. Lelassult a szívverésem, egyszerűen minden olyan lassú és érthetetlen, hogy ez maga a mennyország! Lassan sétafikálva húzom végig ujjaimat a lezáruló rácsokon, mindenhová elégedetten bevigyorogva, kielégült fejemnek párja nincs széles e világon.
- But, ooh, baby, i'm a fool for you…! Ooooh-ahhh, you set my soul a-light, Ooooh-ahhh, you set my soul a-light…! – énekelem, egy csomó rab ingerülten kap oda a rácshoz, és morog ki, de csak incselkedve csapok oda a kezemmel. Fú, mint a lassított felvétel, az agyam teljesen felszív mindent, hátul a tarkómnál levő tompa lüktetés ütemére kornyikálok, mígnem a saját cellánkhoz nem érek, ahol Shadow már kint áll az „ajtóban”.
- Cicuuus! De régen láttalak! – a nyakába vetem magam, és hozzádörgölőzöm. – Mit gondolsz, milyen nap van ma?
Válaszul erős karjai csak átfonják a testem, és szorosan magához ölel. Finom, és illatos, valamint rettentően meleg, boldogan fúrom arcom széles mellkasába.
- Mi ez a ropogás? Olyan közelről hallom… Ég a tűz?
- Hülye vagy… - morogja a nyakamba, én pedig belecsókolok a nyakába, és felmászok rá, mint egy majom. Megsimogatja a hátam, ujjai gerincemet cirógatják, én pedig a hajával játszom.
- De, büszke vagyok rá! – markolok bele hirtelen a vállába, és megpróbálok a hátrafelé leszállni róla.
- Mit csinálsz? – ragadja meg a bokámat, a fejem már a fenekénél jár, a lábam pedig még a hasánál.
- Lemászok! – válaszolok olyan hévvel, mintha ezen múlna a lottó ötösöm, és csillogó szemekkel nézek a padlóra, ami olyan színes, mintha discoban lennének. A feleletemre egy olyan válasz érkezik, amit egy szóban ki tudok fejezni:
PACCS.
- Hé! Az a popsim! – visítok fel, és rögtön bele is mélyesztem a fogaimat a fenekébe, mire felmorran, és az ágyra dob. Mellém fekszik, és magához szorítva lehunyja a szemeit. Hozzákucorodok, és orrommal megbökdösve állát, átkarolom.
***
- Tyűűű! Micsoda csoda hely! Szerintem ez a világ legszebb kéglije – nézem az udvarról a böri épületét, szinte teljesen elvarázsol ez a fehér hogyishívják, ami már minden oldalról körül van hugyozva, és az őrbarakk elé már többen is odaszartak.
- Ne túlozz haver.
- Bull! Vááh! – vetődöm rá, de mázli, hogy ekkora, ezért nem eshetett le a padról.
- Nyuszi, menj már odébb két pillanatra, beszélnék a drága pároddal. Énekelj valamit Weednek, ott van két paddal arrább – lökdös a másik irányba, én pedig boldogan elgaloppozok legjobb haverom felé.
- Jég dupla whiskyvel páppáráráráá… Két dózis egy helyen! Páppárárárá! Már az ágyam is hideg! Páppárárárá! IGEN! Mint a jég a whiskyben!!
- Crimsont a fű tette azzá, ami. Ezért más a viselkedése. Eleinte egy bunkó, agresszív paraszt volt, de mikor rászokott, vicces lett, humorzsák, és a társaságközpontja. A leszokás neki hihetetlen következményekkel járhat. Elveszíthet mindent. Mindent.
- Ezt az elején is mondhattad volna, te tulok.
- Crimson a fű kábulatában élte le az élete nagy részét. Ha nem kap egy ideig cuccot, feledi mindazt, ami a fű hatása alatt történt. Könnyen elfelejthet téged. Vigyázz mit teszel Shadow. Hiába tűnik erősnek, gyenge.
- És most egy klasszikust tolj!
- Cicunak a máj, cicunak a háááj! A cicunak csak fiiinom husika jár! – énekelem önfeledten Weeddel karöltve, mire valaki elbőgi magát:
- És most a Gumimacik főcímdalát!
- Fúj! FÚJ! Verjük meg! KICSI A RAKÁS!
***
Másnap kiküldenek minket az udvarra, és a kondi részhez leülök egy alsóbb padra, Shadow pedig egy felsőbbre, pont úgy, hogy a lábai között üljek. Mint egy fotelben, elterülök, a karjaimat a combjára teszem, és tátott szájjal nézem, ahogy Bull fekve kinyomja a hetven kilót. Aztán a nyolcvanat. Aztán a kilencvenet.
Micsoda erős ember…
Ki tudja ezt fekve kinyomni…?
EGY HŐS!
Reflexből simogatom cicust, valahogy egészen megszokottnak tűnik ez az egész, pedig csak pár napja vagyunk itt. Süt a nap a pofámba, ceeca velem van, és mindenki egy rakáson van.
Édes gruppen, mindenki együtt. Jó a böri. Kedvelem.
DE NAGYON JÓÓÓ!
Szerkesztve Meera által @ 2011. 01. 24. 18:20:45
|
|
