|
"Ha homlokod negyven tél ostroma
S szépséged kertjét mély árkok ülik,
Ifjúságod, e most csodált ruha,
Nyűtt rongy lett, mely alig ér valamit."
Tiltakozom! Eme negyvenes friss is meg üde is, hát még akkor mily igaz lesz ez, mikor fiatal szeretője felpezsdíti vérét. S oh, ígérem, panaszra nem lesz oka, ha rajtam múlik inkább lesz izomláza! Arra meg ha rossz szava lesz, ledolgozzák kettesben  |
