Ismét egy olyan történet tõled, ami különleges és rendhagyó, a társad pedig elképesztõen fel tudta venni a fonalat, ott, ahol letetted, és képes volt még tovább vinni... Ukita jellemformáló hatással van Takamo-ra, ami szintén ritka, és érdekes kincs, fõleg hogy egy ilyen elvetemült yakuzát képes meglágyítani, természetesen nem túlzottan, de irányába igen pozitívan. Képes volt rávenni a szeretetre, a gyengédségre és a törõdésre, ami hatalmas szó. A történetrõl magáról csak annyit, hogy rettenetesen jól ki van találva, ha nem lenne szerepjáték, elhinném, hogy az egész már elõre meg volt tervezve, annyira összefüggõ. Nem darabos, nem unalmas, erotikával és érzelmekkel fûtött, egyszerûen lehetetlen abbahagyni az olvasását. Valahogy megragadott az egész, és mikor rákattintottam, hogy megnézzem, mit is alkottál, a piros ikszet keresve se találtam volna, szinte nem is láttam, annyira belebuktam a monitorba. Megmutattátok egy pet életét -aki kiszakadva családjának biztonságot adó körébõl-, éli át új helyzetét, és rendes, szeretõ gazdára talál, aki saját magával is küzdve (na meg az önuralmával) próbálja megszerettetni magát Ukitával. Csak annyit tudok mondani, hogy mind a kettõtöknek gratulálok, hoztátok a formátokat, és hogy iszonyatosan jó a stílusotok, a felépítésetek, minden...