|
Akkor én hentai feelingben fogom meg ennek a lényegét. Nagyjából másfél hónapja szenvedek így. (Most az, hogy mit akart a szerző, figyelmen kívül hagyjuk, vagyik az alsó szekcióra koncentrálok.) Az azt megelőző időszak tele volt reménnyel, az utána lévő pofára esés meg mellékes. Az, hogy a fájdalom hogy nyilvánul meg, és kinek mutatjuk meg... Valakinek meg kell... Még akkor is, ha az a világ másik végében él, és nem ismeri az összes szereplőt. Ah, sajnálom, nem vagyok normális, továbbra se. |
