Név: Yakujo Yume Ouji
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Lenon
Kor: 25 (félisten lévén nem úgy öregszik, ahogy egy normális ember)
Külső leírás: Yakujot egész szépen megtalálta a szerencse, hiszen félisten mivoltából kifolyólag szinte már eredendően jóképű. Arcvonásai tiszták, bőre hibátlan, egyáltalán semmi kivetnivalót nem találni benne. Nagy valószínűséggel a csajok is ezért szálltak rá még a csendessége ellenére is. Szóval smaragdzöld szemekkel és világosbarna, néhol bíbor beütésű hajjal rendelkezik. Tincsei a vállát verdesik, de elöl is az arcába lógnak. Ezt az iskolában kénytelen hátratűzni, mert az iskolatitkár szerint szembelógó sörénnyel nem lehet tanítani. Kinézete miatt egyébként a kollégái fújnak rá kissé, állandóan azt mondogatják, hogy túlságosan elkapatta magát, hiszen nem újdonság, ha azt mondom, hogy a diákjai is odavannak érte. De a kollégák fő problémája inkább az, hogy a tanárnők is, míg ők szimplán a háttérbe szorulnak, és nem tudnak onnan kitörni. Yakut nem zavarják különösebben a kinézetéből adódó nehézségek, mondhatni már megszokta. Teste egyébként az arcától lefelé is tökéletes, a szemfülesebbek még egy kis izomzatot is megfigyelhetnek rajta, hiszen roppant veszélytelen álmai során nem egyszer kellett hegyet másznia, vagy veszett állatok elől menekülnie. És ugye ami az álmában megtörténik, megtörténik a valóságban is. Ennek ellenére mégsem látni soha ásítozni, vagy karikákat virítani a szeme alatt, mert az álmok valósága ellenére az elméje ki tudja pihenni magát. Jó, azért meditáció is szükséges a teljes frissességhez, amit szokott is alkalmazni. Öltözködése viszont egészen egyszerű, nem viszi túlzásba a villogást, hiszen anélkül is a figyelem központjában van. De ha bizonyos időközönként mégis úgy dönt, hogy kiöltözik, azokat a ruhákat fújhatja is, mert a nősereg szabályosan letépi róla. Ezért inkább nem is próbálkozik ilyenekkel, csak ha muszáj, például sulis ünnepségek alkalmával. Otthonra inkább kényelmes ruhákat vesz fel, például melegítőt, bár ez évszaktól is függ. Télen szeret még hosszúaljú kabátokban járni, amik tulajdonképpen majdnem az egész testét eltakarják, így az utcán kevésbé kell rosszul éreznie magát a vizslató szemek miatt. Ebben az időszakban sálakat is hord, amik igen jól állnak neki. Kiegészítőket viszont egyáltalán nem visel, életében egyszer hordott egy karkötőt, amit a legjobb barátjától kapott, de miután az felszívódott ő is elsüllyesztette az ajándékot. Néhanapján, ha olyan kedve van, előveszi és megnézegeti, és számos álmában fel is tűnik rajta, de az életben már egyáltalán nem kapcsolódik hozzá. És akkor most térjünk át az álombeli alakjaira, mert ugye ezek teljesen elütnek az életbeli kinézetétől: tehát, az álmokban ő pont olyan, amilyennek te akarod. Lehet akár emos, rocker, punk vagy rapper, esetleg a szőke herceg fehér lovon, vagy a főgonosz sárkánnyal. Lehet a kedvenc színészed, énekesed, az álompasid, a kedvenc standuposod vagy bárki. Akár még a kutyád is, de a ritka alkalmak közé tartozik, hogy belemenjen egy ilyen alak felvételébe. Saját magának is képes kinézeteket kitalálni, ez mindig az adott személy ízléséhez is kötődik, tehát csak azután tud tökéleteset létrehozni, miután már kiismerte az egyént. Kivételt képeznek az ismert vagy az erős kötődést birtokló személyek, hiszen ezeknél automatikusan kap egy képet az álmodótól. Szóval a lehetőségek skálája határtalan, egy feltétele van csak a transzformációknak: mindig a saját nemén belül legyen, és soha ne kérd, hogy felvegye az eredeti alakját. Azt nem teheti meg, mert akkor lelepleződne, és bizony az súlyos következményekkel járna. Ha már témánál vagyunk, ő sem ismeri a családja egyik tagjának valódi kinézetét sem, egyedül az anyjáét, mert ő ember. Testvérei a közelében előszeretettel vesznek fel nemesi alakot, hogy Yaku méginkább lenézve érezze magát, de már megszokta. Az álmokban való ugrálását pillangók felbukkanása jelzi, mindenféle színű repdes, és ugye ezen senki sem lepődik meg, mivel éppen álmodik. Tehát Yakujo az álmokban is ugyanolyan csodálatos, mint az életben. Nem véletlen, hogy ő az Álmok Hercege.
Jellem: Annak ellenére, hogy egy öntörvényű isten fia valahogy nem örökölte tőle ezt a természetet, sőt, nem nagyon szeretett ellent mondani az anyjának. Persze ez tinédzserkorában már változott, de nála a lázadás sem köszöntött be olyan szinten, mint a korabelieknél. Kicsit talán mindig is érezte, hogy ő más, nagyobb volt a képzelőereje, kitalált világokat látott maga előtt már csak akkor is, ha lehunyta a szemét. Mégis, ezeknek nem tulajdonított nagy jelenséget, hiszen az akkori filmek néhánya is erről szólt, úgy gondolta, azokhoz ír fejben egy folytatást. Viszont a valóságba már nem íráson keresztül vezette át ezeket, hanem rajzokkal, méghozzá színes tájképek ezrével. A kézügyessége így rohamosan fejlődött, a tanárai ajánlották is neki, hogy művészeti iskolában tanuljon tovább. Ez némileg meg is valósult, hiszen a gimnáziumot egy ilyen intézménybe járta ki, de mitagadás, jobbra számított. A tanulok éppen ugyanúgy bántották és gyötörték egymást a tehetségükért, mint bármelyik másik iskolában, szóval kissé csalódott. Mondjuk őt éppen kihagyták az ilyen balhékból, ennek igazából nem is volt konkrét oka, annyival magyarázták, hogy „az a srác fura”. Nos ezt művészlelkektől hallani már tényleg elég abszurd dolog, de Yakujot nem zavarta különösebben. Ő inkább csendben figyelte meg a környezetét, így annak ellenére, hogy a barátinak száma kimerült az egy-kettőben mégis teljesen kiismerte az emberi lelket. Annál is inkább, mivel ezt az ereje felébredése után már tudatosan csinálta. Nem volt az a lázadó típus, csak békésen ült, figyelt, néha elmosolyodott, néha összeráncolta a szemöldökét. Unalmas, mi? És felettébb hátborzongató! Ennek ellenére jópár lány versenyzett a kegyeiért, Yakujo pedig eredendő jóságánál fogva egyiküket sem utasította el. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyszerre három lánnyal járt, nem, mindig csak eggyel, aztán miután a lányka megunta őt, felajánlkozott a soron következő. Szerelmes egyikükbe sem volt, mégis minden alkalommal fájt neki kicsit, mikor elhagyták. Szóval azért nem volt teljesen antiszociális, de valódi barátai vagy komoly kapcsolata nem volt. A családjával eleve hadilábon állt, ugyan sohasem érzett utálatot apja iránt, azért mégis egyre ellenszenvesebben viszonyult hozzá, ahogy megismerte. Testvéreit még csak megismerni sem tudta, ugyanis két bátyja ellentmondást nem tűrően elutasították maguktól, csak néhány összefutásuk alkalmával szóltak hozzá, de az is csak kioktatás volt. Némileg ez érthető is, senkinek sem tetszene, ha hirtelen a nemrég született kistestvére (aki ráadásul még félig halandó is) kapná meg a legtöbb hatalmat. Bátyjai ezt igazságtalannak érzik, és ez még inkább arra buzdítja őket, hogy ne ismerjék el öccsüket, a legkisebb mértékben sem. Pedig Yaku szívesen létesítene velük kapcsolatot, de hát ha nem… Egyébként Yakujo az egyetemen már sokkal nyitottabb volt, ugyanis ott magával hasonló komoly emberekkel találkozott, akik némileg meg tudták érteni. Itt esett meg az, hogy egy számára különösen kedves személynek elmondta, ki is ő, de a lány nem hitt neki, majd miután bebizonyította az igazát egyszerűen felszívódott. Még az órákról is kiiratkozott, amiken Yakuval lett volna együtt, simán eldobta magától, mintha sohasem ismerték volna egymást. Ez kissé megviselte a fiút, ugyanakkor dühös is lett, és akkortájt rengeteg rémálmot szabadított az emberekre. Amúgy már csak a stílusából is lerí, hogy nem szokott ilyeneket tenni, inkább a kellemes álmokat kedveli, de ekkor kivételt tett. A szegény áldozatok pedig életük legszörnyűbb rémálmait élhették át… Yakujo egyébként simán kihasználhatná az emberek sebezhetőségét, hiszen álmában bárkit megkaphatna, bárkinek elvehetné az életét csupán poénból, mert úgyis csak felriadna tőle, de a hatás attól még meglenne. Ám nem teszi, sőt, önmagát sem vállalja fel. Az álmokban mindig olyan kinézetet vesz fel, ami az adott személynek igen kedves, például a kedvenc énekesének vagy az álompasijának az alakját. Így az emberek könnyebben megnyílnak neki és sok mindent elárulnak magukról. Ez kiváló információszerzési lehetőség neki, de a ritka esetek egyike, hogy ezt öncélúan használja. Alapvetően ő csak segíteni próbál, hiszen például a diákjainak is jobb, ha a tanáruk úgy viszonyul hozzájuk, ahogy az nekik elfogadható. A tanítási módszerei egyébként elismertek, sok iskola szerette volna alkalmazni, de ő sosem maradt olyan sokáig egy helyen, hogy több ugyanazon városban lévő iskolában tudjon tanítani. Maga sem érti, hova ez a folyamatos kilométerhiány, de ha egyszer úgy érzi, hogy mennie kell, akkor mennie kell. Yakujo szereti megismerni az emberek lelkét, hiszen az éppen olyan színes, mint az álmok sokasága.
Élettörténet: Az ember azt hinné, hogy a görög mitológiában fellelhető istenek, például Zeusz, Héra vagy Poszeidón csak a képzelet szüleményei, vagy ha léteztek is, mostanra már valószínűleg kiirtották egymást a hatalomért. Ez a legkevésbé sem igaz, ugyanis az idő múlásával az istenek nem tűntek el, csupán működésüket szüntették be egy időre. Persze a kivétel erősíti a szabályt, tehát azért maradtak köztük olyanok, akik háttérbe húzódás ellenére még mindig tartják a stafétabotot. Ilyen például Hádész, hiszen az emberek továbbra is meghalnak, és a lelküknek mennie kell valahová, annyi lett csupán a változás, hogy már nem hozzá kerül az összes ember, csak az igazán elvetemültek. Vagy ilyen Aphrodité is, hiszen továbbra is vannak szenvedélyes vagy éppen hihetetlen szerelmek, megfékezhetetlen vágyak. Ilyen Hüpnosz is, az Álmok Ura, őt csak egyetlen nagy különbség választja el az összes többi istentől: hogy nem az emberek, hanem a saját javára dolgozik. Régen még egészen más volt, többnyire szép álmokat bocsátott az emberekre, és ezeknek a keverését a fiaira hagyta. Ám miután a rémálmokért felelős fia, Ikelosz meghalt, ő maga is megvadult kissé. Átvette a rémálmok feletti hatalmat fiától, de nem csak tőle, hanem másik két gyermekétől is, így a hatalma egy időre korlátlan és megdönthetetlen lett. Ám nem tört világuralomra vagy nem altatta el az összes embert a Földön, erejével csupán betört az emberek álmaiba, és az alakulásukat kénye-kedve szerint irányította. Nem volt ez több olcsó játéknál, ám azzal nem számolt, hogy újdonsült képességeivel szinte már valóságot teremtett az álmokból, ergo minden, ami az emberek álmában megtörtént, valóságosan is megtörtént a személlyel… így esett, hogy egy földi nőt ejtett teherbe, ezzel pedig az ereje nagy részét születendő fiának adta át. Először nem nagyon rajongott az ötletért, hogy ismét legyen egy fia, hiszen a másik kettőt is eltaszította magától, de a nő végül addig könyörgött neki, míg Hüpnosz meg nem engedte, hogy felnevelje a fiút. Ebből azért a többi istennek is nyilvánvalóvá vált, hogy az Álmok Ura egy halandó nőbe szeretett bele, és hamar híre is ment. Hüpnosz épp ezért kénytelen volt elzárni fiában az erőt, hogy a többi isten ne tudja meg, kicsoda, és ne próbálják meg tönkretenni az életét, ugyanis ez isteni körökben remek szórakozásnak számított. Yakujo tehát születésekor éppen olyan volt, mint bármelyik másik gyerek, csak a kihordása tartott sokkal rövidebb ideig, hiszen mégiscsak egy isten gyermekéről van szó. Gyerekkora átlagosan és vidáman telt el, mit sem tudott róla, ki is ő valójában. Ám 16. életévének betöltésével az ereje felébredt, és pár napra megkeserítette az életét. Kezdetben úgy, hogy a születésnapja estéjén az összes álmát valóságossá tette, tehát minden megtörtént vele, ami az álmában is, és ez kissé sokkolta. Azután több éjszakán keresztül nem aludt, míg az apja ki nem szórakozta magát a szenvedésén, utána pedig megjelent neki. Számtalan tény elé állította, a legfontosabb ezek közül az volt, hogy be kell segítenie neki a munkában, ugyanis ő már megunta ezt a hatalmas erőt. Yakujo másik két testvérének is visszaadta az erejét, de az idő múlása miatt ők már fele annyira sem voltak erősek, mint öccsük. Yaku pedig beleegyezett, ugyan mi mást tehetett volna? Ezután nehéz évek következtek, ugyanis a fiúnak nemcsak nappal, hanem éjjel is helyt kellett állnia, apja megtanította az ereje használatára, és ő egész gyorsan tanult. Ugyanígy nappal is, a legjobb jegyei voltak, ezért senki sem lepődött meg, mikor végül a tanári képzés mellett döntött. Mire ezt is befejezte, már tökéletes használója volt az erejének, azonban valami miatt elhúzott a szíve otthonról. Utazgatni kezdett tehát, és pár év alatt több iskolában is megfordult tanárként. Huzamosabb ideig azonban egyikben sem maradt, valamiért mindig úgy érezte, hogy tovább kell állnia. Az álmokban való ugrálás nem volt az igazi, hiába juthatott el ezzel bárhová, mégsem volt teljesen valóságos. Eközben persze apja kérésének is eleget tett, és éjszakánként vigyázta az emberek álmait, olykor még a testvéreivel is összefutott, de azok nem nagyon álltak vele szóba. Ő maga nem is igazán sajnálja (vagy éppen csak beletörődött), két élet mellett nem nagyon jutna ideje velük foglalkozni. Mert az Álmok Hercege már csak ilyen kiváltságos helyzetben van.
Hobby: Utazgatás, rajzolás, festés, tájak felfedezése, ételek kóstolgatása
Foglalkozás: Rajztanár és az Álmok Hercege
Extrák: Képessége tehát: bármilyen típusú álmokat képes előidézni az embereknek, hiszen testvérei erejéből éppúgy kapott, ahogy apjáéból is. Az álmokban is kedve szerint járkálhat, de vigyáznia kell, mert hiába tudja ő maga alakítani őket, attól még minden, ami ott történik vele, megtörténik a valóságban is. Az álmokban bármilyen alakot fel tud venni, emberit, állatit, de akár saját maga által kitaláltat is. || Utál iskolai naplót vezetni, legszívesebben átpasszolná a következő órát tartó tanárnak, de azt az iskolatitkár nem nézné jó szemmel. Az utazásokban legjobban a tájak nézését szereti, órákig is ki tud bambulni a vonat- vagy buszablakon úgy, hogy nem unja meg. Soha nem érezte magát felsőbbrendűnek titán mivoltja miatt, talán éppen azért nem, mert a családjából senki sem ismerte el igazán, hogy az lenne. Beszél angolul, japánul és görögül is. Angolosan használja a nevét, jelentése: „Színes Álmok Hercege”
Képinfo: Pixiv Id 2049649 (http://www.zerochan.net/Pixiv+Id+2049649)
| Engedélyezve: |
2012. 10. 17.
|
Módosítva: 2013. 10. 19. 02:18:33
Módosította: Kawaii
Státusz: Aktív
|
