Név: Sebastian Carlson (Santa Claus)
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: 40 éves
Külső leírás: Az, hogy ő igazából egy negyven éves férfi, egyáltalán nem látszik rajta. Na jó, a leírás „férfi” része igaz, de az, hogy már negyven éves… nos, inkább néz ki huszonöt, maximum harminc évesnek. Azt se nézi ki belőle az ember, hogy már van egy tizenhét éves fia, sőt, azt sem, hogy ő maga a Télapó. Egyedül a fején hordott anyag-agancsokból látszik, hogy nem éppen az a tipikus, begyöpösödött üzletember, de mivel még csak nem is Mikulás sapkát hord évközben, hanem szarvas agancsot, cica fület, húsvéthoz közeledve nyuszi fület, vagy bármilyen más kiegészítőt, amihez épp kedve van, így, ha valaki „normális” látná, igazán nem mondhatná meg, hogy ő a Télapó, de még azt sem, hogy Télapónak képzeli magát. Félhosszú haja már rég látott fodrászt, a manóit meg igazán nem szívesen engedné a feje közelébe, mert néha még mindig kicsit ódivatúak szoktak lenni, és a végén még pár centisre levágnák a haját, így a fekete haja rendezetlenül lóg bele szemébe. Néha kisöpri onnan hajszálait, de már eléggé megszokta, hogy folyton a szemeibe lóg, ezért neki már az a furcsa, hogyha Santa Clausként a haja a feje két oldalán, hófehéren göndörödik. Szemei csodaszép szürkék, ami eléggé széles skálán mozog, ugyanis a legvilágosabb szürkén át az éj feketéig a hangulatától függően bármilyen lehet a pillanatnyi színe. Arca hihetetlenül helyes, finom orra, se nem túl vékony, se nem túl húsos szája, és hófehér, hibátlan bőre már fiatal korában is sokakat megbabonázott, de ő nem igazán törődött ezzel sosem. Alakja magas, és izmos, hála annak, hogy egyrészt, fiatal korában sokat sportolt, másrészt meg mert a hiperaktív manóival sokat szokott focizni, kosarazni, de még korizni és síelni is. Snowboardozni is szokott, de azt kevésbé szereti, mint a síelést. Csak a karácsonyi hónapokban olyan, mint a képeken található Télapó, amelyet a Coca Cola hozott létre, ugyanis addig, amíg ki nem találta a gyár a nagypapa-Santa Claust, a soron következő Télapó a saját alakjában vihette szerte-szét az ajándékokat, de azóta a novembertől februárig terjedő időszakban önkéntelenül is nagy hasú, hosszú fehér hajú és szakállú, pirospozsgás arcú nagyapóvá válik a soron következő Mikulás. Amúgy viszont ha teheti, inkább nem hord pirosat, mivel az sosem volt éppen a kedvenc színe, helyette inkább fehér, fekete, arany és ezüst színű ruhákat hord legtöbbször.
Jellem: Nos, kedves, és figyelmes, mindenképp. Viszont néha szertelen, mintha nem is negyven éves, hanem tizenpár éves lenne. Szereti, ha a körülötte levő manók, emberek, más természetfeletti lények mosolyognak, ezért, ha kell, még önmagából is bohócot csinál, amit mellesleg megsúgok, nem olyan nehéz dolog. Például fagy szerint, már önmagában, a hülye füleivel, szarvaival is olyan, mint egy bohóc, csak éppen Fagy sosem nevet rajta. Vagyis nevet, de inkább kárörvendően, mintsem boldogan, és felszabadultan, így tőle inkább tekintsünk el. Szóval, szereti megnevettetni az embert, szereti boldognak látni az embert. Ez persze nem mindig volt így, hiszen úgy tíz évvel ezelőtt el sem tudta volna képzelni azt, hogy ő ne egy komoly, és felelősségteljes ügyvéd legyen, aki nem hogy megnevetteti az embert, inkább megsirattatja az embert. De azóta sok dolog változott, főleg ő és a hozzáállása a dolgokhoz. Most már mindenben csak a jót látja, persze, a rosszat is meglátja, de azzal kevésbé foglalkozik, inkább a jó dolgokat méltatja figyelemre. Ő maga tényleg olyan, mint a karácsony. Nem tudni, hogy azért lett ilyen a jelleme, mert ő a Télapó, és minden Mikulás egy idő után olyan lesz, mint amilyennek a karácsonynak kellene lennie, vagy csak jó hatással volt rá az, hogy nem egész nap gürcöl, hanem a munka számára csak szórakozás, de igazából nem is lényeges az ok. Hogy hogy értem, hogy olyan, mint a karácsony? Hát úgy, hogy békés, boldog, szeretetteljes. Nagyon ritkán szokott veszekedni, csak, és kizárólag olyankor, mikor együtt nyaral a volt feleségével, és annak jelenlegi férjével, mert ők hárman nem kifejezetten jönnek ki egymással hosszabb távon. Kedvelik egymást, de túlságosan mások jellemileg, hogy megértsék egymást, azaz tökéletes rokonok, akik kiidegelik a másikat. A manóival nem szokott vitatkozni, egyszerűen ha elrontanak valamit, akkor rájuk dörren, amúgy nem kiabál velük, hanem bíztatja őket. Örül, hogy így alakult az élete, még akkor is, ha szeretett fiával csak ritkán találkozhat, és az Északi sarkon egyedül él, mint egyetlen felnőtt, de boldog Mikulásként. Néha persze szomorú, hogy nincsen senkije, akivel megoszthatná ezt a csodát, de olyankor elmegy egy jót síelni, és már el s felejti minden gondját-baját.
Élettörténet: Teljesen átlagos amerikai családba született. Testvére nem volt, szülei folyton csak dolgoztak és dolgoztak, hogy mindenük meg legyen, így ezt a példát látta otthonról, hogy a boldogulás érdekében egész álló nap dolgozni kell. Már fiatalon érdekelte az ügyvédi pálya, de nem azért, hogy segítsen az embereken, hogy kiderüljön az igazság, meg minden egyéb ilyen dolog, egyszerűen csak azért, mert az ügyvédi pálya jól fizető egy munka. Igazából soha nem volt neki normális gyerekkora, hiszen mindig csak tanult, és tanult. Barátai nem nagyon voltak, barátnői még kevésbé, és nem is hitt semmiben, csak a pénzben. Három-négy éves korában jött rá, hogy a Télapó nem létezik, mikor azt kívánta, hogy hadd kapja meg azt a játék fegyvert, amire régóta vágyott – nem kapta meg. Most már persze tudja, hogy azért, mert a Mikulás erőszakos játékokat nem szállít a gyerekeknek, még akkor sem, ha olyat kérnek, de akkor hatalmas törés volt neki. Húsz éves korában, az egyetemen ismerkedett össze a leendő feleségével, aki szintén jogi pályán volt, csak ő bíró akart lenni, nem pedig ügyvéd. Szerelmesek nem kifejezetten voltak egymásba, de szerették egymást, mint legjobb barátok, így két évre rá összeházasodtak, majd hamarosan, Sebastian 23 éves korában megszületett a fiuk. A kapcsolatuk, mint férj és feleség, nem volt túl hosszú életű, a házasságkötésük után öt évvel, már váltak is. Haragban soha nem voltak, közös megegyezés volt mind a válás, mind pedig az, hogy bár a fiúk az anyjánál marad, Sebastian is aktívan kiveszi a részét a gyereknevelésből. Hamarosan az asszony szerelmes lett, és a következő házassága már sokkal sikeresebbnek bizonyult, míg Sebastian egyáltalán nem lett szerelmes, de az élete gyökeresen megváltozott. Egy karácsonyeste, mikor a fia éppen nála aludt, zajt hallott a tetőn, és mikor kiment a ház elé, látta, hogy van ott fönt valaki. Kiabált, hogy ki az, mire a tetőn levő alak megijedt, és leesett a tetőről. Akkor csak úgy tűnt, hogy mikor a kisfiú kirohant a házból, és Sebastian nem figyelt, a férfi kibújt a ruháiból és eltűnt, de azóta kiderült, hogy akkor meghalt, és eggyé vált a természettel. A fia kérlelésére Sebastian belebújt a ruhákba, fölmászott a tetőre, és még az ott talált szánba is beleült, majd mikor az elindult, és megállt egy másik háznál, berepült a házba a kéményen át, az ajándékokkal együtt. Képzelhetjük a megdöbbenését, amikor ezután az egész rémálom után nem a saját ágyában ébredt, üvöltözve, hanem a szán egyenest az Északi sarkra vitte, hogy ott aztán találkozhasson a leendő „alkalmazottaival”, a manókkal. A kisfia persze élvezte az egészet, és tudta, hogy az ő apja lesz a legmenőbb, hiszen ő lett a Télapó, de ezt Sebastian a következő évig nem tudta elhinni sem elfogadni, mert ő számára az csak egy rossz álom volt. Aztán persze, mikor novemberben kapott egy halom listát, a jó és a rossz gyerekek neveivel, illetve a hasa is nőni kezdett, no meg meg is őszült, akkor elkezdett hinni benne, hogy talán mégsem egy álom volt. A volt felesége egy ideig azt hitte, hogy elment az esze az exének, és a fiúknak is, de aztán karácsonykor rá kellett jönnie, hogy bizony, hogy a volt férje az új Mikulás. Azóta élnek úgy, hogy Sebastian az egész évben az Északi sarkon felügyeli a manókat, a nyáron max. két hétre elmennek együtt nyaralni – Sebastian, a fia, a volt felesége, annak jelenlegi férje és a közös gyerekük – valami meleg tengerpartra, illetve a fia karácsony után Újévig nála telel a manók közt, csak sajnos a fia az utóbbi időkben kezd elkanászodni.
Hobby: Focizás, kosarazás, síelés, játékkészítés, bolondozás, szörfözés, kakaózás, fiával és annak féltestvérével való foglalkozás
Foglalkozás: Télapó
Extrák: Ő az egyetlen Télapó, most, hogy jó pár éve sikerült kicsinálnia az előzőt. A mágia miatt csak a karácsonyi hónapokban, azaz novembertől februárig tartó időszakban van szakálla, nagy pocakja, és mindene, ami egy Télapónak kell, hogy meglegyen, amúgy az év többi részében a külseje olyan, mint akkor, mikor először fölvette a Télapó ruháját, egy nappal sem idősebb a külseje. Ezért is tűnik jóval fiatalabbnak a koránál, mivel nem öregszik, és amíg ő a Télapó, nem is fog. Viszont, ha valamilyen oknál fogva nem ő lenne a Télapó úgy, hogy nem halt meg, egyből elkezdene öregedni, és év közben a negyven éves valójába öregedne meg, a karácsonyi időszakban meg a negyven éves korára fiatalodna csak vissza. *** Neki nem kifejezetten sok mágiája van, nem annyi, mint a Természetanyának, vagy akár a manóinak, de azért van annyi, hogy az időt nagyon lelassítva, egyetlen éjjel alatt mindenhová vigyen ajándékot. *** Mindene a most tizenhét éves fia, akivel sajnos nem tud olyan sok időt tölteni, mint amennyit szeretne, hiszen csak a nyári hónapokban van arra egy, maximum két hete, hogy magukra hagyva a manókat, elmehessen az Északi sarkról, és a fiával lehessen. *** Fura, de bolondul a mindenféle fejre aggatható fülekért és szarvakért, kalapokért. *** Oni drágáé
Képinfo: Negshin (http://negshin.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 10. 17.
2012. 10. 18.
|
Módosítva: 2012. 10. 18. 00:20:36
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
