Név: Peter Singh / Doubley
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Lenon
Kor: 23 (ő a legfiatalabb a bandában)
Külső leírás: Peterre sokszor mondják, hogy színes egyéniség, bár ezalatt nem konkrétan a kinézetése céloznak.
Vegyük csak sorba: fakószőke, szinte már fehérbe átcsapó haja van, amit fölül pár tincsben és alul is feketére melírozott. Valójában már maga a szőke sem az eredeti hajszíne, az világosbarnás volt, de túl átlagosnak találta, ezért szépen leszívatta. Azóta a szénfeketén kívül semmilyen másik szín nem fogja be, szóval kénytelen megelégedni a Szörnyella De Frász színösszeállítással. Frufruja elöl gyakran a szemébe lóg, mégsem zavarja, sőt, néha szeret elbújni mögé. Egyébként tépett hajkoronával rendelkezik, amit napi gyakorisággal befúj hajlakkal, így biztosítva egyfajta fenyőfa effektust. Viszont ha nem ken rá semmit (ergo ha éppen fürdés után van) tincsei kb. a válláig érnek, és agyongyötört mivoltuk ellenére egész finom tapintásúak. Egyébként nem mindig voltak ilyen hosszúságúak, például mikor először találkozott Rollal szabályos Eminem frizurája volt, csupán arcvonásaiban különbözött a híres rappertől. Rol ezt eléggé preferálta is, hiszen ő maga hatalmas Eminem fan volt (és most is az). Mit is mondhatnánk, Pet adni akart az első benyomásra. Szemei szinte már vörösesbe csapnak át, bár ez merőben függ a fényviszonyoktól, egyébként sima barna szemmel büszkélkedhet, kontaktlencsét pedig nem szokott hordani. Bőre elég fehér, még akkor is, ha naphosszat kint döglik a 40°-os hőségben, valahogy egyáltalán nem sikerül lebarnulni neki, hiába is szeretné. Testalkata inkább vékony és látszólag nem tűnik erősnek, de éppen annyira az, hogy rendesen el tudja látni a baját annak, aki szórakozik vele. Régen még kondizott is, de a hírnév miatt ezt idővel ki kellett iktatnia a napirendjéből, legfőképpen a kimerültség miatt. Egykori fittségéből csupán a gyors futása maradt meg, ami elég jól jön neki, mikor a rajongói elől kell menekülnie. Arca elég gyerekes, és erre még rátesz egy lapáttal a bárgyú vigyoraival, meg a rókáéval is versenyző ravasz pillantásával. A szexuális túlfűtöttség ugyanígy nyilvánul meg rajta, csak olyankor sokkal szadistább vigyor kíséretében. A mély érzelmek viszont hiányoznak a repertoárjából, ergo szerelmesen vagy aranyosan nem tud nézni, viszont mikor szenved az eléggé meglátszik rajta, bár ez is inkább egy komolyabb arckifejezés kíséretében. Ő szimplán az a magában őrlődő típus, nem is nagyon szereti mutatni, ha bántja valami, sírni meg végképp nem szokott, mert megfogadta magának, hogy sohasem fog. De mivel remek színészi tehetséggel rendelkezik, nem esik nehezére az említett arckifejezéseken kívül bármi mást is a nagyközönség elé tárni. Tipikus showman, de aki kiismerte az már tudni fogja, mikor látszat az, amit éppen mutat. Öltözködésileg teljesen a sztájlisztok gondjaira van bízva, egyedül a nagyon rikító színeket nem kedveli, mint ahogy azt az elején is említettem. Az Adidas meg a szivárványhányás ruhák valahogy elkerülték az ő ízlését, hiába ez a mostani divat, ő nem hajlandó követni. De úgy egyébként minden mást rá lehet aggatni ami még a kevésbé buzis keretein belül van, de például rózsaszínt az életben nem venne fel. Átlagos öltözködése kimerül a halványszínű ingekben meg farmerekben, ezekhez többnyire nyakkendőt is köt fel, mert állítólag ez dob az imidzsén. Néha azért sötétebb színeket is vesz fel, ha éppen olyan hangulata van. A lábára egyszerű tornacsukát vagy olykor edzőcipőt húz, kiegészítőként pedig csuklóvédőket vesz fel, meg esetleg bőrből készült nyakláncokat, de ez már inkább a klippeknél fordul csak elő. Apropó, ezekben állandó kiegészítője a képen is látható elektronikus gitárja, ami különösen kedves neki, mivel a bandatagoktól kapta, mikor maga alatt volt. Ehhez jár még egy pengető is, amire a „Remember us” kifejezés van ráírva alkoholos filccel, nem vitás, hogy ezt Rob és Rol pingálta oda. Csak az ő kedvükért még játszani is megtanult rajta, és mára már egész jól megy neki. A szőrös kapucnijú kabátokat utálja, de szeret még sötétkék üvegű napszemüveget hordani, és ha valaki nagyon figyel, időnként egy pici macskafejet is megpillanthat az éppeni dzsekije zsebéből kikandikálni. Ilyenkor lesz egy kis „cuki” kisugárzása, de egyébként a csapat mókamesterének a szerepét tölti be.
Jellem: Őszinteség. Ez sok mindent elmond róla. Ő az a srác, aki már gyerekkorában sem tudta, mit mondhat ki és mi az, amit inkább magában kéne tartania. Tehát ha valamiről véleménye volt azt hangosan a világ tudtára adta, még akkor is, ha senki sem kérte, ha pozitív volt, ha negatív. Ezért a tanárai többségének nem is volt a szíve csücske, de ennek ugye megvolt az ellenkezője is, akik viszont szimpatizáltak vele a dicséretekért. Ők viszont nem szerették annyira, hogy megvédjék, mikor Pet igazán rászorult volna. A verekedések és szócsaták kissé megviselték, ugyanakkor megtanították pár az élethez alapvetően kellő dologra, például a káromkodásra. Bizony ám, a csapatból ő a legmocskosabb szájú, de a stílusával összekombinálva ez még jól is áll neki. Minimális szinten szadista hajlamai is vannak, de ezeket inkább elfojtja magában, és csak szitkozódik. Akkor lesz probléma, ha egyszer kitör belőle, legalábbis a személynek, aki elérte nála… Pet szeret dolgokat megtanulni, főleg ha a zenélésről van szó, ebben igen kitartó, a mai napig önerőből tanulja meg a dolgokat. Ez kikapcsolódás számra, de ugyanígy a buli és az ivás is, és ez már rendszerszerűen be is épült az életébe. Jó, azért nem issza le magát folyamatosan a sárga földig, de néha bizony elszalad vele a ló. Egyébként laza, viccelődős személyiség, és kinézetre sem utolsó, épp ezért a lányrajongók nagy részét ő birtokolja. Az már más kérdés, hogy évek óta nem érdeklődik a lányok iránt… bár ezt még magának sem akarja elismerni. Ha nem is lett teljesen ferde, azért a barátnőjével kavart balhé jó időre elvette a kedvét a „szerelemtől”, azóta nem is volt és nem is tervez barátnőt az életébe. Kissé ódzkodni is kezdett a nőktől, de éppen csak annyira, hogy az még ne legyen feltűnő. Valamelyik részegsége alkalmával viszont az egyik haverjával is összeszűrte a levet, ami azért volt különösen abszurd, mert a srácnak mindössze egy alkalomra kellett, hogy „kipróbálja”, és erre nem éppen Pet volt a legalkalmasabb egyén. Szegény hapek szépen el lett verve, arról nem is beszélve, hogy Pet azóta szóba sem áll vele, levegőnek nézi. Szóval egy ideje nincs kapcsolata, pedig lehetne, hiszen különösen ért a másik fél nyelvén: tud romantikus vagy akár rideg maffiózó is lenni, ki mit akar éppen. Tehát a színészi tehetségére sem lehet panasz, erről kapta a művésznevét is: Doubley azaz Kettőske, tehát az eredeti személyisége mellett még bármi más is lehet, ha éppen úgy hozza a kedve. Az általános viselkedése a mostani divat szerinti „menő srác”, aki kívülről nem nagyon mutat semmit, belülről viszont annál érzékenyebb. Ez némileg így is van, bár a lelkivilága sokat erősödött gyerekkora során, de attól még ki lehet buktatni elég rendesen, ilyenkor egy igazi gyászhuszár. Bandája társaságában viszont egész szépen fel tud oldódni, mert tudja, hogy rájuk számíthat, és ez feléjük is kölcsönös. A közelükben egyébként egy elég hiperaktív és idióta éne tör elő (persze csak ha hárman vannak), de a többiek ezt nem bánják, hiszen roppant szórakoztató jeleneteket tud produkálni. Ugyanakkor ha Robék azzal az indokkal nem mennek bele valamibe, hogy „te még fiatal vagy ehhez, ne csináljuk” (csak szivatják), akkor felvillantja a durcás kisfiú énjét is, amit többnyire ő maga tör meg. Egyvalami van, amit egyszerűen nem tud kontrollálni: a vágyait. Tehát ha ő akar valamit vagy valakit, azt bizony addig hajtja, amíg a karjaiba nem omlik, akár szépet, akár csúnyát kell tennie érte. Ilyenkor a megbánás vagy a lelkiismeret furdalás legkisebb jelét sem mutatja, akkor is vidáman folytatja a puhítást, mikor a szerencsétlen áldozat már az idegroham szélén áll. Neki ilyenkor a nem az igen, és minél inkább próbálják lerázni, annál inkább tapad. Nem vall rá, hogy feladja, de ez nem csak a szerelmi életére, hanem a céljaira is elmondható: addig küzd, amíg el nem éri őket, legyen bármilyen nehéz vagy fájdalmas az út.
Élettörténet: Magyarország egyik vidéki kisvárosában látta meg a napvilágot, onnantól nem is hagyott nyugtot a lakosságnak. Már az általános iskola alsó osztályaiban ő volt az ügyeletes kisördög, a fekete bárány, aki minden balhéban benne van és a nagyrészüket ő maga kreálja. A végén már akkor is mindenki ezt hitte, mikor ő éppen fogcsikorgatva körmölte a különházit az osztályteremben, a haverjai meg kint püfölték egymást. Természetesen ezt a verekedést is ő kezdte, és ő ütötte a legnagyobbakat. Idővel kénytelen volt megszokni, hogy mindenért őt mártják be és büntetik meg, és tulajdonképpen ez kicsit rosszabbá is tette. Kezdett durvább összetűzésekbe kerülni a felsőbbévesekkel, akik előszeretettel terrorizálták lelkileg, mert ennek még csak következményei sem voltak. Ám az ilyen helyzetek csak megedzették, és általános végére már egy belülről és kívülről is erős srác ment át a gimibe. Informatikusnak tanult tovább, és a vizsgáit is letette, bár nem a legjobb jegyekkel, mivel ebben az időszakban élte a lázadó korszakát. Inkább a bulit és a csajokat helyezte előtérbe, nem a tanulást. Az érettségi előtti évben került kapcsolatba a zenével, az érzéseit először versekbe, majd rappszövegekbe írta bele. Pár hónap alatt írt néhányat, amiket internetes fórumokon osztott meg. Itt lett figyelmes két másik srácra, Rolandra és Robertre, akikkel kis megfigyelés után fel is vette a kapcsolatot. Mivel a lakóhelyeik közötti távolság elég nagy volt telefonon és emailben beszéltek, majd Pet rövidesen feldobta az ötletet, hogy legyenek egy csapat. Ez kicsit váratlanul érte másik két társát, de ő mesterien kisakkozta a dolgot: mindkettőjüknek azt mondta, hogy a másikunk már belement, így a két srác végül rábólintott. Ismeretségüknek talán második hónapjában találkoztak egymással, és fel is vették első lemezüket. A találkát persze Pet szervezte, és a stúdiót is ő biztosította az egyik haverja segítségével, aki azóta is közreműködik pár számukban. Az első lemezük még nem volt nagy durranás, és ők maguk sem voltak túl büszkék rá. Tervbe vették tehát a második lemez elkészítését, szünet révén többet is találkozgattak, és dolgoztak a szövegen meg a háttérzenén. Peter igazán lelkes volt az első pár hétben, de a hangulata innentől rohamosan csúszott lefelé. Erről nem a banda tehetett, nem is a barátai bármelyike, hanem a barátnője. Abban az időben elég sokat veszekedtek, és egy alkalommal odáig fajult a dolog, hogy Pet majdnem kezet emelt rá, de végül nem tette. A probléma csak az volt, hogy a csaj feljelentette, és a nyilvánosságnak már pontosan úgy állította be, mintha a fiú bántalmazta volna. Peter csak a családja pénzügyi támogatásának és az ezáltal felfogadott jó ügyvédnek köszönheti, hogy nem csukták a hűvösre testi sértésért. Ez az élmény viszont teljesen leépítette lelkileg, olyannyira, hogy a bandából is ki akart lépni, de Rol és Rob nem hagyták. Betelepedtek hozzá, és addig nála tanyáztak, amíg helyre nem hozták. Ez idő alatt nem kevésszer vesztek össze, de ebből kifolyólag nem kevés jó számot is alkottak. Ekkor találták ki maguknak a művészneveiket is, Peteré a „Doubley” lett. Tehát végül nem lépett ki a csapatból, és a második lemezzel is elkészültek, amit hamarosan közzé is tettek az interneten. Nem meglepően a legnépszerűbb számaik éppen azok lettek, amiket Pet depressziós időszakában hoztak össze: a „Remember Me” és a „Bloody Day”. Az elsőben az elmúlás és a halál témáját feszegetik, a másodikban pedig konkrétan a gyilkosságét. Nem másnak szól ez, mint Pet exbarátnőjének, annyi különbséggel, hogy ebben most tényleg bántja, sőt, megöli. Mivel a per idején a banda még nem volt híres, a rajongók ezzel nem lehettek tisztában, de Doubleynak éppen elég elismerés az, hogy imádják. Ó, és ezzel a számmal a csapat sikeresen berobbant a köztudatba. Innentől fellépések és dedikálások ezreit tudhatták a magukénak, és lassan az egész ország is tudta, mi az a KOF. Ezzel mondhatni teljesen felépült a lelki traumájából, sőt, boldogabb volt, mint valaha. Mára a bandának ténylegesen országos híre van, szinte minden hónapban megfordulnak valahol, és klippekben sem szűkölködnek. Peter nagyon büszke magára, amiért összehozta a csapatot, azóta rengeteg posztot tölt be, és ő mondható a legaktívabb tagnak. A menedzserek szerették volna, ha bandavezérnek is előáll, de ő elutasította az ajánlatot, és a fiúkkal később sem emeltek ki senkit erre a posztra, hiszen testvérként tekintenek egymásra. A testvéreknek pedig új közös céljuk van: a csúcson maradni, és a legjobbat adni, bármi legyen is!
Hobby: Dalszövegek írása, éneklés, gitározás, sörivási rekord megdöntése, a moziban ülők kukoricával dobálása
Foglalkozás: Rapper, énekes
Extrák: Bandája neve a Kids of Fetch, röviden KOF (nem szeretik összeolvasottan mondani, inkább a betűket felsorolva). Van egy macskája, Bögre, aki néha a fellépéseire is elkíséri, de többnyire a buszban marad. Bögre macska létére elég kisnövésű, de annál harciasabb, főleg, ha valaki megpróbálja elvenni tőle a kajáját. Pet roppant ironikusan nem tervez semmit előre, azzal az indokkal, hogy ő csak 2012-ig számol. Sosem érkezik pontosan. Utálja a gyerekzenéket, ezekkel akár kínozni is lehetne. Kedvenc itala a házipálesz, meg úgy minden, amiben alkohol van. Rémálma, hogy egy évig zsíroskenyeret kell majd ennie, vagy rosszabb esetben betont. Foglalt, Fraumé azaz Leonidaszé.
Képinfo: Samin_kdt (http://www.zerochan.net/Pixiv+Id+468428)
| Engedélyezve: |
2012. 10. 16.
|
Módosítva: 2013. 10. 19. 02:18:55
Módosította: Kawaii
Státusz: Aktív
|
