Név: Guirat de Montesquiret
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Geneviev
Kor: 24 éves
Külső leírás: Feltűnő jelenség, az már biztos. Hosszú, fekete hajával kitűnik a többnyire szőke, és barna hajú férfiak sorából, amitől az asszonyok csak még jobban tapadnak rá. Hát még hideg, kicsit érzelemmentes, zöld tekintetétől, melyben tengernyi titok kering, amik mind megfejtésre várnak. Vagy arra, hogy valakinek elmondja őket… valaki olyannak, aki nem a barátja, aki minden vele kapcsolatos dologról tud. Számítónak tűnő, hűvös szemei kicsit vékonyabb vágásúak, mint az átlagé, de nem feltűnően, csak ha valaki nagyon belebambul a tekintetébe, ami nem is olyan nehéz, tekintve, hogy már maga a zöld szín is csodás, hát még fekete, hosszú szempillákkal körülölelve. Férfias, határozott kiállása van, ami nem csak a termete miatt, hanem már a belőle áradó határozottságból süt róla. Magas, izmos alakja van, természetesen azért nem vehetné föl a versenyt izmok tekintetében egy lovaggal, aki nap, mint nap edz, de ahhoz képest, hogy egy vándorló, szegény férfi, ahhoz képest simán ki tudna állni egy lovaggal szemben, és még lehet, győzne is. Hiszen ami nincs meg izomban, meg van észben. Ha teheti, sötét köpenyt hord, valami egyszerűbb ruhával, csak ha nagyon muszáj, akkor veszi föl a díszes trubadúr ruhát, amit egyáltalán nem szeret, a hivalkodó színei miatt.
Jellem: Eléggé ellentétes jelleme van: szótlan, mégis trubadúrnak állt, hogy egyik várból a másikba vándorolva énekeljen, költsön költeményeket a gyönyörű vár úrnőkről. Nem szeret sokat beszélni, hivatása mégis megköveteli ezt tőle, amit viszont kedvel, és jól is csinálja. Egyszerre kedves, és megbízható, illetve félelmetes és ijesztő. Ha valakit kedvel, akkor a maga módján elhalmozza a kedvességével, és kimutatja iránta szeretetét – ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy azonnal karjaiba kapja a szeretett személyt, és mindig mondja, hogy mennyire szereti, inkább a maga csöndes módján érezteti, nem pedig kimondja. Akkor valakinek nagyon különlegesnek kell lennie, hogy ne csak a csöndből hallja ki, hanem költeményt írjon ahhoz a személyhez, ám nem azokat az elcsépelt stílusúakat, amiket minden asszony vár, hogy egy ilyen költeményt ő is kapjon, nem. Azok teljesen más stílusban íródnának, mindenféle fellengzéstől mentesen, tiszta érzésből fakadóan. De erre még egyetlen egyszer sem volt példa. Arra igen, hogy a barátját kedveli, és őt bármi áron megvédi, de arra, hogy beleszeressen valakibe…? Nem, az nem az ő stílusa. Az ellenkezőjére, hogy valakit megver csak azért, mert belekötött? Na, az már inkább az ő stílusa! Kicsit agresszív fickó, akinek gondjai vannak önmaga megfékezésével, ha bedühödik – annyi szerencse van, hogy eléggé föl kell ahhoz húzni őt valakinek, hogy robbanjon. Magas a tűrő küszöbe, viszont ha azt valaki átlépi… nos, nem garantálható, hogy az illető túl is éli. Simulékony, bármilyen helyzetben megállja a helyét, és mindig a nyugodt arcát mutatja, bármi történjék is. Nos… kivéve azt, ha valaki van olyan botor, és átlépi azt a bizonyos határt, de na, ilyen nem gyakran történik, szerencsére. Kellemes modora van, látszik rajta, hogy tanult jó modort, és művelt is, mégis, kicsit érződik stílusában a vándorlásainak hatásai, hogy kezd kissé póriasabban, bárdolatlanul viselkedni, és beszélni. Nem vészesen, de egyre inkább.
Élettörténet: Mint minden trubadúrnak, és mint minden embernek, neki is kezdenie kellett valahol. Születése nem volt könnyű, anyja sokáig vajúdott vele, míg végül megszületett, viszont az anyja belehalt a szülésbe. Jó nemesi szokás szerint, a férj nem volt szerelmes az asszonyba, hiszen csak érdekházasságot kötöttek, a kornak megfelelően, ám annak viszont örült, hogy egyetlen leány gyermeke után végre egy fiú született, aki örökölhette volna minden vagyonát a halála után. Tanítókkal taníttatta irodalomra, matematikára, jogra, és gazdaságra, sőt, teológiára is az írás-olvasás mellett, és nem engedte el a fiát iskolába, hiszen ott csak elrontották volna. Ezért nem volt korabeli társa fiúnak egyetlen kivétellel. Az istállós fiú szinte vele ugyanannyi idős volt, ő mesélt Guirat-nak, hogy milyen a váron kívüli élet. Az akkor még fiatal fiú izgatottan hallgatta a meséket, viszont némi kételkedés volt azért benne, hiszen csak nem lehet mindent elhinni, amit mások mondanak, amíg önmaga meg nem látta. Hát, kamasz korában lett szerencséje meglátni, milyen a váron kívüli élet. Az apja rossz emberben bízott meg, így ki lettek űzetve várukból: az apa, a nővér és Guirat. Az istállós fiúnak nem kellett volna követnie őket, ám Guirat-val olyan jól összebarátkoztak, hogy azóta is együtt tartanak. Az apa, pár héttel a kiűzetés után meghalt, elvitte a bánat, hogy őt, és a nevét így meggyalázták. Guirat megváltoztatta a nevét, egyedül keresztnevét hagyta meg, míg nővérét, a lány kérésére, apácának adta. Azóta vándorol Guirat a volt lovászával, akivel azóta trubadúroknak, vándorló zenészeknek álltak. Eleinte nehezen ment a dolog, de aztán mostanra már egészen belelendültek abba, hogy várról várra, városról városra járnak, ahol pénzért, élelemért, fekhelyért cserébe énekelnek, hölgyeket csábítanak el, és magasztalják fel az asszonyok szépségét a mennyekig – miközben Guirat inkább a férfiakhoz vonzódik. De persze, mivel az, hogy éjszakánként belopózzanak, és khm, mást is csináljanak a vár úrnőjének szobájában, a trubadúrok nem létező kódexébe van írva jó nagy betűkkel, ezt Guirat is megteszi. Sokszor nem nagy örömmel, de mit tehet az ember, ha legszívesebben a vár fiatal úrfiára vetné rá magát, vagy legalább a vár urára, de az egyik olyan fiatal, hogy az megrontás lenne, a másik meg olyan csúf, hogy ha rágondol, már lekonyul vesszője…? Így tehát, legtöbbször marad a vár úrnője, esetleg a vár idősebb kisasszonya.
Hobby: Vadászat, íjászat, ivászat
Foglalkozás: Trubadúr*
Extrák: *A trubadúrok költészete főképp dalokból (canzone) állott, amelyben a költő szíve hölgye iránti hódolatát, szerelmét adta elő. A hódolat tárgya előkelő férjezett hölgy, akinek szépsége mellett rendszerint tudását és udvari finomságát dicsérték. A lovag felajánlja szolgálatait a hölgynek, és feltétlen hűséggel tartozik neki; a hölgy nem tartozik a lovagnak viszonzással, de nagylelkűségből megjutalmazhatja. *** Nem mondhatni rá, hogy iszákos lenne, de nem veti meg a jó minőségű, nagy mennyiségű italt. Szereti, de nincsen rá hatással, eddig bármennyit is ivott, nem lett sosem részeg, míg barátja már egy pohártól is kidől. *** Biszexuális, mert hogy nem akad ki, ha nővel kell csinálnia, ettől függetlenül helyes, fiatal férfiakkal sokkal jobban szereti csinálni. *** Egyszer megölt egy embert, de mivel a tanuk bizonyították, hogy nem direkt volt, nem ítélték el. Ez eléggé mélyen meg maradt benne, de attól még nem okoz neki álmatlan éjszakákat.
Képinfo: Syrkell (http://syrkell.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 09. 10.
|
Státusz: Aktív
|
