Név: Kibishi Ejiki / Shouten
Kategória: Egyéb Anime
Feltöltő: Lenon
Kor: 18
Külső leírás: Állítólag az emberek lelki világát tükrözi a külső megjelenésük, és ez rá is teljesen igaz. Ejikinek ébenfekete, festett tincsei, és világos, már-már egy Huskyéval vetekedő jégkék szemei vannak. Ezt viszont öccsén kívül senki sem tudja, ugyanis állandóan fekete kontaktlencsét hord. Senkinek sem tűnt fel még, hogy fekete szemű emberek eleve nem is létezhetnének, mindenkinek olyan természetes volt, hogy Ejié ilyen. A valóságban a haja is vörösesbarna lenne, de ezt a színt már gyerekkora óta gyűlölte, és ahogy hajfestékhez jutott, meg is szabadult tőle. Az arca ezzel szemben egyáltalán nem mutat semmit, nyugodt vonásai vannak, olykor még barátságosak is, mintha csak normális lenne, pedig ez csak álom. Valójában elég jó színész, és ezt tudja is magáról. Viszonylag magas, majdnem egy egész fejjel veri öccsét, testalkatilag pedig férfias. Nem sportol annyit és nem is gyúrja ki magát, mégis úgy tűnik, ez a génjeiben lehet benne. Ruházkodása sohasem volt túl feltűnő, nem páváskodott, sőt, az olyanokat legszívesebben láncfűrésszel vágná ketté. Szóval nem feltűnősködő, de azt is túlzás lenne mondani, hogy egyszerű. Öltözékei általában sötétebb árnyalatúak, olykor hatalmas halálfejeket vagy láncokat is látni rajtuk, bár ezekre csak az utóbbi időben szokott rá. Nem, nem rocker, azokat is utálja, és nem is lenne képes soha megnöveszteni a haját. Mint mondtam, az arca nem tükrözi, micsoda valójában, ám ha prédára lel ez pillanatok alatt megváltozik: a tekintete kemény lesz, szúrós, szinte már azzal is ölni tudna. Ajkai többnyire gonosz mosolyra húzódnak, tekintetéből pedig süt a sajnálat és a gúny. Fehér bőre ha lehet még fehérebbé válik. Vajon mit szeretnek ebben a nők? Rejtély, de tényleg kedvelik. Sőt, még a férfiaknak sem közömbös, ő pedig fenntartja a látszatot, hogy az érdeklődése kölcsönös. Édes mosoly, csábos pillantás, mindezzel gyerekjáték. Otthon azonban teljesen más, előveszi az igazi énjét, ami már majdnem félelmetes számba megy, nagybátyja fél is tőle, neki pedig pont ez a szándéka vele. Előtte mindig feketében vagy vörösben jár, a nyakában pedig különféle baljós eszközök lógnak. Úgy értem hegyes elefántcsontok, vagy éppen láncok, amivel könnyedén megfojthatja az öreget egy óvatlan pillanatában, ám ilyen szándékai egyelőre nincsenek, mivel még szüksége lesz rá. Annak ellenére, hogy gyámja nem mer kikezdeni vele egyre gyakrabban borítják zúzódások a testét, ezek verekedések maradványai, bár sosem ő húzza a rövidebbet. Ezeket gondosan elrejti, eddig még a saját öccse sem vette észre őket. Ugyanilyen könnyen tud rejtőzködni is a megfelelő ruhákban, ez pedig elég rossz hír az ártatlan emberek számára. Roppantul. || Shoutenről teljesen elmondható, hogy az kívülről, ami belülről is. Ejivel ellentétben neki a koromfekete haj eredeti, és ugyanilyen szemeit sem kontaktlencse takarja. Bőre hihetetlenül sápadt, majdnem szürkébe megy át, de még éppen a határon van. A hegek és sérülések az ő testén természetesek, az sem ritka, hogy ő maga emeli ki őket még jobban, hogy ezzel verje át az ellenfeleit az állóképességével kapcsolatban. Shou egyébként kidolgozott felsőtesttel és igen masszív izomzattal rendelkezik, nem egy drabális állat, de elég sokáig érezni az ütése helyét. Az arca viszont már tényleg nem mutat semmit, hangja is állandóan nyugodt, akkor is, ha épp halálos küzdelmet vív valakivel. Egyenesen lehetetlen elérni, hogy idegesség vagy bármi más érzelem meglátszódjon rajta. Az ő öltözködése elég érdekes, ugyanis csak egy ruhát hord, de azt állandóan, mégsem látszik meg rajta. Alulról indulva egy magas, szöges talpú csizmát hord, aminek nyomait összes életben hagyott ellenfele viseli. Fölötte egy fekete sztreccs gatya, ez azért kell neki, mert egyáltalán nem zavarja a mozgásban. A fölsője története viszont elég érdekes. Mint ahogy mindenki láthatja, ez bizony az a dzseki, amit Black Rock Shooter is hord. Igen az, de mégsem. Mert miért is hordaná Shouten a halálos ellensége ruhadarabját? Ó, nem. Ez csupán egy emlék egy harcukról, mikor már majdnem végleg legyőzte a kis csitrit, de az elmenekült, és csak a dzsekije pár darabját hagyta a harcmezőn. Mikor Shouten hozzáért az egyikhez a darab az ő sima, fekete dzsekijére ragadt át, azóta hordja magán jelként. Jelként és fájó emlékként, miszerint majdnem sikerült legyőznie a legyőzhetetlent. Fegyvere egy hatalmas, fekete kard és egy vasrúd, a legtöbb vadász többnyire csak ezt láthatja, mivel ezzel is könnyedén legyőz bárkit. Szeméből kék lángok törnek fel ha ereje teljében van, ám ezek a lángok kegyetlen tűzzé is tudnak növekedni, ha ő úgy akarja. Nem egyszer égett el a szeme láttára az ellenfele, szó szerint. Ez hát Shouten kivédhetetlen ereje.
Jellem: Mindenki azt hinné, hogy egy ilyen szépfiúnak bizony a stílusa is van legalább olyan ütős, mint a kinézete, és ez így is van, csak nem pozitív irányban. Ejiki lehetne a tökéletes partner minden csaj és akár pasi számára, ha nem lenne nyolc éves kora óta lelki sérült. De ezzel együtt sajnos örökre eltűnt annak az esélye, hogy ez megtörténjen. Eji bunkó, nemtörődöm, de a szó minden értelmében. Őt konkrétan az sem zavarta, mikor egy lány miatta vágta fel az ereit, sőt, még asszisztált is hozzá. Saját maga kergette a végső elkeseredésbe, mert neki mások fájdalma valamiféle örömforrás. Nem a testi fájdalom, hanem a lelki. Élvezi, ha porig zúzhatja az ember önbecsülését, ha apró darabokra tiporhatja a lelkét és azokat még a darálóba szórhatja, hogy a legkisebb szemű homok legyen belőle. Mindezt már olyan szintekig tudja fokozni, hogy néha túlzásba is viszi, ilyenkor vagy saját magát akarja megölni az illető, vagy őt. Az ilyen szándékokat azonban mindig elég hamar észreveszi ahhoz, hogy megakadályozhassa egy kegyelemdöféssel. Na, az már végleg elveszi az illető kedvét mindentől. A legfurcsább viszont mégis az, hogy a környezetében élők ezt sokáig észre sem vették, ő pedig ezt kihasználva vígan kiélte magát rajtuk. Akik valaha is a barátai voltak, valójában nem voltak többek neki egyszerű játékszernél. Egy játékszernél, amit szétzúzhat, ha kegyes kedvében van egy ütéssel, ha nem többel. Az emberek bántásánál és lelkileg instabillá tételénél a világon semmi se teszi boldogabbá. Egy ideig azt hitte, ennyi éppen elég is neki ahhoz, hogy életben maradjon, de tévedett. Mert célponttá vált, a saját kis szórakozásának célpontjává. Azt mondják, hogy a lélektelen embereknek nem fáj semmi, mert nincs mivel érzékelniük a dolgok súlyát. Akkor kellett rájönnie, hogy neki még van lelke, mivel minden sérelem egyre lejjebb és lejjebb lökte a szakadék mélyére. Ő mindig is sokkal erősebb volt öccsénél, tehát nem döntötték le az első döfések, de egyre több és több sebből vérzik. A legnagyobb sebe pedig az öccse. Soha, még egy pillanatra sem gondolt rá, hogy az élete miatta romlott volna el. Ha ő nem születik meg, a benne lévő állat akkor is felébredt volna, így vagy úgy de ez elkerülhetetlen volt. Ám a sérelmek óta egyre inkább úgy érzi, hogy tévedett. Egyre ridegebb és visszautasítóbb testvérével, sőt, már annyira sem védi meg nagybátyjuktól, mint amennyire az elején tette. Pedig tudja, hogy az öccse nélkül már tényleg el fog veszi. Az egyetlen oka, hogy éljen lassan kezd eltűnni, és ha az öccse is eltűnik mellőle nem lesz semmi, ami a való világhoz kösse. Pedig azt hitte, hogy érzései sincsenek. Szeretett volna kőszoborrá válni, aminek csak egyetlen célja van a létezésével: mások létének lassú, fájdalmas megszüntetése. Ezért még álcákat is képes volt felvenni, hogy játékszereket szerezhessen, de ez is egyre fanyarabbul megy neki. Egyre halványul, Shouten pedig egyre erősödik. Egy napon talán… talán. || Shouten nem sokban különbözik Ejitől, de egy lényeges dologban igen: ez pedig a dolgokhoz való hozzáállása. Ugyanis Shoutent nem a többi vadász gyilkolása teszi boldoggá, ó nem, ezt már léte hajnalán megunta. Túl kézenfekvő, túl könnyű. Az igazi élvezet Eijit tönkretenni. Mert igen, Shouten egy lényeges dologban más, mint a többi vadász, mégpedig abban, hogy nem fogadta el a sorsát. Egyszerűen nem hajlandó elhinni, hogy neki kizárólag csak azért kell élnie, hogy egy másik világbeli énjének fájdalmát átvállalja. Miért is kéne ezt tennie? Ki kötelezi erre? Úgy van, senki. De ha köteleznék is, akkor sem engedelmeskedne. Shou tehát minden harcával, minden lépésével csak Eji szenvedéseit szilárdítja meg, és csak a legutolsó pillanatban, a fájdalom csúcspontján vállalja át. Gyakorlatilag önmagát kínozza. Hogy mi ezzel a célja? Maga se tudja. Csak szeretne kicsit különbözni a megszokottól. Nevezhetjük szórakozásnak, nevezhetjük kegyetlenségnek. Vagy éppen életnek is. Shoutennek mindössze egy halálos ellensége van, ez pedig Black Rock Shooter. Gyűlöli őt, mert értelmetlen léte miatta gyökeredzett le ebbe a groteszk világba, épp ezért amikor csak teheti, megpróbálja megsemmisíteni. A többiek nem is igazán érdeklik, üres báboknak tekinti őket. De Shooter más, van benne valami, ami felkeltette az érdeklődését. Talán a puszta tény, hogy ő az egyetlen, aki eddig le tudta győzni, mégsem ölte meg. És nem érti, hogy miért nem, pedig valójában nyilvánvaló. Azt akarja, hogy saját magát eméssze fel, mert az jobban fáj minden szónál, minden sérülésnél. A többiek megszokott, ösztönszerű cselekvése eltörpül emellett, ezért akarja mindenképpen megsemmisíteni. Nem csak őt… Ejit is.
Élettörténet: Egy téli, ámde mégis meleg napon született, mikor megnyíltak az ég csatornái, és hó helyett az eső kezdett zuhogni. Már akkor sírtak, hogy a Földre érkezett. Ám az aggodalom még távolinak látszott. Anyja bár kimerült a szülésben rendben volt, és apja is boldognak látszott. Együtt jobban szerették őt, mint azt elképzelni lehet, mégsem tartott sokáig a boldogságuk. Anyja ugyanis megint teherbe esett, és a következő szülést már nem bírta ki. Meghalt, és vele együtt halt még valami fontosabb: az apja lelke. Ejinek nincsenek emlékei arról az életvidám, szorgalmas felnőttről, aki apja eredetileg volt. Kizárólag arról a depressziós, magába forduló személyről van, aki többet nem szerette őt igazán, és öccsét sem, de ez valahol érthető. Ha kicsit nagyobb lett volna, már számított volna az elkerülhetetlenre, arra, ami végül tényleg bekövetkezett: apja öngyilkosságára. Ám akkori nyolc éves fejével ezen nem látott át, így magának és testvérének is szerzett egy szép emléket, apjuk vérben úszó testének látványát. Nem mondhatnám, hogy akkor tört benne el valami. Mivel arról az apáról, aki őt szerette nem voltak emlékei nem kötődött a lelkileg roncshoz sem, a halála tulajdonképpen teljesen semlegesen érintette. A módja rázta meg egyedül, de az öccsét is, akinek egy darabig próbált segíteni, de aztán letett róla. Jöttek a pereskedések a gyámságot illetőleg, ami egy idő után szintén unalmassá vált neki, a végső elhelyezésük pedig gyökerestül kitépte ezt az unalmat. Pedofil bácsikája tíz évesen próbálta meg először molesztálni, annak egyszerűen az lett a vége, hogy a szomszédok kihívták rájuk a rendőröket. Nekik persze mindent letagadott az utolsó szóig, egyedül azért csinálta, hogy nézhesse rokona tajtékzó homlokát és szorongását. Ezután a pasas már keményebb eszközökhöz folyamodott, na de Eji is. Ugyanis telefonjával felvette a legelső molesztálás minden szavát, amiben azért elég nyilvánvaló dolgokat mondott az öreg, ezt felvitte számítógépre és sokszorosította walkmenre. Majdnem száz darab ilyet csinált (és, hogy hogyan szerzett walkment? Nem szép történet…) majd egy egész napot ellógott a suliból, és míg nagybátyja munkába volt a ház legkülönbözőbb pontjaira rejtette el őket. Ezentúl mindig, mikor a vén fasz molesztálni akarta elég volt megnyomnia egy gombot, hogy a felvétel elinduljon, és emlékeztesse őt, mihez tartsa magát. Ha csak egy ujjal is hozzáér, megint kihívatja a rendőrséget, és akkor már nem fog tagadni az égvilágon semmit. Ő ilyen könnyedén megoldotta a problémát. Öccsének viszont már nem segített, ugyan, tanulja meg a kis töki megvédeni magát. De nem tanulta, és Eji számtalanszor hallotta, ahogy nevelőapjuk megerőszakolja őt, mégis ezzel mit sem törődött. Nem volt lelkiismeret furdalása, úgy gondolta mindenki a saját kárán tanul, ha meg nem, akkor megérdemli, amit kap. Az általánost jelessel végezte el, így egy elég jó középiskolába felvételizett, ahova nemsokára öccse is követte. Ez teljesen hidegen hagyta, addigra már jó társaságban volt és minden az ő kénye-kedve szerint volt elrendezve. Ám akkor jött egy olyan incidens, amire még most is fogcsikorgatva emlékszik vissza. Egy tőle egy évvel fiatalabb lány, Kuroi Mato szerelmet vallott neki, ő pedig úgy tett, mintha érdekelné is, de csupán azért, hogy ugyanúgy a földbe tiporhassa, ahogy a többi nőjét meg barátját. Ez azonban nem sikerült neki, Mato végül a fél iskola előtt megszégyenítette, őt pedig belülről kezdte elemészteni a saját haragja és bosszúérzete. Ebből a tűzből született meg Shouten, akinek elsődleges feladata Black Rock Shooter kiiktatása lett volna, na meg persze a fájdalom átvállalása. Ezek közül máig csak az egyikkel próbálkozik, a másik nem érdekli különösebben. A többi másik világbeli lénnyel ellentétben Shouten Eji legnagyobb ellensége lett. Felváltva kínozzák egymást, és bár Eji ezt nem érzékeli, de Shouten egyre inkább kezd felülkerekedni. A fájdalom, a keserűség, mindaz, amit egészen addig nem érzett most kamatostul zúdult rá. Többé már nem volt önmaga. És akkor még jött az „öcsém meleg”-es incidens is, na azt már végleg nem bírta cérnával. Maradtak ugyan még barátai, de már azok is kezdenek elszivárogni mellőle, és ez mindennél jobban dühíti. Öccse, aki rideg természetének eddig csak kóstolója volt, most a nyakába kapja, és egyáltalán nem kis mennyiségben. Eji egyre inkább cibálja őt, kezd minden testvéri szeretet kihalni belőle, és valami sötét, koromfekete dolog kúszik a helyére… a megvetés. És, hogy mi lesz ezután? Nem tudni. Az biztos, hogy nem egy leányálom.
Hobby: Mások terrorizálása, verekedés, újabban még az öccsére is rá van szállva || Harc és épületek szétverése, utóbbit kezdi művészeti szintekre felfejleszteni
Foglalkozás: Tanuló / -
Extrák: Kitalált karakter. Foglalt, Gyökeremé azaz Leo-ukecsané || Anime/OVA: Black Rock Shooter || Neve jelentése: Kegyetlen Áldozat / Halál
Képinfo: Ryuuka-Nagare (http://ryuuka-nagare.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 08. 29.
|
Módosítva: 2013. 10. 19. 02:20:24
Módosította: Kawaii
Státusz: Aktív
|
