Név: Loren
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: 25 éves
Külső leírás: Na jó. Kezdjük egy kérdéssel. Milyen lehet egy csiga? Az emberek lassúnak mondják őket, nyálkásnak, csúszósnak és undorítónak, no meg nagyon-nagyon gusztustalannak. Mégis, ha valaki ránéz, nem éppen az a szó jut legelőször eszébe róla, hogy gusztustalan, vagy hogy nyálkás. Sőt, éppen ellenkezőleg. Igazán helyes, sármos férfi, akit megmagyarázhatatlan aura leng körbe. Vagyis… egészen addig tűnik megmagyarázhatatlannak, amíg valaki meg nem ismeri, ugyanis akkor teljesen egyértelművé válik, hogy az bizony az elfojtott érzésekből, a ki-kitörő agresszióból, és a néha-néha búskomor viselkedésből fakadó aura. Szőkésbarna haja van, amit azért nem hagy megnöveszteni, bár az jobban illene a rock sztár imidzséhez, mert utálja, ha a szemébe lóg a haja, vagy éppen a vállát verdesi. Szemei a legtisztább kék színben tündökölnek, amitől, ha ránéz valakire, egyből mindenki a lábai elé omlik. Bőre inkább barna, mint fehér, ám ha éppen nem napozott eleget, akkor hófehér is tud lenni, ha viszont túl sokat volt a napon, akkor meg inkább leég, mint lebarnul. Izmai gyönyörűen kidolgozottak, bár nem kifejezetten látszik rajta, hogy milyen erős is valójában. Általában fekete ruhákban jár, szögecsekkel, és mindennel, ami egy rock sztárnak kell, ám otthon, ha teheti, inkább meztelenkedik, mert ő sem, mint minden más vérállat, nem szereti a ruhákat, sokkal szívesebben van pucéran. Mikor átváltozik, olyan két méter nagy házzal rendelkező óriás csigává válik.
Jellem: Mint már említettük, a külseje nem éppen csigás, kivéve, ha éppen át van változva, és éppen ugyanígy, a jelleme sem éppen csigás. Nem lassú, nem lusta, és nem is azzal tölti a napját, hogy a kertekben garázdálkodva megdézsmálja a növények leveleit. Nem, ő szakított a csiga-hagyományokkal, miszerint a vércsigák apraja-nagyja egy botanikus kertre hajazó épületben lakik, távol mindenkitől, nem közösködve a többi vérállattal, vagy éppen emberrel. Nem, ő, a tini-lázadó korszakát élve úgy döntött, hogy nekivág az ismeretlennek, és ő bizony a hozzájuk legközelebb eső nagyvárosban fog tanulni, és belőle bizony híres rock sztár lett. Bizony, nagy családja ki is nevette emiatt a vágyálma miatt, ami csak még inkább tüzelte benne a rock sztárság iránti vágyat, így egy éjszaka, mikor mindenki aludt, szépen fölpakolta a motyóját, és elindult a vakvilágba. Nehezen, de végül kitartásának köszönhetően el is érte álmát, és most ő az egyetlen vércsiga, akiből rock sztár lett. Természetesen, a bandatagokat, és az otthon tévéző családtagokat kivéve, senki sem tudja, hogy ő micsoda, de nem is baj, mert sok ragadozó vadászik a vércsigákra, hiszen, az igazi csigákhoz méltón, ők is nagyon finomak. Most mondhatnánk, hogy csak a francia vérfarkasok, és vámpírok vadásznak rájuk, de ez így nem éppen pontos, mivel eléggé elterjedt a természetfeletti élőlények alvilágában a vércsiga, mint ételkülönlegesség. Ám, őt sem kell félteni, simán lever akármilyen benga nagy állatot, mivel már kiskora óta, mint a többi vércsiga, ő is valamilyen küzdősportot tanul, annyi különbséggel, hogy ő sokkal jobb, mint a társai, vagy akár, mint a legtöbb ember, vagy bármi más. Napokat tölt csak azzal, hogy minél jobban tökéletesítse a mozgását, mivel tudja jól, hogy kint a nagyvilágban elég könnyen el lehet kapni egy magányos vércsigát. Szerencsére, a bandatársaival, attól függetlenül, hogy ők a vérállatoknak a ragadozó fajtájit erősítik, nagyon jó kapcsolatot ápol, és kéretlenül is megvédik őt. Igen, kéretlenül, mivel eléggé makacs, büszke, és öntudatos ahhoz, hogy ne akarja, hogy mások megvédjék őt, nem szeret másokra támaszkodni. No, meg mindenkinek, de legfőképpen önmagának be akarja bizonyítani, hogy márpedig ő lehet ugyanolyan jó, sőt, jobb is, mint bárki más, attól függetlenül, hogy vércsigának született. Ő kicsit az a típus, akit a japánok tsunderének hívnak, mivel a kiszemeltjéről vagy nem vesz tudomást, vagy éppen péppé akarja verni. Eddig párszor volt csak ilyen eset, először a gimiben, mikor megtetszett neki az egyik felsős suli társa, akivel később összejött, csak éppen azután, hogy a párja egy kicsit már kék-zöld foltos volt mindenütt. Azután már csak pár kapcsolata volt, de végül mind szakítással végződött, mivel senki sem bírta elviselni, hogy Loren egy igazi, híres rock sztár (vagy az első kapcsolatkor az akart lenni), és sok koncertre jár, no meg sok rajongója van. Mindegyikük féltékeny volt, mivel azt hitték, hogy ezt kihasználja Loren, miközben szegény csigusz olyan hűséges, hogy volt olyan eset, mikor két, gyönyörű férfi az ágyában várta, és bár kicsit megnézte őket, kidobta őket a szobájából, mert párja volt. De, sajnos így járt minden kapcsolatával. Csak néha van rossz kedve, de olyankor inkább a közelébe se menjen senki, mert ő a rossz kedvet úgy vezeti le, hogy vagy ezerrel repeszt a motorján, vagy péppé veri az aktuális edző partnerét. Hát igen… enyhén szólva sebesség őrült, és agresszív vércsigusz a szentem.
Élettörténet: Vércsigának születni kell. Mert ugye ki hallott már olyanról, hogy „megharapott egy vércsiga, és most minden teliholdkor csigává változom”? Na ugye, hogy senki! Éppen amiatt, mert ők, bárhogyan is harapnak meg teliholdkor, ha a botanikus kertjükben, vagy a kastélyuk körül elterülő réten jársz, maximum belilul másnapra az ember ujja, de nem változik át vércsigává. Ebből következik tehát, hogy Loren két vércsiga pártól született. Senki nem tudja, hogy hogyan lettek vércsigák, de vannak, és kész. Egyetlen szabály van náluk: ne kérdezősködj a múltról. Na jó, kettő: ne fedd föl magad idegenek előtt, mert a végén csiga-paprikást főz belőled. És ez nem vicc, ugyanis több vércsiga is végezte már a többi vérállat asztalán ínyenc fogásként. Ezért is volt furcsa, hogy Loren nem volt olyan, mint a többi gyerek a fajtársai közül, hanem ő mindig is arról álmodott, hogy egyszer világ sztárt lesz, és mindenfelé elmegy, kalandozik, és világot lát. Természetesen, mindenki kinevette a családjából, és senki sem vette komolyan, így simán hagyták, hogy mindenfélét olvasson, és zenélni, énekelni tanuljon. Persze, ha tudták volna, hogy 14 éves korában megszökik, biztosan nem hagyták volna, hogy tanulja az emberek tananyagait, de ezt akkor még nem tudhatták. Aztán, mikor megtörtént a szökés, már kár volt ezen keseregni. Loren, a szökés után egy kedves, idős néninél talált menedékre, akinek nem sokkal a találkozásuk előtt halt meg az unokája, így magához vette őt pót-unokaként. Tökéletesen teljesítették szerepüket, Loren volt az édes, kissé bogaras és agresszív unoka, aki folyton harcművészetet, és éneket tanult, no meg egész álló nap bömböltette a rockot, Illa pedig volt a tökéletes nagymama, aki kötelezte őt, hogy járjon iskolába, szerezzen barátokat, és sütött neki finom sütiket. Mikor először hazavitte Loren azt a bizonyos fiút, már akkor elfogadta, hogy fogadott unokája bizony meleg, és nem szólt egy rossz szót sem, ahogyan azóta soha, mikor haza viszi bemutatni a soron következő választottját. Illának csak az a fontos, hogy szeretett unokája boldog legyen. A múltjáról nem kérdezte, ahogyan a jelenéről sem, tökéletesen elégedett azzal, hogy a tévében láthatja a koncerteket, és néha hazamegy hozzá Loren, amikor tud rá időt szakítani. Titokban, mikor tudja, hogy már vége a turnénak, mindig azt a bizonyos motorbőgésre vár, hogy fölhangozzon az utcában, és ilyenkor mindig egy tálca firiss sütivel várja Lorent, mivel tudja, hogy az első út úgyis mindig hozzá fog vezetni. És mindig így is van, mivel Loren, legyen bármilyen tsundere, és mutassa ki nehezen az érzéseit, az ő fogadott nagymamáját imádja, ahogy a bandatagok is, akik mindig körül rajongják az idős, apró kis nénit, ha néha látogatóba vannak hívva hozzá. A banda még a gimi utolsó évében állt össze, mikor jelentkeztek Loren hirdetésére, amiben banda tagokat kerestek. Eleinte zárkózottak voltak, mert ugye mind tudták a másikról, hogy vérállat, kivéve Lorent, akiről azt hitték, hogy csak egy sima ember. Ám egy teliholdas éjszaka nappalán, mikor ő is ugyanúgy elkéretőzködött a tanártól, mint ők, mivel korábban volt aznap telihold, akkor jöttek rá. Be kellett vallania, hogy vércsiga, amit elég nehezen tett meg, de nem bánta meg, ugyanis a fiúk, ahelyett, hogy egyből levest, vagy másodikat főztek volna belőle, megfogadták, hogy megvédik őt. Még akkor is, ha süt róla az erő, hogy meg tudja védeni magát, és akkor is, hogy tudják, ha járna versenyekre, világbajnokságokat is nyerhetne.
Hobby: Motorozás, harcművészetek, sporteseményekre ellátogatás, száguldozás
Foglalkozás: Zenész (énekes)
Extrák: Imádja a sebességet, a rockot, és a harcművészeteket. A harcművészet az még csak-csak, mert egy vércsigának meg kell tanulnia megvédeni magát a nagyobb, és erősebb vérállatoktól, akik föl akarják őket falni, ám a többi…? Egyáltalán nem méltó egy vércsigához, mivel ők inkább a lágyabb, romantikusabb, klasszikusabb zenéket szeretik, míg ő naphosszat bömbölteti a kemény rockot – vagy éppen énekli. A sebesség meg? No, hát az aztán mindennek a teteje! Az idősebb csigák, még tizennégy éves kora előtt, mindig megbotránkoztak rajta, hogy arról álmodozik, hogy motorral száguldozik, vagy éppen snowboardozik. Ezen álmai is valóra váltak, mivel most már nyugodtan száguldozhat mindennel a kedvére, hiszen megvan hozzá a pénze is és a szabadsága is. *** Eléggé szerencsétlen a szerelemben, mivel egyrészt, nehezen mutatja ki az érzelmeit, az agresszivitását kivéve, másrészt, sokat utazik, harmad részt sok rajongója van, amit nem nagyon szeretnek a pár-jelöltek, negyedrészt pedig, nem igazán mondhatja el az első pillanatban, hogy bocsika, vércsiga vagyok. Elvileg nekik is van párjuk, akit csak nekik rendelt az ég, ám ezt ő csak olyan városi legendának tartja, mert már nem is igazán emlékszik a többiek közt töltött időre, így nem tudja, hogy köztük mennyi volt a szerelem-pár, és mennyi a Pár, így, nagybetűvel. *** A vércsigák születnek, nem pedig harapással változnak át. Ők is, ugyanúgy, mint a többi vérállat, teliholdkor mindenképpen átváltoznak csigákká, csak éppen nem olyan picivé, mint az igaziak, hanem óriás csigákká, amik körülbelül ember nagyságú csigaházakban vannak. Ilyenkor kis vért kell magukhoz venni, de mivel a csigák amúgy növény evőek, kifejlesztettek egy olyan növényt, ami, ha beleharapnak, vérezni kezd, így azt eszik teliholdkor. Ezért is furcsa Lorien, mert ő, ember alakban is simán megeszi a húst, hát még csigaként, mert ő vadászik a kisebb állatokra ilyenkor. Igen… elég vicces szituáció, mikor egy majdnem két méteres csigaházat cipelő óriás csiga vánszorogva kerget egy nyuszikát, hogy aztán bekaphassa. Hogy hogy csinálja, hogy mégis elkapja a nála sokkal gyorsabb állatokat? A titok nyitja a csapdákban rejlik, melyeket teliholdas éjszakák nappalán rejt el az erdőben, amikbe általában belefutnak a nyuszikák. Bármikor át tud változni csigává, ha akarja, de mégis ki akarna átváltozni önszántából egy nyálkás, lassú izévá? *** A vércsigák tudomásom szerint az én fejemből pattantak ki, ha bárki netalán tán mégis megírta volna már őket, akkor elnézést, nem tőle koppintottam.
Képinfo: Ceruleanvii (http://ceruleanvii.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 08. 23.
|
Státusz: Aktív
|
