Név: Thomas Wirrthe
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Onichi
Kor: 22
Külső leírás: Teljesen átlagos fiú, aki maximum öltözködésével lóg ki a sorból. Amolyan művészlélek, így nem hiányoznak ruhatárából a különleges darabok sem. Kedveli a világos színeket, leginkább ezek jellemzik, de néha egy-egy rikítóbb darab is feltűnik szekrényében. Kedvencei az ingek és a hosszú nadrágok. Nagyon ritkán vesz föl rövidet, azzal sincsen baja, ha hatalmas hőségben kell hosszúban mászkálnia. Megszállottja a kiegészítőknek. Vékony láncok, karkötők, nyakláncok, minden amivel még furcsábban nézhet ki. Haja világosbarna, puha tincsei egészen hosszúak, így nem ritka, hogy hajpánttal szedi rendbe őket. Arcát elsőre talán senki nem mondaná lenyűgözően szépnek, inkább csak szokatlannak. Szemei mogyoróbarnák, csillogásuk az, ami először megfogja az embert. Hiába fürkészi akár órákon keresztül is, nem tud átjutni azon a már ijesztően nyugodt pajzson, amit felhúzott magában. Testalkata is teljesen átlagos, csupán a rendszeres futásnak köszönhető, hogy nem csúszott át a vézna kategóriába. Bőre világos, egyedül jobb vállán csúfítja el egy kisebb heg.
Jellem: Csendes, és szótlan, de ha ismernék előéletét, akkor ezen senki sem csodálkozna. Ismerősei mind azt hiszik róla, hogy egyszerűen csak zárkózott, és egyszer majd megnyílik, de erre szinte semmi esély. Sosem tudta igazán kiheverni a látottakat, a rengeteg kérdést, és a rendőrökkel töltött hosszú időt. Bizalmatlan lett, akár egy szerencsétlen kölyökkutya, akit annyit vertek, hogy már képtelen megbízni bárkiben is. Magát hibáztatja a történtekért, gyakran kér bocsánatot szüleitől semmiségekért, de a valódi dologért még sosem tudott. Nagyon céltudatos, ha eldönt valamit, akkor azt bármi áron keresztül viszi. Könnyen átlátja a dolgokat, kiváló a problémamegoldó képessége. Az a személy, akit kirakhatsz egy lakatlan szigetre, ő ott is könnyedén elboldogul. Ám nem ennyire könnyen kiismerhető. Van olyan oldala, amit szinte még senki sem látott. Testvérével, és olyanokkal, akiken érzi hogy szükségük van rá, szörnyen törődő. Gondoskodik róla, óvja, szóval ezek az emberek egy egészen más Tomot ismerhetnek meg. Már észrevette magán, hogy szívesebben figyeli a férfiakat, mint a nőket, de igazából nem mert kezdeményezni. Természetesen elgondolkodott már a dolgon, hogy milyen lenne találni egy társat, akinek végre mindent elmondhatna, de alkalma és bátorsága még nem volt rá.
Élettörténet: Maxwell Brints néven született, gyermekkora igazán átlagosnak indult. Szerető szülők, hatalmas kertes ház, nyugodt környezet. Sosem szerette túlzottan a nagyvárosokat, állandóan köhögnie kellett a koszos levegőtől, és zavarta a rengeteg zaj, így nem csoda, hogy szülei békésebb helyet kerestek számára. Egyedüli gyerek volt, de mindig talált magának játszópartnert a szomszédok között, így nem érezte ennek hátrányát. Ám a csodás gyermekkor is véget kell hogy érjen egyszer. Tizenhat éves volt, amikor egy apró kis veszekedés miatt úgy döntött inkább elmegy otthonról sétálni, hogy lenyugodjanak a kedéllyek. Vesztére rossz irányt választott magának, a környék legelhagyatottabb részét tele szemétlerakókkal és régi, kihalt raktárépületekkel. A dolgok olyan gyorsan történtek, hogy nem is tehetett volna semmit. Több lövés, kiáltások, sötét alakok, emberek a földön hatalmas csillogó tócsákkal körülvéve. Látta az arcokat, ahogy felé fordulnak, ahogy feltűnik nekik az árnyékban álldogáló fiatal fiú, látta a felé irányuló fegyvercsöveket. Éppen hogy sikerült elmenekülnie előlük. Órákon át folytatták a macska-egér játékot, míg végül belebotlott egy járőrbe. Innen már nem volt visszaút. Szinte több időt töltött a rendőrségen, mint otthon. Vallomások, személyleírások, és végül az azonosítás. A segítségével egy rég óta üldözött bűnszövetkezet főbb embereit sikerült végre elkapni. Saját, és családja érdekében azonban menniük kellett. Bekerültek a Tanúvédelmi Programba, és mint már Thomas Wirrthe kezdte újra életét több száz kilométerre emlékeitől, barátaitól, mindentől. Eleinte nehezen ment, gyűlölte új nevét, gyűlölte az iskoláját, gyűlölt mindent. Gyakran álmodott rosszat, és órákon át csak mászkált a lakásban, ám lassan kénytelen volt megszokni a helyzetet. Folytatta életét, egyetemre ment, ahol mérnöknek tanult. Rengeteg időt szentelt újdonsült kishúgának, többet kommunikált vele, mint bárki mással. Az élete rendeződni látszott, egészen pár nappal ezelőttig. A hosszú idő, és a program ellenére rájuk bukkantak. Szerencsére éppen álmatlan éjszakája volt, így hallotta az autókat. Nem volt ideje gondolkodni. Szülei hálószobája a földszinten volt, mire a lépcső tetejére ért, már hallotta a lövéseket. Magához vette a két összekészített táskát, és békésen alvó húgát, és elmenekült. Azóta sem tesz mást, csak bujkál üldözői, a rendőrök, és mindenki más elől.
Hobby: rajzolás, futás, keresztrejtvények
Foglalkozás: Tanuló
Extrák: Foglalt *** Sosem bírta igazán megszokni a Tom nevet. Bár már mindenki így ismeri, ő mégis jobban szeretné ha egyszer újra Max lehetne. *** Remekül rajzol és fest, bár a legtöbb művét inkább megtartja magának. Sok közülük azt a borzalmas estét ábrázolja, amit át kellett élnie. Ha már nem beszél róla, akkor így próbálja meg kiadni magából. *** Szeret varrogatni is, főleg játékokat, apróságokat a testvérének.
Képinfo: Nem saját ()
| Engedélyezve: |
2012. 07. 08.
2016. 01. 02.
|
Módosítva: 2016. 01. 02. 18:10:38
Módosította: Onichi
Státusz: Aktív
|
