Név: Dereck Jefferson
Kategória: Fantasy
Feltöltő: MarionetteBábu
Kor: 22
Külső leírás: „Akármit is teszel, fiam, sosem tagadhatod meg önmagad!” – Ezek voltak az utolsó szavak, amit apja mondott neki halála küszöbén egyensúlyozva. Az akkor még fiatal, csenevész tizenéves fiúcska összetörve szorongatta szülője csonkká égett kezét, s csak azért imádkozott, hogy vége legyen ennek a rémálomnak, csak élje túl ezt az egészet. Fohászkodva emelte fel lehetetlen sötét szemeit a csillagtalan, viharos éjszakai égre, csakhogy valami választ találjon kétségbeesett miértjeire. Arcának bronzos bőrén szikrázó gyémántként csorogtak le a könnyek, színtelen ajkai néma rikoltásra nyíltak. Az eddig barátságos, kedves, de fájdalommal átitatott vonások eltorzultak, valami szörnyű művi csáb ült ki rájuk. Vékony karjaival erőtlenül szorította meg apja hajdan élettől erős kezét. „Nem lehet… Nem akarom!” – suttogta maga elé meredve, szerteszét álló koromfekete haja szemébe hullott, s bármennyire is idegesítette, nem söpörte hátra. Órákig ülhetett ott a hajdan ereje teljében lévő, most már csak egy halhatatlan árnyékot mutató tetem előtt, egész teste zsibbadt volt a fájdalomtól. Gyásztól ködös elméjében megannyi tézis és bosszúötlet fogalmazódott meg, egy-két fájdalom szülte átok is elhagyta ajkait. Végül kikeletkor, tettre készen állt fel az elhagyatott pusztában, az eddig meredten előre tekintő éjfekete szemeiben most csak merő határozottság ült, megfagyott vonásain pedig erőt vett a mélabánat. Magas alakját a keletről érkező napsugár óvó anyaként ölelte körbe, fiaként vigyázta ténykedését, amint dicső sírgödröt kezdett ásni szeretett apjának. Nem sokáig ténykedett, fiatal teste emberfeletti erővel bírta a gyors iramot, de amint kész lett a végső nyughely, megállt egy pillanatra. Szomorúan, bűntudattól telve nyalábolta fel szülője összetört testét, s mint egy gyermeket, úgy helyezte sírjába. Percekig csak nézte apja megboldogult, a porhüvelyét ért fájdalom ellenére nyugodt arcát. Elvesztette őt is – gondolta keserűen, majd minden gyengeségét elűzve bevégeztette feladatát. Amint készen lett, a Nap felé fordult, dühödten felmordult, s indulatait szabadon engedve, gyűlölködve vette tudomásul, hogy apjának kétségtelenül igaza van. Sosm tagadhatja meg azt, akivé vált. Selyemszerű bőre alatti acélos izmok hullámozni kezdtek, arca pedig eltorzult a fájdalomtól. Kétrét görnyedve várta ki a folyamat végét, ami talán sosem ér végét. Üvöltve, arcába karmolva, térdre esve szenvedett a fájdalomtól. Szemei sötétje lassacskán szikrázó, hüllőszerű smaragdra változtak, s mint két ékkő, úgy ragyogtak elfeketülő, szinte már foszló bőréből. Az eddig engedelmeskedő ujjai megmakacsolták magukat, megmerevedve törtek utat belőlük a több centis, félelmetesen ragyogó ónix karmok. Embertelen hangon felrikoltva, elbődülve tárta szét remegő karjait, hangosan sikoltva hagyta, hogy teste elveszítse minden evilági értékét. S lassacskán, hatalmas kínok árán, a földre rogyva, a füvet kaparászva nézett szembe a világgal, azzal a világgal, amely miatt kénytelen volt elveszíteni apját. Hatalmas, izomtömegektől terhes teste megremegett, ahogy megpróbált felállni, hártyás szárnyai pedig azon nyomban megremegtek, amint megérezték az agy szándékát. Böhömnagy, tüskékkel és két szarvval tarkított fejét apja jelöletlen sírja felé fordítatta, majd elbődülve maga mögött hagyta mély fájdalmának egyetlen bizonyítékát.
Jellem: Alig tizennégy évesen kényszerült az egyedüli életre, az örökös bujkálás és a saját magától való félelme, rányomta mocskosul ragadós bélyegét személyiségére. Apja elvesztése felett érzett fájdalma, s a kiderült titok mélyen gyökeredző dühe túl soknak bizonyult számára, egyszerűen vágyta a halált. Nem akart úgy élni, hogy minden jel szerint egyedül van a világon, senki olyan nincs még egy, aki hasonlítana őhozzá. Ugyan, ki halott már olyanról, hogy valaki képes legyen egy hatalmas gyíkká alakulni? Természetesen jobb szerette használni a következő kifejezéseket: undorító dög, átkozott sárkány, vérengző vadállat és a többi. Nem szerette, hogy az lett, ami. Többször is megkísérelt végezni magával, golyó elé ugrott, levetette magát egy toronyházról, hídról, ott volt egy robbantásnál, de semmi sem történt. A halálos sérülés bekövetkeztének első pillanatában bőre felragyogott, s élő páncéllá alakult a maga pikkelyes valójában. Semmi sem tudott áttörni védelmén, ő pedig nem tudta megakadályozni ezt a mechanizmust. Így hát, próbált felülkerekedni az egészen, túllépni az utálaton és nem gondolni rá soha többé, de egyszerűen nem ment. Ha felhúzta magát, indulatai elszabadultak, és ha nem is teljesen, de azért itt-ott megnyilvánult a testén, hogy bizony az a vérengző, agyatlan vadállat átvette az irányítást felette. Képtelen megbékélni a dologgal, pedig sokkal könnyebb lenne minden, arról nem is beszélve, hogy sok pozitívuma is van képességének. Rengeteg éjszakát töltött el azzal, hogy megalapozatlan tényeket olvasott régi könyvekben, amit még családi házukból lopott el. De nem ért vele sokat, hiába a sok tanulmány, családtagjainak tapasztalata, mind más és más „tüneteket” produkált. Egy volt biztos. A képesség létezése az atomhoz köthető. Megszállottsága ellenére ugyanolyan volt, mint sokan mások, más emberek. Vágyta a szeretet, hogy valaki olyan kerüljön a közelébe, akit soha nem veszíthet el, de lemondott erről az álmáról. Már csak a saját szeszélyessége miatt is, hiszen ő egy szörnyeteg! Csak ártani tud másoknak, nem többet, csak ártani. Ki szeretne egy magafajta korcsot, aki pengeéles karmokkal, borotvaéles fogakkal rendelkezik? Aki vádja a csatákat, ösztönei irányítják, s egyetlen pöckölésével képes beszakítani a falat? Magába forduló, csendben szenvedő típus lett a hosszú évek során, fájdalmait pedig lelke legmélyére temette, saját maga által épített gátjait ugyan sokszor próbára tette a világ kegyetlen megpróbáltatásai, de sosem törtek a felszínre az elfojtott indulatok. Öt év elteltével már agyafúrtan állta a csapásokat, okos húzásaival több száz ártatlant mentett meg a megszégyenüléstől, haláltól. Rájött, hogy vannak nem is olyan rossz dolgok, amikre szert tett, amivel segíthet az ártatlanokon. S habár még mindig rosszként tekintett rá, s adományára, megtanult élni vele és talán egy kicsit tovább is lépett. Bűntudata mit sem csökkent a kezdetek óta, akárcsak az, hogy mindenért magát okolja.
Élettörténet: A Washington állambeli Seattle-ben született egy téli napon, február 6-án. Édesanyja, Eleanor Cearstone, még születésekor meghalt, azelőtt, hogy testvére lehetett volna. Édesapja, Laurent Jefferson, sosem neheztelt fiára, pedig sok szülő akarva-akaratlanul, de ezt érzik csemetéjük iránt. Apja a kezdetektől fogva tudta, hogy fia különleges, és nem csak érzelmi elhivalkodottság miatt. Hiszen az anyja is azért halt meg, mert a baba túl erős volt a törékeny testhez képest, s szétzúzta szeretett mamájának egyetlen esélyét az életre. Már akkor is megmutatkozott hihetetlen testi ereje, ami pár év elteltével nyomtalanul eltűnt, mintha a kisfiú úgy döntött volna, most még nincs szüksége rá. Apja évekig kutatott gyermeke különleges adománya után, hisz vele és bátyjaival ellentétben a kisfiú másképp nyilatkozott meg. Egészen újszerű vonulatát mutatta meg a nem is olyan régmúltból kapott képességüknek. De hiába nyomozott, nem talált semmit, és a család sem tudott semmilyen jövedelmező információval szolgálni, egyszerűen rejtély volt, miképp változhatott meg ennyire az eddig részszint hasonló mutáció. Laurent aztán feladta, mondván többet az eddig megszerzett információknál úgy sem szerezhet, szóval ugyan mindegy mit tesz, ha fejre is áll, akkor sem értheti meg a dolog mibenlétének szövevényes folyamatát. A viszonylag nyugodt gyerekkor akkor borult fel igazán, mikor ráköszöntött a tinédzserkor hátulütői. Hormonjainak tombolása előhívta az eddig szunnyadó képességét, s testében radikális elváltozások történtek. Az eddig alig 170 centiméteres magassága röpke negyven centivel nőtt meg, nem is beszélve az eddig satnya izomzatáról, ami még egy légy leütésére is alkalmatlan volt. A fiatal kölyök nagyon megijedt, hát még az apja. Nem csak Dereck, de Laurent is kételkedett abban, hogy valaha is túléli ezt a folyamatot. Testének hője az egekbe szökött, több mint hatvan fokot mutatott a lázmérő, ami egyrészről képtelennek mutatkozott, másikrészről pedig ijesztőnek. Már rég halottnak kellett volna lennie, de ő még élt, lélegzett, de rettentően szenvedett. Mindene fájt, csontjai mintha ki akartak volna szakadni a helyükről, izmai pedig még soha nem látott energiával gyötörték idegeit. Üvöltözött, sírt, apjának és nagybátyjainak könyörgött a megváltó halálért. De az nem jött el érte. Egy hét szenvedés után, mint amit elvágtak, úgy ért véget minden. Dereck döbbenten feküdt szétzilált ágyában, körülötte családja kémlelte féltő szemekkel. Túlélte. Egy életerős, de még mindig csenevész kölyök feküdt előttük, tizennégy éves lelke egy kiteljesedett férfi testében volt. Értetlenül állt a dolgok előtt, de itt még nem értek véget megpróbáltatásai. Hirtelen ember lévén, ráadásul úgy, hogy nem is tudott az egészről szinte semmit, szabadjára engedte indulatait. A farmjukon aznap este a kiteljesedett Hold lehetett szemtanúja a borzasztó mészárlásnak. Nagybátyjaival kezdte, rájuk csapott le vadállatias dühe. Azok képtelen voltak arra, hogy megvédjék magukat, hiába változtak át ők is, sokkalta gyengébbek és kisebbek is voltak nála, fürgeségről már nem is beszélve. Apja hiába próbálta csitítani, gondolatainak tomboló tengere nem nyugodott le, s alig egy óra alatt három élettel szempár leste a viadalt, apa és fia között. Órákon át tartott a kétségbeesett harc, de az ifjonti hevesség győzött a megfontolt lépéseket követelő bölcsesség felett. Dereck végleg leszámolt családjával. Miután ráébredt borzasztó tettére, kínok kínját átélve menekült el múltja és tettei elől. Élete következő öt évét Texas állam eldugott, kietlen részeiben töltötte el, azon imádkozva, hogy csak pusztuljon el végre. Imái süket fülekre leltek, nem érdekelte, hogy amellett, hogy valami mássá alakul át, valami megfoghatatlanná, rengeteg jó dolog is párosul ehhez. Végül elfogadta, hosszú hónapok magánya és kudarcai ráébresztette, hogy muszáj tennie valamit. Hosszas gyakorlás és sikertelen próbálkozás után, már úgy állt a világ elé, mint megmentő, mint szuperhős. Az emberek szerették, még akkor is, ha hatalmas, csak a könyvekben létező alakja feltűnt a kék égen, hogy a megmentésükre siessen. De Derecket ez nem érdekelte, ő valaki mástól várt megbocsátást, szeretet, egy új esélyt.
Hobby: Önmarcangolás felsőfokon, kutatás mibenléte után
Foglalkozás: Szuperhős - alteregója: Sötét Bestia
Extrák: Inaktív karakter, egyjátékos. // Képessége többrétegű, és egészen szerteágazó. A rendkívüli testi erő, a sérthetetlenség, kiváló érzékek sárkányalakjának következménye, akárcsak a hatvanfokos testhőmérséklet, amelyet a benne izzó tűz okoz. Mindemellett képes arra is, hogy a levegő páráját használva vizet, vagy akár jeget köpjön, s ugyancsak manipulálni tudja ezeket akár emberi alakban is. Részleges átváltozásra is képes, akárcsak arra, hogy többszöri levegővétel nélkül leússzon egy óceánt, pőre bőrrel belesétáljon egy lángtengerbe, és túl is élje azt. Az évek alatt azt is megtanulta, hogy bőre automatikus védekező mechanizmusát másokra is kiterjeszthesse egy érintéssel. Igaz, ez hatalmas koncentrációt igényel, de van már olyan erős, hogy ezt meg tudja oldani. Minimális gondolatátvitelre is képes, de csak érzelmek és alaktalan képek formájában. Kilométerekről megérzi a veszélyt, ösztönei rendkívül kifinomultak. Ha éktelen haragra gerjed, teste felizzik, s ereiben folyó vér helyét tűz veszi át, hőmérséklete akár 1000 Celsius fokos is lehet. // A nyakában logó nyaklánc valaha az apjáé volt, amit legidősebb fiú lévén az ő apjától örökölt. A benne lévő anyag: alvó atom, tehát még hasadt fel a magja, aminek ha üvegcséje eltörne, hatalmas katasztrófát okozna. Azonban erről SENKI sem tud. // Kardját ő maga kovácsolta különböző nemesfémekből, és a saját tüzét felhasználva tette törhetetlenné. // Egyenruhája egyszerű, kissé középkorias, amit miatt rendkívül egyedi a szuperhősök között, nem is beszélve a jobb kezén lévő különleges páncélról, ami voltaképp a saját karja, félig átalakulva. A vállán lévő sárkányos díszt is ő készítette. //
Képinfo: - ()
| Engedélyezve: |
2012. 06. 11.
2015. 07. 02.
|
Módosítva: 2015. 07. 02. 16:06:13
Módosította: MarionetteBábu
Státusz: Aktív
|
