Név: Archyadrend
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Magához csábít. Külseje akár a legédesebb méz, és a legfeketébb szurok keveredése. Aki csak ránéz, tudja, soha nem szabad a közelébe kerülni, ezzel szemben, aki csak megpillantja, azonnal a hatása alá kerül. Látványa után mintha életcéljuknak tekintenék, hogy megtegyenek bármit, amit csak ez a csodálatosan félelmetes lény akar, kér, követel, kíván, vagy akár csak rápillant valamire. Népének több szeme van, mint a rendes pókoknak, pontosan 11 szem. Hogy miért, az feltáratlan titok, de igazából nem is nagyon érdeklik őket. Legtöbbször ember alakban becsukja mindegyiket, és csak a két ember szemét hagyja nyitva. Ilyenkor eltűnnek a homlokáról a szemei, nem is tűnik fel senkinek, hogy igazából több szeme van, mint normális lenne. Színe fekete, csillogásuk megbabonázza azt, aki belenéz. Hogy mágia, vagy csak az ő kisugárzása, azt nem tudni, de valószínű, inkább kisugárzás. Hosszú, fekete haja a legfinomabb selyemre hasonlít, mely egészen a földig omlik le, beterítve egész testét. Arca semmitmondó, üres, és gyönyörű. Bőre hulla fehér, mivel nem jár napra, és puha bőre alatt kőkemény izmok feszülnek. Három pár keze van, amiknek ujjaiból hosszú, pengeéles körmök nőnek ki. Visszahúzhatóak, de szerei a fekete, hajlékony, mégis erős körmök látványát, és érzését, ahogyan az áldozatának bőrén végig húzva, vöröslő vér serken ki nyomán. Hátán egy nagy, vörös homokóra alakú jel van, amit haja, és páncélja eltakar, hogy senki ne vegye észre. Ruhát nem nagyon hord, bár a hasától kezdődő, feneke alján véget érő páncélszerű izét annak lehet hívni. Nem szereti, ha valami akadályozza a mozgásban, így inkább csak pasi cserkészés közben vesz föl valami könnyű kis ruhát.
Jellem: Becserkész, elcsábít, megmar, majd felfal. Eredendően bűnös, aki már pete korától fogva arra van kárhoztatva, hogy csábítson, behálózzon, és felfaljon. És ezt élvezi. Lelke sötét, akár hajának legsötétebb árnyalata, gyönyörű külsőbe burkolva. A természet furcsa játéka, hogy a leggyönyörűbb teremtmények a legveszélyesebbek, mint például ő is. Kegyetlen, gyilkos, erkölcstelen természete van, akár csak fajtársainak. Már a petékből kikelve megtanulják, hogy csak a legerősebb maradhat életben, gyengéknek helye nincsen közöttük. Ő pedig a legerősebbek közé tartozik. A vele együtt kikelt testvérei közül csak nagyon kevesen élték túl azt a pusztítást, amit ő okozott anyja nagy megelégedésére. Őrült szenvedéllyel vetette bele magát a testvérei legyilkolásába, ahogyan azóta a férfiak elcsábításába, majd kicsinálásába veti bele magát. Szeret csábítani, legyen az bárki, vagy bármi. Lelkiismeret furdalást nem érez, lehetséges, hogy azt se tudja, hogy mi az. Akár csak azt se tudja, hogy a szeretet, kedvesség, törődés, és a félénkség mit jelent. Na jó, tudja, hogy mit jelent, de érezni soha nem érezte ezek egyikét sem. Nem őrült, ő csak ő. Hideg, akár a fagyos éjszaka, és kíméletlen, mint a legtöbb ragadozó. Szótlan, csöndes, mert ugye kivel, miről beszélgetne? Anyjával? Azzal a nővel, aki gyilkossági kísérleteivel bíztatta arra, hogy senkiben ne bízzon? Testvéreivel, akiket csak azért nem tett el láb alól, mert születés után ők elmenekültek, azután pedig, hogy ne haljon ki fajuk, nem lehet fajon belüli gyilkolás? Vagy az áldozataival? Na, persze… Csak önmagával törődik, számára nem fontos senki, és semmi. Ha elkezdene törődni valakivel, akkor azzal saját fajának alaptermészetét tagadná meg, amit nem mer kockáztatni. Még mielőtt elkezdene bárkihez is kötődni, saját kezével vet véget annak a lény életének, bár nem feltétlenül csak ezért, hiszen genetikailag kódolva van benne ez az ösztön. Egyetlen egyszer volt, hogy majdnem nem ölte meg az aznapi csábítottját, ami majdnem tragédiába torkollott a számára, ugyanis egy kicsit megkedvelte az élénk, egész kedves fickót, akiről végül kiderült, hogy vadász, és majdnem ő ölte meg Archyát. Azóta szívét, lelkét még jobban megkeményítette, és senkit nem enged a falakon túlra. Talán már annyira meg is keményedtek azok a falak, amelyek születése pillanatától szívét védik, hogy áttörhetetlen burkot alkotnak körülötte.
Élettörténet: Egy fekete özvegy alakváltó faj egyik tagjaként jött a világra sok száz testvérével együtt. Már születése pillanatában tudta, hogy gyilkolnia kell. Gyilkolt is. Könyörület nélkül ölte meg a testvéreit, akik irányában egy szemernyi sajnálatot sem érzett. Csak páran élték túl vérengzését, azok is csak azért, mert mikor szembe kerültek vele, okosan elmenekültek, ellentmondva alap ösztönüknek. Vagy pont, hogy hallgattak rá? Mindegy is. A lényeg, hogy ő szívesen megölte volna őket, de a fajuk szabályai szerint, csak a születésük éjszakáján pusztíthatják el más fajtársaikat, a természetes kiválasztódás miatt, utána viszont, még párzás során sem ölhetik meg egymást, hogy fajuk ne haljon ki. Anyja rajongott érte, amit nem éppen normális anyukaként mutatta ki. Megkerülve a szabályokat, más lényeket vett rá, hogy öljék meg kedvenc fiát, csak hogy megtanulja még inkább megvédeni magát. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz – elvet követve sikerült is erősebbé válnia. Egészen addig, amíg egyik éjszaka, egy picikét elgyengült egy férfitől, aki, miután jól a földbe döngölte (szexuálisan), fizikálisan is meg akarta tenni, hogy aztán szemeiből medált készítve, eldicsekedhessen, hogy megölt egy fekete özvegyet. Hát… szépen szólva nem jött össze neki, és az ő szépen kitömött feje díszíti Archya pincéjének falát, csak hogy mindig láthassa, hogy nem szabad elgyengülni, mert a végén megölik.
Hobby: Csábítás, és most ismerkedik a tévével, és a számítógéppel
Foglalkozás: Megtermékenyülés?
Extrák: Fekete özvegy. Fajuk kicsit más, mint a rendes pókok, akik nem tudnak emberekké változni. Ők, mint más alakváltók, föl tudják venni az emberi, és állati alakjukat, amit nem kell a Hold változásaihoz kötni, bár természetesen teliholdkor ők is pókká változnak, és elindulnak vadászni. Amúgy jobban szeretik az emberi testüket, amikor természetük nem változik meg, de nem csak pókokat, és más kisebb rovarokra vadászhatnak, és őket csábíthatják, hanem más, nagyobb testű állatokat, embereket, és más lényeket is zsákmányukká tehetik. Náluk kétféle férfi van, aki termékenyít, és aki megtermékenyül. Vannak női pókok, de ők vannak kevesebben, ezért fejlődött ki, hogy a férfiakat is meg tudják termékenyíteni. Archya a termékenyek közé tartozik, tehát uke. *** Egy óriási, pókhálóval körülvett részen van a palotájuk, ahol a királyi családjuk lakik, ám a legtöbben saját lakást keresnek maguknak. Vannak, akik jobban be tudnak olvadni az emberek közé, így városokban lakhatnak, és vannak, akik kevésbé. Ők elhagyatott, romos, kísértetkastélyokra emlékeztető házakban laknak, ahová az elcsábított áldozataikat vezetik, hogy aztán nyomtalanul eltűntethették őket. Igen, fölfalják. Végül is, pókok, nem? *** Kora tényleg ismeretlen, de elég öreg lehet, ha még csak most ismerkedik a technológiával, nem igaz? De. Sokkal tovább élnek, mint a pókok, vagy mint az emberek, bár pontos időt nem tudni, mert nem nagyon halnak meg természetes úton. *** Munkája nincsen, hiszen nem kell olyanokkal törődnie, mint vásárlás, rezsi befizetés, és a többi, bár mondjuk a fajának rendszerében a munkája az, hogy megtermékenyüljön. Eddig még csak egyszer történt ez meg, szóval vannak gyerekei, akikkel jó családi szokás szerint nem igazán törődik, mert nekik kell megállniuk a saját lábukon. Persze, azért ő nem küld rájuk bérgyilkosokat, és ha kell, feltűnésmentesen segít nekik pár dologban. *** Szemeit, karjait el tudja tüntetni, ha nem akarja, hogy látszódjon rajta, hogy nem éppen ember, bár kisugárzásán ez érződik, viszont nem lehet fölismerni, hogy milyen alakváltó.
Képinfo: anndr (http://anndr.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 05. 10.
|
Módosítva: 2012. 05. 10. 00:00:07
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
