Név: Cole
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: „Óvakodj a fekete embertől!” – hajtogatták a pszichiátriai kezeltek. Már napok óta ezt motyogták, de egyik éjjel már szinte ordították. Sötét, késő este volt, éjfél körül lehetett. Minden száj, mely nem volt lekötve kísérletezés céljából, ezt a baljós mondatot harsogta. Valaki halkabban, valaki szinte üvöltötte, más pedig rettegve meredt maga elé, ezt suttogva. Ők tudták. Tudták, hogy kitől kell óvakodni, ki elől kell menekülni, hogy ne vegye észre őket az a valaki, de az orvosok mégis leszíjazták őket, hogy ne menekülhessenek. Mert ők nem tudták. Tudatlanul maradtak a biztos pusztulásban, ahelyett, hogy a kezeltjeikre hallgatva menekültek volna, akár a világ végére is, csak hogy ne találjon rájuk. Hirtelen kihunytak a fények. A kezeltek hangos sikolyokban törtek ki, az orvosok fejvesztve próbáltak újra világosságot gyújtani. Nem sikerült nekik. Valahol fellobbant egy fénysugár. A lekötözött emberek vadul próbáltak szabadulni, karjukba belevágtak a bőrszíjak. Szinte csontig vájt a húsukba, de így sem tudták elszakítani és elmenekülni. Egyetlen egy ember élte túl azt az éjszakát azért, hogy aztán elmesélhesse, mit látott. Vértől csöpögve lépett ki a pszichiátria ajtaján, ahol a sikolyok miatt, már rendőrök várták. Bevitték a fogdába, és bár kihallgatták, semmi értelmeset nem tudott mondani, így gyilkosság miatt bezárták, és halálra ítélték. A kihallgatás során egyetlen egy mondatot ismételgetett, előre-hátra dülöngélve: „Óvakodj a fekete embertől!”. A fogdában töltött napokat a szoba sarkában töltötte, összegubózva, és a halálára várva, de igazából azt sem tudta, hogy hol van, mi történik vele, hiszen bele volt zárva elméjének, emlékeinek fogságába. Mikor az áramos székhez vezették, hirtelen, mintha elméje kitisztult volna, és mikor leült, szinte transzban a rendőrök szemébe nézett, majd rettenetes hangon, vígan fölnevetett. „Ezzel nem értek el semmit! Én már örökké itt maradok” – kacagta hátborzongatóan, majd mintha kiszállt volna belőle valami, a feje a vállára bukott, és kitisztult a tekintete. „ Félelmetes volt. Hosszú fekete haja vadul lobogott a saját maga gerjesztette szélben, pillantása éles volt, akár a fejlékeléshez használt szike. Vörösen, sárgás lánggal fénylett szemei a legfélelmetesebb dolog volt, amit csak láttam, mégis, mindenkit megbabonázott. Meztelen teste, akár egy párduc, úgy mozgott, és szinte siklott a levegőben. És akkor elkezdte. Először feje kezdett el vadul mozogni, föl-le, oldalra, majd a főorvos előtt termett, és…” - Hirtelen, mintha elvágták volna a halálraítélt értelmes beszédét, elnyelte mondatának többi részét. A rendőrök csak megrázták fejüket, majd beindították az áramot, amitől az elítélt remegni kezdett. Utolsó szavai még sokáig visszhangoztak a teremben: „Óvakodj a fekete embertől!”
Jellem: Őrült, de szó szerint. Az állítólagos gyilkos elfogása után kigyulladt a pszichiátria. A helyszínre kiérkező rendőrök nem tudták eloltani a tüzet, mely vad lánggal égett, mintegy jelzőfényként az éjszakában. Pár óra alatt az egész épület leégett, semmit nem tudtak megmenteni belőle, egyetlen egy aktát kivéve. Ezt az aktát nem is akarták megmenteni, éppen csak nem égett el valami miatt, csak a széle pörkölődött meg egy picit. A szakértők ezt azzal magyarázták, hogy… foggalmuk sincsen, mi történt. Mikor belenéztek az aktába, a mellékelt fotóról egy helyes, bár kissé zilált állapotban levő, hosszú hajú férfi nézett vissza rájuk. Haj, és szemszínét nem lehetett megállapítani a fekete-fehér kép miatt, de elég sötétnek látszott mind a kettő ahhoz, hogy fekete legyen. Ahogy tovább olvasták az aktát, rájöttek, hogy egy kezeltté volt. Mindenféle meglepő dolog volt benne, kezdve a férfi jellemzőivel, egészen a magyarázatig. A férfit azért kezelték, mert valami furcsa betegsége volt, ami görcsökkel, félrebeszéléssel és beszámíthatatlansággal járt. A férfi nem tudott rendesen beszélni a betegsége miatt, teljesen össze-vissza dolgokat dadogott, mindenféle meg nem történt eseményről, mint például a pszichiátria igazgatója általi gyilkosságról. A rendőrök agyában, ahogy ezt olvasták, egyre inkább kirajzolódott, hogy talán nem is volt őrült az a férfi, csak a kezelései, folytonos elektrosokk terápia miatt bomlott meg az agya. De nem tudták bizonyítani. Az összes tanú, és részt vevő meghalt, vagy az állítólagos gyilkos kezétől, vagy, ahogyan az a férfi, akié az akta volt, már jóval előbb. Már pedig érdemes lett volna kivizsgálni rendesen az ügyet, mert akkor lehet, a fekete ember, ahogyan az aktából meg lehetett tudni, Cole, megnyugodott volna. De nem vizsgálták ki, így nem nyugodott le. Már-már teljesen megbomlott elméjét elborította a gyűlölet és a harag. A két legveszélyesebb érzés, melyek sok-sok ember halálát elhozhatják, főleg, ha éppen egy őrült érzi ezeket, akinek nincsen meg az az erkölcsi értéke, ami kellene ezen érzések kezeléséhez. Bár régen teljesen normális ember volt, kedves és segítőkész, kicsit tipikus amerikai, de Cole-t mára már szinte csak az őrülete, haragja táplálja, amit a pszichiátriai intézet alkalmazottjai iránt érez, és csak néha-néha pislákol fel benne egy kis emberi, nyugodt érzés, csak ritkán tisztul ki az agya annyira, hogy más szellemek megszólíthassák, és agresszivitás helyett válaszokat kapjanak. Különben halálának minden percét az tölti ki, hogy újra, és újra, és újra átélje annak az éjszakának a történéseit, illetve a pszichiátriába kerülését, és az ott töltött napokat. No meg az általa megölt emberek szellemeinek szenvedéseit hosszabbítja. Többen nem kerültek át a más világra az akkor meghaltak közül, így a kezelteket a saját oldalára állítva, ők „kezelik” az akkori ápolóikat, orvosaikat. Mi ez, ha nem őrület?!
Élettörténet: Cole aktájából elég sok dolog derült ki a rendőrök számára, több, mint amit más betegekről olvashattak volna. Az 40-es évek Amerikájába született. A Rock & Roll életérzés kezdetén élte tinédzser korszakát, tipikus amerikai menő srác volt, bár kissé lázadó is, mert, ellentétben a divatos rövid hajjal, ő hosszúra megnövesztette haját. Sokan csúfolták is emiatt, de a lányok, és pár fiú is, a lábai elé omlottak, mikor meglátták, ahogyan a motorát lovagolja. Kamaszkora után kicsit megkomolyodott, de haját soha nem vágatta le, még munkája érdekében sem. Mint akkor mindenki, Elvis és Sinatra sikerein felbuzdulva, ő is zenész akart lenni, de csak az autószerelésig jutott el. Egy egész jól menő kis autókereskedésben dolgozott, szerelőként, mikor egy éjszaka, mikor hazafelé tartott, egy gyilkosságnak volt szemtanúja. Egy igen ismerősnek tűnő férfi épp egy nőt fojtott meg, majd mikor megölte, Cole felé fordult. Az autószerelő próbált elfutni, de a férfi gyorsabb volt nála, és leütötte, de annyira, hogy összerogyott. Fölébredni már a pszichiátriai intézetben ébredt föl, épp egy elektrosokk kezelés közben. Hiába kiabált, könyörgött, a nők és férfiak nem foglalkoztak azzal, hogy ő nem őrült, simán folytatták tovább a kínzását. Sikolyai sokszor hallatszottak föl az évek során, míg nem az egyik „kezelés” alkalmával, mikor szemeit kipeckelték, hogy nyitott szemmel figyelje a vele szemben levő tükörben, teljesen éber tudattal, ahogyan meglékelik az agyát, amiatt, mert biztosan ott van az őrülete forrása. No meg azért, hogy a katonai kísérletekben „önkéntesként” használták, és kíváncsiak voltak, ez milyen hatást ér el a „kezelten”. Természetesen belehalt. Ami nincsen benne az aktájában, az az, hogy amikor szíve és agya megállt, a lelke nem távozott el a mi világunkból, hanem bosszúálló, dühös szellemként itt ragadt azért, hogy megbüntesse az őt kínzókat. Legalábbis szerinte ezért maradt itt. Hogy mi az igazság, azt senki sem tudja, főleg, hogy nem is érdekli őt az igazság, csak a bosszú.
Hobby: A pszichiátriai intézetben, ahol meghalt, kísérteni, és az általa meggyilkolt szellemeket kínozni, miközben újra átélik az akkor történteket
Foglalkozás: Kísértés
Extrák: Cole egy olyan szellem, akit csak azok láthatnak, akiknek van valami kis paranormális képessége, és akkor is csak olyankor, mikor vagy elveszti a kontrollt önmaga felett, vagy akarja, hogy meglássák. Ez általában vagy olyankor van, mikor nagyon-nagyon dühös, vagy teljesen tiszta a tudata, és beszélgetni akar. Ez csak nagyon ritkán szokott megtörténni, de már volt rá példa. *** Az általa fölégetett pszichiátria helyére egy újabb intézmény épül, ami jóval korszerűbb, modernebb és emberibb, de mégis csak pszichiátria, így eléggé fenntartással kezeli a dolgokat. *** Mikor éppen nem kínozza a többieket, a világot figyeli, hogy mik változtak meg a halála óta. *** Bele tud bújni mások testébe, és használni is tudja azt, de nem igazán szokta akarni ezt.
Képinfo: Syrkell (http://syrkell.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 04. 05.
2012. 06. 21.
|
Módosítva: 2012. 06. 21. 18:05:27
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
