Név: Horigome Ichibe (Pureto)
Kategória: Yaoi
Feltöltő: timcsiikee
Kor: 18
Külső leírás: Kivételes gyönyörűség, talán ezért is „drága” és „kedvenc”. Persze ez elég különös megfogalmazása a külsőnek, de foglalkozásából kiindulva már valamivel érthetőbb a helyzet. Egyedül szemén látszik, hogy némi európai vér kavarog benne, hiszen hihetetlenül kék, nem annyira keskeny mandula vágású, mint az átlag japán fiúknak, és ettől csak még helyesebb az amúgy is gyönyörű és sima arc. Ajkai haloványak, dúsak, nem igazán látni rajta mosolyt, s talán épp ezért sima a bőr szája körül is, mert a mimika valahogy kezd kihalni belőle. Haja ében fekete, selymes, ápolt, mindig rendezett, de a szög egyenes tincsek néha elég rakoncátlanul tudnak viselkedni. Alkata karcsú, szálkás, törékenynek tűnő, puha sápadtas bőr jellemzi, de mindenképp hibátlan, hiszen kötelező ápolnia. Nem túl erős, de egyáltalán nem olyan gyenge, mint amilyennek néha látszik. Ha épp nem dolgozik, akkor elegánsabb ruhákat kell viselnie, ami kiemeli amúgy is sármos, helyes megjelenését. Az ilyen ruházatokat lezserebbül hordja, felső két gomb minimum ki van kapcsolva, és zakózsebében, van gomblyukban mindig található egy virág. Kicsit talán magasabb mint a korabeli átlag japán fiúk, ezért is talán a külföldi vér a felelős.
Jellem: Nem csak férfiak, hanem a nők körében is elég népszerű. Ha épp nem „dolgozik” akkor elegáns öltözetben jár kel, és random, aznap akivel épp találkozik, és az első nő akit igazán szépnek és csinosnak talál, annak adja a ruhájában lévő virágot. Ez francia vérre vall, amit anyjától örökölt, szinte akaratlanul. Ichi tudja is magáról, hogy helyes, hisz bolond lenne nem elhinni több száz ember véleményét, akik váltig állítják, hogy vonzó és kivételes szépségű fiú létére. Ettől függetlenül nem azaz egoista fajta, de nem is szerény, egyszerűen csak „elfogadom és kész” stílusú. Magával nem igazán törődik, mások jobban érdeklik. Szabályok szerint él már kicsi kora óta, így nem tudja megérteni azokat, akik nem képesek az életük szabályait betartani, humánus keretek között. Mosolyát ki kell érdemelni, de őszintén még soha nem mosolygott senkire, a kért mosoly pedig csak mű, egy álca, amelyet kisebb profizmussal alkalmaz akkor, amikor kell. Megtanult úrrá lenni az érzelmein, arcának reakcióin, habár testére ez annyira már nem igaz, de sokkal fegyelmezettebb bárkinél. Nehéz felizgatni, nehéz kihozni a sodrából, nehéz kizökkenteni. Keveset beszél, épp amennyit kell, jó hallgatóság, nem fecseg. Néha amíg meg nem szólal, az ember azt hinné, hogy siket és néma, pedig gyönyörű hangja van, habár vallomása szerint énekelni nem tud.
Élettörténet: Kisgyerekként árvaházba került, de nem töltött ott sok időt, hisz szinte azonnal örökbe fogadták a gyönyörű fiút. Az örökbe fogadó szerencséjére és Ichi balszerncséjére egy alvilági alak bukkant rá, véletlenül az Ő árvaházába került a fiú és azonnal felfigyeltek rá. Alig öt éves kora óta különös képesítésben részesült. Amint megtanulta az alapokat, mint írás, olvasás, számolás, történelem és ami kell, rögtön elkezdték neki megtanítani, hogyan kell uralkodni arcán, izmain. Gyakorlatok, meditációk és kiképzések sora áll a mára már felnőtt fiú mögött, s lassan több mint két éve hogy egy olyan helyen dolgozik, amit szintén mostoha apja üzemeltet. A férfi soha nem tekintett fiaként Ichire, mindinkább élő és lélegző tárgyként kezelte, aki tökéletes üzleteléseihez. Nem egyszer teljesen kihasználta már a fiút, és Ichi nem ellenkezhetett ez ellen. Néha a már idős férfi fiaként mutatja be fogadásokon vagy egyéb rendezvényeken a fiút, viszont ez a ritkább alkalom, hogy emberek között van. Eredeti munkája igen különös (ebből származik zsebpénze, és azért dolgozik, hogy megbecsülje a pénzt). Nem más, mint egy étteremben tányér. Nem vicc, valóban tányérként funkcionál egy étteremben, ahol rajta szolgálják fel a finomabbnál finomabb ételeket. Mostoha apja itt szokta lebonyolítani az üzleteit, mindig fiát használja „étkészletnek” ilyenkor, hisz benne „megbízik”, avagy ismeri, hogy nem kotyog el semmit.
Hobby: imádja a virágokat, főként a rózsákat, és egyszer szeretne virágkötészetben dolgozni, de ez csak hiú ábránd, dédelgetett álom.
Foglalkozás: tányér
Extrák: Az évek során amíg megtanították neki, hogyan uralja érzelmeit és reakcióit, kissé kikoptak az idegei, főként a testében. Egy simogatás vagy egy jó helyre adott csók még nem hozza lázba, ezért is nehéz őt magát felizgatni. Mivel tányérként dolgozik, így folyamatosan hozzáérnek bárhol, ahol elérhető, így egyre jobban hozzászokott ahhoz, hogy néha megpróbálkoznak a felizgatásával. Eleinte a saját apja próbálta ezt ki, sikerült is neki nem egyszer, de meg is kapta utána a leckét, s azóta sokkal nehezebb bármilyen kényeztetéssel elérni a kívánt hatást nála. *** Zárójelben beceneve található, ami azt jelenti, hogy tányér.
Képinfo: guanyibl ()
| Engedélyezve: |
2012. 03. 25.
|
Státusz: Aktív
|
