Név: Ifj. Sebastian Millborrow
Kategória: Fantasy
Feltöltő: MarionetteBábu
Kor: 22
Külső leírás: Gondolom nem idegen számodra az éjszakába burkolózó temető gondolata… Végtelen csend, félelemmel eltöltő nyugalom. Kiráz a hideg a látványára, hevesebben kezd el verni a szíved, a levegőt pedig fojtogatónak és elhasználtnak érzed. Furcsa izgalom jár át, lábaid futásra készek, remegnek. Tekinteted sebesen jár-kel a tájon, sírkőről-sírkőre ugrál, a kriptákat pedig tudatosan kerülöd ki pillantásoddal. Észreveszed a gödröket, szinte húz a mélysége, a sötétsége, mintha le akarna rántani. Igazam van? Lehet, hogy még nem gondolod így, de hidd el nekem, amint megismered őt, a temető ilyetén elbeszélése sokkal inkább vonzóbb lesz számodra, mint az Őmaga, a látványa. Átható szemek, vesébe látó, végtelenül rideg, mérgező zöld pillantás – a teljes érdektelenség és a pusztító sötétség valami undorítóan gyönyörű keveréke. Egyszerűen arra ösztönöz, hogy belenézz abba a mélységesen mély kútba, kényszerítve önmagadat, hogy végzetedbe menetelj. Ellenállni lehetetlen, akárcsak hátborzongatóan helyes arcának. Lerí róla, hogy nemesi származású, kékvérű férfi. Az önelégültség és a ravaszság egyszerűen befészkelte magát a vonásaiba, kifejezéstelen arckifejezése, mellyel általában a világra tekint igazán jó álca, elvonja a figyelmet a mimika mögött rejtőző pokolról. Ha mosolyogni látod, megfagy benned a vér, mozdulni sem bírsz, olyan gyilkos és gonosz. Aztán a második pillanatban már elpirulsz vagy leszeged fejed, hatalmassága és jó kiállása térdre kényszerít, nem hagy más kiutat, mint az önkéntes behódolást. A libabőr végig rajtad ül, nem ereszt, hisz árnyékként borul rád teste magassága. Hiába úriember, hiába arisztokrata, valamiért inkább gondolod ellenfelednek a harcmezőn, egy aljas módszerekkel ellened törő harcosnak, mint odaadó, hű lovagnak. Karizmatikus jelenség, lenyűgöző férfi. Csak éppenséggel halott. Így aztán, soha, de soha többé nem láthatod „emberi alakját”. Csupán egy furcsa, különös idegen, kinek pillantása megfagyaszt, mosolya egyszerre rémiszt meg és csábít magához.
Jellem: Teljesen „egyszerű”, intelligens férfi, harmonikus gondolatokkal. Minden ízében és reményében különösen gonosz, nem evilági. Filozofikus vonulatai egy poszt-apokaliptikus világ előidézői. Lelke sötét mélyén száz és száz démon lakozik, falják és fertőzik a még megmaradt emberségét… Anno, sötét éjjelenként a Ház előtt állva, várva valami sorsfordítóra, mindig a halandóságon elmélkedett. Az öröklét csábítónak bizonyult számára, oly’ kecsegtetőnek, oly’ megnyerőnek. Ha már a terveknél és a jövőnél tartunk, megszállottan hatalommániás, számára az erő olyan dolog, amit földi ember nem ismerhet. A kezdet kezdetén az öngyűlölet, mely elméjét emésztette halandósága miatt, aggodalommal töltötte el apját és lágyszívű anyját. Aztán, lassacskán a Hangok, azok a mélységből feltörő, szinte lángoló Hangok a fénybe – vagy a sötétségbe – vezették őt, elárasztva azzal a hatalommal, amire mindig is vágyott. Amúgy is csábító arca és új bűvereje meghozta a várva várt álmokat. Nagy reményeket fűzött, eszelős gondolatok fogalmazódtak meg benne. Ravaszsága nem ismert határokat, és senki sem jelentett számára akadályt. Nem számított az emberi lélek törékenysége, vagy az erős akaratok megtörése, mindent és mindenkit eltörölt a Föld színéről, aki az útjában állt. Céltudatossága és kellően motivált gonoszsága a Sátáni jelzőt hívta az öregek ajkára, megremegtette a kisgyermekek gyomrát, akik félve léptek vissza az árnyékba, akárhányszor elvonult előttük. A fiatal és kissé idősebb hölgyek lenyűgözése nem jelentett számára túl nagy kihívást, pillanatok alatt, mindenféle bűntudat nélkül kihasználta helyzetüket. Miért tette mindezt? Miért vált azzá, aki? Mert megtehette, különleges volt. Az ő sorsa már akkor eldőlt, mikor még ember nem létezett ezen a bűnös bolygón. A kezdetektől tudta, mélyen belül érezte, hogy az ő idejére még várni kell, várni, hosszasan készülődni a fináléra, ami az élet fintoraként Samhain éjszakáján kopogtatott be szülőházának viktoriánus ajtaján.
Élettörténet: Ifjabb Sir Sebastian Millborrow, született 1856. október 31-én, Burlingtonban, Vermon városában. Anyja, Lady Evangeline Woudensly nemesi vérből származó grófnő. Apja, Sir Sebastian Millborrow szintén kékvérű gróf, a város pénzügyének kezelője, bankár. Családja tiszta haszonból született gazdagsága a környék összes nemesét és szegényét irigységgel töltötte el. A hatalmas vagyon határtalanságot és jólétet biztosított a família számára, hosszú generációkon át. Ám ez nem volt mindig így. Még Sebastian születése előtt, a házaspár szörnyű adósságban úszott, az ifjúpár által kiválasztott telek és az arra épülő ház minden pénzüket elnyelte, a folyamatos halálesetek és az őrült tettek a legtöbb munkást és építészt egyszerűen elijesztette. „Átkozott az a föld” – mondogatták sokan, de nem hittek az ott évtizedek óta élő időseknek – pedig bár megtették volna! A sok kölcsön, késedelem és viszontagság után a ház végre felépült, és a Whisperer Hall nevet kapta. A kúria maga volt a gyönyör, egy csoda a században és az egyik legszebb épület. Impozáns ház, telve különös vibrálással. A beköltözés után nem sokkal a házaspár pénz- és magánügyi helyzete egyre feljebb ívelt. Sir Sebastian Millborrow bankjában beindult az élet az emberek jöttek és csak jöttek, szerencséje nem ismert határokat. Egy éven belül megszületett első és egyetlen gyermekük, ifjabb Sebastian Millborrow, akit apja, nagyapja és dédapja után neveztek el. A gyermek születésének körülményei súrolták a természetfeletti határait. A ház mintha életre kelt volna, dédelgette az anyát és magzatát (egyébként napra pontosan jött a világra), a kilenc hónap alatt mindentől megóvta az asszonyt – még az esetleges balesetektől, az engedetlenkedő, lázadozó szolgáktól. Minden nyugtalanítóan tökéletesen folyt le – leszámítva ugye a szülést. A világrajövetel napján, mely egyébként pontosan Samhain éjjelére esett, kísérteties és brutális nap volt. Ház, mintha életre kelt volna, a falak megremegtek, a folyosók végtelenné váltak. A csodálatos kertet, melyet eddig üde, szépséges vörös rózsák laktak, azon az éjjelen, félelmetes, halált árasztó buja növényeket lepték be, az eddig ezer-színben pompázó szirmok vagy a sorvadás útjára léptek, vagy a sötétség jelét öltötték magukra. A tekintélyt parancsoló kovácsoltvas kaput tövises indák fonták be, egészen elviselhetetlenné és megközelíthetetlenné téve a birtokot. De ami odabent történt, az maga volt a pokol. Az árnyékok mintha életre keltek volna, s fizikai valót öltve senkit sem engedtek az asszony közelébe. A szenvedés hangjai, azok az átkozódó sikolyok beleívódtak a falakba, a bútorokba – mindenbe. Hosszasnak tűnő, kínokkal és fájdalommal teli, de meglepően rövid idő alatt világra jött a család egyetlen sarja Sebastian Millborrow, az Ifjabb. A gyermek csendes volt, sosem sírt. Meredten bámult maga elé, mosolytalan arcocskáján felfoghatatlan titkok ültek. Gyermekként, fiatalként majd ifjú úrként sosem volt rá panasz. Népszerű társaság volt, egy igazi jó fogás. Modoros viselkedése és udvariassága miatt hírneve megelőzte, ahogyan azt is tudta minden jóra való ember, hogy valami nem stimmel a Millborrow házban. Már maga a kúria rémisztő külseje, mely egyiknapról a másikra vált olyanná, amilyenné. Arról pedig beszélni sem mertek, hogy hány ember tűnt el azon az átkozott földön… Ami pedig a legkülönlegesebbé tette a birtokot, a családi hirtelen halála. Ifjabb Sir Sebastian Millborrow holtestére - a legendák szerint – Lady Evangeline Woudensly szobalánya, Gulienne talált rá. Az ifjú felakasztva lógott a hatalmas könyvtárszoba fenséges csillárján, arcán elégedett gonosz mosoly ült, arcára pedig hideg, véres könny alvadt. A borzasztó csapást követte a Lady bánatgyilkossága. Szíve nem bírta a fia elvesztése felett érzett fájdalmat, így egy cseppnyi arzén segítségével jobblétre szenderült. A birtok „ura” pedig egy különös baleset következtében, földjének területén, miközben a kétségbeeséstől vezérelve orvosért futott, halálát lelte. A Ház teljes személyzete rejtélyes körülmények között, nem tudni hová vagy mikor, de eltűntek. 1878. október 31-én, az ifjú örökös születésének napján, Whisperer Hallra hosszas csend borult.
Hobby: -
Foglalkozás: Szellem - tehát másokat ijesztget? Maybe...
Extrák: Inaktív, egyjátékos karakter. // A karakter történetének minden pontja kitaláció, sem a születési, sem pedig a halálozási dátum nem kötődik semmilyen kísértethistóriához. A ház elnevezése (Whisperer Hall) az én fejemből pattant ki. A szövegben szereplő személynevek semmiféle módon nem kötődnek a valósághoz, ha történelem folyamán mégis léteztek volna ilyen nevű arisztokraták, az csupán a véletlen műve.
Képinfo: Nem az én munkám gyümölcse, én csak felhasználom. ()
| Engedélyezve: |
2012. 03. 15.
2015. 07. 02.
|
Módosítva: 2015. 07. 02. 16:54:24
Módosította: MarionetteBábu
Státusz: Aktív
|
