Név: Lucan Zachariah
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Silvery
Kor: 17
Külső leírás: Rideg, lehengerlő kisugárzása van, egy pillantással képes megdermeszteni, elnémítani maga körül a világot. A sötét, fenyegető aurának és a hírhedt hidegvérének köszönhetően fiatal kora ellenére már most hatalmas tekintélyre tett szert. Gyönyörű, vonzó, ellenállhatatlan fiatalember lehetne, de a hibátlan, szoborszerű arcvonások nem ismernek őszinte mosolyt. Amolyan hideg, megérinthetetlen szépség. Az elbűvölő, éles tőrként hasító smaragdzöld szemekben mindig megvetés és komor unottság tükröződik, mintha a körülötte lévő világot nem is érzékelné, mintha egy szinttel mindenki fölött állna, mintha neki az egész élet csak egy unalmas és vontatott, lassú folyású játék lenne, amit akarva-akaratlanul, de kénytelen végigjátszani. Talán így is érzi, és ez teszi őt olyannyira veszélyessé. A jeges aura ellenére minden vele töltött pillanatban úgy érzi az ember, mintha a tűzzel játszana. Kockázatos, rémisztő: soha nem lehet tudni, hogy mi jár a fejében, és a sötét tekintet valóban halálos titkokat rejt. Az arcát mindig magasan tartja, a gőg és a felsőbbrendűség már messziről sugárzik a tartásából, a mozdulataiból. A mozdulatai többnyire lassúak és elegánsak, fenyegetően ráérős, mintha játszadozna, önmagát szórakoztatja az erőltetett lomhasággal, pedig ha egy küldetés megköveteli, senki nem érhet a nyomába. Közelharcban inkább hagyatkozik a fürgeségére és a logikai lépésekre, mint a testi erejére, és ez lerí karcsú, törékeny látszatot keltő alakjáról is. A ruhái mindig tiszták és elegánsak: egyértelműen jelzik a társadalmi hovatartozását, nyíltan gyűlöli és lenézi a parasztok mocskát.
Jellem: A hideg távolságtartás egy páncél, amit gyermekkorában húzott fel maga köré. Irtózik mások társaságától, nem találja a helyét a világban és a keserűség mély, marcangoló gyűlöletet ébreszt a szívében. Belenevelték a mágiahasználók iránt érzett kötelező gyűlöletet, és talán máig ez az egyetlen őszinte érzés, amit átélt. Az egész élete egy színjáték, hosszú évek óta egy hajszálvékony kötélen táncol, ami bármelyik pillanatban elszakadhat alatta. Tudja, hogy ha kiderül, hogy valójában ő is egy, azok közül, akiket üldöz, valószínűleg saját kézzel végeznének vele a szülei, még mielőtt véletlenül híre megy a szégyenteljes titoknak. A saját védelme érdekében kerüli az emberek társaságát, és ezt a gőggel és az egoizmussal magyarázza. Nem ereszkedik le mások szintjére, mindenkitől tartja az egy méter távolságot, mintha attól félne, hogy ragályos betegséget terjesztenek. Megszokta a magányt, hisz nem ismeri a barátság vagy a szeretet melegét. Betegesen undorodik a fizikai érintkezésektől, akárhova megy, vékony bőrkesztyű fedi el az ujjait. Aki megérinti, meghal. Ha valaki véletlenül rájön a féltve őrzött titkára, még azelőtt véget ér az élete, hogy felfogná, mit is látott. Belekényszerítette magát a lelkiismeretlen gyilkolásba, hozzászokott a bűntudat forrongó marcangolásához és az álmatlanul átvergődött, soha véget nem érő éjszakákhoz. Nagyon nehezen alszik el, és ha mégis sikerül, a rémálmai nem hagyják nyugodni. Ha a mágia nem erősítené a testét, valószínűleg már belehalt volna a kialvatlanságba. Gyűlöli az éjszakákat, a sötétség fenyegető hívogatását. Gyűlöli az állatot, ami benne rejlik és ami néha az akarata ellenére is felszínre tör. Mindent gyűlöl. Az egész világot, az életét, a gyilkolást, az embereket, a mágiahasználókat, az erőszakot, a durvaságot és a kegyetlenséget ugyanúgy, mint mások mosolyát és a poros földút piszkában játszadozó, édesen nevetgélő kisgyermeket.
Élettörténet: Rosszkor született rossz helyre, már a világra jöttével megpecsételődött, elrendeltetett a sorsa. A szülei a király leghűségesebb bérgyilkosai voltak: inkvizítorok. Talán nem is szerették egymást, talán csak a hideg számítás és az érdekek kötötték össze őket. Egy ilyen nász gyümölcseként a meleg, szerető család és a boldog gyerekkor kezdettől fogva elérhetetlen álom volt számára. Hat éves koráig nevelők és szolgák tanították, miután elég idős lett hozzá, az apja vette át a kiképzését, hogy belőle is hidegvérű gyilkost faragjon. Sikerült. Már gyermekkorában kiemelkedő tehetségről tett tanúbizonyságot a harcművészetek és a logika, a stratégiák kidolgozása terén. Meglepően fiatalon, tizennégy éves korában már megkapta az első önálló küldetését, hamar feljebb küzdötte magát a ranglétrán és a szülei mellett elfoglalta a helyet a király leghűbb emberei között. Minden úgy alakult, ahogy a szülei eltervezték. Majdnem minden. Szerencsére elég sokáig szunnyadt a testében rejlő mágia, mikor felszínre tört, már elég idős volt hozzá, hogy tudja: senkinek nem árulhatja el. Apró gyermekkora óta arra nevelték, hogy a mágiahasználók nem emberek, hanem megvetésre méltó vadállatok, mutánsok, akiket ki kell irtani, el kell törölni a föld színéről. A tizenkét éves, még gyermek, de felnőtt viselkedésre kényszerített fiú összezavarodott. Nem tudta, hogy mi történik vele, rettegett, hogy kiderül, rettegett, hogy még azt is elveszíti, amit olyan nehezen szerzett meg: a szülei büszkeségét. Ez volt az egyetlen dolog, ami hajtotta. Szeretetet soha nem kapott tőlük, ezért ösztönösen küzdött azért, hogy legalább elismerjék. Mi történne, ha kiderülne, hogy mágiahasználó a gyermekük? Szégyent hozna rájuk. Egyáltalán hogy történhetett? És miért? Miért pont ő lett mutáns, mikor szívből gyűlölte őket? A félelem, a szorongás még erősebb bizonyítási kényszerbe hajszolta, így vált ilyen fiatalon a mágiahasználók egyik legeltökéltebb üldözőjévé. Őket okolja azért, ami vele történt, úgy érzi, mintha megfertőzték volna.
Hobby: Nincs olyan dolog, amiben örömét lelné.
Foglalkozás: Inkvizítor
Extrák: Tizenegy éves volt, mikor az apja elvitte az első küldetésére, és ekkor ölt embert életében először. Soha senkinek nem árulta el, de végtelenül hosszú, álmatlan éjszakák követték a tettet, és az álmaiban azóta is sokszor kísérti a látvány, ahogy a mágiától izzó, könnyes szemek gyönyörű fénye kialszik. Gyűlöli magát érte, de fájdalmat okoz neki a gyilkolás, és ezt a fájdalmat szándékos kegyetlenséggel ellensúlyozza, így bünteti magát a gyengeségéért. || Alakváltó: farkassá tud változni, és ebben az alakban érti a nyelvüket, tud kommunikálni velük. A kiemelkedő látása, szaglása és az emberfeletti gyorsaság emberi alakjában is megmarad. Ha sok ideig nem változik át, a testében felgyűlik a mágia, és a szemei smaragdszínben izzanak.
Képinfo: Mezamero (http://mezamero.deviantart.com/art/Reflection-195546550?q=favby%3Asilvery997%2F39020877&qo=575)
| Engedélyezve: |
2012. 03. 12.
|
Státusz: Aktív
|
