Név: Antonio S. Albietri
Kategória: Fantasy
Feltöltő: ef-chan
Kor: 28
Külső leírás: Ha valahol megjelenik, nem marad észrevétlen, a legdivatosabb és legjobb stílussal rendelkező férfiak s valahogy silánynak tűnnek eleganciája és fennköltsége. Olyan, mint egy jól megkomponált zenemű, minden harmóniában van rajta. Magas, de nem égimeszelő, arányos, izmos, de nyúlánk és könnyed, légies mozdulatainak köszönhetően arisztokratikus hatást kelt. Ruhái mindig patyolattiszták, pontosan vasaltak, keményítettek, úgy állnak, ahogy az elő van írva a nagykönyvben. Kiegészítőket nem hord, csak férfias darabokat. Mandzsettagombok, övek, díszes nyakkendők, nyaksálak a kedvencei. Haja természetesen hamuszürke, szemei pedig szokatlanul világosbarnák, egyesek szerint a szín kölcsönözte melegséget az ördögnek ajándékozta tehetségéért cserébe, s valóban, ha csak szemeibe pillantunk, s nem lágyítja őket kellemes arcvonása, lágy mosolya, könnyedén érezhetjük, egy eszelős elmebeteg szemeibe merültünk végzetesen. S erre rá is erősít: fekete szemceruzával füstösre festi folyton a szeme környékét, kiemelve őket. (A korban természetes volt, hogy a férfiak is sminkelik magukat valamennyire).
Jellem: Öntudatos és büszke fiatalember, akit tehetsége talán kissé elvakulttá tett. Mivel nem találkozott szembe még olyan valakivel, aki valódi konkurenciát jelentett volna a számára, művészi magabiztossága bizonyos szintig beképzeltté tette, s igen érzékenyen érinti minden olyan jellegű támadás, amelyben lényegében valami ismeretlen fiatalembert olyan tehetségnek rebesgetnek, aki felülszárnyalhatná, és megingathatná zenei pozícióit az udvarnál. Mindene a zene, így ha ez megtörténne, az a végletek felé is elsodorhatná. Alapvetően arrogáns, szenvedélyes ember, aki érzelmeit százhúsz százalékon éli meg, hevesen égve, legyen szó szerelemről, gyűlöletről, sajnálatról vagy akár elhivatottságról. S még ha az érzés rövid idejű is, míg létezik, temperamentumosan karakteres, olaszos hevülettel van jelen. Bár több jó partinak számító úrihölggyel is összehozták a pletykák, egyelőre nem kötelezte el magát, s az igazi, mindent elsöprő, akár önpusztításba forduló, nagy szerelem még ezidáig elkerülte. Bálokon, előadásokon kellemes, művelt, intelligens társaság, de bizalmasan csevegni nem fog, távolságtartása hozzátartozik nimbuszához, elérhetetlen titokzatosságához, és erősíti a köré fonódott pletykákat.
Élettörténet: Olaszországban született, Legnanoban, nagypolgári családban. Tanulmányait Velencében végezte, itt figyelt fel zenei tehetségére egy neves karmester, s pártfogásába véve Bécsbe vitte, s célirányosan kezdte a zenére nevelni, s bevezetni az udvari életbe a fiatal zeneszerzőt. Húsz évesen írta meg azt a vígoperáját, amely végre kiemelte az ismeretlenség homályából és meghozta számára a pártfogója által megjósolt elismerést és sikert. Innentől kezdve megállíthatatlanul ível felfelé a karrierje, négy évnyi serény munka következett, operákat, kisebb zeneműveket szerzett, amelyek sorra elnyerték a közönség tetszését, olyannyira, hogy amikor az udvari karmester meghalt, őt nevezték ki a helyére, s egyben megtették udvari zeneszerzőnek is. Immáron négy éve végzi a munkáját a lehető legnagyobb alázattal és magabiztos egoizmussal, s elképzelhetetlennek tartja, hogy bárki is kitúrja pozíciójából.
Hobby: Mindene a zene, így ha nem hivatásból foglalkozik vele, akkor hobbiként, eljár más művészek előadásaira, régebbi neves zeneszerzők klasszikus darabjait fedezi fel, vagy épp újabb tehetségeknek kikiáltott feltörekvő fiatalokat hallgat meg gazdag barátai ké
Foglalkozás: zeneszerző, udvari karmester
Extrák: foglalt * történelmi jellegű karakter, a 18. század második felében élt. * Egyes szóbeszédek szerint pokoli tehetségét annak köszönheti, hogy eladta a lelkét az ördögnek, ebből természetesen semmi sem igaz, és még a templomban sem lesz rosszul, mint ahogy azt páran rosszakarói közül remélik.
| Engedélyezve: |
2011. 12. 04.
|
Státusz: Aktív
|
