Név: Illunis
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Mora
Kor: Talán 20 körül.
Külső leírás: Gyönyörű jelenség, egyszerűen megbabonázó, akárcsak édesanyja. Bárki könnyedén elveszhet szépségében, ha óvatlanul, hosszan időzik rajta tekintete. Még csak bele se kell néznünk aranyszín szemébe, hogy megváltoztathatatlanul kötődni kezdjünk hozzá. A Holdnak mindig is volt valami bája, mely nem hagyta, hogy bárki könnyedén figyelmen kívül hagyja jelenlétét. Elgondolkoztat, érthetetlen vágyódást ébreszt, magához vonz, és fia mindezt a tulajdonságát örökölte. Nem használja ki, talán tudatában sincs, és éppen ezért válik a kisugárzása még erősebbé, hisz így meg se próbálja visszafogni ezüstös vonzását. Lágy vonásai sokszor kifejezéstelenek, mintha nem tudná, hogyan varázsoljon rájuk mosolyt, dühödt, akármilyen érzelmet. Aranyszín szemei örvényként szippantják magukba az óvatlanokat, mégis átsüt a báján kíváncsisága és ébersége. Selymes tincsei a legtisztább ezüst fényével csillognak, mindig borzasan keretezve szép vonású arcát. Ajkai puhák, bőre enyhén napbarnított, ezüstös, pedig alig érte a tüzes égitest melegsége. Jobb szeménél, nonfiguratív tetoválás található, mely megnő, majd visszahúzódik, ugyan úgy, ahogy a Hold is dagad és csökken. Ráadásként, csúcsos fülei is árulkodnak természetfeletti származásáról, a fülbevalókat pedig puszta szeszélyből rakatta bele. Karcsú, formás alkat, kissé alacsonyabb az átlagnál, mozgása pedig kecses, magával ragadó. Változatosan öltözködik, nem lehet ráragasztani egy stílus jegyet. Van, hogy farmert, lezser pólót látni rajta, de jelent már meg elegáns öltözetben is. Hangulatától függ minden.
Jellem: Vajon milyen személyisége lehet a legrejtélyesebb égi tünemény egyetlen gyermekének, aki alig-alig látott mást édesanyja birodalmán kívül? Mit tudhat a halandókról, a nappali fényben fürdő világról az, aki az örök éj birodalmában cseperedett, és anyja bús fájdalmán kívül nem sok mindent tapasztalt? Valószínűleg nem mondanánk vidám teremtménynek, nem hinnénk, hogy valaha is képes lenne beilleszkedni egy egészen más világba. Csakhogy nem ismerjük Illunist, a Hold fiát. Habár rá minden felsorolt dolog igaz, összetett személyiségéhez nem illik a kitaszítottság és búskomorság. Ő az ezüstös éj Úrnőjének fia! Rejtélyek és az éjszaka neszeinek megfejtője! Nem megkeseredett, nem érdektelen. Habár hangulata úgy változik, mint édesanyja égi alakja, nem lehet ráfogni, hogy nem következetes. Ahogy a Hold csökkenni kezd, Illunis ereje fogy, kedve kissé szomorkásabb, ő maga könnyebben fáradó lesz, de amint megfordul az esemény, egyre inkább visszanyeri hatalmát és életkedvét. Csakhogy nincs oda ezért a váltakozásért, nem szeretné tovább magán érezni édesanyja fájdalommal telt, végletekig aggódó tekintetét. Nem a hála hiánya miatt hagyná el az Éj birodalmát, sokkal inkább azt szeretné, ha édesanyja elfeledkezhetne arról, amire ő emlékezteti. A halandótlanságáról… az örök magányáról. Illunis pedig szeretné meglátni a Napot, anyja vágyának legfőbb alanyát. A réteket napsütésben, a csodás lényeket, kik éjszakára mindig elbújnak, a többi természetfeletti teremtményt, az embereket. Ezért döntött a szökés mellett, még ha ezzel magára is haragítja édesanyját. Szeretne megtanulni élni… többet érezni.
Élettörténet: A Hold, és a Nap. Szeretők, kik sose lehetnek egymáséi, hisz ha egyikük jelen van, a másiknak nincs helye az égen. Csakis nap-, és holdfogyatkozás idején, ám ilyenkor is csak pillanataik vannak egymásra. Egy ilyen találkozás után, még fájdalmasabb a búcsú, messzebbinek tűnik a legközelebbi alkalom. Egyszer, a Hold bánata oly határtalanná vált, hogy egész közel került zokogása közben a földhöz, és meghallotta egy másik, asszony sírását. Ő is magánya miatt hullajtotta könnyeit, és a Hold alkut ajánlott neki. Megszegve az égi hagyományokat, azt mondta a nőnek, ha kihordja mágiával megfogantatott gyermekét, ő szerelmet szerez neki. A kétségbeesett asszony elfogadta az ajánlatot, és hamarosan valóban férjhez ment, és megszülte a Hold ezüstbőrű gyermekét. Nem akarta őt átadni a valódi édesanyának, ugyan ki mondana le szülöttjéről, ám a Hold keserűségében elragadta tőle, és levette áldó kezét a házaspárról. A kisfiút pedig elvitte magával az Éj birodalmába, és ott nevelte hosszú éveken keresztül, óvva őt a nappaltól, rejtve őt mindenki elől. Hanem a gyermek, anyjával ellentétben léphetett napra, még ha ereje ott jó formán semmit se ér, szinte halandóvá válik. És vágyott is ki a fényre, emiatt anyja számtalanszor megszidta, és bűntette. Nem akarta, hogy a Nap meglássa, és elcsábítsa tőle egyetlen vigaszát, kinek a szeme örök szerelmére emlékeztette. Csakhogy a fiú minél nagyobb lett, annál jobban vágyta a természetet nappali fényben is látni, annál terhesebb lett neki a féltő, erőszakos óvás. Megszökött az Éj birodalmából, habár tudta, hogy anyja kerestetni fogja. Ő mégis emberek, és olyan varázslények közé vágyott, akik nem csak az éjszakát ismerik
Hobby: Nem igen van még neki, még csak most ismerkedik a világgal.
Foglalkozás: -
Extrák: **A Hold fia, mágiája szinte minden, ami édesanyjához köthető, csak kevesebb.** Habár elzárva nevelkedett a való világtól, sok mindent elsusogtak neki a csillagok, így nem tudatlan, csupán tapasztalatlan. Még szerelem terén is tudja az elméletet.** Mivel a sötétség teremtményei közt sok a gonosz is, megtanult harcolni, meg tudja védeni magát, fegyvere egy ezüstös ragyogású kard.**Nevének jelentése, Holdtalan (ég) (latin). Nevelőanyjától kapta, és mire a Hold magához ragadta, már hallgatott rá.**
| Engedélyezve: |
2011. 11. 28.
|
Státusz: Aktív
|
