Név: Fujishima Benkei
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Mora
Kor: 20
Külső leírás: Első pillantásra megállapíthatjuk, hogy Keit nem zavarják a botránkozó tekintetek, melyek többnyire csak a felszínen ilyenek, valójában az emberek többségének inkább megmozgatja a fantáziáját az egyedi stílusú fiú. Habár közel se lóg ki annyira a tömegből, mint testvérei, de eme visszafogottsága csak időszakos, főként munkája miatt viseli eredeti fekete hajszínét, és hagyja otthon bőrkiegészítői nagy részét, persze nem mindet, és inkább csak a kényelem, mint főnökei helytelenítése miatt. Viszont így se tudja senki figyelmen kívül hagyni szikrázóan kék szemét, melyben állandóan ég a kihívás és a dac, mintegy azt sugallva, hogy próbáljon csak bárki belékötni, nem ő húzza a rövidebbet. Pedig a karcsú, átlagmagasságú fiúnak csak a kisugárzása ilyen erős, ő maga általában alulmarad a fizikai összetűzésekben, így haverjai és testvérei óvatosan mindig távol tartják tőlük, ha tehetik. Persze ezt nem olyan könnyű anélkül, hogy megsértsék az önérzetét. Még szerencse, hogy csípős nyelvére inkább számíthat. Meg persze azzal is tisztában van, hogy vonzó külsővel rendelkezik. Bőre halovány és hibátlan, ruhája alatt jó pár tetoválás díszíti, de ezeket nem vitte túlzásba, dobnak a vonzerején. A munka ugyan leszoktatta extrém hajviseletéről, de öltözködését megtartotta, továbbra is állandó rajta a mintás póló, a szolidabb kiegészítők, amik közt még így is megtalálható néha a szegecses nyakörv, és társai. Kihívó, és nem fél kihasználni adottságait.
Jellem: Művészlélek, de nem az elveszett, céltalanul lebegő fajtából. Ő is szereti kergetni az álmait, de sokakkal ellentétben, el is kapja őket, küzd értük. Bulizós, örökmozgó srác, aki minden jó dologban benne van, de tudja hol a határ. Csak szereti átlépni. Nagy a szája, de szándékosan nem bánt meg másokat, nem csak ökörségeket képes kipréselni magából, szavaiban sokszor megtalálni az érettséget. Lázadó, egyedi, nem követi a normákat, sokkal inkább azt szeretné, ha azok igazodnának hozzá. Még ha nem is teszik, nem keseredik neki. Őt nem érdekli, ha valaki megbotránkozva pillant rá, ha az öreg nénik eleinte legszívesebben fejbe csapnák a táskájukkal, ha segíteni akar nekik. Úgyis hamar rájönnek, hogy annak ellenére, hogy Kei teljes mértékben egyedi személyiség, nincs benne rosszindulat. Persze nem szent. Mint minden művész, ő is szokott hisztizni, neki is vannak rossz napjai. Ha múzsája elkerüli, egyenesen kibírhatatlan, az ember legszívesebben hozzávágná az első keze ügyébe kerülő tárgyat, ám elég egy pillantást vetni az ilyenkor elveszett, helyét nem találó fiúra, és inkább magához ölelné, vigasztalná. Nem mintha rászorulna. Kevés nála talpraesettebb húszévessel találkozni manapság. Ha nem is tudja pontosan, mit vár az élettől, és kicsit se érdekli, az mit vár tőle, a mának tökéletesen él. Nem balhézik túl gyakran, de azért előfordul néha, hogyha belekötnek a barátaiba, a munkájába, vagy belé. Ezen eshetőségekkor kimutatja a foga fehérjét, és annak ellenére, hogy nem jó verekedésben, képes bárkinek nekiugrani. Jobb esetben, csak szópárbajra kerül sor, abba pedig verhetetlen. Neki mindig mindenre megvan a válasza, pont az ellenkezője, mint amit a másik fél várna, és mindig elég csípős ahhoz, hogy beléfojtsa a szót. Bevállalós, és nagy benne a küzdőszellem, ha egyszer valaki megragadta csapongó figyelmét, magába bolondította, azért utána foggal-körömmel harcol, nem hagyja, hogy ok nélkül lerázzák. Ha viszont ő akar véget vetni egy kapcsolatnak… na ott gondban van a másik fél, mert őt visszahódítani embert próbáló feladat, és csak a legjobbaknak sikerülhet.
Élettörténet: Volt kitől örökölnie művészi hajlamait, ugyanis édesanyja festő, édesapjáról pedig úgy tudja, hogy képregényeket rajzol. Valahol… Ugyanis már rég elhagyta a családját, így az anya egyedül nevelte három, felettébb nehéz esetnek mondható fiát. Mégse volt olyan nehéz dolga, mint sokan hitték. A három fiú neki mindig szót fogadott, ő pedig nem fogta vissza kreativitásukat, egyedi ötleteiket, stílusukat nem korlátozta. Kei a középső fiú, nem örököl majd koronát, és nem ő kapja a királylányt, de a mesebeli általánosságok ellenére se ápol rossz viszonyt testvéreivel. Bátya mindig is úgy viselkedett vele és öccsével, mint valami védőszent. Még manapság is rá kell néha morranniuk, hogy már nem szorulnak a védelmére. Öccse a legbalhésabb hármójuk közül, és Keit túl is nőtte, ami kissé bosszantja bátyát, mert így ő lett a legkisebb. Mindhárman extrém hobbit találtak. Hideki, a legidősebb, tetováló művész lett, ez neki már a munkája is, de néha még graffitizik öccseivel, bár ez főként Keita szakterülete, míg Kei az aszfaltrajzok felé húz, abban remekel. Közben pedig művészeti egyetemre jár, már másodéves, míg öccse első. Bátyjuknak már tetováló szalonja van, de, hogy ne csak ő keressen pénzt, Kei esténként pultos a város egyik legnépszerűbb bárjában, és imádja a mixerkedést, még a felszolgálással is megbarátkozott. Szabadidejében pedig újabb, és újabb különleges alkotásokon töri a fejét, vagy érdekes pasik után néz. Őt csak az érdekli, akiben van valami, amitől nem lesz sablonos, tucatember.
Hobby: Aszfaltrajz, graffiti, rajz, bulizás, csábítás, haverjaival lógni. Imád éjszaka kódorogni a városban, szerinte olyankor sokkal izgalmasabbá, és szebbé teszik a fények, elrejtik a nappali mocskot. Ha meg bajba kerül… na az pech.
Foglalkozás: Mixer/pultos/ felszolgáló egy bárban, aszfaltművész.
Extrák: ** Beceneve: Kei. **Testvéreivel bérel közösen egy tágas, tetőtéri lakást, de mindhárman ritkán járnak haza, többnyire ő is alkalmi partnerénél, vagy egy haverjánál alszik, aki közelebb lakik a bárhoz. Az egyetemet könnyen veszi, nem is néznénk ki belőle néha, milyen intelligenciával rendelkezik.**Hármas, ukmés-semkes játékra (uke-seme, seme-uke).
| Engedélyezve: |
2011. 11. 28.
|
Státusz: Aktív
|
