Név: Nevin Quinn Valentine
Kategória: Yaoi
Feltöltő: ef-chan
Kor: 24
Külső leírás: Viszonylag alacsony, 172 cm magas, sportos, de nyurga testalkatú fiatalember. Ha az ember rápillant, a dinamikustól a hiperaktívig körülbelül minden az eszébe juthat. Alapvetően nem tévednénk sokat, ha nem lenne a betegsége, hiszen valóban elég aktív életet élt, és mániákus maximalistaként mindenhol megpróbált túlteljesíteni. Az arca azonban továbbra is beszédes maradt, érzelmei könnyedén kirajzolódnak, épp ezért lehet világosan tudni, hogy ha közömbös arcot próbál magára erőltetni, bizony titkol valamit. Ryannel azért is szeret lenni, mert nem tud a betegségéről, és emiatt könnyebben tud ő is úgy viselkedni, mintha a probléma valóban nem is létezne. Ruhái mindig amolyan vagány de laza srác kinézetét keltették másokban, s bár szereti a jó minőségű ruhákat, elvan egy mackónadrágban is, főleg, amikor alkot, mert kár lenne tönkretenni egy jobb darabot farigcsálás közben.
Jellem: Betegsége előtt mindenki nyílt, és kedves embernek ismerte, aki nagy lelkesedéssel és határozott jövőképpel nézett szembe mindenféle nehézséggel és élvezte az életét annak ellenére, hogy jobbára minden idejét a tanulásnak szentelte, mert hitte, amint elkészíti az első munkadarabjait már teljes értékű szakemberként, megalapozva a jövőjét, végre lesz majd ideje arra is, hogy kiélvezze az életét. A betegség teljesen megváltoztatta, már nem látott semmiben értelmet, s úgy érezte, elfecsérelte az életét felesleges dolgokra, s senkije és semmije nincs, ami miatt küzdeni lenne érdemes, s dühös volt az egész világra, amiért így kitolt vele. A fél év alatt, amelyet ebben az agónikus állapotban töltött, elég volt, hogy elvadítson magától mindenkit, s még ezért is másokat okolt, míg végül teljesen kiüresedve kívánta a halált. Az első öngyilkossági kísérlete azonban egy dologra rádöbbentette, nem hoz számára megnyugvást az egész, csak még inkább azt érzi, semmi értelme nem volt a létezésének, így nézőpontot váltott, s a célja az lett, hogy bepótolja mindazt, amit elszalasztott. Korábbi nyílt természete tört ismét a felszínre, s a helyébe a mélybe tolta a betegsége és a halál gondolatát, s csak arra koncentrált, hogy minél intenzívebben éljen, s ne mondjon semmire nemet, ami szembe jön vele, hiszen talán ez az utolsó lehetősége, hogy az adott dolgot megtapasztalhassa. Vad lett, szenvedélyes, kapható bármire, ami intenzív érzelmekkel kecsegtet a számára, vonzalom alakult ki benne a fájdalom és a szexuális gyönyörök iránt, s eldobta minden korlátját, előítéletét, és büszkeségének azon részét, amely eltántorította volna attól, hogy bizonyos helyzeteket elfogadjon. Ekkor akadt össze Ryan J. Galennel, azzal a bizonyos nagy Ő-vel, akinek köszönhetően kissé lenyugodott, s végre valóban úgy érzi, él, s élni akar, mert van kiért.
Élettörténet: Népművészettel és hagyományos kézművesiparral foglalkozó családba született, s már gyerekként magába szívta a különböző technikákat, a népi művészet szeretetét, és az önkezűleg készített dolgok megteremtésének örömét. S mindig is tudta, hogy hasonló területen szeretne majd elhelyezkedni felnőttként is, így tudatosan készült az iparművészetire, ahova fel is vették, igaz csak másodszorra. Itt érlelődött meg benne, hogy bútorokat akar készíteni, amelyben gazdáig örömet és gyönyörűséget lelhetnek majd. Az egyetemen alakult ki az a baráti köre is, akikkel szívesen járt túrázni akár külföldre is. Egy ilyen túra alkalmával iszonyatosan rosszul lett, alig kapott levegőt, és a mellkasa elviselhetetlen mód feszített, társai úgy megijedtek, kihívták a légimentőket. Nevin azonnal kórházba került, ahol hamarosan kiderítették, súlyosbodó szívelégtelenségben szenved, az orvosok a hirtelen jelentkező betegség láttán, s annak elharapózási sebességét figyelemmel kísérve azt jósolták neki, ha nem kap új szívet, bármelyik pillanatban elviheti egy szívinfarktus, de jó esetben is csupán 1-2 évet jósoltak neki. A mindig életerős és fiatal fiút sokként érte a hír, s mély depresszióba zuhant. Bár kifelé erősnek mutatta magát, belül teljesen üressé vált, s teljesen átadta magát a szuicid képzelgéseknek, s sokat kóborolt éjszaka a város legveszélyesebbnek tartott pontjain, míg végül egy éjjel leugrott az egyik hídról, amely a városon keresztülhúzódó folyó felett feszült. “Szerencséje” volt, kimentették, és időben kórházba került, lényegében egy enyhe megfázáson kívül kutya baja sem lett. Az eset azonban egy dologra rádöbbentette, a halál maga nem fogja elmosni azt az érzés, amely belülről perzseli egyre inkább: semmi értelme nem volt az eddigi életének, s újfajta önpusztításba kezdett, s hedonistaként kezdte falni az életet. Semmi sem szabhatott gátat szabad szellemének, s mindent ki akart próbálni, amit csak lehetett, s ebbe belefért még a legperverzebb szexuális felállás is, élvezte, ha megalázták, s azt is ha ő alázhatott meg másokat, a lényeg csupán az érzés intenzitása volt, mert százhúsz százalékon kíván élni, míg lehet, nem törődve azzal sem, ha ezért cserébe iszonyatos rosszullét és fulladásos rohamok törnek rá. Egy féktelen buli alkalmával ismerkedett meg Ryannel, s bár a homoszexuális tapasztalatok nem voltak fenn a listáján, nem mondott ellent a férfi csábításának, s végül hagyta, hagy rántsa magával. A dolog először csupán egy egyéjszakás eltévelyedésnek indult, s annak rendje és módja szerint másnap eltűnt egy szó nélkül. Nehezen sikerült eleve a gondolattal megbarátkoznia, hogy ilyen “mélyre” süllyedt, s úgy érezte, ez sem az, amire igazán vágyik, s ennek sincs semmi értelme. Főleg, hogy kezdett hányingere támadni saját maga tükörképétől. Ekkor gondolt másodszor az öngyilkosságra, de ezúttal biztosra akart menni, s egy épületről akart leugrani, hogy belekóstolhasson az aszfaltba. Az utcákat rótta, hogy olyan épületre bukkanjon, amelynek a tetejére fel is jut, mikor az egyik sikátorból hangok ütötték meg a fülét. Természetes emberi reflexként pillantott be, s Ryant pillantotta meg, ahogy rászegezik a fegyvert. Nem gondolkodott sokat, csak a golyó elé vetette magát, időt nyerve a férfinek, akiről tudta, hogy valamikor rendőr volt. Mosolyogva ájult vérben úszva az aszfaltra, azzal, hogy megmentette, értelmet nyer majd nemcsak a halála, az élete is.
Kórházi ágyon ébredt, s Ryan fogta a kezét olyan erősen, mintha nem akarná átengedni őt a halálnak. A kapcsolatuk ezután “mélyült” el, Ryan ragaszkodott hozzá, hogy meghálálja, megmentette az életét, s számára felszabadító volt a mit sem sejtő férfivel tengetni a napjait, amelyekbe olyan magától értetődően természetesen csusszantak bele a szeretkezések is. Úgy érezte, újjászületett, s meg akarta őrizni ezt az érintetlenséget, ezért valahányszor feltört benne, hogy korrekt lenne beszélnie Ryannel a betegségéről, valahogy mindig elhessegette azzal, hogy nem alkalmas a pillanat. Így telt el az elmúlt három hónap.
Hobby: művészettörténettel kapcsolatos dolgok, amiket beleépít munkájába is gyakran, múzeumlátogatás, kirándulás
Foglalkozás: iparművész tanonc (ezen belül főleg bútorművességgel foglalkozik)
Extrák: szívelégtelenségben szenved, s az orvosai szerint olyan hirtelen kezdett rosszabbodni a betegsége, hogy ha nem kap másik szívet, bármelyik pillanatban, de jó esetben is egy-két éven belül meghalhat, mivel a szívizmai egyre inkább sorvadnak. Már most is előfordul, hogy ha felizgatja magát, vagy valami megterhelőt tesz, rohama támad, és nehezebben kap levegőt, mintha asztmás rohama lenne.* Foglalt, párja Rauko Ryan J. Galenje.
| Engedélyezve: |
2011. 11. 03.
|
Módosítva: 2011. 11. 03. 00:29:26
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
