Név: Firiel
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Aya-chan
Kor: Több tízezer, de külleme alapján éppen, hogy üti a 24-et
Külső leírás: A legendákban szereplő istenek mindig sugárzóan gyönyörűek, mozgásuk kellemet áraszt, fennkölt hangjuk és modoruk tökéletesen elválasztja őket az emberi lényektől. Firiel istenként épp ilyen különleges, olyan ő, akár egy tavirózsa. A felszínen magasztos, elbűvölő, nemes, érzéki, finom vonásai tökéletes arcot adnak neki, acélszürke szemei mélyen ülnek, s sűrű pillái áthatóvá varázsolják a már így is lebilincselő tekintetét. Járásában, még akkor is, ha csak egy egyszerű kört tesz udvarában vagy egy teremben, van valami kivételes s nincs szem, mely akkor ne figyelné, nincs, gondolat melynek éppen akkor nem ő lenne a tárgya. Még ha nem is akarja, egyszerűen egész kisugárzásával áraszt egy bizonyos varázst, mely odavonzz kíváncsi tekinteteket. Még is, egy láthatatlan fal emelkedik köré, melyen keresztül láthatják, de meg nem érinthetik. Ezt a tulajdonságot, jobban mondva „helyzetet” – melyet magának kreált - igen kedveli, hiszen hevesen legyezgeti hiúságát és kellően megadja neki azt a magányt, amire vágyik, a békességet mely pókhálót szőtt az elméjébe, ám a való életben úgy véli, sosem jön el. Gyakran látni őt egyedül palotája egy eldugott részében ahol a vízen keresztül az embereket szemléli, s ilyenkor ül ki arcára az, ami valójában. Ugyan is a tavirózsa tiszta szirmai alatt, rút már szinte mocskos gyökér vezet le a mélybe. Gúny, pökhendiség, rosszindulat és ennek kombinációi a valódi Firiel tulajdonságai s mivel kiváló színész, ezek nem ülnek ki az arcára, csupán akkor, ha úgy érzi nincs miért elrejtenie ezeket, s mostanában sokszor érzi ezt. Lenézően vizslatja a körülötte lévőket, főként a nála alantasabb, sokkal alantasabb embereket, kik között kevés az a kivétel, aki megmutatná az emberi faj igen is érdemes valamire, ám ha talál, ilyen személyt azt tiszteli, de persze nem mutatja ki, elvégre ahhoz van szokva, hogy őt tisztelik.
Öltözékében a víz színeit kedveli, ruhái a legfinomabb anyagból készülnek s többnyire szokatlan motívumok díszítik arany, ezüst, zöld ritka esetben mahagóni színben. Fegyverzetet nem visel, szükségtelen, hiszen a víz mindenhol ott van, így értelmetlennek találná viselni a nehezebb dolgokat melyek csak, idegesítenék. Termete magas, ahogy minden istené, haja ezüstös színű, itt-ott hosszabb tincsekkel.
Jellem: Nem volt mindig pökhendi, narcisztikus, önfejű és rosszindulatú. Hajdan, első felesége Soria, olyat tett, amire eddig soha senki nem volt képes. Megtanította a szeretetre, tiszteletre, kedvességre, segítőkészségre és felelősség vállalásra. Ezen tulajdonságokat és érzéseket még hírből sem ismerte, de házassága után ezek fokozatosan nőni, burjánzani kezdtek benne. Egész jelleme „Pál fordulatot” vett. Minden nappal közelebb került az asszonyhoz, aki így teljeséggel irányítani tudta, persze jó értelemben, hiszen Soria tisztalelkű volt, önzés és rosszakarat nem fért meg benne, így mindazt, ami ő volt, át tudta adni férjének, kinek nagy szüksége volt rá. Kapcsolatuk minden héttel szorosabb meghittebb lett, így Firiel is egyre jobbá vált. Ám még az Istenek Világában sem lehet minden tökéletes. Egy végezetes nap Soria meghalt és Firielben minden rommá morzsolódott. Nem csupán összetört egyszerűen megzuhant, úgy érezte lelkének egy darabja örökre eltávozott és magával vitt minden fényt az életéből. Évekig zúgott az eső palotája minden részén, az emberekre árvizeket bocsájtott az istenek birtokaira viharokat zúdított, akik persze nem nézték jó szemmel Firiel magánakcióit legyen bármennyire is kétségbeesett. Soria elvesztése futótűzként égetett le benne mindent, amit a nő felépített. Könyörtelenebb lett, mint azelőtt volt, aljas és hirtelenharagú. Barátait, azt a keveset is akik voltak, elmarta maga mellől örökös tombolásával. Volt, hogy hetekre eltűnt, s óceánokban vált eggyé a sós vízzel, s ha hajós volt a közelében arra vihart küldött. Meggyűlölt mindent és mindenkit, de főként az embereket, akik egy olyan nőt küldtek számára, aki teljességgel megbabonázta s levetkőztette erős páncélját így csupaszon találta be minden rossz érzés a történtek után s nem tudott védekezni. Szerelme még mindig mélyen égett benne s éppen ezért nem bírta elviselni Soria elvesztését, gyűlölte az embereket, az embereket, akik tönkretették, hisz egy embert küldtek neki, aki emberi érzéseket tanított neki. Mára páncélját sokkal erőteljesebbre kovácsolta az önfejűség kalapácsával és a gyűlölet erős acéljával. Több száz év elteltével, tombolása lecsillapodott s mára a magány vált egyetlen társává, hiába ugrik kérésére száz meg száz szolga, nincs senki, akit egy kicsit is közel engedne. Legközelebbi „barátja” nevelője, aki már gyerekként is mellette volt, de felé is sokkalta bizalmatlanabb.
Élettörténet: Soria, gyönyörű fiatal papnő volt. Az első menyasszony, akit feláldoztak Firiel tiszteletére, pedig nem kérte, eszébe sem jutott volna egy emberáldozat, csak azért, mert ő a Vizek Istene, más Istenek hiába szerették ezt a szokást, ő nem volt híve ennek. Nem akart emberi lényt a birodalmába. Ám különös módon megismerkedésük után az első pillanatban megvolt az a bizonyos szikra. Firiel sosem rajongott az emberekért, úgy tartotta, önzőek, önös érdekeik vannak, a szívük, mint olyan nem létezik. De Soria más volt. Érzékeny lelkű, igaz és hű. Csupán 17 éves, még is érett, azonnal behálózta Firielt, aki hiába próbált ellenszenves lenni vele, hiszen ember, egyszerűen képtelen volt. Néha csak nézte, ahogy nő alszik vagy eszik, Soria minden tette elbűvölte, legyen az bármennyire is hétköznapi. Menthetetlenül beleszeretet s néhány hét múlva már nem volt olyan nap, mikor ne lettek volna együtt, úgy érezték nincs elég óra egy napban, mely számukra elég lehetne. Az emberek világa bővelkedett a jólétben, Firiel sok esőt adott, hogy tökéletes és gazdag termés legyen, a patakok kristálytiszták voltak, a tavak megteltek jobbnál jobb halakkal. Soria minden nappal jobban meglágyította férje szívet, aki szerelemtől elhomályosult látással itta az asszony szavait. Házasságuk hibátlan és boldog volt, de amilyen hirtelen kezdődött oly hirtelen is szakadt meg. Nyár közepén jártak, mely Firiel számára mindig is vészjósló időszak, hiszen ilyenkor a leggyengébb, a legsebezhetőbb. Esténként gyakran mentek sétálni, ám aznap este Firiel nem érezte jól magát, így lepihent. Valamikor éjjel ébredt fel, érezte, hogy felesége még mindig nincs mellette. Kereste, később kutató csapatokat küldött érte, akik nem találtak mást, csak egy véres ruhadarabot, de a nő nem volt sehol.
A poklok pokla következett ezután Firiel és mindenki számára, aki a közelébe ment. Persze legjobban az emberek sínylették meg, hetekig nem adott esőt. Haragja és szomorúsága évekig tombolt. Az a szeretetteljes valaki, aki egykor volt, meghalt és helyette egy kíméletlen és ádáz férfivé vált. Az űrt, amelyet Soria halála okozott benne, egyszerűen képtelen betölteni, képtelen elviselni, ezért vált olyanná amilyen most. Érzéketlenné.
Hobby: gúnyolódás, lebegő nyári palotájában való heverészés, fürdőzés
Foglalkozás: Vízisten
Extrák: *** meleg nyári napokon nagyon gyenge *** Uralja a vizet és egyé tud válni vele *** legbelül még mindig nagyon megkeseredett és kétségbeesett ***
Képinfo: A kép nem az én tulajdonom, nem én készítettem ()
| Engedélyezve: |
2011. 10. 22.
2013. 07. 04.
|
Módosítva: 2013. 07. 04. 17:25:14
Módosította: Aya-chan
Státusz: Aktív
|
