Név: Dr Loakhim Noah
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Laurent
Kor: 21
Külső leírás: Első ránézésre egy gyerek jut eszébe mindenkinek. Egy árva gyerek. Termete az általa hordott pár számmal nagyobb ruhákban alultápláltnak vagy gizdának tűnik, pedig megfelelő öltözékben akár karcsúnak is lehetne jellemezni, ám tény, hogy a közelében senki sem mer nagyot sóhajtani, nehogy kifújja az ablakon. Alig üti a 160 cm-t, a combja pedig olyan vékony, mint egy átlagos üzletember karja. Lábai hosszúkásak, dereka akár egy nádszál, hasa lapos, és érzékeny, mellkasa egy anya fél karjának ölelésében elférne. Hattyúnyakát gyakran nyújtogatja, ha valami érdekességet vél felfedezni, ám még a legnagyobb izgalomban sem telnek meg élettel matt, fénytelen szemei, melyek valaha akár a folyékony ezüst, úgy ragyogtak. Ajkai aprócskák, de húsosak, a környezetében sokan remegve lesik minden moccanásukat, mosolyért reszketve reménytelenül. Senki sem látta fáradt görbén kívül mást produkálni, úgy látszik az életkedv nem csak jelleméből tűnt el nyomtalanul. Pisze kis orra ujjakat csábít pisszentésre, birizgálásra, mégsem ér hozzá senki, mert attól félnek, hogy összetörik egy hirtelen mozdulattól. Barna tincsei végtelenül puhák és enyhe jázminillatot árasztanak minden libbenéssel. Divat szerint vágatott, kissé tépett frizurája van, ami cselesen lóg arcába, hogy az élettelen kifejezést takarja valamelyest. Bőre alabástrom fehér, szinte teljesen hibátlan, csupán a mellkasán van pár apró heg a vizsgálatok nyomát mutatva. Betegesen sápadt, kísértetiesnek tűnik, mintha már most fél lábbal a túlvilágon lenne, így többnyire ódzkodnak a fogdosásától.
Jellem: Régen maga volt a tűz, hideg logika, lelkes kutató, és egyben gyerek is talán. Amikor megállapították nála korának igen súlyos és igen ritka betegségét, akkorra tehető, hogy egyik napról a másikra szinte teljesen kifordult magából, és más lett, majdhogynem szöges ellentéte saját magának. Reakcióra éhes lénye immár egy csendélet résztvevője lett, aki annyi lelkesedéssel és életvággyal néz körbe néha, mint egy tálnyi szárított moly. Semmire sem vehető rá, megrögzötten ragaszkodik a napirendjéhez, étkezési szokása enyhén szólva meghökkentő, és környezetére adott válaszai sem kecsegtetnek semmi jóval. Ránézve az ember látni véli a fölötte álló kaszást. Körbelengi a nemtörődöm csönd, és lehetetlen még kiabálni is rá, mert tudja, hogy a gyermeki arcáról lustán felpillantó élettelen szempár bármit képes elérni. Még egy világrengető, óriási áttörés titkát is. Olyan, akár egy lelakatolt láda. Nem szeret beszélni, ám depressziósnak sem mondható, csupán csak osztrigának. A saját kis világában él, ahol egy nagy kijelző számolja vissza perceit, és ő nem is ágál ellene. Makacs, önfejű, szarkasztikus, ironikus, és néha rendkívül végletes tud lenni. És pont ezért veszik őt semmibe, már-már holtnak nyilvánítják, és mindenki fél tőle. Ki is használja, habár senki kárára ez nem megy. Fura kis figura, aki a súlyos betegek szárnyában kísért ápoló nélkül, és senki sem törődik lassan vele, csak egy szívroham erejéig. Mindenki sajnálja, mindenki szánja, és ezért még jobban elfordul mindenkitől. Ám ha valaki mégis szóba elegyedik vele, sokkoltan jön rá, hogy néha több rejtőzik amögött, amit láttatni enged. Iszonyú intelligenciája van, mondhatni kora legnagyobb tudósa. Racionális gondolkodása megrendítő: Mindent tényekben lát, és a be nem bizonyított dolgokban nem hisz. Valahol gyermek még, valahol pedig egy aggastyán sem éri utol. Egy igazi különc, a maga kis bogárkáival, és a felállított határaival, amit nem hagy senkinek sem átlépni.
Élettörténet: Életének első tíz évében megmutatkozott rajta a különleges tehetség. Sosem volt gyermek, nem nézett meséket, nem játszott, állítólag ismeretterjesztő filmeket bámult reggeltől estig, és amint megtanult olvasni az oviban, lexikonokkal telt meg a szobája. Alig került be középiskolába, már a megyei intézményeknek segített kutatásokban, sőt saját projekteket hozott létre, amik – a középsuli kitűnő évei után – országos méretűre nőtték ki magukat. Tízen éveinek vége felé egy nemzetközi szerv kutatócsoportja kérte fel őt egyfajta társként, ami persze rettentő nagy megtiszteltetés volt a szüleire nézve, és igazi kihívás a mindenre kíváncsi, tudásszomjtól izzó, nyílt, és lelkes Noahnak. Óriási lendülettel vetette magát egy újfajta szer kikísérletezésébe, és mellette pár furcsa gépezet megtervezésébe is. Azonban egyiket sem tudta befejezni. Kevesebb, mint két évet dolgozott külföldön, semmilyen magánélettel, mert minden idejét a munkájának szentelte, és mellette még az egyetemet is könnyedén kijárta. Nem voltak barátai, sokak állítása szerint élete sem, és a munkatársai pedig bizton állítják, hogy semmilyen kapcsolata nem volt a külvilággal. Mindene a laborból állt, számokból és kísérletekből.
Éppen ezért, amikor rájött, hogy az egyik projekt egy igen csúnya átverés, és őt eszközként használták fel ahhoz, hogy egy különlegesen alattomos szert találjanak fel, aminek segítségével egy újabb világháborút akartak kirobbantani. A kísérleti stádiumban lévő anyagot szinte gondolkodás nélkül hajtotta fel, lehetetlenné téve a további kísérletezést, és megtagadott mindennemű segítséget vagy nyomot ezzel kapcsolatban. Az ügy úgy ért véget, hogy senki sem tudott róla a nyilvánosságban. Szűk 7 tagú csoport volt az, aki fellázadt, de tudták, hogy ennek a tettének olyan következményei lesznek, melyek visszafordíthatatlanok, hiszen nemhogy a szert nem tökéletesítették, de semmilyen vakcinát nem terveztek ellene. És mikor az egész szervezet szíve, Noah kijelentette, hogy két év múlva úgy fog meghalni, hogy soha senki nem fogja tudni, miben halt meg, az ügyet teljesen eltussolták. Nem lett botrány. Megpróbálták a megsemmisített naplója alapján újra elkészíteni a szert – sikertelenül, míg a különféle tüneteket produkáló fiút egy klinikán dugták el.
Noahnál számtalan probléma merült fel, és persze ő teljesen megbékélt vele, hiszen ő készítette, és a sírba is akarja vinni magával. Szervezete lassan épül le, és egyenlőre semmilyen ellenanyagot nem találtak, pedig a munkatársai egyre inkább igyekeznek valahogy megfékezni a kórt, hogy Noaht rávegyék a tökéletesítésére. Az idő fogy, és ő egyre zárkózottabb, egyre elérhetetlenebb. A kudarcok pedig valahol még mulattatják is az ifjú zsenit. Azóta a napjai abból állnak, hogy ül a halotti csendben, különféle hasztalan orvosságokkal játszik, amiket be kellene vennie, megtagadja az orvosi vizsgálatokat, és kineveti az ellenszerként megnevezett mindennemű próbálkozást. Állítása szerint tökéletesen tudja, hogy mitől épülne fel, de eszében sincs egy ilyen világon élni egy perccel sem többet, mint az meg van szabva neki.
Hobby: Orvosságaival gurigázni; Filmezés; Gyümölcsmagok termesztése kórházi szobájának cserepeiben; veszélyes helyzetek, Mimi kutyagolása
Foglalkozás: Tudós, haldokló
Extrák: No-Sept-Im nevű löttyöt hajtott fel, egy eléggé összetett mérget, melynek ellenszere eddig állítólag ismeretlen. Noah azonban tisztában van nem csak az összetevőkkel – amiket mai napig hiába keresnek emberek százai – hanem az ellenszerrel is, de mindenki rábeszélése ellenére ő köszöni, jól elhaldoklik magának. ~ Semmilyen kapcsolata nincsen, jelleme és furcsa eszmefuttatásai elijesztik tőle az embereket. Mindent racionálisan akar megmagyarázni, amitől tudálékosnak tűnik, és sikeresen üldöz el mindenkit. Emellett azonban képességei megrázóan jók, nem hiába töri magát a fél világ, hogy gyógyírt találjanak neki. ~ Egyre jobban leépül a szervezete, és nem minden folyamat lenne visszafordítható, ha meg is találnák az ellenszert. Rohamai különbözők, állandó felügyeletre lenne szüksége, de viselkedésével elűz mindenkit maga mellől. ~ Van egy böhöm nagy alaszkai malamut fajtájú kutyája, Mimi, ami vagy kétszer akkora szőröstül mint ő, és úgy tűnik a világ legtürelmesebb lénye.
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, nem az én tulajdonom, csupán illusztrációként szolgál a karakterhez. (-)
| Engedélyezve: |
2012. 04. 29.
2013. 02. 12.
|
Módosítva: 2013. 02. 12. 23:16:48
Módosította: Laurent
Státusz: Aktív
|
