Név: Lola Agrett
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Laurent
Kor: ismeretlen
Külső leírás: Nem tartozik az izomhegyek közé, inkább szálkás izomzatú, ám ha valaki kikezdene vele, akkor megismerhetné az acélnál is keményebb izmait, amikre titkon büszke. Hosszú fekete haja a fenekét verdesi, és bárhogy is rázza őket, nem szokott összegubancolódni. Ritkán fogja össze, mert úgy tartja, hogy ez a hajfüggöny nem csak őt takarja a külvilág elől, hanem ő neki sem kell látni azt az ocsmány világot, ahol él. Mondani se kell, mennyire szereti a fekete színt, hiszen hollófekete a haja, a csúfondárosan, gúnyosan rádpillantó szemei, a ruhái, a körmei, az ékszerei, és a tetoválása. Nem egy szemérmes alak, és tudatában van testi adottságaival, ugyanakkor félmeztelenül igen keveseknek adatik meg őt megfigyelni. Nem egy mazochista tipus, de testékszerek bújnak meg nadrágjában, szájában, egyik szemöldökében, füleiben (utóbbiban jó sok). Amikor rápillantasz, egy igazi párducot látsz magad előtt, puha léptekkel, kecses mozgással, selytelmesen kavargó sötét tincsekkel, és vesédbe látó pillantással. Előtte nincs titok.
Jellem: Az első benyomás róla, és az, amit elsőre megismersz, csupán álca. Amit kívülre mutat, az hű a testéhez. Igazi párduc, aki ha kell, vadásszá válik, hogy áldozatát hideg számítással cserkéssze be. Látszólag soha semmi nem okoz neki boldogságot, izgatottságot, elégedettséget, mindig közömbös, gúnyos, jeges. Az íróasztala mögött ülve olyan, akár egy faágon pihenő vadmacska, tekintete éber, és ha kell, izmai ugrásra készen, mégis képes közben rágyújtani, és hűvös nyugalommal végigszívni a szálat, hogy az alatt kitalálja, mivel okozhatna nagyobb fájdalmat a neked. Nem szokása dicsérni, kihasználni embereket, vagy hazudni. Igazi magányos farkas tipus, ha közelít felé valaki, aki nem tetszik neki, kíméletlenül marja el magától, ugyanakkor ha az illető elég makacs, meghagyja maga mellett csicskásnak, és ha az hibázik, ő habozás nélkül öli meg. Ugyanakkor belül egy dühös, kiéhezett vérengző vadállat, aki a körmeit hegyezi két akció között. Akik találkoznak ezzel az énjével, azok nem élik túl. Igazság szerint mivel folyton elfojtja ezt az énjét, nem mindig tudni, mire kell számítani.
Élettörténet: Nem tudni miért és hogyan, de a világ összes élőlényénél lassabban öregszik. Szerető családba született, első és utolsó gyermekként, és miután szülei öregen meghaltak, a csecsemő Lolára generációkon át a családtagok vigyáztak. Nem volt szokatlan a famíliában a különcség, akadtak ott boszorkányok, farkasok, torz emberek, szellemek, élők és holtak, félholtak... Hosszú időbe telt hát, mire elérte emberi években a 18-at. Sokat látott, tapasztalt, és nem utolsó sorban tanult. Mivel nagyon lassan öregedett, folyton utaznia kellett, nehogy feltűnjön az embereknek az öregedésének hiánya, így azonban sok nyelvet folyékonyan beszél, és több iskolai végzettsége van. Mégis, ami a legjobban lekötötte, az a lények tanulmányozása. És mivel nem akart egy kísérleti labort nyitni, hogy kegyetlen módszerekkel figyelje őket, hát egy jobb, és szórakoztatóbb módszer mellett döntött. Emberi számításban a 20-as éveinek elején egy olyan börtönt nyitott, ami minden varázslényt képes befogadni és ottartani. Speciális csapatokat fogadott fel, akik befogták őket, és szemmel tartották a foglyokat. A ,,lakók” többsége fejpénzért került oda. Ő az, aki – ha eléállnak egy körözési plakáttal – nem utasítja el, örömmel gyarapítja a kis társaságot újabb fővel. Börtönében nagyon ritka az a börtöntöltelék, aki egyszer majd szabad lesz. Épp ezért nem plátói szigorral tart rendet, inkább amolyan hotel-félét alakított ki nekik, szabályokkal, és rácsokkal. Folyamatosan bővült a kis ,,család”, ahol ő a családfő, és mindenki tiszteli. Közéjük vegyül, de nem válik olyanná, mint ők. Akik mégis megpróbálkoznak nála többre jutni, nem számíthatnak kegyelemre.
Egy fogoly volt, aki kivívta magának Lola figyelmét,és felvette a kesztyűt ellene. Heves, forró, szenvedélyes kapcsolat kerekedett belőle, és mivel vérfarkas volt az illető, nem igen szálltak szembe vele az alacsonyabb rangú lakók, mert tudták, hogy a ,,főnöknek” ez csak szórakozás, és egyikük se akarta az aktuális játékot helyettesíteni. Soha addig a pontig nem volt halálos ítélet a börtönben. De akkor felbukkant egy fiatal vámpír, aki vérszomjtól elvakultan, és a színes felhozataltól őrülten öldöklésbe kezdett. Hiába volt a vérfarkas ágymelegítő igen hatalmas, ha álmában szúrták mellkason többször, majd lecincálták a fejét...
Soha olyan csend nem volt még azokban az években a Killer Hotel -ben. Mert, habár Lola nem ismerte be magának, igenis kötődött ahhoz a forrófejű farkashoz, és halála igen mély sebet hagyott benne. Senkit nem szeretett addig a pillanatig, mégha a maga módján is. Onnantól kezdve mélyen eltemette az érzéseit, és jegelve szívét elfordította a fejét mindentől, ami kicsit is hasonló helyzetbe torkollott. Többet nem ment a rabok közé, csak fentről figyelte őket. Változott a rendszer, és tilos volt arról az esetről beszélni. Íratlan szabály lett, hogy semmilyen kapcsolat nem fűzhet senkit Lolához. Azóta viszont még magányosab, és kegyetlenebb lett...
Hobby: gyűjteni a börtönébe a különféle lényeket, teljessé téve így azt; különböző cigarettákat gyűjteni.
Foglalkozás: Börtönigazgató
Extrák: Nagyon lassan öregszik, ennélfogva vére fogyaszthatatlan, mégis csábító. ~ Igen gyorsan gyógyul, a halálos sebekből is napok alatt gyógyul fel. ~ A hazugságot ösztönösen kiszagolja ~ Első ránézésre is erősnek tűnik, de éles helyzetben kiderül, hogy valójában olyan, mintha egy gyémánttömböt simogatnál erős ütésekkel. ~ határozottan seme
Képinfo: nem én rajzoltam, nem az én tulajdonom ()
| Engedélyezve: |
2012. 07. 07.
2014. 05. 26.
|
Módosítva: 2014. 05. 26. 11:14:32
Módosította: Laurent
Státusz: Aktív
|
