Név: Rupantaramu/Sura
Kategória: Fantasy
Feltöltő: ef-chan
Kor: 40
Külső leírás: Fajához képest magas, ám más fajok között már nem számít egy hű de égimeszelőnek, ránézésre egyébként is olyan kis nyurga, semmiképp sem izmos és tiszteletet parancsoló, ugyanakkor tekintete mégis olyan első ránézésre, mintha azt sugallná, ne kezdj velem, mert pórul jársz, mert hiába a kellemes tejcsoki barna szín, van bennük valami olyan dac, valami olyan belső nyugalom, amelyet más nem, de az mást képes megrengetni. Mintha nem lenne félnivalója ezen a világon, mintha nem lenne következménye annak, amit tesz. S bár nem arrogáns vagy ilyesmi, ezt az érzést mégis beléd döngöli egyetlen pillantásával. Már amikor látszik tekintete, mert szemét a legtöbbször hosszan a szemébe lógó, fekete, selymes haja takarja. Arca egyébként kellemes ívű, bőre olyan puha, akár a babáké, faji jellegzetesség, és ez nem fog megváltozni, csak amikor utoléri a halál, ennek oka a benne élő illúziómágia, amely ilyen formán is megmutatja hatalmát. A szíve felett, a mellkasán egy tetoválásnak tetsző rajzolat látható, ami leginkább valami sárkánygyíkhoz hasonló lényt ábrázol. Jelentését ő sem ismeri, születése óta megvan neki, ahogy más minták az összes fajtájabélinél felfedezhetők, s életük titkát rejti, egyfajta jóslat a sorsára vonatkozóan, amely olykor tűnhet egyértelműnek is, olykor viszont egész elvont jelentése is lehet, mindenesetre faja minden tagja érdeklődéssel figyeli a külvilágot, igyekezve fellelni benne a saját jelét, és megérteni, mit akarhat neki üzenni. Ruhái szempontjából egyszerűbb lélek, egyetlen fontos kikötése van, hogy a felsőjén mindig legyen kapucni, ami alá - mert nem elég a haja - el tud rejtőzni a kíváncsi szemek elől, elérve, hogy lehetőleg mindig csak egy valaki láthassa az arcán kifejezetten, az, aki vele szemben áll. Ennek oka is a mágiájára vezethető vissza, amely alapvetően olyan természetű, hogy a legtöbb esetben egyszerre csak egy személyen alkalmazható a leghatékonyabban.
Jellem: A szó klasszikus értemében nem harcos típus, sokkal inkább tűnik gyerekesnek azzal, hogy jókedvűen végigbolondozza a napot, hogy képes órákat hintázni, és aztán kipirult arccal, csillogó szemmel kiszállni belőle, miközben lélekben hatalmas utazásokat tett, vagy mert képes szabályszerűen hisztériázni, ha nem ehet az aktuális kedvencéből ebédre, ugyanakkor Sura, bár végtelenül egyszerű léleknek tűnik, az a fajta, akit kemény fából faragtak, akinek a legnagyobb gond és kín sem olvasztja le a mosolyt az ajkairól, aki akkor is szerelmes képletesen az életbe, a világba, másokba, ha el akarják tiporni, ha meg akarják alázni, vagy ha épp a Sors játssza vele gúnyos játékait. S ez az a tulajdonsága, amely miatt népe elismeri, amely miatt még azok ellenszenvét is lebontja szép lassan, akik csak egy kis hülyét látnak benne, s amellyel bárkit meggyőz arról, hogy mégiscsak egy értékes és komoly figura. Nem ismeri azt a szót, hogy feladom, nem ismeri azt a szót, hogy lehetetlen, csak azt, hogy jelenleg nem vagyok rá képes, de ha teszek érte, menni fog, akárhogy is legyen. Az a fajta lény, akinek a magabiztossága óriási, akinek a határozottsága és állhatatossága akár a csökönyös szamáré, akinek világképe maga az Optimizmus, s aki annak ellenére erős, hogy bárki kisujjal képes lenne arrébb pöckölni, és valószínűleg - termetéből adódóan - még rohadtul fájna is neki. Barátkozós, nyitott típus, s mint említettem már, az a fajta, aki eltűri, és azonnal meg is bocsát, ha keresztülgyalogolt rajta valaki, és valahogy ezzel a naiv idiótáéhoz hasonlatos viselkedéséve a legtöbb lényt képes végül megnyerni magának. Ennek ellenére neki is van igazságérzete, ő is van, hogy a sarkára áll a kiáltó igazságtalanságok és tűrhetetlen kegyetlenség ellen, épp csak nem az indulat és az elkeseredettség alapján áll ilyenkor, hanem igyekszik megérteni azt az indulatot a másikban, azt a logikát, motivációt, amely alapján ő feljogosítva érzi magát, hogy másokat tönkretegyen vagy megalázzon, s mikor ezt meglelte, ezen keresztül támad, ezt pusztítva el, ezt próbálva lebontani, megsemmisíteni. Tiszteli az életet, ennek ellenére már kellett ölnie, az volt talán az egyetlen, amely valóban megviselte, s amelynek köszönhetően pillantása felnőtté vált, valami enyhe fájdalom és keserűség költözött bele, s az volt az egyetlen alkalom, amikor a népe egy jó hónapig színét se látta, ugyanakkor mikor visszatért, újra a régi volt, leszámítva azt az egy, nagyon fakó, nagyon halvány árnyalatot a tekintetében.
Élettörténet: Sura 40 évvel ezelőtt a legbefolyásosabb mágiával rendelkező mumuscsaládba született a klánon belül. A mellkasán kirajzolódó sárkánygyík alakú mintáról pedig nagyon sokan úgy vélekedtek, hogy valami különös és a mumusokat végre felemelő jövőt tartogat Sura számára, így gyerekkorától egy kicsit olyan különcként kezelték abban az értelemben, hogy mindenki rajta tartotta a szemét, várva azokat a bizonyos jeleket. Amelyek nem akartak megmutatkozni, nem tanulta meg előbb használni a mágiáját, s az nem is öltött valami fura formát, sőt, kifejezetten a gyengébbként nyilvántartott defenzív mágiák közül került ki, így a varázs lassan elmúlt, és mindenki Sura halálának okozójaként kezdte szemlélni az ábrát a mellkasán. A szerettei pedig elkezdtek alternatív irányba gondolkodni, mi mindennek lehet a szimbóluma a sárkány. Surát nem nagyon foglalkoztatta sohasem. Persze benne is él az a mumusösztön, hogy valahogy a sorsa után menjen, de ettől még nem kezdte görcsösen a környezetét figyelni, mit lehetne sárkánygyíkként értelmezni. Mondjuk úgy, hogy felnőtté válása óta, ami 33 évesen következik be a mumusoknál, nem nagyon volt rá ideje. A mumusok világa ugyanis, bár rejtve van más fajok elől, s ha mégis lelepleződne, hát másnapra már teljesen új helyen élnek, ismét csak rejtve mindenki elől, mégis rejti a maga veszélyeit, viszályait és katasztrófáit. Ugyanis a mumusösztön, amely a sors felé hajtja a mumust, könnyedén egyfajta rögeszmévé válhat, és megmérgezheti egy mumus fejét és lelkét, ha túlgondolja a jele jelentését. Ez történt a vezető családon belül is, pontosabban Sura nagybátyjával. A felfordulás óriási volt, és sok mumus halt meg, miközben a biztonságos fészek is tönkrement, mire Sura elszánta magát. Hitte, hogy meggyőzheti, észhez térítheti nagybátyját, hiszen rá épp úgy hat mágiája, és tudta, bízva erejében, hogy nem fog neki ártani, de a mumus annyira eszét vesztette, hogy nem hatott rá se a józan ész, se Sura mágiája - amelyet azóta is nagy becsben tart a megmaradt mumusklán, megértve igazi jelentőségét -, s arra kényszerült, amit sosem akart elkövetni, s amelynek a terhe, bár nem mondja, a lelkébe égett örökre: hogy a többieket megvédje, és elzárja azt az igazságot, amelyet a nagybátyja képviselt, az erejét használva meg kellett ölnie az illúziótól lényegében védtelenné vált rokonát, szembenézve duplán legnagyobb félelmével, mert a nagybátyja mágiája offenzív volt, és a lelke rettegéseit és kételyeit növelte elviselhetetlen mértékűvé, miközben át kellett lépnie azon korlátán, hogy elvegye - ráadásul egy szeretett személy - életét. Bár kérték rá, a klán irányítását nem vette át, nem vállalta, talán menekül is az effajta felelősség elől, viszont ő volt az, aki új helyet biztosított nekik, szövetséget kötve egy nagy köztiszteletben álló faj uralkodójával, ahol úgy hírlik, felbukkant a megjövendölt sárkány királynő. S mint olyan, ez a tény, akár örül neki Sura, akár nem, elindította a Sorsának végzet felé vezető kerekét.
Hobby: gyerekes, lányos és sorolhatók még a lehúzó jelzők, de amikor teheti, hintázik, mert az kicsit azt az illúziót kelti benne, hogy repülhet.
Foglalkozás: -
Extrák: Faja: mumus* Speciális képessége/illúziómágiája fajtája: mindig valami olyasmivé válik a szemedben, amit a leginkább szeretsz, aminek nem tudsz ártani, maximum hódolni neki, vagy a kebledre ölelni elérzékenyülve. Ez kifejezetten a defenzív mumusmágiák alfajába tartozik (mert az csak legenda, hogy a mumus mindig és kizárólag azzá változik, amitől félsz, az csak egy szűk ága ennek, ráadásul az kifejezetten offenzív illúziómágia) * Azért van két neve, mert egyik a titkos neve, amelyet nem szolgáltat ki másoknak, mert ezzel a nevével lehet rábírni arra, hogy mágiával fogva tartva engedelmességre legyen bírható (Rupantamaru), míg a rövidebb, könnyebben megjegyezhető neve az, amelyet használ, amelyre hallgat, és amelyen bemutatkozik (Sura)* Igen finnyás, csak alig pár dolgot eszik meg, azt is általában kampányszerűen, akár képes egy hónapig is ugyanazt a fajta kaját enni, ha épp rájön a dilihopp, hogy de neki most ahhoz van kedve, mert finom.*Senpai Aliethe mellé.
Képinfo: örökölt karakter, nem tudom, honnan származik a kép, de nem az én tulajdonom, még kevésbé az én művem, csak illusztráció a karakterhez ()
| Engedélyezve: |
2013. 10. 23.
2013. 10. 23.
|
Módosítva: 2013. 10. 23. 00:14:04
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
