Név: Aaron Excalibur
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Mora
Kor: 17-nél megállt az öregedésben
Külső leírás: Pengéje ezüstösen ragyogó, edzett acél, melyet ősi mágia itat át, a belevésett rúnákon keresztül, erőteljes használatkor belső fényt adva neki. Markolata fekete, a keresztvasa gyönyörűen megmunkált, ezüst indák, egy sárkány és kék rubintok díszítik, ahogy a markolatgombját is. Egyedi, és lenyűgöző fegyver, kard alakjában. Merthogy Aaron emberi alakkal is rendelkezik, ami egyáltalán nem számít elhanyagolhatóbb jelenségnek. Hiába a viszonylag alacsony termet, egyáltalán nem kell félteni, hisz fegyverként megtanulta a harc minden csínját-bínját, emberalakban is. Bőre világos, selymes, és néhány halovány heget leszámítva, hibátlan. Bájos, vonzó arca van, de ritka vendég rajta a túlzott érzelmeket kifejező mimika. Tud ő mosolyogni, fintorogni, dühtől, vagy zavartól pirulni, de hosszú időn keresztül, egyikre se volt lehetősége, elszokott tőlük. Aranyszín szemei viszont megmaradtak a lelke tükreinek, továbbra is élettel telin, élénken ragyognak a világra. Barna tincsei félhosszúak, és soha nem is fognak tovább nőni, ahogy valószínűleg ő maga sem. Alakja karcsú, de szépen kidolgozott, formás izomzattal rendelkezik, ám kevesen olyan szerencsések, hogy ezt megtudják. Ugyanis azon ritka esetekben, mikor emberalakban jelenik meg, mindig fekete köpenyt visel, alatta hasonlóan sötét inggel és nadrággal. Így a hátát beborító tetoválás is rejtve marad, mely ugyan azokat a jeleket és alakzatokat mutatja, amik a pengéjén találhatók. Rejtélyes, titokzatos jelenség, aki akarata ellenére vonzza magához a kalandra és hatalomra éhes személyeket.
Jellem: Csöndes, megfigyelő jellem, és annak ellenére, hogy a legerősebb fegyverek egyike, nincs oda a harcért. Kifejezetten utálja, hogy egy-egy heves csata után, úszik a vérben, és addig semmiképp se veszi fel emberi alakját, míg maradéktalanul meg nem tisztítják. Ez nem hiúság nála, hanem gyűlöli a gondolatot, hogy számtalan emberélet szárad a lelkén. Ezért is töpreng olyan sokat, némán visszavonulva a saját kis világába. Kissé szarkasztikus, a megjegyzései tudnak nagyon csípősek lenni, ugyanakkor ott van bennük a rejtett tanács is. Nyíltan viszont nagyon ritkán áll elő ötletekkel, hisz annyiszor hagyták már figyelmen kívül, ezzel még több áldozatot hozva, hogy már feleslegesnek tartja. Egyébként se mondhatni bölcsnek, veszettül tapasztaltnak, hisz egészen rövid ideig szolgált aktívan kardként, mielőtt a kőben kötött ki. Ott pedig nem sok élettapasztalattal gazdagodik, maximum a meglévőkön töprenghet. Ráadásul helyhez kötötten, piszkosul unatkozik is, mert a csendes jellem ellenére, igenis igényli a társaságot, a kalandokat, csak mindezeket szívesebben élné meg emberként. Ha éppen volt/van, (vagy lesz) gazdája, a személyisége egy csöppet erőteljesebbé vált. Először is, csak az arra méltóknak hagyta, hogy forgassák, makacsul ellenszegült azoknak, akik megítélése szerint, nem érdemelték meg az erejét. Néha egészen önfejűen viselkedik, de ha igazán tiszteletreméltó gazda veszi kézbe, akár fogcsikorgatva is, de teljesíti a parancsait, mindenben a segítségére van. Azt viszont nem tűri, ha lenézik, hisz tisztában van a hatalom nagyságával, amit birtoklása által nyerhetnek.
Élettörténet: Ahogy a legtöbb lélekkel rendelkező fegyver, úgy egykor Aaron is ember volt, pontosabban félvér volt, köszönhetően annak, hogy apja magával, a Tó Asszonyával jött össze. Miután megszületett, anyja az apjára bízta, hogy a kiváló kardforgató, egyszerű halandóként nevelje, eltitkolva a benne rejlő mágiát. Csakhogy a Tó Asszonya jó pár ellenséggel büszkélkedhetett, akik hamarosan rábukkantak, a tizenhetedik életévét betöltő fiúra, és az apjára. Megpróbálták megölni őket, és az apa esetében sikerrel is jártak, míg a fiút maga Merlin mentette meg azzal, hogy a lelkét egy kardhoz láncolta. Ezzel ugyan segíteni akart, de nem számolt azzal, hogy a fiú mágiája, és a kardé, amit a Tó Asszonya áldott meg, még az apjának, olyan erővel olvasztja a lelkét a fegyverbe, hogy képtelen lesz visszavonni a varázslatot. Így Aaron maga vált a karddá, és onnantól kezdve, Excalubir néven vált ismerté. Eleinte sok harcos kezében megfordult, mert Merlin szerint, így szerezhet legkönnyebben tapasztalatot, és tanulhatja meg használni az erejét. Egy idő után azonban, egyre kevesebben akadtak, akik bírtak a szeszélyes karddal, és a benne rejlő hatalommal. Végül utolsó gazdája, egy igen erős és nemes harcos, hogy ne kerüljön rossz kezekbe, egy kőbe szúrta. Ez már maga se tudja hány éve történt, nagyjából ötvenévnyi folytonos gazda csere után. Merlin viszont számon tartja, hogy már lassan 20 éve pihen a kőben, édesanyja tava mellett. Azóta kering a legenda, hogy aki kihúzza a kőbezárt kardot, az lesz a következő király.
Hobby: Egy kard nem rendelkezik túl sokkal, de emberként szeretett olvasni, lovagolni, solymászni és íjászkodni.
Foglalkozás: mágikus fegyver
Extrák: ** Habár hozzászokott már a fegyverléthez, néha vágyik rá, hogy egyszerű emberként éljen. Még a halhatatlanságról, és mágiájáról is lemondana. Egyelőre még nem tud róla, de egy szóbeszéd szerint, a Szent Grál képes lenne megtörni a mágiát rajta, és emberré változtatni.** Eddig kevés olyan gazdája volt, akivel nem csak egyszerű kardként viselkedett, hanem emberi alakját is felvette, vagy átengedte a mágiáját harc során. ** Ha elég erőt vet be, emberi alakjában képes megidézni kard formáját is, és így küzdeni. Viszont más fegyvert, nem vesz a kezébe.** Részben kitalált karakter, az Arthur király mondavilágából.**
| Engedélyezve: |
2011. 07. 18.
|
Módosítva: 2011. 07. 20. 11:45:50
Módosította: timcsiikee
Státusz: Aktív
|
